33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 52 ... 60 61 [62] 63 64 65 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. október 13. 22:09 | Link


harmatos jóélet, mit keresek itt | gyűjtögetünk


Lehet, hogy vissza kellett volna feküdni, ha nem tartott volna attól, hogy a csaj a fején fog ugrálni és követeli, hogy azonnal mozduljon meg. Megint ásít egyet, a hasát vakarja, mindent csinál, csak nyitva maradjanak a szemei. Ez van, ha egyszer lusta akar lenni, akkor a sors nem engedni neki és kihajtja a rétre, hogy harmatot szedjen. Harmatot. Ennél rosszabb már mi lehet?!
- De én most akaroooom – hisztizik lágyan egy sort, azonban nem kezd se toporzékolni sem semmi mást. Eleve azért nem, mert nem olyan fajta – jobbára – másodjára pedig azért, mert már messzebb voltak, vannak a konyhától, mint a céltól, semmi értelme kétszer fordulni. Ha egyszer bemegy, akkor ott is marad és ahogy most elnézi a másikat, ezért a fejét tépné le, vagy minimum a szemét kaparná ki. A friss levegő kicsit már hasznosabb, mint a kávé, de nem fog rá nemet mondani, ha ezzel végeztek.
- Ez gáz. Remélem semmihez nem kell ilyen idiótaság – mormog. Persze, a harmat más, nem egy doga, amit le kell adnia. Ha ezen múlna, ő nem vágódik be senkinél sem soha, mert annyi biztos, ő nem fog keresgetni semmit sem. Akkor dögöljön meg a bíró lova is. - Ennél szopatósabb feladatod nincs? - mert miért ne lenne? Lehet hétfőn a déli szelet kell majd gyűjteni vagy a rellonosok könnyeit, esetlen napfényt, egy vödör piszkos gondolatot. Ezek után már mindent el fog hinni, ha hajnalban megint az ágya mellé áll. Kérdés, hogy akkor megteszi-e azt, hogy visszaalszik azzal, miszerint hagyják a hülyeségekkel.
Megkapja az instrukciókat, onnantól lefele bámul és keres. Aprót sem talál, nemhogy harmatot. A fény gyújtása után már neki is könnyebb, kutat, eltapos kicsit mindent is. Ilyenkor oldalra sandít, azonban Julcsa is igencsak el van foglalva, így nem vesz észre semmit. Vagy de, de mellékes. Valamit csak találnak ketten nem? Mikor végül sikerrel jár, nem rest azt hangosan is közölni. Nem moccan a helyéről, ácsorog és várja azt, hogy ott teremjen mellette. Nem telik bele sok időbe, most jót mondott, nem lepi meg.
- Óóó, nagyon sokkal jössz. Írom a számládhoz, aztán majd beadom és akkor… - vigyorodik el, mintha attól kellene tartania, jönnek a mocskos részletek. Na nem így hajnalban, hanem egy szép napon. Zsebre vágja a kezeit, ahogy nézi, hogy hogyan készül ezt bedönteni. Felhorkan, amikor végül azzal a mozdulattal cseszi szét a cseppet. Röhögne, de félti a kiálló részeit, így csak szusszanva guggol le mellé és a hátára simítja a kezét.
- Na, na, na, hát miket mondasz – rázza meg a fejét, mintha ő nem lenne ennyire mocskos pofájú. - Szusszanj egy nagyot na, ne hisztikézz. Nézd, nem is kell messzire menni, ott még nem trappoltunk végig – mutat előre, de nem biztos, hogy az ott tényleg harmat. - Vagy arra – fordul a másik irányba. Lehet letaposták mindet? - Jó, menjünk egy fokkal beljebb, de szerintem együtt. Mert hát… - lenéz a cipőikre, amelyek nedvesek. Mind a ketten szépen gyűjtöttek harmatot, csak nem jó helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 17. 14:43 | Link

Adrián

- Na jól van, nagyon kíváncsivá tettél - hihetetlen, de eddig se történt velem ilyen, hogy valaki csak úgy a semmiből elém állt volna egy hegedűvel, mondván hogy eljátszik nekem egy dalt. Bárki bármit is mond, ez irtó cuki volt, azonnal mosolyt csalt az arcomra, és jó érzéssel töltött el, ráadásul egész helyes volt ez a srác.
- Akkor  ezt most becsukom, és kezdheted is - a művészt nem illik ugye megvárakoztatni, és teljes figyelmet illik szentelni a munkásságának, már csak ezért is csuktam be a könyvem, s raktam azt magam mellé. Ezt követően egyik lábam átraktam a másikon, s kényelembe helyezve magam, kíváncsian vártam a nótát.
Amíg felvette a pozíciót, addig bevallom, egy kicsit nevetnem kellett, nem rosszból, hanem inkább csak azért, mert valahogy túl komolynak tűnt az, ahogyan a hegedűt a vállához helyezte. Valamiért vártam a csattanót, hogy majd egy rém rossz előadást hallhatok, de amint játszani kezdett, meglepődtem, s a nagy mosoly el is tűnt, helyette őszinte érdeklődéssel, és csodálattal hallgattam a dalt. Olyan gyönyörűen játszotta, hogy még a karom is libabőrös lett, úgy átjárta a zene mindenem.
- Húúú - ámulva először csak ezt tudtam mondani, mert tényleg ritkán lehetett hallani ennyire jó muzsikát. - Ez nagyon gyönyörű volt! Igen persze, de ülj ide le - megpaskoltam a magam mellett lévő üres helyet, kicsit arrébb is csusszantam, hogy legyen helye, ha úgy dönt, hogy helyet foglal, ezután végig hallgattam a másik dalt is, s ahogy a végére ért, megtapsoltam.
- Bravó! Tényleg ügyes vagy! Hogy is hívnak? - kíváncsiskodtam, s a kezem nyújtottam felé - Az én nevem Karola, és máris levettél a lábamról - mosolyogtam rá őszintén. - Mond csak, ez a hobbid, hogy előugrassz egy fa mögül, és mindenkinek játszol? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. október 17. 18:50 | Link


dübörög a vizsgaláz ┇ de rajtam nem fog


Az, ha már valaki kíváncsi, rég jó. Olyankor már nem élből elutasítás megy, hanem kap az ember egy esélyt, hogy kicsit megmutassa, mire képes. Na ilyenkor kell a legjobbat ellőni és akkor nincs gond, ellenben persze még ott van az, hogy elküldhet a fenébe, mégis, legalább mindent megtettél. További bölcseletek helyet, itt.
- Az már jó – mosolyom nem rejti el azt, hogy most elégedett vagyok. Helyezkedek is egy kicsit, majd aztán gondolom ki fejben, mi és merre. - Csak nyugodtan – megvárom, míg megjelöli hol tartott és becsukta a könyvet, amit végül maga mellé tett. Hát engem az se zavar, ha megpróbál olvasni közben, csak éppen az nehezen szokott menni. Mármint sokan tanulnak zenével, esőhanggal meg ilyenekkel a háttérben, engem azonban nem segít olyankor a muzsika. Nem azért, mert zavaró, hanem mert a zenére jobban koncentrálok, főleg ha jön egy hang, dallam, amit szívesen pörgetek vissza a fejemben, hogy később lejátsszam vagy éppen csak mert nagyon tetszik. Most szerencsére nekem nem kell tanulni, hanem csak átadni, amit tanultam. Egy apró biccentés, és már neki is álltam, hogy eljátsszam, amit kért. Nem sietve, nem mellényúlva fogtam le a húrokat, vagy éppen húztam a vonót. Láttam az arcán, hogy egészen addig nem hitte el, hogy tényleg játszani fogok neki, míg meg nem hallotta. Ó, nagyon sokszor kapom én ezt meg, főleg akkor, amikor ismernek is kicsit. Persze, tudok játszani, elhiszik, hogy csak annyit, amit tanítanak klasszikusokat meg hangokat és kész. Aztán amikor jön valami komolyabb, esetleg saját kútfőből, csak néznek egyet. Nem tudom, miért nem nézek ki úgy, mint aki tud játszani, de egye fene.
Amint a végére érek, leengedem a kezem, a hangszert és meg is hajolok, ahogy illik. Ugyan se aprót, se virágot nem várok, ellenben tetszik az, amit hallok.
- Naagyszerű, nagyszerű. Örülök, hogy tetszik. Máris – azzal már le is pattanok mellé. Éppenséggel oldalvást ülök, pont úgy, hogy se fát, se őt ne érjem el, miközben játszom. Bár ülve nem a kedvencem, mégsem akaszt meg a dolog. Neki is állok, ez kicsit rövidebb nóta, mint az előző, azonban ezt sem szabad elsietni. Az utolsó hangig átadom neki, végén pedig jön a művész jussa, a taps. Ismét, ültömben hajolok előre és a hegedűt, vonóval együtt az ölembe teszem.
- Adrián vagyok. Oláh Adrián – rázok vele kezet és ha már levettem a lábáról, kicsit rá is játszok: halovány kézcsókot ejtek kezére. Miért ne? - Ennek csak örülök, kedves Karola. Ez volt a cél – dőlök végül hátra és támaszkodom meg a kezeimen. Felnevetek a kérdésére.
- Nem, dehogy is – rázom meg a fejem. - Fák mögül ritkán ugrok ki, többnyire nyílt terepen vagyok – mutatok a rét többi része felé. - Aha, játszom én annak, aki meghallgat. Úgy nem lehet gyakorolni, hogy csak én hallom vagy a négy fal. Nektek kell játszani így a közönség a legnagyobb kritikusom. Én ezt vallom. Van, akit idegesítek de a többség eltűri vagy épp tetszik is neki. Nagy ez az iskola, elférek. Na de te? Mindig csak a tanulás? Kitalálom, levitás vagy – vigyorgok rá egyet. No ez nem sértés, persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. október 17. 19:07 | Link

Adrián

- Hihetetlen, nagyon tehetséges vagy és ezt most komolyan mondom - ismételtem magam, mert nem lehetett szó nélkül hagyni ezt, amikor ilyen gyönyörűen játszott azon a hangszeren. Tényleg ritkaság volt ez, hogy valaki ennyire tudott a hegedűn játszani, ezt pedig díjazni kellett.
- Oláh Adrián? Hát ezért voltál olyan ismerős! Klaudió a rokonod, meg Milán professzor? - kíváncsian pislogtam rá, miközben próbáltam hasonlóságot találni közöttük. Nekem úgy tűnt, hogy a professzorra talán még hasonlít is, ám Klaudióra egyáltalán nem hajazott, neki totál az ellentéte volt, ez a srác nagyon helyesen mosolygott. Jó, volt benne egy kis csibészség, de helyes volt, s azt hiszem, azzal , hogy ezt megállapítottam magamban, még nem követtem el bűnt, valószínűleg Bence is meglátta egy lányban a szépséget. Most is biztos Lillával dolgozott a projektfeladaton.
Egy pillanat erejéig el is kalandoztak a gondolataim, de aztán visszaterelődött a figyelmem erre a vidám srácra, aki a semmiből csak úgy jött, és engem is jobb kedvre derített. - Már értem, akkor ez amolyan ösztönző program, és visszaigazolás neked, hogy van miért csinálnod. Ez jó módszer, tetszik - mosolyogtam rá - Én meg már azt hittem, hogy ezzel udvarolsz - fűztem hozzá nevetve, közben hogy kényelmesebb legyen, egyik kezemmel megtámaszkodtam a padon és jobban Adrián felé fordultam.
- Nem mindig, csak most, tudod, vizsgaidőszak, sok-sok vizsga - sóhajtva mutattam fel neki az éppen aktuális tankönyvet, amivel vagy már találkozott, vagy ha még nem, hát előbb utóbb majd fog. - Nagyon szigorú a tanár, de komolyan, rémes - forgattam meg a szemeimet. -  Aha, levitás vagyok - nevetve bólintottam. - Bár sokak szerint jobban illene hozzám az eridon. Na és Te? Ha épp nem hegedülsz, akkor mivel ütöd el az idődet tanulás mellett?
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. október 17. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. október 17. 22:10 | Link

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |

______________________________________________________


- Ne izélj már, ha nincs harmat nem lehetek animágus. Nemsokára egy kicsi szőrös nyuszi leszek csak azért, mert harmatot gyűjöttünk a réten, a hülyének is megéri - vontam meg a vállamat, bár azt egy percig se hittem, hogy Theo beveszi, hogy nyuszi leszek. Előtte nem igazán játszottam meg magam. Bár k tudja, lehet ennek ellenére mégis egy tüneménynek gondol. Pláne ezek után.
- Nincs de kinyalósabb igen - morogtam nagyon halkan az orrom alatt megforgatva a szememet. Ekkora hisztit lecsapni csak azért mert valaki kirángatta reggel ötkor a meleg ágyából a jéghideg rétre. Rémes, hogy egyeseknek mennyire alacsony a tűréshatáruk. Jó persze ellenkező esetben az egész tök más lenne. Teljesen.
Miután részletes tájékoztatást adtam, elindultam, Theo pedig hamarosan talált is. Felcsillanó szemekkel loholtam oda hozzá és guggoltam le, hogy be tudjam gyűjteni.
- Csak mond hol és milyen bugyi legyen rajtam - hátra se néztem, ugyanolyan poénnak szántam mint ő a hangsúlyát. Nem vettem ám be, hogy ilyen nagy legény lenne. Közben már majdnem sikerült begyűjtenem a cseppet, amit az utolsó pillanatban zúztam össze. Elkerekedett szemem, aztán átkok hada tört ki torkomból.
Arra, ami ez után történt nem igazán számítottam. A fiú lágy hangja és érintése meglepett, belém fojtva a szót. Azt hittem be fog szólni vagy spontán felröhög, ehelyett kedvesen vigasztalni kezdett. Néha meg tudnak lepni az emberek. Amerre mutatott arra fordítottam fejem. Ide is néztem, oda is, aztán meg lefele. Végül újra a fiúra.
- Nem is tudtam, hogy ennyire cuki is tudsz lenni - lassan ocsúdtam fel a döbbenetből, ajkamra lány mosoly ült. Akárhogy is legyen, sikerült neki elfeledtetnie velem az előbbi kiborulásomat.
- Jól van, menjünk együtt - vigyorodtam el és álltam fel - mert ha nem sietünk le fogjuk késni a reggelit, ahol a kávét is felszolgálják - tettem még hozzá, és ha ő még guggolva maradt akkor kinyújtottam felé a kezemet, hogy felhúzzam.
- Induljunk meg mondjuk...arra, de lassan és óvatosan
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 135
Írta: 2021. október 18. 20:48 | Link


x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity


Jó, tény, hogy konkrétan majdnem megölte magát egy vagy több kifehéredett pitypanggal, amiket tátott szájjal nyelt be bambán míg pofára esett. Vagy valahogy így történt. Nem igazán azzal volt ott elfoglalva, hogy felidézze az esése előzményeit vagy éppen annak folyamatát. Igazából nagyon reménykedett, hogy a várható véraláfutások a térdein, melyek szerelmesen összecsókolóztak a földdel nem fognak két hétnél tovább felszívódni. Na oszt ott van az a tény, hogy a lány még csendre is intette Korit, hogy csendesen múljon ki szerencsétlen.
Na szép.
Még felköhögött pár apró bóbitát, majd mellkasára téve kezét fellélegzett, mintha csak egy mázsától könnyebbült volna meg. Nem, nem volt beteg. Igen, a kezét a szája elé tehette volna, de kinek van annyi lélekjelenléte, hogy haláltusa közben még az etikettre is odafigyeljen. Hát nem Kornéliának, az biztos.
Szerencsére megmaradt a lány, túlélte és nem fog bekerülni a Darwin-díjasok közé, mint az a lány, akit pitypangok fojtottak meg. Mekkora ciki lenne már? Más nemzőképtelenné teszi magát, mert egy tarajos sült próbál részegen magáévá tenni vagy Metallica koncertre próbál betépve és ittasan belógni végül egy faággal a seggébe távozik a másvilágra vagy esetleg az a terrorista, aki levélbombát akart küldeni, de az idióta nem tett elég bélyeget a kis ajándékára és amikor visszakapta azt, tudatlanul felnyitotta. Ó, mekkora barmok! Nem, Kornélia ennyire azért nem életképtelen.
Mire ráeszmélt, hogy amúgy rohadtul keres valamit a szőke lány, ő is elkezdte és vadul hadonászott, hátha tényleg talál valamit. A két meleg tenyér érzete arcain megdermesztették és megállva hatalmas kékjeivel Júliára meredt.
- Gyémánt? - pislogott kettő nagyot, majd bólintott. Felfogta.
- Mennyire kicsit az üveg? - nézett körbe és csak a zöld pázsitot látta körülöttük elterülni lustán, talán néhány bogarat.
- Megkérdezhetem, hogy miért olyan fontos ez az üveg? - kérdése jogos volt, hisz mit sem tudott az animágia elsajátításának lépéseiről vagy épp arról, hogy mi az animágia. Sok dologgal nem volt még mindig tisztában a muglivilág után ezen az új és fantasztikus helyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. október 22. 12:15 | Link


dübörög a vizsgaláz ┇ de rajtam nem fog


Most aztán nőhetne a fejem arra, amit mond, ahogy dicsér. De ezt én nem így fogom fel, hiszen rengeteg minden van amit még meg kell tanulni, bőven van hova fejlődni és ügyesedni. Persze, nem hazudok, jól esik nagyon az, amit hallok, látni is lehet az arcomon. Van amúgy elég nagyképű bicikliképű beképzelt idióta ebben a „szakmában”, azok mások helyett is pöffeszkednek.
- Köszönöm. Igyekszik az ember no, bár manapság ekkora kis vacakkal írják meg nyomják a zenéket – mutogatom a mobil méretét a tenyeremben. Nekem aztán mindegy ki min, nekem marad a hagyományos itt velem, valahogy az elektronikus zene egy része vonzz csak, a többit meg elhallgatom, még ha sokszor nem is értem mit akar közölni.
- Jaj igen. Milán a bátyám konkrétan, Klaudió meg a család kincse. Orbán Gábriel tanár úr is szegről-végről rokon. Meg vagyok áldva egy rakás tanárral – nevetek fel. Nem könnyű általában, azonban eddig nem ért semmi. Persze nyilván vannak szintek, amiket egyesek elvárnak, ha már a vérem áll a katedrán, azonban eszem ágában sincs az, hogy én tanítsak. Valahogy nem érzek rá affinitást, ez van. Én utazni akarok, világot látni és zenélni. Aztán majd elválik, hogy mi sikerül. Semmit se vések nagyon kőbe és akkor nem ér majd meglepetés. Annyira. Karola nagyon jól vette a muzsikát és úgy látom, nem is tér vissza a könyvéhez egy ideig, így aztán eszem ágában nincs még tovább állni. Szívesen ismerkedek én, hátha egyszer a leendő feleségem mellé ülök le.
- Valami olyasmi, igen. Én hallom amit hallok, de mégis annak az arca mond sokat, aki hallgatja. Az jó referencia. Csinálni meg addig fogom, míg le nem vágják a karom – eljátszok én magamnak és, de szerencsére hely mindig lesz valahol zenélni, így nem aggódom. Maximum más munka mellett. – Ezzel is udvarolok, ez a pontos – javítom ki, bár eddig nem gondoltam így a dologra. Na majd most! Se. Lágyan rázom meg a fejem a vizsgák hallatán.
- Nem jó és a sok magolás meg számonkérés. Csak ilyen lesz tőle a fejünk – mutatom mekkorára dagadhat, ha túlzásba van víve. -Uhh. Melyik tanár az? – nézném a könyvet, de minek, ha van szuper társaság. Fenét érdeklik a könyvek. De jól gyanították, hova is való ő, és rólam is üvölt.
- Meglehet illesz oda, még nem tudom. Én viszont Eridon, és szoktam tanulni is. Néha. Amúgy meg mikor mivel. Boldogítom a bátyám, a háztársakat. Sokat járunk a faluba meg ilyenek. Igazából majdnem mindent csinálok, csak ügyesen, hogy ne húzzanak meg. De sok a gyakorlás. Zenélsz valamin?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Elsős mestertanonc


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 630
Írta: 2021. október 22. 21:30 | Link


Amikor még kiscsajabb volt, mint most - már nem Kende - Kittinek, a legkisebb Reiner csimotának voltak azok a kiaszottul poénos játékai. Vágod, amit ha megnyomsz, nyikkan és maradjunk annyiban, hogy ezekkel egy időben a bátyja többet szórakozott, mint maga Kende húga. Most, ahogy hátrahőköl a lányt elhagyó furcsa hangra, pontosan a szóban forgó gumihippogriff jut eszébe. Túl erősen kapta volna el? Nem úgy érzi, mégis lazít ujjai szorításán a másik testén és mikor úgy tűnik minden stabil, Kende el is engedi és visszatereli figyelmét a kavicsra. Tökre egyszerű, mégis nagyszerű. Szétadja.
- Hm? - szürkéskék szemeivel követi a mozdulatokat. Türelmesen várja mi lesz a sztori vége, mert halvány lila fogalma sincs egyelőre a szituációról. Most csak nem azt akarja neki üzenni, hogy “gyere ki a hóra?”. Hiszen csak véletlen nekipuffant. Vagy… a kavics! Övé a kavics?
- Alpakavics! - nevet fel jókedvűen. Ez mekkora! Sőt, ahogy ujjai közt forgatja, teljesen illik is rá. Ha mondja! - Most? Öhm, akkor nem hozzád tartozik - vonja le a konklúziót. A gratulációkat pedig a navine fiúkörlet hármas szóbájának ajtaja alatt lehet becsusszantani. Kösz-kösz.

A csaj úgy be van indulva az alapkavicsra, mint víziló a mocsárra. És Kende jó szívének igen nehezére esik a kérem szépemre nem átnyújtani és elsétálni, további frankó kis napot kívánva… de… Csipesz.
- Odaadnám, eskü. Viszont én is kinéztem valakinek. Tudom, hogy nagyon oda lenne érte - pillant is a kavicsra, és azzal leengedi maguk közé. Még csak nem is magának szeretné. - Nem is tudom… - kapja el a lány tekintetét, arcán nagy mosoly terül el - küzdjünk meg érte? - viccelődik nagy tanácstalanságában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. október 23. 16:28 | Link


harmatos jóélet, mit keresek itt | gyűjtögetünk


Most, hogy már nincs annyi csipa a szemében és úgy felfogja, hogy egyáltalán milyen nap van, máris okosabb. Felrémlik neki, hogy egyszer talán említette vagy olvasta valahol, mindegy, az a lényeg, nem először hallja, hogy ilyen idiótaságok kellenek hozzá. Ha jól rémlik neki, a harmat mellett bele kell köpni abba a bájitalba, szóval tökre gusztusos lé lesz majd.
- Nem, nem éri meg nekem – utal arra, hogy ő a hülye, amiért nem alszik még, hanem itt van és komolyan próbálkozik azzal, hogy olyat gyűjtsön be, amiről álmodni sem tudott eddig. Nem lesz belőle animágus, ellenben a lánnyal, akiből igen, mert szorgalmas és csinálja. - Honnan tudod, hogy kicsi, szőrös nyuszi? Ezt így eldöntötted? - felvonja a szemöldökét. Nem utal semmi más állatra, nem hülye, még a végén belőle lesz idő előtt kicsi, szőrös valami, ami csak vinnyogni tud majd. Na azt nem. A hideg miatt, meg emiatt is megborzong, de azt nem hallja, hogy mit morog a másik. Tölcsért formál kezéből és öregesen teszi oda füléhez, miközben közelebb hajol.
- Haaaa? Kicsit hangosabban, nem hallok a jobb szememre – hunyorog is mellé, majd fáradt nevetéssel engedi le a kezét és indul el, ha már ez véresen komoly esemény és nem fog tudni semmivel sem hatni arra, hogy ezt vegyék meg egy boltban. Már ha lehetséges. Lehet közel és távol nem lehet ilyesmit kapni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Még ki is fizetné, fél kiló, fél üveg, így sem tudja, hogy mennyi kell. Egy csepp? Húsz? Ha most megkérdezi, akkor végképp azt mondja, hogy rinyálni tud csak.
- Lehetőleg semmilyen – egyszerűsíti le a kört, mert azzal nem rontja el azt, hogy melyik szín megy mihez. Bár tény és való, fele olyan komoly szavait fel se kell venni. Ámbár az azutániakat már annál jobban. Teddy sokak számára könnyen megismerhető figura, olyan, aki szarik mindenre, éli a világát és senki és semmi nem parancsol neki. Akit talán gonosznak hisznek és lelketlennek, pedig szó sincs róla. Igenis tud ilyet és ugyan így lepi meg vele a világot, mint most Julcsát. Ahogy nagy, értetlen tekintetével találkozik, úgy vigyorog rá. Igen, tud seggfej lenni, bunkó, de olyan is, aki a nagyobb jó érdekében tud normális is lenni. Hogy itt mi a nagyobb jó? Inkább ki se mondja, maradjon a nyugalom.
- Na azért túlzásokba ne ess. Nem cuki voltam, csak rendes, hogy megóvtalak az agyvérzéstől – rázza meg a fejét, mert messze van ő a cukitól, még akkor is, amikor alszik. - Remek. Kezd átázni a cipőm – nem kezelte le bűbájjal, csak a bakancsát, de az se az igazi. Majd gyakorolja. Feláll ő is, majd elindul vele és a kaja és kávé említésére fájdalmasan nyög fel. - Kell kávéééé. Meg kaja, uhh, rántotta, szalonnával. Le ne késsük mert sikítok – mintha azt mondaná, akkor majd ő hisztizik és káromkodik. Lehet meg fog történni. Addig viszont elindul lassan, lefelé nézve. Amint megleli az elsőt, kicsivel előttük, megáll és finoman megfogja a karját.
- Ni, ott van három is talán. Mennyi kell még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. november 7. 21:53 | Link

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1

______________________________________________________


A lány hadonászása a jelenlegi harmat populációnak egyáltalán nem tesz jót, egyiket végzi ki a másik után. Ha tovább folytatja egy sem marad, ezért hamar a lehető leghatásosabbnak vélt módszerrel próbálkozom. Kezeim között úgy tűnik talált minimális lelki békét és elkezdhetem magyarázni, mi a faszért nem tanácsos csinálni amit épp csinál.
- Bezony, über értékes gyémánt - bólogatok rákontrázva. Minél nagyobbat mondok, talán annyival jobban fel fogja fogni és úgy tűnik igazam is van.
- Ilyen, csak harmattal van töltve - túrok zsebembe és halászok ki egy másik üvegcsét. Nincs kedvem újból keresgélni, az ittenieket meg már rég elpusztította a lány eszeveszett, majd segítek féle hadonászása. Úgyhogy remélem, hogy ez csak demonstráció lesz ma, az üveg meg hamar előkerül.
- Animágiához kell, ha ez nincs meg, nem lehetek az, vagyis mindent elölről kellene kezdenem, amihez semmi kedvem - tájékoztatom. Általában mindenki tudja mi az animágia, ha a lépéseiről a legtöbb diáknak fingja sincs. Nem lep meg.  Általában a legtöbben csak időt lopni járnak az iskolába, az, hogy mi történik körülöttük csak addig köti le figyelmüket, amíg tinidráma szaga van.
- És amúgy én megkérdezhetem, miért legelted a füvet? - mert mikor felnéztem a fejét oda nyomta, úgyhogy másra nem igazán tudtam gondolni, minthogy betegesen fura diétán van szegénykém. Közben én is nézem a talajt, hátha sikerül előszedni.
- Jaj ha begurult a gazoldába a nagy fűben az életben nem bogarászom ki... -húzom el a számat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. november 10. 23:44 | Link

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |

______________________________________________________


Megforgatom a szememet. Akár hülye akár nem, megéri neki. Pont. A kérdésre megfontam a vállam.
- Csak rám kell nézned, nem az első dolog ami eszedbe jut rólam egy édes, puha nyuszi? - fordulok felé megrebegtetve szempilláimat. Hát most na. Egy tündér vagyok. Apró, édes kis angyalka, akinek ráadásul tényleg retek puha a haja. Szóval nyuszi. Egyértelműen. Jó nyilván nem, és ezt szerintem mind a ketten tudjuk, vagy legalábbis Theon is sejti. Nem látta még az igazi, nagyon durva énem. Viszont a legkedvesebbnél azért őszintébbet.
A gyűjtögetés közben azért még folytatjuk a kis megjegyzéseket. A számlát vezető Theo pedig úgy tűnik nem rajong a bugyikért.
- Sok lesz az neked nagyfiú - hát egy meztelen nő, a végén még zavarba jön a nagy Marchetti kölyök.
Amikor végre találnánk egyet, óriási katasztrófa történik, ami azonban még ennél is sokkolóbb az a fiú reakciója.
- Ilyen arcocskával és attitűddel igenis az cuki a legjobb szó - kértem ki, kicsit megcsípve arcát. Kuncogva indultam el tovább, az előző hisztimnek nyoma sem volt, mintha elfújta volna a szél. Úgy tűnik a hirtelen meglepetések lehetnek ilyesmi hatással rám.
- Nem fogjuk, ígérem, ha meg igen, beállok én a konyhába mint jó asszony összedobni valami luxit - ígértem meg a földet pásztázva, közben megcsillant végre a nap valamin. Úgy tűnt Teddy is észrevette, mert azonnal jelentette.
- Ühüm, látom. Csak egy, ha ez most megvan az azt jelenti, hogy többé nem választ el téged semmi más a reggelitől, csak a konyháig vezető út - suttogtam, mintha vadat közelítenék meg, ami ha meghallja elfut a picsába. Lassan leggugoltam, elővettem az üvegcsémet majd beletornáztam a harmatot, végül pedig diadalittasan felmutattam az teli fiolát.
- Háhá!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. november 28. 19:34 | Link

Adrián

- Akkor most már értem, hogy miért csengett olyan ismerősen a neved. Klaudió jó arc - mondtam egy kicsit nevetve, mert fura egy figura volt a srác, annyi szent, de azért általában meg tudta nevettetni a többséget. Orbán Gábrielhez viszont még nem volt szerencsém, talán, ha kétszer láttam őt a folyosón elhaladni, de az óráin eddig még nem vettem részt.
- Meg ám, azért ez elég érdekes helyzet lehet gondolom, mármint, hogy most akkor emiatt előnyben részesülsz-e, vagy inkább hátrányban. Remélem, a többiek azért nem cikiznek emiatt - természetes, hogy felmerült bennem ez a kérdés, hisz a tanulók többsége ilyen volt. Valakit kipécéztek és akkor piszkálódtak rajta, Adriánnak meg ilyen szempontból nem biztos, hogy jó volt a helyzete. Mondjuk, nem gondoltam volna azt, hogy kihasználja a rokoni szálait, és emiatt előnyben részesül, de a többiekben ez egész biztos, hogy felmerült. Ennek ellenére reméltem, hogy nem zaklatják ilyesmivel, mert ahhoz egész rendes és jólelkű srácnak tűnt.
- Csináld is, szerintem abszolút van hozzá tehetséged - ismertem el egy mosollyal ismét, mondjuk úgy tűnt, hogy talán van kellő önbizalma a srácnak ahhoz, hogy ezt tudja is magáról. - Akkor plusz pont  - nevetve kacsintottam rá, utalva ezzel arra, hogy a zenéjével udvarol. Ebben még semmi sem volt, hogy egy kicsit évődtem vele, a szívem ettől még Bencéé volt.
- Gyógynövénytan most épp, de legjobban a repüléstantól félek, az elméleti részétől  - meséltem újdonsült ismerősömnek, s ha már így szóba elegyedtünk, jó lett volna tudni, hogy pontosan hová is tartozik. - Eridon? Nahát! Képzeld, egyszer a házam tagjai megszavazták, hogy köztük is a legeridonosabb vagyok,  talán házat tévesztettem - meséltem nevetve a fiúnak, majd tovább hallgattam, hogy épp mikor mivel szokta elütni az időt.
- Tanultam zongorázni gyerekkoromban, meg énekelek, de csak hobbi szinten. Egyszer az egyik sráccal, Marcival csináltunk egy zenekart, de nem lett belőle túl sok minden - mosolyodtam el haloványan, azt hiszem, azután döntöttem úgy, hogy inkább hanyagolom a zenét, és csinálok valami mást.
- Mostanában rajzolgatok inkább, szeretnék majd egy divatházat létrehozni mágusoknak az egyik barátnőmmel, Danával. Te mivel akarsz majd foglalkozni a suli után, van már terv? - pillantottam rá kíváncsian, mondjuk le mertem volna fogadni,hogy a zenével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 135
Írta: 2021. november 29. 17:19 | Link


x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity


Az über értékes jelző hallatán megrezzent Kornélia, sejtette már onnantól, mivel is állt szemben. Ha ennek elvesztése ilyen súlyos következményekkel járt Júlia számára, nem akarta, hogy elölről kezdje emiatt. Nem sokat konyított az animágia elsajátításának lépéseiről vagy úgy magáról az animágiáról. Majd egyszer, ha jobban belelendül a varázsvilág megértésébe.
- Oh - csak ennyit mondott. Óvatosan pásztázta a rétet szemeivel, nehogy tönkretegyen bármit is. Óriási volt a terület és a fiola borzasztóan kicsi. Ezt azután következtette ki, miután Júlia megmutatta neki az üveget egyik testvérét. Nyakig ültek a szarban.
- Legelni? - kérdezett vissza értetlenül - Jaj, nem nem nem nem! Nem legelek! Jógázni jöttem, ez a reggeli rutinom egyik része - ecsetelte, hisz nem szenvedett semmiféle mentális zavarral miszerint tehénnek vagy birkának érezheti magát és a rétre menjen legelészni.
- Hát... ha az oda begurult, segítek kiszedni. Még van pár óra a reggeliig, addigra csak meglesz - vonta meg vállát és felállt, hogy megközelíthesse a gazt. Sűrűnek tűnt és szúrósnak. Bárcsak lett volna nála valami kézisarló vagy olló.
- Nincs ilyen fűnyíró bűbáj izé a tarsolyodban? Tudod, amivel kigazolhatnánk itt - mutogatott az előttük elterülő gyepre. Aztán belegondolt, hiszen ha lenne nála, nem mondta volna azt a lány, hogy nem fogják onnét az életbe se kiszedni. Mély sóhaj hagyta el ajait és kockás ingének ujjaiba visszahúzta a kezeit, hogy azokkal védhesse bőrét a szúrós bogáncsoktól.
- Ha nem jönnék vissza élve… Azt írasd a síromra: Itt fekszik a lány, kit bogáncsok szúrtak halálra! - Kori és a halállal való humorizálás. Ez volt ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
Bogolyfalvi lakos, Egyetemi hallgató, Művészetis oktató



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 513
Írta: 2021. november 30. 14:57 | Link

Zalán


A váratlan tanítás nélküli nap nem is olyan rossz. Az üzenet a hivatalba belépve ért el, így már elindultam, hogy ma is órára menjek, helyette azonban az úticélomat megmódosítva a minisztériumba mentem, hogy az apámmal beszéljek, ami túl szép lett volna, ha sikerül, de hát az ember gyereke ne gondolja, hogy csak úgy lébecolhat a mágiaügyi miniszter irodájába, még akkor se, ha történetesen ő a mágiaügyi miniszter fia. Van egy olyan szóbeszéd, hogy anyámat se engedték be hozzá, amikor gondolt egyet, és hirtelen felindulásból az apám ajtaja előtt termet, de az anyám… nos, ő eléggé határozott asszony, neki csak úgy nem lehet nemet mondani, így hát, megérkezett az ajtó elé, és hamarosan bebocsátást is nyert. Én azonban csak az utódja vagyok, így ez a kegy kevésbé bizonyul jogosnak.
Viszont, ha már idáig eljöttem, akkor meglátogattam a fivéreimet, lézengtem, majd, mint aki jól végezte dolgát, átmentem anyámhoz, ebédeltem vele. Nem is tudom, hogy az emberek mit szoktak csinálni a szabadnapjukon, de tényleg. Én itt vagyok, és valahogy semmi nem jut az eszembe. Nem értem, hogy mikor vesztem el ennyire a tanulás és a munka gyönyöreibe, vagy éppen Editébe.
Apropó Edit… micsoda romantikus férj lennék én, ha a feleségemet egy szál virággal várnám a bejáratnál nem? Sőt, nem is egy szállal, egy hatalmas csokorral, olyannal, amit én magam állítok össze neki. Elmentem hát a virágboltba, ahol egy nem kis méretű összeállítást fabrikáltam mindenféle olyan virágból, amit szeret. Ezzel a halom virággal, meg a legkedvesebb arckifejezésemmel, amivel próbálom azt sugallni, hogy nagyon hasznos vagyok, érkezek meg az iskola kapujához, amint magabiztosan besétálok, és befelé haladva azon agyalok, hogy azért jó, hogy nem mászkálnak sorozatgyilkosok a környéken, mert napközben eléggé vedtelen ez az iskola. Mondjuk akkor nem is nagyon kellene iskolának itt lennie, ha ez lenne az általános, én is csak nagyon unatkozom éppen… ugyebár.
Beljebb sétálva az udvaron viszonylagos nyugalom van, csak egy-egy ember lézeng kint, nem ismerősek, fiatalabbak annál, minthogy egyszerre jártunk volna ide. Így nem is nagyon foglalkozom velük, egészen addig, amíg meg nem pillantok egy rajzot. Ez szakmai ártalom, egyből rávetem magam arra, ami kézzel készült. Szóval, bár ellépek kettőt legalább, most hármat megyek vissza, hogy a srác mögé kerüljek, és anélkül, hogy az illedelmesség aprócska magja lenne bennem, fölé hajolok.
- Majdnem tökéletes alkotás, csak nagyon egyenrangúak a vonalaid, ha lenne egy-kettő, ami erőteljesebb, jobban kiemelkedne.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 1. 00:01 | Link

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1

______________________________________________________


- Jógázni...- mintha vadidegen szót ízlelgetnék a számban úgy ejtettem ki. Sose értettem ezeket az elvetemült embereket. Miért nem alszanak ilyenkor aztán majd jógáznak egy emberibb időben?  
- végül is egy fokkal jobb - zárom le magamban végül az őrlődést és koncentrálok sokkal de sokkal fontosabb dolgokra.
- Fűnyíró? - pillantok rá míg ő már felállt addig én odalentről figyelem őt. Elgondolkodok a kérdésen.
- Esetleg leégetni tudnám, de ahhoz nem lenne elég a mágia, túl nedves a fű. - állapítom meg ujjaimmal le is tépve egy szálat, hogy megszemléljem. Igen, valóban. Kibekúrt nedves ez a szar.
- Okés, ezt meg tudom ígérni, bogáncsok szúrtak halálra...bógáncsok, bográcsok, bográcsok ezt fogom íratni. Ez így sokkal humorosabb és olyan lánynak tűnsz aki örülne ha a sírjára nézve mosolyognának az emberek. Szóval ha nem jössz vissza bográcsok lesznek - vezetem le neki a tervet. Míg ő egészen neki is készül vagy lehet el is indul addig én még mindig a fűbe ülök, mint egy fogyatékos nyuszi és azon szórakozok, hogy mit írassak egy kicsaj sírjára.
Aztán csak felállok és hasonlóan hozzá én is betakargatom féltettebb részeimet.
- Na jó, csináljuk. - állok mellé mint valami csata előtt egy hű társam mellé. A nap alacsony sugarai hátulról megvilágítanak minket, ráteszem vállára kezemet utoljára, megütögetem, hogy itt most vagy győzünk, vagy meghalunk, aztán elidnulok a susnyásba.
Délután pedig a diákönkormányzatba megyek reklamálni a magas fűért. Btw.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lőrinczi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2021. december 2. 11:15 | Link

Radetzky Bercel
¤sketching¤

Zalán legutóbb a faháznál már majdnem elkészült az öccse rajzával, de az események kissé más fordulatot vettek, így nem sikerült teljesen befejeznie. Viszont azt tervezte, hogy karácsonyra ezt fogja Botinak ajándékozni, és hiába csak grafittal dolgozik, még így is bőven van mit javítania az ábrázoláson. Az eredeti seprű grafikát kiegészítette a rajta ülő Botival, ami elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, de időközben rá kellett jönnie, hogy nem is olyan egyszerű lerajzolni a testvérét. Ilyenkor nem elég valami kb jót készíteni, igyekeznie kell, hogy a lehető leghitelesebb legyen a mű, és mivel öccse amúgy is elég kritikus, így még nagyobb a maximalizmus Zalán részéről is.
Ma egész jó idő van odakint is, ezért a fiú az órák után felszaladt a készletéért a hálóba, majd a nagy tölgyfaajtón keresztül kiült az egyik padra a réten. Talán itt a friss levegőn jobban jön majd az ihlet, és sikerül megfejtenie, hogy mi az, ami még mindig nem tetszik neki a képen.
Épphogy belefogott Boti arcának ábrázolásába, amikor valaki hátulról fölé hajolt és megszólította.
Mégis ki a fe...Lett volna Zalán első gondolata, amikor észrevette, hogy egy nála jóval idősebb fiú áll mögötte, úgyhogy inkább nyelt egyet és sokkal udvariasabb hangon válaszolt, mint amit az imént elképzelt.
- Öhm... okés, megpróbálom! Kicsit gondban vagyok az arcnál, mert mindig nagyon animés lesz itt a szem és az orr résznél. -
Zalán odabök ceruzájával az említett helyre, hátha a fiú tud valami tippet adni erre a problémára. Mert hát belegondolva, amit az előbb mondott... Szóval teljesen igaza van.
- Amúgy köszi az ötletet! Te is szoktál rajzolni?-
Zalán elkezdett reménykedni, mert eddig sosem beszélt itt srácokkal a rajzolásról, de talán mégsem fog olyan bénának tűnni, ha felvállalja ezt a szenvedélyét is a többiek előtt. Főleg, ha elmondhatja mellé, hogy találkozott egy nagyobb fiúval, akit szintén érdekel a téma.
Utoljára módosította:Lőrinczi Zalán, 2021. december 2. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 135
Írta: 2021. december 2. 16:35 | Link


x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity


Leégetni.
Neeeem, nem. Az nem lesz jó, az üveg is szétpattanhat nagy hő hatására, ha mégis sikerül neki. No meg a fű is nedves volt, Kori csak elhúzta a száját Júlia megállapításán, szemeivel pedig végigkövette, ahogy a másik szakértőket imitálva vizsgálta a nedves füvet. Ügyes.
Okosabb dolog is eszébe juthatott volna, mint amire most készült. Mondjuk, elmehetett volna a vadőrhöz és kérhetett volna valami kézi fűnyíró bigyót. Vagy ellophatnak valahonnan egy mágikus kecskét, ami hihetetlen gyorsasággal képes legelni. Vagy... csak egyszerűen hagyni a francba. Nem, ehelyett az eridonos inkább nekigyürkőzött a feladatnak és határozottan a térdig érő dzsindzsás felé magasodott, nyakig betekerve ruhája ujjába. Majd Ő megkeresi. Nagy fájdalom csak nem érheti. Maximum ráragad egy-két bogáncs és kurkászhatja valamelyik szobatársa a szobájukban.
Egy alaphangulat érdekében még a halálával is viccelődött, amire nem látott esélyt, hogy bekövetkezhessen. Hacsak nem gondolja egy meteor, hogy Kori egy dinoszaurusz és ki kell halnia, nincs mitől félnie. Koriszaurusz. Raptori. Koritor. Biztos ilyen raptorokhoz hasonló testfelépítése lenne, ebből adódnának e csodás nevek.
Már épp készült hasast ugrani a mély vízbe, amikor odaállt mellé a másik múmia. Először döbbenten nézett fel, nem hitte, hogy van más olyan őrült, aki meghempereg a bogáncsok sűrű erdejében rajta kívül. Mosolyra húzódtak ajkai és talán egy apró szellő is meglobogtatta hajuk, ruháik. Tényleg úgy festettek, mint akik eposzi csatát terveztek vívni a természettel.
- Na ez a beszéd! - biccentett, majd térdre rogyva neki leselkedett a túrásnak. Négykézláb haladt előre, kezével a földet tapogatta, hátha ujjai köze akad a fiola. Tudta addigra Júlia jóvoltából, mit kellett keresnie, így már csak abban reménykedett, hogy nem kell sokat úszkálni a füves tengerbe és befejezhetik, amiért eleve kijöttek.
- Ha megtalálnám, sikítok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 6. 19:31 | Link

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |

______________________________________________________


A felsorakozás, már már megható, mintha kialakult volna közöttünk egy igazi kötelék. Most már bajtársak leszünk amíg csak élünk. Szinte hallom a zenét ami feltüzeli a közönséget és a mi szívünket is. Valami kelta dallam, ritmusos, gyors de a szöveg nem kivehető. Jönnek a dobok, aztán megszólal valami vékonyabb hang egy hegedő vagy fuvola. Igen, elindulunk. A lány, bemutatkozott már? Fene se tudja, indul előbb én pedig indulnék utána mikor szemem sarkában megcsillan valami. Odakapom tekintetem. A nap, ahogy egyre magasabbra mászik rátalált egy cseppre. Tökéletes, nem eltaposott, sáros harmat ez, hanem olyan igazán tiszta. Tökéletesen érintetlen.
Amíg a lány a nagy gazban vadászik addig én inkább kihúzom a tiszta üvegcsémet leggugolok és begyűjtöm az újat. Ezzaz, tökéletes, egy újabb nap kipipálva.
- Aha oké - bólintok és addig leülök a még rövid fűbe őt figyelni. Amúgy nem lenne baj ha megtalálná egynek az is megteszi majd, ha a csepp nem is, de az üveg sose árt.
Ha nem találja meg úgy öt percig akkor megköszörülöm a torkom.
- Amúgy gyűjtöttem újat szóval, ha unod abbahagyhatod - jegyzem meg halkan. Mármint, én csak mondom, de keresheti ám ha akarja, hát ezen ne múljon, ahogy láttam a jógázós arcot a földbe mozdulatot úgy is nagyon szoros kapcsolatot ápolhat a természettel. Mekkora mázli, hogy időben félreálltam és nem mentem be a susnyásba. Biztos ezer bogáncs ülne rá mindenemre is meg csúszna be olyan helyekre ahol maximum más emberek dolgait szeretném látni.
Ahogy fejemet az ég felé emelem megpróbálom belőni az időt a napból. Egészen feljött már, a horizontot semennyire sem súrolja, a narancssárga él mostanra enyhe rózsaszín maszattá zsugorodott. Megkordul a gyomrom. Igen, reggeli idő lesz hamarosan.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. december 6. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 135
Írta: 2021. december 8. 16:59 | Link



x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity



Kori ugyan félelemmel a szívében, de minden bátorságát összeszedve nekigyürkőzött a feladatnak. Négykézláb kúszott a nyakig érő gazban, míg hajába és ruhájába hatalmas szeretettel kapaszkodtak bele a bogáncsok és fűszálak. Orra alatt dünnyögve kutatott, néha-néha arcon csapta egy-egy fűszál és egyik kezével még a csalánosba is beletenyerelt ügyesen. Jajgatva kapta ki onnét kis kacsóját, míg a fejében kattogó kis fogaskerekek monoton tempójának sebességét feljebb tekerte. Úgy emlékezett, biztos volt valami házi praktika a csalán csípése ellen, melyet szeretett nagymamája tanított neki.
Széthúzva a gazt, a napsugarai egy csillogó üvegfélére vetültek, melyet épp annyira csillogtattak meg, hogy az eridonos figyelmét kellőképpen felkeltse. Széles vigyorral kezdett teperni irányába, természetesen négykézláb, a kiszakadt harisnyája vagy fájó mancsa sem érdekelte már. Tudta, jóvá teheti hibáját.
Az volt az! Mohón nyúlt irányába, hogy magához vehesse és ne is engedje el, míg a lánynak vissza nem adta. Azonban, mielőtt még hozzáért volna, egy sötét, árnyékszerű kéz vetült a tárgyra  bár fizikailag nem volt ott semmi, amely az árnyat vethette volna. Kori megijedt és azon kattogott, hogy megint hallucinált-e az alváshiány miatt, vagy a szőke lány viccelődött vele. Nem volt más választása, elvette az üveget egy gyors mozdulattal, azzal felállt és elefántként robogott vissza a.. napozó lányhoz?
- Hé! – tört ki belőle jogosan a rácsodálkozás. Míg ő végezte a piszkos munkát, addig a másik csak a hasát süttette? Bár mondta a szőke, hogy mindegy, de ezt Kori nem hallotta. Talán épp akkor vívott ádáz harcot a csalánnal.
- Tessék, itt az üveged – nyújtotta át a kis fiolát az élő, sétáló bokor.
Az égre pillantva ő is megállapította, hogy bizony lassan ott volt a reggeli ideje. De előtte nem ártana a lány számára egy zuhany.
- Remélem sikerül az animágiád. Amúgy Agárdi Kornélia vagyok, eridonos  - jobbját nyújtotta a szőkeség felé, ha elfogadta, ha nem Kori végül kinyújtózott, mivelhogy a dereka teljesen elgémberedett. Ennyit a jógáról.
- Nem megyünk vissza? Lassan reggeli is lesz – vigyorogta, aztán úgy döntött elindul és, ha a másik kinapozta magát, szívesen vele tartana a bejárati csarnokig  ahonnét ő az Eridon felé veszi az irányt. Némán sikított a reggeli zuhany után.


//Köszönöm szépen  Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
Bogolyfalvi lakos, Egyetemi hallgató, Művészetis oktató



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 513
Írta: 2021. december 13. 14:12 | Link

Zalán


- Hm.
Mondtam már, hogy utálom, ha valaki hümmög? Nagyon utálom. Benjamin bátyám ezt nagyon jól tudja, és mi történik mindig, ha fel akar idegesíteni? Hümmög. Bizony. Felnőtt ember, kistini gyerekekkel, felelős beosztásban, és neki arra van humora, hogy hümmögjön. Erre most tessék, én se csinálok mást, ahogy kissé oldalra döntöm a fejem, és nézem az alkotást.
- Kevés vonallal dolgozol az orrnál. Ne csak a hegyét rajzold meg, hanem a nyerget is, viszont elsőre csak nagyon puhán tedd, és igazából eztán is csak finom sötétítéssel.
A lap fölött húzom végig az ujjam, mutatva, hogy merre haladjon, és hogyan, ezután nézem meg tüzetesebben a szemeket is, ami ahhoz képest, hogy animés, nagyon szépen van megrajzolva, látszik, hogy van tehetség a srácban.
- Kisebbet kell rajzolnod, arányosíts az arcon lévő többi testrészhez, illetve legyen körvonala. Az anime karakterek szeme egy szakaszon van csak megrajzolva, de neked teljes keretet ad a szemed.
Itt is a lap fölött mutatok, a bal oldali szem felett, a két végénél haladva. Ha a keretek megvannak, könnyebb benne dolgozni, nem lesz olyan életidegen a megjelenés, mint például egy anime esetében, vagy a legújabb babáknál, ahol szintén ilyen gigaszeműek, ráadásul a testükhöz képest aránytalanul nagy a fejük. Mondjuk, Barbie óta tudjuk, hogy ezek a fröccsöntött babák sosem lesznek arányosak.
- Az anyukám festő, és az apám legnagyobb bánatára rá hasonlítok. A festészet alapjait tanítom hétvégente a művészetiben. Bercel vagyok.
Nyújtom felé a kezem kézfogásra, mert azért illendő bemutatkozni is, ha már így beálltam a háta mögé és véleményezem a munkáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. december 23. 21:40 | Link


harmatos jóélet, mit keresek itt | gyűjtögetünk


Forgatja itt a szemeit annyira, hogy egyszer ki fog akadni neki, komolyan. De nem, nem áll le vele vitázni, mert akkor meg az lesz a baj. Ó nem, ennyire ő sem hülye. Most.
- Ööö… nem? Mondjuk ebben a játékban szar vagyok, ha rád nézek, téged látnak. Bár a lányok szereti a cicamicázást is, lehet valami puha és cuki kismacska leszel, aki mindenkinek tud dorombolni, de jaj, ha mérges lesz, kikaparja a szemeit – még az ujjait is begörbíti, mintha karmok lennének, aztán röhögve engedi le a kezeit. Fogalma sincs, mi lesz a másik, neki ehhez szegényes a képzelete. Ha meg arról kell beszélni, mit láthat tényleg az, aki ránéz, illetlent mondana. Nem, nem szabad. Akkor lehet már most ki lenne kaparva a szeme.
- Sok? Láttam már olyat – vonja meg a vállát. Sőt, meztelen pasit is, most mit kell ezen izélni? Így lettek teremtve, így aztán ez a természetes. Szó szerint. Szóval korábban és mással kell felkelnie, hogy őt zavarba hozza. Aztán ki tudja, ha olyat lát, akkor épp hogy reagál rá. Lehet valakit kiröhög, lehet valakinél elakad a szó.
A szó azonban most is elakadt, csak nem az övé. Júlia ledöbben, hogy tud normális is lenni ez a gyerek, még Teddy is kicsit magán, mert nem sűrű ez, de hahó, amúgy mikor volt az mondva, hogy ő gonosz? Sose volt az, csak éppen teljesen máshogy fejez ki mindent, többek között egy vigasztalást is. Egy temetésen is röhögni képes, persze, hogy amit eddig ismertek belőle, azzal nehezen lehet összeegyeztetni azt, amit most csinált. A megjegyzésre azonban felfújja a képét, mint az a hülye hal és morcosan néz.
- Te meg így olyan vagy, mint egy ráncos öregasszony – „pukkad” ki, amikor megcsipkedi és még a helyét dörzsölgeti. - Há komolyan. Miért annyira hihetetlen, hogy nem vagyok egy a méteres faszok közül? - van itt elég, azt tudja, akiknek nemhogy kedves szavuk, de gondolatuk sincsen. Ha már kint vannak, míg megleli az új cseppet, előbányász egy cigarettát és az ajkai közé tűzi.
- Tudod mit? Késsük le, látni akarom – főleg enni. Mondjuk fogalma sincs, hogy mit tud főzni és mit nem, vagy az mennyire ehető. Már az, hogy neki és őt szolgálja ki, elég indok. Közben megvan a csepp is, előszedi az öngyújtót és hátrébb áll, mert ha megint elcsesződik és hiszti lesz, lehet nem lesz kedves. Csak itt gyújt rá, biztos távban.
- Óóóó akkor ügyesnek kell lenned. Szerintem itt az összes többit letapostuk, szar lenne tovább menni addig, ameddig megint szép fű van meg dér. Szóval, hajrá, ügyesen. Ne úgy fogd, így – mutogat is, mint egy rendes munkásember, aki csak néz, de nem dolgozik, csak szereti nézni azt, aki igen. Helyette persze, ez evidens. Amikor azonban megvan a cseppecske és emeli a fiolát, tapsolni kezd.
- Gratuláloook! - engedi le végül a kezeit. - És ebből lesz a bundád? Vagy ez az idegeidre kell? Azt asszem még nem is mondtad. Azt meg pláne nem: kell még máskor is szedned? - mert akkor nem fog felkelni, a-a, másnál alszik, hogy meg se találják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6295
Írta: 2021. december 26. 21:49 | Link


Kend-e Kende?

Kisgyerekeket megszégyenítő szomorú ábrázattal figyelem a vívódást Kende arcán. Őszintén szólva, persze, az lenne a legjobb, ha mindketten megtarthatnánk, de talán kinőttünk abból a korból, amikor a suliudvaron talált gombot-pálcikát-nyalókapapírt-kavicsot közösen vittük haza, egyik héten ide, másikon oda. Pláne, hogy ha ajándékozni akarja valakinek... Tanácstalanul sóhajtok, de nem érzem fairnek, hogy valami ósdi trükkel elcsaklizzam előle. Persze egyszerűbb lenne megkocogtatni a vállát (nem), és amíg nem figyel (nem), kikapni a kezéből és elszelelni (Masa nem, ez sehogy sem egyszerűbb), de nem éppen morálisan elfogadott megoldás. Ellenben a fiú szavaira diadalittas vigyor keveredik a fejemre, és nem zavartatva magam a köztünk lévő évfolyam és mint olyan valószínűleg tudásbeli különbségtől, lecsapok a felajánlásra.
- OKÉ, párbajozzunk! - Nos, ez valószínűleg nem olyasmi, amit az ember hallani szeretne. De hát hé, nem is hülyeség. - Mit szólsz egy butított verzióhoz? - az agyamban lévő fogaskerekek azonnal pörögni kezdenek, és bizony annak ellenére, hogy egy pillanattal ezelőttig nem volt bajom az igazságtalansággal, most mégis ennek kiküszöbölésén kezdek el gondolkodni. - De figyu, csináljuk gyorshalálba'. Mondjuuuk - megy a lázas ötletkeresés - csak capitulatust használhatunk... És ez azért lesz kihívás, meeeeert... - tekintetem ekkor akad meg két elheverő, kallódó papírzacskón. - MERT NEM FOGUNK LÁTNI. - És innentől csak az érthetetlen hadarás jön, ahogy hirtelen elkezdem neki magyarázni legzseniálisabb ötletemet valaha. - Az alpakavicsot letesszük a padra, megállunk egymástól biztos távolságra, felveszünk a fejünkre egy-egy papírzacsit, megpörgünk a sarkunkon, hogy elszédüljünk, és utána megpróbáljuk egymást eltalálni, aki előbb elveszti a pálcáját, vesztett. Na? És a másiké az alpakavics!
Zsenialitásom határtalan, most nézd meg.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. január 4. 15:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. december 30. 21:48 | Link


dübörög a vizsgaláz ┇ de rajtam nem fog


Őt mindenki bírja, pedig egy idióta. Nem is értem őszintén, hogy hogyan csinálja, mert néha inkább szolgálna rá egy nyaklevesre, mint arra, hogy őt bírják. De mindenezek nélkül, nem ő lenne, szóval nem hibáztatom.
- Az egy barom, de jó barom. Ja, hát ilyen érdekes család ez, de nagyon adom – bólogatok is, hogy minden családba kell egy ilyen arc és rokon, persze. Nekünk jut mindenből, mindig azt mondom, hogy ezzel meg gond sincs, sőt, imádom, hogy ez van és nem az átlagos, unalmasnak mondható felhozatal. Itt is kedvelik őt, a testvérem, minket. Szóval, gond nem lehet.
- Mernének cikizni, adnék nekik egy fülest – mutatom is a tenyeremet, hogy mekkorával kapnának egyet-egyet. - De amúgy nem. Nem kapok plusz pontokat, mert család se semmi másért. Mondtam is neki, hogy azért néha adhatna, mert na, deee… nem törik meg egykönnyen. Hátrányban sem vagyok, a dolgozatok kérdéseit se láthatom előre, igazából idebent tökre más vele, mint máshol – persze, leginkább órákon. Szünetben meg tanítás után ugyan úgy tudunk beszélni, mint két testvér. A többi időt pedig ki lehet bírni simán. Mivel nemigen vagyok rendbontó, inkább szép csendben elhéderezek, ha épp nincs erőm figyelni, így a gondot nem én okozom, kiabálni se kell meg semmi. Amúgy is hangos család vagyunk, én biztos, elég annyi. De most nem a család a lényeg.
- Köszönöm – hajolok meg ültömben. - És megint csak köszönöm – ismét megteszem, immáron vigyorogva. Hát na, ha valamit tud az ember, azzal illik kicsit villogni, a tök egészséges módon és használni, ahol csak lehet. Simán elzenélek én az előkészítősöknek is vagy az öregasszonyoknak, mikor kiülnek a parkba napozni és lógatni a lábaikat. Néha még sütit is kapok, egyszer pedig megcsipkedte az egyik az arcom, mert azt hitte, én vagyok a Peti unokára.
- Aaaa az a sok, sok sületlenség. Szerintem abból nem is kéne elmélet. Mármint, kell tudni mit szabad, mit nem és kész. Ez kábé pár óra. Nem vettem fel, nem érdekel a repülés, szeretek a földön járni. Miért, mi van abban? - pislogok, hogy a kviddicsen kívül miben vannak még szabályok? Persze ott van annak is a történelme, hogy mi és hogyan alakult, de meh, kit érdekelnek az olyanok? Vagyis… őt itt mellettem igen.
- Igeeen? Nos, nézd. Sosem késő változtatni, gyere csak át – mintha ez úgy menne, hogy valaki mond valamit és az holnaptól úgy lesz. Bárcsak! Akkor mindenki nagyon boldog lenne.
- Énekeeelsz? Meg is mutatod? Nem nevetlek ki – tényleg nem. Aki kicsit is a zenében utazik, még rossz esetén is építő kritikát ad és én ilyennek tartom magam. Ezt szoktam tenni. - Kár a bandáért. Mit játszottatok volna? - támaszkodom meg, miközben folytatja, aprókat bólogatok csak rá.
- Asszem azt a csajt vágom. Magas, szőke? Hát az se hangzik jól, aztán majd annyi pénzetek lesz, mint a szemét. Hidd el. Én meg majd zenélek a megnyitón, mert azzal szeretnék foglalkozni. Hogy hogyan, kivel, egyedül, nem tudom. De ennek akarok élni és világot látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Elsős mestertanonc


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 630
Írta: 2022. január 4. 14:50 | Link


Küzdjünk meg érte?
Ez a nap pont annyira nem olyan mint a többi, mint amennyire olyan, ha az ember Reiner Kende. Furcsa akcentusa miatt felelőtlen és meggondolatlan szavai (kinda Masa, 2022 - jaja, én is megnéztem a naptáron és bizony annyi van) nem kivehetetlenek és úgy haladnak egyre inkább a cikibe. Érettebb a koránál meg minden, de mi bizonyítja ezt jobban annál, hogy mindent megtenne azokért, akik fontosak neki? Mint Móric és az ő Csipesze.
Sóhaját egyelőre bent tartva feszül széles mellkasa, összepréselt ajkaitól kissé viziló-szerű ábrázatot kap. Bakkerka, tényleg nem akar kitolni a lánnyal, olyan kedvesnek tűnik. Aztán megszólal és Kende szürkéskék szemei kerekednek ki, mielőtt alattuk széles vigyor terülne el. Ez nem hülyeség... - Skubizok - hajol is minimálisan közelebb, amíg ujjai közt pörgeti a kavicsot, ami a tét.
Nem tudja korábban csinált-e bármit is gyorshalálba, de itt az ideje! Feje biccen, fürkészve a lányt próbál lépést tartani, de biztos kimaradt néhány mondatrész, amikor pislogni kezd. - Sima - levegővételnyi időre kinyögheti és ha eddig érezte úgy magát, mintha le lenne maradva, most aztán csak létezik. - Ha Masa a Roxfort Expressz, akkor a navinés suhanc egy MÁV mozdony. Lassú és néhol lekéste, még utol kell érnie, ami kábé egyelőre a lehetetlennel. Annyit megvan, hogy ez hatalmas baromság és benne van. Egy fumos vagy egy tarantallegra még felpörgette volna a bulit, de vette: gyorshalál van. - Csináljuk. Zacsi, pörgés, capitulatus? Oké. Csak tutira ne találjunk el mást - teszi hozzá két ujjal átnyújtva az alpakavicsot.
- Leteszed a padra, kérlek? Szerzek papírzacsit - már hátrafelé lépkedve mondja, elsietett és hat-hét perccel később vigyorogva forgatta kézfején a két papírtáskát. - Hölgyeké az elsőbbség, válassz - emelte hol jobbját, hol balját.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2022. január 4. 15:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Angelica Black Wing
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Animágus, Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 1120
Írta: 2022. január 30. 19:10 | Link

Lilla

A vizsgaidőszak szerencsére csak lassú közeledtével egyre nagyobb örömömet lelem mások társaságában, és egyre szívesebben megyek ki a faluba is. Ez a szerencsés jellemfejlődés nem tudom, minek tudható be, de őszintén nem bánom.
Ma viszont inkább egyedül töltöm a délelőttömet átváltozva - mert szarkaként néha könnyebben jár az agyam, nem tudom, hogy ennek van-e bármilyen tudományos oka, vagy csak én magyarázom be magamnak -  egy padon, és azon töprengek, vajon hányszor lehet megbukni mielőtt eltanácsolnak. Nem tervezek semmi ilyesmit, de a séta óta rendszeresen játszom el különféle maradási taktikák gondolatával. A pad támlája nem a legkényelmesebb ülőhely, így nem csoda, hogy nem tudok teljesen elmerülni a gondolataimban, és azonnal feltűnik a kastély felől közeledő lány.
 Nem tudom eldönteni, hogy örülnék-e neki, ha ideülne vagy sem, de végül úgy döntök, nem lehet túl nagy baj abból, ha itt maradok.

Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Szávay Edmund
Tanár, Animágus, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 256
Írta: 2022. február 23. 21:34 | Link

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


A fene sem gondolta, hogy ennyi papírmunka van ezzel az egésszel. Amikor én vizsgáztam, akkor ezeket nem láthattam, hiszen a másik felén voltam a folyamatnak, ott, ahol most Júlia. Vártam vele kicsit, gyakoroltunk pár utolsót vagy csak szimplán beszélgettünk a dologról. Izgatott volt, képzelem mára ez mennyire felfokozódott benne. Saccolok csupán. Pfuhh.
A tortúra végén, amikor a papírok már csak a végső időpontra letisztázására vártak, én is így tettem; vártam. Hogy mire? Magam sem tudom, de bizonyára benne van az, hogy én is valahol lámpalázas lettem. Elvégre, ez az első. Ha elszúrom, akkor... arra inkább nem gondolok. Másra annál jobban. Az van, hogy nem éppen szerencsés helyen élünk, a viharok számát illetően. Igen, vannak, nagyok is, kicsik is, amire azonban nekem kell, annak az ideje nem most van. Így a nagy készülődés közben ezen is törhettem a fejem: ekkor jött el a gondolat, hogy feladom. Végül azonban, a minisztérium tanácsára, sikerült áthidalnunk a dolgot.
Így érkezett el a mai nap is. Az engedélyek készen, az iskolaigazgató pedig biztosította, hogy a mai délutánon a Rét a miénk lesz. Így a legbiztonságosabb, bár az időpont rizikós, amikor Júlia elé toltam három dátumot, ő választott, nem én. Hiába a vizsgák, úgy néz ki, ez jobban érdekli - nehogy ezért a nyakam vegye egy tanára sem. Mivel még élek, így sétálok Nándorral a helyszínre, aki csendes segédje lesz a pillanatnak. Nem rendezkedem sokáig, egy pár, apróbb védőbűbájt szórunk ki csupán, majd az órámra pillantok.
- Mindjárt megérkezik - kivéve, ha valami közbejött. A főzetét még jó múltkor mutatta, rendben nézett ki, nem éreztem rizikót. Most viszont a gyomrom érzem aprónak és a tenyerem izzadtnak. Szép lesz, ha jobban izgulok majd, mint akinek kell. Nagyot sóhajtok végül és utoljára nézek körbe, minden ott van-e, ahol lennie kell. Még a fűszálaknak is arra kell állnia, amerre akarom. Ehh. Az ég tiszta, így bőven elkell majd a segítség a viharral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2022. február 23. 22:36 | Link

Szávay bá'
A vizsga | 1

______________________________________________________


Végre eljött a vizsga napja. Kibaszott régóta várok már erre a pillanatra. Nem izgulok, inkább valami türelmetlen akarásvágy áraszt el, hogy minél előbb megkaparintsam az állati alakomat. Tudom, hogy milyen következményekkel is járhat ez a vizsga, de minden rendben lesz. Azért, mert én Júlia vagyok, aki mindig mindent tökéletesen, csont nélkül meg tud csinálni. Nincs hibalehetőség ezért hát nem is lehet hibázni.
A tükörben még megigazítom a közösen elvarázsolt ruhát és a zsebébe mélyesztem a bájitalt. Ezerszer elpróbáltuk, ezerszer elmondta, nem lesz semmi gond. Még utoljára az éjjeli szekrényemre pillantok ahol egy kicsi üvegcsében a por lilás-rózsaszín csillámai kavarognak. Nagyot nyelek. Mi a fenéért hagytam elől? Csak megkísért, bár mostanában egész nap csak erre tudok gondolni. A héten három adag muffint ajándékoztam el meg egy akármilyen tekercset. Az kicsit segít, de rettentően akarom még mindig.
A vizsga, mennem kell a vizsgára. Ugyan egy csepp csak segítene a koncentrációban...annyitól nem is szoknék vissza, az tökre nem úgy működik. Közelebb lépek hozzá, leguggolok és ujjaim közé veszem. Ez most fontos. Ez most eléggé fontos nap. Csak nem tudom ez melyik mellett érv? A fogyasztás vagy a mellőzés mellett-e? Végül megrázom a fejemet. Az üvegcsét az ágyam alá gurítom és kiegyenesedem. Erős leszek. Magamért. Elindulok kifelé, útközben felmarkolva a pálcámat és meg sem állok a rétig. A hűvös levegő segít lehiggadni és az enyhe remegést tökéletesen lehet az izgalomra fogni.
- Szép napot - mosolyodom el, mikor meglátom a két férfit - készen állok arra, hogy ma végre nyuszi lehessek! - jelentem ki magabiztosan.

Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2022. február 23. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
Tanár, Animágus, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 256
Írta: 2022. február 23. 23:19 | Link

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


Csendes beszélgetésbe elegyedek Nándorral, akit félig-meddig sikerült megismernem eddigi munkám során a minisztériumban. Pontosan nem tudom a pozícióját, azt azonban igen, hogy önkéntes, hiszen már akkor is hallani lehetett a nevét, amikor én még azzal a perszónával voltam együtt. Nem egy a társaságunk, a székhely sem, így nem meglepő, hogy elkerültük egymást. Ez azonban nem akadályoz semmit sem, így a téma sokrétű, akad politikai - ezt hamar le is zárom -, társadalmi, meg persze a nők. Házas ember, de elmondása szerint nem vak, így a vigyorunk kicsit szélesebb, amikor megpillantom a távolban közeledni a lányt. Köhintek egyet, majd fordulok is felé, ahogy közelebb ér. Lassan, de biztosan érik a pillanat, amire mindannyian várunk.
- Szép napot neked is - biccentek neki, majd fordulok a kollegám felé. - Ő itt Dobrai Nándor, a mai napon segíteni fog nekünk a vizsga tökéletes lebonyolításában - hagyok időt, hogy bemutatkozzanak egymásnak, ámbár ez rövid és nem is kell elnyújtani, nem közös ebédre készülünk. Azt majd utána, mert az izgalom miatt nemigen ettem sokat, így ha sikerül - fog, mert azt eldöntöttem, ha nem, enni fogok és elviszem majd a lányt is, stresszlevezetőnek. Nándor illedelmesen félre is áll, rákoncentrál arra, hogy amikor majd megadom a jelet, elkezdhesse. Először azonban, pár szót váltanék Júliával.
- Minden itt van? - nem mintha kételkednék benne, nem is kell sok minden, de ne is akkor derüljön ki, hogy jaj, a pálca, amikor már benne van. - De legfőképp, te itt vagy? - mutatok a homlokára, hogy nem árt, ha most a pasik, csajok, tanulás, minden vacak kimegy onnan és csak arra koncentrál, ami történni fog. Az első átváltozás nehéz, utána már csak párszor lát és a világ az övé.
- Átvettünk mindent két nappal ezelőtt. A nyuszit nem tudom garantálni, azt azonban igen, hogy ha bármi kérdésed van, válaszolok rá - az utolsók, mert sosem szégyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2022. február 26. 00:48 | Link

Szávay bá'
A vizsga | 1

______________________________________________________


Megérkezve előbb Szávayra mosolygom majd a mellette álló férfire, akinek hamarosan a nevét is megtudom.
- Vattai Júlia, köszönöm, hogy segít a vizsgámban - mutatkozom be elbűvölőnek szánt stílusomban, mielőtt újra a tanárra pillantok, várva a további utasításokat. Legszívesebben megsürgetném az egészet. Nincs pofázás, csinálják a villámot, csússzon a lötty a garaton aztán menjen mindenki amerre lát, miután kaptam egy tapsvihart a sikeres átváltozásért, természetesen.
A kérdésre bólintok, sőt elő is húzom az üvegcsét meg a pálcát. Aztán a következő kérdésére ajkam lassan mosolyból komoly vonallá csökken.
- Ne aggódjon, készen állok - bólintok. Én nem vagyok hozzászokva a kudarchoz, és nem most fogom elkezdeni.
- Nincsen kérdésem, kezdhetjük - azt hiszem ha van gondviselő a fejünk felett, még ő se merné garantálni nekem a nyuszit. Elvörösödött fejjel habogna valamit kifogásképpen helyette mielőtt elfordulna, hogy tollas háta takarja pirospozsgás pofácskáját.
Mély levegőt veszek és felpillantok az égre. Tiszta, de pillanatokon belül a fejem felett fog összecsapni a vihar. Ha Szávay jelez, hogy megkezdhetem hezitálás nélkül kihúzom a dugót és lehúzom a jó szar ízű bájitalt. Egy enyhe grimasz, aztán mormolni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
Tanár, Animágus, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 256
Írta: 2022. március 20. 22:50 | Link

Júlia
február 24. ; Animágia vizsga ; a villámokban segítségünkre siet a hős elemi mágus: Nándor
______________________________________


Nándor biccent a kishölgy felé, és a kezét nyújtja.
- Dobrai Nándor, ahogy mondta a kollega is, örvendek. És persze szívesen, nem mindennapi felkérés – de nem hiszem én sem, hogy az utolsó. Manapság ez az ország lassan száraznak minősül és nemigen lesznek alkalmas viharok arra, amire a mostani és a jövendőbeli tanoncok készülnek. De ez a jövő zenéje és előre semmire sem iszunk.
- Akkor minden rendben. Nem kell izgulni. Ruhák megvannak, mindent átbeszéltünk. Csak arra koncentrálj, ami vár rád, minden mást most zárj ki – és persze én is. Figyelnem kell és fogok is, eddig azonban nem okozott csalódást, amit kiadtam feladatot, teljesítette és jól. Nem hiszem, hogy ez ma és most fog elromlani, sőt. Vagyis remélem. Mély levegő.
- Nos… hajrá – csak ennyit mondok és közben szépen hátra lépegetek. - Itt leszek, ha bármi rosszat érzel és furát. Vigyázok rád -  nem mintha a félelem jeleit látnám rajta, sőt. Inkább már-már hiányolom. Azonban erre nincs idő, Nándor felé fordulok és biccentek neki, hogy kezdheti. Tőle függetlenül jelzek a lánynak is, aki előhúzza az italt és hamar eltünteti azt, ezzel az egyik legrosszabb részén már túl is van. A viharfelhők gyülekeznek, dagadnak, aki ma nem számolt egy kis esővel, pórul fog járni, de az egész hamarabb fog véget érni, mint bármi más. Csendben figyelem, számolok magamban párat, majd nagy levegőt veszek.
- Most! - utalok ezzel arra, hogy jöhetnek a villámok és Júlia elő is veheti a pálcát, hogy a szíve fölé helyezze. Pár pillanat múlva ki fog derülni az, hogy mennyire biztos az a nyúl. A hideg esőcseppek most nem zavarnak, nem sikerült teljesen tökéletesen száraz viharra, azonban nem rovom fel később sem. Az égen pár, apróbb villámok cikáznak át, majd aztán… érkezik az, amire vártunk. Amiből már Júlia is érzi, hogy eljött az idő.
Utoljára módosította:Szávay Edmund, 2022. március 20. 22:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 52 ... 60 61 [62] 63 64 65 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék