33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 19 20 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 9. 20:21 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Csupán bólogatni tudok, hiszen velem is így van. Mondjuk én eleve fittnek szoktam magam érezni, a felesleges energiáimat vezetem le futással. Meg tényleg, tökéletes arra, hogy kiszellőztessem a fejemet. Ha nem az lett volna, hogy rendszeresen futok, akkor lehet, hogy sokkal nagyobb kihívás lenne egész nap talpon lenni a melóhelyen, ki tudja. Szinte minden nap futok, be a suliba, meg hazafele. Nem túl nagy táv, így nem nagy megerőltetés. Örülök, hogy elkezdtem anno.
Elgondolkodva iszogatom a teámat és a tanáron meg a fura módszerein elmélkedem, amikor is egy újabb újdonság kerül terítékre. Az új igazgatónk. Rápillantok a lányra és halványan elmosolyodom, ugyanis eszembe jut miket mondott Bence a diriről.
- Nem sokat tudok róla, így nem nagyon tudok mit mondani. A régit sem ismertem úgy különösebben, szóval hozzá sem tudom hasonlítgatni. Más emberek az biztos. És tuti jó oka volt Kriszpin bácsinak munkahelyet váltani, biztos majd ugyanolyan jól helyt áll ott is, mint itt – vonom meg a vállamat elkerülve a tényleges válaszadást. – Azt tudom, hogy auror volt, meg, hogy Bence szerint ez nem jó, mert biztos túl szigorú lesz. Majd meglátjuk, szerintem tök jó amúgy hogy az volt az előző hivatása. Látszik is rajta, hogy ránézésre megállapít egy rakás dolgot. Kétlem, hogy könnyen át lehetne verni – osztom meg vele az álláspontomat. Remélem, hogy jól fog elsülni ez a váltás, és nem lesz teszem azt ezerféle új nyakatekert értelmetlen szabály. Bár, ahogy visszaemlékszem az évnyitón látottakra valószínűbb, hogy inkább eltöröl pár hasonlót, semmint gyarapítja majd a számukat.
- Hpf, na meg, hogy példát mutasson – mutatok rá erre az „apróságra”. Nem szent, ahham, ja. De ha egyszer mi állandóan kimászkálunk és szabályt szegünk, akkor mégis hogy várhatjuk el másoktól, hogy ne tegyék? Ennyit erről. Az nem igazán izgat, hogy más prefektus mit csinál, de én igyekszem tényleg megfelelni az elvárásoknak. Igaz, a jelvény elnyerése előtt sem voltam egy rendbontó típus. A legsúlyosabb kihágásom eddig egy folyosón keresztülszáguldás volt, amikor a gyengélkedőre rohantam Thomashoz. Megfordult akkor a fejemben akkor pár házirend ellenes dolog, de az csupán ilyen pillanatnyi őrület volt a részemről, szimplán óvó-védő ösztönből fakadó gondolatok voltak. De hamar lenyugodtam, és magamat ismerve semmit sem tettem volna meg azokból.
- Nem szoktam unatkozni. Néha nehéz, de amúgy nem vészes – nyugtatom meg, remélve hogy nem fog eszébe jutni például majd a vizsgaidőszak, vagy akár valamilyen beadandóhalmaz. Mert akkor leszek igazán bajban. Addig pite az egész, folyamatosan tanulok meg minden, szépen el tudom osztani a dolgokat. És még időm is jut a barátaimra. Teljesen jó. Egyelőre. A melóba meg az a jó, hogy szerencsére jófej a főnököm és tudunk variálni a beosztásommal ha úgy van.
- A hoppanálás? Hát nem egyszerű, de amúgy tök jó. Bár még vannak finomítanivalók, de már eltűnhetek-feltűnhetek ahogy a kedvem tartja – nem igazán tudom hova tenni azt a kérdést, hogy necces-e. Olyan ez, mint a seprűn lovaglás. Van akinek azonnal megy és tök könnyű neki, van akinek szenvedés az egész. Fogalmam sincs, hogy neki milyen lesz. Majd ha eljut oda akkor meglátja. Egy picit elszomorodok ettől a témától, így elég hamar elterelem máshova a témát.
- Jaj képzeld, tudod volt zongorám odahaza, de azt nem vihettem magammal, eladtuk. Na, és voltam a Kins&Kensben, mert szerettem volna egy speciálisabbat szerezni. Először azt hittem, hogy esélytelen, aztán szerencsére Mr. Kensingtonnak eszébe jutott egy megoldás, szóval mégis lesz egy szintetizátorom. Igazán rendes volt – mesélem boldogan mosolyogva, mert közben felidézem, hogy milyen tökéletesen festett a hangszer, meg milyen szuper hangja volt, bár azért egy picit a távolba is réved a tekintetem ettől a kis visszaemlékezéstől.
Ismét kortyolok majd észreveszem, hogy Dana már megette a tésztáját, így kicsit felé tolom a tányéromat, jelezve, hogy nyugodtan megeheti, ha szeretné.
- Thomasszal? Köszi, minden rendben van, jól van. Jól megvagyunk – biccentek egyet, egy szemöldökfelvonás kíséretében. Meséljek? Mit meséljek? Persze, hogy ilyenkor nem jut eszembe semmi extra. – Hát, tudod a szokásos. Sokat beszélgetünk, elmegyünk mindenféle helyekre, meg ilyenek.
Nem csodálkozom azon, hogy kérdez velünk kapcsolatban, hiszen ránézésre nehéz megmondani, hogy együtt vagyunk, mert változatlanul nem nagyon turbékolunk nyilvánosan. Természetesen más a helyzet, amikor kettesben vagyunk, de ez más lapra tartozik.
- És veled mi a helyzet? Akadnak szőke herceg jelöltek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 11. 11:02 | Link

Carol Brown
megvagy

Tagadhatatlanul kellemetlen stílusa a nő számára is szemet szúr, de minden szemöldökfelvonás, minden apró megjegyzés csak olaj a tűzre. Élvezi, ahogy bajt okoz, ahogy zavarog, mert pontosan jól tudja, hogy nem lehet tőle szabadulni. Persze ki is akarna?
- Még - magabiztosan vágja rá szinte rögtön. Drága cicccám, ha ő azt akarja, térdepelni fogsz a kegyeiért, csak éppenséggel nem tenné ezt veled. Na jó, talán mégis, persze csak hogy móresre tanítson. Az idősebbel illik tisztelettudóan bánni, az ilyen fiatal pipik meg azt hiszik, övék a világ. Azt például tudják, hogy jóval kevesebb férfi van a földön, mint nő, ebből kifolyólag épphogy nem a lányoknak kéne válogatniuk? Bizonyára nem. Egy nap, ha ismét összefutnak, talán felvilágosítja erről. - Tudtam én, hogy élvezed a társaságom - önelégült mosollyal arcán válaszol, majd lenyúlja a poharat és kiüríti a tartalmát. Még meg is dicséri Opheliát az ízlése miatt, amikor is tudtára adják a nyilvánvalót, miszerint egy sült krumplit is elfogyasztott. Na mit nem mond, talán nem vette észre.
- Olyan ez, mintha vanília fagylalttal ennéd, kicsit más ízvilág, de elég izgalmas - akárcsak én, tenné hozzá, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. Talán egyszer, egy jobb világban kibukna belőle, de most nem szükséges. A bók részre csak egyetértően bólint. Van mit köszönnöd kiscsibe. Lábai ismét a padlót érik, közelebb hajol a szőkéhez, mintha csak bizalmasan akarna mondani valamit. Csapdát szimatolok. - Egyébként, ha ennyire zavar, meghívhatlak egy... Másikra - és akkor megtörténik az, ami csak nagyon ritkán szokott. Egy édes, gyönyörű, ellenállhatatlan vélamosoly ível arcára, miközben megtámaszkodik könyökén a válaszra várva. Oké, oké, tudjuk, utálja ezt az egészet, de annyira megszívatná a nőt, hogy... Uccu neki. Csak egy icipici, aprócska mosoly, aztán itt hagyja epekedni. Haha, micsoda terv!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 11. 17:54 | Link

Machay Ilián Konstantin - f*ck - stiló

Csak egy mellékszálon szeretné megemlíteni így elöljáróban, hogyha ilyen a viselkedése minden emberrel, akkor bizonyosra veszem, hogy majdnem mindenki meg szeretne tőle szabadulni, feltéve, ha azokat a titkos, rejtett képességeket nem használja fel, amik olyannyira a férfi előnyére válnak, és szintén más kárára. Mert szerintem Ilián alapvetően sem tud egyetlen egy olyan dolgot sem tenni, amikkel másokon segítene. Bunkó lennék? Lehetséges, kövezzetek meg érte, de az eddigi viselkedése nem enged arra következtetni, hogy ő mennyire jószívű, és kedves, és blablabla. Szóval értitek, ugye?
- Hogyne - forgatom meg szemeimet, és még fejem is szemem forgatásával megegyező irányba halad, hogy egyértelmű legyen; mennyire nem lennék rá kíváncsi, mennyire faképnél hagynám, de ugye nemigen van választásom. A hely tele van, én meg egy szomorú és melankolikus videoklipbe akartam magam képzelni, mert egy kis önsajnálat tutira belefér. - Nagyon, és szeretném, ha soha, de soha nem mennél el ettől az asztaltól - legjobb lenne, ami a mai napban történhet. Ő itt marad, én pedig felkelek, kisétálok, és élem tovább az életem anélkül, hogy aggódnom kellene amiatt, vajon hol futunk össze még egyszer? Mert majdnem biztos vagyok abba, hogy megtörténik. Ő tipikusan az a fajta férfinek tűnik, akitől nem tudsz csak úgy megszabadulni, kell még egy-két találkozó ahhoz, hogy elhiggye valóban nincs esélye, hiába futottatok össze véletlenül mindenhol. Ő tuti ebbe tartozik; gyanútlan sétálsz az utcán, amikor megszólít, te meg állsz, hogy ezt nem hiszed el. Mennyivel könnyebb lenne, ha itt maradna, nem? Na ugye!
Amikor a vanília fagylalthoz hasonlítja a kávés sültkrumplit, vagy sültkrumplis kávét, akaratlan elmosolyodom, mert azért nem vagyok hülye, azt én is szeretem. Baszki, ki nem? Ahogy a sós és az édes találkozik egymással, egyszerűen; ahw! De az, hogy a kávéval is hasonló hatást érjen el nehezen hiszem, ámbár nem én ittam meg, úgyhogy a tapasztaltabbra kellene hagyni ennek a döntésnek a meghozatalát. Ablak felé fordítom a fejemet, mert én itt simán befejeztem volna a beszélgetést, de Ilián nem tágít, és amikor meghallom, majd el is jut a tudatomig az, hogy meghívna még egy kávéra, akaratlan fordulok felé. Meglátom a mosolyt az arcán, ami olyan elemi erővel csap belém, hogyha állnék, akkor most tuti rogyadozna a térdem, és nem bírnék megszólalni. Kikerekedett szemeimet emelem rá, alsó ajkamat beharapom, tekintetemet azonban nem tudom levenni róla. Mégis mi történt? Válaszolni kéne. Talán...
- Öm... igen. Az jó lenne - ahogy Ilián előre dől, mozdulok vele, mintha csak a tükörképe lennék. Felkönyökölök az asztalra, mert érezni akarom az illatát, hallani ahogy lélegzik. Egyszerűen csak közelebb akarok kerülni hozzá. Mi az isten történt? Pár pillanat telt csak el, és én eddig nem... mi? Nem, nem, nem! Nem lehetséges, hogy véla, hiszen ők nem így néznek ki, de... kit is érdekel igazából ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Barkóczy Gellért
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 14. 15:39 | Link

Eszterházi Dia
Egy péntek estén
<>

- Nos, igen. Engem is csak belopni tudtak annak idején - töpreng hangosan, de az evést nem hagyja abba, csak a beszéd erejéig. Nem bunkó, sosem volt az, és neki az evés is egyfajta szent dolog. Nem mintha olyan sok szent dolga lenne...
- Már edzett ez a szerkezet ehhez - tapogatja meg magát hastájékon, és persze a lány tálcáját fixírozza közben. Maga számára észrevétlenül kezdi el rendezgetni a tálcáján lévő ételeket. Hamarosan, takaros kis rend keletkezik, annak ellenére, hogy továbbra is furcsa sorrendben eszik tovább.
- Egyébként te is fagyival eszed a sült krumplit - jegyzi meg, bár ami azt illeti rohadt kíváncsi, hogy milyen lehet. Talán emiatt majd felkínálják neki a lehetőséget, ha pedig nem jut eszébe a vele szemben ülőnek, akkor kérni fog belőle. Nem volt sosem szívbajos, ha kajáról, vagy lányról volt szó.
- Oké, ha marad hely, még kipróbálom, ha nem, visszatérek. De ha átvágsz, megkereslek - mondja fenyegetően mutogatva az ujjával, a hangszínében viszont egyáltalán nincs semmi fenyegető. A kialakuló mosolya sem azt jelzi, hogy mennyire komoly lenne ez a fenyegetés. Nagyon érdekli, hogy van-e a kastélyban és a környékén bármilyen változás, és ezt a helyi laza lánytól lehet a legjobban megtudni. Hiszen valószínűleg, ő nem a begyöpösödött takarodóra mindenképpen visszaérkező egyed, már csak a kinézete sem azt sugallja. Viszont elég sok izgalmat meg de.
- Kaszinó! Jól hangzik. Amúgy van egy trükk, ha fordítva - azaz fejjel lefelé - fogod a hamburgert, nem esik szét. Kajahack Gellérttől 1.0 - ad tanácsot, közben pedig örül, hogy igazából nem változott sok minden. Jó az, ha vissza tud térni a jól bejáratott úton mindenfelé. Habár szerinte sok ház épült, de a gerinc még mindig megvan. Na, meg a csárda is. Közben fogy az étel is, lustán nyammog, mert nem akarja hamarabb befejezni, mint a lány.
- Egy dolgot mondj el nekem még. Jó, többet is mondhatsz, de... Felagund még él? - elkuncogja magát, cinkosan nézve a másikra. Nem sok embertől hallotta, hogy az őreget szerette volna, ő kifejezetten utálta. Számtalanszor megbüntette a férfi őt, valójában Gellért úgy érezte, hogy kipécézte magának a professzor.
- Amúgy meg új vagyok a könyvtárban. Még mindig csendben kell lenni szerinted? Az elzárt részleg, még mindig elég csendes ahhoz, hogy nyugodtan lehessen ott... beszélgetni? - jelentőségteljes nézés, bármire gondolhat. persze, aki ismeri Gellértet, nem téveszti el a gondolatmenetét. Bár járt többször ott, mint tíz alkalom, nem tudná megmondani, hogy valaha vett-e el könyvet az elzárt részből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 17. 19:36 | Link





Arra gondoltam, hogy az új igazgatóval biztosan változások lesznek néhány területen, már ami az iskolai életet illeti. A kérdés csak az volt, hogy ez vajon milyen irányt vet majd, reméltem, hogy nem rosszat. Az előző diri nagyon szimpatikus volt, na meg persze nem kavart sok vizet, az újtól pedig már csak azért is tartottam, mert hallottam már hírét.
- Igen, bizonyára nyomos oka volt rá - bólogattam határozottan, hiszen itt elég komoly és felelősségteljes pozíciót töltött be az ex-igazgatónk, igencsak csábító ajánlatot kellett kapnia, amiért itt lemondott erről a posztról.
- Nagyon dörzsöltnek tűnik és rafináltnak, szerintem nagyon odafigyel majd arra, hogy minden a saját elképzelése szerint történjen, és a rendre is oda fog figyelni - nyeltem egy nagyot, majd Laurára emeltem tekintetem. Úgy tűnt, hogy neki szimpatikus volt elsőre is a férfi, én tartottam tőle, reméltem, hogy nem lesz semmi dolgom vele ebben a tanévben.
- Hogyne - néztem rá kacéran, mikor megjegyezte a példamutató magatartást. Mindig is csodáltam benne, hogy hogy bír ennyire szabálytisztelő lenni, számára a prefektusi poszt tökéletes volt.
- Ja, amúgy képzeld, mentor is lettem, a Navine blogszerkesztésben is részt veszek, és rám bízták a szobák beosztását is - tettem hozzá vidoran, csak hogy fokozzam a hangulatot. Jómagam sem értettem, hogy miért pont rám gondoltak bizonyos posztok terén, de szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert szerettem a kihívásokat, na meg volt, amire én jelentkeztem.
- Hát igen, nem egyszerű, de örülök, hogy minden remekül alakul - feleltem neki, majd belegondoltam, hogy én bizony nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék csinálni egyszerre. Például a munka és a tanulás már eleve fárasztó lehet, pedig én aztán pörögtem, de inkább másba feccöltem a fölös energiáimat.
- Remekül hangzik, már én is nagyon várom, hogy elsajátíthassam - pillantottam rá csillogó szemekkel. Legalább már a hoppanálásért megérte várnom a következő tanévet, ha másért nem is.
- Uuuuú, de jó, egyszer úgy meghallgatnám, ahogy játszol! - lelkendeztem, még sosem hallottam zongorázni Laut, pedig kíváncsi voltam, hogyan játszik. Szívesen hozzáfűztem volna, hogy adhatna időnként órákat, de tisztában voltam vele, hogy elég sok dolga van, biztosan nem lenne még erre is energiája, úgyhogy inkább csendben maradtam. Alapesetben ez sem volt jellemző rám, mostanában akadtak olyan megnyilvánulásaim, hogy szinte magamra sem ismertem.
- Wow, ez tök jó! Örömmel hallom! Na, és az ünnepeket is együtt töltitek? - kérdeztem tőle kíváncsian, végül is már nem sok idő volt hátra karácsonyig. Lautól is megkaptam azt a kérdést, amire valamelyest számítottam.
- Hát, ami azt illeti, alakulgat valami - néztem rá sejtelmes mosollyal, majd eltoltam az üres tányért magam elől, és ittam egy kortyot az üdítőmből.
- Egy Rellonos srác, Mihail a neve. Igazából még képlékeny minden, de nem tagadom, nagyon megfogott a jelleme, és nagyon helyes - válaszoltam neki, miközben  ujjaimmal a pohárral játszottam. Laura semmit sem tudott az egészről, hogy ez nem egy egyszerű eset, hiszen egyes körülmények bonyolították némiképp a dolgot. Nem mondhattam el a barátnőmnek, hogy a srác véla, hiszen megfogadtam, hogy nem beszélek róla senkinek, azt sem tudta, hogy ez egy elég rendhagyó szituáció. Mihail ugyan adott egy esélyt nekünk, de nem hitte el, hogy őt bárki tiszta szívből szeretheti, én pedig még sosem éreztem úgy senki iránt, mint iránta, és hittem, hogy ezek az érzelmek valósak. Megemlítette, hogy nem lesz vele könnyű dolgom, mert a saját elmondása szerint nem egy jótét lélek, amit el is fogadtam. Biztos voltam benne, hogy nem kevés fájdalmat fog okozni még lelkileg az elmondása alapján, de ez a jelen helyzetben cseppet sem érdekelt, bíztam benne, hogy majd egymásra találunk, de hogy összeillünk-e és neki milyen érzései lesznek irányomba, azt csakis az idő és az együtt töltött pillanatok tudták eldönteni. Az egész helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolnánk, amelyről bármelyikünk leeshet elvesztve egyensúlyát, és akkor lehet, vége a dalnak.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 17. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 17. 23:57 | Link

Carol Brown
arra is sor kerülhet

Okos gyerek ám ez az Ilián, érti a szarkazmust, meg az iróniát. Pedig semmi szükség ám rá, pontosan jól tudja, hogy az őrületbe kergeti a nőt, nem feltétlenül jó értelemben. Nem feltétlenül szexuális értelemben. De tudjátok, hogy van ez, ami késik... Ebben a pillanatban még tudja, hogy nem fogja használni vélaságát arra, hogy megviccelje a másikat, de végül rá kell jönnie, hogy semmi baj nem lehet abból, ha vissza nem élve a helyzettel átbassza a palánkon a másikat. Elhúzza orra előtt a mézes madzagot, magához édesgeti, aztán hoppon hagyja, hiszen így tulajdonképpen olyan, mintha nem is használta volna fajtájának előnyét. A terv szinte már tökéletes.
- Gondolom Te viszont menekülnél, persze azzal a feltétellel, ha soha, soha nem mennék el innen - huncut mosoly bujkál szája szegletében, ahogy próbál nagyon komolynak tűnni. Hogy megbántották volna? Kötve hiszem, olyasmi nehezen fordulhat elő a férfival. Talán csak a családja tudna rajta soha be nem gyógyuló sebet ejteni, de egy random szőke bige nem igazán.
Szó szót követ, Ilián pedig végre cselekvésre szánja el magát, az egyik legédesebb mosolyát fűszerezi meg némi vélamágiával, miközben közelebb hajol a nőhöz. Ki hitte volna, hogy ő majd pontosan ugyanezt teszi válaszadás közben? Ahogy csökken köztük a távolság, megérzi a nő fűszeres illatát, közelebbről is látja az acélos szemeket, amik makacsságot és határozottságot sugallnak. Ő nem egy gyenge, széltől is sérülő virágszál, ő egy kőkemény domina, akit megszerezni kihívás lenne... Ha nem bűvölte volna meg, de ugye megbűvölte, úgyhogy most kiélvezi a teljes figyelmet, amit kap. Ilián jobb keze mozdul, óvatosan végigszánt vele a csinos arcélen az áll irányába, hüvelykujja egy pillanatra végigcsúszik az érzéki, telt alsó ajkon, mielőtt elhúzódna. - És mondd csak, mire is hívjalak meg pontosan? - szemtelenül csillogó kékjei végigmérik a nőt, s ha valaki vak is lenne, a hirtelen felizzó feszültséget, a szexuális túlfűtöttséget akkor is érezné. Mert Ophelia mellett nem lehet csak úgy elmenni, akkor sem, ha halálosan idegesíti Iliánt, aki jól megtanítja arra, hogy bizonyos emberekkel nem illik ujjat húzni. Ő is ilyen. Még jobban az agyára akar menni, hogy megőrüljön tőle. Igen, ez egy egész jó terv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 17:57 | Link

Machay Ilián Konstantin - csak szeretnéd - stiló

Ó, hát mennyire vág az esze ennek a férfinak. Csak egy sejtelmes mosoly mellett bólintok egyet felé, mert a következő pillanatban a legtisztább és legnagyobb vonzalmat kezdem el érezni iránta, mintha nem idegesítene halálra. Ahogy közelebb hajolok orromat megcsapja az illata. Pontosan olyan illat, amelyet minden férfitól elvárnál, de csak néhányan találják el. Kevés, mégis érezhető, enyhén fűszeres, és tipikusan olyan, amit éjt nappallá téve tudnál szagolgatni és azt akarod, hogy örökre az orrodban maradjon. Tekintete megbabonáz, nem tudok eltekinteni róla, és bár vannak tisztább pillanataim, amikor ez a mérhetetlen vonzalom lankadni látszik, nem tart tovább pár másodpercnél az egész, és ugyanoda térek vissza; hogy mennyire vonzó az előttem ülő. Az igéző kék tekintetem túl a teste, ajkainak vonala, arcának éle, de mindezek eltörpülnek amellett az érintés mellett, amit hozzám intéz. Beleborzongok az érintésbe, ami arcom élénél kezdődik, majd ajkamnál ér véget, belemosolygok, lehunyom szemeimet és azt kívánom bárcsak soha ne érne véget a pillanat. De véget ér, én pedig a vágyódásommal és az illetlen gondolataimmal maradok egyedül, mert amint véget ér, Ilián el is távolodik tőlem, és a hiánya - pedig csak hátradől - szinte fizikai fájdalmat idéz elő. Azért kicsit helyrebillen az egyensúly, amikor meghallom mély, rezgő és férfias hangját, ahogy felteszi a kérdést.
Olyan sok gondolat zuhan rá agyamra, ami mindennel kapcsolatos csak a rendeléssel nem, hogy belepirulok, és alsó ajkamat rágcsálva próbálom összeszedni magamat, meg talán egy értelmes választ kicsikarni magamból. Azonban ez úgy elég nehéz, hogy közben csak az jár a fejedben, ahogy Ilián hozzád ér, ahogy megérint, ahogy beszél hozzád, és mondjuk mindezt meztelenül teszi, miközben te kéjesen nyögsz érintése alatt. Oké, szóval a kérdés, ami... mi is volt? Hogy mire is hívjon meg, ugye? Kékjeimet mindezen gondolatok közben egyszer sem szakítom el Ilián kékjeitől, mert egyszerűen képtelen vagyok rá, és nem is akarom. Magához vonzz, leláncol, hagyja, hogy elsüllyedj nélküle.
- Magadra - zavartalan eresztek meg egy mosolyt felé, és bár szívem mindjárt kiugrik a helyéről, de valahogy elveszem tekintetem Ilián arcáról és végig mérem. - Ha nem túl nagy kérés - kissé ficergek helyemen, amíg megtalálom a tökéletes pózt, lábaimat keresztbe vetem az asztal alatt, így fürkészem tovább a férfit, aki most ellenállhatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 18. 20:05 | Link

Carol Brown
te jobban

Nagyon nem szép dolog ám, amit csinálsz, Ilián kedves, de ezt biztosan te is tudod, csak pont leszarod. Hát igen, az igazi férfi, már szinte csupa nagy betűvel. Nem tudja megállni, hogy ujjával ne érintse a puha bőrt, a csinos arcélt és a telt ajkat, szíve szerint meg is csókolná. Ott csüggne rajta, amíg már le nem csókolt minden csókot róla, s csak akkor hagyná menni. De ugye vannak a képzelgések, meg van a valóság, utóbbiban pedig nem annyira kedvelik egymást. Pontosítanék: a férfi nem annyira kedveli Ophelia-t, de ugye mint minden dolog, ez is múlékony.
Az elhangzó mondatra felnevet, de olyan őszintén, mélyről jövően. Hát tudod bébi, ezt a testet nem kapja meg csak úgy senki, ezért meg kell dolgozni. Mégis, ahogy a nő végigméri, vággyal és szenvedéllyel telt íriszeivel, azért Iliánnak is megjön a kedve egysmáshoz. Ha értitek, mire gondolok.
- Menj ki a mosdóba - ellentmondást nem tűrően utasítja a szőkét, aki teljesítve óhaját megindul az említett helyiség felé. A férfi szemtelenül nézi a kecsesen ringó csípőt és a formás feneket, talán még felső ajkát is megnyalja a nagy bámulásban. Sohasem csinált még ilyet, sohasem használta még ki, hogy véla, de most ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megtegye. Jól esett neki persze, mikor az ukrán vendégmunkások - továbbra is a kurváknál találod őket - csüngtek rajta, akár apró gyümölcsök egy hatalmas fán és egész éjszaka kényeztették, de egészen más az, ha fizetsz érte, mintha... Hát igazából most meg megbűvölte, szóval tök mindegy, de ez akkor sem ugyanaz. Ez ingyen van.
Ahogy a csinos alak eltűnik az ajtó mögött, Ilián is összeszedi magát és utána indul. Amikor belépne, az egyik alkalmazott már bele is kezd abba a bizonyos monológba, hogy "az nem a férfi mosdó", azonban egy kacsintás kíséretében ott hagyja az idegent. Annyit még fél szemmel lát, hogy a tálca megremeg a hölgy kezében. Kezdő még, nem érti a dörgést. Beérve azonnal Opheliához lép és könyörtelenül a falhoz préseli, nem nagyon érdeklik a következmények. Mégis, ahogy testük egymáshoz tapad, nem tesz mást, csak nézi a csodaszép szemeket. Talán a másik is véla volna, hogy így megbabonázza? - Gyönyörű vagy, mondták már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 18. 21:50 | Link

Machay Ilián Konstantin - pff, kérlek - stiló

Engedelmesen kelek fel, amikor kiküld a mosdóba. Agyam kissé kitisztul, ahogy nem néz rám az igéző kék szempár, és a feledhetetlen mosolyt sem látom. A helyiségbe lépve rögtön a tükör elé lépek, mosolyogva állok neki helyre tenni ajkamon a rúzst jobb kezem mutatóujjával. Fejemet kissé megrázva igyekszem még jobban kitisztítani az agyamat, de nem megy ez olyan gyorsan, mint akarná az ember. A férfi véla, ez már biztos, és nagyon úgy tűnik, hogy ezzel szívesen él vissza. Nem tudhatom, hogy csak engem tisztel-e meg ezzel, vagy más nőket is ilyen tisztelettel babonáz meg, de meg kell hagyni, egyáltalán nem tetszik. Mert nem tudok ellene tenni. Én, Ophelia Carolina Brown, életemben először elmondhatom magamról, hogy nem tudok nemet mondani egy férfinak. Milyen világ ez?
Gondolataimat a mosdó nyíló ajtaja szakítja félbe, és amikor odanézek, megilletődött tekintettel hagyom, hogy Ilián a falnak préseljen. Egy halk nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy meztelen vállamat érinti a hideg csempe. Automatikusan nyúlok a férfi tarkójához, de nem húzom magamhoz, csak ráfektetem tenyeremet a puha bőrfelületre. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, és ahogy szemben találom magam a kékekkel megremeg a bensőmben valami, amit nem tudok hova tenni.
- Nem is egyszer - mosolyodom el szemtelenül, ráharapva alsó ajkamra, hogy nehogy ennél többet mondjak véletlenül. Alapvetően őszinte embernek tartom magam, így ez alól a vélamágiával megspékelt énem sem kivétel, de az, hogy ilyen nyílt legyek egy ismeretlennek az még nekem is új. Fertelmes, hogy ennyire kiadom magam egy férfinak, akitől ráadásul minden egyes szava után a plafonon vagyok, mert annyira le tudnám csapni az egója miatt. Most mégsem tudok neki ellenállni, és ezt ő tudja. Pontosan tudja, kihasználja, élvezi, ó, de még mennyire élvezi!
- Kérlek... - ha lehetséges még jobban elmélyülök a kék tekintetben, és csak remélhetem, hogy a kilehelt szavam ajkai közé célt érnek, megszán esetleg, talán még ő is vágyhat rá. Csak most az egyszer hadd érintsem meg ajkait, utána nem érdekel semmi más többé, felőlem itt is hagyhat a csempének taszítva, menjen is. Csak ezt adja meg nekem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. november 19. 07:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 19. 18:37 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Kezdem nagyon úgy érezni, hogy körülöttem van egy hatalmas nagy burok, ami meggátolja hogy eljussanak hozzám az információk. De komolyan, én nem hallottam a hírét az új igazgatónknak. A festmények pletykáiból is vajmi keveset tudok-hallok, amit meg igen, nos azt se hiszem el.
- Igen, és pont ez a jó. Hogy legyen rend, hogy minden úgy menjen mint a karikacsapás, és ne legyen káosz és anarchia – bólogatok mosolyogva. Érzékelem ugyan, hogy amit Dana elmond az inkább negatívum akar lenni, legalábbis neki az, de nekem ezek nagyon pozitív dolgok. A férfi egyébként úgy maga se nem szimpatikus se nem antipatikus. Amiket viszont Bence mesélt róla, meg most Dana, azok a dolgok szimpatikusak vele kapcsolatban. Na mindegy, a lényeg, hogy nekem jó érzéseim vannak vele kapcsolatban és nem hinném, hogy bármi gondom, összetűzésem lenne a férfival.
- Jó sok újdonság van most akkor körülötted – ámulok el a továbbiakon. Picit tartok is tőle, hogy túl sok lesz ez a lánynak, és nem fog tudni mondjuk a lényegre koncentrálni: a tanulásra. Mindenesetre örülök, hogy zajlik körülötte az élet, neki pont, hogy erre van szüksége. Nem tud nyugton ülni a fenekén. Nem is értem, hogy ő miért aggódik értem, amikor sokkal több dolog zúdult most a nyakába.
Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor azt ecseteli, hogy szeretné hallani ahogy zongorázom. Visszanyelem az automatikus válaszomat, és kicsit finomabban fogalmazom meg.
- Nem igazán szoktam mások előtt játszani. Vagyis, szinte egyáltalán nem – felelem végül óvatosan, nem részletezve azt, hogy kik előtt játszottam már amióta a suliba kerültem. Az óra adás is nagyjából pont emiatt problémás. Nem elég, hogy játszanom kéne más előtt, de még ráadásul valahogy magyaráznom is. De ki tudja, lehet hogy egyszer játszom előtte, lehet hogy egyszer megmutatom hogy kell játszani.
- Öö, neeem tudoom – nyújtom el a szavakat, jelezve hogy halvány lila fogalmam sincs mi lesz ünnepekkor. Eddig néha hazaugrottam apuékhoz, amúgy meg itt voltam a kastélyban. Ő meg Liam bácsival töltötte az ünnepeket. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most, de ha nem találkoznánk sem lenne semmi gond. Na mindegy, szerencsére a kérdésemmel elterelem egy kicsit ezt az irányvonalat és ó, bele is trafáltam.
- Na, az tök jó – vigyorodom el újra, majd kíváncsian hallgatom a részleteket. Kezeimet nyugodtan pihentetem az asztalon, most hogy már nem akarok szomjan halni nem szükséges a pohárba kapaszkodnom. Figyelem közben Dana mozdulatait, a hangsúlyát, a testbeszédét, mindent. És egy picit aggódni kezdek. Nem azért mert rellonos, bár gondolom sokan már emiatt is aggódnának, hanem az ahogy fogalmaz. Nem egyszerű az eset ez biztos.
- Remélem minden klasszul fog alakulni köztetek – és jaj annak a srácnak ha belegázol Dana lelkébe, az aztán biztos. Mindenesetre most örömteli és bizakodó a hangom, hiszen tényleg vele együtt örülök és őszintén drukkolok nekik. – Mihail? Nem ismerős a neve, új srác?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 19. 21:30 | Link




Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt,  ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt.
- Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával.
- Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel.
- Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka.
- Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 19. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 21. 18:43 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az azért eléggé messze áll ám tőlem. Egy tökéletes prefektus például nem érez bűntudatot, ha meg kell büntetni a szabályszegőket. Sőt, nem is úgy indul neki a járőrözésnek, hogy légyszi légyszi ne fussak bele senkibe. Mert én ezt teszem.
Nem igazán sötét vizek azok a zongorások, csupán kissé sajnálom, hogy le kell hogy lohasszam a lelkesedését a lánynak. Nem valószínű, hogy fog látni, vagy hallani játszani. Ahogy Bence sem. Ahogy az emberiség 99,99%a sem. Talán majd felveszem ezt is a kerülendő témáim közé, amiket inkább meg sem említek, mert eléggé úgy tűnik, hogy ez a szabványos általános reakció. Zongorázol? Akkor halljuk.
- Hm? – kérdezek vissza somolyogva a kérdése után. Ezt most tényleg komolyan kérdezi? És főleg tőlem? Mármint, csak nézzen rám, és már tudja is a választ. De felelek én neki rendesen, ha azt szeretné.
 – Lehet. Nyilván benne volt az illetőben az a valami a bizonyos dologgal kapcsolatban, csak kellett a megfelelő ember, vagy környezet, vagy akármi, hogy előhívja belőle – mondom miközben ellágyul a tekintetem. Igen, Rá gondolok. Hogy mennyi mindenben változtam, hála neki. Hogy mennyi mindent hívott elő belőlem. Oké, azt hiszem egy picit el is pirultam. Rázok egy picit a fejemen nevetve, majd újra a beszélgetőpartneremre fókuszálok. Nyilvánvaló, hogy magára gondolt, de én inkább általánosságban adtam meg a válaszomat. Persze kíváncsivá tett, hogy nála mi vagy éppen ki okozta ezeket a változásokat.
- Idővel amúgy is változik az ember, tudod, több tapasztalat meg ilyesmi. Szóval persze, hogy más vagy mint voltál. Érettebb vagy, de attól még ugyanolyan kis duracell-nyuszi, aki bármikor képes valamiféle rossz fát tenni a tűzre – oké, ez lehet, hogy nem hangzott túlságosan dícsérőnek, pedig őszinte szeretettel ejtettem ki azokat a szavakat. Ő Dana, ő ilyen. Ennél jobban nem tudom leírni a milyenségét. Én azért megismerem őt, látom benne a rá jellemző tulajdonságokat, még ha kicsit finomítottabban is. Nem kell aggódnia, nem fog hirtelen valaki más lenni.
- Ó, hát na én ott aztán tuti nem. Szóval, mindenképpen klassz lesz – erősítem meg a szavait, majd terelődik tovább a szó. Nem akarok különösebben ezzel foglalkozni, se most se máskor. Nem … nem éppen jó érzés ezen töprengeni.
- Akkor jól sejtettem, hogy nem ismerem – és még így sem, hogy dökös. Lehet, hogy láttam már, az is lehet, hogy nem. Mindegy igazából, amennyiben együtt maradnak Danával úgyis fogok vele találkozni. Viszont ezt a pár infomorzsát összerakva feltűnik valami. – Ő idősebb nálad, nem? Na nem mintha baj lenne, csak a szavaid alapján nem éppen elsős diák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 21. 19:52 | Link




Én Laurát mindig is a megtestesült tökéletességnek láttam, ennek köszönhetően sokat tanultam tőle, ami később a javamra vált. Ráadásul nagyon jó szíve volt, ezért is tartozott bele a baráti körömbe, mert mindig számíthattam rá, és segítséget nyújtott, bármi gondom is volt. Emellett jókat beszélgettünk, míg ott lakott velünk a szobában, kicsit nehezen viseltem, mikor kiköltözött, de ennek ellenére örültem az örömének. A mai napot pedig kifejezetten vártam, hogy végre össze tudjunk ülni és dumcsizni egy jót. Ez nagyon hiányzott már az életemből.
- Igen, ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nem mindegy, ki a párod, hiszen az a személy, akiért odavagy, aki melletted van, akinek adsz a szavára, rád is befolyással van, ha akarod, ha nem. Ez pedig így van jól - nyugtáztam Laurának egy nagy mosoly kíséretében a válaszát. Közben belegondoltam, hogy vajon mi Mihail-al milyen hatással leszünk egymásra? Abban az egyben biztos voltam, hogy akár jó idők, akár rossz idők jönnek, eléggé sok impulzus fogja jellemezni a kacsoltunkat, egyszóval temperamentumos lesz, annyi biztos.
- De édes vagy, örülök, hogy így látod - néztem rá hálás szemekkel, mikor kifejtette, hogy miben változhattam, és miben maradtam a régi. Mindig is szerettem tőle tanácsot kérni, ha bármily kétely is lépett fel velem kapcsolatban vagy éppen más kapcsán, a kérdésemre pedig most is kielégítő választ kaptam tőle.
- Persze, az a lényeg, hogy klassz legyen, más nem számít - kacsintottam rá mosolyogva az ünnepes téma kapcsán. Én is ugyanígy voltam ezzel a témával, igyekeztem magam jól érezni. A családom már nagyon várta, hogy együtt töltsünk egy kis időt, a karácsony pedig tökéletes időzítés volt erre az alkalomra.
- Értem... - haraptam be ajkaimat, mikor közölte velem, hogy nem ismeri a fiút. Majd mikor arra terelődött a téma, hogy idősebb nálam, akaratlanul is felhúztam a szemöldököm.
- Persze, idősebb nálam. Nem is elsős, de hát én már harmadikos vagyok... tudod, nem érdekel a kora. Számomra nem fontos ez, ugyanis, ha valaki iránt érzel valamit, mindez eltörpül, egyébként meg nem olyan vészesen idősebb nálam - emeltem a tekintetem a lányra vígan és határozottan.
- Tényleg, ti a pároddal egy idősek vagytok? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Úgy tudtam, hogy egy évfolyamba járnak, de ennek nem volt semmi jelentősége, a lényeg, hogy remekül kijöttek és nagyon édesek voltak együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 23. 18:04 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


A tökéletesség az olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de inkább nem kezdek el ezen vitatkozni.
Alig észrevehetően emelkedik meg a szemöldököm, amikor a változásokkal kapcsolatos véleményemhez szól hozzá. Akkor már ezt is tudom, hogy a fiú van a dologban, hogy őmiatta változik Dana. És aggódik egy kicsit emiatt. Érdekes. Eddig is sejtettem, hogy a titokzatos sráccal van összefüggésben ez az egész, de azért nem vettem biztosra. Hiszen csupán egy jó ismerős, egy közeli barát is mennyi változást tud előidézni egy emberben. Vagy akár egy kiborító alak. Máig erősen él bennem az emléke a Bélával való éjszakai összeütközésnek, amikor rám nem jellemző módon álltam neki védelmembe venni Masát. Elég erőteljes módon, nem voltam túlságosan kedves a fiúval. De itt akkor nem erről van szó. Nem kommentálom a dolgot, hiszen szerintem tényleg nem csak az ember párja tudja megváltoztatni a világnézetünket, a viselkedésünket. Plusz abba se mennék bele, hogy előbb ennék meg egy tonnányi doxy trágyát, mint hogy olyannal kezdjek, aki miatt fel kéne adnom magamat, aki olyan szinten akarna, vagy próbálna megváltoztatni. Aki rossz hatással lenne rám. Én egy fél pillanatig nem aggódtam azokon a változásokon, amiket Thomas előidézett bennem. Meglepődtem, elcsodálkoztam hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is meg fogok változni bizonyos dolgokban. De aggódni? Soha.
Nem tudom, hogy mennyire kielégítő a tanácsom, az azonban biztos, hogy őszinte. Legfeljebb finoman fogalmazom meg, de akkor is az igazat fogja tőlem hallani ilyen dolgokban.
- Hó-hó, állj csak meg. Nem is úgy értettem, hogy gond lenne, hogy idősebb. Csak tudod, az elsősöket istápolgatni szoktuk, mi prefektusok. És nem rémlik, hogy elsős lenne. Csak azt próbáltam bemérni, hogy jó felé gondolkozom-e, hogy ki lehet – emelem fel mindkét kezemet magam elé, tenyereimet mutatva a lánynak mentegetőzésként. Jézusom, dehogy gondolkodom úgy, hogy á ő idősebb, vagy fiatalabb, akkor felejtős. Ha mondjuk egy tanár lenne, na akkor már furcsán néznék, de el nem ítélném akkor sem. Amúgy sincs semmi közöm hozzá ugyebár. Dana ne kerüljön bajba, legyen boldog és ennyi. Felőlem akár vérfarkas is lehet az illető.
- Nem, ő egy évvel fiatalabb. Később kezdtem a sulit, emiatt vagyunk egy évfolyamban – világosítom fel egy kicsit enyhülve. Szerintem senki meg nem mondta volna ezt amúgy, sőt, szerintem azt se mondaná meg rólunk senki sem, hogy 17-18 körüliek vagyunk. Túl … túl … hát szóval nem olyanok vagyunk, mint az ennyi idősek. És ha már itt tartunk, azt se nagyon néznék ki belőlünk a legtöbben, hogy egy pár vagyunk már jó ideje.
- És hogy találkoztatok? Voltatok már randin? Milyen a srác? – teszek fel pár kérdést, felidézve magamban, hogy mikkel kapcsolatban szoktak ilyenkor szívesen mesélni a lányok, meg mikről faggatják ki őket. Furcsa, hogy Dana még nem árasztott el ezekkel az információkkal. Tényleg változott ez a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 23. 20:52 | Link



Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam.
- Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén.
- Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást.
Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához.
- Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen.
- A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 20:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 24. 22:25 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem, nem értettem őt félre. Viszont kicsit más szemszögből is megvizsgálom a dolgot, ami nem is biztos, hogy igaz lesz rájuk nézve. Mint mondtam, általánosságban nyilatkoztam, nyilatkozom. Nem ismerem a fiút, semmit nem tudok róla, így nem fogok konkrét következtetéseket levonni.
Felszalad a szemöldököm az indoklását hallva. Nem igazán érdekel, hogy egykorúak vagyunk-e vagy sem. Az sem érdekel, hogy egy évfolyamban járunk. Amin igazából kicsit meghökkenek az az, hogy szép pár vagyunk. Ezt most mégis hogy érti? Meg azt, hogy összeillő? Mi alapján? Sajnos nekem a szép meg összeillő párról így hirtelen az ugrik be, hogy jól mutatunk együtt, tehát külsőségekről van szó. Vagy ha nem is arról, hát akkor is édes-keveset tud csak rólunk. Ahogy rólam is. Abban amúgy igaza van, hogy remekül kiegészítjük egymást, meg abban is, amúgy hogy összeillünk. Csak Dana ugyebár a jéghegy csúcsát látja csupán. Nem tudom, fura nekem ilyeneket mondani egy párra, én szerintem soha nem fogom azt hangoztatni hogy két emberke milyen jól összeillik. Mert hát mit tudok én? Lehet hogy látszólag tényleg ők a tökéletes pár, amúgy meg úgy teszik tönkre egymást hogy csak na.
- Szerintem nem ismerem – vonok vállat végül, reagálva az első dologra, ami eszembe jut az elhangzottakból. Majd érdeklődve hallgatom azt a bizonyos nagy találkozást. Nem mondom, szép kis sztori, igazából illik is Danához, ő aztán nem az a szokványos, unatkozós fajta. Mindazonáltal nagyon megdöbbenek. Mi az, hogy csak úgy megcsókolja? Vadidegen, akkor látja először a lányt és fogja magát és megcsókolja? Ez … így nem helyes.
- Hogyhogy csak úgy megcsókolt? – térek gyorsan vissza erre, miközben igyekszem arra gondolni, hogy talán Dana adott olyan jelzést, vagy nem is tudom, szóba került a dolog, vagy véletlen szájrapuszi volt, vagy akármi. És nem csak úgy macsón megcsókolja engedély vagy beleegyezés, vagy valamiféle ismeretség nélkül a lányt. Az nyilván való, hogy tetszik neki a fiú, különben biztos, hogy jól leteremti, vagy felpofozza, nem pedig ott marad még beszélgetni és hagyja hogy megint megcsókolja. – Te hívtad őt randira? – érkezik a következő kérdésem. Most már teljes kifejezéstelenség költözik az arcomra. Én már nem is tudom, hogy mit szóljak ehhez az egészhez. Furcsa, nagyon furcsa. Azt pedig nagyon nem illik megkérdezni, hogy ’mond te véletlenül nem ittál valami szerelmi bájitalt?’. Úgy pláne nem, hogy Dana milyen boldognak, vidámnak tűnik. Helyes srác, lehengerlő stílussal. Ehgen, erre már rájöttem. Én részemről veszélyesnek is tartom így látatlanban. De ezt nem kötöm a lány orrára.
- A csónakázás az klassz lehetett. És van már valami tervben, hogy hova mentek legközelebb vagy mit csináltok? Miket szeret csinálni? Dana mondd, hogy többet tudsz róla annál, hogy jól néz ki és olyan dumája van hogy totál levesz a lábadról! Mondd, hogy csak rémeket látok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 24. 22:59 | Link



Észrevételeztem, hogy Lau kissé meglepődött a szép pár hallatán. Pedig nem csupán külsőségekre gondoltam, hanem arra, hogy nagyon összeillenek. Már egy jó ideje együtt voltak, szóval biztos voltam benne, hogy minden téren remekül kijönnek- Mármint egymással, még a nehézségek ellenére is.
- Ezen nem csodálkozom, szerintem sokan nem ismerik - feleltem a barátnőmnek titokzatos mosollyal.
- Hát, mert gondolom jól esett neki. Meg nem az az anyámasszony katonája típus. Nekem is jól esett, nem tagadom - feleltem Laurának nagy beleéléssel. Igazából nem kért semmilyen engedélyt hozzá, de ezzel semmi baj nem volt.
- Egyébként iszonyat jól csókol - meséltem neki nagy beleéléssel.
- Bizony, én hívtam randira, mert szerettem volna még vele találkozni, és féltem attól, hogy sosem látom újra - néztem Laura szemébe álmodozva.
- Persze, ha nem akart volna, akkor nem jött volna el - tettem hozzá határozott hangnemben, hiszen nem csak rajtam múlt az egész szituáció.
- Nos, nem tudom, hogy hol lesz a következő randi meg hogy milyen lesz, majd alakul magától az egész. Bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogy lennie kell - válaszoltam meg Laura kérdését. Egyébként a lány nagyon rátapintott a lényegre, hiszen minden képlékeny volt, nem tudtam, hogy mi vár ránk a közeljövőben, azt sem, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk. Ennek ellenére pozitív maradtam, és bíztam benne, hogy minden a legjobbak szerint alakul majd. Egyelőre azonban nem tudhattam semmit sem, mindez ugyanis a jövő zenéje volt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 22:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 11:12 | Link

Carol Brown
de nem ma

Innen már nincs menekvés, a nő az övé mindenestül, s hogy ez mennyire így van, annak tekintete árulja el. Ahogy a hűvös tenyér tarkójára simul, kellemes bizsergés fut végig gerincén, ezúttal azonban vélamágia nélkül mosolyodik el. Így, hogy kint megbűvölte, semmi szüksége arra, hogy meg is vadítsa, neki csak az kellett, hogy Ophelia megadja magát. Ez megtörtént.
- Szemtelen vagy, de ez tetszik - olyan közel hajol a nő ajkához, hogy már szinte érezheti, ahogy Ilián formálja a szavakat. Mégsem csókolja meg, nem tesz semmi illetlen dolgot, már persze azon kívül, hogy testük egymásnak feszül, miközben a mosdó hideg csempéjének nyomja a vékony alakot. De tudna vele mit tenni! Mégis, ahogy a gyönyörű szempárba néz, nem érzi helyénvalónak. Az lenne igazán jó, ha a nő úgy kérlelné, hogy nem áll bűvöletében, ez azonban nem valószínű, hogy egyhamar bekövetkezik. Éljen tán vissza a helyzettel? Jobbja a csípőtől indulva kúszik fel a fal és a lapockák közé, hogy aztán ugyanilyen kínzóan lassan csússzon vissza, ezúttal azonban a derékra.
A könyörgés persze őt is elgyengíti, hiszen megkaphatja a nőt, akire tulajdonképpen vágyik. Ahelyett, hogy ajkukat összeérintené, borostája végigsiklik a puha arcon, míg lassanként el nem ér a hosszú, kecses nyakhoz. Oda lehel egy apró csókot, majd finoman bele is harap egy morranás kíséretében, ennél többet viszont nem tesz. Enyhe pír jelenik meg ott, ahol fogai közé szorította az érzékeny részt, de más tanúbizonysága nem akad találkozásuknak.
- Fogsz te még kérlelni vélamágia nélkül is - olyan közel van egymáshoz arcuk, hogy egy papírlapot sem tudnának közéjük csúsztatni, ekkor viszont ellöki magát a nőtől. Beletúr hajába és mindennemű köszönés vagy búcsúzkodás nélkül kilép a mosdó ajtón, hogy elhagyja a Falatozót. Nem kell a balhé, megtalálni pedig úgysem fogja ez a szőke démon - hacsak Ilián nem akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. november 25. 17:48 | Link

Machay Ilián Konstantin - thanksGod - stiló

Az egész játéka a férfinak annyira abszurd, és annyira nem tudom mire vélni. Ha csak az egója miatt kell ez az egész, akkor gratulálok, megtörtént, semmit nem tudok tenni az ellen a vonzalom ellen, amit kiváltott belőlem. Mert kiváltotta, és jelenleg semmi másra nem vágyom, csak hogy érezhessem illatát, megtapasztaljam csókjának ízét, és ha lehet, akkor soha, de soha ne engedjen el. Ne szakadjon vége a pillanatnak, hanem ragadjunk benne örökre, mert az, hogy megérzem tarkóján állni az apró szőröket az nem véletlen. És ha én nem kapom meg, amit akarok, akkor bizony ő sem. A különbség maximum annyi, hogy én annyira vágyom arra, hogy megkaphassam, szinte már megijedek saját magamtól, és nem akarom elhinni az egészet. Hangjára lehunyom a szememet, és a hideg végig fut egész testemen, ami nem a hideg csempe érintésének köszönhető.
Lehelete csiklandozza ajkaimat, de nem csókol meg. Merlinre, pedig minden porcikám beleremeg abba, hogy hozzám érjem, hogy megízlelhessem ajkait, amik nemrég az én krumplimat fogyasztották olyan nagy bőszen. Megérzem érintését oldalamon, majd hátamon és sűrű pislogások közepette hagyja el ajkaimat egy nyögés, fejemet pedig hátravetem, amikor borostája végig simíti arcomat, de nem csókol meg, egyszerűen nyakszirtemet kezdi el csókolni. Ujjaim a férfi tincsei közé vándorolnak, jobb lábam kissé elemelkedik a földtől, végül az apró, de túl nagy jelentőséggel bíró harapás után Ilián eltávolodik és ismét ajkaim közé beszél.
- Talán - suttogom ajkai közé, majd pilláimat lehunyva hajolok közelebb a férfihoz, de a következő pillanatban már egyedül vagyok a mosdóban. Értetlen tekintetemet járatom körbe a helyiségen, majd hajam és sminkem rendbetétele után lépek ki a mosdóból, hogy elhagyjam az éttermet teljesen értetlen. Miért én fogom ki a vélát? Miért? Csak még egyszer találkozzunk. Csak még egyszer...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 28. 17:41 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


- Ha most jött nemrég az iskolába, akkor ez nem annyira meglepő. Ritka dolog, ha az első napokban már híre megy az embernek – és egyáltalán nem biztos, hogy jó. Sőt, általában nem jó, függetlenül attól, hogy miket pletykálnak.
- Ó, értem – bólogatok szaporán. Nem anyámasszony katonája, gond nélkül megcsókol vadidegen lányokat. Hát, ezt el tudom hinni, sőt képzelni is. Az sem meglepő, hogy Danának tetszett a dolog, hiszen ő tényleg ilyen kis bevállalós pörgős csajszi volt, neki ez a fajta megközelítés pont, hogy tökéletes. Nem mindenkinek jöhet be az a fajta figyelmes, udvarias, a fontos dolgokat megbeszélő és megfigyelő hozzáállás, mint ami Thomast jellemzi. Nekem az ő módszere a tökéletes, Mihailé pedig Danának az.
- Tényleg? Az klassz – fészkelődök egy picit a székemen zavarodottan. Fogalmam sincs, hogy ezt úgy mi alapján szokták megállapítani. Mármint ha szeret vele csókolozni akkor már jól csókol, nem? Vagy valami másra gondolt a lány? Egy csomó ilyesmi beszélgetéskezdeményt csíptem már el pedig, de még mindig nem sikerült valamiféle választ kapnom erre a kérdésre. Meg eleve, annyira szubjektív az egész.
Na tessék, Dana hívta el, ő ilyen kis bátor. Rámosolygok, amikor elmeséli ezt a részletet, hiszen egyáltalán nem azért kérdeztem rá, mert hogy az olyan gond hogy nem a fiú kezdeményez.
- Jól van, remélem minden jól fog alakulni. Meg hogy klassz lesz a következő randitok is, bár eléggé magasra dobtátok a lécet kapásból azzal a csillagos ég bámulással – kacsintok rá a lányra. Ó igen, az eléggé romantikus egy elfoglaltság, és megvan a maga hangulata és varázsa. Igazából, minden egyes randinak, és egyik sem hasonlítható a másikhoz, na mindegy. És bár kicsit azért aggódom, de nagyon örülök annak, hogy boldognak látom Danát. Olyan igazából boldognak, ragyogónak. Mikre nem képes a szerelem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. november 29. 20:51 | Link




- Ez így van, pláne, hogy azért ez nem egy kis közösség, elég sok diák tartozik egy adott házba - helyeseltem, hiszen Lau jól látta a helyzetet. Annak se ment híre, hogy én a Navine-be járok, csak akkor kezdtem elhíresülni, mikor Bencével elkezdtünk mindenféle szabályellenes, mókás dolgot csinálni, amit még egyedül is szívesen műveltem. Persze erről nyilván nem tudhatott az egész iskola, csak azok, akikkel aztán közelebbi kapcsolatba kerültem, vagy épp meghallották. Tudtam olyanról is, aki újoncként tett szert rémhírre az egész iskolában, igaz ő keményen tett is érte, még a tanári gárdát sem kímélte.
- Hát, elég vagány - mosolyogtam a lányra, a csókos dolgot pedig inkább nem firtattam tovább, mert láttam a barátnőmön, hogy kicsit zavarba ejtette ez a téma. Kedveltem annyira, hogy tekintettel legyek rá, és tapintatos legyek irányába. Nem is kérdeztem meg tőle, hogy Thomas vajon hogy csókol, mert az ő dolguk volt, látszott rajta, hogy odavan a fiúért, és csakis ez számított.
- Én is nagyon remélem, hogy jó irányba alakulnak majd a dolgok. Még ötletem sincs mit csináljunk, de majd alakul valahogy. Tényleg, ti mit csináltatok az első pár randin? Merre mentetek? Talán még a faluba le lehetne menni vagy beülni valahova, vagy ilyesmi... hmmm... de az is lehet, hogy majd ő kitalálja, aztán közli velem ha sor kerül rá. Nem tudom, hogy szokott ez menni - néztem tanácstalanul a lányra. Tény, hogy még sosem voltam randin, vagyis egyen már igen, de hogy utána mi a helyzet, nem igazán voltam vele képben. Laura már gyakorlottabb volt a szememben, mert ő már régebb óta együtt volt a párjával. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehetett egy kalap alá venni a két élethelyzetet.
- Azon gondolkodtál már, mivel akarsz foglalkozni, ha majd végzel? - kérdeztem a lányt, bár nekem még elképzelésem sem volt róla. A magam részéről még nem is akartam ezen agyalni, volt még rá bőven időm.
- Egyébként a lakásodra visszatérve, a szomszédokkal nincs gond? Vagy nem igazán hallatszik át hozzád, mit beszélnek, mit csinálnak? Bár az iskola is nagy zajjal jár, lehet, engem nem is érdekelne. Annál tuti nincs királyabb érzés, hogy van egy saját birodalmad, ami csak a tiéd! - mondtam neki lelkesen, igaz Lau említette, hogy elég elfoglalt, biztosan nem sokat volt otthon, de kíváncsi voltam, mik a tapasztalatai.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 29. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. november 30. 19:03 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Valahogy a szabályellenes szó hallatán nekem nem éppen a mókás szó jut az eszembe. Inkább a veszélyes, na de mindegy is. Maradjunk abban, hogy nekem inkább a szürke kisegér szerepkör a legvonzóbb. Prefektusként ezt persze buktam, de mint kiderült, tényleg alkalmas vagyok a feladatra. Már ami a példamutatást illeti. Büntetni például kifejezetten nem szeretek. Ez a hatalom dolog nem nekem való.
- Ühhüm, vagány. Hát, azt elhiszem – most már még kevésbé vagyok képbe, ami azt illeti. Most mi vagy ki a vagány? A fiú? Vagy ahogy csókol? Lehet vagányul csókolni? Aj, nem mehetnénk át inkább egy másik témára? Klassz lenne, ha nem mennénk bele ebbe mélyebben, mert tényleg nem tudok mit mondani ezekről.
- Majd kialakul, meg nem is kell úgy nekiindulni, hogy na ti most aztán hűű randiztok – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem kell akkora nagy feneket keríteni a dolognak, ha csak úgy elmennek valahova, valamerre, valamit csinálnak együtt és jól érzik magukat azt már mondhatjuk randinak. Szerintem.
- Hát … - kezdek bele ábrándos tekintettel mosolygósan – az első randinkon a Pillangóvarázs étterembe mentünk. Rendes asztalfoglalással, elegáns ruhás, pincéres, virágos vacsorázás volt. Utána meg sétáltunk a faluban, elmentünk a kis tavacskáig. Beszélgettünk mindenféléről, gyönyörködtünk a tájban, ilyesmi. De igazából ha csak fenn a kastélyban ücsörgünk egy ablakpárkányon akkor az is randi. Nem a hely számít, meg hogy mit csinálunk. Hanem hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Vannak ilyen különlegesebb alkalmak nyilván – fejezem be egy újabb kis vállvonással. Igazából nem tartom úgy számon, hogy hányszor meg hova megyünk. Sokszor találkozunk, amióta dolgozom azóta fixen van például egy közös lyukasóra, amit mindig együtt töltünk. És mindig jól elvagyunk. – Ne foglalkozz azzal, hogy szokott menni. Hogy mik az előírtak. Úgy csináljátok, ahogy nektek jó.
Nem biztos, hogy a legjobb személyhez fordul tanácsért, hiszen mi barátságból váltottunk át, tehát mi már korábban is jól ismertük a másikat, sok időt töltöttünk el együtt, és már akkor is hívogattuk a másikat ide-oda. Egyáltalán nem kezeltük másképp a dolgokat azután, hogy megbeszéltük, hogy innentől egy pár leszünk. Mármint ilyen randizós, találkozgatós téren biztos, hogy nem. Nyilván van ami változott.
- Te-tessék? Öhm, nem igazán. Tudom, hogy mit nem szeretnék csinálni, legalábbis pár ilyet tudok – kicsit elmerültem a gondolataimban így eléggé nehéz volt hirtelen visszazökkenni, ráadásul egy teljesen másik témába. Ez így persze nem teljesen igaz, mert gondolkoztam már azon, hogy vajon mit kéne csinálnom. De sokra nem jutottam vele. – Most éppen úgy vagyok vele, hogy dolgozom, az is egyfajta tapasztalat, sokféle dolgot le tudok majd szűrni belőle, és nyitva tartom a szememet. Na és te?
Ezt tanácsolta Jang tanárnő is, amikor a jómúltkor elütöttem szegényt kocogáskor. Vagyis utána, teázás közben. És én pontosan ezt teszem, bár kezd valamiféle elképzelés körvonalazódni, de még túlságosan is ködbe vész, hogy meg tudjam fogalmazni rendesen.
- Egy családi ház felső szintjét bérlem. A szomszédoktól egy fél udvar választ el, így nem igazán hallok semmit sem. Az alsó szinten lakik a főbérlőm, ő egy rendes idős boszorkány, nem hallatszik fel semmi sem. És én sem zajongok, szóval klassz minden. Külön bejáratos, szóval nem is nagyon találkozunk. Csendes, nyugis, saját kis lakrész. Konyha, fürdő, háló. Jaj, imádok ott lakni. - lelkendezek tovább csillogó szemekkel. Ha nem mondanám ki, akkor is világosan le lehet ezt olvasni rólam
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. december 1. 21:47 | Link




Laura remek választás volt prefektusnak, én pedig kevésbé, ezt hiába is próbáltam palástolni, tisztában voltam a saját adottságaimmal, viselkedésemmel. Büntetni még sosem büntiztem meg senkit sem, de nem hittem azt, hogy élvezném, hiszen ha kihágáson kapnék valakit, az olyan lenne, mintha saját magam büntetném, ez pedig elég bizarr volt.
- Bizony - mondtam neki mosolyogva, azt meg kellett hagyni, hogy a srác nagyon vagány volt. Ez pedig számomra pozitív tulajdonságnak számított, mindig is bírtam a belevaló embereket.
- Igaz. Hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek, nem szabad semmit sem felcímkézni, erőltetni meg pláne nem - helyeseltem bőszen, hiszen Lau most nagyon rátapintott a lényegre. Az egy dolog, hogy szerettem volna, ha kialakul valamiféle kapcsolat kettőnk között, de tudtam, hogy ez az egész nem rajtam fog múlni, hanem a másik félen. Ha ugyanis nem érzett xy idő után se semmit az irányomba vagy nem voltam fontos neki, akkor fejre is állhattam volna, akkor se lett volna folytatás. Ennek ellenére azért bíztam a legjobbakban, hiszen ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Közben a barátnőm elkezdte mesélni, hogy hogyan zajlottak az első randijai Thomas-sal, na meg persze hol.
- Ez annyira romantikus! De tényleg igazad van abban, hogy nem az a fontos, hogy hol vagy, mit csinálsz, hanem, hogy kivel, és az eltöltött időtartam a lényeg, mármint, hogy mindkét félnek élvezetes legyen - néztem rá álmodozó tekintettel. Lau nagyon összeillett Thomas-sal, ráadásul ők először barátok voltak, utána lett belőle szerelem. Nagyon örültem, hogy végre igazán boldognak láthatom a barátnőmet, na meg annak is, hogy jó tanácsokat tudott adni a témát illetően.
- Akkor hasonló cipőben járunk. Fogalmam sincs, mivel szeretnék foglalkozni, bár még ráérek ezen agyalni. De igazából nem tudom, mi illene hozzám. Neked van valami ötleted? Egyébként a gyógyítói poszton nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Simán el tudtam volna képzelni őt ebben a pozícióban, hiszen nagyon empatikus volt, jó indulatú, és szeretett másokon segíteni.
- Ó, az nagyon klassz! Azt hittem, hogy társaslakásban laksz, de ez így még menőbb! Az udvar közös használatú vagy van egy külön elkerített részed? - néztem rá kíváncsian. Nagyon szuper lehetett egy családi házban lakni, még akkor is, ha csupán egy részét bérelte az ember, hiszen sokkal nyugodtabb és kellemesebb környezet volt, mint egy városi lakás. Legalábbis ez volt az én elgondolásom, ráadásul nagyobb volt eleve az élettér is, plusz ott volt a kert, ahova ki lehetett ülni vagy akár kertészkéssel is el lehetett ütni az időt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 1. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 4. 19:37 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o



Határozottan bólogatok a helyeslésére, így van, nem kellenek a címkék. Erőltetni meg ne, azt aztán tényleg ne. Nem is lehet. Vagyis szerelmi bájitallal lehet, de erősen kétlem, hogy Dana szeretne hazugságra alapozni egy kapcsolatot. Vagy hogy eleve jól érezné úgy magát, vagy hogy megtenné egyáltalán.
- Igen, nagyon … varázslatos – mosolyodok el. Nem csupán az a randi volt az, amiről meséltem, hanem az összes. Mindegyik annyira … oltári klassz volt. Na lassan itt fogok lebegni fél méterrel a föld felett ha ez így megy tovább. Még jó, hogy a továbbtanulásra meg hasonlókra terelődik a szó.
- Mármint, hogy hozzád mi illene? Vagy hogy hozzám? – kérdezek vissza kapásból, ugyanis nem vagyok biztos abban hogyan érti a kérdését. Mielőtt felelnék  ténylegesen picit elhúzom a számat, ez betalált rendesen. – Kiskoromtól kezdve az akartam lenni. De nem gondoltam bele úgy igazán, hogy nem nekem való. Szóval elvetettem az ötletet, azt hiszem másodéves koromban.
Az egy dolog, hogy empata vagyok, meg a többi, amit felsorolt Dana a gondolataiban, de a gyógyítónak illik hozzáérnie a pácienséhez ugyebár. Azt pedig én nem igazán tudom megtenni. Szóval marad a töprengés a jövőn. Már amennyire ráérek én ilyeneken agyalni.
- Nézelődtem ott is, hátha találok. De nem igazán jártam szerencsével. Ez viszont fantasztikus és olcsó is ahhoz képest, hogy kertes ház meg minden. Közös használatú maga az udvar, nagyon szép virágok vannak benne. Két külön kapu van viszont, bár teljesen mindegy, hogy melyiket használja az ember. A.zért én a sajátomat szoktam, meg Kati néni is az övét – felelek bólogatva. Tény, hogy klassz nagyon a házikó, bár itt a faluba nem igazán van olyan város feeling, még ha lakás és társasház sem. Az én kis bérleményem azért nem nevezhető ám hűdenagy élettérnek, legalábbis láttam én ennél nagyobb, tágasabb lakásokat is. De eléggé személytelenek voltak. Ennek a helynek jó a kisugárzása és teljesen otthon érzem magam. Illik hozzám, és ezt nem csak én mondom. – Kíváncsi leszek milyen lesz majd tavasszal meg nyáron.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. december 5. 18:59 | Link




A lány is egyetértett abban velem, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Eszembe sem jutott volna bárkin is szerelmi bájitalt alkalmazni, csak azért, hogy aztán hozzáláncoljam magamhoz. Ezt nagyon gusztustalan eljárásnak tartottam, meg egyébként sem vezetett sehova, hiszen az ital segítségével csupán hamis érzelmeket produkált az illető, ezáltal pedig az egész dolog hitelességét vesztette. Ha pedig kiment a hatása vagy nem kapott több adagot belőle a kiszemelt fél, akár csúnya véget is érhetett az egész merénylet, ráadásul óriási valószínűséggel meg is utálhatta az elkövetőt az áldozat, ami részéről teljesen érthető és jogos reakció lett volna. Láttam Laurán, hogy szinte a fellegekben jár örömében, mikor visszagondolt az előző randijaira, meg úgy egyébként is boldog és kiegyensúlyozott volt, ami nagy elégedettséggel töltött el. Összehasonlítva magunkat velük teljesen különbözőek voltunk, nem csupán emberileg, felfogásilag tértünk el tőlük, hanem a helyzetünk is teljesen más volt. Igaz, már annak is örültem, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ötven-ötven százalék esély volt mindenre. Nagyon megnehezítette a dolgot, hogy Launak nem beszélhettem arról, hogy a srác véla, bár valószínűleg dobott volna egy hátast. De tartottam magam ahhoz, hogy nem mesélek erről senkinek, ő is őszinte volt velem, megérdemelte, hogy megtartsam magamnak ezt az információt. Közben más témára terelődött a beszélgetésünk, kicsit meg is könnyebbültem, hiszen elég szépen kiveséztük az egész dolgot.
- Hozzám. Vajon milyen hivatást tudnál elképzelni, ami illene hozzám? - néztem rá óriási szemekkel, iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy milyen szakmákat sorol majd fel. Még az is elképzelhető volt, hogy beletrafál az egyikbe, aztán később azt fogom választani, sose lehetett tudni...
- Ó, értem. Hát kár, mert szerintem minden adottságot megvan hozzá, hogy remek gyógyító légy - feleltem neki sajnálkozva. Azt már nem kérdeztem meg, mi a pontos oka, mert bizonyára kifejtette volna, ha publikus.
- Hú, hát ez remekül hangzik, ha én elköltöznék, nekem is bőven elég lenne egy kisebb életterű hely, hiszen ott a magam ura lehetnék, meg mégiscsak független - néztem álmodozva a lányra, időnként mindig elmerengtem rajta, hogy milyen klassz lenne egy külön kéró, távol a kastélytól, de egyelőre ez még a jövő zenéje volt.
- Lehet, hogy majd később, ha már felsőbb éves leszek, akkor bevállalok valami munkát, hogy legyen egy kis félretett pénzem. A nővérem is elég sokat tett azért, hogy külön lakásban lakhasson. Klassz lenne valahol a közelében lakni, akkor többször tudnánk találkozni. Neki is van egyébként egy cuki kacsája, de ő már idősebb, viszont Hápival remekül kijön - meséltem a lánynak mosolyogva. Közben kortyoltam egyet az üdítőmből, majd figyelmemet újra a lányra szegeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 7. 19:15 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Nem csak akkor járok a fellegekben ha a randikra gondolok vissza, hanem úgy egyébként is, csak legtöbbször jól titkolom. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy az adott helyzetre és pillanatra, teendőre koncentrálok. Ritkán hagyom magam így elmerengeni, főleg társaságban. És valóban, teljesen más a szituáció, amibe mi vagyunk mint az amiben ők vannak. Viszont nem hiszem, hogy hátast dobnék a ténytől, hogy egy vélával van romantikus kapcsolata a lánynak. Miért ne lehetne? Azon se akadnék fenn, ha egy vérfarkassal, vagy vámpírral lenne neki. Mármint ő tudja, ők tudják nem igaz? Érdekesnek érdekes, bonyolítja a helyzetet rendesen, de nem kiakasztó vagy ilyesmi. És ahogy ő sem, úgy én sem beszélek egy rakás dologról, amik miatt még több a különbözőség köztünk.
- Hűha, hozzád? – húzom el tűnődve a számat és csavargatni kezdem a hajamat. Na nézzük. Dana. Cserfes, pörgős, vidám csajszi. Szóval nem valami unalmas aktakukacság kellene neki az tuti. – Hát, valami bevállalós dolog. A tanár szerep az nem elég izgalmas és talán túl kötött, bár magyarázni nagyon tudsz … - hirtelen megakadok, és egy nagy kerek o-ra nyílnak az ajkaim. Igen, azt nagyon is tud, de komolyan, és le merném fogadni, hogy  … - sőt, szerintem lyukat beszélsz bárki hasába ha nagyon akarsz. Valamiféle szuper, speciális bolt eladójához mit szólsz? Vagy … milyen tárgyakban vagy jó? Az tuti, hogy emberekkel kellene foglalkoznod.
Igazából eladóként simán el is tudom képzelni, főleg szép holmik között. Sose láttam lazán csak úgy kikapni valamit a szekrényből, mondván hogy á tökmindegy, jó lesz ez. Igen, ez illene hozzá. De ez csak a mugli meglátás, a mugli szakma, amit mondok neki. Viszont ugyebár varázsvilágban vagyunk, tehát lehet, hogy inkább olyasmit szeretne csinálni, amihez használnia kellene az ilyen képességeit is.
- Hát, akkor már inkább gyógyítok állatokat majd, semmint embereket – vonok vállat. Igen, ez nem is rossz ötlet. Az állatokhoz éréssel nincs bajom, maximum annyi, hogy nem szívesen hagyom abba a simogatásukat.
- Mindenképpen külön mennél akkor, és nem valakivel együtt? Mármint, hogy mondjuk két külön szoba, közös konyha, nappali fürdő? Úgy olcsóbb lenne. Olyat is találtam, amikor keresgéltem, de én feltétlenül teljesen egyedül szerettem volna lakni – kérdezem kissé félrebillentett fejjel. Jó a függetlenség, meg az, hogy a maga ura, de szerintem egy idő után ő unná azt, hogy totálisan egyedül van a lakásban. Oké, Hápival, de értitek, nem? Danának szüksége van a társaságra, hogy tudjon kivel beszélgetni. És hogy meglegyen a kis privát szférája, ahova visszavonul ha még sem.
- Ő merrefelé lakik? Amúgy jó ötlet a munka, én nem bántam meg – válaszolom miközben elmosolyodom, hogy milyen kacsás egy család az övék. Aranyos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. december 7. 22:08 | Link




Kár, hogy nem tudhattam, mit gondolt volna Laura arról, hogy egy vélába habarodtam bele, de ez egyelőre titok maradt számomra, hiszen nem beszéltem erről az apró, ámde igencsak fontos részletről neki.
- Nem is rossz ötlet. Egyébként szeretek fodrászkodni meg sminkelni is. Akiket idáig kisminkeltem meg megcsináltam a hajukat, nem panaszkodtak - nevettem fel hangosan, hát de komolyan, senki sem reklamált hogy szar munkát végeztem volna.
- Szerinted érdemes lenne nyitnom egy fodrász vagy kozmetikai üzletet? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. A lány véleménye fontos volt számomra, hiszen idáig mindig remek tanácsokkal látott el, és a komolyabb témákban sokkal tapasztaltabb volt nálam. A tanári szerepet rögtön elvetettem, az valahogy nem volt az én világom, egyrészt sokat kellett volna még tanulni hozzá, másrészt nem rendelkeztem azzal a türelemmel, amit megkövetelt volna az a hivatás.
- Ó, ez remek ötlet! Simán el tudnálak képzelni az állatok gyógyítójaként, szerintem élveznéd is! - lelkendeztem vidáman, mintha megtaláltam volna vele együtt közösen a számára tökéletes munkát.
- Hát elsősorban szeretnék önállósodni, örülnék egy kis lakásnak is, a lényeg, hogy csakis az enyém legyen. Aztán, ha társasági életre vágyom, elmegyek valamerre. Persze kérdés, hogy össze tudok-e rá kaparni annyi pénzt, hogy megengedhessem magamnak, bár erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. Ha nem jönne össze, maradna az, hogy mással osztozkodom a lakhelyen, de elsősorban egy saját kis lakást szeretnék - magyaráztam a barátnőmnek nagy beleéléssel. Mindennél fontosabb volt számomra, hogy legyen egy kis privát szférám, ahová elvonulhatok és végre egy saját lakhelyem, amit a magaménak tudhatok.
- A nővérem Budapesten él, van egy klassz lakása, nagyon szépen be van rendezve, imádok ott lenni nála - ecseteltem Launak mosolyogva.
- Hát igen, jó lenne valami alkalmi munka után nézni. Jó kérdés, mit tudnék bevállalni, nem egyszerű - gondolkodtam hangosan. Nem volt egyszerű a döntés számomra, hiszen eléggé öntörvényű voltam, és nem igazán csíptem, ha bárki parancsolni mert nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 9. 20:14 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Egész jól beletrafáltam abba, hogy milyen szakma illik a lányhoz. Legalábbis Danának tetszik az elképzelés, sőt, még tovább is viszi az ötletet. Sajnos azonban nem igazán tudok mit mondani a fodrász és sminkes dolgairól, engem még soha nem vett kezelésbe – és ezen nem áll szándékomban változtatni -, amikor meg esetleg a szobánkban folyt ilyen szépségápolósdi, akkor meg a kastély másik pontján akadt valamiféle rejtélyesen sürgős dolgom. De elhiszem neki, hogy jó benne.
- Lehetséges. Nem egyszerű dolog, egy rakás mindent kell elintézni. Lehet, hogy először csak be kellene társulnod egy már meglévőbe. Tudod, kipróbálni, hogy tetszik-e nap mint nap ez a dolog – egy üzlet nyitása nem annyira könnyű, mint ahogy hangzik. Megkeresni a megfelelő helyet, bérleti díjat fizetni, beszerezni minden felszerelést, kütyüt, krémet, kencét mittoménmit. Egy rakás pénzbe és időbe kerül. És akkor jön az ügyfélkör megszerzése is. Na szóval van vele bőven meló.  De maga az ötlet klassz.
- Ó hát minden bizonnyal. És magamat ismerve hazavinném az összes hányattatott sorsút, és egy állatkertben élnék lakás helyett – nevetek fel ahogy elképzelem magam ebben a szerepben. Nem viszem tovább a gondolatmenetet, sőt kicsit el is temetem magamban ezt az egész pályaválasztási dolgot. Bár most már kicsit mintha többet tudnék, mint hetekkel ezelőtt, de ráérek még.
Tehát egy teljesen saját kéglit szeretne. Akkor a közös bérlés ötlete úgy ahogy van ugrott is. Nem is ragozom tovább ezt a témát. Mármint nem ecsetelgetem neki tovább, hogy milyen előnye van annak, ha nem egyedül lakik az ember. De amúgy is milyen már ez? Én mondogatom neki, hogy jobban járna ha osztozna a helyen valakivel, aki amint tehette saját lakásba költözött? Bagoly mondja verébnek…
- Először munka kell, aztán majd ráérsz nézelődni valami saját zugot. Vagy egy gazdag rokon, aki mindent rád hagy. Vagy csak szimplán neked akar adományozni egy palotát. Van ilyened? – kérdezem hunyorogva, persze hogy csak viccelődök. Nyilván nem tud felmutatni egy ilyen rokont, akkor már rég nem a kastélyban lakna. Figyelmesen hallgatom, amit a tesójáról beszél, de látszik, hogy ehhez lesz hozzáfűzni valóm, csak nem szeretnék közbeszólni.
- Oké, Budapest az jó, viszont amíg alapképzéses vagy nem mehetsz a falutól messzebb lakni. Mármint szülői beleegyezés és igazgatói engedély nélkül nem. Ha nagykorú vagy, akkor a faluba beköltözhetsz minden ilyesmi nélkül – osztom meg vele az információt, aminek utánajártam nem is olyan régen. Egyébként most megsúghatnám, hogy először én is messzebb lévő helyen gondolkodtam, de egyrészt a macerás intézkedés másrészt pedig a gondolat miatt, hogy még évekig a kastélyhoz leszek kötve, elvetettem a dolgot. Jó a falu, sőt, a mi utcánk még különösen szuper is. És nincs is túl messze, remekül tudok kocogni oda-vissza, szóval még a testmozgás is megvan, plusz időráfordítás nélkül. Ami pedig nem egy hátrány, ha az ember még dolgozik is minden másnap. Vagyis ki tudja, hogy most hogy lesz így az ünnepek közeledtével. – Kezdj neki egynek, amiről úgy gondolod, hogy menne, aztán ha mégsem akkor válts. Így tudok a legegyszerűbben kideríteni, hogy mi a neked való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szélvész Szalamandrák csapattag, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 609
Összes hsz: 1337
Írta: 2019. december 14. 19:31 | Link




Imádtam Lauban, hogy mindig mindenhez volt valami használható ötlete. A szépségszalon kapcsán nem is jutott eszembe, hogy milyen nehézségekkel járhat ez az egész, de igaza volt, hogy előbb érdemes valakihez betársulni, hogy átlássam a dolgokat, meg úgy egyáltalán tetszik-e az egész.
- Ez szuper ötlet! Ha úgy döntök, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni, akkor ez kezdésnek bőven megteszi - csacsogtam a lánynak nagy beleéléssel.
- Persze a legfontosabb az, hogy legyen majd egy kis birodalmam, ami csakis az enyém - folytattam, majd belekortyoltam az üdítőmbe.
- Én is imádom az állatokat, önkénteskedem a menhelyen is. Múltkor elvittem egy diáktársamat is, megetettük, itattuk az állatkákat, jó érzéssel tölt el, hogy legalább valamilyen szinten gondoskodhatom róluk - meséltem a barátnőmnek vidáman.
- Az nincs sajnos, akkor más lenne a helyzet - nevettem el magam, hát igen, akkor valószínűleg nem az lenne a beszéd tárgya, hogy de jó lenne egy külön lakás vagy lakrész, hanem akkor elújságoltam volna neki a jó hírt, és áthívtam volna egy házavató buli keretében. Eszembe jutott Alíz partija, ami egész jól sikerült, igaz, neki gyönyörű lakása volt, de én megelégedtem volna egy egyszerű kis hellyel is, hiszen a lényeg az önállósodás számomra.
- Nekem a falu tökéletesen megfelel, sőt, talán itt élnék legszívesebben - válaszoltam neki tovább szürcsölve az itókámat. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy végül is bármikor tudunk találkozni a nővéremmel, a távolság nem akadály.
- A munka kicsit nehéz ügy, szeretek a magam ura lenni, nem bírom, ha parancsolgatnak. Viszont, ha valóra akarom váltani ezt az álmot, akkor kénytelen leszek alkalmazkodni valamilyen szinten. A puding próbája pedig az evés. Te maradsz a jelenlegi munkádnál vagy esetleg váltani akarsz valami másra? Hé, és barátnőknek nincs kedvezmény? - vigyorogtam nagy szemeket meresztve rá a sok-sok kérdésem mellett.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 14. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3103
Írta: 2019. december 16. 19:29 | Link

Dana

egy szép vasárnapon| o


Könnyű másnak tanácsot adni. Legalábbis ezerszer könnyebb, mint saját magunknak. Talán pont azért, mert kívülállóként tudom nézni a helyzetet, teljesen objektíven. Épp ezért jó ilyesmiről beszélgetni másokról. Új szemszögből tudom nézni a dolgokat én is, hála nekik.
- Tényleg? Na, ezt nem is tudtam – lepődök meg teljesen a menhelyes dolgon. Azt tudom, hogy a kacsája onnan van, de az, hogy ő ott kisegít, na az új. Viszont nagyon jó dolog, a kisállatoknak minden szeretet, törődés, segítség jól jön. Ha nem dolgoznék a pizzériában akkor valószínűleg én is felcsaptam volna önkéntesnek. Így sajnos nem sok szabadidőm van.
Alíz lakása nekem is eszembe jutott, amikor helyet keresgéltem magamnak. Legfőképpen az, hogy milyen fényűző, hogy milyen nagy és hogy nekem nem telik egy olyanra. Gyönyörű hely, de ahhoz tényleg mázli kell, hogy egy olyat birtokoljon az ember. Talán az én ízlésemnek egy kicsit túl modern is. Ha összevetjük a lakásommal, hát akkor ahhoz képest meg aztán pláne. Nálam minden tárgynak, bútornak lelke van, saját sztorija. Ki kell ismernem őket, hogy minden remekül működjön. A rádiónak néha például oda kell sózni egy kicsit, hogy ne rakoncátlankodjon, míg a tűzhely melletti szekrényajtót háromszor meg kell simogatni, hogy ne akarjon minduntalan kinyílni. Tudom, hogy egy pálcaintéssel meg lehetne oldani, javítani ezeket … de szeretem hogy ilyenek. Nem akarom megváltoztatni a hely egyéniségét. Nekem is megvannak a magam bogarai, akkor a lakásnak miért ne lehetnének meg?
- Klassz is, a suli sincs túl messze, mégsem odabenn vagy. Meg egy élmény felfedezni a rejtett dolgokat, amiket amúgy nem is biztos hogy észrevennél – bólogatok egyetértve, hogy mennyire jó is ez a falu.  Picit ki is bámulok az ablakon az emberkéket figyelve, na hát ezzel is remekül el tudok lenni. Nem egy nagy hely, legalábbis a szülővárosomhoz képest – ami azért nem valami nagy eresztés – mégis teljesen más a hangulata, sokkal jobban illik hozzám ez a közeg, mint bármi más. Az, hogy mennyire jól is érzem magam pedig lerí rólam.
- Egy jó főnöknek nem is kell parancsolgatnia. Elég kérnie, kedvesen udvariasan, mégis a dolgozók megteszik, amit kér. Örömmel, szívesen – vonok vállat. Ehgen, az nehéz ügy, ha valaki ennyire a maga ura akar lenni, úgy nehéz munkát találni. De talán nem lesz neki ezzel gondja. Én sokkal könnyebben alkalmazkodom, mondhatni jóval simulékonyabb vagyok. Nem is feltétlenül kell megkérni, hogy tegyek valami pluszt a melóhelyemen, látom, hogy szükség van a segítségemre és megcsinálom. – Maradok, naná, hogy maradok. Eleve hosszú távra terveztem, amikor elvállaltam a munkát. Szerencsére úgy tűnik ennek nincsen semmi akadálya. Klassz kis hely, szeretek ott.
Te jó ég, dehogy akarok én váltani. Bevált az a hely, és nem sok kedvem van megint keresgélni, meg megint a bizonytalanságba lenni. Most ráadásul pláne nem kéne, hiszen a lakbért ugyebár fizetnem kell. Csak úgy nem ugrálgathatok. Meg amúgy is, ugyan miért is tenném? A kedvezményes kérdésre felvonom a szemöldököm. Hát ez meg? Mégis milyen helyen van a barátnőknek bármiféle privilégiuma? Az ott dolgozóknak, na nekik van. Nyilván.  De ennyi. Nem is értem, hogy ez most honnan jött neki. – Nincs. Nem szokás az ott dolgozók akárkijeinek kedvezményeket adni egy munkahelyen sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 19 20 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed