Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Reginek hoztam el pár cuccot, de szerintem csak látni akarta a fejem. Már csak azért is, mert mostanában a szakítás utáni tanulmányba menekülés állapotba tettem magam. Ez mondjuk kedvezett az év végi átlagnak is biztosan, másrészt kicsit jobban kezdett érdekelni az auror szakma is. Szóval a mentorommal való találkozások leredukálódtak a minimális szintre, és amennyire csak lehetett rövidre fogtam a dolgot. Máskor meghallgattam volna az ő panaszait is, meg ugye beülünk néha egy kávéra, de mostanában nagyon nem voltam abban az állapotban. Nyilvánvaló, hogy emiatt kellett ma meglátogatnom a kirendeltségben és nem engedett el egy kávé és egy rövid beszélgetés nélkül, ami amúgy legalább fél óra volt. Oké, nem sok, de a legutóbbi öt percnél biztosan fényévekkel több. na meg én is egész élhető voltam, nem vagyok már annyira lelombozva és elmondtam neki az okokat, hogy mi ez a nagy emberkerülésem. Végül is útnak engedett, én átadtam neki a kért papírokat és a féléves tervet, amit kért tőlem. Emiatt mellesleg meg is dicsért, nem várta ilyen koránra tőlem. Ebben kategorikusan egyetértettünk, csak hát nem volt jobb dolgom. De most már a vendéglátó negyedben sétálok, felrémlenek az emlékek. Rheina-t itt mentettem meg a kötözködőktől, na az vicces volt. Jól be voltam fosva én is, de szerencsére a delikvensek részegek voltak, nem volt nehéz dolgom, bezsebelhettem pár jó pontot nála. Kár, hogy ő is elhúzott, de ez várható volt, ha már annyira nagyon ment neki ez a szabás varrás. Ezért megölne, de szerencsére úgy tudom nem lett legilimentor, szóval védve vagyok, ahaha. Pont a Bogoly Burger tűnik fel, na egy kézműves hambira vevő vagyok, szóval arra is fordítom a fejem, meg az útirányom. Belépve körbenézek, minden oké, a hely nem igazán változott, néhány dekor, meg biztosan új vendéglátók lehetnek, de az nem érdekel. Ekkor látom meg a majmot tömő Grétát, el is mosolyodok annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet mostanában Regin kívül eléggé kerültem. Jó fej volt legutóbb is, meggyógyította a csípésem. Vagyis adott rá krémet.
- Helló Gréta, szabad a hely? - huppanok le vele szemben, megelőlegezve az igenlő választ. Kényelembe helyezem magam, és böngészni kezdem a kínálatot. Ma lesz vagy kettő, majd megőrülök az éjségtől. Jó nem, de max elviszem. Pécsen is van hambizó, de valahogy ez az igazi. - Mi van veled mostanság? Még ide jársz egyáltalán? - ki tudja, hogy ki mikor lép re az öreg kastélyból. Remélem nem veszi zokon a hirtelen letámadásom, ha meg igen, akkor rövid úton távozom. Kicsit érzékenyebb vagyok a nőkre mostanság, mondtam már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871878#post871878][b]Létai Roland - 2024.01.14. 18:28[/b][/url]

Reginek hoztam el pár cuccot, de szerintem csak látni akarta a fejem. Már csak azért is, mert mostanában a szakítás utáni tanulmányba menekülés állapotba tettem magam. Ez mondjuk kedvezett az év végi átlagnak is biztosan, másrészt kicsit jobban kezdett érdekelni az auror szakma is. Szóval a mentorommal való találkozások leredukálódtak a minimális szintre, és amennyire csak lehetett rövidre fogtam a dolgot. Máskor meghallgattam volna az ő panaszait is, meg ugye beülünk néha egy kávéra, de mostanában nagyon nem voltam abban az állapotban. Nyilvánvaló, hogy emiatt kellett ma meglátogatnom a kirendeltségben és nem engedett el egy kávé és egy rövid beszélgetés nélkül, ami amúgy legalább fél óra volt. Oké, nem sok, de a legutóbbi öt percnél biztosan fényévekkel több. na meg én is egész élhető voltam, nem vagyok már annyira lelombozva és elmondtam neki az okokat, hogy mi ez a nagy emberkerülésem. Végül is útnak engedett, én átadtam neki a kért papírokat és a féléves tervet, amit kért tőlem. Emiatt mellesleg meg is dicsért, nem várta ilyen koránra tőlem. Ebben kategorikusan egyetértettünk, csak hát nem volt jobb dolgom. De most már a vendéglátó negyedben sétálok, felrémlenek az emlékek. Rheina-t itt mentettem meg a kötözködőktől, na az vicces volt. Jól be voltam fosva én is, de szerencsére a delikvensek részegek voltak, nem volt nehéz dolgom, bezsebelhettem pár jó pontot nála. Kár, hogy ő is elhúzott, de ez várható volt, ha már annyira nagyon ment neki ez a szabás varrás. Ezért megölne, de szerencsére úgy tudom nem lett legilimentor, szóval védve vagyok, ahaha. Pont a Bogoly Burger tűnik fel, na egy kézműves hambira vevő vagyok, szóval arra is fordítom a fejem, meg az útirányom. Belépve körbenézek, minden oké, a hely nem igazán változott, néhány dekor, meg biztosan új vendéglátók lehetnek, de az nem érdekel. Ekkor látom meg a majmot tömő Grétát, el is mosolyodok annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet mostanában Regin kívül eléggé kerültem. Jó fej volt legutóbb is, meggyógyította a csípésem. Vagyis adott rá krémet.
- Helló Gréta, szabad a hely? - huppanok le vele szemben, megelőlegezve az igenlő választ. Kényelembe helyezem magam, és böngészni kezdem a kínálatot. Ma lesz vagy kettő, majd megőrülök az éjségtől. Jó nem, de max elviszem. Pécsen is van hambizó, de valahogy ez az igazi. - Mi van veled mostanság? Még ide jársz egyáltalán? - ki tudja, hogy ki mikor lép re az öreg kastélyból. Remélem nem veszi zokon a hirtelen letámadásom, ha meg igen, akkor rövid úton távozom. Kicsit érzékenyebb vagyok a nőkre mostanság, mondtam már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871885#post871885][b]Salamon Gréta - 2024.01.14. 18:54[/b][/url]

Kivételes alkalmak egyike volt, hogy ma nem kellett bemennem a gyakorlati helyre, mert felújítás zajlott és a dolgozók egy részét hazaküldték. Csak az ügyeletesnek kellett bennmaradnia és egy-egy nővérnek a betegek miatt. Igaz, úgy egyeztünk meg a mentorommal, hogy bármikor küldhet nekem baglyot, és ha menni kell, akkor menni kell. Ettől függetlenül próbáltam egy kicsit kiélvezni a szabadságot, direkt nem zsúfoltam be túl sok programot, csak éppen annyit, amennyire volt energiám. Ebben benne volt egy kis vásárlás, ezért délelőtt bejártam a falu boltjait, vettem magamnak új ruhát, meg egy kényelmes cipőt a munkahelyre, aztán a vásárlás után beültem, hogy egyek valamit ebédre. Jó lett volna Dáviddal is összefutni, de ma házon kívül volt, így kénytelen voltam beérni a kiszolgáló személyzettel. Persze a hamburger most is finom volt, mint mindig, a kedvenc sajtburgeremet rendeltem nagy krumplival és salátával, mellé pedig colát. Éppen jóízűen falatoztam, amikor hirtelen a semmiből levágódott mellém Roland. Úgy meglepett, hogy még a falat is a torkomon akadt, rám is tört a köhögés, innom kellett az üdítőből, hogy ne fulladjak meg ott helyben.
- Hú Te, majdnem megfullasztottál! - mondtam nevetve, mert azért nem haragudtam rá, rég láttam már őt. - Minden okés, még a suliba járok, mellette gyakorlatra az Ispotályba. Kijelöltek hozzám egy mentort is, elég szigorú...de hát, meglátjuk mi lesz. Ha keményen dolgozom, akkor abból nagy problémám nem lehet - mondtam mosolyogva. - Na és veled mi újság? Ezer éve nem láttalak már, mióta itt hagytad a sulit. Milyen Pécsett? És mi ez a borosta? - valamiért olyan máshogy nézett ki most, mint korábban, talán egy picit meggyötörtebbnek, bár egyébként meg jól nézett ki, nem csoda, hogy annyi csaja volt a suliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=871938#post871938][b]Létai Roland - 2024.01.14. 21:20[/b][/url]

Nem gondoltam, hogy még mindig okozhatok meglepetést, de annyira váratlanul érte Grétát amikor megjelentem, hogy a torkán akadt a falat. Már a pálcám felé nyúltam, hogy elsősegélybe részesítsem egy könnyed varázslattal, de a kóla megoldotta a dolgot. El is mosolyodtam, mert azért viccesek voltak az eltorzult vonásai, ő pedig nem hagyta szó nélkül az egészet, bár tény, hogy nevetve közölte.
- Bocs, nem volt szándékomban eltenni láb alól. De legalább van egy új módszerem - vigyorgok, amíg elhelyezkedek a székbe és várom, hogy megérkezzen a személyzet. Hamarosan meg is talál és választok két burgert, egy sima sajtburgert, meg egy komolyabb lávaburgert. Szerintem elég lesz, megspékelem még egy narancslével, biztos, ami biztos. - Cserébe kérhetsz egy desszertet - mondom Grétinek, mikor már elment a rendeléssel a pincér. Közben elcsacsogja, hogy mi történt vele és, hogy jó úton halad a világhírnév felé. persze, ezt már én költöm hozzá magamban, de azért jó lenne egy-két világhírű ismerős, nem? - Az igaz - bólogatok vigyorogva és kisvártatva megérkezik a rendelésem, amit meg is köszönök a hölgynek.
- Ezer éve? Max egy fél - kuncogok egy kicsit, majd kézbe veszem a kisebbik burgert és a felét befalom gyorsan. Ú, imádok ide járni továbbra is, lehet, hogy többet kéne a BB-t meglátogatni. Talán így is lesz, végül is csak egy hoppanásnyira van, nem kell a fél országot átutazni.
- Hát nem rossz - kicsit visszafogottabbak lesznek a vonásaim, ahogy eszembe jut Karola. - Egész jó jegyeim vannak, magam sem értem - vonok végül vállat és befejezem az első hambit. Úgyis a második lesz a hosszabb, meg jobb. Iszom egy pár kortyot, mielőtt válaszolnék a következő kérdésére. - Hát, így maradt... már nem tetszem így? - kérdezek vissza mosolyogva. Igazából nem is az a gáz, hanem az a két kiló plusz, ami feljött. Kevesebbet tudok edzeni, viszont az étvágyam meg nőtt. Amúgy Gréti továbbra is csinos, ő tartja az edzéstervét látszólag. vagy csak jó bájitalokat kever, ki tudja?
- Itt nem nagyon változott semmi, úgy látom. Szerencsére a hambinál nem bánom ezt - a mondatomat egy jó nagy harapással pecsételem meg. - Ugye nem baj, ha meglátnak velem? Nem szeretnék féltékeny pasik elől menekülni - nevetgélek kicsit. - Van már terved a jövőre? Hova mennél? - kérdezősködök kicsit, mert éppen kezd kifogni rajtam a hamburger. Ciki lenne, ha így is maradna!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872079#post872079][b]Salamon Gréta - 2024.01.16. 18:07[/b][/url]

Tényleg majdnem megfulladtam, még a szemeimbe is könnyek gyűltek, ilyen az, ha félre szalad egy kis falat. Roli pedig sikeresen rám hozta a frászt, egy kicsit el voltam merülve a gondolataimban. Szerencsére azonban nem volt szükség a pálcájára, hogy életet mentsen, jobban lettem és miután már nem fulldokoltam, jókedvűen pillantottam a srácra.  - Gondoltam Roland, hogy nem ez volt az elsődleges célod - nevettem el magam, de hellyel már nem kellett kínálnom, mert gondolt egyet és magától is helyet foglalt. - Hű, komolyan? - a desszert hallatán felcsillantak a szemeim, saját magamnak nem biztos hogy befizettem volna ilyesmire, de ha már ilyen nagyvonalúan felajánlotta, nem hagyhattam ki. - Akkor egy epres shake-t szeretnék. Egyébként tetszik a dzsekid, tök menő - átnyúlva az asztal felett, megérintettem az anyagot, majd csak azután huppantam vissza a helyemre, hogy folytassam a falatozást.
- Jó, enyhe túlzással, de nekem az a fél év is olyan soknak tűnt. Olyan sokan itt hagytok - sóhajtottam, mert azért jó néhányan léceltek le a mesterképzésről, hogy inkább máshol tanuljanak, és azért egy kicsit hiányzott az arcuk, na.
Félbeszakítani nem akartam a beszámolóját, pedig elég sok kérdésem volt az egyetemmel kapcsolatban, de nem akartam szegényt elriasztani. Feltűnt az, hogy valami nem stimmel vele, szerintem egész jól felismertem, ha valakinek problémája volt, és ez rajta is látszott. Ajjaj, lehet, hogy beletenyereltem valamibe?  - Szerintem csak elkezdted komolyan venni, de ez nem baj - mosolyogtam rá két falat között, és még egy kis colát is kortyoltam a hambi mellé. - Dehogy nem…sőt, szerintem jól áll, férfiasabb vagy - őszinte voltam csak, mi tagadás, tényleg jól állt neki ez a borosta.
- Nem ám, a hambi még mindig nagyon jó. Neked aztán jó étvágyad van - elnevettem magam, vagy nagyon éhes volt, vagy alapból így szerette a hambit.
- Ne aggódj, nem gáz. Nincs senki, aki féltékeny lenne - nevettem el magam, legalábbis én nem tudtam róla, hogy lett volna bárki is, aki az lenne.
- Na és neked? Nem láttalak a bálon, pedig azt hittem, hogy oda elkísérsz valakit - a szendvicsemnek közben a végére értem, de sültkrumplim még maradt, így abból falatoztam tovább.  - Hm, a gyógyítói képzés egyetemi szinten is érdekel, mert bár nagy álmom a SÜVEG-nél elhelyezkedni, azért lehet, hogy jobb lenne mégis csak egy komolyabb szakképesítést szereznem, amivel később az Ispotály valamelyik részlegén is elhelyezkedhetnék. Meg a mugli orvoslás is érdekel egyébként, nagyon sok jó praktikát tudnak, egész ügyesek - nem is értettem, hogy miért ódzkodtunk a tudásuktól annyira, miközben nagyon sok mindent is hasznosíthattunk volna. - Megfordult a fejemben Pécs amúgy ilyen szempontból, mesélsz valamit az egyetemről? Milyen ott az élet? Mekkora a kampusz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872650#post872650][b]Létai Roland - 2024.01.24. 15:31[/b][/url]

Milyen performance-t vág már le a csaj, te! Mondjuk lehetne olyan is, ami nem ennyire veszélyes, mert elhiszem, hogy ő a legjobb "nem megfulladó, de majdnem" arct-pop művész a világon, de azért figyelnie kéne. Még akkor is, ha ennyire lenyűgöző vagyok, hogy a hirtelen megjelenésem miatt kiszalad alóla a talaj... vagy mi. Mindegy, félrenyelt ijedtében, nevezzük, aminek lehet.
- Komolyan - biccentek, örülök, hogy örül. Nagyon udvarias vagyok mostanában, kész rejtély. - Oké, egy epres shake és köszi - leseprem a nem létező morzsát a dzsekim válláról, megnyugtató érintése van. Mondjuk tök drága volt, és még alkudni sem lehetett annál a büdös boszorkánynál. Mármint, nem volt büdös, csak rohadna meg... akkor viszont büdös lesz, ahahaha. De a lényeg, hogy megvan és jó is, azaz jó vásárt csináltam. Visszapillantva Grétire, jó formában van. Biztos csinál ilyen krémeket magának, hogy fiatal maradjon... ja, mert az.
- Sokan itt hagyunk? Egyelek meg - játszom meg a bűntudatos férfiút, nem értem, hogy miért kesereg ennyit. Van közöttünk egy, max két év, szóval hamarosan "utánunk" jöhet. - Nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztam neked Gréti. Talán titokban szerelmes lettél belém? - az arcom elé kapom a kezemet, mintha valóban meglepő lenne a dolog. végül is igen, de csak szórakozok vele és a mosolyom azonnal kivillan, amint leveszem a kezem a szám elől.
- Hát ja, lehet, hogy igazad van - közben megjönnek a kaják és a shake is, lehet falatozni. Amúgy ja, tényleg komolyabban veszem és kezdenek tetszeni a dolgok. Néha azon veszem észre magam, hogy egy-egy dolog miatt a könyvtárban ülök. Furcsa, de szerencsére nem fertőző és nem sokszor van. - Ó, mondom, hogy tetszem neked, nővérek gyöngye - kuncogok, miközben enni kezdek. Rohadt jó a hamburger, még akkor is, ha a felét a tányérról kell visszakaparni, mert mindenféle cucc kiesik belőle. Nem zavartatom magam túlságosan, ezt nem lehet normálisan enni úgysem.
- Nincs nekem sem mindig valakim. Akim meg volt, már nincs, szóval összejöhetünk - nevetgélek, nem gondolom komolyan. Nincs semmi bajom Grétivel, de még nem jár ott a "kapcsolatunk", hogy ilyenen gondolkodjak. Egy két randi mondjuk nem értana hozzá, hogy egymáshoz illünk-e, meg ilyenek. Merlinre, miken gondolkodom, ez sürgősen abba kell hagynom!
- Aha, hát végül is igazad van. A muglik valóban ügyesek, ezt én is jól tudom, szóval hajrá. Bár szerintem sokkal nehezebb lehet, mint a varázsorvoslás... habár az sem könnyű. Hmm - vágom be az utolsó falatokat a végére. Megtörlöm a szám szélét is, miközben ő a Sárkányölőről érdeklődik.
- Legalább egy jó pasi van ott, úgy tudom. Öhm, jó hely, jó nagy a kampusz, és van egy csomó szabadidős tevékenység, sok bulihely, meg hát jóval nagyobb és modernebb, mint a Bagolykő. Majd szólj, ha lesz a nyílt nap és akkor meglátogathatsz - nevetgélek, majd felkortyolom az italom felét. Úgy érzem dugig vagyok, szóval ez egy jó kitérő volt hazafelé.
- Amúgy van valami jó pletykád? - érdeklődve nézek rá, mivel már nem jár nekem az Edictum. Pedig néha úgy ráfanyalodnék egy kis suttogó falakra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=872659#post872659][b]Salamon Gréta - 2024.01.24. 18:31[/b][/url]

- Látom, átérzed a helyzetem - éreztem azért rajta, hogy picit mintha gúnyolódna, de szerencsére nem vettem magamra a szavait, mert tudtam jól, hogy Roli ilyen és szeret hülyéskedni meg beszólogatni.
- Persze, odáig vagyok érted Létai - rebegtettem meg a pilláim, ahogy előrehajolva, színpadiasan vallomást tettem, majd el is röhögtem magam. Mi tagadás, az önbizalma nem változott, és egyébként tényleg jól nézett ki, de ez még kevés volt ahhoz, hogy szerelmes legyek a két szép szemébe. Nála talán másképp működtek a dolgok, és elég volt neki egy jó test vagy egy csinos arc, de nálam ez egészen máshogy működött. Mi lányok sokban különböztünk a srácoktól ilyen téren.
- Úú, de jól néz ki ez a shake, köszönöm! - ez a köszönöm egy kicsit szólt a pincérnek is , aki kihozta és persze Rolinak is, aki meg kifizeti nekem, ha már meghívott rá. - Imádlak - küldtem is a levegőben felé egy cuppanóst, mielőtt belekóstoltam az italba.
- Nem mondtam, hogy nem - mosolyogtam rá sejtelmesen, majd ajkaim közé vettem a szívószálat és tovább szürcsöltem a finom shake-t, ami hozta magával a nyár ízeit és egy pillanatra el is feledtette velem azt, hogy még tél van és hideg odakint.
- Micsodaaa? Létai, neked volt valakid, aki tovább tartott, mint egyetlen este? - nem is akartam hinni a fülemnek, meglepett mosollyal néztem rá.
- Mindent hallani akarok, de tényleg. Ki volt az, hol jöttetek össze, mennyi ideig jártatok és ki szakított kivel? - jó, azt hiszem, egy picit belelendültem, de ez a téma tényleg sokkal izgibb volt annál, mint hogy kik hagyták itt a sulit. Meg amúgy is, Létairól volt szó, szóval valamiért nem gondoltam azt, hogy ez olyan komoly lett volna, mert ha az lett volna, azért sokkal tapintatosabban kezeltem volna a témát.
- Egészségedre. Megkóstolod? - ha már volt olyan rendes, hogy vett nekem ilyen shake-t, felkínáltam, hogy ha van kedve, megízlelheti. Közben a Sárkányölőről mesélt, megnevettetett, már megint az egóját fényezte.
- Úgy tudom én is - feleltem nevetve és kicsit félrebiccentett fejjel hallgattam, hogy mit mesél, miközben a nyakamat birizgáltam. Na jó, tényleg tök jól nézett ki, most erre mit lehetne mondani? De relax Gréti, csak relax.
- Jó pletykám? Hú, nem nagyon. Túl sok mindent is csinálok, hogy ott legyen a szemem a szaftos részleteken. De mondjuk tudok párat, például Rosales visszajött a városba, láttam múltkor bemenni az egyik boltba. Meg azt pletykálták, hogy az egyik tanárt behívatta Kakasi, valamiféle tanár diák dologról lehetett szó, de ezek csak pletykák, szerintem kitalált rágalom. Szóval te most akkor csak vikkendezni jöttél ide, vagy mi járatban vagy itt? - kíváncsiskodtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873323#post873323][b]Létai Roland - 2024.02.06. 21:10[/b][/url]

- Ez csak természetes, hogy átérzem Gréti - mondom komoly fejjel, de félmosollyal a képemen. Hiába na, a humor mindig oldja a feszültséget és közelebb hoz minket egymáshoz. Már ha a másiknak akad egy kis humorérzéke. Úgy tűnik Grétának van.
- Ez látszik abból, hogy magázol - nevetek vele, de nem veszem fel, hiszen én kezdtem, ő meg visszavágott és minden bizonnyal nem szeretett belém hirtelen. Éppen nem is bánom, nem tudom, hogy az ilyen hullámvasutat mennyire tudnám éppen feldolgozni. De egyszer átveszi majd egy lány Karola hűlőfélben lévő, de még rohadt forró helyét és akkor majd jól kiröhögöm magam, hogy mennyire szánalmas volt a szenvedésem. De ez a pillanat még nem jött el.
- Na, mondtam én - a shake nagyon bejön neki, de Grétáról ez a hír járta, hogy akárminek is nagyon tud örülni. Sokszor úgy szeretnék a helyébe lenni, hogy apróságok is nagy boldogsággal töltsenek el. Kéynelmesen dőlök hátra addig, amíg meg nem jönnek a kaják. Onnantól kezdve viszont már nem tudok annyira figyelni, meg arra sem, hogy miket mondok el kinek. Ezt még biztosan meg fogom bánni! Ráadásul fokozni is tudja a kacérkodást, pedig el sem kezdte. Azért ez már tudomány! Kezdem jól érezni magam, szóval örülök, hogy bejöttem ide, de ezt még nem kötöm a csinos kis orrára.
- Már megint Létaizol. Hiányoztam, de Létai... - orrolok meg rá egy kicsit, de főleg azért, hogy eltereljem a témát. Biztos vagyok benne, hogy ez nem fog menni, szóval jobb, ha inkább én mondom el előre, minthogy nem hagy majd addig enni. Lássuk.
- Ő szakított. Valójában csak elment modellkedni, otthagyta a sulit. Azt nem tudom mennyi időre, vagy hogy valaha visszajön-e. Amúgy idejárt ő is, Bossányi Karola. Prefi is volt, meg okoska, Levitás. Hát, ha nem számoljuk az itteni néhány afférunkat, akkor olyan egy évig jártunk. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt - bár ő eléggé az volt, ha csak a kinézetét nézzük -, de jó volt addig, amíg ki nem tépte a szívem. De látom, valahogy túléltem - legalábbis mondjuk rá. Azért sokszor nem érzem, de már Gréti is megmondta, hogy komolyodjak meg jobban. Kurvára megérte. Mindenki ajánlom ezt a jó kis szenvedést, meg üvöltözést a fallal. Tök jó szombat esti móka! Remélem már nem kérdez nagyon, miközben felajánlja a shake-ét.
- Kösz, nem szoktam ilyeneket inni, de nézzük - elveszem tőle, majd tényleg elég aprót kortyolok bele. - Hát, nem nekem való - maradok diplomatikus, ami talán meglepő, de hát fejlődik az ember, nem igaz? Nekem túl édes volt, szóval passzolom. Aztán egy kis poénnal áttérek a Sárkányölőre, mindketten jót nevetünk, és nem felejtem el észrevenni, hogy stíröl. Ebben igazán szakértő vagyok, szóval biztosan felmér magának. Azért remélem még nem hív fel magához, égő lenne visszamondani, márpedig ma visszautasítanám. Nem azért, mert nem jó csaj, de nem hasznánám pótléknak, ugye milyen jók a komoly kapcsolatok megint? Na mindegy, Gréta jó csaj és megérdemelne engem, de még tartom magam, ahaha. Lapozzunk.
- Ó Rosales. Annyira szerettem az óráit. Meg nézni őt - emlékszem, hogy mennyit bámultam és fantáziálétam akkoriban róla, holott biztosan beégtem volna bármilyen próbálkozással.
- Hoztam pár cuccot a mentoromnak. Meg amúgy is régen jártam már itt, többnyire a Sárkiban vagyok. Amúgy meg add már ide a telefonod, hogy beírhassam a számom, mert rohadtul el fogom felejteni a nyílt napot. Csörögj majd meg és akkor ütközhetünk ott, meg körbe is vezetlek. Na, mit szólsz? - nyújtom a kezem, hogy a mobilját átadja és beírhassam a számom. Rohadt jól laktam, iszom egy kicsit az italomból, ma már jól fogok aludni, az biztos. Ha nem gurulok le a lépcsőn, ahaha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873690#post873690][b]Salamon Gréta - 2024.02.13. 20:50[/b][/url]

Egész kellemes felüdülést hozott Roland felbukkanása, nem beszélve a shake-ről, amire meghívott. Pedig nem lett volna köteles, végül is, nem ugrott ki a szívem a helyéről, de ha már ilyen rendes volt, hogy felajánlotta, hülye lettem volna nem elfogadni.
Túl sokat nem változott egyébként az elmúlt fél évben, még mindig szórakozott volt és vicces, de mintha egy egészen picit komolyabb lett volna, mint egy évvel ezelőtt.
- Jaj, ne morogj drága, tudod, azt szokás a nevén szólítani, akit kedvelünk - mosolygok rá, meg amúgy is, így hívják, ez a neve, szóval szokja szépen meg, hogy van, aki így hívja. A shake közben fogyogat a poharamból - legnagyobb bánatomra - de éppen ezért inkább csak aprókat kortyolok, s nem esek neki a szívószálnak. Az, hogy kiderül, valaki dobta őt, nagyon meglep, sőt, már azon is meglepődtem, hogy barátnője volt.
- Ó, szóval egy modellel kezdtél, gondolhattam volna - meg sem lepett, végül is, egy jóképű srác mellé modell dukál. A lány neve ismerősen hangzott, de őszintén nem volt előttem az arca, így nem tudtam, hogy pontosan kire is gondol. Először azt gondoltam, csak viccelődik, de aztán olyan komolyan mesélte el, hogy egészen megesett rajta a szívem, el is komolyodtam.
- Ez rosszul hangzik Roland - sóhajtottam, és közben eszembe jutott, hogy nekem is elég pocsék ilyen szinten a hátterem. - Tudom, hogy nem lehet ilyenkor vigasztalni, de idővel majd túl leszel rajta. Néha van olyan, hogy szeretnénk valakit, de az mást akar - meséltem neki, burkoltan saját példámból kiindulva, de ennyi elég is volt erről, nem akartam beavatni a saját kis dolgaimba.
Hogy jobb kedvre derítsem, még a shakemből is adtam neki, de épp csak egy kortyra valót, aztán már húztam is vissza a poharam, nehogy megigya előlem a finomságot. - Sebaj, megiszom helyetted én - mosolyogtam rá, aztán jót nevettünk és egész jól eldiskuráltunk. Tényleg helyes volt ez a srác, nem értettem, hogy miért is dobhatta őt az a levitás csaj.
- Na tessék, máris visszatért a régi éned. Kíváncsi voltam, hogy ez mikor jön el - nevettem el magam a kommentjén, amit Rosalesről mondott. - Szerintem most egyébként nincs jó formában, elég ramatyul nézett ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de tényleg nem akartam a tanárokról pletykálni.
- Jól van, várj, itt van - kihalásztam a telefonomat, aztán át is nyújtottam neki, hogy beírhassa a számát. - Benne vagyok, jól jönne egy részletes körbevezetés, mert egyedül tuti, hogy elkallódnék. Amúgy sem szeretek ilyen helyekre egyedül menni. A koli milyen, vagy nem ott laksz? Lakást bérelsz? - kíváncsiskodtam, aztán ha végzett a telefonommal, visszahúztam magamhoz.
- Nincsenek képeid a telódon a suliról? Mutathatnál párat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873735#post873735][b]Létai Roland - 2024.02.14. 14:58[/b][/url]

Hiába mondja, én nem fogom Salamonnak hívni őt, ha hozzá beszélek, maximum Salinak. De az azért más, a Létaizás olyan hivatalos, tartózkodó, általában pedig vádló.
- Jó, de... várj, te kedvelsz? - esik le a félmondat, nem gondoltam volna, hiszen annyiszor nem ütköztünk, hogy ezt a tényt így megállapíthassam róla. Mármint, hogy kedvel engem. - De a lényeg, hogy ha én kedvellek sem hívlak Salamonnak, az olyan... meh - fintorgó arccal vágom el a beszélgetés ezen fonalát, hiszen jól tudja ő, hogy mire gondolok most. Gyere ide babám, Salamon, azért hülyén hangzana, nem? Persze az evésbe meg bezavar a Karolával esett eset, hozzátenném, hogy őt sosem Bossányiztam. Ejj, pedig lehet, hogy kellett volna!
- Akkor még nem volt modell, amikor kezdtünk. Ráadásul ő kezdte az egészet, az akkori udvarlási formulám nem jött be neki, így pár héttel később ő kezdeményezett inkább - ez történetesen így volt, az más kérdés, hogy a valóságot felém hajlítva színeztem ki az esetet. Bocsánatkérés gyanánt, meghívtam filmezni, de inkább ráhajtottam, amit ő akko még nem akart, hiszen volt barátja. Aztán meg hozzám menekült tőle... de már nem emlékszem a részletekre. Az éjszaka viszont jó volt, arra emlékszem. Még a Rellonba is be kellett csempésznem. A rövid összefoglalóját elmondom a szakításnak azért, és ő megsajnál. Két harapás között meg annyi jut eszembe: de cuki!
- Hát tényleg rosszul hangzik - bólintok rá, de aztán a klisészerű indoklása megakaszt kissé, viszont inkább elmosolyodom rajta, minthogy valami támadót mondjak. Tényleg változom!
- Tudom, de azért ez sem ilyen egyszerű. Azért remélem megtalálja a boldogságát abban, amiért elment... az a szemét! - vigyorgok, miközben befejezem a kajálást is. Igaz, már nem haragszom rá annyira, mint eleinte, de azért remélem baja nem esik. Ó, hogy tudnám elfelejteni! A shake nem jön be, de legalább neki ízlik, ha már ő kapta. Egy próbát azért megért. A muglitanárnőt viszont sajnálom, mert túl jó bőr ahhoz, hogy "ramatyul nézzen ki".
- Most miért? Csinos nő volt, és nem csak az én álmaimban jelent meg, elhiheted - ingatom a fejem vigyorogva. Azért a többi sráci is mondott rá dolgokat, hogy kivel mikor és hányszor kapná el, szóval nehogy már megint én legyek a rossz és egyetlen. - Remélem meggyógyul, vagy bármi legyen is az - vágyakozva pillantok ki, hátha meglátom őt, mert adhatnék pár tanácsot neki a regenerálódásra.
- Köszi - elveszem a telefonját és beleírom a számomat, a teljes nevemmel. Állítólag akkortól tudod, hogy öregszel, amikor például Pityu helyett Gulyás István, a Toti helyett meg Tóth Tibor van már a telefonkönyvedben. De nem baj, így egyből tudni fogja ha hív, hogy kivel beszél.
- Dehogy, simán lakom a koliban. Hát... jó, mondjuk. Nem tudom neked mi a jó, van olyan jó, mint itt, csak már nem kell tartani attól, hogy elkapnak, ha iszol - nevetgélek. - De oké, körbevezetlek, majd csörögj rám, azt összehozok valamit neked - bólogatok, végül is legalább én is többet látok a suliból. Olyan nagyon mostanában nem járok el Karola miatt, de azért van pár hely, amit érdemes lehet ott meglátogatni.
- Hát nem készülök fotózni, de nézzük - felállok és megfogom a székem és mellépenderítem. Majd leülök mellé és nézegetni kezdem a képeket. Találok ott pár fotót végül is, mert kellett valamilyen gyakorlatra az épületet fotózni, én meg már azzal kész vagyok. Vannak belső és külső felvételek, meg pár szelfi Karolával. Na, már nem csókolgatja az arcomat, szóval ezen gyorsan átlépek, hátha találok még valamit. Miközben azon gondolkodom, hogy miért hagyott el a szemétláda! Nem vagyok kész sírni más lányok előtt miatta, szóval próbálom a letörtségemet koleszképek keresésére felhasználni. Nem sok van, de azokat megmutatom.
- Hát asszem ennyi van csak - sóhajtok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873740#post873740][b]Salamon Gréta - 2024.02.14. 18:38[/b][/url]

- Miért ne kedvelnélek? Jófej vagy - elnevetem magam, mert úgy kérdez rá, mintha ez olyan furcsa lenne. Már a suliban is bírtam a hülyeségeit, mindig megnevettetett, így ezért nem is értem a meglepettségét. - Jól van Roland, akkor ígérem, többé nem hívlak majd Létainak. Úgy hívlak majd, hogy Mókuspofi - ez csak azért ugrik be, mert épp tömi magába a hamburgert és arra emlékeztet, ahogy a mókusok is betárazzák a mogyorót. - Jó lesz? - kérdem nevetve, hátha engedélyezi, hogy így szólítsam a továbbiakban.
A téma kicsit komolyabb lesz, végig is hallgatom, mert érdekel, hogy mi volt vele és kivel is járt. Érződik rajta, hogy megbántották, elég haragosan nyilatkozik arról a lányról. Persze nem tudhatom, hogy mi volt az indoka, nem szokásom ítélkezni mások felett, de tény az, hogy egy szakítás mindig fájdalmas, bármelyik fél is legyen a kezdeményező.
- Figyelj, lehet hogy már meg is bánta, ki tudja? De szerintem ennek biztos így kellett lennie, egy másodpercig se bánkódj miatta - bíztatom kedves mosollyal, ahogy megpaskolom a kézfejét. Rosales kapcsán nem tudok hozzá fűzni semmit, csak bólintok egyet, jöjjön helyre, bármi is van vele, ezzel egyetértek.
- Na muti, hogy írtad be magad a telefonomba? - görgetem a listát, mert kíváncsi vagyok, hogy végül is melyik nevet választotta.  - Mindenképp rád fogok csörögni, aztán el is vihetsz kajálni - nevetem el magam, ha már olyan messzire elutazom, tényleg mutathatna egy jó éttermet, mondjuk egy ehhez hasonló burgerezőt.
- Nézzük - a székemmel egy kicsit most közelebb húzódok hozzá, hogy jobban rálássak a telefonjának kijelzőjére és nézegetem a képeket , amiket a helyszínről mutat. Tényleg jó hely, ide mindenképp jó lesz egyszer ellátogatni. Néhány kép között bevillan ő is egy lánnyal. - Várj csak! Ő volt a barátnőd? - kérdezek rá, tényleg nagyon csinos, mint egy modell.
- Jajj Roli, ne legyél már ilyen szomi - sóhajtok egyet, aztán átölelem őt. - Lehet, hogy ki kéne törölnöd a képeit, és így akkor nem jutna az eszedbe - javaslom közben, mert ez megoldás lehet arra, hogy új lapot nyisson az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873781#post873781][b]Létai Roland - 2024.02.16. 20:47[/b][/url]

- Ó, hát nem mindenkinek ez jut eszébe rólam elsőre - vonok vállat, de azért nem vágok szomorú fejet. Inkább csak elhúzom a számat, az új becenéven.
- A Roland neked nem jó? Mókuspofinak ne hívj, hacsak nem akarod, hogy a fejedre öntsem a shaket - tárom szét a kezeimet némi fancsali pofával. A visszakérdésre nemet intek, ámbár mosolygok, mert tudom, hogy csak szórakozik velem. De nem sokáig szórakozhatunk, mert persze azonnal érzékeny pletykatéma ugrik fel, az én szerelmi életem, ha azt lehetett annak nevezni. Valójában az a baj, hogy lehetett, de most megint ott vagyok, ahol a part szakad.
- Nem hinném, hogy megbánta, nagyon határozott volt. Könnyű azt mondani, hogy ne bánkódjak, de azért köszi az együttérzést - sóhajtok, de legalább lekoccolunk a témáról. Kicsit fészkelődök is, igazi érzelmi hullámvasút az este, mert a hamburger meg nagyon finom. De végül is Gréti társasága is jó, csak kár volt felhozni Karolát. Anélkül persze túl jó lett volna az este. Visszaadom a telefonját, miután beírom magam. Biztosan csalódni fog, mert Létai Roli néven írtam bele magam, de úgy gondolom, hogy a mostani viszonyunkhoz, ez pont passzol. bár abban is majdnem biztos vagyok, hogy később majd átírja valami hülyeségre, mondjuk Mókuspofira, kinézem belőle.
- Oké, ez nem probléma. De akkor majd te fizetsz - közben elrendezgetem magam előtt maradékot. Pontosan összehajtom a szalvétát, párhuzam-derékszögbe igazítom az evőeszközöket, amiket kaptam. Fogalmam sincs, miért csinálom, de végül már ott tartunk, hogy a telefonomban nézegetjük a régi képeimet, hátha tudok mutatni Grétának valamit. Sajnos befut pár közös kép is Karolával, ő pedig lecsap rá. - Jaja, ő volt. Ő is prefi volt, lehet, hogy ismerted, legalább látásból - pillantok rá, hogy felismeri-e Karolát, vagy sem. Annyira mondjuk mindegy is, nagyjából semmit sem számít már. Se neki, se nekünk. Persze a kedvem nem lesz jobb, de legalább Gréta jó fej és vigasztalni próbál.
- Hát lehet, de egyelőre nem akarom. Talán van bennem ez a dac, hogy nehogy már egy kép ennyire befolyásoljon. Meg amúgy is a része volt az életemnek... vagy ez hülyeség? - pillantok rá, miközben hozzák a számlát. - Köszi - mondom a pincérnőnek, majd előveszek pár galleont és sarlót, kifizetem borravalóval együtt a rendelésünket.
- Most már megyek, de feltétlenül hívj fel, okés? Be kell hajtanom a kajálást - tök mindegy, hogy mit mondott korábban, szívesen találkozom vele legközelebb. Még odalépek hozzá egy ölelésre, kap két puszit, majd elindulok kifelé. - Szia Gréti - fordulok vissza és intek, majd elhagyom a burgerezőt. Ez egy jó nap volt, de készülnöm kell a vizsgákra, szóval jobb ha megyek. Remélem tényleg megkeres majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=873929#post873929][b]Salamon Gréta - 2024.02.20. 17:32[/b][/url]

Jó volt Rolanddal összefutni, nem csak azért, mert meghívott egy finom epres shake-re, hanem azért is, mert már rég láttam és mindig jó a régi arcokkal összefutni, váltani pár szót és megtudni, hogy mi is van velük, ha már maguk mögött hagyták az iskolát.  A felszínes témák között azért felbukkantak komolyabbak is, mint kiderült, egy szakításon van túl és nem is viselte olyan jól, de azért próbáltam bíztatni és lelket önteni belé, nem mintha ez ilyenkor számítana. A csalódás már csak csalódás marad. Végül megbeszéltük, hogy majd akkor körbevezet az egyetemen, csak időpontot nem egyeztettünk, mert egyelőre nem tudtam, hogy mikor lesz szabadnapom efféle dolgok intézésére. A doki nagyon sok munkát adott, a vizsgák is a nyakamon voltak, így tényleg nem volt egyszerű a helyzetem.  
- Jól van, én fizetem legközelebb - mosolyogtam rá, számot már cseréltünk, szóval ezzel sem volt gond. Roli kifizette a mostani számlát, legalábbis a rá eső részt, én meg az enyémet, aztán felkeltem és már húztam is magamra a kabátom. Mondjuk nagyon nem kellett sietnem, amúgy is át akartam sétálni a szomszédos üzletbe, a srácnak viszont láthatóan dolga volt.
- Okés, köszi  a shaket! - intettem még egy mosollyal, aztán lassan összeszedtem magam és én is elhagytam a burgerezőt.