Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egy másik oszlop rejtekében hasonló problémákkal küszködöm én is. Nem tudom, hogy mióta figyelem az ajtót, és hogy mikor lettem figyelmes arra, hogy Kornél is így tesz. Egy-két órán már ültem mellette, tudom a nevét, de megszólítani még nem mertem. A tanáraim türelmesek velem, és emiatt úgy vélem, hogy az évfolyamtársaim is. Nem indul meg, így én sem merek, újabb percek telnek el, mire végre cselekszem, kibújok a cipőmből, így nem csapok zajt, ahogy harisnyás lábaimmal lassan megközelítem.
Tudom, hogy gyorsan kell cselekednem, mert minél közelebb lépek hozzá, annál jobban fogja érezni azt, hogy egy elemi mágus ólálkodik a közelében. Habár, elképzelhető, hogy a hely maga annyira erős mágiával van megáldva, hogy ez a rész teljesen eltompul itt. Érzem ugyan a gerincem mentén a vibrálást, de nem úgy, ahogy akkor érzem, ha például Ezra a közelemben van. Viszont mind egyformák vagyunk. Odaérve hozzá, anélkül, hogy ellenkezni tudna, ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és finoman rászorítok. Azt már tudom, hogy az emberek azért vonzódnak hozzám könnyebben, mert a mágiám sokkal szebb kisugárzást eredményez, így szebb az aurám is. Rámosolygok, szabad kezemmel pedig elhajtom a vörös hajzuhatagot, hogy felfedjem a tarkómon pihenő jelet.
- Együtt?
Kérdezem szinte suttogva, remélve, hogy nem ijesztettem teljesen halálra, és, hogy megbocsátja nekem, hogy csak úgy megérintettem. Nem szeretem én sem, ha hozzámérnek, azonban ha valakihez én hozzá akarok érni, az a legnagyobb bizalom jele. Szükségem van rá, hogy bízzak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Olyan, mintha egyszerre dobogna a szívünk. Semmi romantikus értelemben vett dobogás, pusztán csak a tény, hogy az elemünk dolgozik. Pusztán? Olyan könnyed szó ez, holott nincs benne semmi könnyedség. Mert van egy elem, amit birtoklunk. Vagyis fogunk, mert nagyon messze van mér az, hogy tényleges birtokosok legyünk, de most mégis, olyan megnyugtató Kornél mellett lépkedni az ajtó felé, amitől félelem fog el. Nem szabad félni. Érzem, ahogy ujjaimra rászorít, ahogy megsimítja a kézfejem, és ettől a mozdulattól még jobban elmosolyodom, és bólintva pillantok rá.
- Menjünk.
Ösztönösen picit közelebb húzódok hozzá, mert bár nem romantikus értelemben kulcsolódtunk össze, azért mégiscsak fiúból van, és a fiúk köztudottan arra születtek, hogy megvédjék a lányokat, mert ők hercegek és lovagok és szuperhősök is tudnak lenni egyszerre. Sokkal több az olyan mese, ahol egy fiú menti meg a lányt, mint ahol fordítva történik, vagy éppen a lány menti meg önmagát.
- Örülök neked.
Suttogom még mielőtt belépnénk, viszont innen nincs visszaút, mert, ha már eddig eljöttünk, be kell tudnunk menni, és ha baj lesz, a kint hagyott táskám és cipőm alapján tudják, hogy merre keressenek. Amúgy sem szeretek cipőt hordani, otthon mezítláb éltem, és érezhettem a föld jóságát, kivéve persze a hűvösebb időszakban, így hát most is szeretném érezni. Egyszerre lépek be Kornéllal a helyiségbe, és a csodálkozástól az ajkaim elnyílnak, és elnevetem magam, nem hittem volna, hogy ez vár az ajtón túl, inkább valami félelmetes feladatra számítottam, mégsem eresztem el a kezét, még nem.
- És most? Mit kellene csinálnunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Követem őt, és örülök, hogy irányít, az első lépést ugyan én tettem meg, de nem akartam magam után rángatni, szerettem volna, ha együtt tapasztaljuk meg a hely csodáját, és egymásnak mutatjuk meg mindazt, ami bennünk rejlik. Kornélt már korábban is néztem, mint embert, és sokszor elgondolkoztam azon, hogy hogyan állhat valakinek éppen így a haja, olyan különlegesen, nem úgy, mint más fiúknak. Egy lány, akit azt hiszem Fruzsinak hívnak, azt mondta, hogy azért, mert elől is van forgója, és amiatt lesz ilyen kusza. Tetszetős. De sosem mertem megszólítani, hogy megkérdezzem, hogyan érzi magát a hajában. Pedig érdekelt. De azt hiszem, furcsa kérdés lenne.
- Mert kedves vagy, szelíd és azt hiszem, ha jobban megismernélek, nagyon megkedvelnélek. És okos is vagy, nem bántasz senkit. Nem úgy, mint például az a másik levitás fiú, neki is érdekesen áll a haja, de nem kedves és bántja a kicsiket.
Az nem mondom neki, hogy valami augusztus neve van, vagy ilyesmi, mert nekem furcsa lenne egy augusztus nevű fiú, habár én a Bonnie-val nem szólhatok egy szót sem, hiszen engem is olyan különleges névvel illettek.
- Korábban is éreztem, hogy olyan, mintha találkoztunk volna már, de nem értettem, hogy miért. Amikor ma megláttalak, megértettem, hogy nem mi találkoztunk, hanem az elemeink.
Az ujjaimat kihúzom az ujjai közül, a tenyerére simítok és magunk mellett felfelé fordítom a tenyerünket, ahogy összeérnek, csiklandoznak, és ez nagyon jó érzés.
- Az egész testem bizsereg.
Vallom be szégyenlős pírral az arcomon. Ez a pillanat egy titok, egy különleges szövetség első állomása, melyet a mágiánknak köszönhetünk. Egy igazán jó emlék, amit életem végéig szeretni fogok. A kérdésére nem tudok válaszolni, de a megszakított szemkontaktust tudom követni, és elmosolyodva ellépek tőle, intve, hogy kövessen. A bokor elé térdelek, és ha ő is megteszi, akkor keresek rajta két bimbót.
- Fogd a hozzád közelebb esőt a tenyereid közé, óvatosan, majd hunyd le a szemed, és képzeld el a folyamatot, ahogy kinyílik a virág. Én is ezt csinálom, és meglátjuk, hogy működik-e. Rendben?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem ismerem a határaimat, tudom. Nem szeretem, ha engedély nélkül hozzámérnek, azonban én nem igazán tudom kordában tartani ezt. És nem veszem észre azt sem, ha a másik ember zavarban van miatta. Az én falumban az emberek mindig őszinték voltak egymással és kimondták azt, amit gondoltak. A híd választotta el az olyanokat, akik kimentek Csermelyről, az olyanoktól, mint mi, akik szinte sosem hagytuk el a települést.
- Nekem is, de tudod, így könnyebb. Haladhatunk együtt a megismeréssel és megtanulással, szerintem megnyugtató, ha van valaki, akinek el tudjuk mondani a tapasztalatainkat és a félelmeinket. Mint egy titkos szövetség.
Lelkesen és kedvesen pillantok rá, remélem, hogy tetszik neki, és nem néz nagyon gyerekesnek. Egyidősek vagyunk, de vannak olyan fiúk, akik ilyenkor már nagyon komolyak és felnőttesek, meg olyanok is, akik még nagyon gyerekek. Ő nem tudom milyen, csak egy csendes fiú. De érzek valami nagyon erőset és nagyon jót, amitől hiszem, hogy ez nagyon jó lesz. Remélem, hogy nagyon jó lesz. Ahhoz neki is akarnia kell.
Ahogy most azt is, hogy a virág kinyíljon. Mind a kettőnknek erre kell gondolnia. Ahogy ott térdelek, lehunyom a szemeimet, és elképzelem, ahogy az összecsukódott szirmok egyre több és több élettel telnek meg, ahogy lassan megduzzadnak, elválnak egymástól, és lassan elindulnak a nyílás felé, ahogy a szirmok egyre jobban kiterítődnek, egymáshoz helyett egymásra simulnak, és csodálatod, szirmokban gazdag, kinyílt virággá válik, mely ereje teljében van. Szinte érzem, ahogy a folyamat végbement a kezeim között, de nem merem még szétnyitni az ujjaimat, előbb Kornélra pillantok.
- Készen állsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Nem lehet, hogy egy kicsit idegessé válsz attól, ha az elemedet kell használnod? Az elején nekem se nagyon működött emiatt.
Velem az elején nagyon sok minden nem működött, sőt, ami azt illeti, jelen pillanatban sem működik minden, hiszen képtelen vagyok az iskola falai között maradni hosszabb ideig, úgy érzem, mintha egy láthatatlan kéz fojtogatna. Ez a hely azonban egy csoda, hiszen benne van a kastélyban, és mégis érzem a fűszálakat, ahogy simogatnak, ujjbegyeimen a levelek erezetét, a szirmok lágyságát. Mintha a béke a teljes lényemet átjárja.
- Nekem sem tökéletes, csak azt a látszatot kelti, de a szirmok alig fele bontakozott ki, látod.
Mutatok a középső részére, ami bizony szorosan összesimul. Első ránézésre eredményesnek mondanám, de szerintem Ezra nem így vélekedne. Eléggé kedves férfi, de még mindig hatása alatt vagyok az első sokknak, amit akkor éreztem, amikor vele találkoztam. Aznap az egész életem kifordult önmagából és nagyon ijesztővé vált. Ám, az érzés, mely a gerincem mentén cikázik, most nagyon jó. Már nem érzem magam egyedül, hiszen van egy szövetségesem, valaki, akivel egy terembe ülve, egy folyosón lépkedve, egy összenézésből értve is tudom, hogy mi a helyzet. Mi ez, ha nem csoda?
- Mi az a testhelyzet, amikor tökéletesen ellazulsz? Mondjuk fekve? Lehet, hogy az zavar, hogy a tested nincs kényelmesen. A mamám, amikor ideges voltam egy fellépés miatt, mindig az ölébe hajtotta a fejem, és a hajamat simogatta, meg az arcomat. Ne próbáljuk ki?
Ajánlom fel teljesen természetesen. Régebben szerettem az érintést, és szeretném visszakapni ezt a szeretetnyelvemet, de először magamban kell rendeznem a dolgokat, nekem kell nyitnom mások felé, és csak utána tudom majd engedni, hogy bárki, bármikor hozzámérjen, anélkül, hogy megrezzennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az arcát nézve, hirtelen elönt a bűntudat, de nem igazán tudom, hogy miért, hiszen nem csináltam semmi rosszat, mégis, azt érzem, hogy valamit elrontottam. A szám belső részéből egy kis darabot a fogaim közé veszek, és zavaromban próbálok arra koncentrálni, hogy egy darab belőlem a fogaim között van, és nem arra, hogy kinyissam a számat, és még nagyobb kellemetlenségbe sodorjam magam. Aztán végül kimondja, belőlem meg kitör a megkönnyebbült kacagás, mert már értem, hogy miért tört rám a bűntudat, hogy miért nézett olyan furcsán, és hogy mit is szeretett volna mondani, amikor végül nem jött ki hang a torkán.
A nevetésem vidáman és megkönnyebbülten csilingel, ahogy végül hátrafekszem a fűben, és játékosan csillogó szemekkel pillantok rá, aprót ingatva a fejem.
- Nem, arra gondoltam, hogy találjuk meg azt a teszthelyzetet, amiben kényelmesen érzed magad. Én például ha ülök, órán vagy étkezésekkor, mindig arra gondolok, hogy ki kell húznom magam, mert ha begörnyedek, akkor olyan leszek, mint Mári néni, aki egész életében gyógyfüveket gyűjtött. Papa mindig Mári néninek hívott minket, ha görnyedtünk. És ez nem kényelmes, nem tudok koncentrálni, mert csak azt hallom a fejemben, hogy Mári néni leszek. Nekem anyukám öle volt a megnyugtató, neked mi az?
Még mindig fekve pillantok fel rá, érdeklődve. Szeretnék segíteni neki, mert a szemeim előtt él az a kép, hogy mi ketten képesek leszünk úgy is beszélgetni egymással, hogy egyetlen hang sem jön ki a torkunkon. Milyen szép is lenne, a levelek rezegtetésével, szirmok bontakozásával és még egy csomó minden ilyen földi dologgal üzenni, vagy éppen együtt végrehajtani egy-egy elemi cselekedetet. Nem akarom őt kényszeríteni, nem akarok sok lenni, de szeretnék segíteni.
- Az év elején azt mondták, hogy ha beszélgetni szeretnék valakivel arról, hogy milyen  magántanulóból tanulóvá válni, akkor te tudsz nekem segíteni, mert te is azt voltál. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Olvastam róla, hogy vannak elemi lények, akiket, ha megszelidítünk, birtokolhatunk. A faluban láttam is ilyen lényeket. Az egyik lánynak, aki víz elemű, van egy rózsaszínes-lilás pamacsa.
Pamacsnak hívja, de biztos, hogy van rendes fajtamegnevezése is, viszont láttam, ahogy az elemével játszott, és azt, ahogy a kis lény reagált rá. Azt mondta, hogy régen, ha kijött az elemük, kaptak egy lényt is, de most már nem így van, viszont, én mindenképpen szeretnék egyet, csak még nem volt bátorságom ezt felhozni Ezrának.
- Nem mondom, hogy lóforma elemi lény is van, de talán, ha lenne neked is egy, akkor lehet, hogy ő segítene, hogy könnyebben kijöjj az elemeddel.
Boldogsággal tölt el, amikor mellém telepedik, olyan megnyugtató a jelenléte, és egyáltalán nem érzek semmit szerencsétlenkedésnek, amit csinálok. Hasonló helyzetben vagyunk, két botladozó elemista, akik a szociális kapcsolataikban sem éppen kimagaslóak. Szeretném, ha jobban megismerhetném, ha néha lenne lehetőségünk úgy beszélgetni, mint most, akár itt, elrejtve a világ elől. Kettőnk kis titka, amíg csak meg nem erősödünk az elemünkkel, és talán utána is. Féltem ettől az egésztől, de most már nem félek, Kornél miatt.
- A mama mindig azt tanította, hogy az egyenes út a legjobb út. Azért senki sem haragudhat, ha nyílt vagy, ellenben azzal, ha sumákolsz. Az nem szép emberi tulajdonság.
Belegondolva az eseményekbe, mama sem sumákolt, mindig őszintén volt szomorú, bezárkózott, elveszett, és hiába próbáltunk rajta segíteni, sajnos nem sikerült. De végig tudtuk, hogy azért nem mosolyog, mert nem boldog.
- Emlékszem, hogy láttam egy fiút, amikor vizsgázni hoztak minket. Arra gondoltam, hogy igazi küzdő, hiszen itt van, és csinálja, pedig neki sokkal megeröltetőbb minden, mint másoknak. Elszánt arcú, rendezetlen hajú.
A végére elmosolyodom, mert eddig bele se gondoltam, hogy egy régi emlékkép mögött ő rejtőzik, szimplán csak azt hittem, hogy a fiúk egy része nem szokott fésülködni. Egy másik részéről pedig meg vagyok győződve, hogy fürödni sem szokott, pedig az igazán hasznos tevékenység. Én például szeretek jó illatú lenni, és szerintem Kornél is.
- A faluban, ahol laktam, egy folyó választja ketté a települést. Az egyik felén olyan az élet, mint Bogolyfalván, az emberek dolgozni járnak, iskolába, utaznak, és ha elérik a tizennégy éves kort, átköltöznek a Bagolykőbe, és már csak a szünetekre térnek haza.  A másik oldalon, ahol én is éltem, a falusibb élet volt jellemzőbb. Mi magunknak termeltünk meg mindent, a művészetünket ételre cseréltük, a felesleggel csereüzleteket bonyolítottunk. Mama egyike volt a varrónőknek, a papa pedig fafaragó volt. Én nyolcéves koromban kezdtem el segíteni, virágkötőként, díszítőként, és amikor rendezvényeink voltak, énekesként.
A kellemes emlékek miatt nem tudok nem mosolyogni, szelíden és halványan, felidézve egy-egy nagyszerű pillanatot. Amíg mesélek, végig Kornél tekintetét keresem, neki mondom a dolgokat, és bár magam sem hiszem, de a folytatásban is képes vagyok fenntartani ezt, pedig most először mondom el szabad akaratomból azt, ami történt.
- Mamának nyolcévente születtek gyerekei, utánam az öcsém, majd majdnem egy éve a húgom. A mama pedig szomorú lett, nem beszélt, nem volt jelen. Enni adott, de nem élt, mozgott, de olyan halott volt a tekintete. A falu vezetője azt mondta, egy rossz szellem kísérti a mamát, és imádkoznunk kell érte. Megtettem, és a falu minden lakója is. Mindenki szerette volna visszakapni a mamát. Közben én gondoztam a húgomat. Egyik este, amikor hazaértem vele, láttam, hogy a mama szokás szerint kint ül a teraszon, a hintaszékében, hálóingben, ami már nem fehér volt, hanem vörös, a bőre is, az arca is. Elkezdte felém fordítani a fejét, és akkor egyszer csak ott volt egy bokor, ami elrejtett minket előle. A vezetők elvitték a mamát. Én tudtam, hogy mi van ott bent, hogy a mama miért vörös, de mégis be kellett mennem, látnom kellett őket mégegyszer. Aztán futni kezdtem, egy hely felé, amit még a papa mutatott egy kiránduláson. Azt mondta, hogy nekünk nincs rá szükségünk, hiszen minket mindig véd a közösség, de vannak, akik általa menekülnek meg. És én szerettem volna megmenteni a kishúgomat, és én is szerettem volna megmenekülni. Azt mondták, hogy maradhatok magántanuló, de nem szerettem volna. Nem szeretném, hogy a mama miatt sajnáljanak, szeretnék csak Bonnie lenni, akit önmaga miatt szeretnek, és nem azért, mert azt érzik, veszteség érte.
A végére visszakúszik a halvány mosoly az arcomra, ahogy a történet végére érek. Sokan nem értik, hogy miért nem omlottam össze, és azt hiszem, ebben segített a hitem, és az, hogy jó emberek vesznek körül, hogy együtt lehetek a húgommal.
- Megőrizzük egymás titkát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem tudom egész pontosan, hogy mi is lehet a nevük, még nem olvastam annyira sokat róluk, de arra gondoltam, hogy ha majd lesz egy hely, ahol élhetek, akkor szeretnék majd én is egy elemi lényt gondozni, és megkérni Ezrát, hogy kaphassak egyet. Most is van hol laknom, de az nem végleges, és Barnabás jóindulata is véges lehet. Nekem a húgom az, aki a legfontosabb, és most csak arra kell figyelnem, hogy vele maradhassak. Egy nap jönni fog egy család, aki örökbe fogja fogadni. Nekem még van vagy másfél évem, mire végzek, és nem hiszem, hogy ilyen sokáig el lehet majd kerülni, hogy bekövetkezzen.
- Csak azokat ismertem, akikkel a faluban éltem, és többnyire olyankor vizsgáztunk, amikor itt már vége volt az évnek. A vezetők nem szerették volna, ha zavarunk, és talán azt sem, hogy szerelembe essünk. Néha előfordult, hogy egy lány vagy fiú románcot kezdett a vizsgák alatt, és nem jött haza. Nem laknak kevesen a faluban, de mindenki fél, hogy Kunszenila sorsára jut.
Az egykor virágzó falu megmentésére mindent kitalálnak, tudom, mert amióta itt vagyok, olvastam sok régi újságot. Bálokat tartottak, kedvezményeket adtak, ha valaki odaköltözik. A lakosság öregszik, a fiatalok nem maradnak, nem is mennek oda. Pedig sok manát birtokló településnek mondják.
- Aztán jöttél te. Nem voltál átlagos, nekem pedig megtetszett, hogy a kinti fiúk ilyenek. Persze azóta rájöttem, hogy nem, mert olyan, mint amilyen te vagy, csak egy van, te magad.
Egy kicsit bonyolult lett a magyarázat talán, de biztos érti. Korábban a saját egyformaságunkat vetítettem ki a világra, de most, hogy itt kint vagyok, már tudom, hogy minden nagyon sokszínű és sokrétű, és egyáltalán nem egyforma. De mégiscsak Kornél volt az első, akit láttam.
- Köszönöm.
Mosolygok rá hálásan, de amikor érzem, hogy komoly dolgot fog mondani, ajkaim visszarendeződnek nyugodt semmilyenségbe, és felülve, visszakúszok mellé. A nyakamhoz nyúlok, és a nyakláncomat, amin egy apró katicabogár pihen, leveszem és felé nyújtom.
- Bizalmi zálog. Adj te is nekem valamit, és ez mindig emlékeztetni fog minket arra, hogy mennyire fontosak vagyunk egymásnak, és mennyire fontos az, hogy megőrizzük a titkunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Igen, szerintem is, csak minket nem így nevelnek.
Csermelymenedék is két részre oszlik, a folyó szeli ketté és a híd köti össze. Az erdőhöz közel és szinte az erdőben egészen él a mi csermelyi népünk, aki nem ismeri igazán a pénzt, nem utazik, nem lát világot, ellenben szorgos, megtanulja a férfias és nőies feladatokat is, a mágiamentes életet és a mágiával telit egyaránt. A másik oldalon a világi csermelyiek vannak, azok, akik olyanok, mint minden más varázsló és boszorkány, vagyis a mieink ellentétei. Nem szekta, de valószínűleg azzal azonosítanák. Ezért is nem szoktam beszélni a múltamról, de Kornél valahogy más.
- Nem akartam elvágyódni otthonról. Sokat meséltek azokról, akik elszöktek, családok meséltek, akik így vesztették el a rokonukat, és a papa mindig azt mondta, annak örül a legjobban, amikor hazaérkezem. Talán, ha beszélgetni kezdek veled, nem akartam volna hazamenni. Azt hiszem, az elemeink nagyon szorosan összekapcsolódnak, máshogy, erősebben reagálok rád, mint Ezrára, vagy olyanokra, akik nem földiek. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy mik vagyunk, de, veled akartam volna maradni. És nem akartam csalódást okozni.
Most már nem is tudok, hiszen a végén mégiscsak itt kötöttem ki, vele, egy elbűvölt teremben, titkokat és múltakat átbeszélve, amint éppen titkos szövetségre lépünk egymással. Nem hiszem, hogy a papa azért halt meg, mert nekem itt kell lennem, de a történet így teljes, ha tudja, hogy miért nem szólítottam meg soha. Aprót megvonom a vállam, az égre emelem a tekintetem, ami talán picit sötétebb felhőket mutat, de gyorsan tovalibbennek, és mintha a madarak is intenzívebben csipognának. Mintha a paradicsomban lennénk, vagy legalábbis valami olyasmi.
- Szeretném, ha nálad lenne. Engem mindig megvédett a katicabogár, a totemállatom. A tiéd talán más, de talán az én védelmem véd téged is. Amíg ki nem találjuk, hogy a tiéd micsoda.
És ha kitalálom, akkor megfaragom neki, hogy legyen saját védőállata, aki vigyáz rá, és aki gondoskodik róla.
- Suttoghatsz is.
Próbálom mosolyra fakasztani. Sosem értettem, hogy az emberek miért olyan feszültek. A megítélés miatt? Én olyasmitől sosem féltem, de hallottam már ezt a szót, és tudom, hogy másoknak nagyon fontos.
- És ha megváltoztatnád a nevüket? Nem hiszem, hogy az eredeti nevükkel ismerném őket, de mondjuk ha nem azt mondod, hogy Misi, hanem, hogy Kati, akkor a neve és a neme is változik, és a Kati egy időben nagyon elterjedt név volt. Most már nem az, de így az életkorát se tudom legalább eltalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Furcsán érint a kérdés, furcsábban, mint hittem, vagy furcsábban, mint amilyen volt pillanatokkal ezelőtt, amikor beszéltem róla. Mert ott volt, előjött az a régi vágyódás, ami akkor volt. Emlékszem az érzésre, és arra, hogy néha álmodtam Kornélról. Az álmaimban bátor voltam, odaléptem hozzá, és ő is azt érezte, amit én, és most, hogy felteszi a kérdést, hirtelen rám tör minden, amit buta kis rajongásnak gondoltam, és itt ülve mellette, elképzelem, ahogy valóban megteszem, és ahogy ő mondja, kihoztuk volna belőle a legtöbbet.
- Nem, habár azt mondták, hogy azoknak, akik elhagyják a közösséget, sokkal nehezebb, szenvedősebb, hiszen nincs ott nekik a támogató közeg, egyedül kell boldogulniuk, a családjuk nélkül. Én pedig mindig azon gondolkoztam, hogy nem tudok majd a papa és a mama nélkül élni, hogy nekem ott kell maradnom, és majd férjem lesz, és gyerekeim, akikkel a közösségért dolgozunk majd, és akikkel a közösségbe tartozunk majd úgy is, hogy házastársak vagyunk.
Néztem ugyan a fiúkat, akik ott éltek velem, akiket egészen kiskoruk óta ismerek, és mégsem tudtam eldönteni, hogy melyikőjük fog majd engem választani, és ha kiválaszt is, nem jut-e majd eszembe, hogy ő volt az, aki gilisztát evett, vagy aki úgy megijedt egyszer, hogy bepisilt. Az érzelmekről, azokról a folyamatokról, amik a testünkben mennek végig, nem beszélgettünk sosem, így az elvágyódásról sem, legalábbis nem úgy, mintha természetes dolog volna.
- A bizalmad, és csak kölcsönbe adom, ha megtalálom a tiédet, akkor elkészítem, és onnantól ő fog védelmezni.
Van már pár gondolat ezzel kapcsolatban a fejemben, de nem akarok elhamarkodott lenni. A papa mindig arra tanított, hogy mielőtt döntünk, vizsgáljunk meg minden lehetőséget. Én is így teszek, és csak akkor adom oda Kornélnak a totemállatát, ha már biztos vagyok benne, hogy ő az, aki védelmezni fogja. Egyelőre még olyan érzésem van, mintha több állat is védelmezné őt, és nem tisztult volna le, hogy ki is a sajátja. Talán a barátai azok, akik ennyire védik, és ezért érzek több állatot is. A térdeimet átfogva hallgatom őt, homlokom olykor ráncba szalad, de végül kisítom, mert nem szeretném, hogy az arcom befolyásolja őt abban, hogy mit szeretne nekem elmondani.
- Arról nem tehetsz, hogy a szüleid hogyan éreznek, ahogy arról sem, hogy tehetséges vagy, ez adottság. Az öcsém sem a mama, sem a papa szakmáját nem csinálta jól, senki sem tudta, hogy vajon mihez fog érteni, de ugyanúgy szerették. A húgom valószínűleg nagyszerűen fog tudni kiabálni, mert olyan hangosan tud sírni, hogy mindenki összesereglik, pedig könnyei azok nincsenek olyankor.
Anna szerint a szaknyelv ezt hisztériának hívja, de nem szokott soha rosszat mondani rá, csak próbálja csitítani. És azt is mondja, hogy néha hagyni kell, mert megunja, vagy elfárad és alszik, valóban ez szokott történni, csak addig érzem nagyon hosszúnak az utat.
- Nem volt szép tőle, hogy az érzékeny pontodon támadt, mert ha bántani akartalak volna, és ismerlek akkor, én is ezt mondtam volna, hogy bizonyíts. Bocsánatot kért tőled? Hogyan viselkedik veled most? És a szüleid?
Nem kellene ilyen sok kérdést feltennem, és nem is tudom, hogy mikor fészkelődtem annyit, hogy egészen szembe kerültem vele óvatosan megsimítva a lábát.
- Nem lehet, hogy a lábad az, ami hátráltat? A fájdalom, amit érzel. Ha ki tudnád kapcsolni a rá gondolást, az elemeddel, akkor szerintem fejlődne a kapcsolatotok, mert az elemed lenne a gyógyítód. Azt olvastam, hogy az a jó, ha nem külön kezeljük, hanem a részünkként, és ahogy a baleset után maradott dolgok is a részeid, úgy az elemed is. Ennek van értelme?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Igen, most már tudom, Kornél, csak tudod, én nem ismertem a világot.
Ez a legfurcsább a környezetemnek, tudom, de én valójában Csermelymenedék másik oldalát sem ismertem, azt, ahol azok laknak, akik szabadon járnak a világban. Én az erdő mellett élő csoporthoz tartoztam, és most már ismerem azt is, ahogy a legjobban le lehet írni a mi közösségünket.
- Az én népem, vagyis azok az emberek, akik között nevelkedtem, olyanok, mint az amishok. Róluk hallottál már? Én is csak itt kint. Egy zárt közösség, akik kizárják a világot. Ott is ez volt a megszokott, mert mindenünk megvolt, aminek meg kellett lennie. Normális vagyok, csak máshogy.
Elpirulva sütöm le a szemem, mert nem szeretném, ha másnak látna, csak mert nem olyan vagyok, mint ő. Most már itt vagyok, kint, és próbálkozom azzal, hogy ne lássanak furcsának. Csak más ez, mint otthon, sokszor megfulladok a falak között, szükségem van rá, hogy érezzem a talpam alatt az erdőt, megérinthessem a fák kérgeit, és nem vagyok képes nyugton maradni, bent létezni. Beszélnem kell erről Ezrával, mert tudom, hogy a tanáraimat zavarja az, hogy nem vagyok bent, kések, nem tudok nyugton maradni, és olykor enyhébb rosszulléti tüneteket is produkálok
- Te megteszel mindent, de ennek kétirányúnak kell lennie. Ha ő nem akarja, ne vesztegess rá sok időt. Túl értékes vagy ahhoz, hogy megrekedj, tudom, hogy neked is veszteség, de vannak barátaid, akik szeretnek, akiknek fontos és teljes ember vagy, és akik nem irigyek, hanem örülnek a sikereidnek. Egyszer elvinnél? Még sosem voltam a felhők felett.
Vágyakozva kérdezem tőle, mert sem seprűn, sem állaton, sem varázslat hatására nem repültem még, de biztos, hogy nagyon izgalmas lehet, és mivel ő tapasztalt, mellette nem félnék egy kicsit elrugaszkodni a földtől.
- Lehet, hogy megbántottad. Ne, ne nevess ki, de mi van, ha tettél valamit, akaratodon kívül, ami rosszul érintette az elemedet. Mint egy morális kérdés, például, hogy sosem bántanád meg a barátaidat, de mégis olyan mondatot mondasz, ami nagyon rosszul esik neki. Lehet, hogy tettél valamit, ami az elemednek esett rosszul. Nyilván, tőle nem tudsz bocsánatot kérni, de mondjuk csinálhatnál valamit, ami jól esik neki. Ennek van értelme?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amikor azt mondja, hogy aranyosan vagyok furcsa, érzem, ahogy az arcomat elönti a pír. De nem csak az arcomat, a lábaim és a kezeim bizseregni kezdenek, és csak akkor, amikor lepillantok, akkor veszem észre, hogy körülöttem kis sárga és kék virágok nyíltak ki. Eddig észre se vettem, hogy vannak itt bimbók, akkor biztos, hogy nem ülök ide, de úgy tűnik, őket nem zavarja a fenekem, mellette is vidáman kibújnak. Zavarban vagyok, és szerintem emiatt változott meg csak körülöttem a talaj.
- Köszönöm, hogy nem látsz ijesztően furcsának.
Néha még én is annak látom saját magam. Tudom, furcsa, de vannak esetek, amiket újra meg újra átgondolok, és rájövök, hogy bizony olyan furcsa voltam bennük. Tudom, hogy nem akar megbántani, és nem is bántódom meg, egyszerűen csak tudom, hogy mit szeretne kifejezni, és szerintem érzékeli is, hogy nem sértett meg picit sem. Hogy is tehetné, amikor azt mondta, hogy aranyosan vagyok furcsa? Hopp, még egy virág.
- Ez szörnyen unalmasan hangzik.
Vallom meg őszintén, ahogy elfogadva a kezét felállok. Nyakigláb lányka révén ez azt jelenti, hogy könnyűszerrel pillantok a szemébe állva, mert csak egy kicsi, csak pár centi van közöttünk. Én nem tanulok ilyen száraz dolgokat, a növényekkel kapcsolatos ismereteimet bővítem, és azt kutatom, hogy ki is vagyok én. Jó, van pár közös óránk, de a mágusjog az egészen biztos, hogy nincs benne.
- Foghatom a kezed addig, amíg senki se látja?
Kérdezem zavartan, és remélem, hogy nem mond nemet, mert az nagyon kedves volna. A másikba azért a cipőimet is beleakasztom, mert mégsem mászkálhatok egész nap. Viszont őrizni akarom a titkot, az összeset, ami itt fent elhangzott, és éppen ezért tudom, hogy nem láthatnak minket úgy együtt, mintha többek lennénk, így ha meg is engedi, egy ponton kicsúsztatom a kezem a kezéből, visszahúzom a cipőm, és kisujjesküre tartom az ujjam, hogy a titkaink titkok maradjanak. Boldog vagyok, aranyosan furcsán, de nagyon boldog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az évnyitó estéjén Kende kivitt az erdőbe, Ezra pedig hagyott nekem két napot, hogy lenyugodjak. Az erdő az én természetes közegem, ismerem, mint a tenyeremet. Találtam ehető növényeket és egy kis forrást is. Fákon pihentem, nappal sétáltam, vagy csak némán ültem, és hallgattam a belső hangomat. De ma reggel bejött értem, én pedig Kornélt kértem tőle rögtön. Feltételeit teljesítve, vagyis lezuhanyoztam, reggeliztem és átöltöztem elhozott hozzá. Még a cukrászdánál is megálltunk, hogy meg tudjam venni a sütiket.
Azt mondta, hogy ő is bejön velem, de észrevétlen lesz, ami fura érzés, de nem ellenkeztem. Látnom kell Kornélt. Belépve a szobába az ágyhoz sétálok, és bár van ott szék, én gondolkodás nélkül az ágyra ülök, teljesen természetesen és bujkáló mosollyal pillantok rá, mintha minden rendben lenne.
- Remélem nem felejtetted el, hogy mára beszéltük meg a sütizést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Óóó, látod, milyen szerencse, hogy én emlékeztem erre, mielőtt lemaradunk róla.
Fel is nyitom a dobozt, amiben két, tökéletesen egyforma, nagy golyó néz ránk vissza. Látom, hogy nem néz a szemembe, de nem ítélem el emiatt, tudom, hogy idő kell neki, és így könnyebb nekem is megemészteni, hogy mennyire más lett az arca. Különbenis, nem tetszhet, ki kell ezt vernem a fejemből, hiszen nem én tetszem neki. Majd, mindjárt kitalálom, hogy ő miért nem tetszik már. Vagy, majd otthon. Igen, majd otthon átgondolom.
- Ezra mondta, hogy most egy kicsit lógni fogsz a suliból, legálisan persze, de azért a lógás menőbben hangzik. De ne aggódj, veszek majd füzeteket, fiús borítóval és minden órát lejegyzetelek neked, jó? Persze, ha ez így jó neked. Ha duplán írom le, én is tanulok. Ki tudja, lehet a süti alapján mégsem rellonos vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Tudod, hogy ez nem fáradság, szeretek neked segíteni.
Meg aztán tényleg tanulok is vele, szóval ez így rendben van.
- Nem tudom, teljesen egyformán néznek ki. Képzeld, kiveszik a tálcát, és neked kell kiválasztanod, hogy melyikeket veszed meg. Teljesen lutri.
El is nevetem magam erre, nagyon viccesnek találtam a jelenetet. Kornélt viszont olyan távolinak érzem most, hogy az megriaszt.
- Azt hittem, hogy nem vagy alkalmas arra, hogy szőrös legyél, mint Ezra. De ezek szerint igen.
Érintem meg az arcát mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elmosolyodom az érintésére, és örülök neki nagyon, hogy hajlandó a testi kontaktusra. Ez egy jó jel szerintem.
- Nem haragszol miatta? Ezra nem navyon örült, és kérte, hogy ne ellenkezzek, ha nem akarsz látni. Szóval, ha szeretnéd, hogy elmenjek, akkor kérlek szépen, kíméletlenül közöld, mert én sokszor nem veszem észre magam.
Próbálok nem egy levegővel sok információt mondani, ahogy az tőlem megszokott, hogy ne terheljem le.
- Kényelmes az ágy? És kedvesek veled? Ugye kedvesek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Történjen bármi is, te Kornél vagy, én pedig, ahogy lehetett, jöttem.
Nekem is kellett egy kis idő, az a két nap nagyon fontos volt, hogy letisztázzak magamban mindent. Most már, úgy vélem, rendben vagyok. Enélkül butaság lett volna idejönnöm.
- Félek megkérdezni, hogy mi volt az, de mégis, mi volt?
Nekem a kockacukor az első gondolatom, de van egy olyan érzésem, hogy Kornél sokkal vadabb ötletet talált ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Kérj kockacukrot. Én biztos azt tenném. Amikor otthon rossz ízű bájitalt kellett bevennünk, akkor mindig kaptunk egy szem kockacukrot. Azt hiszem a só is jó rá, hogy elűzze az ízt, de az nem biztos, meg a cukor finomabb.
Én sem kockáztatnék, biztos, hogy a cukrot kérném, mert az tényleg finom, és tudom, hogy enyhíti is a rossz dolgokat. Figyelem, ahogy mozdul, és elmosolyodva fogadom el a kezét, vigyázva arra, hogy csakis önmagamat használjam felkeléskor, és ne terheljek rá Kornélra.
- Nagyon szép kint. Az a sok virág és illat. Gyönyörű itt is a kert. És szedhetnénk akár egy csokor virágot is. Nem valami hangulatos ez a szoba.
Sivár, mondjuk ki, de nem akarom, hogy kellemetlen szavak férkőzzenek közénk. Ahogy azt sem, hogy a szívem gyors dobogása eláruljon. Kornél a barátom, és ezért vagyok most itt, hogy őt támogassam. Különben is, olyan felnőttesen néz ki, tök fura és nem szép. Egyszerűen nem.
- Láttam egy szökőkutat idefelé jövet. Megnézzük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Igaz, ne haragudj, erre nem is gondoltam.
Én nem látom annyira vészesen a helyzetet, aminek az a legfőbb oka, hogy nem én voltam a legfőbb elszenvedő. És persze ott volt az a két nap csend, amikor magam lehettem, amikor senki és semmi nem lépett be az aurámba. Muszáj voltam így tenni, muszáj voltam kicsit kilépni a világból, mert csakis így tudtam kivitelezni azt, hogy ma itt álljak, pontosabban sétáljak. Szükségem van Kornélra, erősebbé tesz, jobbá, és tudom, hogy szüksége van rám. Nem kell mondania, nem kell erről beszélnünk, egyszerűen tudom és kész. Ennyi elég is. Rápillantok Ezrára, ahogy elhaladunk mellette, és elmosolyodom, ahogy megérzem, hogy nem csökken a távolság közöttünk.
- Szerintem nem igazán boldog tőle, hogy együtt lát minket. De azt hiszem, erősen kötődik mindkettőnkhöz, és fontosak vagyunk neki, ezért félt minket, és ezért követ árnyékként.
Jó, annyira nem árnyékként, szerintem olyat nem is tudna csinálni. A kérdésre előre mutatok, egy fákkal övezett részre.
- Dobhatnánk bele kívánság pénzt. Mondjuk egy-egy sarlót. Az nem fukarkodós, de nem is a fél zsebpénzünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mikor is kezdődött a barátságunk. Azt hiszem az évnyitó után túlságosan látszott, hogy egyedül vagyok, és ő egyike volt azoknak, akik odajöttek, és végül ő ott is maradt. Még a vörös hajammal ismert meg, amit végül szőkére változtattam, és nem állt hozzám sem furcsán, sem rosszul ezek után sem. Ez volt az a bizonyos változás, ami minden nő életébe kell a nagyon szomorú események után. Ez nem szakítás, hiszen nem is jártunk, sőt, Kornélnak egy másik lány tetszik, a háztársa. Szofi, amivel nem hiszem, hogy versenybe tudnék szállni. Csak, oké, ez furcsa, mert csak azt hittem, hogy versenyben vagyok, de nem is értem, hogy miért voltam ennyire magabiztos. Szóval nagy volt a változás, a tény, hogy egyedül maradtam.
- Hoztam néhány bogyós gyümölcsöt az erdőből, ne aggódj, mindegyik ehető, és lehet velük díszíteni. Ezeket nem szokták használni a hétköznapokban, pedig nagyon szépek.
Ez egy nagyon erős extra, ami a fejlődésem eredménye. Egyszerűen felismerem, ha valamelyik növény mérgező, sokkal jobban ismerem őket, mint amikor tanulok róluk, azonban mindaz a tudásom, amit elméletileg szedtem magamra, nem veszett el, hanem gyakorlatilag is ott van, bármikor elő tudom rántani. Mintha én lennék a növények királynője. Persze nem, de azért eléggé menő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Igen, az. Az erdőben valaki csinált egy kiskertet, de amikor rábukkantam, nagyon elhagyatott volt, így egy kicsit rendbe hoztam. Anna szerint ez terápiás tevékenység. Elmesélte, hogy amikor ők szakítottak Barnabással, akkor elment Indiába és ott ő is egy kertészetben dolgozott, méghozzá némán. Nem beszélt, csak dolgozott. Én azért szeretek beszélni. Talán azért, mert nem szakítottam, hanem a barátomat veszítettem el, és nem is örökre, csak egy kicsit.
Mert Kornél vissza fog jönni, amint jól lesz. Ezra megígérte nekem, hogy ez nem örökre szól, és tudom, hogy ezt azért kell most betartanom, hogy Kornél jobban legyen, és érte mindent meg fogok tenni.
- Jól hangzik, szerintem nagyon fogja szeretni, és ha mégsem, akkor majd mi megesszük, édességet nem szabad kidobni.
Szerintem az elmúlt hetekben ezen elv mentén legalább négy kilót híztam, van pár ruhám, amik feszülnek rajtam, de legalább már nem látszanak ki a bordáim. Sokan frászt kaptak volna, de én meg éppen azért élvezem, hogy kicsit lányosabb lettem.
- Igen, jobban, Ezra nagyon sokat beszélget velem, ami jól esik, sokat tanulok, az Előkészítő mellett el szoktam menni a Pizzériába és a Menedékbe is, hogy segítsek Barnabásnak, ha már egyszer befogadtak minket a húgommal. Szeretem Bogolyfalvát, és kitöltöttem végre a jelentkezési lapomat is, tanítónéni szeretnék lenni.
Azt az önkénteskedést szeretem a legjobban, és tudom, hogy dolgozhatnék ott, és akkor nem kellene elmennem innen.
- Milyen heted volt? Az a vizsga, amit kedden írtatok, tényleg olyan szivatós volt, mint vártad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Persze, szívesen.
Szeretek oda kisétálni, és eddig még csak Ezrát vittem el, megmutatva neki, hogy mit csináltam és mennyit haladtam. Meséltem neki a növényekről, ő mondta, hogy ahogy egyre jobban eggyé válok a terro-val, úgy lesz egyre több minden természetes, mint például ez a mérgező - nem mérgező szétválasztás, ami nagyon tetszik, az új kedvenc tevékenységem.
- Igen, ő. Náluk lakunk most Kisbogárral.
A húgom említésére elmosolyodom, szeretettel telik meg a hangom. Barnabásék egy új esélyt adtak nekünk, nem is csak egyet, szó szerint a jövőnket adták azzal, hogy elvállalták a felügyeletünket, így nem választottak el minket, hanem láthatom a kishúgomat felnőni, és tudom, hogy jó kezekben lesz.
- Én széttörném őket teljesen, hogy ilyen pépes legyen, adnék hozzá egy kis folyadékot, szörpöt mondjuk és zselatint, hogy olyan szépen zselés legyen.
Mintha valami hasonlót láttam volna már, csak azért rémlik a szörp, de azzal igazából rontani nem ronthatunk szerintem. A tárolós részhez sétálva megnézem a lehetőségeinket, és végül egy szamócással térek vissza. Ez pont jó indok arra, hogy ne reagáljak arra, hogy Ezra milyen jól néz ki. Tényleg szép férfi, látom, ahogy a lányok nézni szokták őt, főleg a fenekét. De én nem csinálok ilyesmit, nem illendő.
- Így ízben is stimmelni fog.
Remélem, hogy nem rontom el, és tényleg ez a megoldás, az arányokat meg majd érzésre fogom belekeverni, mert úgyis mindig azok a dolgok a legjobbak, amiket nem méregetünk.
- Elég nehéz vele. Nem gondoltál még rá, hogy neki kéne megdolgoznia azért, amit pótolni kell? Akkor szerintem nem lenne olyan bátor.
Így könnyű neki, hiszen más viszi el a balhét helyette, holott neki kellene, legalábbis én így látom. Közben nekiállok a pürésítésnek, de muszáj visszafordulnom felé, összevont szemöldökökkel.
- Bella elég sok mindent mond, ami furcsán hangzik. Mit pletykál? És miért féltékeny, mármint te lány vagy, Dorián meg olyan...lányos. Tudod, mint aki a fiúkat szereti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ő egy nagyon jó ember.
Ezzel nem hiszem, hogy bárki is tudna vitatkozni, és nem csodálom, hogy a felesége olyan nagyon ragaszkodik hozzá, szerintem nem lehet nem szeretni, Anna szerint a testvérének azért sikerül. Mondjuk attól a férfitól én is tartok, és ha nagyon szeretném a sárkányokat, akkor sem hiszem, hogy tanulnék nála. Nem szeretek aggódni.
- Lassan három éves lesz. Most megy majd középső csoportba.
Tizennégy év van kettőnk között, ha nem lennének ott Barnabásék, talán azt feltételeznék, hogy az én gyerekem, de így szerencsére nem kell még ezekkel a tévedésekkel is megküzdenem, Anna pedig senkit sem javít ki, aki azt mondja, hogy “egyáltalán nem hasonlítasz anyára”. Az igazság az, hogy tényleg nem hasonlít a mamára, ő is és én is a papa gyerekei vagyunk.
- Megértem teljesen, de azért remélem, hogy mindenki tudja, milyen is Bella, és egy kicsit mindenki elosztja kettővel. Én el szoktam legalábbis.
Nem hiszem, hogy ne lenne jó ember, csak egy kicsit túl sok, egy kicsit túl túlzó, ha lehet ezt így mondani. Nekem még nem ártott, és nagyon szeretném, hogy a jövőben se tegye, ne mondjon semmit, holott tudom, hogy mondhatna nagyon sok mindent. Én csak szeretném nyugodtan megcsinálni a tanulmányaimat, hogy aztán dolgozhassak, és segíthessek Barnabáséknak, mert hiába mondja, hogy ne aggódjak az anyagiakon, akkor is sok pénzt fizetnek ki ránk, és nem szeretnék hálátlan lenni. Van bennem egy kis félelem Bellával kapcsolatban, ezen elmélkedem, ahogy a zselét készítem, de törekszem arra, hogy a gondolataim ne arra vigyenek el, hanem inkább a zselé irányába, ám ezt nem könnyű, amikor olyan téma is előkerül, hogy Gréta lábai között fogak nőttek ki, és akaratlan is azonnal oda pillantok, majd vissza az arcára.
- Hogyan tud ilyeneket kitalálni?
Jobb kérdés mondjuk az, hogy mások az ilyesmit miért hiszik el. Sok minden furcsaságot láttam már itt, és szerintem úgy, hogy az ember egy elemet birtokol, még több furcsaság is szembe jön, de akkor sem gondoltam még soha olyanra, hogy bárkire azt mondom, hogy odalent fogai nőttek ki.
- Magából indul ki?
Kérdezem ártatlanul, mert azt mondják, hogy ha valaki ilyesmit mond, akkor igazából saját magáról próbálja a figyelmet elterelni, és ezt a legjobban úgy tudja csinálni, hogy ha a saját negatív tulajdonságával egy általa nem kedvelt vagy nem figyelmbe vett személyt ruház fel.
- Nem férfias. Nem hiszem, hogy hozzád illene, inkább olyannal tudlak elképzelni, aki nagy és erős.
A kérdés váratlanul ér, és olyan hevesen rázom meg a fejem, hogy félő, leesik a helyéről. Nem lenne tisztességes, ha bárki más tetszene, amíg Kornél a gondolataimban van, és őt olyan nagyon régen szerettem, hogy az nem múlik el csak úgy. Szerintem Ezra emiatt is szeparált el minket egymástól.
- Én csak szeretnék felnőni. A fiúk nem olyan lányokba lesznek szerelmesek, mint amilyen én vagyok. De nem baj, sok szép dolog van az életben ezen kívül is. Neked tetszik valaki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Anya hétévente esett teherbe. Utánam az öcsém, Benája született, majd a húgom, Boglárka.
Elmosolyodom az öcsém nevének kimondásakor, hirtelen felrémlik előttem mindig mosolygó arca és a szemei, amelyekben benne volt az a bizonyos huncut csillanás. Így szeretek rá emlékezni, élőként. Róla nem nagyon szoktam beszélni, és arról sem, hogy egészen pontosan mi történt a szüleinkkel. Ha bárki kérdezi, annyit szoktam mondani, hogy a húgommal Barnabáséknál lakunk, és, hogy ők vigyáznak ránk. Főleg a húgomra, akit remélem, hogy ők fognak felnevelni, mert akkor a legboldogabb gyerekkora lesz. Jó hallani, ahogy nagyokat kacag, és esténként alig tud elhallgatni, pedig Anna ráadásul a nap nagy részét vele tölti, mégis olyan átéléssel hallgatja, mintha minden történet új lenne.
- Ettől nem kell félned, eszembe se jutott ránézni, de sajnálom szegény fiút, hiszen így csak egy csinos kis kiegészítő lesz mellette. Plusz ha már az elején ennyire megfojtja, mi a garancia arra, hogy vele marad, vagy ha marad is, akkor nem csalja meg?
Nem vagyok egy nagy szakértő párkapcsolati téren, pár barátnőm kapcsolatából tudok csak kiindulni, meg abból, amit Barnabáséknál, meg a tesóinál látok. Mindegyik más persze, és sokkal nem értek egyet, de nem tudom, hogy én hogyan viselkednék egy ilyen helyzetben, ha nekem például barátom lenne, viszont azt érzékelem, hogy ha valakire  rá se szabad nézni, az nem egészséges. Bella vajon azt hiszi, hogy annyira borzalmas ember, hogy senki másnak nem kellene? És ha igen, akkor miért nem változtat? Mondjuk valószínűleg azért, mert neki van barátja, és így rendben is vannak a szükségletei.
- Szóval, te ránéztél Doriánra, és ebből lett az, hogy… ribanc vagy?
Nem nagyon szoktam csúnya szavakat használni, de pontosan szeretnék fogalmazni, hiszen ilyen kényes helyzetekben tudom, hogy nem mindegy, melyik szó hangzott el. A falumon kívüli élet nem volt könnyű, de mostanra abban reménykedek, hogy már egészen jól kezelem ezeket a világi emberi dolgokat.
- Elhiszem neked, hogy nem, mert még életben vagy.
Az elmondottak alapján simán képes lett volna arra, hogy Grétától elvegye az életét, ami miatt eléggé szomorú lettem volna, és örülök neki, hogy erre végül nem került sor. A fiúk terén pedig nem vagyok valami szerencsés és jól tájékozott, de hirtelen nem is rémlik senki, aki alkalmas lenne erre a szerepre.
- Miksáról tudom, hogy foglalt, de Létai Roland? Neki olyan széles vállai vannak, mint Ezrának. Vagy Ezra? Végül is, nem a tanárod és mestertanonc vagy, felnőtt. Nincs barátnője, egyszer-kétszer láttam randizni, de olyankor mindig mással volt, szóval szerintem egyik se tetszett neki igazán. Nagyon kedves és nyugodt, türelmes és jó. Én bízok benne.
És ez nagyon sokat számít, mert nagyon kevés emberben tudok maradéktalanul megbízni, de Ezra olyan, akihez tényleg fordulni tudtam eddig mindenben, és az évnyitón történtek után is nagyon kedves volt velem. Elvitt Kornélhoz is, amikor kértem, és mindent elmagyarázott nekem, részletesen, és közben egyszer sem éreztem azt, hogy butának gondolna, vagy éretlennek. Gréta szerintem illene hozzá, de persze az sem kizárt, hogy elfogult vagyok, mert a barátnőm, és szívesen látnék Ezra mellett olyat, akit szeretek.
- Vicces navinés srác?
Kérdezek vissza szemöldökeimet összehúzva, ahogy próbálom végiggondolni, hogy ki lehet az, akire gondol. Nálunk nincs olyan sok fiú, mint más házakban, és valahogy nem is tudom, hogy melyikük vicces. Jacob szegény sokszor elalszik, azt mondták ez egy betegség, Andrés meg képes arra, hogy boldoggá tegyen, elszívva a szomorúságot, amit eddig kétszer tett meg, hogy jobb kedvem legyen. Csongort nem nagyon ismerem, Thomas meg együtt jár Laurával, van még egy-két srác, de őket annyira se tudom, így csak megvonom a vállam, mert nem tudom, hogy melyik lehet a vicces navinés.
- Majd megfigyelem őket.
Eddig tényleg nem néztem olyan nagyon a fiúkat, mert Kornél volt a lényeg nálam, de azt hiszem, olyannak kellene lennem, mint a többi korombelinek, és kiülni a fűbe, nézni, ahogy a kviddicsesek edzenek, félmeztelenül. Azt mondják, azt a látványt kár kihagyni. Amíg ő a pudingot intézi, én is lehúzom a zselét, mert szépen besűrűsöfött, és már húzom is a kesztyűket, hogy kivegyem a piskótát.
- Holnap edz az Eridon meg a Rellon kviddicscsapata, nem megyünk ki megnézni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Mindig ezt csinálják. Elég unalmas lehet az életük, pedig olyan sok festmény van a kastélyban. Simán át is tudnak menni egymáshoz, és elpletykálhatnának a múltról. Bár, lehet, hogy nem akarják felidézni azt, amikor emberek voltak? Már, aki az volt persze. Én sem hiszem, hogy a múlton rágódnék. Ilyen szempontból remélem, hogy szellem sem leszek soha, mert nem szeretnék ízek, illatok nélkül létezni.
- Sajnálom, ez nem volt valami kedves dolog tőle.
Nem is mindig kedves. Egyszer egy lány csak annyit mondott rá, hogy “méhkirálynő”, és akkor nem értettem, hogy ez mit is jelent, ösztönösen a méhek királynőjét kezdtem el keresni, és nem értettem, hogy mit keresne a folyosón, de aztán elmagyarázták, és most már értem. Wessi nem mindig kedves vagy megfontolt, sajnos, ezért sok mindenkinek tud fájdalmat okozni, belőle kiváló portréalak lenne.
- Akkor vele inkább vigyázni kellene, mert nem hűséges. Elég nehéz megfelelő fiút találni.
Pillantok rá elgondolkozva, miközben nem csak az agyam jár, de a kezeim is. Egy mesterművet készülünk alkotni, és itt legalább tudom, hogy miről is van szó. A másiknál vannak problémáim, például, hogy fogalmam sincs, hogy ki a srác, aki szerinte vicces és navinés. Nem sok fiúval beszélgettem eddig, főleg, mert Kornélra figyeltem, most meg próbálok minél több időt tölteni a faluban, és segíteni Barnabásnak ahol csak tudok. Együtt lehetek a húgommal, nem is kérdés, hogy segítek neki ezért cserébe.
- Szerintem imádni fogja, én is imádnám, ha ilyen szép és finom meglepetést kapnék.
Nem is kérdéses, különben is, mindennek, ami házi készítésű sokkal jobb íze van, mint azoknak, amiket a boltban vesz az ember. Az is finom persze, csak az olyan tucat, ebben érződik a másik fél szíve és lelke.
- Holnap akkor kviddicseseket nézünk! Lehetnének kviddicses barátaink, és akkor együtt mennénk velük, mint a többi lány meg fiú, akiknek szintén kviddicses párjaik vannak, és akkor, amikor pizzázni mennek, akkor mennek ők is. Tök szuper lenne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Végre jó minden odabent, érzem, ahogy nyugodt és vidám vagyok, hogy boldogságot érzek. Zalán rendes fiú, és remélem, hogy egy nap ráeszmél majd arra, ami kívülről nézve egyértelmű, hogy Rami mellett van a helye. Bárcsak nekem is lenne ilyen ember az életemben, akire csak rá kell jönnöm, és azt hiszem, mindenképpen nekem kell rájönnöm, mert a fiúkat elnézve... Zalán sügér, Ezra sügér, és ahogy visszafelé közelednek, van egy olyan érzésem, hogy Kornél is az, bár ő talán már szintet is lépett, ami nem jó.
- Valami baj van.
Suttogom Zalánnak, ahogy nézzük a közeledőket, és lélegzetvisszafojtva figyelem a jelenetet, az erőt, ami Zalánból hirtelen kitör, és vaó, azt kell, hogy mondjam, van egy pillanat, amikor férfiasabbnak látom őt, mint eddig bármikor. Azta. Nem hittem volna, hogy ilyenre is képes, de igen, ezer százalék lett, hogy Rami mellett van a helye, vele figyelmes és simán meg tudná őt védeni. Elmosolyodom a puszi nyomán, nem igazán viselem könnyen az érintést, de ez most annyira jól esett, hogy érzem, azon a ponton kicsit melegebbé is vált a bőröm, de nem olyan lányos zavar ez, inkább Bonnie féle boldogság. Zalán ma olyan sok mindent mutatott meg magából, amiért örökre hálás leszek neki.
- Azt hiszem, jobb lesz Kornél, ha mi is hazaindulunk.
Mondom ki végül csendesen a mondatot, miután látom, hogy Szofiék nem fordulnak meg, és a vibráló feszültség és szomorúság nem múlik el úgy, mint a filmekben. Kinyújtom felé a kezem, hogy kapaszkodjon belé nyugodtan, ha szeretne, mert úgy érzem, hogy éreztetnem kell vele, hogy itt vagyok, még akkor is, ha nem értem, hogy hol szúrta el. Kornélnak, ahhoz, hogy az eleme jól funkcionáljon, véleményem szerint pont egy olyan stabil pont kellene, mint Szofi. Nekem Kornél volt, egészen addig, amíg Ezra nem segített megtanítani arra, hogy már egyedül is elég erős vagyok. De ahhoz, hogy ide jussak, kellett Kornél, és Kornélnak kellene Szofi. Én ezt nem értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem azt mondom, hogy nincs felnőtt társaságom, csak azt, hogy lehet, idén kicsit aránytalanabbul van. - fejtem ki a gondolatmenet végét arról, hogy ebben a tanévben kevés tárgyam van már. A záróvizsgára készülök, a gyakorlat melletti félállásom pedig kúszik át teljes állásba, ami azt jelenti, hogy a kicsikkel még több időt töltök, mint előtte. Kezdetben heti pár óra volt, ami hússzá vált, fizetéssel, majd harmindkettővé, több fizetéssel. Innen már csak egy lépés a negyven, amint papírt kapok és ennek nagyon örülök is, csak közben meg elkezdtem elmaradni a kortársaimtól. - Összességében örülök, hogy itt vagy. - mondom ki a konklúziót, egy halvány mosollyal az arcomon.
Hogy mik is vagyunk mi? Remek kérdés, de egyelőre még nem tisztáztuk le, inkább csak kerülgetjük a témát, és addig is, kivesézünk minden mást. Előre és hátra ringok a hintával, nem hajtom magam, csak a földön tartott lábaimmal mozgatom kicsit a láncos csodát. - Mi az, ami a legkevésbé hiányzik a kiképzésedből? - sokáig volt távol, és egy teljesen más életet élt addig, most pedig újra itt van, köztünk és nem tudom, hogy mennyire tesz jót neki ez a váltogatás. Remélem, hogy figyelnek rá, mert Kristófból csak egy van. Kiveszek a zacskóból egy sós rudacskát, aztán felé tartom. Csak hirtelen összedobtam, hogy mégis legyen nálunk valami.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem gondoltam rá, hogy opció lenne, hogy nem térsz vissza. - tudom, hogy benne volt a pakliban, és tudom, hogy tudja, hogy tudom, de egyszerűen nem volt a gondolataim között. Nem vonzhatok be semmi rosszat, amikor vissza szeretném kapni őt. A mamánál éreztem, hogy baj lesz, ott volt a levegőben, Kristófnál egyszerűen nem akartam, hogy akár csak egy pillanatnyi sejtelem is legyen arra, hogy így történik. És itt van, sőt, megvan mind a tíz ujj a kezén, és szerintem a lábán is, de azt még nem szemléltem meg. A válaszra felnevetek, jólesik kacagni egy ilyen természetes tényen. - Muszáj leszel megmászni a ranglétrát. Láttam magas posztban lévő aurorokat, akik délelőtt a verandán kávéztak. - nem mintha ennek kéne lennie a motivációnak, de valljuk be, ez is lehet egy kis plusz. És neki nagyon jól áll az egyenruha. Olyan nagyon, hogy mindig leszaggatnám róla. Ki hitte volna, hogy én is olyan lány vagyok, akinek nagyon bejönnek az egyenruhák. Közelebb húzom hozzá a hintámat, megkapaszkodva a láncba, a lábujjaimon egyensúlyozva, és úgy hallgatom őt.
- Hidd el, hogy ez normális. Neked most az akadémián van a prioritás, később pedig a fókusz középpontja a munkádon lesz. De ez azért lesz, mert haza szeretnél jönni, és ha csak egy kicsit is elveszik a figyelmed, bajod eshet. Másabb a hivatásunk, én a gyerekek testi épségére, szellemi fejlődésére és lelki egészségére figyelek, te a saját és mások életének a védelmére. Mind a kettő a maga módján fontos és veszélyes. Csak a te esetben téged is kell félteni. - én boldog vagyok így is. Nem vágyom arra, hogy mindig itt legyen, nem akarom nyomon követni, sem azt, hogy mindig elérhető legyen. Nem hiszem, hogy az mindig egészséges. Vannak, akiknek működik, de tudom, hogy velem nem olyan könnyű ez, mert nekem nagyon kell az, hogy legyen egy kis csendes egyedüllétem, és mintha Kristófot nekem teremtették volna, hiszen még a hivatása is segít ebben.
- Élhetnénk együtt? - fejezem be, félig kérdezve, félig kijelentve. Nem tudom, hogy ezt szeretné-e mondani, de hátha. Érdeklődve pillantok rá, és végül halványan elmosolyodom. - És ha... nem várnánk addig? Már ha ezt szeretnéd persze. Mi lenne, ha keresnénk egy közös házat, ahova akkor, amikor itt vagy, oda jönnél haza, és onnan mennél vissza. De ott lennél mégis mindig a dolgaidon keresztül. Vagy előreszaladtam? - lehet, hogy nem erre gondolt, csak valahogy ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, és most kicsit azért aggódom, hogy nagyon előreugrottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Munkába menet. Jó pár auror lakik vagy lakott bogolyfalván. Még a volt miniszter is. - jó, ő lehet, hogy nem auror, de itt lakott, ahogy itt lakik a mostani is, aki viszont tuti, hogy nem volt auror. De akkor is, a fejesek élete sokszor másabb, mint a kisembereké. - Mondjuk az is kérdés, hogy meddig akarsz jutni. Minden nap bevetéseket vágynál inkább, vagy élveznéd egy kisváros parancsnokságának vezetését is. Más és más lépcsőfokok vannak. - én például nem vágyom többre, mint az óvónéni létre. Nem akarok vezető lenni, sem igazgató, sem semmi ilyesmi. Lehet, hogy az jobb pénz, viszont mentálisan tökéletesen boldog vagyok így. És legyünk őszinték, ebből más élethelyzetbe is könnyebb kiugrani.
- Óóó! - nevetem el magam rákvörösen, amikor pontosít. Az arcomat a kezembe temetem, de továbbra is rázkódok a nevetéstől. Hát igen, ez egy nem kis előreszaladás volt a részemről. Amikor már újra tudok beszélni, a könnyeimet törölgetve felpillantok rá, még mindig vörösen és vigyorogva. - Igaz is, nem ártana tudnom, hogy járnál-e velem, mielőtt elkezdek konyhabútorokat nézni. - jó, ez egy olyan tipikus én pillanat volt, amiben valószínűleg Kristófnak még rengeteg élménye lesz.
- Tudod, azt tanácsolják, hogy a matracokat többször is teszteljük, mielőtt kijelentjük, hogy tökéletes. - Incselkedem vele egy kicsit, de először mindenképpen úgy szeretném a tesztelést, hogy Regi ne tudja, hogy éppen ott vagyok és tesztelek. Az fura lenne. Amúgy is az lesz, a tudom, hogy miért jöttetek tekintet. Mindenkinek van ilyen tekintete. Nekem is. És Mersének még így is van képe tagadni, hogy ő is hevesen próbálgatja a matracát Abigéllel. Egyszer úgyis megtörik a nyomás alatt és bevallja, hogy jól látom én a dolgot.
- Hm. Nehéz kérdés. Itt van a húgom és az előkészítő, meg ismerem ezt a helyet és szeretem. - ezek tagadhatatlan tények, de ugyanakkor meg ott van az is, hogy Bogárka csodás emberekkel van, hiszen Barnabás és Anna nagyon szeretik és attól még, hogy másik városban vagy faluban lakok, dolgozhatok itt. - Ha megoldható, hogy én eljárjak ide dolgozni és a húgommal találkozni, akkor igen. Nem látom akadályát. - mindegy hol van az, de tudom, hogy Kristóffal szeretnék lenni. Egy apró mosollyal felpillantok rá, ahogy közelebb somfordálok még, és nyomok egy puszit az arcára. - Van kedved járni velem? - kardinális kérdés ugye, hogy egyáltalán járunk-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Tekintve, hogy bármikor történhet váratlan tragédia az életben, úgy gondolom, hogy nem szabad az időnket aggodalomra pazarolni valami miatt, ami lehet, hogy nem is történik meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem aggódnék minden nap, miután elmentél egészen addig, amíg haza nem jössz, csak nem akarnám bevonzani azt, hogy valami történik veled. - hiszek abban, hogy ezek a dolgok bevonzódnak, hogy ha túl sokat aggodalmaskodunk, akkor megtörténnek, és én nem szeretném. Kristófnak elég hosszan el kell viselnie engem ahhoz, hogy most ne legyen itt kedve meghalni vagy kómába esni. Majd húsz év után azt mondom, hogy elgondolkozhat.
- Főleg, de szívesen meg is csinálnám. Szeretek fával dolgozni és festeni is. Lehetne olyan konyhabútorunk, ami egyedi. De persze azért mindent, ami a sütéshez kell, megvásárolnánk, viszont a többit akár fokozatosan lehetne megvalósítani. Uh, így kimondva ezeket, lehet, hogy jobban is jársz, ha még egy ideig tanulsz, mert lehet megőrülnél mellettem. - bár biztos vagyok benne, hogy kötélből vannak az idegei, de azért lehet, hogy nem kellene kockáztatni, mert még a végén tényleg elmenekül, anélkül, hogy rákényszerítenék.
- Ezért nem fognak gyerekeink születni az első években. - válaszolom mosolyogva az extrém helyszínekre, miközben felpillantok a csillagokra. Különben is, az elején csak ő meg én kell, hogy legyünk, nem rögtök egy gyerek is, mert akkor aztán nem lesz meg a fele se a terveknek, hiszen teljesen átállunk a babára. Nem szeretnék kockáztatni, mert szeretem azt, amin elmélkedünk, és persze majd egy nap őt is szeretni fogjuk.
- Ne legyen nagyváros. Pestseholse se legyen. Meg Csermely se, oda nem megyek vissza többé. - Ezt már nagyon régen elhatároztam, hiába van itt a közelben, nem szeretném látni se a házat, se a települést. - Üstöd meg büdös. Jó, ez így nem könnyű. - nevetem el magam, mert minden településnek van  hibája, de majd megtaláljuk az igazit. Hoppanálni bárhonnan lehet szerencsére.
- Igazad van, csak olyan aranyosan jött ki.- legalábbis szerintem, nem szerettem volna megbántani. Felkelve utána sétálok, és ha hagyja, átölelve hozzábújok. Előreszaladtunk, főleg én. És meg is bántottam, pedig nem akartam. - Kérek, köszönöm. - pillantok fel rá mosolyogva, remélve, hogy rendben vagyunk. - Azt mondják az a rakéta ott izgalmas belülről. Megnézzük?