A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876266#post876266][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 00:10[/b][/url]

Amon közelebb lép - neki pedig minden izma megfeszül. Hallja, hogy a medence túlfelén a beszélgetés félbeszakad. Ugyan sosem ő üt először, nem idegen számára a fizikai agresszió. Így beleáll a fenyegetésbe, még a poharát is leereszti a kezében passzívan jelezve ezzel, hogy nem szarta magát össze a provokációtól.
   -  Most a te húgod de az én feleségem lesz, szóval örülnék, ha még most kiszállnál a magánéletéből és az enyémből is. Az pedig, hogy ezt a státuszt összemosod a kalandokkal, inkább rólad árul el dolgokat és nem rólam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876270#post876270][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 01:02[/b][/url]

Tényleg kész arra, hogy elkenje Flaviu arrogáns kifejezését az arcán. Sőt, úgy az egész arcát elkenje. Le kéne nyugtatnia magát, mert amennyit papolt az évek alatt Charonnak arról, hogy az erőszak nem megoldás, most aztán szép példát mutatna.
Lehetne olaj a tűzre az utolsó mondat, ha olyan ing lenne ez, amit fel tud venni magára. Így azonban mindössze céljavesztett vadgalkozásnak hat. Ellenben a másik, azt megelőző mondattal.
- Lesz. Még nem az. Meglátjuk, milyen csontvázak esnek majd ki a szekrényből, semmi sem biztos. - Ami azt illeti, náluk sem üres a szekrény, Charon messze van a problémamentes fiatal lánytól. Ugyanakkor, ahogy eddig tapasztalta a húgától, inkább "all bark, no bite". Amikor épp harap, az is hat inkább csócsálásnak. Inkább csak odakap. Még nem elég idős, tapasztalt és megkeseredett ahhoz, hogy igazán marcangolni tudjon, hogy elég mélyre tudja mélyeszteni a fogait. Őszintén szeretné, hogy ez így maradjon: a világ érdekében is, de azért is, mert az azt jelentené, hogy nem érte elég csalódás a testvérét.
Néhány másodpercig még csendben és továbbra is veszélyesen közel áll Damianhoz, majd kényszerűen ellazítja a vállait. Nem egy állat, na. És nem mutathat rossz példát.
Addigra már a megfagyott levegő és jeges hangulat végett bátrabbak közelebb merészkedtek hozzájuk, eleinte azért, hogy alkalomadtán szét tudják szedni a két srácot. Most végül az egyikük taktikusan megveregeti Amon hátát és "amúgy mondani is akartam..." felcsapással elvonja a potenciális háborús zónából a srácot, míg a másikuk újabb koktélt nyom Damian kezébe, szintén valami figyelemelterő, felszínes témával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876273#post876273][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 01:38[/b][/url]

A nyugágyban fekve oldalra billentett fejjel, elgondolkodva nézi a feszített víztükör tetején lebegő, színesen világító gömböket. Halkan szipog - a törölközőt pedig, amit hosszú ideje már csak megszokásból szorít az arcához, átveszi a másik, rászáradt vértől maszatos kezébe. Tudja, hogy Amon valahol egy ugyanilyen nyugágyon, közel ugyanilyen állapotban, a szemöldökén felhasított bőrrel lábadozik, ez a gondolat pedig egész cseppet lendít a mentális állapotán.
Nem volt kérdés, hogy ha párbajra kerül a sor, veszíteni fog. De az sem, hogy ahogy a társaság leért a tágas borpincébe, majd pedig a nehéz vasajtó becsukódott mögöttük, ő és Amon lesz az elsők, akik szinte egyszerre jelentkeznek majd résztvevőnek. A nap előrehaladtával bár elfoglalta magát és nem foglalkozott a sráccal, néha akaratlanul is érezte magán annak a sértődött, vádló tekintetét, a feszültség pedig mindketten tudták, hogy nem maradhat feloldatlan.
Barbár? Talán. Ám hiába vesztett, amikor kézrázásra került a sor, jobban és majdnem megkönnyebbülve érezte magát? Elvitathatatlan. Senki sem vonhatja kétségbe a vér látványának felszabadító erejét, származzon az bárkitől. Noha nem hiszi, hogy a nézeteltérés megoldódott, de mielőtt hátat fordított volna neki, hogy kisétáljon a sebeit nyalogatni, a tekintete még elkapta a tűzszünet néma biccentését. Ez pedig egyelőre elég.
Újra szipog, a törölközőt végre elveszi az arcától. A szemgödrétől a szájzugáig nem kifejezetten mély, éles szélű vágás húzódik, a ball orrlyukából pedig érzi, hogy valamelyest még mindig szivárog a vér. Egy zaklatott szusszanással gyűri gombócba a törölközőt, majd hajítja a medence felé.
Halk csobbanás, a vízben lassan feloldódó vér. Összefont karokkal fordítja a fejét a csillagok felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876276#post876276][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 02:21[/b][/url]

Kíváncsiságból ő is elkéreckedett a többiekkel a párbajokat megnézni. Nem mindenkinek tetszik ez a fajta program a vendégek közül, ezért néhányan levonultak a pincébe, ami az elrendezés és berendezés alapján már nem először adott helyszínt ilyen soron kívüli varázslópárbajoknak fiatal varázslók és boszorkányok között. Izgatott lelkesedéssel tartott a többiekkel, mert ez olyan program, amit ő is igazán élvezni tudott. Sienna azt ajánlotta, ezt az estét még hagyja ki, és hogy lesz még a többi napon is ilyesmi, mert vannak, akiknek kifejezetten jó feszültség és energialevezetés. Ezt Sienna némi értetlenkedő hangsúllyal mondta, érezhetően nem érezve át ennek a gyökerét. Charon viszont kifejezetten tudta, honnan jön a késztetés. Sok éve már, hogy először megmutatta magát a varázsereje, és annak is sok éve, hogy tizenegy évesen belépett a Roxfort birtokának kapuján, de még mindig örömteljes csodálat járta át, ahányszor ráfogott a fehér eperfa markolatára. Az érzés, a mágia bizsergető érzése a bőre alatt, hogy szavainak és mozdulatainak nyomán átalakít vagy teremt, alkot - tárgyakat, érzéseket, színeket, szagokat.. és igen, alkalomadtán fájdalmat. Hogy hatalma van érintés és fizikai erőfeszítés nélkül hatni másokra. Mi ez, ha nem csodálatos? Hiába veszi körbe mágia születése óta, valahogy mindig újra és újra elönti a büszkeség.
Tehát mikor varázslatközpontú programot dobtak fel, rögtön felcsillant a szeme, és végtelen figyelemmel hallgatta valamelyik vendég összefoglalását, hogy is szokták, milyen szabályok mentén csinálni ezt. Elmondás alapján ez egy laza program szokott lenni, csak "funolnak", semmi különös - nehogy berozsdásodjanak így, a Roxfort elvégzése után. Ezért is lepte meg máris a legelső párbaj hevessége. Igazából... nem aggódott. Mármint felnőtt férfiak, tudják mit csinálnak(?), Amonnal már számtalanszor párbajozott és soha egyszer sem nyert (szóval minden bizonnyal Amon egy zseni) - Damian pedig. Hát, vele nem nyitották túl jól a napot, így hát nem vérzett a szíve túlzottan, ha őszinte akar lenni. Ettől még az "ez csak fun" felvezetés után egy komoly, és bár nem életre-halálra, de konkrétan vérre menő párbajt látni váratlan volt. Két dolgot vett észre ezalatt: 1. Amon még mindig olyan gyakorlott és ügyes, hogy sok évig kell még gyakorolnia neki is 2. Damian bár kevésbé proficient, pótolja alattomos taktikákkal. Ami alattomos vagy sem, de mégiscsaj taktika - és ha működik, hát működik.
Annyira azért nem működött, hogy ne egy emelt hangú "OKÉ, AMON, NYERTÉL" feladásban végződjön, ezzel megelőzve további fájdalmasnak ígérkező átkokat.

Utána még lement néhány párbaj. Úgy látszik, nem az az első eset, hogy egy ilyen párbaj volt egy éppen húzódó ellentét outletje. Igazi, varázslókhoz illő megoldás - gondolta ezt Charon még akkor helyben. Ő maga is gyakran adta ki a feszültséget hasonló módszerekkel. Damian nagyon hamar eltűnt, nem is maradt a többire, és Amon is elvonult Siennával. Először a bátyját kereste meg a birtok egyik végében Charon, de mielőtt még hallótávolságon belül ért volna feltűnt neki, hogy a menyasszonyával beszélget, miközben a lány a szemöldöke környékét tisztogatja egy nedves ruhával. Az egész miliő és hangulat olyan meghitt volt még távolról is, hogy inkább sarkonfordult. Aludni még nem volt fáradt, viszont az emberek más elkezdek elszivárogni a szobáikba, így nem sok program vagy beszélgetőtárs akadt. Utoljára azzal a sráccal akadt össze a nappaliban, aki a szabályokat magyarázta neki a pincébe menet. Ő nyomta a kezébe a kis fiolát is, azzal a felkiáltással, hogy "mostmár nem buzis" - és ha találkozik Damiannal, adja neki oda. Whatever.
Megnézte a szobában, nem volt. Megnézte még egy-két helyen: ott sem volt. Úgy döntött tehát, hogy nem érdekli, akkor majd előkerül, mikor előkerül, addig kimegy és élvezi kicsit az esti levegőt. Törvényszerű volt, hogy akkor találjon rá Flaviura, amikor már nem is érdekli a holléte - a srác kint ejtőzött a nyugánynál. Legfoglalhatja a lábadozás, mert semmit sem vesz észre a lány jelenlétéből, csak akkor, amikor tisztes távolból, de fölé hajol.
- Szóval itt vagy. - Semleges hanglejtés, semmi különös. Nem lelkes, de nem is gúnyos. Felmutatja a kapott fiolát a srác előtt. - Neked küldik, azt üzenik, "mostmár nem buzis", akármit is jelentsen ez.
Ha Damian elveszi, odaadja, ha nem, nyúl érte, akkor az ölébe pottyantja, mielőtt ő maga is leülne a nyugány melletti napágyra.
- Szarul nézel ki - közli egyszerű egyértelműséggel a sebek láttán, de különösebb szünet nélkül hozzáteszi azt is, hogy...
- De egész jól megdolgoztattad a bátyám. Ritkán lovallja bele magát ennyire egy párbajba. - Persze ennek az érzelmi hátterét nem tudja, de kivételesen nem is erről beszél. Inkább arról, hogy Damian egyik trükkös faint-je után Amon elég frusztráltnak érezze magát egy olyan átokhoz, aminek hála úgy néz ki a Flaviu srác arca, ahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876277#post876277][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 02:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876278#post876278][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 02:58[/b][/url]

- Ja, feltűnt, hogy egymásnak feszültetek. De ha mégsem vettük volna észre, valamikor az izomsorvasztó átoknál egyértelművé vált. - Még jó, hogy az nem talált el senkit, aljas egy varázslat. Egyszer két napig nem tudott járni tőle és baromira fájdalmas mellékhatása volt az összes főzetnek, amivel kezelték. Elnéz a medence felé, mert ebben a sötétben/félhomályban aligha lenne értelme a szomszéd heverőt vizslatni.
Nem is néz ki ez a hely olyan rosszul. Mármint adná magát, hogy végigpanaszkodja a hétvégét, milyen prosztó a nyaraló, és fú, így akarja majd elvenni meg minden, de nem lenne túlzottan hiteles. Talán a medence közelgése miatt, a víz hangja, a lebegő fények és az esti levegő olyan kifejezetten nyár-érzést ad, április ellenére. Kinyújtóztatja a lábát a napágyon.
- Ami azt illeti, de. - Hallani a visszafojtott és lelkesedést, hogy szabályosan direkt kurtán fogalmaz, mert az felnőttesebb és komolyabb, mint az a lelkes óda, amit a varázslópárbajokról tudna zengeni.
- A holnapiba be is szállok majd. Meglátjuk, mennyire rozsdás az alumni. A legtöbb volt évfolyamtársamnak elkentem a száját, de ez izgalmasabb. - Valószínűleg az itt párbajozók többsége össze tudná hajtani a lányt, ugyanakkor az is tény, hogy ő még frissen végzett, neki még inkább kezében vannak a párbajok és összetűzések - tehát legalább a győzelmet nem adná könnyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876279#post876279][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 03:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876280#post876280][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 03:49[/b][/url]

Tényleg nem is válaszol a kérdésre. Már csak azért sem, mert.. nem igazán tudja. A bátyja máskor is védte már meg, ha arról van szó - de általában nem igényli ezt tőle. Nem ment még soha oda egyik testvéréhez sem, hogy "bántottak, verd meg őket". Mert általában ő szanaszét átkozta azt, akivel baja volt. Vagy fordítva. A lényeg, hogy legtöbbször a saját konfliktusait saját maga szereti elrendezni.
Nem veszi észre, hogy nézik, viszont hallani hallja a felfelé görbülő szájsarkat Damian szavaiból. Magabiztosan elmosolyodik.
- Nembaj, jöjjön csak, inkább legyen izgalmas és legyen benne a pakliban, hogy összehajtanak. De ha azt mondod, hogy ez ma még csak bemelegítő volt, akkor majd én is beleadok többet.
Najó, nem mindent, talán a családi- és üzeleti titoknak számító kísérleti varázslatokat nem kéne.
- Max holnap én leszek olyan szépséges, mint most te. - Ez már csak ilyen, a párbaj velejárója, annyira nem is freakoutol. Most sem Damiantól, meg majd akkor sem, amikor esetleg az ő arca lesz összevadgalva. Lassan kifújja a levegőt, ezzel is csillapítva magát. Ma már úgy is majdnem mindenki aludni ment, felesleges ennyivel előre túráztatni magát. Lehetne ennél méltóságteljesebb.
- Eddig jobb, mint amire számítottam. - Azért ne bízza el magát Damian, ez csak annyit jelent, hogy nagyon alacsonyak voltak az elvárásai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876281#post876281][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 04:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876323#post876323][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 16:42[/b][/url]

Pedig már egész beleélte magát, hogy holnap úgy párbajozhat, mint ahogy a bátyjaival szokott. De ha ez a mai tényleg csak bemelegítés volt, akkor holnap nyilván lehet majd komolyabb varázslatokat használni.
- Nem kell aggódni, legrosszabb esetben Amon összefoltoz. - A reakciója mindenféle meggondolás nélküli - tényleg azt szokta meg, hogy ilyen esetekben a testvérei azok, akikre számíthat. Szürreális is lenne bármilyen gyors váltás, és hirtelen Damiant venni, mint valami szilárd sarokkő.
A strandkendő csomójával szórakozik a derekán mellékcselekvésképp - nem szokott hozzá ezekhez a chill beszélgetésekhez. Jobbára mindig csinál valamit, vagy olyan hamar eszkalálódnak, hogy az indulatok eléggé lefoglalják.
- Mert nincs szükségem rá. Láttam elég embert lealjasodni tőle, hogy ne irigyeljem az állapotot. Meghagyom a hányást, fetrengést, sírást meg az összes ilyet másoknak. - Olyan szánalmas tud lenni egy teljesen részeg ember, azok az összemosódott szavak, elkent mondatok, hogy egyben sem bírják tartani a gondolataikat. Nem, nem akar ilyen képet mutatni másoknak magáról. És ha ehhez az kell, hogy ne igyon számára megkérdőjelezhető ízű italokat, ezt az áldozatot meg tudja hozni.
- Nyilván, amikor muszáj, ünnepekkor meg ilyenek, akkor ráveszem magam. De fordítsuk meg, te amikor iszol.. miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876328#post876328][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 16:59[/b][/url]

Amon összefoltozza. Nyilván így lenne. Hiába a korábbi közjátékuk a medence mellett és hiába a teátrális faszméregetés átvitt értelemben a lány tulajdonjoga felett, zsigerből egyelőre benne sem merül fel, hogy neki kellene védelmezőként fellépnie, ha valaki összevagdossa a lányt. Gyakorlatba átültetve talán másképp élné meg a szituációt, most azonban a lány válaszára az egyetlen gondolata az, hogy ha holnap a lány tényleg kiáll akkor Amont fogja javasolni partneréül. Nem hiszi, hogy annyira eldurvulna a helyzet, hogy Charon megsérüljön - hiszen a mai párbaj nem volt egészen normális -, de ha mégis megtörténik, könnyebb lesz Amont felelőssé tenni.
A törölközőt még egyszer végighúzza az arcán égelenkedő seben, majd ahogy korábban a másikat, ezt is összegyűri és a medencébe dobja. A kioldódó vér a textil törül halvány rózsaszínre színezi a megvilágított vizet.
   -  Csak akkor iszom, ha oka van. Az alkohol hülyévé tesz. Néha pedig felszabadító hülyének lenni - válaszol a második kérdésre először. Ezt nyomatékosítva pedig le is nyúl a napágy mellett a kövön álló poharáért, amit még mindig félig tölt a soha el nem olvadó jégkockák körül maradt kevéske, rozsdabarna koktél. A sötétben nehéz lenne kiszúrni a tündérpor enyhe, fénylő kavargását, legfeljebb akkor, amikor feljebb ülve a szívószálával megkavarja az italt.
   -  Ha nem iszol, szedsz valamit? - A kérdés provokáció vagy sértés is lehetne, az ő férfoltos arca azonban csak kérdőn fordul a lány felé. - Tudod, nekem azt mondták, rossz társaságba keveredtél. Ehhez képest eddig alulteljesíted az elvárásokat, mint családi szégyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876332#post876332][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 17:22[/b][/url]

- Na ez az, amit sosem fogok megérteni. - Ennyi, aztán nem spilázza túl a témát. El sem tudja képzelni, mi lehet felszabadító abban, hogy az ember szándékosan alkoholba fojtja az agysejtjei nagy részét. Soha semmi gondját nem oldotta még meg az, hogy nem foglalkozott velük. Igaz, alkalmanként az sem, ha foglalkozott, de az más kérdés, mert legalább tudja, hogy megpróbálta. Könnyebb elviselnie a kudarcokat, mint a "mi lett volna ha" kérdést.
Az ezt követő kérdésre felvonja a szemöldökét, és igazából kezd nem tetszeni neki, hogy faggatják erről. Nem megmondta, hogy nem szeret magán kívül lenni? Mostmár oldalra is fordul és felül, inkább törökülésbe helyezkedve.
- Mivan? Nem, kurvára nem, és nem is tervezek. Szeretek tudni magamról, meg arról, mit csinálok. Szánalmas mentegetőzés tud lenni, hogy "jaj csak részeg voltam" meg "a kokain volt, nem én", mikor valami elbaszódik. És valahogy mindig elbaszódik valami, ha drogok vagy alkohol kerül a képbe. - Szabályos gúny színezi a hangját, bár inkább ez még csevegő, mintsem aktív ellenségesség. Ugyanakkor eszébe jutnak olyan alkalmak, mint amikor Rosier azzal próbált mentegetőzni hatodikban, hogy hát sok volt a lángnyelv whisky a roxmortsi fesztiválon.
- Ez csak a szüleim felesleges mániája. Elkapta őket a para, hogy fiúhoz van közöm, szóval mivel nem a kedvencük, nyilván rossz társaság. - Megforgatja a szemét, mert nevetségesnek találja. Csak azért, mert ők elfelejtették, hogy kell kiállni magukért ebben a mai túlzóan negédes társadalomban, másoknak nem kellene így tennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876334#post876334][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 17:32[/b][/url]

   -  Oké, okkké, csak kérdeztem. Te tudod - hárít a pohara fölött. A lány heveskedő válasza sejteti számára, hogy némi feszegetéssel találhat valamit, ami az alkoholhoz vagy drogokhoz köthető. Ő azonban most nem keres aktívan támadási felületet, hogy ráharapjon a témára. Így mindössze, amíg kiissza a koktélja maradékát és visszateszi a poharat a földre, agyban feljegyzi magának a részinformációt.
A napágyban heverészve a lányt nézi, amíg az beszél. Pótcselekvésként a hüvelykujjával az ellentétes kézfejére száradt vért kapargatja.
   -  Mesélj Rosierről - veti fel hirtelen. A rossz társaságon keresztül Charon végeredményben magától hozta szóba a témát, így az átvezetés természetesnek hat és talán nem tűnik fel az előző pár kérdésének taktikussága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876340#post876340][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 18:00[/b][/url]

Éppen lefelé nézett, miközben a strandkendővel matatott, de a hirtelen kérésre, meg arra, hogy valaki más szájából hallja a Rosier nevet, felkapja a fejét. Miért kéne mesélnie, semmi köze hozzá. Vagyis de, valamennyi köze van, mégiscsak pillanatnyilag, átmenetileg a vőlegénye vagy mi. Gondolom adja magát, hogy akar róla tudni - fut át a fején, majd képzeletben megvonja a vállát. Azt hitte, ez egy nagyon kellemetlen téma Damiannak, de ha ő maga kérdez róla...
- Két évvel felettem járt a Mardekárban. Az a fajta ember, aki köré automatikusan odagyűlnek a többiek. Már most a minisztériumban van gyakorlaton, és amilyen, biztos vagyok benne, hogy később vezetői pozícióban lesz.
Már most olyan büszkén beszél róla, mintha pillanatnyilag is a férje lenne, és arról dicsekedne, milyen accomplished csodás ember is a párja.
- Vannak hibái, de apámék teljesen felnagyítják ezeket. Legalább ő nem szépeleg és bizonygatja, hogy a varázslóknak be kéne feküdnie a mugliknak, csak mert azok többen vannak. - Elhúzott szájjal közli ez utóbbit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876352#post876352][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 19:05[/b][/url]

Elfordítja a tekintetét a lányról, a fejét visszadönti a nyugágyra és inkább ismét fölnéz a csillagokra. Kellemetlen a téma? Abszolút, mármint... érti, hogy kellemetlennek kellene lennie és mióta beszélt Charonnal a pubban, az agya hátsó polcára el is tette a problémát, amit egy név és arcnélküli idegen jelent. Érzelmileg azonban egyelőre nem érzi át igazán a kínosságot. Nem tud és nem fog féltékenykedni olyasvalakik miatt, akiknek a létezéséről hetekkel ezelőtt még csak nem is tudott.
Tehát Mardekár. Minisztériumi gyakornok. Jövendőbeli vezető. Beharapja az alsó ajkát, töprengve ráncolja össze a homlokát, míg hallgatja a leírást, ami... ami a köreikben egyáltalán nem meglepő. Ha a születése pillanatában nem lett volna lefektetve már, hogy a családi Estate székébe kerül, minden bizonnyal ő is a Minisztériumban tologatná a papírokat. Így Charon szavai még csak nem is hagynak benne igazán nyomot, közvetlenül az utolsó mondatig.
Ekkor azonban a keze abbahagyja a kézfeje piszkálását.
   -  És te sem hiszed, hogy a varázslóknak be  kéne feküdnie a mugliknak, csak mert azok többen vannak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876360#post876360][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 19:54[/b][/url]

Úgy néz Damianra, mintha valami furcsát kérdezett volna, de legalábbis valamit, ami teljesen magától értetődik.
- Ez nem arról szól, hogy én mit hiszek. Egyszerűen csak tény. Nekünk ott a mágia, ami nekik nem hozzáférhető. Még a világ működése is bizonyítja azzal, hogy nekünk többet ad, mint nekik.
Nem is tudja, miért kell ezt mindig bizonygatnia, mikor felmerül. Lehet itt úgy tenni, hogy a muglik egyenrangúak, de egyszerűen csak nem azok. Ha azok lennének, akkor nem lennének elzárva a világ egyik legfontosabb erőforrásától, a manától.
- De ja, a válasz nem. - Ugye nem valami csőszt találtak neki a szülei? Csak most, hogy ez a téma felmerült jut eszébe, hogy tulajdonképpen még nem volt szó erről. Mi van, ha Flaviu is ez a new wave "jaj egyenlőséget a majmoknak" irány?
Ennyi, akkor itt sincsen. Addig fog sztrájkolni, míg valaki fel nem bontja az eljegyzést, kukába a türelmes "érjük el, hogy adja fel" tervekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876367#post876367][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 20:25[/b][/url]

A beszélgetés pedig egy különös és nem várt fordulatot vesz.
A félig feltámasztott napozóágyon fekve a lány felé fordul és maga előtt összefonja a karjait. Bár az arca részben árnyékba borul, részben pedig még mindig rászáradt vércsíkoktól maszatos, elgondolkodó kifejezést vesz fel. Mintha csak egy felületes csevegésben venne részt és tényleg érdekelnék a lány szavai. A szeme az egyedüli, ami kutatóbb, mint korábban.
   -  Ezzel nehéz vitatkozni. De szerintem senki sem állította, hogy a muglik egyenrangúak, mindössze hasonlóak hozzánk.
Mielőtt válaszolna, egy pillanatra elpillant a lány válla fölött, hogy biztos egyedül vannak-e, de ez talán nem észrevehető a félhomályban. A legtöbb ember valószínűleg felülne és felháborodottan visszakérdezne most: arra célzol, amire gondolok? Mások csak kínos félrepillantások közt rántanának vállat és terelnék el a témát ráérezve arra, milyen témát kerülget a lány.
Damian azonban más. Nem tudja, mibe tenyerelt bele, azt sem, hogy egyáltalán beletenyerelt-e bármibe: hiszen csak beszélgetnek, idegenkednek egymás előtt, így bőven előfordulhat, hogy Charon szavai csak rosszabbul hangzanak, mint ahogy azt tervezte. Rákérdezhetne? Abszolút.
De nem fog.
   -  De ezek manapság kényelmetlen gondolatok. Senki sem mer beszélni róluk. Megértem, hogy anyádék befeszültek tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876373#post876373][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.06. 20:47[/b][/url]

- De, elég sokan állítják, és ez éppen elég baj. Mármint amúgy azt én is tudom, hogy a háború.. well, egyik háború sem volt oké. - Már csak azért sem, mert egy rakás aranyvérű hagyta, hogy egy istenkomplexusos sárvérű igazgassa őket. Ha őszinte akar, azzal a részével nem annyira rezonál, hogy a mulgiknak el kellene tűnniük a föld színéről: ahogy a majmokat és állatokat sem kívánja, hogy megszűnjenek létezni, csak mert nem emberek.
- Viszont a varázslótársadalom azóta is túlkompenzál, pedig évtizedek teltek el, és veszítjük el az identitásunkat, mint varázslók és boszorkányok.
Többek közt a Yaxley-k is, például nem normális szerinte, hogy a családi vagyon egy része minden évben jótékonysági eseményekre megy el, meg sárvérű diákok tanulmányainak a támogatására. És mindez miért? Azért, mert harminc évvel ezelőtt a szüleinek a szülei úgy döntöttek, rossz módszereket használnak majd jó cél érdekében. Mert azt igazán senki sem róhatja fel nekik, hogy meg akarták védeni a varázsló tradíciókat! Mégis azóta mindenki azt várja, hogy leszegett fejjel járjanak.. mindenki alatt leginkább az ilyen sárban fetrengő szabadságharcos wannabeket érti. Sok ilyen gondolatot hallott Rosieréktől és az idősebbektől a társaságban, és minél többször, minél meggyőzőbben hallotta, minél inkább olyanoktól, akiket szeret vagy felnéz rájuk, annál több valóságtartalmat tulajdonított az elhangzottaknak.
- Legyen is csak kényelmetlen gondolat, mert kényelmetlen, ami történik. És nagyon is probléma, hogy mindenki csak elnéz mellette. A szüleim is csak beleragadtak ebbe a kényszerbizonygatásba. És épp elég baj, hogy úgy érzik, bizonygatniuk kell. Nem kell nekünk bizonyítani semmit, senkinek.
Kifejezetten beleéli magát a mondandójába és igazán elmélyült lendülettel beszél a témáról, ami kétséget kizáróan valóban aggasztó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876388#post876388][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.06. 21:18[/b][/url]

Charon tovább beszél. Háborúkról, kompenzációról, identitásról. Tudja, hogy elmúlt tizennyolc éves, ám alig; ezek pedig nagy szavak és még nagyobb gondolatok valakitől ennyire kevés élettapasztalattal. Damian nem sokkal idősebb nála - bár ebben a korban még súlyosnak tűnhet a szakadék -, de nincsenek ilyen szélsőséges nézetei.
A szavak azonban ismerősek számára. Ő is a Roxfortba járt. Ő is volt tizenpár éves. Organikusan ő is megtalálta azt a társaságot, akikkel osztozott abban a bizarr élettapasztalatban, hogy a nevüket a születésük pillanatában a könyvtárszoba falára hímezték. Tehát ő is hallotta a frázisokat, bár a baráti társasága összekacsintva és gyáván az asztal alatt dédelgette a forradalmár gondolatait. Nevettek a sárvérűeken, visszaböfögték az idősebbektől hallott, bántó vicceket, de gyávábbak voltak ennél továbbmenni. Az időszak pedig hamar elmúlt és mint annyi másik kínos, tinédzserkori emlékké fakult.
Tűnődve nézi és hallgatja a lányt. Nem szeretné levonni a következtetéseit, most még legalább is. Rossz társaságba keveredett - azt mondták. Ezzel pedig az elsumákolt, félrenéző kifejezés új értelmet kezdett nyerni benne.
Először feltámaszkodik a kezén, majd ő is felül a lánnyal szemben az alacsony napozóágyon.
   -  Mit értesz identitás alatt? Mugli tárgyakat, mugli módszereket vagy mugli gondolatokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876404#post876404][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.04.06. 21:50[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Persze, naná. Gyere csak - válaszolja máris lelkesen bólintva, hogy mutatja ő bizony, hol lehet hagyhatja minden csomagját Timi is. Nem is kell cipelniük, azt megoldja helyettük egy fábol készült, alacsony peremű tároló, ami úgy húsz centire lebeg a föld felett. Igaz, használhatná a megfelelő bűbájt is, de már megszokta, hogy itt a dolgok számottevő része rúnamágiával működik, mint ez is. Rárakja a táskákat, és ez egész fellibeg az emeletre a már bejáratott útvonalon magában is. Ők pedig követhetik a csomagokat a lépcsőn.
- A testvéreimet is mind megismerheted, természetesen. A kicsik ilyenkor még vagy anyával vannak vagy esetleg a nagyival, majd mindjárt kiderítem azt is, de majd este vacsira úgyis mindenki hazaér. Nagyapát már nem ismertem, ő nagyon rég meghalt, de a többieket mind megismerheted - magyarázza felfele baktatva, aztán odafönt balra fordul a folyosón. Most jut csak eszébe, hogy lent akad családi fotó, de sebaj, majd később azt is megmutatja. - Erre lesz. A nagyi az egyik legszebb vendégszobát készítette elő, a tengerre néz. Itt is van, ez meg itt az én szobám - közli az ajtóra mutatva, ami a szemközti oldalon található, a szemben lévő szobától jobbra közvetlen az első. Egyelőre azonban a vendégszoba ajtajának kilincsét nyomja le, hogy aztán meglökve az ajtót az kitáruljon, Timi pedig beléphessen. Világos szoba várja bent, hatalmas ággyal, éjjelszekrénnyel meg egy ruhásszekrénnyel. A padlón puha szőnyeg. Kellemes meleg van bent, a nagy ablakon túl pedig nem is olyan távol a tengert látni. Majd meg kell mutatnia kint is, hogy milyen szép vidék ez. - Érezd otthon magad. Gyorsan lepakolok én is, és megmutathatom a szobámat is - veti fel egy egészen picit hezitálva, nem akarja azért nagyon körbe rángatni sem Timit, de magára hagyni sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876408#post876408][b]Óvári Bernadett - 2024.04.06. 22:34[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

A mélyen dekoltált, hosszú, fekete bársonyruhát most valahogy kifejezetten azért vette fel, mert Balázs is csatlakozik erre a kis ünnepségre, amit Lovisa szervezett. Meg is érdemli, hiszen megszerezte a doktori címét végre, miután évekig kutatta a vikingkori gyógyító talizmánokat. Egész szép kis disszertációt sikerült végül összeraknia, ami bizonyára rövidesen fel is kerül legalább az ajánlott olvasmányok listájára néhány professzornál, ebben Detti máris biztos. Gratulált barátnőjének már a nap folyamán párszor, de most még mindenképpen sort kerít egy koccintásra is. Büszke rá. Valaha együtt jártak rúnatan órákra, ott ismerte meg, és azóta is tartják a kapcsolatot. Koccint vele, puszit nyom az arcára, és már sokadjára ismétli el, hogy mennyire örül a sikerének, mielőtt még mindenki más is megérkezne lassan, hogy hasonló módon gratuláljon neki. Nincs nagy tömeg, csupa régi ismerős, meg a nő családtagjai, talán ezért is ennyire puccos ez az egész alkalom. Mégiscsak egy Berger lány. Detti ezeken már meg sem tud lepődni, miután közel tíz évet töltött itt. Újabb pohár pezsgő után nézve botlik bele aztán valakibe, szó szerint, s csak akkor jön rá, kihez is van szerencséje, amikor az illető derékban elkapja, hogy el ne essen. Igazi meglepetésnek bizonyul egykori csoport- és munkatársa, akit délelőtt nem látott az egyetemen felbukkanni.
- Nahát, Sigge. Köszönöm. Rég láttalak- szólal meg kicsit zavartan nevetgélve, miközben megbizonyosodik róla, hogy ruhája nem csúszott el semerre, hiszen ez aztán a kellemetlen helyzet. Pedig nem is magassarkúban van ez alkalommal, hogy legalább azt átkozhatná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876409#post876409][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.06. 22:51[/b][/url]

Egyáltalán nem volt rossz ötlet ez a kis kiruccanás, Dettivel volt idejük felfedezni a várost, remek éttermet is találtak, szóval szuperül telt el pár nap és tényleg szó szerint lehetősége volt arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjon. Mióta kijött a börtönből, amúgy is ez volt az első külföldi útja, és úgy alapból az első olyan programja, ami teljes mértékben a testről és a lélekről szólt.
Ez a nap gyorsan eltelt, este egy diploamosztó partira volt hivatalos Detti, amire Balázst is elhívta, s bár a férfi először nem akart kellemetlenkedni, végül mégis csak le tudott akasztani a szekrényből egy fehér inget és egy alap sötét öltönyt, hogy tisztes ruhában kísérhesse el partnerét. Persze befelé menet, ha rákérdeztek, már úgy lett bemutatva, mint egy kedves barát, ő meg persze mosolygott, biccentett és kezet fogott, mert hogy tulajdonképp tényleg az volt, egy barát. Az, hogy ez milyen minőségében mutatkozott meg kettejük közt, nem volt a homlokukra írva, ahogy az sem, hogy alig néhány órával korábban még egy talárt húzott le Dettiről a bérelt hálóban.
- Kicsit körbenézek, hozok egy italt  - mondta egy mosollyal a nőnek, és felfedező útra indult, megnézte a falon lógó festményeket, némelyik alatt még felirat is volt, azokat elolvasta, és úgy szemrevételezett mindent is. Eszébe jutott az, hogy anno, még bűnöző korában milyen sok ehhez hasonló házat törtek fel, ahonnét ilyen festményeket és műkincseket loptak. Pontosan meg tudta volna mondani, hogy milyen áron tudnák értékesíteni ezeket a fekete piacon, na de ez már a múlt, Balázsnak pedig esze ágában sem volt visszasüllyedni azokra a vizekre. Köszöni szépen, leülte a büntetését és ennyi volt.
Gyorsan tovább is sétált, végre megtalálta a svédasztalt, ami csupa finomságokat rejtett, csípett is egy-egy falatot, de most nem akart még felpakolni, úgy gondolta, hogy majd később közösen esznek, így most inkább az italra fókuszált. El is vett egy pohár whiskeyt magának, majd azzal és pár szem mogyoróval indult vissza, amikor megakadt a pillantása Dettin és azon a meglehetősen jókiállású fazonon, aki épp a nőt ölelgette. Balázs pillantása elkapta azt a mosolyt, a kacagást, a derékon pihenő kezet, és majdhogynem még a szöget is kiszámolta, hogy pontosan milyen távolságra is vannak egymástól. Mint egy radar, úgy mérte végig őket a másodperc tizedrésze alatt.
- Ne is mond, de még gyönyörűbb vagy! Mikor is volt? Emlékszel arra a forró nyári éjszakára? - a pasas megvillantotta a fogsorát, melyet Balázs könnyű szerrel tehetett volna tönkre , elég lett volna könyökkel behúznia egyet, miután gyomron sorozta. Forró éjszaka? Nofene, miféle titkai lehettek Dettinek, s leginkább, miféle stockholmi emlékek fűzték ehhez a pasashoz.
- Helló - egy mosollyal lépett oda hozzájuk, hol Dettire, hol a pasira pillantott, aki láthatóan kissé értetlenül nézett, mintha nem is érteni, hogy Balázs mit akar.  - Itt az italod - bár eredetileg magának hozta, most inkább Dettinek nyújtotta , nem ,véletlenül sem azért, hogy jelezze a másik kakas felé, hogy ez a tyúk bizony vele van. Vagy mégis? Hm, Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876411#post876411][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 01:00[/b][/url]

- Is. Igen. Elfelejteni értékelni a mágiát az életünkben, helyette ezeket az ócska eszközöket használni. Folyton figyelni és alkalmazkodni hozzájuk, rejtőzködni. Egy csomó varázslóakadémia átvette a mugli egyetemek felépítését is. Vannak, akik napokig nem használnak semmiféle mágiát, csak úgy élnek, mint a muglik. Nem azért van a birtokunkban, hogy csak úgy megfeledkezzünk róla. Az igazán izgalmas és érdekes varázslósportok is már csak ritka látványosságok sok helyen, a kviddicset leszámítva.
Minden, ami az ő életét izgalmassá és színessé tette fiatal gyerekként, amiket az apja és bátyjai mutattak neki vagy ahova közösen eljártak.. a roxfortba menetel után, mikor a világ joban kinyílt, akkor jött rá, hogy ezek kuriózumok. Hogy egy csomó vele egykorú azt a buta telefont nyomkodja, meg azokban a hangos autókban zötykölődnek hoppanálás, zsupszkulcs vagy seprű helyett.
Az ébreszti rá, hogy egyszerre mennyit beszélt, hogy érzi, kiszáradt a szája, ígyhát megköszörüli a torkát.
- És még lehetne sorolni. A lényeg, hogy azért születtem boszorkánynak, hogy boszorkányként éljek, nem azért, hogy a muglikat utánozzam.
Abszolút kiforratlan kis vélemény, még ha némi alapja van is. Pontosabban inkább érthető, honnan jön, miből táplálkozik a téves meggyőződése. Ha már itt tartanak, már egy ideje a perifériáján úszkál két véres törölköző a medence vizében, és eddig tudta csak úgy figyelmen kívül hagyni. Az egyik első dolga volt megjegyezni néhány manó nevet, elvégre ők fogják kiszolgálni a következő napokban.
- Canpy! - Emeli meg a hangját épp csak annyira, hogy a megszólított manó egy pukkanással megjelenlen mellettük. - Szedd ki kérlek azt a két rongyot a medencéből és hozz egy nedves ruhát. - Nem a végtelen jóindulat dolgozik benne, inkább csak hosszú évek berögződései, illetve az, hogy ahányszor a félhomályban ránéz Damian arcára, az még mindig száradt vértől maszatos. Nem, nem fogja gondoskodóan ő letisztogatni, de legalább a cselekvéssorozatot magát belökheti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876412#post876412][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 01:15[/b][/url]

A szája mosolyra húzódik. Nem vidám, a gesztus, hanem elgondolkodó. Az éles és szinte riasztó kezdést követően ugyanis abban, amit a lány mond, nos... elvitathatatlanul van ráció. Elfogadja és betartja a rejtőzködési szabályokat, hiszen ellenkező esetben megbüntetnék - azonban nem ért egyet velük. A mugli tárgyak használata azonban gyerekkora óta az élete része, hiszen az apja kviblinek született és a varázsvilágban él ugyan, de meg kellett tanulnia nélkülözni az eszközeiket. Damian így abban a sajátos helyzetben szocializálódott, amiben közelről tapasztalta mindkét világ előnyeit és hiányosságait.
Válaszra nyitja a száját, a manó érkezése azonban egy pillanatra belefojtja a szavakat. Összekulcsolja a kezeit maga előtt, hogy a térdei közt lógatva őket nézzen vissza a szedelőzködő állatról a lányra.
   -  Vetkőzz le - felel könnyedén -. Ezekben úgy nézel ki, mint egy mugli, Charon. Vedd le a ruháid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876413#post876413][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 01:36[/b][/url]

Teljes és száz százalékos mértékben felkészületlenül és váratlanul éri Damian megszólalása. Maga a száraz utasítás és nyilván a szavak tartalma is. Először meghökken, a meglepetés nyilvánvaló az arcán, majd a változás is, mikor elborul a tekintete. Nem tudja, kinek képzeli magát ez a srác, de nyilvánvalóan teljes és totális tévedésben van, hogy vele mit lehet megengedi és mit nem.
Felkel a napozóágyról, és szó nélkül a háta mögé nyúl, hogy kioldja a fürdőruha felsőjét. A mozdulataiban az ég világon semmi csábító és játékos nincsen - pont ugyanolyan száraz és tárgyilagos, mint Damian volt. Nap elején szemérmeskedett és zavarban volt, de nem elején nem vitték fel ennyire a vérnyomását, mint ebben a pillanatban. Kezébe fogja a levetett felső részt és ha Damian esetlek ellenkezne, mondana valamit, kihasználja az alkalmat, hogy egészen konkrétan a szájába tömje azt. Ha erre nincs alkalma, akkor csak lekezelően a feje fölé tartja és ráejti.
- Te velem kurvára nem fogod a nagyfiús kivagyi taktikáidat játszani, Flaviu-
Azzal nem is ül vissza vagy marad itt, mert félő, hogy bele találná fojtani a srácot a manó mellett a medencébe. Helyette fellengzősen a válla mögé dobja a haját és visszasétál az épületbe.
Amikor már nincs szem előtt, az első dolga azért a mellkasa köré hajtani a strandkendőt, de a drámai kilépőt nem ronthatta el ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876414#post876414][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 02:11[/b][/url]

A mondata nem igazi utasítás. Még csak nem is igazi sértés. És pláne nem kérés. Inkább egyfajta taktikai odaszúrás a lány mondandójával kapcsolatban - a domináns áthallás már csak kellemes, meglepő plusz. Szereti ezt csinálni az emberekkel akkor, amikor még nem ismeri őket: meghallgatni, egyetérteni, majd kirántani alóluk a szőnyeget, hogy utána azonnal szabadkozzon: bocs, csak egy rossz vicc volt! Szeretné látni és szeretné túllépni Charon határait, így amikor az láthatóan meghökken, majd pedig feláll, sértett vagdalkozásra számít. Követve a lány mozdulatát ő a kezeire támaszkodik maga mögött, hogy felnézhessen rá, ekkor pedig már nem palástolja a vigyorát, ami... pillanatokon belül, ahogy jött, úgy tűnik el az arcáról.
   -  Állj - vágja rá azonnal, ahogy Charon a háta mögé nyúl - állj le - ismétli meg nyomatékosan, és ebben a kérésben már leheletnyi pánik csendül. A textil a lány kezébe hullik, közelebb lép, ő pedig ezzel reflexből emeli az arca elé a karját felkészülve rá, hogy megütik. A szituáció túl gyors és túl szürreális hozzá, hogy igazán feldolgozza, vagy egyáltalán, hogy elfordítsa a fejét. A ruhadarab a fejére hullik, majd onnan lepottyan a vállára.
Őszinte megdöbbenésben válik mozdulatlanná. Ez... hogy mi?
Ritka pillanat, amikor Damian Flaviu nem tudja, mit válaszoljon. Csodálkozva pislog és nézi végig, ahogy Charon meglibbenti a haját, hátat fordít, majd elsétál a sötétben.
Másodpercek telnek el. A kezét visszaejti maga mellé a nyugágyra. Érzi, hogy a fürdőruha a válláról most már a kézfeje mellé esik... majd elneveti magát.
Hát ez fenomenális! Charon, mielőtt belép a nyaraló ajtaján, még hallhatja a nevetését. Azt azonban már nem láthatja, hogy Damian jókedvűen a földre pöcköli maga mellől az anyagot, majd visszahever a nyugágyba. Nem is reménykedett benne, hogy aludni fog ma, de ezek után pláne nem fogja követni a lányt a közös szobájukba és különben is...
A telefonját némi fészkelődéssel húzza elő a farzsebéből. A képernyő fényénél hunyorogva kikeresi Kamilla számát, miközben pedig az ujjai az üvegen matatnak, a másik kezével csettint a vizes ruhával visszatérő manónak. Még egy ugyanilyet, mutat az üres poharára, majd rányom a küldés gombjára:
mi van rajtad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876429#post876429][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.07. 11:54[/b][/url]

A lány szavai pofonként csattannak. Csend lesz, ahogy lassan közénk ül, amit mondott, tekintetem pedig egyből megváltozik; a látszatot eddig fenntartani igyekvő, művi arckifejezésemen repedések keletkeznek. Ajkaim elnyílnak, csak tátogni tudok, mert ez nem fair - közben pedig igenis igaza van Alteának, és nem kellett volna megesküdnöm arra, amit mondok. A borogatás hideg cseppjei lefolynak a gerincemen, ami arra késztet, hogy kissé kihúzzam magam.
Ez nem elég, mielőtt megszólalhatnék, a másik tovább üti a vasat. Szavai nyomán ismét bevillan egyetlen másodpercre az alak a sötét játszótéren és a furcsa érzés, mely vele párosul. Érzem, hogy újfent leizzadok kissé.
- Altea! - Szólok rá. A negédes hangja, mosolya mögött meghúzódó indulat szinte égeti a bőröm tekintete nyomán. Nem is tudok sokáig a szemébe nézni; elfordítom a fejem és lehunyom a szemeim. A lány egyre erősebben szorítja tarkómra a borogatást, a nyomás pedig gyakorlatilag fizikailag tapintható a télikertben. És nem javíthatom ki, nem szólhatok rá, mondhatom meg neki hogy megbízhat bennem, hiszen most mutattam meg neki, hogy ez nem így van. Tudja, hogy hazudok, és nincs értelme tagadni.
- Altea, nézd, nem vagyok őszinte, de jó okom van rá - nyögöm ki végül. - Sajnálom a hazudozást, de már lételemem, ha erről van szó. És igenis... megbízhatsz az esküjeimben, mostantól legalábbis. - Akaratlanul is meghúzódik a nyakam a borogatás alatt, hogy még erősebben simuljon a bőrömre. - Sajnálom, rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876446#post876446][b]Óvári Bernadett - 2024.04.07. 14:12[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

Számos, már egészen rég látott ismerőse és barátja van itt, akikkel együtt tanult vagy éppen dolgozott az elmúlt évek során, mielőtt fogta volna magát, hogy hazatérjen Bogolyfalvára, csak mert a nővére is hazament. Utólag kicsit ostoba döntésnek érzi, de egyelőre még úgy van vele, hogy legalább a disszertációját befejezné, és tulajdonképpen a munkája sem annyira unalmas, mint várta. Nem mérhető a régihez, de azért megteszi. Na meg ott van Balázs is, akihez nem tudja, pontosan milyen kapcsolat is fűzi, de ott van. Meg történetesen itt is, hiszen meghívta. Bólint arra, hogy a férfi ital után néz, leginkább csak tudomásul veszi, bár azt sem igazán érti, miért kell erről neki külön szólni, hiszen mindenki maga tudja, mire van éppen kedve vagy szüksége. Nincsenek összenőve. Tudomásul veszi a tényt, aztán először Lovisának gratulál ismételten, majd maga is újabb pohár pezsgőre pályázna, de nem jut addig, mivel szó szerint sikerül egy újabb régi ismerősbe botlania.
- Iránban voltunk, ott elég jellemző ez nyáron - válaszolja a férfinak, szemöldökét kissé megemelve a kijelentés hallatán, de mégis elmosolyodik aztán. Sigge mit sem változott ezek szerint. Mindig is ilyen volt, amióta csak ismeri. Balázs hangját hallva a férfi felé pillant, majd meglepetten néz a pohárra. Biztosan nem kért italt tőle, de ha már ilyen kedves és éppen whiskey-t hozott, nem fog ő akadékoskodni ezen.
- Köszönöm - mondja, elvéve a poharat. - Nem azért indultál, hogy magadnak szerezz italt? - kérdezi meg aztán mégis, már a poharat szorongatva. - Ó, egyébként ő itt Sigge Ulvaeus, csoporttársam volt az egyetemen, aztán meg együtt dolgoztunk néhány közel-keleti projekten - mutatja be Balázsnak a másikat, majd visszafordul hozzá is, hogy ugyanúgy Balázst is bemutassa. - Ő pedig itt Jávor Balázs, vele az alapképzést végeztem együtt, és rengeteg hülyeséget csináltunk az évek alatt. Ugye? Emlékszel, amikor lenyúltuk Matyi könyveit és úgy kellett összevadásznia a kastély minden pontjáról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876450#post876450][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.07. 14:40[/b][/url]

Egyáltalán nem szimpatikus neki ez a Sigge, olyan tenyérbemászó a képe, bár a nők számára bizonyára megnyerő lehet, legalábbis ezt feltételezi Balázs. Azt sem érti, hogy miért nem vette még le Dettiről például a mancsát? Most szóljon a nőnek, hogy ő tolja el a kezét? De nem, inkább egy rohadt szót sem szól, csak hallgatja ezt az izgalmas forró éjszakás sztorit. Hát remek, részletezni is fogják? Ekkor derül ki, hogy Iránban voltak, ott persze valóban jellemző a forróság, na de ki tudja, hogy mi is volt. Mindenesetre félbeszakítja a bájolgó csevegést, nem akar tolakodónak tűnni, de mégis csak jelezné, hogy ott van.
- De igen, ott ittam és tudtam, hogy mire visszatérek, üres lesz a poharad - mondja egy mosollyal, ez még akár figyelmességként is felfogható.
- Örvendek - nyújt kezet és jó szorosan meg is szorítja kézfogásnál, közben végig mosolyog. Hogy Merlin átka tépne szét. Gondolja magában.
- Igen, emlékszem - mosolyog, de most valahogy ez sem túl őszinte, meglehetősen kellemetlenül érzi magát ebben a társaságban. Akárhová is néz, mindenütt diplomások, doktorok, tudósok, ő meg…nos, ő csak egy börtönből szabadult alkalmi munkás. Láthatóan Sigge sem szimpatizál vele.
- Nagyszerű, hogy vannak közös diákcsínyeitek - jegyzi meg egy vigyorral, mintha még gúnyolódna is.  - Detti, meséltem már neked, milyen izgalmas volt az a kutatás ott Jemen közelében? Gyere, mutatok róla néhány képet - a nő hátára fektetve kezét, máris terelni kezdte a másik szoba felé, ahol volt egy mágikus képkeret, ott bármelyik mágus ki tudta vetíteni a fotóit.
Balázs csak az ajkait préselte össze, s mivel pincérek is szolgáltak fel italt, épp kapóra jött az egyik, aki mellette sétált el. Bazsi nyomban le is kapott róla egy pohár whiskeyt, majd zsebre csúsztatott kézzel figyelte a távolodó Detti és Sigge alakját. Nem kívánt csatlakozni, és valahogy úgy érezte, hogy Sigge sem hívta őt. Ehelyett úgy döntött, tovább nézelődik, lépett ide-oda, a lakás addig ismeretlen részeit is feltérképezte, megállapította, hogy még a tükrök kerete is több ezer sarlót érhet, s bizonyára aranyat is tartalmazott bőven.
Úgy nagyjából negyed órát-húsz percet mászkált, mire Detti még mindig nem tért vissza, ő meg már rohadtul unta magát. Úgy döntött, hogy utánuk sétál, hátha még tart az izgalmas beszámoló Jemenről, ám véletlenül sikerült arra belépnie, hogy Sigge a falat támasztja kezével, majd a nagy hahotázás közepette megcsókolja Dettit.
- Bocs, állítólag remek a... kaviár - Bazsi mutatóujjával bökött a háta mögé, mert hát valamit mondania kellett, de már sarkon is fordult, és ahogyan azt szokás mondani, angolosan távozott a puccos helyről.
Taxi-Hopp hálózattal tért vissza a szállóhoz, felcaplatva pedig ledobta a zakóját, aztán előhúzta  bőröndjét, és neki állt összecsomagolni a holmiját, mert úgy döntött, hogy előbb utazik vissza Bogolyfalvára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876455#post876455][b]Óvári Bernadett - 2024.04.07. 15:13[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

- Túl jól ismersz - válaszolja fejét kissé oldalra döntve, ahogy már-már pimasz mosolyt villant Balázsra. Tulajdonképpen örül neki, hogy még ha pár nap késéssel is, de csak sikerült ideutaznia, aztán meg ezt a puccos ünneplést illetően is meggondolta magát végül, holott eredetileg nem akart jönni. Fura mód úgy érzi, hirtelen zavarja Sigge keze a derekán, de mégis csak a torkát köszörüli meg. Bemutatja őket egymásnak, és egészen megkönnyebbül, amikor Sigge leveszi róla a kezét végre. Pedig ez eddig soha nem zavarta. Belekortyol inkább a whiskey-be, remélve, hogy csak ez hiányzik ahhoz, hogy igazán jól érezze magát, s nem tiltakozik, amikor Jemen kerül szóba. Mégiscsak érdekes vidék, rengeteg arrafelé a különleges, még a mugli legendák és mítoszok által is gyakran emlegetett ereklye, s azért mégis hiányzik neki a munka izgalmas, veszélyes és kalandos volta is, így egy bocsánatkérő mosolyt villant Balázsra, akiről amúgy is az a benyomása, hogy nem érdekli mindez, s egy kurta sóhajjal veszi tudomásul, hogy Sigge megint a hátára csúsztatja a kezét. Most úgy dönt, ideje, hogy ő maga vegye le magáról, szóvá téve, hogy ez most nem igazán van ínyére. A férfi flörtölését sem élvezi, bár egész kedélyesen sikerül elcsevegni az ereklyékről ettől eltekintve, amíg úgy nem dönt, hogy bepróbálkozik. Még csak ez sem az első alkalom, és bizonyára a már elfogyasztott alkohol is csak tovább ront a helyzeten, de a beszélgetésből egyszer csak arra eszmél, hogy Sigge megcsókolja, majd Balázs hangját hallja valahonnan ugyanabban a pillanatban. Mint valami rossz álom. Eltaszítja a férfit, közölve vele egy lesújtó pillantás kíséretében, hogy ezt cseppet sem értékelte. Ez az este Lovisáról szól amúgy is, fogja vissza magát kicsit. Balázsnak ismét nyomát sem látja, de bizonyára újabb innivalót kereshet, úgy véli. Legalább egy órába telik, mire még néhány ismerőssel szóba elegyedik, és közben rájön, hogy Balázs eltűnt. Úgy dönt végül, hogy inkább ő is hazamegy lassan. Valahogy nem érzi már ezt az egészet. Megkeresi a legközelebbi hopp-pontot, aztán csak pár percnyi sétába telik eljutni a fogadóig, ahol megszállt. Felérve minden vágya, hogy cipőjétől megszabadulva elnyúlhasson az ágyon egyelőre, de ehelyett meglepetten konstatálja, hogy Balázs már majdnem teljesen összecsomagolta a dolgait.
- Máris hazamész? - kérdezi, és leül az ágy szélére, hogy megszabaduljon az ékszereitől kezdetnek.