Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
|
|
|
Zalán A váratlan tanítás nélküli nap nem is olyan rossz. Az üzenet a hivatalba belépve ért el, így már elindultam, hogy ma is órára menjek, helyette azonban az úticélomat megmódosítva a minisztériumba mentem, hogy az apámmal beszéljek, ami túl szép lett volna, ha sikerül, de hát az ember gyereke ne gondolja, hogy csak úgy lébecolhat a mágiaügyi miniszter irodájába, még akkor se, ha történetesen ő a mágiaügyi miniszter fia. Van egy olyan szóbeszéd, hogy anyámat se engedték be hozzá, amikor gondolt egyet, és hirtelen felindulásból az apám ajtaja előtt termet, de az anyám… nos, ő eléggé határozott asszony, neki csak úgy nem lehet nemet mondani, így hát, megérkezett az ajtó elé, és hamarosan bebocsátást is nyert. Én azonban csak az utódja vagyok, így ez a kegy kevésbé bizonyul jogosnak. Viszont, ha már idáig eljöttem, akkor meglátogattam a fivéreimet, lézengtem, majd, mint aki jól végezte dolgát, átmentem anyámhoz, ebédeltem vele. Nem is tudom, hogy az emberek mit szoktak csinálni a szabadnapjukon, de tényleg. Én itt vagyok, és valahogy semmi nem jut az eszembe. Nem értem, hogy mikor vesztem el ennyire a tanulás és a munka gyönyöreibe, vagy éppen Editébe. Apropó Edit… micsoda romantikus férj lennék én, ha a feleségemet egy szál virággal várnám a bejáratnál nem? Sőt, nem is egy szállal, egy hatalmas csokorral, olyannal, amit én magam állítok össze neki. Elmentem hát a virágboltba, ahol egy nem kis méretű összeállítást fabrikáltam mindenféle olyan virágból, amit szeret. Ezzel a halom virággal, meg a legkedvesebb arckifejezésemmel, amivel próbálom azt sugallni, hogy nagyon hasznos vagyok, érkezek meg az iskola kapujához, amint magabiztosan besétálok, és befelé haladva azon agyalok, hogy azért jó, hogy nem mászkálnak sorozatgyilkosok a környéken, mert napközben eléggé vedtelen ez az iskola. Mondjuk akkor nem is nagyon kellene iskolának itt lennie, ha ez lenne az általános, én is csak nagyon unatkozom éppen… ugyebár. Beljebb sétálva az udvaron viszonylagos nyugalom van, csak egy-egy ember lézeng kint, nem ismerősek, fiatalabbak annál, minthogy egyszerre jártunk volna ide. Így nem is nagyon foglalkozom velük, egészen addig, amíg meg nem pillantok egy rajzot. Ez szakmai ártalom, egyből rávetem magam arra, ami kézzel készült. Szóval, bár ellépek kettőt legalább, most hármat megyek vissza, hogy a srác mögé kerüljek, és anélkül, hogy az illedelmesség aprócska magja lenne bennem, fölé hajolok. - Majdnem tökéletes alkotás, csak nagyon egyenrangúak a vonalaid, ha lenne egy-kettő, ami erőteljesebb, jobban kiemelkedne.
|
|
|
Radetzky Bercel INAKTÍV
offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 558
|
Írta: 2021. november 30. 14:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839576#post839576][b]Radetzky Bercel - 2021.11.30. 14:57[/b][/url] Zalán A váratlan tanítás nélküli nap nem is olyan rossz. Az üzenet a hivatalba belépve ért el, így már elindultam, hogy ma is órára menjek, helyette azonban az úticélomat megmódosítva a minisztériumba mentem, hogy az apámmal beszéljek, ami túl szép lett volna, ha sikerül, de hát az ember gyereke ne gondolja, hogy csak úgy lébecolhat a mágiaügyi miniszter irodájába, még akkor se, ha történetesen ő a mágiaügyi miniszter fia. Van egy olyan szóbeszéd, hogy anyámat se engedték be hozzá, amikor gondolt egyet, és hirtelen felindulásból az apám ajtaja előtt termet, de az anyám… nos, ő eléggé határozott asszony, neki csak úgy nem lehet nemet mondani, így hát, megérkezett az ajtó elé, és hamarosan bebocsátást is nyert. Én azonban csak az utódja vagyok, így ez a kegy kevésbé bizonyul jogosnak. Viszont, ha már idáig eljöttem, akkor meglátogattam a fivéreimet, lézengtem, majd, mint aki jól végezte dolgát, átmentem anyámhoz, ebédeltem vele. Nem is tudom, hogy az emberek mit szoktak csinálni a szabadnapjukon, de tényleg. Én itt vagyok, és valahogy semmi nem jut az eszembe. Nem értem, hogy mikor vesztem el ennyire a tanulás és a munka gyönyöreibe, vagy éppen Editébe. Apropó Edit… micsoda romantikus férj lennék én, ha a feleségemet egy szál virággal várnám a bejáratnál nem? Sőt, nem is egy szállal, egy hatalmas csokorral, olyannal, amit én magam állítok össze neki. Elmentem hát a virágboltba, ahol egy nem kis méretű összeállítást fabrikáltam mindenféle olyan virágból, amit szeret. Ezzel a halom virággal, meg a legkedvesebb arckifejezésemmel, amivel próbálom azt sugallni, hogy nagyon hasznos vagyok, érkezek meg az iskola kapujához, amint magabiztosan besétálok, és befelé haladva azon agyalok, hogy azért jó, hogy nem mászkálnak sorozatgyilkosok a környéken, mert napközben eléggé vedtelen ez az iskola. Mondjuk akkor nem is nagyon kellene iskolának itt lennie, ha ez lenne az általános, én is csak nagyon unatkozom éppen… ugyebár. Beljebb sétálva az udvaron viszonylagos nyugalom van, csak egy-egy ember lézeng kint, nem ismerősek, fiatalabbak annál, minthogy egyszerre jártunk volna ide. Így nem is nagyon foglalkozom velük, egészen addig, amíg meg nem pillantok egy rajzot. Ez szakmai ártalom, egyből rávetem magam arra, ami kézzel készült. Szóval, bár ellépek kettőt legalább, most hármat megyek vissza, hogy a srác mögé kerüljek, és anélkül, hogy az illedelmesség aprócska magja lenne bennem, fölé hajolok. - Majdnem tökéletes alkotás, csak nagyon egyenrangúak a vonalaid, ha lenne egy-kettő, ami erőteljesebb, jobban kiemelkedne.
|
|
|
|
Lőrinczi Zalán INAKTÍV
offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 22
|
Írta: 2021. december 2. 11:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839684#post839684][b]Lőrinczi Zalán - 2021.12.02. 11:15[/b][/url] Radetzky Bercel¤sketching¤Zalán legutóbb a faháznál már majdnem elkészült az öccse rajzával, de az események kissé más fordulatot vettek, így nem sikerült teljesen befejeznie. Viszont azt tervezte, hogy karácsonyra ezt fogja Botinak ajándékozni, és hiába csak grafittal dolgozik, még így is bőven van mit javítania az ábrázoláson. Az eredeti seprű grafikát kiegészítette a rajta ülő Botival, ami elsőre nagyon jó ötletnek tűnt, de időközben rá kellett jönnie, hogy nem is olyan egyszerű lerajzolni a testvérét. Ilyenkor nem elég valami kb jót készíteni, igyekeznie kell, hogy a lehető leghitelesebb legyen a mű, és mivel öccse amúgy is elég kritikus, így még nagyobb a maximalizmus Zalán részéről is. Ma egész jó idő van odakint is, ezért a fiú az órák után felszaladt a készletéért a hálóba, majd a nagy tölgyfaajtón keresztül kiült az egyik padra a réten. Talán itt a friss levegőn jobban jön majd az ihlet, és sikerül megfejtenie, hogy mi az, ami még mindig nem tetszik neki a képen. Épphogy belefogott Boti arcának ábrázolásába, amikor valaki hátulról fölé hajolt és megszólította. Mégis ki a fe...Lett volna Zalán első gondolata, amikor észrevette, hogy egy nála jóval idősebb fiú áll mögötte, úgyhogy inkább nyelt egyet és sokkal udvariasabb hangon válaszolt, mint amit az imént elképzelt. - Öhm... okés, megpróbálom! Kicsit gondban vagyok az arcnál, mert mindig nagyon animés lesz itt a szem és az orr résznél. -Zalán odabök ceruzájával az említett helyre, hátha a fiú tud valami tippet adni erre a problémára. Mert hát belegondolva, amit az előbb mondott... Szóval teljesen igaza van. - Amúgy köszi az ötletet! Te is szoktál rajzolni?-Zalán elkezdett reménykedni, mert eddig sosem beszélt itt srácokkal a rajzolásról, de talán mégsem fog olyan bénának tűnni, ha felvállalja ezt a szenvedélyét is a többiek előtt. Főleg, ha elmondhatja mellé, hogy találkozott egy nagyobb fiúval, akit szintén érdekel a téma.
|
|
|
|
Radetzky Bercel INAKTÍV
offline RPG hsz: 200 Összes hsz: 558
|
Írta: 2021. december 13. 14:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=840174#post840174][b]Radetzky Bercel - 2021.12.13. 14:12[/b][/url] Zalán - Hm. Mondtam már, hogy utálom, ha valaki hümmög? Nagyon utálom. Benjamin bátyám ezt nagyon jól tudja, és mi történik mindig, ha fel akar idegesíteni? Hümmög. Bizony. Felnőtt ember, kistini gyerekekkel, felelős beosztásban, és neki arra van humora, hogy hümmögjön. Erre most tessék, én se csinálok mást, ahogy kissé oldalra döntöm a fejem, és nézem az alkotást. - Kevés vonallal dolgozol az orrnál. Ne csak a hegyét rajzold meg, hanem a nyerget is, viszont elsőre csak nagyon puhán tedd, és igazából eztán is csak finom sötétítéssel. A lap fölött húzom végig az ujjam, mutatva, hogy merre haladjon, és hogyan, ezután nézem meg tüzetesebben a szemeket is, ami ahhoz képest, hogy animés, nagyon szépen van megrajzolva, látszik, hogy van tehetség a srácban. - Kisebbet kell rajzolnod, arányosíts az arcon lévő többi testrészhez, illetve legyen körvonala. Az anime karakterek szeme egy szakaszon van csak megrajzolva, de neked teljes keretet ad a szemed. Itt is a lap fölött mutatok, a bal oldali szem felett, a két végénél haladva. Ha a keretek megvannak, könnyebb benne dolgozni, nem lesz olyan életidegen a megjelenés, mint például egy anime esetében, vagy a legújabb babáknál, ahol szintén ilyen gigaszeműek, ráadásul a testükhöz képest aránytalanul nagy a fejük. Mondjuk, Barbie óta tudjuk, hogy ezek a fröccsöntött babák sosem lesznek arányosak. - Az anyukám festő, és az apám legnagyobb bánatára rá hasonlítok. A festészet alapjait tanítom hétvégente a művészetiben. Bercel vagyok. Nyújtom felé a kezem kézfogásra, mert azért illendő bemutatkozni is, ha már így beálltam a háta mögé és véleményezem a munkáját.
|
|
|
|