A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866437#post866437][b]Madarász Gergely - 2023.08.31. 21:02[/b][/url]

Ezen a ponton legalább húsz éve élek így - varázslónak nem egy emberöltő, de azért olyan táv, amit már megérez. Őszintén, letettem róla, hogy megtörjem az átkot, pechszériát, vagy tudja tököm, mi ez az egész. Persze, mégsem közölhetem, hogy kösszépen, nincs értelme tovább vergődni, mert pontosan tudom, hol fog végetérni a karrierem és azt már fél lábon állva is kibírom. Kellemetlen kérdéseket vetne fel.
- Nem is tudom, mi lett volna velem nélküle. Tölthettem volna a napjaimat henyéléssel és hedonizmussal, belegondolni is szörnyű,- ecsetelem, micsoda áldás, hogy van életcélom. Ahogy vigyorog magának, fúrja az oldalam, hogy rákérdezzek, aztán némi szó szerinti és átvitt értelmű rágódás után arra jutok, inkább nem akarom tudni. Vannak képzettársításai, amiket a felejtésátok se fog soha kisuvickolni az agyamból.
- Yeah-yeah, just don't choke on your own saliva because I'm not resuscitating,-*jegyzem meg a pukkadozása hallatán, egykedvűen mártogatva a krumplimat a szószba, amitől ég a pofám, minta hamukuszma tojást próbálnék szopogatni. Van valami mazochisztikus a csípős iránti vonzalmamban.
- A felső emeletek biztonságosabbak, több fényt kapnak, kevesebb a kártevő és jobban kifűti őket az alsó szomszéd.- Sorolom gondolkodás nélkül az érveket, mert az első melléfogást követően a lehető legstrategikusabban választottam a helyeimet. Ez a mostani egész hozzámnőtt, mintha azt tükrözné, hogy megbékéltem a helyzetemmel. Well, nagyjából.
- Viszont eszedbe ne jusson hazudni,- nézek fel, full komolysággal tartva a szemkontaktust.- Felettünk is van még három emelet. Ezt leszámítva, felőlem megpróbálhatsz felmászni a galériára vagy varázsolni, de full saját felelősségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866908#post866908][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.10. 17:27[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Két héttel ez előtt a férje bevonult elvonóra- olyan mérföldkő, amiről azt hitte, soha nem fog megtörténni. Ugyanígy, két hete ő is átköltözött a Krise-birtokra a nagymama oltalma alá. Nem talált ebben semmi kivetnivalót, ugyanis Willel ellentétben ő tényleg kívülálló- nem tapasztalta meg Madlen nagymama-arcát gyerekkortól, és a neki szánt reakciók valószínűleg egész addig kedvesek és figyelmesek lesznek, amíg a foga fehérje rejtve marad. Ez egy oda-vissza gesztus szokott lenni, jelenleg pedig semmi indoka nincs díszhisztit csinálni a semmiért; megkapta, amit akart, Will elvonóra ment.
Apropó elvonó, két hét után idejét látta nem csak a saját foglalkozásaira eljönnie ide, Carlisle-be, hanem végre Willt is meglátogatnia, így az, hogy most a szeptemberi kellemes napfényben úszó kertben üldögél mostanra enyhén gömbölyödő hassal, egyáltalán nem meglepő látvány- várja a kedves férjét láthatóan jó hangulatban. Azt mondják, három a magyar igazság- lehet, hogy a harmadik terhessége tényleg problémamentes lesz, legalábbis eddig eseménytelenül telnek a napok leszámítva azt a kezdeti atrocitást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866912#post866912][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 19:10[/b][/url]

Sietősen szedi a lépteit az átriumból az intézményhez tartozó, árnyas parkba vezető lépcsősoron. A szigetországot fojtogató meleg pár héttel ezelőtt kellemes indiánnyárrá változott, így a szabadideje legnagyobb részét a friss levegőn tölti. Az angolkert örökzöldjei, eldugott padjai és öreg diófái a kedvencei. Van, hogy órákon át heverészik a bentről ellopott pokrócán és bámulni a levelek közt kékellő eget. A mai nap azonban más.
A terapeutája már a reggeli foglalkozásán rámutatott a feszengésére. Nehezére esett a beszélgetésre koncentrálnia, a keze minduntalan matatott valamivel, a tekintete pedig újra és újra az órájára vándorolt. Tudta, hogy ma meg fogja látogatni a lány, hiszen az ezt megelőző napokban többször szóba jött a látogatása és azok a játékszabályok, amiknek meg kell felelnie majd. A terapeutája előtt nem titok a kapcsolatuk erőszakos és egyszerre kodependens mivolta, így ő személyesen nem támogatta a találkozót. De ha már megtiltani nem tudta, arról tett, hogy amennyire teheti, felkészítse a férfit a látogatásra.
A cipője alatt a lépcső márványa csinosra nyírt fűre vált. Szinte azonnal kiszúrja őt a rózsák és vadvirágok ágyásai közötti félárnyékos padon. Először megtorpan egy pillanatra, majd sietősen elindul felé - ahogy pedig odaér, köszönés helyett a kezénél fogva felhúzza a padról, hogy magához ölelje őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866915#post866915][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.10. 19:28[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Kívülről szinte biztos benne, hogy a legtöbb ember ostobának tartja és azt mondja, megérdemli, amit kap, mert rég fel kellett volna álljon ebből a házasságból, és kisétálni. Nagyon jól tudja, hogy a kapcsolatuk úgy, ahogy van, egészségtelen, ahogy azt is, hogy mindketten így akarták: ő valakit, aki csak őt akarja és ezt ki is mutatja, Will pedig biztos pontot akar minduntalan, még ha ezt erőszakkal is foganatosítja.
Azonban talán még nem volt rá konkrét példa, hogy Will ennyire vehemensen és bensőségesen köszöntse, mint most. Kettőt pislog, és már ott találja magát egy nagy, meleg medveölelésben. Nagyot, elégedettet szusszant, miközben hasonlóan ragaszkodóan fűzi össze a két karját Will derekán és bújik hozzá hazatalált macskaként. Mintha hónapok óta nem látták volna egymást, pedig csak két hét telt el azóta, hogy mindketten összepakoltak, és végül a Krise-birtokon elváltak, hogy Will végül itt kössön ki.
- Ezt úgy veszem, hogy nem csak nekem hiányoztál. - Nevetésre áll a szája, de csak a hangjába engedi belefolyni a jókedvét egyelőre, miközben visszahúzza a karjait, és lábujjhegyre állva ezúttal azért nyújtózkodik, hogy megcsókolhassa Willt.
- Hogy vagy? Azon kívül, hogy sármod semmit sem csökkent? - Vagy csak jobban hiányolta Willt, mint illene? Ki tudja... Mindenesetre esze ágában sincs elengedni egy ideig most, hogy megint kartávolságon belül tudhatja legalább egy órára. Egyike a néhány jó tulajdonságuknak, hogy ha Willnek szüksége van a testi kontaktusra, ő boldogan megadja ezt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866919#post866919][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 20:45[/b][/url]

Az alkohol fanyar illatát enyhe füst szaga vette át a ruháiban . ez lehet az első, ami a lánynak is feltűnik. Adél megcsókolja őt, ő viszonozza, a mozdulatban azonban van valami elfojtott kétségbeesés. Annyira bontakozik ki az ölelésből, hogy a lányt a vállánál fogva szelíden eltolja magától és mintha rég nem látta volna, végignézzen rajta.
   -  Én megvagyok. Meglepően jó itt a kaja.
A keze remeg a lány vállán. Alig észrevehető, de konstans tremor. Az egyénként hűvös tónusú bőre valamelyest szürkébbnek hat. Az arckifejezése azonban egyértelműen vidám, az alkoholos ködösség pedig nyilvánvalóan maradéktalanul hiányzik a szemeiből.
   -  Azt mondd meg, te hogy vagy. Kiborított már a nagyanyám? Vagy üvegbúra alatt tartanak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866925#post866925][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.10. 21:09[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Szokatlan, más lett a ruhái illata. Talán akkor érzett rajta igazán utoljára füstszagot... mikor is? Például valahányszor hazamászott Júliával a sarkában valamelyik kocsmából holtrészegen. Vagy, ha ideges volt... néha. Szóval felváltotta az alkoholt cigarettával egyelőre. Nem ő a terapeuta, nem tudhatja, milyen módszert követ Will az övével, így egyelőre marad, hogy ezt az információt elrakja az agya egyik sarkába útravalónak.
Ahogy a csipetnyi kétségbeesettséget, az ölelés erősségét, és a remegést a vállán nyugvó kezekben. Elvonási tünetek és egy vidám arc. Nem is tudja, mikor volt Will agya tiszta és egyben felhőtlen a hangulata, bár nem példa nélküli eset.
- Mondtam neked. A séf nem angol. - Az úri lány és a francia konyha iránti szeretete. De ezt Madlen előtt nem ecseteli, a végén még megbántaná a nagymamát az angol konyha lebecsülésével.
- A tenyerén hordoz, nagylelkű. Van egy olyan érzésem, hogy mindez nem nekem szól elsősorban. Már volt szerencsém a család gyógyítójához is, hogy megerősítse, minden rendben. De ezt eddig is tudtam, tudtad, tudtuk, mindenki tudja. Szerintem helyénvalónak találja, hogy szem előtt vagyok, te pedig haladsz a megtisztulás felé vezető úton. - A végére drámai komolyságba átcsapó hangja elüt a felfelé görbülő szájszegletétől; érezni, hogy mulattatja a helyzet. Közben Willt az egyik kezénél fogva megpróbálja leinvitálni a padra, hogy ácsorgás helyett kényelmesebben élvezzék ki a látogatási időt.
- Remélem, tudod, hogy várlak vissza? Két hét és a nagyján túlleszel. Pont időben, hogy végignézhesd, ahogy eltűnik majd a bokám a látómezőmből. - Nem mondja, hogy tudja, milyen nehéz egy alkoholistának leszokni- mire igazán rákaphatott volna, az anyja kiráncigálta belőle és gyógyszerekre rakatta másfél évvel ez előtt. Arra viszont emlékszik, mennyire jóleső volt az agyára ráülő zsibbadás, amikor nem kellett kusza, nyomasztó álmokat látnia, és ha látott is, reggelre csak a fejfájás maradt, és a másnaposság érzete, azt pedig Will orvosolta egy újabb pohár alkohollal. Nem tudja felróni neki, hogy annyiszor az üveg után nyúlt a tompulás érdekében, azt viszont igen, amit az alkohol hatására tett. Akármennyire is kellemetlen, egy adott ponton le kellett szoktassa Willt erről az egészről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866929#post866929][b]William Martin Krise - 2023.09.10. 21:27[/b][/url]

   -  Igen, gondoltam, hogy nem bírja ki, hogy megnézesse a saját gyógyítójával is. Csodálkoznék, ha nem kezdene el még a héten rugdalózókat kötni.
Megforgatja a szemét, közben hagyja, hogy a lány leinvitálja a padra. A fák árnyékában kellemes, nyár végi hűvös van, pontosan olyan, amire gyerekkorából emlékszik.
Szembefordul a lánnyal a padon, anélkül, hogy elengedné a kezét. Mindig szüksége volt az érintésre, most pedig, hogy különösen nyomorultul érzi magát, különösen.
Valójában ugyanis borzalmas heteken van túl.
Eldöntötte, hogy nem engedi, hogy a valódi érzelmei kiüljenek az arcára, amikor végre találkozik a lánnyal. Részben miatta és a törékeny állapota miatt. Részben maga miatt, hogy a viselkedése ne ébresszen fel felesleges kérdéseket. Az egyikük számára sem volt kérdés, hogy nehéz dolga lett idebenn az alkoholizmusával azonban azzal nem számolt, hogy a hirtelen jött tisztaságával együtt milyen hosszúra nyúlnak a mindennapjai... és ezáltal mennyi ideje lesz a nem kívánatos gondolatainak az agyába férkőzniük.
A terapeutája is tudja, hogy titkol valamit. Valami jelentőségteljeset. Valamit, amire nincs kész, hogy beszéljen róla. Talán soha nem is lesz.
Adélra azonban egy vidáman semleges William néz vissza, aki könnyedén elneveti magát a hallottakon.
   -  Addig még van egy kis időd szerintem, hacsak nem akarod, hogy még hónapokig itt legyek. Különben hogy élvezed, hogy nem vagy ágyhoz kötve?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866930#post866930][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.10. 21:37[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

- Azért csak nem? Korai lenne. - Már a nyelve hegyén van a mostanra mantrává vált megjegyzés: nincs miről beszélni, amíg nem sír. Azonban visszafogja magát, kár lenne páros lábbal beletaposni a laza, jó hangulatba.
Valóban nem vesz észre semmi, a vártnál szokatlanabb dolgot. Számított rá, hogy fizikailag meg fog látszani, hogy a férje két hete nem iszik, nyúzott arcot, remegő kezet várt és többé-kevésbé be is vált a számítása. Ez része a leszokásnak, ahogy a terápia is. Azt persze nem tudja, hogy a helyzet ettől sokkal komplikáltabb, és Merlin lássa lelkét, ha a titok kitudódna, lehet, tényleg összecsomagolna. Taktikailag okos döntés a sötétben tartani most az asszonyt.
- Nem, eszem ágában sincs. Azt reméltem, ha visszajössz, elmegyünk valahova még mielőtt... túl elfoglaltakká válunk. - Csak úgy megrántja a vállát, kissé félszegen. Ha nem nevezi meg a dolgot, nehezebb kifejeznie magát, de tartja az elhatározását ezzel kapcsolatban. - Megünnepelhetnénk, hoooogy... kijössz innen, és hogy idén végzek, és felvételizek az egyetemre Pécsen. - Nem mintha nem beszéltek volna már erről futólag, de most nagyon közel került az egész ahhoz, hogy kézzel fogható legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866949#post866949][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 10:46[/b][/url]

A szabad keze ujjai türelmetlenül dobolnak a pad háttámlájára vetve, ami egyszerre leplezi, de feltűnőbbé is teszi a reszketését. Fizikailag nincs kifejezetten rosszul, arról gondoskodnak a gyógyszerei. A mentális csapongását és lobbanékonyságát azonban szándékosan nem csillapítják semmivel, ez pedig szembeötlő a viselkedésén. Miközben a lány beszél, ő hol rá, hol pedig mögé pillant, a kezében pedig csak röviden tudja a lányét tartani, mielőtt irritálni kezdené az érintése.
   - Egyetemre. Te.
Anélkül bukik ki belőle a megjegyzés, hogy egyáltalán felfogná, hogy beszél. Adél nem, hogy is mondjuk... túlságosan okos a szemében, és bár esett szó egyetemről, nem hitte, hogy ezt komolyan is gondolja a lány. Nem arról van szó, biztos benne, hogy ha jelentkezne felvennék. De miért tenne ilyet?
   -  Mármint ne érts félre - folytatja hadarva, ami nem igazán jellemző rá. - Csak a te ambícióid nem az iskolapadban vannak, nem? Nem tudnád valami értelmesebbel eltölteni az időt helyette? Különben is, lesz dolgod mostanában bőven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866956#post866956][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.11. 14:37[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Egy másodpercre megfeszül a mosolya, aztán elernyednek a szája körüli izmok és csak az előző mosoly marad- lehet, hogy csak képzelgés volt az egész? Hiszen ugyanolyan vidám, mint az előbb.
Mindig emlékeztetnie kell magát, hogy valahányszor elátkozná Willt, azzal lesüllyedne a szintjére; ezt a terapeutájával is elég sokszor átbeszélik, jobbára ő viszi a beszélgetés fonalát, a terapeuta pedig jól irányzott segítő kérdésekkel világít rá addig fel nem térképezett területekre. Ennek köszönhető, hogy itt és most nem veri bele Will fejét a padba indulásból, amit egyébként nagyon szívesen megtenne. Nehogy már a takony túrja az óvodást, dobálja itt a megjegyzéseit, mikor egy egyetemet sem volt képes elvégezni, mert egy nyomorult! Nem, ezt nem fogja hangosan kimondani. Mosoly. Vidámság.
- Például? Igen, az első félévet így passziváltatnom kellene, de milyen értelmesebb irányvonalra gondoltál? - Ha beszél és belehelyezkedik a szerepbe, kisebb az esélye, hogy megpróbáljon kárt tenni az éppen gyógyuló férjében. Elképesztő, hogy képes valaki 1-ről 1000-re felvinni a dühe szintjét konkrétan pár mondattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866962#post866962][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 18:38[/b][/url]

Ahogy kimondja, felismeri a hibát. Általában ez egyáltalán nem zavarná, hiszen mondott a feleségének már ezerszer rosszabbat is. Most azonban a reggeli beszélgetése az orvosával még túlságosan élénken él az agyában. A nő nem mondott neki olyasmit, amivel eleve nem lett volna tisztában. Mindössze csak lágyan, megértőn rávilágított, hogy Adélnak bármikor jogában áll elhagynia őt. Akár gyerekestől is.
Így valamelyest érzékenyebb a felesége arcának rezdüléseire. Mégis úgy tesz, mintha nem látta volna. Hosszan pislant egyet.
   -  Például tanulhatnál a nagyanyám mellett. Ezerszer többet érne mint bármi, amit egy alulfizetett egyetemi tanár meg tud tanítani neked. És őszintén szólva, neked mindig testhezálló volt a politika. Én tudod, csak nem akarom, hogy elfecséreld az időd valami feleslegesre.
Szemet gyönyörködtető mentés. Majdnem büszke magára. Nem csoda persze, józanul gyorsabban gondolkodik - így a kiegészítése már majdnem bóknak hat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866963#post866963][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.11. 19:11[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Szép mentés, meg kell hagyni. Majdnem elismerően nézne, ha nem tervezné épp magában egy esetleges hulla nyomtalan eltüntetését. Egy tőle legalább egy fejjel magasabb, szétszórt és leszokóban levő hulláét.
Egy hosszú teljes percig nem mond semmit, csak hogy utána kiszélesedjen a mosolya, elégedettnek tűnően.
- Idővel az is eljön, ne izgulj. - Amolyan baráti felhanggal megpaskolja a szabad kezével Will térdét. - Amúgy sem akarod, hogy túl sok időt töltsek a nagyanyáddal, nem? - Mert eddig ezen ment a hisztizés, mióta lett ekkora kebelbarát Madlennel (nem, nem barátok, csak józanak mindketten Willel ellentétben).
- Végre érzem, hogy igazán figyelsz rám. Üdítő érzés, meg kell mondjam. - Hazudni ketten is lehet. Hagyja, hogy a düh csöppnyi pírt varázsoljon az arcára, mintha Will szavai tényleg meghatották volna. Nem nehéz eljátszani az idiótát, ha egyszer elkapja a fonalat, és ha Will ebbe a hitbe akarja ringatni magát, ám legyen. Ráér ezt még leverni rajta, elvégre a holtodiglan-holtomiglan elég hosszú idő általában.
- Mondjuk az egy dolog, velem mi lesz, de engem még mindig jobban foglalkoztat, hogy veled hogyan tovább? És nem piszkálásból mondom, csak látom, hogy neked sem fekszik ez az egész tengődés. Ha... meglesz - Mármint a gyerek, akiről nem beszélnek. - szeretnéd, ha ismét beszélnék apámmal? Jócskán változnának a dolgok, de az érdekel elsősorban, te mit szeretnél? - Aztán onnan megnézhetik, mit lehet megvalósítani az ábrándokból Will előéletével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866968#post866968][b]William Martin Krise - 2023.09.11. 21:07[/b][/url]

Az igazmondást sosem tartotta különösebb erénynek. Azzal is tisztában van, hogy a kapcsolatuk és interakcióik legnagyobb része hazugság. Sosem zavarta. Meg-megrezzenő keze rászorít a lányéra a térdén.
   -  Sok rosszat el tudok mondani a nagyanyámról, de az biztos, hogy mellette vagy a legnagyobb biztonságban.
Ez azonban már igazság. Az elválásuk előtt, mintegy, hogy ezzel kényszerítse a lányt maradásra a birtokon, emlékeztette őt Noah idő előtti halálára. Azóta sem derült ki, ki tette a lány ételébe vagy italába a mérget, de abban biztos, hogy bárki volt, idióta lenne a Krise birtokon próbálkozni. Ezzel a ténnyel pedig, reméli, tényleg Angliában tartotta a lányt.
   -  Ha meglesz - nyomatékosítja, most pedig megteszi a lánynak azt az előzékeny gesztust, hogy ő sem nevezi meg a magzatot -, akkor arra gondoltam, leléphetnénk onnan. Gondolkodtam különben - elengedi a lány kezét, majd hátra dől a padon, hogy a lány helyett az előttük elterülő, ligetes park felé nézzen -. Vissza akarok jönni Angliába. Beköltözhetnénk akár anyámék régi házába, csak úgy hárman. Utána meglátjuk, mit szólsz? Akár be is rendezheted addig, mire hazamegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866981#post866981][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.12. 13:40[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

- Ezért is egyeztünk meg abban, hogy ott maradok, míg hazajössz. - Egyetértően bólint, mintha ismét a kanapén ülnének és azt boncolgatnák, hogy szervezzék az életük, míg egyikük itt lesz. Elég hamar dűlőre jutottak, nem akadékoskodott különösebben, sőt önként javasolta, hogy megy Madlen védő szárnyai alá, ha ez kell az elvonóhoz.
Gondolataiból szinte felrázza a javaslat. Látni, ahogy elgondolkodik, még az ajkát is beharapja a nagy töprengésben. Az első gondolata egy elég nyugtalanító fajta: mi van, ha lassan így akarja Will elvágni mindenkitől, hogy csak ő maradjon neki? Nevezzük hirtelen belenyilalló megérzésnek, mert ahogy jön, úgy suhan tova az egész, hiszen ez mind megelőzhető, sőt, ha menekülni akarna, bármikor ott a zsupszkulcs. Önkénytelenül is megforgatja az ujján a jegygyűrűt, elengedve Will kezét.
- Miért is ne? Remélem, a testvéreid nem fognak odajönni, hogy vergődjenek a házért? - Ezt azért jó előre tisztázni, megkímélné magát kínos jelenetektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866994#post866994][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.12. 20:08[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem tudom, mit mesélhetnék még. Amadeával már találkoztál Bogolyfalván, a bátyám kissé mogorvának tűnhet, de nagy gyerek, apám szívesen beszél a zárakról, elég neki bólogatni és örül, anyám meg irányít mindent. Ó, igen, Mercedest felejtettem el, ő elvan a kis kedvenceivel - magyarázza még sorra véve a kastély összes lakóját, amennyiben a manókat és szellemeket az ember nem számolja. Közben egyenként ki is nyújtja az ujjait, majd ha már a végére ért a felsorolásnak, leengedi a karját és zsebre dugja a kezét. Az alkalomra díszes sötétkék talárt visel, és Zsannának is ezt javasolta, mert ha valamire, hát erre a családja meglehetősen kényes. Szeretik a régi szokásokat és hagyományokat őrizgetni körmük szakadtáig, azért is jutottak a kihalás szélére. Igaz, ez is egyik oka annak, hogy a hírt, miszerint van egy lánya, akiről az elmúlt 16 évben fogalma sem volt, meglehetősen örömmel fogadták. Azt nem annyira, hogy aranyvérű, de az anyja közölte, hogy ezt is el tudják simítani, ha úgy adódik, csupán a megfelelő embert kell megtalálni hozzá, és máris egy generációval tovább marad a kastély ura a család, mielőtt megörökölne mindent valaki, aki elég meggyőzően tudja eladni, hogy elszármazott távoli rokonuk. A kastély kapuja magától nyílik ki kissé nyikorogva, ha már úgyis bejelentette, hogy mikor is érkeznek pontosan, aztán egy manó bukkan fel az udvaron.
- Nahát, Safran, öreg cimbora. Hogy megy sorod? Ő itt Zsanna, a lányom - mutatja be a manónak máris. Kissé még mindig szoknia kell ezt, talán ezért is mondja ki, ahányszor csak alkalma nyílik rá, mert attól talán minden alkalommal kicsit természetesebben fog jönni az egész. Majd kiderül. A manó szeme felcsillan közben, és egészen vígan osztja meg, hogy jól van, ő felel most a vendégek bevezetéséért, és örül, hogy ismét itt az úrfi. Mintha még mindig tizenhat éves nyegle kamasz lenne. Erre ő is elvigyorodik, majd követi a kis lényt, aki már csentintéssel eltüntet előre minden csomagot, csak aztán indul útnak. Hatalmas fülei mintha önálló életet élnének, ahogy libegnek minden egyes lépésénél, miközben bejutnak az előtérbe, majd megmásszák a lépcsőket, amelyek, mint ahogy mesélte, nem mozognak semerre maguktól. A vacsora hamarosan tálalva lesz, derül ki a manótól, aki aztán a nagy ebédlőbe vezeti őket, amelyben a vendégek számához mérten túlságosan is hosszú asztal található. Groteszk módon a szülei tényleg a két végén vacsoráztak már gyerekkorában is, ez pedig azóta sem változott. Franz már ott görnyed az asztal egyik végén, maga elé bámul görnyedten ülve és az evőeszközt vizslatja. A többiek még nem érkeztek meg.
- Apám - szólítja meg köszönés helyett, de az öreg fel sem néz, nagyon leköti a foglalatoskodása. Safran pedig távozik máris. - Ilyennek képzelted a kastélyt? - fordul inkább Zsannához, és kihúzza neki az egyik széket, amelyhez teríték is tartozik, majd ő is leül a közelében található helyre. Hamarosan a többiek is meg fognak érkezni, ebben biztos. Az anyja már-már kínosan pontos, az óra szerint pedig két perce van még ehhez a kőbe vésett hét óráig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866998#post866998][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.12. 21:00[/b][/url]

- A bátyád Karl, vagy Engelbert? - jó sok név, de azt hiszem kellően sikerült memorizálni őket. Sose izzadt még a tenyerem, de most is próbálom alig észrevehetően a taláromba törölni, mert most mit szépítsek... izgulok. Apámmal közölni, hogy az apám sem volt egy sétagalopp, de ez... Az elmúlt napokat mással sem töltöttem, mint könyveket bújtam - igen. én. -, feljegyzéseket nézegettem, meg neveket memorizáltam. Komolyan, ha a vizsgáimra csak feleennyit készültem volna, nem kegyelemből engedtek volna át.
- Apukádról jut eszembe - vigyorodok el, felnézve az én apukámra, majd a talárom zsebébe nyúlok, hogy elővegyem a szerkentyűt.
- Rajtam kifogott, de hátha neki sikerül szétszedni - harapok az ajkamba, mert egyelőre nem tudom, örülne-e neki, vagy sértésnek venné. Mikor apu mesélte, hogy viszonyul ő a zárakhoz, nem tudtam nem mosolyogni. Biztos egy irtó kedves ember, kicsit őszülő hajjal, legalább is a fejemben így van, képeket meg nem láttam. Persze apuból kiindulva, mindenkit már szépen elképzeltem, és bár nem láttam még őket, de szeretem. Végül is ők is a családom már.
Mondjuk ahogy közeledünk a kastélyhoz, úgy kicsit átjár a pánik, mert tényleg nem hazudtak a feljegyzések, én is el tudom képzelni, hogy szellem járta, mint Bagolykő, de ha tényleg nem mozognak a lépcsők, boldogan hunyok szemet a nyomasztó érzés felett.  
Mégis valahol tetszik az, amit látok, még ha nem is tipikus Disney hercegnős kastély. Csak furcsa. Voltam én már kastélyban, belépőt kellett fizetni és a többi, de ide úgy menni, hogy az apámnak ez az otthona... ezt meg lehet szokni valaha? Szerintem így is bőven sértem a privát szféráját, mert noha mellette tipegek, jó szorosan mellette, csak hogy egy pillanatra se veszítsem el.
- Üdv - köszönök a manónak, mosolyogva, csillogó szemekkel, és talán túl lelkesen. Alig bírom magamba fojtani, hogy ne kezdjek el lelkendezni, és visítva közölni, mennyire édes, és azok a fülek.... Megfogadtam, ma a lehető legjobb arcom mutatom, csak nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Elhozhattuk volna Álmost, mellette annyira könnyű visszavenni.
Azért azon halkan kuncogok, hogy apámat úrfinak nevezi, nagyon furcsa ezt hallani.
- Ezt hogy csinálta? Nem is mondott semmit - manót csak a kastélyban láttam, és varázsolni még egyáltalán nem, szóval teljes döbbenet uralkodik el rajtam, ahogy a csomagok is eltűnnek. Persze halkan kérdezem, nem akarom aput kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy ennyire nem tudok szinte semmit.
Az ebédlőbe érve, megtorpanok egy kicsit. Nyelek egy nagyot az alakot látva, aki zombi módjára görnyed a széken, és még egyet, mikor az apám... "köszön" neki. Nos, nem... határozottan nem így képzeltem el Franz Ferdinandot.
- Jó estét - szedem azért össze magam, de ahelyett, hogy leülnék, a férfihez sétálok, újra előbányászva a szerkentyűt.
- Ezt Önnek hoztam - nyújtom felé, és ha kapok érdemi reakciót, egyből magyarázni, és mutatni kezdem neki, mi ez, és hogy működik. Közben persze mosolygok, hisz ő a nagyapám. Szeretem.
- Nem... de sokkal jobb. Ott kint a virágok is olyan szépek. Annyira szívesen lőnék egy szelfit velük - nézek apusra csillogó szemekkel, de még mindig nagyapa mellett állok. Hirtelen fel sem fogom, mi hagyja el a szám, ezek ösztönös dolgok, nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867032#post867032][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.13. 22:53[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Karl Engelbert, de gyakrabban szólítjuk Engelbertnek, azt jobban szereti valamiért - válaszolja kissé szórakozottan mosolyodva el. Neki ez teljességgel természetes, hogy mindenkinek legalább két neve van, bár ha az ember utánanéz, akad olyan családtag is, akinek több is jutott ennél párral. Szerencsére erről már néhány generációval ezelőtt leszoktak többé-kevésbé. A kis szerkentyűre aztán hosszabb pillantást vet, nem igazán érti, hol is kezdődik és hol végződik pontosan, de már csak ezért is érzi úgy, hogy az apjának viszont tetszeni fog.
- Biztos örülni fog neki - jelenti ki, de mivel kinyílik előttük a kapu és megjelenik Safran, a gondolatai hamar más irányba terelődnek. A manót már gyerekkora óta ismeri, szinte állandó tartozéka a kastélynak néhány társával együtt, és igazán barátságos példány. Mindig is kedvelte.
- Merlin hozta, kisasszonyka - köszönti a manó Zsannát is, még a fejét is lehajtja közben, szinte már szertartásosan. Nyomot hagyott azért az egykori Löwenherz körülményesség, még ha ma nem is olyan fontos már itt senkinek sem mindez, nem ragaszkodnak annyira nagyon már a külsőségekhez, mert belátták, hogy milyen értelmetlen. Igaz, senki nem siette el, ezért is tart ott a család, ahol, nem csak Thor véleménye szerint.
- A manók varázsereje kicsit más, mint a miénk, azt hiszem, ez a magyarázat. De az igazat megvallva, nem biztos, hogy eléggé figyeltem azon az órán, ahol erről volt szó, és már amúgy is húsz éve volt legalább. Az biztos, hogy a hoppanálásgátló bűbájok ellenére is szabadon tudnak hoppanálni például az egész kastélyban - válaszolja Zsanna kérdésére, közben ráérősen sétálva, a manó által meghatározott útvonalat követve be az épületbe, aztán fel a lépcsőn a már ismert ebédlőig, benne a szinte már nevetségesen hosszú asztalig, amelyhez látványosan kicsi már a család. Az apja továbbra se pillant fel arról, ami leköti a figyelmét, csak hümmög valamit az ajándékra. Nehéz eldönteni, hogy magának, vagy nekik-e. Azért megböködi először az ujjával a kis szerkezetet, majd tenyerébe véve nézegeti tovább. Úgy tűnik, ma rossz napja van, olyankor nem igazán beszédes, de végül mégiscsak megnézi alaposabban Zsannát, majd biccent.
- Ő Zsanna - közli végül vele Thor, ha már felnézett, és kissé értetlen pillantására is adna választ, ám ekkor nyílik az ajtó és bevonul az anyja is oldalán Amadeával. Magas, vékony, még inkább szőke, mint ősz, ötvennél nem igazán tűnik öregebbnek. Kék talárja némileg ódivatúnak tűnik a sok csipkével, de hozzá valahogy mégis illik.
- Jó estét - köszön biccentve a lány felé. - Ó, kedvesem, bizonyára te vagy Zsanna. Örvendek. Johanna Gabriella von Pfalz-Zweibrücken, Amadeát már ismered. Engelbert ma a szobájában vacsorázik Mercedesszel, mert zaklatott volt egész délután - közli tömören inkább Thorral az utóbbi tényt, semmint Zsannával. Amadea barátságosan mosolyog rá a köszönést követően, majd leül a neki szánt helyre. - Franz, kérhetem, hogy tegye el, bármit is talált? Ez itt az unokája - szól rá aztán az asszony a férjére is, aki engedelmesen rejti talárja alá máris a kapott szerkezetet. Safran pedig már intézi is a vacsorát egy biccentésére. Ez pedig egyelőre kínosan csendes eseménynek ígérkezik, de erről már ejtettek pár szót korábban, hogy ezért is maradnak hétvégére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867042#post867042][b]William Martin Krise - 2023.09.14. 18:30[/b][/url]

A beszélgetés különös mellékhangja fel sem tűnk neki, hiszen minden interakciójuk olyan, mintha kést szorítanának egymás torkához. Míg Adél elgondolkodik, ő behunyja a szemét és hallgatja a faleveleket megrezgető szellőt, mint ezerszer, mióta itt van. A helynek van egy letagadhatatlanul megnyugtató miliője, talán a környezet, talán valami jótékonyan elszór bűbáj nyomán. Mégis, az agya hiába feszeng, a teste rég volt ennyire higgadt, mint ezekben a napokban.
Kínosan felhorkant.
   -  Az a kettő? Láttad, milyen állapotban van a ház, szerintem azt se tudják, hogy létezik. Különben is, baromira elvannak a faluban.
És neki pontosan emiatt kell lelépnie onnan. Amilyen gyorsan csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867046#post867046][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.14. 19:55[/b][/url]

- Neked is van második neved? - jön a magától értetődő kérdés, mert a sok minden között ez elfelejtődött. Jó, most már megy a tegeződés, de nagyon sokszor még mindig előbb jut eszembe az, hogy dr. Löwenherz, mint az, hogy apu, de ez apróság, ami idővel úgyis változni fog, csak nagyon sokat kell hajtogatnom. Legalább is én így gondolom.
- Csak nehogy felhúzza magát rajta, mint én... azért tényleg bonyi ám, kipróbálod? - nyújtom neki, de számítok a nemleges válaszra, elvégre a kapu nyílik, mi meg tényleg bemegyünk rajta. Apu olyan természetesen rója a métereket, hogy rendesen rosszul érzem magam, amiért én mellette egy turistának hatok. De hát először látom ezt a helyet, és még így sem akarom elhinni, hogy itt lakik, pedig határozottan a nagy ajtó felé megyünk.
- Ahj, olyan cuki, szia - guggolok egy fél pillanatra, hogy kezet nyújtsak a manónak, de arcomról nem tudom levakarni az elragadottságot, bármennyire is szeretném.
Viszont meglepődök, mikor csak úgy eltünteti a csomagjainkat, és ezt sem bírom szó nélkül hagyni.
- Öreg vagy - biccentek, de azért mosolygok - én csak a kastélyban láttam. Kettőt. Az egyikük sírt, mert Kakasitól jöttek ki - komorulok el, mert nem mondhatom, jó érzés volt látni, hogy sír. Nem tudom, miért kell őket bántani. Hálásnak kellene lenni azért, hogy szolgálnak minket, mert amúgy... csinálhatnának mást is.... gondolom.
Még a lépcsőzés sem zavar, hisz itt legalább nem mozognak. Franc gondolta volna,  hogy elengedem a liftért való fohászkodásom. Oké, ehhez azért az is hozzátartozik, hogy olyan a combom, mintha rendesen betartanám a lábnapokat. Egy ponton meg is állok, és szökkennek párat vigyorogva a lépcsőfokon.
- Tényleg nem megy sehová - nézek csillogó szemekkel apámra, el sem tudja képzelni, mennyire boldoggá tud tenni engem ez az aprócska tény.
De hamar menni kell tovább, viszont nem aggódom. Talán lesz még időm barangolni ebben a nagy épületben. Megyek apus mögött az étkezőbe, és egyből nagyapihoz lépkedek, csak hogy odaadjam neki, amit hoztam.
Ahogy felnéz rám, kedvesen mosolygok még akkor is, ha a morgásból nem értek semmit, és egyszerűen csak örülök annak, hogy elveszi a szerkentyűt.
Az első ijedtséget leküzdve, nem tartom annyira vészesnek a helyzetet, egészen addig, míg meg nem hallom a női hangot.
A pillanat tört része alatt egyenesedem fel és talán kicsit riadt tekintettel nézek a... nagyanyámra.
- Igen, jó estét. Én is örülök, hogy láthatom. Szia - Amadeának könnyebb lelkesen köszönni, őt már Bogolyfalván megismertem, és igazán megkedveltem.
Gyorsan helyet foglalok apám mellett, kicsit pánikolva tekintve rá. Remélem, nem miattam nincs jól Karl Engelbert.
- Sajnálom, apu mesélte, hogy különösen érdeklik a lakatok... tőlem kapta - nézek a nagyanyámra bocsánat kérőn, és próbálom leküzdeni az újabb döbbenetet, mert az asztalon egyszerűen csak odakerül az étel. Megint csak nagyot nyelek, és kicsit bénázva, de remegő kézzel azért sikerül vizet töltenem magamnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867047#post867047][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.14. 20:08[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

A közös kis játékuk akkor fog véget érni, ha egyszer valamelyikük beadja a derekát, mert onnantól a másik előtt elvész a maradék tekintélye is. Egyikük sem akar veszíteni.
Elégedettség terül szét az arcán, miközben most már ő is hátradől, hogy élvezze az őszi meleget az arcán.
- Akkor tedd rá minél hamarabb a kezed. A testvérek csak koloncok, ki kell semmizni őket, amíg hátba nem döfnek. - Ha belegondol... ő is így vagy úgy, de még mindig ki akarja túrni Dominikot a Machay-örökségből, vagy előjogokból, bármiből, amivel megkárosíthatja.
Hosszabb csend után ismét kinyitja a szemét.
- Bár... azt hittem, nem akarsz majd visszatérni oda tekintve, hogy... - Nem fejezi be a mondatot, így is épp elég háttér van a csend mögött. Will anyja elméletileg már nem él, az apja garantáltan nem, és Bogolyfalván csak addig élt a család, míg Hidoi be nem fejezte a tanulmányait. Will gyerekkori traumái ahhoz a házhoz kötődnek. Másfelől a boldogsága is, és ha ebből a szempontból nézi, nem olyan meglepő, ha vissza akar térni a férje oda. Vagy egyszerűen most van itt az ideje, hogy könnyedén rátegye a házra a kezét, míg mindenki Bogolyfalva megrohamozásával van elfoglalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867051#post867051][b]Návay Kristóf - 2023.09.14. 21:31[/b][/url]

Regi kérdésére megrázza a fejét. Nem arról van szó, hogy hülyének gondolja, de ha már itt vannak a hegyen, és a maguk módján kikapcsolódni jöttek, akkor a minősítést tartsa meg a tanítványainak. Az imént vizsgáztatta futásból, megbukott. A lelke mélyén igenis büszke a lányra, amit elért. Sőt, még irigy is, amiért neki sikerült bejutnia az aurorképzőre. Fiatal kora ellenére az iskolában tanítani nem ördögtől való, hiszen a tanári gárda jelentősen felhígult az elmúlt években - Kristóf nagy örömére, de azért nagy dolognak tartja, hogy a rokona ott tanít. Alig várja, hogy egyszer megismerje a kollégáit, és akasszon valakit, aki újoncként már nem emlékezhet azokra a zűrös ügyekre, amit a Návay fiú kerekített magának. Akkor még lenne is esélye valami komolyra. Ha akar egyáltalán.
- Rég volt... - áll meg egy pillanatra, amint a tűzrakóhely előtt guggol, tekintetét pedig lassan Regire emeli. Csillog a szeme, arcán apró mosoly jelenik meg, amit igyekszik minden izmával visszatartani.
- Valakinek nagyon élénk a fantáziája. Vagy csak magadból indulsz ki. Ha hazaérünk, át kéne kutatnom a fiókjaidat. Mondjuk abban a házban meglepetésekből már eleget kaptam - utal Viktor portréjára, amolyan sajátos odaszúrásként, amivel megbékélt azóta, de néha még mindig felzaklatja magát vele, amikor egy-egy nyűgösebb napja van. - Az este további részétől függ, hogy kinyitom-e - feleli közönyös hangon, mert nem bírja megállni, hogy ne fokozza tovább Regi kíváncsiságát.
- Nem vagyok puhány. Csak megszoktam a jót. Megérdemlem - közli határozottan. Nem is az, hogy lusta lenne. Még az sem, hogy feledékeny. De végre van valaki, aki rá is gondol, vagy akire támaszkodhat, amit persze nem akart az elején, s most mégis engedvén a kísértésnek, hagyja magát belesodorni. Túl sokáig kellett magáról gondoskodnia. Ott lett volna Fanni, de neki nem engedte, hogy a gondját viselje. Ő túl érzelmes. Túl ártatlan. Tanulós, az abszolút jó. Regi azért ennél tűzről pattantabb, tökösebb, és nincs köztük az a sérthetetlen testvéri kötelék. Ha törődnek vele, attól belül nagyot dobban a szíve.
- Zavar, hogy nem mindenkinek tudod átadni az anyagot, vagy mi? - kérdez vissza, mert tényleg érdekli. És közben a saját nyársára pakol némi kockázott szalonnát, kolbászkarikát, majd egy vastag szelet kenyérrel a jobbjában türelmetlenül a lángok fölé tartja a botot, nem törődve azzal, hogy így akár oda is égetheti a leendő vacsoráját. Ha nagy baj van, ott a szendvics vészmegoldásnak. Megkordul a gyomra.
- Törték már el valamilyüket az órán? Még szerencse, hogy te tudod, hogyan kell a makacsokkal bánni. Családi vonás - tárja szét karjait egy pillanatra, majd figyelmét a kajára irányítja. Egészen jó távolságra navigál, talán mégse kapja meg a tűz, próbaképp mindig lecsepegteti a kenyéren a zsírt, mikor már elég idő telik el. Szívesen csatlakozna Regihez a fekvésben, de még vár egy kicsit vele, majd ha már pár perc múlva több lesz a parázs. A füst sem érdekli, mikor néha az arcába kapja.
- Nagyon jó a levegő. És végre csend van. Mire vagy kíváncsi pontosan? Tolom a színes kocsmai éjszakákat, ahol mindig történik valami új, és közben azt érzem, hogy már mindent láttam. Aztán megkapom a fizetésem, és elgondolkodom, hogy mit is kezdjek a maradék galleonokkal... Még szórakozni se tudok annyit, mint diákéveim alatt. Öregszem. Lent meg az arcok mindig ugyanarról panaszkodnak. Mintha mindenki benne lenne egy nagy gödörben, és egymást húznánk vissza - felel meglepően őszintén a sorsáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867059#post867059][b]William Martin Krise - 2023.09.14. 22:23[/b][/url]

Rövid mélázásából végre kinyitja a szemét és ismét visszapillant a lányra. Nem tart tőle, hogy akár Nathaniel, akár pedig Esther kapkodna a házért, ami több, mint húsz éve teljesen üresen és elhanyagoltan árválkodik az angliai vidéki kisváros határán.
Adél, ha nem is tudja, rátapintott valamire. Az ő szeme épp csak egy pillanatra megrebben, amit azzal leplez, hogy a hüveykujjával megvakarja az orrnyergét, végül pedig csak flegmán megvonja a vállát.
   -  Inkább ott, mint a faluban - ad végül némileg kitérő, de mégis őszinte választ. Azt Adélnak már nem kell tudnia, honnan fakad a hirtelen jött pálfordulása, tekintve, hogy a legutóbbi látogatásuk során a dombtetőnél, ami az épületre nézett, nem volt hajlandó közelebb menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867212#post867212][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.18. 11:40[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Van, Arne - válaszolja, közben pedig már azt kutatja gondolatban, hogy ezt tényleg nem osztotta volna meg? Igaz, ki többnyire sehová sem írja, mert nem érzi úgy, hogy tudnia kellene bárkinek is, hány keresztneve van, illetve hány titulusa, rangja micsodája. A Thortstent használja, azzal be is szokta érni mindenki többnyire.
- Á, nem szokta ezeken - feleli megrázva a fejét. Ismeri már az apját, ezek a szerkentyűk nyugtatják meg. Nagyon le tudja kötni bármi, amit szétszedhet. Az már egy másik probléma, hogy összerakni eddig még egészen keveset sikerült abból a rengeteg zárból és lakatból, amit szétszedett, de gyermeki örömmel szokta élvezni még azt is. Az szokott csak problémát jelenteni, ha közben megzavarják és abba kell hagynia, amire éppen figyelt. Olyankor morcos lesz és a szokottnál csendesebb, de ezt majd Zsanna is kitapasztalhatja. Ő elmesélte, hogy az öreg szeret a záraival babrálni és hihetetlenül le tudják őt kötni. Engelberttel több a nehézség általában, de ez főleg Mercedesre szakadó gond, meg a manóké, akik szükség esetén segítenek neki. Zsanna figyelmét jelenleg pedig már le is köti Safran, a házimanó, aki bevezeti őket. A manó kezet fog vele, majd ha eltüntette a csomagokat, már megy is előre mutatni az utat. Ő meg válaszol a lánya kérdésére a manókat illetően. A megállapításra, hogy öreg lenne, csak a szemét forgatva mosolyodik el. Még messze nem az, de erről kár lenne vitát nyitni.
- Ezt a kastélyt a muglik is látják, nincs elrejtve. Bejöhetnének, ha akarnának, de nem jönnek, mert vagy arról terjed pletyka a környéken, hogy a várúr bolond, vagy az itt élő szellemekről. Tényleg van pár, de azért egyik se gonosz kísértet - magyarázza. Igaz ugyan az is, hogy nem szívesen engednének be ide hívatlan vendégeket, de az ősei sosem akartak elrejteni a várat a muglik elől, inkább elriasztották őket mendemondákkal, ami még ma is beválni látszik. Az étkezőben Zsanna átadja a kis ajándékát Franznak, aki ma inkább ilyen hallgatag kedvében van, érthetetlenül dünnyög kicsit, de abból látni, hogy tetszik neki a kapott kis szerkezet, hogy máris érdeklődéssel piszkálja. Nemsokára pedig a ház úrnője is megérkezik, aki sok éve teljesen határozottan vette át minden irányítását néhai anyósa kezéből, és azóta is egészen hatékonyan intéz mindent, hiába hitték, hogy kis irányítható lányka csupán, aki majd lesi férje minden szavát. Mint a mellékelt jelenet is mutatja, inkább a férje hallgat rá.
- Majd vacsora után foglalkozhat vele - szólal meg az anyja, aztán egy mosollyal biccent a férje felé. - Köszönöm, Franz - közli vele, majd Safrannak int, hogy érkezhet is az ennivaló. Ezt főként némán fogyasztják el, leginkább az evőeszközök és a tányék koccanása hallatszik, mielőtt mindez véget érne, a nagyanyja pedig Zsannára nézne jelentőségteljesen. - Zsanna, kedvesem, sétálnál velem kicsit? Megmutatom, hol van a szobád - közli, és hangsúlyából érezni, hogy a kérésre nem érdemes nemmel válaszolni. Thor biztató pillantást vet rá, menjen csak, beszélgessen vele. - Majd megyek én is nemsokára, menj csak bátran - mondja is, vállára téve a kezét pár másodpercre, közben anyjára meg komoly pillantást vetve. Már megbeszélték, hogy nem téma, hogy nem aranyvérű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867214#post867214][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.18. 12:04[/b][/url]

- A Thorsten jobb - vonom le a konklúziót nagy hamar, de azért a másikat is próbálom megjegyezni.
- Nekem csak a Zsanna van....  jó, meg a Zsáklin - forgatom meg a szemem mosolyogva, mert azt már ecseteltem, hogy Kárási nagyapi módszeresen úgy hív. Már teljesen megszoktam, és még csak ki se akadok rajta. Már anya se.
Nagyon nincs időm feldolgozni a történéseket, mert ahogy előkerül a manó, már megyünk is be, engem pedig átjár a pánik. Nem tudom, hogy fogadnak. Azt se tudom, mit szóltak ahhoz, hogy apusnak a semmiből lett egy lánya, én csak azt tudom, el kellett jönnöm ide. Ebbe a kísértetkastélyba.
- Komolyan? Senki? Pedig vannak az Urbexesek, azokat az ilyen szellem járta helyek éltetik - ecsetelem, hisz sok olyan csatornát követek, sőt... ha van alkalmam, egy-két helyre én is belógok, ha úgy adódik. Most mint mondjak, az élőktől valahogy jobban tartok. Meg amúgy sem vagyok az a nagyon félős. A full sötét, és a vihar tud nagyon padlóra vágni, de nem futok ki a világból, ha pókot, szellemet, vagy mumust látok. Egyszer nagyiék padlására beköltözött egy, tényleg nem féltem.
Sokkal inkább beszélgettem volna még, de apus csak nem állt meg, hiába próbáltam én odázni, késleltetni kicsit, csak hogy valahonnan erőt gyűjtsek még.
De sikerül, mert ahogy az ebédlőbe érünk, szó nélkül rohamozom meg a nagyapát, és adom oda az ajándékot, ami láthatóan telitalálat. Én tök szívesen beszélnék még neki azon a csilingelő hangomon, de jön a nő. És lehet, hogy csak beképzelem, de még Amadea feltűnése se változtat a tényen, hogy pár fokkal hűvösebb lett itt. Na, nem mintha hasonlított volna ez a hely egy meleg családi fészekhez, vagy bármi.
Csendben eszek, leküzdöm a kérdéseim, vagy a kényszert, hogy megtörjem, mert egyszerűen nálunk ez nem így telik. Már vagy tíz perce is ülhetünk, otthon ilyenkorra anyus már az első átkot szórta Borcsa nénire, nagyi meg már rég üvöltött, hogy nem bírnak ki tíz percet egy fedél alatt. Ez a csend nekem furcsa, és nyomasztó is.
És mégis visszasírom, mikor a nagyi megszólal.
- Öhm... - tanácstalanul, és pánikolva nézek apámra, mert nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. Viszont ő megnyugtat, így vontatottan, de biccentek, és szép lassan fel is állok.
- Persze, szívesen - mernék amúgy mást mondani. Annyira ostoba nem vagyok, még én is kiéreztem a nő hangjában, ezt a választ várja. Beharapom az ajkam.
- Nagyon szépek a virágok ott kint - próbálkozok valami beszélgetésfélét felvenni, miközben elindulok a nagyival. Csak éljem túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867259#post867259][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.18. 23:21[/b][/url]

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

- Hmmm... vagy úgy. - A szeme sarkából igenis követi a férje minden mozdulatát. Túlságosan a semmiből érkezett ez a felvetés az ízlésének. Will, ha minden jól megy, nemsokára megszabadul az ellenőrző karperectől, és sokkal jobban kitágul a mozgástere. Ha minden az eredeti elképzeléseik szerint zajlott volna, mostanra már válnának, vagy már elváltak volna, és Will menne a maga útján, azonban így, hogy végül a szemetet mégis egy helyre hordta össze a szél, már őt is érintik a férje költözési igényei. Egy biztos- az itteni házukat egyelőre szeretné megtartani, biztonságból, hogy ha valaha mégis különválnának, legyen legalább egyvalami a tarsolyában.
- Megbeszélem akkor Madlennel, de remélem, tényleg átgondoltad. Nincs kedvem túl sokat költözködni ilyen állapotban. - Ettől jobban azonban nem szaporítja a szót, inkább kellemes semmiségek felé tereli el a beszélgetésük fonalát, amíg a szeptemberi meleget élvezik és le nem jár a látogatási idejük.
Az elkövetkezendő további két hétben csak telefonon érintkeznek; nem látogatja meg Willt és csak a rehabról való kijövetele után találkoznak ismét, most már Bogolyfalván, a házukban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867284#post867284][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.19. 19:18[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -
Will után pár nappal

Egyáltalán nem túlzás azt állítania, hogy minden óhaját teljesítik, amióta itt van. Ugyan vissza-visszajár a kastélyba Seth-hez, sőt a múltkor Vickyhez is benézett, az ideje nagyját a Willel kötött megállapodása szerint itt tölti. Rengeteget nézelődik a neten a gyerekszoba, és most már az új ház ügyében is, igaz, még nem kérdezett rá Madlennél a kulcsokra. Ennek igen egyszerű oka van: még azon morfondírozik, milyen kis menekülési útvonalakat tervezzen meg magának, ha úgy adódna, hogy ismét elgurul a gyógyszerük. Mondjuk úgy, három év elég volt arra, hogy elkezdjen leülepedni a rózsaszín köd a szemében, és noha a mániája még mindig rendületlen, a józan eszének ideje volt visszavenni az uralmat a szeszélyes természete felett.
Ma reggel megütötte a fülét, hogy Nathaniel is tiszteletét teszi az ebédnél- tagadhatatlanul örül ennek. Részéről nem viseltet ellenérzéssel a sógora iránt, és ugyanolyan könnyen szóba elegyedik vele, mint Estherrel, csak egyszerűen, ha tábort kell választania, természetesen a férje oldalára áll.
A vékonysága megint lassan odalesz, ahogy az arca kicsit megtelik élettel és a teste hozzáigazítja magát az épp aktuális állapotához. Reggel attól fetrengett a nevetéstől, hogy a gyerek épp egy avokádó méreteivel bír, de lesz az még római saláta, mini görögdinnye, sőt a végén egy dísztök is. Megengedte magának, hogy infatilisan nevessen, amíg a citrom férje nincs itt. Will ezeket olyan borzalmasan tudományosan kezeli, hogy az szörnyű!
Az ebéd lezajlik a maga nyugodt, szofisztikált medrében, csak hogy utána meginvitálja a sógorát a könyvtárba egy kis csevejre, mondván, úgyis rég beszéltek.
- Már majdnem azt hittem, hogy visszaköltöztél ide. - Valójában egy darabig inkább ő csekkolt ki mindenhonnan, főleg míg intenzívebben terápiázott Carlise-ban. A csendben betipegő manó csak leteszi a tálca teát és a szőlőt a kis asztalra, aztán ugyanolyan gyorsan el is illan. Ő maga a családfa előtt horgonyoz le egy kicsit- odahaza a családi kúriában is a családfát ábrázoló falfestmény az egész épület legérdekesebb pontja: minden családi mocskot le lehet róla olvasni némi háttértudással.
- Képzeld... Elvonón van. Végre. Megértük ezt a napot is, nagy hisztériák árán. - Az irónia nem Nate-nek szól, de sosem palástolta a sógora előtt, hogy Willel szemben néha ilyen szarkasztikus, okkal. Az alkoholizmust nehezen tűrő feleség szobra lehetne, aki maga is elég sok idegi problémával küszködik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867285#post867285][b]Nathaniel James Krise - 2023.09.19. 19:36[/b][/url]

Adele Nadia Krise
-megjelenés-

Nem különösebben szeret ide visszajárni, de Madlen és a Krise birtok olyan, mint a fogorvos. Nem az élvezeti értéke számít, hanem a haszna - ettől függetlenül az ember még magában fintorog a fertőtlenítő szagon és a műanyag narancssárga szocreál székeken a váróban. Pont ilyen húzódozó érzései vannak neki is, ahányszor a nagyanyjuk magához rendeli, de végül mindig erőt vesz magán, udvarias mosolyt varázsol az arcára és eleget tesz az eminens gyerek kívánalmainak. Fogcsikorgatva. De eleget tesz. Már csak néhány évet kell kibírnia.
Ezért is frissítő meglepetés, hogy Adéllal fut össze errefelé. Némileg kétes érzései vannak a nővel kapcsolatban. Szabad akaratából együtt van Willel, évek óta, beszélgettek annyit, hogy tudja azt is - Adél őszintén odavan a férjéért. És ez fest egyfajta képet valakiről. Hogy kit hajlandó elfogadni és szeretni. Ennek hála, bár csak gondolatban, de mindig némi gyanakvással közelíti meg Adél témáját, milyen ember is lehet ő, fekete vagy fehér. Mert ha valamihez Williamnek köze van, Nathaniel nem ismeri a szürkét - és pont ezért van bajban ezzel a nővel, aki épp a vele átellenes oldalon ül a könyvtár díszesen faragott tölgyfa asztalánál. Tette már tanúbizonyságát elfogultságnak és elképesztő naivitásnak.. vagy lágyszívűségnek és elnézésnek? Ezek általában pozitív színben tüntetnek fel valakit, kivéve, amikor éppen egy erőszakos bűnözőt ment fel gondolatban az ember a bűnei alól - vagy ha fel nem is menti, de minimum elbagatelizálja.
Egyszóval Nate még nem döntötte el, hogy Adél cinkos vagy áldozat. Még nem hallott eleget, hogy jóérzéssel tudja elhelyezni valami közös halmazban.
- Isten őrizz. Előbb költöznék be a Bagolyköves szobák valamelyikébe. - Ami nagy szó, mert Nate enyhén szólva sem éppen az a bentlakó típus. Mosolyogva ejti meg a viccet, miközben a porcelán csészéért nyúl az épp csak lehelyezett tálcán. A mozdulat egy pillanatra megakad félúton Adél szavaira...
Elvonón? Nevetséges. Túl késő és túl kevés. Elvonó, ahol a klienseket áldozatként és betegként kezelik? Pátyolgatják, támogatják: "segítünk, nem a te hibád". A világ vicce - William se nem áldozat, se nem beteg, csak egy rosszindulatú, romlott rohadék, akinek réges-régen rács mögött lenne a helye.
... és egy-két másodperc leforgása alatt folytatódik a mozdulat. Az arcán együttérző, lelkesítő kifejezés terül el, ami azt érzékelteti Adéllal, hogy együtt örülnek vele William sikerének, annak, hogy a haladás útjára lépett a férfi.
- Őszintén remélem, hogy tudnak majd neki segíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867286#post867286][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.19. 19:51[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

A csilingelő nevetés azt bizonyítja, hogy nem tudja nem megérteni Nathaniel érzéseit. Ha hasonló helyzetbe kerülne, hogy visszakényszerítsék a Machay-kúriába, ő is inkább világgá menne, noha úgy érzi, ez már nem fenyegeti a legutóbbi kis árulása után, amivel otthagyta a szüleit faképnél egy nap után. Magda azóta sem próbálta keresni.
- Ne felejts el zoknikat tartani magadnál. Azt beszélik, a kőkos attól megnyugszik. - Amennyit bent élt ő is a kastélyban, édeskevés ideje volt kebelbarátságot kötni Felhővel, de ettől még az emberek szeretnek fecsegni.
Ahogy ő is, így fel sem tűnik az a picike megakadás, sokkal jobban lekötik a felrögzített nevek a családfán. Egy pillanattal tovább időz Alexandra nénikéje nevén, mint indokolt volna, hogy aztán átsuhanjon a pillantása az ikrek, Will, Hidoi és Martin ötösére. Nem válaszol azonnal, vagy fél perc is eltelik, mire visszafordítja az arcát Nathaniel felé némileg fakóbb mosollyal.
- Ha nem akarja, hogy elhagyjam, kénytelen lesz a kedvemre tenni. Nem fogom hagyni, hogy veszélyeztesse a... - Ugyan úgy tűnhet, rendbe jött kívülről, mai napig nehezére esik kimondani, hogy gyereket várnak. Nyilván nem azért, mert nem tudja kiejteni a szót, hanem a sok, még mindig meg nem emésztett trauma csomót köt a nyelvére, amikor igazán beleélné magát az anyaságba.
- Ne haragudj, elkalandoztam kicsit. - Láthatóan megrázza a fejét, kiszélesedik a mosolya, és ő is elnyúl a másik csésze teáért, meg néhány szem szőlőért.
- Mesélj, te hogy vagy? Esthert is szörnyen rég láttam utoljára. Minden rendben veletek? - Nem mondhatni, hogy őszintén érdekli a hogylétük, de onnantól, hogy Júlia is kivonta magát az életükből és Esther felől is kevesebbet vagy inkább semmit sem hallott Willtől még nyafogás szintjén sem, mostanra már elkezdte érzékelni a hiányukat. Mint mikor a jól bejáratott bútordarabról eltűnik egy-két nipp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867288#post867288][b]Návay Regina - 2023.09.19. 20:32[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Jó kifogás - húzom tovább, továbbra is jól szórakozva. Hát milyen kis lobbanékony már, bár ez egy Návay esetében amúgy sem meglepő végeredményben. Talán Fanni az egyetlen kivétel, aki nem átkoz, mielőtt kérdezne, ha éppen úgy adódik, de ő meg éppen ezért okozhat meglepetést egy szép napon.
- Pedig egyik fiókban sincs se fél hulla, se guminő. Még naplóm sincs, hogy elolvashasd, ahogy teleírtam azzal, hogy Kiss Pistáné Návay Regina, szigorúan szivecskékkel az i betűkön - válaszolom nevetve. Ahogy a bátyámnak, nekem sincsenek titkaim. Értem én, hogy a portréra céloz mellékesen, de az sem lett volna meglepetés, ha korábban igazán beszélőviszonyban lettünk volna. Csak hát éppen ő küldött el a fenébe gyakorlatilag, nem is értem, mit várt. Nem hozom szóba azonban a dolgot, mert már úgyis kiveszekedtük magunkat ezen, a portré meg azóta bekerült a szobám falára a nappaliból, így senkit nem zavar, én meg annyit beszélek vele, amennyit csak szeretnék.
- Csak elkényelmesedtél - felelem neki nyelvet öltve rá, majd amint elfogy a szendvicsem utolsó falatja is, nyársnak való faágak keresésére indulok. A szerzeményeimmel visszatérve kihegyezem őket, így már Kristóf is mindjárt belevetheti magát a szalonnasütés meditatív tevékenységébe. Pedig tényleg megehetné a szendvicsem másik felét, de ha nem kell, hát több marad nekem. Visszatelepedve az egyik fatuskóra ki is csomagolom azt a szalvétából, csupán néha pillantva felé.
- Nem... nem tudom. Leginkább csak szeretném, ha senkinek nem esne baja, amíg terepen vagyunk, de van akiben nagyobb a lelkesedés, mint amennyire életképes kint - válaszolom megvonva a vállamat. Szerencsére nem egyedül kell kivinnem a diákjaimat, hanem mindig van gyógyító és néhány vállalkozó szellemű kolléga is, aki besegít. Ezzel együtt viszont még addig fogom idegesíteni magam, amíg csak le nem jár az egész.
- Már volt, aki megpróbált mérgező növényt enni, besétált a csalánba vagy a mérges szömörcébe, ivott pocsolyából tisztítatlan vizet. Szerencsére törés még nem volt, de azt néha egyszerűbb lenne egy gyors forrasztással helyrehozni, mint amiket még összehozni sikerül - osztom meg vele az eddigi kellemetlen tapasztalataim rövid kivonatát, nevektől és egyéb hasonló részletektől mentesen. Beleharapok aztán a már kibontott szendvicsbe, és hagyom őt beszélni addig is, amíg azt a falatot rágom ráérősen.
- Mmm... gondolkodtál már azon, amiről múltkor beszéltünk? Hogy utánajárj, mi mikor évül el, hátha bekerülhetnél az aurorképzőbe végre. Anyu azt mondta, szívesen ír ajánlást, ha az segít. Mégiscsak ő a szegedi kirendeltség parancsnoka, csak nyomna valamit a latban - mondom, majd újabbat harapok a szendvicsembe, addig is hadd gondolkozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867325#post867325][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.21. 01:08[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Addig mondod, én is elkezdem használni - válaszolja pimasz mosoly kíséretében, még mielőtt belépnének a kapun. Odabent aztán Zsanna figyelmét már le is köti a manó, majd pedig a megemlített szellemek.
- Most éppen az a pletyka terjed, hogy az apámat jobb nem zargatni - feleli a feltett kérdésre kissé megvonva a vállát. Ez nem is áll messze a valóságtól, bár ténylegesen inkább az anyja lábujjára nem érdemes rálépni, ha nem akar az ember bajt magának. Az étkezőbe érve aztán sikerül találkozni a család jelentős részével, majd egy csendben elköltött vacsorát követően Johanna felajánlja, hogy megmutatja Zsanna szobáját, addig is kettesben beszélgethetnek kicsit. Fel is kel az asztaltól, majd behajlított karját nyújtja Zsanna felé, karoljon csak bele. Közel olyan magas, mint Zsanna, talán egy-két centivel lehet csak alacsonyabb. Még mindig szép nő, közelről szinte már törékenynek tűnhet, de mégis tekintélyt parancsoló a tartása, a kiállása, az aurája. Aligha mer neki bárki nemet mondani.
- Valóban - helyesel egy udvarias mosollyal, közben az említett virágok felé pillantva, de érezni rajta, hogy nem fog erről hosszas beszélgetésbe bocsátkozni. Ezzel az egy szóval a maga részéről le is zárta a témát igazából.
- Nem foglak megenni, kedvesem, nem kell félni. Az egyetlen unokám vagy, és úgy tűnik, ez így is marad - szólal meg aztán pár pillanatnyi csendet követően, amíg csak cipője kopogását hallani a padlón.
- Nem tudom, mennyit tudsz a Löwenherz családról, de a lényegre is térnék. Szeretném, ha felvennéd a nevet, ami megillet. Az már biztos, hogy Thorsten lánya vagy, még ha sajnálatos módon házasságon kívül is születtél - foglalja össze tömören, amit mondani szeretne. Ezúttal sem igazán hagy nagyon lehetőséget bármiféle választásra, bár ha Zsanna belekarolt, akkor egész kedvesen simítja most a kezét az övére.
- Mielőtt megijednél, nem ragaszkodom elavult szokásokhoz. Hogy tetszik a kastély? A szobád a nyugati szárnyban lesz, nem messze apád lakrészétől és két manót rendeltem oda, Eiche és Buche mindenben a segíségedre lesznek - közli még, egyelőre nem sok lehetőséget hagyva szegény lánynak a beszédre, de most végre elhallgat.