Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867489#post867489][b]Hegedüsh Marcell - 2023.09.25. 15:04[/b][/url]

Nagyot fújtatva tolom el magam elől az üres tányért, amiről az egész marhaburger eltűnt, és a mellé tartozó, nagy adag sült krumpli is mind a gyomromban végezte. Általában jó étvágyam van, noha az utóbbi pár hónapban annyi minden járt a fejemben, hogy csupán akkor ettem valamit, amikor Elektra belém tessékelte. Pedig egy igazi konyhatündér, én mégis képtelen voltam rendesen enni a folytonos gyomorideg miatt. Most legalább úgy néz ki, hogy kapok egy szerény kis állást a temetőben, de nem szeretném elkiabálni. Éppen erről számoltam az imént Rudolfnak is, hogy még tereljem addig a figyelmet találkozónk valódi okáról, amíg nem állok rá készen. Furcsa. Most is ideges a gyomrom, mégis befért az a fejem-méretű burger. Talán valahol megnyugtat így is Rudolf társasága. Nem beszéltem felszínes dolgokról, de az ok, amiért ma ide hívtam még mindig a levegőben lebeg felettünk. Egy apróbb böfögést elfojtva dőlök hátra, és látványosan fogok rá teli pocakomra. Finoman meg is paskolom, már szinte Télapó módjára, majd tovább fújtatva dőlök előre a korsó sörért. Szerényen mosolygok barátomra, amikor összetalálkozik tekintetünk. Azt hiszem, hogy itt lesz az ideje végre beszélnünk erről az „elefántról a szobában” – ahogyan a művelt angol mondaná. Elhúzom hát elgondolkodón ajkaimat, majd, amikor beáll egy kicsi csend kettőnk között; váratlanul belekezdek.
– Tudod, hogy nem azért nem kerestelek eddig annyira, mert… – sóhajtok. – Mert akármi bajom is lenne, vagy mert nem érdekelsz. Mert nagyon is, csak… újfent össze kellett kaparnom magam. Megérted? – és még tényleg őszintén csodálkozom azon, hogy házaspárnak néznek bennünket olykor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868392#post868392][b]Hegedüsh Marcell - 2023.10.11. 17:42[/b][/url]

Mivel az utóbbi időben elsajátítottam a jobban kommunikálás művészetét, ezért valamivel mégis kellemesebb kimondani magamból ezeket a szavakat. Mert már lassan elkezdtek bennem érni, és sajnos csak a pálinkánál jó, hogyha elindul ez a folyamat. Most csak várakozó, fancsali képpel meredek barátomra, és remélem, hogy lesz a ma estének folytatása. Szeretném megtudni, hogy mi van vele mostanában, hogyan érzi magát, merre lesz az „arra”. Nekem végre a magánéletem egyenesbe kerül, már csak a munkát kellene mihamarabb fixálni. Mert ezekből a mellékes melókból nem fogok tudni eltartani egy egész családot. Nem mintha nem tudnánk Elektrával mindent megbeszélni már, de azért kerüljük el a pénz-okozta feszültséget, hogy maradjon még a férfiasságomból valami apró morzsa. De aztán megszólal. Megbocsátó hangnemet hallok. Halvány, köszönetnyilvánító mosoly terül szét idősödő vonásaim között.
– Köszönöm, Barátom – zárom össze szemhéjaimat lágyan, majd ugyanolyan kedvességgel tekintek rá vissza, mint azelőtt. – Nem volt egyszerű újra visszakerülnöm a valóságba – nyúlok újfent a korsóért, hogy ajkaimhoz emeljem és két, három kortyot legurítsak a gigámon.
– Veled mi újság manapság? – kérdezem, majd figyelem, ahogyan egy lány – aki már többször elsétált az asztalunk mellett – elhalad mellettünk, és kedvesen Rudolfra mosolyog. Vigyorogva nyalom meg ijesztően egységes fogsoromat, majd ajkaimat érem nyelvemmel, és kissé előre dőlök. – Szerintem bejössz neki – bökök fejemmel a barnahajú leány után, aki éppen vissza is néz, és szemérmes kihívósággal tekint vissza barátomra. Élvezem most ezt a helyzetet.