Zippzhar Mária Stella

Éppen kint sétáltam a tűző napon, amikor megláttam valami kék csillogó felszínt, és hallottam a gyerekzsivajt. Közelebb mentem, és elállt a lélegzetem. Egy medence! És ez még nem minden. Már kezdtem egyedül érezni magamat az angolságommal, és erre mit hallok? "Tudod én amúgy is Angliában nevelkedtem, így még nagyon is szoknom kell, itt ezt a meleg időjárást." Szerintem beszélek velük. Hogyha jól látom ők is Levitások. Legalább az egyikőjük. Érdekes. Még sosem láttam őket. Igaz, főleg a könyvtárban szoktam téblábolni. Felszaladok a fürdő ruhámért, és lejövök beszélgetni és úszkálni.
-Szervusztok!-köszöntem.- Angelica vagyok, Levitás. Még csak idén jöttem, és bocsi, hogy idetolakodtam. Jól hallottam, hogy Angliából jöttél? -kérdeztem a fiút, aki elég megszeppent arcot vágott. Nem is csodálom. Én se örülnék egy magamfajta alaknak, de hát én már csak ilyen heves természetű vagyok.

Zippzhar Mária Stella és David Clark

A felvett tantárgyaim:
A mágia elmélete és gyakorlata
Bájitaltan
Bűbájtan
Elfeledett Varázslatok Tana
Legendás Lények Gondozása
Mugli-és mágusismeret
Önismeret
Repüléstan
Sötét Varázslatok Kivédése
Eléggé zsúfolt órarendem van. Egyébként jó is hogy kérdezed. Ugyanis éppen egy talált tankönyvnek keresem a gazdáját. Ha jól látom, akkor egy levitás volt az illető aki a könyvtárban hagyta ezt a Legendás Lények Gondozása tankönyvet. Nem a tiétek véletlenül? Persze az se baj ha nem. Bizony, nagyon nagy a kastély. Szerencse, hogy még nem kellett időnyerőt kérnem az órákra.-talán egy kicsit hadartam. Hiába, amikor a mugli iskolában néztük a Harry Pottert, már akkor is rám ragadt Hermione stílusa-Furcsa nem, hogy a muglik mi mindent tudnak a világunkról, és mégse szólnak semmit? A volt osztálytársaim között csak egy, ha volt olyan, aki hitt a mágiában.

David Clark és Mária Stella

Egy kicsit fáradt lettem, így hát egy kissé kótyagosan válaszolgattam a kérdésekre.-Olyan 8 körül járhat. Mennem kell lassan asztronómia órára. Apropó tanóra. A kérdésedre válaszolva, a sötét varázslatok kivédése a kedvencem. Igazából, ha megfigyeléseim helyesek, akkor nem muszáj be mennem, hisz annyi szorgalmim van tartalékra is, hogy untig elég. Ha szeretnétek segíthetek nektek is, elvégre egy házbeliek vagyunk.-ezt gyorsan elhadartam, majd egy ásítás közepette hozzátettem-Nem ártana enni valamit, de mivel mindjárt becsöngetnek, ezért inkább megoldom óra után.-Davidnek válaszolva-Nem feltétlen izgulok a vizsgák miatt, hiszen nem mindenből kell írni, de ettől függetlenül én csak szeptemberben tudom őket megírni.-Nem is sejtettem, hogy ennyi kérdést tesznek fel, amíg nem figyelek.-Ha nyaralásról van szó, általában haza megyünk Cornwallba, az ősi családi házba.-Szólt az aznapi utolsó órát jelző csenő, és én egy félmosollyal, és egy gyors-Majd még találkozunk-felkiáltással elballagtam szépen a kastély felé. Tényleg jó lenne majd még találkozni velük. Egész jól elvoltunk. Remélem tényleg nem kell aggódnom a vizsgák miatt. Hiába, a mugli suliban is minden dogát túl reagáltam, aztán mind kiváló lett. Az is jó ötlet volt, hogy rendezzünk valami kirándulást az iskolában. Talán a házvezetők bele is egyeznének, és így a házak egy kicsit összekupálódhatnának.

Lily manó

Friss levegővel telik meg a tüdőm, és gyenge szellő viszi a hajamat. Olyan jó kint lenni!
 Lily mellettem magyarázza az eseményeket, szokásához híven néha kívül állóként emlegetve saját magát. Ez most már egészen kevésszer fordul elő, ahogy hallom. Érdeklődve figyelek fel néhány részletre.
 Fogadni mernék, hogy a sulival kapcsolatban túloz, és sejtésem be is igazolódik, ezért lassan megingatom a fejemet, aztán egy időre elfelejtem.
 Apám, legalábbis az elbeszélés szerint, nagyon megváltozott. Felmerül a gyanú, hogy nem szabad akaratából tett ilyet. Ő nem robbantana fel egy iskolát csak azért, mert a lánya két hónapig kómában volt! Vagy mégis? Ez már nem derül ki.
 Elmosolyodok, amikor Lily azt mondja, szeret. Legszívesebben megint megölelném, de félek, összeroppantanám szegénykét.
 Inkább tovább hallgatom, halkan hümmögve. Azt hiszem, nincs semmi szabály a házimanó "tartásra" vonatkozóan az iskola házirendjében. Mindenesetre ezt még meg kellene beszélni az igazgatóval, meg persze a Házvezetőmmel. Ő biztos megengedné. Az igazgatót még nem ismerem. Első dolgom lesz megkeresni őt holnap!
 Kíváncsian nézek a manóra, amikor az elzárkózásról beszél. Furcsa, igazán furcsa. Apám nem szeret folyton baglyokat fogadni. Na mindegy, most túl sokat gondolkodok, az ilyenek ráérnek később.
 Lily felé fordulok, és tárgyilagosan, egy széles mosoly kíséretében elmondom neki, hogy mi a helyzet.
- Figyelj. Igazán sajnálom, ami történt. De! Örülök, hogy látlak. És nagyon szivesen elfogadom a szolgálataidat. Első "parancsom" - Rajzolok nagy idézőjeleket - az, hogy keresd meg az igazgatói irodát. Utána pedig hozd ide Zhippzar Mária Stellát akár a föld alól is! Örülnék, ha vele jönne Moon Jun Seo is. Hozd őket ide, mondd meg, hogy én keresem őket. Köszönöm Lil. És még valami! - Mondom gyorsan, mielőtt még el tűnne.
- Itt van neked csokis süti. Elhoztam egy kis dobozzal a konyháról. Egyed csak meg. Szia! - Integetem el a manót.

Zippmancs és Moongas

Nagyjából egy órája, hogy Lily elment. Már már azon gondolkoztam, hogy magam is a srácok keresésére indulok, amikor a siető Máriát pillantottam meg.
 Amikor lelassít, majdnem elmegy mellettem, d aztán észrevesz, és megszólít.
- Szia! Persze, üljünk le. - biccentek a kérdésére, bár láthatólag csak udvariasságból kérdezte meg, mert azonnal le is ül. Én pedig mellé.
- Még meg kéne várni Moont. Utána elmondom. - Mondom, miután végignézem a lány arcát. Hosszú napja lehetett, ma nem sokszor futottunk össze. Talán a gyógynövénytan volt az egyetlen. Nem sokára betoppan a fiú is, én pedig köszönés után belevágok a sűrűjébe.
- Az a helyzet, hogy lesz egy manóm. - Zárom talán túl rövidre a témát. Valószínűleg azért, mert a láthatóan félálomban lávő Máriát nem szeretném tovább altatni. Azonban mégis belebocsátkozok a részletekbe.
- Lilyvel biztos találkoztatok. Ő hívott ide titeket, remélhetőleg nem volt a terhetekre. - Mosolyodom el. Lily bizonyára megkínálta őket sütivel, és sokat kotyogott, ahogyan én ismerem. Vettem egy mély levegőt, és tovább magyaráztam.
- Ruhát kapott, mert nem akarta felrobbantani a sulit. Mármint az otthoni, sulival kapcsolatos dolgokat. Aztán úgy döntött, engem akar szolgálni. Ezt persze még megbeszélem Miss. Eleonore-ral, és az igazgató úrral, csak gondoltam, előbb elmondom nektek is. Na, mit szóltok? - Hangom tárgyilagos, de egy kis izgalom kihallatszik belőle.
 Holnap sűrű napom lesz, sok órával, de időt kerítek a házvezetővel való találkára. Remélem sikeres lesz, és befogadja Lilyt.
 A nagyobb feladat persze az igazgató úr lesz, de ő már csak később lesz beszélgetőtársam. Most kíváncsian nézem Moongasékat, hogy mit szólnak a hírhez.

Pai

Amikor a holdmedencéből kiérek, utolér a hatalmas búbánat. Eddig bírtam, hogy Moon ennyire megváltozott. Könnyek szöknek a szemembe, úgy megyek lassan a réten át. Csak kóválygok, közben pedig hullanak csendben a könnyeim. Nem én voltam a hibás! Nem tehetek sem erről, sem pedig arról, hogy oly sokszor történik velem rossz dolog. Minden felfogás kérdése, és ez nekem nem túl fényes.
 Egy-egy rosszabb időszak után jön egy barátkozós, vidám szakasz. Ezek mindig feldobnak, és a következő rosszat már jobban viselem. Remélem egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz akkora ugrás a kettő helyzet között, és akkor nem érezném magamat balszerencsésnek. Mondjuk most sem annak érzem magamat, hanem elkeseredettnek.
 Gondolataim közül egy apró szárnysuhogás zökkentett ki. Már nem könnyezek, úgyhogy tisztán látom otthoni baglyunkat, Pihét. Meglepődök, mert már régen nem kaptam anyától levelet.
 Amit pedig Pihe nyújtott át, tőle jött. Kicsit remegő kézzel kibontottam, és elkezdtem olvasni anya kicsit akadozó írását.

"Kedves Angeli!"- csak ő hív így-
Azért írok, mert történt pár dolog, ami téged is érint. Tudod, még te kérted, hogy írjak le mindent. Candy sajnos meghalt. Nem betegségben, tudod, már idős volt. Ne aggódj, nem szenvedett sokat, csak elaludt.
 A másik pedig egy talán még ennél is rosszabb hír. Apádat, és a csoportot elkapták, ítélet még nem született, lehet, hogy nekünk nem is mondják meg.
 Sajnálom, hogy nem a reggeli postával küldtem Pihét, de akkor kaptam a hírt Robertről.
 Remélem nálatok minden rendben, és nem ilyen ott az élet. Persze itt sem rossz, ne aggódj! Üdvözlöm Moont, mondd meg neki, várjuk a szünetekben.
 Ölel:

Többször megálltam az olvasással, mert nem bírtam.
 Meghalt Candy. Az egyik kedvenc kutyám volt. Elkeseredek, és már kisebb lendülettel nézem a sorokat.
 Apám híréhez érve ismét elakadok. Örülnöm kellene neki? Mégiscsak az apám! Miért fáj az annyira, hogy elkapták, méghozzá jogosan? Nem, nem tudom. Így, kétszeresen sokkolva erőltetem szememet az utolsó pár sorra. Bár ne tettem volna.
 Moon említésére ismét eltörik az a bizonyos mécses, a levelet pedig összegyűröm, és kezemet ökölbe szorítom. Meg kell nyugodnom! Nem sírhatom el magamat itt, a rét kellős köze... késő.
 Hirtelen tör ki belőlem minden, és az sem állít meg sírásomban, hogy lépteket hallok hátam mögül.

Pai

Mikor a lépések elhalnak, és gazdájuk megszólal, meglepetésemben elállnak a könnyeim. Egy zsebkendőt halászok elő talárom mélyéről, közben a levelemet leejtem. Nem nyúlok utána, nincsen rá szükségem.
 Orrfújás után piros szemmel felnézek a macskás fiúra, aki meglepett az érkezésével. Nagyon gyakran futunk össze, igaz, még csak kétszer találkoztunk, de akkor is. Nekem ez a kettő is sok. Vagy csak én vagyok újabban ennyire zárkózott, hogy csodálkozom azon, ha valaki odajön hozzám? Talán nem is fontos ez.
 Kérdésére picit megingatom a fejemet, és veszek egy mély levegőt, hogy ne kezdjek el megint sírni.
- Kicsit hosszú. Vagyis talán inkább bonyolult. - Megeresztek felé egy gyenge mosolyt. Nem szeretném untatni, sem pedig az idejét lopni. Egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsi arra, mi történt velem.
 - Nem hinném. Hacsak nem tudsz holtakat feltámasztani, vagy emléket a jelenbe hozni... - Igen, megint kezdem túldramatizálni a dolgokat.
 Amikor a negyedévesek elhaladnak mellettünk, grimaszolok, és megint megcsóválom a fejemet.
- Nincs jobb dolguk? - Teszem fel a költői kérdést. Ekkor pillantom meg a fiú kezében a könyvet, amit pont úgy fog, hogy nem látszik a címe.
- Mit olvasol? - A hangom már azinte teljesen tiszta, talán csak egy kicsit remeg.

Kincső
Mandragóra rágcsálás

Amikor megbeszéltem a tanárral a részleteket, még boldog mosollyal az arcomon mentem órákra másnap. Amikor azonban teliholdkor bevettem a számba a növény levelét, és a leve elérte a nyelvem, háromszor átgondoltam, akarom-e én ezt. Végül arra jutottam, igen. Szereztem egy holdnaptárat, bejelöltem a mandragórarágás végét, és belevágtam a napba.
 Most már minden órának vége, én pedig a hidegben sétálgatok, és olvasgatom a bájital hozzávalóinak listáját. Némelyiknél felvonom a szemöldökömet, hogy ezt majd hogyan oldom meg, de a kihívás csak még izgalmassá teszi gondolom.
 Iszok egy kis vizet a kulacsomból, de ez csak kicsit enyhíti a levél rossz ízét. Sebaj, majd hozzászokok.
 Így sétálgatok a hóban, amikor meglátom az egyik háztársamat. Más helyzetben nem mennék oda, de most bármit megtennék, hogy az ízt elfelejtsem.
- Szia! Angelica vagyok. - mutatkozok be, és próbálok nem túl sok mandragóraszagú levegőt ráfújni a lányra. Elfintorodok, de utána megint megszólalok.
- Milyen volt a szünet? Egyébként bocsi, hogy így lerohantalak. - teszem hozzá kicsit nevetve.

Kincső
Mandragóra rágcsálás

A rágcsálórontás hallatán felnevetek, de kezemet a szám elé teszem.
 - Nem, szó sincs ilyesmiről. Mandragóra levelet rágok, és teljesen önszántamból. - mondom valamiért nyugtató hangnemben. Mintha ezzel megmagyaráznék bármit is!
 Elmosolyodok, és elképzelem a jelenetet, amint Fülöp és Kedves egymást kerülgetik. A jelenet talán újabb kacagásra adott volna okot, ha nem harapok rá a levél egyik erére, ezzel elrontva a kedvemet.
 - Az enyém a szokásos módon telt. Anya, a kutyák, Lily és én. - Moonról nem teszek említést, pedig szívesen beszélnék róla is.
 A fogyókúra említésére elmosolyodok, és iszok még egy korty vizet.
 - Nem terveztem fogyókúrázni. Hogyha láttad volna, mennyit ettem reggelire, nem hinnéd ezt. - Reggel valóban szinte mindenből ettem egy kicsit, hogy elnyomjam az ízt, de nem jött össze.
- Azért rágok mandragóra levelet, mert - nyelek egyet - animágus szeretnék lenni.

Lilla