Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Krise családi karácsony

Az ízlésesen berendezett szalonhelyiség kandallójában ropogó tűz hangját beszélgetések egybefüggő masszája nyomja el. A szoba sarkában tekintélyes karácsonyfa ezüst-kék díszekkel: az ezévi karácsony színtematikája.
Ez nem az a szűk, meghitt családi karácsony, ez rongyrázás és a szociális dominancia érzékeltetése. Az este elején járunk, a másik helyiségben már rendezik be a hosszú asztalon a vacsora fogásait, míg a vendégek itt beszélgetnek egymással, előre a fa alá helyezik ajándékaikat, amiket majd később, az ételek elfogyasztása után nyithat majd ki mindenki. Nathaniel Adele mellett áll, elegáns sötétkék zakóban, vasalt fehér ingben, jól fésült hajjal. Fiatal arcán barátságos mosoly játszik. Kezében egy pohár ital, ugyan a mellette álldogáló Adelenek nem ez az első már. Akkor surrant ide a nő mellé beszélgetni, mikor látta, hogy William valami miatt ideiglenesen tovább áll.
- Örülök, hogy legalább valamivel csökken az átlagéletkor veled. Ezekkel a vén varázslókkal vacsora helyett inkább altató hatásúak ezek az alkalmak. Illetve meg kell jegyezzem, hogy csodásan nézel ki. Kicsit irigykedem is Williamre.
Cinkos mosollyal fűzi tovább épp csak nemrég megkezdett small talkjukat. Az utolsó megjegyzés inkább az a barátságos bókfajta, mintsem valódi próbálkozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas

Külső szemlélődő szemszögéből nézve Nathaniel Krise igazán elemében van ezen az eseményen. Mostanra mindenkivel váltott néhány udvarias szót, amely láttán a család prominens tagjai elégedetten hümmenthetnek, hogy "igen, az új generáció tudja, hogyan kell haszonba forgatni az ünnepeket". Mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy arcán diplomatikus magabiztosság és elégedettség tükröződjön. Eközben legbelül egész más a helyzet, végtelenül kedvetlen, már most rossz hangulata van, ami azt illeti, ahogy általában, már a karácsonyi esemény környékén  irritált és frusztrált. Tekintete egy csapat vele egykorú, talán 2-3 évvel idősebb huszonéves fiúcsapatra vetődik, velük már érkezéskor lekezeltek. Talán lesz alkalma később, mikor már az idősebbek jobban elmerülnek az esti beszélgetésekben és programokban - többedmagával lelépni innen. Biztos benne, hogy az Inner is készült valamivel az ünnepekre.

- Együgyű? - Meglepetten pillant oldalra Adele felé. A kifejezés alatt szórakoztatja a nő véleménye.
- Nézd el neki, ezek a családi alkalmak egy kicsit mindannyiunk számára kellemetlenek. Megérteném, ha William különösen rosszul érezné magát ma.
Szándékosan megvédi kicsit a felesége előtt a testvérét. Elvégre ez a kisöccsök dolga, nem igaz? Arckifejezése empátiát és együttérzést sugall.
- Nem jó a mai napon egy Krise kísérőjének lenni, túlzottan el vagyunk foglalva a magunk nyűgjével.
Ahh, és még önkritikus is! Hát nem érett? Hát nem belátó? A mellette álló nő kérdésére mosolya szomorkás árnyalatot vesz, ami tulajdonképpen nem is akkora hazugság, bár inkább szól az Estherrel való távolságának, mintsem annak, amivel aztán szóban indokolja.
- Tulajdonképpen már elfoglaltam egy apartmant magam is, de nincs nagy gyakorlatom a családi összeborulásokban. És nem is hiszem, hogy tárt karokkal fogadnának, így.. várok, míg lassanként alkalmam adódik a jó szándékom bizonyítására. Arra, hogy mi Estherrel nem értünk egyet a család többi részével, amelyik szükségtelenül ridegen vetné ki magából Willt.
Beleiszik az kezében lévő pohár tartalmába, csendben marad, hagyja Adele-nak, hogy eméssze a hallottakat. És magának is, hogy tovább fűzhesse a mondandóját.
- Ha egy kicsit idősebb lennék, magam is kiállhattam volna a védőügyvédjeként, de pár évvel le vagyok meg maradva, hogy tényleges erőm legyen.
Szegény-szegény túl fiatal aranyvérű varázsló, akit még túlzottan kötnek a család béklyói.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas

Van egy kellemes iróniája annak, milyen kedvesek egymással - és hogy ez a kedvesség talán a természetesnél jobban származik egyéni érdekekből, mintsem őszinte szimpátiából. Nem mintha Nathanielnek amúgy problémája lenne a nővel. Semmi oka Adele-t utálni, sőt, talán valamennyire sajnálja is amiatt, hogy egy olyan ember mellé lett kényszerítve, mint amilyen William. Emiatt egy kicsit szimpatizál vele, de a domináns érzései mégis inkább a semleges felé tendálnak. Mégis kedvesen mosolyog, "megnyílik" a másiknak, mert minél sebezhetőbb oldalát mutatja valaki, még az óvatos ember is közelebb engedi magához. Azért túlzásba sem akarja vinni, megvan a maga büszkesége - na meg jó a valóság talaján maradni.
- Ne vedd magadra, de nem, eddig nem tudtam. Ebben a családban nem szokás egymást támogatni.
Apró mozdulattal állával Maddy felé biccent, kire is utal pontosan. Vagyis inkább ki a legtökéletesebb megtestesítője ennek az attitűdnek.
- Még nem volt alkalmunk annyit beszélni, hogy úgy igazán megismerjelek. Rosszul tettem..
Bár nem olyan módon csavarja el a fejét a véla, mint egy heteroszexuális férfiét, de kétségtelenül megerősíti az általa keltett benyomás Nathanielnek: érdemes lenne Adelet a maga oldalán tudni.
- Úgy látszik, ezúttal valaki olyan csatlakozott a családhoz, aki több melegséget hordoz magában.
Barátságos mosolya biztató és egyfajta mentálisan felkínált jobb kéz.
- Ráfér a rideg kis famíliánkra...
Hjajj, ha szegény Adele tudná, hogy Nathaniel saját szemével látta már a dokumentumok nagy részét.. Érdekes fejlemény lenne, de olyasmi ez, amit a fiú eddig inkább magának tartott meg.
- Nincs szívem hagyni, hogy egyedül unatkozz az este - vagy ami még rosszabb, hogy Maddy lecsapjon rád. Ha gondolod, ülj mellém a vacsora alatt. Már ha nem tolakodó az ajánlatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas

Hálás arccal dönti meg a poharát, hogy mintegy megpecsételjék Adele ajánlatát a későbbi látogatásra. Tudatosan úgy intézi a mozdulatot, hogy akkor történjen, amikor kiszúrja a helyiség másik feléből feléjük induló Williamet.
- Legyen így. Ha más nem, ma már nyertem ezzel az estével.
Udvarias túlzásnak is hathat, nincs is baj ezzel, ugyanakkor a nő ajánlata, még hátsó szándékoktól is fűtött (amikről Nate valójában még csak nem is tud) - valójában tényleg kedves gesztus. Még a végén tényleg megkedveli annyira, hogy ne csak a bátyja kiidegelése miatt akarjon vele jóban lenni.

Időközben úgy tűnik, véget érnek a vacsora előkészületei, mert egy rövid mágikus csengőszó járja be a szobát.
- Az asztalnál találkozunk akkor.
Ő már tudja az ülésrendet: most elég sokan vannak itt ahhoz, hogy ne egy hosszú asztalnál foglaljon mindenki helyet, hanem kör alakú asztalokhoz csoportosítottak be mindenkit ötösével-hatosával. Őt és Esthert eredetileg Maddy a saját asztalánál akarta látni, de Nathaniel erősködött, hogy az ő generációjuk olyan ritkán látja egymást. Körbe kellett hozzá udvarolni nagyon Madelinet, de erősebb volt a kísértés, hogy egy egész vacsorán keresztül frusztrálhassa Williamet, mint amekkora az undora attól, hogy kedveskedjen a matriarkával.
Így mire az asztalhoz ér, meglepettség helyett elégedetten látja az asztaluk közepén elhelyezett névlistát. Gondos teríték, illeszkedik a fa kék-ezüst színeihez, ezüst étkészlet, kék selyemszalvéták - ha más nem, legalább ízléses a berendezés. Legalább ez legyen jó, ha már maga az esemény valódi social torture.
Mikor az asztalhoz ér Adele, Esther és William is, először Estherre mosolyog és mintegy magától értetődően kínálja hellyel az egyik oldalán, ezalatt az unokatestvéreik is asztalhoz ülnek. Tökéletes alkalom adódik most, hogy köztük és közte a másik oldalán meg egy hely pont megmaradt. Futólag összenéz a vélával - és ha Adele közelebb lép a korábban megbeszéltek szerint, udvariasan előre kihúzza neki a párnázott széket maga mellett.
- Hölgyem... - Bizalmas, kedveskedő viccelődés a megszólítás, nem az a frusztrálóan hivatalos és formális gesztus. Érződik, hogy ez még az ezelőtti beszélgetésük derűs felhangja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas

Mit tehet ő az egészről, nem igaz? Mindenki olyan egyszerre ült le, majdhogynem csupán másodperces eltéréssel! Nehéz lenne konkrétan megmondani, pontosan ki is a hibás ebben a helyzetben, vagy hogy hibás-e egyáltalán valaki. Szerencsétlen fennakadás, semmi több.
Ellágyul azért kissé, ahogy Esther odahajol hozzá aggodalmasan. Na nem William iránt, csak mindig eszébe jut ilyenkor, hogy ebben a családban még mindig az ikertestvérébe szorult a legtöbb jóindulat.
Bezzeg ha tudná, mit csináltak vele! Ő.. és főleg William! Elég csak futólag átvillanjon a fején egy-két emlékfoszlány, ennyi pedig elég ahhoz, hogy ne osztozzon a lány aggodalmán.
Fojtott hangon, halkan válaszol Esthernek.
- Adele kényelmetlenül érezte magát, segíteni szeretnék neki feloldódni, ami a testvérünk mellett láthatóan nehéz volt. William felnőttebb, biztosan jobban tudja kezelni a helyzetet és előtérbe helyezni Adele közérzetét.
Úgy tűnik, a jóindulata miatt Nathaniel két tűz közé szorult. A páros nem szólt egymáshoz az este, Adele egyedül ácsorgott, mielőtt a fiú csatlakozott volna hozzá. Hagyná kelletlenül feszengni, míg William valami ismeretlen okból kifolyólag látványosan hanyagolja?
Haha.
Elégedetten hallgatja Esther válaszát, ahogyan arra számítani lehetett, talán mindannyiuknál jobban keni-vágja az etikettet. Be kell vallania, ő nem tudott volna ezzel a szabállyal ennyire magától értetődő gyorsasággal előhozakodni.
Kérdőn oldalra pillant Adelera, fel szeretne-e állni vagy továbbra is szimpatikusabb a hely mellette. Elvégre ő a nő "szövetségese" ebben a szituációban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

"Krise"tmas

Sejtette, de egy egészen kicsit mégis meglepi, hogy a sejtése beigazolódni látszik. Hogy a makacs felesége helyett a törékenyebbnek ható Esthert szúrja ki magának. Nem tett már elég rosszat Esthert el? Egy pillanatra megfeszül az állkapcsa idegesen, majd gyorsan ellazítja az arcizmait. Muszáj kontrollálnia magát és nem hagyhatja hogy dühből cselekedjen. Ha látja-hallja, hogy Esther levegőt venne a valaszhoz - vagy ami még rosszabb, mozdulna, de még akkor is ha semmi ilyesmit nem tapasztal az ikertestvérétől, Nathaniel gyengéden a lány vállára teszi a kezét. Esther érezheti az egészen enyhe nyomást lefelé, amellyel Nate szavak nélkül üzen egyértelműen.
- Ugyanmár, William, az előbb mondta el Esther, hogy ő pont ott ül, ahol ülnie kell.
Szabad keze a térdén nyugszik, a hosszú terítő takarásában - ezt használja ki egy egyszerű nonverbális illúzióbűbájhoz, amellyel az asztalnál történő eseményeket hangosítja fel épp annyira, hogy az ne legyen természetellenes, inkább hasson a helyiség szerencsés, ez esetben szerencsétlen akkusztikájaként.
- Nem történt semmi baj, nem igaz? Egymás közt vagyunk, rokonok, ilyen apróságokat semmiség megoldani. Ne légy durva az ikerhugommal, kérlek.
Hangja nyugodt, barátságos, de azért van egyfajta határozottság a diplomatikus kérés mögött.
- Valóban elcsúszott egy kissé az ülésrend, de Blanka és Damian biztosan nem mondanak nemet, ha szépen megkéred őket. És akkor a testvéremnek sem kell felkelnie arról a székről, ami az etikett szerint neki jár.
Lehet, hogy William azt hiszi, hogy Esther valamiféle pushover, de ha Nathaniel is jelen van, nem áll szándékában hagyni, hogy a testvérét így lekezeljék.
- Ahogy nekem az ő jobbján ildomos ülnöm, úgy neked a feleségedén. Az asztal rossz oldalán próbálkozol.
Kedves mosollyal legyint elnézően, mutatva nagylelkűségét a közönségnek.
- Semmi baj, olyan ritkák ezek a családi események, együttérzek veled, néha engem is teljesen megzavar az illendő ülésrend.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A Minisztérium épületében található hoppanálási pontra érkezett, nagyjából neyged órája. Azóta bejelentkezett a recepciós pultnál, bemondva a nevét és a korábban kapott időpontot. Interjúhoz illőn öltözött fel, de már korábban eldöntötte magában, hogy nem hajlandó túlizgulni - sem túlspilázni ezt az egészet. Nyilvánvalóan jó lehetőség lenne, ha sikerülne megcsípni ezt a gyakornoki programot, de a családja fiatal korától sulykol belé egyfajta öntudatosságot. Jelen helyzetben ennek hála képes úgy hozzáállni a következő egy-másfél órához (vagy hát ki tudja, mennyi ideig fog tartani a beszélgetés), hogy ez nem csupán őt teszteli. Ha ide nem érzik megfelelőnek a személyét vagy képességeit, majd másik országban próbál szerencsét később, addig is pedig talál majd alternatívát. "Ne csak bizonyítani próbálj, te is figyeld meg, szeretnél-e az adott helyen, adott emberekkel dolgozni." Fekete keménykötésű, de vékonynak tűnő mappát tart a kezében, benne az önéletrajzának és ajánló leveleinek másolatával. Valószínűleg az interjúztatónál is ott lesz, de a felkészültség sosem hátrány.
Percek elteltével egy titkárnő csatlakozik hozzá, udvariasan egymásra mosolyognak, pont azzal a személytelen megszokással, ahogy két teljesen idegen szokott egy közös irodaházban. Felvezetik egy másik folyosóra, ahol aztán megkérik, hogy foglaljon helyet, dr. Linzenbold nemsokára megérkezik majd. Futólag a faliórára pillant, de az alapján még van bő néhány perc a megbeszélt időpontig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

"Nem csak te interjúzol, ilyenkor te is interjúztatsz. Ezeken az alkalmakon te is döntesz arról, hogy egy helyet vagy pozíciót megfelelő építőkőnek találsz a jövődhöz." - Ebben a szellemiségben érkezett ide, és nem valószínű, hogy ez a fajta éber magatartás alábbhagy majd a beszélgetés során. Mikor megpillantja a célzottan felé közeledő férfit, felkel ültéből, hogy az érkező bemutatkozást és kézfogást már álló helyzetből fogadhassa. Tartása egyenes és szabályos, ugyanakkor könnyed, nem feszülnek az izmai természetellenes izgatottságtól, de külön erőfeszítést érdemel a szituáció hivatalos volta. Figyelmes volt Alexandertől az angol használata, kétség kívül mégiscsak mindenkinek az anyanyelve a legotthonosabb és kényelmesebb.
- Örvendek, Nathaniel James Krise. - Tisztában van vele, hogy a férfi tudja a nevét, de kézfogás alkalmával, főleg ha a másik is bemutatkozik, ennyi a bare minimum. Ezen túl viszont nem csépli feleslegesen a szavakat, követi az idősebb férfit.
Nem bámészkodik túl sokat, ám amikor megérkeznek az irodába, természetesen futólag körbenéz és felméri a helyiséget. Aprócska, szűk. Egyetlen asztal, szék, nincs túlbonyolítva ugyan, ami erénye egy hivatalos munkakörnyezetnek, de azért ez túlságosan kicsinek érződik. Vajon az összes jelentkezőt ide vezetik be? Nem mintha számítana. Egyáltalán nem hagyja kiülni az arcára a gondolatait, semleges szemlélőként kerül beljebb, de azért megjegyzi magában ezt a tapasztalatot. Ha ő dolgozna itt teljes állásban, valószínűleg felterjesztené a tértágítő bűbájok használatát. Na nem hatalmas termekhez, de ennél egy kicsit jobb benyomást keltő helyiségekhez.
Helyet foglal a felkínált széken és figyelmesen hallgatja végig a bemutatkozást - az emberek mindig pozitívabban és nyitottabban állnak hozzá másokhoz akkor, mikor úgy érzik, hogy tényleg hallgatják és látják őket, nem csak "jelen vannak" a beszélgetésben. A felszólításra beleegyezően bólint és addigi hallgatólagos póza változik egy kissé, előrébb hajol, nem sokkal, épp csak annak megfelelően, hogy halvány udvarias mosollyal az arcán átveszi a szót.
- Először is köszönöm, hogy lehetőséget kaptam erre a beszélgetésre, örömmel láttam, hogy szabad pozíció nyílt azon a területen, amely a jövőbeli érdeklődésem központjában áll. Az alapfokú tanulmányaimat a skót felföldön, a Roxfortban végeztem a Mardekár diákjaként, kiváló eredményekkel. Az erre vonatkozó, Varázstani Alapismeret Vizsga eredményeit a mellékelt iratok között is benyújtottam. Egy évet töltöttam Svédországban cserediákként, ez az év pedig elég volt arra, hogy felkeltse a kulturális érdeklődésem és szélesítse a látóköröm. A családomnak vannak magyar kötődései, illetve az elmúlt években több varázslók és boszorkányok által létrehozott alapítvány rendezvényén volt alkalmam vagy résztvevőként vagy asszisztensként jelen lenni Európa-szerte. Ha megengedi...
Az asztal közepére kikészített vizetkancsó után nyúl, szándékosan nem pálcát használ, mert azt ilyen helyzetben kifejezetten illetlen csak úgy zakó alól előkapni. A felé eső poharat félig megtölti, aztán a másiknál megáll, Alexander felé pillant egy biccentéssel.
- Szabad.. ? - Ha a férfi jelzi, hogy töltsön neki is, tölt ha nemet int, akkor egyszerűen visszaereszti a kancsót. Nem áldoz sok időt erre, pusztán néhány másodperc. Iszik egy kortyot, épp csak annyit, hogy gördülékenyen tudja folytatni a beszélgetést, bemutatkozást.
- Ebben az évben kezdem a tanulmányaimat politológia mesterképzésen a Bagolykő falain belül. A célom pedig elsősorban a diplomáciai képviselet területén elhelyezkedni idővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Adele Nadia Krise
-megjelenés-

Nem különösebben szeret ide visszajárni, de Madlen és a Krise birtok olyan, mint a fogorvos. Nem az élvezeti értéke számít, hanem a haszna - ettől függetlenül az ember még magában fintorog a fertőtlenítő szagon és a műanyag narancssárga szocreál székeken a váróban. Pont ilyen húzódozó érzései vannak neki is, ahányszor a nagyanyjuk magához rendeli, de végül mindig erőt vesz magán, udvarias mosolyt varázsol az arcára és eleget tesz az eminens gyerek kívánalmainak. Fogcsikorgatva. De eleget tesz. Már csak néhány évet kell kibírnia.
Ezért is frissítő meglepetés, hogy Adéllal fut össze errefelé. Némileg kétes érzései vannak a nővel kapcsolatban. Szabad akaratából együtt van Willel, évek óta, beszélgettek annyit, hogy tudja azt is - Adél őszintén odavan a férjéért. És ez fest egyfajta képet valakiről. Hogy kit hajlandó elfogadni és szeretni. Ennek hála, bár csak gondolatban, de mindig némi gyanakvással közelíti meg Adél témáját, milyen ember is lehet ő, fekete vagy fehér. Mert ha valamihez Williamnek köze van, Nathaniel nem ismeri a szürkét - és pont ezért van bajban ezzel a nővel, aki épp a vele átellenes oldalon ül a könyvtár díszesen faragott tölgyfa asztalánál. Tette már tanúbizonyságát elfogultságnak és elképesztő naivitásnak.. vagy lágyszívűségnek és elnézésnek? Ezek általában pozitív színben tüntetnek fel valakit, kivéve, amikor éppen egy erőszakos bűnözőt ment fel gondolatban az ember a bűnei alól - vagy ha fel nem is menti, de minimum elbagatelizálja.
Egyszóval Nate még nem döntötte el, hogy Adél cinkos vagy áldozat. Még nem hallott eleget, hogy jóérzéssel tudja elhelyezni valami közös halmazban.
- Isten őrizz. Előbb költöznék be a Bagolyköves szobák valamelyikébe. - Ami nagy szó, mert Nate enyhén szólva sem éppen az a bentlakó típus. Mosolyogva ejti meg a viccet, miközben a porcelán csészéért nyúl az épp csak lehelyezett tálcán. A mozdulat egy pillanatra megakad félúton Adél szavaira...
Elvonón? Nevetséges. Túl késő és túl kevés. Elvonó, ahol a klienseket áldozatként és betegként kezelik? Pátyolgatják, támogatják: "segítünk, nem a te hibád". A világ vicce - William se nem áldozat, se nem beteg, csak egy rosszindulatú, romlott rohadék, akinek réges-régen rács mögött lenne a helye.
... és egy-két másodperc leforgása alatt folytatódik a mozdulat. Az arcán együttérző, lelkesítő kifejezés terül el, ami azt érzékelteti Adéllal, hogy együtt örülnek vele William sikerének, annak, hogy a haladás útjára lépett a férfi.
- Őszintén remélem, hogy tudnak majd neki segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kőkos említésére elfintorodik. Ez a gesztus olyan egyszerű, annyira fiatalosan átlagos és őszinte, hogy teljesen ellágyítja a karótnyelt úrigyerek képét. Az ilyen alkalmakkor látszik inkább, hogy Nathaniel azért még mindig szemtelenül fiatal ahhoz képest, amit a családja elvárna tőle a mindennapokban. Ahhoz az attitűdhöz, viselkedéshez, ahhoz a teljesítményhez és támadhatatlan kiálláshoz. Holott a nap végén azért, mikor este ledől az ágyába, az élére vasalt ing, a márkás öltözet és gondosan fésült haj nélkül Nathaniel is csak egy fiatal srác.
- Más iskolákban megelégednek egy házszellemmel, elég új volt az itteni állatkert. - Kőkos, húsevő mágikus növény.. még az árnyékkutyákkal tudott a leginkább megértő lenni, de azokkal is csak Nyx, a saját macskája miatt, aki egész hasonló tulajdonságokkal bír. Aztán a kis kitérő után hamar visszaterelődik a szó Williamre. Megértően megingatja a fejét a bocsánatkérésre.
- Nem kell elnézést kérned ilyesmi miatt, Adele - erősíti meg a nőt abban, hogy hallják, itt vannak vele és támogatják, szóval nem kell kifogásokat keresnie, nyugodtan ellazulhat a társaságban. Esther említésére megrándul az arca. Mióta a testvérére vágta az ajtót, nem találkoztak - pontosabban látni látta a lányt, de nem váltottak szót egymással és jobb is így. Ez az egész úgy érzi, hogy megmérgezte a kapcsolatukat és ha egészen őszinte akar lenni: nem akarja megjavítani. Nem akar ismét beszállni abba a mókuskerékbe, amelyben mindig újra és újra vagy félreértik - vagy használni akarják. Vagy mindkettő egyszerre. Végzett azzal, hogy más után takarítson. Elfáradt a bűntudata annyira, hogy ne akarjon felelősséget vállalni a húga minden döntéséért, főleg, ha rendszeresen rossz döntéseket hoz. Tépte eléggé a száját, erőlködött, igyekezett eleget, mindezt azért, hogy aztán egyszer csak Esther azzal álljon a küszöbén (közvetlenül miután Williamnek Madlenhez hasonlította, aminél trükkösebben nem is forgathassa volna meg a kést benne), hogy "helló, takarítsd fel a mocskom".
Valahogy akkor és ott végre, ezekkel a szavakkal akarva-akaratlanul segítettek neki lezárni egy több évet, a gyerekkorát felölelő korszakot. Azt a korszakot, aminek bármennyire igyekezett is leplezni, de az ikertestvére és a saját bűntudata állt a középpontban. - Végre elkezdhet magával foglalkozni. És azzal, ami jelenleg -meggyőződése  szerint megnyugvást hozna neki -: valamiképp visszafizetni Williamnek mindezt.
- Mindenki elfoglalt most a saját dolgaival, azt hiszem, nem nagyon találkozunk vagy beszélünk. Nekem is sok időmet elveszi a bérelt lakás berendezése, még ha csak ideiglenes lakhely is. - Diplomatikusan fogalmaz, mert nem szeretné kiteregetni a szennyest, elkenve a kellemetlen részleteket Estherrel. Így is csodálkozik, hogy William nem dicsekedett el a kis győzelmével Adélnak, hogyan állt ki mellette Esther a saját ikertestvérével szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A történet hallatán felszalad az egyik szemöldöke, mert erről bár ő is hallott, de minden alkalommal abszurdnak tűnik - és nem a minisztériumi oldalról, ha őszinte akar lenni.
- Mondanám, hogy jobb a helyzet, de a tavalyi évnyitóból kiindulva lehet, hogy kilátásban van egy újabb vizsgálat. - Egyébiránt csak megvonja a vállát a mellékes témára, mert igazából nem sok van már hátra a mesterképzéséből: csak azt a keveset kell túlélnie végzetes katasztrófa nélkül. Ami miatt eredetileg idejött (Esther) eltűnt a szeme elől, de furcsa módon inkább megkönnyebbülést érez. Sajnálja is, persze, de nem tudja letagadni a tényt, hogy könnyebb a lelke. Túlzottan fókuszált a lányra, a felette érzett bűntudatra. Most, hogy nem érzi személyes felelősségének az ikerhúga meggondolatlan és naiv cselekedeteit (minthogy újra és újra, sokadik figyelmeztetés ellenére is visszament Williamhez), az élet is kissé könnyebbnek tűnik.
- Sokminden függ majd még attól is, hogy sikerül gyakornokként elhelyezkedni. Nem különösebben nyűgözött le a magyar hivatal. - Jobb lenne Nagy-Britanniában. Látta a magyar irodát, mikor interjúztatták és nem tett rá túl jó benyomást a szűk kis lyuk, amit az interjú helyszínének jelöltek ki. Még ha az interjú maga professzionális is volt, legalábbis az azt tartó varázsló kiállásával szimpatizált is, ezek a mikrogesztusok, mint a helyszínválasztás majdhogynem ugyanúgy számítanak Nathaniel szemében. Udvariasan vissza is hátrált a lehetőségtől - és valószínűleg az anyaországban keres majd magának pozíciót.
És megint Will. Egyszerre jó, hogy Adél ennyire készségesen hozza fel és beszél róla, így könnyű információt szerezni, ugyanakkor nem tudja elfojtani magában az irritáltságát. Hogy van az, hogy William, az a féreg, aki mást sem tud, mint ártani és pusztítani maga körül, ennyire mindenki figyelmének a központjában van. Hogy ennyien törődnek vele. Adél, Esther, mindenféle itteni ismerőse, valahogy folyton mindenki meg akarja menteni azt a fuldoklót, akit inkább csak le kéne nyomni a víz alá. Irritáltan megrándul az arca a gondolatra, és ezúttal nem próbálja visszafogni a gesztust, elvégre ezer és egy módon lehet értelmezni azt. Jó az, ha Adél látja, hogy ő sem tökéletes - sokkal elérhetőbbnek tűnik úgy. A nők szeretik a sebezhetőséget, ha kinyújthatják a kezüket segítő szándékkal valaki felé.
Abban az egy tévedésben vannak (ahogyan Adél is), hogy ahhoz, hogy segítő kezet nyújts valaki számára, az illetőnek alattad kell lennie.
És Nathaniel nincs senki alatt.
- Nem tudom, hogy mi történik közöttük, őszintén. Esther és William kapcsolata egy dolog, hogy beszélnek-e, hogy miről.. nem tudok és egy bizonyos ponton nem is szeretnék beletolakodni. Ne legyenek illúzióid, ennek a hármas relációnak én a lehető legszélén helyezkedem el.
A legszebb, hogy ezúttal egyetlen szavával sem hazudik. Éppen csak taktikusan a lehető legjobb pillanatban mondta ki az igazságot leplezetlenül. A háttér ismerete nélkül azonban még ez az igazság is úgy hat inkább, mintha Nathaniel szomorú áldozata lenne annak, hogy a testvérei kizárják valamiből. Tudja, elvégre Adél maga mondta neki, hogy sokszor egyedül érzi magát, így szándékosan törekszik arra, hogy a nő felértékelje a kettejük közötti hasonlóságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha látná Adele gondolatait, rondán és minden visszafogottság nélkül nevetne. Röhögne. Igen, a röhögés jobban leírná az autentikus reakcióját. William mint példakép. Ám szerencsére a fiú nem legilimentor és nem is talál bele megérzés szinten sem, hogy ilyesmi forog a nő fejében.
Esther említése és az, hogy most először tényleg kifejtve, harmadik szemszögből hallja, hogy még az ő húga volt, aki koslatott William után.. epét tudna hányni az undortól. Annyi figyelmeztetésó ellenére. És tessék, Esther még arra kis képes volt, hogy őt ócsárolva smázoljon annak a féregnek. Ismét felbugyborékol benne a harag, hogy aztán azonnal igyekezzen lenyugtatni magát. Nem számít. Már nem számít. Esther szabad ember, azt csinál, amit akar, ő nem hajlandó többé bűntudatot és felelősséget érezni iránta.
- Könnyű elsodródni egymástól. Mindenki számtalan nehézséggel és eseménnyel néz szembe. Emmellett nehéz régen tönkrement kapcsolatokat rendbehozni. Főleg, mert sosem tudtuk igazán, mi is William problémája velünk.
Ez egyébként igaz. Sokat gondolkodott, hogy miért is gyűlölheti őket William annyira, olyan mértékben, hogy gyermekként azt érdemelték, amit. Többnyire arra jut, hogy rossz oldalról közelít: nem a gyűlölet mértéke számít. William egyszerűen csak egy beteg pszichopata, akinek bármire ilyen szélsőségesek a reakciói. Ezért lenne jobb helye a börtönben még mindig - vagy hat lábbal a föld alatt.
Felkapja a fejét az utolsó mondatra.
- Ide? Angliába költöztök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sweet summerchild, nem tudják még, hogy nem kell ahhoz a közelben lennie, hogy igazán elevenbe vágó gyomrost vigyen be. Magában hümment egyet. Nem is tudta, hogy William ilyen szentimentális. Számítanak neki az emlékek?
Hát, szerencsétlenségére Nathanielnek is számítanak: égő gyűlölettel dédelgeti az összes emléket, amelyben William megalázta őket a testvérével. Hogy mikre kényszerítette őket, miket mondott nekik... úgy látszik ez valami családi vonás lehet. Ekkora jelentőséget tulajdonítani a múltnak.
- Áh, értem, nem is tudtam, hogy az a ház még megvan. - Sosem gondolt rá, de nem csoda. Az ő gyermekkorának nem igazán volt része, ez inkább olyasmi, ami Williamhez tartozik. Már ha a szentimentális oldaláról nézzük a dolgokat. Gyakorlatilag pedig egyszherűen a Krise család birtoka és mint olyan..
Remek ötlete támad.
- Mindenek előtt a legfontosabb, hogy te egészséges maradj. Minden más jöhet utána. - Ezzel még nem is hazudik, tényleg nem kíván semmi rosszat Adélnak, főleg nem még egy vetélést. Ha igazán velejéig romlott lenne, szurkolna érte abban a reményben, hogy ez már Williamet is rosszul érintse, de.. Nathaniel nem velejéig romlott. Azonban ez a tény nem akadályozza meg kicsinyes és kétségkívül etikátlan döntések meghozatalában.
Az utolsó kortyot is kiissza a teáscsészéből és mosolyogva pillant a nőre.
- Öröm volt beszélgetni, viszont a nagyanyám leszedi a fejem, ha késni merek a találkozónkról. - És mostmár azt is tudja, hogy az általános szépelgés mellett milyen témát hozzon fel Madlen előtt. Felkel a helyéről, még udvariasan megdönti magát Adél előtt, majd a szalont elhagyva rögtön a mátriárka szobája felé veszi az irányt.
Régóta most először fordul elő, hogy alig vár egy beszélgetést Madlennel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem elégedett magával. Amikor megkapta a kulcsokat és a ház tulajdonjogáról szóló papírokat, az.. jó érzés volt. Jó érzés volt elvenni valamit Williamtől. A férfi mást sem csinált azóta, mióta csak az eszét tudta, csak elvett tőlük: a büszkeségüket, a méltóságukat, a normális gyermekkort úgy általánosságban. Melyik másik gyereknek vannak rémálmai arról, hogy késsel vág meg valakit parancsra. Vagy hogy a családi kúria padlásterében az idősebb, erősebb testvér vetkőzésre kényszeríti. Vagy...
.. sokminden követhetné ezt a vagyot. Azt hitte, hogy majd idővel csillapodni fog magától a haragja. Hogy majd kevésbé gyűlik keserű epe a szájába, ha a történtekre gondol. Hogy majd lesz idő, amikor nem feszül meg idegesen az állkapcsa a bátyja gondolatára.
De aztán teltek az évek, és a haragja és gyűlölete nem csillapodott. Most végre, mikor beérett hosszú évek engedelmes "eminens gyerek" játéka és kezébe vehette a ház papírjait és kulcsát - végre mintha egy kicsit könnyebbnek érezte volna magát egy-két napra. Rá kellett jönnie azért, hogy ez sem maradandó megoldás. Egyetlen csepp víz nem elég a szomjhalál szélén vergődőnek. De azért nem volt rossz csepp. Ki kell találnia, mit tegyen legközelebb, hogyan élhetné át még egyszer ezt a pillanatnyi könnyedséget. Az egyetlen, amit sajnál, hogy nem láthatja a bátyja arcát, mikor megtudja. Vajon ordítani fog? Vagy bevörösödött szemekkel próbálja majd visszatartani a sírást? Meglátszik majd az arcán? Egyáltalán csupán kis kellemetlenség lesz - vagy ha egy kicsit is, de sikerül összetörni azt a szottyadt, rothadó szívét? Reméli.

A kopogásra a bejárati ajtóhoz lép és az oldalsó amúgy egészalakos tükörben megjelenik az ajtó másik oldalán álló Adél alakja. Nocsak. Nem Will, hanem a felesége? Elnézve a nőt, egészen feszült, de nem tud lelkiismeretfurdalást érezni egy pillanatra sem. Az ő szemszögéből már is csoda, hogy szimpátiát érez, de ha William közvetett bántalmazásának a nő is áldozatául esik, hát... járulékos veszteség.
Félreértés ne essék, egy kicsit rosszul érzi magát - és ha tehetné, akkor kihagyná Adélt ebből. De a nő úgy döntött, hogy nem válik el és emellett a féreg mellett éli le az életét, sőt, gyereket szül neki. Nemigen tudja annyira elvonni, hogy ne legyen érintett. Kék inget és fekete nadrát visel, csak egyszerűen, otthoni öltözékben - a nappaliban hagyott egy egész üveg megbontott whiskyt, amiből már hiányzik valamennyire. Mostanában ünnepel ugyanis. Részegnek bár nem mondható, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem érzi kicsit könnyebbnek a gondolatait, ahogy ajtót nyit Adél előtt.
- Helló, mi a helyzet? - Mintha nem tudná, de ezzel az egyszerű, rövid mondattal üti fel a nő érkezését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hát ez gyorsan ment, nem is próbálja körbejárni. Ez az első gondolata Adél bevezetőjét hallva - a nő arca nem hagy kérdéseket maga után. Ha teljesen józan lenne, valószínűleg megpróbálná elhajtani, mert nem lenne kedve Adél drámájához. Will idegességéhez inkább. Ebből is látszik, hogy milyen egy gerinctelen kis pondró, hogy a nejét küldi. Felvonja a szemöldökét, aztán oldalra áll az ajtóban, utat engedve a másiknak.
- Hát persze Adél, csak utánad. - Legyenek túl rajta. A negyedvéla majd jól kitombolja magát, aztán.. hátha közben elszólja magát arról is, mennyire felzaklatta a férjét. Reméli, hogy elhangzik majd valami ilyesmi.
Beterelgeti magukat a nappaliba. Ízléses, de nem túlzottan hivalkodó helyiség, praktikus és modern bútorokkal.
- Szóval miben segíthetek? - érdeklődik, miközben újratölti a poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látszólag nem fordít különösebb figyelmet Adél ellenérzésére az asztalon álló üveggel - igazából eszébe sem jut összekötni, annyira nem mossa magát össze az alkoholista bátyjával.
Azt hitte, kényelmetlen lesz majd neki ez a beszélgetés, de most, hogy itt áll és a nő számonkéri, meglepő módon nem érez semmiféle kényelmetlenséget. Történt, ami történt. Jogosnak és logikusnak gondolja a maga részéről - az etikusságot tekintve pedig.. kérlek. Williammel? Etikusnak lenni?
- Az, ami. Mondhatni megihletett a beszélgetés az a része, amikor felmerült, hogy mindenki végül egy végleges otthonba költözik, a mostani pedig csak átmeneti.
Nem arról van szó, hogy teljesen őszintétlennek hangozna - mégis van a szavaiban valami kelletlenül éles és disszonáns. Esze ágában sincs azt a házat végleges otthonnak használni. A földdel nem teheti egyenlővé, azzal Madlen sem értene egyet, de átalakítja, hogy William számára örökké meglegyen a tudat, hogy azt a házat, abban a formában, ahogy neki kedves, sosem szerezheti meg már. Még akkor sem, ha egyszer a kezére jutna. Melyik is volt William gyerekszobája? Némi átépítés, átalakítás és bútorcsere után remek playroom lesz.
- Ennyi nekem is jár. - Bár Adél nem tudja, de nem igazán a házra, inkább az afeletti győzelemre gondol, hogy talán most sikerrel belerúghatott a bátyjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, pont az a ház kellett. És nem, nem szórakozom veled. Williammel szórakozom.
Amikor aztán a vártak szerint Adél rögtön William védelmére kel, nem bírja ki és hangosan elneveti magát. Teljesen örömtelen nevetés, és nem rövid kis kuncogás. Olyan igazi, mélyről jövő, hosszú, hitetlen nevetés.
- Ahahahahahahhaah... -A homlokához kell kapnia, mert olyan hirtelen jött az inger, majdhogynem ösztönösen takarná az arcát, aminek vonásait egyáltalán nem tudja kontrollálni. Már éppen abbahagyná, amikor Adél felháborodott arcára tekint és megint eszébe jut az elmúlt pár pillanat, mikor a nő tanúbizonyságát adta, milyen kis szegény szerencsétlen áldozatnak látja a férjét és újra felbugyborékol a nevetés benne.
- Szegény szerencsétlen William. A PÁRIA. Akit ok nélkül kivetett a kegyetlen család. - Határozottan van valami hisztérikus a mondatban, ami alkohol nélkül nem feltétlen lenne benne, de az is tény, hogy ha józan lenne is váratlanül erősen triggerelné, hogy Williamnek TÉNYLEG mindig van, aki megvédje. Őket ki védte Estherrel? Mert nem Madlen, a családjuk is annak a féregnek a seggét védte, még akkor is, amikor igazságot kellett volna tenni.
- MINDENT! Ez jó! Ez nagyon jó. Ahahah. Hah. Tudod kinek volt mindig is titkon kinyalva a segge ebben a családban? Williamnek, akármit csinált, a Krise név mindig megvédte. Igen, az a pár év semmi volt ahhoz képest, ami lehetett volna. - A mondandója végére már egyáltalán nem nevet, nem is szomorú vagy szánandó, egyenes háttal beszél, de a szavai feszesek mint a kifeszített damil, aminek jobb nem teljes lendülettel nekifutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Minden rosszindulat nélkül, szánlak, Adél. Semmit sem tudsz Williamről. Semmit, csak amit William elmond magáról és véletlen kiderül.
Fel sem veszi a "kedvesem" és lekezelő stílust. Alapvetően tényleg, rosszindulat nélkül, de többre tartja magát Adélnál, egyszerűen azért, mert a tény, hogy a nő még annak ellenére is, hogy tisztában van Will néhány stiklijével, még hajlandó neki gyereket szülni. Kétségbeesetten.
Van benne annyi tartás és huszonéves létére annyi tisztesség, hogy nem vág vissza egy terhes nőnek, akinek múltja van terapeutákkal azzal, hogy ez különösen mulattató tőle hallani. Megfordul a fejében. De nem mondja ki.
- Ó, nem Adél. Problémáim lehet, hogy vannak, de nem én fogok gyereket szülni egy pedofilnak. Én magam miatt aggódnék a helyedben, nem egy ház miatt toporzékolnék a férjed öccsének.
Hirtelen elhallgat. Ezt sokkal.. körmönfontabban akarta felvezetni. Máskor. Máshogy, de semmiképp sem így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A pofon váratlanul éri meg nem is. Adél többször is beszélt neki arról a múltban, hogy szeretné összeszedni magát és higgadtabban, érettebben viselkedni. Láthatóan ez még mindig csak egy elérendő cél. Igaz, valóban nem a leghiggadtabb beszélgetésük ez valaha. Égő fájdalmat érez a pofon helyén, de.. nem annyira vészes. A nő nem túl erős, a pofonja is inkább csíp, mint ténylegesen fáj. Elkapja Adél karját, de csak annyira, hogy ha még egyszer ütne, ne tehesse meg. Nem szorítja fájdalmasan és csak defenzíven ellentart, ha újra lendítené a kezét.
- Lehet, hogy William és közted ez normális dolog, hogy veritek egymást. Én nem William vagyok. És Merlin a tanúm, ha még egyszer kezet emelsz rám, az aurorkapitányságon találod magad. Mi vagy te? Valami állat?
A fájdalom valamennyire kijózanította, így visszanyerte hangja meg úgy maga fölött is az irányítást. Semmi szándéka nincs követni William és Adél hagyományait.
- Mindketten úgy bántok a fizikai erőszakkal, mintha magától értetődő és természetes lenne. - Igazából tényleg a gyereket sajnálja. Vajon majd két ilyen hisztérikus szülő mellett a gyerek is pofonokra számíthat majd? Vörös vélaszemekre meg William részeges, beteg kísérleteire?
- A férjed egy kibaszott pedofil. Tessék, kiejtettem még egyszer. És bizonyítékom is van rá. Ahogy arra is, hogy az általatok olyan felénk, ikrek felé rendkívül elfogult Madlen William irjáhát menti. Ez a mi nagy örökségünk Estherrel. Irigylésre méltó, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy majdhogynem szánakozó tekintetet vet a nő visszavágására. Tényleg szót sem érdemel ezen a ponton már, annyira gyerekesnek hat a vagdalkozása. Mintha nem hallgatta volna végig az elmúlt időszakban, hogy mennyiféle hazugságot és mennyiszer bocsátott meg Willnek.
Ez csak még egy dolog a listán, amit úgy látszik, a bátyja megtehet, de neki nem szabad. Lényegében erről szól az élete. William lehet bűnöző, elárulhat, bántalmazhat, zaklathat bárkit, lehet akármilyen alávaló, rossz ember, árthat akárkinek akármilyen módon - a környezete végül mindig megbocsátja neki, mindig felmenti valahogy. Ellenben Nate legkisebb ballépésére, első hazugságára úgy reagálnak, mintha őrült lenne, de minimum mintha a világ legszörnyűbb tetteiért lenne felelős. Hát még meg is ütötték. Igazából újabb bizonyíték ez arra, hogy kár őszintén beszélnie magáról vagy megmutatni magából bármit.. ami tényleg ő. A világ mindig a tökéletes és összeszedett Nathanielre fog nyitottan tekinteni.
- Miért tenném. Az imént ütöttél meg. A férjed.. felsorolni is hosszú lenne. Mivel tartozom neked? Különben is, terhes vagy. Majd megkapod, amikor már biztonságosabb.
Könnyű volt a szavaknak csak úgy kéretlenül előtörniük belőle, de mostanra annyi józanság visszaköltözött belé, hogy nem most kéne ilyen megterhelő dolgokat mutatnia egy terhes, leendő anyának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem kötelességed elhinni, nem foglak győzködni róla. Elég sokmindent tudok arról, hogy mennyi mindent bocsátottál meg neki, még ha el is hiszed... szerinted pont ez fog fennakadni a rostán?
Nem mosolyog, nem is támadó, csak.. érződik a költői kérdésből, hogy Nate vagy blöfföl vagy tényleg több stiklijéről tud Williamnek, mint az a férfinak vagy akár a feleségének kényelmes tudat lenne. Mert lássuk csak. Elítélték Willt korábban, elég komoly vádakkal. Nem tűntek elég komolynak ahhoz, hogy ne menjen hozzá feleségül és ne maradjon vele. Ne akarjon vele maradni görcsösen, még rosszabb. Aztán kiderült, hogy feketemágiával üzérkedett. Ráadásul egészen gyomorforgató dolgok voltak ott az iratok között - látta őket. Nem véletlenül lettek bezsúfolva Will holmija közé, abban a reményben, hogy valaki majd rátalál. Az sem használt. Fel is mentették a vádak alól - és Adélt sem látszik, hogy különösebben zavarná. Olyan dolgokat nézett el neki, amik miatt normális embernek felfordulna a gyomra. Csoda, hogy Nathaniel azt feltételezi, hogy ez az újabb vád is ennek a listának a végére fog kerülni újabb tételként?
Viszont Adél gondolatmenete nem ment egészen félre, ez a fajta érvelés tényleg jobban eléri Nathanielt. Még akkor is, ha a kétsége, amit az imént szóban is kifejezett, továbbra is áll.
Merev arccal, feszülten áll a szoba közepén, és most először, mióta ide költözött, diszkomfortot érez. Más volt elhatározni, hogy megmutatja Adélnak és más.. tényleg megtenni. Meg akarja mutatni ezt a szégyenteljes emléket valakinek, aki az imént megütötte? A negyedvéla talán nem is érti most, hogy miért tétovázik, miért vált ennyire különösen feszültté.
És ha visszaél vele? Végül is.. William felesége. Miért ne tenné? Ugyanakkor hogy lehetne visszaélni vele, kinek fogja megmutatni. A hatóságoknak? Közös ismerősöknek.. akiktől visszajuthat a hatóságokhoz? A másik pedig: megéri-e megmutatni egy fiatalkori, sebezhető önmagát és életének egy ilyen szégyenteljes szegletét csak azért, mert megvan rá az esély, hogy a saját felesége mától más szemmel nézzen Williamre?
Végül ez bizonyul döntő jelentőségű gondolatnak. Merthogy megéri. A világ nagyon alábecsüli, ha azt hiszi, hogy nem menne el nagyon messzire, csak hogy Williamet nyomorultul láthassa.
- Legyen. - Bár a lakás modernül van berendezve, tömve van mágikus dolgokkal, többek között - mint a legtöbb aranyvérű mágikus háztartás  - egy merengővel is. A nappaliban található szekrény és fióksorhoz lép, és a felső fiókot teljesen kihúzza. Nem ruhák, nem mindenféle holmik vannak benne, hanem egy laposabb kialakítású merengő. Praktikus és sok helyen megspórol ezzel a megoldással.
- Ha bármi történne, te kértél rá. - Azzal előveszi a pálcáját és a saját halántékához tartja. Ha Adél azt hitte, hogy képeket meg dokumentumokat fognak neki mutogatni, nagyot tévedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ezzel a reakcióval Adél kifejezetten sikeresen pakolta rá magát az alsó polcra. Lehet, hogy ezt már inkább Nathaniel nézi bele, de számára kifejezetten úgy hangzik, hogy még ha igaznak is bizonyul, még akkor is "majd eldönti", hogy elfogadhatónak tartja-e vagy sem. Ez és az előbbi pofon, az általa állatiasnak titulált ösztönemberség olyan képet formál a nőről, amit még először, látatlanban gondolt róla. Zsák a foltját, úgy látszik. A sajnálata undorral keveredik. Adele kapacitása is csak addig nyúlik, hogy jobbnak gondolja magát másoknál - elvégre aki úgy érzi, hogy joga van az erőszakhoz, ez a feltételezés általában erről a tőről fakad.
Nem hezitál sokat, nem kedves vagy kellemes emlékek ezek számára, de Esther példáján tudja, hogy elfelejteni sem érdemes. Ahhoz bíznia kellene a saját családjában, ami... hát, ez a hajó már elúszott.
Miután a merengő mágikus vizében elkeveredik az emlék, helyet cserél a negyedvéla nővel és visszalép az asztalhoz tölteni egy pohárral magának. Legyenek túl rajta, nézze meg, aztán menjen isten hírével és kezdjen vele, amit csak akar. Saját naivitásának tudja be, hogy többet nézett ki Adélból, mint amennyi a mai látogatást alatt tanúsított viselkedése és szavai alapján van benne. Illik a klisé a jelenlegi gondolataira: nem dühös, csak csalódott. Madlen jó feleséget választott Williamnek, ebből is látszik, hogy több élettapasztalata van Nate-nél, aki azért mégiscsak inkább azzal számolt, hogy a legtöbb ember normális.. vagy legalábbis minimálisan az. Pláne, hogy azért felnőttek. Elvileg ez a nő családot akar alapítani, gyereket nevelni és egyebek, de ahhoz képest szánalomraméltóan ösztönlény - eljár a keze, rikácsol, hisztériázik...
.. és ezek akarnak gyereket Williammel. Sőt, ezeknek lesz gyereke Williammel. A gondolatai folyása szélsőségesen negatív irányt vettek attól a pillanattól, hogy elcsattant a pofon. Nem azért, mert tényleg fájt volna. Inkább amiatt, amit maga a gesztus képvisel, amit elmesél Adele-ról, akihez a kéz tartozik. Mindennek tetejében újra végig kellett hallgania az ezerszer hallott kazetta "szegény Will, ő a legnagyobb áldozat" A oldalát, és a "bezzeg nektek minden megvan Estherrel" B oldalt, ami keserű ízt hagy a szájában. Ha ez a minden, akkor inkább ne lenne semmije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eltelik némi idő, míg Adél elmerül az emlékben. Nem is figyeli igazán, már így is teljesen felborult, amit eredetileg tervezett. Pontosabban precízebben akarta kivárni. Összeszedettebben tálalni, de rá kell jönnie, hogy ezt nem igazán lehet nyugodt körülmények között megosztani.
- Nyilván. Mint láttad, nekünk aztán mindenünk megvolt. William is elnyerte jogos büntetését mindezért. Ó, hogy nem... ? - gúnyos szavak, de a rezignált tónus teljesen kicsorbítja az élüket. Komoly arccal ránéz Adélra a kanapén ülve.
- Őt védte az egész szaros család a törvénytől. Esthernek az emlékeit vették el, nekem meg.. - megvonja a vállát. Mit mondhatna erre? Csak émelyítő kliséket tudna citálni, minthogy a gyerekkorát vagy valami ilyesmi. Nem is fejezi be inkább a mondatot.
- Ha nem láttál eleget, Esther biztos tud még mesélni. - Keserű pirula, mert legfeljebb csak sejti, mit történhetett, meddig ment el Will, mikor nem látta őket senki. Bizonyos szempontból ez a találgatás még rosszabb is volt. Vagy még mindig, volt nélkül. Nincsenek illúziói Williammel kapcsolatban, nincs aljka annak a veremnek, aminek a mélyén a bátyja tanyázik a szemében.
- Egy kurva szót sem akarok hallani arról, hogy mennyire kegyetlenek Williammel és mi mennyire privilegizáltak vagyunk. Minden sajnálkozó, védelmező szavad gennyes hányás a szememben. És szerintem kitalálsz magadtól is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem igazán habozott, miután megtudta a hírt Adéltól, muszáj volt rögtön audenciát kérnie a ház nagyasszonyától, Madlentől. Persze a nő túl elfoglalt ahhoz, hogy csak úgy fogadja, szóval amíg várakozik a nagyjából húsz perc múlva datált találkozóra, lejött a kertbe.
A kertben lévő egyik padon ücsörög, és olvasással tölti az idejét addig is, míg várakozik - így némileg meglepi az őt megszólító hang.
- Hm? Ah, helló. - Udvarias mosollyal üdvözli a lányt. Megjegyzi az oldalszámot és összehajtja a könyvet, hogy immár teljesen rá tudjon figyelni.
- De, elvileg egésztől ráér találkozni. Te is nagyon csinos vagy, hogyhogy egyedül? - Általában a férjes unokák együtt érkeznek ide különböző konkrét céllal - vagy mert ők kérnek találkozót a nagyival, vagy mert Madlen akar velük beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Többnyire nem szeret a nagyteremben ebédelni. Nem azért, mert a manók olyan rosszul főznének, inkább csak ez a nyílt tér, amelyben mindenki egyszerre eszik számára túl zajos. Nem ehhez szokott otthon, és ez egy olyan megszokás, amit több évnyi ilyen-olyan iskolákban töltött idő sem küszöbölt ki.
Ma azonban rákényszerült, az év végi hajtás, a fakultációs foglalkozások és egyebek olyannyira feltolultak, hogy a mai nap nem volt alkalma megtenni szokásos túráját a faluba. Így kötött hát ki a Nagyteremben a Rellon asztalánál. Sajnos ráadásul csúcsidőben. Sikerült találnia egy helyet, ahol legalább az egyik oldalán nem ül senki és annyival több személyes teret tudhat magáénak az evőeszközök csörömpölésében és az ebéd közben egymással beszélgető diákok alapzajában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ennyit a személyes térről, amit nehezen megszerzett magának - de azért nem teljesen unreasonable ő sem, látja a két szemével maga is, hogy kis híján teltház van. Theodore mondjuk nem is titkolja nem tetszését a kényszerhelyzet felett. Felvonja a szemöldökét erre a nyílt kelletlenségre, és elgondolkodik, vajon viszonozza-e. Többnyire nem ilyen tónusú az emberek hozzáállása, pont ezért is készteti arra, hogy kimozduljon a szokásos semmitmondó, őszintétlen udvariasságból, és hasonló attitűddel viszonozzon mindent.
- Valóban szép napunk van.
Már éppen arra jutna, hogy hagyja is inkább, mikor azzal egyidőben nyúlnak el előtte, hogy ő előrehajolna szájához emelni egy falatot. Szerencsére még időben megáll a mozdulatban, de a elhatározásán, mi szerint udvarias lesz, nagyban változtat.
- Kivárom. - Kurta, de bariton hangjában némi türelmetlen szúrósság vegyül. Kicsit olyan, mintha magának mondaná, de nyilvánvaló, hogy valamennyire Theodorenak is szól, másként nem mondta volna ki hangosan. Addig tüntetően le is engedi a kést és villát tartó kezeit, hogy még hangsúlyosabb legyen az amúgy nyilvánvalóan nem szándékos vétség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyébként gondolkodott már rajta és nem egészen érti, hogy mi Theodore beefje vele, pontosabban a Krise családdal, de elkönyvelte valamiféle családi aranyvérű vetélkedésnek. Ehj, ha tudná a másik, hogy rossz emberrel cicaharcol - Nathaniel nem tervek évek múlva a Krise család tiszteletbeli fője lenni. Ez nem teszi kevésbé irritálóvá ezt a blatant modortalanságot.
Mit lehet ezzel kezdeni? Engedje el? Reagáljon? Ha elengedi, csak elkapatja magát a fiú, és nem ahhoz szokott, hogy csak úgy szó nélkül maradjon a brat attitűd. És sajnos bizonyos szobáktól és helyzetektől eltérően ebben semmi "amusing" nincs.
- Nincs szükség kérésre. Nem szokásom olyasmit számonkérni, ami nyilvánvalóan nem realisztikus. - Például jólneveltséget várni Ebonytól. Még csak meg sem emeli a hangját és indulatos lendület sincs benne, ettől függetlenül a szándék mögötte nyilvánvaló és nem kedves. Miután Theodore kiszolgálta magát, ismét megemeli a villáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hazudna, ha azt mondaná, hogy elsőre megértette, mire utal Theodore, nem azért mert rosszul lett volna tálalva a válasz. Tulajdonképpen egész frappáns, Nathaniel első pillanatos értetlensége inkább abból származik, hogy számára szürreális, hogy a basic asztali udvariasság különösebb erőfeszítésbe kerüljön. Kíváncsi lenne egyébként, hogy vajon melyik Krise hol és mikor bántotta ezt a srácot annyira, hogy ilyen vicsorgó kis chaw chaw váljon belőle a közelükben. William? Esther? Madlen? Netán tudtán kívül ő maga? Nem mintha változtatna a helyzeten, csak a puszta kíváncsiság szólal meg benne.
Üres mosollyal viszonozza a "jókívánságot". - Köszönöm, minden bizonnyal csak rossz helyen kerestem eddig. - Majdhogynem elnéző a tónusa, sőt, egyenesen megbocsátó. Mivel a számára szokásos módon megbüntetni nem tudja, ezért nagylelkűséget gyakorol.
- Na ugye, megy ez. - És valóban kinyúl az asztalon a krumplipüréért, majd Theodore elé rakja a tálat, hogy az szedhessen magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Van az a furcsa levegős hang, amikor hirtelen valaki nevetés helyett szusszan egyet. Azt a tompa, halk hangot hallani Nathaniel felől az utolsó visszavágás után. Nem tudja, hogy melyik benyomás az erősebb: az irritáltság Theodore leplezetlen és számára ismeretlen antipátiája és kivagyisága fölött - vagy az, hogy valahol szórakoztató ez a súlytalan adok-kapok. Mert szerinte nincs különösebb súlya. Máskor tudná, mivel fogja be egy ilyen brat száját, de az nem az iskola falai közé való - és Theodore ezzel az ellenséges attitűddel már kihúzta magát ebből a kosárból.
Végül a két benne dolgozó benyomás és érzelem közt valahol megrekedve csóválja meg alig látható mozdulattal a fejét, mielőtt ismét nekilátna az ebédjének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Már estefelé jár az idő, a diákok lassan szivárognak vissza a szállásukra, klubehelyiségeikbe, a prefektusok pedig már fényesítik a jelvényeiket, készülvén a kinti razziára. A késő délutánt egy házbeli ismerősével beszélgetve töltötte a Nagyteremben, és ott is tűnt fel végül nekik az ablakon besződő narancssárgás fény, ami már a naplemente közeledtét jelezte.
A legtöbb rellonossal ellentétben részéről nem a Rellon klubhelyiség, hanem Bogolyfalva lesz a célállomás. Sajnos az iskola területén továbbra sem lehet hoppanálni, pedig hasznos (és milyen veszélyes) lenne, így kénytelen kelletlen elindul földszintre vezető lépcsők irányába a folyosón. Ekkor tűnik fel, hogy az útba eső könyvtári ajtón ismerős alak fordul ki. Különösen fáradtnak, pontosabban szokatlannak hat Theodore tartása, de Nathaniel betudja ezt a vizsgaidőszak stresszének. Részéről nincs oka izgulni, ezt az évet ő vizsgák tekintetében kihagyta az elhúzódó gyakorlata miatt a minisztériumban. Amíg valami jól mutat az önéletrajzában később, neki nem számít a sorrend maga. Nap vége van már, nincs sok kedve Theodore szokásos vakkantásaihoz, szó nélkül lép el hát mellette a folyosón.