Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=843801#post843801][b]Szávay Edmund - 2022.02.23. 21:34[/b][/url]

A fene sem gondolta, hogy ennyi papírmunka van ezzel az egésszel. Amikor én vizsgáztam, akkor ezeket nem láthattam, hiszen a másik felén voltam a folyamatnak, ott, ahol most Júlia. Vártam vele kicsit, gyakoroltunk pár utolsót vagy csak szimplán beszélgettünk a dologról. Izgatott volt, képzelem mára ez mennyire felfokozódott benne. Saccolok csupán. Pfuhh.
A tortúra végén, amikor a papírok már csak a végső időpontra letisztázására vártak, én is így tettem; vártam. Hogy mire? Magam sem tudom, de bizonyára benne van az, hogy én is valahol lámpalázas lettem. Elvégre, ez az első. Ha elszúrom, akkor... arra inkább nem gondolok. Másra annál jobban. Az van, hogy nem éppen szerencsés helyen élünk, a viharok számát illetően. Igen, vannak, nagyok is, kicsik is, amire azonban nekem kell, annak az ideje nem most van. Így a nagy készülődés közben ezen is törhettem a fejem: ekkor jött el a gondolat, hogy feladom. Végül azonban, a minisztérium tanácsára, sikerült áthidalnunk a dolgot.
Így érkezett el a mai nap is. Az engedélyek készen, az iskolaigazgató pedig biztosította, hogy a mai délutánon a Rét a miénk lesz. Így a legbiztonságosabb, bár az időpont rizikós, amikor Júlia elé toltam három dátumot, ő választott, nem én. Hiába a vizsgák, úgy néz ki, ez jobban érdekli - nehogy ezért a nyakam vegye egy tanára sem. Mivel még élek, így sétálok Nándorral a helyszínre, aki csendes segédje lesz a pillanatnak. Nem rendezkedem sokáig, egy pár, apróbb védőbűbájt szórunk ki csupán, majd az órámra pillantok.
- Mindjárt megérkezik - kivéve, ha valami közbejött. A főzetét még jó múltkor mutatta, rendben nézett ki, nem éreztem rizikót. Most viszont a gyomrom érzem aprónak és a tenyerem izzadtnak. Szép lesz, ha jobban izgulok majd, mint akinek kell. Nagyot sóhajtok végül és utoljára nézek körbe, minden ott van-e, ahol lennie kell. Még a fűszálaknak is arra kell állnia, amerre akarom. Ehh. Az ég tiszta, így bőven elkell majd a segítség a viharral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=843807#post843807][b]Szávay Edmund - 2022.02.23. 23:19[/b][/url]

Csendes beszélgetésbe elegyedek Nándorral, akit félig-meddig sikerült megismernem eddigi munkám során a minisztériumban. Pontosan nem tudom a pozícióját, azt azonban igen, hogy önkéntes, hiszen már akkor is hallani lehetett a nevét, amikor én még azzal a perszónával voltam együtt. Nem egy a társaságunk, a székhely sem, így nem meglepő, hogy elkerültük egymást. Ez azonban nem akadályoz semmit sem, így a téma sokrétű, akad politikai - ezt hamar le is zárom -, társadalmi, meg persze a nők. Házas ember, de elmondása szerint nem vak, így a vigyorunk kicsit szélesebb, amikor megpillantom a távolban közeledni a lányt. Köhintek egyet, majd fordulok is felé, ahogy közelebb ér. Lassan, de biztosan érik a pillanat, amire mindannyian várunk.
- Szép napot neked is - biccentek neki, majd fordulok a kollegám felé. - Ő itt Dobrai Nándor, a mai napon segíteni fog nekünk a vizsga tökéletes lebonyolításában - hagyok időt, hogy bemutatkozzanak egymásnak, ámbár ez rövid és nem is kell elnyújtani, nem közös ebédre készülünk. Azt majd utána, mert az izgalom miatt nemigen ettem sokat, így ha sikerül - fog, mert azt eldöntöttem, ha nem, enni fogok és elviszem majd a lányt is, stresszlevezetőnek. Nándor illedelmesen félre is áll, rákoncentrál arra, hogy amikor majd megadom a jelet, elkezdhesse. Először azonban, pár szót váltanék Júliával.
- Minden itt van? - nem mintha kételkednék benne, nem is kell sok minden, de ne is akkor derüljön ki, hogy jaj, a pálca, amikor már benne van. - De legfőképp, te itt vagy? - mutatok a homlokára, hogy nem árt, ha most a pasik, csajok, tanulás, minden vacak kimegy onnan és csak arra koncentrál, ami történni fog. Az első átváltozás nehéz, utána már csak párszor lát és a világ az övé.
- Átvettünk mindent két nappal ezelőtt. A nyuszit nem tudom garantálni, azt azonban igen, hogy ha bármi kérdésed van, válaszolok rá - az utolsók, mert sosem szégyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=844650#post844650][b]Szávay Edmund - 2022.03.20. 22:50[/b][/url]

Nándor biccent a kishölgy felé, és a kezét nyújtja.
- Dobrai Nándor, ahogy mondta a kollega is, örvendek. És persze szívesen, nem mindennapi felkérés – de nem hiszem én sem, hogy az utolsó. Manapság ez az ország lassan száraznak minősül és nemigen lesznek alkalmas viharok arra, amire a mostani és a jövendőbeli tanoncok készülnek. De ez a jövő zenéje és előre semmire sem iszunk.
- Akkor minden rendben. Nem kell izgulni. Ruhák megvannak, mindent átbeszéltünk. Csak arra koncentrálj, ami vár rád, minden mást most zárj ki – és persze én is. Figyelnem kell és fogok is, eddig azonban nem okozott csalódást, amit kiadtam feladatot, teljesítette és jól. Nem hiszem, hogy ez ma és most fog elromlani, sőt. Vagyis remélem. Mély levegő.
- Nos… hajrá – csak ennyit mondok és közben szépen hátra lépegetek. - Itt leszek, ha bármi rosszat érzel és furát. Vigyázok rád -  nem mintha a félelem jeleit látnám rajta, sőt. Inkább már-már hiányolom. Azonban erre nincs idő, Nándor felé fordulok és biccentek neki, hogy kezdheti. Tőle függetlenül jelzek a lánynak is, aki előhúzza az italt és hamar eltünteti azt, ezzel az egyik legrosszabb részén már túl is van. A viharfelhők gyülekeznek, dagadnak, aki ma nem számolt egy kis esővel, pórul fog járni, de az egész hamarabb fog véget érni, mint bármi más. Csendben figyelem, számolok magamban párat, majd nagy levegőt veszek.
- Most! - utalok ezzel arra, hogy jöhetnek a villámok és Júlia elő is veheti a pálcát, hogy a szíve fölé helyezze. Pár pillanat múlva ki fog derülni az, hogy mennyire biztos az a nyúl. A hideg esőcseppek most nem zavarnak, nem sikerült teljesen tökéletesen száraz viharra, azonban nem rovom fel később sem. Az égen pár, apróbb villámok cikáznak át, majd aztán… érkezik az, amire vártunk. Amiből már Júlia is érzi, hogy eljött az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=845279#post845279][b]Szávay Edmund - 2022.04.07. 11:58[/b][/url]

A vihar körülöttünk, a vihar bennünk tombol. Mindenki feszülten figyel, nekem szinte minden izmom rándul görcsbe, ugrásra készen, mintha most már a kutya lenne elől, ugrásra készen, pedig én vagyok itt, két lábon. Akaratlan lépek közelebb ahogy a lány is, figyelem, ahogy  bájital utolsó cseppje eltűnik. Innen már nincs vissza. A villámok ereje gyűlik, először csak bemutatkozik, majd végül lecsap. Júlia is érzi, hogy ez az amire várt. Nagyot sóhajtok, majd a levegő benn reked, amikor kimondja a varázsigét. És akkor elkezdődik.
- Nagyszerű, nagyszerű - mormolom magam elé. Vizes tincseim tűröm hátra, a viharból ennyi elég is volt. Szép lassan szelídül meg, de észre sem veszem, mert bennem még zakatol az irama. Nem nagyon hallok, hiszen saját szívverésem köszön vissza fülemben, de látom. A francba is, látom.
A lány alakja szép lassan eltűnik, mintha tincsei visszahúzódnának a fejébe, ahogy végtagjai testébe, pedig korántsem láthatom ennyire részletesnek. Mégis, lelassulva látom a világot. Nem idegen neki, mert tudom, hogy van egy képessége, amellyel testét tudja formálni azzá, amilyenné csak szeretné. Ám az mindig humanoid, a leállatibb a patkányképű akárki lehetne csupán. Erre most 20-ra húzott lapot és megfűszerezi az animágiával. Nos...
Közelebb lépek, amikor már a térdemnél nem magasabb, majd végül egészen apró lesz. Bizonyára zavarodott, vagy épp kicsit talán kába is lehet, fogalmam sincs. Leguggolok végül és ha rám néz, a nagy, mosolygó animágus bácsi köszön vissza rá.
- Végtére is, majdnem nyúl lett - csak épp elmacskásodott. Előttem egy igencsak érdekes bundájú macska pihen. Különleges lenne, azonban nem tudom nem észre venni, hogy a bundája tépázott. Mintha... Erről nem volt szó, én azt hittem, hogy haja, arca valamely vonása, vagy bármi más lesz az, ami mégis kiemeli a többi macska közül. A hiányos szőrzet, az alatta pihenő sávok... Elhessegetem a gondolatot.
- Hát, üdv a négylábúak között. Az első nem tart sokáig, de, nos, remélem jól érzed magad - egyelőre hagyom szaladgálni, ha akar. Egy gyors kézfogasára lépek oda segítségünkhöz, majd pillantok vissza a lányra.