36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkasházy Rudolf összes RPG hozzászólása (59 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. szeptember 29. 19:17 Ugrás a poszthoz

Elődöm unokája


Amikor hosszú órákon át ül az ember az üst felett, akkor jól esik neki egy kis séta, így hát a nyakam köré kanyarítok egy fekete sálat, és már vastagabb, kötött pulóvert húzok, ezekkel indulok el, valamerre. Sosem tudom, hogy pontosan merre, ilyenkor a lábaim visznek. Mivel már nincs meleg és én nem arról vagyok híres, hogy olyan nehezen betegednék meg - nem, nem vagyok gyógybájital függő -, odafigyelek arra, hogy mindenem rendesen fedve legyen. Nem szeretném úgy kezdeni a tanévet, hogy végigszipogom az évnyitót. Az ember nem ilyen módon akar megmaradni az emberek tudatába.
A temetőt már régóta kinéztem magamnak, pontosabban egy sírt, ahova illő lett volna ellátogatnom már a megérkezésemkor, de mégsem tettem. Talán ezért is vagyok most itt. Valószínűleg, mert útközben egy liliomcsokrot is vásároltam, szóval nagy valószínűség szerint most ebben az útban van egy kis szándékosság is.
- Csókolom!
Köszönök udvariasan a néninek, aki éppen kifelé halad a temetőből, megvárom, amíg kiér, én csak utána lépek be, és annak ellenére, hogy nem ma volt a temetés, mégis tudom, hogy merre kell mennem. Csak úgy tudom. Éppen ezért termek ott könnyedén, alig pár perccel azután, hogy a néni magára hagyta a lányt, és hirtelen jött zavaromban, mert nem számítottam én másra, csak megtorpanok, és hátrébb lépve hármat, lehajtott fejjel várom ki a sorom, ami talán furcsa lehet. Nem tudom, hogyan kell egy sírnál viselkedni, de ha már itt vagyok, nem mennék haza, különben is, a bátyám pszichológus, mit szólna, ha egy csokor liliommal állítanék haza? Nem, eszemben sincs. Inkább várok egy kicsit. Így illik, nem?
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. szeptember 29. 20:04 Ugrás a poszthoz

Elődöm unokája


Én igazándiból nem sietek sehova, szóval teljesen jó nekem az, hogy itt álldogálok, de amikor megszólal, akkor mégis muszáj elmosolyodnom egy aprót, még bólintok is, bár nem hiszem, hogy háttal, ráadásul a sötétben ezt láthatja.
- Kivételes asszony volt.
Erősítem meg végül szóban is, és ha már engedte, hogy közelebb jöjjek, akkor meg is teszem. Lépek hármat, keresztet vetek, és csak ezt követően helyezem le a csokrot a sírra, ami látványosan eltér a többitől, hiszen rengeteg kegytárgy és virág borítja. Az ember ilyenkor akaratlan is elgondolkozik azon, hogy milyen lesz majd az, amikor ő kerül ide. Aztán persze ez a gondolat is tovaszáll, amikor a nyomasztó tény kerül előtérbe, hogy kishíján az ember egy közeli hozzátartozóját majdnem eltemette már. Meg is van, hogy miért vettem rá magam nehezen arra, hogy belépjek ide, de itt lenni már nem olyan vészes. Azt mondják, hogy mindig az első lépés a legnehezebb, hát megléptem végre azt a bizonyos elsőt. Innentől nem hiszem, hogy olyan nagy gondot jelent majd bejönni ide.
- A mentorom felesége.
Mutatok a sírra, bár azt hiszem ez egy végtelenül béna lépés, de nem is én lennék, ha ne lennék ilyen szerencsétlen. Balomat inkább gyorsan visszadugom a zsebembe, hogy ne fázzon, és helyette a jobbat veszem elő, kinyújtva felé.
- Akkor gondolom te vagy, umm, Charlie. Én Rudolf vagyok. A nagypapádtól veszem át a bájitaltan oktatását.
Innentől úgy vélem, hogy elég jól behatároltam magam, és ha elfogadja a kezem, utána a jobbot is zsebre teszem. Hazatérve mindenképpen innom kell egy nagyobb bögre teát. Ezt fel is jegyzem magamnak.
- Hogyhogy ilyen későn jöttél ki hozzá?
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. szeptember 30. 20:37 Ugrás a poszthoz

Elődöm unokája


- Ember volt.
Vonom meg a vállaimat, mert olykor a legapróbb dolgok viszik végbe a legnagyobbakat. Ő pedig tényleg ennyit tett, nem ítélkezett, nem tett különbséget, mindenkihez kellő tisztelettel és kedvességgel szólt. Így sokan szerették, sokan megjegyezték, sokan tudnak egy-egy kedves emléket felidézni róla. Mi, akiket tanított, hálával adózunk neki, mert hozzátett a személyiségünkhöz, az emberekhez való hozzáállásunkhoz.
Beszélgetnék tovább szívesen róla, azonban az ifjú hölgy által kiváltott reakció szörnyű zavarba hoz, és hirtelen érzem, ahogy a füleim égni kezdenek. Még jó, hogy takarja őket valamennyire a hajam. Percek telnek el így, és én azon gondolkozom, hogy most az időfagyasztás egy létező történet-e vagy sem.
A mostani jelenet sok mindent megmagyarázna, de aztán, ahogy megszólal, akaratlan kuncogok egy keveset, mert valljuk be, a vérfagyasztás után jól esik, hogy csak meglepődött arról, hogy létezem. Pedig, ha most végigtapogatnám magam, megállapíthatnám, hogy szilárdan jelen vagyok, illetve azt is, hogy az ilyen mozdulatokkal megbotránkoztathatom a világot annyira, hogy kitiltsanak egy temetőből.
- Pedig létezik, sőt, elárulom, hogy ketten is a faluban lakunk.
Merthogy mi a polgármester jövendőbelijével nagyon is együtt jártunk hozzá. Egyszerre kerültünk be az Eridon házba, együtt mentünk egyetemre, és valahogy végig Felagund professzor volt a szakma az életünkben. Széttárt karjaimmal vonom meg ismét a vállam, hogy bizony, igaz, létezünk mi.
- Érdekes szerzet, annyi szent. Mondjuk a saját unokáját megbuktatni… igazság szerint eléggé illik hozzá. Az utolsó pillanatban is kőkemény maradt.
Velünk se bánt soha kedvesen, mindig volt valami, amiért nem voltunk száz százalékosak, és egy gyerek, de még egy fiatal felnőtt is, sokkal inkább akar megfelelni, semmint beletörődni, hogy a száztíz százalék sohasem lesz elég.
- Lizi? A másik felagundistát is így hívják. Nem a nagymamájáról kapta a nevét, hanem a Büszkeség és Balítéletből, de részletkérdés.
Volt pár húzós pillanatunk, de biztosak voltunk benne, hogy a feleségét nem meri olyan hangsúllyal Elizabetnek hívni, ahogy az Odry lányt tette, és talán egy-egy rosszabb napon beléfojtott veszekedést is a lányon vezetett le.
- A legkevésbé sem, nagyon sokat kellene ahhoz a pályán töltenem, hogy képes legyek arra, amire ő.
Mind szakmaival, ami vitathatatlan erénye, mind emberileg, ami viszont nagyon is vitatható, de már nyugdíjas, és speciel nekem tényleg rengeteget segített. Megígértem, hogy még a tanév kezdete előtt meglátogatom majd.
- Nem lenne szívem ezt tenni. Ez egy sírhely, az ember maximum csendben elmélkedhet, de, hogy képet készítsek vele… idegenül hat. Bár nem vagyok híve a lopásnak, de értem az okot, és ha önnek nincs szüksége rá, örömmel átvenném.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 3. 15:51 Ugrás a poszthoz

Charlie


Mivel hamarosan kezdődik az új tanév, már megkaptam az engedélyt a bejárásra. Fisher kisasszonnyal, aki mostanra már Bianchi asszony mindent megbeszéltünk, mielőtt távozóra fogta volna, így most már az elméleti tudásom kielégítő. A gyakorlat? Nos, az majd adja magát. Ha meg mégsem, akkor is kihozzuk valahogy kettesre. A lényeg viszont, hogy szeretnék teljesen felkészülni és nem én lenni az a tanár, akkor a nulladik percben beégeti magát a diákok előtt, így néhány nappal az indulás előtt, amikor még viszonylag béke van, a szertáam rendezésével ügyködöm. Több féle rendszer egyvelege ez, először is, külön vannak az általános és a ritka hozzávalók, azokon belül a könnyű és nehéz bájitalok, valamint a növényi és állati eredetű összetevők, méghozzá abc sorrendben. Ez az én rendszerem, az én agyamnak megfelelő rendszer, de pontosan tudom, hogy az úgynevezett normális emberek nem így gondolkoznak. Nekik a bejárattal szembeni hosszú polcot tartogatom, ahol külön az állatiak és a növényiek vannak betűrendben. Emellett elhelyezek egy kis puskát, ugyanis az öt polcos, ajtó holtterében lévő rendszert felosztom évfolyamokra, és nem rendes méretekben, hanem bemutatócsomag jelleggel állítom össze az adott évfolyamon tanult bájitalok összetevőit. Mondhatjuk, hogy ezek a csomagok elég csinosak, gondos női kéz jelenlétére utalnak, és valóban így is van. Noha a női kéz nem az enyém, és a nő sem hozzám tartozik, hiszen hamarosan polgármesterasszonnyá avanzsálódik. Ezen éppen elmerengek egy picit, amikor megszólítanak, és ajkaimon talán egy leheletnyi idilli báj tükröződik.
- Rudolf.
Adom meg a titkot, ami nem is tudom, hogy miért titok, talán mert olyan hamar távozott a múltkor, és csak mert én tudom a nevét, nem mutatkoztam be, oedig az emberek elvárják az efféle "normális" viselkedést. Milyen unalmas. Most viszont, már tudja, hogy ki vagyok, legalábbis tudja a keresztnevem, és hogy a következő tanévtől a nyugdíjba ment nagypapája helyét veszem át.
- Jó napot, Charlotte.
Mivel köszönt, én is köszönök neki, illő, ezt elismerem, de nem vagyok az a fajta, aki minden újabb és újabb találkozásnál köszön azoknak, akikkel reggel találkozott. Sok lenne, úgy vélem.
- Haszontalan?
Furcsa, hogy a bájitalok nagy tudora éppen a farkasölőfű egy ilyen ritka példányára mondaná azt, hogy haszontalan. Kicsit összevonom a szemöldökömet, és megcsóválom a fejem.
- Nagy becsben pihent itt, arra gondoltam, hogy átviszem az asztalomra, mindenképpen több fény kellene neki, de ha visszakapnád, visszaadom.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 11. 13:51 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Nem szeretem a felfordulást és nem akarok Teodor életterébe belezavarni, így amíg ő pakol és berendezkedik, addig én sétálok egyet, veszek ebédet, keresek pár apróságot, amit nem árt otthon tartani, és kellene már most néhány alapvető élelmiszert is a házban tudni. Ilyen például a tészta. Szóval amíg ő pakol, addig én vásárolok. A falatozóba rendeltem ételt egy másfél óra múlvai időpontra, így pont elég időt hagytam magamnak, hogy bevásároljak. Az első állomás a vegyeskereskedés, itt sikerül az áhított tésztát beszereznem. Persze vettem sok más mindent is, nem kell azt hinni, hogy a bátyámat, akivel most életünk egy új szakasza kezdődik együtt, majd csak tészán fogom életben tartani, hiszen a házban van saját bájitalsarkom, ahogy neki is saját rendelője. Mi olyan átlagosan jó testvérek vagyunk, de vannak életünknek olyan beszélgetései, olyan pillanatai, amik megtörténtek és amikről, mintha egyértelmű lenne, nem beszélgetünk és nem utalunk rájuk. Nem kerülnek szóba feleségek vagy menyasszonyok, mert mind a ketten megvívtuk a magunk csatáját ebben a témakörben, habár...valójában azt hiszem, ez a téma mégsem olyan lefutott.
Ezen, egészen pontosan Martha-n elmélkedve lépek egyik macskakőről a másikra, hogy megnézzem, milyen boltok vannak még itt, mennyit változott az elmúlt évek alatt, amikor ismerős hang köszön rám váratlanul. Meglep, de nem ugrok ki a bőrömből, így egy pillanatnyi rezzenés után, kedélyes mosollyal fordulok felé.
- Ennek örülök.
Tudtam, hogy a bolt segít majd neki, és örömmel konstatálom, hogy valóban így lett. Van, ami nem változik, ilyen az is, hogy Őszike néniben nem lehet csalódni.
- A színházba, arra gondoltam, hogy veszek bérletet a következő évadra. És ön?
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 11. 14:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel


- Benzsay. Igen, én is kedvelem azt a helyet, éppen most voltam ott venni ezt-azt.
Mutatom fel a dupla agglegény élet kezdőkészletemet, amit két szatyorba rejtett nekem az a kedves asszony, aki, mint megtudtam a boltvezető felesége, csak akkor, amikor én még ide jártam, másabbul nézett ki, fiatalabb volt, kevésbé viselt arccal, de eljárt felette az idő, történtek rossz dolgok az életében, de a mosolya igazán kellemes.
- Nem tudom, csak láttam az egyik szórólapon, hogy megkezdődött a bérletértékesítés és szeretek színházba járni, így gondoltam veszek egy bérletet. Talán kettőt, egyet ajándékba.
Tudom, hogy most, az első időkben nem kellene csak úgy szórnunk a pénzt. Mármint, Teo elég jól keres, hiszen már karrierjének abban a szakaszában van, hogy ő mondja meg, mennyi az annyi, míg én bárhol és bármikor találnék munkát, hiszen igen elégedettek a munkásságommal. Mégis, megbeszéltük, hogy a pénz érték, és ezt elsősorban nekem kellene megtanulni, annak, aki éppen besétálni készül a színházba. Azért az egy kicsit elbizonytalanít, amit ő mond, mert valóban nem tudok én se semmit az itteni darabokról vagy arról, hogy milyenek a színészek. Lehet, hogy pénzkidobás lesz az egész, no de ha nem próbálom, nem tudom meg, nem igaz?
- Ha valakinek az evés a legnagyobb bűne, akkor igazából nem is bűnös, szóval még elég jól áll a menny-pokol kérdéskörben.
Igazából szerintem én is jól állok, bár lehet, hogy Martha mást mondana. Habár, nem hiszem. Szerettük egymást, szép volt a közös utunk és nagyon sajnálom, hogy az egész megváltozott valami mássá. Valamivé, ami szétszedett minket, és bár nem tudom, hogy hogyan, de tudom, hogy én hibáztam.
- Körülbelül ilyen magas, nagyszemű, az orra viccesen manószerű, barna hajó és többnyire szoknyákban mászkál? Mert akkor igen, ő az és igen first lady lesz belőle, Daróczy Elizabet. Egész jól hangzik, nem?
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 11. 15:08 Ugrás a poszthoz

Ráhel


- Most én is onnan rendeltem ebédet.
Bele kell szoknunk azokba a változásokba, amik itt történtek, például, hogy már városról beszélünk, annak ellenére, hogy Jolán nénje még mindig a helyi seriff, akinek mindenkihez van egy rossz szava. Mondjuk, tegyük hozzá, hogy ez a hely elképzelhetetlen lenne nélküle, és ezért is örülök, hogy vannak dolgok, amik az elmúlt harminc évben nem változtak itt.
- Ha házas lennék se hiszem, hogy gyűrűt viselnék, a munkámmal összeférhetetlen.
Az én esetemben minden ékszer kizárt, hiszen az emberek életével játszanék. Éppen ezért, vannak olyan bájitalok is, melyeknél muszáj másféle üstöt is beszereznünk a jól megszokott kettes ónnál, elképzelni se tudom, hogy milyen hatással lenne egy karikagyűrű. Mindazonáltal semmi sem változott, hiszen viszonylag hamar megkaptam azt, hogy a barátnőmnek veszem-e a bérletet.
- Testvér. A bátyámmal költöztem ide.
És neki is venném a bérletet ugyebár. Persze, jogos, harmincas éveikben lévő férfiaknak már nem egymással, hanem asszonyokkal kellene összeköltözniük, de mondjuk úgy, hogy ettől a témától egy ideje mind a ketten elszeparálódunk. Neki egy csúnya válás, nekem egy sok kérdőjelet maga mögött hagyott kapcsolatot jelent minden, ami a nőkkel kapcsolatos.
- Ismerem a nevét, de még nem láttam a színpadon, csak az apját.
De ha a lány fele olyan tehetséges, mint az apa, akkor már rendben van a dolog, nem igaz? Próba szerencse lesz ez a pénzkiadás, és ki tudja, talán már ma este eljövök, ha szimpatikus a darab címe, és akkor meglátjuk, hogy megéri-e a dolog.
- Ez máshogy hat azoknál, akiket így nevelnek. A tradicionális nevelést kapott aranyvérű lányok a feleség szerepre készülnek egész életükben. Megtanulnak társnak lenni a férfi mellett, irányítónak a család felett. Megtanulnak jó háziasszonynak, jó anyának, jó szeretőnek lenni. A tanulmányaik mellett nagyon sokat készülnek arra, hogy a megfelelő férfi mellett, őt segítve, teljes életet élhessenek.
Nem csak azért, mert Lizi közel áll a szívemhez, hanem azért is, mert én tisztelem azt az áldozatot, amit ezek a lányok vállalnak, veszem a védelmembe őket. Mondhatnak persze nemet, de azok, akik egy olyan családba születnek, ahol nagy jelentősége van a hagyományoknak, nem nagyon fordul elő.
- Odaadhatom a kabátom, ha az segít, nekem amúgy is melegem van kissé.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 11. 16:54 Ugrás a poszthoz

Ráhel


Biccentek egyet arra, hogy az életem döntésének nevezi a falatozót. Mivel kotyvasztok, szeretek főzni is, de olyan alkalmakor, amikor egy férfi pakol és rendezkedik, jobb, ha az élete meg van könnyítve olyanokkal, mint, hogy valaki más főzi az ételét. Arra, hogy Felagund utója vagyok, ismét bólintok, és habár hallottam a rémhíreket, én magam a tanítványa voltam, olyan, akit magam mellé vett, és az egyetlen befolyásoló tényező a Lizivel való harcunk volt a kegyeiért. Ott pedig végül, nem hirdettünk győztest.
- Mármint azzal kapcsolatban, hogy kinek veszem a bérletet? Szerintem, ha egy nőnek venném, több kérdést vetne fel, mint a testvérem.
Ámbár az is lehet, ugyebár, hogy visszatérünk az örök problémakörhöz, vagyis ahhoz, hogy homoszexuális-e Farkasházy Rudolf. Sajnálom a reménykedőket, nem, nem az, és nem is tervez azzá válni. Onnantól pedig, hogy hallotta, van az iskolában olyan vélavérű, aki lazán kezeli a szabályokat, még csak nem is kockáztat. Van az a bölcs mondás, ami erre tökéletesen igaz, de ez csak pár embernek humoros, így csak sóhajtva gördüljünk túl a kérdéskörön.
- Ha mindenünk megvan, igazából nincs semmink, mert arra amire vágyunk, nem lehet a miénk. Ilyenkor elkezdenek minket olyan dolgok foglalkoztatni, amik nem illenek az élethelyzetünkbe. Miért áll egy gazdag feleség és anya kéjnőnek? Mert hiányzik az életéből a kéj.
Elméletben nagyon okos vagyok, még a szexualitás kérdéskörében is, gyakorlatban azonban vannak hiányosságaim. De még mennyi! Az, amit otthon tanultam, nem olyan, amit a nagy átlag otthon tanult. Nem ismerem a családi egységet, a bajban összefogást, az anyai ölelésben rejlő erőt. Mert a mi szüleink sem úgy szerették egymást, mint más gyerekek szülei. Nem volt meg az, amit másoknál tapasztaltunk.
- Akkor Sebastiannak vetélytársai voltak mumustéren?
Kérdezem egy apró mosollyal, mert a férfi tudom, hogy régóta a kastély és környéke rémálma, amihez nyilván a felesége váratlan halála sem járult hozzá.
- Igazából ez olyan, hogy ők ebben nevelkedtek, nem tudják elképzelni azt az életformát, ahol a nőnek szabad akarata van. Nem ismerik például a válást, vagy azt, hogy több partnerük legyen, ne csak egy. Lizi valahogy a határon mozgott mindig is, mivel korát tekintve már közel tíz-tizenöt éve házasnak kellene lennie, utódokkal. Ő egyetemre ment, céget alapított és a saját termékeit árulja. Patikát akar nyitni, vannak tervei túl azon, hogy erős fiúkat szüljön. A kérdés az, hogy ebben a férje mennyire fogja támogatni.
Közben átadom a kabátot, és valóban megállapítom, hogy nincs hideg, legalábbis jó működik a fekete, kötött pulóver bűbája.
- Igen és nem. Ő speciális eset. Megválogatja a hozzá járókat. Nincsenek sokan, pár embernél többel nem foglalkozik. Szóval nem ő fogja elhozni a megváltást a településre.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. október 11. 18:46 Ugrás a poszthoz

Ráhel


- Nincs háziállatom, nem voltam házas és nem ért véget csúfosan kapcsolatom.
Nem ért? Végül is, nem volt filmbe illő jelenet, ahogy Martha kisétált az ajtón, majd két hétre rá realizáltam, hogy még mindig nem sétált be az ajtón. Viszont nem volt semmi olyan, amit ilyenkor fel szoktak hozni. Nem verekedtünk, sosem mondtunk egymásra olyat, ami a másik lelkét megtépázta volna. A magam részéről ebben a kijelentésben biztos vagyok, az ő részéről meg hiszem, hogy így van, mert én hiszek benne. Arra azonban, hogy ő az édesanyját minek minősíti, nem teszek külön megjegyzést, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem az én anyám, még csak nem is ismerem, éppen ezért csak hagyom, hogy kimondjon mindent, ami a szívét nyomja.
- Értem, amit mond. Volt ilyen tanárom az egyetemen, mára pedig a kollégámmá vált.
Én, vele ellentétben, megmaradok a magázódó formánál. Az egyetemen is mindenkit magázok, legyen fiatalabb, idősebb vagy éppen velem egykorú. A kollégák közül párakkal természetesen tegeződünk, de az egy kollegális, nem tanár-diák viszony. Tudom, hogy itt vannak havertanárok, de magamat nem szeretném oda soroltatni.
- Sosem fogja, és senki sem várja el tőle, hogy így legyen. Ő a férfi, a család feje, ő osztja a szerepeket. Azonban, ahogy én látom, ő is a határon mozog, ezért is tűnnek riasztóan tökéletesnek. Konrád, ahogy én látom, sosem lesz az a fajta férfi, aki virágcsokorral rohan át a városon csak mert Lizi ujjába szálka ment, vagy éppen mert gyereket szült neki. De bizalmat szavazott neki, hiszen engedte, hogy a tanács tagjává váljon és nem vetette el a patika gondolatát sem. Ő a bizalmával mutatja ki, hogy Lizinek vannak jogai és ez nemesebb gesztus, mint az, ha valaki elhalmozza a másikat ajándékokkal.
Én hiszem, hogy ők jó párost alkotnak majd, mivel a női fél sem az a fajta, aki a férfin akar csüngeni. Nem olyannak ismerem, aki folyton kéz a kézben akar haladni a másikkal, és hosszú búcsúcsókokat váltana a kapualjban vele. Mondhatjuk úgy is, hogy szerencséjük van egymással.
- Nem, minket nem motivált sosem a pénz.
Hogy mi van a bátyám motivációja mögött? Valami, amiről nem kívánok beszélni. Őt sem kívánom kibeszélni, de része a nagy egésznek, hogy vele élek. Megvallom, elképesztően megnyugtat a tény, hogy vele jöttem ide, hogy esténként szólhatok pár jó szót egy olyan emberhez, akit igazán szeretek és csodálok. Szeretem, hogy úgy hajtom álomra a fejem, hogy ő itt van. Nem tudok kötődni, képtelen vagyok rá, de hozzá mindig ragaszkodtam, és amikor az eset történt úgy éreztem, hogy nélküle nekem sem szabad maradnom. De itt vagyunk. Más nem számít.
- Nem hangzik rosszul. A többi is elég ígéretes. Az arany időnyerőre  már amúgy is kíváncsi voltam. Egy pszichológusnak remek élmény lesz, úgy vélem.
Az ajtónál előre engedem, ahogy a sorban is, és most már biztos, hogy Teodor este kap tőlem egy bérletet.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2020. november 5. 12:12 Ugrás a poszthoz

Charlotte


- Rudolf.
András? Érdekes elgondolás, de nem hiszem, hogy én olyan Andrásos lennék. Habár ezt ugye nem nekem kell tudnom, hanem annak, aki engem lát, én hiába nézek bele az üvegbe, csak azt látom, amit mindig, Farkasházy Rudolf arcát. Bennem nem sok különleges van, sem lovagszerű nem vagyok, sem jóképű, inkább az átlagos férfit képviselem. Hogy bánom-e? A legkevésbé sem, hiszen nem magammal akarok kitűnni a tömegből, sőt, még csak kitűnni se szándékozom. Így igazán elégedett vagyok a nekem szánt fizimiskával, és a ténnyel, hogy nem kell megküzdenem azzal, aki vagyok.
- Akkor… üdv a felnőttek világában.
Pillantok rá mosolyogva, miközben két üvegcsét felemelek és a megfelelő polcra sorolom be őket. A bájitalok és alapanyagok sosem voltak olyanok, melyekkel ne tudtam volna foglalkozni, miközben beszélek valakivel. Hogy miért is hagytak el? Nos, azt hiszem, pontosan ezért. Mert nem figyeltem a másikra száz százalékosan. De megtanultam a leckét, azt hiszem.
- Bár ez is inkább hozzáállás kérdése szerintem. Én világéletemben Rudolf voltam, gyűlölöm a becézést, ellenben az egyik legkedvesebb barátnőm Lizi, és mégis felnőtt, sőt polgármesterné. Szóval, hogy hol az igazság ebben, az azt hiszem, fejben dől el.
De ezt mindenkinek magának kell megítélnie. Ha van olyan beceneve, melyet szívesen használ, akkor természetesen kész vagyok rá, hogy én is azon szólítsam, ami a szívének kedves. Nekem mindegy, nem szoktam ilyen apróságokon fennakadni, mint, hogy ki hogy legyen megszólítva, de mivel magamról tudom, hogy utálom a becézést, tudom, hogy másnak is fontos tud lenni, hogyan szólítják.
- Igen.
Nem. A helyzet az, hogy én nem igazán voltam kamasz, mert már akkor is nagyon határozott elképzelésem volt a jövővel kapcsolatban. Eridonosként meglepően nehezen szocializálódtam, így ahhoz csapódtam, aki szintén egy nehezen szocializálódó Eridonos volt, mi elvoltunk egymásnak. De nem mondhatom, hogy én nem voltam hülye kamasz, mert akkor mindenki furcsán néz rám, ezt már megállapítottam. A mandragóra történetére elmosolyodva biccentek, nem szoktam ilyen mesékkel áltatni, de ezt kifejezetten aranyosnak gondoltam, úgyhogy nem kizárt, hogy valóban ezt fogom mondani. A szívességkérésre felpillantok rá érdeklődve, de ahogy az tanácsba fordul, megint csak bólintani tudok. Nem igazán vagyok jó az emberi kapcsolatokban, de kivételesen ez egy olyan helyzet, ahol nem kell azt mondanám, hogy a bátyám kiváló pszichológus.
- Legyen ott. Más ilyenkor nem nagyon kell. Az embereknek, ha nincsenek erős kötelékeik a rokonaikkal, meg kell tenniük az apró lépéseket, hogy ez megváltozzon. Legyen ott, beszélgessen, kérdezze néha a múltról. Hogyan vette rá a nagymamáját, hogy randevúzon vele. Hogyan készültek az ünnepekre. Meséljen ön is kedves emlékeket, akár mindkettejükről, akár csak a nagyapjáról. Apró lépésekkel erősítse meg a kapcsolatot kettejük között, és legyen mellette, ameddig csak él. Én ezt tudom javasolni.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 17:07 Ugrás a poszthoz

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Hogy hogyan is került oda egy kanapé? Éppen a folyosóra? Nos az ilyen esetekről olykor a tanári karnak sincs sejtése, de hogy hogyan kerül oda két tanár, ráadásul éppen két házvezető? Erre igazán könnyű válaszolnom: Sosem vezet jó útra az, ha az ember gyereke piszkálni kezd egy portrét, főleg ezen a folyosón nem. A hír, miszerint két gyermek éppen igen illegálisan éli mindennapjait a folyosón, pillanatok alatt fut végig a megfelelő kereteken, hogy aztán eljusson a tanári szobába is, ahol két férfiember bőszen dolgozva - nem, nem kártyázva (de) - tölti az esti járőrözés előtti nyugodtnak hitt perceket.
- Én csak azt mondom, hogy Zina lassan kamaszkorba lép, szóval nyilvánvalóan hasznos lenne Odettnek elbeszélgetni vele, mint ezen a korszakon már átesett farkasnak. Nem kellene az, hogy drámai fordulatok legyenek itt a törékeny békében. A múltkor a miniszter állt felettem, miközben a bájitalokat főztem.
A mondat végén a hangom kissé lejjebb halkítom, miközben a pálcámat előhúzom, és bár én egy igazán zen fickónak tartom magam, vannak dolgok, amik ki tudnak hozni a sodromból. Ilyen az, ha valaki illegálisan fogyaszt bájitalt, vagy tudatmódosító szereket. Tök mindegy, hogy hány éves kölyökről is van szó.
- Locomotor Mortis!
Suttogom kétszer, nehogy még valamelyikőjüknek olyan nagyon eltávozni támadjon kedve, így legfeljebb csak elugrálhatnak, de mivel a hírek szerint van bennük anyag rendesen, ez a veszély nem különösebben fenyeget minket. Arcomon pofátlan vigyorral - senki se mondta, hogy mindig jó gyerek voltam - engedem előre Damyan-t és csak utána kerülöm meg én is a kanapét, hogy lássam, mivel is állunk szembe.
- Micsoda látvány, még most is csöpög a víz abból a szerencsétlen vászonból, kedves kolléga.
Bal kezem zsebre téve a jobbal az üres vászon felé mutatva ingatom meg a fejem, mintha ez lenne a legnagyobb baj, pedig valljuk be, vannak itt tabletták, szagok, melyek arra engednek következtetni, hogy bizony a kibontakozó szerelem hamarosan egészen biztosan könyvelhető büntetőmunka lesz. Jó, rendben, bevallom, titkon nagyon dörzsölöm a tenyerem, hogy büntessek, még ha a saját kölyköm is az.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 18:10 Ugrás a poszthoz

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


- Legalább az agyát még nem teljesen szívta el.
Az is pozitívum, nem? Mármint felismer, így, azt hiszem, büszke lehetek rá, ez eggyel jobb, mint a múltkori kislány, aki harmadszorra is bemutatkozott nekem, míg Hegénél teljesen kiakadt, hogy ő is ott volt eddig. És valljuk be, én elmegyek egynek, de azért Hege olyan, aki megmarad az emberek tudatában. Szóval én ezt azért magamban egy jó pontnak írom fel, bár sajnos Koppány barátunk valahonnan mínusz kétszázról indult, pedig nem vagyok elítélő, csak szeretem, ha legalább a tisztelet illúzióját megadják. Komolyan, mindenki képes, akkor ő miért nem? Ráadásul még ez a szörnyű ízlésficam, hogy legalább a minőségre ráment volna, ha már ilyen szerekkel tompítja agyi kapacitását.
- Talán azt hiszik, hogy nem szeretjük a kihívást. Lehet, hogy fásultnak nézünk ki?
Végignézek rajta, és nem, egyáltalán nem az, aztán végig magamon, és még mindig az van bennem, hogy egyáltalán nem. Jól nézünk ki. Na, az ilyen gondolataim miatt néztek már akkor is melegnek, aztán néznek most is, ahogy kiveszem a szavaikból. Angliában éltem és szeretem a mellényeket meg az ápolt megjelenést, most komolyan de tényleg komolyan? Szemöldököm egy kicsit feljebb szökken, mert tudom, hogy csak provokál, és nyilván azt kéne válaszolnom, hogy a nőket szeretem, de nem, egy ilyen vitába nem szabad beleállnom, helyette szusszanva pillantok a másikra.
- Damyan?
Mert tudom, ismerem, tudom, hogy ő majd tudja a tökéletes választ, ami mondjuk valószínűleg kellőképpen kellemetlen lesz nekem, de ő majd nagyon jót fog szórakozni rajta. Helyette a tekintetem a lányra téved, és azon gondolkozom, hogy ha már most ennyi a maximum, amit elvár az élettől, akkor elég ingerszegény lehet szerencsétlenem.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 19:58 Ugrás a poszthoz

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Nem nagyon kell mondanom semmit, mert az arcom úgyis beszél helyettem, és valljuk be, azok a körök, amelyekben én mozgok, többnyire igen messze vannak ettől. Kár, mert a legtöbb diákom értelmes, józan, annak ellenére, hogy Eridonos vehemenciával van megáldva, és úgy vélem a nyugodt hétköznapoknak, ahol a legvészesebb eset Dia túlzó rajongása volt, végleg vége.
- Milyen kár.
Se, mert valljuk be, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, és bár mi régóta ismerjük egymást, mégsem kívánok egy lenni azok közül, akiket Volkov meg tudott nyerni magának, mert nekem bőven elég Martha, és mindaz, ami vele jár. Amíg azon a történeten nem tudok túllendülni, amíg ébren fekszem, ábrándozom, addig fel sem merül bennem az opció, hogy más. Kérdés, hogy mi van akkor, ha én sosem tudom kivonni magam a vörös nőszemély jelentette bűvkörből. Nos, akkor Teodor feladata lesz egyedül a családi név továbbvitele. Ő egy válással, én egy felbontott eljegyzéssel, igen rosszul állunk. Nagy valószínűség szerint amúgy Damyan csinálja jól, de morálisan nekem nem összeegyeztethető, főleg, mivel nem próbáltam még. Azonban, amikor a mellettem álló fűzfa és nimfa lesz egyszerre, nem tudom leplezni a mosolyom.
- Gratulálok Volki, úgy néz ki, minden nap egy újabb elismerés. Életrajzba való.
Vidáman paskolom meg a vállát, mert valljuk meg, egy legendás kviddicseshez éppen ez illik, hogy nimfai minősítésbe jelenjen meg. A mosolyom kiszélesedik, amikor arról kezdenek el magyarázni, hogy nem tudja, hogy mi a minőség. Éppen neki, zseniális. Rendesen zseniális.
- Nem hiszem, hogy a minőség olyan nagyon mérvadó lenne, maga a tett és a birtoklás ugyebár, már némi következményt így is von maga után.
Túl a büntetőmunkán, amire hevesen bólogatok, és felpillantva a banyára, akinek kaján vigyora csillan, egyetértően bólogatok.
- Azonban érdemes megjegyezni, hogy itt nem csak egy keretet kellene alaposan megtisztítani, hiszen, ha jól emlékszem, negyvenhét portré sorakozik ezen a folyosón, vétek lenne ha csak mert magasabbra rakták, a többiek nem osztoznának ebben a kiváltságban.
Felpillantva a magasabban elhelyezkedőkre, biztos kellemes izomlázat fog okozni az, mire végeznek. Milyen szomorú, ugyebár.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 14. 16:40 Ugrás a poszthoz

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Nyiss a világra! Az hiszem, ez volt az a bűvös mondat, aminek eredményeképpen ajkaimat összepasszírozva azt mondtam, legyen, tanítok a Bagolykőben. De, hogy miért is vállaltam el a házvezetőséget? Nos, ez örök rejtély marad számomra. Nem ok nélkül tanítottam az egyetemen csupán, ahogy annak is megvan az oka, hogy miért nem tanítottam soha az előkészítőben. Egyszerű: Egy bizonyos életkor alatt nehezen viselem el az embereket, kezdve a gyerekkori hisztériától, át a pubertás alatt végbemenő idiotizmuson, egészen a fiatal felnőttkor szabadságigényével. Akik az egyetem főzettani karát választják, kellő ésszel és hivatástudattal rendelkeznek, velük meg tudom értetni magam.
Az Eridon is valahogy így műküdik, én vagyok a rossz zsaru, habár mindenki Hegét gondolja annak, de aztán elvigyorodik, és máris rájönnek, hogy hozzá kell inkább törleszkedni. A némító bűbájért néma hálával pillantok Volkovra, ahogy azért is, hogy ő magyarázza el a miérteket, így nekem nem kell ilyet tennem. Lenyűgöző képességei vannak, és nála el is hiszem, hogy tényleg nyitott arra a világra, amire én képtelen vagyok. Gondolom, ha lenne saját gyerekem, vagy ha őt nézzük, fiatal szeretőim, akkor mindenképpen könnyebb lenne nekem is a dolgom, de jelenleg megegyezhetünk abban, hogy egyikkel sem rendelkezem, és nem is mostanában fog ez megváltozni.
- És a válasz a kérdésre, igen, meg vagytok büntetve.
Ha ez eddig nem lett volna világos. Rápilantok a saját "kölykömre", aki leginkább tátog, miközben nyilván minket, a rendszert, a világot, a mindent is szidja, de mivel némító bűbáj van rajta, így nem igazán értem, hogy mit szeretne, bár vannak elképzeléseim, hogy mégis milyen problémái lehetnek. Én is mindig elámulok a tizenévesek drámáján, meg azon, ami ebben az iskolában végig szokott söpörni.
- Igazán szomorú, hogy az Eridon és a Rellon nem olyanokkal bővült, akik méltók lennének rá.
Mert valljuk be, sem egyik, sem a másik nem vitt végbe olyat, amiért jó szájízzel kellene tekintenünk arra, hogy ők a mi házaink diákjai. Megvonom a vállamat, ahogy róluk átsiklik a tekintetem Volkovra.
- Szerintem itt végeztünk.
És ha egyetért velem, én a magam részéről indulnék is vissza, még mielőtt esetleg felmerül bennem, hogy akármelyik átkot is megszüntessem. Ők keresték a bajt, hát akkor lehet szépen némán ugrálva megkeresni az első embert, aki megszabadítja őket. Vagy, az első prefektust, aki újabb büntetőmunkát szab ki, tekintve, hogy az Eridon igen magasan van, Ricsi barátunknak kapkodnia kell magát, ha takarodó előtt oda akar érni. Ez az élet nevű játék igen kegyetlen tud lenni.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. március 8. 20:45 Ugrás a poszthoz

Zorka


Vannak olyan gyógynövények, melyek szabadon teremnek, és melyeket így könnyebb beszerezni. A hirtelen jött melegedés okán, hirtelen bújt ki számos növény, így aztán, mielőtt még más taposná le, hirtelen szedem le én is őket. Az erdő szélén egy jókora csokrot gyűjtöttem már, aki nem ismer, jelen állapotomban azt hihetné, hogy modern virágkötészeti kurzuson veszek részt, ahol a vadvirágokból készülnek ízléses csokrok, vagy éppen egy nő szívét készülök elhódítani. Egyrészt, messze áll tőlem a kreativitás, másrészt a Martha-val kapcsolatos érzelmi hullámvasútam éppen elég nekem, sok is, így egyáltalán nem jut időm olyanra, mint a másik nem hódítása. A sajátom pedig nyilvánvalóan nem érdekel.
Fekete nadrágom felett szürke átmeneti szövetkabát található, alatta, bár nem látszik, de ott az elmaradhatatlan ing-mellény kombináció. Egy fekete sál, semmi izgalmas. Szőkés hajam kusza összevisszaságban, mint akinek nincs ideje elmenni fodrászhoz, borostám is lassan szakállá érik. Valahogy mostanában megint a munka létezik csak. Ingázok az egyetem, a Bagolykő és a patika között, közben újabb tudományos munkába fogva próbálom elmélyíteni a tudásom. Amikor pedig éppen úgy alakul, szívesen látogatom meg korábbi mesteremet, hogy jótanácsokkal lásson el. Minden a hétköznapi átlag szerint halad, nap, nap után, én pedig ennek teljes nyugalmában lépegetek előre életem nem túl izgalmas folyamán.
- Hm. Helló.
Érzem, hogy guggolás közben valaki a térdhajlatom magasságában jár, majd nedves orr nyomódik a tenyeremnek. Millió illat, tudom, kesztyűt kellett volna húznom, de a múltkor a patikában felejtettem, Elizabet nőies kesztyűje pedig nyilvánvalóan széthasadt volna az én széles kézfejemen. Egy perc csak, talán másfél, és már nem egyedül vagyunk, hanem megérkezik a gazda is, elhúzva a szaglászót tőlem.
- Minden rendben van, nem ártott senkinek.
Érdekes a jelenet, ahogy virágcsokorral a kezemben, féltérdre ereszkedve pillantok fel rá, de a helyzet komikusságát még nem érzékelem. Egyelőre kisbarátommal vagyok elfoglalva, és csak hunyorogva pillantok fel a nőre, aki elállja a napot, szerencsére.
- Úgy tűnik én vagyok a legelesettebb a környéken, hiszen hozzám rohant.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. március 8. 21:45 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Elég rossz irányba indult. Fogalmam sincs, hogy hogyan kell ellátni egy állatot. Volt egy macskám, de elszelelt.
Ami azt illeti egy szervál volt, és nem feltétlenül kedves gondolat a volt menyasszonyomat házikedvencnek titulálni, de az, hogy elszelelt, teljes mértékben igaz, mivel nem bántam vele a legjobban. Semmi családon belüli erőszak, csak a figyelmetlen férfi és a dühös nő esete. Ennyi történt. Jogos, és én is csak azt tudom mondani, amit millió másik társam, hogy ha újrakezdhetnénk, akkor mindenképpen sokkal jobban odafigyelnék rá. De hát ez luxus, és az nem nagyon adatik meg az embereknek.
- Elesett, pontosabban eltérdelt, azt hiszem.
Mert jelenleg éppen térdelek, de egy perccel később rájövök, hogy egy némiképp furcsán veszi ki magát, így a következő pillanatban felállok, zavartan leporolva térdemet, ahol szerencsére nem marad nyoma sem a földnek, sem a kezdődő fűnek.
- Vászonra? Ilyet se mondott nekem még senki.
Olyat, hogy van fodrász a városban, látogassam meg, vagy, a szakáll az esetemben tizenöt évet is képes öregbíteni, igen, de, hogy festmény is lehetne belőlem, nos, olyat még soha, senki. Pedig hízelgő gondolat.
- Azt hittem, hogy manapság csak az előkelő családok tagjai kerülnek vászonra. Különösen azok, akik épp eladósorban vannak.
Az egyik diákom például ezért hiányzott az utolsó két óráról, ami meg is látszik a vizsgateljesítményén, tekintve, hogy éppen azokat a bájitalokat húzta, amikről akkor volt szó. Megkegyelmeztem neki, mert tudom, hogy ezekben a körökben nem dívik a bukás.
- Én pedig határozottan nem vagyok az. Farkasházy Rudolf, az új bájitalmumus.
Nyújtom előre a nem virágcsokorral teli kezem, és ha elfogadja, ahogy megtanítottak rá, röviden, finoman megrázva, de határozottan, nem erőszakosan tartva, kezet fogok vele.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. március 14. 15:08 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Pedig azt mondják, hogy egy jó portré jó bevételt hoz. Sokan még mindig egy-egy festményt küldenek a házassági ajánlat mellé, és minél gyorsabban kel el a vásznon szereplő arc tulaja, annál népszerűbb a festő. Furcsa szokás volt ez már régen is.
Persze, akkor még nem volt fényképezőgép, nem tudtak lőni egy jó képet, így festettek. A vérmágusok pedig, ha jók az ismereteim, akkor a mai napig így csinálják. Vannak furcsa dolgok a világban, de ki vagyok én, hogy ezen fennakadjak. Amikor Lizi beállított a ténnyel, hogy férjhez megy, akkor is csak felvontam a szemöldököm, és bár azt hittem, a bátyámhoz kíván hozzámenni, végül egy ismeretlen arcot mutatott. Őt is egy kép alapján házasították ki, de látva, hogy neki ez mennyire nem volt morbid, én magam már nem szóltam, felesleges is lett volna.
- Nagyon rossz a humorom, mondanám, hogy a férfias külsőmmel kompenzálom, de az a nagy helyzet, hogy ebben a faluban az embernek csak kisebbségi komplexusa lehet.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a tanodában a tanáriban az asztalom Ambrózy Henrik és Damyan Volkov között helyezkedik el. Ha jobbra nézek, akkor a diáklányok félistenét láthatom, aki még hetero férfi szemmel is vonzó, ha balra, akkor meg egy volt kviddicsistent. A kettő között pedig ott vagyok én, mint az a fiú, akit szánalomból visznek magukkal a nagyobb testvérek, meg mert az anyjuk rájuk szólt, és nem akarnak vele ellenkezni.
- Vagy mi a fene? Izgalmas tantárgy lehet.
Jegyzem meg egy félmosollyal, miközben kezet fogunk. A kinézete alapján arra következtetek, hogy még új a szakmában, még nem szokott bele, hogy ő is tanár, meg aztán az előkészítőben a gyerekek még valóban fiatalok, nem kell hozzájuk annyi komolyság.
- Igen, pontosan. Van pár drágább alapanyag, amire muszáj kiadni a pénzt, így, amit tudok, azt szeretek így beszerezni, csökkentem az iskola kiadásait, és mégsem robbantjuk fel a bájitaltan termet. Mindenki nyer. Technikához és használhatóak, préselni vagy színezni velük, nem tudom, mennyire szigorú a tanmeneted.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. március 27. 09:20 Ugrás a poszthoz

Zorka


- Nem, akkor feltételezhető, hogy a vérében Grosserlieb vér csörgedezik, vagy legalábbis nagy hatással volt rá a nő.
Ezt viszont szintén csak hírből tudom, mert én és a művészet nem állunk olyan közel egymáshoz. Ha a tökéletes élő-halál esszenciáját, vagy egyedi fiolákat kellene értékelni, na az az, ami számomra a művészet fellegvára volna. De mind tudjuk, hogy az, ami engem gyermeki rajongással tölt el, kevés embernek jelent valódi boldogságot. Nekem igen, számomra csodálatos, de eszemben sincs kényszeríteni bárkit is, hogy hasonlóképp vélekedjen erről a területről. Tudom, hogy én is túlzó vagyok olykor, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a saját menyasszonyomat is elveszítettem miatta. Tettek, amiket sosem fogok magamnak megbocsátani.
- Szerintem van balansz a kettő között. Abban az esetben, ha mondjuk az ember megszorul anyagilag, akkor jó, ha van egy olyan terület, ahol igen busásan fizetnek. De tudom, hogy ez ellene megy a művészi szabadságnak, csak arra jó, hogy az ember túléljen. Én se szívesen csinálnám, meg tűrném el az úri körök rigolyáit.
Meg is borzongok cseppet arra a gondolatra, hogy nekem így kellene élnem. Nem, semmi esetre sem. Én szeretem, hogy tényleg a szenvedélyem a munkám, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy megélek belőle. Szeretem látni, hogy a bátyám is boldog, ő kis a maga útján van, és igazából titkon örülök neki, hogy ő meg én újra együtt lakunk, mintha kaptunk volna egy második esélyt arra, hogy megismerjük egymást, és én szeretném ezt a lehetőséget maximálisan kiélvezni. Ehhez pedig tudom, hogy az kell, hogy egyelőre ne legyen más, csak mi ketten. A gondolatra, hogy miattam komplexusa lehetne valakinek, csak elnevetem magam, és finoman a fejem ingatom.
- Ez kedves, amíg nem ismered meg a bátyámat, szóval, azt hiszem, szeretném, ha nem ismernéd meg, onnantól megváltozik a véleményed rólam.
És valljuk be, bármennyire is nem izgat az, hogy én most nővel kezdjek, nagyon jól esnek a szavai, melyek arra utalnak, hogy ha akarom, akkor lehet még esélyem ezen a téren, és akár egész gyorsan el is kelhetek a piacon. Elvégre, ki láthatna jobban, mint egy művész?
- Egyáltalán nem hangzik rosszul, kreatív téren szerintem bűn is tanmenetet követelni. Élvezze az, aki oktatja, és az is, aki tanulja, ennyi lenne szerintem ebben a korban minden rajzzal, énekkel és ehhez hasonlatos kreatív művészeti ágakkal való megismertetés lényege. De hát mi porszemek vagyunk a gépezetben, viszont, ha bármikor bármilyen ötlet kell, szívesen adok.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. július 7. 23:18 Ugrás a poszthoz

Párban Főzős


Nem vagyok híve a csendnek. Illetve, ez nem a pontos megfogalmazás. Jóideje, egy bizonyos ideje igazán kultiválom a csendet. Előtte megőrültem tőle. Mert a csend azt jelentette, hogy baj van, hogy valami nem jó. Veszekedés és kibékülés, újra csacsogás, béke. Hangos, csivitelős béke. Azóta viszont minden tevékenységet csendben űzök, és olykor megremegek egész testemben, ha egy-egy szó vagy mondatfoszlány élénken felébred bennem. Emlékszem mindenre. Éppen ez a baj. Megőrülök a gondolattól. De a csend, egyáltalán nem olyan dolog, ami meg van követelve. Tudom, hogy korábban inkább az volt a mérvadó, én is itt nőttem fel, ott fogott meg a varázs.
A változás annyi, hogy a helyet két részre osztottam, a csendben dolgozók és a beszélgetősök részére, így, amikor az egyik Móric gyerek - elképzelésem sincs, hogy melyik - azt javasolja, hogy a párja menjen oda, csak bólintok, tőlem rendben. Kendével nem lehet együtt, mert katasztrófákat nem vagyok hajlandó koordinálni, és bíróságra se szívesen járnék miattuk. Marad az, hogy láthatják egymást, de a közös őrületet a tanórám után, lehetőleg a folyosót is elhagyva kezdhetik meg. Így esett a választás Bettire, akiről viszont tudom, hogy csendesebb egyed, viszont azt mondják, hogy nem árt, ha az embert nyomásnak teszik ki.
- Okosan, és ne bántóan.
Fordulok oda figyelmeztetően, mivel pont elkapom a furcsázást, de ezen túl hagyom, hogy majd ők lerendezzék. Kamaszok, én is voltam kamasz, tudom, hogy milyen az, eszemben sincs úgy csinálni, mint, aki elfelejtette ezt. A főzetkészítés alatt sétálgatok, olykor segítek egy-egy párosnak. Elmagyarázom a pontosabb mérés trükkjeit, vagy éppen finoman jelzem, hogy nem egészben, hanem őrölve kell beletenni az adott hozzávalót. Mindenféle dráma nélkül alakulunk, igazán nagy káosz nincs a fejekben, meg az üstökben sem, szóval nem lesz katasztrófa. Habár, az egyik egészen biztos, hogy altató és nem béke elixírje lesz. Éppen arra indulok, hogy nehogy belenyaljanak, amikor meghallom azt a hangot, amitől kiráz a hideg, és hozzá a szót: bácsi. BÁCSI. Nem bácsi, maximum tanár úr. De nem mutatom, hogy belső tikkelésem van miatta, nyugodtan sétálok oda hozzájuk, és finoman beleszagolok az üstbe.
- Milyen arányban dolgoztak a fűzeten?  
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. július 26. 18:14 Ugrás a poszthoz

Medenceparti
az Eridon szervezésében!


Van az úgy, hogy egy ötlet őrülten hangzik, és ahogy a kitaláló hangosan is visszahallja a hangját, rájön, hogy ez minden, csak nem az évszázad ötlete… és van olyan is, hogy még aznap délután megvalósítja. Az utóbbi történt akkor is, amikor anno a múltban Kedves és Sárközi professzorok ellátogattak a WIKEA nevű mindent is árusító mágikus csodaboltba, és megtalálták a hatalmas, és itt értsd úgy, hogy tényleg hatalmas, a rét majdnem teljes területét lefoglaló medencét, mely azon az éjjelen már fel is lett állítva. Aztán a professzorok után házvezetők jöttek, házvezetők mentek, és a normál helyzetben egészen kis helyen elférő medence csak várta és várta, hogy újra rábukkanjanak.
Végül egy könyv elvesztése vezetett oda, hogy a medence előkerült, és a medencéhez a használati útmutató is, vagyis, hogy nagyon sok víz kell bele, és egyáltalán nem számít gyermekrabszolga munkának, ha ezt a műveletet a házunkba járó diákokkal tesszük. Éppen ezért vasárnap éjjel az Eridonban nem volt takarodó, helyette, amint a kastély népe elszenderült, a ház lakói leosontak, és házvezetőik vezetésével felállították, majd meg is töltötték a medencét. Kihozták hozzá a grillsütőket és a megbűvölt fagyi automatát is, vagyis, senkinek sem lehet oka panaszra. Sőt, az élményhez hozzáad az is, hogy a vezetőség a tanítás utáni időszakban főtt kukoricával várja a rágcsálni vágyókat.
Emellett a nagy WIKEA körtúrán, amit idén tett a ház első két embere, számos felfújható matracot is vásároltak, vannak gyümölcs-  és állatformájúak, valamint számos vízi játék is, amit lehet használni.


//Az eseményt az Eridon szervezi, de nyitott minden kastélyban tartózkodó számára. Van lehetőség éjszakai fürdőzésre is, a bűbájoknak köszönhetően teljesen biztonságos, nincs fulladás veszély. A medence hivatalosan a tanév végéig áll, de mivel mindjárt itt van ez a dátum, így arra gondoltunk, hogy 2021. augusztus 31-ig hagyjuk, amennyiben igény van rá. Elő a fürdőruhát és érezzétek jól magatokat! Ja igen, és egymáshoz szálazzatok.  Wink //
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. július 27. 13:08
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. október 16. 19:01 Ugrás a poszthoz

Hella


Teljesen belemerültem a papírmunkába, és mire felpillantottam az órára, már bőven elmúlt tíz is, vagyis, elvileg a tanárokon és néhány prefektán kívül senkivel sem kell összetalálkoznom, ha kilépek az Eridonból. Persze, a klubhelyiségben még van egy-egy kósza lélek, aki ők vagy élénken beszélgetnek, vagy éppen könyveiket bújják, ki tankönyvet, ki szórakoztató mugli - vagy mágusirodalmat. Ergo, én magam észrevétlen tudok kisomfordálni, anélkül, hogy bárki megállítana.
Sári, az én biztos pontom a prefektusi feladatok maximális ellátásában lemondott, ez a tény olyan szinten mellbevágott, hogy a mai napig nem tértem még észhez, miközben hevesen próbálok találni valakit, aki alkalmas. Túl nagy elvárásokat támasztok, tudom, de valahogy most nagyon nehéznek érzem a döntést. Amúgy is, néha attól félek, hogy elveszítettem húsz, vagy talán harminc év emlékezetét is, és túl az ötvenen, hatvanon várom, hogy az újabb időskori rigolyám elhatalmasodjon felettem. Mindeközben persze masszívan utálom a világot, és elképesztően erős késztetést érzek, hogy hat harminctól nyolcig azokon a tömegközlekedési eszközökön perlekedjek, melyek a legzsúfoltabbak a diákoktól. Hát igen, azt hiszem, a hisztériám, most éppen nem tinédzserkori, hanem nyugdíjas. Kezeltetnem kellene magam? Meglehet, de az egyetlen jó szakemberrel, akit ismerek, összeférhetetlen a gyógyulásom. Ezt hívják úgy, hogy pech.
A lényeg, hogy simán kijutottam az Eridonból, és annak a biztos tudatában, hogy nem találkozhatok össze a vörös macskanővel indulok neki teljesen nyugodtan a folyosóknak. Nem sietek, úgy vélem, hogy ma éjjel a kastélyban maradok, dolgozom, hogy valami eredményt is fel tudjak mutatni, de előtte muszáj ennem, és talán egy jó teát innom, ami átmelegít, és némi löketet ad. A kismanók persze nem pont arra vannak beállva, hogy én megjelenek, de szerencsére kevésbé esnek kétségbe a tényen, hogy itt vagyok, mint hittem, és még némi pincepörkölttel is tudnak szolgálni, Manci néni isteni házi savanyúságával. Lehet erre nemet mondani? Nem. De azért a védelmem érdekében szeretném hozzátenni, hogy egy szendvics volt a célom, amikor útnak indultam. A némi egy egész teli tányért jelent, amit nem nagyon kell mozgatni, különben mindenfelé folyni kezd, és friss, ropogó, meleg kenyereket, aminek még a csücskét is odateszik. Királyi életem van, így teljes nyugalommal, a velem szemben helyet foglaló Tulipánnal közösen állok neki enni.
Ő a kedvenc kismanóm, régebben segített, amikor a Rellonba csempésztem be ajándékokat Nellinek, és emlékszem, hogy milyen nagyon lekonyult a füle, amikor arról érdeklődött, hogy szeret-e a lány úgy, ahogy én őt, és erre nem tudtam igennel felelni, pedig titkon várta. Megígértem neki, hogy ha a lány viszont szeret, akkor magammal viszem, és otthoni manóvá teszem, de ezt egyelőre nem tudom neki garantálni, így maradnak ezek, a közös vacsorák, történetek.
Utoljára módosította:Farkasházy Rudolf, 2021. október 16. 19:01
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. október 16. 21:12 Ugrás a poszthoz

Hella


A csend igencsak örömmel tölt el, és az is, ahogy kis nosztalgiával, meg egy kis álmodozással telik a vacsora. Tulipán nem fiatal, de nem is idős manó, ezt tudom, de a pontos életkora kérdéses, viszont a tanoda előtt egy, a faluban lakó családnál szolgált. Aztán a gyerekek kirepültek, elköltöztek, a szülők időssé váltak, eladták a házat, és mennie kellett. Pedig nagyon szeretne megint gyerekekkel lenni, házi házimanónak lenni, és amikor Nelli miatt megkerestem, akkor úgy érezte, hogy esetleg kettőnkhöz szegődne. Bárcsak. Sokkal szívesebben ülnék most Antonnal szemben, miközben elmesélem neki, hogy szeretném a manót kiváltani az itteni munkaköréből, és magamhoz venni, mint a következő jelenet elszenvedője lenni.
De az élet nem kívánságműsor, úgy tűnik, a vidám este, az álmodozás itt véget is ér, és nem csupán visszaránt a valóságba, de még fel is pofoz. Komolyan, tizenegy felé haladunk. Hogy erről meggyőződjek, komótosan előhúzom a zsebórámat, majd visszacsúsztatom, és kétkedő tekintettel, hogy vajon ezt most komolyan gondolta-e, felpillantok rá. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tágítani. Hogy is volt az előbb, amikor minden olyan tökéletes volt? Olyan gyorsan rántott ki belőle, hogy még csak bele se tudok kapaszkodni a tökéletes élménybe, amit Tulipán lelkesedése okozott. Lenyelve a falatot, kedélyes, ám kissé erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra, de kérem, nézze el mindenki, az idő, meg a tény, hogy itt a fejemet fogják venni, kicsit nehezen hozza ki belőlem a kedvességet. Ja, meg amúgy évek óta a kedvesség se megy, szóval elég rossz alapokkal rendelkezem.
- Erdődy tanárnő, kérem, foglaljon helyet. Vacsorázott már? Kiváló a pincepörkölt, a magyar konyha, egyszerűen remek.
Mondjuk tudom, van ez a női izé, hat után semmit, meg társai, de attól függ, hogy a magyar, az amerikai vagy éppen a japán idő szerinti hat után, szóval ki tudja, lehet, hogy neki is csak annyi baja van, hogy nem evett ma még. Közben persze időt nyerek, és végiggondolom, hogy mit követhettem el, de kivételesen meglehetősen ártatlannak érzem magam. Húha, szarban vagyok.
- Parancsoljon.
De mondjuk, azt ne várja, hogy hagyom kihűlni az ételt, amíg Tulipán odébbáll, addig én magam folytatom az étkezést. Éhes vagyok, és lássuk be, egy bunkó is, a kettő együtt meg... nem, nem kellene látnunk ezt.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. október 17. 08:34 Ugrás a poszthoz

Hella


- Rendben.
Tőlem ugyan fejtetőn is pöröghet, ha ahhoz van kedve. Hivatalosan, mint házvezető, sosincs olyan, hogy véget érne a munkaidőm, de, mint tanár, van egy időpont minden hétköznap, amikor végzek, és ehhez szeretem tartani is magam. Persze van olyan, hogy egy-egy diák megkeres, ilyenkor mindig készséggel állok a rendelkezésükre, de megvallom, olyan is akad, hogy nincs már kedvem, mondjuk az olyanokhoz, akiknek nem tetszik a stílusa. Nem vagyok pszichológus, ám együtt élek egy olyan emberrel, akinek egy-egy elcsípett mondata mélyen elgondolkoztatott már, meg hát az egész életem egy dráma, szóval, elég jól megy ez a pszichoblabla nekem is. És azt kell, hogy mondjam, ez a fölém magasodó testtartás roppant mód irritáló tud lenni, de azt tanították, hogy nőt nem illik megütni, így én is csak a kanalat emelem újra z ajkaimhoz. Azt mondta, ne zavartassam magam, és én nem is zavartatom.
- Szóval, ha jól értem, a kamaszokkal az a legnagyobb probléma jelenleg, hogy kamaszok.
Zöld szemeimet a nőre emelve, próbálok rezzenéstelen arccal ránézni. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet valaki ennyire összerakva még ilyenkor is. Nekem már délután kuszább volt a szőkés hajam, mint illendő volna, és a sötét karikák a szemem alatt valamikor az itteni oktatási időszakom hajnalán alakultak ki. Biztos, hogy rendben van a magánélete, mert én ezeknek a karikáknak a Petra és a Nelli nevet adtam, mert biztos vagyok benne, hogy Martha miatt ilyen látványosak. Hogyan ijesszük el életünk szerelmét a kinézetünkkel. A könyvem a jövő héten jelenik meg. Viccelek, még számos szerencsétlen alkalom van addig, mire ez a kasszasiker elkészül.
- Általában bájitalokkal. Bájitaltant oktatok, illetve feltalálóként is regisztrálva vagyok a minisztériumban. Ha szeretné, kikérheti a szakmai önéletrajzom és a munkásságom.
Kezdem érteni, hogy Felagund miért lett olyan, amilyen. Nekem a mesterem volt, én kedveltem a szarkasztikus humorát, de sosem akartam olyan lenni, mint ő, erre tessék, elég pár megjegyzés, és érzem a bennem lévő erők elfelásodását. Ráadásul, ha azt vesszük, ő most kezdett ebben az intézményben, én viszont már itt vagyok egy jó ideje, de Isten látja lelkem, nem én akarok az lenni, aki letöri a szarvát.
- Hm. Ha megtenné, hogy pontosítana, melyik diák és mit csinált, úgy némiképp egyszerűbb lenne a helyzetem. Kissé talán drasztikus lenne vagy negyven diákot kukoricán térdeltetni kettő miatt. Már, ha eridonosok persze.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. október 18. 14:46 Ugrás a poszthoz

Hella


Az a legnagyobb bajom, nem csak vele, hanem általában az ilyen kijelentésekkel, hogy annyira nem hangoznak tényszerűnek. Értem én, hogy van a személyes jogok védelme, és mi, amikor ügyért akarunk kiállni, akkor nem azt mondjuk, hogy Józsi és Kati azt mondták, hanem, hogy többen a csapatból. De ha meg fegyelmeznem kéne, és már felhívtam a figyelmét rá, hogy a kérdés az, hogy kik, és nem az, hogy diákok, akkor nem értem, hogy miért kell megint ott tartanunk, mint percekkel ezelőtt. Most komolyan, negyven diákot négyért? Nem, nem tudom, hogy hányan vannak, csak annyit, hogy vannak valahányan, az is lehet, hogy egy, az is, hogy tizenegy, akik Eridonosnak vallották magukat. Hát Istenem, ez még mindig olyan, hogy ha én meg akarom, akkor azt mondom, hogy nő vagyok. Nem leszünk előrébb az információval. Érzem, ahogy a halántékomon elkezd lüketni az ér, és esküszöm, hogy ez az ér a Hegével való együttélés során alakult ki, mintha az ő koponyájából kimászott volna, mert éppen elvan azzal, hogy egy vörös hippi vászontáskával, és belemászott az én fejembe, hogy tovább táplálkozhasson.
- Na, akkor kezdjük elölről.
Próbálok nyugodt hangot megütni, de azért érződik benne, hogy egy kicsit megremeg, és nem attól, hogy annyira nagyon meghatott volna az, amit mond, hanem attól, amit mond, vagyis, hogy éppen nem mond. Nem fogok a diákjaimmal éjjel azért ice bucket challenge-t játszani, mert ő azt mondta, hogy csínyeket tesznek. Komolyan, elég nekem Martha, aki miatt úgy szédeleg az agyam, mint akit fejbe vertek egy gurkóval, nem kell még ez az extra. Azon, hogy ismeri a munkásságom, megemelkedik a szemöldököm kissé, mert így meg aztán végképp nem értem, hogy minek jön nekem a paradicsomi hajnaloktól indulva ahhoz, hogy elmondja, mégis, hogyan ártottak neki a gyermekeim. Neki, meg az egész tanári karnak. Félelmetes egy jelenség lehetek, ha ennyire fél tőlem mindenki. Neki se kell állnom gyúrni, hogy egy ilyen Ambrózy Henrikre kipattintva osszam a bölcseletet. Nem hiszem el, komolyan.
- Vannak másnak is eridonosai? Így már érhető a fizetés mértéke.
Még az államat is megvakarom, mert hát most mit csináljak? A fenébe is, komolyan mondom a diákok kisebb százaléka mondható értelmileg alacsonyabb szintre besorolható, mint, ahova a nőt is besorolom, és innentől az a baj, hogy amit mond, a piszkálódás, gúnyolódás csak lejjebb és lejjebb lökdösi őt a neki kijelölt szintnél. Az a baj, hogy van egy ízlésem, egy kialakított és elvárt rendszerem másokkal, és természetesen önmagammal szemben is. Helyenként talán nagy elvárásokkal, ezt aláírom, de azzal nagyon nehezen tudok bármit is kezdeni, aki az alacsony elvárásoknak se felel meg. És az alacsony elvárást itt úgy kell érteni, hogy az a normál emberi viselkedés.
- Igen, felettébb. Sajnálatos.
Ismeri az életművemet, a szakmai sikereimet, ami meglep, majd idejön, egy olyan intézménybe, ahol én évek óta a legvadabb kölykökkel próbálok szót érteni, ráadásul úgy, hogy házkupát is nyertünk, és kioszt. Egy olyan ember, aki mennyi is? Huszonöt? Talán. Lesznek itt még gondok, bár magamat a viszonylag nehéz személyiségűek kategóriájába szoktam sorolni, szóval velem már szinte harc lehet neki dűlőre jutni. A szemem előtti torz illúzióban megjelenik, ahogy Parszek Olivéreket meg Oláh Milánokat fogaszt reggelire. Mi is a bűnük? Ja igen, normálisak, meg tele vannak pozitívummal.
- Összegezzük, ami itt elhangzott.
Könyökeimet az asztallapra helyezem, majd ujjaimat egymáshoz érintem, és tanári hangra váltva, felpillantok rá, mélyen a szemébe nézve.
- Ha jól értem, valakik, akik feltételezhetően eridonosak, olyanok, akik hozzám tartoznak, nem megfelelő viselkedést tanúsítottak, valamikor, valahol, valahogy, de az biztos, hogy olyan pillanatban, amikor ön is jelen volt, sőt, amikor ön elszenvedője volt mindennek. Ön engem, természetesen, ebből kiindulva, teljesen alkalmatlannak tart arra, hogy vezető beosztást lássak el, vagyis, célszerű volna az iskola egynegyedét magukra hagynom. Nyilván, ez majd erősíti és építi a jellemüket. Tavaly meghalt a házvezető-helyettesük, idén, csak azért, mert maga azt mondta, elveszítik a házvezetőjüket, és akkor a leváltásom előtt még a teljes gárdát is célszerű volna valamiféle büntetéssel jutalmaznom a valamiért, amit valakik, valahol, valamikor, valahogyan elkövettek. Anton mindig egyedi észérvek alapján döntötte el, hogy kit alkalmaz, de a maga felvételi elbeszélgetésén nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen. Vagy utána, Anton fejében, amikor igent mondott.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. február 23. 09:52 Ugrás a poszthoz

Alapvetően Hege,
Benne a drámába


Érdeklődve pillantok fel rá a dekrétum szónál, és nem azért, mert nem hittem volna, hogy ismeri a dekrétum szót, hanem mert meglepett, hogy egy átlagos évtervezésnél használja a dekrétum szót. Mondjuk, jobb lenne, ha én nem lepődnék meg semmin, tekintve, hogy még mindig nem fejtettem ki azt a verziót, hogy elképzelhető, hogy talán a dániai út nem csak egyetlen hónap lenne, hanem évek. Mert ha így lenne, akkor neki kéne tovább vinnie a házat, és megoldani mindent. Valljuk be, sem ő, sem én nem tudtunk olyanok lenni, mint amilyen Sárközi vagy Emily voltak, az ő attitűdjük, közvetlenségük, gyerekszeretetük és kamaszkezelési módszereik példaértékűek, de saját magam nem tudok olyan lenni, mint ők.
- Hm. Nos, véleményem szerint, ha az elkövetkezendő időben arra törekszünk, hogy ne legyél újra átmenetileg halott, az egy jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy a gyermekeink ne váljanak ön-és közveszélyessé.
Tudom, hogy amit Julcsi csinált nem éppen szerencsés, és hatalmas mázli, hogy nem történt nagyobb baj, de annak a kislánynak eleve egy komolyabb pszichológusi körre lenne szüksége, és nem csak azért, amit Hege feltámadását követően csinált. Valahogy az egész gyerekből az az attitűd jön le, hogy ő nem igazán van rendben, de az anyja ezt soha életében nem vallaná be.
- Emma talán beszélhetne vele.
A nőre pillantok, aztán akaratlan is Cathre, aki éppen csak nem rúgta be az ajtót. Vihar a paradicsomban? Szeretnék a saját dolgommal foglalkozni, de valljuk be, az életem éppen annyira sivárrá vált, hogy kell ez a kis plusz, amit egy ilyen dráma jelenthet.
- A nők nem szeretik, ha a szenvedélyünk tárgyaként azonosítjuk őket?
Bukik ki belőlem az őszinte kérdés, és mivel én is megtettem, és lám csak van is egy félresiklott kapcsolatom... volt kapcsolatom a történetből, sose késő tanulni. Na nem mintha sorban állnának a nők, vagy, ha sorban is állnak, én vagyok banálisan alkalmatlan, hogy ezt észrevegyem.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. március 7. 07:02 Ugrás a poszthoz

Flóri, te kis hunci


Az este békés, kellemes, így én magam sem érzem, hogy a közeledő támadás...nos, közeledik. Pedig ez a nagy helyzet, olyan szinten ez, hogy azt elmondani se tudom. Dánián elmélkedek, ahogy Nellire pillantok, meg Hege kérdésén, hogy mi lesz vele. Semmi feleltem akkor, de csakugyan semmi volna? El kellene mondanom neki, tudom, de nem tudom, hogy miként. Nyilván arra vágyom, hogy azt mondja, velem jönne, de ilyet még csak nem is remélhetek.
Elhessegetem a gondolatot, és helyébe olyan futó gondolatok jutnak az eszembe, hogy otthon feltétlen nézzem meg Felagund professzor jegyzeteit, amiket a minap adott, vagy éppen, hogy holnap nem jövök, főznöm kell. És akkor, akkor bekövetkezik a nagy betűs ÁRULÁS.
Tekintve, hogy én a leveseket igencsak borsosan szeretem, természetes, hogy az utolsó kanalak egyikén már inkább fekete szemcsehalmok vannak, mintsem tényleges leves, így hát a hang hatására a félrenyelt folyadékból kiváló kis erősségek mind a torkomra tapadnak, és fullasztani kezdenek. Én meg, elvörösödött fejjel köhögök, és érzem, ahogy elképesztő mennyiségű könny tör fel, hogy végigszántson arcomon, melyet Flórián felé fordítok, és mint a halálra ítéltek hörgöm:
- Flóóóriááán.
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2022. március 7. 11:21
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. március 11. 17:27 Ugrás a poszthoz

Jules


- Komolyan nem hiszlek el, Jules!
Érzem, hogy fáj már az arcom. Aki ismer, és aki nem, az is tudja, hogy csak ritkán mosolyodom el. Az évek. Régen más volt, régen sokat mosolyogtam, nevettem, és olyan voltam, mint most. Jules egyszerűen elképesztő nő, olyan, akit csodálok. A stílusa, a megjelenése, a történetei. Most is az egyik kedvenc témánkon elmélkedünk, vagyis azon, hogy a bátyám miért nem kíván iskolapszichoógussá válni, és, hogy megint mennyire kellemetlen volt a megkörnyékezése.
- A Farkasházy férfiak nehezen csábíthatóak el. Minden elismerésem és őszinte részvétem a hölgyeknek, akik azon dolgoznak, hogy sikerrel járjanak.
Állítólag voltak olyanok, akiknek felkeltettem a figyelmét, még úgy is, hogy nem vagyok se kinézetileg, se stílusilag az a férfi, akire vágynak. Pedig kedves vagyok, csak az évek valahogy mást hoztak ki belőlem. Zöld szemeim vidáman csillannak, ahogy finoman megingatom a fejemet. Néha úgy érzem, hogy még nem született meg az a nő, akinek a bátyám megnyitná a szívét, és tekintve, hogy közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, ez elég erőteljesen tulipántaposás volna.
- De ne csak felületesen mondd el, meséld el részletesen. A bátyám úriember, nem beszél önmaga kínosságáról, vagyis, ha te nem mondod el, sosem tudom meg. Ha rákérdeznék, egészen biztos vagyok benne, hogy elterelné a témát arra, hogy miért megyek én Dániába, nagyon jól tudja csavarni a dolgokat.
Elhúzom a számat, mert mindig irigyeltem ezért a képességéért. Ha nekem ilyen tudás lenne a birtokomba, nos, már régen a magam előnyére fordítottam volna. Ezért nyugodtan elítélhet bárki, én is megtenném, ha nem éltem volna át azokat az érzelmeket, amiket mégis. Előre dőlve, az asztalon megtámaszkodva, csillogó szemekkel nézek rá.
- Jules, el kell mondanod. Kötelező.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. március 11. 18:34 Ugrás a poszthoz

Jules


Négy szó. Négy, és teljes agyfagyással, pislogás nélkül, bamba arccal nézek rá. Az első Teodor, jó rendben, mivel a testvéremről beszélünk, ez a szó még nem kellene, hogy annyira lelohassza az agyam, elvégre mindent összevetve, kihagyva a képletből, hogy illendő volna szerénynek lenni, én egy nagyon okos ember vagyok. Nagyon okos. Mégis, a következő hárommal nem tudok semmit sem kezdeni. Egy. Nővel. Csókolózott. Biztos vagyok benne, hogy Jules álmodta ezt a részét, vagy tovább agyalta. A bátyám nem csókolózik nőkkel. Férfiakkal sem, de nőkkel sem. Férfiakkal egyáltalán nem, az apánk mindig is a kézfogást és a gyors, határozott ölelést preferálta, így mi magunk is ehhez vagyunk szokva. A nők meg... anyánkra se jellemző, hogy olyan nagyon érzelmi áradatot zúdított volna ránk. Nem csókolózott. A bennem élő gyerek Rudolf arra a képre, hogy ilyet tett volna, elfintorodik. Kizárt.
- Miért csókolózott?
Nem is veszem észre, hogy ezt a kérdést hangosan feltettem, és szerencse, hogy csak ennyi jött ki, magamban már magyarázatot keresek. Semmiképpen sem tehette, elvégre a bátyám, A Farkasházy Teodor, az nem olyan fajta. Van a munkahelyünk és van a magánéletünk, semmi esetre se vegyítjük a kettőt. Biztos csak nagyon halkan szeretett volna mondani neki valami. Vagy, lehet, hogy a másik lázas volt, vagy Teodort kerülgette valami, és a másik a lázát mérte. Van ilyen, nem? Amikor szájjal mérik a lázat. Nem csókolózott, Jules fantáziája túl élénk! Na meg az enyém is, mert éppen, hogy csak meggyőztem magam, hogy a bátyám nem csókolózott, máris előttem van a jelenet, ahogy a szoknyája feljebb csúszik, és nyelnem kell egyet. Legyek bármennyire is aszexuálisnak tűnő, ösztönösen lepillantok, és rá kell jönnöm, hogy ez nem jelenet, hanem a valóság. Tényleg ott ül előttem, és tényleg keresztbe tette a lábait, én meg nagyon zavartan, elpirulva, mint egy kivert kiskutya nézek fel rá. Drága Jules, ha tudnád, hogy milyen régen voltam én nővel... nem ugrálnál.
- Tudod, nagyon nehéz tartani magad az elveidhez, ha egy ilyen nő ezt teszi veled. Szigethy nagyon meg fog egy nap verni, de esküszöm neked, hogy még a nyáltermelésem is vadabb lett, a bátyám helyett is az én testem fejezi ki csodálatát irántad.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. július 18. 15:13 Ugrás a poszthoz

Medenceparti
az Eridon szervezésében!


Van az úgy, hogy egy ötlet őrülten hangzik, és ahogy a kitaláló hangosan is visszahallja a hangját, rájön, hogy ez minden, csak nem az évszázad ötlete… és van olyan is, hogy még aznap délután megvalósítja. Az utóbbi történt akkor is, amikor anno a múltban Kedves és Sárközi professzorok ellátogattak a WIKEA nevű mindent is árusító mágikus csodaboltba, és megtalálták a hatalmas, és itt értsd úgy, hogy tényleg hatalmas, a rét majdnem teljes területét lefoglaló medencét, mely azon az éjjelen már fel is lett állítva. Aztán a professzorok után házvezetők jöttek, házvezetők mentek, és a normál helyzetben egészen kis helyen elférő medence csak várta és várta, hogy újra rábukkanjanak.
Végül egy könyv elvesztése vezetett oda, hogy a medence előkerült, és a medencéhez a használati útmutató is, vagyis, hogy nagyon sok víz kell bele, és egyáltalán nem számít gyermekrabszolga munkának, ha ezt a műveletet a házunkba járó diákokkal tesszük. Éppen ezért vasárnap éjjel az Eridonban nem volt takarodó, helyette, amint a kastély népe elszenderült, a ház lakói leosontak, és házvezetőik vezetésével felállították, majd meg is töltötték a medencét. Kihozták hozzá a grillsütőket és a megbűvölt fagyi automatát is, vagyis, senkinek sem lehet oka panaszra. Sőt, az élményhez hozzáad az is, hogy a vezetőség a tanítás utáni időszakban főtt kukoricával várja a rágcsálni vágyókat.
Emellett a nagy WIKEA körtúrán, amit idén tett a ház első két embere, A tavaly vásárolt számos felfújható matrac mellé újakat is vásárolt, hiszen a trandiséget, mint mondták a diákjaik, őrizni kell. Így hát vannak gyümölcs-  és állatformájúak, valamint számos vízi játék is, amit lehet használni.

És azt hittétek, hogy csak ennyit találtak a drága tanárurak? Hát nagyon tévedtek. Ők sem hittek a szemüknek, de bizony több is volt ott, mint csak egy medence és néhány matrac:

Az köztudott, hogy a tárgyakra is hatással van a mágia, de az, hogy pontosan milyen módon ivódik a szövetekbe, vázakba a varázslat, nem minden esetben tisztázott. Tuti ami fix, arra nem sokan számítottak, hogy amikor a kastély aljában lévő raktárakból Rudi bácsi megpróbálja előkeríteni a szokásos medencét a rétre... Nos, nem egy darabban találja meg. Egy huncut szerelmi bűbájra reagált volna így? Sokszorozóra? Nem tudni, hiszen rég volt már, hogy a varázslatot ellőhették rá, mégis, a kávé felett álmosan pislogó, dobozában normálisan nyugvó gumikötegre készült Eridon HV egy sereg kölyökmedencét talált fékevesztetten nyargalászni.

Hogy kérem?

Ugye. Az öt medencét végül az eridonosok együttes erővel fogták el, és cibálták a felszínre, igencsak érdekes látványt nyújtva közben. A rózsaszín medence a bejárati kapun kilökődve még utolsó morcosságával arcon köpte az őt cibáló Miksát, majd az éles fény alatt megpuhulva átadta magát a húzkodásnak. Nem tartott hát sokáig, míg kikísérletezték a legfontosabb jellemzőiket, álljanak itt összeszedve:
  • Öt medence van, egy rózsaszín, egy lila, egy sárga, egy narancs és egy piros
  • Alapvetően mint a legtöbb gyerekmedence, nagyjából térdig ér a vizük, de négyen öten elférnek benne pancsolni.
  • Mindnek megvan a maga csínja-bínja, de ami közös, az a mozgékonyságuk. Nappal, a melegben 10-20 centinél nem vándorolnak odébb, de ha épp rosszkor mártózol bennük, érezheted a halvány fodrozódást, és hallhatod a súrlódást, ahogy peremét hullámoztatva pilinckál odébb.
  • Este bezzeg! Vadállatok. Vízzel nem spórolva vágtatnak fel alá a réten, pacsálva, csikorogva, huppogva.
  • A rózsaszín a legszeszélyesebb köztük. Ha boszorkányok szállnak be, jól hallhatóan sóhajt fel, sokszor buborékokat csalva felszínre ezzel. Ne lepődjön meg senki, ha a falát behúzva próbálja megakadályozni, hogy belelépj, vigyázz, el ne csússz!
  • A lila medence fala szinte folyamatosan hullámzik, szépen, lassan, olyan nyugodtan, hogy ha ránézel, hirtelen mintha minden gondod elszállna. Nyugtató, békés, picit hullámzik... Feküdj rá egy órára, és garantáltan legszebb álmaidat alszod aznap éjjel!
  • A sárga medencében folyamatos kuncogást hallani. Nem csoda, apró örvények keringenek benne, amik mintha direkte a talpakat céloznák be...
  • A narancs medence... csak egy medence. Látszólag semmi különleges nincs benne, ám a ház vezetése számára valahogy ez a bizonytalan tudatlanság még nyugtalanítóbb.
  • A piros aztán igazán csak a bátraknak való! Ülsz, nyugodtan, kényelmesen és hopp, egyszercsak besüpped alattad a medence feneke, mélysége sokszorosára nő. Esetleg ácsorogsz, beszélgetsz... és ugyanígy, eltűnik talpad alól a talaj, csak hogy aztán egy fél perc múlva újra megemelkedjen, és csupán lábszárig érő vízben pancsikolhass.




//Az eseményt az Eridon szervezi, de nyitott minden kastélyban tartózkodó számára. Természetesen a kastélyon kívülieknek sem kell csüggedniük, hiszen Bogolyfalván is van medence, és Szalamantonnak is van Balatonja. Akik itt tartózkodnak, azoknak azonban van lehetőségük éjszakai fürdőzésre is, a nagymedencében, hiszen a kicsik komiszok, és a bűbájoknak köszönhetően teljesen biztonságos, nincs fulladás veszély. A medence hivatalosan a tanév végéig áll, de mivel mindjárt itt van ez a dátum, így arra gondoltunk, hogy 2021. augusztus 31-ig hagyjuk, amennyiben igény van rá. Elő a fürdőruhát és érezzétek jól magatokat! Ja igen, és egymáshoz szálazzatok.  Wink //


A komisz kis medencéket köszönjük Herbert Aodhan Piper-nek
Utoljára módosította:Farkasházy Rudolf, 2022. július 18. 15:15
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2022. augusztus 3. 05:21 Ugrás a poszthoz

Rashmi

Nem azt mondom, hogy én vagyok a legfittebb éjjeli őr ma, de hát nem is volt tervben, hogy jövök. Reményi kollegina azonban sikeresen megfázott, amit olyan lelkesedéssel közölt, két nagyon vicces tüsszentés között, hogy nem mondhattam nemet arra, hogy bejövök ma helyette. Tényleg betegnek látszott, így elővigyázatosságból azt javasolták, hogy a Reményi család ma inkább otthon ápolja a meghűlt anyukát, majd végignéztek a tanárin, hogy ki lehetne alkalmas helyettesíteni. Az megvan ugye, hogy amikor nem akarsz felelni, akkor a papírjaidba veted bele magad, mint aki éppen egy érdekes szakaszt talált, amit akkor feltétlenül el kell olvasnia? Vagy éppen a padló fájának erezetét csodálod, hiszen rá kell jönnöd, hogy ennyire tökéleteset még sosem láttál? Igen, én pontosan ebben a pózban voltam, amikor kiválasztott lettem. Csakhogy, én tényleg dolgoztam. Éppen az új szabadalmi eljárásrendet tanulmányoztam, erre tessék, a vezetőség sunyulásnak hitte, és most itt vagyok. Nem mintha ezzel baj lenne, csak akkor aludtam volna eleget.
Egy nagyobb bögre teával sétálok nyugodtan, mert hát ugye ma éjjel mégis mi történhetne, ráfordulok a vígadó freskókra, és igen, máris látom, hogy mi az, amiben biztos voltam, hogy nem eshet meg. A saját vérem árul el. Hát így kell bánni egy szerető apával, akinek tényleg nincsenek nagy vágyai. Egy házkupa, a dicsőség, és esetleg egy kicsivel puhább vaj reggelinél. Lassan sétálok felé, és amikor már nem tud elmenekülni, nyilván a pálcám egy pillanat alatt megállítaná, akkor szólalok csak meg.
- Jó estét. A kisasszony Várffy vagy Zámbori tanár úr rajongója?
Mert hát ugye mind tudjuk, hogy van az a lista, a "jó tanárok, akikkel rosszalkodnánk", és ez valahogy minden évben elkészül és napvilágot lát, és minden évben Várffy az első, tini szíveket remegtető egyed.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkasházy Rudolf összes RPG hozzászólása (59 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel