36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elijah Kearney összes RPG hozzászólása (93 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:17 Ugrás a poszthoz

Róza



- Abszolút nem személyes ügy, de ameddig az a lökött frászt kap tőled, nem maradhatsz velem – magyarázom a tenyeremben pihenő egérnek, amíg eddig egy dobozban dédelgetettem. A fiúk mióta kapnak frászt az egerektől? De komolyan? Még egy patkányt megértenék, vagy mondjuk egy kígyót, vagyis siklót, mert úgy tudom, errefelé ezek élnek.. De egy kisegértől? Pici is, aranyosak a szemei és puha, meg se harapott senkit sem, mondjuk a dobozt kikezdte és megrágta a sarkát, de semmi gond nem akadt vele. Megette amit a vacsorából vagy épp ebédből mentettem ki neki, és amúgy semmi mást nem tett. Mégis, amikor kimászott az ágyamra, és ott várt – mert szentül meg vagyok róla győződve, hogy engem várt -, halálra rémisztette a szobatársam. Én meg mérges lettem, mert eleve alig bírtam megfogni, no meg, amit kaptam... Hogy nem vagyok normális, minden fertőt becipelek, meg hogy nem vagyok normális. Igen, ezt tízszer a fejemhez vágta. Így, ha nem akarom hallani a sipítozását...
- Remélem, idekint is tök jó életed lesz. Ha kaja kell, lógj be hozzám – mert tök normális, hogy erre kérek egy egeret. Kihoztam őt az udvarra, épp ott állok és igyekszem elengedni. Nem vagyok már pisis kölyök, aki ilyen miatt fog bőgni, de azért szomorú vagyok kicsit. Jópofa dolog egy kisállat, és ezt az egérkét sem rontottam el, mint ahogy mindent. Lehet, hogy valamihez értek? Bár, ha jobban megnézem, elég kövér lett... Ez talán nem olyan nagy gond.
- Ég veled, Egér – mert ez a neve. Rettentő kreatív voltam, de azt olvastam, amíg nem adsz neki különösebb nevet, nem fáj, ha elveszted. Mondjuk, nem kellemes így sem, de amikor leguggolva nyitom ki a dobozt, fogom meg, és eresztem a fűbe, nem sok, és el is tűnik. Így, üres dobozzal ballagok vissza és merülök el kicsit a fejemben. Innen kerget ki a lányos hang, aki épp valamit akar. Leviosa. Ohh, varázsol! Megállva, érdeklődve figyelem, mi sül ki ebből. Mivel csomagjai vannak, így most érkezett talán, nem csoda, azokat a dögöket cipelni nem leányálom. Azonban, meg se moccannak a ládák. Kicsit magamra ismerek, már-már kárörvendő is lehetnék, de hát, pont én? Hagyjuk már.
- Igazából, nem azzal tudnád elcipelni a körletedig. Lehet azért nem sikerült – ó, megszólaltam én, a szakértő. De abszolút nem azért, mert kötekedni akarok. Csak... csak.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 7. 17:39 Ugrás a poszthoz

Dimitri



Még nedves tincseim a fejemre tapadnak, mintha szándékosan egy marék zselét kentem volna rá, minimum hatszor. Persze. Próbáltam már, hasznos, mert végre nem úgy mutatok, mint aki a villáját a konnektorba dugta, no de... Azt onnan kiszedni! Amúgy nem értem, miért erre gondolok, miközben papucsos lábammal sietősen haladok a térre. Nemrég még egy kellemeset csobbantam a tavacskában, mondjuk, ez önhibámon kívül volt, és most a hajam melletti vizes ruháim már kevésbé  kényelmesek és nem töltenek el emlékekkel. Mondhatnám, hogy a saját sorsom ért utol, de inkább csak azok, akik nem épp arra vágytak, hogy ott kacsázzak és élvezzem, hogy nem kell az iskola falai között aszalódni. Pechemre, ők épp bulizni akartak, felsőbb évesek, elbújtak a tanárok elől és láttam én, hogy miféle üvegek voltak náluk. Értem én, értem, már nem kicsik, de nem is felnőttek, szerelmesek vagy csak épp más fűti őket, és lázadni akarnak. Én is ittam már sört, nem tagadom, itt az iskolában azonban mégsem akarok ilyen kalandokba keveredni. Azt hiszem látszik, hogy nem az a fajta vagyok, vagy mi. Béna, mondd csak ki, hogy a bénák közé illenél.
És akkor kaptam egy gáncsoló átkot, mert, bár tényleg békésen kacsáztam, a nyakam is nyúlott, hogy mit művelnek. Fenébe a kíváncsisággal és azzal, hogy itt túl sokan űzik azt, hogy kőbunkók a többiekkel. Miután kikászálódtam, csúnyát mutattam az ujjammal, majd az a srác, akinek talán tetoválás volt a nyakán, vagy valamelyik lány alkotta folt, utánam eredt. És én szaladtam, mint a nyúl. Ezzel sosincs gond, a nagyobbak már lomhák kicsit, elunják azt, hogy kergetőzni kell, meg volt fontosabb dolga is biztosan. Nem tudom, mikor hagytam le, mert a futás és az, hogy hátrapillantgatsz a hátad mögött, azt kell mondjam, csak a filmekben működik. Eleve a hosszabb haj, az adrenalin, meg az, hogy az emberek ha közlekednek az utcákon, nem ugranak félre előled. Kicsit elhittem, hogy belőlem is lehet akcióhős, aki épp menekül a gonosz ellen, csak akkor nem, amikor ütköztem azzal a valamivel. Ó, hogy egy motor. Itt? Mivan?
Nem volt öröm abban, hogy nekiszaladtam, de azt kell mondjam, annyira nem is fájt. Lehet, hogy az érdekelte, hogy jól viselem-e, nem pedig az, hogy leüvöltse a fejem? Hát ezt passzolom, így, kétrét görnyedve és zihálva. Távolabb álltam csak meg, az oldalam szorongatva és levegőért kapkodva. Oké. A maratonfutást elfelejthetjük és mára azt is, hogy emberekkel érintkezzek. Semmi jó nem sül ki belőle...
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 11:45 Ugrás a poszthoz

Róza



Fogalmam sem volt, hogy amúgy ki látott, miközben összekulcsolt ujjaimnak beszéltem, lelkesen vagy épp csak dünnyögtem. Lehet, hogy ez a kívülállóknak, aki nem tudta, tudta, hogy volt egy korszakom, ahol gazdi lehettem, igencsak... furcsa. És akkor éljünk finom kifejezéssel. Igazából nem vagyok már azon fennakadva, hogy ki minek néz. Annyira kötöznivaló bolondnak szerencsére nem, legalábbis nem érzem ezt, így probléma nincs. Ha kicsit dilisnek? Az még bőven elfér, hiszen mindig az a fontos, hogy én érezzem jól magam, ne pedig görcsösen próbáljak megfelelni. Persze, az is szokásom, de... de most mindegy. Egér elment, én kidumáltam neki magam, és a szobatársam is örülhet, hogy nem kell többet néznie, ahogy a kis gombszemeivel nézelődik, vagy az apró orrával szimatol össze-vissza. Akkor is aranyos volt. Pont.
És amikor már mára azt hitted, hogy nem lesz semmi, csak a tanulás vagy épp valami más könyv forgatása, a kastély élete szól közbe. Igen, kicsit meggondolatlan dolog volt egyből okoskodni, és úgy tenni, mintha tényleg jobban értenék ahhoz, hogy hogyan is kell elköltöztetni a csomagokat. Amikor én jöttem, az év elején, ezt megoldotta más, ahogy a többiekét is, a vonatig pedig, amivel ide érkeztem, anyáék intézték. Igen, így aztán totálisan van jogom beleszólni abba, hogy ő hogyan próbálja. Szülők itt már nincsenek, iskolai dolgozót vagy épp olyat, aki tud is varázsolni és idősebb, lehetne hívni ugyan, de miért is mindig a könnyű utat válasszuk. Lássuk be, okosabb lenne, én viszont szeretek mindent magam intézni – vagy csak megpróbálni.
- Hát.. megpróbálhatom, persze. Még nem gyakoroltam, meg izé, ez felsőbb évfolyamos cucc, de az egyik háztársam csinálta már, amikor körberaktuk a fotelokat és tárgyalhassunk – nem, igazából mindent azért tett, hogy amolyan „várat” alkosson és oda kucorodva tanulhasson, mert mindenki más hangos volt a kviddicsmeccs miatt. És a felszabadult tér csak rontott ezen.
- Öhm... - túrok bele zsebembe, amelybe a pálcát tűztem. Farzseb, és bár mindig azt hallani, az egy nagyon rossz hely, még sosem volt gondom vele. Még. Oké, lehet át kéne gondolni. A dobozt lerakom a lábam mellé, már nincs rá szükség.
- Akkor leszállsz róla, kérlek? Szerintem még veled együtt nem megy – oké, próbálom fenntartani azt, hogy tényleg én leszek a segítség. Addig, míg erre várva szorongatom pálcám, felkutatom fejemben azt, mivel is akarnám elérni a varázst. Igen, tudom, megjegyeztem, ez azonban semmit se jelent. Vagyis de, hogy megint nagyzolni akarok kicsit.
- Nem vagy Levitás, ugye?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 8. 14:10 Ugrás a poszthoz

Róza



Türelmes ember vagyok – a mostani időszakban, és most a lánnyal is -, így kivárom, hogy bármit is csináljon, vagy épp ne. Nem köteles elfogadni azt, hogy én segíteni akarok, vagy micsoda. Ezt is csak az illem meg az illendőség miatt húzom elő, anya belém nevelte, hogy a lányokkal ne úgy bánjak, mint a fiúkkal, hanem egy kicsit sokkal finomabban, nyissam ki nekik az ajtót, segítsem le a kabátot, és még sok más, apró praktika, vagy mi a szösz. Most egyik sem érvényesül, de kreatívnak mondom magam, a videójátékokban is mindig akadnak olyan küldetések, amik nem tolják az orrod alá, hogy mégis mit és hogyan oldjál meg, hanem a környezetet fürkészve, azt megfejtve totózzam ki, mégis mi a fenét kell itt csinálni. Itt csak a lányka van, a környezet ééés persze a bőrönd, szóval nem kell sok ész hozzá, hogy a gavallér én-t elővéve segítsem be. Csak hát sikerült a nehezebb megoldást választanom rá, de üsse kavics.
- Ó, az jó! Mármint, nem azért meg előítéleteim vannak – rázom meg gyorsan a fejem, nehogy azt higgye, hogy rosszra akartam célozni és nyíltan köpködöm valamelyik házat, mintha olyan muszáj lenne. Nem, nekem még most sincsenek ilyen gondolataim, egyrészt, mert nincs sok ismeretem, annyi nem, mint mondjuk egy harmadévesnek, vagy akinek más családtagjuk is koptatta eme padokat. Húh. Aki ellenszenves az ház nélkül is az, maradjunk annyiban.
- Áhááá! Akkor neked nagyjából tudom, merre is lesz a lakhelyed – gondolkodom el azon, merre is van pontosan a rellon házának bejárata. De az irány már elég, onnantól pedig könnyebb a tájékozódás és amúgy is csak az ajtóig tudnám kísérni. Az is elég, nem? - Én a pirosakhoz, az eridonban vagyok – az, hogy neki ez mit jelent vagy épp mit nem, nem számít. Nem tudok semmit sem a lányról, lényegében tippem sincs, milyen lehet ő, ahhoz nem elég öt perc, hogy megtudjam, mennyire kellemes személyiség, vagy épp nem. - Elijah vagyok, amúgy – figyelem közben, hiszen már felállt rég, csak nem jutott el a tudatomig. Akkor illene valamit is csinálni csak... valamiért még nem akaródzom elrontani a pillanatot.
- Azért említettem a levitát, mert kicsi baleset történt és romokban van – fontos, hogy megtudja a viszonyokat, hogy ha netán fel szeretne fedezni valamit, azt a környéket inkább most kerülje el, ha nem akar csalódni, megijedni, vagy akármit. Közben persze közelebb csosszantok és felemelem a pálcám, majd le, ismét, magam mellé. Köhintve húzom ki magam, kezem ismét előre emelem, és határozottan szegezem mind a tekintetem mind a pálcám a bőröndre. Három...
- Mobiliarbus! - kicsit hangosra is sikeredett és ami a legjobban meglep , hogy a láda meg is emelkedik! Milliméterek, centik és talán fél méter is! Persze, ez utóbbi költői túlzás, és aztán... Aztán megbillen, megremeg és egy puffanással a földnek csappanva köt ki ott, ahonnan elemeltem. Annyit elértem, hogy 30 centit odébb ment és fel is borult. Arcom eltorzul, kezem leereszkedik.
- Hoppá.. ne haragudj..
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. augusztus 9. 11:24 Ugrás a poszthoz

Dimitri



Jó, azt hiszem ezt csak én fújtam fel annyira, hogy ilyen jelenet kerekedett belőle. Vagy mégsem? Sosem gondolkodtam el azon, milyen heves, erős vérmérsékletű emberek járnak erre, hogy amúgy az agresszió vagy épp a „ki ha én nem?” jellemvonás egyes esetekben felvételi követelmény. Mert bár tök cuki emberek vannak erre, azért akad olyan, akiktől a hideg ráz ki. Egy kicsit. Brrr.. Kár, hogy nem adnak valami útmutatót arra az esetre, aki tök hülye egy ilyen bentlakásos dologhoz, meg mindenhez, ami ehhez a helyhez köthető. Bár, egyik este már kérdezgettem azonban az évfolyamtársak pont annyit tudnak, mint én, vagy épp olyan „legendákat” meg bölcseleteket, amiknek lehet alapja annyi, mint a nyugdíjasok pletykája. Minél többször hangzik el, annál durvább. Így valahogy az, hogy a Kínzókamrában - aminek létezését én nem vagyok hajlandó elismerni de meg nem keresném, hogy biztos legyek a tagadásomban – a Rellonosok szabályosan feláldozzák a gyenge gólyákat, vagy hogy a kviddicsmeccseken, amit még mindig nem igen értek, igazi vér folyik. De volt már kegyetlen gondnok, és villámszóró tekintettel ellátott tanár is. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene mindent elhinnem vagy ha nem is teszem, nem ezekből táplálkozni és azt gondolni, hogy aki nemrég megkergetett, a vérem akarta, vagy levinni arra a helyre és odabilincselni valamihez, hogy életemben egyszer ott maradjak olyan helyen, ahol senkit se zavarok.
Kicsit lüktet a fülemben az adrenalin meg a vérnyomásom. Extrém sportban ez lenne az a löket, amelytől teljesítményem az egekbe repít, de ez a löket totál mást ér el, és mondanom sem kell, inkább a szerencsefaktorom nőtt meg. Anyám már sipítozna, leüvöltötte volna a motoros fejét, hogy miért nem figyel, majd ugyanezt velem is, és bezárna a toronyba, hogy a légy se veszélyeztessen. A kiáltásra összerezzenek, aztán realizálom, hogy úgy néz ki, csak egy fagyit öltem meg. Oké, ez elég olcsó, egyszer visszafizetem, annyi apró mindig van nálam. Épp egy megkönnyebbült sóhajt akarok kiengedni, amikor a második felvonás már roppant félelemmel tölt el. Olyan gyorsan, hogy amikor oda merek pillantani, a nyakam belesajdul és felsikítok.
- Basszus, basszus, basszus! - megölök egy embert?! Mehetek majd egy varázslóbörtönbe, húzogathatom a strigulákat meg minden. Vagy én rendes börtönbe kerülök? Egyik sem jobb! Ismét gyors tempómat bevetve rohanok oda, mint valami hős vagy épp őrült, és elkapom a kormányt, vagyis belecsimpaszkodok. Nem, nem vagyok erős, elvileg tonnás súlyom nincs, de remélem. Remélem annyi erőm van, hogy visszafogjam a vasszörnyeteget addig, míg kimászik alóla. Kiváltképp nehéz dolog egy motorral viaskodni, vézna karom igencsak remeg, én pedig hamar kerülök a bőgés határára.
- Elbírom, csak másszon ki! Nem akarok fiatal bűnöző lenni..!
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 20:36 Ugrás a poszthoz

Róza



Nagyon csendben van, bizonyára, ő okosabb arról, kinek hol a helye és az mit jelent. Mármint, én nekem ugye nem járt ide még a szomszédom haverja sem, de ő lehet pont az a lány, akinek a tesója, anyukája, bárkije ide járhatott, bár azt nem tudom, milyen régen alakult ez az iskola, lehet, hogy tök fiatal, és nem járt ide hatezer generáció, az viszont tuti biztos, hogy elég idő telt el ahhoz, hogy valakik az elsősök között már „tapasztalattal” járulnak ide. És ezen miért is kattogok ennyire? Majd elolvasom valamelyik iskolai krónikát, hogy azzal képben legyen, mióta van ez a suli meg minden, de semmin nem fog változtatni, továbbra sem fogja senki megmondani, neki milyen volt. Sőt, igazából anyáékon kívül a kutya se tudja, hogy én ide járok. És ez valahol kicsit ijesztő, mert hát, mit mondjak? Magánsuli, oké, de ha mesélni kell róla? Na abban nem vagyok jó, nem tudok azonnal kitalálni valamit arról, hogy mit tanulok, milyen az iskola, és a többi. Oké, ha itt végzek, előveszem azt a határidőnaplót, amit anya adott, és szépen kerítek egy mesét arról, mit csinálok én amúgy iskolaidőben, arra az esetre, ha valamelyik haverom otthon megkérdezi... vagy épp, úr ég, egy rokon a karácsonyi vacsorán! Áááá ez kész rémálom! Nem lett ez eléggé átgondolva, lehet el se kellett volna jönnöm ide! Koncentrálj, ne hisztizz, Elijah, ne pánikolj. Ne. Huh.
- Ööö.. lehet? Nem tudom, csak a bunkókra szoktam fújni, de te nem tűnsz annak – vagy ha igen, marha jól leplezi. De ő csak egy lány, persze, tud sértegetni, mert mindenki tud, de ez van, ezt kell szeretni. A lányok már csak ilyenek, mindig. Összeülnek, kipletykálnak és röhögnek rajtad. Rettentő.
- Nem vitatom! - ez olyan csapda, amibe nem szabad belekötni. Mint a filmekben a tipikus: kövérít ez a ruha? Jó így a hajam? Figyelsz te rám? Azt mondják, a netről meg a tévé-ből nem lehet semmit sem tanulni, pedig ez nincs így. Jó, nem fogok lediplomázni, mert megnéztem egy kórházas sorozatot, de azért néha jól jön egy-egy onnan ellesett trükköt bevetni élesben.
- Hát, amint hallod, töröm én ezt eleget, de... Évek óta itt lakunk, előtte néha nyaraltunk kicsit itt, és azt mondta anya, hogy úgy néz ki, tök jó a nyelvérzékem. De leginkább szerencse, akaraterő meg egy idő után magyar felirattal vagy szinkronnal néztem a sorozatokat. Az most pont nincs nálam, de azt hiszem van olyan medálizém is. Nem tudom – vonom meg a vállaimat, mert ez tényleg csak jött, sikerült valami olyat, amit sokaknak nem. A helyesírás más, abba, bevallom néha segítenek a megbűvölt korrigáló pennák, amik amúgy rettentő menők. Nem ragadok le most itt, meg az érveknél, bemutattam magam és most jöhet egy kis hősködés.
Vagyis az égés, ugyebár.
Még az én fülem botja is belevörösödik, pedig láttam már bugyikat. Igazából, nekem a szégyen az, amitől vörös, neki meg az, hogy látom a bugyijait. Amikben nincs semmi. Csak ruha. Kiönthetek elé pár alsót engesztelésképp?
- Bo.. bocsi! Tényleg sajnálom! Nem akartam így de... megoldom, jó? Máris hozok valakit, aki tényleg tud varázsolni. És ne haragudj rám, csak... segíteni akartam – lassan elhátrálok, majd mint a nyúl, futni kezdek. Addig míg nem tanárt vagy prefit nem látok és nem tudom értesíteni. Menjen, segítsen neki más, mert én elbaltáztam, megint. Majd ezt is gyakorolhatom, de a francba! Nekem tényleg ennyire nem megy itt semmi? Mérges vagyok inkább, mint zavarba jött vagy ijedt, így, ha a lány mérges is lesz, már csak az megy oda hozzá, akitől segítséget kértem. Én elmenekülök a szobámba, hogy zsörtölődjek a berendezéssel. No problemo, minden rendbe fog jönni. Másnem hazaküldenek, ennyi.


//az én hibámból késve, és lezárva, köszönöm a játékot! //
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 22:51 Ugrás a poszthoz

Dimitri



Ha kapod a nyakadba, akkor kapod, ha kéred, és főképp ha nem kéred. Meleg, gőzölgő, és tudod miről beszélek. No de hogy már szinte folyamatosan? Nemigen akarom elhinni azt, hogy valóban én vagyok ennyire kerge, vagy ez a varázslóvilág? Mert bár odahaza, vagy a volt sulimban is voltak necces dolgok, itt viszont mást alig találok. Itt... valahogy nem tudom kontrollálni az egészet, és minden kicsúszik az ujjaim közül, fogalmam sincs, hogyan kellene kezelni egyes helyzeteket, dolgokat, embereket. Mély levegőt veszek, aztán? Ennyi? Mindig nő benne az, hogy jobb lenne egész végig a könyvtárban ülnöm és olvasnom, mert abba piszok kevés a rizikó. És aztán mindig akkor döbbenek rá, hogy ez a legjobb álom, amikor kint vagyok megint, és keresem a bajt. Vagy ő engem.
Kedves motor, kedves motoros! Sajnálom. Ezt kellett volna kinyögnöm, nem pedig azt, hogy mit nem szeretnék. Igazából ez az én hibám, és már így is ott vagyok, hogy elvisz a korai infarktus, és hatalmas őzike szemekkel bámulok mindenre, ami csak történik.
- Basz... - és hát, mint tudjuk, minden külföldi először köszönni tanul meg, majd káromkodni. És ki is csusszan. Nyelek egyet, majd ismét, és az, ami oly hősiesen menteni akartam, vagy nem tudom mi a fenét gondoltam, moccan. Ja hogy ennyi elég lett volna eleve? Tény, nem mágusfejjel gondolkodom, sokkal inkább azzal, mit tenne mondjuk Steven Seagal vagy a Szupercsapat. Vagy apám. Ő mondjuk biztos azzal jönne, hogy ne hívjunk rendőrt, megbeszéljük okosba. Csak nekem se pénzem, se szavazati jogom és most földem sincs a talpam alatt.
- Oké, jó! - ez inkább magamnak szól, ahogy elengedem, és a földre esve gurulok még egy kicsit, hogy a szörnyeteg ne a lábamra landoljon. Aztán nagy levegő, felülök és a gazdájára pillantok.
- Én rettentően sajnálok mindent... Minden rendben? - ez anyám hangja szinte, aki mindenkiért képes aggódni. Felkelve porolom le magam, mert az a jó a gyereklétbe, hogy sokat esel és kelsz ugyan, de egész tök jól megszokod. Van rajtam horzsolás jelenleg, kosz, de mit számít. Elhagytam a papucsom is. - Nagyon szép motor, mellesleg! - és ha lepattogott a festék, akkor jaj nekem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 15. 23:51 Ugrás a poszthoz

Jun



Vannak a vicces ötletek, a kissé borongósak, na meg az igazi hülye ötletek. De én kedves akartam lenni, első sorban. Vizsgák mennek, a végén járunk, mindenki vagy feszült még, vagy épp arra eszmél, hogy elájult, vagy akármi. Egy kész időzített bomba a suli, persze, nem szó szerint, ki se merem mondani, mert a robbantás azóta a levitás balhé óta igencsak ingoványos talaj. Na de hol is tartottam? Ja, kedvesség!
Kriptahangulatot kívánok, kívántam elűzni, mivel legjobb számításaim szerint jelenleg már nem vizsgázik a kutya sem, megvolt az utolsó nap, utolsó hajrá és az utolsó könnyek. Én a végére már egész pozitívan éltem meg a dolgot, még ha az eredmény nem is lesz az, annyira nem, mint ami lehetne, de mégis, rosszabbra számítottam. Talán ezért vagyok ilyen merész? Vagy mondjuk úgy, hogy pozitív?
A fene tudja.
- Ezt nem egészen így gondoltam... - dörmögöm magam elé, a folyosón állva. Hogy mit tettem? Elsőnek arra gondoltam, hogy kidíszítem a folyosót, mint karácsonykor, csak nem tudok előbűvölni semmi dekorációt. Szórólapot is oszthattam volna, de egy pillanatig még szerettem volna muffinokat is sütni, csak épp nem tudok. És akkor döntöttem a zene mellett. Azt tudom, hogy semmi elektromos kütyü nem működik itt, olyan könnyen, de volt egy ilyen... nos, magnetofon? Megafon? Mindegy. Zenél. Nem könnyű darab, de kihoztam ide, minden erőmmel és lopakodási tehetségemmel. Csak egy kis hangerő hiányzott róla, a kellemes muzsika pedig elöntötte volna a kastély ezen szárnyát, lett volna egy kis tánc, meg ha valaki hoz, kaja, és estére minden elfelejtődik. Délután van, a diákok élednek, fellélegeznek, a lábam előtt a kis zenemasina, és csak üvölt és üvölt, kellemesebbnél kellemesebb dallamokat, és talán nem épp a legjobbakat.
- Ezt nagyon nem így gondoltam – próbálnám elhallgattatni, de nem megy. Lehet, hogy így védekezik az ellen, hogy kihoztam? Vagy talán... Ohh, remek. Annyira izgulhattam, hogy sikerült „kisütni” és most várhatok, míg ideér valaki, aki jól... Aki nem élvezi. Körbetekintek, és az első kétlábú élőlény, diák felé kiabáltam.
- Segítenél, légyszi?! - és akkor színészkedjünk kicsit. Nem én voltam kártya.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 16. 20:18 Ugrás a poszthoz

Jun



Számoljunk el tízig, ami alatt egy fújással adjuk ki a felesleges levegőt és feszültséget. Nem tart hosszú ideig, talán valamikor hasznos is, de nem most. Mármint, igazából nem vagyok annyi para, nem mindig akarok megveszni és hajat tépve ordítani. Végül is, én akartam muzsikát a folyosóra, csak nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztem. Lehetne rosszabb is, azt tudom jól, elvégre, legalább nem ugrál. Első pánik után hallgatva a dolgot, újratervezek. Ameddig nem jön ide egy tanár sem vagy prefektus, nincs gond. Nem? A büntetésekkel valóban nincs, nem félek annyira tőle, mint mondjuk a vizsgáktól, úgy láttam, eddig semmi olyat nem adtak senkinek, amibe belehalt. Nincsenek láncok, korbácsok, vagy bármi más rosszaságok. De ha tévedek...
- Mmmmmh – egyenesedek fel végül, és az érkezőre pillantok. - Menő a hajad! - ez az első, amit ki tudok bökni a szokatlan színválasztást észlelve. Nem ítélek el semmit sem, még ha nem is akarnék ilyet magamnak, máson viszont abszolút nem zavar. Sőt. Egyre jobban divat, meg minden. Most viszont az ordító kisdoboz a lényeg. Ugye?
- Hát, az, hogy valaki hozzányúlt. Egy kicsi extra hangerőre vágyhatott és... ez lett belőle – pedig mindent úgy csináltam, ahogy kell, kellett volna, csak hát ez van akkor, ha valaki új dologgal próbálkozik, vagy olyasmivel, ami nem az ő szintjét üti. Azaz, hogy többre vágytam, mint kellett volna. Ehm...
- Eddig is folyamatosan zenélt, el van bűvölve, csak... nem ilyen hangosan. Te tudsz valamit, vagy hagyjuk itt és tegyünk úgy, mintha nem is látnánk? - mert hallani ezt még a holtak is hallják. Jó, nem olyan vészes, de így, hogy visszapattan a falakról a hang...
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 20. 10:30 Ugrás a poszthoz

Jun



Tanácstalanul vakarom csak fejemet egyelőre, ebben ennyi volt csak, úgy néz ki. Mármint az ötletek között a megoldásnak. Hát, vannak ilyen napok, amikor minden nehezebb, mint aminek kinéz. Vagy épp lehetetlen. Kezemet leengedve, aprót sóhajtva nézek le a zenecsodára, amely nem akarja az igazat. Jó, tudom, ez az én saram, én akartam, no de nem egészen így. Igazából, valahol örülnöm kellene, csak épp, ha valamit szeretnék és nem úgy jön össze, még manapság is hajlamos vagyok erre, hogy elkezdem lógatni az orrom. Itt vagyok egy tanévnyi ideje, és hogy mit fejlődtem? Azért akadnak olyanok, amiket mosolyogva tudnék sorolni, de kevesebb, mint amit elhallgatok. Szóval, ezért is jó a srác érdekes színű haja, ami legalább egy időre eltereli az ember gondolatait. Lehet, hogy megleptem azzal, hogy dicsértem, nem leszóltam? Érdekes lenne, de tudom milyenek az emberek nagy része és az tök mindegy, hogy mágus vagy épp nem. Ott vannak a neten is, amikor látok egy olyan képet, ahol az embernek épp színes a haja. A csajokat – persze csak ha szépek -, agyondicsérik, a srácokat meg jól leszólják. Szóval, ja, és akkor még a finom kommenteket olvastam.
- Áhh, akkor... ha nagyon idegesítő lesz, kidobjuk az ablakon – mert ez totál egyszerű megoldás, már nem azért. Igen, ami rossz, azt ott kell kidobni. Nem, ezt nem gondoltam ilyen komolyan, de az, hogy menjünk egy felnőttért és vele oldassuk meg, már nem tűnt annyira vagány megoldásnak. Igazából, folyton ezen viaskodom. Ki érti ezt?
- Szia Moon! Én Elijah vagyok – én viszont kezet nyújtanék, csak épp ő hajol meg. Kicsit sután pislogok rá, majd aztán dereng fel valami arról, hogy az ázsiai környéken ez a szokás. Nem, nem vagyok rasszista, egyszerűen csak felszínesek az ismereteim.
- Öhm, bocsi – engedem le a kezem és egy kicsit ügyetlen meghajlást mutatok be, valahogy úgy, mint ő. Vagy valami olyasmi. Aztán ismét lepillantok a zenedobozra és rámordulok, mint egy bolhás kutya.
- Akkor legalább valami szépet is játszhatnál! - a folyosó is éled, szóval, ideje lesz okkosban gondolkodni.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 16:26 Ugrás a poszthoz

Kolos



És akkor ismét itt. A napbarna szín ugyan nem sikerült, de a szeplőim igen erősek lettek és persze azért valamennyi színem csak lett, anyáék szerint már megérte a sulis táborozás, mert addig sem bent voltam, és képernyőt bámultam. Pedig mennyi mindenről lemaradtam! Kijött egy csomó játék, meg minden újdonság, a kedvenc videósaim is ontották a tartalmakat és alig tudtam felzárkózni, mert közben program volt szülőkkel, a haverokkal, minden. Bruh. Nem, nem fog ez így menni, egyszerre kell arra figyelnem, hogy mágus vagyok – kicsi, és titkos -, meg hogy megmaradjak annak a kiskockának, aminek elindultam. És itt nem tudom csak úgy előkapni a szünetekben a kütyüimet, bár lenne rá mód, elvileg, felruházzák vagy felrúnázzák, fene se figyelt már erre és akkor menni fog. Persze biztos nem fognak WIFI kódot osztogatni, és a lefedettség sem játszik erre, tehát megint sehol sem vagyok, és akkor nem tanulnék. Pedig valamennyire muszáj, hogy átmenjek. Engem egészen meglepett a vizsgák eredménye, pedig az Elfogadhatón kívül nem kaptam sokkal változatosabb jegyeket, DE átmentem. És ez csoda, nekem csoda.
Új könyvvel a kezemben és megannyi gondolattal a fejemben haladok előre. Ez a folyosó frusztrál mert itt mindenki zsibog, még mindig igencsak be tudok parázni, ha egy kép megmoccan, de itt még beszélnek is, hangosan, arról akár, hogy milyen gyűrött az ingem, milyen kócos vagyok, vagy épp másokról. Tehát, képzelhetitek, hogy sietek. Nem, nem félek a mágiától, annyira.
És akkor a kéz csapódik a vállamra. Épp kesergek magamban, hogy mennyire jó lenne kipróbálni azt a Zelda játékot, és olyannyira meglep a srác, hogy felkiáltok. Nem, nem sikítok, kiáltok.
- Én nem hiszek a mozgó festményeknek! - pillázok fel rá, mert igen sokkoló, de hát ő nem festmény. Ő él. Mit is mondott? Színezőkör? - Én.. én.. akarok?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 16:50 Ugrás a poszthoz

Kolos



Az a szerencsém abban, hogy nem ejtem el még a cuccaimat is ijedtemben, hogy abba kapaszkodok, mintha az lenne a valóság egy olyan szeletje, ami támaszt ad az... őrületben? Vagy a pánikban, bár itt lassan már teljesen mindegy, melyiket nézem, mert mindegyikbe beleillik kicsit. Oké, ezt is picit túlgondolom tudom én, de hát, igazándiból tényleg csak a hirtelen támadás az, amely ennyire kizökkentett a fejemben lévő kis világból. Oké, háromig elszámolok és visszatérek a valóságba. Bár, mióta ide járok, nekem ez inkább egy naaaagyon hosszú álom, amiből csipkedéssel sem tudok felébredni.
- Színpadra? - oké, most még jobban meghökkenek, mint eddig. Lehet fokozni? Ki hogy veszi, persze, de ha ez a srác azt akarja, hogy énekeljek, akkor jobb ha most fut, de a freskón lakók is. Tényleg. Botfülem, fahangom és meg mindenem van. - Szegény nézők, ha ezt kell hallaniuk... - motyogok, inkább hangosan gondolkodva a dolgon, elképzelve, hogy én énekelek nekik. Hát, megéri, ha majd azért fizetnek, hogy maradjak csendben!
- Én nem tudom... - aztán kapcsolok, hogy adott valamit, vagyis akart, csak nem kaptam utána. A szórólapra bámulok, lassan, de olvasva követem a sorokat és megvilágosodok. Ó, nem színező!
- És azt mondod, hogy... hogy nekem van tehetségem ehhez? Ha mindenki ott van, akkor lehet jó – színjátszás. Hát, az is olyan dolog, amit még nem próbáltam, és nem is gondoltam rá. De nem is hiszem, hogy tényleg komolyan gondolta, hogy engem akar oda.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 17:10 Ugrás a poszthoz

Jun




- Ihh! Azt kéne még csak... - elképzeli, mit jelent a még csúnyább. Hát, van egy pár káromkodós zene, amik még nekem is soknak számítanak, pedig néha-néha el tudom magam szólni cifrán, de azok... Na azt inkább tényleg ne. Szerintem, akármennyire is szeretek zenét hallgatni mindenféle stílusban, ritka alpárinak számítanak, és szerencsére anyáéknak nem kell azon aggódnia, hogy ilyenekkel borzolom a kedélyeket. Lehet ettől nem leszek majd menő a későbbiekben, de egye a fene. Vállalom!
- Szerintem meg... szerintem nem megfelelően állították be, vagy elromlott. Volt egy magnóm, még apa kapta kicsinek, és annak is egy idő után elromlott a tekerője és csak hangosan szólt, hiába állítgattad. Lehet ennek is valami ilyesmi lehet – bár nem hiszem, hogy ezen lenne ilyen gomb, itt minden mágiával van csinálva, semmi sem egyszerű, semmit sem lehet szinte csak úgy megoldani. Nem bánt a dolog és nem is bosszant, csak mivel nekem sok dolog még tényleg értelmetlen meg fura, így aztán semmivel sem tudok egyelőre mit kezdeni. Nem baj, még csak az első évem ez, ebben a világban, ebben az iskolában, bőven lesz rá időm, legalább azt megtanulni, hogy hogyan hallgattassak el hangos gramofonokat. Vagy reptessek magamhoz dolgokat, amikor lusta vagyok. Az a másik, amit mindenképp szeretnék megtanulni. Tök béna, nem? Mások a menő átkok meg bűbájok miatt izgulnak és tepernek előre, én meg csak azt akarom kibekkelni, amikor lusta vagyok felkelni valamiért. Nevetni támad kedvem, de lenyelem. Nem mutatna most jól.
- Itt élünk egy ideje, de amúgy Belgiumból. És te? Neked még különlegesebb neved van, mint nekem, nem csak a hajad – keleti, de hogy mennyire, azt én nem tudhatom. Ebben apa a jó, ő utazik rengeteget, és igazából én is annak akartam készülni. Mármint, sok ötletem volt, tippem, de én is utazni kívántam a legjobban, mert amikor nyaralni megyünk ide-oda, azt tökre élvezem. Csak ez a mágia dolog most elég erősen beleköpött a levesbe. Ajh.
- Hát, mert nem akarok tiszteletlen lenni, mert te nem kézfogós vagy vagy bármi. Nem tudom amúgy, megszokásból – főleg, ha valamit elrontok, leverek, vagy bármi történik vele. Berögződés. - Ha itt hagyjuk ezt a vacakot, nagy gáz lesz belőle?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 17:30 Ugrás a poszthoz

Kolos



Oké, ez olyan lehet, mint azok a parfümárusok a plázáknál, akiket alig lehet levakarni, pedig tuti, hogy nem akarsz semmit venni. Jó, ez elég erős példa, de na. Igazából elszaladhatnék, ami igen érett viselkedés lenne, na meg bunkó is, de igazából még mindig kicsit földbe van gyökerezve a lábam, és nemigen tudok moccanni. Szóval a parfümös példa nem annyira jó, de nem jutott más az eszembe. Sok hülyeség van a kobakban, tudom.
- Tényleg? - megszeppenek és pislogok is nagyokat, mint az őzike, vagy épp a birka. Hát hallanák akkor a kiáltásom, amikor belerúgok valamibe vagy amikor mérges vagyok. Na akkor az igazi! Ez? Ez most nem az igazi volt, csak... valami. - Jaj istenem, cikkek. Azoktól zavarba jönnék, nem is kell – rázom meg a fejem, nem szükséges sem plakát, se semmi. Persze, tök jól hangzik, meg kecsegtető, de a valóságban tökre fura magáról olvasnia az embernek – a legtöbb esetben -, vagy épp már egyenesen zavaró. Én még nem kerültem be az újságba, és jobb is. Én inkább a hullócsillag típus vagyok, de most törjem le? Milyen lelkes!
- Nem, igazából sose mesélt nekem senki arról, hogy mik vannak ott. Pláne nem a bulikról – nem is tudom felidézni igazándiból, hogy beszéltem-e valaha színjátszóssal. Vagy csak én nem figyeltem erre, vagy nagyon ritkák, vagy titkos. Nem tudom, melyik tippem az erősebb. A fejemet kicsit félrebillentem, miközben hallgatom őt. Mint a sportcsapatok, abban is mindenki menő, de az ilyen sorozatokban a színjátszók a gyíkok. Szóval, akkor mi az igazság?
- Áhh! Értem én, értem. Vagyis nem, de majd egyszer biztosan megfogom. A lányok meg... mindig a menőkre figyelnek, rajtam ennyi nem fog segíteni, de azért köszi – hát, hogy majd pont én leszek ettől jobb náluk. Hah! Jó vicc. Igazából épp vissza akarnám adni a papírt, amikor szemeim tágra nyílnak. Hogy mi? Én?
- Hát de... de arról még nem is volt szó! Vagy igen? Azt mondtam, hogy megyek? Jaj... jaj, jaj – én, színjátszás, próbaterem. És még nem tudja, kivel hozta össze a sors. Ha varázsolni is kell közben, akkor fél hatra ki is fog rúgni. - Ö.. ötre.. de hol?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 18:13 Ugrás a poszthoz

Kolos



Őszintén, most kezdek feléledni és felfogni, hogy mégis mi a fene folyik körülöttem. Tehát, itt az új év, új lehetőségek és persze még nehezebb tananyag. Nyakig benne fogok lenni a szószban, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Az első vizsgáimon is majdnem elsüllyedtem, nekem igazából olyan korrepetálásra lenne szükségem, ami mindent átfog, na jó, nem mindent, de elég sok tárgyat, és mégis, sikerült olyan dologra feliratkoznom, akaratlanul, amiről fogalmam sincs, tehetségem és tapasztalatom még annyi se, és időm! A drága idő. Idén tuti meg fogok bukni, mint a huzat. Hogy az a...
- Öhm, oké. Balra, jobbra, megint jobbra és balra. Azt hiszem, meg fogom találni, de ha nem... majd improvizálok. Egy kérdés, ha már így.. így sikerült nekem ide bejelentkezni. Mi lesz ott? Tényleg elő kell adni valamit meg... sok próba van? - igazából az érdekel, kik járnak oda, mennyire béna dolog ez, meg hogy mennyire komoly. De ezeket nem illik megkérdezni, úgy néz ki, ezt nekem kell majd kitapasztalnom, amint odaérek. Komolyan. Tuti én vagyok az egyetlen olyan bolond, aki csak azért lesz ott, mert annyira berezelt, hogy fogalma sem volt, mire is jelentkezik. Sőt, és még bele is ment! Ha ez nem lesz égés, akkor semmi sem. Még egy erdőtűz sem.
- Reméljük – bólogatok párat, majd megfogva a lapot, odaszorítom a könyvekhez azt is, amibe még mindig kapaszkodom és amit ölelgetek, mintha valami plüss lenne. Most kéne futni, de már minek. Ezt elintéztem.
- Elijah vagyok. És.. és te? - nekem ismeretlen a srác, az iskola nagy része az, így nem nagy kérdés az, amit megeresztek. Vagy tudnom kellene valamiről?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 19:14 Ugrás a poszthoz

Kolos



- Ó az ég szerelme... nincs ehhez egy térkép? – sóhajtok egyet, és ismétlem el magában azt az útvonalat, amit felsorolt. Oké, jobban bele kellene vetnem magam a kastély zugait illetően, de annyit sétálni nem szeretek, akárhogy is nézem, ez túl hatalmas falat ahhoz, hogy csak úgy le lehessen gyűrni. Igazából, darabolva se mennem egyszerűen. - Nincs egy tollad? Felírom ennek a hátuljára – bökök a szórólapra, amit adott. Ciki vagy sem, hétfőig sok óra telik el, sok minden fog történni, és a tananyag, amit beletömök a kobakba, ki fogja ezt lökni. Nagyon. - Ne is emlegesd azt... - fintorodom el egy kicsit, majd a fejem rázom meg. Ha valami nem, hát a bájitaltan nem hiányzik senki életéből, az enyémből pedig főleg nem. Ez van, ameddig kell, elviselem, aztán, amint nem... le lehet adni amúgy valamit, ha nem megy? Ezen nem is gondolkodtam el annyira. Na majd, ha odaérek. Egyelőre így is elég kaotikus a rendszer, nem kellene megzavarni, főleg, hogy most csináltam a pluszmelót.
- Hát... egy kicsit nem árt, de ha nem szabad, akkor ne – kicsit csalódott az arcom, de végül is, lehetett erre számítani, elvégre, akkor hol marad az élvezet, meg a minden, no meg, akkor félő, mármint gondolom ő véli úgy, hogy ha már mindent tudok, el se megyek vagy akármi. Igazából felmerült bennem, hogy nem megyek el, de ha most megtalált, akkor máskor is megfog, és akkor biztos totálisan rám ijeszt. Nem, nem így, hogy meglep, hanem komolyan. Neki is van hangja, nem csak nekem.
- Rendben van, Kolos, megjegyzem – még picit ki is húzom magam, és bólogatok. Érdekes neve van, magyar, és ott sok a fura név, egy babaneves oldalon láttam párat, és ennél furább nekem már csak a György vagy épp a Vendel. Meg még sok más minden. Már ezért is könnyebb megjegyezni. Vagy csak az emlék...
- Igyekszem! - oké, totál hülyeség, hogy azonnal engedelmeskedem egy idegennek, de itt már csak ilyen. A prefektusok is diákok és mégis hallgatni kell rájuk. Ki érti ezt...
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 19:33 Ugrás a poszthoz

Jun




Egyszerűbb lett volna ott hagyni, ahol találtam. De úgy néz ki, annyi szerencsém csak van, hogy nem kenem egyből magamra. Igazából, tényleg nem az én művem ez. Már akkor is szólt, amikor megtaláltam, folyamatosan zenélt, így ezt nem én tettem vele. Sőt, láttam olyat is, hogy valaki beleszólt, és azt a muzsikát játszotta! Lehet csak tévedek, és ilyen nincs, és csak totálisan félreértettem az egészet. Lehet nem. Azonban én már kértem sok mindenre, abban a pár pillanatban, amikor még egyedül voltam, de fennállt a probléma. A beste nem hallgat rám, ilyen egyszerű. Bár nem is csodálkozom, múltkor a lépcső gondolt egyet, aztán meg az a titkos folyosó váltott egyirányú utacskává.
- Mmmm – húzom vissza magam ide, a folyosóra, mivel most nem az a gond, hogy merre nem tudok menni. A zene nem hallgatott el, odébb léptünk, de attól még hangosan kell beszélni. És akik elhaladnak erre, azok bizony furán néznek ránk. Aha, tuti belekeverik a srácot is, amit nem akartam. Utólag is bocsi. - Nekem igen, de Magyarország is. Más mindkettő és ez a jó, mindegyiknek megvan a maga szépsége. Szóval, ha nem a városokat nézzük, hanem vidéket, talán odakint szebb – emlékszem vissza a kirándulásokra, vagy épp csak amikor átutaztunk egyik városból a másikba. Itt is tettünk ilyet, itt a falvak kicsit furák és lepukkantak, de volt nagyon szép is. De hol nincs ilyen? - Aaaa, olyan messziről! Apa hozott onnan pár dolgot, amikor ott volt, hűtőmágnest meg furi édességeket. Ja meg fotókat. Mikor jöttetek ide? - megvan még a lelki szemeim előtt apa beszámolója, de nem sokat repült arra, helyettesített, amikor sztrájkoltak a pilóták vagy egyszerűen kevesen voltak. Aztán lehet megy még arra, nem tudom. Sokat utazik, mint mindig, de már megszoktuk anyuval.
- Hát nem, de ahány ország, annyi szokás. Van ahol ölelkezni kell, meg ilyenek. Szerintem itt ilyen fura dolgok nincsenek, a kézfogás meg olyan... nemzetközi – vonom meg a vállam, hogy én ezekbe nem mentem bele. Köszönök ha kell és kész. - Akkor menjünk egyelőre oda, aaaa... falhoz. Ott nem süketülünk meg. Persze ha van kedved. Van nálam pár cukor, ha kérsz. Kárpótlásul a hangzavarért.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 20:52 Ugrás a poszthoz

Kolos



Mire elballagok. Hát, az se most lesz, főleg, ha addig elkaszálnak még pár vizsgán év végén, és ismételnem kell. Én tökre felkészültem erre a forgatókönyvre, még anyáéknak is említettem, hogy nehéz azért itt és lehet meg fog esni, de ők azt mondták, okos gyerek vagyok, majd megoldom. De hogy hogyan, azt már nem mondta meg senki sem. Tanulni kell, tanulni és... tanulni. Nem hangzik ez nehéznek.
- Kivéve ha úgy eltévedek, hogy évekig nem kerülök elő – nevetem el kicsit magam, mert tökre elképzelhető egy ilyen helyen, vagy csak épp így oldom a feszültséget. Vagy valami olyasmi. Főképp ha az elől kell elbújni, ami rám vár. Mondjuk erről a szakkörről. De fog még fájni fejem miatta.
- Rendben van, akkor kivárom... a sorom vagy mimet – kicsit ijesztően széles lett a mosolya, amely mögött annyi minden lapulhat, hogy csak na, de remélem, most csak annak van öröme, hogy sikerült ez az egész. Vagy esetleg arról, ami azokon a próbákon történik és ő tud róla. Ezért még kicsit kíváncsibb is lettem, no de az se megoldás, ha nyaggatom, mert akkor lecsap a nagy kezeivel, az pedig igencsak fájdalmas lenne, a sokk után. A dámák meg csak mondják és mondják, még nevetnek is, de oda se figyelek. Minek. Nem hiszek nekik, mondtam.
-Órán? Eljátszhatom hogy tudom az anyagot, ez tényleg jó – meg persze értem én, néha el is maradhat egy-egy óra. Remek! Sőt! De azért mégse kellett volna csak így, elvégre, tényleg annyit se mondtam, hogy fapapucs. Tudod mi jó azért ebben? Hogy nem valami veszélyes dologra sikerült jelentkeznem. Na akkor...
- Oké, oké, készülök – de mivel? Vinni kell valamit, esszét, fogalmazást magamról? Az ilyen helyeken kell valami. Majd összedobom, ha kitisztult a fejem. Tökéletes. Nem is csinálta volna senki sem jobban. A fejemet rázva indulok utamra tovább, és ívesen kikerülök bárkit, aki rám néz hosszabban. Még a véletlen beszerveznek egy bájitalszakkörbe...

// mission completed - köszi a játékot! //
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 21:14 Ugrás a poszthoz

Jun



- Mondjuk, igazából itt is. Volt az a... zizi vagy micsoda, meg az a másik, az a fagyi, amiben az a nagyon rossz ízű krém van, nem a rendes fagyi. Háh. Kinek mi számít annak, az a savanyú valami egészen jó volt, meg is ettem mindet. Elég hamar – emlékezem vissza arra, amikor megjött a kis csomag és felfedeztem. Meg aztán ahogy fájt végül a hasam tőle, mert túl sok volt és tömény. Na mindegy is, nem zavar a dolog, most is simán csinálok ilyeneket, mindenki csinál ilyeneket, ebben nincs különlegesség. Egy rakat gyerek, és a legtöbb szeret enni is. Én biztosan. - Tarisznyarák? Hű... ez már kicsit tényleg annak is hangzik. De apa valami banánosat hozott. Életemben nem ettem olyan furát, pedig én ettem abból a nagyon erősből is már. Meg van az a fura ropi is, nem? - ha már beszélünk, akkor érdeklődöm, mert miért ne. Nem vagyok olyan, aki csak imitálja, hogy nyit a másik felé, nem akarok olyan lenni. Lehet nem a legjobb ez sem, viszont én vagyok, teljesen. Még ha emiatt furának is tartanak páran, vagy idegesítőnek. Abból nem volt sok, de akadt, csak nem bántott meg. Azt nehéz.
- Akkor az sem most volt, mi olyan négy éve, vagyis mindjárt öt. De előtte is jártunk erre néha, nyaralni. Anya szereti a Balatont és a virágkarnevált, amikor tudtunk, eljöttünk nyáron. És aközben tanulgattam a nyelvet. De te ugye többet tudsz a nyelvről, mint én – nekem szóban erősebb, mint írásban elv érvényesül, majd elkopik, ha gyakorlom. Lesz rá időm. Addig is, ha már felajánlottam, odébb is lépkedem, el attól a hangos vacaktól, és felszusszanok. Itt egy fokkal jobb, mivel ennek a nagy folyosónak az akusztikája tök fura, csak keresni kell a jó helyet.
- Senkinek nincsen, szerencsére amúgy nem zajos iskola ez – veszem elő az emlegetett cukorkát és nyújtom felé. Savanyú, alig édes de mégse kellemetlen. A kedvencem. - Kérsz akkor?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 22. 22:30 Ugrás a poszthoz

Jun



- Ööö... igen! Pontosan az, a színes rizs. De inkább csak a fogadba ragad bele – főleg, ha lyukas is, mint az én bal hátsóm, akkor roppant kellemetlen. Jó a fogorvosunk, szerencsére, ez olyan apás dolog, ő intézte, mert neki is ő csinál mindent, mi meg mentünk oda. Nem is kell félni tőle, a legtöbben azt teszik, de nekem már odakint se kellett gügyögnie a dokinak, mikor kisebb voltam. Persze, féltem, hogy fájni fog, de ennyi, attól még nem csaptam ki a hisztit. Másik orvosoktól se tettem vagy teszem, ez valami fura dolog lehet velem, mert a legtöbben mindkettőtől irtóznak, én meg önként mentem a hóhér karjaiba – ahogy emlegették.
- Egeeen, az. Én olyan lelkes voltam, amikor kaptam a Mikulás csomagban és szomorú voltam napokig, hogy nem olyan.. mint az igazi. Ez illúzióromboló valahol – csóválom a fejem, mintha a világ hatalmas dolga okozott volna ekkora csalódást, nem pedig valami édesség. Persze, nekem nem is kell még tőzsdével meg politikával foglalkozni, ez legyen egyelőre a suli mellett a legnagyobb gondom, hogy amit eszek, az nem ízlik. - Nem tudom, hogy csokis volt-e, de annyira nem vészesen. Ha túl édes valami, nem eszem meg, de ez sós is volt így elment. Megmutatnám képről, meg lefotóztam őket, csak épp itt nem működik semmi és nem is hoztam elektromos kütyüt. Azért kár, vagy te... nem élsz ilyenekkel? - hallottam már arról, hogy sokan még a létezését sem nagyon ismerik még egy telefonnak sem, így jobb, ha úgy világít rá az ember, meg én is, hogy tudom, ki mennyire van ebben képben. Nem elítélésképp, még ha nekem ez nagyon fura és hihetetlen, csak azért, hogy ne égessem be magamat. Jobban.
- Menjetek el egyszer, ha tudtok. Én azt hittem tök béna meg lányos dolog, de például csináltak olyan kocsit, amin dínó volt, vagy épp valami szuperhős. És nem is látszik, hogy virágból van – meg persze van még rakat más program is, de nem most adom elő, meg nem is emlékszem mindre. A cukrot végül odanyújtom, majd bekapok egyet magam is. - Igen, én is szeretem. Nem olyan kavicsos, mint a tenger és nem is hideg, mármint, amikor nyár van. Csak mindig nagyon sok az ember és hangosak. Deeee.. a lángos finom! És... - visszatekintek a gramofon irányába. Kicsit elhalkult, vagy csak rosszul hallom. - Ó, lehet lemerül..
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 23. 00:02 Ugrás a poszthoz

Jun



- Nekem nem jött be, de nem vagyunk egyformák
– szerencsére. Mármint ne értsen félre senki, nekem nincs gondom a sráccal, azzal lenne, ha mindenki, minden egyes embernek ugyan azt kellene szeretni. Jó, akkor nem tudnám, hogy létezik más, de... de jó se lenne. Így a legjobb, annyi szent. A változatosság jó, csak akkor felesleges, amikor finom az ebéd és hetekig enném, vagy egy zene annyira leköt, hogy újra és újra csak azt játszom le.
- Óóóó! Én is az vagyok! Az én apukám pilóta, ezért utazik sokat és hallok sokat a helyekről, ahova jár. Azt hittem ide nem járnak sokan a mugliszületésűek közül. De azért tök jó, hogy nem vagyok egyedül! - mert hát honnan a fenéből tudjam én azt, ki merről jött ugyebár. Nem látok bele senki fejébe sem, és nem illik ezt kérdezni se, azt már megtanultam, mármint az eddigi életem során. Vannak kérdések, amik érdekelnek, de nem illik kimondani. Nők súlya, kora, meg hogy mennyi az annyi, apa mondogatott pár ilyet. Pasiknál annyi nincs, azonban úgy logikázom, ez is az lehet.
- Szeretem őket, igen. Meg igazából sok mindent nézek, amit persze lehet. Nem engedik nagyon a korhatáros dolgokat, pedig láttam már véres filmet. Meg olyat is, amiben volt meztelen nő, de azt anya nem tudja. Szóóóval... én is bírom, igen. Őt mondjuk nem ismerem, én inkább a Marvel féle hősöket szeretem mostanság, előtte meg... meséket néztem – nevetem el magam, mert gyerekként meséket néztem, most ezeket, meg Star Wars, aztán majd jönnek az akciófilmek meg a sport. Meg bármi. Igazából, a horrorfilmek érdekelnek, azok az igazi ijesztő filmek, csak még az eléggé messze van, és bár van kísértés, egyelőre jó gyerek voltam. - Hasonlít a neve Aquaman-re, ő is nagyon jó. Kár, hogy nem tudunk kimenni moziba – ezt sajnálom, hogy nincs a faluba és ami lenne az nagyon messze van innen. De majd bepótlom nyáron, mire való az internet.
- Nem a tortába szoktak arcot nyomni? Bár... végül is – képzelem el, milyen lehet egy jó sajtos és tejfölös arcpakolás. Aztán hopp, már fel is ültem az ablakpárkányra, kényelmesebb, mint ácsorogni. És ha tényleg abbamarad a zene, akkor könnyen vissza tudom majd vinni azt a vacakot. Csak kell egy kis idő még. - És amúgy neked nem volt fura? Mármint, amikor megtudtad, hogy ez a világ létezik, meg minden.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. szeptember 25. 10:09 Ugrás a poszthoz

Jun



- Hát most én is így vagyok vele, mármint, lehet, hogy találkoztam másokkal is, csak nem tudok róla – mert hát tényleg nincs ez senkire sem ráírva. Így egyszerűbb lenne, de inkább maradjunk annál, amikor már a beszélgetés maga terelődik oda és könnyebb. Úgy néz ki, mások is átélték azt, amit mi is, és persze ezzel nincs semmi gond, egy percig se hittem, hogy ezzel egyedül csak én vagyok így, elképzeltem, hogy akadt-e már olyan, aki partvissal kergette ki azt, aki segíteni akart nekik, vagy épp a rosszabb fajtát, aki a gyereket üldözte el, mert ilyennel nem tud és nem is akar mit kezdeni. Ó, én tudom, hogy az átlagban élek. De ez a kényelmes.
- A vonatokon? Miért, mi volt ott? Valami szörny vagy... na mindegy is. Én úgy vagyok vele, hogy az csak film, nem lesz belőle semmi gáz. Ki nem mászik a tévéből, nem lesz valóságos, vagyis akadhat olyan, ami még sikerülhetne is, viszont nem. Szóval, ne aggódj, nem lesz gáz a vonaton se! - nem azt mondom, hogy csak azt nézzen vagy egyáltalán nézzen, hanem inkább, hogy ne rettegjen alaptalanul. Én megpróbálom, bár, őszintén nem vagyok mestere, mert alig láttam ilyeneket és abból sem a legvészesebbeket, mégis, egyszerűbb azt mutatni, hogy rám hallgathat, mert értek hozzá és értem hogyan működik. Meg miért ne. - Ühüüm, ilyesmiket bámulok én otthon. Idebent meg olvasni szoktam. Most Stephen King-et olvasok, ő is jó ijesztő könyveket ír! - legalább a könyvek működnek idebent és nem csak az van, amiket a könyvtárba halmoztak fel. Ezek anya könyvei, neki van egy kisebb gyűjteménye, és mivel a csomagok is elérnek ide, amit úgy érez, azt elküld, hogy olvassam el. Őszintén, ebben engedékenyebb, mint a filmekkel, valahogyan, szerintem úgy van vele, hogy örül, hogy olvasok és nem csak pötyögök a telefonomon. A szomszéd srác ilyen, és hát...
- Aaauh. Azért abba csak nem ami forró. Mert a hab meg a tejföl oké. Bár én lehet inkább a kaját sajnálnám, mint az arcomat – töprengek el, hogy ha lenne testvérem és így viselkedne, akkor mi lenne a legnagyobb bajom. Nem az arcmosás. - Akkor neked könnyebb volt, én aligha fogtam fel, meg most se. Túl sok, vagy inkább sokk elsőre meg ötödjére is. De nem panaszkodom – csak egy kicsit.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. október 1. 00:18 Ugrás a poszthoz

Jun



- Zombik a vonaton. Na az egy egészen új környezet mindenkinek, elég... meredek. De így elbújtak rajta vagy ott lettek zombik?
- pislogok, mert hát, még ha film is, olyan vonatra ép eszű ember nem száll, amin hörgő, rothadó és mégis járkáló holtak leledzenek. Vagy mégis? Vannak ezeknek a filmeknek logikájuk, vagy csak fejest kell ugrani a veszélybe? Meglepne, de hát épp melyik a fontos, az akció vagy a hitelesség. Sokszor nem járnak kéz a kézben, mert hát, hogy lenne akkor látványos. Értem én a logikát, mert akkor senki nem nézne filmeket csak a saját életét. - Mi a gond a szóismétléssel? Megesik, én is szoktam – vonom meg a vállam, hogy ezen én aztán nem akadok fenn. Amikor beadandót írtam, vagy írok, ott bújnak elő ezek a gondok, és mégis, úgy hagyom, ahogy van. Nekem azt mondták annak idején, mindig az a jó gondolat, ami elsőre jön, mert az az igazi, a többi meg már csak túlgondolás. Ha épp ismétlem magam? Hát ez van. Szerintem egy tanár el tudja viselni ezt, de amikor meg a kis segítő pennát használom, akkor meg aztán javít serényen, így át sem kell néznem. Csak amikor már úgy érzem, merül, mert kivesz belőle a varázs. Ezt akkor tapasztaltam meg, amikor beadva egy dolgozatot, nos... igencsak kibuktak rajta a hibák, de szerintem az is, aki javította. Akkor láttam meg, hogy ezek is le tudnak merülni, és milyen csalódás! Mert miért nem örök a mágia? - Mangák? - pislogok párat, mikor elszakadok a múltbéli botlástól. - Jaj! Azok a képregények japánból, nem? Egyik ismerősömnek van, ott láttam párat. Ilyen... robotosat meg vámpírosat is. Mondjuk én inkább a szuperhősöset szeretem, meg a Garfield-ot, de azok se rosszak – nem az én műfajom ugyan, de tényleg volt benne potenciál. Más, mint a megszokott. Eleve fordítva kezdtem el olvasni, szóval...
- Minden testvér ilyen, gondolom. Nekem nincs, így nincs tapasztalatom sem, abban viszont igen, hogy a kaja fontos – bólogatok nagyokat, mert enni szeretek. Ki nem? Ritka olyat látni, főleg ebben az országban. - Neked nem voltak furák az itteni ételek? - gondolok vissza az első élményemre a túrós tésztával, a töltött káposztával, vagy a lecsóval. Bármivel. De azóta kibékültünk!
- Hát nem ilyet! - nevetve bökök a most éppen csukladozó gramofonra. Na, csak javul valamit ez is! - Amúgy bármifélét. Rock, pop, vagy épp valami régi diszkó. Nem szoktam nagyon válogatni, inkább a hangulat fog meg. És téged? A mangás zenék?
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2018. október 1. 00:36 Ugrás a poszthoz

Dimitri



Elég sokféle verzió futott át az agyamban a pillanatok tört része alatt, és egyik sem volt kellemes. A „mi lett volna ha...” játék ilyen esetekben nem jó módszer, csupa rossz és még rosszabb dolog bukkan fel, vagy épp csak eleve a szárnyaló él élénk fantázia. Kilapult ember, kilapult én, kilapult mindenki. Még szinte azt is el tudtam képzelni, ahogy jön a robbanás, meg a sikoltozás. Persze, majd pont az következik. Azért persze akadnak nézők, de az emberek nem olyanok, hogy csak úgy rohannak segíteni. Erről láttam videókat és ijesztőek, de nem azért, mert robbanás és vér van benne, és én csak egy gyerek vagyok. Én tökre segítenék mindenkinek, akinek csak tudok, de sajnos kevésszer vesznek komolyan. Szerintem ez sem az a pillanat lesz, főleg meg kábé mindjárt toporzékolok, de az se baj. Nem gond. Most nem én vagyok a fontos. Van egy horzsolás a térdemen, a másik szimplán csak fáj, itt-ott érik a lila folt, és a tenyereim is égnek. Érzem és mégse kellemetlen, nem ér el egyelőre az agyamig a fájdalom teljessége. Na majd este... olyan leszek mint papó, akinek már az is fáj, ha levegőt veszi.
Addig is szippantok egy nagyot a poros, falusi oxigénből, míg nem fáj. Jó nagyot.
- A.. aakkor nem kell mentő, ugye? Vagy itt nincs? - aggódva nézek körbe, hogy mit lehetne ilyenkor tenni. Nem, nem kapcsol az agyam át, nem villannak be, meg amúgy is, hagyjuk már. Nem kell mentő, nem kell semmi. De mégis, az ott vér. Arcomból viszont nekem igencsak elszökik és ha nem lennék poros, akkor a fehér fal mellett nem tűnnék ki nagyon. Ha most ájulok el más vére láttán, akkor jobb ha egyenes úttal süllyedek is el! - Hogy mi? - meghökkent a kérdés. Aztán kapcsolok. A fejemet úgy rázom meg, mint a kutyák csak épp a füleim nem lebegnek, majd azzal a mozdulattal pislogok hátrafelé, abba az irányba, ahonnan jöttem. Senki sehol. Vélhetően már percek óta nem követett senki, és ezt itt jól elszúrtam. Nagyot nyelek, a tömeg, miután mindketten beszélünk, nincs robbanás se semmi, oszlani kezd. Vissza a normálisba.
- Én.. én nem vettem észre – logikus a több mázsás gépállatot levegőnek nézni? Lehetséges? - Nem figyeltem, bocsánat. Ha nagy a kár, írhatok az apukámnak, hogy... megbeszéljék, mert én nem tudom kifizetni – rugdosom a port a lábammal, és a vasparipára nézve gondterhesen sóhajtok fel. - De legalább nem robbant fel!
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 01:51 Ugrás a poszthoz

úristen



Nem, nem, nem, nem és nem.
Mantrázok magamban, meditálnék is, ha tudnék. Vizsgák, már megint a vizsgák, hát nem most írtunk?! És megint? Úgy érzem, az összes hajam kihullik ettől az egész helyzettől, ami nem lenne baj, apám csak örülne, mert szerinte ez se normális, hogy úgy nézek ki lassan, mint valami hippi. Vagy huligán. Fene sem tudja, milyen szót használt. De itt jó, nem ér utol és aztán ja, én elvagyok, elszórakozom, elszórakoztatnak, vannak tök jó arcok, ezt már megtanultam, seggfejek is, mit számít. Aztán ugye...
Vizsgák.
Igazából azt kell mondjam, hogy év közben egész jól ment, senkit nem küldtem a gyengélkedőre, magamat se nagyon, így talán van esélyem arra, hogy a vizsgáztatókat sem. Hogy átmenjek? Az már más kérdés. Tudjátok, ez olyan, mint a takarítás, addig kell ódázni, ameddig lehet és én mindenre figyeltem, csak a jegyzeteimre és a könyveimre nem. Aztán tessék, azon kapom magam, hogy bár az egyikből sikerült elkérnem a dolgokat, a másik hiányos, a harmadikra meg ráönthettem a kakaót vagy az ég tudja mit és olvashatatlan. És tessék, itt vagyunk.
Vagy hat könyvet raktam egymásra és ezzel kívánok egyensúlyozni, de pont jó, az állam tökre rá tudom fektetni a felsőre és így látok is és el se ejtem. Nem merem, mert félek, ki leszek akasztva a következő évig, mint a könyvek merénylője. Brrr. Első lépés, második, megy ez nekem, egyre kevesebbszer ejtem a dolgokat, határozottan javul vagy végre ember méretűre nő a tenyerem. Meg a reflexem. Kinézem az asztalom, már látom magam ott ülve és a körmöm tövig rágva, a másik kezem meg lezsibbadva, hogy épp jegyzetelek. De, sajnos nem vagyok jóstehetség. Sem.
Valamit épp ugatnék a beszólásfélére, aztán már csak arra van időm, hogy tágra nyílt szemekkel pillantsam meg a felém száguldó könyvet. Nem újdonság, láttam már galacsint, rágót és egyéb dolgokat megbűvölve repkedni az áldozatok felé, én is kipróbáltam, ez viszont olyan hévvel jön, hogy a gyorsvonat megirigyelhetné. Vagy nyilván csak felfújom, férfiasan sikítva dobom el a könyveket – meg fognak nyúzni, fel leszek lógatva – és elugrani nem, de az arcom akarom védeni, ehelyett amint becsapódik, felnyögök, a tüdőmből minden levegő kiszorul és végül, mint valami zombi, felhördülök. Észre sem veszem, hogy a könyvet szorítom, csak jön a sötétség és a zuhanás. Remélem, megint a labirintus...
Rettentő ramaty idő és zuhanás. Kiáltva érkezem és próbálom kivédeni, valahol olvastam, mi az ideális póz meg ilyenek, aztán már lent is vagyok. Zihálva tapogatnám át magam, hogy egyben vagyok-e meg ilyenek, de érkezik Petya és mindent visz. Előbb a tüdő, most a gyomor, mint valami eszement viadal. A hányás és a káromkodás közötti állapotban lendül meg a kezem és vernyogok fel, mert oké, megütöttem, de ez fáj. Ez is. A jó ku...
- Direkt hát... direkt – fogok a fájó pontra, majd feltápászkodva görnyedek előre és köpök egy embereset. Oké, nem hányunk, kis szédülés, de elmúlik.
- Te kinek beszélsz? - egyenesedem ki, amennyire kényelmes és körbetekintve veszem észre a többieket. Némán formálok ó-t a látottakra, nagyobbat a lógó lányra. Van aki rosszabbul járt, igen.
- Nyilván akkor lejött volna, ne kérdezz hülyeséget – lépkedem Petya mellé. - Le kell onnan lebegtetni vagy mi. Én öhm... inkább valaki próbálja meg, odaadom a pálcám is ha kell – mert megint nem bízok én ebben, aztán meg ha a lány repül miattam, repülök én is. Aztán, mint a villámcsapás, akár a távolban.
- De ami még fontosabb... hol... hova kerültünk? - ez nem Kansas, Toto...
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 17:39 Ugrás a poszthoz

MeiMei



Tele van az összes térdem a vizsgadrukkal és amikor egy évfolyamtársam szinte letarolt, hogy hadd mondhassa fel nekem a bájitaltan tételeit, én bevallom, ordítva rohantam el. Még mindig nem ástam bele magam a könyvekbe, ó igen, lehet rám húzni a keresztet, de tényleg nem érdekel. Ha jobb is, akkor sem. De melyik diák nem ilyen? Csak átlagos vagyok – és lusta -, semmi több, nincs bennem elég kitartás – és még lusta is vagyok -, meg hogy ostorozzam magam. Egyik nap csináltam olyat, hogy képregényt tettem a könyv mellé és minden fejezet után elolvastam a következő oldalt, de nem lapoztam, míg nem értem a következő végére. Aztán mi lett belőle? Órákig röhögtem ugyanazon a két oldalon, megpróbáltam egy hajtincsem befonni és olyan tisztára pucoltam a körmeimet, hogy sose láttam ilyen szépnek. Szóval, ez nem vállt be. A kőkemény tettek se, így maradt az, hogy azt teszem, ami kényelmes, csak épp nem hatékony meg gyöngyöző.
Így kerültem a lelkek udvarába, még könyvet is hoztam, mágiatöri, ez még egész érdekes, ha azt nézem, nekem ismeretlen, meg mese. Először egy hűvösebb sarokba költöztem be, olvasgattam, majd jött a kis palánta, aki most gyakorolja be élete szerepét. Ki akartam zárni, nem figyelni, majd aztán halkan mormoltam utána a mondatokat, idegesített egyszerre meg lekötött az oldalakkal meg nem haladtam. Fejem elfordítva szúrom ki a szökőkutat, ami aztán úgy hat rám, mint másra a... nos, mint egy éhezőre a falat kenyér. Valami zene is van, az se hatott meg, no de a víz? Fújtatok, izzadok, aztán felállok és papucsom lerúgva állok bele a kútba. Mindjárt más! Szinte eufória az egész, ha beszól a szoborember, nem figyelek rá, inkább csak elindulok, sétálok, kútban pedig nem illik ilyet. Csak nem érdekel. Mei-t nem is szúrom ki elsőre, csak annyit érzek, hogy valaki figyel, én meg lépek előre, még egyet, majd fordulnék meg, amikor is a talpam megcsúszik az érméken. Egy ideig kapálózok, mint valami felszállni készülő madár paródiája, aztán pedig már csak azt figyelheti a közönség, hogy hatalmas csobbanással tűnök el a színpadról, orbitális kiáltás közepette. Seggre estem, kicsit el is dőltem, édes érzés a hideg víz mindenütt, de az arcom ég. Talán a fejem is megütöttem, de gyors felülök, körbenézek és csak ekkor látom meg az eddig nem felfigyelt arcot. Óbanyek.
- Jól vagyok, minden oké! - kérdezte senki, szerintem az árhullám lefröcskölte a kicsi Hamletet mert tányérszemekkel pislog rám, még a gitárszót sem hallom. - Folytassátok csak, na! - tovább ücsörgök, hajam hátrasimítom és szusszanok egy nagyot. Ez is jobb, mint a tanulás.
Utoljára módosította:Elijah Kearney, 2019. augusztus 11. 18:59
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 17:57 Ugrás a poszthoz

erdőcske és népecske



Senkinek nem kell a pálcám, nekem sem, szóval ez a kör marha hamar lement. De ahogy nézem, a csaj is lefog, valamit ügyködik. Nyelek egyet, ha itt töri össze magát előttem, akkor nem lesznek szép éjszakáim, de hát ugye, neki van több esze és eszébe jut a megoldás. Én nyekeregnék a fán és leesnék, ilyen rizikós esetekben nem tudok szépen és okosan dönteni, bevallom. Pedig már lassan harmadéves vagyok, ott kéne lennie a kisujjamban a mágiának, hogy na majd mindenre azt, de nincs. És talán nem is lesz, mások legyenek okosabbak.
- Ez tök ügyes cucc – mutogatok, a gyomrom még mindig kicsit forog és fáj, Petyának nincs puha térde és ha a fizikát nézzük, estünk olyan erővel, hogy ennek fájnia is kell. De legalább nem akarok hányni, aztán terelnek minket, vagyis megérzem a nagyobbik kezét, amint finoman felszólít erre mert valóban, felfele bámulni most könnyebb. Egy nagyobb dörrenés miatt rezzenek össze, nem azért, mert félek a vihartól, hanem mert odakint – vagy hol van a valóság – jó és napos idő van, ez meg itt mindjárt leszakad és meglepett, így rázom hát meg a fejem, ez ránt ki a bambulásból, épp akkor, amikor a macska talpra esik. Még meg is tapsolom.
- Szuper, hogy leértél. Üdv a földön – sütöm el a béna poént, aztán kiegyenesedek végleg, mutogatós körbeismerkedés történik, de az én homlokom azonnal ráncolódni kezd.
- Ali? Nem vagyok Ali, a nevem Elijah – mintha sértve lennék, de nem, csak hát minek tudja rosszul, ha beleszólhatok. - De amúgy szia Sára. Nem minden nap ilyen fura amúgy, bár... elég sok – húzom el a számat, belegondolva abba, hogy mennyi fura dolog, esemény történik vagy hát eleve a mágia. Uhh. És ő pont azonnal futott bele, nem fogom csodálni, ha a vonatra vágyik vissza, én az első héten éreztem úgy, hogy csomagolok a francba, mert nem leszek itt, ebben az őrültek házában, ahol repkednek a poharak meg minden. De én speciális vagyok, azt hiszem. Legalább ebben?
- Tanulni akartam, de az univerzum se akarja. Az biztos, ha emiatt bukok meg valamiből, megnyúzom a tettest – mordulok, de ott a vigyor az ajkaimon, hogy hálelujah, megint nem kell tanulni. Nem volt kedvem, és most... Azért azonban ez a viharos égbolt, amit felnézve látok, nem biztató, az összes szőr feláll tőle a hátamon meg ilyenek, közben Sára mondja a dolgokat, így visszaforgatom felé a tekintetem.
- Vannak olyan könyvek, amikbe bele lehet lépni? - emelkedik meg szemöldököm, jön elő a mugli. Oké. Nekem a magától író penna is csoda volt, maga a penna, amivel írni kellett és én csaltam és tollat használtam és használok amíg csak lehet, de na. Oké. Fogom vissza magam, nem kéne ennyire földhözragadtnak bemutatnom magam.
- Az otthon van, nem hozhattam el, mert elvileg nem működik – tessék, ebben most hasznos lehetnék, a mobil, hátha itt menne, fene vigye, hát jövőre elhozom, bár év végére ezerszer lemerül és itt nem divat a konnektor. Óóó szűzanya. - Nem tudom amúgy, mert nekem jött egy könyv és ennyire emlékszem csak, aztán már itt vagyok. Az olyan cuccok nem ilyen lomos szutykok szoktak lenni? A suliban elég nehéz lenne... - vonok vállat végül, a tarkóm vakarom, mert közben még a viharfelhők mellett van itt még valami. Gyorsan körbe is nézek, de én nem látok semmit. Vagy igen?
- Szerintem keressünk valami szebb helyet, mert a végén még el is ázunk. Vagy... oké, befogom.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 11. 19:00 Ugrás a poszthoz

MeiMei



Lehetett volna rosszabb is, be kell vallanom. Koponyatörés, elharapom a nyelvem, meg ilyenek, bár a szám sarkát sikerült, mégsem érzek vért csak a zsibbadó fájdalmat. Túléltem, le is hűltem, igaz nem a fürdős nadrágomban vagyok, de szerintem senki sem fogja ezt felróni nekem. Szerintem a fürdést sem, de nem lepne meg, ha a szoborpasas kikérné magának. Pedig már nagyon kicsi korom óta nem pisilek medencékbe, így nem kell aggódnia. Azért itt-ott fáj, a könyököm, a lábam, ahogy kicsit húzódott, meg ahova ráestem, de semmi komoly. A tenyerem alatt érzem a nedves érméket, ahogy csúszósak meg minden.
- Áhh, ez itt a normális – legyintek a másik kezemmel. - De milyen elmebetegek dobálnak érméket a kútba? - mormogok, mert tényleg, amúgy ez bűn, mert ugye ide emberek másznak be, de hát eleve nem lehetne bemászni, így szavam se lehetne. Csak van. Én is dobtam már érmét Budapesten meg akárhol voltam, kívántam is, mert azt mondták bejön, szóval be kéne fognom. Ide meg nem fürödni kéne jönni, most már hallom az évfolyamtársam szavait, bezzeg ha tanultam volna a hülyéskedés helyett..
- Nem, nem. A hátsóm felfogta a lényeget, megmaradok – pillantok felé, immáron itt van és beledugta a lábát a vízbe. Erre akaratlan vigyorodom el, mivel én kezdtem, nem hülye ötlet, ezt már ő is látja, csak nem fog úgy mászkálni, ahogy én. Szerintem. Esni főleg nem. Így maradok ülve, nekem már mindegy, a víz elvileg tiszta. Mármint, láttam gyerekeket fürödni benne anno, máshol, nem haltak szörnyet. Amúgy meg szép kenőcsöket árulnak, de nem vagyok tápos.
- Igen? Akkor, izé... - emelkedem meg, a gitározó felé pillantva. - Srác! AC/DC megy? Na? Nyomhatsz olyat, vagy vége a mozinak! - nem mintha nem lennék én sz.ros ahhoz, hogy másoknak parancsolgassak de amúgy vigyorgok, nem volt ez komoly. Aztán nyekeregve emelem meg magam, és mint az öregek, kivergődöm mellé és leülök a peremre. Csöpög belőlem minden víz, ez az élet.
- Szuper hűs amúgy, nem is értem, miért nem medencét raktak ide eleve. Télen korizni, nyáron csobbanni – mennyi bajom van.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 18. 18:16 Ugrás a poszthoz

erdőcske és népecske



Hát na, a fatörős jelenet nem volt semmi, de nem vagyok én olyan, hogy a szájamat tátom ilyesmin, arcom egy elismerő fintorba moccan, halkan hümmentek egyet, hogy ez nem nekem jutott előbb eszembe...! Persze, itt a pálcám, na de egy bot, hát menten nekem is kell egy, így szememmel kutatom mint az állat, hátha találok valamit. Aztán odébb látok is egyet, de egyelőre nem moccanok érte. Kivárom az alkalmat? Na meg figyelek.
- Semmi gond amúgy, nem haragszom – persze vágom én Petya megjegyzése után, hogy mi volt itt a nagy köszöngetés meg minden. Aprót vigyorgok is a pajtás felé, hogy na, mik vannak, minden rosszban van valami jó, meg minden, neki meg most aztán főleg, én meg kapom azt, amit, egyelőre az értetlenséget. Jó, hogy Sára nem törte össze magát első körben, ez külön öröm, így akkor egész nyugodtan tudjuk megvitatni a helyzetet és persze, talán kitalálni valami olyat, amely hasznos lehet. Megint megvakarom a fejem búbját, ilyenkor szoktak ötletek jönni, amikor kihúzok egy szálat közben az üstökömből, de most... most semmi. Ott is annyi a kérdőjel, hogy abból is erdőt lehetne ültetni. Ajh.
- Én szórakozni ilyennel? - meglepett arccal pislog egy sort, bár aztán egy szégyenlős „hja, igen” vigyorral vonok vállat, a könyvlapozgatós dolog vicces lenne, na de bezárni egy mesekönyvbe, az olyan mágia, amelyet még elképzelni sem tudok. - Hát most már mindegy ki mit csinált. Nekem a kezemben sem volt mesekönyv, mégis itt vagyok. Szerintem csak random kapott mindenki, aki kicsit közelebb volt, ha akarta, ha nem. Szerintetek valaki más szívatása ez? - el lehet képzelni a kreatívak közül, hogy ilyet is kiagyal, viszont ott bűzlik az egész, hogy nekem ez nagyon bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy csak úgy egy diák megtegye. Viszont mindig vannak meglepetések, így aztán nem kell ezen sokat gondolkodni, majd kiderül, egyszer.
- De ugye ki lehet jutni...? - bukik ki belőlem ismét, aztán leginkább egy másféle válasz hangzik el Lilitől, amire nem tudok nem nagyon nyelni. - F*sza... - mormogom arra, hogy akár itt is maradhatunk ha valaki megpiszkál minket és elveszi a könyvet. Akkor ezek szerint most ott fekszem a könyvtárban, szorongatom azt a könyvet és idebent meg állok és pofázok? Remek!
- Tuti valaki meg fog minket találni és elveszi a könyvet. Nem akarok mesehős lenni! - nem nyávogok, nem nyávogok, ez tény. Inkább mérges vagyok, de nem Petyára, nem volt ráírva, hogy ez történik. Szegény... tuti most rágja magát, hogy mit csinált véletlen.
- Ég is feketéllik... Biztató cím, ez inkább valami thriller lesz, nem mese – csóválom meg a fejem, most itt már tényleg nem vicc, főleg ha megint felnézek az égre, amely ezt sugallja, a címre utal meg minden és még mindig nagyon nincs jó érzésem ezzel az éggel kapcsolatban. Nem olyan, mint mikor valami kemény vihar csap le a strandon, vagy a városban, ez sokkal... mélyebb? Nincs hideg, mégis ráz a hideg folyamatosan, főleg mert közben még érezni azt a figyelő dolgot, érezni, hogy itt nem jó. Azért arcom felvidul egy kicsit, amint Lili felé fordulok.
- Tényleg? Ez remek! Te... te tudsz majd segíteni felrúnázni? Vagy hogy kell? - érdeklődöm, addig sem ezzel a vacak hellyel kell foglalkozni. Figyelem őt, őket, amint a telefonnal bíbelődnek, forognak és világítanak, az már túl szép remény lett volna, ha van térerő és még hívni is lehetett volna segítséget.
- Máshogy nem lehet üzenni kifele? Mondjuk ráírom a homlokomra, hogy ne piszkálj, az nem jelenik meg a fejemen kint? - spekulálok csak, azon történetek alapján, amiket valaha olvastam, akár képregény formájában. Talán bejön, talán hülyeség. Egy nagyobb dörrenés közben pont jól esik, aztán irányt választunk, miután a vakuval körbekémleltük a dolgokat. Fényben, főleg ebben, még parább az egész.
- Oké! - indulnék meg, de gyors visszalépek és felkapom a nemrég kinézett botot. Egész vastag, nem fog kettétörni, mert épp ránézek, talán megcsapkodhatok vele szörnyet is, ha lesz. Remélem nem. De közben úgy nézek ki, mint valami túrázó.
- Akkor menjünk – nem vagyok épp hősalkat, de nem küldhetek előre lányokat. Így magamra veszem ezt a terhet és elindulok Sára irányába, hátha járható, közben Petya felé sandítok, mennyire bírja. Amúgy tök vigyorognék, mert végre valami kaland, csak ja, nincs jó érzésem.
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 20. 11:45 Ugrás a poszthoz

Kincső
egy kis Balaton, egy kis koncert



Egy cső főtt kukoricát forgatok az ujjaim között, épp sót szórok rá, a mögöttem álló szeme meg kiguvad, hogy hogy vagyok képes ennyire sózni. Anyám is mindig ezt mondja, de ők elmentek múzeumot látni, én meg azokat amúgy sem szeretem, így a strand mellett döntöttem. A szállás nincs messze, apa cége nyaralója, azt mondta, erre ez a divat, hogy így kiadnak helyeket a családnak, de már kevés helyen. Nekem pont kapóra jött, ha esni kezdene, elég kicsit szaladni és meg is lelem a szomszéd utca közepén. De most nincs jele esőnek, alig van még bárányfelhő is, nyakamon pedig még kicsit fehérlik a naptej, amit nemrég kentem oda. A másik csövet is felveszem, arra viszont csak óvatosan szórok az íz miatt, nem tudom, hogy jó lesz-e így, de le lehet törölni ennyi mennyiséget simán.
- Köszönöm! - adom vissza a sótartót és felkapom a két csövet. Palacsintát is akartam venni, de abban már totálisan nem vagyok biztos, ahogy a lángosban sem, így maradt ez. A kukoricát kevesen nem szeretik, a többit meg később be lehet pótolni. Elindulok a strand bejárata felé, miközben bele-beleharapok a magam sósabb csövébe, kikerülöm az épp rohangáló gyerekeket vagy épp a standokhoz igyekvő felnőtteket. Egész nagy a tömeg, már javában délután van, persze, mindenki a szabadtéri koncertre lesz kíváncsi kicsit később, addig meg lesz alkalom még csobbanni is. Kincső még az iskolai napok végén mondta a vizsgák után, hogy erre járnak nyaralni majd, vagy egyszerűen csak lejönnek, nem tudom, de hogy ma és ez pont egyezik a naptárommal. Így hát mondtam, akkor fussunk össze, csobbanjunk, a koncert amúgy a ráadás, nem tudom, olvasta-e a plakátokat, engem elsőre meglepett, de oda se neki, ennyi plusz meg kell is. Pár kutya ugat, ahogy a sekély részen játszanak, engem nem zavar, szerintem sokkal rosszabb dolgok is kerülnek a vízbe a kutyákon kívül, de hallom, ahogy páran morognak. Ne tessék akkor kutyabarát strandra jönni, nem igaz?
De ma nem fogok zsörtölődni, még amúgy is gyerek vagyok, mit szólok én bele a felnőttek dolgába. Aztán végül amúgy is meglelem a bejáratot, ahol özönlenek a vendégek és a hűsölni vágyok, mindenféle matrackollekció és úszógumi a kezekben, az enyém a fa alatt pihen, a lopásgátló törölközőm alatt, a táskám, amiben az értékek vannak, a vállamon átvetve fityeg az oldalamon. Van kulcsos értékmegőrző, kész meglepetés, így legalább a mobilom is végre velem van, ami megnyugtató, mert már nagyon kezdtem mágusnak érezni magam, és... ja. Csak ott vagyok az. Itt felállok a beton virágtartóra, hogy még jobban kilátszódjak a tömegből, kukoricát majszolok és mikor meglátom az ismerős szőke tincseket, kalimpálva integetek felé.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elijah Kearney összes RPG hozzászólása (93 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel