Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Kicsit elmászkáltam az időt. Nem tehetek róla, olyan rég volt már, hogy itthon voltam Magyarországon és Bogolyfalván, hogy azt hittem, majd egyetlen nap alatt letudok mindent.
Tévedtem. A város nagyobb lett, üzlet is több nyílt a téren, én pedig... nos nem bírtam megállni, hogy ne vegyek pár dolgot.
Ezért van, hogy két táskával a kezemben, tipegek be a minisztériumba, hogy biztosítsam apámat arról, zökkenőmentes volt a költözködés, és teljesen rendben vagyok. Kicsit csalódottá válok, hogy sem ő, sem az idősebbik bátyám nem ér rá velem enni, de persze megértem. Sok a munka.
Gyorsan hazamegyek, csak ledobom a sarokba a két táskát, és indulok is vissza, épp csak egy köszönést elejtve Farkasnak, aki megint a növényeit nézegeti. Lehet, igaza lesz anyámnak, és valami tényleg nem oké vele, de ezt sem ma fogom kideríteni.
Ahogy a vendéglátó negyedhez érek, be is lépek az egyik hely ajtaján, ahol élelemhez tudok jutni. Jelenleg úgy vagyok vele, teljesen mindegy, mit raknak elém, én azt magamba erőszakolom.
Ahogy szoktam, le is ülök az egyik asztalhoz - kicsit hiányolva a recepcióst természetesen -, és jó kislány módjára várok, hogy valaki észre vegyen. Közben azért az itallapot is megnézem, de hogy őszinte legyek, a felsoroltak közül, nem sokat ittam. Persze a hátam egyenes, és a tartásom sem illik a többi vendég közé, de ezek az apróságok azok, amik ellen már nem tudok mit tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867348#post867348][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.21. 23:24[/b][/url]

Kicsit elmászkáltam az időt. Nem tehetek róla, olyan rég volt már, hogy itthon voltam Magyarországon és Bogolyfalván, hogy azt hittem, majd egyetlen nap alatt letudok mindent.
Tévedtem. A város nagyobb lett, üzlet is több nyílt a téren, én pedig... nos nem bírtam megállni, hogy ne vegyek pár dolgot.
Ezért van, hogy két táskával a kezemben, tipegek be a minisztériumba, hogy biztosítsam apámat arról, zökkenőmentes volt a költözködés, és teljesen rendben vagyok. Kicsit csalódottá válok, hogy sem ő, sem az idősebbik bátyám nem ér rá velem enni, de persze megértem. Sok a munka.
Gyorsan hazamegyek, csak ledobom a sarokba a két táskát, és indulok is vissza, épp csak egy köszönést elejtve Farkasnak, aki megint a növényeit nézegeti. Lehet, igaza lesz anyámnak, és valami tényleg nem oké vele, de ezt sem ma fogom kideríteni.
Ahogy a vendéglátó negyedhez érek, be is lépek az egyik hely ajtaján, ahol élelemhez tudok jutni. Jelenleg úgy vagyok vele, teljesen mindegy, mit raknak elém, én azt magamba erőszakolom.
Ahogy szoktam, le is ülök az egyik asztalhoz - kicsit hiányolva a recepcióst természetesen -, és jó kislány módjára várok, hogy valaki észre vegyen. Közben azért az itallapot is megnézem, de hogy őszinte legyek, a felsoroltak közül, nem sokat ittam. Persze a hátam egyenes, és a tartásom sem illik a többi vendég közé, de ezek az apróságok azok, amik ellen már nem tudok mit tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867464#post867464][b]Jankovits Dávid - 2023.09.24. 17:10[/b][/url]

Csapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867494#post867494][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.25. 18:51[/b][/url]

Ahogy leülök, kezdem érezni, hogy ez nem az a hely, ahová én amúgy járni szoktam. Nehezményezem is, hogy már percek óta itt ülök, mégse jött ki még senki felvenni a rendelést, emellé meg még nem egy furcsa pillantást is bezsebelek, de mit számít.
Hiába böngészem az itallapot is, semmi olyat nem találok, ami nincs teli cukorral, és amit egyébként inni szoktam. Felsóhajtok.
Önkiszolgáló!
Hallom meg az okot, de előtte még körbe nézek, hogy akkor ez most nekem szólt-e. Elkapva néhány elharapott nevetést, megbizonyosodok arról, hogy igen, szóval felállok, és magabiztosan tipegek oda előre. Követve az égett illatot, meg még tudja a fene, hogy mit.
- Ohh - azért hangot adok a döbbenetemnek. Nem baj, most már legalább mindenki látja, én tényleg laikus vagyok.
- Szia - köszönök tanácstalanul, még kicsit bátortalanul is, mert még életemben nem csináltam ilyet. Viszont izgalmas, és ahogy megnézem az előttem állót, még a szemem is felcsillan.
- Ó, te vagy Bella barátja, igaz? Még nem ismerjük egymást, de képet láttam már rólad. Bánffy Zsolna Alexandra, nagyon örvendek - egy pillanatra megütközöm, aztán tanácstalanul nyújtom a kezem.
- Mondd csak, lehet itt kapni bármit, ami... csirke? Oh, és laktóz meg gluténmentes? Allergiás vagyok - nézek rá bűnbánón, mert igazán nem akarom azt a látszatot kelteni, amit egyébként keltek, de mit tehetnék? Mégsem akarok az első itthon töltött hetemen Ispotályba kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867829#post867829][b]Jankovits Dávid - 2023.10.01. 18:25[/b][/url]

Lehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat...  Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868009#post868009][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.04. 10:23[/b][/url]

Teljesen kellemetlenül érzem magam. Én próbálok, tényleg próbálom nem kelteni a nevem adta látszatot, de az ilyen apróságok azok, amik miatt kiütközik, hová is tartozom. Nyilván elszégyellni magam nem fogom, hisz tartásom van, és állom a gúnyos nevetéseket is a többi vendégtől, az sem zavar túlzottan, hogy összesúgnak a hátam mögött. Ezek a reakciók legalább ismerősek, és tudom őket kezelni.
- Ne viccelj. Én sajnálom, valahogy biztosra vettem, ez a hely is olyan, mint a többi, amihez.... - szoktam. Harapom be az ajkam, hogy még véletlenül se szökjön ki az a szavacska, ami megalapozná az én, és a pult túloldalán álló kapcsolatát.
- Ó, szóval ez így működik... - hiába monoton a hangja, az én szemem felcsillan az újdonságtól. Tényleg nem voltam még ilyen helyen, soha. Furcsa, hogy itt ennyire közvetlen a kontakt a kiszolgáló és a vendég között. Azt tudom, hogy az étteremben, ahová járni szoktunk apukámékkal, külön pincéreket vettek fel, akik kiszolgálhatnak minket, mert anyám sok mással együtt, ezt sem bízza a véletlenre. Nagyon be tud pöccenni, ha bármi is a környezetében nem tökéletes.
- Uhh... mentségemre szolgál, ha azt mondom, nagyon hasonlítotok? - most már kissé zavarba jövök, mert hibát hibára halmozok ezek szerint. Dávid, nem Dorián. Oké, eszembe vésem.
- Igen, ő a nagybátyám - akarva-akaratlanul húzom ki magam, csak mert annyira büszke vagyok arra, hogy ilyen nagybátyám van. Berci a legcsodálatosabb ember, akit ismerhetek.
- Együtt voltunk egy bulin, és akkor mutatott Bella képet... de ezek szerint a tesódról.. nagyon összeillenek - osztom meg vele, mert ez volt az első, ami szemet szúrt igazából. Talán még kicsit irigykedtem is, bár ezt be nem vallanám soha.
Persze azon sem lepődök meg, hogy megütközik az igényeimen, de Merlin a tanúm rá, nem tehetek róla.
- A gyros tökéletes lesz - vágom rá gyorsan, mert a saláta nem árt, gyrost meg még sosem ettem, szóval legalább kóstolok valami újdonságot is.
- Itt mindig ennyire kell pörögni? - azért nem bírom ki, óvatosan, de felteszem a kérdést, mert szegény Dávid is... meg ennyi mindent megjegyezni.
- Tudod, vannak a munkáltatókra is vonatkozó szabályok, ha ennyire hajt a főnököd, lehet meg kellene fontolni egy ügyvédet, ez nem egészséges - már megbánom, hogy elhagyták a szavak a szám, de mit lehet tenni. Igazából tudom, felesleges bármilyen próbálkozás, én Bánffy vagyok.
- És hogy működik? Itt kell megvárnom míg elkészül, netán nekem kell levágnom a csirkét a húshoz? - próbálok viccelődni,  csak hogy kicsit oldjam a légkört, de láthatóan ebben sincs túl nagy kompetenciám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868038#post868038][b]Jankovits Dávid - 2023.10.05. 21:57[/b][/url]

Ártatlan toldásnak tűnhet. Előfordul, hogy az ember meggondolja magát. Az én gondolatmenetemet is nehéz követni, sokszor saját magam zavarodok bele abba, hogy mit mondok, vagy mit akarok mondani. Valószínűleg elengedném a fülem mellett a vendég megjegyzését. Ha nem én lennék a hely tulajdonosa. Így minden vélemény, észrevétel számít, pláne azért, mert nemrég nyitottam az éttermet, és nagyon rá vagyok parázva, hogy minden flottul menjen. A befejezetlen félmondat miatt lábujjhegyre ereszkedem, nyakam előre meresztem, mintha hallanom kellett volna valamit, amit végül nem mondott ki. Néhány óriási pislogás után aztán kellemetlenül elvigyorodom.
- ... amihez? - itt kellően felviszem a hangsúlyt, oldalra döntöm a fejem, és várok néhány hosszú másodpercet, hogy folytatni tudja a mondatát. - Talán valami baj van? Mármint... Nekünk minden észrevétel fontos. Szeretnénk, ha valamennyi vendég elégedett lenne a szolgáltatásunkkal - árulom el neki fontoskodó hangon, s valóban így gondolom. Remélem, sikerül lenyűgözni udvariasságommal, figyelmességemmel. A panaszkönyvet nem kérték olyan sűrűn. Egyelőre.
Megilletődve széttárom a karom, amint kapcsol, hogy miként mennek itt a dolgok.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - biccentek megilletődötten, aztán kihúzom magam, mert Doriánt helyesnek mondják, így engem is valószínűleg annak gondolnak. Jó reklámarca lennék a helynek. Mondjuk a plakátra nem tettem rá magam. Eszembe jut egy jelenet, hogy egy többemeletes burgert tolok be egy elvarázsolt fotón. Az talán jobban vonzaná a vendégeket. Hát még, ha félmeztelenül tenném... És még csak nincs is kigyúrt felsőtestem.
- Nahát! Basszus, és eddig titkolta volna, hogy te létezel? Vagy hogyhogy nem láttalak még erre? Látogatóba jöttél? Így már értem, egy Bánffynak nem biztos, hogy ez a legméltóbb hely. Véletlenül nem valamelyik flancosabb helyet kerested? Vagy tényleg ő küldött ide? - majdnem leesik az állam, annyira rácsodálkozom a dologra. - Köszi a nevében is - mosolygok büszkén a párra tett megjegyzésre.
- Meg kell várnod, hogy kikeljen a csirke a tojásból, ne legyél türelmetlen! - vágok vissza halál komolyan, miután végighallgattam a válaszait. Van, amit egyelőre elengedek a fülem mellett, csak sejtelmesen mosolygok. Talán nem tudja, hogy az enyém a hely - némi családi támogatással persze. Ha viszont így van, akkor legalább megvárhatom, mit mond a kajáról, és így egy őszinte választ fogok kapni tőle, nem hízelgőt. Na jó, nem bírom sokáig, hamar felnevetek. - Most jönnek a piszkos anyagiak! Fizetsz, de máris kapsz egy kis kedvezményt. A törzsvásárlóknak jár, na meg a pajtiknak. Téged annak számítalak - kacsintok, és nyomkodni kezdek a pénztárgépen, mintha egy mugli számítógép billentyűzetét püffölném. Elkiáltom magam, hogy egy gyros lesz a hölgynek, a társam pedig már hadonászni is kezd a pálcájával, hogy lehasítson némi húst a forgó toronyról.
- Kis adag, nagy adag? Hagyma, csípős mehet bele? - kérdezem arabokat megszégyenítő módon. - Más valamit kérsz? Itt fogyasztás, vagy elvitel? Négy sarló lesz, ha más nem! Aztán kapsz egy sorszámot, és szólok, ha átveheted a mellettem lévő pultnál - faggatom ki, majd tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868734#post868734][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.22. 19:31[/b][/url]

- Amihez szoktam - hadarom el gyorsan, és minél halkabban, mert én pocsékul érzem magam emiatt. Más lenne a helyzet, ha valamivel hozzájárultam volna a családom gazdagságához, de... csak megszülettem.
- Merlinre, semmi baj nincs. Tényleg csak szokatlan ez a hely nekem - viszont lelkes vagyok, mert az újdonságokat azért szeretem, és azt is, ha nem próbálnak kényszeredetten a kedvemben járni, csak mert az a vezetéknevem ami.
Őszintén csillognak a szemeim, próbálok mindent alaposan szemügyre venni, hogy aztán el tudjam mesélni majd Bercinek. Ha finom lesz az étel, még ide is cibálom, bár... azért arra sok esélyt nem látok, hogy neki is annyira tetszene, de szerencsére engem szeret annyira, hogy feláldozza magát miattam.
- Mert tényleg nagyon hasonlítotok, ugyanolyan jól néztek ki - mosolygok rá őszintén, hisz szemem van, az ízlésemmel sincs gond... szerintem legalább is. A családom már egy másik történet, amire jelenleg még csak gondolni se akarok.
- Most jöttem haza. Két évig Franciaországban voltam cserediák, és... nos én határozottan nem Berci vagyok. Komolyan, itt kezdtem az első két évem, és a volt szobatársam újra bemutatkozott... - vallom be félszegen, hogy az eridonossal ellentétben, én sose voltam a társaság lelke. Az a figyelem is sok, amit sokszor kapok, nem vágyom én még többre, jobb szeretek csak úgy megbújni valamelyik sarokban.
- Nem, én csak enni akartam, és megtetszett ez a hely. Fogalmam sem volt arról, mi ez, csak gondoltam tudok valamit enni - az arcomba fésülöm a hajam, mintha ezzel tényleg el tudnám tüntetni a zavar okozta pírt róla. Nem szeretem ezeket a mondatokat, és magyarázkodni sem, mármint... elnézve az itteni társaságot, teljesen természetes, hogy diákok járnak ide enni.
- Ha jól sejtem, sommelierről ne is álmodjak, ugye? - döntöm oldalra a fejem, inkább elviccelve a helyzetet, mert alapjáraton nagyon idegesítő személynek tartom.
- Oh bocsánat - most viszont csak felkacagok, és valamivel könnyebben is megy a társalgás, a tudat mindenesetre megnyugtató, hogy Dávid veszi a poént.
Az anyagi része nem zavar, azonban arra, hogy a pajtijának tart, kicsit megemelkedik a szemöldököm.
- De hát nem is ismersz - meredek rá pislogás nélkül, hisz ez is ilyen furcsa dolog nekem. Épp az ellenkezője szokott történni, mindent háromszoros áron számolnak, mert tudják, hogy meg sem kottyan. Furcsa hely ez a Bogolyfalva.
- Mehet minden - legyintek még mindig zavartan, kell egy kis idő még feldolgozom a pár pillanattal ezelőtt történteket, így a monológ felénél el is veszek, csak akkor kapok észbe, mikor fizetnem kell. Előkapok két galleont - lévén annál kevesebb aligha van nálam - és odaadom.
- Oké, akkor én most.... - igazából arrébb állok, ha megkapom a sorszámom, és nézelődök tovább. Tetszik nekem ez a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868994#post868994][b]Jankovits Dávid - 2023.11.02. 19:33[/b][/url]

- Ó, értem. Nos, nézd a jó oldalát, legalább kipróbálsz valami újat - tör ki belőlem egy kínos nevetés. - Viszont tényleg minden ötletet, építő jellegű kritikát szívesen fogadok. Igaz, hogy ha szokatlan is a hely számodra, attól még lehet jó. Ha más nem, az étel íze mindenképpen kárpótolni fog. Alapvetően a középosztályt céloztuk meg, azon belül is a fiatalokat, mert úgy mértem fel, hogy ezt a réteget éri meg kiszolgálni. Aztán majd az idő eldönti, meddig maradunk nyitva - érvelek, vagy már valósággal győzködök, ezt pontosan nem tudom megmondani a saját szemszögemből, de tény, hogy minden tőlem telhetőt bevetek, hogy az érkezett jómódú vendégem előtt kivágjam magam valahogyan. Lehet, hogy csak egy egyszerű alkalmazottnak tűnhetek a pénztár mögött álldogálva, de ebben a helyben rengeteg munkám van. Úgy érzem, bárkit meg akarok nyerni azért, hogy támogassa a vállalkozásomat. Főnixeket megirigylő harci szellem veszett el bennem.
- Tessék, itt van amúgy egy menü is, majd nézd meg jobban, ha van időd és kedved - nyomom a kezébe a laminált, többoldalas lapot az ajánlatokkal. A fenének kínlódtam itt az előbb fejből, noha sok minden már elfogyott így a nap végéhez közeledve.
- Azért valljuk be, Dorián sokkal sármosabb nálam. Én csak a teszt-verzió voltam a testvérek között - legyintek zavartan, amint elpirulok Zsolna bókjaira. A hasonlóság evidens, azt sokszor megkapjuk, de nem gondolom, hogy olyan hű de jól néznék ki, meg akkor sokkal nagyobb szerelmi életem lett volna már. Vagy csak én vagyok béna? Jaj... A munkára kellene koncentrálnom, csoda, hogy nem jön mögötte senki. Vagyis, felbukkan egy másodikos forma navinés, akit megpróbálok gyorsan fizettetni.
- Egy pillanat! - szakítom félbe Zsolnát, ha nem veszi zokon. Alig két perc se, hogy a sárga gyerek kikéri a hamburger menüjét, fizet, majd újra foglalkozni tudok a lánnyal. - Azta, két évig? Hogyhogy? Nem egy évre szoktak menni? - indítok rögtön ezzel. - És milyen volt? Üdv újra itt. Hmm, lehet, hogy ismerős vagy, de bevallom hősiesen, nekem se rémlik, hogy beszéltünk volna... - állapítom meg némi gondolkodást követően. Így már világos, miért csak most ismerem meg. Aztán bólogatok a kijelentéseire.
- Hát, ja - vonok vállat. Nincs itt semmi olyan, amiről ő beszél. - A név kötelez. Vagy hogy szokták mondani... - vonom meg a vállam újból, és most egy kínos mosoly is megjelenik az arcomon. Kikerekednek a szemeim a galleonoktól... Ennyivel ritkán fizetnek. Nagyot nyelek, tövig kihúzom a pénztárgép fiókját, és a pénzérmék csilingelve ugrándoznak a tenyerembe. Jó sok torony sarló, knút és miegyéb, hogy vissza tudjak neki adni. - Mindkét markod add - kezdeném a kezeibe önteni a visszajárót, ha engedi. Aztán adok egy sorszámot, és útjára engedem. - Köszönöm, megvagyunk. - törlöm meg a homlokomat a művelet után.