Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán nagyon élvezte az első napokat Bagolykőben. Eleinte félt, hogy erős honvágya lesz és hiányozni fog a családja, de egyelőre nem volt ideje erre gondolni, aggódni miatta meg pláne.
A mai napra azt tervezte, hogy elintézi az érkezéssel kapcsolatos ügyeket a tanulmányi osztályon és kicsit érdeklődik az elsős tantárgyakról. A lista alapján minden órán részt akart venni, de azzal is tisztában volt, hogy hajlamos túlvállalni magát, ami az nem lenne túl szerencsés rögtön az első évben. Ezért kénytelen lesz egy kicsit lehűteni a kíváncsiságát, és redukálni a felvett óráinak számát.
Azt már előző este kiderítette a szobatársaitól, hogy valahol a Déli szárnyban van a Gazdasági iroda, de aztán nagyon más témákról kezdek beszélgetni, és Zalán is úgy gondolta, hogy simán meg fogja találni az utat. Ez azonban mégsem így alakult...
Az Eridon toronyból leérve még nagyjából sikerült belőnie, hogy hol lehet a déli szárny, de ahogy odaért, a lépcsők és folyosók labirintusában teljesen összezavarodott. Elindult a földszinten, ahol egyszer csak egy hosszú furcsa folyosóra keveredett.
Valami itt nincs rendben.
Zalán kicsit összezavarodva pislogott körbe a gyanakvó festményekre, akik valahogy másként néztek ki, mint a kastély többi részén. Volt egy zizegés a levegőben, amit a fiú egyelőre nem tudott értelmezni, csak érezte maga körül.
- Elnézést... nem tudod, hogy merre van a tanulmányi iroda?-
Zalán reménykedve nézett a hozzá legközelebb álló képre, amelyről egy fiatal lány nézett vissza rá, majd bármi előjel nélkül elkezdett torkaszakadtából visítani.
- Úristen... Mi történt? Fejezd be, kérlek! Nagyon nagy bajban leszek miattad... hagy abba! -

Vattai Júlia
¤outfit¤

Zalán kezdett kicsit sokkot kapni a Bagolykő feelingtől. Valószínűleg még soha életében nem érte őt ilyen rövid idő alatt ennyi új hatás, felfedezés és találkozás, így nem meglepő módon szeretett volna kicsit kiszakadni a kastély nyüzsgéséből. Nem igazán volt konkrét terve, hogy hova menjen, de azt biztosan tudta, hogy egyedül kell lennie, és lehetőleg a friss levegőn. Így hát az erdő felé vette az irányt. Nem akart ő rosszban sántikálni, nem is nagyon lenne rá ötlete, de valahogy megfeledkezett róla, hogy talán nem ez a legnyugisabb sétálóhely Bagolykő környékén.
Ahogy beért a fák közé, nem kellett sokat keresgélnie, mire megtalálta a számára lehető legideálisabb helyszínt a kikapcsolódáshoz. Felpillantott a faházra és elégedetten konstatálta, hogy nem tapasztal semmilyen mozgást odafentről. Így hát gyorsan fel is kapaszkodott újdonsült rejtekhelyébe, és az egyik szimpatikus babzsákon elterülve előhúzta a vázlatfüzetét, hogy folytassa az otthon megkezdett grafikáját, amire azóta sem volt ideje ránézni.
Eleinte egy seprűt akart csak tervezni, de annyire belejött a rajzolásba, hogy elkezdte ráhelyezni az öccsét is a képre Egyelőre mondjuk még csak a körvonalakkal volt készen, és nyilván ezután jön csak a neheze, de gyakorlat teszi a mestert.
Zalán nagyon türelmes fiúnak számított az eddigi osztályaiban, ezért senki sem csodálkozott rajta, hogy a rajzolás az egyik kedvenc hobbija, viszont itt Bagolykőben még nem merte felvállalni ezt a szenvedélyét, nem tudta hogyan reagálnának rá a mágusnövendékek. Azt nyilván elmondta a fiúknak, hogy imád kviddicsezni, ezzel rögtön sikert is aratott, na de azért a firkálgatás az mégis más...

Radetzky Bercel
¤sketching¤

Zalán legutóbb a faháznál már majdnem elkészült az öccse rajzával, de az események kissé más fordulatot vettek, így nem sikerült teljesen befejeznie. Viszont azt tervezte, hogy karácsonyra ezt fogja Botinak ajándékozni, és hiába csak grafittal dolgozik, még így is bőven van mit javítania az ábrázoláson. Az eredeti seprű grafikát kiegészítette a rajta ülő Botival, ami elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, de időközben rá kellett jönnie, hogy nem is olyan egyszerű lerajzolni a testvérét. Ilyenkor nem elég valami kb jót készíteni, igyekeznie kell, hogy a lehető leghitelesebb legyen a mű, és mivel öccse amúgy is elég kritikus, így még nagyobb a maximalizmus Zalán részéről is.
Ma egész jó idő van odakint is, ezért a fiú az órák után felszaladt a készletéért a hálóba, majd a nagy tölgyfaajtón keresztül kiült az egyik padra a réten. Talán itt a friss levegőn jobban jön majd az ihlet, és sikerül megfejtenie, hogy mi az, ami még mindig nem tetszik neki a képen.
Épphogy belefogott Boti arcának ábrázolásába, amikor valaki hátulról fölé hajolt és megszólította.
Mégis ki a fe...Lett volna Zalán első gondolata, amikor észrevette, hogy egy nála jóval idősebb fiú áll mögötte, úgyhogy inkább nyelt egyet és sokkal udvariasabb hangon válaszolt, mint amit az imént elképzelt.
- Öhm... okés, megpróbálom! Kicsit gondban vagyok az arcnál, mert mindig nagyon animés lesz itt a szem és az orr résznél. -
Zalán odabök ceruzájával az említett helyre, hátha a fiú tud valami tippet adni erre a problémára. Mert hát belegondolva, amit az előbb mondott... Szóval teljesen igaza van.
- Amúgy köszi az ötletet! Te is szoktál rajzolni?-
Zalán elkezdett reménykedni, mert eddig sosem beszélt itt srácokkal a rajzolásról, de talán mégsem fog olyan bénának tűnni, ha felvállalja ezt a szenvedélyét is a többiek előtt. Főleg, ha elmondhatja mellé, hogy találkozott egy nagyobb fiúval, akit szintén érdekel a téma.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Egészen jól halad a rajzzal... Már az arcon kívül szinte teljesen elkészült Boti is, bár ez a feladat kicsit nehezebbnek bizonyult, mint amire számított. Meglátszott a papíron, hogy Zalán kiesett a gyakorlatból, folyamatosan újra és újra kellett húznia az íveket, mert valahogy sosem akart pont úgy sikerülni, ahogy az a lelki szemei előtt megjelent.
Anno azért kezdett el rajzolgatni, mert az anyukája visszatartotta őt a sulikezdésnél. Szociálisan nem volt elég érett az óvónők szerint, viszont a szellemi képességei magasan a többieké fölött volt, így a plusz egy évben Zalán magától megtanult írni és olvasni. Ennek köszönhetően viszont az első tanévben halálra unta magát az iskolában, és folyton firkálgatott a végtelennek tűnő tanórák alatt. Ebből a firkálgatásból pedig a hónapok során egyre konkrétabb és hitelesebb művek készültek, és ő is egyre jobban beleszerelmesedett a formák és vonalak világába. Persze emellett igyekezett felvenni a lépést a kortársaival, emiatt eljárt minden héten kétszer kviddicsezni, és még egy mugli sportot a focit is bevállalta. Kicsit hasonló volt a két játék, de Zalán élvezte, hogy a fociban nem használnak mágiát, és szimplán a fizikai adottságokon és a gyors logikán múlik, hogy ki mennyire sikeres.
Persze egy idő után ő is besokallt, főleg amikor még a zene és elkezdte érdekelni, na meg a lányok az osztályban. Viszont mivel az elengedés soha nem ment túl jól neki, épp ezért a Bagolykőbe való érkezése előtt minden perce be volt táblázva, ami olyan szinten kimerítette, hogy az utolsó hetekben 4-5 kilót lefogyott. Mondjuk ez nem sokat segített az amúgy is extrán aggodalmaskodó anyukáján, aki már attól lelki beteg volt, hogy a kicsi fia el fog költözni tőle 200 kilométerre.
Minden esetre most jót tett neki, hogy nem kellett olyan sok mindennel foglalkoznia és ezáltal jobban elmélyedhetett az egyes tevékenységekben.
- Jézusom... szia! -
Zalán riadtan pislogott fel a gondolataiból a lányra, akit észre sem vett, hogy felmászott a faházba. Megpróbálta gyorsan lefordítani a papírt, de már túl késő volt, tuti hogy meglátta.
- Ja, semmi, ez nem az enyém.... Mármint... Jó ez kamu, nyilvánvaló hogy az enyém. Az öcsémnek csinálnom. -
A fiú iszonyatosan zavarba jött a nála pár évvel idősebb és egyébként nagyon csinos lány hirtelen felbukkanásától. Hirtelen nem is tudta, hogy hova nézzen, ezért inkább csak bátortalanul felemelte a rajzát, hogy azt a másik jobban szemügyre vehesse.

Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán teljesen bepánikolt a visító portétól, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen vele. Legszívesebben azonnal elrohant volna, de a sokktól nem akartak megmozdulni a lábai, így csak zavarodottan pislogott körbe. Egyszer csak váratlanul felbukkant az egyik sarkon egy nála pár évvel idősebb lány, és seperc alatt rendre intette a festményt.
-Köszönöm! Nem értettem mi a baja... Pedig csak annyit kérdeztem tőle, hogy nem tudja-e, hogy merre van a tanulmányi iroda. Azt hittem megsértettem valamivel.-
A fiú zavartan próbálja megmagyarázni a helyzetet, ami egyelőre nem megy neki túl fényesen.
- Mi ez a hely amúgy? Annyira furcsa a légkör ezen a folyosón, mintha valami nem lenne rendben. -
Zalán gyanakodva néz körbe, majd vissza a lányra és várakozó pillantással hallgatja, hogy vajon megőrült-e vagy tényleg van itt valami szokatlan.
Egyszer, amikor elmentek az anyukájával bevásárolni az iskolakezdésre, akkor volt egy ilyen hangulatú hely az egyik sikátorban, de oda nem is szabadott belépnie, mert az anyukája szerint oda csak a sötét mágusok járnak, így nekik semmi keresnivalójuk arrafelé. Zalánt viszont érdekelte a dolog, és megfogadta, hogy ha kicsit nagyobb lesz, és már egyedül is mászkálhat a városukon és Bagolykőn kívül, akkor visszamegy oda és megnézi, hogy miért is olyan titokzatos az az utca.
- Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Lőrinczi Zalán vagyok, és pár hete érkeztem a suliba... Emiatt vagyok ennyire szerencsétlen. -
Zalán elvigyorodott és bízott benne, hogy a lány elhiszi neki, hogy a bénázásának tényleg csak az információ hiány az oka, és amúgy nem teljesen életképtelen.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Zalán elmosolyodik a lány kijelentésére. Így már nem is tűnik olyan ijesztőnek. Nem mintha elsőre ez lett volna a benyomása róla, de hát mégis csak idősebb meg lány (!!), ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.
- Nagyon szép neved van... - Ez most miért mondta? Sose szokott ilyet mondani, látszik, hogy teljesen zavarban van. - Khmm.... Én Lőrinczi Zalán vagyok. -
Hihetetlen... Senki nem kérdezte a teljes nevét. Na mindegy, valószínűleg Júlia nagyon jól mulat a szerencsétlenkedésén magában. Ő pedig igyekszik nem erre gondolni, hanem inkább a rajzával foglalkozik.
- Köszi, örülök, ha tetszik! Te szeretsz rajzolni? -
Őszinte kíváncsisággal pislog a lányra. Nem úgy néz ki, mint aki szabadidejében egy darab papírral szórakozna, de érték már őt is meglepetések eddigi nem túl számos évei során, így még azon sem csodálkozna, ha kiderülne, hogy Júlia is művészlélek.
- Hááát... - Zalán teljesen elvörösödik a kérdés, illetve a felajánlások kapcsán. Eddig még sosem borozott úgy igazán, néha a haverokkal kimentek a városba, vagy apukájával koccintott ünnepekkor, de egyik sem nevezhető komolyabb ivászatnak. Most viszont elkezdte vonzani őt az ötlet, és valamiért Júlia még érdekesebbé tette ennek lehetőségét, főleg ha még puszi is járna az ital mellé.
- Esetleg mindkettő? - Kicsit felbátorodva vigyorgott a lányra, és remélte, hogy nem most csinál teljesen hülyét magából.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Kezd egyre inkább feloldódni a lány jelenlétében, de azért még bőven vannak gátlásai. Cuki? Nem esik jól neki, hogy ennyire kölyöknek nézi őt a másik, de nincs mi tenni, valószínűleg az ő szemüvegén keresztül Zalán valóban csak a "cuki" szintet ütheti meg a maga 15 évével.
- Igazából nem az a lényeg. Öt perc alatt is lehet jót alkotni, és két óra alatt is borzalmat. Szerintem az a fontos, hogy ki mit akarsz kifejezni, és ezt hogyan tudod a leghatékonyabban megtenni. Például én emiatt zenélek is... Nem mindent tudok megrajzolni, amit ki akarok valahogy adni magamból. -
Zalán lesüti pillantását. Nem gyakran szokott ezekről beszélni, és most se igazán tudja, hogy miért mondta el Júliának. Remélhetőleg nem fogja nagyon kinevetni, mert valószínűleg az nagyon összetörné a kis ártatlan lelkét.
- Az sem rossz mondjuk! Megvannak hozzá az adottságaid! -
Elvigyorodik kijelentése közben, és mint egy rossz kisfiú néz fel a lányra. Igazából teljesen érthető, hogy miért szeret a múzsa szerepében tetszelegni, van hozzá kisugárzása, nem is kevés.
- Hmm... Jó kérdés. Legyen most a bor, a másiktól túlságosan zavarba jönnék, hogy utána még le is tudjalak rajzolni. -
Érdeklődve figyeli, ahogy Júlia filmbe illő mozdulattal előbányássza a deszka alá rejtett borosüveget. Elismerő pillantással nyugtázza, hogy a lány valóban nem kamuzott, ez dicséretes.
- Váó... Ezt hogyan? Máshol is vannak ilyen titkos rejtekhelyeid? Úgy látom, érdemes veled lógni! -
És milyen szívesen tenné ezt máskor is. Egyelőre még nem jutott el a tudatáig, de a kezdetleges rajongása már bőven kialakult Júlia iránt, és ez minden percben csak növekszik. Felnéz rá, és nagyon büszke magára, hogy egy idősebb lánnyal fogja megejteni élete első igazi iszogatását.

Vattai Júlia
¤outfit¤

Nem számított rá, amikor ma elindult antiszockodni, hogy a végén a rajzról és főleg arról fog beszélni, hogy számára mit jelent ez az egész. Megbízott Júliában, de maga sem tudta hogy miért, hiszen nem is ismeri. Igazából semmit sem tud róla.
- Hát... Mindig mást. Ezt a rajzot most a kisöcsémnek csinálom karácsonyra. Eredetileg csak egy seprűnek készült, de aztán... Hát, eléggé hiányoznak, és azt hiszem most ezt a hiányt próbáltam valahogy megformálni. -
Valószínűleg ettől most nem lesz macsósabb a lány szemében, hogy arról szentimentálkodik, hogy mennyire hiányzik a kistestvére, de hát ő kérdezte, és ha ebben hazudik, akkor minden művészt elárul.
- Hmm, egyre érdekesebb vagy! Gondolom nagy rajongótáborod van itt a suliban! -
Meg valószínűleg azon kívül is. Zalán egyre jobban elvarázsolódott a lány jelenlététől, de persze ő is érezte, hogy rajongása milyen abszurd és plátói.
- Azt hiszem ahhoz egy kicsit több bor, vagy más fog kelleni... Legalábbis eleinte. - Elmosolyodik a kérdésen. Ilyesmin még sosem gondolkozott korábban, de azért eléggé tetszene neki, ha valaha olyan helyzetbe kerülne, hogy azt is lehetősége van kipróbálni. Bár ehhez még egyelőre tuti nem lenne elég bátorsága. Na meg melyik megörökítésre érdemes nő vetkőzne le egy 15 éves fiú előtt?!
- Ahhhaaa, értem én! Talán majd később kedved lesz mégis elárulni. Mondjuk ha elég jól sikerül a rajz. Lehet még meg is gazdagodsz belőlem... vagy én belőled. -
Zalán idővel egyre oldottabbá válik, szeretné egy kicsit megmutatni Júliának, hogy nem csak egy töketlen kisfiú tud lenni, és nem csak feleslegesen pazarolja a lány rá az idejét.
Ahogy Júlia kiengedi a haját, Zalánnak nyelnie kell egy nagyot, majd el is kapja pillantását a lányról. A fenébe! Érzi, ahogy a nyakától felfelé önti el a pír az arcát, és csak remélni tudja, hogy ő nem vette észre.
- Köszönöm. - Elveszi az üveget, és először egy óvatosabbat, majd egy nagyobbat is belekortyol. Elfintorodik a kesernyés ital ízétől. Ez azért más, mint amit apa szokott venni. Mindegy, a célnak megfelel.
- Na jó, lássunk neki! Válassz kérlek egy szimpatikus babzsákot. Én egy felhúzott lábas pozícióra gondoltam, a könyököddel pedig megtámaszkodhatnál magad mögött. Azt te döntsd el, hogy szemből szeretnéd, hogy rajzoljalak vagy inkább oldalra nézel.-

Vattai Júlia
¤outfit¤

Valóban hiányoztak neki. Nem amiatt, mert itt olyan rossz lenne, vagy szeretne inkább máshol lenni, csak jó lenne megosztani velük, amiket megél, egy kicsit beszélgetni, megölelni őket, aztán menni tovább. Persze mindenki azt mondja, hogy ez idővel enyhül majd, meg hogy később már a kastély fog hiányozni, ha hazamegy nyári szünetre, de ezekben ő még nem annyira hisz.
- Neked is volt? - ártatlan kíváncsisággal teszi fel a kérdést Júliának. Érdekli, hogy honnan jöhetett a lány, milyen az eredeti családja, hogyan élt mielőtt Bagolykőbe költözött. Az mindig számít, és mindig hatással van.
- Ohh, milyen megtisztelő! Örömmel ihletődöm meg a jelenlétedtől... Már ha létezik olyan szó, hogy megihletődés...- elgondolkozva néz vissza a másikra, majd elvigyorodik és visszapillant a kezében lévő papírokra. Előhúz alulról egy tisztát, és kikészíti a megfelelő ceruzát is. - Szóval nem állnak sorban a szerelmedért versengő ifjak a hálód előtt rózsával és marcipános csokival? Pedig teljesen így képzeltem el a mindennapjaid. -
Finoman igyekszik tudatni Júliával, hogy nála sikerült az első benyomást kimaxolnia, és nem is kellett túl sokat tennie érte.
- Hát, tudod, a művészvilág mindig is egy kicsit más volt. Kinek ez, kinek az... van, akinek ez is az is... - sejtelmes mosollyal néz Júliára, miközben úgy tesz, mintha nagyon értené, amiről beszél. Nyilvánvalóan semmi rosszat (vagy jót) nem próbált még ki, hiszen ez az első borozgatása is. De az tény, hogy kíváncsi szellem, és valószínűleg pár év múlva ezt a kíváncsiságot ki is fogja elégíteni így vagy úgy...
- Egészen jó ajánlatnak hangzik! Szeretem a titkokat és ezer örömmel elvinnélek vacsorázni. -
Jól érzi magát a lánnyal. Kicsit más ez, mint a korabeliek vagy a srácok. Azt is élvezi, de ez valahogy izgalmasabb. Egy olyan elérhetetlen és mégis vágyott világot jelképez neki Júlia, amiben szívesen tölt időt, és azt az időt próbálja a lehető legjobban kiélvezni.
A lány elhelyezkedik az egyik fotelen, és Zalán is úgy csúszik arrébb a földön, hogy meglegyen a megfelelő szög a munkához.
- Igen, tökéletes. Most viszont készülj fel, hogy nagyjából 45-50 percen keresztül így kellene maradnod. Igyekszem gyors lenni, de ha szép rajzot szeretnél, akkor az legalább ennyi idő lesz. Szóval, mesélj valamit... Például, hogy mit szeretsz csinálni a múzsáskodáson kívül? -
Kortyol még egyet az üvegből, majd nekilát az ábrázolásnak.

Reményi Boglárka¤mood¤

Vészesen közeledett a tanév vége, és ő még közel sem tartott ott, hogy magabiztosan állt volna a vizsgák elé. Valójában az elmúlt hetekben annyi történés érte, rengeteg új találkozás, élmények, megismerések, hogy igazán ideje sem volt a tanulmányaira koncentrálni. Így hát azt tervezte, hogy a mai napon kicsit ráfekszik a Bájitaltan tananyagra és megpróbálja elkészíteni a hagyományos mérgek ellenszerét. Már csak azért is fontos lenne, hogy ez jól menjen neki, hiszen a Bájitaltan tanáruk pont az Eridon házvezetője, és valószínűleg nem nézné jó szemmel, ha Zalán már az első évben besülne a vizsgáján.
Reggeli után össze is szedte a késkészletét, a kesztyűjét és az üstjét, majd elindult az alagsor felé. Nem igazán szeretett erre járni, valahogy olyan sötét és ijesztő volt a hely, de nem nagyon volt más választása, csak itt tudta beszerezni az alapanyagokat és meg is főzni az ellenszert.
Ahogy belépett a laborba szeme elé tárult a rengeteg üvegcse, fiola és tároló, amiből neki majd elő kell varázsolnia a szükséges elemeket. Az üstöt egy mozdulattal felhelyezte a terem közepén lévő mélyedésbe, majd elővette a Bájitaltan könyvét, hogy kikeresse a hozzávalókat.
- Oké, szóval... Bezoár, fagyöngy, gyógynövénykeverék, ízesítő, konyharuha... Mivan? -
Zalán kezdett kétségbeesi, ahogy olvasgatta a receptet. Már az első izzadtságcseppek is legördültek a homlokán. Hát ez nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy én azt elterveztem.