Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862462#post862462][b]William Martin Krise - 2023.04.08. 19:30[/b][/url]

A hónapok lassan összefolynak, ő pedig ne tudja, a nappalok mikor kezdtek el ismét megnyúlni, ő pedig mikor látta utoljára a lányt. Esther látogatásai egy időben rendszeressé váltak a pubban: a pultnál ültette le, alkoholmentes koktélokat kevert neki, ha pedig a terem kellőképp kiürült, a boxokban ülők pedig a zenén keresztül nem hallhatták a mondandóját, mesélt neki. Különösen kezdetben nyugtalanító érzés volt felidéznie a szüleiket és a tragédiákat megelőző életét, mégis, akár egy varasodó sebet, idővel képtelen volt nem piszkálni. Esther pedig hallgatta, hol érdeklődve, hol szomorkásan bámulva a poharát.
Aztán felszívódott egy időre. A pult előtti szék üresen maradt, őt pedig lefoglalta az instabil, önkárosító káosz, amivé a házassága vált. Mégis, amikor a kocsma látogatottsága megcsappant, a gondolatait pedig nem terelte el a lüktető zene, gyakran kapta magát rajta, hogy a húgára gondol.
És ez általában kényelmetlen ízt hagyott a szájában olyankor.

   -  Bocs. Feltartottak.
A lány háttal ül az ajtónak, így nem láthatta, amikor belépett a taknyosan szürke, szurkáló áprilisi esőről. Cseppet megszorítja a lány vállát, amíg ellép mellette, épp csak hosszabban, mint ami decens volna, majd leül vele szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862479#post862479][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.08. 23:07[/b][/url]

Most is könyvvel érkeztem, így nem érzem hosszúnak a várakozást, sőt. Minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassak, és valószínűleg, ha lesz rá egyszer lehetőségem, akkor egy egész hétig olvasni fogok. Igen, ez csak akkor jöhetne létre, ha mindent felégetnék magam körül, minden stabil kapaszkodót elveszítenék, és ülnék a füstben, a hamukupac tetején, ami egykor az életem volt. A gondolatra akaratlan is megérintem a nyakam, a hiányzó nyaklánc helyét. Kettő lóg már csak ott, a harmadikat elhagytam, és noha tudom, hogy hol, mégsem érzek késztetést, hogy visszakérjem, még nem.
- Nincs semmi probléma, elvoltam.
Emelem fel a fehér könyvet három egyforma fekete-fehér képpel, ami nem más, mint Rumena Bužarovska - My Husband című könyve. Nem igazán tetszett elsőre, de minden lappal egyre jobban megfog, így hát most éppen ez az aktuális könyvem, amit cipelek mindenhova magammal.
- Azt hittem, előbb visszaérek, de a nagyi kicsit túl sokat kért. Hogy vagy? Adél?
Rengeteg kérdésem van, tudom, de sok minden kimaradt, és szeretném, ha utol tudnám érni magam a tényekkel. Hetekre, sőt, hónapokra kiestem, és az utóbbi időben megtanultam, hogy egyetlen nap alatt is képes háromszor fordulatot venni egy ember élete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862492#post862492][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 11:46[/b][/url]

A felemelt könyvet egy pillantással nyugtázza, közben pedig maga elé húzza a laminált étlapot az asztalon. Nem közölte Adéllal egyértelműen, hová megy, de nem is titkolta előtte kifejezetten a tényt. Furcsának és szinte illegálisnak érzi, hogy Estherrel találkozzon, még ha technikailag senki sem tiltotta meg nekik, hogy így tegyenek.
   -  Hallottam hírét. A nagyi ódákat zengett az előadásokról és persze nem felejtette el hozzátenni, hogy reméli, hogy lassan én is kezdek magammal valamit.
A hangjában rég nem tükröződik sértettség vagy féltékenység akkor, amikor Madlen elvárásairól és véleményéről beszél. Ha nem is gyerekkora óta, de mióta ténylegesen tudatába került a családi dinamikáknak, tudja, hogy csakis másodlagos lehet drágalátos ikrekkel szemben. Ez nyilván sokáig bosszantotta, sőt, valahol mélyen a mai napig bántja, de... de ha egy pillanatra abbahagyja az önámítást és őszinte lesz magával, nem róhatja fel Madlennek. Elég csak ránézni a lányra, Nate-re, majd pedig rá.
   -  Megvagyok. Ő is megvan. De ha jót akarsz magadnak, akkor ne legyél házas.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862493#post862493][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 12:02[/b][/url]

- Sajnálom.
Még ha nincs is a hangjában semmi megvetés, én tudom, hogy ez nem könnyű, mert nem jó, ha az embereket egymáshoz hasonlítják. Az sem jó, ha valaki a múltbéli Esthert hasonlítja a mostanihoz. Szerintem most sokkal egészségesebb vagyok, mint akkor, amikor arra törekedtem, hogy azért szeressen a saját nagymamám, mert hasonlítok rá, nem csak kívül, de belül is. Valójában nem, egyáltalán nem hasonlítunk, és ezt karácsonykor be is bizonyítottam, a lázadásom első állomásaként. Azóta persze újra olyan vagyok, mint voltam, szőke, ártatlannak tűnő, a nagyi szerint angyali lény. Újabb dolog, ami nem igaz, és olyasmi, amitől viszket a bőröm, nem akarom, hogy ezek a jelzők határozzanak meg, ahogy azt sem, hogy Willt meghatározzák.
- Még pár nap, és közelebb kerülök a nyugdíjazásomhoz.
Ez nem lehet nagy vígasz neki, de nekem remény. Alig várom, hogy huszonöt éves legyek, hogy ott álljak, és azt mondhassam, még egyszer, utoljára. Azon az estén a lehető legjobb leszek, felragyogok, a csillagom fényesebb lesz, mint valaha, én pedig elsétálok és szabad leszek, ezt vágyom nagyon.
- Özvegy vagyok.
Emlékeztetem a tényre, és saját magamat is, meg arra, hogy ennek zálogát elhagytam, amikor automatikusan a mellkasom fölé teszem a kezem. Nem korholom én sem, sőt, legyünk őszinték, az a házasság, amit el sem háltak, nem is létezik, mégis, meggyászoltam a férjemet, egy éven át feketébe és csendbe burkolózva. Egy évig nem táncoltam, ami a nagymama szerint tökéletes kiéheztetés volt. Én ajándéknak tekintettem.
- Eldöntöttem, hogy ha házasodnék, azt szerelemből tenném, kiátkoztatnám magam a családból, és földönfutóvá válnék. Hétköznapi emberré. De nem szeretnék hálátlannak tűnni, ezért még egy kicsit ki kell tartanom a Krise család mellett.
Talán meglepő, hogy így gondolkozom, én, aki nemrég még azt kérte tőle, hogy fontolja legalább meg, hogy kivel kell összeházasodnia.
- Különben is, egy halott férj és egy gallyra ment eljegyzés, lassan bekerülök a legkevésbé kívánatos arajelöltek közé. Házasok maradtok végül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862496#post862496][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 13:20[/b][/url]

Az ujjaival egymás után dobol az étlap felületén, az állát pedig a másik tenyerébe támasztja. Úgy figyeli a lányt, mindössze csak egy kurta, szusszanó bólintással nyugtázva az üres sajnálatát. Valójában ő is mondhatná neki ugyanezt: sajnálom, hogy a nagyanyám élettelen bábjának kell lenned, amire rámegy a fiatalságot.
De nincsenek ilyen gondolatai vagy érzelmei a lánnyal kapcsolatban.
Arra, hogy özvegy, szintén nem válaszol, csak a szeme szűkül össze egy pillanatra. Ő börtönben volt a történtek alatt, így a híreket jóval késve és az érzelmi töltetüktől megszűrve csöpögtették neki. Akkoriban minden mentális kapacitását lefoglalta az önsajnálat, így legfeljebb annyiban szorított időt az eseményeknek, hogy kárörvendjen a lány kínos nyomorán. Úgy kell neki.
Az állát lejjebb biccenti a tenyerén, hogy abbahagyva a lány vonásainak vizsgálgatását, a figyelmét látszólag az étlapra terelje.
   -  Eddig nem egészen ezt mondtad. Mi változott?
A felszínen hanyagul és érdektelenül odavetett a kérdése a lány pálfordulásával kapcsolatban. Esther mindvégig kötelességtudó hevességgel nyilatkozott a házasságról, hiszen őt és Adélt is kioktatta már. Persze lehet, hogy a változás kósza hóbort, vagy csak annak a jele, hogy huszonévesként végre először kikerült Madlen óvó szárnyai alól.
   -  Azt nem tudom, hogy velünk mi lesz - teszi hozzá, hogy még inkább elvegye a kérdése élét -. Madlen és James és Adél szülei is vagy válást akarnak, vagy unokát. Adél meg egyiket se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862499#post862499][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 15:35[/b][/url]

Carlos, válaszolnám kapásból, de megpróbálok még csak nem is gondolni rá, mert nem szabad, mert még nem lehetséges, de mégis, az az egész olyan elemi erővel csapott le rám, mintha az egész addigi életem véget ért volna, és helyette elkezdődött volna egy egészen új. Az az Esther, aki lehettem volna, most van. Távol a nagyitól, az iskola falai között, Gitta közelében, barátokkal körülvéve. Az akarok lenni, aki lehettem volna, elkezdtem vágyni a szabadságra, és tudom, hogy ha jó kislány leszek, az út végén ott fog várni rám.
- Megízleltem egy másabb életet, nehéz ezt megmagyarázni, és sokat gondolkoztam is rajta, de valahogy, nem is tudom Will, elkezdtem vágyódni, normális dolgok iránt. Akárhányszor a fényképeket nézem, anyáékat, hiszem, hogy ők is erre vágytak, normális életre. Nem anya tehet arról, hogy apa meghalt, hanem a Krise család, az a sok kényszer, ami alatt mind fulladozunk. Távol lenni a birtoktól, olyan, mint egy álom, és én nem akarok felébredni.
Nem akarok oda visszakerülni. Nem akarok újra az lenni, aki otthon voltam. Látom magam kívülről, megnéztem a régi felvételeket, amiket megfogadtam, hogy sosem nézek vissza, és látom, ahogy küzdök az elfogadásért. A testem üvölt a fájdalomtól, a lábaim borzalmas állapotban vannak, minden nagyobb mozdulatnál azt érzem, hogy beszakad a hátam. Én nem vagyok mazochista, nem vágyom erre.
- És te? Te mire vágysz, Will?
Adélnak pszichológus kellene, és egy nagy rendrakás az életében. Meg kellene erősödnie, mert legutóbbi találkozásunkkor olyan gyengének hatott, hogy azt hittem, porcelánból van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862504#post862504][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 16:18[/b][/url]

Bár a szeme az étlapot futja át, a figyelme a lányon marad: mindene, amit mond, de inkább, ahogy. Nem ismeri közelről a húgát, úgy legalább is, hogy felismerje a rezdüléseiben rejlő, elnyomott lelkesedést, azonban az eltelt hetek és hónapok során, ami alatt lassan és óvatosan közelebb férkőzött hozzá, látta, hogy változott. Egyelőre pedig nem tudja vagy akarja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy irritálja a változás.
Ha volt valami, amit szeretett a lányban, az a befolyásolhatósága. A megfelelési kényszere, ami nem engedte neki soha, hogy nemet mondjon. Az a különös, szeretetvágyból fakadó simulékonysága, ami végül rákényszerítette, hogy beadja a derekát és eleget tegyen az unszolásnak. És az, hogy nincsenek barátai, akikre támaszkodjon.
És most Esther itt ül előtte és árad belőle az újonnan felismert szabadsága felszabadultsága és az a magabiztosság, amivel egyelőre ő nem tud mit kezdeni.
   -  Nocsak. Huszonöt perc a kastélyban és Madlen húsz évnyi nevelése mehet a kukába. De tudod mit? Anya és apa büszke lenne rád.
Nem néz rá, helyette megfordítja az étlapot, de a hangjában megenged némi barátságos melegséget. A kérdésre nem válaszol azonnal, csak miután a szemét végigfuttatta a hamburgerek során.
   -  Fogalmam sincs. Családot. Hiszen ez ennek az egésznek az egyedüli értelme, nem? - A menü fölött felnéz a lányra. - Mert senki sem fog úgy ragaszkodni hozzád, mint a családod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862506#post862506][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 17:38[/b][/url]

Szélesen elmosolyodom, és érzem, ahogy kihúzódik a testem, pedig amúgy is mindig feszesen ülök, nem görnyedek, mert a nagyi megtanította, nem, nem is megtanította, belém nevelte, hogy hogyan kell ülnöm, járnom, beszélnem, öltözködnöm ahhoz, hogy méltó legyek erre a családra és a szeretetére. Én minden leckét komolyan vettem, és bár most nincs itt, és nem kellene így ülnöm, a testem megtanulta ezt, és képtelen ettől eltérő lenni. Miért is mondják, hogy hidegnek hatok? Többek között az ilyen dolgok miatt.
- Már egy év, Will, de nagyon jó év volt.
Tényleg nagyon szerettem ezt az évet, egyszerűen más világ volt. Az elején féltem, mert Gitta másik házba került, de együtt voltunk, a szünetekben és a színházban, és kapott nagyobb szerepeket is, és ő is olyat tanul, amit szeret csinálni, végre azt érzem, amit mindig is akartam, és ez az évkezdés csak hab volt a tortán. Fura mégis, ahogy kiszárad a szám arra, hogy a családomon kívül senki se fog úgy ragaszkodni hozzám. Az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, majd sűrűn pislogva próbálom legyőzni azt a testemen végigfutó hideget, amit ez a mondat okoz. Nem akarok fogoly lenni, de nem értem, hogy miért érzem ezt. Nem emlékszem, és mégis, valami rettegéssel fog el. Butaság, hormonok, biztos csak a nagy izgalom, inkább kifújom a levegőt, és felpillantok rá.
- Nem kellene Adéllal maradnod. Nem egy irányba tart az életetek. Inkább a válás. Gyereked lehetne olyantól, aki, nos kompetensebb a témában. Adél, ő valószínűleg retteg, én is rettegnék, ha ilyen tragikus lenne a testem reakciója a terhességekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862510#post862510][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 17:57[/b][/url]

A szeme sarkából látja a mosolyt, ami szavak nélkül jelzi számára, hogy az az apró bók, a jelentéktelen kis megjegyzés, célba ért. Végigolvassa az étlapot, majd visszateszi maga elé, hátrapillant és int a pincérnek, jelezve, hogy részéről rendelne. Amíg az közelebb ér, ő ismét a lány felé fordul, hátradől a székében és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Úgy gondolod?
Valaki, aki kompetensebb a témában. Milyen különös kifejezés, de végül is... érti, miről van szó. A tarkóját a magas háttámlának támasztja.
   -  Lehet benne valami. Én ajánlottam neki alternatívákat. Hogy keressünk valaki mást, aki végigcsinálja, valami ismerőst vagy rokont. Mármint te adtad az ötletet - teszi hozzá, utalva a már több, mint egy évvel korábbi beszélgetésükre a konyhájukban, amikor Esther volt az, aki előhozakodott a béranyaság lehetőségével. Akkor ő végtelenül undorítónak és bűnösnek érezte még a gondolatot is, később azonban lassan és alattomosan, de hozzászokott ő is. - De nem hajlandó belemenni sehogy sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862511#post862511][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 18:52[/b][/url]

Nézem őt, ahogy hívja a pincért, majd a kérdésére bólintok egy aprót. Ha már egyszer kimondtam, akkor miért is ne folytathatnám. Én a semmi tapasztalatommal majd biztos hiteles forrás meg kompetens válaszadó tudok lenni ebben a kérdésben.
- Igen, külső szemlélőként ezt látom és ezt gondolom. Adélnak szüksége lenne arra, hogy megerősödjön, nyomás és követelményrendszer nélkül, hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Sosem éreztem magam boldogtalannak, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, az életemben erős tragédiák, vakfoltok, amik nagyon zavarnak, főleg, ha ő egy bizonyos távolságon belül kerül, de mégis, most őszintén azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. A magam ura, döntéseket hozok és felelősséggel vagyok irántuk. Nem a királylány vagyok, akit búra alatt tartanak, míg el nem hervad.
- Ha Adél ebben az állapotában marad, ha enged az elvárásnak, hogy legyen gyerek, nem fogja őt szeretni, és nem fog téged sem szeretni, mert kényszernek éli majd meg az egészen, hibának, börtönnek, és szenvedni fog, pedig olyan szép volt az esküvőtökön.
De már nem látom azt az Adélt, már inkább riasztónak tűnik, egy nagyon szomorú embernek, aki miatt a saját szívem is, hiába van tele reménnyel és boldogsággal, belesajdul. A pincér ideérkezik, én pedig gyorsan leadom azt a soványnál kicsit bővebb rendelést, amit kiszámoltam fejben. Rengeteget kell edzenem majd, de nem érdekel, néha nekem is megjár ez.
- Pedig ez egészséges lenne mindenkinek, neki is, a babának is. A teste nem fogadja be, talán mentálisan ő is ellenáll, a csalódások és veszteségek miatt. Olvastam, hogy béranyának olyan nőket érdemes felkérni, akiknek már legalább egy egészséges utódjuk van. A nagynénéink között van fiatalabb is, aki alkalmas lenne rá, sajnos a mi korosztályunkból még senkinek sincs gyereke, hogy korban közelebb álló legyen a báranya. De megnézhetjük a családfát, hátha valaki akad, aki alkalmas. Talán, ha lenne egy név, olyan, akit ismer, akkor jobban átgondolná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862522#post862522][b]William Martin Krise - 2023.04.09. 21:40[/b][/url]

Hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
A keze cseppet megrezzen az étlap fölött, így összekulcsolja a másikkal. A hang, amit évek óta nem hallott igazán, dacosan felhorkan: hogy lehet boldog? Hogy találhat örömöt az életében ő vagy a másik akkor, ha ebből neked nem jutott? Ez a gondolat azonban nem több egy belenyugvó sóhajnál és most nem gyújt valódi dühöt benne, mint általában - talán azért, mert a pincér megérkezik és először a lányhoz fordul, kizökkentve őt.
Csöndben hallgatja, hogy rendel, kettejük közt a levegőben az utolsó mondatával: pedig olyan szép volt az esküvőtökön. Mostanában egyre többször kapja magát rajta, hogy ugyanezen gondolkodik, amikor nézi őt a stúdióban ténykedni, vagy csak az ablakon bámulni kifelé a reggeli kávéja fölött. Tudja, hogy valami súlyosan és visszafordíthatatlanul megváltozott és ennek valószínűleg nagy részben ő az oka.
Félvállról ő is leadja a rendelését, majd ismét egyedül maradnak.
   -  Pontosan tudom, hogy működik ez. Mindenki hajlamos elfelejteni, hogy egy időben ez volt a munkám - ismét hátradől, összefont karokkal felvéve a korábbi, zárkózott testtartását. - Megkérdeztem, benne lenne-e, hogy Júlia legyen az, de nem akar hallani róla. Mondjuk Júlia sem.
Úgy közli ezt, mintha csak a lány előtt álló, világoskék ital nevére kérdezne rá. Júlia nem igazán került szóba köztük, pontosabban... sosem fejezte ki konkrétan, milyen szerepet tölt be az életükben. Ám talán nem kerülte el a figyelmét a halva született házasságuk harmadik, visszatérő tagja, akit Madlenen kívül bárki jelenlétében gondtalanul megemlít.
   -  Tudod, én szeretem Adélt. De nem vagyok benne biztos, hogy ennek az egésznek van bármi jövője. Látom, hogy belehal ebbe a helyzetbe, de nem hajlandó elválni sem. Én nem házas nem akarok maradni így, így az egész nem halad semerre sem. Pont neki kellene megértenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862531#post862531][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.09. 22:59[/b][/url]

- Ne haragudj, én próbálkozom, Will.
Pillantok rá bocsánatkérően, mert nem szerettem volna megsérteni, pontosan tudom, hogy mi volt a munkája, és nem azért mondtam, hogy bántsam, hanem, hogy megmutassam neki, hogy én komolyan veszem ezt.
- Próbálok segíteni, ezért olvastam erről, hogy ne javasoljak felelőtlenül megoldást, amibe kapaszkodnátok, majd kiderül, hogy ez az egész valamiért nem lehetséges. Emellett pedig gyógyítónak tanulok én is, érdekel ez a terület.
Egy részem azért választotta ezt, mert Will a testvérem, és szerettem volna olyan témákat is felhozni, amiről ketten tudunk beszélni, másrészt szeretnék ezen a területen tevékenykedni, valóban segíteni, miután már nem leszek táncos. Olyan területet választottam, ami távol van a tánctól, de hasznos, mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak.
- Jó de Júlia... hozzá érzelmek és emlékeke kötnek mind a kettőtöket, ezért nem alkalmas. Én is nemet mondanék, ha a férjem egy olyan embert vetne fel a gyerekünk kihordására, akivel intim viszonya van, akkor is, ha ezt elfogadnám, hogy viszonyuk van.
Remélem, hogy nálunk nem lenne, ha egyszer lesz férjem, szeretném, ha ketten lennénk a házasságunkban, de nem ítélem el őket azért, mert náluk máshogy jó, az emberek egyéniek, és csak az a legfontosabb, hogy nekik jó legyen. Ezért válaszolok teljesen nyugodtan neki.
- Még mindig áll az, hogy beszélgetek vele én, ha szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862541#post862541][b]William Martin Krise - 2023.04.10. 00:12[/b][/url]

Megemeli, majd leejti a vállait, mintha jelezné, minden rendben van. A pincér megérkezik, egyelőre csak az italával, így még megvárja, amíg a bepárásodott söröspohár egy kartonpapír alátéten elé kerül az asztalon, és csak aztán válaszol.
   -   Ha érdekel a téma és ha... ha nem szólsz senkinek róla, nagyapa jegyzetei még mindig nálam vannak. Megmutathatom őket valamikor, ha szeretnéd.
Látszólag félvállról tesz előzékeny felajánlást arra vonatkozóan, hogy ő tényleg bármikor és nagyon szívesen korrepetálja a lányt, ha az érdeklődése tényleg ennyire a szaporodásbiológia irányába vonzaná. Hiszen... mire nem jók a testvérek?
A pincér alig pillanatokkal később visszatér, ekkor azonban már a rendelt ételekkel teli tányérokat teszi le eléjük. Ő késlekedés nélkül nyúl a villája után, hogy a tekintélyes toronnyá épített hamburgere mellől néhány krumplit szúrjon fel rá.
   -  Megtennéd, hogy beszélsz vele? Mármint... ne erről, mert a béranyáról hallani sem akar. De legalább arról, hogy ha már ez nem működik neki, akkor mi a terve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862552#post862552][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.10. 09:01[/b][/url]

- Komolyan?
Izgatottan hajolok én is kicsit közelebb, mivel határozott irányom van a gyógyítás terén, és szülésznő szeretnék lenni, így egy olyan kincs, mint a nagypapa jegyzetei, nagyon is felkeltik az érdeklődésemet.
- Nem szólok róla, nem szeretném, ha bajba kerülnél és megint külön kellene lennünk, mert az nagyon rossz volt.
Én nagyon szerettem Willt, kicsiként, erre az érzésre emlékszem, még ha nagyon másra nem is. Furcsa, hogy másra nem, sokszor gondolkozom azon, hogy miért is nem, és mindig ott van a számom, hogy megkérdezzem Nate-et, neki vannak-e emlékei, de ha felhoznám Willt, elkezdene kérdezgetni, hogy miért fontos ez nekem, meg honnan jött ez, és idővel biztos, hogy elmondanám neki a találkozásainkat. Ő mérges lenne, és bonyodalmak keletkeznének, amit nem szeretnék. Az érzésbe kapaszkodom inkább, hogy szerettem őt, és szeretném, ha most már lennének egymással emlékeink is.
- Persze, mikor nem vagy otthon, amikor ő igen? Azt hiszem, jobb lenne, ha úgy mennék oda, mintha téged keresnélek, és megvárnálak, így nem lenne olyan nagy a nyomás rajta, hogy eleve hozzá jöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862565#post862565][b]William Martin Krise - 2023.04.10. 11:57[/b][/url]

Bólint, igen, komolyan gondolja. Még ha nem is érti Esther hirtelen jött, idegen érdeklődését a téma iránt és egészen mélyen a gondolat, hogy esetleg abból a csökevény húgából gyógyító válhat, ami ő szeretett volna lenni, dühvel rázza végig a belsőjét. Miért nem elég a lánynak a nagyanyjuk által kijelölt úton maradni, ahogy az a birka Nathaniel is teszi? Ennek így... semmi értelme sincs.
Ezek az érzelmek azonban rejtve maradnak a szórakozott, beleegyező mosoly mögött. A pohara után nyúl és mielőtt beleinna, cseppet megemeli a lány felé.
   -  Akkor ez a mi kis titkunk lesz csak.
Van valami kimondatlanul illegális a levegőben. Azon túl, ami egyértelmű: élete végéig eltiltották a gyógyítói tevékenységektől, így részéről az elméletet nem ültethetné gyakorlatba többé. Azonban az, hogy megossza a jegyzeteket és felkészítse a lányt, magában nem bűn, legfeljebb olyasmi, ami, jobb kifejezés híján... frowned upon.
Leteszi a poharat és ismét a villája után nyúl, hogy a hamburgert kezdje el akkurátusan kibelezni.
   -  Mostanában mindig otthon van nap közben. Holnap is például. Ha azt mondod neki, hogy jegyzetekért jöttél, akkor nem fog meglepődni sem. Különben. Honnan jött a gyógyítás? Ez nem... rád vall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862591#post862591][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.10. 17:11[/b][/url]

Van valami, ami nem jó, megint az az érzés, ami karácsonykor is volt, amikor Will túl közel állt hozzám a folyosón, csak, hogy mások el tudjanak haladni. Van itt valami, ami nem jó, ami miatt a testem ellenkezik. Nem értem, hogy miért húzódik meg benne, minden, mintha hátra akarna rántani egy láthatatlan erő, hiszen nekünk nincsenek titkaink, akkor meg miért nem tetszik ez az egész?
- Akkor átmegyek holnap.
Ráérek. Az órarendem eléggé kedvező, szépen össze tudtam rakni úgy, hogy mellette tudjak a színházban is jelen lenni, mintha az iskola nem is volna. Még a jóslástan is tökéletesen beleilleszkedik, amit nem tudtam leadni, pedig szerettem volna.
- Ahhoz az Estherhez nem illik, akit ismersz. Mindannyian elkönyveltetek valamilyennek, amilyen nem biztos, hogy vagyok, és mivel biztosak vagytok benne, senki sem néz a felszín alá, senkiben sem merült fel, hogy más is van bennem.
A balett gyűlölete, a testem kínzó fájdalmai, az állandó szűziesség, amivel elkönyveltek. A jókislány, nagyon sokaknak ennyi vagyok csupán, de van, aki többet lát bennem, és én az akarok lenni, aki bennem él, és senki sem hiszi el, hogy a lényem része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862608#post862608][b]William Martin Krise - 2023.04.10. 17:50[/b][/url]

   -  Na miért, mesélj.
Lekotorja a hamburger tetejét, a villáját pedig egy hirtelen döféssel a hőspogácsába állítja. A mozdulatban van egyfajta alig rejtett agresszió, bár az arrafelé nézelődő egyszerű, hanyag ügyetlenségnek is felfoghatja a látottakat.
   -  Milyen az az Esther, akit senki sem lát? Amikor egyedül van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862715#post862715][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 11:28[/b][/url]

Nem érzem jól magam. Érzem, ahogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a testemet elönti a szégyenérzet, és ez kényelmetlenné teszi az egészet. Nem tudom és nem is akarom szavakba önteni, hogy milyen az, amikor nem a Krise család tagja vagyok.
- Simán csak más. Boldog.
Az egész világom kifordult a sarkából, és bőröm alatt elkezdett egy egészen más érzés futkározni, ami mosolygásra késztet, amitől azon kapom magam, hogy az apró szépségekre figyelek fel. Mintha eddig vak lettem volna, most viszont kiélesedett a látásom. Látok és érzek. Más dolgokat is, nem csak a megfelelést, nem csak a célt, amit a nagyi szerint el kell érnem. Magam miatt, azért, hogy kilépve innen, ebből az egészből, olyan ember legyek, aki a tükörbe nézve boldogan néz vissza.
- Attól még, hogy Krise-ok vagyunk, nekünk is jár a boldogság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862726#post862726][b]William Martin Krise - 2023.04.11. 13:12[/b][/url]

A késsel meggyalázott húspogácsa fölött érdeklődve nézi a lányt. Vagy igencsak jó színész, vagy ő nem ismeri eléggé hozzá, hogy felismerje a feszengését - vagy tudatosan dönt úgy, hogy figyelmen kívül hagyja azt. Eddig hátradőlt a székén, most már az asztalon könyököl, az ujjai pedig a sörös pohár karimáját piszkálgatják.
   -  Nagyapa nekem egyszer azt mondta, hogy a mi vérvonalunk el van átkozva. Hiszen nézd meg Alexa nénit. Te nem emlékszel, milyen volt régen, de én láttam, amit láttam és az sem volt szép. Értékelem a naivitásod, hogy úgy gondolod, majd te más leszel, de ha az én véleményemet akarod hallani, akkor rászolgáltunk valamiféle büntetésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862728#post862728][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 13:31[/b][/url]

- Nevezhetsz naivnak Will, álmodozónak vagy bárminek. Nincs mentségem arra, hogy milyen voltam, hogy mennyire szerettem volna, hogy elfogadjatok, hogy mindent megtettem azért, hogy szeressetek, de nem akarom ezt tovább csinálni.
Én nem akarok mások vétkeiért felelni. Büntettek eleget, elvették a szüleimet tőlem, elvették az anyukámat, akire szükségem lett volna. Elvették a gyerekkorom, én pedig behódoltam. Egyszer már ott volt a remény egy másik életre, de sosem jutottunk el a boldogító igenig, és ezt még egyszer nem akarom. Érzem, ahogy a torkomban gombóc nő, ahogy a fejem zsibbad ettől. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy erősebb vagyok, hogy büszke lesz rám, hogy azt fogja mondani, szép volt, jó így látni. De nem tesz ilyet, nem mondja ez.
- Miért? Miért szolgáltunk rá? Miért mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862749#post862749][b]William Martin Krise - 2023.04.11. 19:25[/b][/url]

Megadva magát, megvonja a vállát. Őszintén szólva? Fogalma sincs. Nem tudja, a családja mivel szolgált rá az égi büntetésre, de részéről kétség sem fér hozzá, hogy megátkozták az egész nyomorult vérvonalát. Nem találkozott Krise-sal, aki valójában, tényleg boldog lett volna a büszkeségből mímelt álarc mögött, vagy legalább annyira elégedett lett volna az életével, hogy az ne kergesse korai halálba vagy alkoholizmusba. És tudja, hogy a lány is felfogja ezt, hiszen a megértés ott csillog a szemében és a sírás kerülgette arcán.
   -  Hey.
Ismeretlen lágysággal a hangjában szólal meg. Elengedi a sörös poharat, a kezét pedig tenyérrel felfelé kinyújtja a lány felé az asztalon. A bőrét több évtizedes, soha be nem gyógyuló, fehér vágások és forradások csíkozzák.
   -  Adélnak is megmondtam: mi lehetünk az utolsó generáció, aki lefekszik a családi akarat előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862750#post862750][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 20:09[/b][/url]

Nem szeretek érzésekről beszélgetni, és olyan dolgokról sem, amiket nem ismerek. A nem ismert érzések pedig a legrosszabbak mind közül. Az egész helyzet borzalmas, és ha Will nem nyújtaná ki a kezét, akkor nem hiszem, hogy lett volna bármi, ami maradásra késztet, de megtette, a tekintetem pedig a hegekre siklik, melyek egy életre emlékeztet mindannyiunkat, hogy milyen halandók is vagyunk a nagy pompa alatt. Eddig bele sem gondoltam milyen lesz majd az, amikor felfedem a testem egy férfi előtt, hogyan fog majd nézni az apró sebekre, a tökéletlen bőrre. Egy csodás álarc mindaz, amit ruhákkal ékesítünk, de a valóság riasztóbb mindennél. Eszembe jut az a meleg, barna szempár, és hirtelen azt érzem, hogy nem kaphat olyan lányt, aki nem ép. Mégis belé kapaszkodva kerültem a felszín fölé, és félek, most újra lesüllyedek.
Ujjaim kinyúlnak, nem Will tenyerébe teszem őket, hanem a sebeket simítom végig, lassan, nagyon lassan, jól megjegyezve őket, elképzelve minden szenvedést, ami mögöttük volt, és nem kell nagyon sokat képzelegnem, hiszen emlékszem még a fájdalomra én is, a testem minden nap sikítva emlékeztet, ahogy a színpadra lépek. Szomorúan, de elszántan pillantok fel rá.
- Nem akarom ezt a gyerekeinknek, Will. A szüleink sem akarták, hogy sérüljünk. Pokolba ezzel az egésszel aranyvérűséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862752#post862752][b]William Martin Krise - 2023.04.11. 20:27[/b][/url]

Ha másért, azért a megszottyadt, szomorkás salátáért igazán maradhatna a lány, amit magának rendelt. Ő azokat a lányokat is mindig szerette étterembe vinni, akiktől akart valamit, még ha ők nem is voltak sokan. Senki sem áll fel egy félig megkezdett tányér mellől, ez kimondatlan szabály.
Kifejezéstelen arccal figyeli, ahogy a lány végigsimít a hegeken, amiken túl csak elvétve és tompán érzi az érintést. Nem mozdítja meg a kezét, mintha nem akarná elriasztani, vagy még inkább, mintha fogalma sem lenne róla, mihez kezdjen vele.
   -  Ha anya és apa nem ezt akarta volna, akkor nem házasodnak össze. Nem lett volna muszáj nekik - ránt kicsit a vállán. - És te is bármikor kicsekkolhatsz különben, csak nem érdemes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862754#post862754][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 20:38[/b][/url]

- Miért nem érdemes?
Nem értem, hogy szerinte miért jó az, hogy Adél szenved, hogy ő szenved, hogy én szenvedek. Miért kell szenvednünk? Más családoknál, a normális családoknál az emberek nem viselnek álarcokat, amikor nevetnek, elváltozik az arcszínük,  furcsa lesz a hangjuk, a mozdulataik, élnek. Ez az, amit én hiányoltam néhány héttel ezelőttig, hogy éljek. És amikor megtörtént, az teljesen ledöntött a lábamról, annyira nagyon, hogy azóta is érzem a fenekem alatt a talajt.
- De...Will...ha a...ha a szüleink nem házasodnak össze, akkor te anyával maradtál volna, nem ismerted volna meg apád, és Nate meg én meg sem születünk. Ennek jobban örülnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862756#post862756][b]William Martin Krise - 2023.04.11. 20:51[/b][/url]

Ő az, aki a szemébe néz egy ideig. Majd némán visszahúzza a kezét és ismét a kezébe veszi a villáját.
   -  Ha nem kezdesz hozzá a tiédhez, felzabálják a legyek.
Először mintha nem tervezne többet hozzáfűzni ehhez... hiszen Esther olyasmire tapint most, amit évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy sosem piszkálja meg többé. Az őszinte választ szeretné a lány? A komplett, lecsupaszított véleményét? Igen. Minden tökéletes volt azelőtt, mielőtt a két kis vakarcs megjelent az emeleti, bézsszínű és krémillatú gyerekszoba bölcsőjében. Mérhetetlen dühös és elárultságot érzett akkor, nem értette, miért veszik el tőle az anyját és miért kell a figyelmen osztoznia.
Ezt a nyomott érzést azonban a villára szurkált krumplikkal együtt lenyeli inkább.
   -  Nem arról van szó - folytatja kisvártatva, az előzőnél tárgyilagosabb hangon. - Nem kellett volna elvennie anyát. Egy éves voltam, vagy hogy, amikor megcsinálta és addig is apával voltam főleg. Simán csak - a villával aprót legyint - összeköltözhettek volna, vagy azt csinálnak, amit akarnak. Nagyapa se akarta ezt. Nagymama se akarta ezt. Senki se akarta ezt. Csak ők. De ha apa akkor nem húz gyűrűt anya ujjára, akkor te is és Nathaniel és én is olyan zabigyerek lennénk mint a... Blanka? Rose? A legkisebb.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862770#post862770][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.11. 21:46[/b][/url]

- Amúgy sincs semmi íze.
De igaza van, ha már ezt választottam, akkor ezt választottam. Nem is nagyon tudok mást, de majd egy nap, rengeteg olyan ételt fogok enni, amit korábban nem ehettem. Érezni és élvezni akarom az ízeket. Hamarosan, ezzel nyugtatom magam, hamarosan élvezni fogom őket. Aztán persze rosszul leszek, sokkba kerül a gyomrom teljesen. - Blanka. Rose az, amelyik Petre bácsi nevelőnőjéről kapta a nevét.
Blanka viszont tényleg akkor született, amikor nem voltak együtt, sokáig nem is viselte a Flaviu nevet, emlékszem, hogy külön papírmunka volt, mert valamit utána el is rontottak, és az új anyakönyvi kivonatát lecserélték egy másik újra. El volt írva talán a neve, vagy valami ilyesmi.
- Sajnálom, hogy megtette. Nem értem, hogy miért. Azt sem, hogy Alexa néniék miért házasodtak újra össze. Szeretik egymást, de nem is hűségesek. Mármint értem, hogy Júlia nálatok milyen szerepet tölt be, nem vagyok ostoba, de őnáluk még csak nem is állandó a harmadik fél, és mégis hűséget fogadtak másodszor is. Ez olyan érthetetlen nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=862795#post862795][b]William Martin Krise - 2023.04.12. 12:34[/b][/url]

Étvágytalanul szúr hamburgerdarabokat a villájára. Amikor a lány azon az estén megjelent a faluban és leszólította őt, nem gondolta, hogy alig több, mint egy évvel később itt fognak ülni és a család ügyes-bajos problémáiról filozofálgatnak majd. A kényszerű bogolyfalvi tartózkodásában a legszebbnek mindig azt tartotta, hogy megtarthatta a távolságát a családjával, pont úgy, mint amikor még a nagyapjával élt kettesben és csak látogatóba jelent meg a Krise-birtokon. Végül azonban a családja volt az, aki betelepült a faluba, először a lány, majd a másik.
Júlia nem várt említésére elbizonytalanodva pislog néhányat. Igen, a kapcsolatuk nagyon rég nyílt titok a környéken, a családja azonban eddig jótékonyan vaknak tettette magát a kérdésben. Ahogy Adélé is.
   -  Én megértem különben - a villát tartó kezének hüvelykujjával megvakarja az orrnyergét. - Ha az embereket nem kényszeríted arra, hogy veled maradjanak, akkor előbb vagy utóbb úgyis el fognak hagyni. És gondolom apa is emiatt vette el anyát. És Petre Alexa nénit. És nyilván gondolom Adél emiatt nem akar elválni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863656#post863656][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 08:34[/b][/url]

Túlságosan is logikus az, amit mond, arról, hogy ha az embereket nem kényszeríted a maradásra, akkor elhagynak, hiszen én magam is erre készülök, még ha nem is úgy, ahogy itt most szó van rá, de el akarom hagyni a nekem szánt utat. Nem akarok úgy házasodni, mint a családtagjaim, nem akarok balettozni, mint a nagyi, nem akarok dísz lenni valaki oldalán, mint a nők a családunkban, és nem akarok idővel én lenni a nagyi, szövögetni a szálakat, meghatározni a szerelem nélkül született gyerekim és unokáim sorsát. Én intenzív, impulzív életet szeretnél élni, kiteljesedni, és leszámolni azzal a hidegséggel, amit belém neveltek. Ha megneszelik, hogy erre készülök...akaratlan is megfeszül a csuklóm, mintha súlyos rabláncok lennének rajta, melyek a mélybe húznak, és lesütöm a szemem, mert tudom, hogy kékjeim félelemmel és szomorúsággal telnek meg, ha erre gondolok.
- Mi nevelhetnénk másként a gyerekeinket. Szabadnak. Kérlek, csak fontold meg. Ha nekünk nem is jár ez, tőlük bosszúból ne vegyük el.
Kérlelőn pillantok rá, és remélem, hogy hatni fog. Repülni szeretnék, szállni és szabadnak lenni, szabadon szeretni, de félek, hogy idejekorán lebukok majd, mégis, meg fogom próbálni, ebben egészen biztos vagyok.
- Csak ne mondd el másnak, hogy ezt mondtam. Nate-nek se, nem vagyok benne biztos, hogy ő megértené. Abban se vagyok biztos, hogy értem, mit keres ő itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863675#post863675][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 15:29[/b][/url]

Ismét a pohara után nyúl, ahogy azonban az ujjait rákulcsolja a hideg üvegre, megáll, hogy felnézzen a lányra. Különös, amit mond, annyira… annyira nem hozzá illő. Bár nem hízeleg magának azzal, hogy ismeri a húgát, sőt, még azzal sem, hogy nem az ő hibája, hogy így alakult, valahogy mégsem áll össze a fejében a különbség aközött, amit Esther kifejez és amit tudni vél róla.
Ő pedig nem szereti, ha nem ért valamit.
Amikor megszólal, annyira halkítja a hangját, hogy azt csak a lány hallhassa.
   -  Nem mondok senkinek semmit, de… - röviden az ajkába harap, fontolóra véve, hogy egyáltalán befejezze-e a gondolatát - Ha meg akarsz szabadulni, abban segíthetek. Ha már nekem nem sikerült. De ahhoz tudom kell, mit szeretnél, Esther.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863677#post863677][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 15:48[/b][/url]

Illedelmesen hajolok én is közelebb, hogy ne hallhassa senki más, de én nagyon szeretném hallani, amit mond. Félek az elutasításától, hogy azt mondja, innen nincs kiút, és, hogy valójában neki jó ez így, végül is, szereti Adélt. Mit is gondoltam? De amit mond...az még rosszabb, mert rögtön ott a gondolat, a legőszintébb, ami csak lehet. Carlost szeretném. De nem mondhatom ki, mert félek, hogy ha őt bárki megtudja, akkor bajba kerül, és nem veszíthetem el, most, hogy végre vannak igazi, emberi érzéseim.
- Nem szeretnék fájdalmat okozni, de nem szeretnék megrekedni. A nagymama felnevelt, otthont adott, jó életet biztosított, cserébe csak a táncot kérte és azt, hogy jó kislány legyek. Én jó voltam Will, őszintén, és táncoltam, mindig táncoltam, amikor kellett, és akkor is, amikor nem. Hogy ne akarjon eldobni, hogy fontosnak gondoljon és megfeleljek neki. Hálátlannak érzem magam, amiért másra vágyom.
Mosolyodom el zavartan, és oldalra pillantva, kibámulva az utcára, érzem, hogy szégyenkezem azért, mert boldogság van az életemben. Lehetek-e én boldog, ha ők boldogtalanok?
- Butaság az egész, kérlek, bocsáss meg, hogy pocsékolom az idődet. Holnap átmegyek Adélhoz, rendben?