Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836875#post836875][b]Vattai Júlia - 2021.09.13. 21:40[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1
______________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837018#post837018][b]Vattai Júlia - 2021.09.17. 22:43[/b][/url]

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

Olyan álmos voltam, hogy néha abban sem voltam biztos, hogy még ébren voltam-e. A tegnap este kicsit hosszúra nyúlt, több átadást is lebonyolítottam takarodó után, meg valahol szünetet is tartottam az egyik kocsmába. Másnapos ugyan nem lettem tőle, annyit nem ittam, de az alváshiány kijött belőlem. Nem tehettem meg, hogy kibliccelem a napot, az egészet újra kezdeni csak még nagyobb szopás lett volna.
Tehát kivánszorogtam a rétre. Levettem a pipellőt, aztán ügyesen, vigyázva elkezdtem keresgélni. Kellett egy kis idő, mire kiszúrtam valamennyit a rét eldugott sarkába az árnyékban. Megörültem a fejemnek. Abban bíztam, ha sietek visszafekhetek kicsit még. Néhány óra. Ennyi kellett akkor a boldogságomhoz.
Bekómáltan az érzékelésem is rattyra ment, a lányt, aki mögém sétált amíg guggoltam nem hallottam meg. Belevarázsoltam az üvegbe a cseppet. Felálltam. Elégedetten megfordultam, s abban a pillanatban kiáltottam fel, eldobva a fiolát.
- Azt a kuurva - Szemeim kikerekedtek. Értetlenül bámultam őt. Aztán még inkább, amikor a furcsa pózt is realizáltam amibe vágta magát.
- Te tulajdonképpen mit is csinálsz? - szűkült szemem mandula vékonyra. Táncikált vagy mi a nyenyere? De itt egyedül, rohadt korán reggel? Aludni kéne. Mint ahogy a normális emberek szokták.
- Jaj baszki, az üveg - nyögtem fel, megfordulva. Sehol sem láttam - ne ne ne ne ne...
- guggoltam vissza, hogy megpróbáljam megkeresni, teljesen megfeledkezve a lányról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837318#post837318][b]Vattai Júlia - 2021.09.26. 01:18[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 2
______________________________________________________

- Nem Teddy bébi, majd  ha végeztünk, annyi kávét ihatsz, amennyit csak akarsz -feleltem szemeimet forgatva.
Kellett egy kis idő, mire felébredt annyira, hogy az úti célra rákérdezzen. Amit én készségesen el is magyaráztam. Az más tészta volt, ebből mennyit hitt el. Ha ágyban hallotta volna valószínűleg megfordul és a fejére húzza a takarót. Legalábbis én ezt tettem volna a helyébe, ha egy kattant hajnalban harmatot akarna gyűjtetni velem.
- Aha - bólintottam határozottan. Az animágiához ez elengedhetetlen volt. Kellett a képesség. Akkor is, ha valami förtelmes dög fog előmászni belőlem, mert kitalálják, hogy romlott a lelkem és ehhez kell igazítani mindent. Úgy is animágus akartam lenni. Mert az is egy eszköz volt, amivel erősebbé válhattam.
Kisebb magyarázatot adtam neki a dolgokról, merre kell menni, mit kell keresni, mennyire nagyon nem szabad rálépni, és hasonlók.
- Jó fiú - veregettem meg vállát mielőtt útjára engedtem volna, s magam is nekiláttam a feladatnak. Nem feltétlen volt nehéz megtalálni a harmatcseppet. Inkább az volt problémás, hogy megtaláld mielőtt rálépnél. Vagy egy tucaton végig tapostam, hiába világítottam pálcám hegyével, csak az utolsó pillanatban csillantak fel. Nem tudtam volna sehogy sem megmenteni őket. Legszívesebben fennhangon szidtam volna mindenki anyját, csak az akadályozott meg, hogy Teo hallótávolságon belül lett volna, és ha megtudta volna, hogy mennyire nem tartottam be a saját szabályaimat, talán többé neki se lett volna kedve megtenni.
Hangjára felkaptam fejem, szavaira összevontam szemöldököm. Aszonta asszony. Pedig még csak nem is volt rellonos, hogy érteni lehessen a házisárkányok iránti vonzalmát. Mindenesetre hamar mellette termettem.
- Úgy tűnik jövök eggyel, na adj helyet! - Leguggoltam, a kis üvegcsémet előkaptam. Még néhány pillanat és mehet mindenki a dolgára. Talán visszadőlök majd egy kicsit. Úgy fél órára. A dugót kipattintottam, de ahelyett, hogy a kezembe landolt volna, ahogy terveztem, az szépen a harmat közepébe csapódott.
- A franca, ne ne ne - nyögtem fel - a kurva ég bassza meg...ne már - túrtam mérgesen hajamba ültemben. Hát ezt elcsesztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837809#post837809][b]Vattai Júlia - 2021.10.06. 23:21[/b][/url]

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

Nem igazán voltam felkészülve arra, hogy valaki hátulról fog támadni, még ha nem is fizikailag, csak pusztán jelenléttel. Csendben végignéztem, ahogy a kis csaj pofára esett és feltehetőleg felnyalta az aznap lehullott összes falevelet. Aztán pedig olyan köhögőrohamban tört ki, hogy automatikusan tettem három lépést hátra.
- Jesszus, vegyél már levegőt banyek - forgattam meg a szememet. Hülye elsősök, hát minek tolják ki a képüket hót betegen a rétre akkor amikor ott vagyok? Még csak az kell, hogy én is elkapjam.
- Egek meg akarsz fertőzi, legalább tedd a kezed a szád elé. Fúj még ki is jön valami... -bámultam szerencsétlent, ahogy éppen a tüdejét akarta világra hozni, s ekkor realizálódott bennem, hogy lényegében nekem is voltak gondjaim. Az üvegcse hiányára azonnal megfeledkeztem a vergődő lányról, s mint aki ott sincs, fordultam vissza, hogy megkeressem a cseppecskét. Legalább csinálta volna halkabban, a nagy zajban nem láttam jól. Aztán végre halkult. Ahogy hátra pillantottam, hogy lecsekkoljam kinyúlt e vagy csak elment azt vettem észre, hogy már lassan ott volt mellettem. Ha holnapra negyven fokos lázam lesz meg fogom verni.
- Jaj ne ne ne, állj már meg, vigyázz a cseppekre - húztam el a számat. Ha nem lesz meg az üveg újat kell keresni.
- Figyelj, na ne hadonássz már a fűbe a kezeiddel hé! - megfogtam két kezemmel a lány arcát és határozottan de nem nyakattörő erővel magam felé fordítottam, hogy leállítsam.
- Itt most minden harmatcsepp olyan értékes, mintha gyémánt lenne. Most el foglak engedni, de legyél über óvatos és keress egy kicsi üvegcsét, okés? - ha láttam szemében a értelem szikráját elengedtem és elkezdtem én kis keresgélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838271#post838271][b]Vattai Júlia - 2021.10.17. 22:10[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |
______________________________________________________

- Ne izélj már, ha nincs harmat nem lehetek animágus. Nemsokára egy kicsi szőrös nyuszi leszek csak azért, mert harmatot gyűjöttünk a réten, a hülyének is megéri - vontam meg a vállamat, bár azt egy percig se hittem, hogy Theo beveszi, hogy nyuszi leszek. Előtte nem igazán játszottam meg magam. Bár k tudja, lehet ennek ellenére mégis egy tüneménynek gondol. Pláne ezek után.
- Nincs de kinyalósabb igen - morogtam nagyon halkan az orrom alatt megforgatva a szememet. Ekkora hisztit lecsapni csak azért mert valaki kirángatta reggel ötkor a meleg ágyából a jéghideg rétre. Rémes, hogy egyeseknek mennyire alacsony a tűréshatáruk. Jó persze ellenkező esetben az egész tök más lenne. Teljesen.
Miután részletes tájékoztatást adtam, elindultam, Theo pedig hamarosan talált is. Felcsillanó szemekkel loholtam oda hozzá és guggoltam le, hogy be tudjam gyűjteni.
- Csak mond hol és milyen bugyi legyen rajtam - hátra se néztem, ugyanolyan poénnak szántam mint ő a hangsúlyát. Nem vettem ám be, hogy ilyen nagy legény lenne. Közben már majdnem sikerült begyűjtenem a cseppet, amit az utolsó pillanatban zúztam össze. Elkerekedett szemem, aztán átkok hada tört ki torkomból.
Arra, ami ez után történt nem igazán számítottam. A fiú lágy hangja és érintése meglepett, belém fojtva a szót. Azt hittem be fog szólni vagy spontán felröhög, ehelyett kedvesen vigasztalni kezdett. Néha meg tudnak lepni az emberek. Amerre mutatott arra fordítottam fejem. Ide is néztem, oda is, aztán meg lefele. Végül újra a fiúra.
- Nem is tudtam, hogy ennyire cuki is tudsz lenni - lassan ocsúdtam fel a döbbenetből, ajkamra lány mosoly ült. Akárhogy is legyen, sikerült neki elfeledtetnie velem az előbbi kiborulásomat.
- Jól van, menjünk együtt - vigyorodtam el és álltam fel - mert ha nem sietünk le fogjuk késni a reggelit, ahol a kávét is felszolgálják - tettem még hozzá, és ha ő még guggolva maradt akkor kinyújtottam felé a kezemet, hogy felhúzzam.
- Induljunk meg mondjuk...arra, de lassan és óvatosan

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838960#post838960][b]Vattai Júlia - 2021.11.07. 21:53[/b][/url]

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

A lány hadonászása a jelenlegi harmat populációnak egyáltalán nem tesz jót, egyiket végzi ki a másik után. Ha tovább folytatja egy sem marad, ezért hamar a lehető leghatásosabbnak vélt módszerrel próbálkozom. Kezeim között úgy tűnik talált minimális lelki békét és elkezdhetem magyarázni, mi a faszért nem tanácsos csinálni amit épp csinál.
- Bezony, über értékes gyémánt - bólogatok rákontrázva. Minél nagyobbat mondok, talán annyival jobban fel fogja fogni és úgy tűnik igazam is van.
- Ilyen, csak harmattal van töltve - túrok zsebembe és halászok ki egy másik üvegcsét. Nincs kedvem újból keresgélni, az ittenieket meg már rég elpusztította a lány eszeveszett, majd segítek féle hadonászása. Úgyhogy remélem, hogy ez csak demonstráció lesz ma, az üveg meg hamar előkerül.
- Animágiához kell, ha ez nincs meg, nem lehetek az, vagyis mindent elölről kellene kezdenem, amihez semmi kedvem - tájékoztatom. Általában mindenki tudja mi az animágia, ha a lépéseiről a legtöbb diáknak fingja sincs. Nem lep meg.  Általában a legtöbben csak időt lopni járnak az iskolába, az, hogy mi történik körülöttük csak addig köti le figyelmüket, amíg tinidráma szaga van.
- És amúgy én megkérdezhetem, miért legelted a füvet? - mert mikor felnéztem a fejét oda nyomta, úgyhogy másra nem igazán tudtam gondolni, minthogy betegesen fura diétán van szegénykém. Közben én is nézem a talajt, hátha sikerül előszedni.
- Jaj ha begurult a gazoldába a nagy fűben az életben nem bogarászom ki... -húzom el a számat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839012#post839012][b]Vattai Júlia - 2021.11.10. 23:44[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap |
______________________________________________________

Megforgatom a szememet. Akár hülye akár nem, megéri neki. Pont. A kérdésre megfontam a vállam.
- Csak rám kell nézned, nem az első dolog ami eszedbe jut rólam egy édes, puha nyuszi? - fordulok felé megrebegtetve szempilláimat. Hát most na. Egy tündér vagyok. Apró, édes kis angyalka, akinek ráadásul tényleg retek puha a haja. Szóval nyuszi. Egyértelműen. Jó nyilván nem, és ezt szerintem mind a ketten tudjuk, vagy legalábbis Theon is sejti. Nem látta még az igazi, nagyon durva énem. Viszont a legkedvesebbnél azért őszintébbet.
A gyűjtögetés közben azért még folytatjuk a kis megjegyzéseket. A számlát vezető Theo pedig úgy tűnik nem rajong a bugyikért.
- Sok lesz az neked nagyfiú - hát egy meztelen nő, a végén még zavarba jön a nagy Marchetti kölyök.
Amikor végre találnánk egyet, óriási katasztrófa történik, ami azonban még ennél is sokkolóbb az a fiú reakciója.
- Ilyen arcocskával és attitűddel igenis az cuki a legjobb szó - kértem ki, kicsit megcsípve arcát. Kuncogva indultam el tovább, az előző hisztimnek nyoma sem volt, mintha elfújta volna a szél. Úgy tűnik a hirtelen meglepetések lehetnek ilyesmi hatással rám.
- Nem fogjuk, ígérem, ha meg igen, beállok én a konyhába mint jó asszony összedobni valami luxit - ígértem meg a földet pásztázva, közben megcsillant végre a nap valamin. Úgy tűnt Teddy is észrevette, mert azonnal jelentette.
- Ühüm, látom. Csak egy, ha ez most megvan az azt jelenti, hogy többé nem választ el téged semmi más a reggelitől, csak a konyháig vezető út - suttogtam, mintha vadat közelítenék meg, ami ha meghallja elfut a picsába. Lassan leggugoltam, elővettem az üvegcsémet majd beletornáztam a harmatot, végül pedig diadalittasan felmutattam az teli fiolát.
- Háhá!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839617#post839617][b]Vattai Júlia - 2021.12.01. 00:01[/b][/url]

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

- Jógázni...- mintha vadidegen szót ízlelgetnék a számban úgy ejtettem ki. Sose értettem ezeket az elvetemült embereket. Miért nem alszanak ilyenkor aztán majd jógáznak egy emberibb időben?  
- végül is egy fokkal jobb - zárom le magamban végül az őrlődést és koncentrálok sokkal de sokkal fontosabb dolgokra.
- Fűnyíró? - pillantok rá míg ő már felállt addig én odalentről figyelem őt. Elgondolkodok a kérdésen.
- Esetleg leégetni tudnám, de ahhoz nem lenne elég a mágia, túl nedves a fű. - állapítom meg ujjaimmal le is tépve egy szálat, hogy megszemléljem. Igen, valóban. Kibekúrt nedves ez a szar.
- Okés, ezt meg tudom ígérni, bogáncsok szúrtak halálra...bógáncsok, bográcsok, bográcsok ezt fogom íratni. Ez így sokkal humorosabb és olyan lánynak tűnsz aki örülne ha a sírjára nézve mosolyognának az emberek. Szóval ha nem jössz vissza bográcsok lesznek - vezetem le neki a tervet. Míg ő egészen neki is készül vagy lehet el is indul addig én még mindig a fűbe ülök, mint egy fogyatékos nyuszi és azon szórakozok, hogy mit írassak egy kicsaj sírjára.
Aztán csak felállok és hasonlóan hozzá én is betakargatom féltettebb részeimet.
- Na jó, csináljuk. - állok mellé mint valami csata előtt egy hű társam mellé. A nap alacsony sugarai hátulról megvilágítanak minket, ráteszem vállára kezemet utoljára, megütögetem, hogy itt most vagy győzünk, vagy meghalunk, aztán elidnulok a susnyásba.
Délután pedig a diákönkormányzatba megyek reklamálni a magas fűért. Btw.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839844#post839844][b]Vattai Júlia - 2021.12.06. 19:31[/b][/url]

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |
______________________________________________________

A felsorakozás, már már megható, mintha kialakult volna közöttünk egy igazi kötelék. Most már bajtársak leszünk amíg csak élünk. Szinte hallom a zenét ami feltüzeli a közönséget és a mi szívünket is. Valami kelta dallam, ritmusos, gyors de a szöveg nem kivehető. Jönnek a dobok, aztán megszólal valami vékonyabb hang egy hegedő vagy fuvola. Igen, elindulunk. A lány, bemutatkozott már? Fene se tudja, indul előbb én pedig indulnék utána mikor szemem sarkában megcsillan valami. Odakapom tekintetem. A nap, ahogy egyre magasabbra mászik rátalált egy cseppre. Tökéletes, nem eltaposott, sáros harmat ez, hanem olyan igazán tiszta. Tökéletesen érintetlen.
Amíg a lány a nagy gazban vadászik addig én inkább kihúzom a tiszta üvegcsémet leggugolok és begyűjtöm az újat. Ezzaz, tökéletes, egy újabb nap kipipálva.
- Aha oké - bólintok és addig leülök a még rövid fűbe őt figyelni. Amúgy nem lenne baj ha megtalálná egynek az is megteszi majd, ha a csepp nem is, de az üveg sose árt.
Ha nem találja meg úgy öt percig akkor megköszörülöm a torkom.
- Amúgy gyűjtöttem újat szóval, ha unod abbahagyhatod - jegyzem meg halkan. Mármint, én csak mondom, de keresheti ám ha akarja, hát ezen ne múljon, ahogy láttam a jógázós arcot a földbe mozdulatot úgy is nagyon szoros kapcsolatot ápolhat a természettel. Mekkora mázli, hogy időben félreálltam és nem mentem be a susnyásba. Biztos ezer bogáncs ülne rá mindenemre is meg csúszna be olyan helyekre ahol maximum más emberek dolgait szeretném látni.
Ahogy fejemet az ég felé emelem megpróbálom belőni az időt a napból. Egészen feljött már, a horizontot semennyire sem súrolja, a narancssárga él mostanra enyhe rózsaszín maszattá zsugorodott. Megkordul a gyomrom. Igen, reggeli idő lesz hamarosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=843806#post843806][b]Vattai Júlia - 2022.02.23. 22:36[/b][/url]

Szávay bá'
A vizsga | 1
______________________________________________________

Végre eljött a vizsga napja. Kibaszott régóta várok már erre a pillanatra. Nem izgulok, inkább valami türelmetlen akarásvágy áraszt el, hogy minél előbb megkaparintsam az állati alakomat. Tudom, hogy milyen következményekkel is járhat ez a vizsga, de minden rendben lesz. Azért, mert én Júlia vagyok, aki mindig mindent tökéletesen, csont nélkül meg tud csinálni. Nincs hibalehetőség ezért hát nem is lehet hibázni.
A tükörben még megigazítom a közösen elvarázsolt ruhát és a zsebébe mélyesztem a bájitalt. Ezerszer elpróbáltuk, ezerszer elmondta, nem lesz semmi gond. Még utoljára az éjjeli szekrényemre pillantok ahol egy kicsi üvegcsében a por lilás-rózsaszín csillámai kavarognak. Nagyot nyelek. Mi a fenéért hagytam elől? Csak megkísért, bár mostanában egész nap csak erre tudok gondolni. A héten három adag muffint ajándékoztam el meg egy akármilyen tekercset. Az kicsit segít, de rettentően akarom még mindig.
A vizsga, mennem kell a vizsgára. Ugyan egy csepp csak segítene a koncentrációban...annyitól nem is szoknék vissza, az tökre nem úgy működik. Közelebb lépek hozzá, leguggolok és ujjaim közé veszem. Ez most fontos. Ez most eléggé fontos nap. Csak nem tudom ez melyik mellett érv? A fogyasztás vagy a mellőzés mellett-e? Végül megrázom a fejemet. Az üvegcsét az ágyam alá gurítom és kiegyenesedem. Erős leszek. Magamért. Elindulok kifelé, útközben felmarkolva a pálcámat és meg sem állok a rétig. A hűvös levegő segít lehiggadni és az enyhe remegést tökéletesen lehet az izgalomra fogni.
- Szép napot - mosolyodom el, mikor meglátom a két férfit - készen állok arra, hogy ma végre nyuszi lehessek! - jelentem ki magabiztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=843839#post843839][b]Vattai Júlia - 2022.02.26. 00:48[/b][/url]

Szávay bá'
A vizsga | 1
______________________________________________________

Megérkezve előbb Szávayra mosolygom majd a mellette álló férfire, akinek hamarosan a nevét is megtudom.
- Vattai Júlia, köszönöm, hogy segít a vizsgámban - mutatkozom be elbűvölőnek szánt stílusomban, mielőtt újra a tanárra pillantok, várva a további utasításokat. Legszívesebben megsürgetném az egészet. Nincs pofázás, csinálják a villámot, csússzon a lötty a garaton aztán menjen mindenki amerre lát, miután kaptam egy tapsvihart a sikeres átváltozásért, természetesen.
A kérdésre bólintok, sőt elő is húzom az üvegcsét meg a pálcát. Aztán a következő kérdésére ajkam lassan mosolyból komoly vonallá csökken.
- Ne aggódjon, készen állok - bólintok. Én nem vagyok hozzászokva a kudarchoz, és nem most fogom elkezdeni.
- Nincsen kérdésem, kezdhetjük - azt hiszem ha van gondviselő a fejünk felett, még ő se merné garantálni nekem a nyuszit. Elvörösödött fejjel habogna valamit kifogásképpen helyette mielőtt elfordulna, hogy tollas háta takarja pirospozsgás pofácskáját.
Mély levegőt veszek és felpillantok az égre. Tiszta, de pillanatokon belül a fejem felett fog összecsapni a vihar. Ha Szávay jelez, hogy megkezdhetem hezitálás nélkül kihúzom a dugót és lehúzom a jó szar ízű bájitalt. Egy enyhe grimasz, aztán mormolni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=844790#post844790][b]Vattai Júlia - 2022.03.22. 18:58[/b][/url]

Szávay bá'
A vizsga |  
______________________________________________________

Bólogatok a férfi szavaira, bár ezeket már rég átfutottam. Minden megvan. Jó lesz, tudom, hogy jó lesz. Nem fogok kudarcot vallani.
Zakatol a szívem, ahogy előre lépek, hiszen kinek ne zakatolna ilyenkor,mégis kisimult arccal és nyugodt testhelyzetben várom,hogy az utolsó próbatétellel szembenézhessek.
A férfi jelzett, mire megteszem az első lépést. Letolom a torkomon azt a szart. Fölöttem beborul az ég. Érzem arcomon a láthatatlan esőcsepp csókjait. Először csak apró villámokat látok. Jelentéktelen hajszálaknak hatnak a túl nagy messzeségbe, néhány pillanatig felvillannak majd...ez lesz az. Érzem, tudom, a pálcámat rögtön a szívemhez érintem. Izzad a tenyerem,vagy csak az esőtől lett egészen nedves? Elkezdem a varázsigét, amit annyiszor gyakoroltam már aztán, valami megmoccan. A metamorf mágiához érzem hasonlónak, mégis valahogy más, ahogy mozognak a csontok. A világ körülöttem egyre nagyobbá válik, még mindig az eget nézem és mintha mi sem történne folytatok mindent.