Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=830427#post830427][b]Park MinJae - 2021.04.27. 15:49[/b][/url]

Ivanich R. Benett
az első találkozás

-Végre egy kis napfény! - MinJae az elmúlt pár napban nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy a kinti áprilisi napfényt élvezhesse, mivel az iskolakezdés után érkezett, és éppen a pótlások közepén tartott. Egész napok mentek el azzal, hogy tanárokhoz kellett rohannia papírokkal és engedélyekkel, hogy még csatlakozhasson a már pár hete folyó órákhoz. A leginkább az frusztrálta az egészben, hogy valahányszor a nap nyugovóra tért, MinJae esküdni mert volna, hogy sárkányokat hallott a távolban.
Azonban így, hogy a végére ért az engedélyeknek, végre kiélvezhette az órák utáni szabadságot. Első útja a rétre vezetett, és most csukott szemmel élvezte, ahogy a napfény felmelegítette a fekete pólóját. Pár perc sütkérezés után kinyitotta szemét, és alkalmas ülőhely után kezdett nézelődni. Rántott egyet a táskája vállpántján, majd megindult egy szimpatikus és görcsös gyökerű fa felé. Lehuppant az egyik gyökérre, táskáját ölébe vette, és kivette a könyvet, amit még a Koreából idevezető úton vett a nyugati sárkányokról. Már több szamárfül is volt a könyvben, jelzések, hogy melyik példányok keltették fel igazán MinJae figyelmét. Felcsapta a könyvet az egyik ilyen szamárfülnél és egy walesi zöldsárkány nézett vissza rá.
-Pont te? Na mindegy, előbb-utóbb úgyis sorra kerültél volna... - Egy fintor után ismét táskájába nyúlt, és ezúttal egy bőrkötésű, kellően viseletes vázlatfüzetet vett elő pár pennával és ceruzával. Megropogtatta ujjait, kifújta szeméből most éppen szürkés tincseit, és nekiállt rajzolni a sárkányt.
MinJaenek ez volt a szabadidős tevékenység. Persze jobb lett volna élő sárkányt rajzolni, ahogy otthon tudta, de most ezzel kell beérni.
Egy finom szellő távoli hangokat hozott az egyébként meglepően üres rétre, ahol MinJae belemerült a rajzolásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=830438#post830438][b]Park MinJae - 2021.04.27. 20:20[/b][/url]

A rajzolás olyan megnyugtató. Figyelni, ahogy a papíron szépen lassan megjelennek a bestiák, amiket MinJae már olyan jól ismer. Az pedig, hogy az ő keze által jelennek meg a papíron, csak büszkébbé teszi. Néha kénytelen volt kihúzni magát, hogy a hátát pihentesse, és hogy távolabbról is lássa alkotását. Azonban így sem vette észre a csendesen közeledő iskolatársát. Ezért is kapott egy kisebb szívrohamot, amikor az ismeretlen megszólította. A pillanatnyi sokkot azonban egy pillanat alatt egy széles vigyor váltotta fel.
-Szia! Dehogy zavarsz, nyugodtan foglalj helyet egy neked tetsző görcsön. - mutatott a fát körülölelő gyökerekre. Az ismeretlen szavaiból arra következtetett, hogy nem csacsogni jött mellé, így egyáltalán nem bánta a társaságot.
Miközben a fiú döntésére várt, alkalma adódott jobban megnézni, kit is sodort mellé a szél. A vékony alkata alapján el is tudta volna képelni, hogy a szél hozta, és nem a kastélyból sétált ki. Egy felsőbb éves Levitás állt előtte teljes életnagyságban, egy MinJae számára ismerős könyvvel a kezében.
-Oh, ezt a könyvet ismerem! - bökött rá meglepve, majd folytatta - Otthon elég nehéz lenne beszerezni... Téged is érdekelnek a legendás állatok? - Annak ellenére, hogy egy perccel előtte még nem akart csevegni, felkeltette az érdeklődését a lehetséges közös érdeklődési kör, és egészen kihúzta magát, combján pihentetve rajzos szettjét, csillogó szemekkel pislogva a felsőbb évesre. Lehetséges lenne, hogy az első ember, akivel beszélgetésbe fog tudni keveredni hasonló lelkesedést táplál a bestiák iránt? Talán nem is lesz olyan nehéz itt maradni, mint elsőre gondolta...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=830473#post830473][b]Park MinJae - 2021.04.27. 22:15[/b][/url]

Meglepődve konstatálta, hogy az idősebb fiú mintha zavarba jött volna. Nem rémlett neki, hogy bármi olyasmit csinált volna, ami indokot adott volna rá, úgyhogy arra a következtetésre jutott, hogy a Levitás társa egyszerűen csak ilyen. ~Hehe, aranyos.~ Villant át egy pillanatra a fején, de aztán gyorsan ráeszmélt, hogy felsőbb évesekkel szemben ennél tisztelettudóbban kell bánnia.
Habár az ajánlatot elfogadta a fiú, még nem ült le, hanem inkább MinJae megjegyzésére reagált.
-Oh, igen, otthon Koreában. Nemrég érkeztem csak meg ide, és még minden új. - Most MinJaen volt a sor, hogy zavartan a  tarkójához nyúljon, de ezt egy elmaradhatatlan vigyorral tette. Örömmel látta, hogy valóban egy hasonló érdeklődésű emberrel találkozott, aki ráadásul külön is utánajár és olvas az érdeklődésével kapcsolatban, nem csak üresen dobálózik az órákon elhangzott információkkal.
-Igen, a szüleim ebből olvastak fel néha, ha kirándulni mentünk. - A széles mosoly egy kicsit nosztalgikusabbá vált, majd kíváncsiság vette át a helyét. -Lemaradás...? Hogy érted? Mágia-mentes családból származol esetleg? Ó, hogy is hívják őket... - Zavartan megvakarta a fejét. Néha még mindig problémát okozott a magyar nyelv, hiába tanult olyan lelkesen, mielőtt idejött, előfordult, hogy egy-két szó nem akart sehogy sem az eszébe jutni. A következő mondat azonban már feledtette is vele az ilyen problémáit, és ismét felcsillantak a szemei.
- Akár azt is mondhatnád, hogy varázslatosak. Nahát, van menhely a közelben? Mindenképp meg kell majd látogatnom... Habár nem tudom, hogy elhagyhatom e a kastély területét már... - Láthatóan elkezdtek elkalandozni a gondolatai a menhely hallatán, és kíváncsi lett, vajon milyen lényeket találhatna ott. Lehet, hogy pár hasznos tippet is kaphatna a menhely tulajától a Mennydörgőket illetően. Fejben feljegyezte magának ezeket, de az igazat megvallva ő is tudta, hogy valószínűleg estére már el fogja felejteni mindet.
Meglepődött, hogy a pillanatokkal ezelőtt még zavarban lévő fiú hirtelen leguggolt mellé, de csak egy pillanatig villant át az arcán a meglepetés, már emelte is fel a könyvet és a vázlatait.
- Igen, mindenféle könyvből gyűjtöm a sárkányokat és az információt, amit eddig leírtak róluk. Talán egyszer majd egy saját lexikont is készítek, ki tudja. - Egy rövid kuncogást is megengedett itt magának, hiszen jól tudta, ez a testvéréhez sokkal jobban illene, mint hozzá. Ő legfeljebb a rajzokat és a dizájnt tudná biztosítani.
-Na de hova tűnt a modorom. Elfelejtettem bemutatkozni, MinJae vagyok, de nyugodtan szólíthatsz csak Minnek vagy Jaenek, ha az könnyebb. - Egy béna mozdulattal fogta át a cuccát, hogy kezet nyújthasson a felsőbbévesnek. Még nagyon szokatlan volt számára ez az egész kézfogás kultúra, így fel sem tűnt, hogy a bal kezét nyújtotta oda egy újabb vigyor kíséretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=830559#post830559][b]Park MinJae - 2021.04.28. 18:31[/b][/url]

- Oh, jártál már ott? - Meglepettség ült ki újfent MinJae arcára, nem volt hozzászokva, hogy ismerjék, vagy ami még furább, megdicsérjék a szülőországát. A levitás kérdésére ismét megvakarta tarkóját, összeszedte a gondolatait, és rázendített. -A családunkban hagyomány, hogy másik országban tanulnak és tanulmányoznak a gyerekek, amíg elég idősek nem lesznek, hogy csatlakozzanak a családi bizniszhez. Majdnem Walesbe küldtek a szüleim, de kiharcoltam, hogy ide jöhessek, mert - itt egy rövid szünetet tartott, mert úgy érezte a felsőbb éves esetleg kineveti, ha elsőre megosztja ezt is vele, azonban illetlenség lett volna nem befejezni a mondatot, úgyhogy egy fokkal halkabban, de folytatta - mert a Magyar Mennydörgők a kedvenceim. - Ismét felpillantott a a másik fiúra, és az évnyitó említésére kicsit megrezzent, majd zavarában széles vigyort villantott rá.
- Hehe, bár a hajam lett volna más színű, de az az igazság, hogy késve kezdtem az iskolaévet. Akadt pár probléma útközben, ezért nem érkeztem meg, csak pár napja. - Ennél jobban nem szánt belemenni a részletekbe, ugyanis a valódi oka a késésnek egy tüntetés volt a rezervátumuknál, ahol a szituáció sajnos jobban elfajult, mint amire számítottak, és napokra beszorult MinJae és családja a rezervátum épületeibe.
A könyvet egy fejbólintás mellett elfogadta, és a sajátját nyújtotta a cserébe. Habár a szamárfüleket kicsit szégyellte, azon kívül viszonylag vigyázott a könyvre, így nem volt oka nem felajánlani. Azonnal kiszúrta MinJae, hogy most nagyon mellélőtt a témával, még ha nem is szándékosan tette.
- Ne haragudj, nem válogattam meg kellően a szavaim. - Nagyon nem szerette, ha akaratán kívül sértett meg valakit, viszont ez jó lecke volt számára, hogy itt nem olyan nyitottak ezzel kapcsolatban az emberek. Sokat kell még tanulnia. -Ez nagyon jól hangzik, nyitva fogom tartani szemem, köszönöm! - Hálás volt a gyors terelésért, mert hirtelen nem tudta volna hogyan javíthatna ismét a beszélgetés menetén. Egy apró bólintással jelezte egyetértését, majd egy újabb széles vigyorral kommentálta a házak említését.
- Habár imádom a sárkányokat, és menő lett volna a sárkány házába kerülni, eléggé vakmerő és izgága vagyok, úgyhogy azt hiszem az Eridonban jobb helyem van. Nagyon örvendek... Beni - Először fordult elő vele, hogy egy idősebbet ilyen könnyedén a nevén hívhatott. Viszont az is feltűnt neki, milyen furán nyújtott kezet neki a levitás, úgyhogy akaratlanul elnevette magát - amivel valójában csak a zavarát próbálta takarni. -Rossz kezet nyújtottam, nem igaz? Még kicsit zavaros nekem ez az egész, eddig csak egyszer jártam nyugati országban, de akkor még nagyon kicsi voltam. A későbbiekben is ha valamit elrontanék, kérlek szólj. - Nem tudta miért, de megbízott Beniben, és úgy volt vele, kevésbé lesz kellemetlen, ha ő javítja ki, mintha egy idegen ráripakodna. A kézfogás után MinJae alaposabban szemügyre vette a fiútól átvett könyvet, és óvatosan belelapozott. Csillogó szemekkel figyelte az anyukája történeteiből már ismert bestiákat, és már falta volna a mellettük lévő szöveget, ha nem kapott volna hirtelen észbe és nem fordult volna újra Beni felé.
- Nem gond, ha kicsit olvasgatom? Eddig csak a koreai verziót hallottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835229#post835229][b]Park MinJae - 2021.08.03. 12:49[/b][/url]

Áh, szóval mégsem vagyok olyan egyedül, mint elsőre gondoltam! Ez a gondolat megnyugtatta kissé a fiút, az érkezését követően nem nagyon látott más koreait az iskola falain belül, viszont a hír hallatán eldöntötte, hogy nem csak a könyvek miatt fog elnézni a könyvtárba. Még az is előfordulhat, hogy az otthoni hírekről is előbb fog értesülni.
- Inkább mondanám őket gyakorlatiasnak. - Nevette el magát - Az angolszász területeken élő sárkányok kutatása a szüleim nagy álma, de nem hagyhatják ott hosszabb időre a rezervátumot. Ezért kellett kiharcolnom, - Itt ujjaival idézőjeleket formázott a levegőben - Hogy itt tanulhassak, mert nekem pedig az itteni populáció fogta meg a figyelmem. A sulinak nincs rossz híre, ha erre gondolsz, csak kicsinek tartják... Legalábbis otthon. - MinJae ezzel az igazat állította, több otthoni barátja is először hallott az iskoláról, mikor bejelentette, hogy a Bagolykőre fog járni, majd nevetve jegyezték meg, hogy a fiúnak nehéz lesz elbújnia a kevés diák között.
- Az első pár nap nem volt egyszerű, de azt hiszem most már rendben vagyok. - Egy újabb vigyor villant, amiben már valóban nyoma sem volt annak a zombi-szerű állapotnak, ami az első héten a meghatározó életérzés volt MinJae számára. Volt, hogy elaludt órákon, és a folyosón úgy kellett végig vonszolnia magát az órák között.
Beni szavai megnyugtatták a fiút, nem akarta rossz alapokról indítani az ismeretségét a levitás fiúval. Viszont az utána következő szavai és reakciója épp annyira meglepték. Sejtette, hogy az iskolában nem minden habos-babos - épp ő ne tudná? - de nem gondolta volna, hogy ilyen mély sebek is húzódhatnak a különböző házak között. Eszébe véste, hogy erre érdemes lesz odafigyelnie, ha nem akarja magára felhívni feleslegesen a figyelmet. Meg persze ha el akarja kerülni, hogy lépten-nyomon átkot szórjanak a fejére a kastélyban. Hálás volt MinJae, hogy Beni nem teljesen ismeretlen a koreai kultúra világában, és megérti, mi okozott problémát egy pillanattal ezelőtt a fiúnak.
Egy biccentéssel megköszönte a levitásnak, majd ténylegesen belemerült a könyvbe. Szerette volna egyből végiglapozni, megkeresni a kedvenc történeteit, de kíváncsi volt arra is, vajon van e különbség a koreai és a magyar változat között. A rajzokon végigfuttatta kezét, és habár könnyedén vette a szövegeket, egy-egy mondatnál viszont előfordult, hogy megakadt. Hiába tanult magyarul sokat, mielőtt idejött - és beszélte is a nyelvet kellően, gyakran megesett még, hogy összetettebb mondatoknál összezavarodott. A kedvenceihez érve több időt szánt az oldalakra, és egy kis nosztalgia is elöntötte. Így telt el nagyjából 15-20 perc, ami a fiúnak inkább pillanatoknak tűnt. Becsukta a könyvet, majd mint egy értékes kincset nyújtotta vissza a tulajdonosának.
- Ez felért egy terápiával. - Mosolyodott el újra. Lassan ez lesz a védjegye itt - a vigyorgó. De nem tehetett róla, alapvetően vidám srác volt, meg ha bajba is került, a vigyorgás általában segített kimászni a kalamajkából. Most azonban új dolog tűnt fel MinJaenek. A jó idő ellenére csak ők ketten voltak kint, egy lelket nem látott a réten. Furcsállta a dolgot, így a levitás felé fordult.
- Van valamilyen esemény, amiről lemaradtunk, vagy miért nincs most senki kint? - Nem tudta megérteni, hogy a téli sötétség és hideg után miért nem kint töltik az idejüket a diákok, mielőtt még megérkezik a tűző nyári nap. MinJae mindig tavasz és ősz párti volt, többek között világos bőre miatt, nem élvezte a nyári égető sugarakat, amiért mások úgy rajonganak.