36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 72 73 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. augusztus 18. 12:27 | Link

Adrián

Elrohant megint egy év, ismét a vizsgák ajtajának küszöbén toporogtunk, és egyre jobban izgultam emiatt. Valahogy évről évre nagyobb lett rajtam a nyomás, a tananyag is jóval többnek és nehezebbnek bizonyult, mint elsős koromban, ráadásul a szüleim is egyre többet vártak el tőlem. Bennük már volt is egy elképzelés a jövőmről, szerették a kezükben tartani az irányítást, én viszont meglehetősen tanácstalan voltam, mert sok minden is érdekelt, még sem éreztem úgy, hogy bármiben is kiemelkedően teljesítenék. Vagy ha volt is ilyen, arra még nem jöttem rá. Néha Bencével is beszélgettem arról, hogy szerinte mit is lenne érdemes tanulni, az a pálya is tetszett, amit Ő választott, mégis bizonytalan voltam, hogy mi lenne a jó, miből kellene még többet tanulnom. Jó lett volna újra kikérni a véleményét, de mostanában nem sok ideje jutott rám, mert neki is sokat kellett tanulnia, azt hiszem, hogy túl sokat.
Kicsit deja-vu érzésem támadt, és fel is merült bennem néha a kérdés, hogy vajon tényleg csak ez a gond, vagy netán van valami más is. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lettem volna féltékeny típus, mert kicsit az voltam, de mióta együtt voltunk, már bizonyított, így talán nem is kellett rosszra gondolnom.
Ezeket az elmélkedéseket próbáltam most háttérbe szorítani, amint letelepedtem a réten az egyik fa alá, s előhúzva az egyik tankönyvet, felcsaptam a kijelölt oldalon, majd elmélyülten kezdtem tanulmányozni az ott leírtakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. augusztus 20. 23:22 | Link


Zselyke. || Dress. || Bulinóta.


Sosem hitte volna, hogy egyszer ő fog olcsó, kínai strandpapucsban végig csattogni a kastélyon és kimehessen medencézni az eridonos apukáival, pajtásaival. Amikor átlépte a varázsvilág határát, egyfajta félelem lengte körbe. Meg volt győződve arról, hogy őt biztos szigorúan fogják fogni és mindenki faarccal fogja üdvözölni itt. Erre bekerült a leghiperaktívabb diákok házába, ami rohadtul ellentéte annak, amit ő elképzelt.
Kasmír vörös fürdőruháját felvette, amelyet aznap délelőtt vásárolt magának Bogolyfalván, mivel nem vitt. Mágiát jött tanulni a Bagolykőbe, nem úszni.
Ezek s hasonló gondolatok cikáztak fejében, ahogy törülközőjét, és naptejét szorongatva fekete rövidnadrágban, pólójában -alatta természetesen bikiniben- vágtázott végig a kastélyon.
Céljához közel hangzavar ütötte meg a füleit s már tudta, jó helyen járt. Megérkeztekor rengeteg arcot vélt felismerni, akivel vagy futólag vagy csak látásból ugyan, de ismerték egymást. Egy szabad székre lepakolta mindenét, illetve gondosan ráhajtogatta pólóját is. Bogolyfalván aznap nem csak fürdőruhát vett, hanem mellé egy naptejjel is gazdagodott, amiről nem tudja azóta sem elképzelni, miért is mágikus. Egy dolga van a naptejnek: védeni. Ezenfelül milyen extra van benne? Majd kiderül, mivel karjait kenegetve merengett el ezen is.
Az üdítők felé vette az irányát, útközben intett néhány vele szembejövőknek mosolyogva, aztán limonádéját szorongatva állapodott meg egy lány mellett, akit talán Zselykének hívtak. De lehet Zsófi volt. A névmemóriája mindig is vetekedett az aranyhalak memóriájával. Bárcsak azok az aranyhalak elefántok lettek volna.
- Szia - köszörülte meg torkát, nagy bátorságot véve magán és ő tette meg az ismerkedés első lépését: A köszönést. Nem csak szimplán köszönt Zselykének vagy Zsófiának, akit látott többször is az Eridon tornyában, de A köszönés jelentőségteljesebb egy sima hellónál. Auróra legalább is így volt vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. augusztus 25. 20:57 | Link


dübörög a vizsgaláz ┇ de rajtam nem fog


Itt az év vége, nagyon robog a vizsgaszekér, csak akik húzzák, azok roskadnak bele és nyúlnak ki a végén. Néha komolyan azt hiszem, hogy valakit ravataloznak, úgy kuksolnak egyesek és merednek maguk elé. Két szobával arrébb lakó eridonos tag folyamat a klotyón trónol mert szalad a bele, olyan ideges. Ma megveregettem a vállát, hogy legrosszabb esetben újrajárja az évfolyamát, bele nem fog halni, erre olyat nyögött, menten azt hittem, hogy papot kell hívni hozzá. Túl komolyan veszi vagy én túl lazán? Fene se érti ezt, nem is akarom. Amit tudok, azt tudok, amit nem, azt ebben a pár napban már úgysem verem bele a fejembe, ha akarom se. Csak rosszabb lesz, összekutyulom azt is, ami eddig tiszta. Neeem, nem, ma azon vagyok, hogy szebb legyen a világ. Egyik kezemben fogom az én mátkám, vagyis a hegedűt, a másikban a vonót és áldozatra várok a réten állva. Elkaptam egy elsős kislányt, aki miután megijedt, örült, egy egymásba gabalyodó párnak is játszottam, ők nevettek, úgy néz ki, a zene csak jó az idegekre, így aztán, nem vonom én el ezt senkitől sem. Körbeforgok, miközben agyalok a következőn, mert magamba is elkezdem, nem arról van szó, amikor kiszúrok egy csajszik. Szegény, ott gubbaszt a fa alatt elveszve, könyvvel a kezében. Tehát ő is elkapta a lázt, értem én. Nemes egyszerűséggel battyogok oda hozzá, oldalról, hogy ne azonnal lásson, majd a vállamhoz illesztem a hangszert és csak pár hangot húzok le, egy teljesen ártatlan, vidám dallam, semmi több. Közben sunnyogok felé, mint egy rendes szerencsétlen, hogy jönnék én, csakhogy hozzám vágja a könyvet vagy sem, jó kérdés. Még egy kis dallam, majd lejjebb hajolok.
- Elfáradnak a szép szemeid ezektől a randa betűktől. Tarts egy szünetet velem és súgd meg, mit hallanál szépkisasszony – kacsintok rá, majd kiegyenesedem, hogy totálisan komolyan veszem, de ha nem választ, akkor majd én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2021. augusztus 26. 02:23 | Link

MinJae

Hosszasan nézem a tekintetét, hátha megtalálom benne a fenyítés, fegyelmezés bármi jelét, de vagy nagyon jól titkolja, vagy egyáltalán nincs szó ilyenről. Amióta a színjátszókört vezetgetem, na meg átestem néhány csalódáson az itt tanuló diákok jóvoltából, valahogy az emberismeretem is hosszas fejlődésen ment keresztül. Elég fájdalmas volt, de a sok áldozat után elővigyázatosabb lettem, és talán erősebb is. Egyre több teher, váratlan késszúrás kell ahhoz, hogy sírni tudjak. Lehet, hogy csak a könnyeim fogytak el mostanra. De tény és való, hogy jobban olvasok mások tekintetében, mint korábban. Öregszem... és MinJae arca most őszinte hozzám, legalábbis így látom. Vagy csak túl megbocsátó a szüleinek, na de hát végül is itt van, elengedték. Nagy harc valóban nem lehetett. Tudom, hogy mennyire fontosak a szabályok és a hagyományok azokban a társadalmakban, de úgy látszik, megtörik a jég, ha kell.
- Ja értem. Hát, legalább kiegészítitek majd egymást. Unalmas lenne, ha a tudásoddal az árnyékukban kellene élned. Az csak jó, ha valami újat tanulsz, és nem feltétlenül az ő útjukat követed - állapítom meg hangosan. Elmosolyodom, amikor a Bagolykőről hallok. - Lehet, hogy nem a legnagyobb, de nekem hidd el, hogy elég zegzugos, és ennyi év után is mindig találok új arcokat. El se tudom képzelni, hogy milyen lehet például a Roxfort - sóhajtok egy nagyot, ahogy a távolba révedve álmodozni kezdek róla. Kész álom válna valóra, ha oda vettek volna fel. Nem mondom, hogy rossz sorom van itt, de mégiscsak az egyik leghíresebb iskola a világon, és ahogy hallottam, sokszorosa a mi létszámunknak, hát még a kastély mérete. De már azt is lehetetlen elképzelnem, hogy milyen egy nyüzsgő nagyvárosban élni. A családom egy része Kárpátalján él, na arról aztán sok minden eszébe jut az embernek, de az nem, hogy fejlett ország lenne. Pesten se az úri negyedben laktam. Legalább nem a nyócker. Aztán csak mosolyogva konstatálom, hogy sikerült összeszednie már magát.
Míg a könyvemmel foglalkozik, amit nyugodt szívvel hagyom, hogy elvegyen, az övét nyitom fel. Nem lep meg, hogy tele van sárkányokkal, de leginkább a rajzaira lennék kíváncsi, mert ha jól láttam, némi művészi vénával is bír. Remélem, hogy egyszer talán megosztja velem, mondjuk a dicséretben nem vagyok a legjobb. Meg úgy az érzelmek kimutatásával se biztos, hogy tőlem nyerné a legtöbb önbizalmát. A karakterekkel kicsit gondban vagyok, de inkább nem jelzem neki, hogy rossz üzletet kötöttünk, mert az illusztrációk cserébe mindenért kárpótolnak. Próbálom előhívni a sárkánytan tudásom, ami bár nem a legtökéletesebb, de egész sok minden megmaradt belőle. Az alapján könnyű kitalálnom, hogy miről van szó az oldalon, vagy épp miről nem tanultunk még. Féloldalasan a fiúra pillantok, de mivel látom, hogy borzasztóan belemerült az olvasásba, csak akkor akarom megzavarni, amikor már végzett vele. Szép ábrázolások, színes kavalkád fogad, a sok olvasástól számomra is hamar elrepül az idő. Aztán kikívánkozik a kis megjegyzés, amivel talán valami olyat mondok, amitől leesik az álla.
- Az az igazság, hogy borzasztóan félek a sárkányoktól. Szerintem elájulnék, ha megjelenne velem szemben. Bármikor támadni képes, hatalmas vadállatok lényegében. A képeken viszont gyönyörűek - ismerem be neki, kissé szégyenkezve, kissé viszont háborogva, utolsó tagmondatommal viszont igyekszem már előre csillapítani a kedélyeket. Remélem, hogy meg tud győzni az ellenkezőjéről.
- Rossz embert kérdezel - vonok vállat egykedvűen. - Nem szoktak beavatni, ha szerveznek valamit. Nem vagyok egy központi, híres figura. Ha van valami nagyobb buli, azt nem lehet nem észrevenni, ne aggódj - vigasztalom, de ha menni akar, hát nem csinálok belőle nagy ügyet. Végül is megnézegette a könyvem, amit a leginkább akart.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. augusztus 29. 20:15 | Link

Betti
jaj úgy élvezem én a strandot



Nem bókoltam eddig eleget neki, hogy mennyire csinos, így menet közben sem voltam rest megjegyezni, hogy jól áll neki a ruha. Bár én ezekhez nem értek és igazából beismerem, elfogult is vagyok már nagyon régóta vele szemben. Ha egy zsákot húzna magára, akkor sem néznék másképp rá, mint most, szóval, talán ezzel jóval könnyebb, hiszen nem kell azon görcsölni, hogy mit is vegyen ki a szekrényből. Vagy valami ilyesmi.
- Tudom, hogy nem. Deee, tud úgy nézni, hogy annak tűnjön. Vagy nem is tudom, lehet csak ilyen az arca – vonok vállat. Nagy gondok eddig nem voltak, sőt, le sem szidott még, mert én sok vizet nem zavarok az iskola életében. Mármint, szeretem, ha történik valami és ott is vagyok, csak a rossz fát nem én keresem és hordom a tűzre, azt meghagytam másoknak. Illetve, nem is az, hogy meghagytam, hanem nem is volt sosem érdekem, hogy hordjam. Inkább a szerencsétlen voltam mindig, akivel történtek a dolgok, hol fért volna bele más. Akkor még össze is törtem volna magam, amilyen a szerencsém. Akadnak elegen, akik szeretnek rombolni és káoszt okozni.
Megérkezve hagyom, hogy nézzen körbe, én már láttam sötétben és világosban is, bár nem eleget. A színek sokkal szebbek most, hogy az idő is passzol hozzá és a kastély sem alszik, hanem nagy része idekint héderezik. Bolond is, aki kihagyja, én mondom! Megrázom magam nevetve, amikor pár csepp mégis landol rajtunk. Engem aztán sosem zavart, az eső ugyan más, ha éppen bőrig ázok, de mondjuk nyáron, ha előtte épp megfőttem a saját levemben, akkor pontosan jól jön. Szóval, ez is a móka része. Nekem a póló és papucs mellett a nadrág már fürdésre alkalmas, visszafelé majd megszáradok előtte a napon és nem csöpögöm teli a vizet, így aztán, sokat nem kell lehúzni majd magamról.
- Ezzel én is így vagyok. De előttünk az egész nap, szóval… - nézek végig a kínálaton, szinte sorrendet csinálok a fejemben, hogy ezt elsőre, aztán azt, és a többi. Viszont nem szeretnék én választani, mivel kábé minden is érdekel, nem kérdés, hogy mennyire nem fogok ellenkezik.
- Menjünk. Meleg van úgy is, utána meg jókat lehet enni – bólogatok, majd megfogom a kezét és elindulok egy árnyékos pontra. - Itt azért le tudunk úgy pakolni, hogy nem lesz vizes semmi. Mint egy strandon. El ne felejtsük letakarni törölközővel és senki sem látja meg – nevetek, hogy ezt tanultam meg elsőnek a magyar nyarakból: a lopásgátló törölköző. Azóta már láttam „extrém” módszereket is, mint mikor egy testes asszony pelenkából túrta ki az aprót a fröccsre, vagy az a fura kulacsszerű valami a nyakban, amivel fürdenek is. Érdekes dolgok ezek. Amint lepakoltuk a cuccot, lerúgom a lábamról a papucsot és elkezdek kibújni a pólóból. Aztán ezt a vállamra csapom és a saját törölközőm terítem le a földre, majd állok meg, amint letettem rá a dolgaim.
- Én kész vagyok – ekkor esik le, hogy fogom őt látni pillanatok múlva. Érzem, hogy ég az arcom és a fülem, így igyekszem nem bámulni őt, de mosolygok. Csodálatos lesz, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. szeptember 9. 19:30 | Link

Adrián

Ez a fekete mágia bár amilyen érdekesnek tűnt az elején, olyannyira meggyűlt vele a bajom így a végére, mert teljesen belekavarodtam az anyagba, s többször is újra kellett olvasnom egy-egy fejezetet. Ha nem lett volna olyan helyes mosolya a tanár úrnak, talán fel is adtam volna a küzdelmet, de nem akartam csalódást okozni, sem neki, sem a szüleimnek, és a házvezetőmnek sem. Amúgy is, levitás voltam, vagy mi a szösz, ezért élt bennem a bizonyítási vágy, habár az utóbbi időben nem tűntem ki a tanulmányi eredményeimmel. Kevésbé érdekelt a tanulás, és inkább mindenfelé jártak a gondolataim, például a butik körül. Igen jó lett volna Danával megnyitni az üzletet, de ahhoz sok pénzre lett volna szükség, apáéktól meg nem kérhettem csak úgy. Persze, ha Bence majd jó szakmát tanulna ki, és jól keresne, akkor tudná támogatni az üzletet...ez a gondolat persze csak váratlanul villant be, meg is lepődtem magamon, hogy néha mik is jutnak az eszembe.
El is hessegetve a gondolatokat, inkább tovább koncentráltam az okkultizmusra, próbáltam koncentrálni minden betűre és szóra, de egyszer csak muzsika csendült fel a közelben, igen vidám dallam, amire aztán fel is kaptam a fejemet. Oldalra pillantva megláttam egy arcot, ismerősnek tűnt, csak a név nem ugrott be, mert a névmemóriám nem volt olyan jó, de az biztos, hogy már láttam ezt a srácot valahol, talán az ebédlőben, vagy a cukorkaboltban. Míg ezen morfondíroztam, láttam, hogy közeledik, kissé össze is ugrottak a szemöldökeim, mert nem nagyon értettem, hogy mi történik most. Csak úgy random elkezd nekem játszani? Fura egy srác. Ettől függetlenül azért elmosolyodtam, mert imponált az, hogy szívesen eljátszana nekem egy dalt, csak úgy.
- Még ilyet se kérdeztek tőlem - nevettem el magam, aztán - mintha látványosan gondolkodnék - az államat kezdtem ütögetni bal kezem mutatóujjával.
- Hm, legyen mondjuk aaa Nyolcvan knútnak negyven a fele! vagy, ne! Inkább játszd el nekem a Csitári hegyek alatt című dalt - mosolyogva csuktam össze a könyvet, s egyik lábam a másikon keresztezve, kíváncsian figyeltem a hegedűs fiúra, hogy vajon tényleg el tud-e játszani egy ilyen szép dalt, vagy csak viccelődik azzal a hegedűvel a kezében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. szeptember 10. 20:16 | Link


x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity


Ne! Csak ne. Tényleg, ő sem tudta, hogy miféle isteni sugallat miatt ébredt olyan korán és indult el a rétre jógázni. Mint minden normális ember, nem? Nem?
Mindegy.
Céltudatosan baktatott kifelé és azon merengett, vajon többször is lesz még olyan buli, mint a múltkori nyárzáró a réten. Kellemes időtöltés volt és sajnos le is égett, amiért most már van egy kis színe. Végre nem vetekedett bőre árnyalata a boltokban kapható fehér disznózsír színével. Ez azért jó, de ha választhatott volna a finom barnulás és a leégés között az előbbit választja. Nem nehéz kitalálni, hogy azért lett csak egy kis színe, mert rákvörösre bulikázta magát a többiekkel. Bosszúja pedig este beteljesült és hamar ment is a kukába drága, kamu naptej. Megfogadta akkor este, hogy legközelebb a régi, muglik által készített naptejét elhozza magával, valamint lassan le kellene állnia a furcsa idegenektől való vásárlással, mindig csak megszomorítja magát.
Kiérve a rétre egy másik alakot vélt felfedezni a fűben, ahogy guggolt ott vagy Merlin tudta, mit csinált. Auróra szívére tette mancsát és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, tekintetét pedig az égre emelte.
Jó, nem csak én vagyok ennyire energikus hajnalok hajnalán. - gondolta.
Vajon oda kellene mennie? Ráköszönjön? De az milyen már? Lehet nem is az iskola tanulója. Lehet nem is falubéli. Mi van, ha ő a gyerekszedő egy lány képében? Megeszi? Elviszi? Ha igen, megkeresik? Meg különben is, az eridonos nem épp volt az extrovertált szó mintapéldánya. Egyelőre csak elhatározta, hogy jógázik kicsit a rét közepén, mert hát mi baj lehet belőle? Kellett a mozgás meg ez a spirituális feltöltődésének egyik lépése a meditáció és teája mellett. Majd egyik szemével figyelgeti az alakot, és ügyel arra, hogy a jógával ne idézzen démonokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2021. szeptember 12. 17:39 | Link



Szabályosan kedvem van kimenekülni a kastélyból, de még nincs kedvem hazamenni, mivel nagypapi ma, meg igazából holnap is orvosi vizsgálatokon van, és ilyenkor úgy szokta, hogy egy napig nem is jön haza. Én eddig ilyenkor Vali néninél aludtam, de most már ott laknak az unokái a Danvers testvérek, meg az ő apukájuk, és mondta a nagypapinak, hogy már úgyis iskolás vagyok, akkor akár itt is alhatok fent. És ez igaz is, tényleg alhatnék itt is fent, de otthon maradt a könyvem, amit meg nagyon szeretnék olvasni.
Szóval az a tervem, hogy megvacsorázom még a kastélyban, aztán utána, amikor már sötétedik, indulok haza, és pont kellőképpen sötét lesz, mire hazaérek. Az utcán nem lát majd senki, aki tudja, hogy a nagypapi nincs itthon, és kész is. Majd gyertyafénynél fürdök, és nagyon behúzom a függönyöket, hogy ne szűrődjön ki fény, amikor olvasok, holnap pedig, amikor hazamegyek, már otthon lesz. Én pedig a saját ágyamban alszom, nyugodtan. A terv tökéletes. Viszont a vacsoráig még van egy jó másfél óra, bent meg olyan a hangulat, mintha hetek óta tartó gyászszertartáson vennénk részt, pedig ez csak vizsgaidőszak. Én azt hittem, hogy ennél sokkal, de sokkal durvább lesz, ahhoz képest viszont, már csak egyetlen vizsgám van vissza. Aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Az az egy pedig holnap meglesz, és onnantól szabadon vagyok, mint a kismadár. Én valahogy nem aggódtam már év közben sem, de valószínűleg azért, mert ez még csak az első évem, és inkább próbálom úgy felfogni, mintha csak egy átlagos hétköznap követné a következőt, meg aztán, persze készültem ám óráról órára, szóval annyira nagy baj nem lehet.
Éppen ezért, most, amikor kilépek, nagyon szippantok az őszi illatokba, és lelkesen engedem ki a szervezetemből a benti frász ízét. Nincs is jobb, mint ez a nyárias ősz, amikor vékony pulcsiban is teljesen jól vagy, de anélkül is tökéletes. A legközelebbi padra pillantok, mint a következő másfél óra színtere, és minden mintás táskámat ráhelyezve, törökülésbe én is ráülök, ölembe véve egy feketemágiáról szóló könyvet. Persze még nem tanulhatok okkultizmust, mert pici vagyok, de ismerkedni már ismerkedhetek vele. Azt mondják, Ambrózy tanár úr nagyon jó tanár, és én szeretnék nála tanulni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 12. 20:17 | Link

Kis Laura Grace


Ahogy a holmiját kissé rendbe rakta a szobályában, az órájára pillantot. Mivel látta, hogy még van ideje a vacsoráig, úgy döntött, sétál egyet oda kint. Nem fogalmazódott meg benne olyasmi, hogy találkozhat is kint valakivel, sokkal inkább csak egy kis friss levegőre vágyott.
Lévén, hogy a meleg nyári idő, hűvösebb őszire fordult, felvett egy pulóvert, majd zsebre téve a kezeit indult is le a szobából, ki a klubbhelységből, végig a folyosókon, míg a kijárathoz nem ért. Lenyomta a kilincset, majd az ajtót kinyitva lépett ki a frisslevegőre.
A rét felé vette az irányt, és egy idő után megfeledkezve magáról kezdett el egy dalt dúdolgatni. Majd lassacskán énekelte is a szöveget, míg nem meglátta a padon ülő lányt, aki tulajdonképpen egész végig hallhatta őt. Miután abba hagyta az éneklést, picit még dermedten nézett a lány felé. soha sem serette, ha hallják énekelni. Nos valójában csak az apukájának és az anyukájának engedte meg, annak ellenére, hogy édesapja rengetegszer megdícsérte, és sokszor támogatta volna, hogy valamilyen módon, de élljen azzal az ,,ajándékkal" amit kapott.
Ám Lia sose volt igazán bátor ahhoz, hogy oda álljon bárki más elé is énekelni, ha pedig ez véletlen megtörtént -akárcsak most- a pokolig átkozta, hogy elkalandozik.
Ezúttal viszont már minden mindegy alapon a lány felé vette az irányt, egy halvány mosollyal az arcán.
-Szia, ugye nem hallottál az előbb? - kérdezte kissé kínosan, habár a válasszal teljesen tisztában volt. - Mit tanulsz? - Úgy döntött inkább témát vált, és ehhez kapóra is jött a lány kezében tartott könyv. - Okkultizmus? Azt... nem csak az idősebbek tanulhatják? - Pillantott rá kérdőn, habár úgy emlékezett, hogy azt csak felsőbb osztályokban tanulják.
Egy kis idő múlva leült a lány mellé. - Be se mtatkoztam. Szűts Lia vagyok, de persze hívj csak Liának. - Mosolygott kedvesen a mellette ülő lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2021. szeptember 12. 21:22 | Link



Teljesen elmerültem ebben a rengeteg érdekességben, és még csak alig a huszadik oldalon voltam, amikor valaki hozzám szólt. Egészen biztosan, hogy hozzám, mivel az árnyéka elsötétítette a lap egy részét. Alsó ajkamat beharapva, érdeklődve pillantok fel rá, miközben elmémben próbálom visszaidézni a hangokat. Meg kell mondanom, ez a művelet igencsak eredménytelen, így apró fejrázással kezdem meg a válaszadást.
- Ne haragudj, teljesen elmerültem.
Folytatnám, de mielőtt még kimondanám, hogy mit, ő már rá is jön, így most a fejrázást követően csak bólintani tudok. Egy, magam készítette könyvjelzővel, melyre naplementét festettem, megjelölöm, hogy hol tartottam, és miközben az ajakrágcsálás helyett elmosolyodom, büszkén pillantok le a borítójára.
- Megkérdeztem az idősebbeket, hogy szerintük melyik tanár tanít a legjobban, és melyik tantárgy a legjobb, és nagyon sokan mondták Ambrózy professzort, és az okklumenciát, szóval arra gondoltam, hogy a vizsgák után valami olyasmit olvasnék, amit még nem tanulhatok, de a későbbiekben majd igen.
Azt hiszem, most egy picit levitásnak tűnhetek, pedig mi sem áll tőlem messzebb, egyszerűen csak szeretem a mágusvilágot, mindent szeretek benne, sőt, még annál is többet. Szóval nekem ez nem éppen kötelezőnek tűnik, hanem olyan tudásnak, aminek a jövőben a birtokába kerülhetek. Hát van ennél csodálatosabb? Mások szerint biztosan, de nekem a tudás jelenti most a világomat.
- Kis Laura Grace, én leginkább a Laurára vagy a Laura hallgatok.
Azt nem mondom, hogy azokat szeretem a legjobban, mert a szüleim Gracie-nek hívtak mindig, és magamban én is így szólítom magam, ha éppen nagyon motiválni vagy szidni szeretném önmagam, és egészen biztos, hogy csakis Boldinak engedném ezt meg.
- Láttalak már a folyosón, de nem rémlik, hogy lenne közös óránk. Miket tanulsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Szűts Lia
INAKTÍV


Új világ. Új élet. Új én.
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. szeptember 12. 23:17 | Link

Kis Laura Grace


Mikor látta a lány fejrázását, megkönnyebbült, és ez persze kívülről is jól látszódott. -Hála égnek, hogy nem figyeltél. Nagyon nem szeretem, ha valaki hall énekelni, de figyelmetlen voltam, és nem vettelek észre elsőre.
Egy aprót bólintva hallgatta a lányt. -Igazad van, és ez elég érdekesen hangzik. Bár én még annyira nem ástam bele magam a következő években oktatott anyagokba. Nos valahogy inkább tú lennék most a vizsgákon, és ami szabadidőm marad, abban szívesen feledkezek meg a tanulásról. - Mosolyodott el halványan. Majd mielőtt még rossz véleménnyel lett volna róla a lány, gyorsan hozzá tette. - Inyenkor sokkal inkább a sport az, ami úgy igazán foglalkoztat.
-Örvendek Lau. - Mosolyodott el, majd a lány kérdésére biccentett egy aprót.- Nos, igen. Te is ismerős voltál nekem, így szünetekből. Egyébként a Mágia elmélete és gyakorlata órára, bájitaltanra, bűbűjtanra, SVK-ra, LLG-re, átváltoztatástanra, csillagtanra és repüléstanra. Habár ez utóbbit igazából nem is értem miért. Anyukám pár éve elég rendesen megtanított. - Mosolyodott el a boldog emlékek hatására. - Te miket tanulsz? Illetve miket tervezel jövőre még felvenni? Én gondolkozom az okkultizmuson kívül a számmisztikán, de lehet semmi sem lesz belőle. - Vont vállat egy kis szünet után.
Érdeklődve várta a lány válaszát a korábbi kérdésére, miközben kicsit összehúzta magán a pulóvert egy hirtelen jött hűvösebb szél miatt. -Kár, hogy lassan vége a szép időnek. - Sóhajtott fel, és hátra dőlt a pad támlájának, miközben a lábait keresztbe tette egymáson.
Utoljára módosította:Szűts Lia, 2021. szeptember 17. 10:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmok, álmok.
Bennük élek, bennük járok.
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. szeptember 13. 21:14 | Link

Zalán

Ha már Zalán így kimondja, Médi a kisujját nyújtja felé. Még Bercivel alakult ki ez a szokásuk, hogy ha valamire megesküdtek, akkor kisujjat ráztak.
- Úgy legyen - bólint is mellé. Hiába a rellonos vér, meg a nagykorúság betöltése, soha nem fog igazán felnőni. Lehetséges, hogy kisbabaként a fejére ejtették...
Egy pillanatra oldalra billenti a fejét, majd jól felvonja a szemöldökét. Meglepő, néha mégis képes gondolkodni, mielőtt rávágja a választ egyes dolgokra. Nagy bajban lenne, ha olyasmit ígérne, vagy olyasmibe menne bele, ami elől a későbbiekben inkább menekülne.
- Ó nem, nem, eszem ágában sincs tőled tanulni repülni. - Meg is rázza a fejét, hogy úgy igazán Zalán tudtára adja a döntését. - Azért köszönöm. De ha tudsz valami mást, mondjuk vízen járni, vaaagy kézzel felhúzni magad a létrán, abban benne vagyok.
valószínűleg nem lep meg már senkit, ha Médi olyan furcsa és lökött dolgokkal jön elő, mint például a vízen járás. Pedig Merlinre, de kipróbálná!
Egy kis időre elterelődik a figyelme a fiúról, mikor a bólintér megjelenik a vállán, nyomában a macskával. Olyan teljesen hétköznapi, mégis véletlenszerű tényt oszt meg a másikkal ezen a ponton, hogy nem csoda a meglepettsége. Médi pedig hol a macskára, hol Zalánra pillant.
- Meglepődnél, hány cica marad ott anélkül, hogy keresnék őket - szomorúan húzza el a száját. - Persze. Fogadtunk is örökbe Damival kis csúnyaságokat. Én is szeretnék, de megenné Tekergőt - felhúzza a vállát, a bólintér pedig nyelvet nyújt a gazdájára. Médi kinyújtja a kezét a cica felé.
- Ne keressük meg a gazdáját? - veti fel, ha már lehetőségük van egy megmentésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 13. 21:40 | Link

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1

______________________________________________________


Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 17. 22:43 | Link

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1

______________________________________________________


Olyan álmos voltam, hogy néha abban sem voltam biztos, hogy még ébren voltam-e. A tegnap este kicsit hosszúra nyúlt, több átadást is lebonyolítottam takarodó után, meg valahol szünetet is tartottam az egyik kocsmába. Másnapos ugyan nem lettem tőle, annyit nem ittam, de az alváshiány kijött belőlem. Nem tehettem meg, hogy kibliccelem a napot, az egészet újra kezdeni csak még nagyobb szopás lett volna.
Tehát kivánszorogtam a rétre. Levettem a pipellőt, aztán ügyesen, vigyázva elkezdtem keresgélni. Kellett egy kis idő, mire kiszúrtam valamennyit a rét eldugott sarkába az árnyékban. Megörültem a fejemnek. Abban bíztam, ha sietek visszafekhetek kicsit még. Néhány óra. Ennyi kellett akkor a boldogságomhoz.
Bekómáltan az érzékelésem is rattyra ment, a lányt, aki mögém sétált amíg guggoltam nem hallottam meg. Belevarázsoltam az üvegbe a cseppet. Felálltam. Elégedetten megfordultam, s abban a pillanatban kiáltottam fel, eldobva a fiolát.
- Azt a kuurva - Szemeim kikerekedtek. Értetlenül bámultam őt. Aztán még inkább, amikor a furcsa pózt is realizáltam amibe vágta magát.
- Te tulajdonképpen mit is csinálsz? - szűkült szemem mandula vékonyra. Táncikált vagy mi a nyenyere? De itt egyedül, rohadt korán reggel? Aludni kéne. Mint ahogy a normális emberek szokták.
- Jaj baszki, az üveg - nyögtem fel, megfordulva. Sehol sem láttam - ne ne ne ne ne...
- guggoltam vissza, hogy megpróbáljam megkeresni, teljesen megfeledkezve a lányról.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 18. 16:26 | Link

Médi

Még szemezett kicsit a macskával. Egyelőre úgy látszott, nem fog a bólintérre vetődni, ha ehhez embereken kell átverekednie magát. Végül felállt, hogy elfogadja a neki nyújtott kisujjat. Elvigyorodott Médi tiltakozása hallatán - Azért ennyire rossz hírek csak nem keringenek rólam - mondta nevetve. - ​Hát... korcsolyázni tudok, ha ez számít. Márha tudásnak vesszük, hogy úgy szerencsétlenkedem a jégen, mint egy újszülött unikornis.
 Elismerő pillantás kíséretében konstatálta, hogy Médi nem csak vele volt jótékony lélek az elején. Kellemes meglepetés volt neki, hogy ennyi rellonos sztereotípiát lerombolt maga körül ilyen rövid idő alatt. - Nem volna szerencsés szegény Tekergőre nézve, de már így is többet tettél az állatokért, mint mondjuk én.
 A macska aligha koncentrált Médire, ahogy kezet nyújtott felé. Még mindig a mozgó botocska foglalkoztatta a lány vállán. Farka izgatottan cikázott ide-oda. - Nem rossz ötlet. Amúgy is mindjárt esni kezd, gondolom ő sem szeretne ázott macska lenni. Megfogod kicsit?
 Médi felé nyújtotta a seprűjét, hogy mindkét keze szabaddá válhasson. Nem akarta, hogy a rellonos vegye kézbe az állatot, hogy Tekergő a lehető legnagyobb biztonságban lehessen. Lehajolt megint hozzá, hogy megszagolhassa a kezét. Nem volt elragadtatva Zalán szagától, de nem is tűnt agresszívnek így hát óvatosan megkísérelte felvenni. - Na nézzük, hova valósi vagy, macsek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 313
Összes hsz: 589
Írta: 2021. szeptember 19. 14:52 | Link



Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik sokkal szendébbek, mint én, sőt, nagyon sokszor azon kapom magam, hogy mindenki sokkal kevésbé olyan, mint én, és persze ilyenkor, legalábbis azt hiszem, el kellene szégyell ónem magam, de az az igazság, hogy egyáltalán, de nagyon nem teszek ilyet. Mert én nem érzem, hogy sok lennék. Nekem ez így tökéletes. Azt hiszem, ha egyszer egy fiú velem akar majd járni, akkor nagyon sok önuralomra lesz majd szüksége. Vajon Boldi eléggé türelmes fiú? Nem is tudom. Mármint, persze nem a türelmét, hiszen ő nagyon aranyos, hanem azt, hogy ő lenne-e az igazi. Mert ő tökéletes, de vajon a tökéletes megkapása jó-e, mert ha mondjuk nem jön össze a szerelmünk, és kihúzom nála nagyon a gyufát, akkor vajon mi lesz utána? Én nem tudom beérni kevesebbel. Hajaj, mondták, hogy ezek a nagylányos dolgok elég nehéz ügyek, de nem hittem volna, hogy ennyire nagyon nehezek.
- Mit sportolsz?
Én aktívan kell, hogy levezessem az energiáimat, ezért sokat mászok fára, vagy vetek cigánykerekeket, de úgy igazán egyik sportban sem maradtam meg. Azért, hogy ne gondolkozzak olyan gyorsan meg sokat, meg ne a múlton rágódjak, a pszichológusom azt tanácsolta, hogy puzzle-t játsszak, és én játszom is becsülettel. Persze van, hogy így is hullámzom, de nem olyan lehetetlenül nagyon.
- A mágia elmélete és gyakorlata nekem is van. Meg átváltoztatástan is, repüléstan is. Szeretek a pálcámmal dolgozni, és a repülést is imádom, mert olyan, mintha egy madár lennék, és csak szárnyalnék. Egyszer, az egyik első órán, amikor még nem tudtam, hogy hogyan kell menni vele, és nem is lett volna szabad menni, akkor csak úgy elindult alattam, és észre se vettem, hogy milyen veszélyes, mármint szerintem nem volt az, csak a többiek szerint. Na mindegy, szóval nagyon messzire elrepültem, és Volkov professzor csak nagyon sokára kapott el. Úgy hozott vissza, hogy a hóna alatt lógtam, mint egy összegörgetett takaró. Nagyon vicces volt.
Egy levegővel, de nagyon nagy lelkesedéssel, szinte kipirult arccal és olyan vidáman mesélem el, mintha ne lett volna benne számtalan halálfaktor, legalábbis a többiek ezt mondták rá, de én nem gondolom még most sem, hogy volt benne bármi veszélyes. De azért a nagypapinak nem meséltük el, mert nem szerettem volna, ha morcossá válik miattam.
- Van mugliismeretem, káros szerek ismerete, jóslástan, sötét varázslatok kivédése és legilimencia és okklumencia is. Nem tudom még, hogy mi szeretnék lenni, meg, hogy milyen új tárgyak lesznek, így az okklumencián kívül még szinte semminek sem álltam neki tüzetesebben. Te már tudod, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Mert most még ugye egészen picik vagyunk, de azt mondják, hogy nagyon gyorsan el fog repülni az idő. Mert majd jönnek a vizsgák, meg az új tárgyak, és a szerelmek, meg az iskolai rendezvények. A fiúk és a bulik pedig, állítólag persze, elveszik a lányok eszét. Vajon én milyen leszek eszemvesztetten? Olyan izgalmas elképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. szeptember 20. 10:31 | Link


harmatos jóélet, mit keresek itt | gyűjtögetünk


Így se keltették mostanság. Az egy dolog, hogy nem szobatársa teszi, hanem olyasvalaki, akiről nem hitte, hogy megint itt, a körletben fogja látni. Először majdnem lecsapta, mert hirtelen kelt fel, hiszen mélyen volt az álma, másodjára kellett idő, míg agya betöltött és felfogta egyáltalán, mi történik. Hogy hova és micsodát? Legszívesebben berántotta volna maga mellé, hogy megmutassa, mennyre kényelmes, puha és meleg az ágy, milyen jót lehet benne aludni, azonban inkább a csaj rángatta ki onnan. Volt egy kis hiszti, na.
Végül csak felöltözött. Van nála pulóver, de a kezében lóg, mert agya addig nem jutott el, hogy azt fel is kell venni. Ásítozik, haja szénakazal, szemei álmosak. Mondhatni, egész békés létforma most, a légynek sem ártana, ha az is hagyná aludni.
- Biztos nem mehetünk el kávéért? - mormogja a lány felé, majd szemeit dörzsöli meg. Ki akart térni a konyha felé, de Júlia azt mondta, erre nincs idő, így is késésben vannak. Honnan? Miért? Miért nem érti az egészet? Aztán csak elmagyarázza. Ekkor röhögött fel, azonban, amikor komoly arcot kapott válasznak, kapcsolt, hogy ez nem kamu. Harmatot kell gyűjteni. Mi a fasz.
- Értem én, hogy be akarsz vágódni, de muszáj? - muszáj tuti, mert itt vannak. Elnyom még két ásítást, amikor megérzi, hogy megrángatja a póló ujját. Libabőr járja át, hűvös van és nagyon reggel. Megáll és a másikra pillant. Miközben magyaráz, végre kapcsol és belebújik a sötét, kissé elnagyolt pulóverbe. Olyan meleg és puha, lehet állásban fog elaludni, vagy a fűben. De nem, már kezd ébredezni és onnantól nincs megállás. Majd alszik este.
- Balról, jó. Ez a bal? - még meg is emeli a kezét, mert kinek mit jelent a bal, ugyebár. Még mindig túl szürreális és a csaj még mindig nem röhögi ki, hogy bedőlt. - Ó, jólvan már. Nem bántom a hülye harmatodat – morog, majd megindul. A pulóver zsebéből túrja ki a pálcáját, majd gyújt fényt és néha megállva guggol le, hogy keresgéljen. Egyre már rálépett, érzi a cipőjén, de erről most mélyen hallgat és tovább halad. Végül guggolva marad megint és egy csillanó pontra irányítja a pálcát.
- Áhhá, megvagy! - morogja, mint valami vadász, majd kissé felegyenesedik. - Asszony! Itt a harmatod, gyereeee – kezd éledezni, nem vitás. Jobb, ha az előtt lelik meg ami kell, mielőtt végigcsörtet a maradékon.
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. szeptember 20. 10:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. szeptember 23. 21:39 | Link

Zalán

Sosem látott még újszülött unikornist, és erre most jön rá, amikor Zalán ahhoz hasonlítja magát a korcsolyapályán. Médi felhorkant, amint elképzeli őt egy szarvval a homlokán, plusz két lábbal, azok mindegyikén korival.
- Passzolom, én tudok korcsolyázni, az a kedvenc téli sportom. - Erről eszébe is jut, hogy alig néhány hónapon belül karácsony, a kedvenc ünnepe az évben. Szinte már érzi a finom illatokat az orrában, a nyelvén az omlós bejgli ízét... A vállán pedig a riadt bólintért.
Szomorúnak tartja, hogy sokan annyira felelőtlenek, mint az említett diákok, akik ha elhagyják a macskájukat, arról tudomást sem vesznek. Ezért is örül, amiért Zalán hajlandó rá, hogy az idejét Médi elvegye a repüléstől és helyette megkeressék a macska gazdáját.
- Nagy a késztetés rá, hogy elrepüljek vele - állapítja meg hümmögve miután megfogta a seprűt. Míg Zalán a szőrmókkal foglalkozik, addig a lány alaposabban is megnézi a seprűt, teszteli és barátkozik vele. Nem, még mindig nem szeretne repkedni.
- Van bilétája? Mit ír? - érdeklődik a cica iránt. Azt igazság szerint nem gondolta át, hogy is fogják ezt kivitelezni. - Talán a házvezetőket kellene megkérdezni, ők biztos tudják, kihez tartozik, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. szeptember 25. 14:16 | Link

Egervári


Miért akarják mindig a férfiak megmondani, hogy mi jó a nőnek? Tudom, rohadt nagy újdonsággal fog szolgálni az, hogy igenis van önálló akaratunk. Vannak érzéseink, céljaink és egyikhez sem kell egy férfi sem, hogy belénk verje, hogy merre tartsunk, hogy ők szabják meg, hogy melyek legyenek a kitűzött álmaink. Azért, mert farok lóg a lábaik között, még nem lesznek felsőbbrendűek, bármennyire is ezt akarják elhitetni velünk. Az csak egy húsdarab, értelem nélkül és a javuk mégis azzal gondolkodik. Szánalmas...
Lassan kúszik végig az idegesség a tagjaim, amit próbálok gondosan a mosolyom mögé rejteni. Egyszerre vagyok dühös a mellettem ülő, tökéletesnek tűnő pasira, akit legszívesebben minden felesleges szó nélkül a szobám rejtekéig rángatnék, Darikra, aki aljas módon árult el, engem és a titkaim is, Fenyvessyre és saját magamra. Egy férfi kergetett ebbe a szituációba és legmélyen engednék a csábításnak, hogy egy másik mögé bújjak... vajon képes lennék elviselni, ha mondjuk Zalán vívná meg helyettem a harcom? Nem. Biztosan nem.
- Ügyes lány vagyok, egy szempillantás alatt képes vagyok az ujjaim köré csavarni egy férfit úgy, hogy ő még csak észre sem veszi. Kipróbáljuk? - duruzsolom édesen, kissé előrébb hajolva, ám mozdulataim már enyhén darabosak. Széles, csábító mosolyommal illetem Zalánt, kékjeim mégsem csillognak mellé. Tompán pislákol csupán, reményvesztetten, összetörve, hűen tükrözve lelkemet. Mégis makacs módon ragaszkodom a elvrimhez, a fájdalmas burokhoz, amibe Fenyvessy kényszerített.
- Protokoll! Ezek csak szavak, Zalán, jelentés nélkül! Mondhatsz akármit, leígérheted a csillagokat is az égről, mondhatod, hogy feltámasztod Merlint és mennyi lesz igaz belőle, hmm? Semmi, cariño, semmi - hangom élesen, szárazon csattan. Gyűlölöm magam, hogy hinni akarok neki és gyűlölöm őt, hogy hazugsággal kecsegtet. Nem ismeri Fenyvessyt. Ha engednék, mindketten megszenvednénk, ebben biztos vagyok. Zalán egy idealista marha. Semmi több. Kár érte.
Számat elhúzva kapom ki a kezéből a kártyát, csakis azért, hogy véget vethessünk végre ennek a parttalan beszélgetésnek. - Mindig erős vagyok, nincs szükségem biztatásra. De ha meggondolod magad, szívesen látlak meztelenül az ágyamban - kacsintok erőltetett mosollyal és az esélyt se hagyom meg a válaszadásnak. Vissza se fordulok, ahogy megindulok a kastély felé. Kékjeim a kissé meggyűrődött kártyára vezetem. Össze akarom gyűrni és kidobni, az egész beszélgetést meg nem történté tenni, a papír mégis végül a zsebemben köt ki. Pontosan ott, ahol a gyűrűmnek kéne lennie...
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2021. szeptember 25. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. szeptember 25. 15:41 | Link

Médi

- Akkor igazából megy neked a vízen járás. Megértem, hogy így már nem olyan izgalmas a repülés. - mondta mosolyogva, amikor a lány elvette tőle a Kométát. Fura érzés fogta el őt. Még sosem adta más kezébe a seprűjét, még pár pillanat erejéig sem. Szerencsére nem félt attól, hogy a rellonos elsuhan vele, amikor nem figyel.
 Fél füllel elkapta Médi ironikus megjegyzését a járművére vonatkozóan. Már épp a macska felé nyúlt, de keze megállt egy pillanatra a levegőben, néma nevetés hagyta el a száját. - Nem harap... ha jól bánsz vele - viccelődött. Folytatta a mozdulatot és amikor az állat nem rá figyelt, kihasználta a lehetőséget és a hóna alá nyúlt. Onnantól kezdődtek a gondok. Zalánon már Médi is észrevehette, hogy egyszer egy szökőévben volt lehetősége állatot tartani a kezében, ugyanis olyan szerencsétlenül próbálta felvenni és megtartani, hogy még a macska is keservesen felnyávogott tőle. Nyűgösen mocorogni kezdett a levitás keze alatt és szabadulni próbált. A bilétája tompán csillant, miközben fészkelődött.
 - Azt hiszem, valamit rosszul csinálok - vallotta be aggodalmát, majd sajnálkozva nézett először a cicára, aztán Médire - Sosem volt még állatom, ami azt illeti, nem igazán értek hozzájuk.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 25. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. szeptember 26. 01:18 | Link

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 2

______________________________________________________




- Nem Teddy bébi, majd  ha végeztünk, annyi kávét ihatsz, amennyit csak akarsz -feleltem szemeimet forgatva.
Kellett egy kis idő, mire felébredt annyira, hogy az úti célra rákérdezzen. Amit én készségesen el is magyaráztam. Az más tészta volt, ebből mennyit hitt el. Ha ágyban hallotta volna valószínűleg megfordul és a fejére húzza a takarót. Legalábbis én ezt tettem volna a helyébe, ha egy kattant hajnalban harmatot akarna gyűjtetni velem.
- Aha - bólintottam határozottan. Az animágiához ez elengedhetetlen volt. Kellett a képesség. Akkor is, ha valami förtelmes dög fog előmászni belőlem, mert kitalálják, hogy romlott a lelkem és ehhez kell igazítani mindent. Úgy is animágus akartam lenni. Mert az is egy eszköz volt, amivel erősebbé válhattam.
Kisebb magyarázatot adtam neki a dolgokról, merre kell menni, mit kell keresni, mennyire nagyon nem szabad rálépni, és hasonlók.
- Jó fiú - veregettem meg vállát mielőtt útjára engedtem volna, s magam is nekiláttam a feladatnak. Nem feltétlen volt nehéz megtalálni a harmatcseppet. Inkább az volt problémás, hogy megtaláld mielőtt rálépnél. Vagy egy tucaton végig tapostam, hiába világítottam pálcám hegyével, csak az utolsó pillanatban csillantak fel. Nem tudtam volna sehogy sem megmenteni őket. Legszívesebben fennhangon szidtam volna mindenki anyját, csak az akadályozott meg, hogy Teo hallótávolságon belül lett volna, és ha megtudta volna, hogy mennyire nem tartottam be a saját szabályaimat, talán többé neki se lett volna kedve megtenni.
Hangjára felkaptam fejem, szavaira összevontam szemöldököm. Aszonta asszony. Pedig még csak nem is volt rellonos, hogy érteni lehessen a házisárkányok iránti vonzalmát. Mindenesetre hamar mellette termettem.
- Úgy tűnik jövök eggyel, na adj helyet! - Leguggoltam, a kis üvegcsémet előkaptam. Még néhány pillanat és mehet mindenki a dolgára. Talán visszadőlök majd egy kicsit. Úgy fél órára. A dugót kipattintottam, de ahelyett, hogy a kezembe landolt volna, ahogy terveztem, az szépen a harmat közepébe csapódott.
- A franca, ne ne ne - nyögtem fel - a kurva ég bassza meg...ne már - túrtam mérgesen hajamba ültemben. Hát ezt elcsesztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 457
Írta: 2021. szeptember 29. 01:41 | Link


x hajnalok hajnalán || x ruha || x good morning NightCity


Az eridonos tényleg csak a saját reggeli rutinját akarta csendesen végezni, ahogy azt a tanév eddig minden reggelén tette az órái előtt. Akkor azért jobban kellett igyekeznie, ám a szünet idején a maradás mellett döntött így aznap reggel nem kellett nagyon sietnie. Nyújtott lábakkal, telitalppal a fűben állt és épp dőlt előre, hogy ujjhegyeivel megérinthesse lábujjait, tekintetével pedig a látóhatárt pásztázhassa. Ezt a pózt a jóga „úrdhva uttánászana” névvel illette és hát avatatlan szemmel az ember fia-lánya csak nyújtott lábakkal pucsítgat, míg simizi a lábujjait és felfelé néz, hogyha már nem elég kellemetlen maga a póz, azért egy kis extra fájdalomért a nyakát is kitöri. Nem tagadta, hatott a dolog, de azért korai lett volna még a nyaktörés. Biztos néhány felsős szívesebben megtette volna helyette.
Kornélia egyébként ekkorra már ki is zárta a külvilágot és kezdett igazán összpontosítani magára, no meg a jógára, ám egy bizonyos felkiáltás kizökkentette. Megijedt. Úgy megrezzent a fura, guggoló alak hallatán, hogy egyensúlyát elveszítve előre dőlt egy gyenge sikollyal párhuzamban. Próbálta ugyan kezeivel tompítani az esést, de a fűfoltoktól és saras maszattól nem óvta meg magát. Esetleg a fennálló orrtörést megúszta.
Alig ült fel a pitypangok bóbitás kis magjait köhécselve fel, de már kapta is a kérdést, hogy mit keresett ott. Mit? Hát Csingilingre jöttem pucsítva vadászni! Nem egyértelmű? Igazából a köhögésen kívül nem tudott megszólalni, nagyon ingerelte a torkán lecsúszott bóbiták serege és egy percig el is gondolkodott vajon itt van-e a vég számára? Meghal és ő lesz az a boszorkány, akit a pitypangok öltek meg? Nem! Kizárt! Nem lehet Darwin-díjas! Ennyire csak nem idióta!
Hosszas pillanatokra volt szüksége mire kezdett levegőhöz jutni végre, mármint tiszta, pitypangtól mentes levegőhöz. Látta, hogy a másik késégbeesetten guggolt vissza a fűbe. Talán elveszíthetett valamit Korni miatt.
- Jaj! – ekkor felköhögött még egy félmarék kis magocskát -  Ne… Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni! – nyöszörögte és köhögve négykézláb odamászott a számára arcra ismerős lányhoz. Talán odajárt ő is a kastélyba. Talán Bogolyfalván láthatta, nem tudta. De rémlett neki Júlia arca.
- Had segítsek! – kékjeivel ő is a sűrű fűrengeteget kémlelte, nem tudta mit kell keresni, de azt ő nagyon szorgosan kereste. Úgy volt vele, ha talál valami nem odavaló dolgot, akkor majd szól, hogy megtalálta. Bármi is legyen az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Don't fucking bark if you can't fucking bite.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. október 4. 12:47 | Link


Kend-e Kende?

Általában menet közben felfelé, vagy a távolba szoktam bambulni - ebből adódik valószínűleg a legtöbb balesetem, elvégre ilyenkor nehezen veszem észre a lábam elé került kukát, padot, virágágyást, vagy barackbefőttet (ne kérdezd). Most viszont kivételesen lehorgasztott fejjel bandukolok, tincseim tarkómon kontyba fogva, talárom összehúzva - mindez a felkészültség egy célt szolgál: nehogy bármi is megzavarja az olvasásomat.
Elveszve a sorok között valójában az udvaron keringve is elveszek, legalábbis valahol biztosan sétálok, de fejben nagyon nem ott vagyok. Kiválok a sétálók közül, érzékelem, hogy több körülöttem a tér, letérek a kavicsos részre a virágágyások köré, s látatlanban kezdem el passzolgatni magam előtt egyik-másik szerencsétlen kődarabkákat. Még jó, hogy nekik nem fáj. Nem sietek sehová, bent olvasni nincs kedvem, de idekint leülni sem, így egyszerre kapcsolódok ki az olvasással, és csökkentem is a kilométerhiányomat, hogy jobban bírjam a délutáni órákat. Lapozok, és mivel kikerülni kényszerülök egy kisebb csoportosulást, fel is pillantok a sorok közül.
Ekkor... Ekkor pillantom meg AZT a példányt. Bolyhosnak nem is bolyhos, fehérnek nem is teljesen fehér, alpakának nem is teljesen alpaka, de FULL ALPAKA alakja van!? Hangos puffanással zárom be a kötetet, diadalittas - Hah - szökik ki a tüdőmből, ahogy lehajolva megkísérlek rámarkolni az alpakavics seggére. Alpakavics bizony. Alpaka kavics. Alpakavics. Szívesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. október 5. 20:28 | Link


Mint mindig, most is korábban érkezett vissza a kastélyba a szünetről, így teljességében tapasztalhatja meg, ahogy a viszonylag üres kastélyt ellepik a diákok, mintha valamit ingyen osztogatnának. Ez persze nem jelenti, hogy ő nem unatkozik a navine fiúkörlet hármas szobájának ajtaja mögött, mert nincs itt a dude, se a szösztalicska, se Róka, csak Shaggy és Rik Sok próbálja bizonygatni, hogy “Nem én voltam” a telefonja hangszórójából. Amire ránézve látja meg az edzője nem túl lágyszívű üzenetét. A csávó még diktátor is lehet egy nap, akkor is ha éppenséggel Kende csak kiröhögi aztán szenvedősen nyög egyet. Jó sportember révén félrerakja a barackos lófszt, (értsd.: barackos Pilóta keksz) magára vesz egy pólót a melegítőnadrágjához, és futócipőt húz.
Sose ugyanazt az útvonalat teszi meg, most is elterelődik ahogy kocogását egy ütemesebb tempó vált fel. Legalább egy óráig karézol a kastély körül, egy szakaszon a bőröndökkel bajlódó diákoknál megáll segíteni, így viszont ismét lassabb tempóban (amiben másnak a bele lógna) indul a rét felé. Majd ott lenyújt. Legutóbbi is milyen jól sikerült, amikor annak közepén a dude váratlan hátba verte. És ha már a Brokémon… Kende szürkéskék pillantása esik a földre, a zöld fűben fehéresen éktelenkedő kavicsra és marad is ott, le is hajolna érte, de lendülete viszi tovább. Így is van! Eredmény: mire bebootol, már a lány karját fogva tartja meg magát is és őt is, mielőtt elsodorná a barackba. - Bocs-bocs - pislog az arcra, majd bocsánatkérően rámosolyog. Tökre ismerős neki, a lány de nem tudja honnan, a nevét meg akkor se tudná kinyögni, ha pálcát tartanának a hátához. Biccent, leguggol és felkapja a kavicsot, ami totálisan olyan, mint egy alpaka. Kicsit olyan “baszdmeg” stílusban mosolyog is Kendére. A kavics. Igen. A dude imádná és Csipeszhez simán be lehetne állítani a kereke mellé. Lenne, ami motiválna a keresztlányát! Vagy csak simán átfúrják az alpakát és akkor Móricnak is lenne a nyakába egy kavics, ahogy Kendének. Bromance.
Feldobja a levegőbe az alpaka kövületet, majd ismét elkapja. Az alacsony lányra sandít. - Bakker, ez a tied? - veszi két ujja közé és emeli maguk közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. október 6. 23:21 | Link

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1

______________________________________________________


Nem igazán voltam felkészülve arra, hogy valaki hátulról fog támadni, még ha nem is fizikailag, csak pusztán jelenléttel. Csendben végignéztem, ahogy a kis csaj pofára esett és feltehetőleg felnyalta az aznap lehullott összes falevelet. Aztán pedig olyan köhögőrohamban tört ki, hogy automatikusan tettem három lépést hátra.
- Jesszus, vegyél már levegőt banyek - forgattam meg a szememet. Hülye elsősök, hát minek tolják ki a képüket hót betegen a rétre akkor amikor ott vagyok? Még csak az kell, hogy én is elkapjam.
- Egek meg akarsz fertőzi, legalább tedd a kezed a szád elé. Fúj még ki is jön valami... -bámultam szerencsétlent, ahogy éppen a tüdejét akarta világra hozni, s ekkor realizálódott bennem, hogy lényegében nekem is voltak gondjaim. Az üvegcse hiányára azonnal megfeledkeztem a vergődő lányról, s mint aki ott sincs, fordultam vissza, hogy megkeressem a cseppecskét. Legalább csinálta volna halkabban, a nagy zajban nem láttam jól. Aztán végre halkult. Ahogy hátra pillantottam, hogy lecsekkoljam kinyúlt e vagy csak elment azt vettem észre, hogy már lassan ott volt mellettem. Ha holnapra negyven fokos lázam lesz meg fogom verni.
- Jaj ne ne ne, állj már meg, vigyázz a cseppekre - húztam el a számat. Ha nem lesz meg az üveg újat kell keresni.
- Figyelj, na ne hadonássz már a fűbe a kezeiddel hé! - megfogtam két kezemmel a lány arcát és határozottan de nem nyakattörő erővel magam felé fordítottam, hogy leállítsam.
- Itt most minden harmatcsepp olyan értékes, mintha gyémánt lenne. Most el foglak engedni, de legyél über óvatos és keress egy kicsi üvegcsét, okés? - ha láttam szemében a értelem szikráját elengedtem és elkezdtem én kis keresgélni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. október 6. 23:32 | Link


Kend-e Kende?

Há' azé' na! Értem én, hogy kicsi vagyok, meg apró, meg pöttöm, de mégsem ragaszthatok stoptáblát a hátamra, hogy észrevegyenek, nem? Az kéne még, egy rúdra erősíteni különböző magasságokba többet is, aztán ki-ki látja, amelyik éppen szemmagasságába kerül. - Nyeeí - tör fel belőlem a furcsa nyekkenés, ahogy egyensúlyomat vesztve kezdek közelíteni a föveny felé, méltóságteljesen égbetolt fenékkel, mint az úszni tanuló kiskacsák. Jó, na, legyen, mert megfogtál Reiner, kvittek vagyunk, de azért ne legyen ebből rendszer, oksiboksi? Végül a teljes megfeddő és békítő monológ csak fejben kész lezajlani, belőlem ténylegesen nem tör elő sokminden, csak egy megkönnyebbült - pfúúú -, ahogy a képzeletbeli verítéket homlokomról letörölve jelzem: ezt megúsztam.
Elégedettségem egészen addig tart, amíg a srác térdre nem ereszkedik itt előttem, s fel nem kapja azt a kavicsot, amit az előbb pont én néztem ki. - Hé hé hé - hápogok, mutogatva az alpakavicsra, majd magamra, majd megint rá, majd megint magamra. Ez univerzális jele annak, hogy helló, valami volt itt mielőtt idetrappoltál, egy igazi kapcsolat kezdett kialakulni köztem, és a földdarabkák társaságának eme nemes tagja között, kérlek ne sérts meg azzal, hogy ezt teljes mértékben figyelmen kívül hagyod, és megkísérelsz elválasztani minket egymástól. Jah, tökre ezt jelenti az a hé hé hé, nem is értem, hogy egyesek miért mondják, hogy nehéz olvasni a nők gondolataiban, nem is vagyunk mi olyan komplexek.
- Én is pont most láttam meg, és akartam felvenni, hazavinni, kiállítani, és örök életéig szeretgetni. Hát micsoda alpakavics - csurizik le szám sarka, és tenyeremet kifeszítve nyújtom ki felé hirtelen, bociszemekkel könyörögve a megszánásért. - Kérem szépeeeeeeen! - pislogok tényleg nagyon aranyosan az egyelőre futó cukiprogramban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2021. október 8. 21:17 | Link

Zalán

Annak ellenére, hogy csak egy kis sétára jöttek ki Tekergővel, izgalmasan alakul ez a kora este. Nem elég, hogy rábíznak egy seprűt, de még macskát is fognak, aki valószínűleg cseppet sem vágyik az ő társaságukra, maximum a lány nyakába bújó bólintért vizsgálná meg közelebbről.
Médi szemöldöke megemelkedik Zalán ténykedését figyelve, nem éppen tűnik úgy, mint aki meg tud birkózni a feladattal. Szívesen átvenné, ha nem venné biztosra, hogy annak támadás és rengeteg karmolásnyom lenne a vége.
- Fogd az öledbe, akkor nem fog szétkarmolni...talán - azért hozzáteszi, hogy csak talán, nehogy a végén mégis megtörténjen a baj és Médire legyen fogva az egész. - Olyan, mint a seprű. Finoman bánj vele, vagy ledob. Az ő esetében mondjuk az arcodat szántja végig... - nem túl bizalomgerjesztő, amit mond, az egyszer biztos. Míg a fiú megpróbálja megtartani az állatot, Médi rápillant a macska bilétájára. A Habcsók névnél borzasztóbbat ki sem tudott volna találni a gazdája...
- Nézd - bök Médi a rét belső felének irányába. Két lány nagyon elmélyülten vizsgálja a füvet, valamint kiabálnak, miközben körbe-körbe néznek a réten. - Szerintem Habcsók hozzájuk tartozhat. - Megerősítést várva Médi oldalra biccentett fejjel Zalánra néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. október 12. 19:49 | Link


dübörög a vizsgaláz ┇ de rajtam nem fog


Nem tudom, mennyien néznek bolondnak, vagy olyannak, aki éppen az utcákra való, hogy apróért zenéljen. Biztosan nem kellene sokáig menni, hogy találjak olyat, akinek vannak keresetlen szavai felém, vagy épp mocskosak, csak nem törődöm velük és főleg, a véleményükkel sem. Ismerem én azt az ellenszenvet, ami a világon tudna engem átkísérni, bemutatni nem kell. Lehetne erre alapozni az életem, lehetne mindig gyomorgörcsöm és hasonló problémám, de teljesen felesleges. Nincs értelme, mert akkor lemaradok minden jóról.
Ebbe a jóba most beletartozik ez a vizsgaidőszak is, nem a legjobb, nem is a legrosszabb, bánja a fene. Megoldom, meg úgy meg is kell, ha nem akarom életem nagy részét iskolásként tölteni, ami már fele annyira sem hangzik jól, mint bármi más. Azt nem akarom hazudni, hogy olyan könnyen megy mint az 1x1, de azért vért sem izzadtam, valljuk be. Szerencsém volt eddig, annyi fix. Na, majd jól előadom ezt a bátyámnak is, ha végre találkozok vele. Neki nehezebb, mert egy jó nagy adag diák nyökögős vagy éppen szuper vizsgáját kell végighallgatni, nem is egyszer. Ilyenkor nem irigylem csórót.
Ezért is vagyok itt, vadászva valakire, nem körülötte somfordálva. Majd nyújtok neki vigaszt a szünetben, addig ezt másnak adom. Szerencsémre úgy néz ki, a kisasszony nem fából van és nem zavar élből a fenébe, sőt mi több. Még mosolyog is, így a sajátom is igencsak széles lesz. Aztán oda se neki, belecsapok a közepébe, beszélni lehet utána is, a szavakat bizonyára unja. Én unom. Megkocogtatom a hegedűt finoman a vonóval, megtelepszek mellette, míg dönt.
- Mindennek eljön a napja – ennek ma. Holnap ki tudja ki és mit kérdez tőle. Ha jósolnom kellene – mint a drága bátyám, figyelj okosan – akkor egy tanár fog tőle és csúnya, nehéz kérdést.
- No, annyiba se fájjon, lehet mind a kettő is – de persze előbb azzal kezdem, ami a második választása. Megtámasztom a hangszert, karom emelem meg, ahogy fejben felidézem a dallamot. Pár pillanat csupán, mire fel is hangzik az általa kért nóta. Gondolom nem hitte el, azt hitte, el tudom húzni az alaphangokat, meg csak úgy csajozok vele, mint mások a gitárral, de nem. Nekem tiszta hangok bújnak elő, pont úgy, ahogy annak lennie kell, mert nemhiába, ami jó muzsika, az bennem van. Nem sietem el, akaratlanul hunyom le szemeimet, miközben játszom, majd végül az utolsó dallamot elhúzva pillantok vissza felé.
- Nos, szeretnéd a másikat is? - kíváncsi vagyok, tetszett-e neki vagy csak rám hagyta, csináljak amit akarok címszóval.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 12. 22:36 | Link



Nem nagyon fogja fel vagy nem akarja azt, amit Ramóna szemében lát. Azt látja, hogy a csajnak ha lenne még kicsivel több mersze, már csak a hátát mutatná neki és messzire menne. Vagy legalább azt mondaná, hogy húzzon a francba. Nem venné a lelkére, küldték már el és el is fogják, ebben szemernyi kétsége sincs. Azonban a lány csak nézi őt és talán próbálja felfogni, hogy mit is lát. Igazából ő tényleg olyan, mint a kutya a kerítés mögött: azt hiszik mindenkit széttép, akkora hanggal tud ugatni, aztán ha eltűnik a kerítés, ugyan nem tojik be, azonban nem is nyakra támad. Sőt mi több, egész barátkozó típus. De a stílusa ezzel jár, azokat pedig, akik hasonlók hozzá, nem egyszer hiszik erőszakos állatoknak. Mint a nagydarab benga motorost, akiről előbb hiszik el, hogy embert eszik, mintsem azt, hogy odahaza várja öt kismacska, akiket dédelget. Ez ilyen. Neki tetszik a zene, tetszik, ha valaki zenél, olyankor pedig ott van. Van az ő házukban is egy csávó, aki random szokott koncertezni a klubhelyiségben, néha úgy rázza a fejét, mintha minimum Slipknot élőn lenne, oda sem neki. A vibe megvan.
Az, hogy azt már nem ismerte fel elsőre, mit játszik, nem meglepő. Kis segítséggel azonban egy nevezőre jutnak és ezt a lányon is látja. A riadt szemek kicsit eltűnnek, még ha örülne is neki, hogy valaki felismerte amit játszik. Nem is azért, mert olyan nagyon híres – az, persze, hogy az – hanem inkább azért, mert eltalálta a hangokat, a ritmust, mindent. Szóval igen, végre van valami, amivel nem a frászt hozza rá, hanem jót tett. Ez kész öröm, ilyenre mondják a csíra gyerekek, hogy holnap esküvő, mert elértek valamit egy csajnál. Szerencsére neki nincsenek ilyen hátsó gondolatai.
- Szuper! Azt ismerem. Meg láttam amikor pálinkát ivott. Mármint csak így videón – mert élőben eléggé fura lett volna. Mondjuk simán elment volna koncertre, de nem élt már akkor Freddy, mikor ő a világra érkezett és fel is fogta volna, hogy hol van. Aztán kicsit felvilágosítja a csajt, miért ennyire kultúrparaszt és műveletlen. Oké. Még mindig azt hiszi, hogy meg fogja enni? Komolyaaaannnnn. Ő? Kenyérre lehet kenni.
- Akkor tudsz még Queen-t? Vagy ilyen magyar valamit. Azokat nem ismerem – mintha csak diszkóban lenne és a DJ-től próbálná kérni a kedvenc számát, amit senki más nem ismer. - Vagy felőlem a Wonderwall-t is nyomathatod. Azt ismeri mindenki, elcsépelt, de jó gitárra – mutogat is. Hát, ha ez kell, ő magyaráz a másik helyett is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. október 12. 23:38 | Link

Médi

Igyekezett megfogadni a lány tanácsát, de fogalma sem volt, hogyan bánjon vele finoman úgy, hogy közben ne ugorjon ki a kezéből. Arról már volt egy sejtése, hogy nincs díjazva, ha a hasát fogdossák. Zalán mélységesen együttérzett az állattal, ha csak egy röpke pillanatig is. Ő sem szerette volna, ha akarata ellenére hasonló helyzetbe kényszerítenék. - Ez felettéb megnyugtat. Talán egyben marad az arcom. - ironizált egy félig kínlódó, félig cinkos mosollyal.
 Hátrált egy lépést Méditől és újabb kísérletet tett arra, hogy kényelmes pózt találjon a macskának. Abból az élményből merített, amikor a húgát kellett a kezébe vennie. Ott is ki kellett tapasztalnia, hogy milyen esetekben kezd el üvölteni és mikor marad egyben a fiú dobhártyája. Óvatosan alányújt és nem túl erősen körbefonta másik kezével, hogy még véletlenül se tudjon kibújni. Úgy látszott, a nyávogás alábbhagyott. Talán már nem nyomja olyannyira a veséjét, mint azelőtt.
 - Habcsók...? - kérdezte megrökönyödve Médire pillantva. Nem mintha joga lett volna bárki névadási szokását bírálni a kedvencére vonatkozóan, de a Habcsók véleménye szerint valami szelíd és végtelenül kedves állatra illene csak igazán. Nem úgy, mint erre a macskára, aki feszült figyelmet kezdett fordítani ismét Tekergő irányába.
 Pillantásával megpróbálta követni, merre mutatott a lány, neki először fel sem tűnt, hogy más is kint mászkál rajtuk kívül az udvaron. Igen, egyértelműen kerestek valamit. Remélhetőleg pont azt, ami náluk van. Médinek igaza lehet. Vállát vonta meg válaszképp, olyan "mi veszteni valónk van?" jelleggel. Bólintott egyet mellé, majd lassan, de biztosan megindult a lányok felé. Felsőbb éveseknek látszottak, akárcsak Médi. Amikor közelebb ért hozzájuk, udvariasan bemutatkozott nekik. - Őt keresitek esetleg? - tért rá a tárgyra reménykedve, majd lepillantott Habcsókra, aki goromba pofázmánnyal szemlélte az eseményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 51 ... 59 60 [61] 62 63 ... 72 73 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék