Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=795283#post795283][b]Süveges Lili - 2020.02.22. 16:03[/b][/url]

Nem tűnt kezdetben balszerencsés napnak ez a mai, Lili legalábbis a jobb lábát tette ki először az ágyból, direkt figyelt rá. És szoknyáját se fordítva húzta fel, noha az nem lett volna különösebben katasztrófális, legalábbis könnyebben orvosolhatónak számított, mintha ugyanezt egy nadrággal csinálja. A fürdővizét is sikerült kellemesen melegre beállítania, és a fogkrémét se nyúlta le senki - még véletlenül se. Sőt, üresen találta a mosdót, amire legnagyobb bánatára ritkán volt példa.
Más szóval minden a legnagyobb rendben volt ezen a reggelen, de már-már gyanúsan zavartalanul telt. És éppen ezért Lilike úgy érezte, valami leselkedik rá. Mintha valaki mindvégig a nyomában osont volna, várva, hogy lecsaphasson rá. Még hátra is nézegetett, de nem látott semmit, amitől gyanakvása csak erősödött, mígnem be nem igazolódott balsejtelme. Mindezt egy kisebb sikkantással nyugtázta, és majmokat megszégyenítő fürgeséggel egy szekrény tetején gubbasztva találta magát.
- Hess! Sicc! Valami! - próbálta elkergetni a fenevadat, mely a klubhelyiség közepén ücsörgött, és nagyon barátságosnak álcázta magát. Nyilván azért, hogy magához csalogasson ártatlan kislányokat és -fiúkat, és megegye őket. Vagy valami rosszabb.
Aztán szerencsére felbukkant Masa. Ő már negyedikes nagylány volt, biztosan tudott egy s mást, amivel legyőzhette a bestiát, és mikor megkötötte, Lili kicsit fel is lélegzett. De hogy aztán sétára menjenek vele?! Elég nagy őrültségnek hangzott, és később nem is igazán értette, hogy került ki ő is a rétre a kutyával. Persze nyilván a póráz másik vége Masa kezében volt, és Lili igyekezett végig úgy helyezkedni, hogy a lány mindig a Tücsök nevű lény és őközte legyen.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy nem fog megenni? - kérdezte aztán a napsütéstől kissé hunyorogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=795290#post795290][b]Süveges Lili - 2020.02.22. 17:22[/b][/url]

Ugyan még mindig eléggé aggodalmasan pislogott a bogárnevű kutyára, Lilinek jól esett a friss levegőn lenni, mert bár naptár szerint tél volt, tavaszias napsütésben sétálhattak, kiélvezve a se hideg, se meleg időt.
Masa érvelése azonban nem volt olyan meggyőző, mint az időjárás.
- Talán csak megjátssza magát - mondta. - Olvastam olyan növényekről, melyek nyugodtan várnak, és csalogató illatuk meg színük van, mígnem rájuk nem száll valami bogár és hamm, már végük is.
Tücsük mindenesetre látszólag tényleg nem velük foglalkozott, és csak annyiban voltak rá hatással, hogy a póráz miatt nem tudott eltávolodni tőlük. Ezt mondjuk Lili nehezményezte, de ugyanakkor annak se örült volna, ha nincs rajta.
- Leginkább a nagy, éles fogai - felelte a kérdésre. Azok valóban elég ijesztőek voltak, bár még látni nem látta őket túl jól, de ettől még tudta, hogy ott vannak, mert a kutyák szoktak olyanokat hordani a szájukban. - És az ugatásuk is olyan hangos. Akkor is megijedek tőle, ha számítok rá. JAJ!
Tücsük vakantott párat, Lili pedig kis híján kiugrott a cipőjéből.
Kicsit szégyellte magát, vagy inkább nagyon, mert szeretett volna jó képet kialakítani magáról, de lassan az itt töltött első éve végére ért, és még nem igazán voltak barátai, és ki sem tűnt semmivel. Erre most még nyuszinak is mutatkozik egy negyedikes előtt. Lesütötte szemét, és a cipője orrát kezdte nézni, ahogy sétáltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=795297#post795297][b]Süveges Lili - 2020.02.22. 18:24[/b][/url]

Míg Masa Tücsök fejét simogatta, Lili arcára néma rettegés ült ki, és még a levegőt is visszatartotta, nehogy egy rossz szusszanás vagy nesz kibillentse átmeneti nyugalmából a fenevadat, és leharapja a lány karját. Képzelgett ő rosszabbakat is amúgy.
De azok az eshetőségek, melyeket Masa aztán felvázolt, még neki se jutottak volna eszébe. Eltátotta a száját, és ezúttal nem tudatosan nem vett levegőt, hanem elfeledkezett róla.
- Hhhogymicsodaaa..!? - nyögte aztán halálra vált arccal. - Eddig eszembe se jutott, hogy bíznom kellene benne, hogy nem gyújtják ránk a tornyot! Ez tényleg olyasmi, ami megtörténhet? Mármint van rá biztos valami védelmi varázslat meg ilyesmi, nem? Meg amúgy is, ki akarná...? És... és ugye nem mondod komolyan, hogy van olyan tanár, aki direkt trollt ad, mindegy, milyen jól ment a vizsga!?
Látszott rajta, hogy totális pánikba esett, és eddigi magabiztossága a tanulmányait illetően úgy illant el, mint szellentés a tornádóban.
Annyira lesokkolta, amit hallott, hogy még arról is megfeledkezett, hogy egy nyálas, éles fogú bestia társaságában van. Sőt, a közelsége sem foglalkoztatta per pillanat, merthogy Tücsök épp Masának támaszkodva ágaskodott, és hagyta magát kényeztetni. És Lili csak bámult rá meg az őt simogató lányra, és a kérdést hallva csak bólogatott párat.
De aztán tudata lassan összerakta a hallottakat, és kis híján elszaladt. De bizonyára valaki sóbálvány átkot szórt rá, mert mégse tette.
- Megígéred, hogy nem harap meg? - kérdezte némi gondolkodás után. Tudta persze, hogy nem Masán múlik, hogy mit csinál a kutya, de bármilyen logikátlan is volt, megnyugtatta volna egy ilyen megalapozatlan bíztatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=795472#post795472][b]Süveges Lili - 2020.02.23. 16:36[/b][/url]

Lili nem tudta, hogy milyen pályára készült Masa, de abban biztos volt, hogy ha a lány a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre azt válaszolja, hogy pszichológus, vagy netán az öngyilkos segélyvonalon dolgozna, határozottan ellenezte volna. Mindent sikerült, épp csak megnyugtania nem az elsős lányt, aki ha amúgy nem vágta volna mindig rövidre a körmét, most biztosan nekiállt volna lerágni, ami csúnya és egészségtelen szokás.
- És gyakran robbantják fel szándékosan itt az épület egyes részeit? - kérdezte, és meg sem próbálta elrejteni aggályait melyek az iskola biztonságát kérdőjelezték meg.
Persze szerette ő az izgalmas, kalandos dolgokat, de nem tudta elképzelni, hogy élvezni tudná, ha több tonnányi kő és fa zúdulna a nyakába. Az se segített, hogy bizonyára lángokban is állt volna közben az egész.
De ennél is ijesztőbb volt belegondolni, hogy a kedvesnek tűnő tanár bácsik és nénik megnyugtató mosolya álca, és valójában alig várják, hogy érdemtelenül trollokat osztogassanak keserű, szomorú életük egyetlen mámorító, felüdülést jelentő tetteként.
- Remélem igazad van - sóhajtott aztán, árnyalatnyit feloldódva.
Masa elvégre már negyedikes volt, valahogy háromszor már megúszta, hogy megbukjon, szóval vagy nem volt minden tanár mesébe illően gonosz, vagy protekciós volt. De ha utóbbi, akkor sincs más tennivalója, mint nagyon jóban lennie Masával, hátha ráveszi neki a tanárokat, hogy ne húzzák meg az összes vizsgáján.
- Nem tértek ki rá specifikusan, de azt hiszem anyuék igen csalódottak lennének, ha megbuknék... vagy meghalnék.
Gondolatait aztán valamelyest elterelte a kutya kérdés, ami hasonlóan aggasztó volt, mint az előzőek, de azoknál sokkal aktuálisabb, mert Tücsök épp karnyújtásnyira volt, a végzetes, és felrobbanással fenyegető torony vagy a vizsgái pedig kicsivel arrébb, az iskola kapuján túl.
- Jó, de ha megesz, azt biztos nem gyógyítod meg! - jelentette ki kissé felpaprikázva magát.
Nagy levegőt vett, és lassan kinyújtotta kezét, centiről-centire közelítve az ártatlanul lihegő és várakozóan figyelő bogárnevű állatka feje felé. Aztán végül elérte azt, simított rajta egyet, és Lilkóból felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj. Rávigyorgott Masára, majd simított még egyet a kutyafejen. Aztán még egyet, de többet már nem, mert Tücsök váratlanul fordított egyet a fején, és nyelve végigsiklott Lili tenyerén.
- Ááááá! MEGNYALT! MEGNYALT A KUTYAA! - sikította, és futásnak eredt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=797727#post797727][b]Süveges Lili - 2020.03.09. 16:35[/b][/url]

Egyáltalán nem sejtette Lili, hogy ilyen stresszesen fog alakulni ez a kis kellemesnek ígérkező séta, pedig még a kutyával is számolt, benne volt a pakliban, hogy borzalmas fordulatot vesznek az események.
De a torony robbantgatásának gondolata, és a kilátásba helyezett, eleve elrendeltetett trollok a vizsgáin kissé, hogy is mondják..? Idegállapotba hozták őt.
Aztán lassacskán csak kezdett megnyugodni, bár Masa alighanem ezt korábban is elérhette volna, ha jobban igyekszik, de hát kordában kellett tartania mindeközben egy fenevadat, így Lili nem nagyon hibáztathatta. Azért viszont már annál inkább, amikor aztán Tücsök belenyalt a kezébe. Jó, nem harapta le, nem csócsálta el, vagy szaggatta szét, nyálat és vért fröcskölve mindenfelé, miközben végigráncigálta a tehetetlen Lilit a réten, de.. még akár ez is lehetett volna a következő tette. Talán a tenyérnyalás volt a felvezetés. A kóstoló, hogy nem-e túl sós vagy érdes a bőre, biztos jó lesz-e szétmarcangolni. Lilkónak igen gazdag volt a képzelete, könnyűszerrel vizualizálni tudta a legborzalmasabb kínokat is, de általában cuki, puha dolgokra, és színes mindenfélére vesztegette ezt a tehetségét.
Masa utána kiáltott, megállásra próbálta késztetni, próbálta a kutyát is jobb belátásra bírni, de persze ha egyszer Lili futásnak eredet, akkor nehéz volt megállítani, pláne, ha azt hitte, nyilván kissé eltúlozva a helyzetet, hogy az élete függ attól, hogy vissza tud-e futni a kastélyba, mielőtt Tücsök utoléri.
Nyilván nem nézhette meg, hogy egyáltalán fut-e utána az említett kutya, mert azzal lelassította volna magát, szóval nem volt más, mint az ész nélküli suhanás a bejárai csarnok felé.
- EL AZ ÚÚÚTBÓÓÓÓL, KUTYANYALTA KEZEEM VAAAN! - ordította, és amilyen felbőszült állapotban volt, mindneki félre is ugrált az útjából, fel sem fogva, hogy amiről kiabál, az se nem fertőző, se nem bármi módon borzalmas. Legfeljebb kicsit, ha nagyon finnyás valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808462#post808462][b]Süveges Lili - 2020.05.14. 17:04[/b][/url]

Túlzás lett volna állítani, hogy Lili mindenkit ismert már az iskolában és környékén, elvégre az valóban nagyon sok embert jelentett volna, és még ha mindenki szóba is állt volna vele, akivel ő próbált, se tudta volna valamennyi diákról, hogy kicsoda. De még a tanárokat se mind tudná a nevén szólítani, mégis, ha látott valakit, akinek valami igazán szembetűnő tulajdonsága volt, azt azért később is felismerte, ahogy Emesét is kiszúrta az ispotályban a hétvégén, hiába volt teli sérülésekkel. Jó volt a memóriája az ilyesmihez.
A rétre persze nem embereket ment ki nézegetni, ennyire azért nem volt fura lány ő, csupán szép volt az idő, és kicsit süttetni szerette volna a fejét. Jó volt csak úgy csukott szemmel a Napba bámulni, és vigyorogni a még nem tűző, de melengető sugaraiban sütkérezve.
Kantáros farmerben, és rajzfilmfigurás pólóban volt, tornacsukával kiegészítve, haját pedig lófarokba kötötte kedvenc, lili hajgumijával. Úgy nézett ki, mintha a kilencvenes évekből szabadult volna ide, pedig aztán nem sok köze volt ahhoz az időszakhoz.
És bár nem tehetett róla, a vörös haj, mint olyan, eléggé szemet tudott szúrni még messziről is, a lány, akit szeme szarkából kiszúrt, pedig nem is volt tőle olyan messzi, csak míg oda nem ért, ahol épp megtorpant most, az illető egy fa takarásában volt.
És talán el is intézte volna a dolgot annyival Lilkó, hogy megállapítja, valóban milyen szép is ennek a lánynak a haja, ha nem tűnik fel neki, hogy egy távcsövet emel a szeme elé. Amivel még csak nem is az iskolát figyelte, bár talán az még zavarbaejtőbb lett volna, főleg, ha nem is egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi bőrében találja az ismeretlent, de persze szerencsére nem így volt. De még így is különös jelenségnek vélte, mert úgy gondolta, látnia kellett volna már, ezért aztán óvatosan közelebb somfordált, vigyázva, nehogy hirtelen mozdulatot tegyen, de ezzel akaratlanul is sokkal kevésbé feltűnően, sőt talán észrevétlenül került a közelébe.
Talán az erdőt figyeli? A vadakat? Nem inkább úgy tűnik, mintha a vadőrt..?
- Szia, mit nézel arra? - kérdezte hirtelen, mivel maga nem tudta megállapítani, mi is a helyzet, és azt se tudta hova tenni, hogy miért nem látta még ezt a lányt. Lehet újonnan jött? Eddig magántanuló volt? Vagy csak emberkerülő? Talán metmorfmágus? Hú, remélte, hogy az, nagyon szeretett volna egy olyat megismerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808615#post808615][b]Süveges Lili - 2020.05.16. 14:56[/b][/url]

Állítólag pofátlan természetű volt, ami a van bőr a képén kifejezés szinonímája volt, és Lili ezért nem is értette. Elvégre most vagy van bőr az arcán, és akkor nem pofátlan, vagy nincs bőr, és akkor lehet. De a két kifejezés az ő szótárában teljesen kiütötte egymást, így azzal sem igazán vesződött sokat, hogy ez ellen a vonása ellen tegyen esetleg. Pedig volt, akit tényleg zavart, ha a másik az arcába mászott és faggatta vagy traktálta.
Kíváncsi volt, ő inkább ezzel magyarázta most is, hogy miért lépdelt oda a vöröshajú mellé megtudakolni, hogy miért kukkol a vadőrlak irányába. Arra persze nem volt felkészülve, hogy azt a magyarázatot fogja majd kapni, ami a legkézenfekvőbb a számtalan jobbnál jobb közül, amiket végigpörgetett a képzelete futószalagján.
Kicsit kikerekedett a szeme, de aztán úgy döntött, hogy nagyon tetszik neki, hogy ennyire őszinte vele ez az idegen.
- Óh!
Aztán a dícséretre lepillantott magára, illetve ruhájára és a mintás pólóra, amit a lány pulcsinak nézett, de talán csak azért, mert hosszú volt az ujja (bár nem ér, csak az alkarja felééig, mert már kinőtte igazándiból).
- Köszönöm - vigyorodott el, és büszkén kidüllesztette kissé mellét, mintha ugyan az ő érdeme lenne, hogy ilyen szép felsője van.
Aztán ismét a meghökkenésen volt a sor, miközben reflex-szerűen elvette a felé nyújtott távcsövet. De aztán nem nézett bele, csak fogta, és nagyokat pillázott.
- Nem szeretném a vadőr bácsit nézni! - nyögte. Nem mintha olyan öreg lett volna, ő pedig ne lett volna már elég idős, hogy mások külsejével foglalatoskodjon, de úgy érezte, ezzel most nem szeretne kísérletezni.
Pár pillanatig még pislogott, mígnem meg nem hallota, hogy a lány a Zsófi névre hallgat, és hogy... Levitás!?
- Én Lili vagyok, szintén a Levitából. Még nem láttalak a házban, pedig aztán szoktam észrevenni az új arcokat.
Kívácsian oldalra döntötte a fejét, mint egy cica, hátha abból a szögből ismerősebbnek tűnik neki a vörös, de nem, szóval tovább faggatta:
- Új vagy? Hányadikos? És melyik szobában alszol? És miért nézegeted a vadőr bát? Közelebbről nem kéne távcső se, biztos megengedné, hogy megnézegesd.
Ezt mondjuk nem tudta, miből következtette ki, de tapasztalatai alapján a fiúk élvezték, ha elismerő pillantásokat zsebelhettek be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=808911#post808911][b]Süveges Lili - 2020.05.19. 16:35[/b][/url]

Meglehetősen különösnek találta Lili ezt a lányt, és nem csak azért, mert a vadőrt kukkolta, és még csak nem is azért, mert ezt meg sem próbálta titkolni. De az már kicsit meredeknek tűnt, hogy még őt is erre a tevékenységre bíztatja, anélkül, hogy egyáltalán ismernék egymást. Bár talán pont ezért vehette ilyen könnyedén.
De persze Lili inkább nem nézett nála jóval idősebb férfiakat, de ha már a kezében volt az eszköz, és a lány azt mondta, bármit megnézegethet vele, hát rántott egyet vállán, és a kastély felé fordulva belekukkantott. Nézegette a kapun kilépő embereket, az aklakokból lógó, és cigerettázó idősebb diákokat, vagy épp tanárokat, és megakadt a szeme néhány zaklatottan köröző baglyon is, amik láthatóan nem jutottak dőlre egy ki-bevágódó ablakkal kapcsolatban.
- Egész messzi ellátni vele - adta vissza egy hálás kis mosoly keretében a távcsövet Zsófinak, aki tudomásul vételezte épp, hogy mindketten levitások.
- Igen, az - erősítette meg Lilkó.
Kicsit mintha váratlanul érte volna a lányt, de aztán gyorsan magyarázattal szolgált a szőke kételyeire.
- Jaj értem, az elég rossz - húzta el kicsit a száját, hogy együttérzéséről tanúsítsa. - Pedig a fasírt elég finom kaja ám, nem is értem, miért épp ezt használják erre a kifejezésre. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy tökfőzelékben vagyunk, vagy brokkoliban. Úgy jobban átjönne, hogy mennyire pocsék is most.
Okfejtését apró kis bólintásokkal toldotta meg, lényegében instant igazat adva önmagának. Aztán hirtelen támadt egy ötlete.
- Odamenjek hozzá megkérdezni, hogy van? Majd megmondom, hogy nem Zsófi kérdezi.
Igaz, a kutyák kicsit aggasztották, de kisebbnek tűntek, mint amilyen Tücsök, és őt is ki lehetett bírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=809427#post809427][b]Süveges Lili - 2020.05.24. 10:16[/b][/url]

Először nem teljesen értette, mi is történik, vagy inkább miért, de lassan azért kezdte kapisgálni Lili, mit is csinál Zsófi. Meg aztán nem is titkolta nagyon, hogy azért kukkolja a vadőrt, mert hiányzik neki, de nem mehet oda hozzá, mert.. nos, tökfőzelékben voltak épp. De a magyarázat ellenére is olyan abszurd volt a helyzet, hogy Lilkó még egy pár pillanatig értetlenül állt a dolog előtt.
Aztán meg felajánlotta a segítségét, mert úgy érezte, hogy ilyen távolról való kukkolással nehéz kideríteni bárkiről is, hogy hogy van.
- Tényleg eléggé feltűnő vagy, azért is láttalak meg. Irtó szép a hajad - nézegette meg magának. És épp ezért nem is értette, miért nem látta még korábban.
Az persze érthető magyarázat volt, hogy a Levitában azért nem látta, mert nem ott lakik, de órára csak kellett járnia, és a folyosón se futott bele, vagyis úgy derengett neki, hogy még nem látta. Látott persze vöröshajúakat, de vagy magasabbak, vagy szélesebbek, vagy fiúbbak voltak őnála, vagy egyszerűen csak szemüvegesek, más arcformájúak, illetve tanárok.
- Aha, szeretek, nagyon izgalmas hely, tele érdekes dolgokkal meg páncéllovagokkal - rántotta meg a vállát a kérdésre Lili.
Persze nem a páncéllovagok voltak a legérdekesebbek, de valamiért tetszettek a lánynak, ezért úgy érezte, fontos kiemelnie, hogy azok is vannak. Mintha valami középkori várban lettek volna, amit ellenségek támadhatnak meg, és akkor páncélt kell ölteni. Persze ezekben nem tudta elképzelni, hogy hatékonyan lehetne a pálcát használni, vagy hogy egyáltalán megvédenék-e a használójukat az átkokkal szemben, de legalább jó hangosan zöröghetnek mozgás közben.
- És te? Visszamehetnénk, és megmutathatom a kedvenc helyeimet, meg te is - javasolta felvidulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823957#post823957][b]Süveges Lili - 2021.01.02. 15:00[/b][/url]

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=823967#post823967][b]Süveges Lili - 2021.01.02. 16:51[/b][/url]

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824049#post824049][b]Süveges Lili - 2021.01.03. 11:52[/b][/url]

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=824836#post824836][b]Süveges Lili - 2021.01.17. 18:41[/b][/url]

A pillanatnyi lefagyást nem az időjárás okozta, a hideg soha nem zavarta egyébként, szóval más lehetett a dologban, illetve leginkább abban a tekintetben, de aztán el is múlt, Lili pedig ismét Császár felé pillantott, a lelkes kis kutyus láthatóan mindent megtett, hogy a labdát mielőbb visszahozza. Aztán félúton meggondolta magát, a lány pedig hangosan nevetett a hempergőzését látva. Elvolt magában is, jól láthatóan.
- Azta - hökkent meg Ervin szavain. Vagy talán Dominikén? - Még jó, hogy akkor az Ervint használod.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, láthatóan nem csak az ő szüleinél gurult el a gyógyszer, mikor a csemeték elnevezésére került sor.
- Nálunk az volt a szempont, hogy a kereszt- és családnevünk összemosása valami viccest adjon ki. A bátyám, Nimród így lett Süni, az öcsém Süti, a nővérem, Víta meg egyenesen Süvít - nevetett, aztán megrántotta a vállát. - Én meg Süli vagyok, ami biztos arra utal, hogy kicsit sületlen vagyok.
Vagy ha elveszik a pontokat róla, Sulinak is olvasható, de lévén, hogy ő volt a családban a legkevésbé jól teljesítő, ha az iskoláról volt szó, ez kicsit túl ironikus volt.
Közben Császár nem felejtett el hihetetlenül mulatságos látványt nyújtani a háttérben, így Lili sem győzött nagyokat nevetni rajta.
- Annyira lökött kutyád van! - jelentette ki Ervinre pillantva, a szó legpozitívabb értelmében.
Persze imádnivaló volt, és szívesen haza is vitte volna, ahogy az előbb célzott is rá Ervin, de tudta, hogy természetesen erről szó sem lehet. És nem csak azért, mert ő képtelen lenne ellátni, hanem mert hát szegény Ervin, biztos hiányolná, vagy mi. Szóval nem, Lili megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy nem fog könyörögni, hogy légyszi légyszi, hagy vigye haza, be kell érje azzal, hogy most addig gyömöszkéli, amíg csak lehet. És mellesleg a gazdája is jó társaság, ő is maradhat. Mosolygott erre a gondolatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834989#post834989][b]Süveges Lili - 2021.07.29. 16:28[/b][/url]

MEDENCE! És nem is akármilyen, de óriási! Lili mikor megtudta, hogy mivel rukkoltak elő a pirosak, legszívesebben ki is költözött volna a rétre. De jobb híján csak minden adandó alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy valami ürüggyel vagy anélkül, lehetőleg magával rángatva valakit csobbanhasson egyet. Az egyik áldozata Lucas volt, természetesen. Nem tudta ugyan, hogy randinak minősül-e a közös fürdőzés, de - bár nem árulta el neki - ez most másodrangú kérdés volt. Amúgy is egész sokat találkozgattak újabban ezen címszó alatt, az se volt baj, ha most csak úgy együtt lógnak. A lényeg, hogy a medencében tegyék!
Lelkesen megrángatta kicsit a srác karját, ahogy közeledtek a helyszínre.
- Nééézd, néézd, van unikornisos is! - mutogatott a felfújható és megülhető gumiállatok egy csoportja felé, mely a parton várta, hogy lecsapjanak rájuk.
Még nem voltak sokan, így volt bőven hova letelepedni, Lili ki is nézett gyorsan egy árnyékos részt, és odavonszolta Lucast is. Leterítette a kockás plédet, amit hozott, majd seperc alatt ki is bújt spagettipántos rózsaszín ruhájából, és büszkén körbefordult, hogy a másik megcsodálhassa Stitch-es fürdőruháját, amit nemrég kapott.
- Na várj, remélem elhoztam... - kapott hirtelen homlokához, majd leguggolt és kotorászni kezdett táskájában. Aztán kiborította az egészet, mert hát semmit se lehetett megtalálni benne. Diadalmasan felemelte a permetezővel ellátott üvegcsét, ami néhány zsepi, egy tartalék ruha, meg pár ajándékutalvány alól került elő.
- Azonnal beszívódó naptej. Töksokfaktoros! - magyarázta, mert ha Lucas emlékezett rá, Lili mesélte már neki, hogy az igencsak fehér bőrének hála igen szép rákocska színűre tud sülni hipp-hopp, ha nem vigyáz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835180#post835180][b]Süveges Lili - 2021.08.02. 18:08[/b][/url]

Kicsit beragadt Lilkónak az unikornis, az igaz, de ettől még a cápás matracra is ugyanúgy lecsapna, és a krokodilost se csak ímmel-ámmal fogadná el, ha Lucas esetleg azt akarná a kezébe nyomni. Csak ha már volt eccavú, meg kellett jegyezze. Pont ő ne tette volna?
Viszont a srácot láthatóan nem hozta lázba, ezért kicsit elhúzta a száját, kicsit rosszul esett neki a reakció. De nem annyira, és azért a kedvét cseppet sem tudta elvenni. Gyorsan neki is vetkőzött, és ez már hallhatóan jóval inkább a navinés ínyére volt. Lili el is nevette magát.
- Hülyee..! - Ha már a vízben lennének, most játékosan le is fröcskölte volna, de így csak tettetett felháborodással örült a bóknak. Mert hát az volt, a maga Lucas-os módján.
Kérdésére aztán pislogott párat meglepetten, és követte tekintetét a másiknak, majd a hasát ért böködéstől felkacagott, és ugrott egyet hátra.
- Ez nem szörny, ez Stitch! A csillagkutya, tudood! Ugye tudod? - kérdezte olyan hangon, ami arról árulkodott, hogy bizony ha az lesz a válasz, hogy 'nem', akkor Lili tesz róla, hogy ez hamar megváltozzon.
A keresés végül eredményes volt, szerencsére elhozta magával a naptejet, és nem csak azt, aki majd elkeni rajta. És Lucas nyomban kapcsolt is, tudta a feladatát, majd kap valami jutalmat érte később, döntötte el Lili. Mosolyogva elnyúlt hason, és oldalra billentve fejét azt is letette a plédre.
- Nekem azt mondták, igen - felelte kicsit bizonytalanul. - Mi baj a kókusszal? A kókuszról a pálmafa jut eszembe, arról meg a nyár, mert ahol pálma nő, ott mindig nyár van - folytatta teljes meggyőződéssel. Így látta a tévében.
Ha Lucas végzett a hátával, feltérdelt, kért egy kicsit a kezére, és az arcát is bekenegette vele, meg a mellkasán, hasán is elkent belőle bőven.
- Te jössz, fordulandusz! - intett ujjával, mintha csak valami varázsigét mondana, amitől majd jól megpördül Lucas. Őt se hagyhatta megégni, a végén még nem lehet csimpaszkodni belé.