36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 23. 19:52 | Link

Pai

Amikor a holdmedencéből kiérek, utolér a hatalmas búbánat. Eddig bírtam, hogy Moon ennyire megváltozott. Könnyek szöknek a szemembe, úgy megyek lassan a réten át. Csak kóválygok, közben pedig hullanak csendben a könnyeim. Nem én voltam a hibás! Nem tehetek sem erről, sem pedig arról, hogy oly sokszor történik velem rossz dolog. Minden felfogás kérdése, és ez nekem nem túl fényes.
 Egy-egy rosszabb időszak után jön egy barátkozós, vidám szakasz. Ezek mindig feldobnak, és a következő rosszat már jobban viselem. Remélem egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz akkora ugrás a kettő helyzet között, és akkor nem érezném magamat balszerencsésnek. Mondjuk most sem annak érzem magamat, hanem elkeseredettnek.
 Gondolataim közül egy apró szárnysuhogás zökkentett ki. Már nem könnyezek, úgyhogy tisztán látom otthoni baglyunkat, Pihét. Meglepődök, mert már régen nem kaptam anyától levelet.
 Amit pedig Pihe nyújtott át, tőle jött. Kicsit remegő kézzel kibontottam, és elkezdtem olvasni anya kicsit akadozó írását.

"Kedves Angeli!"- csak ő hív így-
Azért írok, mert történt pár dolog, ami téged is érint. Tudod, még te kérted, hogy írjak le mindent. Candy sajnos meghalt. Nem betegségben, tudod, már idős volt. Ne aggódj, nem szenvedett sokat, csak elaludt.
 A másik pedig egy talán még ennél is rosszabb hír. Apádat, és a csoportot elkapták, ítélet még nem született, lehet, hogy nekünk nem is mondják meg.
 Sajnálom, hogy nem a reggeli postával küldtem Pihét, de akkor kaptam a hírt Robertről.
 Remélem nálatok minden rendben, és nem ilyen ott az élet. Persze itt sem rossz, ne aggódj! Üdvözlöm Moont, mondd meg neki, várjuk a szünetekben.
 Ölel:
Anya


Többször megálltam az olvasással, mert nem bírtam.
 Meghalt Candy. Az egyik kedvenc kutyám volt. Elkeseredek, és már kisebb lendülettel nézem a sorokat.
 Apám híréhez érve ismét elakadok. Örülnöm kellene neki? Mégiscsak az apám! Miért fáj az annyira, hogy elkapták, méghozzá jogosan? Nem, nem tudom. Így, kétszeresen sokkolva erőltetem szememet az utolsó pár sorra. Bár ne tettem volna.
 Moon említésére ismét eltörik az a bizonyos mécses, a levelet pedig összegyűröm, és kezemet ökölbe szorítom. Meg kell nyugodnom! Nem sírhatom el magamat itt, a rét kellős köze... késő.
 Hirtelen tör ki belőlem minden, és az sem állít meg sírásomban, hogy lépteket hallok hátam mögül.
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. szeptember 28. 18:43 | Link

Angel

- Kiolvastam... nincs több oldal. - bámulta reggel a kezében tartott könyvet. Lehet már hetedszerre olvasta el, de mindig így reagálta le. Aztán kijelentette saját magának, hogy ő bizony nyolcadszorra is kiolvassa, de nem ma, sok még amit ki akar olvasni. Így történt, hogy délután a jó időt kihasználva a rétre sietett, hóna alatt az első kezébe akadt olvasnivalójával.
Elkezdett volna keresni egy helyet ahová letelepedhet, mikor észre vette a síró Angelicát. Persze hogy egyből, nem arra gondolt, mi lehet pontosan majd a könyvben. Elindult a lány felé, miközben a zsebében zsebkendő után kutatott.
- Hé, mi a baj? - kérdezte, mikor már mellette volt. A zsepi kutató akciót elvetette, mert valószínűleg nem volt nála, vagy csak nem talált. Oké, alig ismerik egymást, lehet nem fog válaszolni a kérdésére, de azért jól eshet az embernek ha valaki rákérdez ilyenre mikor látja hogy baj van.
- Tudok valamiben segíteni? - és ez se biztos, de azért egy kérdést megér. Inkább, minthogy egyszerűen itt hagyja. Akkor se hagyja ott, mikor pár negyedikes rájuk néz, és hangosan uuu-zni kezdenek. Higgyenek amit akarnak, nem ismerik őket, vagyis Paithoon-t biztos nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 28. 19:27 | Link

Pai

Mikor a lépések elhalnak, és gazdájuk megszólal, meglepetésemben elállnak a könnyeim. Egy zsebkendőt halászok elő talárom mélyéről, közben a levelemet leejtem. Nem nyúlok utána, nincsen rá szükségem.
 Orrfújás után piros szemmel felnézek a macskás fiúra, aki meglepett az érkezésével. Nagyon gyakran futunk össze, igaz, még csak kétszer találkoztunk, de akkor is. Nekem ez a kettő is sok. Vagy csak én vagyok újabban ennyire zárkózott, hogy csodálkozom azon, ha valaki odajön hozzám? Talán nem is fontos ez.
 Kérdésére picit megingatom a fejemet, és veszek egy mély levegőt, hogy ne kezdjek el megint sírni.
- Kicsit hosszú. Vagyis talán inkább bonyolult. - Megeresztek felé egy gyenge mosolyt. Nem szeretném untatni, sem pedig az idejét lopni. Egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsi arra, mi történt velem.
 - Nem hinném. Hacsak nem tudsz holtakat feltámasztani, vagy emléket a jelenbe hozni... - Igen, megint kezdem túldramatizálni a dolgokat.
 Amikor a negyedévesek elhaladnak mellettünk, grimaszolok, és megint megcsóválom a fejemet.
- Nincs jobb dolguk? - Teszem fel a költői kérdést. Ekkor pillantom meg a fiú kezében a könyvet, amit pont úgy fog, hogy nem látszik a címe.
- Mit olvasol? - A hangom már azinte teljesen tiszta, talán csak egy kicsit remeg.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék