Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834042#post834042][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.10. 00:51[/b][/url]

Most is csendre vágyik, mint olyan sokszor. A sok-sok csevegő diák hamar elfogyasztotta minden türelmét. Ráadásul dühös is volt magára, amiért nem ment neki a varázslat bűbájtanon. De annak ellenére, hogy nem ment neki, zavarta, hogy a mellette ülő levitás segíteni akar neki. Egyedül akarta megoldani. Nem akart csevegni sem a kékkel, gyorsan visszautasította a segítséget. Az óra végeztével kirohant aztán a teremből, és egy gyors kitérővel a Navinébe, kirohant a kastélyból.
Azért ül kint a réten, hogy gondolkodhasson, összeszedhesse magát, és az estét a bűbájtan gyakorlásával tölthesse majd. A zene mindig segít rendbe szedni az elméjét, helyre tenni kusza gondolatait. Gitárjával a kezében ül tehát, csak simán a fűben, mert Ramónát sosem zavarta a kosz vagy a a bogarak. Szereti őket. Úgy érzi, közelebb kerül a természethez, ha a fűbe ül. Pulóvere ujját könyökéig tűri fel, hogy az ne zavarja a zenélében. Kiveszi a gitárt a tokból, az anyagot félre dobja, hogy aztán óvatosan fektesse combjára a hangszert. Először csak végig pengeti a húrokat, megnézi elhangolódott-e a gitár. A hamis húrokat behangolja. Régóta játszik már, füle megszokta, hogy hol kell lenniük a húroknak, nincs szüksége hát hangológépre. A hangok a helyükön vannak, Ramóna pedig lassú dallamokat kezd játszani a gitáron, csak improvizál. Majd egy mindenki számára ismert dalocskába kezd, melyet a vörös tincseit meglebegtető szellő juttat eszébe. A Tavaszi szél igen könnyű már számára, az első dal volt, amit megtanult, azért viszont szereti játszani, és bemelegítésnek is jó. Énekelni is kezd hozzá, de csak hallkan, nehogy a pár diák, akik rajta kívül lézengtek a réten, meghallják a hangját. Nem tartja csúnyának azt, de zavarba hozza, ha valaki megdicséri, nem akarta hát, hogy bárki odamenjen hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834417#post834417][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.16. 13:09[/b][/url]

Fülét szinte simogatják a tiszta hangok, ahogy a lelkét is. Megnyugtatja a zene, a húrok jól ismert hangja. Kicsit az édesanyjára emlékezteti a zenélés, azokra a napokra, mikor csak ketten voltak, és együtt énekeltek. Aztán jött Benedek, és az ilyen alkalmak egyre csak ritkultak, mert a kisöcsi folyton sírt, az anyjának pedig az volt a fontos, hogy bepelenkázza, megetesse a kicsit. Aztán hiába lett a fiú nagyobb, folyton figyelni kellett rá, utána szaladni. Ramóna pedig egyedül maradt, egyedül a gitárjával. Pont mint most. De már nem bánja, nem vágyik rá, hogy valaki mellé üljön. Szeret egyedül lenni, így csönd van, azt teszi, ami kényelmes neki, senki nem zavarja meg.
Legalábbis örülne, ha senki nem zavarná meg. Lépteket hall, viszont nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen - ha csak kevesen is most - járkálnak még rajta kívül diákok a réten. A léptek azonban egyenesen felé tartanak, és legnagyobb megdöbbenésére a lábak tulajdonosa lehuppan elé. Csak egy pillanatra néz fel rá, észre veszi a másik különös kinézetét, de nem akar foglalkozni vele. Éneklése elhal, nem jön ki hang a torkán úgy, hogy valaki rámereszti a szemét. A gitárt azonban továbbra is pengeti, magában elénekel még egy versszakot. Az nem zavarja, hogy a fiú dúdol, bár nem örül neki. Nem örül neki, mert egyedül akart lenni. Nem hagyja azonban félbe a dalocskát, be akarja fejezni.
Az utolsó hangot hagyja zengeni, kezét leveszi a húrokról, és csak mikor az az egy hang is teljesen elhalt néz fel. Szemébe ijedtség látszik, ahogy végigméri a vele szemben ülőt. Megijedne tőle már csak azért is, mert ott van, de szemei megakadnak a srác láncain. Ráadásul a másik még hozzá is szól. Ramóna torka azonnal összeszorul, mikor meghallja a kérdést. Nagyot nyel, mielőtt válaszolna.
- A Tavaszi szél. Nem ismered? - kérdez vissza, hangja azonban ítélkezőbb talán, mint kellene. Minden alkalommal meglepi a varázsvilág, de azt nem gondolta volna, hogy még egy ilyen egyszerű dalt sem ismernek a varázslók. Itt úgy tűnik még a zene sem normális, az is eltérő.
Feszülten néz a fiúra, nem tudja, mit kéne mondania még. Közben a legmélyebb húrt kezdni pengetni, lassan, mindig csak akkor pendíti meg újra, mikor a hangja már nem hallható. Balljával azonban hátra támaszkodik, a fűszálakat piszkálja ujjaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835341#post835341][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.08.04. 13:55[/b][/url]

Talán számított rá, hogy marad egyedül ezen a helyen. Talán a lelke legmélyén, valahol nagyon belül, tudat alatt vágyott is rá, hogy valaki mellé üljön, hogy valaki értékelje a zenéjét, valaki a tárasága legyen benne. Teddy társasága azonban feszélyezi, hiszen a fiú külseje taszító, idegen. Arról árulkodik, hogy a másik kemény, erőszakos, nem a megfelelő társaság Ramóna számára. Elüldözni azonban nem meri, nem is tudja, hogyan kéne. Válaszol neki helyette, mert a másik kérdezett, és olyankor válaszolni illik. Csak a hangsúlya sikerül kicsit barátságtalanabbra, mint illene. Ő nem veszi ezt észre azonban, ijedtsége nagyobb annál, minthogy a hangsúllyal törődjön. Na meg meglepettsége is. Hogy nem ismeri a Tavaszi szélt? Ez meg hogyan lehetséges? Arról persze nem lehet sejtése, hogy a másik külföldi, eszébe sem jut a magyarázat. Nincsen még hozzászokva a fordítórúnák és nyakláncot, ékszerek használóihoz. Még beletelik pár hónapba, mire elsőre eszébe jut majd, hogy ilyen is lehetséges.
Teddy lendülete csak elvesz Ramónáéból, ahhoz viszont, hogy a lány elmeneküljön, több kell. Talán most nem jutnak el odáig. Talán nagyon nem, mert Freddie Mercury említésére a navinés szeme is felderül. Valami, amit mindketten ismernek. Szereti a Queen-t, hiába nem nézné ki senki az apró lányból, hogy ennyire élénk zenét hallgat. Pedig szereti ő a rockot és egyes metál számokat is, amikor egyedül van, és senki más nem hallja. Az erőteljesség, a mélység sokkal jobban megnyugtatja, mint mondjuk a keleti zene, amivel ő is elfolyik, pedig neki arra van szüksége, hogy össze legyen rakva. Talán ezért választotta a legmélyebb húrt is idegesség ellen.
- Igen - erősíti meg a fiút, halkan, merthogy valóban visszavett az energiájából az eridonos hirtelensége. Nagyot bólint azonban az egy szóhoz, szemében pedig öröm csillan a félelem mellett.
Most Ramónán a sor, hogy megvilágosodjon, megérti hát, Teddy miért nem ismerte a magyar dalocskát. Most már máshogy áll hozzá, megérti, nem elítéli tudatlaságát. Félni azonban még mindig fél tőle. Teddy feketében van, láncok lógnak róla, hangos és tolakodó. Megrémíti Ramónát, akarata ellenére.
- Tudok - felel, de nem kezd még játszani. Nem mondja ki, de arra vár, hogy a másik konkretizálja kérdését. Hogy megmondja neki, pontosan mit játszon. Ha pedig a fiúnak van kérése, Rami le fogja játszani azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=845252#post845252][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.04.06. 20:01[/b][/url]

Kezdenek közös területre evezni, és ez megnyugtatja kicsit a lányt. Ismét előre dől, elengedi a fűszálakat, és balját visszateszi a húrokra. Jobbja is megáll a mély E húr felett, már nem olyan ideges. Az eridonos élénksége még mindig riasztó számára, de már látja, hogy csak a zene vonzotta, nem akar ő rosszat. Legalább is reméli. Merthogy megbízni nem fog benne. Ahhoz több kell. Sokkal több. Meg talán az, hogy Teddy kicsit visszavegyen a hangerőből.
A videó említésére bólint, mert ő is látta. Hogy ne látta volna? A kérdésre is csak egy bólintás a válasz ismételten. Mintha tátogott is volna valami "tudok" félét a vörös, de nem mondta ki rendesen. Helyette a húrok fölé hajol, és lejátssza a Love of My Life első pár hangját. Óvatosan néz aztán fel, ellenőrizve, hogy a másik felismerte-e a dalt. Sok Queen-t tanult, van még a tarsolyában, amivel lenyűgözheti a fiút.
- Magyarokat is tudok még - teszi hozzá halkan. Elég sok mindent tud, a legtöbb dolgot fejből, hiszen igen jó a memóriája. Sok időt tölt egyedül, akkor tanul, sokszor csupán hallás után. Izgalmasnak találja, hogy keresgéli a hangokat, akkordokat. - Azt is ismerem. De nem szeretem. - Teddy-nek indokot nem mond, bár az eridonos kimondta azt előtte. Elcsépelt. Raminak elege lett belőle, plusz zavarja a fülét Liam Gallagher hangja. Mit tehetne? Inkább nem hallgatta, és így nem játssza.
Nem mond többet, csak visszafordul a gitárja húrjai fölé. Kicsit gondolkodik, majd egy Beatles dallamot kezd pengetni. A Yesterday dallama az, mely halkan felcsendül a húrokról. Ezt tovább játssza, mint az előző dalt, egészen addig, míg a másik közbe nem szól. Ha nem teszi, végig játssza a számot. Kíváncsi Teddy reakciójára. Ramóna a Beatles-t is szereti, tőlük is tud még játszani, ha kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849661#post849661][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.23. 00:35[/b][/url]

Ugyan Ramóna egészen hozzászokott már a Bagolykő nyüzsgéséhez, még mindig nem ártana magának azzal, hogy a legforgalmasabb időpontot válaszja az ebédeléshez. A tömeget még mindig nem viseli jól, ahogy a nagy zajt sem, ez a páros pedig elkerülhetetlen a Nagyteremben. Így inkább más helyszínt választ a szünetre. Kihasználná a jó időt, a rétre indul ki, ám csalódnia kell, mert diáktársai is hasonlóan gondolkodtak, és mindenfele beszélgető, nevetgélő csapatokba botlik. Végül egy terebélyes fa árnyékában talál kis magányra. A gyökerek közé kuporodik a földre, hisz ilyesmivel sosem volt finnyás. Egy krimit olvas jelenleg, azt veszi elő, - hátát a fa törzsének döntve - hogy fellapozza a katicás könyvjelző nyomán.
Épp csak elmerül a sorok közt azonban, amikor már ki is zökkentik. Valaki rátalál, s ahogy a fiú megakad a földre dobott táskában, Rami felnyekken a szandálból kilógó lábujjaira nehezedő súlytól. El is rántja lábfejét, megelőzve ezzel a további károkat. Megdörzsöli picit, közben pedig kékjeit az érkezőre vezeti.
- Zalán? - pislog rá értetlenül. Kérdésében inkább a helyzetről és a fiú szándékairól érdeklődik, egy percig sincs arról szó, hogy ne ismerné fel azt, akit leginkább a barátjának nevezhet.
Könyvét becsukja, gondosan belehelyezve a könyvjelzőt, hogy aztán táskájára dobja a kötetet. Kezeit aztán felhúzott lábai körül kulcsolja össze, úgy tekint a levitásra, még mindig kissé kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849814#post849814][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.24. 11:07[/b][/url]

Halvány mosoly jelenik meg a navinés szája sarkában, persze, hogy megbocsájt. Ráadásul jó kedve van, nyugodt, nem zökkenti ki, hogy megzavarták. Főleg, mert Zalán az.
Ahogy a fiú makog, Ramóna lassan kinyújtja lábait. Fejével fordul oda, ahova a fiú mutat, hogy aztán aprót bólintson.
Picit nézi csak a levitást, várja, beszél-e magától, de miután a befejezetlen mondat nem hagyja nyugodni szólal meg, önmagához hű csendességgel: - Csak jöttél, hogy? - Vörös szemöldökei emelkednek meg picit a kérdéssel.
Közben kezei világoskék felsőjének fodrain babrálnak. Ő maga már észre sem veszi ezt a szokását, talán környezete sem, hiszen a részévé vált teljesen. Aztán egyik kezével mégis elengedi a rojtokat, mert a hangyáért nyúl, ami éppen lábán halad felfele. Óvatosan tartja a kezén, jól megnézi, de vigyáz rá, nehogy baja essen. Vissza is teszi a fűbe kis idő után, nem akar vele sokáig játszani, hiszen tudja, hogy fél. Jobb neki a magas fűszálak között. A navinés keze szintén a pázsitba simul, megtámaszkodik balján, ahogy figyel a mellette ülő fiúra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849828#post849828][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.24. 13:41[/b][/url]

- Ah - reakciója inkább egy sóhaj, átérzi Zalán vágyát. Most egyiküknek sem jön össze a dolog, de talán nem is baj, hiszen Rami egészen tudja élvezni Zalán társaságát - bármennyire is meglepi őt ez a dolog
Egy darabig figyeli társát, aztán rebbennek csak vissza kékjei a táskájára, a könyvére. Szívesen folytatná az olvasást, de nem érzi illendőnek. Főleg mert a levitás megszólal. Hirtelen kapja ismét felé vörös fürtjeit. Szemei követik Zalán kezét, végig, amíg az orra elé nem kerül a kép. Ekkor mindkét kezével nyúl a könyvhöz, megtámasztja.
- Szép - jegyzi meg halkan, mielőtt a fiú beszélni kezd. Nem néz fel aztán sem, a képet vizsgálgatva hallgatja Zalánt. Gyorsan átfutja azt, ahogy a levitás a leírásra mutat. Minden szavára jól figyel, hiszen tudja, milyen fontosak tudnak lenni a részletek. Csak a kérdésre pillant fel, féloldalasan a fiúra. - A professzorral nem akarok vitatkozni - aztán kisebb szünet után folytatja: - de előfordul, hogy egyes példányok eltévednek. Ha egy ellenségük üldözi őket, vagy elfogy az élelem az élőhelyükön. Esetleg kiirtják az élőhelyüket. Gyakran megesik mostanában. - Utolsó pontjánál mintha kis indulat is volna hangjában. - De az is lehet, hogy csak valami olyat láttál, ami hasonlít rá. Gólyát, vagy ilyesmit - teszi hozzá aztán apró vállrándítással, s leveszi kezét a könyvről. - Érdekes volna egyszer látni egy ilyet - ábrándozik aztán, egészen halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849853#post849853][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.24. 22:57[/b][/url]

A navinés ismét olvasni kezd, ahogy a fiú lapoz. Aprókat bólogat a kijelentésekre, megerősítés képpen. Amikor ilyen információkat hall, valahogy mindig még jobban elámul a természet csodáin, az evolúció furfangosságán. Kicsit irigy is az olyan fajokra, akik ilyen ügyességgel rejtőzködtek. Neki is jól jönne egy hasonló képesség néha. Talán ezért is van, hogy annyira megfogta az animágia tudománya.
A következő mondatokra ismét felnéz Zalánra, de el is kapja tekintetét, ha a fiú visszanéz rá. Kicsit fürkészi a füvet, a ruhája rojtjait, majd kékjei ismét a könyvön állapodnak meg. Akkor néz ismét társára, mikor az felveti ötletét. Ramóna szemében egyértelműen látszik a kíváncsiság és a lelkesedés, ahogy abból is, ahogy kicsit előre dől, óvatosan, közelebb a fiúhoz.
- Merre láttad? - Annyit már tud, hogy valahol a kastély körül, de most a pontos helyszín érdekli. - Lentről úgyse látjuk meg - dől hátra aztán ismét, hátát a fa törzsének támasztva csalódottan, számba véve esélyeiket. - És nincs sok esélye, hogy megint erre jár - teszi hozzá, s száját csalódottan húzza el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849861#post849861][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.25. 07:59[/b][/url]

- Az nem teljesen biztos -ráz aprót fején. Nem bírja ki, hogy ne javítsa ki a fiút - bár Ramónának eszébe sem jut, hogy ez a tulajdonsága esetleg zavaró lehet.
Szemei tévednek a fiú seprűére, s tekintetébe beszökik a félelem és az értetlenség. Lassan emeli kékjeit Zalánra, maga sem tudja mi mást vár tőle, de nem bíztatja a mosoly.
Kisgyerekként ugyan mindig vágyott arra, hogy a madarakkal repüljön, megismerhesse őket onnan fentről, láthassa a világot a magasból - de ilyenről ki nem álmodik? Csak gyermeki vágyak voltak. Elsőben pedig, mikor megtudta, hogy itt valóban lehetséges a repülés, először valami kis remény férkőzött belé. Aztán első repülés óráját csak rémálmok követték, és csak a professzor jóindulatának köszönhette, hogy nem bukott meg repüléstanból.
- Nem... én... - makogta halkan, nem is tudta, mit feleljen hirtelen. Vágyott rá, hogy lássa a madarat, de rettegett a seprűtől. - Én... nem igazán tudok - rázza meg vörös fürtjeit. Persze fent tud maradni a seprűn, de csekély képességei is jócskán megkophattak már az utolsó repüléstan órája óta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=850345#post850345][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.07.31. 22:32[/b][/url]

A navinés arcán nincs mosoly, sőt, szemeiből egyértelműen kétely olvasható. No nem attól fél, hogy a fiú esetleg nem vigyáz rá - pontosan tudja, hogy de - csupán attól, hogy szüksége van a repülés élményére. Hol a seprűre, hol Zalánra, hol pedig felfelé, az égre pillant. A félelem egyértelműen uralma alá keríti.
Ám pont mikor nemet mondott volna, Zalán ismét megszólal. Jó módzsert választ, merthogy Rami ugyan eddig kizárta a réten ücsörgők zaját, most egyszerre fülébe kúsznak a beszélgetésfoszlányok. Előbb a pletykázó lányok, majd egy csapat elsős nevetgélése, aztán pár srác szavai rohamozzák meg fülét. És hirtelen nagyon zajosnak érzi a helyet. Szaggatott sóhajjal fordul ismét társa felé.
- Jó, menjünk - szól erőtlenül, kissé beletörődve, ám összeszedve minden bátorságát. - De nem mehetsz gyorsan! - köti ki, meglepő határozottsággal. Közben pedig nagyon reméli, hogy nem fogja megbánni szavait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851211#post851211][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.08.17. 12:54[/b][/url]

Óvatosan bólint egyet az ígéretre, közben viszont önmagát próbálja meggyőzni arról, hogy nincs mitől félnie. Próbálja az eszében tartani, hogy rengeteg varázsló és boszorkány repül seprűn, és mégsem lesz bajuk. Talán még mindig szürreális számára az egész, hiába a sok repüléstan óra.
Szemei követik, ahogy a seprű a parancsszóra a fiú kezébe reppen. Megvizsgálja a földet ott, ahol a Kométa volt, majd magát a seprűt és Zalán jobbkezét is. Onnan tévednek át kékjei a baljára, melyet a levitás felé nyújt. Pár pillanatig csak figyeli a kezet, hezitál, aztán óvatosan hozzáér, és elfogadja a segítséget. Feltápászkodik aztán lehajol táskájáért is. Érdeklődve pillant Zalán felé a kérdésre, de csak bólint válaszként. A következő kérdést viszomt egyáltalán nem tudja hova tenni.
- Tudok - felel aztán. Persze, hogy tud, még egészen kicsinek tanult meg. Nem sokat járt biciklizni, és nem is rajong érte, de megtanult, ahogy a legtöbben. Azt viszont nem érti, miért is releváns ez a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851287#post851287][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.08.18. 16:41[/b][/url]

Nem teljesen érti, hova akar Zalán kilyukadni a biciklis példázattal. Soha nem utazott más mögött, volt saját biciklije. Aztán ahogy a levitás kifejti a dolgot, kezdi megérteni, és lassan bólint rá. Fél, hogy valamit elront, de nagyon érdekli a madár.
Szemében egyértelműen csillan az ijedtség, ahogy a seprű felemelkedik - Zalánnal együtt. Már csak neki kéne felmásznia rá. Összeszedi bátorságát, és lassan nyúl a Kométa felé, ám visszarántja aztán még a kezét. Picit hezitál, felsőjét babrálja, aztán gyors mozdulattal átbújtatja fejét a táskaja pántján - így most az a mellkasát keresztezi - nehogy leessen, míg a levegőben vannak. Zalán könyvét pedig belerejti, hogy mindkét keze szabad legyen. Még mindig toporog kicsit azonban, nem mer felszállni. A levitásra pillant, s annak lelkesedése valahogy bátorságot ad neki.
Egészen közel lép a seprűhöz és hirtelen ragadja meg a fát, hogy aztán picit ránehezedjen. Hezitál. De aztán csak átlendíti jobb lábát a seprűn. Közben ugyan elveszíti picit az egyensúlyát, meginog, de végül sikerült felülnie Zalán mögé. Lábait összekulcsolja maga alatt, kezeivel meg rászorít a fára.
- Megvagyok - szól végül bizonytalanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=852839#post852839][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.09.18. 15:12[/b][/url]

A Zalán által festett képre hallhatóan nyel egyet. Lassan veszi csak le azonban kezét a seprű nyeléről, mert közben tudatosul benne, hova is kéne kapaszkodnia helyette. Hosszú pillanatokig csak a levegőben tartja mindkét karját, csak ezután teszi kezeit lassan és óvatosan a levitás vállára. Nagy elhatározásra és bátorságra utal Raminál, hogy felült a seprűre, az meg aztán pláne, hogy hozzá is ér a másikhoz.
Azért kiszakad belőle egy kétségbeesett nyögés ahogy elrugaszkodnak a földtől. Szemeit szorosan becsukja, kezeivel pedig ösztönösen jobban kapaszkodik Zalánba. Még szerencse, hogy Ramóna nem hord hosszú körmöket, mert az fájhatna a fiúnak. Végül csak kinyitja a szemeit, óvatosan, hogy megnézze, milyen magasra jutottak.
- Hű - hangját akkor hallani ismét, amikor meglátja az erdő odafentről, a vízesést a távolban, a kastélyt most innen fentről, és, amikor egy fecske elreppen csak néhány méterre tőlük. Nem is hallja meg a másik kérdését, annyira leköti a látvány. Hiszen neki sosem sikerült ilyen magasra felrepülnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853482#post853482][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.09.28. 23:24[/b][/url]

Még ő maga sem hiszi teljesen, de megbízik Zalánban. Tudja, hogy vigyáz rá odafent, hogy azonnal lerakná, ha Ramóna beijedne. Félelme azonban múlóban van, ahogy meglátja a tájat. A képet mindenestül elraktározza magában, mert az megihleti, írna róla egy dalt. Szemeit alaposan végig járatja a táj minden egyes pontján.
Csak akkor tér vissza a jelenbe, mikor a fiú megszólal. Nem reagál semmit, egészen addig, míg kezébe nem kapja a tollat. Azt aztán alaposan megvizsgálja, bár másik kezével továbbra is erősen szorítja a levitás vállát. Kékjei kerekednek el aztán. Eddig kételkedett barátja igazában, most viszont kezdte őt is meggyőzni a toll látványa, kíváncsisága pedig az eddiginél is nagyobbra nőtt. Tekintetét abba az irányba emeli, ahova a fiú mutatott.
- Lehet a hegyeken túl él... - Csupán hangosan gondolkodik a lány, fejében pedig pörögnek az információk, melyeket erről és más, hasonló madarakról olvasott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=854247#post854247][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.10.15. 13:35[/b][/url]

A lány - önmagához híven - csak bólint a kérdésre. Most már elhiszi, ő is biztos benne. Lelkesebb is.
- Messze - húzza el ő is száját apró bólintással. Talán Zalánnal együtt el merne menni odáig. Talán. De szinte biztos, hogy bajba kerülnének érte, ha kiderülne, azt pedig nem akarja.
Kicsit összerezzen, ahogy ismét elindulnak, de erősen kapaszkodik a fiúba, nem eshet baja. Kékjei a kastélyfalon húzódó repedéseket, köveket fürkészik, hátha meglát még egy nyomot, ami a madárra, vagy esetleg fészkére utalhat. Végülis víz van a közelben, a madár életben tudna maradna itt is, hiába nem őshonos a Bagolykő vidékén.
Szemei hirtelen megakadnak valamin az egyik mélyedésben. Távolról nehéz ugyan kivenni, hogy micsoda, de a navinésnek leginkább egy hal maradványaira hasonlít. Nem nyújt szép látványt, de számukra lehet most fontos.
- Ott! - Ball mutatóujja bök a mélyedés felé, hogy a fiú figyelmét is felhívja a halra, mely mintha valakinek a vacsorája lett volna korábban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=855712#post855712][b]Máltai Ramóna Emese - 2022.11.02. 23:18[/b][/url]

Fintorral arcán rázza meg fejét, megerősítve barátja mondatát. Ahhoz már neki sincs kedve hozzányúlni, pedig ilyesmiben sokkal messzebb van a tűrésküszöbe, mint kortársainak. A következő mondatokra viszont már helyeslően bólogat, mert Zalán kimondta azt, amire gondolt. Ha élelmet is szerezett itt, nem csak pár pillanatig volt jelen az a madár. Hátha tényleg errefelé lakik!
- Van - szeme felcsillan az ötletre. Így már a repüléstől sem fél annyira, bár még mindig nem lesz a kedvenc elfoglaltsága. A madár viszont egyre jobban érdekli, és tetszik neki a levitás ötlete is. A madarak - pláne a különleges madarak - figyelése abszolút a hobbijai között szerepel.
Tekintetéből akkor tűnik el a csillogás, mikor megérzi, ahogy a seprű kicsit jobban megremeg a szélben. Lélegzete bennreked, és talán a fiú még hallhatja is riadalmát szuszogásán, még ha arcát nem is látja. Szólni azonban nem szól, csak erősen szorítja barátja vállát, és összeszorított szemmel reménykedik, hogy hamar leérnek az iskolakapuhoz.