Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Nagyot fújtatva tolom el magam elől az üres tányért, amiről az egész marhaburger eltűnt, és a mellé tartozó, nagy adag sült krumpli is mind a gyomromban végezte. Általában jó étvágyam van, noha az utóbbi pár hónapban annyi minden járt a fejemben, hogy csupán akkor ettem valamit, amikor Elektra belém tessékelte. Pedig egy igazi konyhatündér, én mégis képtelen voltam rendesen enni a folytonos gyomorideg miatt. Most legalább úgy néz ki, hogy kapok egy szerény kis állást a temetőben, de nem szeretném elkiabálni. Éppen erről számoltam az imént Rudolfnak is, hogy még tereljem addig a figyelmet találkozónk valódi okáról, amíg nem állok rá készen. Furcsa. Most is ideges a gyomrom, mégis befért az a fejem-méretű burger. Talán valahol megnyugtat így is Rudolf társasága. Nem beszéltem felszínes dolgokról, de az ok, amiért ma ide hívtam még mindig a levegőben lebeg felettünk. Egy apróbb böfögést elfojtva dőlök hátra, és látványosan fogok rá teli pocakomra. Finoman meg is paskolom, már szinte Télapó módjára, majd tovább fújtatva dőlök előre a korsó sörért. Szerényen mosolygok barátomra, amikor összetalálkozik tekintetünk. Azt hiszem, hogy itt lesz az ideje végre beszélnünk erről az „elefántról a szobában” – ahogyan a művelt angol mondaná. Elhúzom hát elgondolkodón ajkaimat, majd, amikor beáll egy kicsi csend kettőnk között; váratlanul belekezdek.
– Tudod, hogy nem azért nem kerestelek eddig annyira, mert… – sóhajtok. – Mert akármi bajom is lenne, vagy mert nem érdekelsz. Mert nagyon is, csak… újfent össze kellett kaparnom magam. Megérted? – és még tényleg őszintén csodálkozom azon, hogy házaspárnak néznek bennünket olykor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867489#post867489][b]Hegedüsh Marcell - 2023.09.25. 15:04[/b][/url]

Nagyot fújtatva tolom el magam elől az üres tányért, amiről az egész marhaburger eltűnt, és a mellé tartozó, nagy adag sült krumpli is mind a gyomromban végezte. Általában jó étvágyam van, noha az utóbbi pár hónapban annyi minden járt a fejemben, hogy csupán akkor ettem valamit, amikor Elektra belém tessékelte. Pedig egy igazi konyhatündér, én mégis képtelen voltam rendesen enni a folytonos gyomorideg miatt. Most legalább úgy néz ki, hogy kapok egy szerény kis állást a temetőben, de nem szeretném elkiabálni. Éppen erről számoltam az imént Rudolfnak is, hogy még tereljem addig a figyelmet találkozónk valódi okáról, amíg nem állok rá készen. Furcsa. Most is ideges a gyomrom, mégis befért az a fejem-méretű burger. Talán valahol megnyugtat így is Rudolf társasága. Nem beszéltem felszínes dolgokról, de az ok, amiért ma ide hívtam még mindig a levegőben lebeg felettünk. Egy apróbb böfögést elfojtva dőlök hátra, és látványosan fogok rá teli pocakomra. Finoman meg is paskolom, már szinte Télapó módjára, majd tovább fújtatva dőlök előre a korsó sörért. Szerényen mosolygok barátomra, amikor összetalálkozik tekintetünk. Azt hiszem, hogy itt lesz az ideje végre beszélnünk erről az „elefántról a szobában” – ahogyan a művelt angol mondaná. Elhúzom hát elgondolkodón ajkaimat, majd, amikor beáll egy kicsi csend kettőnk között; váratlanul belekezdek.
– Tudod, hogy nem azért nem kerestelek eddig annyira, mert… – sóhajtok. – Mert akármi bajom is lenne, vagy mert nem érdekelsz. Mert nagyon is, csak… újfent össze kellett kaparnom magam. Megérted? – és még tényleg őszintén csodálkozom azon, hogy házaspárnak néznek bennünket olykor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867901#post867901][b]Farkasházy Rudolf - 2023.10.03. 06:37[/b][/url]

Meglepett, hogy megkeresett, hosszú percekig ültem a levél felett, mielőtt válaszoltam neki. Nincs sok emberi kapcsolatom, ami mélyebb lenne, nem is igényeltem sosem, és volt már olyan, hogy a legfontosabbat elvesztettem azért, mert nem értettem meg, hogy mekkora kincs is ő nekem. Azt hiszem, ez vitt rá végül arra, hogy válaszoljak, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos az a kevés stabil pont az életünkben, akik tényleg vannak. Mégis, valahogy kicsit nehezen indul ez, nem vagyok feszélyezett, inkább azt érzem, hogy ő az, hogy őt feszélyezi valami, és nekem ki kell várnom, hogy megtudjam, mi is az.
- Ismerem ezt az érzést, az idő jó barát, de nagy ellenség is lehet ilyenkor. Én is voltam hasonló helyzetben, és tudom, hogy fontos az esélyek megadása.
Miközben beszélek az arany karikagyűrűt forgatom az ujjamon. Nem vagyok házas, de elkötelezett vagyok életem első és egyetlen igazi szerelme iránt, akkor is, ha véget ér, akkor is, ha szorosabb lesz. Kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap, de azt már tudom, hogy senki más nem érdekel és nem is fog érdekelni soha. Így hát az elköteleződésemet a világ elé tártam bő egy éve, és azóta le sem vettem a gyűrűt, már a lényem része lett.
- Megértem, de most itt vagyunk, új nap, új lehetőségek, Hege. Tudod jól, hogy fontos vagy nekem, a saját, nem túl könnyen elfogadható érzelmi korlátaim között is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868392#post868392][b]Hegedüsh Marcell - 2023.10.11. 17:42[/b][/url]

Mivel az utóbbi időben elsajátítottam a jobban kommunikálás művészetét, ezért valamivel mégis kellemesebb kimondani magamból ezeket a szavakat. Mert már lassan elkezdtek bennem érni, és sajnos csak a pálinkánál jó, hogyha elindul ez a folyamat. Most csak várakozó, fancsali képpel meredek barátomra, és remélem, hogy lesz a ma estének folytatása. Szeretném megtudni, hogy mi van vele mostanában, hogyan érzi magát, merre lesz az „arra”. Nekem végre a magánéletem egyenesbe kerül, már csak a munkát kellene mihamarabb fixálni. Mert ezekből a mellékes melókból nem fogok tudni eltartani egy egész családot. Nem mintha nem tudnánk Elektrával mindent megbeszélni már, de azért kerüljük el a pénz-okozta feszültséget, hogy maradjon még a férfiasságomból valami apró morzsa. De aztán megszólal. Megbocsátó hangnemet hallok. Halvány, köszönetnyilvánító mosoly terül szét idősödő vonásaim között.
– Köszönöm, Barátom – zárom össze szemhéjaimat lágyan, majd ugyanolyan kedvességgel tekintek rá vissza, mint azelőtt. – Nem volt egyszerű újra visszakerülnöm a valóságba – nyúlok újfent a korsóért, hogy ajkaimhoz emeljem és két, három kortyot legurítsak a gigámon.
– Veled mi újság manapság? – kérdezem, majd figyelem, ahogyan egy lány – aki már többször elsétált az asztalunk mellett – elhalad mellettünk, és kedvesen Rudolfra mosolyog. Vigyorogva nyalom meg ijesztően egységes fogsoromat, majd ajkaimat érem nyelvemmel, és kissé előre dőlök. – Szerintem bejössz neki – bökök fejemmel a barnahajú leány után, aki éppen vissza is néz, és szemérmes kihívósággal tekint vissza barátomra. Élvezem most ezt a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868400#post868400][b]Farkasházy Rudolf - 2023.10.11. 19:28[/b][/url]

- Nem.
Mosolyodom el szelíden, és kicsit megingatom a fejem, ahogy a lányt felhozza. Én is észrevettem, hogy itt köröz, de nem tudok neki olyan válasszal szolgálni, amit remél.
- Ő az egyik tanítványom. Versenyre készítettem fel, tavaly csak az ezüstöt tudtuk elhozni, megígértem, hogy idén az arany lesz a cél, csak történt pár dolog, és most egy kicsit szüneteltetjük a viszonyunkat, a Bagolykő meg én.
Nem így terveztem, de az év eleje tett róla, hogy végül így alakuljon, és bár furcsa ennyit otthon lenni, azért megvan a maga szépsége is. Elkezdtem például a könyvemet írni, ideje volt, ha a minősítés egy újabb fokát a lehető legkorábbi időpontban el szeretném érni.
- A diákok már nem olyanok, mint régen, nem ismerik a határaikat, nem tisztelik azt, amit kaptak, az hiszik, a prefektusi jelvény arra teszi őket kiváltságossá, hogy szórakozzanak. Sajnos én is elragadtattam magam. Tettek és áldozatok. De nem aggódom, az elmúlt napok eseményei miatt Anti Zsófit kérte fel, hogy segítsen neki az Eridont vinni, mint józan gondolkodású embert, aki jártas a jogi esetekben, és ő pedig hozzám fordul segítségért. Láthatatlanul vezetem tovább a házat.
Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen belegondolt ebbe bárki is, vagy, hogy bárkinek feltűnt-e, hogy a mi ismeretségünk kívül esik a Bagolykő falain, de nem is baj, így teljes a nyugalmam.
- Azóta többet időt tudok Nellivel lenni, és ő az egyetlen nő, akit szeretni is képes vagyok, így nem érdekelne a legkevésbé sem, hogyha tetszenék bárkinek is. Mi a helyzet veled?