38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 60 ... 68 ... 75 76 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 18. 22:12 | Link




Sosem gondoltam volna, hogy valaki kitart mellettem ilyen sokáig a különös természetem miatt, de Somában valódi társra leltem. Nem csupán egy pár voltunk, hanem emellett a legjobb barátok, cinkosok, lelki társak is. Kár, hogy így kellett végződnie a dolognak, de sajnos az élet közbeszólt, és nem tudtunk ez ellen semmit se tenni. Ha tovább húztuk volna valamilyen formában a dolgot, akkor mindketten jobban megsínylettük volna az egészet. Minden lehetőséget átgondoltunk, de végül nem jutottunk dűlőre, így jobbnak láttuk, ha inkább véget vetünk a kapcsolatunknak, és boldog emlékeket hagyunk egymásnak hátra... aztán, ki tudja, mit tartogat még számunkra a jövő, talán újra összehoz minket. Sosem lehet tudni...
- Igen, igazad van, jobb, mintha azért lett volna vége az egésznek, mert rám un vagy egy harmadik fél tolakodik be a kapcsolatunkba - mondtam Bencének szomorúan, ebben azonban nagyon is igaza volt, jobb, hogy így ért véget a köztünk lévő viszony, nem pedig csúnyán.
- Engem ide köt minden, a saját jövőmre is gondolnom kell, plusz szeretném itt befejezni a tanulmányaimat. És nem mellesleg itt vannak a barátaim is, a családom pedig semmiről sem tud. Már minden esetleges megoldást átgondoltunk, de egyik sem tűnt nyerőnek... hát ilyen az élet - feleltem a barátomnak komoran. Jól esett a jelenléte, örültem, hogy kibeszélhettem magamból, ami bántott, és azzal is tisztában voltam, hogy rá mindig számíthattam, ő mindig megértett.
- Mondd, csak, te hogy tudtál megbirkózni a fájdalommal, miután véget ért a kapcsolatotok Masával? - nem akartam a srácot kellemetlen helyzetbe hozni, de kíváncsi voltam, hogyan sikerült átvészelnie a dolgot, ugyanis minden tanács jól jött ebben a nehéz időszakban.
- Egy ital most jól esne - helyeseltem, ugyanis szerettem volna valahogy túllendíteni magam a nehézségeken, és kicsit kikapcsolni az agyamat, hogy ne folyton a balul elsült szituáción járjon az eszem.
- De te fizetsz! Na, merre menjünk? - néztem rá pimaszul egy halovány mosoly kíséretében. Már csak az volt a kérdés, hogy hol fogyasszuk el azt az italt. A faluban viszonylag megvolt mindennek a helye, így korlátozottak voltak a lehetőségeink is, hogy hol igyunk. Reméltem, hogy sikerül egy kis időre kikapcsolnom, és az is nagy segítség volt, hogy volt kihez beszélnem, hogy kissé elterelhessem a gondolataimat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 19. 04:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. október 21. 13:34 | Link

Danadan
na, mi van?  - kinézet

Szomorú történet ez, hiszen semmi jel nem mutatott arra, hogy Danáék szétmennek. Az is igaz, hogy nem egymással volt gondjuk, na, de mindegy már igazából. Valahogy vigasztalnom kellene őt, de én saját magamat sem igazán tudtam megvigasztalni annak idején. Azért megpróbálkozom vele, mégiscsak a barátja vagyok, és rossz így látni, még akkor is, ha nem mutatja ki annyira. Az is lehet, hogy már az összes éjszakán elsírta a bánatát a párnájának, erre viszonyt nyilvánvalóan nem kérdez rá az ember. Maradok csak támogató barát, aki ha kell segít, ha nem kell, akkor meg a háttérbe vonul, de figyel, hogy mikor kell előjönnie megint.
- Sajnálom, hogy nincs megoldás, én bírtam a srácot, amennyire megismertem - mosolygok Danára sután. Szerintem itt nincs olyan szó, vagy mondat, amivel igazán vigasztalni lehetne még, túl közeli a szakítás, minden fáj. Ha rá gondolsz akkor az, ha ki akarod verni a fejedből, akkor az, tök mindegy. Megrándul az arcom, amikor a szakításról kérdez, vagyis, hogy én hogyan éltem túl és annak mi lenne a legjobb módszere. Háááát...
- Nehezen, nagyon nehezen. De mi nem megbeszéltük és először nem is igazán volt indok sem. Ti megbeszéltétek, és döntöttetek, én csak a szenvedő fél voltam. Igazán szenvedő - nem hiszem, hogy a szavaim és a képemre kiülő szomorúság segíteni fog, szóval muszáj még mondanom valamit. - De te sokkal erősebb vagy, mint én, és közös döntés volt, talán könnyebb lesz. Mindenesetre a legfontosabb, hogy legyél emberek között és csinálj mindenfélét. Semmiképpen ne akard egyedül átvészelni a nehéz napokat. Legalábbis az első hét után már ne - tudom jól, hogy ez milyen nehéz kérés, de én nagyjából ennyit tudok segíteni. Nóri után más volt, ott volt egy egész nyári szünet és az sok mindent feledtetett, nem beszélve arról, hogy az még elég friss kapcsolat volt. Nem is nagyon nevezhető igazán annak. De mindegy is. Ennek fényében meg is hívom gyorsan valahova, hogy túlessünk a mindkettőnk számára nehézségeket okozó beszélgetésen. Danának van is kedve, szóval, mehetünk is, ez az!
- Ez a beszéd. Gyerünk a Faltozóba, és persze, hogy én fizetek! - hirtelen nyúlok a fejéhez, hogy összeborzoljam a haját, aztán pedig menekülni kezdek nevetve. A nevetés jó, elűzi a gondokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 23. 00:45 | Link




- Hát igen, ez így alakult - feleltem neki szomorúan, jól esett, hogy ott volt mellettem.
- Értelek - feleltem neki komoly arccal. Mi legalább meg tudtuk beszélni a dolgokat, meg rajtunk kívülálló körülmények miatt kellett, hogy véget érjen az egész, míg Bence terén más volt a helyzet, nem is akartam firtatni tovább az egész témát, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Rendben, megfogadom a tanácsodat - néztem rá továbbra is szomorúan, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, az csak rosszabbítana a helyzeten, ha magam zárkóznék teljesen. Talán társaságban könnyebben át tudom vészelni ezt az időszakot, ebben nagyon igaza volt a fiúnak.
- Persze, benne vagyok! - válaszoltam neki, miközben egy halovány mosoly hagyta el az arcom a hajborzolás után. Közben egyre kezdett tőlem távolodni, én pedig mosolyogva után futottam, hogy utolérjem, aztán "jól megkapja a magáét". Tény, hogy Bence jobb kedvre derített, nem is bántam, hogy elmeséltem neki rögvest a bánatom, hiszen nélküle még mindig ott sírdogálnék a szobámban. Jól esett, hogy megpróbált jobb kedvre deríteni, én is mindig mellette voltam, amikor jó, illetve rossz időszaka volt, ő pedig most viszonozta ezt. Úgy gondoltam, hogy jó, ha eltöltök vele egy kis időt, legalább megpróbál felvidítani valamennyire, ráadásul iszunk egy finom italt is, miközben kibeszélhetem még neki a bánatom. Sokat segített ez nekem, hiszen mellette kicsit feloldódhattam, és sikerült kissé jobb kedvre derítenie, hiszen erre valók a barátok.


//Köszönöm a játékot!// Smiley
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. november 12. 22:29 | Link


Bólint, de a mozdulat közben már eszébe is jut igazából, hogy ezt a másik nem látja, így álla még vissza se ficcen kényelmes helyzetébe, már bele is motyogja az éjszaka csendjébe - megígérem. Nem kérném, ha nem érdekelne - von vállat finoman, hiszen tényleg, teljesen magától értetődő a dolog. Ha nem lenne érdekes nem maradna, akkor bizony bűntudat nélkül állna fel, és intve sétálna vissza körletébe.
- Főnix - remeg meg a szája széle - nem félsz, hogy ha örökké élnél, és mindig átélnéd azt a fájdalmat, végül nem tudnál önmagad maradni? - Kíváncsisága nem engedi, hogy csak úgy elmenjen a kérdésére kapott válasz mellett. No meg persze akaratlanul is a pirosakra asszociál, azokra, akik állítólag tőle, mint rellonostól a legmesszebb állnak jellemben. Na nem mintha a kicsilányt túlzottan érdekelnék ezek a sztereotípiák, de motoszkál a fejében, mióta interjút készítettek vele, és ott azt mondták, ő nem tipikus zöld. Hát akkor milyen egy jó zöld?
- Thesztrál? - gondolkozik el lassan a válaszon. Még hangja is bizonytalan, ahogy feleleveníti magában a fekete bőrű csontos szárnyas paripákról látott ábrázolásokat. - Már csak azért is, mert különleges, egy csomó ember elől rejtve van, és hát... kíváncsi vagyok milyenek lehetnek élőben is, de nem szeretnék azért találkozni velük, mert valakim meghal, véletlenül sem. De tudod, a kíváncsiság is erős, és - felszusszan mondat közepén, tehetetlenül tárva szét a karjait. - Bocs, hogy felhoztam ezt az egész témát - rá se mer nézni a másikra -, nem is igazán azért, hogy filozofálgassunk el rajta, csak... Nem is tudom. Furcsa, hogy nem elborzasztanak, hanem érdekelnek?
A körme melletti bőrt piszkálja, tekintete mereven a csillagokra szegeződik, és megborzong, amikor képzelete elhiteti vele, hogy épp akkor suhan el fölöttük egy lény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2020. november 29. 05:55 | Link


kicsit praktikusabban - cipzár fel, nyaklánc nincs

A hűvös hajnali levegő elsőre kifejezetten rosszul esik a tüdőmnek, a kapun kilépve nem tagadom, elgondolkozok azon, hogy visszafordulok még aludni - vagy még egy pulcsiért. Végül aztán megacélozom magam, és az átriumban végzett nyújtást kárba veszni nem hagyva indulok meg sebes léptekkel az épülettől kicsit távolabb lévő, már sokunk által alaposan kitaposott ösvényre. Még korán van, egyelőre senkit nem látok errefelé. Ettől még nem biztos, hogy első lennék, emlékeztetem magam, ahogy lépteim megereszkedett fűszálakat hagynak maguk után. Még nem kezdek el futni, várom, hogy szemeim teljesen kinyíljanak, pulzusom rendesen meginduljon, és elmúljon ez a kora reggelekre jellemző félkómás állapot, mely minduntalan vissza próbál csalni a kényelmes melegbe.
Ráfordulok az ösvényre, pár lépés után pedig fokozatosan növelni kezdek a tempón, egy idő után ösztönösen váltva át kocogásba. A halk dobbanások, szuszogó lélegzetem és ruhám súrlódása az egyetlen amire odafigyelek, egyébként engedem, hogy izmaim össze-összehúzódjanak, elernyedjenek. Fejem kiürül, ahogy a hideg levegő kizavarja belőle az álmot, szemeimből kitörlöm azt az egy-egy könnycseppet, melyet az ősz odacsalt. Nem gondolkodok, legalábbis ha mégis teszem, nem tudnám megmondani, hogy min, lepillantok lábam elé, majd hosszan csak előre tekintek, élvezem, ahogy fokozatosan válik egyre könnyebbé a mozgás, a légvétel. A nap lustábban dereng, mint ahogyan én kikászálódtam az ágyból, és a füvön is dér ül még - van abban valami különleges, hogy előbb vagyok talpon magánál a természetnél. Az ösvényen itt-ott mintha lábnyomokat vélnék felfedezni, ám azt nem tudhatom, hogy nem tegnapról maradtak-e még itt. Találgathatnék, nyomozva a rejtély után, de helyette inkább ismét feljebb tekintek, hagyva, hogy saját lábnyomaim eltapossák az idegeneket.
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Csepreghy Péter
Bogolyfalvi lakos, Minisztériumi dolgozó, Végzett Diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 236
Összes hsz: 648
Írta: 2020. december 16. 12:32 | Link


• do you wanna build a snowman? • Petyapic+a kötött sisak

Elérkezünk az év azon szakaszához, ami mindig a legszebb pillanatokat okozza nekem a kastélyban. A tájat már szinte mindenhol hó fedi, én pedig három pulóvert is felvettem a kötött, díszesebb darab alá, hogy ne kelljen kabátot húznom. Ez az egyik kedvencem ez a ruhadarab, mert nem is az a „csúnya pulcsi”, amit ilyenkor a lányok szeretnek magukra aggatni, hanem olyan fiúsan bájos. Anyától kaptam tavaly, amikor a téli szünetben otthon voltam, azóta pedig nem igen volt lehetőségem hordani. De majd most! Világos és sötétkék csíkos nadrágom már szinte mindenhol havas, mert az előbb hóangyalt is csináltam, és a felső réteg is kissé elázott, ám ez a legkevésbé sem érdekel. Kacagva egyenesedek fel, hogy leporoljam magam, miközben kék szemeimet Pollira emelem. Alapvetően nincsenek hatalmas méretű szemeim, de a hóról visszaverődő, fehér fény szinte kiégeti retinámat, így hunyorogva tekintek barátomra.
Nem találtam szenet amúgy – rántom meg vállamat, majd a vörösszín vödörhöz botorkálok, hogy megmutassam mik azok, amiket sikerült beszereznem. Majdnem teljesen belemászok, és miközben beszélek a lányhoz, úgy veszem elő a díszítőelemeket. Felé mutatom minden egyes beazonosítás után. – Van rééépa… megbűvölt, harapós műfogsor, egy fakard – itt feltekintek rá sűrűn gesztikulálva. – Hogy meg tudja védeni magát, ugye – majd visszabújok a vödörbe. – És még sálat is hoztam neki, mert nincsen csúnyább egy takonykóros hóembernél – csacsogok a már jól megszokott módon, miközben szemem hamiskásan felcsillan. Végül matatok valamit a pitli mellett, és amikor felegyenesed, egy jó keményre gyúrt hógolyóval fordulok háztársam felé. – Csak először bemelegítek – nevetek fel, és küldöm felé barátságos rosszasággal a megmunkált labdát. Hátha véletlenül eltalálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”




LegEridonosabb Eridonos/2019 és 2020
Az év Eridonosa/2020
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 28. 14:01 | Link

Csepreghy Petyus

A hó megjelenése mindig vegyes érzelmeket vált ki Pollikából. Egyrészt szereti nézni a kövér hópelyek táncát az ablakból, a havas táj látványa pedig a meleg kastélyból megbabonázza. Otthon is szép, de ez az első tele a Bagolykőben, és az itteni táj egészen más. Másrészt élvezi, ahogy a friss hó ropog a talpa alatt, valamiért kellemes érzést vált ki belőle a hangja. Azonban a hideget meg a vizes ruhákat gyűlöli. Emiatt jól beöltözött vízlepergetős mugli ruhákba, kabát, orkán nadrág, meleg csizma, kesztyű. Minden, ami kell, hogy ne panaszkodja végig ezt a nagyszerű programot, amit Petyával elterveztek maguknak. - Petya, csupa víz leszel! - Majdnem, minden. Hangja kissé aggodalmaskodó, de elismerősen pillant a hóangyalra. Régen nem csinált már ilyet, mert utálja, ha csurom vizes lesz.
Figyelme azonban hamar elterelődik a nedves ruhákról, amint Petya mutogatni kezdi, hogy milyen klassz dolgokat hozott. - Nem baj, majd... kavi..cs...áh, nem fontos. - Ilyen vastag hórétegben aligha találnak köveket, amiket be tudnának illeszteni gomboknak. Annyira természetes volt a számára, hogy azok mindig találhatóak a természetben, hogy el is felejtette. - Ezek a fogak valami zseniálisak! - Emeli ki Petyus kezéből megbabonázva a játékfogsort. Arcán széles vigyor terül el, ahogy vizsgálja a kis eszközt, alig várja, hogy berakják és működés közeben lássa. - Tudod mi lenne a j..?- Kezd bele, hogy elmesélje elméletét egy vámpírnak öltözött hóemberről, azonban a kiselőadásában megzavarja egy jól irányzott, kemény hógolyó, ami a vállán éri. Döbbent sikoly hagyja el a száját, azonban az első lefagyás után gyorsan reagál. Elhajítja a fogsort, ő maga is a friss hó után nyúl, hogy a vastag kesztyűjével sebtében bénán meggyúrt, esetlen, puhácska hógolyót küldjön válaszul háztársának egy újabb harci visítás kíséretében, hogy aztán félig leguggolva kezeivel lapátolni kezdje a könnyed havat a fiú irányába. - Hóvihar! - Nem nyúl mélyen a réteg alá, épp csak hogy érezze Petya a törődést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 2. 15:00 | Link

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. január 2. 15:44 | Link


Császár itt | Császár ott

Egészen különleges élmény a bentlakásos iskola, elvégre egyetlen szobatársát leszámítva nincs, aki megzavarhatná álmát - talán csak kutyája, de ő meg addig meg sem moccan, míg gazdája életjelet nem ad. Márpedig a másik oldalára fordulás nem számít annak, így kimondottan jól elvannak. Mikor tíz óra környékén már érez magában annyi energiát, hogy legalább felüljön ágyában, nem tudja nem észrevenni azt a hihetetlen világosságot, mely az ablakon keresztül szobájukba árad. Császár persze azonnal őrült módjára elkezd randalírozni a szobában, míg a fiú konstatálja, hogy leesett az első hó. Nyilvánvaló, hogy ez egyidejűleg azt is jelenti, le kell menniük, hiszen kutyája nem egyszerűen szereti, hanem meg van veszve a hóért, amiben minden évben ezer és egy órát kell fetrengenie, mígnem őt vagy gazdáját el nem kezdi fenyegetni a teljes fagyhalál. Ennek örömére Ervin sem tétlenkedik, magára kapja farmerját, vastag téli bakancsát, egy pólót, arra kötött pulóverét, majd a belül szőrrel bélelt kabátját. A sálat hanyagul dobja nyakába, ahogyan a sapkát is épp csak megigazítja fején - lesz ez még másképp is, mikor kiér a szabad levegőre.
A mellette közlekedő corgi nem szimplán menetel vagy tappancsol, egyenesen ugrándozik, alig várva, hogy végre valahára beletapicskoljon a hűvösre dermedt vízbe. Mielőtt kirontanának a kapun, a rellonos a konyha felé kanyarodik, hogy magához vegyen egy kis kávét és így induljanak meg a cudar hidegbe, mely kint fogadja őket. Már épp nyitná a száját, hogy Császár nyugodtan mehet, amerre lát, de az az igazság, hogy ezt nem kell kétszer mondania. A kutya fejvesztve rohan előre, mint valami őrült vadállat és akkora fejest ugrik a hóba, hogy az alatta lévő földben koppan. Ha ez nem volna elég, legalább négy hengeredéssel megmártózik a fehér tengerben, hogy aztán lábra küzdje magát és mint akit speeddel küldtek meg, elkezdjen körbe-körbe rohangálni.
A fiú már abban elfárad, ahogy nézi a történteket, így belekortyol kávéjába és utána indul. Meg sem próbál lépést tartani barátjával, hagyja, hogy még látótávolságon belül őrüljön meg teljesen és totálisan. Ezzel egyidejűleg persze azt is látja, hogy ebbe a hihetetlen játékba belefér az, hogy egy épp a szó szerint lába elé néző lányhoz rohanjon fejvesztve. - Császár, ésszel - hiába hangzik el a figyelmeztetés, mire Lili észbe kap, oldalról a lábának csapódik egy lihegő, hancúrozó corgi. Ha nem vigyáz eléggé, akkor egyből rá is mászik és elkezdi nyalogatni az arcát, majd körbeugrálni a hóban. Ervin a tőle megszokott módon rezignáltan figyeli a jelenetet és egy rutinos facepalm kíséretében indul meg feléjük, de abszolút kényelmes tempóban. - Császár, hagyd békén - a kutya egy pillanatra ugyan leül, de továbbra is csóválja a farkát és látszik rajta, csupán egy jelre vár, hogy ismét megőrüljön. - Ne haragudj, nem ütötted meg magad? - mire a kérdést felteszi, oda is ér és kedvesen elmosolyodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 2. 16:51 | Link

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. január 2. 17:29 | Link


Császár itt | Császár ott

Szerencsére komolyabb sérülés nem történik, mi több, Császár szokás szerint leveszi a lábáról áldozatát, először csak átvitt, majd fizikai értelemben is. Kávéjával melengetve kezét érkezik meg, hogy most már közelről szemlélhesse a kialakuló szerelmet kutyája és az ismeretlen között. Azt mindig is tudta, hogy imád másoktól simogatást kunyerálni, de ennyire odalenni nem szokott senkiért, így feltételezhetően csak a hóból fakadó flash érzés lesz az, ami ennyire a levitás karjaiba hajtotta.
- Kicsit szeleburdi néha - megvakarva tarkóját rosszalló pillantást vet a corgira, aki természetesen rá sem hederít, csak hagyja, hogy dögönyözzék. A hátára fekszik és mutatja a pocakját, hogy bizony azt kell ott nagyon-nagyon megsimizni, mert hát az egy fontos stratégiai pont habtestén. Egy szemforgatás közepette guggol le ő is hozzájuk, hogy végül mosolyogva figyelje őket. - Igen, Császár. Egy igazi rosszcsont - egyébként meglepődne bárki, hogy mennyire szófogadó. Ha mennek valahová, szigorúan igazodik Ervinhez, szorosan mellette megy, a piros lámpánál megáll, leül és lefekszik, valamint marad, plusz nem eszik össze mindent, ezzel elkerülve, hogy mérgezés áldozata legyen. Ez a kutya itt nem piskóta kérlek szépen, csak hát leesik egy kis hav, aztán meg van őrülve.
A zsebébe nyúlva elővesz egy labdát és megmutatja barátjának, ezzel magára vonva a figyelmét. - Ha gondolod, játszhatsz vele. Ez a kedvence, szerintem a szomszéd országig is elfutna, hogy visszahozza neked - odanyújtja a lánynak a játékot és megvárja, hogy tegyen vele, amit szeretne, s ha nem venné el, jobbára maga dobná messzire. - Egyébként Ervin vagyok - miközben bemutatkozik, tengerszín kékjeit a lány íriszeibe fúrja, hogy el is mosolyodjon. Az a különleges benne, hogy nem kell kitüntetett figyelmet szentelnie senkire, tekintete annyira intenzíven fúródik bárki máséba, hogy az már zavarba ejtő. Mégsem húzza a pillanatot sokáig, felegyenesedik és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Lilit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 3. 11:52 | Link

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. január 3. 11:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
INAKTÍV


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 532
Írta: 2021. január 7. 11:23 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Elmosolyodom, miután biztosít róla, hogy nem untatom. Meg is könnyebbülök kicsit.
- De, most, hogy mondod, ez lehetséges. Viszont sokkal több lehetőségem lenne újabb és újabb dolgokat kipróbálni. Minden életemet máshogyan leélni, és másképpen megélni az eseményeket. - sosem gondoltam még bele, milyen lény lennék szívesen. A főnix volt az első, ami beugrott. A pontos indokon azonban eddig még nem gondolkodtam. A sellő pedig... Igazából arról sem tudom, mit jelent számomra pontosan. Biztosan érdekes lehet a víz alatt élni. Egy teljesen más környezet. - Az ember pedig változik abban a rövid életben is, amije van. Ha örökké élnék, akkor sokkal többet változnék, és mindig másképp lennék önmagam - nagyon bölcsnek érzem magam, ahogy ott fekszem, a csillagokat bámulva. Talán az éjszakai levegő váltotta ki belőlem, vagy a nagy csend, ezt a hangulatot.
- Engem is érdekelnek - nyugtatom meg.
El is komorodom azonban kicsit. Hiszen eszembe jutnak a szüleim. Akiket elvesztettem. Bele se merek gondolni, mi lenne velem, ha... Ha a szemem előtt...
Nem tudom, Zina észre veszi-e, hogy kicsik megnémultam. Illetve nagyon, tekintve, hogy eddig be nem állt a szám. Nem akarnám, hogy lássa, mégis hatott ráma téma, ám nem tudok ellene tenni. Az évek alatt eljutottam odáig, hogy már nem sírom el magam, ahányszor eszembe jutnak. A szemeim most is szárazak maradnak, torkom viszont összeszorul, ahogy mindig, ha a halálról van szó. Érdekes, hogy mit képvisel egy Thesztrál. A dolgok végét, az elmúlást. Meg talán kicsit a láthatatlan, szellemi világot is. Érdekes, hogy a Thesztrál a természet része, mégis olyan nehéz meglátni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. január 10. 23:27 | Link


Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***

- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. január 11. 20:46 | Link


Császár itt | Császár ott

Sohasem értette, hogyan tudnak egy kutyával csajozni a srácok, de Lilit elnézve, ahogy teljesen elalél ettől az idétlen jószágtól, már kezdte érteni. Hát ki ne akarna egy ilyen cuki, plüssre hasonlító, puha ebbel időt tölteni? Még akkor is, ha a csúf igazság az, a gazda pusztán járulékos kellemetlenség, hiszen nélküle nem igen lehetne halálba szeretgetni az állatot. Ettől függetlenül Ervin azon kevés fiú közé tartozott, aki nem vitte emberek közé csak azért kutyáját, hogy elcsábítson, majd jól össze is törjön női szíveket. Az más kérdés, hogy számára igencsak fontos tényező, hogy Császár kedvelje azt, akivel alkalmanként összeszűri a levet, de el sem tudná képzelni, hogy kihasználja leghűségesebb társát, ráadásul ilyen rútul.
- Ha így folytatod, még a végén veled megy haza - mosolyogva csóválja meg fejét, hogy belekortyoljon kávéjába, ám nem tétlenkedik soká, játékra invitálja a corgit és persze a levitást is. A labdát könnyen ejti a másik kezébe és figyeli, ahogy némiképp ügyetlenül arrébb hajítja azt, Császár viszont mit sem törődik ezzel. Úgy veti magát a kis gumijáték után, mintha tényleg a szomszédos ország határából kéne visszahozni, utána viszont meghempergőzik vele a hűvösre fagyott vízben és elkezdi magának dobálni. Tényleg úgy csinál, mint egy eszelős.
- Nem furcsább, mint az, hogy a családunkban mindenki Domi - vállat von, mert hát ha azt kérdezik, mi különös, akkor bizony a testvérnégyesük nagyon is az. Nem mintha versenyt kéne csinálni ebből, de azért valóban nem mindennapi, hogy az otthon elhangzó "DOMI" szólításra csupán négy szempár fordul egyenesen a szülők felé. - A nővérem Dominika, a bátyám Domonkos, az öcsém Domokos, a második nevem pedig Dominik. Bele lehet zavarodni - zsebre vágja egyik kezét, míg másikkal a jól megérdemelt koffeinadagját emeli ajkaihoz. Császár eközben eltűnik egy nagyobb hókupacban, ahonnan néha delfin módjára felbukkan, szinte már kecsesen ugrik ki, majd vetődik bele újból. Hatalmas bohóc, az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 12. 08:29 | Link


Ruhácskám


Sikítva ébredtem fel reggel, amikor szembe találtam magam a pattanással. Éppen ma, éppen most, éppen ennyire látványos helyen. Mintha megbélyegzett lennék, mintha... mintha anya tudná. De még a gondolataimban se hozom elő, nehogy meghallja őket a sokadik érzékével. Nem tettem semmi ráutaló magatartást, pedig a dolog - nevezzük csak így a randevúnkat - ma esedékes. Ma. Én pedig a sírás határán állva állok a tükör előtt, és nézem az éktelenkedő piros foltot, ami a két szemöldököm között éktelenkedik. Valószínűleg a stresszevés következtében elfogyasztott csonthüvelyesek eredménye ez, mert hiába szeretem őket, kipattogzok tőlük, de ez akkor is igazságtalan. Szóval üstöt elő, és akkor kotyvasszunk. Mert egy rapid pattanástalanítót megcsinálni nem nagy kunszt, csak éppen nem ezzel akartam tölteni a nap egy részét. De ekkora flekkel az arcomon meg nem mehetek oda, mert illetlenség lenne. Azt hiszem. Szóval az itthoni gyakorlókészletem és a tankönyvem segítségével a fürdőszoba közepén megvalósítóm a piros főzetet, hogy aztán valóban pattanástalanítsam magam. Édes Merlin, és ez még csak az első lépés volt.
A neten nézegettem, hogy emberek miben mennek randevúra, szóval kerestem hasonló ruhákat a szekrényemben, azonban végignézve rajtuk megállapítottam, hogy anya nem, hogy kiszúrja, hogy mire készülök, de valószínűleg meg is eszi Móricot, amiért felveztette ezt az ötletet, én meg igent mondtam. Pedig, amúgy nem is ittam, de nagyon imponált, hogy lányok gyűrűjében ülve, miközben ők sajnálnak engem valamiért, amit én nem is bánok, lép oda hozzám, és veti fel, hogy ő elvinne randizni. Azt hiszem, ahogy én akkor éreztem magam, úgy érzik magukat a méhkirálynők, és ez nagyon tetszett. Végül egy visszafogott, de lányos lány kinézetet csináltam magamnak, a hajamat leengedtem, mert olvastam, hogy a fiúk szeretik, ha lehet piszkálni, fül mögé tűrni a tincseket. Szóval én is ennek megfelelően állítottam be, hogy ha kell, akkor tudjon ilyet csinálni. A szemeimet zölddel festettem ki, mert rellonosok vagyunk, a számra pedig egy újonnan vásárolt csókálló rúzst vettem, arra az esetre, ha csókolóznánk. Szabad az első randin csókolózni? Rákeresnék erre is, de már nincs időm, mivel egy ekkora házból kikommandózni nagyon nehéz, szóval erre szánom az idő nagy részét. Majd Móricra bízom magam. Igen, ő már látszik, hogy tapasztalt.
- Aztaaaaa, ezt te építetted?
Elnyíló, csodálkozó ajkakkal nézek rá, mert ez nagyon komoly tudást sugall, elég ügyes mágus ezek szerint, és jobban kéne figyelnem órán, hogy mit csinál. Na majd mostantól, mert ha jó a randi, lesz újabb, meg még egy, és azt hiszem a harmadik után már lehet a fiúm.
- Tökéletes!
Jelentem ki határozottan, és így is gondolom. Nem félek, sőt, izgat, hogy vajon milyen lehet. Egy pillanatra eszembe jut, hogy a kígyó sokkal könnyebben bejutna oda, mint az ember, de jobban szeretném, ha ez titok maradna, még. Helyette, ahogy mutatja, úgy jutok be én is guggolva, majd felegyenesedve fordulok körbe.
- Nagyon tehetséges mágus vagy, korrepetálhatnál engem is, mert én ilyet nem tudnék csinálni.
Utoljára módosította:Andrássy Borbála, 2021. január 23. 12:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. január 13. 21:22 | Link


A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2021. január 14. 23:48 | Link


Hümmög a válaszra, elgondolkodva szemlélve a felvázolt képet. Mivel neki minden hónapban van szerencséje átélni a szétszedés és összerakás folyamatát nem tűnik vonzónak a főnix mint lehetőség - vajon egy madár elhamvadása is változó, mennyire fáj? Vajon azért gyógyító erejű a könnye, mert csak ezzel tudja túlélni a sebeket, amiket ilyenkor saját magán ejt? Nem, Zina cseppet sem irigyli a főnixeket, inkább élne békésen ha rövid ideig is, minthogy el kelljen viselnie az örökkévalóság bilincsét. - Értem mire gondolsz - billenti oldalra lábfejét lustán. - De vajon akkor is ugyanannyira ragaszkodnál az életedhez, és akkor is ugyanannyira a pillanatnak élnél, ha tudnád, hogy van százezertrillió másik?
Mindkettejükből előbújik a nagy bölcs, ha egy tanár vagy prefektus erre járna, a szavak hallatán lehet, hogy tovább is sétálna, gondolván ezt inkább meg sem zavarja. Mind a két lány saját gondolataival színesíti mondandóját odabent, emlékeikkel, fájdalmaikkal hadakoznak, miközben látszólag csak könnyedén társalognak.
Nem azonnal tűnik fel számára a beállt csönd. Neki magának teljesen természetesek a szünetek, a hallgatás már-már lételeme, így az, hogy Bettit esetleg kényelmetlenül érintette valami, csak nagy sokára esik le. Akkor is ficereg, nem tudja mihez is kezdjen a helyzettel. Oldalra pillant, látóterébe rövidre nyírt fűszálak kúsznak, az egyik meg is csikizi orra szélét, mire kénytelen odanyúlni megdörgölni azt. Gondolkodj Zina, gondolkodj, utasítja magát egyre, és ha nem is tudja miért, de érzi, hogy csak kellemetlen témába tapintott. Annyiszor látott másokat kikeveredni ilyenkor jól, miért pont ő az, akinek sosem jut eszébe ilyenkor semmi vicces, semmi megnyugtató? - Gondoltál már arra, hogy milyen lehet fordítva? - bukik ki végül a félszeg kérdés, majd lassan toldja a magyarázatot is. - Mármint, hogy a lények szeretnének-e emberek lenni. Vagy, hogy ha én egy láthatatlan ló lennék - direkt nem nevezi most nevén -, akkor vajon szórakoznék-e azzal, hogy mások mögé sétálva jól rájuk ijesztek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 17. 18:41 | Link

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

A pillanatnyi lefagyást nem az időjárás okozta, a hideg soha nem zavarta egyébként, szóval más lehetett a dologban, illetve leginkább abban a tekintetben, de aztán el is múlt, Lili pedig ismét Császár felé pillantott, a lelkes kis kutyus láthatóan mindent megtett, hogy a labdát mielőbb visszahozza. Aztán félúton meggondolta magát, a lány pedig hangosan nevetett a hempergőzését látva. Elvolt magában is, jól láthatóan.
- Azta - hökkent meg Ervin szavain. Vagy talán Dominikén? - Még jó, hogy akkor az Ervint használod.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, láthatóan nem csak az ő szüleinél gurult el a gyógyszer, mikor a csemeték elnevezésére került sor.
- Nálunk az volt a szempont, hogy a kereszt- és családnevünk összemosása valami viccest adjon ki. A bátyám, Nimród így lett Süni, az öcsém Süti, a nővérem, Víta meg egyenesen Süvít - nevetett, aztán megrántotta a vállát. - Én meg Süli vagyok, ami biztos arra utal, hogy kicsit sületlen vagyok.
Vagy ha elveszik a pontokat róla, Sulinak is olvasható, de lévén, hogy ő volt a családban a legkevésbé jól teljesítő, ha az iskoláról volt szó, ez kicsit túl ironikus volt.
Közben Császár nem felejtett el hihetetlenül mulatságos látványt nyújtani a háttérben, így Lili sem győzött nagyokat nevetni rajta.
- Annyira lökött kutyád van! - jelentette ki Ervinre pillantva, a szó legpozitívabb értelmében.
Persze imádnivaló volt, és szívesen haza is vitte volna, ahogy az előbb célzott is rá Ervin, de tudta, hogy természetesen erről szó sem lehet. És nem csak azért, mert ő képtelen lenne ellátni, hanem mert hát szegény Ervin, biztos hiányolná, vagy mi. Szóval nem, Lili megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy nem fog könyörögni, hogy légyszi légyszi, hagy vigye haza, be kell érje azzal, hogy most addig gyömöszkéli, amíg csak lehet. És mellesleg a gazdája is jó társaság, ő is maradhat. Mosolygott erre a gondolatra.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. január 17. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
INAKTÍV


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2021. január 23. 12:14 | Link



Élvezem és zavarban vagyok egyszerre. Olyan nagyon próbálok normális lenni, hogy szerintem totál hibbantnak nézek ki. De azért legalább remélem, hogy egy csinos hibbantnak. Azt mondják, hogy ha csinos vagy, bármit elérhetsz, és szerintem Móricnak tetszem. Mármint azt hiszem, szeretném, ha tetszenék neki. Mások ezt olyan könnyen csinálják, de nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell.  Mások nem hiszem, hogy ennyit aggódnak ezen, ők csak élnek a mának, és valójában nekem is ezt kellene csinálnom. Csak úgy...élni a mának. Rendben, ez lesz. Ahogy beérek az iglu belsejébe, eldöntöm, hogy ezt így fogom csinálni. Nem mintha tudnám, hogy hogyan kell, de részletkérdés, megoldom.
- Én azt se tudtam, hogy vannak raklapok az üvegház mellett, te meg beleépítetted az igluba. Gondoltál rá, hogy amikor felnőttek leszünk háztervező legyél?
Láttam Bogolyfalván igen kacsalábon forgó otthonokat is, persze mindegyik eltörpül a miénk mellett, nem csak kívülről, de szerintem belülről is, viszont így is biztos vagyok benne, hogy olyan nagyon sok pénzt adtak ki érte, hogy egy építész, aki megtervezi őket, biztos jó sokat kereshet. Vagyis, ha Móric jól keres, akkor ha úgy gondoljuk, hogy összeházasodunk, akkor talán anya sem tiltakozik majd annyira. Sőt, már most saját házat tud építeni, szóval akkor elég jó, nem? Lehet kicsit előre rohantam, még nem is biztos, hogy szeretne velem csókolózni, nem, hogy házasságra lépni.
- Köszönöm.
Angyali mosollyal az arcomon fogadom el a kezét, amibe úgy teszem a tenyerem, hogy előtte ujjaimmal finoman végigsimítok az ő tenyerén, tekintetemet végig a tekintetébe mélyesztve. Ezt a női praktikát anyától lestem el, és ő mindig olyan hatásos volt vele, hogy gondoltam, megpróbálkozom vele. Mégiscsak az ő lánya vagyok, szóval azt hiszem, van belőle egy jó nagy adag bennem is, csak felszínre kell hozni. A másik kezemmel úgy igazítom a szoknyám, hogy szépen magam alatt egyen, és semmi illetlent ne mutassak.
- Olyan ez az egész, mintha mesevilágban lennénk.
Jegyzem meg újra körbepillantva, amíg tüzet gyújt. Szinte hihetetlen, hogy ennyit tett értem, én meg igazából csak idejöttem, üres kézzel. Vajon a lányoknak is kellene hozni valamit egy randira, vagy ők csak mindig kapnak? Mert ha mondjuk mindig csak kapnak, az egy elég jó felállás. Közelebb csúszok hozzá, amíg beszél, és csak a rosszakat mondja magáról, hogy aztán egészen közelről, kicsit alulról nézzem őt, és egy újabb csábítási kísérletten próbálkozzak, bár lehet, hogy ő enne inkább, mert a kosarat nézi, de nem evés előtt kellene mondjuk csókolóznunk?
- Szerintem nagyon tehetséges vagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
INAKTÍV


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 532
Írta: 2021. január 23. 14:13 | Link

Zina
Nézzünk csillagokat!
Ruha

Zina szavai újra és újra elgondolkodtatnak. Különös hangulata van ennek az estének. Keveset hallani 14-15 éves lányokat ilyen komolyan beszélgetni. Persze mi sem ilyen gondolatokkal indultunk neki az estének. Egyszerűen így alakult. Talán a sötét, a csönd volt ránk ilyen hatással. Vagy egymás társasága, hiszen barátságunk is könyvek között kezdődött.
- Igen, igazad lehet - bólintok lassan a rellonos felvetésére. - Az életnek pont az az értéke, hogy csak egy van belőle. Hogy abból az egyből kell kihoznod a legtöbbet. - Ezt a gondolatot még olvastam valahol, egy regényben. Azóta viszont sokszor eszembe jutott, és mindig átgondolom. Idővel pedig rájöttem, mennyi igazság van benne.
A beállt csendben van kicsit időm lenyugodni. Sikerül azonban magamat visszarántanom, mielőtt magányos gondolataim közé esnék, így válaszolok is Zinának.
- Igen, eszembe jut néha - türelmesen kivárom, míg kifejti a dolgot. Én is csak lassan válaszolok, és tartok egy kis szünetet, mielőtt folytatom mondandómat. - De szerintem az emberek túl büszkék ahhoz, hogy a lények bőrébe bújjanak. Hiszen akkor alárendelnék magukat valaminek, azt meg nem tudják megtenni. Az animágiát is sokszor önös érdekekre használják. Bár az, hogy pontosan ki mit tenne egy állat vagy lény bőrében, ember függő - vonom meg a vállam.
Hosszú monológom után inkább csendben maradok, hagyom, hogy a rellonos is beszéljen, ha akar. Közben nagyon ásítok, jobbomat a szám elé téve. Az órámat a kastélyban hagytam, nem is tudom, mennyi az idő. Azt sem, mióta fetrengünk a fűben. Talán csak a szerencsén múlt, hogy senki nem talált ránk eddig. A szemeimet viszont egyre nehezebben tartom nyitva. Oldalra fordulok, hogy lássam beszélgetőtársamat. Kezeimet a fejem alá teszem, és próbálok nem elaludni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 9. 16:20 | Link



- OH BABY, DON'T YOU KNOW I SUFFER? - vijjogja teli torokból, miközben kirúgja a tölgyfaajtót a kastély végiben.
A "Rét" gyanútlanul terül el a lábai előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig a piknikező tisztás.
 - OH BABY, CAN YOU HEAR ME MOAN?
Menet közben meglengeti a kezében tartott masszív baseball ütőt, mely suhogva szeli a levegőt, és semmi jót nem ígér.
- YOU CAUGHT ME UNDER FALSE PRETENSES - kántálja tovább anélkül, hogy dallama vagy ritmusa lenne a szövegnek, és a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy bárki, aki hallja a vonyítását, kínjában rögtön dimenziót vált.
- HOW LONG BEFORE YOU LET ME GO?
Bal kézzel feldob maga előtt egy baseball labdát a levegőbe, és az egész testét beleadva az ütésbe, kegyetlen svunggal megküldi a cuccot.
- OOOOOH - rikoltja az éles csattanást követően. - YOU SET MY SOUL ALIGHT!
A labda elrepül Sohaországba a fák között, és jó eséllyel nem kerül elő többé, de semmi vész. Mer’ van másik.
- És hazafutás - biccent elégedetten. - A következőt te dobod, aztán elszívunk egy spanglit, und megtérünk Jehovához. Oké?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 9. 16:39 | Link

- UUUUUUH, BABY DON'T YOU ÖÖÖ... - puff. A másik szárny csukva maradt. Meg is fejelem. Még a bézbóz ütőt is keresztbe tartom, hogy biztosan nekimenjek még egyszer. Az is puff.
- Azt a mocskos... UUUUUH, CAN YOU HEAR ME MOAN? - buli van gyerekeeeek. Már kattan is a gyújtó, fújom a füstöt, rock n roll ütemre csattog a klumpám a térkövön. Néha begurulok a ridzsike elé nyomni a simses búvár táncot, vagy csak úgy ökörködni. Libben a hajam a szélben, csak épp úton-útfélen felnyársalódik egy kósza gallyra. Amúgy meg a hangszínünk lyukat üt a térbe. Bocsika.
- Vííííí. - a szememmel követem a lasztit ((nem azt)), megyek is egy díszkört feltartott ujjakkal mint a bikinis lotyók a boxringben, aztán megperdülök a tengelyem körül, igazgatok a csekkán a szám szélében, bemérem a pozit, lendül az ütő éééééééés izomból telibe csűrök egy bagolyfészket a szomszédos tölgy tetején. Oszt akkor a labdát el se találtam.
- Uuupszidézi. - vinnyogva felnevetek, és kiterülök a füvön mint egy tengeri csillag. Még pitypangot is rakok az orrom alá. - Naná, megkínáljuk őt is. - akárki ki is az a Jehova. Biztos tőle van a cucc; akkor biza megtérünk hozzá.
Ámmeeeen.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. február 9. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 9. 17:17 | Link

Vérlázító precizitással NEM kólintja fejbe az előtte vonagló Nyuszikát, pedig amaz a jelek szerint minden lehetséges módon megpróbál szakrális öngyilkosságot elkövetni.
Rögtönzött low budget-béta-version 6.2 Joker-Harley párosuk végighernyózik a Réten, mindent és mindenkit elpusztítva maga körül mentálisan, beleértve egy bagolyfészket, három baseball labdát, egy pitypangot és a józan ész maradékának látszatát is.
- Oda, ni - bök az egyik pad felé. Aztán napellenzőt formál a kezével a szemöldöke magasságában, és arra sandít, amerre a Nyúl az ütőjét hajította az imént. Há' na mindegy.
- Azt meséltem már, hogy készítettek velem interjút az iskolaújságba? - kérdezi a fejét félrebillentve, mint egy stikkes madár. - Azt se tudtam, hogy van iskolaújság.
Lezuttyan a padra, míg a lány felnyalja a Rét összes fűszálát egyenként idefelé jövet, és teljes pszichés nyugalommal nekiáll herbált előkotorni a zsebéből. Mikor legutóbb ilyet csináltak, büntetőmunkára lettek ítélve, ami azóta is tart, és max. akkor ér majd véget, ha Ridzsikét páros lábbal kirúgják a suliból.
- Egyébként az, hogy kibékültünk, nem jelenti azt, hogy kibékültünk - mondja jelentőségteljesen. - Who the SUKÁR?!
Eskü, mintha egy kóbor, sarkain négylábúként szaladó kispárna rohant volna el a bokrok között. A kezében tartott cigire néz, majd vissza a jelenés felé, mely azóta kámforrá vált.
- Celeb vagyok, hallod? Következő megálló az Oscar-gála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 9. 17:45 | Link

Aha. Szóval otromba ricsajjal - amit egyesek, khm, mi, éneknek neveznek - végig dzsanálunk sznobfölde territóriumán, aztán megölök egy bagolyfészket. Üres volt. Eskü. Légyszi, mondd hogy az volt.
- Ok. - mire kinyögi az iránymutatást, már két pitypang lóg az orrlukamból, szóval megkímélve magam a gravitációval vívott harctól, nemes egyszerűséggel odagurulok a padhoz, felpattintom rá a két kicsi lábikómat, és alulról nézem ahogy tekeri a dzsengát.
- Jól van Mr Armani, legközelebb időpontot kérek. - kuncogok, nózimban a gazzal, kicsit fojtva, merhogy fekszem. Jóóóókorát nyújtózok. Még egy halk puki is kiszalad. Hihi. És most jön a mutatvány. Felkapaszkodok az ülőrészre, és láss csodát, felhúzom magam, mint akiben teng a koksz. Ezt neked fizika. Kiesik az orromból a dzsindzsa. Ezt neked fika.
- Dehogyneeeem. - elfordulok kilencven (?) fokkal, a hattyú halálát játszva borulok fejjel a közelebbi térdére. - Tudom hogy szerecc. - most dorombolnék, ha tudnék. Helyette izgek-mozgok a buksómmal.
- Viszel magaddal, ugyi? Nekem való a vörös szőnyeg. - határozott mozdulattal lepöccintem a lábfejemen egyensúlyozó klumpát. - Majd megnézem ám mit nyilatkoztál. - tudom én, hogy mókás lesz. Pernahajder stiló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 10. 09:08 | Link

- Akchually...
A baseball ütőjét a pad oldalának támasztotta, és most tátott szájjal feltartja a nemcigis keze mutatóujját, mint a "Well yes but yes" mém pálcikaembere.
- Szhóval le akartam közöltetni az újságban, hogy négyezer per gramm, mert a jó reklám fontos, de a főszerkesztő nem volt tőle elragadtatva, azt hiszem.
Elgondolkodva dörgöli az állát, miközben megpróbálja visszaidézni Vajda Olívia rezignált arckifejezését.
...
...
Ja. Határozottan nem volt elragadtatva.
- NEM GOND! - rikkantja boldogan. - Majd küldök rivallót az összes diáknak, meg a jófej tanároknak egyesével az árlistámról. (Sic!)
Megpaskolgatja a Nyuszi fosoládé árnyalatú fejét a térdén.
- Az én hajamat is befesthetnéd. Mondjuk neonzöldre - mondja elgondolkodva. - A homlokomra meg talán tetováljuk oda, hogy Damaged.
A tizennyolcadik ugyanolyan kapucnis pulcsija zsebéből Coopos öngyújtót varázsol elő, és rápöffent a környezetbarát cigikéjére. Közben a fél szemét az őket körülvevő anyatermészeten tartja arra az esetre, ha egy megvadult Farkasházy Rudolf irokéz csataüvöltéssel vetné rájuk magát, és tépné ki a dohányterméket a kezükből.
- Tíz év múlva tök legális lesz a kender nálunk is, kár ezen feszülni - jelenti ki reszelős hangon, majd az orrán át kiengedi a füstöt. - HÚ! Ez jó lett.
Kihúzza a Nyúl ajkai közül a kapadohány csikkjét, elpöccinti a voidba, és a lány szájába tolja a frissen tekert zöldet.
- Nem viszlek a vörös szőnyegre, mert fel kell szednem Billie Eilisht, és jelentősen megnehezítenéd a dolgomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 10. 20:51 | Link

- Ahhaaa. Jó ötlet. - homályos felvillanások képében rajzolódik ki előttem, mikor húsz forintosokban toltam át a szütyőébe négyezret a zöldért. Ami tartott kábé... Másfél napig. Jó dolog a dzsenga. - Nem is értem. - hümmögve vakarászom a fejem búbját. Tényleg jó dolog a dzsenga.
- U u uuuu, vannak ilyen csillámos pikachus matricáim, rárakhatjuk a rivallóra? - egy pillanatra a számhoz tartom a mutatóujjam, mint aki nagyon eltöprengett valamin - Néhányat mondjuk a nyelvemre szántam. De már nem emlékszem melyiket. Zsákbamacskaaaa! - a szerencsés kiválasztottak grátisz kábszit kapnak az árlista mellé. Tök véletlenül persze, aszittem vinyetta. Mondjuk jó drága volt.
- Komolyaaaan? Lécciléccilécciiii! - felcsillan a szemem, másodperceken belül a nyakában lihegek, a hajfestés oooooolyan jó móka. Minden csöpög, és fröcsög és színes és élénk és néha pár nappal utána megjelenik egy böszme nagy furunkulus a homlokom közepén, mer tesztelni kéne allergiára, de mindig elragad a hév.
Ami engem illet, mit nekem az újabb bünti, legalább lesz hol ba... - Sssszaréletűűűű faforgács, bele ment a lábujjamba. - és tényleg. Mondjuk nem épp faforgács, hanem a fél pad, de majd bekötözöm otthon. Szóval a következő percekben agonizálva meredek a nagylábujjamra. Persze addigra már ott fityeg a számból a spangli, jólesően cuppogtatom a szűrőjét, csak úgy pöfékelem anyukám.
- He? - drámai gyorsasággal nézek vissza rá, közben két ujjal a lábujjamból nyomkorászom a gedvát. Picit vérzik. Azt jó nyomkorászni. - Aszittem én vagyok a csajooood. - mit nekem lábujj, van kilenc másik, Ridzsikéből csak egy, szóval hízelkedve visszadőlök az ölébe. - Leszel a fijúúúúm?
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. február 10. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 11. 13:29 | Link

Éppen számba veszi, hogy hány baseball labda van még nála, és vajon mekkora kárt tudna okozni az épületben, ha jól céloz. Az a csillogó ablak ott az első emeleten nagyon tetszetős.
- Mivan-tessék? - kérdezi a gondolataiból kizökkentve. - Nem ragasztgatunk Pokémonos matricát üzleti levelekre!
A hangjában őszinte felháborodás csendül. Hogy jut ekkora baromság a Nyuszi eszébe?!
- 2021 van - teszi hozzá a szemeit forgatva. - Among Usos matricákat ragasztgatunk!
Persze az egész bizniszplan példátlan intenzitási faktorral nyalja föl a parkettát, és ezt Ridzsike tudja is, de azért eljátszik a gondolattal, hogy tényleg átnyújt egy árlistát Rothmann Anton igazgatóbának.
- Hajfestésre mintha lenne egy varázslat is.
Láthatóan koncentrál, hogy felidézze, amit valahol-valamikor-valakitől hallott, aztán egy nagylelkű legyintéssel elengedi a témát.
Miközben Nyuszi agyátültetést végez magán a nagylábujján keresztül, fél kézzel kihúzza a csekkát a lány szájából, és visszatolja a saját cickány pofázmányába.
- Olyan jó, amikor csak úgy, meg amikor máskor is - jelenti ki végül némi töprengés után. - Ne csesszük el elköteleződéssel.
Aztán csak bámul a Nyúlra gülü szemekkel, amaz meg vissza rá. A nyelvével a szája egyik sarkából a másikba csúsztatja a spanglit.
- De val'szeg utánad ugranék egy ipari savtartályba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 11. 14:02 | Link

Az én labdácskáim valahol félúton elvesztek aközött hogy hordómód a padhoz gurultam a dagonyában és hogy megpróbáltam egy kutyatej szárával egyoldali lobotómiát végrehajtani magamon. Az orromon keresztül. De lehet hogy kettő volt.
- Oké-oké. - szabadkozva magam elé tartom a tenyereim. Annyival több pikachu marad nekem, amit aztán a homlokomra ragaszthatok, mint a kilós banánról a Dzsingiszkán feliratot. Vagy valami ilyesmi nevű országét.
- És abban mi a buli? - kérdezek vissza hüledezve. Nem mintha tudnám melyik varázslatról magyaráz. Nem értek a lovakhoz.
Mormogva átengedem a csekkát, olyan jól elpöfékeltem rajtaaa! Nem baj, lesz az még nálam. Kicsit már amúgy is zsizseg a frontális lebenyem.
- Hm. Ja, ja, igaz. - töprengve vakargatom az állam, mintha legalább felfognám miről beszél, de hát ridzsinek vannak ilyen filozófiai dolgai. De jó neki, hahehuhahi. Meg amúgy is igennek vettem, szóval mindegy. A savtartályba vetős sztori meg jó lesz hétvégi proginak. Azért nyomok egy puzsit a combja közepére, aztán odanyomom a számat, és fingást imitálok vele, mint egy érett felelősségteljes felnőtt nő. Ja nem. Még nevetek is magamon.
- Képzeld el ma rám írt egy fiúka, akivel tavaly nyáron matcheltem tinderen, és tök vicces volt mert a szia után nyomott egy fütyiszelfit. - ki érti ezt? még az arcomra is kiül a mély gondolatiság - Csak annyit írtam rá, hogy "de kis cuki" és letiltott. Valami rosszat mondtaaam? - őszinte értetlenséggel meredek ki a buksimból, időközben még a dzsengát is visszaszermányoltam. Furcsák nekem ezek a hím rituálék.
Meg kéne keresni az ütőmet, játszani akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. február 17. 08:45 | Link

Ha legilimentor volna (de szerencsére nem az), akkor most hallaná a Nyuszi gondolatait az egyoldali lobotómiáról, és minden bizonnyal elgondolkodna rajta, hogy a Nyúl attól vajon okosabb, vagy hülyébb lenne-e. Valamelyik AHS-ben volt, hogy a kamu Anne Frank a beavatkozás után stepfordi feleséggé vált tőle, és az nem is hangzik olyan rosszul.
- Nekem jó a zöld haj festékkel meg varázslattal is - vonja meg a vállát. - Gondolom, a varázslat kevesebb dzsuvával jár. Feltéve, hogy az ember nem robbantja le a másik fejét a nyakáról. Véletlenül.
Néhány pillanatra elmereng rajta, hogy ilyesmi mennyire gyakran fordul elő, és ha igen, akkor ugyanúgy "kozmetikai balesetnek" nevezik-e, mint pl. egy félretetovált szemöldököt.
- NE MOLESZTÁLD A COMBOMAT! - förmed rá a Nyuszira, aki épp a lábát harapdálja. Hanyatt fordítja a csajt az ölében, hogy arccal fölfelé bámuljon inkább, addig sem okoz maradandó károsodást Ridzsikének derékon alul.
- Nah, szívd el nyugodtan a spanglit, nem kérek többet - mondja, mikor a lány kilopja a szájából a csikket. Helyette a zsebébe kotor, és előbűvöl egy klasszik felcímkézetlen tégelyt. - Amúgy rájöttem, hogy ha kiszedem a zselatintokból, és felszippantom a port, sokkal nagyobbat üt.
Megrázogatja a ciánkék pirulákat a dobozban, majd rutinosan lepattintja a kupakot, és bekap egy szemet.
- Zseni vagyok - hunyorog, aztán összeharapja a kapszulát. Ilyenkor már nem szabad szívni többet. Sőt, hogy őszinték legyünk, előtte se kellett vóna.
- Én küldtem már neked dikpiket? - kérdezi elgondolkodva, és serényen a mobilja után kezd kutatni. Mert ha nem, akkor ezt a hiányosságot gyorsan pótolni kell.
Fürgén pörgetni kezdi a galériáját, hogy egy kellően dekoratív selfie-t találjon a Nyuszinak, amivel aztán letámadhatja inasgrammon DM-ben.
- Lol, várj! Muter pont hív - horkantja, majd a fülére tapasztja a telefont. - CSŐ! Én a rögzítő vagyok, a sípszó után hagyj üzenetet. Muhahah! Csak viccelek, anya. Mondd!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. február 17. 08:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 60 ... 68 ... 75 76 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék