Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szóval még mindig itt van a kezemben a levél, amit anyának már kora reggel megírtam, mert képtelen voltam aludni. Hajlamos vagyok az inszomniára, de ez általában nálam időszakos. Másfél két hétig rosszul alszom, két óránként felébredek, és amíg alszom, addig is csak felületesen, inkább félálomban, mint rendes mély alvásban létezem. De most már két hét is elémúlt, és tudom, hogy azért, mert várom, anya mikor ír apa állapotával kapcsolatban. Még nem tudni mi a baja. Valami emésztőrendszeri nyavaja lehet, de egyelőre a medimágusok és a mugli orvosok is csak vizsgálódnak, apa meg hát...viseli. És bár nem osztanak meg velem túl sok információt, én akkor is érzem, hogy valami gáz van. Az is lehet, hogy már tudják is mi a baja, csak nekem meg Hunornak nem mondják el. Akárhogy is van, megírtam anyának a levelet, hogy tényleg mondjnak valamit, mert nekem így még nehezebb ez az egész így, hogy nem vagyok ott. Tanulni sem tudok rendesen, tiszta stresszben élek már hetek óta, az utóbbi két hétről már ne is beszéljünk. Úgy markolom ezt a kicseszett levelet, mintha az  én életem függne tőle, és a gondolataim is úgy ugrálnak és szikréznak ide meg oda, mint mikor egy elrendezett tüzijátékot véletlenül indítanak el. Egyszer csak elég a kanóc, a patronok vagy micsodák még össze vissza állnak, és az agydban egyszer csak B U M M!- Basszus, mi a..
Pár kemény kötésű könyv csapódik az arcomra, és a lábamra, mintha valami könyvkidobós játékba gyalogoltam volna bele. A pofámba csapódó könyvtől hirtelen semmit nem látok, és egy kevésbé elengás félkezes támasztásos csúszással sikerül hátra esnem. Jobb kezemmel a földet támasztom, a ballal az arcom simogatom, ami ég, minta egy ajtónak mentem volna neki. Az első sokk után a szemem is kinyílik, hogy körbenézzek, mi is intézett ellenem támadást. Nos, a támadóm egy sötét hajú, nálam idősebb lány izé...- Merlinre, mi a fészkes fenét csinálsz BEKÖTÖTT SZEMMEL?
 Gyorsan feltápászkodom, nehogy bárki más is észre vegye, ahogyan a földön ülök az arcom simogatva. Leporolom a ruhám, a kissé megrándult kezem is gyors vizsgálódásképp megsimogatom, majd igen csúnyán nézek a lányra, nem mintha ő ebből bármit is látna.-Eléggé felelőtlen dolog ám. És veszélyes is. Nem ítélem el az összes veszélyes dolgot, sőt, igenis szeretem a veszélyt, de akkor legyen valami izgalmas, valami...valami, ami nem egy béna bekötött szemmel a folyosón flangálok a keménykötésű könyveimmel. A padlón heverő könvyeire esik a pillantásom, és egy kis habozás után felszedem őket, hogy a kezébe adjam őket.
- Ezeket elhagytad. És nem, nincs semmi bajom, köszönöm a kérdésed.Hangszínem kissé élesre sikerül, de aztán az agyam zugában a harag helyét átveszi a kiváncsiság. - Ez a hobbid, vagy valami beavatási rítus valami menő társaságba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Beavatási rítusnak egy menő társaságba mondjuk nem elég ijesztő, de mivel fogalmam sincs, itt milyen társaságok vannak, ha egyáltalán vannak, így ha a lány azt mondaná, igen, én pedig belekeveredtem, és meg fogom szívni, simán benyelném.
-Fogadás. Áh,akkor részvétem. Én még sosem veszítettem el fogadást. Jóóóó, mondjuk életemben kétszer, ha fogadtam valamiben. Felelem, mintha valami tudományos tényt közölnék vele. Egészen fura úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kendő van a szemén. Túl kiszolgáltatott egy dolog. Szépen körbepislantok, a társai nem e figyelik, hogy betartja e a szabályokat, és nem e veszi le a kendőt, de nem látok senkit. Ha látták az iménti kis incidenst, biztosan nagyon élvezték, pedig egáltalán nem volt vicces. - Á, felejtsük el...Na jó, azért pár napig még emlékezni fogok rá....- Örülök Nonó a...örülök ennek a kissé szokatlan találkozásnak. Én Hélia vagyok, Levitás elsőéves. Nyújtom a kezem automatikusan, de azzal a lendülettel le is teszem a kezem, úgy sem látja, mit erőlködöm. - Kísérjelek? Ö..persze, csak mondd, hova megyünk. Anyámnak írt levelem felveszem a földről, és a hátsó zsebembe csúsztatom.
Ahogy újra felegyenesedem, mielőtt mág válaszolna, bevillan, hogy mi van ha..mi van ha éppen bevásárolni megy a faluba pennáért, vagy..mittudom én bármiért? Mindenki minket fog nézni, én meg tiszta lámpalázba jövök majd, és együtt fogunk elesni! Nem, nem, minden okés lesz, lehet..igen, igen, lehet épp a könyvtárba tart, hiszen könyvek vannak nála. Felolvasok neki egy két oldalt, meg jegyzetelek.
-És elárulhatod nekem, mi volt a fogadás tárgya, vagy meg kell, hogy öljenek, ha elmondod? Ú, az ott nem egy dudor a fején? Félre húzom a szám, tuti nekiment még pár dolognak ide fele jövet. Az a jó abban, hogy nem vagyok magas, hogy esni sem esek magasról...- Gyakran fogadsz a barátaiddal?
Ha a szerencse forgandó, Nonó szerencsekereke most a fekete nem nyert feliraton áll. Na de...hogyan is kísérjem? Szépen lassan körbesétálom, majd megállok a bal oldalán. - Na figyu...most a szabad kezed rárakom a vállamra, így ni. Igen, nem vagyok egy magas csaj...így én előtted leszek, és nem mész neki semminek. Csak a lábamra vigyázz, semmi esetre se taposs meg rendben?   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Olyan barátok, akinél nem tudja ki vagyok. De...ha még sosem találkoztunk, ami valószínű, mert nekem nem ismerős,bár el van takarva a szeme, szóval ha nem találkoztunk, attól hogy tudja a nevem, még nem tudja, ki az a Hélia. Kissé értetlenül állok előtte, próbálom megérteni, mire gondol, de arckifejezésemre kiül az értetlenség.
- De...csak a nevemet tudod. Ha holnap elhaladsz mellettem a folyosón, nem fogsz felismerni, hacsak meg nem szólalok. De hang alapján meg a nevem nélkül is be tudsz azonosítani. Én mondjuk felismerlek, de az nekem nem gond.
Fura egy kérés, meg nagy találkozás...csak egy fogadás. Vaksin esik kel a kastélyban, ő meg nagy találkozást akar? Éééés, először is, még nem vagyunk barátok, bár szerintem valóban nem vagyok ellenséges. Elszállt? Mi? A piros lufi? -Hát...te tudod...Kicsit örülök, hogy nem látja a fura félrehúzott szemem és szám, ami a nem értemmiahelyzet arcom.
-Jó, akkor irány a vadőrlak. Játszhatunk olyat, hogy ismeretlen dolgokat adok a kezedbe, neked meg ki kell találni, mi az. Mondjuk bogarakat, levelet, virágot, kavicsot, vagy valami undi dolgot, hogy legyen valami értelme is. Kár, hogy nem árulhatja el, de ha nem, hát nem, annyira nem fog megölni a kiváncsiság, hogy ne tudjak tőle aludni. Aludni amúgy sem tudok apa miatt. Ráhelyzetem a kezét a vállamra, hogy útnak induljunk, mint valami béna játékot játszó előkészítős kislányok. Már lendítem is a lábam, mikor indokoltalanul bök ki a hátam mögött egy fiú nevet. Oké, bár fogalmam sincs, ki az a Jacob, de ha jobb kint, mint bent...nekem jó. Az emberek és a kapcsolatok olyan ingatag dolgok, sosem tudhatod, mikor érsz ingoványos és veszélyes talajra, aztán egyszer csak puff. A földön vagy.
- És ki az a Jacob? Nem ismerem. Valami fiú, aki tetszik neked?
Én nem vagyok egy szerelmes típus, a romantikus alkattól pedig baromi messze állok. Nehezen és lassan kezdek kötődni bárkihez is, ezért vagyok inkább egyedül úgy általában. Nem vagyok egy emberfóbiás csaj, csak olyan óvatos, mint a róka a Kishercegben. A dolgokhoz idő kell és józanság, megfontoltság. Csakis ésszel. De Nonó arcszíne karmazsin vörössé válik, és elkapja a kezét. Okééé, akkor ez egy kényes témaaa
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Persze hogy igaz, én mondtam. Oké, nem lehet mindenki éles kés abban a bizonyos fiókban, Merlin látja lelkem, nem fogom az orra alá dörgölni. Általában idegesít az a fajta tompaság, de ma megígrtem magamnak hogy türelmes és segítőkész leszek...ameddig bírom. Ha elfogy a türelmem, maximum bevezetem egy gödörbe, vagy utána kiabálom, hogy ezaz, még két lpés, míg lefejel valamit. De nem, kibírom, ha a száját nem hagyja el több képtelenség.
- Nem, nem rakok bele...
Szóval fiú, meg szerelem, és zutty. Micsoda hülyeség valakinek rögtön bevallani. Jó, hogy nem írja fel a homlokára, hogy céltábla, vastag, fekete betűkkel.
- Ötödévesen a vizsgák miatt ennyire elmegy az ember.......khmmm
Nagy levegő. Beszív. Kifúj. - Szerintem nem kell mindig mindent rögtön kimondani.Vajon mi lett volna, ha a keleti szárnyra fordulok rá? Elnézek a másik irányba, sóhajtok egyet, majd tudomásul veszem a mai sorsom.
- Ha nem egy órás a történeted, elmesélheted. Addig kijutunk innen.Határozott léptekkel indulok meg, mint akit kergetnek, pár lépés után jövök rá, hogy nem vagyok egyedül. - Még a folyosón. Nyugati, harsogó potrék. Ha a festményekre hallgatna, már ötször nekiment volna a falnak.
- Egy jó tanács. Ne fogadj olyasmiben, aminek a teljesítésében nem vagy biztos. Legalább mondjuk becsületesen játszik, sokan csalnának ilyenkor. A folyosón lévő portré egyik másik portréja hangosan helyesel, és olyanokat kiabál be, mint a Meghiszem én azt! és a Aki nem csal, az hazudik!
- Amúgy a legegyszerűbb az lenne, ha a klubhelyiséged felé kísérnélek nem? Jó, nem rázom le, csak biztonságosabb lenne, hiszen ott jobban kiismeri magát.
-Mármint az jó, ha a vadőrlak után elkísérlek? Ott jobban boldogulsz majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igen, igen, Hél, Igen! eljött az első vzsgaidőszak, és úgy érzem magam, mint akiben belülről világít a lumos. Nem ragyogok úgy, mint egy arckrémreklám modellje, de nem is vagyok képes annyira vigyorogni. Nem tehetek róla, ha boldog vagyok, akkor is egy kis félmosoly jelenik meg az arcomon, a teljes vigyor nem megy, pedig eskü, ugyanúgy örülök. Persze itt pislákol bennem a szorongásom, ami mostanában elég sokszo felfelé kúszik, amitől jobban dobog a szívem a kelleténél. Apa miatt, a suli miatt, hogy hiába szeretek itt lenni, és hiába tanulok, talán mégsem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék, és ez megrémít. Kora reggel rögtön a könyvtrba sietek, és ha nem is maradok ott, kiveszem a könyveket és a szobában, vagy egy fa alatt tanulok. Még nem mondtam seninek, de rettegek, hogy talán nem is vagyok olyan okos, olyan jó, mint hiszem. Az harmadik ilyen pánikrohamom után kértem el Kakasi kulcsát, hogy bejöhessek gyakorolni. Hogy koncentrálhassak a belső energiámra. Őszintén szólva a napokban ez egyre nehezebben megy, mindig eszembe jut valami, ami miatt idegeskedek, és vagy eltörök valamit, vagy meggyújtom a társam papírját. Ez történt tegnap előtt is, akkor határoztam el, hogy muszáj lenyugodnom. Jó lenne, ha végre felemelném a dolgokat a pálcámmal, nem felgyújtanám, és akkor nem forgolódnék egész éjszaka az ágyban. Márpedig a mgia érzi, hogy ki fél használni őt, így egyszerűen lelkileg kell megnyugodnom, hogy átvegyem az irányítást. A kulcsot olyan erősen markolom, hogy érzzem, ahogy benyomódik a tenyerembe. Úgy beszéltük meg Lenkével, megvárom a terem előtt, de pár perccel előbb értem ide a megbeszélt idővel. Ez van, ha nem tudok a fenekemen ülni az izgatottságtól. A klubheliység pedig amúgy is nyüzsögni kezdett, ami meglepő, mert év közben kellemesen csendes. Tele van, de csendes. Tudom, hogy nem csak én rezeltem be, a közhangulat az elsősök között zsizsegőbb lett. Mindenki egy kicsivel ingerlékenyebb, egyáltalán nem segít abban, hogy jómagam lenyugodjak. A héten három másodévest is kioktattam, de nem azért, mert nem kedvelem őket, csak én sem tudom már annyira kordában tartani az ingerültségem. Ostobaságokat kérdeznek, én meg rögtön a plafonon vagyok tőle, pedig nem vagyok ilyen. A folyosón lépések zaját hallom, de aztán fura módon abbamarad, majd újrakezdődik. Hátranézek, de semmi. OKé, ha hallom a saját hangom, akkor kevésbé félek.
- Lenke, te vagy az?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem, akárhányszor végiggondolom, mi vehette rá az embert arra, hogy a pizzára valaha is ananászt, nem jut eszembe semmi logikus érv. Sokszor mondják, hogy az emberiséget 2 részre, kategóriára lehet osztani. Ilyen ez a pizzás dolog is, hogy péládul aki szereti az ananászos pizzát, és aki halálbüntetést szórna arra, aki ilyet eszik. Vagy mondjuk, aki a banánt a tetején bonja meg, és aki alul,, de ezzen vitatkozok, mert én szabályosan, az oldakánál bontom ki, a majmok is így eszik, és kétségkívül a banánbontásban a majmok az ászok. Nők, akik tudnak menni a magassarkúban és akik nem, soha de soha. Nos, ezekben a rendkívül fontos dolgokban és az ananászellenesek, a majmos banánosok és a magassarkút képtelenek hordani csoportot erősítem, és bár elismerem azokat, akik hatalmasakat szökkenek, suhannak a 8-10 centis kénylmetlen sarkakban, de aki szereti az ananászos pizzát, azzal nem állok szóba. A félszemű kukoricába nem járok gyakran, és egy nagy pizzafaló sem vagyok, de tegnap eldöntöttem, hogy ma kirúgok a hámból, és az ágyamban fogok befalni egy egész négysajtosat, miközben a Végtelen Történetet olvasom, és egyébiránt ki sem mozdulok. Ma nem érdekel egy vizsga sem, nem agyalok anyám levelein, és nem keveredek fura szituációkba, nem szaladok bele béna átkokba, amiket a társaim a sikertelen gyakorlás közepette lődöznek.
- Jó napot, egy félszemű...nem, inkább egy lángnyelv pizzát szeretnék elvitelre, és egy...mentás limonádét szintén elvitelre.-
Tekintetem a várakozás közben végigfuttatom a helyen, de a sok sárgától olyan érzésem lesz, mntha valami csibekeltetőben lennék, vagy óvodában. Még jó, hogy nem itt eszem meg. És nem azért mert szociofób lennék, csak hát...szeretek a magam társaságában eltölteni egy kis...vagy kicsit több időt. És a kéket határozottan jobban kedvelem. Lenyugtat. A sárga meg egyszerűen felzaklat. A pizzám a kis sárga dobozában meg is érkezik, amit gyorsan kifizetek, magamhoz ölelem, rárakom a dobozra a kis limonádém. Épp elköszönnék, és óvatosan kanyarognék a kijárathoz, mikor egy ismerős, és undorító hangot hallok valahonnan mögülem talán? A hangfekvés, a hanglejtés, és bennem megfagy a vér. Uramisten, mit keres itt az a srác egy ilyen undi sárga helyen, ahol emberek csevegnek, meg...jól ézik magukat? Nem valami sötét és fura helyen kéne...valami fura dolgot csinálnia? Épp hogy nem sikkantok fel, csak hatalmas svunggal fordulnék meg, de érzem, hogy a kis lábaim is sikeresen összegabalyaodtak, és zuhanok a padló felé. Nem tudom, miért is jutnak az eszembe olyanok, hogy a padló valyon fel van e mosva, vagy pár másodperc múlva a tiszta és új ruhám fogja ezt a funkciót betölteni, és hogy remélem, nem pofára esek, hogy az összes fogam kihullik. És a pizza is...a doboz..a doboz ha szétesik, a kamu láng fellobbban, és ezt mindenki végig fogja nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hát presze, hogy mindenem másfelé landol, lángoló pizza huss, a földre, az üdítő is placcs, a szívem meg kihagy egy ütemet ugyebár. De nem, nem abban a pofátlanul romantikus pillanatban, amikor meglátsz egy dögös srácot, pasit, hanem a meghalok, annyira megijedek, hacsak be nem pisilek féle kihagyás. Ez az ő hangja, ezer közül is felismerem, és noha nem vagyok egy ijedős, aki egy skizofrén kis idióta kamasztól begyullad, de az a srác tényleg kész horror. Elias Napoleon Diabol. Bleeeeeeh. Egyszer hallottam, ahog negédesen beszél valakihez. Tudod, amikor olyan negédes, hogy az édessége meg is mérgez, ha belélegzed a levegőjét, a füled pedg még meg is süketül a hangjától. Ha KEDVESen szól hozzád, a hátadon áll fel a szőr.
- Mi...minden..vagyis asszem..-
A suvickus sokat segít a kinézetemen, így immár nem úgy nézek ki, mint akit lehányt egy gyorskajáldás kuka, vagy egy kövér ember, aki minden nap pizzát meg hambit eszik.
- Köszi. Így mégjobb.
Összeszedem a padlón lévő cuccaim, a még menthető pizzát, és az üres üdítős poharat egyenesen a kukába hajítom. Nem mondom, elég szép ívet írok le vele, és bele is találok a közepébe, amitől gyorsan automatkusan ki is húzom magam, mintha azt mondám, ezaz bébi, tudsz te, ha akasrz. Jaa, de persze nem mondom, nem szoktam. Még igyekszem leporolni magam, bár már teljesen tiszta vagyok, nyilvn ez is valami kényszeres viselkedés, pedig tudom, hogy nem vagyok OCD-s, és feszült helyzetben amúgy is mindenki csinál valami pótcselekvést. Pödöri a haját, bajuszát, vakarózik.
- Nem vagyok ám ilyen világ bénája, csak olyasvalaki hangját hallottam, akitől a hideg kiráz.-
Biztonság kedvéért pedig kötbe is nézek, nincs e itt, nem e bukkan fel, mert tutiszáz, hogy az ő hangját hallottam.
- Ami fura, mert nincs itt. Hát jó, lehet kezd elmenni az eszem. Igazából nem tudom, mik a pontos jelei annak, ha kezd elmenni az ember esze, de ilyesmi lehet.-
Nem végeztem kutatást az elmebetegségről, de ezek után lehet nem lenne baj, esetleg még hasznosnak is vélhetném.
- Nos, mondanám, hogy hálából adok egy szelet pizzát, de amint látod, szétkenődött, és inkább hasnonlít egy olyan pizzára, amit már egyszer megettek.-
Az agyam hátsó, oldalsó, vagy igazából mindegy is melyik zugából újból előtör a kis pánik, hogy itt van...valahol, így mégegyszer megfordulok a tengelyem körül jó lassan.
- Akkor is hallottam. Eskü...hallottam a hangját....Diabolét. Te nem?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hang, ami válaszul érkezik, roppant megnyutató. Lenke lágy, de határozott hangja megnyutat, és kifújom az eddig benntartott levegőt.
- Szuper.- Az is szuper, hogy nem kellett sokat vánom. Őszintén szólva valóban szükségem van némi gyakorlásra, mert sehogy sem tudok mostanában fókuszálni. Elkezdek olvasni, vagy gyakorolni, de ha egyedül vagyok, a gondolataim nem a varázserőm összpontosítására fókuszál, hanem apára meg a levelekre, és a bizonytalan jövőre. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, csak egyszerűen egyre gyanúsabb, hogy apa beteg. És valami komolyabb dologról lehet szó, mert mindig csak terel, a kérdéseim elől kitér. Bosszant a dolog, de nem merek kérdezni.Nem merek, mert rettegek a választól. De valamiért közben úgy viselkedem, mintha cseppet sem érdekelne, sőt, úgy érzem, egyre önzőbb kezdek lenni. Már nem érdeklődöm, mi a helyzet otthon, sőt, már egyre kevesebbet kommunikálok, mintha nem érdekelne a dolog, vagy idegesítene.
-Igen, mehetünk.-
Kezemben a kulcs, és rögtön ki is nyitom az ajtót. Izgi, mert olyan, mintha tilosban járnék, de persze az hülyeség lenne, és felesleges is. Csak gyakorlásra és elszántságra van szükség, és nem loptam a kulcsot, így nem kell suttogni, bár valamiért megint óvatosabban veszem a levegőt, mint aki valóban valami rosszban sántikál. Halkan lépek be a tanterembe, körbesétálok a tanári asztalnál, kicsit leskelődöm, majd leülök az első padra.
- Hm..Azt hiszem, a suvickus és a reparo hasznos lehet. Basszus, tegnap kipróbáltam, hogy letisztítom magam, de helyette még több kosz jelent meg rajtam.
Fintorgok, mert asszem kicsit büdös is lettem, de ilyen részletekbe nem bocsátkozom. Amiről nem beszélek, meg se történt. A lábam kezdem lóbálni, és néha a már csukott ajtóra pillantok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Délutáni bevásárlásomból indultam el kicsit császkálni. Kezemben a teli vászonszatyor, amiben megtalálható 4 db alma, 2 tábla csoki, 3 db tökös derelye, egy fogkefe, gyógyfüves sampon, vaníliás vaníliás parfüm és egy frissítő arcmaszk. Persze nyilván nem létszükséglet, de ezt a pofit karban kell tartani. Szeretem a mostani időt, és ilyenkor szívesen andalgok még pénz nélkül is egy túlárazott fenszi kávéval. Igen, FENSZIvel, miközben a néhol feltámadó őszi szellő totál összeboglyazza a belőtt séróm, odaragad a számhoz, és a szememhez, amitől nyilván lófoknyit nem látok. Mert persze a valóságban fele annyira nem szép az ősz, de azért akkor is jó, ha szar. Értitek, na. Most éppen nem vet fel a pénz, gondolom, hogy anya miért nem küld, de nem érdekel. Az is szembe jutott, hogy vállalhatnék valami diákmunkát a kávézóban, vaaaaagy, én is lehetnék seprűs futár. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy nem igazán szeretek repülni. Nem azt mondom, hogy béna vagyok, de nem érzem valami komfortosnak, csak akkor ülök rá, ha muszáj. Órán, például. A cukrászdában lehetnék mondjuuuuk Aide de cuisine? Áhh, nem folyton csupa ragacs lennék, fujj. Kis szatyrocskámmal megközelítem a burgerezdét, de nem akarok bemenni, csak belesni. Nem látok be annyira, hogy megnézzem mondjuk a menüsort, de mivel rendelni már úgysem tudnék, így végülis nem baj. Bénán nézhetek ki, ahogy befelé leskelődök, mint valami béna kis Twist Olivér, pedig nem vagyok szegény gyerek, csak már egy ideje nem küldnekek apanázst a szüleim, amitől a hétvégi kajás bevásárlásaim egyre kevesebb cuccot tartalmaznak. Egy nagyobb fajta sóhajtás kíséretében fordulok meg, hgy visszamenjek. Ahogy az ajtó előtt haladok el, valaki kifele jön és az ajtó lendületesen a hátamnak szalad, amire egy kisebbfajta nyögéssel válaszolok, és egy előre bucskázással fejezem be. Az első aire gondolok, hogy au, mert a tenyerembe beleáll egy kisebb kavics, de ami kij9n a számon, az nem éppen az au, mert a szatyrom teljes tartalma nem borul ki, de az almák persze hamar kiszaladnak.
-Basszus, minden ajtót ekkora lendülettel vágsz ki?
A cuccaim igyekszem felszedni, hogy ki váta rám az ajtót, még nem látom. Az is lehet, hogy tele a keze kajával, és csak a lábával tudta kinyitni. De a tenyeremem akkor is fáj, és baszki. Az ajtó másik oldalán is állhatnak emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Persze, nyilván ez lesz minden napom célja. Követni fogom, a sarkában leszek, és minden lépésemről beszámolok, hogy lássa, milyen fantasztikum áll előtte. Hiába villant mosoly, az én szám nem kezd felfelé görbülni. Fa arccal bámulok rá, és várom, mit is akart ezzel a mondattal.
- Te ilyen vicces fiú vagy? Nem ismerem, nem tudom, ő ilyen népszerűbb csávók közé tartozik e, mert nem járok gyakran társaságba. És nem is mindig tudom értelmezni egy két ember közlendőjét. De tény, hogy kedves volt velem, szóval talán nem kéne nagyon elhéleskednem a dolgot.
- Öhm, úgy értem, a lételemem a bizonyítás, de az idén már asszem kicsit elfáradtam. Mosolyodom el aztán mégis, mert persze beúszik a kép, hogy amúgy basszus valóban egész évben mindenkinek bizonyítani akartam, és ez a szó egyszerűen csak...triggerel már, ennyi az egész. A szétkenődött pizzámra pillantok, aztán a srácra. Nanana..mi ez a hamiskés mosoly ott? Igen, ott, az a fura kunkorodás a szája szélén? Tud a srác valamit, amit én nem? Vaaagy, ez a nyomós bizonyít arra, hogy valóban begolyóztam, és el kéne látogatnom a pszichológushoz. Már éppen újra hinni kezdenék neki, mikor újra megszólal, de nem a saját hangján ám, neeeeem, hanem a kicseszett Diaboli hangján! A pizzásdobozt döbbenetemben újra leejtem, és a kezem továbbra is tartja a...hát a semmit. A nagy semmit.
- Mi a....szar...- Kerek szemekkel mozdulatlanul bámulom a srácot, miközben ő újra visszavált a saját hangjára, és újból elnézést kér. Mondanám, hogy hát van mit kisapám, de a döbbenettől semmi hang nem jön ki hirtelen a számon, csak kisvártatva sikerül magahoz térnem.
- Woow. Elég menőő...és elég para vagy. -  Bukik ki belőlem őszintén, pedig nem szoktam bókokat osztigatni, de ilyet sem láttam még nagyon gyakran. Egyszer. Azt hiszem a 15 évem alatt. Vagyis a lassan 15 évem alatt.
- Kárpótolni? Az a baj, hogy túlságosan lenyűgözött, hogy kárpótlást kérjek, pedig kifezettethetném vele a pizzám, vagy ilyesmi, de ezek után...bassszus...mi volt ez...a hangja...
- Inkább meséld el, ki vagy. Nem szoktam barátkozni, de te nem egyszerűen csak utánoztad a hangját, hanem olyan lett a hangod. Ki a franc vagy?
Arcom zavaros vigyor és döbbenet keverékévé változott, mint aki valami egészen más rendezvényen kötött ki, mint amire készült, de aztn végül rájön, hogy nem is  olyan rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hoppá bizony, hoppá. Gyorsan leporolom a két sajgó tenyerem, és összeszedem a cuccost, vissza a szatyorba, majd csak azután nézem meg, ki is robbant ki az ajtón. Ahogy elnézem, egy futár lehet a csaj. Morognék valamit, hogy talán figyelni kéne a környezedre is, különben a kiszállítandó kaja is repül mindenfelé, de aztán hagyom a francba, biztos késésben van.
- Megmaradok, a fogaim még a helyén vannak, és a reflexeim kíválóak, így nem az arcommal fogtam fel az esést.
Nem vett észre. Még jó, hogy nem, mert ha észrevett volna, és úgy jön nekem, az már netto parasztság.
- Szép ívben repültem, jó nagy volt  lendület.
Jegyzem meg kicsit a bajszom alatt némi sértettséggel, amit nem tudtam teljesen elrejteni.
- Csak nem elmaraddásban vagy a rendelésekkel? Legalább jól fizetnek?
Nem illik más zsebében turkálni, de ha anya még sokáig megvonja a kis pénze, muszáj lesz máshol megkeresnem. Tavaly még milyen jó volt, jött a kis ellátmány, én meg össze-vissza vásároltam mindent. Most meg meg kel számolnom, a hétvégén mire mennyit áldozok. Bosszant a pénztelenség, de inkább apa és a vélhetően eltitkolt betegsége miatt aggódom. Azért is, mert ha nem lenne nagy baj, elmondanák, de így...HUnor is érzi, hogy valami nincs rendben, hiába csak 9 éves. Anya elharapja a mmondatai végét, mint mikor fél az ember, hogy most valait elszólt, vagy nem tudja mit mondhat, mit nem, miből jövünk rá a titokra. Idegesen járkál, apa meg sokat "dolgozik" a szobájában, amit bezár. Reggelente nem látszik rajta semmi, nem venné észre az ember, hogy baj van, de a szobájába nem mehetünk be. Szünetben sem láttuk soha, pedig előtte mindig csináltunk valamit közösen. MOst meg..."dolgozik" Nem vagyunk teljesen hülyék, bevonhatnának legalább engem a dologba. Nagy vagyok már, nem csináénék jelenetet, nem hisztiznék, de próbálnk segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Majd eldöntöm én. Ezt nem vitatom, megalkotom a saját kis véleményem, de a talán kissé karcos kérdésemnek amúgy is az volt a bujtatott jelentése, hogy te ilyen vicces fiúnak képzeled magad? Csak az túl nyers lett volna. Mondhattam bolna hogy viccesnek gondolod magad, de az sem segített volna, így ez tűnt a legszelídebbnnek. Mr már mekzd unszimpivé válni, vagy csak túl morcos vagyok az éhségtől, mikor kiderül csessze meg, hogy ő volt a hang! Persze ettől elszáll az éhes harag, egye fene a pizzát, meg a vcceskedést, ezek után meg is engedem neki. Az első reakcióm nyilván a döbbenet. Aztán a második is. Ésa harmadik... hogy le lettem nyúgözve. És végül a negyedik egy cseppnyi kis féltékenység. Basszus, ez túl jó móka lehet, nyilván rögtön érdekelni is kezd, kicsoda micsoda ő. És hát igen, jó, belátom nem a legkedvesebben kértem meg, hogy meséljen magáról, de olyan hirtelen jött, hogy elfelejtettem udvariaskodni. Egyébként meg őszintén érdekel, hogy ki ő, csak hát....éhes lánnyal ne kezdj ki, mert nem lesz kedves. Főleg, ha előtte a pizzája miattad ment kárba. Ez üzenet lehet minden férfinak. Etesd meg a lányt. Köszi. Egy kissé zavart félrehúzott mosoly jelenik meg az arcomon, és hozzá egy még zavartabb hümmögés.
- Pedig maga vagyok a kedvesség és a báj.-
Oké, néha Wednesday módon. Amint meghallom a szavakat, hogy "Gyere üljünk le, meghívlak egy pizzára", megenyhülök. Hát jó, egye kukac, megetethetsz, persze közben azt gondolom, igen te tökfej, ez a minimum azért, hogy miattad kisebb fajta szívrohamot kaptam, és oda lett a finom pizzám. Kedvesen, némán bólintok egyet, ahogy a jó kislányok szokták. Kaja. Jóóóó. Szépen helyet foglalok, aztán hallgatom Laca sztoriját.
- Persze, hogy ismerem. ...Mármint nem úgy, de sokat hallottam már róluk.- Nem úgy, nem ügyfélként, nyilván. És egyébként is fixa ideám, hogy engem nem lehet csak úgy utánozni, akármilyen jól is figyel meg az ember. Szóval hogy ő...húú..ööö..klassz. Mármint tényleg, nem iróniából.
- Hú, ez..ez tök jó. És így már persze értem az előbbi kis...játékot. Tök ciki meg minden, de irtózom attól a sráctól, de gondolom ez már leesett neked is. NYilván rájött, hogy bejön nekem a hangutánzós vonal, és azt akkor meg kell lovagolni. Most már engedékenyebbé válik a mosolyom, kevésbé érzem magam egy szúrós sünnek.
- Igen. Másodév, Levita.
Bár prefektusokkal eddig még nem gyűlt meg a bajom, de ha jól rémlik valami eridonos felsőbbéves prefi hanja lehetett. És igen, ez azért továbbra is baromi ijesztő.
- Hélia vagyok, de a Hélt jobban szeretem. Gondolom, akkor te pedig Gergelyfi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nehezen is tudtam volna visszautasítani a kajás ajánlatot. Valahol belül azt is érzem, talán úgy reagáltam, mint egy dühös kutya, mikor egy szendvicset dobnak elé. Mindegy is Hél, megérdemled a pizzát, és taln kevésbé leszel utána mufurc. Kényelmesen helyet foglalok a széken, aztán hallgatom új ismerősöm. De aztán el is vörösödöm, mert hát hogy ehetek ilyen béndzsa? Nem úúgy ismerem..persze, most pont úgy válaszoltam, mintha hatalmasat lódítanék, és hetente venném igénybe a családja szolgáltatásait. Pedig valóban még sosem kerültem velük kapcsolatba, de elképesztően izgalmasnak és űberfaszamenőnek találom. Igyekszem nem rajongó tinilányként viselkedni, de lehetséges, hogy a fapofám sem tudja telljesen leplezni a csillogó szemeim. Hülye szemek. Hülye, hülye árulkodó szemek.
Terelek is, de nyomban.
- Na, az para lenne, ha lenne. Mármint Diabolnak rajongótábora. Egy csapat pszichopata. Bááár, ha belegondoloknúgy igazán, egy csomó sorozatgyilkosnak is van rajongótábora. Az emberek teljesen meg tudnak zizzenni. Kowainak is volt, és mikor öngyilkos lett, teljesen odavoltak.
- Laca. Értem, jegyezve Mosolygok, és próbálom elfojtani a hangot, hogy húúú, most már ismerek egy Gergelyfit, beszarás! BESZARÁÁÁÁÁS!
- Egyáltalán nem rossz a László, csak olyan, mintha egy 50 valahány éves pasas lennél. Az idő haladtával majd megérik az ember a nevéhez. Komolyabb, méltóságteljesebb. Ezen felbuzdulva eltörengek az én jövőbeli megszólításomon. Hélinéni..pfff....bár így, hogy Hélia, úgy jó. De most még csak úgy, mint Hél. Régen Héli voltam. DéliHéli. Közben a pinzérnő is megérkezik, és kérek maganak egy
- Egy lángnyelv pizzát szeretnék, és 3 deci szódát.
Vigyorgok éhesen a pincérnő felé, mint aki mindjárt őt is felfalja. Merlinre, a hasam is megkordult, de még mekkorát!...A pincérnő bólint, majd elmegy, én pedig újból Lacához fordulok.
- Mit is? Igazából nem tudom pontosan, másik mit csinálnak az első évükben, de nem is izgat. Azt tudom, hogy én nem sokat járok társaságba. Nagyon jól elvagyok egyedül, de persze vannak, akikkel jóban vagyok. Lenkével például, meg pár háztárssal, de általában egymagam vagyok. Szeretek egyedül olvasgatni, rajzolgatni, zenét hallgatni, vagy csak úgy lenni. Vásárolgatni. Na, azt nagyon szeretek, de azt is egyedül.
-Nem nagyon törtem magam, hogy beilleszkedjek, de úgy éreztem, a házamba végülis sikerült. Jól érzem magam.
És valóban, sokszor egy nagyobb társaság egyenesen idegesít. Hangoskodnak, meg vihirásznak, és akkor rájövök, hogy lehetséges, hogy egy vén zsémbes néni lakozik bennem. De amikor én vihogok 1 órán keresztül, az nem zavar. Akkor az zavar, mikor rám szólnak, hogy most már jó lenne, ha befognám kis pofám. Hát édes Merlinem, C'est la vie!
- Velem ellentétben, te olyasvalakinek tűnsz, aki keveset van egyedül.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jövőm a kviddicsben? Egy másodperc töredkéig elgondolkodom, végülis nem is mondd hülyeséget a csaj...bár egyértelmű, hogy nem komolyan gondolta, nyilván gúnynak szánta, de azok általában lepattannak rólam. Faarccal bámulok a képébe, miután újra érzem a talajt a lábam alatt.
- Kösz, majd átgondolom. Ha egyszer mégis úgy alakulna, hogy ez a béna álötlet bejönne, akkor se köszönném meg neki, és nem, nem mesélnék vicces sztorit a nagy találkozásról, mint azok a béna párok az esküvőkön, amitől folyton hányingerem támad. No waaaaay...azonnal távoznék is a helyszínről, ám mielőtt kimondám hogy viszlátszevasz, nekiáll magyarázni valami burgerről, ami ajándék, és felém nyújt egy hamburgert. Mozdulatlanul nézem a nyomi hamburgert, aztán a csajt. Megint a hamburgert, megint a csajt. Azt akarom mondani, hogy teljesen elment az eszed, gyorsan vizsgáltasd ki magad te hülye picsa, de nem teszem.
- Köszönöm, kedves vagy, de nem élek a lehetősséggel. Barooooom! Mekkora egy barom ez a csaj!
Magamra erőltetek egy vigyort, majd hátraarccal elindulok, és egy halk mondat, ami alig vagy remélem nem is hallható, kicsúszik. Hiába, nem mindig vagyok képes teljesen kontrolálni az arcom és a nyelvem. Pedig sokat gyakorolom, van is lá lehetőség bőven.
- Kurva anyád...
Nem vagyok egy szaros koldus, akkor se, ha éppen le vagyok égve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Tudtam, tudtam, hogy nem gyakoroltam eléggé. Pedig anya folyyamatosan a számba rágja, hogy kordában kell tartanom a piszkos szám, és bármit is érzek, mindig tisztelettudónak és szabálykövetőnek kell lennem. Tudom, pontosan tudom, mégis sokszor egyszerűen nem sikerül. Itt ez a hülye burgeres csaj is. Persze, hogy meghallotta, pedig egyáltalán nem kellett volna. ÉS igen, pontosan tudom, hogy már megint sikerült valami bajba rángatnom magam, és egy pálca már szúródik is a bordámba. Hél...ismét...jól sikerült. A csaj szeme szikrákat szór, amin egyáltaln nem lepődöm meg, igazából csak azon, hogy meghallotta a kis belső kommentem, ami úgy tűnik nem is annyira volt belső. Vagy van bennem egy kicseszett gondolat kihangosító? A bordáim küzé fúródó pcára nézek, majd a csajra. Ha nem akarom magam valami extra gázos helyzetbe sodorni, kénytelen leszek exuzálni magam. Ha pedig nem teszem, tuti büntit is kapok, és anyám lekap a tíz körmömről. PÉnz pedig nuku, így kénytelen kelletlen....
- Khm..a pálcád igen..nagyon széééép.
Azt hiszem, mindjárt felrobban. Három másodperc? Most basszus mit csináljak..1...2..2 és fél...hááá
- Jól van na, bocsánat. Nem úgy gondoltam.
Miért? Mit is gondoltam valójában? Igazából azt hogy menjen a francba, nem vagyok csóró, ami azt jelenti, hogy pont hogy az vagyok. Azért, mert apám valószínű haldoklik.
- Csak ki vagyok bukva. Nem rád. A szám meg sokszor...nem engedelmeskedik.
Rántom meg  vállam, de nem a flegma vagyok, leszarom módom, hanem a nem érdekes,  ez van módon Már ha ilyen létezik egyáltalán. Valamiért olyasmit érzek, mintha a nyelőcsövembe valami kis gombóc került volna. Remélem, nem valami allergia. Jó, mindegy, jöjjön is aminek jönnie kell, talán már a büntetés sem érdekel, nem hiszem, hogy az amúgy is pocsék savanyú hangulatomon sokat rontana egy hosszadalmas és fájdalmas büntetés. Fene a mocskos szám. C

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Irigylem őt ezért, hogy a szülei ilyen befutott emberek. Anya és apa csak egy porszem a gépezetben. Apa bagolytenyésztő, és kereskedő, anya Asztronómus. A nevem azt jelenti, a nap lánya. Apa családja kereskedő família, más nem is igazán éedekli őket. Én végtelenül unalmasnak tartom, és az Asztrnómia sem érdekel. A családom uncsi, ez van. Hunyorítok kicsit, és megpróbálom elképzelni Lacát 5 évesen.
- Háát..nézzük..egy kis borosta, morcosabb szem, kimértebb viselkedés. Egyelőre túl közvetlen vagy hozzá.
Az ötvenesek már jobban megfontolják inden mondatukat, és mögöttük van a sok sok negatív tapasztalat. Szerintem ha Laca apja nyomdokaiba lép, 50 évesen már sokat hallott és látott ember lesz.
- De persze még jó, hogy nem vagy olyan. Gáz lenne átugrani a fiatal éveket. Gyomrom persze korog, de a kaja is megérkezik.
-Jól vanna..hát igen. Azért is jöttem ide. Már tegnap óta a mai pizzára készülök. És tádááááá, látom is, hogy közeledik. Végre végre végre....
Magányos farkas..hmm, ebbe még úgy igazán nem is gondoltam bele, de végülis igen. Nem mondom, benne vagyok egy jó buliban, de valahogy jobban elvagyok magammal, egy könyvvel, meg a természettel. Az emberek sokszor idegesítenek, főleg, ha hülyeségeket adnak elő úgy, hogy meg vannak róla győződve, hogy zsenik. Hát nem, nem azok. Néha az emberek túl sokat beszélnek, és keveset gondolkoznak. De az is igaz, ha én mondok valamit, nem mindig...nem mindig kedves. Nem bánok jól a szavakkal.
-Rendben, megjegyzem. Kedves ez a Laca, nem idegesítő. Vicces. Mármint jó értelemben vicces, nem nevetséges.
- Szimpi? Tényleg? Hááát..örülök. Kicsit elpirulok, mert ritkán mondják, hogy az a Hél csaj szimpi. Azt érzem, az emberek általában félre ismernek. Velem az első találkozás nem mindig...kellemes. De azt gondolom, hogy ma jól reagáltam le a szitut, mert rá is förmedhettem volna a pizza miatt. Lehet a nagy ijedtség mentett meg? Lehet. Pedig tényéeg, én tényleg azt gondolom, tudok jó fej lenni. Anya mindig azt mondja, indulatkezelésre kéne járnom, és akkor több barátom lenne. Pf...baromság...a pizza közben ide is ér, és abban a minutumban el is feledkezem a dilemmáomról, az indulataimról. Hiszen PIZZA. Koccintok Lacával hatalmas tejbetök vigyorral, majd egy nagyot harapok a kajából anélkül, hogy bármit mondanék.
-Ja, ifen..jóétvézsat... És hirtelen minden szép és jó. Az idő jó, az élet jó, mert a pizza jó. Bólintok a csere ajánlatra, közben lekísérem a falatot a vízzel.
- Ezért a pizzáért még büntibe is mennék. Úgyse tűnne már fel, miért is kerültem oda. Csúnya beszédért, szemtelenségért, véletlen rongálásért az esetlenségemért.
- És fiú barátaid is vannak? Gondoltam, csak megkérdezem, mert bár nincs baj azzal se, ha nincs neki, csak olyan fura. Igen Hél, többet kéne társaságba járnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan nem akarom elhinni, hogy az a kis bosszantó Eridonos felpofozott. Felállt, és akkora taslit adott, hogy cseng a fülem. És miért? Csupán azért., mert sületlenségeket beszél, és hazudozik, én meg kijavítottam. És igen, másolt rólam. Másolt rólam, amit a dolgozat írásnál nem említettem, mert reméltem, a tanár úrnak feltűnik, de nem így lett. És mikor csak ömlik belőle a sok sületlenség és képtelenség, nem bírtam tovább, hát kitálaltam. Ott, az óra közepén. Jogos volt, és kész.
Áááááh..nem hiszem el! Mindjárt szétvet a méreg! És egyáltalán nem tartom igazságosnak, hogy jelentkeznem kell este büntetőre, hiszen engem vágtak pofon! Az arcomon éktelenkedő tenyérnyom színt visz a sápadt arcomra, bár ahgy a dühtől vörösödök, lassan hozzápiroslik az egész fejem. Dühösen trappolva igyekszem el a társaim mellett, hogy a gyengélkedőn kérjek valami kencét az arcomra, közben halkan kéromkodok.
- Hülye állat, teljesen nem normális...
Hallom a nevem, de csak a magamét hajtogatom az orrom alatt, mintha mantráznék valami fontosat.
- Komolyan meg kéne ruházni, meg is érdemelné. Valami bosszantó varázsige kell..vagy csak eldugjam a ruháit? Francba hogy nem vagyok Eridonos...wáááááhülyehülyehülyeee..
A léptek mellettem nem lassítanak, hűen követnek, így veszek egy nagy levegőt, kifújom, és lelassítok. Olyanok mond, hogy fagyos orr, kentaur.
- Azokat persze nem érdeklik az emberek piszlicsáré problémáik. Deee, legalább tisztelnek mindenkit. Minden élőlényt. Nem vágják pofán az embereket csak úgy, brahiból. Majd jól megdárdázom a csajt!
 Kiabálom Ida arcába, bár nem azért, hogy elijesszem, csak hatalmas kétségbeesett dühömbe hadonászok itt össze vissza. Az arcom! Fáj, és ég! Persze szegény Ida azt hiszem nem kapott választ a kérdésére, miszerint fagyos vagy fogas az orruk, túl paprikás a hangulatom ahhoz, hogy higgadt választ adjak, és az agyam ilyenkor csak úgy kidobálja a gondolatait anélkül, hogy különösebben irányítani tudnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ó, milyen kis aranyos. Bár mondjuk lehetnék magasabb, csak egy irinyi pirinyóval, de tényleg, és semmi más kívánságom lenne soha többet. Na jó, mondjuk, hogy apa gyúgyuljon meg a rejrélyes és titkolt nyavalyájából.
- Ó, kis bókkirály, hát köszi. Főleg, mert egyet is értek veled, kicsinosodtam. Csak ne találd meg soha a kiskori képeim.- Vigyorgok, majd újabb hatalmas falatot harapok a pizzából. Ami pedig a büntis részt illeti...olyan sok mindent lehetne itt csinálni! De most komolyan, egy klasz aranybánya ez a pizzázó. Mármint ötletaranybánya. Lenyelem a falatot, körbesandítok, majd közelebb hajolok hozzá, és halkabbra veszem a hangom.
- Hát tudod...csak az jutott az eszembe, ha mondjuk egyik álmoskás kis napon, mikor a vendégek bejönnek, a kávék keserűek lennének, hiába főzik frissen. A pizzalisztel valami nem stimmelne, de látható baja persze nem lenne, csak a kész pizzán lehetne észrevenni, mikor beleharapsz. Az ütítők folyton változnának. Mondjuk diétásbó egyszerre csak....agyon cukrozott lesz!-
Nem tartom persze magam nagy mókamájszernek, csak valahogy...hát szóval valahogy jól esik bontani a rendet. A bájitalos mondatom Laci óriási köhögőrohama szakítja félbe, és mit szépítsem, kis híján meg is fullad. Rögtön felpattanok, és közben nyugtatgatom a nem túl szerencsés mondattal. Filmekben láttam? Mert az aztán nagyon hasznos lehet, biztos le is doktorálhatnék. Nem tudom pontosan, mennyire van képbe a mugli dolgokkal, félvérságem okán én azért meglehetősen otthonosan mozgok bennük. Jó, nem mindenben, de mondjuk a mugli könyv és film terén szerintem egész muglis vagyok. Szóval akkor egyik kéz, oké, másik, és egy kettő most!...most! Jesszusom, ha itt halálozik meg, én is kinyírom magam! Ne pánikolj Héli, ne pánikolj, minden menni fog...sima...liba...
a harmadik, vagy a negyedik tüdőpréselés után elengedem, nehogy most meg a szuszt nyomjam ki belőle. Halálsápadtan figyelem, hogy nem e öltem meg. AMint megszólal, hatalmasat sóhajtok, még a szemem is behunyom.
- Hú, basszus, jól rám hoztad a frászt. Szét szedi a kezeim, gondolom jelzésként, nem kér többet ebből a bombasztikus segítségből. Megértem. És bocsi. Őszintén bocsi.
- Ö...Nos..valami Heimlich féle izét. Filmekben láttam. De nem voltam ám biztos benne, hogy sikerül, szóval örülök! Mosolygok most már nyugodtabban, elmúlt veszély, Laca él, és én sem lettem gyilkos. Végülis..nem rossz nap. Mondhatni úgy is, sikeres.
- Á, testőrnek nem tudom jó lennék e. És meg ne haragudj, de nem hiszem, hogy álmaim állása lenne a testőrödnek lenni. A pizzámból pár csak pár falat van, igyekszem én is végezni, és nem megfulladni.
- Persze, mindárt végzek...4 falat és mehetünk. Azt hiszem, visszamegyek a klubhelyiségbe erre a nagy ijedtségre. Talulok azt hiszem, attól megnyugszom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ida

Igazából nem is kellene, hogy bosszantson, anya mindig azt mondja, ne a mások dolgával törődjek, van elég vaj az én fülem mögött is. Amiben lehet igaza van, de az indulatok, azok indulatok. Jönnek, és tarolnak. Ami vicces, hogy annyira tarolnak, hogy a másik lány indualatának nyoma épp az arcomon égtelenkedik.
- Nyavalyás dög.- Aztán kitör belőlem a kentaur zagyvalék, amit szegény Ida arcána tolok kendőzetlenül. Mire észre veszem magam, a kezeim már javában össze vissza hadonászik. Kedves kis hangon szólal meg, és óóó..segítséget ajánl. Ettől kicsit összerendezem magam, és igyekszem lehiggadni.
- Izé...elnézést, ne haragudj, ha ordíttam. Nem veled akartam...-
Két kövér könncsepp gördül le az arcomon. Nem is tudom, a zsibbadó arcomtól, vagy a meghatódottsgtól, vagy esetleg attól, hogy egy hangyányit elszégyelltem magam.
- Kö...köszi..nem szükséges..Vagyis, nem tehetsz semmit.-
Persze közben azt gondolom, dehogyisnem, kellene a segítsége valami jó kis bosszantó átok megtanulásában, de egyelőre nem tűnik olyan bosszúálló, vagy körmnfontnak, így nem akarom belevinni valami rosszba, amihez amúgy nincs is köze.Lelassítom a lépteimet is, de az arcom egyre jobban vörösödik, és vörösödik. Nem is tudom, talán be volt kenve a keze valami szömörcével, vagy mi a manó?!
- Tényleg piros? Mert érzésre lángol, és egyre nagyobb.-
A fény felé fordítom az arcom, hogy jobban szemügyre vehesse, de eztán meglep egy váratlan kérdésével. Hát..Hogy hogy mit csináltam?
- Bocsi..egy órán voltunk nem?- egy pillanatra elbozonytalanodom, mert simán megeshet, hogy a mérgem miatt nem is egy órán voltunk.  És azért kér jegyzetet, mert elkésett az órájáról. Ahogy elnézem, biztos elaludt és nem ért be. A Folyosóról lassan mindenki elkanyarodik egyik másik irányba. Megvárom, még körülöttünk elmennek az emberek, és halkan vetem oda a csúfos választ.
- Pofán vágtak.- Most mit hímezzem? HOgy egy gyökér Eridonos másol, aztán hazudik? Mondjuk igen. POnt ezt.
- Másoltak rólam. A mai órai vita után bepöccentem, és elmondtam, erre pofán vágott.-
Ésráadásul bevarrtak büntetőmunkára is, de az mellékes. Hát hol itt az igazság kérem?
- Szóval épp a gyengélkedőre siedtem. Nem tudom normális e ez a dagadás és zsibbadás, tudniilik engem még sosem pofoztak fel.- Vetem oda sértődötten Idának, miközben újrból az arcomra teszem a kezem, hátha kevésbé zsibbad tőle.
- Idának hívnak ugye? Mindig is tetszett a neved.-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Pár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt.  tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Amíg várok újdonsült ismerősömre, azon gondolkodom, hova helyezzük a férgeket. A konyhába? Nagyterembe? Wckbe? Netán a tanáriba? Talán így, ebben a sorrendben, mi baj lehet nem? De. Na ugye! Reggel óta tiszta izgatott vagyok, végre történik valami jó, amivel el lehet ütni az időt. Nem ártunk vele senkinek, így talán ezúttal csak valami büntetőmunkával találom szembe magam, nem pedig egy nagy pofonnal. Már ha persze lebukunk, de bízom benne, hogy nem fogunk, csínyünk a mi kis titkunk marad. Otthon is sok ilyesmit csináltam régebben, de...mára ugye..hát..már nem. De itt van kedvem, meg ha találok hozzá társakat, akkor talán nem leszek annyira egyedül. Nem tudom, hogy kell ygászolni. Még sosem csináltam.
 - Szia! -
Integetek én is vissza kedvesen és talán kissé túlzó lelkesedéssel. A ruhája vidám, mint egy kiskertész, aki virágokat ültet, ásogat, és különleges növények keresztezésével munkálkodik. Belegondolva ez olyan jó hobbi lejet! Nyugtató.
- Semmi baj, én is csak pár perce érkeztem.
Felemelem a két kezembe lévő vödröt, mint valami kis trófeát, és vigyorogva bólogatok.
- Persze! Ezt a kettőt hoztam el, mert ezek voltak a legnagyobbak. Voltak még kisebbek, de szerintem ez a kettő azért..elég lesz...-
Ahogy kifejtem a vödrök méetét, lelassul a beszédem, mert felsejlik a rengeteg futóféreg képe előttem, amint kimásznak a vödrögkből, és rámásznak a kezemre, de annyira, hogy le se tudom rázni. Nyelek egy nagyon, majd egy kissé bizonytalan mosollyal próbálom elrejteni, hogy kicsit azért most megijedtem. De nem, nem szabad, jó lesz, tök jó! Bár az idén már a 16-ik életévem fogom taposni, és igen, ilyen dolgokkal foglalkozom. De..mondtam már, hogy nem tudom, hogyan kell gyászolni. Én így gyászolok.
-Igen, igen, készen!
Most már nem fordulhatok vissza, jó lesz, és addig sem gondolok szoorú és szar kurvaszarfos dolgokra, mint a halál. Asszem nálam is van kesztyű, így csak nem lesz vészes. Ugyan, ki riad meg egy kis nyálkától, hát nem?