Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835872#post835872][b]Bossányi Karola - 2021.08.18. 12:27[/b][/url]

Elrohant megint egy év, ismét a vizsgák ajtajának küszöbén toporogtunk, és egyre jobban izgultam emiatt. Valahogy évről évre nagyobb lett rajtam a nyomás, a tananyag is jóval többnek és nehezebbnek bizonyult, mint elsős koromban, ráadásul a szüleim is egyre többet vártak el tőlem. Bennük már volt is egy elképzelés a jövőmről, szerették a kezükben tartani az irányítást, én viszont meglehetősen tanácstalan voltam, mert sok minden is érdekelt, még sem éreztem úgy, hogy bármiben is kiemelkedően teljesítenék. Vagy ha volt is ilyen, arra még nem jöttem rá. Néha Bencével is beszélgettem arról, hogy szerinte mit is lenne érdemes tanulni, az a pálya is tetszett, amit Ő választott, mégis bizonytalan voltam, hogy mi lenne a jó, miből kellene még többet tanulnom. Jó lett volna újra kikérni a véleményét, de mostanában nem sok ideje jutott rám, mert neki is sokat kellett tanulnia, azt hiszem, hogy túl sokat.
Kicsit deja-vu érzésem támadt, és fel is merült bennem néha a kérdés, hogy vajon tényleg csak ez a gond, vagy netán van valami más is. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lettem volna féltékeny típus, mert kicsit az voltam, de mióta együtt voltunk, már bizonyított, így talán nem is kellett rosszra gondolnom.
Ezeket az elmélkedéseket próbáltam most háttérbe szorítani, amint letelepedtem a réten az egyik fa alá, s előhúzva az egyik tankönyvet, felcsaptam a kijelölt oldalon, majd elmélyülten kezdtem tanulmányozni az ott leírtakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836747#post836747][b]Bossányi Karola - 2021.09.09. 19:30[/b][/url]

Ez a fekete mágia bár amilyen érdekesnek tűnt az elején, olyannyira meggyűlt vele a bajom így a végére, mert teljesen belekavarodtam az anyagba, s többször is újra kellett olvasnom egy-egy fejezetet. Ha nem lett volna olyan helyes mosolya a tanár úrnak, talán fel is adtam volna a küzdelmet, de nem akartam csalódást okozni, sem neki, sem a szüleimnek, és a házvezetőmnek sem. Amúgy is, levitás voltam, vagy mi a szösz, ezért élt bennem a bizonyítási vágy, habár az utóbbi időben nem tűntem ki a tanulmányi eredményeimmel. Kevésbé érdekelt a tanulás, és inkább mindenfelé jártak a gondolataim, például a butik körül. Igen jó lett volna Danával megnyitni az üzletet, de ahhoz sok pénzre lett volna szükség, apáéktól meg nem kérhettem csak úgy. Persze, ha Bence majd jó szakmát tanulna ki, és jól keresne, akkor tudná támogatni az üzletet...ez a gondolat persze csak váratlanul villant be, meg is lepődtem magamon, hogy néha mik is jutnak az eszembe.
El is hessegetve a gondolatokat, inkább tovább koncentráltam az okkultizmusra, próbáltam koncentrálni minden betűre és szóra, de egyszer csak muzsika csendült fel a közelben, igen vidám dallam, amire aztán fel is kaptam a fejemet. Oldalra pillantva megláttam egy arcot, ismerősnek tűnt, csak a név nem ugrott be, mert a névmemóriám nem volt olyan jó, de az biztos, hogy már láttam ezt a srácot valahol, talán az ebédlőben, vagy a cukorkaboltban. Míg ezen morfondíroztam, láttam, hogy közeledik, kissé össze is ugrottak a szemöldökeim, mert nem nagyon értettem, hogy mi történik most. Csak úgy random elkezd nekem játszani? Fura egy srác. Ettől függetlenül azért elmosolyodtam, mert imponált az, hogy szívesen eljátszana nekem egy dalt, csak úgy.
- Még ilyet se kérdeztek tőlem - nevettem el magam, aztán - mintha látványosan gondolkodnék - az államat kezdtem ütögetni bal kezem mutatóujjával.
- Hm, legyen mondjuk aaa Nyolcvan knútnak negyven a fele! vagy, ne! Inkább játszd el nekem a Csitári hegyek alatt című dalt - mosolyogva csuktam össze a könyvet, s egyik lábam a másikon keresztezve, kíváncsian figyeltem a hegedűs fiúra, hogy vajon tényleg el tud-e játszani egy ilyen szép dalt, vagy csak viccelődik azzal a hegedűvel a kezében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838224#post838224][b]Bossányi Karola - 2021.10.17. 14:43[/b][/url]

- Na jól van, nagyon kíváncsivá tettél - hihetetlen, de eddig se történt velem ilyen, hogy valaki csak úgy a semmiből elém állt volna egy hegedűvel, mondván hogy eljátszik nekem egy dalt. Bárki bármit is mond, ez irtó cuki volt, azonnal mosolyt csalt az arcomra, és jó érzéssel töltött el, ráadásul egész helyes volt ez a srác.
- Akkor  ezt most becsukom, és kezdheted is - a művészt nem illik ugye megvárakoztatni, és teljes figyelmet illik szentelni a munkásságának, már csak ezért is csuktam be a könyvem, s raktam azt magam mellé. Ezt követően egyik lábam átraktam a másikon, s kényelembe helyezve magam, kíváncsian vártam a nótát.
Amíg felvette a pozíciót, addig bevallom, egy kicsit nevetnem kellett, nem rosszból, hanem inkább csak azért, mert valahogy túl komolynak tűnt az, ahogyan a hegedűt a vállához helyezte. Valamiért vártam a csattanót, hogy majd egy rém rossz előadást hallhatok, de amint játszani kezdett, meglepődtem, s a nagy mosoly el is tűnt, helyette őszinte érdeklődéssel, és csodálattal hallgattam a dalt. Olyan gyönyörűen játszotta, hogy még a karom is libabőrös lett, úgy átjárta a zene mindenem.
- Húúú - ámulva először csak ezt tudtam mondani, mert tényleg ritkán lehetett hallani ennyire jó muzsikát. - Ez nagyon gyönyörű volt! Igen persze, de ülj ide le - megpaskoltam a magam mellett lévő üres helyet, kicsit arrébb is csusszantam, hogy legyen helye, ha úgy dönt, hogy helyet foglal, ezután végig hallgattam a másik dalt is, s ahogy a végére ért, megtapsoltam.
- Bravó! Tényleg ügyes vagy! Hogy is hívnak? - kíváncsiskodtam, s a kezem nyújtottam felé - Az én nevem Karola, és máris levettél a lábamról - mosolyogtam rá őszintén. - Mond csak, ez a hobbid, hogy előugrassz egy fa mögül, és mindenkinek játszol? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838258#post838258][b]Bossányi Karola - 2021.10.17. 19:07[/b][/url]

- Hihetetlen, nagyon tehetséges vagy és ezt most komolyan mondom - ismételtem magam, mert nem lehetett szó nélkül hagyni ezt, amikor ilyen gyönyörűen játszott azon a hangszeren. Tényleg ritkaság volt ez, hogy valaki ennyire tudott a hegedűn játszani, ezt pedig díjazni kellett.
- Oláh Adrián? Hát ezért voltál olyan ismerős! Klaudió a rokonod, meg Milán professzor? - kíváncsian pislogtam rá, miközben próbáltam hasonlóságot találni közöttük. Nekem úgy tűnt, hogy a professzorra talán még hasonlít is, ám Klaudióra egyáltalán nem hajazott, neki totál az ellentéte volt, ez a srác nagyon helyesen mosolygott. Jó, volt benne egy kis csibészség, de helyes volt, s azt hiszem, azzal , hogy ezt megállapítottam magamban, még nem követtem el bűnt, valószínűleg Bence is meglátta egy lányban a szépséget. Most is biztos Lillával dolgozott a projektfeladaton.
Egy pillanat erejéig el is kalandoztak a gondolataim, de aztán visszaterelődött a figyelmem erre a vidám srácra, aki a semmiből csak úgy jött, és engem is jobb kedvre derített. - Már értem, akkor ez amolyan ösztönző program, és visszaigazolás neked, hogy van miért csinálnod. Ez jó módszer, tetszik - mosolyogtam rá - Én meg már azt hittem, hogy ezzel udvarolsz - fűztem hozzá nevetve, közben hogy kényelmesebb legyen, egyik kezemmel megtámaszkodtam a padon és jobban Adrián felé fordultam.
- Nem mindig, csak most, tudod, vizsgaidőszak, sok-sok vizsga - sóhajtva mutattam fel neki az éppen aktuális tankönyvet, amivel vagy már találkozott, vagy ha még nem, hát előbb utóbb majd fog. - Nagyon szigorú a tanár, de komolyan, rémes - forgattam meg a szemeimet. -  Aha, levitás vagyok - nevetve bólintottam. - Bár sokak szerint jobban illene hozzám az eridon. Na és Te? Ha épp nem hegedülsz, akkor mivel ütöd el az idődet tanulás mellett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839497#post839497][b]Bossányi Karola - 2021.11.28. 19:34[/b][/url]

- Akkor most már értem, hogy miért csengett olyan ismerősen a neved. Klaudió jó arc - mondtam egy kicsit nevetve, mert fura egy figura volt a srác, annyi szent, de azért általában meg tudta nevettetni a többséget. Orbán Gábrielhez viszont még nem volt szerencsém, talán, ha kétszer láttam őt a folyosón elhaladni, de az óráin eddig még nem vettem részt.
- Meg ám, azért ez elég érdekes helyzet lehet gondolom, mármint, hogy most akkor emiatt előnyben részesülsz-e, vagy inkább hátrányban. Remélem, a többiek azért nem cikiznek emiatt - természetes, hogy felmerült bennem ez a kérdés, hisz a tanulók többsége ilyen volt. Valakit kipécéztek és akkor piszkálódtak rajta, Adriánnak meg ilyen szempontból nem biztos, hogy jó volt a helyzete. Mondjuk, nem gondoltam volna azt, hogy kihasználja a rokoni szálait, és emiatt előnyben részesül, de a többiekben ez egész biztos, hogy felmerült. Ennek ellenére reméltem, hogy nem zaklatják ilyesmivel, mert ahhoz egész rendes és jólelkű srácnak tűnt.
- Csináld is, szerintem abszolút van hozzá tehetséged - ismertem el egy mosollyal ismét, mondjuk úgy tűnt, hogy talán van kellő önbizalma a srácnak ahhoz, hogy ezt tudja is magáról. - Akkor plusz pont  - nevetve kacsintottam rá, utalva ezzel arra, hogy a zenéjével udvarol. Ebben még semmi sem volt, hogy egy kicsit évődtem vele, a szívem ettől még Bencéé volt.
- Gyógynövénytan most épp, de legjobban a repüléstantól félek, az elméleti részétől  - meséltem újdonsült ismerősömnek, s ha már így szóba elegyedtünk, jó lett volna tudni, hogy pontosan hová is tartozik. - Eridon? Nahát! Képzeld, egyszer a házam tagjai megszavazták, hogy köztük is a legeridonosabb vagyok,  talán házat tévesztettem - meséltem nevetve a fiúnak, majd tovább hallgattam, hogy épp mikor mivel szokta elütni az időt.
- Tanultam zongorázni gyerekkoromban, meg énekelek, de csak hobbi szinten. Egyszer az egyik sráccal, Marcival csináltunk egy zenekart, de nem lett belőle túl sok minden - mosolyodtam el haloványan, azt hiszem, azután döntöttem úgy, hogy inkább hanyagolom a zenét, és csinálok valami mást.
- Mostanában rajzolgatok inkább, szeretnék majd egy divatházat létrehozni mágusoknak az egyik barátnőmmel, Danával. Te mivel akarsz majd foglalkozni a suli után, van már terv? - pillantottam rá kíváncsian, mondjuk le mertem volna fogadni,hogy a zenével.