Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834297#post834297][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.13. 19:51[/b][/url]

Azt tanácsolták neki, hogy foglalja le magát. Jó, és mivel? Minden épeszű diák ilyenkor menne tanulni, vagy épp bővíteni a tudását valami mással, mint a könyvek. Beadott egy, szerinte tök elfogadható ST beadandót, így úgy érzi, egyelőre kötelessége rendben van. Mármint, nem azért tette, mert fosik, hogy megint megszívatja a tanár vagy úgy meghúzza, hogy még az unokái jegyei sem lesznek jobbak trollnál, á nem. Ki tudja, lehet a tanár épp motiválja? Ezen ő hangosan röhögne, ha bárki is felvetné, de szerencsére senki nem beszél vele ilyen csúnyán. Nagyon tanulásról sem, jó idejét egyedül tölti, mert elvan ő magában, mintha muszáj lenne. Nem sérti, nem bántja, mert már külseje miatt sem nagyon mernek semmit, ez a világ ilyen. Ami a szívén, az a száján és hasonlók, pont ez jellemzi azt is, mit mutat magából. Ma nagyjából semmit. Fekete, láncok, csak a megszokott, nem lehet minden nap parádé. Vagyis, inkább mondhatni, hogy nem illik. Még a végén nem szólna akkorát.
Kicsattog a kastélyból, hogy elbújjon kedvenc helyére, hogy elröffentsen egy bagót, meg úgy, kicsit érje a nap is. Amennyit megy, pont annyira nem kapta még le a bőrét, nem mintha kreol szeretne lenni vagy bármi, csak éppen kint most érdekesebb, mint bent. Nincs semmi izgalmas, azon kívül, hogy valakik éppen versenyt futnak odabent. Ebbe csak addig szállt be, míg leért a lépcsőn és visszafogta magát, hogy kitegye az egyik elé a lábát, de mérlegelve a fokokat, lehet instant kitörte volna az illető a nyakát, így moderálta magát. Füttyögött nekik pár sort, majd haladt a célja felé. Éppen már fordul rá a kis útjára, amikor meghallja a zeneszót. Megtorpan, egyik lába a levegőben mellé és végül úgy pördül, hogy azt is lendíti mellé, mintha piruettezni akarna. Ismerős neki a dallam, mintha már hallotta volna valahol. Billeg rá egy-két sornyit, majd mint valami kopó, megindul a cél felé. Léptei elnyúltak, kényelmesek, hamar rá is talál, a muzsika hangja erősödik, ő meg ott áll az idegen csaj mögött. A zenével sosem volt baja, csak nemigen ért hozzá, de aztán ki tudja, mi lesz még belőle. Megvonja a vállát, hogy akár kell közönség, akár nem, ő becsattog a csajszi elé, ledobja magát törökülésbe elé. Könyökeit támasztja térdeire, állát ejti tenyereibe és úgy figyel. Még dúdol is mellé, ha a csaj elsőre nem szúrja ki, bár az nehéz.
- Ez melyik zene? - érdeklődik végül belekotyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834465#post834465][b]Theodore B. Marchetti - 2021.07.18. 11:59[/b][/url]

Ha valaki egyedül akar lenni, akkor szerinte a rét nem a legjobb hely erre. Sőt, megkockáztatja, az iskola sem. Mindenhol, mindig van valaki, még a szobákban is, a klotyókban főleg. Neki ezzel nincs gondja, de ahogy a lány néz rá, szinte azonnal levágja, hogy őt viszont igen. Ez ilyen. Kezdi megszokni a meresztett szemeket a látványra, amit okoz, bár itt, vélhetően az a gond, hogy nem számított közönségre. Pedig, még a legrosszabb utcazenészek is kapnak egy-egy embert, akinek vagy tetszik, vagy azért nézi, mert nem akarja elhinni, hogy mersze volt ide kiülni és ezt művelni. Ez már csak ilyen, az utcán mindenkinek van egy kis fenéknyi helye, hogy azt művelje, amit akar. Addig, ameddig be nem viszik, ha csúnyát csinál.
A lány azonban nem. A zene kellemes, a hangja is, de azt azonnal elvágja, amint leül mellé. Kár érte, mert saját dünnyögése már kevésbé kellemes tónus, mint az előbbi, de nem hagyja abba. Ahogy a dölöngélést sem, látványosan nem zavartatja magát, mert ő zenét akar hallgatni. Néha nem ártana megkérdeznie másokat, hogy ők mit akarnak és mit nem, mert eléggé önzően dönt folyamatosan, hogy ráerőszakolja a társaságát másokra. Ez van? Ezt kell szeretni? Pontosan. Minden bizonnyal erre még rá fog faragni, de nem most. Mi történhet? Összepakol a csaj és lelép egy másik helyre, ahova Teddy már nem fogja követni. Azért nem bolond, nem fut senki után. A dalocska, dal nélkül folytatódik és ér véget végül. Dúdolása is elmarad és kicsit féloldalasan áll meg, mintha a muzsika végével fagyott volna bele a mozdulatba, de végül visszaegyenesedik és nemes egyszerűen tapsol párat. Jó közönség, amúgy. A lány tekintete a láncokra vetül, az övé meg az arcocskára, majd rázni kezdi a fejét.
- Nem, nem, neeehh… ó – szinte oda lehet képzelni egy kicsi villanykörtét, amely épp fényt varázsol a sötétségbe. - De, de, deee. Ezt énekelte Freddy Mercury! Tudooom – vidul fel az arca, mintha csak valami talány lenne, amit meg kellett fejteni. Ismeri, már csak látásból persze, mert itt, ebben az országban ez hatalmas élmény és emlék még mindig, hogy valaki, akinek nem anyanyelve egy dal, ezt előadta. Mivel zenei ízlésébe beleillik a Queen, a legtöbb dolgot ő is ismeri, még ha nem és totális rajongó. - Csak innen, tőle – teszi hozzá. - Nem vagyok magyar, nekem itt minden új, ami ilyen dal – nem zavarja a mély, perdülő hang, amit vélhetően idegességében csinál a lány. Továbbra sem moccan, sőt, mintha még kényelmesebben ücsörögne.
- Tudsz még ilyet? - mintha csak joga lenne kérnie bármit is. Úgy néz ki, a zene most felkeltette az érdeklődését és leköti. Csoda!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837094#post837094][b]Theodore B. Marchetti - 2021.09.20. 10:31[/b][/url]

Így se keltették mostanság. Az egy dolog, hogy nem szobatársa teszi, hanem olyasvalaki, akiről nem hitte, hogy megint itt, a körletben fogja látni. Először majdnem lecsapta, mert hirtelen kelt fel, hiszen mélyen volt az álma, másodjára kellett idő, míg agya betöltött és felfogta egyáltalán, mi történik. Hogy hova és micsodát? Legszívesebben berántotta volna maga mellé, hogy megmutassa, mennyre kényelmes, puha és meleg az ágy, milyen jót lehet benne aludni, azonban inkább a csaj rángatta ki onnan. Volt egy kis hiszti, na.
Végül csak felöltözött. Van nála pulóver, de a kezében lóg, mert agya addig nem jutott el, hogy azt fel is kell venni. Ásítozik, haja szénakazal, szemei álmosak. Mondhatni, egész békés létforma most, a légynek sem ártana, ha az is hagyná aludni.
- Biztos nem mehetünk el kávéért? - mormogja a lány felé, majd szemeit dörzsöli meg. Ki akart térni a konyha felé, de Júlia azt mondta, erre nincs idő, így is késésben vannak. Honnan? Miért? Miért nem érti az egészet? Aztán csak elmagyarázza. Ekkor röhögött fel, azonban, amikor komoly arcot kapott válasznak, kapcsolt, hogy ez nem kamu. Harmatot kell gyűjteni. Mi a fasz.
- Értem én, hogy be akarsz vágódni, de muszáj? - muszáj tuti, mert itt vannak. Elnyom még két ásítást, amikor megérzi, hogy megrángatja a póló ujját. Libabőr járja át, hűvös van és nagyon reggel. Megáll és a másikra pillant. Miközben magyaráz, végre kapcsol és belebújik a sötét, kissé elnagyolt pulóverbe. Olyan meleg és puha, lehet állásban fog elaludni, vagy a fűben. De nem, már kezd ébredezni és onnantól nincs megállás. Majd alszik este.
- Balról, jó. Ez a bal? - még meg is emeli a kezét, mert kinek mit jelent a bal, ugyebár. Még mindig túl szürreális és a csaj még mindig nem röhögi ki, hogy bedőlt. - Ó, jólvan már. Nem bántom a hülye harmatodat – morog, majd megindul. A pulóver zsebéből túrja ki a pálcáját, majd gyújt fényt és néha megállva guggol le, hogy keresgéljen. Egyre már rálépett, érzi a cipőjén, de erről most mélyen hallgat és tovább halad. Végül guggolva marad megint és egy csillanó pontra irányítja a pálcát.
- Áhhá, megvagy! - morogja, mint valami vadász, majd kissé felegyenesedik. - Asszony! Itt a harmatod, gyereeee – kezd éledezni, nem vitás. Jobb, ha az előtt lelik meg ami kell, mielőtt végigcsörtet a maradékon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838020#post838020][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.12. 22:36[/b][/url]

Nem nagyon fogja fel vagy nem akarja azt, amit Ramóna szemében lát. Azt látja, hogy a csajnak ha lenne még kicsivel több mersze, már csak a hátát mutatná neki és messzire menne. Vagy legalább azt mondaná, hogy húzzon a francba. Nem venné a lelkére, küldték már el és el is fogják, ebben szemernyi kétsége sincs. Azonban a lány csak nézi őt és talán próbálja felfogni, hogy mit is lát. Igazából ő tényleg olyan, mint a kutya a kerítés mögött: azt hiszik mindenkit széttép, akkora hanggal tud ugatni, aztán ha eltűnik a kerítés, ugyan nem tojik be, azonban nem is nyakra támad. Sőt mi több, egész barátkozó típus. De a stílusa ezzel jár, azokat pedig, akik hasonlók hozzá, nem egyszer hiszik erőszakos állatoknak. Mint a nagydarab benga motorost, akiről előbb hiszik el, hogy embert eszik, mintsem azt, hogy odahaza várja öt kismacska, akiket dédelget. Ez ilyen. Neki tetszik a zene, tetszik, ha valaki zenél, olyankor pedig ott van. Van az ő házukban is egy csávó, aki random szokott koncertezni a klubhelyiségben, néha úgy rázza a fejét, mintha minimum Slipknot élőn lenne, oda sem neki. A vibe megvan.
Az, hogy azt már nem ismerte fel elsőre, mit játszik, nem meglepő. Kis segítséggel azonban egy nevezőre jutnak és ezt a lányon is látja. A riadt szemek kicsit eltűnnek, még ha örülne is neki, hogy valaki felismerte amit játszik. Nem is azért, mert olyan nagyon híres – az, persze, hogy az – hanem inkább azért, mert eltalálta a hangokat, a ritmust, mindent. Szóval igen, végre van valami, amivel nem a frászt hozza rá, hanem jót tett. Ez kész öröm, ilyenre mondják a csíra gyerekek, hogy holnap esküvő, mert elértek valamit egy csajnál. Szerencsére neki nincsenek ilyen hátsó gondolatai.
- Szuper! Azt ismerem. Meg láttam amikor pálinkát ivott. Mármint csak így videón – mert élőben eléggé fura lett volna. Mondjuk simán elment volna koncertre, de nem élt már akkor Freddy, mikor ő a világra érkezett és fel is fogta volna, hogy hol van. Aztán kicsit felvilágosítja a csajt, miért ennyire kultúrparaszt és műveletlen. Oké. Még mindig azt hiszi, hogy meg fogja enni? Komolyaaaannnnn. Ő? Kenyérre lehet kenni.
- Akkor tudsz még Queen-t? Vagy ilyen magyar valamit. Azokat nem ismerem – mintha csak diszkóban lenne és a DJ-től próbálná kérni a kedvenc számát, amit senki más nem ismer. - Vagy felőlem a Wonderwall-t is nyomathatod. Azt ismeri mindenki, elcsépelt, de jó gitárra – mutogat is. Hát, ha ez kell, ő magyaráz a másik helyett is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838053#post838053][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 22:09[/b][/url]

Lehet, hogy vissza kellett volna feküdni, ha nem tartott volna attól, hogy a csaj a fején fog ugrálni és követeli, hogy azonnal mozduljon meg. Megint ásít egyet, a hasát vakarja, mindent csinál, csak nyitva maradjanak a szemei. Ez van, ha egyszer lusta akar lenni, akkor a sors nem engedni neki és kihajtja a rétre, hogy harmatot szedjen. Harmatot. Ennél rosszabb már mi lehet?!
- De én most akaroooom – hisztizik lágyan egy sort, azonban nem kezd se toporzékolni sem semmi mást. Eleve azért nem, mert nem olyan fajta – jobbára – másodjára pedig azért, mert már messzebb voltak, vannak a konyhától, mint a céltól, semmi értelme kétszer fordulni. Ha egyszer bemegy, akkor ott is marad és ahogy most elnézi a másikat, ezért a fejét tépné le, vagy minimum a szemét kaparná ki. A friss levegő kicsit már hasznosabb, mint a kávé, de nem fog rá nemet mondani, ha ezzel végeztek.
- Ez gáz. Remélem semmihez nem kell ilyen idiótaság – mormog. Persze, a harmat más, nem egy doga, amit le kell adnia. Ha ezen múlna, ő nem vágódik be senkinél sem soha, mert annyi biztos, ő nem fog keresgetni semmit sem. Akkor dögöljön meg a bíró lova is. - Ennél szopatósabb feladatod nincs? - mert miért ne lenne? Lehet hétfőn a déli szelet kell majd gyűjteni vagy a rellonosok könnyeit, esetlen napfényt, egy vödör piszkos gondolatot. Ezek után már mindent el fog hinni, ha hajnalban megint az ágya mellé áll. Kérdés, hogy akkor megteszi-e azt, hogy visszaalszik azzal, miszerint hagyják a hülyeségekkel.
Megkapja az instrukciókat, onnantól lefele bámul és keres. Aprót sem talál, nemhogy harmatot. A fény gyújtása után már neki is könnyebb, kutat, eltapos kicsit mindent is. Ilyenkor oldalra sandít, azonban Julcsa is igencsak el van foglalva, így nem vesz észre semmit. Vagy de, de mellékes. Valamit csak találnak ketten nem? Mikor végül sikerrel jár, nem rest azt hangosan is közölni. Nem moccan a helyéről, ácsorog és várja azt, hogy ott teremjen mellette. Nem telik bele sok időbe, most jót mondott, nem lepi meg.
- Óóó, nagyon sokkal jössz. Írom a számládhoz, aztán majd beadom és akkor… - vigyorodik el, mintha attól kellene tartania, jönnek a mocskos részletek. Na nem így hajnalban, hanem egy szép napon. Zsebre vágja a kezeit, ahogy nézi, hogy hogyan készül ezt bedönteni. Felhorkan, amikor végül azzal a mozdulattal cseszi szét a cseppet. Röhögne, de félti a kiálló részeit, így csak szusszanva guggol le mellé és a hátára simítja a kezét.
- Na, na, na, hát miket mondasz – rázza meg a fejét, mintha ő nem lenne ennyire mocskos pofájú. - Szusszanj egy nagyot na, ne hisztikézz. Nézd, nem is kell messzire menni, ott még nem trappoltunk végig – mutat előre, de nem biztos, hogy az ott tényleg harmat. - Vagy arra – fordul a másik irányba. Lehet letaposták mindet? - Jó, menjünk egy fokkal beljebb, de szerintem együtt. Mert hát… - lenéz a cipőikre, amelyek nedvesek. Mind a ketten szépen gyűjtöttek harmatot, csak nem jó helyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=838474#post838474][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.23. 16:28[/b][/url]

Most, hogy már nincs annyi csipa a szemében és úgy felfogja, hogy egyáltalán milyen nap van, máris okosabb. Felrémlik neki, hogy egyszer talán említette vagy olvasta valahol, mindegy, az a lényeg, nem először hallja, hogy ilyen idiótaságok kellenek hozzá. Ha jól rémlik neki, a harmat mellett bele kell köpni abba a bájitalba, szóval tökre gusztusos lé lesz majd.
- Nem, nem éri meg nekem – utal arra, hogy ő a hülye, amiért nem alszik még, hanem itt van és komolyan próbálkozik azzal, hogy olyat gyűjtsön be, amiről álmodni sem tudott eddig. Nem lesz belőle animágus, ellenben a lánnyal, akiből igen, mert szorgalmas és csinálja. - Honnan tudod, hogy kicsi, szőrös nyuszi? Ezt így eldöntötted? - felvonja a szemöldökét. Nem utal semmi más állatra, nem hülye, még a végén belőle lesz idő előtt kicsi, szőrös valami, ami csak vinnyogni tud majd. Na azt nem. A hideg miatt, meg emiatt is megborzong, de azt nem hallja, hogy mit morog a másik. Tölcsért formál kezéből és öregesen teszi oda füléhez, miközben közelebb hajol.
- Haaaa? Kicsit hangosabban, nem hallok a jobb szememre – hunyorog is mellé, majd fáradt nevetéssel engedi le a kezét és indul el, ha már ez véresen komoly esemény és nem fog tudni semmivel sem hatni arra, hogy ezt vegyék meg egy boltban. Már ha lehetséges. Lehet közel és távol nem lehet ilyesmit kapni. Pedig mennyivel könnyebb lenne! Még ki is fizetné, fél kiló, fél üveg, így sem tudja, hogy mennyi kell. Egy csepp? Húsz? Ha most megkérdezi, akkor végképp azt mondja, hogy rinyálni tud csak.
- Lehetőleg semmilyen – egyszerűsíti le a kört, mert azzal nem rontja el azt, hogy melyik szín megy mihez. Bár tény és való, fele olyan komoly szavait fel se kell venni. Ámbár az azutániakat már annál jobban. Teddy sokak számára könnyen megismerhető figura, olyan, aki szarik mindenre, éli a világát és senki és semmi nem parancsol neki. Akit talán gonosznak hisznek és lelketlennek, pedig szó sincs róla. Igenis tud ilyet és ugyan így lepi meg vele a világot, mint most Julcsát. Ahogy nagy, értetlen tekintetével találkozik, úgy vigyorog rá. Igen, tud seggfej lenni, bunkó, de olyan is, aki a nagyobb jó érdekében tud normális is lenni. Hogy itt mi a nagyobb jó? Inkább ki se mondja, maradjon a nyugalom.
- Na azért túlzásokba ne ess. Nem cuki voltam, csak rendes, hogy megóvtalak az agyvérzéstől – rázza meg a fejét, mert messze van ő a cukitól, még akkor is, amikor alszik. - Remek. Kezd átázni a cipőm – nem kezelte le bűbájjal, csak a bakancsát, de az se az igazi. Majd gyakorolja. Feláll ő is, majd elindul vele és a kaja és kávé említésére fájdalmasan nyög fel. - Kell kávéééé. Meg kaja, uhh, rántotta, szalonnával. Le ne késsük mert sikítok – mintha azt mondaná, akkor majd ő hisztizik és káromkodik. Lehet meg fog történni. Addig viszont elindul lassan, lefelé nézve. Amint megleli az elsőt, kicsivel előttük, megáll és finoman megfogja a karját.
- Ni, ott van három is talán. Mennyi kell még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=840699#post840699][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 21:40[/b][/url]

Forgatja itt a szemeit annyira, hogy egyszer ki fog akadni neki, komolyan. De nem, nem áll le vele vitázni, mert akkor meg az lesz a baj. Ó nem, ennyire ő sem hülye. Most.
- Ööö… nem? Mondjuk ebben a játékban szar vagyok, ha rád nézek, téged látnak. Bár a lányok szereti a cicamicázást is, lehet valami puha és cuki kismacska leszel, aki mindenkinek tud dorombolni, de jaj, ha mérges lesz, kikaparja a szemeit – még az ujjait is begörbíti, mintha karmok lennének, aztán röhögve engedi le a kezeit. Fogalma sincs, mi lesz a másik, neki ehhez szegényes a képzelete. Ha meg arról kell beszélni, mit láthat tényleg az, aki ránéz, illetlent mondana. Nem, nem szabad. Akkor lehet már most ki lenne kaparva a szeme.
- Sok? Láttam már olyat – vonja meg a vállát. Sőt, meztelen pasit is, most mit kell ezen izélni? Így lettek teremtve, így aztán ez a természetes. Szó szerint. Szóval korábban és mással kell felkelnie, hogy őt zavarba hozza. Aztán ki tudja, ha olyat lát, akkor épp hogy reagál rá. Lehet valakit kiröhög, lehet valakinél elakad a szó.
A szó azonban most is elakadt, csak nem az övé. Júlia ledöbben, hogy tud normális is lenni ez a gyerek, még Teddy is kicsit magán, mert nem sűrű ez, de hahó, amúgy mikor volt az mondva, hogy ő gonosz? Sose volt az, csak éppen teljesen máshogy fejez ki mindent, többek között egy vigasztalást is. Egy temetésen is röhögni képes, persze, hogy amit eddig ismertek belőle, azzal nehezen lehet összeegyeztetni azt, amit most csinált. A megjegyzésre azonban felfújja a képét, mint az a hülye hal és morcosan néz.
- Te meg így olyan vagy, mint egy ráncos öregasszony – „pukkad” ki, amikor megcsipkedi és még a helyét dörzsölgeti. - Há komolyan. Miért annyira hihetetlen, hogy nem vagyok egy a méteres faszok közül? - van itt elég, azt tudja, akiknek nemhogy kedves szavuk, de gondolatuk sincsen. Ha már kint vannak, míg megleli az új cseppet, előbányász egy cigarettát és az ajkai közé tűzi.
- Tudod mit? Késsük le, látni akarom – főleg enni. Mondjuk fogalma sincs, hogy mit tud főzni és mit nem, vagy az mennyire ehető. Már az, hogy neki és őt szolgálja ki, elég indok. Közben megvan a csepp is, előszedi az öngyújtót és hátrébb áll, mert ha megint elcsesződik és hiszti lesz, lehet nem lesz kedves. Csak itt gyújt rá, biztos távban.
- Óóóó akkor ügyesnek kell lenned. Szerintem itt az összes többit letapostuk, szar lenne tovább menni addig, ameddig megint szép fű van meg dér. Szóval, hajrá, ügyesen. Ne úgy fogd, így – mutogat is, mint egy rendes munkásember, aki csak néz, de nem dolgozik, csak szereti nézni azt, aki igen. Helyette persze, ez evidens. Amikor azonban megvan a cseppecske és emeli a fiolát, tapsolni kezd.
- Gratuláloook! - engedi le végül a kezeit. - És ebből lesz a bundád? Vagy ez az idegeidre kell? Azt asszem még nem is mondtad. Azt meg pláne nem: kell még máskor is szedned? - mert akkor nem fog felkelni, a-a, másnál alszik, hogy meg se találják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=847039#post847039][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.30. 23:01[/b][/url]

Gyere ki a rétre velem!
Ott zöld a fű és süt a nap | kinézek ma

Csodálatos nap, napsütés, kellemes, de nem fojtogató meleg és zöld fű. Délután, minden gond után, a tanulást bent hagyva, békésen. Háztársak, mosolyok és persze, idill. Igazából tökre elhiszi, hogy ez egy álom, bár be kell vallania, kevés balhét ért meg az eridonos falak között. Hmm. Lehet elromlott?
- Ide kellene egy medence. Olyan lábáztatós, és minden gondunk megoldódna - magyarázza ezt úgy, mint a nagy lakásberendezők akárhol, és éppen a milliós telket rendezik be minden jóval. Pedig csak a fűben ül, éppen módszeresen próbál kibontani egy üdítőt, de annak letört az a kis nyomorék füle, így a fagyis kanalával nyomja befelé. A medencéhez megvan a mezítlábas mivolta, jobb lábán pirosra, a bal lábán feketére lakkozott körmökkel, ez pedig a kezén pont ellentétesen van. Nem vitte ma túlzásba a züllést és a megbotránkoztatást, de nem is akarta kihagyni a random kis valamit. Beállt a cipekedők mögé, majd visszament a konyhába és hozott pár dolgot. Nassolnivaló, innivaló, összegyűlt pár dolog, mire ideért. Amikor azonban érdeklődött, hogy miért is és kit ünnepelnek, azt a választ kapta: ez csak úgy. Hja! Ez lehetne minden napos!
- Fent hagytam azt az átkozott fadarabot, valakiii? Mentsen meg a szomjúságtól - lógatja be a kezét, hogy lássák a flakont és hátha másnak több esze van, hogy egy mágusképzőben _kell_ a varázspálca. Nem arra van, hogy dobverőként pörgessék, ugye. Ugye?