Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868166#post868166][b]Herlai Hélia - 2023.10.08. 14:45[/b][/url]

Hoppá bizony, hoppá. Gyorsan leporolom a két sajgó tenyerem, és összeszedem a cuccost, vissza a szatyorba, majd csak azután nézem meg, ki is robbant ki az ajtón. Ahogy elnézem, egy futár lehet a csaj. Morognék valamit, hogy talán figyelni kéne a környezedre is, különben a kiszállítandó kaja is repül mindenfelé, de aztán hagyom a francba, biztos késésben van.
- Megmaradok, a fogaim még a helyén vannak, és a reflexeim kíválóak, így nem az arcommal fogtam fel az esést.
Nem vett észre. Még jó, hogy nem, mert ha észrevett volna, és úgy jön nekem, az már netto parasztság.
- Szép ívben repültem, jó nagy volt  lendület.
Jegyzem meg kicsit a bajszom alatt némi sértettséggel, amit nem tudtam teljesen elrejteni.
- Csak nem elmaraddásban vagy a rendelésekkel? Legalább jól fizetnek?
Nem illik más zsebében turkálni, de ha anya még sokáig megvonja a kis pénze, muszáj lesz máshol megkeresnem. Tavaly még milyen jó volt, jött a kis ellátmány, én meg össze-vissza vásároltam mindent. Most meg meg kel számolnom, a hétvégén mire mennyit áldozok. Bosszant a pénztelenség, de inkább apa és a vélhetően eltitkolt betegsége miatt aggódom. Azért is, mert ha nem lenne nagy baj, elmondanák, de így...HUnor is érzi, hogy valami nincs rendben, hiába csak 9 éves. Anya elharapja a mmondatai végét, mint mikor fél az ember, hogy most valait elszólt, vagy nem tudja mit mondhat, mit nem, miből jövünk rá a titokra. Idegesen járkál, apa meg sokat "dolgozik" a szobájában, amit bezár. Reggelente nem látszik rajta semmi, nem venné észre az ember, hogy baj van, de a szobájába nem mehetünk be. Szünetben sem láttuk soha, pedig előtte mindig csináltunk valamit közösen. MOst meg..."dolgozik" Nem vagyunk teljesen hülyék, bevonhatnának legalább engem a dologba. Nagy vagyok már, nem csináénék jelenetet, nem hisztiznék, de próbálnk segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868392#post868392][b]Hegedüsh Marcell - 2023.10.11. 17:42[/b][/url]

Mivel az utóbbi időben elsajátítottam a jobban kommunikálás művészetét, ezért valamivel mégis kellemesebb kimondani magamból ezeket a szavakat. Mert már lassan elkezdtek bennem érni, és sajnos csak a pálinkánál jó, hogyha elindul ez a folyamat. Most csak várakozó, fancsali képpel meredek barátomra, és remélem, hogy lesz a ma estének folytatása. Szeretném megtudni, hogy mi van vele mostanában, hogyan érzi magát, merre lesz az „arra”. Nekem végre a magánéletem egyenesbe kerül, már csak a munkát kellene mihamarabb fixálni. Mert ezekből a mellékes melókból nem fogok tudni eltartani egy egész családot. Nem mintha nem tudnánk Elektrával mindent megbeszélni már, de azért kerüljük el a pénz-okozta feszültséget, hogy maradjon még a férfiasságomból valami apró morzsa. De aztán megszólal. Megbocsátó hangnemet hallok. Halvány, köszönetnyilvánító mosoly terül szét idősödő vonásaim között.
– Köszönöm, Barátom – zárom össze szemhéjaimat lágyan, majd ugyanolyan kedvességgel tekintek rá vissza, mint azelőtt. – Nem volt egyszerű újra visszakerülnöm a valóságba – nyúlok újfent a korsóért, hogy ajkaimhoz emeljem és két, három kortyot legurítsak a gigámon.
– Veled mi újság manapság? – kérdezem, majd figyelem, ahogyan egy lány – aki már többször elsétált az asztalunk mellett – elhalad mellettünk, és kedvesen Rudolfra mosolyog. Vigyorogva nyalom meg ijesztően egységes fogsoromat, majd ajkaimat érem nyelvemmel, és kissé előre dőlök. – Szerintem bejössz neki – bökök fejemmel a barnahajú leány után, aki éppen vissza is néz, és szemérmes kihívósággal tekint vissza barátomra. Élvezem most ezt a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868400#post868400][b]Farkasházy Rudolf - 2023.10.11. 19:28[/b][/url]

- Nem.
Mosolyodom el szelíden, és kicsit megingatom a fejem, ahogy a lányt felhozza. Én is észrevettem, hogy itt köröz, de nem tudok neki olyan válasszal szolgálni, amit remél.
- Ő az egyik tanítványom. Versenyre készítettem fel, tavaly csak az ezüstöt tudtuk elhozni, megígértem, hogy idén az arany lesz a cél, csak történt pár dolog, és most egy kicsit szüneteltetjük a viszonyunkat, a Bagolykő meg én.
Nem így terveztem, de az év eleje tett róla, hogy végül így alakuljon, és bár furcsa ennyit otthon lenni, azért megvan a maga szépsége is. Elkezdtem például a könyvemet írni, ideje volt, ha a minősítés egy újabb fokát a lehető legkorábbi időpontban el szeretném érni.
- A diákok már nem olyanok, mint régen, nem ismerik a határaikat, nem tisztelik azt, amit kaptak, az hiszik, a prefektusi jelvény arra teszi őket kiváltságossá, hogy szórakozzanak. Sajnos én is elragadtattam magam. Tettek és áldozatok. De nem aggódom, az elmúlt napok eseményei miatt Anti Zsófit kérte fel, hogy segítsen neki az Eridont vinni, mint józan gondolkodású embert, aki jártas a jogi esetekben, és ő pedig hozzám fordul segítségért. Láthatatlanul vezetem tovább a házat.
Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen belegondolt ebbe bárki is, vagy, hogy bárkinek feltűnt-e, hogy a mi ismeretségünk kívül esik a Bagolykő falain, de nem is baj, így teljes a nyugalmam.
- Azóta többet időt tudok Nellivel lenni, és ő az egyetlen nő, akit szeretni is képes vagyok, így nem érdekelne a legkevésbé sem, hogyha tetszenék bárkinek is. Mi a helyzet veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868560#post868560][b]Sadie Sallow - 2023.10.16. 13:10[/b][/url]

Nem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868733#post868733][b]Herlai Hélia - 2023.10.22. 15:45[/b][/url]

Jövőm a kviddicsben? Egy másodperc töredkéig elgondolkodom, végülis nem is mondd hülyeséget a csaj...bár egyértelmű, hogy nem komolyan gondolta, nyilván gúnynak szánta, de azok általában lepattannak rólam. Faarccal bámulok a képébe, miután újra érzem a talajt a lábam alatt.
- Kösz, majd átgondolom. Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy ez a béna álötlet bejönne, akkor se köszönném meg neki, és nem, nem mesélnék vicces sztorit a nagy találkozásról, mint azok a béna párok az esküvőkön, amitől folyton hányingerem támad. No waaaaay...azonnal távoznék is a helyszínről, ám mielőtt kimondám hogy viszlátszevasz, nekiáll magyarázni valami burgerről, ami ajándék, és felém nyújt egy hamburgert. Mozdulatlanul nézem a nyomi hamburgert, aztán a csajt. Megint a hamburgert, megint a csajt. Azt akarom mondani, hogy teljesen elment az eszed, gyorsan vizsgáltasd ki magad te hülye picsa, de nem teszem.
- Köszönöm, kedves vagy, de nem élek a lehetősséggel. Barooooom! Mekkora egy barom ez a csaj!
Magamra erőltetek egy vigyort, majd hátraarccal elindulok, és egy halk mondat, ami alig vagy remélem nem is hallható, kicsúszik. Hiába, nem mindig vagyok képes teljesen kontrolálni az arcom és a nyelvem. Pedig sokat gyakorolom, van is lá lehetőség bőven.
- Kurva anyád...
Nem vagyok egy szaros koldus, akkor se, ha éppen le vagyok égve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868734#post868734][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.22. 19:31[/b][/url]

- Amihez szoktam - hadarom el gyorsan, és minél halkabban, mert én pocsékul érzem magam emiatt. Más lenne a helyzet, ha valamivel hozzájárultam volna a családom gazdagságához, de... csak megszülettem.
- Merlinre, semmi baj nincs. Tényleg csak szokatlan ez a hely nekem - viszont lelkes vagyok, mert az újdonságokat azért szeretem, és azt is, ha nem próbálnak kényszeredetten a kedvemben járni, csak mert az a vezetéknevem ami.
Őszintén csillognak a szemeim, próbálok mindent alaposan szemügyre venni, hogy aztán el tudjam mesélni majd Bercinek. Ha finom lesz az étel, még ide is cibálom, bár... azért arra sok esélyt nem látok, hogy neki is annyira tetszene, de szerencsére engem szeret annyira, hogy feláldozza magát miattam.
- Mert tényleg nagyon hasonlítotok, ugyanolyan jól néztek ki - mosolygok rá őszintén, hisz szemem van, az ízlésemmel sincs gond... szerintem legalább is. A családom már egy másik történet, amire jelenleg még csak gondolni se akarok.
- Most jöttem haza. Két évig Franciaországban voltam cserediák, és... nos én határozottan nem Berci vagyok. Komolyan, itt kezdtem az első két évem, és a volt szobatársam újra bemutatkozott... - vallom be félszegen, hogy az eridonossal ellentétben, én sose voltam a társaság lelke. Az a figyelem is sok, amit sokszor kapok, nem vágyom én még többre, jobb szeretek csak úgy megbújni valamelyik sarokban.
- Nem, én csak enni akartam, és megtetszett ez a hely. Fogalmam sem volt arról, mi ez, csak gondoltam tudok valamit enni - az arcomba fésülöm a hajam, mintha ezzel tényleg el tudnám tüntetni a zavar okozta pírt róla. Nem szeretem ezeket a mondatokat, és magyarázkodni sem, mármint... elnézve az itteni társaságot, teljesen természetes, hogy diákok járnak ide enni.
- Ha jól sejtem, sommelierről ne is álmodjak, ugye? - döntöm oldalra a fejem, inkább elviccelve a helyzetet, mert alapjáraton nagyon idegesítő személynek tartom.
- Oh bocsánat - most viszont csak felkacagok, és valamivel könnyebben is megy a társalgás, a tudat mindenesetre megnyugtató, hogy Dávid veszi a poént.
Az anyagi része nem zavar, azonban arra, hogy a pajtijának tart, kicsit megemelkedik a szemöldököm.
- De hát nem is ismersz - meredek rá pislogás nélkül, hisz ez is ilyen furcsa dolog nekem. Épp az ellenkezője szokott történni, mindent háromszoros áron számolnak, mert tudják, hogy meg sem kottyan. Furcsa hely ez a Bogolyfalva.
- Mehet minden - legyintek még mindig zavartan, kell egy kis idő még feldolgozom a pár pillanattal ezelőtt történteket, így a monológ felénél el is veszek, csak akkor kapok észbe, mikor fizetnem kell. Előkapok két galleont - lévén annál kevesebb aligha van nálam - és odaadom.
- Oké, akkor én most.... - igazából arrébb állok, ha megkapom a sorszámom, és nézelődök tovább. Tetszik nekem ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868753#post868753][b]Sadie Sallow - 2023.10.23. 09:41[/b][/url]

Nem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868769#post868769][b]Herlai Hélia - 2023.10.23. 17:00[/b][/url]

Tudtam, tudtam, hogy nem gyakoroltam eléggé. Pedig anya folyyamatosan a számba rágja, hogy kordában kell tartanom a piszkos szám, és bármit is érzek, mindig tisztelettudónak és szabálykövetőnek kell lennem. Tudom, pontosan tudom, mégis sokszor egyszerűen nem sikerül. Itt ez a hülye burgeres csaj is. Persze, hogy meghallotta, pedig egyáltalán nem kellett volna. ÉS igen, pontosan tudom, hogy már megint sikerült valami bajba rángatnom magam, és egy pálca már szúródik is a bordámba. Hél...ismét...jól sikerült. A csaj szeme szikrákat szór, amin egyáltaln nem lepődöm meg, igazából csak azon, hogy meghallotta a kis belső kommentem, ami úgy tűnik nem is annyira volt belső. Vagy van bennem egy kicseszett gondolat kihangosító? A bordáim küzé fúródó pcára nézek, majd a csajra. Ha nem akarom magam valami extra gázos helyzetbe sodorni, kénytelen leszek exuzálni magam. Ha pedig nem teszem, tuti büntit is kapok, és anyám lekap a tíz körmömről. PÉnz pedig nuku, így kénytelen kelletlen....
- Khm..a pálcád igen..nagyon széééép.
Azt hiszem, mindjárt felrobban. Három másodperc? Most basszus mit csináljak..1...2..2 és fél...hááá
- Jól van na, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
Miért? Mit is gondoltam valójában? Igazából azt hogy menjen a francba, nem vagyok csóró, ami azt jelenti, hogy pont hogy az vagyok. Azért, mert apám valószínű haldoklik.
- Csak ki vagyok bukva. Nem rád. A szám meg sokszor...nem engedelmeskedik.
Rántom meg  vállam, de nem a flegma vagyok, leszarom módom, hanem a nem érdekes,  ez van módon Már ha ilyen létezik egyáltalán. Valamiért olyasmit érzek, mintha a nyelőcsövembe valami kis gombóc került volna. Remélem, nem valami allergia. Jó, mindegy, jöjjön is aminek jönnie kell, talán már a büntetés sem érdekel, nem hiszem, hogy az amúgy is pocsék savanyú hangulatomon sokat rontana egy hosszadalmas és fájdalmas büntetés. Fene a mocskos szám. C

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868837#post868837][b]Sadie Sallow - 2023.10.25. 19:35[/b][/url]

Valószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868894#post868894][b]Herlai Hélia - 2023.10.28. 13:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868994#post868994][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:33[/b][/url]

- Ó, értem. Nos, nézd a jó oldalát, legalább kipróbálsz valami újat - tör ki belőlem egy kínos nevetés. - Viszont tényleg minden ötletet, építő jellegű kritikát szívesen fogadok. Igaz, hogy ha szokatlan is a hely számodra, attól még lehet jó. Ha más nem, az étel íze mindenképpen kárpótolni fog. Alapvetően a középosztályt céloztuk meg, azon belül is a fiatalokat, mert úgy mértem fel, hogy ezt a réteget éri meg kiszolgálni. Aztán majd az idő eldönti, meddig maradunk nyitva - érvelek, vagy már valósággal győzködök, ezt pontosan nem tudom megmondani a saját szemszögemből, de tény, hogy minden tőlem telhetőt bevetek, hogy az érkezett jómódú vendégem előtt kivágjam magam valahogyan. Lehet, hogy csak egy egyszerű alkalmazottnak tűnhetek a pénztár mögött álldogálva, de ebben a helyben rengeteg munkám van. Úgy érzem, bárkit meg akarok nyerni azért, hogy támogassa a vállalkozásomat. Főnixeket megirigylő harci szellem veszett el bennem.
- Tessék, itt van amúgy egy menü is, majd nézd meg jobban, ha van időd és kedved - nyomom a kezébe a laminált, többoldalas lapot az ajánlatokkal. A fenének kínlódtam itt az előbb fejből, noha sok minden már elfogyott így a nap végéhez közeledve.
- Azért valljuk be, Dorián sokkal sármosabb nálam. Én csak a teszt-verzió voltam a testvérek között - legyintek zavartan, amint elpirulok Zsolna bókjaira. A hasonlóság evidens, azt sokszor megkapjuk, de nem gondolom, hogy olyan hű de jól néznék ki, meg akkor sokkal nagyobb szerelmi életem lett volna már. Vagy csak én vagyok béna? Jaj... A munkára kellene koncentrálnom, csoda, hogy nem jön mögötte senki. Vagyis, felbukkan egy másodikos forma navinés, akit megpróbálok gyorsan fizettetni.
- Egy pillanat! - szakítom félbe Zsolnát, ha nem veszi zokon. Alig két perc se, hogy a sárga gyerek kikéri a hamburger menüjét, fizet, majd újra foglalkozni tudok a lánnyal. - Azta, két évig? Hogyhogy? Nem egy évre szoktak menni? - indítok rögtön ezzel. - És milyen volt? Üdv újra itt. Hmm, lehet, hogy ismerős vagy, de bevallom hősiesen, nekem se rémlik, hogy beszéltünk volna... - állapítom meg némi gondolkodást követően. Így már világos, miért csak most ismerem meg. Aztán bólogatok a kijelentéseire.
- Hát, ja - vonok vállat. Nincs itt semmi olyan, amiről ő beszél. - A név kötelez. Vagy hogy szokták mondani... - vonom meg a vállam újból, és most egy kínos mosoly is megjelenik az arcomon. Kikerekednek a szemeim a galleonoktól... Ennyivel ritkán fizetnek. Nagyot nyelek, tövig kihúzom a pénztárgép fiókját, és a pénzérmék csilingelve ugrándoznak a tenyerembe. Jó sok torony sarló, knút és miegyéb, hogy vissza tudjak neki adni. - Mindkét markod add - kezdeném a kezeibe önteni a visszajárót, ha engedi. Aztán adok egy sorszámot, és útjára engedem. - Köszönöm, megvagyunk. - törlöm meg a homlokomat a művelet után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=869349#post869349][b]Somlay Kornél - 2023.11.11. 15:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=869566#post869566][b]Sadie Sallow - 2023.11.20. 11:37[/b][/url]

Sok mindent a szememre hányhat Jankovits, de azt, hogy késő lennék, biztos nem, elvégre most is, nemhogy időben érkeztem, de még túl korán is, a munkaidőm csak tíz perc múlva fog kezdődni. Ha nem lenne ilyen csípős az idő, lehet kint várakoznék még, de egyrészt úgyis nemsokára fagyoskodhatok a seprűn ülve, másrészt azért például pont meg lettem szólva, hogy nem haverkodom a munkatársakkal. Jó, nem pont így, de ez a lényeg. De nem tehetek róla, hogy nem érdekelnek.
Ahogy belépek az étterembe, már meg is bánom a dolgot, így aztán ahelyett, hogy hátramennék, le is telepedem inkább az egyik üres asztalhoz. Van bőven belőle, alig van itt valaki, a pultnál is csak egy srác tépelődik. Mint aki hirtelen rájött, hogy nem csak egyféle kaja van itt, és amit előre eltervezett, hogy kérni fog, már elfogyott. Persze csak a gondolataimmal játszom, jelenleg más érdekesebb dolog nem fogja meg a figyelmem. Ismerősnek is tűnik így messziről, bár meg nem mondanám, honnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870580#post870580][b]Jankovits Dávid - 2023.12.27. 20:42[/b][/url]

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870591#post870591][b]Salamon Gréta - 2023.12.27. 21:25[/b][/url]

Még bőven az ünnepek előtt sikerült beszereznem a kiszemelt ajándékok egy részét, emiatt mondjuk le is jártam a lábamat, de így a nap végére két nagy szatyorral fordultam be a hidegről Dávid burgerezőjébe. Odakint szinte átfagytam, nem is vágytam másra, mint egy jó meleg fürdőre, de eszembe jutott az, hogy a sráccal megbeszéltünk egy talit, és már tök ciki lett volna visszamondani, arra hivatkozva, hogy lefagytak a lábujjaim. Pedig lefagytak, s még az arcom is piros volt.
- Halihó Dávid - lépdeltem beljebb és pillantásommal a ház gazdáját kerestem, akit csakhamar meg is találtam, s a szokásos köszönős két puszi után már dobtam is le a szatyraimat, a sapit, sálat és persze a kabátot. - Brrr, dög hideg van odakint - jegyeztem meg, s mintha csak otthon lennék, helyet is foglaltam a közelében, miközben ő ügyesen menedzselte a takarítást, s láthatóan egy kis mágia segítségével táncra perdültek a takarítóeszközök, tették is a dolgukat rendesen. - Így könnyű, hozzánk is jöhetnél - jegyeztem meg nevetve, közben egy kicsit kényelmesebben ültem , egyik lábamat átdobtam a másikon, s kifordulva szemre vettem a konyhát. - Hú, nem is tudom, éhes vagyok. Legyen ugyanaz, ami neked - bíztam a döntésében, s mivel ő vezette az éttermet, biztosan tudta is, hogy mi a legfinomabb falat ma este.
- Lejártam a lábamat is, fáj ebben a csizmában - sóhajtottam, nem kellett volna ilyen kényelmetlen lábbelit felhúznom. Szép volt persze, de jobban jártam volna inkább egy bakanccsal. - Te már készülsz a karácsonyra, az ajándékokat beszerezted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870792#post870792][b]Jankovits Dávid - 2023.12.29. 14:06[/b][/url]

- Fú, tényleg, jól átfagytál - amikor összeér az arcunk, rajtam is végigfut a hideg egy pillanatra, így képzelem, ő mennyire fázhat. - Kiraboltál egy üzletet? - mutatok meglepetten a szatyraira, mert nem számítottam arra, hogy ennyi cuccal jelenik meg a megbeszélt találkozónkon. Egy pálcaintéssel szabaddá teszem a mellettünk lévő asztalt is. Eléggé ellustultam a takarítással, rámolással, amióta gyakorlott mágiahasználó vagyok, és ez leginkább az üzlet megnyitásával egyidejűleg történt, vagy hát ötödéves korára szerez annyi rutint valaki, hogy az ilyen jellegű bűbájok biztosan ne süljenek el balul. Szóval jelzem is neki, hogy ha gondolhatja, nyugodtan lepakolhatja oda a szatyrokat, nem biztos, hogy azok a földre valóak.
- Na, szép kis meghívás. Így nem sok kedvem lesz vendégnek menni hozzátok - válaszolok vissza játékosan. Aztán bólintok egyet, és neki is összeállítok egy tálca ugyanolyan rendelést. - Üdítő is legyen ugyanaz? - teszem fel a triviális kérdést, de hátha máshoz van kedve. Válasza függvényében véglegesítem a baráti rendelést, és külön-külön kiviszem magunknak a tálcát.
- Tessék, jó étvágyat - foglalok helyet vele szemben, és neki is látok a spagettinek. Nem nagy extra, de ma ez van. Nem hűlt ki, de mégiscsak nap vége van. Ingyen vacsorának megteszi. Én meg legalább nem a konkurencia zsebét tömöm. - Igen, de nem akarom túlvállalni magam. Nyugis ünnepeket szeretnék. Mondjuk a szilveszteren gondolkodtál már, hogy hol töltöd végül? - kérdezem meg, ha már eljátszottam a gondolattal.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870797#post870797][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 14:50[/b][/url]

- Ezt is mondhatjuk - rámosolyogtam Dávidra, azt azért nem akartam neki elárulni, hogy a családon kívül a baráti körnek is keresgéltem ajándékot, így többek közt az övé is ott lapult valahol a zacskó mélyén. - Nehéz ilyenkor megállni azt, hogy ne költs, mert olyan szép kis kézműves dolgok voltak a vásárban és annyi jó könyv érkezett most, hogy hú, nem is lehet választani. Neked biztos tetszett volna - fűztem hozzá nevetve, hálás voltam, hogy segített helyet csinálni, ehhez nekem már nem is lett volna erőm.
Egy kicsit megropogtattam a tagjaimat és a nyakamat is átforgattam, mielőtt leültem az asztalhoz. - Pedig nagyon finom pulykát tudok sütni - széles mosollyal próbáltam rávenni, hogy azért hátha egyszer mégis csak benéz hozzánk és megnézi, hogy milyen az új lakás. A költözésnél nem tudott eljönni és szerintem azóta sem látta még, hogy hol lakom. - Igen, ugyanaz jó lesz. Vagyis, megtennéd és hozol nekem egy pohár vizet is mellé? - szerettem az üdítőt is, viszont most még a vizet is kívántam, mint az eltévedt teve, aki már hetek óta kóválygott a sivatagban. - Ú nagyon köszi, ez baromi jól néz ki és az illata is jó, jó étvágyat! - öröm volt ránézni a tálcámra, a víz persze előnyt élvezett, gyorsan ittam is, majd csak aztán nyúltam az evőeszköz után.
- Imádom hogy éttermed van, ez egy nagy előnyöd - kacsintottam rá nevetve két falat között, persze hülyéskedtem, nem azért voltam a barátja, mert éttermet vezet, a mi barátságunk még jóval előtte kezdődött, és Dávidnak rengeteg jó tulajdonsága volt. - Meg tudlak érteni, annál nincs is jobb, mint hogy nyugi van - bólogattam egyetértően, sajnos az elmúlt években nálunk ez nem volt elmondható az öcsém miatt, de Dávid már úgyis tudott arról, hogy problémás a tesóm, és most nem akartam problémákról beszélgetni vele.- Még nem gondolkodtam rajta, úgy hallottam, hogy lesz egy buli, megfordult a fejemben, hogy jó lenne elmenni, de egyedül nincs kedvem. Te mit tervezel? - kíváncsian pillantottam fel rá, miközben újabb adag spagettit kezdtem majszolni, nagyon finom volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870798#post870798][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 14:55[/b][/url]

Bevallom férfiasan, amikor a Főorvos közölte velem, hogy hozzám fog beosztani egy gyakornok jelöltet, azt hittem ott helyben felmondok. Szerintem látta rajtam, hogy ilyesmit fontolgatok, ezért vállon veregetett és azt mondta, nálam jobb embertől nem tudna tanulni az a lány. Mondom mi van? Lány? Na már csak ez hiányzik. Érzelgős megnyilvánulások, meg mindenféle csajos kis hülyeség hallgatása vár rám mostantól a munkanapokon? Morgolódtam egész álló nap, aztán este Franco és Nero ellátása közben egyfolytában ezen gondolkoztam. Ne ítélkezzek alaptalanul. Végül úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az egész mentorkodósdinak. Mit csinál egy jó mentor? Tettem fel a kérdést magamnak. Erre a volt feleségem biztos tudná a választ, de nekem csak egy közös evés jutott eszembe. Ráfirkantottam másnap pár sort egy lapra, amin elhívtam burgerezni Grétát. Lehet, hogy taplónak hisznek - mert sokszor az is vagyok - de nem akarom, hogy ő is startból annak tartson. Szeretek ide járni. Nagyon jó a kaja és fiatalos hely. Ennél jobb kezdetet nem tudtam kitalálni. Farmer és szürke pulóver van rajtam, alatta fehér ing és persze a fejemen a háromnapos borostám. Kinn várok a hely előtt miközben nézem a sétálgató embereket. Elmosolyodom amikor meglátok egy-egy mobilt. Olyan jó látni, ahogy kezdenek ide is bejúszni a kütyük. Nekem is van mobilom. Idén kaptam karácsonyra, de még fel kell rúnáztatnom, hogy itt is tudjam majd használni. Ez az első feladatom az újévi listán. Pár perc és a lány ideér. Érdekesnek ígérkezik ez a találkozás, az szinte biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870802#post870802][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 15:22[/b][/url]

Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy végre kapok egy mentort és megkezdhetem a gyakorlatomat Bogolyfalván. Féltem attól, hogy nem leszek elég jó, hogy a tudásom semmi ahhoz képest, amire ott lesz majd szükség, hogy majd kiderül, béna vagyok és nem való erre a szakmára. Alábecsültem magam és mindig ezek a gondolatok pörögtek bennem, aztán néha napján meg úgy éreztem, hogy egyedül is képes lennék megváltani a világot. Már nagyon vártam az első munkanapot, előtte azonban kaptam egy meghívót, méghozzá a kijelölt mentoromtól, Dr. Kozák Dávidtól. Nem ismertem őt, fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, de valószínű, hogy nem véletlenül virított a neve előtt az a szócska. Biztosan jó lehet a szakmában, ha ilyen feladatra jelölték ki. Csak azt nem tudtam, hogy miért akar velem privátban találkozni? Néhány idősebb lánytól hallottam már sztorikat, volt aki arról mesélt, hogy ezek a dokik ráhajtanak a csajokra, és csak akkor kaphatunk komolyabb feladatot, ha úgy fekszünk, ahogyan azt kérik...Ettől azért tartottam. S bár nem volt megszokott az ilyen meghívás, és nagyon izgultam, megpróbáltam elvetni az összeesküvés elméleteket és lenyugtatni magam a találka előtt. Igyekeztem ízlésesen öltözködni, egy szép, fehér blúzt választottam, mellé egy hosszított, sötét szoknyát, és az időjáráshoz megfelelő kabátot és csizmát. Egy mentsváram volt, a Burgerező, amit az egyik kedves barátom vezetett, így ott úgymond otthon érezhettem magam. A hely felé tartva most kivételesen mégis összeugrott a gyomrom és kiszáradt a szám. Olyannyira izgultam, hogy el is sétáltam mellette, és az ajtóban megállva, nagyokat lélegeztem. - Csak nyugalom - motyogtam magam elé. - Elnézést, ugye még nincs három óra? - kérdeztem meg az ott ácsorgó, helyes fickót, miközben legyezgettem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870817#post870817][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 17:57[/b][/url]

Annyira belemerültem a telefonomon való elmélkedésbe, hogy csak kis fáziskéséssel fogtam fel, hogy valaki valamit tőlem kérdezett. Fogalmam sem volt hogyan néz ki a gyakornokom, akire várok. Azért annyi eszem lehetett volna, hogy utána nézzek, vagy legalább megírjam miről ismerhet fel, ha ideér. Mindegy. - Öhm...Egy perccel múlt el - húzom fel szövetkabátom ujját, hogy rá tudjak pillantani az órámra. Régi darab, nem hivalkodó, csak egy férfi karóra, fekete bőr szíj, ezüst tok, fekete számlapon ezüst rómaiszámok és mutatók. - Lehet, hogy egymást keressük? - kérdezem ahogy felnézek az időt megérdeklődő fiatal nőre. Nem látszik ugyan rajtam, ahogy amúgy igen kevés dolog szokott, de izgulok egy kicsit. Nem mindegy milyen az első benyomásunk egymásról. Annyi sztorit hallottam hasonló helyzetű kollégáktól és kollégákról, hogy fogalmam sincs mi ilyenkor a legjobb. Volt aki összefeküdt a saját mentoráltjával, de olyan is aki halálra szekálta és csak a kávét hordatta vele magának. Egyik sem az én világom. Tanulni jött és én tanítani fogom. Ezt most el is akarom neki mondani. Elvégre az elkövetkező évet együtt fogjuk ledolgozni. Nem mindegy milyen lesz a viszonyunk egymáshoz. Minden hátsó szándék nélkül hívtam el enni, csak azért, hogy ezt tisztázzuk jó előre. Anyám azt tanította nekünk, amikor szerény ebédekhez és vacsorákhoz összeültünk, hogy az étel közelebb hozza az embereket egymáshoz. Igaz én már akkor is csendesebb és visszahúzódóbb voltam a testvéreimnél, de ez a mondása megmaradt bennem. Nem foglaltam asztalt, úgy voltam vele, biztosan találunk majd helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870834#post870834][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 20:22[/b][/url]

- Nagyon köszönöm, akkor még időben vagyok - egy képzeletbeli izzadságcseppet le tudtam gördíteni a homlokomról, mert ezek szerint nem késtem még olyan sokat, ami már cikinek számítana. Nem akartam már a legelső találkozó alkalmával felsülni a mentorom előtt, hogy aztán majd egész évben azt hallgassam, hogy mindig elkések, rám nem lehet számítani, sem pedig betegeket bízni. Még egy mosoly is az arcomra szökött, ami még inkább kiszélesedett, amikor a férfi megszólalt.
- Lehetne, de nem most, épp egy fontos találkozóm lesz - mosolyogtam rá, nem volt ellenemre egy kis flört idegenekkel, igazából még jól is esett, hogy random bombáztak ilyen gondolatokkal. Ekkor azonban pittyegett a telefonom, az egyik barátnőm írt, akit megkértem, hogy küldjön át sms-ben minden infót erről a doktorról, amit csak tudni lehet. Még el akartam olvasni, mielőtt besétálok, hogy mindenre felkészülhessek. Meg is nyitottam az üzenetet, s ahogy görgettem lefelé, és futottam át a szöveget, akkor tűnt csak fel a fotó az alján. A döbbenet azonnal kiült az arcomra, s ijedten kaptam a férfi felé a tekintetem. Bassszuskulcs. Tessék, ennyi, egy örök életre beégettem magam előtte. Miért is nem vettem szó szerint azonnal a megjegyzését? Hogy lehetek ennyire..liba?Menten elsüllyedtem szégyenemben, leolvashatott mindent az arcomról. - Vagyis de, úgy értettem hogy igen, egymást keressük - zavartan már korrigáltam, reménykedve hogy talán nem jó a füle és amúgy is félrehallott. - Salamon Gréta - nyújtottam a kezem kézfogásra, megpróbáltam nem remegni az idegességtől, és olyan határozott lenni, ahogy egyébként, ha társaságban vagyok. Ez persze nem ment már olyan könnyen, úgy éreztem, hogy ebből nem fogok már kijönni jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870838#post870838][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 20:53[/b][/url]

Bevallom nem igazán figyeltem fel a fiatal nőre először. Megmondtam az időt és annyi. Aztán mégis tettem egy próbát, hátha rá várok, amire furcsa válaszát hallva összeszaladt a szemöldököm. Arcomról leolvasható a nemleges hozzáállásom. Látványos visszavonolót fújva válok tehát azonnal tarózkodóvá és ki is húzom egy kicsit magam. Nem azért jöttem, hogy felszedjek bárkit. Mindenféle válasz helyett csak elfordítom a fejem és az utcát kezdem pásztázni, hátha befut végre a gyakornokom. Azonban ekkor pittyegést hallok meg felőle. Nem bírom megállni, hogy oda ne sandítsak a nő felé, aki nem ment be, szóval biztosan szintén várt valakit. Valaki mást. - Az egy?... - csúszik ki a számon a kérdés, ahogy megpillantom a nála lévő, működő mobilt. Merlin bajuszára, hogy nem tudom magam visszafogni ezeket a kütyüket látva. Már pont belekezdenék a mondókámba arról, hogy ne haragudjon, csak a telefonja érdekel. Nehogy félreértsen itt nekem és azt higgye meggondoltam magam az előbbivel kapcsolatban, amikor az ő arcára ült ki valami általam fel nem fogható mértékű döbbenet és kétségbeesés. Nők. Jellemző. Nyílt volna megint a szám, hogy megkérdezzem mi a gond, netán rosszul érzi magát, ám ekkor megszólal és kiderül, mégis rá vártam mindeddig. Most légy okos Kozák! Hogyan lehet ezt szögletre kitolni? - Dr. Kozák Dávid - fogadom el közben a nekem nyújtott kezet. Egy kicsit szúrósabb szemmel mérem talán végig ezalatt a kelleténél, de ez az előzmények fényében talán nem is olyan furcsa. - Menjünk be inkább, mit gondol? - magázom le rögtön, mert azért csak a beosztottam lesz. Meg amúgy is az illem szerint neki kell majd javasolnia a tegeződést. Legalábbis ha jól emlékszem. Minden esetre ha már sikeresen találkoztunk akkor ne idekinn ácsorogjunk. Annak semmi értelme nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870842#post870842][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 21:07[/b][/url]

Meg sem hallottam az érdeklődését, úgy faltam a sorokat, sietve olvastam, mert már így is sürgetett az idő, s nagyjából a kor és a szakterület, ami lényeges volt, emellett viszont a fotó volt az, ami rám hozta a frászt. Nem azért, mert bármi gond lett volna a külsejével, hanem azért, mert ekkor döbbentem rá arra, hogy akit az előbb félreértettem, az bizony nem más, mint maga a professzor, a gyógyító, a mentor. - Örvendek - a hangom sokkal gyengébb volt, mint általában, ahogy a kézfogásom sem bizonyult most túl határozottnak. Féltem a szemeibe nézni, éreztem is rajta, hogy szigorú szemmel néz rám, úgy mintha máris elítélne. Tessék Gréta, ezt most megérdemelted.
Hirtelen a pillanatnyi jókedvem teljesen elszállt, helyette gyomorgörccsel bólintottam, s a kérésének eleget téve belépdeltem az étterembe, ami most minden volt számomra, csak nem az a béke sziget, ahol legutóbb jóízűen falatoztam Jankovits Dáviddal. - Az ott egy jó hely - javasoltam az egyik csöndesebb sarokra, ami az ablak mellett húzódott, s ahonnét jól be lehetett látni az egész éttermet. Ha nem volt ellenvetése, akkor oda is sétáltam és letelepedtem az egyik kényelmes székre, miután a kabátomat felakasztottam a fogasra. Közben mélyről vettem a levegőt - reméltem, hogy nem veszi észre - s próbáltam magamban arra gondolni, hogy nincs gond, ez csak egy kis félreértés, és jó lesz minden. Mivel azonban még mindig zavarban voltam, akkor pedig jellemző volt rám, hogy sokat fecsegjek, ezúttal sem történt másként.
- Egy kicsit meglepett a meghívás, nem tudtam, hogy mire is készüljek, úgy tudom, hogy hétfőn kezdenék Önnél, illetve kaptam egy listát, hogy mi a szabályzat és mit vigyek majd magammal - egy kis zavart mosoly ült meg az arcomon, miközben fürkésztem és azon gondolkodtam, hogy miket fog kérdezni. Még mindig tartottam tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870854#post870854][b]Dr. Kozák Dávid - 2023.12.29. 21:58[/b][/url]

Nagyon, nagyon, de nagyon szigorúan tudok nézni a szinte fekete szemeimmel. Ezt azok mondták, akik sikeresen kiérdemelték azt a nézésemet. Nyugalom! Ez a fiatal nő csak egy nagyonnyit kapott belőle. Nem vagyok haragtartó. Ez egy félreértés volt, de inkább kerüljük el őket a jövőben. Ennek szólt a pillantásom. Szótlanul mentünk be és oda ültünk, ahová ő javasolta. Mondom én, hogy velem könnyű! Még a kabátját is lesegíteném, ha hagyja, de beeőzve a mozdulatomat, megoldja önerőből. Ez mondjuk jó jel valahol. Önállóan is életképes. Ezt megjegyzem. - Azért hívtam meg, hogy ne a klinikán lásson életében először - mondom miután leültem vele szemben. Sosem vagyok igazán laza, csak otthon. Ezért a testtartásom itt sem hevenyészett. Azt tényleg csak macskáim társaságában engedem meg magamnak. Egyenes háttal ülve hallgatom Grétát. Az arcom nem fejez ki érzéseket egyelőre. Ahhoz nekem idő kell, hogy oldódjak. - A szabályzatot dobja ki az első kukába. Nem lesz rá szüksége. Az én felügyeletem alatt biztosan nem - kezdem máris a tanítást a legfontosabbal. Mellettem nem kell könyveket magolnia. Főleg nem a hétszáz oldalas szabályzatot. - Együtt fogunk dolgozni. Az alapoktól kezdve tanulja meg a betegellátást. Nem lesz sétagalopp. Lesz, hogy sírva és izzadtan megy haza, és lesz, hogy hibázik. Akkor le fogom szidni, de ezt azért teszem majd, hogy érezze a súlyát - veszem elő kemény modoromat. Lehet nem ez a legszebb nyitás, de előbb legyünk túl ezen, hogy aztán áttérhessünk a jobb dolgokra. - Viszont azt is elvárom, hogy élje meg a sikereket is, ha eléri őket - beszélek tovább, amikor is megérkezik a felszolgáló az asztalunkhoz. Megkordul a gyomrom, de hagyom őt választani először. Amikor ezt megtette kikérek magamnak egy tripla húsos burgert, nagy sültkrumplival és hozzá egy liter kólával. A desszert még várhat egy kicsit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870868#post870868][b]Salamon Gréta - 2023.12.29. 23:31[/b][/url]

Hirtelen rázúdítottam azt, amit az igazgató úrtól megkaptunk levélben, gondoltam biztosan kíváncsi rá, hogy mi is volt abban a levélben. Ezt követően viszont elcsendesedtem, mert érdekelt az, hogy miért is hívott erre az elbeszélgetésre. Tartottam attól, hogy vizsgáztatni fog, és kérdéseket tesz majd fel a tananyagból, ezért az asztal alatt tördeltem is a kezeimet, várva, hogy mi lesz a következő mondata. Az persze szimpla válasz volt és érthető.
- Oh - ennyi volt rá a reakcióm, végül is, talán én is ugyanezt tettem volna, ha fordított helyzetben lennénk. Biztosan kíváncsi volt arra, hogy ki jelenik meg majd reggel, és meg akart ismerni még a munka előtt.
- Értem, rendben - a határozottság illett a velem szemben ülő férfihez, egy kicsit viszont meg is rémisztett. Kissé katonásnak tűnt, s azt gondoltam, hogy biztosan a munkában is ezt várja el.
- Oké...jó...rendben - ahogy mondta és mondta, úgy figyeltem, bólintottam és megjegyeztem, amit kért. Tehát a szabályzat nem kell, arra kell figyelnem, amit ő kér és mond, átvesszük az alapokat és mindent is. Ennek azért örültem, mert bevallom, féltem attól, hogy azonnal bedobnak a mélyvízbe.
- Rendben doktor úr...ugye szólíthatom így? - nem tudtam pontosan, hogy mit szeretne, gyógyító úrnak nevezzem, Kozák úrnak vagy Dávidnak. Ránézésre nem tűnt öregnek, simán letagadhatott volna jó néhány évet, emiatt nehezemre is esett, hogy ne tegezzem le, de valahol ez érthető is volt.
- Úgy lesz, igyekszem megfelelni minden elvárásnak - feleltem, miközben kiérkezett hozzánk egy pincér és felvette a rendelést. Hozzá hasonlóan, egy hamburgert kértem, egész pontosan egy dupla sajtburgert krumplival és colával.
Miután felvették a rendelésünket, a férfira pillantottam, s úgy éreztem, hogy tisztáznom kell vele a korábbiakat.
- Én szeretnék elnézést kérni az étterem előtt történtekért. Szörnyen restellem magam, amiért félreértettem odakint és szeretném, ha tudná, hogy nem vagyok olyan lány - magam sem tudom, miért mentem bele ennyire a részletekbe, de nem akartam, hogy azt gondolja, hogy egy könnyen kapható fruska vagyok, csak azért, mert szeretek flörtökbe bocsátkozni. Irtó kellemetlen volt, hogy ez megesett, de nem akartam azt, hogy ez a munka során folyton ott lebegjen a fejem felett. - Nekem nagyon fontos ez a gyakorlat, minden vágyam, hogy gyógyító legyek és egy napon mentősként dolgozzak - fontosnak tartottam, hogy életeket menthessek és később majd a Süvegnél lehessek mentőgyógyító, de ez még nagyon távolinak tűnt, ahhoz még sok mindent kellett megtanulnom. S miközben ezt ecseteltem, időközben megkaptuk a gőzölgő hamburgereket is, ránézésre ínycsiklandozó volt. Felpillantottam, hogy vajon ott van-e Dávid a pult mögött, jól jött volna egy kis lelki támogatás most, de nem volt ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870913#post870913][b]Jankovits Dávid - 2023.12.30. 17:48[/b][/url]

- Jaj, igen, nagyon tetszett a karácsonyi vásár, meg jókat koriztam mellette a pályán. Nagyon szeretem ilyenkor, hogy ennyiféle dolgot kapni. Kár, hogy minden évben egyre drágábban - teszem hozzá kissé húzott szájjal a végén, de alapvetően tök lelkes leszek a vásár gondolatától, mert eszembe jut az a sok szép emlék, amit egyedül vagy a barátaim társaságában töltöttem a tömegben. Segít átszellemülni karácsony előtt, már-már kötelező hagyomány odamenni. A családom elég nagy, így ajándékot venni mindenkinek nagy kihívás mind ötlet, mind anyagi szempontból. A legjobb barátoknak is persze szánok valami jópofaságot, általában vicces, tréfás apró cucclikra kell gondolni, de teljesen elfelejtettem, hogy ma jó alkalom lenne Grétának odaadni az övét, úgyhogy sikeresen otthon hagytam.
- Ja igen, mikor lesz pót-pót avató, beférek még? Sikerült kipakolnod mindent az új helyen? - érdeklődöm udvariasan. Még sosem költöztem, emiatt szerencsés vagyok, hogy ugyanoda születtem, ahol most is élek, de tudom, hogy ez egy borzasztóan nagy procedúra. Kár, hogy segíteni se értem rá, de hát mindent a vállalkozásért. Kérésének egy hangos beleegyezést követően eleget teszek, hozom a kért vizet az üdítő mellé, így helyet foglalunk és nekiállunk a vacsoránknak. A konyha is elcsendesedik hátul, beköszön a levitás srác, hogy távozik mára, én pedig integetek neki. Így már csak ketten maradunk Grétával a helyen.
- A végén még azt fogom hinni, hogy csak emiatt vagy velem jóban - sütöm le a szemeim, de nem gondolom teljesen komolyan, amit mondok. Az új ismeretségeknél persze nagy félelmem, de Gréta régi ismerős. - Örülök, hogy ízlik. Bár nem én főztem - nevetek fel. - Még én se tudom pontosan. Nyugalmat szeretnék, pihenni egy kicsit így év végén. Elég sűrű volt azért az időszak, a hajtás. Jó, hogy végre tudtunk egy kicsit kettesben is találkozni, nem könnyű ilyenkor összehozni a talit. Tényleg bocs a helyszínért, de itt is lehet jó hangulatot teremteni - kacsintok, majd folytatom az evést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=870944#post870944][b]Salamon Gréta - 2023.12.30. 22:25[/b][/url]

- Te nélkülem mentél korizni? - játékos mosollyal vontam kérdőre, valójában nem volt bennem semmi harag, amiért nem hívott, hisz csak azért, mert barátok voltunk, még külön-külön is akadt baráti társaságunk, nem lógtunk állandóan egymás nyakán. - Ne is mond, megfizethetetlen. Mondjuk itt a faluban még nem is olyan vészes, mint Budanekeresden, ott olyan árak vannak, hogy egy forró csokit se tud venni magának az ember lánya - meg is csóváltam a fejem, felháborító volt ez az egész, a karácsonynak nem erről kellett volna szólnia. A sok rossz dolog ellenére viszont volt benne sok-sok jó is, szép díszek és kellemes hangulat, ha csak bámészkodni is, már megérte kisétálni a bódék közé.
- Még nem is volt avató, apa sokat van külföldön, ha hazajön, akkor pedig inkább a szűk családunkkal van, mint hogy bulit rendezzünk. Mondjuk most hogy mondod, lehet hogy tartanék egy kis bulit így a szűk baráti körnek, akkor eljöhetnétek - mondtam lelkesen, Dávid meghozta a kedvem ahhoz, hogy rendezzek egy ilyen házavatót. - Kipakolni sikerült igen, egy új konyhaszekrényt még kell csináltatnunk, meg a könyveket el kell rendeznünk az üres polcokon, mert azok még dobozokban állnak, de úgy nagyjából már minden a helyén van - meséltem a srácnak két falat spagetti közt, amiről kiderült, hogy nem is ő készítette. - Nem baj, akkor is finom. És tudod jól, hogy nem ezért szeretlek - mondtam egy mosollyal és még a kézfejét is megpaskoltam a szabad kezemmel, ahogy kicsit odanyújtóztam felé.
- Igen, kicsit zsúfolt most minden, de ez tök jó hely és örülök, hogy ráértél, rég lógtunk már együtt. A múltkor eszembe jutottál, amikor beültem egy művészmoziba, szerintem az a film neked is tetszett volna. Egyébként, mit szólnál, ha közösen mennénk el arra a szilveszteri bulira? Hívhatjuk a többieket is, lehet hogy ránk férne egy kis lazítás így az év végén, már rég voltunk bulizni - mosolyogtam, tényleg rég volt, legutóbb talán a jegyzetégetésnél gyűltünk össze olyan sokan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871119#post871119][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.02. 08:29[/b][/url]

Tekintetem megenyhül. Szerintem legalábbis, de ez persze neki lehet fel sem tűnik hiszen láthatóan ideges. Hiába hiszik sokan azt rólam, hogy rideg vagyok és érzéketlen, ez nem igaz. Nagyon is figyelek az emberekre csak ezt pont nem úgy mutatom ki, ahogy várnák. Kicsit talán olyan vagyok, mint a macskáim. Szeretek én, csak mértékkel. - Igen, a doktor úr az jó lesz. Önnek megfelel a Gréta, vagy inkább a Salamon kisasszonyt szeretné? - kérdezem, mert magamról tudom, hogy a jó megszólìtás is tud nyitottabbá tenni és oldottabb légkört teremteni. Aztán ezt simán kínossá is lehet tenni egy rossz témával. - Az olyan alatt azt érti, aki cserébe bizonyos előnyökért felajánlkozik a felettesének? - mutatok rá a dolog lényegére kérdésemmel, aztán folytatom gyorsan még mielőtt megsértődne esetleg az erősre sikeredett szavaimon - Nem szoktam elsőre ítéletet mondani senki felett. Félreértés volt. Tisztáztuk. Az együttműködésünk ezen nem múlik. A magam részéről azt várom el, hogy dolgozzon keményen, legyen ott fejben és ha valamit nem ért, vagy nem ért egyet, kérdezzen és beszéljen. Rendben? - világosítom fel nézeteimről illetve kívánalmaimról. Számomra ő nem nő és nem is lesz az még akkor sem, ha barátibbá válik a kapcsolatunk. Nem azért mert szemellenzőt növesztettem az eltelt évek alatt, hanem mert őt rám bízták és nekem nem fér bele a házi nyúlra lövöldözés. Ilyen a természetem. Jobbnak láttam ezt még most tisztázni vele. Fektessük le a szabályokat. Nekem ezek jelentenek biztonságot és szerintem neki is azt fognak. - Ígérem minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ebben támogassam - mondom biccentve, szavaira. Az a célja ennek a mentor programnak, hogy képezzük a gyógyítók új nemzedékeit. Akiben van elég kurázsi és elhivatottság, annak hasznára fog válni. Remélem vele sem lesz ez másként. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Az illatok eljárják orromban a csábtáncukat, amitől rájövök, hogy farkas éhes lettem. - Azt mondom együnk. Tele hassal még beszélgetni is könnyebb lesz - veszem magamhoz közelebb a fatálat, amin az ízlésesen elhelyezett burger és krumpli pihen. Jó étvágyat kívánva fogok neki a falatozásnak. Kézzel eszem. Így szeretek és így kényelmes. Sebész ujjaim ügyesen csioegetik a krumplit miközben stabilan tartják a szendvicset. Nagyon ízlik az étel és ez látszik is rajtam. Szeretem a jó kosztot, a finom borokat és persze a gyönyörű nőket. A hedonizmus ilyen formáját totálisan etikusnak tartom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871123#post871123][b]Salamon Gréta - 2024.01.02. 10:59[/b][/url]

- Nekem a Gréta megfelel - haloványan mosolyogtam, mert még mindig volt bennem némi feszengés a férfit illetően. Olyan határozott volt, és kicsit szigorú, mint egy kapitány, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Tartottam is egy kicsit tőle, hogy ha itt ilyen, akkor vajon mi vár majd rám az Ispotályban. Arra gondoltam, hogy talán ez az étterem előtti kis félreértésnek szól, így jobbnak láttam, ha tisztázom, és bele is kezdtem, mire ő nyíltan rákérdezett. Ritkán hoztak zavarba, de ez most valahogy összejött. Merlinre, nem gondoltam volna, hogy majd egy ilyen témában kell magyarázkodnom. Enyhén vörösödtem is talán, bár ez rajtam szerencsére kevésbé látszódott, mint mondjuk az öcsémen, kinek szőke üstöke alatt hamarabb meglátszott a szín. - Inkább arra gondoltam, hogy nem szoktam mindenkivel randizni, aki megszólít…de igen, tulajdonképp ez is igaz, amit Ön mondott - kínos, kínos, kínos. Már éreztem, hogy süllyedek a mocsárban, és valahol ott vagyok a gyökerek alatt két méterrel. Ennél szörnyűbb interjúm nem is lehetett volna.
Itt volt ez a jóvágású fickó, aki mellett most szorongtam, ilyet pedig korábban még nem nagyon éreztem, olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Ez aztán akkor kezdett enyhülni bennem, amikor kibökte végre, hogy nem ítélkezik elsőre és hogy megbeszéltnek veszi a dolgot. Emiatt legalább egy képzeletbeli izzadságcsepp már legördülhetett rólam, már csak a szakma és megfelelés terhe nehezedett rám.
- Rendben doktor úr, így lesz - biccentettem alázatosan, hisz a következő évben ő lesz a főnök, s az ő értékelésétől függ majd az is, hogy a gyógyító pályát hogyan folytathatom.  - Köszönöm doktor úr, én pedig ígérem, igyekszem kihozni magamból a legjobbat - ezt őszintén mondtam, tényleg fontos volt számomra ez a lehetőség, nekem nem volt gazdag hátterem, hogy kedvemre ugráljak. Ha kiraknak, elutasítanak, akkor nem lesz több lehetőségem, ezt kell megragadnom.
- Rendben - bólintottam, miután megérkezett az étel, de sajnos nem voltam önmagam. Fogalmam sincs, hogy miért alakult ez így, de olyan szorongás költözött belém, hogy ezt képtelen volt egy hamburger felül múlni. Hiába voltak jó illatok, hiába voltam az egyik kedves barátom éttermében, csak arra tudtam gondolni, hogy ez a férfi, vagyis doktor, ez mennyire maximalista és precíz, s hogy mennyire lehetetlen feladat előtt állok. Már előre féltem attól, hogy kudarcot vallok, és ezt nem volt könnyű elnyomnom. Éppen ezért talán ő sem láthatta azt, hogy egyébként mennyire életrevaló lehetek.
Némán kezdtem el falatozni mellette, miközben a szabad levegőre kívánkoztam ki, hogy elfussak és elölről kezdhessem ezt a napot. Ha nem hibáztam volna, akkor talán most épp lyukat beszélnék a hasába, talán még nevetnénk is, de ez most valahogy nem ment. Mégis, kínosnak éreztem ezt a csendet, nem akartam, hogy azt gondolja, életképtelen vagyok és leszek. Bár mondta, hogy elsőre nem ítél, azért mégis csak az első pillanatok ragadnak meg az emberek emlékezetében, azokon később pedig nagyon nehéz változtatni.
- Anyukám ápolónő volt, elég sokat voltam vele kisgyerekként az Ispotályban és már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni - kezdtem bele, s közben ráemeltem a pillantásom. - Önt mi vezérelte erre a pályára?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871218#post871218][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.03. 12:55[/b][/url]

Csendben ettünk miután minden átbeszéltünk. Jobb túlesni a rosszon, hogy jobb legyen azután. A betegeknek is ezt szoktam mondani. A fájdalom nem lesz kevesebb, ha azt hagyjuk a végére, vagy áltatjuk magunkat azzal, hogy valami nem kellemetlen, ha egysze az lesz. A velem szemben ülő lányról nem tudtam volna megmondani, hogy mit gondolhat, vagy hogy érzi magát. Nekem nem igazán vannak ehhez radarjaim. Nem vagyok érzéketlen, csak nem bánok jól se a saját se a mások érzéseivel. Egyszer még azt is megkaptam, hogy emocionális analfabéta vagyok. Igazából nem is egyszer, ha jobban belegondolok. Most mit mondjak? Lehet. Minden esetre most sem én szólalok meg előbb. Nagyon jól elvagyok a finom ételemmel egyelőre. Gréta kezd beszélni hozzám. Ezt respektálom, de mielőtt bármit mondanék lenyelem a számban lévő falatot, aztán üdítővel öblítem. - A családom szerette volna. Azt mondták vagy jogász vagy orvos. Nekem az utóbbi volt szimpatikusabb. Ha magam választhattam volna...Talán séf lennék vagy zenész, esetleg fogó valamelyik csapatban - vallom be a néha bosszantó igazságot. Nem akartam gyógyító lenni. Jogász mégkevésbé. Bármi mást szívesebben csináltam volna. Na jó, egyet kivéve és az az aurorság. Főleg miután egyik-másikat úgy raktam össze, mint otthon más a puzzle-t. Lehet illúzióromboló vagyok a velem szemben ülő lelkes és elhivatott lány számára. Bár tudnék másként gondolkozni. Próbálok, tényleg, de nekem ez csak munka és nem hivatás.