33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Harmadikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 75
Írta: 2021. július 10. 00:51 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”

   Theodore

Most is csendre vágyik, mint olyan sokszor. A sok-sok csevegő diák hamar elfogyasztotta minden türelmét. Ráadásul dühös is volt magára, amiért nem ment neki a varázslat bűbájtanon. De annak ellenére, hogy nem ment neki, zavarta, hogy a mellette ülő levitás segíteni akar neki. Egyedül akarta megoldani. Nem akart csevegni sem a kékkel, gyorsan visszautasította a segítséget. Az óra végeztével kirohant aztán a teremből, és egy gyors kitérővel a Navinébe, kirohant a kastélyból.
Azért ül kint a réten, hogy gondolkodhasson, összeszedhesse magát, és az estét a bűbájtan gyakorlásával tölthesse majd. A zene mindig segít rendbe szedni az elméjét, helyre tenni kusza gondolatait. Gitárjával a kezében ül tehát, csak simán a fűben, mert Ramónát sosem zavarta a kosz vagy a a bogarak. Szereti őket. Úgy érzi, közelebb kerül a természethez, ha a fűbe ül. Pulóvere ujját könyökéig tűri fel, hogy az ne zavarja a zenélében. Kiveszi a gitárt a tokból, az anyagot félre dobja, hogy aztán óvatosan fektesse combjára a hangszert. Először csak végig pengeti a húrokat, megnézi elhangolódott-e a gitár. A hamis húrokat behangolja. Régóta játszik már, füle megszokta, hogy hol kell lenniük a húroknak, nincs szüksége hát hangológépre. A hangok a helyükön vannak, Ramóna pedig lassú dallamokat kezd játszani a gitáron, csak improvizál. Majd egy mindenki számára ismert dalocskába kezd, melyet a vörös tincseit meglebegtető szellő juttat eszébe. A Tavaszi szél igen könnyű már számára, az első dal volt, amit megtanult, azért viszont szereti játszani, és bemelegítésnek is jó. Énekelni is kezd hozzá, de csak hallkan, nehogy a pár diák, akik rajta kívül lézengtek a réten, meghallják a hangját. Nem tartja csúnyának azt, de zavarba hozza, ha valaki megdicséri, nem akarta hát, hogy bárki odamenjen hozzá.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2021. július 10. 00:52
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. július 13. 19:51 | Link



Azt tanácsolták neki, hogy foglalja le magát. Jó, és mivel? Minden épeszű diák ilyenkor menne tanulni, vagy épp bővíteni a tudását valami mással, mint a könyvek. Beadott egy, szerinte tök elfogadható ST beadandót, így úgy érzi, egyelőre kötelessége rendben van. Mármint, nem azért tette, mert fosik, hogy megint megszívatja a tanár vagy úgy meghúzza, hogy még az unokái jegyei sem lesznek jobbak trollnál, á nem. Ki tudja, lehet a tanár épp motiválja? Ezen ő hangosan röhögne, ha bárki is felvetné, de szerencsére senki nem beszél vele ilyen csúnyán. Nagyon tanulásról sem, jó idejét egyedül tölti, mert elvan ő magában, mintha muszáj lenne. Nem sérti, nem bántja, mert már külseje miatt sem nagyon mernek semmit, ez a világ ilyen. Ami a szívén, az a száján és hasonlók, pont ez jellemzi azt is, mit mutat magából. Ma nagyjából semmit. Fekete, láncok, csak a megszokott, nem lehet minden nap parádé. Vagyis, inkább mondhatni, hogy nem illik. Még a végén nem szólna akkorát.
Kicsattog a kastélyból, hogy elbújjon kedvenc helyére, hogy elröffentsen egy bagót, meg úgy, kicsit érje a nap is. Amennyit megy, pont annyira nem kapta még le a bőrét, nem mintha kreol szeretne lenni vagy bármi, csak éppen kint most érdekesebb, mint bent. Nincs semmi izgalmas, azon kívül, hogy valakik éppen versenyt futnak odabent. Ebbe csak addig szállt be, míg leért a lépcsőn és visszafogta magát, hogy kitegye az egyik elé a lábát, de mérlegelve a fokokat, lehet instant kitörte volna az illető a nyakát, így moderálta magát. Füttyögött nekik pár sort, majd haladt a célja felé. Éppen már fordul rá a kis útjára, amikor meghallja a zeneszót. Megtorpan, egyik lába a levegőben mellé és végül úgy pördül, hogy azt is lendíti mellé, mintha piruettezni akarna. Ismerős neki a dallam, mintha már hallotta volna valahol. Billeg rá egy-két sornyit, majd mint valami kopó, megindul a cél felé. Léptei elnyúltak, kényelmesek, hamar rá is talál, a muzsika hangja erősödik, ő meg ott áll az idegen csaj mögött. A zenével sosem volt baja, csak nemigen ért hozzá, de aztán ki tudja, mi lesz még belőle. Megvonja a vállát, hogy akár kell közönség, akár nem, ő becsattog a csajszi elé, ledobja magát törökülésbe elé. Könyökeit támasztja térdeire, állát ejti tenyereibe és úgy figyel. Még dúdol is mellé, ha a csaj elsőre nem szúrja ki, bár az nehéz.
- Ez melyik zene? - érdeklődik végül belekotyogva.
Hozzászólásai ebben a témában



Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Harmadikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 75
Írta: 2021. július 16. 13:09 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”
[/fontg

   Theodore

Fülét szinte simogatják a tiszta hangok, ahogy a lelkét is. Megnyugtatja a zene, a húrok jól ismert hangja. Kicsit az édesanyjára emlékezteti a zenélés, azokra a napokra, mikor csak ketten voltak, és együtt énekeltek. Aztán jött Benedek, és az ilyen alkalmak egyre csak ritkultak, mert a kisöcsi folyton sírt, az anyjának pedig az volt a fontos, hogy bepelenkázza, megetesse a kicsit. Aztán hiába lett a fiú nagyobb, folyton figyelni kellett rá, utána szaladni. Ramóna pedig egyedül maradt, egyedül a gitárjával. Pont mint most. De már nem bánja, nem vágyik rá, hogy valaki mellé üljön. Szeret egyedül lenni, így csönd van, azt teszi, ami kényelmes neki, senki nem zavarja meg.
Legalábbis örülne, ha senki nem zavarná meg. Lépteket hall, viszont nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen - ha csak kevesen is most - járkálnak még rajta kívül diákok a réten. A léptek azonban egyenesen felé tartanak, és legnagyobb megdöbbenésére a lábak tulajdonosa lehuppan elé. Csak egy pillanatra néz fel rá, észre veszi a másik különös kinézetét, de nem akar foglalkozni vele. Éneklése elhal, nem jön ki hang a torkán úgy, hogy valaki rámereszti a szemét. A gitárt azonban továbbra is pengeti, magában elénekel még egy versszakot. Az nem zavarja, hogy a fiú dúdol, bár nem örül neki. Nem örül neki, mert egyedül akart lenni. Nem hagyja azonban félbe a dalocskát, be akarja fejezni.
Az utolsó hangot hagyja zengeni, kezét leveszi a húrokról, és csak mikor az az egy hang is teljesen elhalt néz fel. Szemébe ijedtség látszik, ahogy végigméri a vele szemben ülőt. Megijedne tőle már csak azért is, mert ott van, de szemei megakadnak a srác láncain. Ráadásul a másik még hozzá is szól. Ramóna torka azonnal összeszorul, mikor meghallja a kérdést. Nagyot nyel, mielőtt válaszolna.
- A Tavaszi szél. Nem ismered? - kérdez vissza, hangja azonban ítélkezőbb talán, mint kellene. Minden alkalommal meglepi a varázsvilág, de azt nem gondolta volna, hogy még egy ilyen egyszerű dalt sem ismernek a varázslók. Itt úgy tűnik még a zene sem normális, az is eltérő.
Feszülten néz a fiúra, nem tudja, mit kéne mondania még. Közben a legmélyebb húrt kezdni pengetni, lassan, mindig csak akkor pendíti meg újra, mikor a hangja már nem hallható. Balljával azonban hátra támaszkodik, a fűszálakat piszkálja ujjaival.
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. július 18. 11:59 | Link



Ha valaki egyedül akar lenni, akkor szerinte a rét nem a legjobb hely erre. Sőt, megkockáztatja, az iskola sem. Mindenhol, mindig van valaki, még a szobákban is, a klotyókban főleg. Neki ezzel nincs gondja, de ahogy a lány néz rá, szinte azonnal levágja, hogy őt viszont igen. Ez ilyen. Kezdi megszokni a meresztett szemeket a látványra, amit okoz, bár itt, vélhetően az a gond, hogy nem számított közönségre. Pedig, még a legrosszabb utcazenészek is kapnak egy-egy embert, akinek vagy tetszik, vagy azért nézi, mert nem akarja elhinni, hogy mersze volt ide kiülni és ezt művelni. Ez már csak ilyen, az utcán mindenkinek van egy kis fenéknyi helye, hogy azt művelje, amit akar. Addig, ameddig be nem viszik, ha csúnyát csinál.
A lány azonban nem. A zene kellemes, a hangja is, de azt azonnal elvágja, amint leül mellé. Kár érte, mert saját dünnyögése már kevésbé kellemes tónus, mint az előbbi, de nem hagyja abba. Ahogy a dölöngélést sem, látványosan nem zavartatja magát, mert ő zenét akar hallgatni. Néha nem ártana megkérdeznie másokat, hogy ők mit akarnak és mit nem, mert eléggé önzően dönt folyamatosan, hogy ráerőszakolja a társaságát másokra. Ez van? Ezt kell szeretni? Pontosan. Minden bizonnyal erre még rá fog faragni, de nem most. Mi történhet? Összepakol a csaj és lelép egy másik helyre, ahova Teddy már nem fogja követni. Azért nem bolond, nem fut senki után. A dalocska, dal nélkül folytatódik és ér véget végül. Dúdolása is elmarad és kicsit féloldalasan áll meg, mintha a muzsika végével fagyott volna bele a mozdulatba, de végül visszaegyenesedik és nemes egyszerűen tapsol párat. Jó közönség, amúgy. A lány tekintete a láncokra vetül, az övé meg az arcocskára, majd rázni kezdi a fejét.
- Nem, nem, neeehh… ó – szinte oda lehet képzelni egy kicsi villanykörtét, amely épp fényt varázsol a sötétségbe. - De, de, deee. Ezt énekelte Freddy Mercury! Tudooom – vidul fel az arca, mintha csak valami talány lenne, amit meg kellett fejteni. Ismeri, már csak látásból persze, mert itt, ebben az országban ez hatalmas élmény és emlék még mindig, hogy valaki, akinek nem anyanyelve egy dal, ezt előadta. Mivel zenei ízlésébe beleillik a Queen, a legtöbb dolgot ő is ismeri, még ha nem és totális rajongó. - Csak innen, tőle – teszi hozzá. - Nem vagyok magyar, nekem itt minden új, ami ilyen dal – nem zavarja a mély, perdülő hang, amit vélhetően idegességében csinál a lány. Továbbra sem moccan, sőt, mintha még kényelmesebben ücsörögne.
- Tudsz még ilyet? - mintha csak joga lenne kérnie bármit is. Úgy néz ki, a zene most felkeltette az érdeklődését és leköti. Csoda!
Hozzászólásai ebben a témában



Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Harmadikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 75
Írta: 2021. augusztus 4. 13:55 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”

   Theodore

Talán számított rá, hogy marad egyedül ezen a helyen. Talán a lelke legmélyén, valahol nagyon belül, tudat alatt vágyott is rá, hogy valaki mellé üljön, hogy valaki értékelje a zenéjét, valaki a tárasága legyen benne. Teddy társasága azonban feszélyezi, hiszen a fiú külseje taszító, idegen. Arról árulkodik, hogy a másik kemény, erőszakos, nem a megfelelő társaság Ramóna számára. Elüldözni azonban nem meri, nem is tudja, hogyan kéne. Válaszol neki helyette, mert a másik kérdezett, és olyankor válaszolni illik. Csak a hangsúlya sikerül kicsit barátságtalanabbra, mint illene. Ő nem veszi ezt észre azonban, ijedtsége nagyobb annál, minthogy a hangsúllyal törődjön. Na meg meglepettsége is. Hogy nem ismeri a Tavaszi szélt? Ez meg hogyan lehetséges? Arról persze nem lehet sejtése, hogy a másik külföldi, eszébe sem jut a magyarázat. Nincsen még hozzászokva a fordítórúnák és nyakláncot, ékszerek használóihoz. Még beletelik pár hónapba, mire elsőre eszébe jut majd, hogy ilyen is lehetséges.
Teddy lendülete csak elvesz Ramónáéból, ahhoz viszont, hogy a lány elmeneküljön, több kell. Talán most nem jutnak el odáig. Talán nagyon nem, mert Freddie Mercury említésére a navinés szeme is felderül. Valami, amit mindketten ismernek. Szereti a Queen-t, hiába nem nézné ki senki az apró lányból, hogy ennyire élénk zenét hallgat. Pedig szereti ő a rockot és egyes metál számokat is, amikor egyedül van, és senki más nem hallja. Az erőteljesség, a mélység sokkal jobban megnyugtatja, mint mondjuk a keleti zene, amivel ő is elfolyik, pedig neki arra van szüksége, hogy össze legyen rakva. Talán ezért választotta a legmélyebb húrt is idegesség ellen.
- Igen - erősíti meg a fiút, halkan, merthogy valóban visszavett az energiájából az eridonos hirtelensége. Nagyot bólint azonban az egy szóhoz, szemében pedig öröm csillan a félelem mellett.
Most Ramónán a sor, hogy megvilágosodjon, megérti hát, Teddy miért nem ismerte a magyar dalocskát. Most már máshogy áll hozzá, megérti, nem elítéli tudatlaságát. Félni azonban még mindig fél tőle. Teddy feketében van, láncok lógnak róla, hangos és tolakodó. Megrémíti Ramónát, akarata ellenére.
- Tudok - felel, de nem kezd még játszani. Nem mondja ki, de arra vár, hogy a másik konkretizálja kérdését. Hogy megmondja neki, pontosan mit játszon. Ha pedig a fiúnak van kérése, Rami le fogja játszani azt.
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 156
Írta: 2021. október 12. 22:36 | Link



Nem nagyon fogja fel vagy nem akarja azt, amit Ramóna szemében lát. Azt látja, hogy a csajnak ha lenne még kicsivel több mersze, már csak a hátát mutatná neki és messzire menne. Vagy legalább azt mondaná, hogy húzzon a francba. Nem venné a lelkére, küldték már el és el is fogják, ebben szemernyi kétsége sincs. Azonban a lány csak nézi őt és talán próbálja felfogni, hogy mit is lát. Igazából ő tényleg olyan, mint a kutya a kerítés mögött: azt hiszik mindenkit széttép, akkora hanggal tud ugatni, aztán ha eltűnik a kerítés, ugyan nem tojik be, azonban nem is nyakra támad. Sőt mi több, egész barátkozó típus. De a stílusa ezzel jár, azokat pedig, akik hasonlók hozzá, nem egyszer hiszik erőszakos állatoknak. Mint a nagydarab benga motorost, akiről előbb hiszik el, hogy embert eszik, mintsem azt, hogy odahaza várja öt kismacska, akiket dédelget. Ez ilyen. Neki tetszik a zene, tetszik, ha valaki zenél, olyankor pedig ott van. Van az ő házukban is egy csávó, aki random szokott koncertezni a klubhelyiségben, néha úgy rázza a fejét, mintha minimum Slipknot élőn lenne, oda sem neki. A vibe megvan.
Az, hogy azt már nem ismerte fel elsőre, mit játszik, nem meglepő. Kis segítséggel azonban egy nevezőre jutnak és ezt a lányon is látja. A riadt szemek kicsit eltűnnek, még ha örülne is neki, hogy valaki felismerte amit játszik. Nem is azért, mert olyan nagyon híres – az, persze, hogy az – hanem inkább azért, mert eltalálta a hangokat, a ritmust, mindent. Szóval igen, végre van valami, amivel nem a frászt hozza rá, hanem jót tett. Ez kész öröm, ilyenre mondják a csíra gyerekek, hogy holnap esküvő, mert elértek valamit egy csajnál. Szerencsére neki nincsenek ilyen hátsó gondolatai.
- Szuper! Azt ismerem. Meg láttam amikor pálinkát ivott. Mármint csak így videón – mert élőben eléggé fura lett volna. Mondjuk simán elment volna koncertre, de nem élt már akkor Freddy, mikor ő a világra érkezett és fel is fogta volna, hogy hol van. Aztán kicsit felvilágosítja a csajt, miért ennyire kultúrparaszt és műveletlen. Oké. Még mindig azt hiszi, hogy meg fogja enni? Komolyaaaannnnn. Ő? Kenyérre lehet kenni.
- Akkor tudsz még Queen-t? Vagy ilyen magyar valamit. Azokat nem ismerem – mintha csak diszkóban lenne és a DJ-től próbálná kérni a kedvenc számát, amit senki más nem ismer. - Vagy felőlem a Wonderwall-t is nyomathatod. Azt ismeri mindenki, elcsépelt, de jó gitárra – mutogat is. Hát, ha ez kell, ő magyaráz a másik helyett is.
Hozzászólásai ebben a témában



Máltai Ramóna Emese
Diák Navine (H), Harmadikos diák


lány a csöndben
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 75
Írta: 2022. április 6. 20:01 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”

   Theodore

Kezdenek közös területre evezni, és ez megnyugtatja kicsit a lányt. Ismét előre dől, elengedi a fűszálakat, és balját visszateszi a húrokra. Jobbja is megáll a mély E húr felett, már nem olyan ideges. Az eridonos élénksége még mindig riasztó számára, de már látja, hogy csak a zene vonzotta, nem akar ő rosszat. Legalább is reméli. Merthogy megbízni nem fog benne. Ahhoz több kell. Sokkal több. Meg talán az, hogy Teddy kicsit visszavegyen a hangerőből.
A videó említésére bólint, mert ő is látta. Hogy ne látta volna? A kérdésre is csak egy bólintás a válasz ismételten. Mintha tátogott is volna valami "tudok" félét a vörös, de nem mondta ki rendesen. Helyette a húrok fölé hajol, és lejátssza a Love of My Life első pár hangját. Óvatosan néz aztán fel, ellenőrizve, hogy a másik felismerte-e a dalt. Sok Queen-t tanult, van még a tarsolyában, amivel lenyűgözheti a fiút.
- Magyarokat is tudok még - teszi hozzá halkan. Elég sok mindent tud, a legtöbb dolgot fejből, hiszen igen jó a memóriája. Sok időt tölt egyedül, akkor tanul, sokszor csupán hallás után. Izgalmasnak találja, hogy keresgéli a hangokat, akkordokat. - Azt is ismerem. De nem szeretem. - Teddy-nek indokot nem mond, bár az eridonos kimondta azt előtte. Elcsépelt. Raminak elege lett belőle, plusz zavarja a fülét Liam Gallagher hangja. Mit tehetne? Inkább nem hallgatta, és így nem játssza.
Nem mond többet, csak visszafordul a gitárja húrjai fölé. Kicsit gondolkodik, majd egy Beatles dallamot kezd pengetni. A Yesterday dallama az, mely halkan felcsendül a húrokról. Ezt tovább játssza, mint az előző dalt, egészen addig, míg a másik közbe nem szól. Ha nem teszi, végig játssza a számot. Kíváncsi Teddy reakciójára. Ramóna a Beatles-t is szereti, tőlük is tud még játszani, ha kell.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2022. április 6. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék