Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836013#post836013][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.08.20. 23:22[/b][/url]

Sosem hitte volna, hogy egyszer ő fog olcsó, kínai strandpapucsban végig csattogni a kastélyon és kimehessen medencézni az eridonos apukáival, pajtásaival. Amikor átlépte a varázsvilág határát, egyfajta félelem lengte körbe. Meg volt győződve arról, hogy őt biztos szigorúan fogják fogni és mindenki faarccal fogja üdvözölni itt. Erre bekerült a leghiperaktívabb diákok házába, ami rohadtul ellentéte annak, amit ő elképzelt.
Kasmír vörös fürdőruháját felvette, amelyet aznap délelőtt vásárolt magának Bogolyfalván, mivel nem vitt. Mágiát jött tanulni a Bagolykőbe, nem úszni.
Ezek s hasonló gondolatok cikáztak fejében, ahogy törülközőjét, és naptejét szorongatva fekete rövidnadrágban, pólójában -alatta természetesen bikiniben- vágtázott végig a kastélyon.
Céljához közel hangzavar ütötte meg a füleit s már tudta, jó helyen járt. Megérkeztekor rengeteg arcot vélt felismerni, akivel vagy futólag vagy csak látásból ugyan, de ismerték egymást. Egy szabad székre lepakolta mindenét, illetve gondosan ráhajtogatta pólóját is. Bogolyfalván aznap nem csak fürdőruhát vett, hanem mellé egy naptejjel is gazdagodott, amiről nem tudja azóta sem elképzelni, miért is mágikus. Egy dolga van a naptejnek: védeni. Ezenfelül milyen extra van benne? Majd kiderül, mivel karjait kenegetve merengett el ezen is.
Az üdítők felé vette az irányát, útközben intett néhány vele szembejövőknek mosolyogva, aztán limonádéját szorongatva állapodott meg egy lány mellett, akit talán Zselykének hívtak. De lehet Zsófi volt. A névmemóriája mindig is vetekedett az aranyhalak memóriájával. Bárcsak azok az aranyhalak elefántok lettek volna.
- Szia - köszörülte meg torkát, nagy bátorságot véve magán és ő tette meg az ismerkedés első lépését: A köszönést. Nem csak szimplán köszönt Zselykének vagy Zsófiának, akit látott többször is az Eridon tornyában, de A köszönés jelentőségteljesebb egy sima hellónál. Auróra legalább is így volt vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836768#post836768][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.10. 20:16[/b][/url]

Ne! Csak ne. Tényleg, ő sem tudta, hogy miféle isteni sugallat miatt ébredt olyan korán és indult el a rétre jógázni. Mint minden normális ember, nem? Nem?
Mindegy.
Céltudatosan baktatott kifelé és azon merengett, vajon többször is lesz még olyan buli, mint a múltkori nyárzáró a réten. Kellemes időtöltés volt és sajnos le is égett, amiért most már van egy kis színe. Végre nem vetekedett bőre árnyalata a boltokban kapható fehér disznózsír színével. Ez azért jó, de ha választhatott volna a finom barnulás és a leégés között az előbbit választja. Nem nehéz kitalálni, hogy azért lett csak egy kis színe, mert rákvörösre bulikázta magát a többiekkel. Bosszúja pedig este beteljesült és hamar ment is a kukába drága, kamu naptej. Megfogadta akkor este, hogy legközelebb a régi, muglik által készített naptejét elhozza magával, valamint lassan le kellene állnia a furcsa idegenektől való vásárlással, mindig csak megszomorítja magát.
Kiérve a rétre egy másik alakot vélt felfedezni a fűben, ahogy guggolt ott vagy Merlin tudta, mit csinált. Auróra szívére tette mancsát és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, tekintetét pedig az égre emelte.
Jó, nem csak én vagyok ennyire energikus hajnalok hajnalán. - gondolta.
Vajon oda kellene mennie? Ráköszönjön? De az milyen már? Lehet nem is az iskola tanulója. Lehet nem is falubéli. Mi van, ha ő a gyerekszedő egy lány képében? Megeszi? Elviszi? Ha igen, megkeresik? Meg különben is, az eridonos nem épp volt az extrovertált szó mintapéldánya. Egyelőre csak elhatározta, hogy jógázik kicsit a rét közepén, mert hát mi baj lehet belőle? Kellett a mozgás meg ez a spirituális feltöltődésének egyik lépése a meditáció és teája mellett. Majd egyik szemével figyelgeti az alakot, és ügyel arra, hogy a jógával ne idézzen démonokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837446#post837446][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.29. 01:41[/b][/url]

Az eridonos tényleg csak a saját reggeli rutinját akarta csendesen végezni, ahogy azt a tanév eddig minden reggelén tette az órái előtt. Akkor azért jobban kellett igyekeznie, ám a szünet idején a maradás mellett döntött így aznap reggel nem kellett nagyon sietnie. Nyújtott lábakkal, telitalppal a fűben állt és épp dőlt előre, hogy ujjhegyeivel megérinthesse lábujjait, tekintetével pedig a látóhatárt pásztázhassa. Ezt a pózt a jóga „úrdhva uttánászana” névvel illette és hát avatatlan szemmel az ember fia-lánya csak nyújtott lábakkal pucsítgat, míg simizi a lábujjait és felfelé néz, hogyha már nem elég kellemetlen maga a póz, azért egy kis extra fájdalomért a nyakát is kitöri. Nem tagadta, hatott a dolog, de azért korai lett volna még a nyaktörés. Biztos néhány felsős szívesebben megtette volna helyette.
Kornélia egyébként ekkorra már ki is zárta a külvilágot és kezdett igazán összpontosítani magára, no meg a jógára, ám egy bizonyos felkiáltás kizökkentette. Megijedt. Úgy megrezzent a fura, guggoló alak hallatán, hogy egyensúlyát elveszítve előre dőlt egy gyenge sikollyal párhuzamban. Próbálta ugyan kezeivel tompítani az esést, de a fűfoltoktól és saras maszattól nem óvta meg magát. Esetleg a fennálló orrtörést megúszta.
Alig ült fel a pitypangok bóbitás kis magjait köhécselve fel, de már kapta is a kérdést, hogy mit keresett ott. Mit? Hát Csingilingre jöttem pucsítva vadászni! Nem egyértelmű? Igazából a köhögésen kívül nem tudott megszólalni, nagyon ingerelte a torkán lecsúszott bóbiták serege és egy percig el is gondolkodott vajon itt van-e a vég számára? Meghal és ő lesz az a boszorkány, akit a pitypangok öltek meg? Nem! Kizárt! Nem lehet Darwin-díjas! Ennyire csak nem idióta!
Hosszas pillanatokra volt szüksége mire kezdett levegőhöz jutni végre, mármint tiszta, pitypangtól mentes levegőhöz. Látta, hogy a másik késégbeesetten guggolt vissza a fűbe. Talán elveszíthetett valamit Korni miatt.
- Jaj! – ekkor felköhögött még egy félmarék kis magocskát -  Ne… Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! – nyöszörögte és köhögve négykézláb odamászott a számára arcra ismerős lányhoz. Talán odajárt ő is a kastélyba. Talán Bogolyfalván láthatta, nem tudta. De rémlett neki Júlia arca.
- Had segítsek! – kékjeivel ő is a sűrű fűrengeteget kémlelte, nem tudta mit kell keresni, de azt ő nagyon szorgosan kereste. Úgy volt vele, ha talál valami nem odavaló dolgot, akkor majd szól, hogy megtalálta. Bármi is legyen az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838325#post838325][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.18. 20:48[/b][/url]

Jó, tény, hogy konkrétan majdnem megölte magát egy vagy több kifehéredett pitypanggal, amiket tátott szájjal nyelt be bambán míg pofára esett. Vagy valahogy így történt. Nem igazán azzal volt ott elfoglalva, hogy felidézze az esése előzményeit vagy éppen annak folyamatát. Igazából nagyon reménykedett, hogy a várható véraláfutások a térdein, melyek szerelmesen összecsókolóztak a földdel nem fognak két hétnél tovább felszívódni. Na oszt ott van az a tény, hogy a lány még csendre is intette Korit, hogy csendesen múljon ki szerencsétlen.
Na szép.
Még felköhögött pár apró bóbitát, majd mellkasára téve kezét fellélegzett, mintha csak egy mázsától könnyebbült volna meg. Nem, nem volt beteg. Igen, a kezét a szája elé tehette volna, de kinek van annyi lélekjelenléte, hogy haláltusa közben még az etikettre is odafigyeljen. Hát nem Kornéliának, az biztos.
Szerencsére megmaradt a lány, túlélte és nem fog bekerülni a Darwin-díjasok közé, mint az a lány, akit pitypangok fojtottak meg. Mekkora ciki lenne már? Más nemzőképtelenné teszi magát, mert egy tarajos sült próbál részegen magáévá tenni vagy Metallica koncertre próbál betépve és ittasan belógni végül egy faággal a seggébe távozik a másvilágra vagy esetleg az a terrorista, aki levélbombát akart küldeni, de az idióta nem tett elég bélyeget a kis ajándékára és amikor visszakapta azt, tudatlanul felnyitotta. Ó, mekkora barmok! Nem, Kornélia ennyire azért nem életképtelen.
Mire ráeszmélt, hogy amúgy rohadtul keres valamit a szőke lány, ő is elkezdte és vadul hadonászott, hátha tényleg talál valamit. A két meleg tenyér érzete arcain megdermesztették és megállva hatalmas kékjeivel Júliára meredt.
- Gyémánt? - pislogott kettő nagyot, majd bólintott. Felfogta.
- Mennyire kicsit az üveg? - nézett körbe és csak a zöld pázsitot látta körülöttük elterülni lustán, talán néhány bogarat.
- Megkérdezhetem, hogy miért olyan fontos ez az üveg? - kérdése jogos volt, hisz mit sem tudott az animágia elsajátításának lépéseiről vagy épp arról, hogy mi az animágia. Sok dologgal nem volt még mindig tisztában a muglivilág után ezen az új és fantasztikus helyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839523#post839523][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.11.29. 17:19[/b][/url]

Az über értékes jelző hallatán megrezzent Kornélia, sejtette már onnantól, mivel is állt szemben. Ha ennek elvesztése ilyen súlyos következményekkel járt Júlia számára, nem akarta, hogy elölről kezdje emiatt. Nem sokat konyított az animágia elsajátításának lépéseiről vagy úgy magáról az animágiáról. Majd egyszer, ha jobban belelendül a varázsvilág megértésébe.
- Oh - csak ennyit mondott. Óvatosan pásztázta a rétet szemeivel, nehogy tönkretegyen bármit is. Óriási volt a terület és a fiola borzasztóan kicsi. Ezt azután következtette ki, miután Júlia megmutatta neki az üveget egyik testvérét. Nyakig ültek a szarban.
- Legelni? - kérdezett vissza értetlenül - Jaj, nem nem nem nem! Nem legelek! Jógázni jöttem, ez a reggeli rutinom egyik része - ecsetelte, hisz nem szenvedett semmiféle mentális zavarral miszerint tehénnek vagy birkának érezheti magát és a rétre menjen legelészni.
- Hát... ha az oda begurult, segítek kiszedni. Még van pár óra a reggeliig, addigra csak meglesz - vonta meg vállát és felállt, hogy megközelíthesse a gazt. Sűrűnek tűnt és szúrósnak. Bárcsak lett volna nála valami kézisarló vagy olló.
- Nincs ilyen fűnyíró bűbáj izé a tarsolyodban? Tudod, amivel kigazolhatnánk itt - mutogatott az előttük elterülő gyepre. Aztán belegondolt, hiszen ha lenne nála, nem mondta volna azt a lány, hogy nem fogják onnét az életbe se kiszedni. Mély sóhaj hagyta el ajait és kockás ingének ujjaiba visszahúzta a kezeit, hogy azokkal védhesse bőrét a szúrós bogáncsoktól.
- Ha nem jönnék vissza élve… Azt írasd a síromra: Itt fekszik a lány, kit bogáncsok szúrtak halálra! - Kori és a halállal való humorizálás. Ez volt ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839699#post839699][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.12.02. 16:35[/b][/url]

Leégetni.
Neeeem, nem. Az nem lesz jó, az üveg is szétpattanhat nagy hő hatására, ha mégis sikerül neki. No meg a fű is nedves volt, Kori csak elhúzta a száját Júlia megállapításán, szemeivel pedig végigkövette, ahogy a másik szakértőket imitálva vizsgálta a nedves füvet. Ügyes.
Okosabb dolog is eszébe juthatott volna, mint amire most készült. Mondjuk, elmehetett volna a vadőrhöz és kérhetett volna valami kézi fűnyíró bigyót. Vagy ellophatnak valahonnan egy mágikus kecskét, ami hihetetlen gyorsasággal képes legelni. Vagy... csak egyszerűen hagyni a francba. Nem, ehelyett az eridonos inkább nekigyürkőzött a feladatnak és határozottan a térdig érő dzsindzsás felé magasodott, nyakig betekerve ruhája ujjába. Majd Ő megkeresi. Nagy fájdalom csak nem érheti. Maximum ráragad egy-két bogáncs és kurkászhatja valamelyik szobatársa a szobájukban.
Egy alaphangulat érdekében még a halálával is viccelődött, amire nem látott esélyt, hogy bekövetkezhessen. Hacsak nem gondolja egy meteor, hogy Kori egy dinoszaurusz és ki kell halnia, nincs mitől félnie. Koriszaurusz. Raptori. Koritor. Biztos ilyen raptorokhoz hasonló testfelépítése lenne, ebből adódnának e csodás nevek.
Már épp készült hasast ugrani a mély vízbe, amikor odaállt mellé a másik múmia. Először döbbenten nézett fel, nem hitte, hogy van más olyan őrült, aki meghempereg a bogáncsok sűrű erdejében rajta kívül. Mosolyra húzódtak ajkai és talán egy apró szellő is meglobogtatta hajuk, ruháik. Tényleg úgy festettek, mint akik eposzi csatát terveztek vívni a természettel.
- Na ez a beszéd! - biccentett, majd térdre rogyva neki leselkedett a túrásnak. Négykézláb haladt előre, kezével a földet tapogatta, hátha ujjai köze akad a fiola. Tudta addigra Júlia jóvoltából, mit kellett keresnie, így már csak abban reménykedett, hogy nem kell sokat úszkálni a füves tengerbe és befejezhetik, amiért eleve kijöttek.
- Ha megtalálnám, sikítok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839994#post839994][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.12.08. 16:59[/b][/url]

Kori ugyan félelemmel a szívében, de minden bátorságát összeszedve nekigyürkőzött a feladatnak. Négykézláb kúszott a nyakig érő gazban, míg hajába és ruhájába hatalmas szeretettel kapaszkodtak bele a bogáncsok és fűszálak. Orra alatt dünnyögve kutatott, néha-néha arcon csapta egy-egy fűszál és egyik kezével még a csalánosba is beletenyerelt ügyesen. Jajgatva kapta ki onnét kis kacsóját, míg a fejében kattogó kis fogaskerekek monoton tempójának sebességét feljebb tekerte. Úgy emlékezett, biztos volt valami házi praktika a csalán csípése ellen, melyet szeretett nagymamája tanított neki.
Széthúzva a gazt, a napsugarai egy csillogó üvegfélére vetültek, melyet épp annyira csillogtattak meg, hogy az eridonos figyelmét kellőképpen felkeltse. Széles vigyorral kezdett teperni irányába, természetesen négykézláb, a kiszakadt harisnyája vagy fájó mancsa sem érdekelte már. Tudta, jóvá teheti hibáját.
Az volt az! Mohón nyúlt irányába, hogy magához vehesse és ne is engedje el, míg a lánynak vissza nem adta. Azonban, mielőtt még hozzáért volna, egy sötét, árnyékszerű kéz vetült a tárgyra  bár fizikailag nem volt ott semmi, amely az árnyat vethette volna. Kori megijedt és azon kattogott, hogy megint hallucinált-e az alváshiány miatt, vagy a szőke lány viccelődött vele. Nem volt más választása, elvette az üveget egy gyors mozdulattal, azzal felállt és elefántként robogott vissza a.. napozó lányhoz?
- Hé! – tört ki belőle jogosan a rácsodálkozás. Míg ő végezte a piszkos munkát, addig a másik csak a hasát süttette? Bár mondta a szőke, hogy mindegy, de ezt Kori nem hallotta. Talán épp akkor vívott ádáz harcot a csalánnal.
- Tessék, itt az üveged – nyújtotta át a kis fiolát az élő, sétáló bokor.
Az égre pillantva ő is megállapította, hogy bizony lassan ott volt a reggeli ideje. De előtte nem ártana a lány számára egy zuhany.
- Remélem sikerül az animágiád. Amúgy Agárdi Kornélia vagyok, eridonos  - jobbját nyújtotta a szőkeség felé, ha elfogadta, ha nem Kori végül kinyújtózott, mivelhogy a dereka teljesen elgémberedett. Ennyit a jógáról.
- Nem megyünk vissza? Lassan reggeli is lesz – vigyorogta, aztán úgy döntött elindul és, ha a másik kinapozta magát, szívesen vele tartana a bejárati csarnokig  ahonnét ő az Eridon felé veszi az irányt. Némán sikított a reggeli zuhany után.