Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.
A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.
Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte. Jelenlegi tulajdonos és étteremvezető: Jankovits Dávid
Alkalmazottak: Markovits Balázs - Pultos Sadie Sallow - Seprűs futár
Nyitva tartás: H-P: 11:00 – 21:00 SZ-V: 10:00 – 22:00
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. szeptember 21. 23:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867348#post867348][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.21. 23:24[/b][/url] ☆.´ `. ☽¸.☆, Dávid ☆,.¸☽ .` ´.☆ Kicsit elmászkáltam az időt. Nem tehetek róla, olyan rég volt már, hogy itthon voltam Magyarországon és Bogolyfalván, hogy azt hittem, majd egyetlen nap alatt letudok mindent. Tévedtem. A város nagyobb lett, üzlet is több nyílt a téren, én pedig... nos nem bírtam megállni, hogy ne vegyek pár dolgot. Ezért van, hogy két táskával a kezemben, tipegek be a minisztériumba, hogy biztosítsam apámat arról, zökkenőmentes volt a költözködés, és teljesen rendben vagyok. Kicsit csalódottá válok, hogy sem ő, sem az idősebbik bátyám nem ér rá velem enni, de persze megértem. Sok a munka. Gyorsan hazamegyek, csak ledobom a sarokba a két táskát, és indulok is vissza, épp csak egy köszönést elejtve Farkasnak, aki megint a növényeit nézegeti. Lehet, igaza lesz anyámnak, és valami tényleg nem oké vele, de ezt sem ma fogom kideríteni. Ahogy a vendéglátó negyedhez érek, be is lépek az egyik hely ajtaján, ahol élelemhez tudok jutni. Jelenleg úgy vagyok vele, teljesen mindegy, mit raknak elém, én azt magamba erőszakolom. Ahogy szoktam, le is ülök az egyik asztalhoz - kicsit hiányolva a recepcióst természetesen -, és jó kislány módjára várok, hogy valaki észre vegyen. Közben azért az itallapot is megnézem, de hogy őszinte legyek, a felsoroltak közül, nem sokat ittam. Persze a hátam egyenes, és a tartásom sem illik a többi vendég közé, de ezek az apróságok azok, amik ellen már nem tudok mit tenni.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. szeptember 25. 18:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867494#post867494][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.25. 18:51[/b][/url] Ahogy leülök, kezdem érezni, hogy ez nem az a hely, ahová én amúgy járni szoktam. Nehezményezem is, hogy már percek óta itt ülök, mégse jött ki még senki felvenni a rendelést, emellé meg még nem egy furcsa pillantást is bezsebelek, de mit számít. Hiába böngészem az itallapot is, semmi olyat nem találok, ami nincs teli cukorral, és amit egyébként inni szoktam. Felsóhajtok. Önkiszolgáló! Hallom meg az okot, de előtte még körbe nézek, hogy akkor ez most nekem szólt-e. Elkapva néhány elharapott nevetést, megbizonyosodok arról, hogy igen, szóval felállok, és magabiztosan tipegek oda előre. Követve az égett illatot, meg még tudja a fene, hogy mit. - Ohh - azért hangot adok a döbbenetemnek. Nem baj, most már legalább mindenki látja, én tényleg laikus vagyok. - Szia - köszönök tanácstalanul, még kicsit bátortalanul is, mert még életemben nem csináltam ilyet. Viszont izgalmas, és ahogy megnézem az előttem állót, még a szemem is felcsillan. - Ó, te vagy Bella barátja, igaz? Még nem ismerjük egymást, de képet láttam már rólad. Bánffy Zsolna Alexandra, nagyon örvendek - egy pillanatra megütközöm, aztán tanácstalanul nyújtom a kezem. - Mondd csak, lehet itt kapni bármit, ami... csirke? Oh, és laktóz meg gluténmentes? Allergiás vagyok - nézek rá bűnbánón, mert igazán nem akarom azt a látszatot kelteni, amit egyébként keltek, de mit tehetnék? Mégsem akarok az első itthon töltött hetemen Ispotályba kerülni.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. október 4. 10:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868009#post868009][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.04. 10:23[/b][/url] Teljesen kellemetlenül érzem magam. Én próbálok, tényleg próbálom nem kelteni a nevem adta látszatot, de az ilyen apróságok azok, amik miatt kiütközik, hová is tartozom. Nyilván elszégyellni magam nem fogom, hisz tartásom van, és állom a gúnyos nevetéseket is a többi vendégtől, az sem zavar túlzottan, hogy összesúgnak a hátam mögött. Ezek a reakciók legalább ismerősek, és tudom őket kezelni. - Ne viccelj. Én sajnálom, valahogy biztosra vettem, ez a hely is olyan, mint a többi, amihez.... - szoktam. Harapom be az ajkam, hogy még véletlenül se szökjön ki az a szavacska, ami megalapozná az én, és a pult túloldalán álló kapcsolatát. - Ó, szóval ez így működik... - hiába monoton a hangja, az én szemem felcsillan az újdonságtól. Tényleg nem voltam még ilyen helyen, soha. Furcsa, hogy itt ennyire közvetlen a kontakt a kiszolgáló és a vendég között. Azt tudom, hogy az étteremben, ahová járni szoktunk apukámékkal, külön pincéreket vettek fel, akik kiszolgálhatnak minket, mert anyám sok mással együtt, ezt sem bízza a véletlenre. Nagyon be tud pöccenni, ha bármi is a környezetében nem tökéletes. - Uhh... mentségemre szolgál, ha azt mondom, nagyon hasonlítotok? - most már kissé zavarba jövök, mert hibát hibára halmozok ezek szerint. Dávid, nem Dorián. Oké, eszembe vésem. - Igen, ő a nagybátyám - akarva-akaratlanul húzom ki magam, csak mert annyira büszke vagyok arra, hogy ilyen nagybátyám van. Berci a legcsodálatosabb ember, akit ismerhetek. - Együtt voltunk egy bulin, és akkor mutatott Bella képet... de ezek szerint a tesódról.. nagyon összeillenek - osztom meg vele, mert ez volt az első, ami szemet szúrt igazából. Talán még kicsit irigykedtem is, bár ezt be nem vallanám soha. Persze azon sem lepődök meg, hogy megütközik az igényeimen, de Merlin a tanúm rá, nem tehetek róla. - A gyros tökéletes lesz - vágom rá gyorsan, mert a saláta nem árt, gyrost meg még sosem ettem, szóval legalább kóstolok valami újdonságot is. - Itt mindig ennyire kell pörögni? - azért nem bírom ki, óvatosan, de felteszem a kérdést, mert szegény Dávid is... meg ennyi mindent megjegyezni. - Tudod, vannak a munkáltatókra is vonatkozó szabályok, ha ennyire hajt a főnököd, lehet meg kellene fontolni egy ügyvédet, ez nem egészséges - már megbánom, hogy elhagyták a szavak a szám, de mit lehet tenni. Igazából tudom, felesleges bármilyen próbálkozás, én Bánffy vagyok. - És hogy működik? Itt kell megvárnom míg elkészül, netán nekem kell levágnom a csirkét a húshoz? - próbálok viccelődni, csak hogy kicsit oldjam a légkört, de láthatóan ebben sincs túl nagy kompetenciám.
|
|
|
|
Bánffy Zsolna Alexandra Prefektus Levita, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc
offline RPG hsz: 188 Összes hsz: 214
|
Írta: 2023. október 22. 19:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868734#post868734][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.22. 19:31[/b][/url] - Amihez szoktam - hadarom el gyorsan, és minél halkabban, mert én pocsékul érzem magam emiatt. Más lenne a helyzet, ha valamivel hozzájárultam volna a családom gazdagságához, de... csak megszülettem. - Merlinre, semmi baj nincs. Tényleg csak szokatlan ez a hely nekem - viszont lelkes vagyok, mert az újdonságokat azért szeretem, és azt is, ha nem próbálnak kényszeredetten a kedvemben járni, csak mert az a vezetéknevem ami. Őszintén csillognak a szemeim, próbálok mindent alaposan szemügyre venni, hogy aztán el tudjam mesélni majd Bercinek. Ha finom lesz az étel, még ide is cibálom, bár... azért arra sok esélyt nem látok, hogy neki is annyira tetszene, de szerencsére engem szeret annyira, hogy feláldozza magát miattam. - Mert tényleg nagyon hasonlítotok, ugyanolyan jól néztek ki - mosolygok rá őszintén, hisz szemem van, az ízlésemmel sincs gond... szerintem legalább is. A családom már egy másik történet, amire jelenleg még csak gondolni se akarok. - Most jöttem haza. Két évig Franciaországban voltam cserediák, és... nos én határozottan nem Berci vagyok. Komolyan, itt kezdtem az első két évem, és a volt szobatársam újra bemutatkozott... - vallom be félszegen, hogy az eridonossal ellentétben, én sose voltam a társaság lelke. Az a figyelem is sok, amit sokszor kapok, nem vágyom én még többre, jobb szeretek csak úgy megbújni valamelyik sarokban. - Nem, én csak enni akartam, és megtetszett ez a hely. Fogalmam sem volt arról, mi ez, csak gondoltam tudok valamit enni - az arcomba fésülöm a hajam, mintha ezzel tényleg el tudnám tüntetni a zavar okozta pírt róla. Nem szeretem ezeket a mondatokat, és magyarázkodni sem, mármint... elnézve az itteni társaságot, teljesen természetes, hogy diákok járnak ide enni. - Ha jól sejtem, sommelierről ne is álmodjak, ugye? - döntöm oldalra a fejem, inkább elviccelve a helyzetet, mert alapjáraton nagyon idegesítő személynek tartom. - Oh bocsánat - most viszont csak felkacagok, és valamivel könnyebben is megy a társalgás, a tudat mindenesetre megnyugtató, hogy Dávid veszi a poént. Az anyagi része nem zavar, azonban arra, hogy a pajtijának tart, kicsit megemelkedik a szemöldököm. - De hát nem is ismersz - meredek rá pislogás nélkül, hisz ez is ilyen furcsa dolog nekem. Épp az ellenkezője szokott történni, mindent háromszoros áron számolnak, mert tudják, hogy meg sem kottyan. Furcsa hely ez a Bogolyfalva. - Mehet minden - legyintek még mindig zavartan, kell egy kis idő még feldolgozom a pár pillanattal ezelőtt történteket, így a monológ felénél el is veszek, csak akkor kapok észbe, mikor fizetnem kell. Előkapok két galleont - lévén annál kevesebb aligha van nálam - és odaadom. - Oké, akkor én most.... - igazából arrébb állok, ha megkapom a sorszámom, és nézelődök tovább. Tetszik nekem ez a hely.
|
|
|
|