Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879452#post879452][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.09. 00:11[/b][/url]

Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879489#post879489][b]Salamon Gréta - 2024.06.10. 18:01[/b][/url]

A kis teázás alatt elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk, az előkészítőbe is nyílt egy kis belátásom, jó volt hallani arról, hogy ilyen sok fiatal foglalkozik a kisdiákokkal. Aztán pletykáltunk erről-arról, sikerült kivesézni a helyi politikai életet is, bár inkább csak felszínesen diskuráltunk róla, hisz én sem nagyon ismertem ezeket az embereket és nem szívesen akartam róluk véleményt nyilvánítani.
- Igen, sajnos az, nehéz ott létezni úgy, hogy tudod, baja van a kicsiknek - vallottam be én is egy sóhajjal, egy Ispotályban sosem volt könnyű dolgozni, viszont az elesett kicsiket mindig jobban a szívemre vettem. - Hú ez jól hangzik, a mesés illusztráció tuti jó műsor - elmosolyodtam, biztos voltam benne, hogy a gyerekek is örülnek, ha Gitta így foglalkozik velük. Ki tudja, egyszer ha épp arra járok, lehet, hogy majd meglesem őket.
Egyik kérdésből a másikba valahogy sikerült gyenge pontra tapintanom, nekem elsőre fel sem tűnt, hogy talán túl indiszkrét lenne a kérdés, viszont láttam Gittán, hogy őt egy picit kellemetlenül érintette. - Jaj ne haragudj, bocsi, hogy ilyeneket kérdezek - kértem azért elnézést, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam, mert tényleg nem akartam őt kellemetlen szituba hozni, aztán inkább kiittam a teámat, hogy addig is elcsöndesedjek. Kérdésére már bólintottam is, nem igazán volt dolgom, így simán belefért ez a kis csere.
- Nem gond, beugrom, lesz rá időm. Remélem, hogy helyre jön Polli nagymamája - jegyeztem meg, miközben felkeltem a helyemről, hogy a kiürült csészémet elöblítsem a csap alatt. - A rendelt áru miatt pedig ne aggódj, ha hozzák, átveszem - mosolyogtam Gittára. - Megyek, egy kicsit összepakolok ott a sarokban, most kihasználom az időt, hogy nincsenek sokan. Te még maradsz? - kíváncsiskodtam, közben egy ronggyal megindultam a teaház távolabbi szegletébe, hogy rendezzem a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879716#post879716][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:12[/b][/url]

Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879790#post879790][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.22. 22:43[/b][/url]

A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879843#post879843][b]Fülöp Máté - 2024.06.23. 19:52[/b][/url]

A megnyitóra természetesen kiöltöztem, ahogy azt illik. Sötét nadrág, ing, és az ing fölé a nadrághoz illő mellény. Ez utóbbit csak idefelé jövet hagytam el, az inget pedig kicsit lazábbra gomboltam, az ujjait feltűrtem. Mégiscsak meleg van.
- Nagyon jó képeket készített. Arra gondoltam, hogy amikor megyünk majd Carlosékhoz, vihetnénk nekik ajándékba egyet, vagy kettőt. Kettő is tetszett, ami azt illeti, és mind a kettőt el tudom képzelni hozzájuk. - ugyan amikor elindultak azt mondták, ez csak pár hét lesz, egy kis kikapcsolódás, de aztán meghívtak minket is, és én már tudom, hogy a pár hét az pár hónappá válik, amit talán pár év követ majd. Ismerem az érzést, tudom milyen az, amikor valamibe vagy valakibe úgy beleszeretsz, hogy minden elvedet és elképzelésedet feldobod. Nekik Spanyolország, nekem Lónyay Hargita. Mind a két választással szerencsések vagyunk. Épp nyitom a számat, hogy felhozzam, tudok én megoldást arra, hogy ne legyen annyira egyedül, de akkor olyat mond, amivel teljesen ledöbbent. - Mármint végleg? De nem vagy terhes, ugye? Nem tettem semmi olyat, ami miatt kényszerített befejezésnek kell lennie? - kérdezem előre hajolva, fojtott hangon. Félreértés ne essék, egy babának nagyon örülnék, csak annak nem, ha nem közös döntésre születik, hanem azért, mert óvatlan voltam. Azt nem szeretném. Aggódva figyelem őt, és remélem, hogy nem érti félre. Viszont ezzel mindenképpen fel kell gyorsítanunk a folyamatot és találnom kell egy jó indokot, hogy miért kell hamarosan meglátogatnunk a szüleit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879880#post879880][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.24. 20:47[/b][/url]

- Tetszik az ötlet. Szerintem Ambrus is szívesen küldene nekik. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, kicsit neheztel Estherre, mert elvett tőle vagy nem is tudom, fura volt pár év a Roxfortban, és az sem segített, hogy ő griffendéles lett, de aztán csak elmúlt ez is - mesélem rövidre fogva, panaszkodni erre amúgy sem szeretnék, hiszen megértem én az öcsémet is, hogy miért érezhette így, és a lényeg úgyis az, hogy ez is megoldódott. Mielőtt azonban ideérne, még jónak látom kihasználni ezt a kis időt kettesben, hogy elmondjam Máténak, szeretném abbahagyni a táncot. Nem tudom, milyen reakcióra számítottam, de nem igazán erre a döbbenetre, és bár nem alaptalan a kérdés, lássuk be, erre sem. Ha így lenne, azt ő tudná meg elsőként, és nem így.
- Igen, végleg, de nem... nem, dehogy, szó sincs róla, nem tettél semmit, és nem vagyok... - válaszolom megrázva a fejem, nem fejezve be a mondatot. Érzem, ahogy lassan elönti a forróság az arcom, miközben megfogom a kezét. - Én csak... majd szeretnék azért egyszer, de nem hiszem, hogy így mondanám el... csak arra jutottam, inkább most hagynám abba... és addig is átvenném például az illemtant Esther helyett inkább... - fejtem ki, mi is vezetett ehhez a döntéshez, inkább a kezét bámulva közben, hátha úgy kevésbé zavarodom bele a gondolataimba, csak a végén pillantok fel. Arról már beszéltünk, hogy előbb-utóbb ki fogok öregedni, pár év kérdése csupán, és őszintén szólva, előbb hagynám abba önszántamból, mielőtt lecserélnének vagy nem maradna más választásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879986#post879986][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.06.27. 23:01[/b][/url]

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880029#post880029][b]Fülöp Máté - 2024.06.29. 23:05[/b][/url]

- A lány barátságok amúgy is ilyenek, nem? Hirtelen találsz egy nővért, akivel lehet mindenről beszélgetni, és a fiú testvérek a háttérbe szorulnak. - ez látom legalábbis a gyerekeknél. Teljesen megváltozik a dinamikájuk, és egyből a másik lesz olyan, mint akit születésük óta ismernek, a fiú tesók meg nem lesznek többek, mint idegesítő kis vakarékok. Én egyke voltam, Annát nem szívleltem, ő sem engem, így amikor a nagyszüleimhez költöztem, egyke maradtam. Csak más is vett levegőt a házban. Vagy simán besorolódtam vakaréknak én is.
- Jó, oké, nem mintha ne akarnám, ha nem tervezetten jönne, csak azt hittem, hogy hibáztam. - meg, hogy mindent meg kell gyorsítani, amit jelenleg tervezek. De szerencsére nem, és ennek nagyon örülök. Valószínűleg, ha eljutunk a babázásig, akkor sem lesz minden kiszámolva és megtervezve, csak úgy elkezdjük, aztán had szóljon, jön, amikor jönnie kell. Én nem szeretnék ráfeszülni, sokkal inkább szeretném, ha megoldás születne a kis problémámra, történetesen a vérfarkaskórra. Szeretném, ha tudna esküvőt tervezni, ha lenne időm mindenkitől megkérni a kezét, ha össze tudnánk költözni. Most, hogy Esther elutazott, felmerült bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha ezt elkezdenénk. De elég neki egy sokk egyszerre.
- Szia, mi is csak az előbb értünk ide. - engedem el Gittát, hogy kezet fogjak vele, bár nemrég találkoztunk, mégis, így érzem helyesnek. Látom, hogy zavarban van, ezért segítek kicsit a dolgon és a Gitta melletti székre mutatok. - Kérlek, tudom, hogy most sok kérdést kell feltenned nekem, így jobb, ha szemtől szembe ülünk. - én felkészültem mindenre, őszintén kívánok válaszolni neki. Így hát a kis megemelkedés után visszahelyezkedek és intek a pincérnek. - Természetesen ma én fizetek, neked megnyitód volt, neked pedig neki kell állnod spórolni, ha a tanári fizetésből tervezel megélni. - villantom rá a mosolyomat, remélve, hogy az apró szurkálódás még nem olyan egetrengető. Az előkészítő jobban is fizet szerintem mint más helyek, de azért nem lehet királykategóriás bevételnek mondani a havi keresetet. Én is abból élek, de attól még természetesnek érzem, hogy a mai este végén én fogok fizetni. Meg is érkezik a három étlap és a szokásos kérdés a frissítőkkel kapcsolatban. Én a magam részére uborkás- sárgadinnyés limonádét rendelek és figyelem, hogy a többiek mit kérnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880033#post880033][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.30. 00:03[/b][/url]

- Nem volt azért az annyira hirtelen, Estherrel együtt nőttem fel, nem is emlékszem olyan időre, amikor nem volt ott nekem, és sose cserélném le senkivel, de azért az öcsém is nagyon fontos, csak kicsit másképp - válaszolom neki, igyekezve vázolni a tényleges helyzetet, mert nem mondom, hogy a következtetése ne lenne igaz, de a magam részéről tényleg igyekeztem nem elhanyagolni az öcsémet sem. Mindig is úgy neveltek amúgy is a szüleink, hogy az számít, hogy mi ott legyünk egymásnak, ha már a rokonságról ez úgy nem igazán mondható el. Vagy nincs is igazán, vagy ha van, nem nagyon ismerjük őket, vagy inkább semennyire sem, ami anya családját illeti. Megosztom vele aztán azt is, hogy abbahagynám a táncot és meglep a reakciója, és máris igyekszem megnyugtatni, hogy nem várok babát.
- Nem hinném, hogy hiba lenne, csak talán korai... meg őszintén... kicsit tartok tőle, hogy ha tovább folytatom a táncot, a végén nem is lesz olyan egyszerű, és... ahogy mondod, tervezetten inkább családot szeretnék, mint még pár évet a színpadon, ki tudja, milyen áron - fejtegetem tovább, miért is döntöttem így, mert nincs kényszerítő tényező mögötte, csupán látok fontosabb dolgokat is ennél az életemben, és felállítottam a magam fontossági sorrendjét. Rámosolygok még, a beszélgetés azonban itt félbe is szakad ebben a témában, hiszen megérkezik végre az öcsém is.
- Sziaaa - köszönök neki lelkesen, és megvárom, amíg kezet fognak, és mielőtt bármit is mondhatnék, Máté már javasolja, hogy üljön csak mellém, hogy lássák egymást, nekem meg így alkalmam nyílik úgy megölelni, amint leül, hogy fel se kelljen kelnem. Ami, lássuk be, igazán ideális, mert jóval alacsonyabb vagyok nála máskülönben.
- Igazán büszke vagyok rád, és nagyon örülök, hogy itt vagy - mondom neki közben széles mosollyal, aztán fejemet kicsit féloldalra döntve pillantok Mátéra.
- De hát te is... csak elmondtam neki is, hogy abbahagynám a táncot. Huh, Jutka néninek kell majd szépen adagolni, anyuék nem hiszem, hogy problémát csinálnának belőle - közlöm az öcsémmel, dióhéjban összefoglalva, hogy mi is a helyzet éppen, természetesen a beszélgetés csak minket érintő részét hanyagolva. - És milyen érzés a rivaldafény? Nagyon jók lettek a képeid. És... mit kértek? Vagyis... ma nem dolgozom, de mindjárt utánanézek, mennyire elfoglaltak, akiknek ma kellene bent lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880072#post880072][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.01. 00:09[/b][/url]

Erősen megszorítom Máté kezét, és majdnem sikerül neki újból bemutatkoznom, de az utolsó pillanatban sikeresen elharapom a szavakat. Ezerszer hallhatta már a nevem szerintem. A nővéremből kinézem, hogy még a családi fényképalbumot is elmutogatta neki, és csak én indulok hátrányból a ma estére. Ami végre az ünneplésé. Hatalmas kő esett le a szívemről a megnyitó után. A tanáraim nagyon büszkék rám azért, amiért ilyen fiatalon lehetőséget kaptam erre.
Máté hangjában van valami kedvesség. Nagyon megnyugtató számomra, egyből oldódni kezd bennem az izgatottság. Olyan természetességgel magyaráz nekem, mintha nem is idegenek lennénk egymásnak. Azt se tudom megállapítani egyelőre, hogy izgul-e. Irigylem, hogy az ő arca legalább nem piros.
- Jó! - kérése számomra parancs. Esetlenül leülök vele szemben, Gitta mellé. Közben ide-oda kapkodom a fejem, hogy melyikükre is kell néznem. Gitta átölel, én félig felpattanok, és úgy ölelem vissza. Aztán odapillantok Mátéra, hogy eközben engem nézett-e, és hogy milyen arcot vág éppen. Később is elmélyült pillantásokat vetek rá, ha már vele szemben foglaltam helyet. Kihasználom az alkalmat, és tanulmányozni kezdem őt, legalábbis deréktól felfelé, ami az asztaltól is látszik. Megfigyelem a bőrét, a szemeit, a hajszálakat, de még az orra formáját is. Aztán átvándorlok a ruhájára majd végig egészen az ujjai hegyéig, hogy megnézzem, mikor vághatta le a körmeit utoljára.
- Jaj, azért nem akarom, hogy ez egy rendőrségi kihallgatásra hasonlítson - rázom meg a fejem, miközben felkuncogok. - Sokat hallottam már rólad. Jókat. Úgyhogy... ne aggódj - mutatom felé a bal hüvelykujjamat egy kacsintással, bár az se biztos, hogy aggódik. A hangom remeg és rekedt, de remélem, elmúlik hamarosan.
- Tényleg? Nagyon kedves vagy! Köszönöm! - hálálkodom a meghívására, aztán Gittára pillantok, hogy szabad-e elfogadnom. - Szívesen fizetek pedig én is, ha kell - teszem azért hozzá. Kint jobban fizetnek, mint egy magyar előkészítőben. Ezt olvastam az újságokban.
- Köszönöm. Igazán semmiség. Ez még csak nem is egy önálló kiállításom - szerénykedek, miközben lejjebb süllyedek a székben. - Mikor lesz az utolsó fellépésed? Még szeretnélek látni a színpadon, mielőtt visszavonulsz. És szerintem apuék is... De megértem, hogy így döntöttél - ennyi év után tudom, hogy minden művész életében eljön ez a nap. Ebbe nem szólhatok bele.
- Nagyon furcsa érzés volt olvasni a nevemet a képek alatt - árulom el nekik az élményeimet. - Ti esztek levest is? Én gyömbért szeretnék kérni először is. Vagy itt teát kell inni? - teljesen bizonytalanul kérdezek vissza, hogy segítsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880146#post880146][b]Fülöp Máté - 2024.07.04. 20:40[/b][/url]

- Igaz is, nálatok más a helyzet. Mindig elfelejtem, hogy milyen régóta vagytok barátok. - főleg így fura, hogy most nincsenek itt. Szerencsére az elmúlt hetekben sokat megtudtam róla, sőt, volt alkalmam beszélgetni is vele négyszemközt, és nagyon jól esett a támogatása és az, hogy nem ítélt el. Elmondta persze a félelmeit, ahogy azt is, hogy ő ezt nem is titkolja Gitta elől, amiért hálás vagyok, és örülök, hogy én is tudom, hogy mit gondol igazán.
- Ez jól hangzik. A családozás, és akkor mehetünk együtt reggel dolgozni. - vetem fel az ötletet. Tudom, hogy eddig Estherrel volt meg ez a rutinja és talán hiányzik is neki egy kicsit, de ha szeretné, én szívesen lennék a társa a későbbiekben a reggeli kávészerzős kalandokban.
- A jók mindig túlzóak és nem igazak, ha nincs mögöttük rossz is. De a rossznak nem kell nagyon rossznak lennie. És szívesen válaszolok, minden kérdésre. - engem nem zavar, ha kérdez, sőt, szeretem a kérdéseket. Rápillantok Gittára, egy kicsit rajta is marad a tekintetem, és ha véletlenül találkozik az övével a tekintetem, akkor kacsintok egyet. - Nem, a fizetés az én ügyem, csak szerettem volna az elején tisztázni. - ahogy azt is, hogy egyáltalán ne legyen gát bennük, rendeljenek, amit csak szeretnének.
- Jó ötlet. Itt lehetne azon az estén az egész családod. Biztos nagyon különleges hangulata lesz. - főleg, ha addig el tudok intézni mindent, amit elterveztem. Szeretnék igazán emlékezetes estét adni neki, olyat, amit kedvére mesélhet majd a gyermekeinknek a jövőben. - Én is eszek levest. Nagyon érdekesnek találom ezt a fokhagymakrémlevest sajttal. Emlékszem gyerekkoromban a szüleim mindig nevettek, ahogy küzdöttem a sajttal, de nem engedtem, hogy segítsenek. - nosztalgikus élmény, és ahogy Gitta mozdul mellettem, úgy siklik a kezem a combjára, hogy ülve tartsam. - Nem dolgozol. Minden tökéletes lesz úgy is, ha most itt maradsz velünk és élvezed az estét. - elhúzom a kezem, mert nem szeretném korlátozni, de azt sem szeretném, ha ahelyett, hogy itt van velünk, szaladgál, hogy minden tökéletes legyen. - Marketing szempontból lehetne pár képed, amiket egy-egy intézményben helyezel el. Például a rendelőben, a hivatalban, művházban, olyan helyeken, ahol sokan fordulnak meg. Felkelted az érdeklődést, megjegyzik a nevedet, és amikor eljön az első önálló kiállításod, akkor már tudni fogják a neved és kíváncsiak lesznek rád. - én legalábbis ezt csinálnám. Tudom, hogy nem a legkellemesebb a bekuncsorgás, nekem nagy gyakorlatom van benne, de azért a sikert is ismerem, amit okozni tud, és szerintem élvezné. - Jutka néni vérmes asszony?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880151#post880151][b]Lónyay R. Hargita - 2024.07.04. 22:33[/b][/url]

- Nem is nehéz, főleg most, hogy már nincs itt - válaszolom neki megrázva a fejem kicsit. Ez csak nekem ilyen magától értetődő szerintem amúgy is, hogy Esther tulajdonképpen a lelkem másik fele, és kétlem, hogy ez valaha is változna. Hiányzik is, hogy olyan messze van, már most alig várom, hogy majd valamikor újra láthassam, akár mi utazunk oda, akár ők ide.
- Tökéletes lesz - mondom rámosolyogva. Igazán remekül hangzik, hogy az eddigi ritka alkalmaknál rendszeresebben töltsem vele a reggeleket is. Szeretem, amikor időt töltünk együtt, bármivel töltsük is azt. Közben pedig megérkezik az öcsém is, és máris megrázom a fejem, előbb rá pillantva hitetlenkedve, aztán Ambrusra.
- Nem is szoktam túlozni... - jelentem ki. Ugyan azt sem Ambrus, sem a családom többi tagja nem tudja, hogy vérfarkas, minden más, amit mondtam róla, az a színtiszta igazság. Komolyan gondolom, hogy ő a világ legédesebb vérfarkasa, és igazán szerencsés vagyok, amiért ismerhetem. Találkozik aztán a tekintetünk, és rámosolygok, ahogy rám kacsint.
- Szeretlek - súgom neki aztán közelebb hajolva, és puszit nyomok az arcára. Nem fogunk ezen összeveszni, és igazán kedves dolog tőle amúgy is, legközelebb meg talán majd én főzök, és vacsorázhatunk családiasabb hangulatban a mi nappalinkban. Csak éppen előbb ismerkedjenek össze ők ketten. Szóba kerül aztán az is, hogy meghoztam a magam döntését és az évadzáró egyben az utolsó előadás is lesz, amiben szerepelni szeretnék, és pillanatokon belül beszervezik ketten rá a teljes családom.
- Amúgy is úgy illene, hogy meghívjam őket, úgyhogy nem is igazán találok okot, miért ne tenném. Tényleg jó ötlet. Majd még Estheréknek is küldök egy meghívót azért, mert a főszerepeket meg neki köszönhetem, és valóban különleges lesz - állapítom meg, máris azon töprengve, hogy ugye senkiről sem feledkezem el, akinek még esetleg itt lenne a helye, de a családomon túl - és Esther is oda számít éppen úgy, mint mostanra már Máté is - nem érzem úgy, hogy mások is annyira másoknak is ott lenne a helye, ha nem maguktól jönnek, mert érdekli őket a Vízkereszt, vagy amit akartok története. Mielőtt még rendelnének, én máris indulnék megnézni, mi a helyzet az itt dolgozókkal, de végül mégis a helyemen maradok, miután Máté keze a combomra siklik. Felpillantok rá, majd a szememet forgatva vonom meg picit a vállam.
- Rossz szokás - jelentem ki, és inkább az étlapot kezdem nézegetni, már akaratlanul is kalóriákat számolva közben. Nem is tudom, hogy fogok erről leszokni majd egyszer, bár nem vettem soha véresen komolyan, de nagy általánosságban mégis felmérem mindig, hogy ne lépjem túl a mindennapi keretemet, mint ahogy most is. Vacillálok is, hogy mi fér bele pontosan, amíg ők a levesről beszélgetnek. A sajt például lehet, hogy már sok lenne. Viszont a gombakrémleves nem tűnik rossz ötletnek, aztán majd meglátom a többit, egyelőre inkább azt hallgatom, miről beszélnek. Nem megmondtam én, hogy remekül meglesznek egymással? Alig ismerik egymást tíz perce, máris marketingstratégiát dolgoznak ki.
- Dehogyis, csak néha túl komolyan vesz pár dolgot, a táncot például, mert szerinte arra születtem. Ő korán abbahagyta, kényszerből, és néha az az érzésem, hogy picit rajtam éli ki ezt, de túl fogja élni. Ó, és nemsokára lesz a házassági évfordulójuk Angus bácsival, ugye? Arra akár rá is szervezhetnénk egy látogatást, mert akkor biztosan Londonban lesznek apuék is - Leheletnyit bizonytalanul pillantok Ambrusra, mert nem vagyok annyira jó ezeknek a megjegyzésében, és most nem tudom meglesni a kis listámon, de talán ő jobban emlékszik, hogy mikor is van pontosan. Én csak arra emlékszem, hogy mostanában. Remélem, nem felejtettem el máris, mert attól viszont lehet, hogy tényleg vérmes lesz a nagynéném. Neki az évfordulók nagyon fontosak. Végszóra pedig Ágota is megérkezik az asztalhoz, megkérdezni, mit is kérünk. A magam részéről maradok a gombakrémlevesnél meg egy bodzás limonádénál egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880165#post880165][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.05. 13:36[/b][/url]

Magam elé nézve rájövök, hogy Máténak teljesen igaza van. Tényleg olyan okos, mint amilyennek képzeltem. Komoly és tapasztalt, ahogy Gitta leírta. Annyira mégsem vakíthatta el őt a rózsaszín köd. Persze még szeretnék vele több időt tölteni, hogy ezt teljes bizonyossággal meg tudjam állapítani.
- Tőlem is kérdezhetsz bármit nyugodtan -  jelentem ki határozottan. Egy kicsit szabadkozom is. Nem úgy képzeltem el a találkozást, mint egy egyoldalú interjút. Remélem, hogy ő is kíváncsi rám, és magától is szól, mert nem is készültem sok kérdéssel. - Igazából nem tudom, van-e bármi, amit Gitta még nem mesélt el rólad - nevetgélek, miközben a szám elé teszem a kezem.
Máté igazi házigazda. Ő is szeretné, hogy jól alakuljon a mai hármas együttlétünk. Amit mond, az úgy is van. Nem csak a fizetéssel, hanem a teendőkkel kapcsolatban is. Tetszik ez a határozottsága, amire alázatosan bólintok egyet.
- Ez jól hangzik. Szerinted itt megengedik az ilyet? Nem tudom, kitől kérhetnék erre engedélyt. Segítenétek a képkiválasztásban? - nézek mindkettőjükre, miután eltűnődök az ötlet megvalósításán. Közben olyan aranyosak ketten, ahogy egymáshoz érnek. Az apró kis mozdulataikkal, amik közül nem is mindent látok, nagyon összeszokott párosnak tűnnek már, pedig nincsenek a valóságban régóta együtt.
A családunk lesz a téma, de közben az étlapot böngészem. Teljesen magam elé állítom, és egészen közel hajolok a betűkhöz, miközben halkan motyogva kiolvasom a kínálatot. Azt hiszem, hogy végül a gyömbér italom mellé húslevest kérek, mert hiányzik a magyar konyha. Annyira elmerülök magamban, hogy először ki se hallom Gitta bizonytalan visszakérdezését. Ijedten lecsapom az étlapot az asztalra, és próbálom összeszedni a választ.
- Én jól kijövök Jutka néniékkel. Náluk is lakom-laktam egy darabig - szólok közbe. - Iigen-igen. Júliusban valahogy. Nem tudom még, hogy elutaznak-e valahová, de örülnék, ha tudunk majd találkozni - vágom ki magam a helyzetből, és aztán én is rendelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880171#post880171][b]Fülöp Máté - 2024.07.05. 21:28[/b][/url]

Biccentek felé egyet, hogy mindenképpen kérdezni fogok én is tőle, de nem szeretném rögtön az elején letámadni, ahogy bedobni azt a valamit, amiről úgy vélem, hogy Gitta még nem beszélt róla. - Hamarosan látjátok egymást. - már megbeszéltük, hogy megyünk, csupán csak két időpont között kell döntenünk, amikor pedig megvan az is, akkor nincs más vissza, mint előre. Aztán, remélhetőleg ők is jönnek majd.
- Szeretlek. - súgom neki vissza, mert arra inkább nem reagálok, hogy szokott túlozni. Túlságosan kedves velem és túl tökéletes nekem, mégis képtelen vagyok engedni az önzőségemből, hogy nem akarom őt elengedni, vagy azt, hogy mással legyen. Gitta a legcsodálatosabb lány, akivel találkoztam, és ő az, aki miatt minden erőmmel az élet mellett fogok voksolni hónapról hónapra.
- Szerintem simán megengedik és naná, hogy segítünk. Amúgy is szerettünk volna képet kérni, mert meglátogatjuk valamikor Estheréket Spanyolországban, és vinnénk nekik ajándékot. Én a polgármesternél lakom most, megkérdezhetem tőle, hogy mi ennek a módja. - ez csak most jut eszembe, de alapvetően egy jó közlés arra is, hogy amíg nem ismerkedtem meg a családdal, addig nem költöztem be Gittához sem. Nekem fontosak a hagyományok, ezért is szeretnék mindent ennek megfelelően csinálni. - Szóval, akkor a szemében én leszek a kényszer? Jól hangzik. - vigyorodom el szélesen, mert legyünk őszinték, nagy gyakorlatom van már abban, hogy miként legyek roppant mód kényszer helyzeteket szülő idős embereknél. Nem én kényszerítem őket, hanem ők kényszerítik magukat, úgyhogy az egészben van valami egészen morbid móka is. Mint abban, ahogy Gitta fel szeretne állni és mégis a helyén marad. Nem szeretném, ha mindig csak a munkára koncentrálna, még ha olyan helyen is vagyunk. Hárommal arrébb például látom, hogy Pinty Eszter Barbara az ikertestvérét Pinty Kincső Csengét csúfolja ki, mégsem megyek oda, hogy megmagyarázzam neki, miért nem helyes amit tesz. Okkal vannak külön osztályban, Eszter sokszor nem bírja tartani a határokat és bánt meg mindenkit maga körül. Két napja azonban volt egy törés, amikor a kis Álmosi Dóri lefejelte Esztert, és bár nem mondhatok ilyet, de azért büszke vagyok rá, hogy kiállt magáért, még ha nem is jó módszerrel. Rendelek én is, maradok a választott levesnél és egy epres limonádénál. Amikor a lány már távol van, akkor hátradőlök és szusszanva rápillantok Gittára, majd vissza Amdrusra. - Vérfarkas vagyok. Ez elképzelhető, hogy úk információ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880174#post880174][b]Lónyay R. Hargita - 2024.07.05. 22:28[/b][/url]

Előbb-utóbb biztosan elutazunk Spanyolországba is. Egy halvány mosollyal az arcomon bólintok én is felé. Úgy érzem abból, ahogyan Esther válaszaiból leszűrni sikerül, hogy tovább fog ott ragadni, mint tervezte eredetileg. Szerencsésnek érzem magam, amiért Máté családja itt van, az enyém meg egyébként is olyan helyen él, ahol ott ragadni nem igazán tudunk, így előbb-utóbb fel fogom vetni, hogy maradjon állandóra, ne csak néhány éjszakára ott aludni, főleg, ha igazam lesz. Örülök neki, hogy Esther is megtalálta amúgy a szerelmet, szerintem igazán ideje volt már, főleg egy olyan család mellett, mint a Krise-ok, akiket a legkevésbé sem szeretek, szerintem egyáltalán nem alaptalanul. Anyuék kedvéért persze elviselem őket, de ennyi, és tényleg kevés embert szoktam nem kedvelni, ami azért sokat elmond róluk. Rámosolygok aztán Mátéra. Örülök, hogy itt maradt, és nem utazott tovább. Úgy érzem, sikerült megtalálnom a lelkitársamat, aki akkor is itt lesz, amikor Esther nem tud, és ez mégiscsak másféle kapocs amúgy is. Nagyon más. Kicsit talán még bele is pirulok a gondolatba, de remélhetőleg ezt egyikük sem veszi észre, miközben kitartóan böngészem az étlapot, amíg ők marketingről beszélgetnek. összefoglalom aztán röviden, hogy milyen is Jutka néni, és Máté megállapítását hallva azonnal megrázom a fejem.
- Dehogyis... ez az én döntésem. Ő meg anyagi okokból kényszerült abbahagyni az egészet, de... nincs gyereke, biztos vagyok benne, hogy minket tekint annak - válaszolom, amint az öcsém kifejtette, hogy ő meg ott lakik még mindig főleg. Azt is megerősíti, hogy nem emlékszem annyira rosszul, mostanság van az a házassági évforduló, amire talán érdemes lenne rászervezni egy hazalátogatást. - Még mindig egyedül döntöttem így amúgy, igazán nem kényszerítesz semmire az égvilágon - jelentem ki, Máté felé fordulva.
- És ezt Jutka néni is meg fogja érteni, még ha nem is azonnal - teszem még hozzá, rámosolyogva, hiszen igazán nem kényszerít semmire. Én aggódom azon, hogy ha tovább húzom, talán még kisebb lenne az esélye, hogy egyszer gyerekünk is legyen, márpedig azt jobban szeretném. Ha Esther nem vonul vissza és kerülök én a reflektorfénybe a kórusból, amúgy is abbahagytam volna már korábban is, ha rajtam múlik. Megérkezik aztán Ágota felvenni a rendelést, majd amint távozik a feljegyzett dolgokkal, Máté kimondja az egyetlen dolgot, amit nem meséltem el róla még a családomnak. Csak Esthernek sikerült kinyögnöm, és még amiatt is bűntudatom volt kicsit, hiszen nem az én titkom. Ösztönösen is a keze után nyúlok. Nem tudom, erre mit reagál majd az öcsém, csak remélem, hogy semmi rosszat. Egy dolgot azért már így két holdtölte után el tudok mondani, hát ki is mondom, hiszen tudok erről, és ennek tudatában is bármikor őt választanám. - De a világ legédesebb vérfarkasa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880192#post880192][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.06. 20:36[/b][/url]

Amíg ők egymással beszélgetnek, addig körbeforgatom a fejem. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mások mit kértek, így pedig hátha láthatom az asztalokon az ételeket. Ettől korogni kezd a gyomrom. Eszembe jut, hogy milyen rég ettem valami rendeset. Ami azt illeti, eléggé meg is szomjaztam már. Bőven túlléptem a napi átlagos beszédmennyiségem, miután fogadnom kellett pár gratulációt a művelődési házban. Szép helyen vagyunk, nagyon tetszik a hely varázsa. Mondjuk azokat a pillangókat még nem vettem eléggé szemügyre. Majd talán a vacsora után lehetőségem lesz rá.
- Ajándékba? - nyúlok az arcomhoz a megilletődöttségtől. Ezt nem gondoltam volna. Biztos, hogy az én képeim erre a legalkalmasabbak? Ezt már inkább nem kérdezem meg tőlük hangosan. Ha Máté ötlete volt, akkor már most belopta magát a szívembe, hogy ilyen figyelmes. Ez igazán nagy elismerés egy kezdő fotósnak. Már csak azon kell izgulnom, hogy Estheréknek is tetsszen, és nem csak az alkotó kivolta miatt. Egy csapásra megértem, hogy miért mondta ezt a lehetőséget a hirdetésről Gitta. Mivel Máté is felajánlja, már magabiztosabban megyek bele, de nem akarom, hogy csalódjak egy esetleges elutasítástól.
- Nagyon hálás lennék - nézek vissza Mátéra csillogó szemekkel. Azt hiszem, hogy a mai napom nagyon eredményes. Kiállításmegnyitóm volt, megismertem Mátét, és lehet, hogy munkaügyben is jó irányba fordulnak a dolgok. Egyre izgatottabb vagyok az est további részét illetően. Amiatt pláne, hogy Máté mit fog tőlem kérdezni, amivel esetleg zavarba hozhat. Elég őszintének tartom magam. Titkaim se sok van. Inkább unalmas vagyok, akivel nem sok minden történik. Az utazásokról beszélhetek leginkább. De ott sem én vagyok érdekes, hanem a táj, amit láttam. Akkor olyan lennék, mint egy turistáknak írt hangoskönyv. Még mindig jobb, mintha a magánéletemben turkálnának. Amire eddig nem sokat áldoztam hozzáteszem.
A rendelés után tűkön ülve várom a limonádét. Kiszáradt a szám. Máté mély levegőt vesz, majd előbb Gittára, aztán rám néz, szemöldököm pedig felszalad. Aztán leesik az állam. Mármint szó szerint eltátom a szám, és még egy kicsit hátra is hőkölök a székemben. Sajnos nem vagyok jó az érzéseim elrejtésében. Nem nagyon kellett még senki elől olyan nagyon, mert ritkán mozgok emberek között. Akaratlanul is a nővéremre nézek, amolyan "ez most tényleg igaz?" nézéssel, és láthatóan nagyon össze vagyok zavarodva. Érzem, hogy elsápadok a csendben, ami hosszú pillanatokig körülvesz engem. Amíg Gitta meg nem szólal, és egy kicsit oldja a légkört.
- Hát... ez... új - szuszakolom ki magamból a szavakat egyesével. Nagy nehezen. - Akkor ez olyan, mint a könyvekben? - kérdezem teljesen komolyan, de nem merek rájuk nézni, hanem csak az asztalra előttem. Nem nagyon volt még vérfarkassal dolgom eddig. Nem ennyire közvetlenül. Meghozzák közben a két limonádét és a gyömbért. Már nagyon kellett. Sietve a poharamért nyúlok, és hangos gluggyogással egy szuszra kiiszom a tartalmát.
- Kaphatok még egyet? - pislogok, majd büfögök magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880276#post880276][b]Fülöp Máté - 2024.07.13. 09:04[/b][/url]

- Ajándékba. - erősítem meg, mivel tényleg nagyon szép képek és szerintem egyáltalán nem lenne rossz, ha lenne valami nem csak spanyol is az életükben. Persze gyönyörű képeket küldtek, olyanokat, hogy szinte érzi az ember a nap melegét, és pont ezért érzem azt, hogy jó lenne adni nekik valami mást. Furcsa a távolság, hogy nincsenek itt, de nem mennék utánuk. Bogolyfalva egy olyan hely, ahol szívesen élnék hosszabban és alapítanék akár családot is. Tudom, hogy vannak a múltamban rossz pillanatok, de ezeken teljes mértékben túl tudok lendülni, sőt, ahogy lenni szokott, az idő megszépít mindent, és azt hiszem, már el is kezdte.
- Akkor vedd elintézettnek. - Adam jó ember, biztos, hogy nyitott lenne ilyesmire. Láttam már, hogy másokat is felkarol. Ingyen adja például a nyugdíjasoknak a művház egyik termét, hogy tornázzanak, minden szerdán ötkor. Komolyan, a múltkor három napig süteményt ettünk, mert olyan hálásak voltak a nénik, hogy mindenki sütött. Szerintem azóta is cukorsokkban szenvedek. De megérte, most is újracsinálnám. Bólogatok párat Jutka nénire, aki eddig még nem szerepelt a beszélgetéseinkbe, és mivel egy gyermektelen nő, aki gondoskodik róluk és sajátjaiként szereti őket, úgy gondolom, hogy mindenképpen azok között kell lennie, akik ott vannak annál az utolsó táncnál és akik jelen vannak akkor, amikor a tervezett nagy kérdést fel szeretném vetni. Már, ha egyáltalán nem egy temetésen találkozunk először, látva szerencsétlen fiú arcát a vérfarkasságra. Itt kellene nyílván nevetnem, és azt mondani, hogy csak vicc volt, de hát ugye ez nem igazán lenne valóságos. Helyette inkább nyugodtan várom, hogy megeméssze a dolgot.
- Nem igazán vágyok cukros nagymamák és piros köpenyes kiskorúak húsára. - ingatom meg a fejem, mert ennyi vicc talán belefér még. Talán, de inkább köhintek egyet és komolyra fordítom a szót. - Teliholdkor átváltozom és az erdőt járom. De tudatomnál vagyok. A farkasölő miatt. Jelenleg egészen jól emlékszem az ilyen éjszakáimra. Másnap fáradt vagyok, sokat alszom és éhes, szóval jó egy napig csak eszek és alszok. De minden más napom normális, emberi. - az emberi szót talán kicsit megnyomom, nem szándékosan, ösztönszerűen. - Olyan, mintha minden hónapban egyszer kimaradnék éjszakára. Csak nem nőzök és nem ölök. Többnyire nyulakat kergetek, de ők sem haltak még ebbe bele. Az erdőt járom és a holdat vonyítom. Nyilván nem veszélytelen a dolog, de szerencsére a kastélyban és a faluban is nagyon odafigyelnek arra, hogy ezen az éjszakán senki ne legyen kint, senkinek se essen baja. - szívesen válaszolok a kérdéseire és nem bánom őket, főleg, ha ez által meggyőződhet arról, hogy nem vagyok rossz választás a nővérének. - Az előkészítő igazgatója is tudja, és nem volt ellene kifogása, hogy tanítsak. Nem titkolom, mert úgy vélem, ez egy fontos dolog, fontos, hogy beszéljünk róla és megértsük egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880328#post880328][b]Lónyay R. Hargita - 2024.07.16. 14:33[/b][/url]

- Szerintem is tetszeni fog nekik. Esther amúgy is dicsérte már a képeidet - jegyzem meg én is, hiszen nem is igazán értem, miért lepi meg ez az öcsémet. Tudom, hogy az én véleményem kevésbé fajsúlyos, hiszen a nővére vagyok, és nekem dolgom támogatni, de ettől még nagyon is őszintén mondom, hogy tehetséges. Természetesen mindig is büszke voltam rá, mint az öcsémre, de ha nem lenne az öcsém, akkor is ugyanígy vélekednék a képeiről, mint ahogy most teszem. A szívószállal megkavargatom aztán a frissen készült és éppen kihozott limonádém addig is, amíg ők marketingről beszélgetnek, ami jót tenne Ambrus karrierjének, végül pedig Máté megosztja a maga titkát, amit én azért nem mondtam el még a családomnak, mert nem az enyém. Rajta áll, hogy mikor szeretné megosztani, vagy éppen hogyan, ha szeretné, én úgyis tudom, hogy bárhogyan is dönt, én mellette maradok. Esthernek ugyan sikerült elárulnom egyébként, mielőtt ő mondhatta volna el, és azóta csak még jobban tartom magam ahhoz, hogy bárki, akinek tudnia kellene akármilyen okból is, az tőle tudja meg, ne tőlem. Rámosolygok aztán, amikor viccelődik, és megfogom a kezét. Nem hiszem, hogy ne lett volna elég egyértelmű az öcsémnek, hogy azt gondolom, Máté ezzel együtt is tökéletes nekem, de ha mégsem, hát ez is csak azt mutatja, hogy ahogy anyu aput választotta, én meg Mátét választanám bármikor, mert igazán szeretem. Esther is csak azon aggódott, hogy a várható élettartama egy vérfarkasnak rövidebb, mint valakinek, aki nem ezzel a kórral él, de még bőven feltalálhatnak valami bájitalt amúgy is erre is, hiszen napról napra fejlődik a tudomány.  Az pedig igazán semmiség, hogy havi egyszer átvirrasztok egy éjszakát, amíg vissza nem tér az erdőből és nem tudom, hogy még mindig egyben van. Mesél közben az öcsémnek is arról, hogy milyen ezzel élni, én meg most csak csendben iszogatom a limonádém, hol Mátéra, ahol Ambrusra pillantva. Nem kételkedem azért abban, hogy az öcsém megérti, hogy ezzel együtt szeretem Mátét, és úgy vélem, hogy a szüleim is el fogják ezt fogadni. Nem veszélyes rám és tényleg kedves, segítőkész, figyelmes, odaadó, egy igazi szőke herceg, akit imádnak a gyerekek is, és akivel én meg teljes mértékben boldog vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880617#post880617][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.25. 00:39[/b][/url]

Nagyon jólesik, hogy gondolnak rám, és hogy mindketten megdicsérnek abban, amit csinálok. Féltem, hogy Máténak kevésbé fognak tetszeni a fotóim, hiszen ő egy kicsit még külsős, úgymond kritikus szemmel tekinthet a képekre. Szerencsére viszont jól alakul eddig a beszélgetés. A munka szempontjából is bizakodó vagyok. Még nem szeretném magam teljesen beleélni, de már félig sikerült. Sajnos könnyen elvisznek az érzelmeim, ha nem vigyázok. Viszont addig egy csomó kérdést el kell döntenem. A technikai részéről nem is beszélve. Hiszen ha állást kapok a faluban, akkor egy ideig Magyarországon lenne célszerű élnem. Gitta nem bánná, de ez elsősorban az ő életük, a saját kis világuk, nem tudom, mekkora szerepet szánnak nekem. Nem feltétlenül ide kell, hogy kössön a sorsom. De ha lesz még lehetőségem továbbra is utazni, akkor elgondolkodom rajta.
- Anyáék tudnak róla? - egy nagyon picit lehet, hogy számonkérőnek hangzik a stílusom, de rögtön Gitta felé kapom a tekintetem, és értetlenül pislogok rá. Kíváncsi vagyok, hogy ők mit szóltak ahhoz, hogy Máté vérfarkas, ha igen. És arra is, hogy mikor fogják megtudni. Lehet, hogy csak az első személyes találkozásnál. Viszont nem szeretném, ha Máté azt hinné, hogy félek tőle, és hogy bajom lenne vele. Eddig nagyon szimpatikus volt számomra. Gitta viszont lehet, hogy elfogult, hiszen szerelmes a srácba, így pedig rám hárul a felelősség, hogy felmérjem a valós állapotokat. Ami a rózsaszín ködön kívül helyezkedik el. Ehhez még időre van szükségem.
- Értem. Köszönöm szépen, hogy elmondtad nekem. Nem szerettelek volna megijeszteni a reakciómmal, csak egy kicsit váratlanul ért. Egyáltalán nem számítottam rá - tördelem az ujjaim magam előtt, magyarázkodóan. Kissé összehúzom magam a székben közben, és az idő közben kiivott poharamra nézek.
- Ne aggódj, hallottam én is, hogy jól kordában lehet tartani. Gondolom, hogy ha veszélyes lennél, akkor nem engednék, hogy az előkészítőben taníts, szóval... Én bízok benned. Még egyszer bocsi, hogy meglepődtem - fakadok ki szomorkásan. Tudom, hogy nem tehetek róla.  De remélem, hogy ezzel ő is tisztában van. Rámosolygok Mátéra, közben pedig kérek egy újabb italt. Szükségem lesz rá. Hamarosan érkezik az étel is remélem, mert már nagyon korog a gyomrom. Mátét pedig inkább nem kérdezem erről tovább, pedig biztosan érdekes történet. Nem szeretnék udvariatlan lenni.
- Terveztek amúgy idén nyaralni menni valahova kettesben? - kérdezem tőlük kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880770#post880770][b]Fülöp Máté - 2024.08.05. 05:39[/b][/url]

- Nem, először neked szerettük volna elmondani, aztán fokozatosan mindenkinek. Hamarosan elutazunk hozzájuk, hogy megismerjenek és megtudjanak mindent. - szeretném, ha érezné, hogy tényleg nem áll szándékomban titkolni a dolgokat, és hogy minden halad, csak például egy utazást nekünk is össze kell szerveznünk. Az előkészítőben lesz nyári ügyelet, mind a ketten vállaltunk ott szerepet, emellett nekem a holddal is számolnom kell. Mindenképpen olyan időpontot kellett találnunk, amikor messze van még az, hogy újra kerek legyen.
- Ne aggódj ezen, az emberek többsége nem is sejti, hogy kivel van dolguk. Én szerencsére pár éjszakát leszámítva teljesen jól funkcionáló felnőtt férfi vagyok, jó étvággyal, depresszióra való hajlam nélkül. Főleg, amióta ismerem a nővéredet. Komolyan, legalább öt kilóval vagyok nehezebb a főztjétől, de imádom. - simogatom meg lágyan Gitta ujjait, hogy érezze, tényleg így is gondolom. Nagyon szeretem enni a főztjét, és olyan jó érzés, amikor tudom, hogy ott alszok nála, így legalább két étkezést is ott töltök. Sokszor csak nézem, ahogy tevékenykedik, és még mindig nem hiszem el, hogy ennyire szerencsés lehetek.
- Köszönöm a bizalmadat, nagyon hálás vagyok érte és ígérem, hogy maximálisan meg is teszek majd mindent, hogy ne bántsam meg Gittát. És tényleg, kérdezz bármikor bármit, egészen nyugodtan, válaszolok rá. - nekem ez nem jelent problémát, nem érzem azt, hogy untig eleget beszéltem róla, mert pontosan tudom, hogy az emberek szeretnek mindent részletesen tudni, hogy igazán nyugodtak legyenek, és én meg is adom ezt nekik.
- A szüleitekhez, most csak ez az egy van betervezve. Egy kicsit most a pénzgyűjtésre kell koncentrálnunk. Én eddig utazgattam és pár hónapig éltem helyeken, ahol idénymunkákat végeztem. Amim maradt, azt lakbérre költöttem, és most kezdek majd egyenesbe jönni. - azzal, amim a szüleimtől van, nem hozakodok elő, nem nyúltam hozzá ahhoz, ami maradt, és nem is tervezek. Majd örökségnek jó lesz, ha lesznek gyerekeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880790#post880790][b]Lónyay R. Hargita - 2024.08.05. 22:24[/b][/url]

- Ezért kérdeztem az évfordulót, szeretném bemutatni Mátét anyuéknak is, meg Jutka néniéknek is - teszem hozzá még Máté válaszához, előbb az öcsémre pillantva egy magabiztos mosoly kíséretében, majd pedig Mátéra, és szabad kezemet a vállára téve egy pillanatra puszit nyomok az arcára. Lassan haladunk ezzel is, hiszen Esther már tudja, és mégiscsak ő élt nem sokkal ezelőttig a közvetlen közelemben, most pedig már az öcsém is. A következő lépésben pedig majd a családom többi tagja is megismerheti őt, és alkalma lesz elmondani a titkát is. A lényeg úgyis az, hogy én így szeretem, ezzel együtt, és ezt szerintem anyuék is meg fogják érteni. Egészen zavarba hoz aztán azzal, hogy a főztömet hozza szóba, pedig nincs is ebben semmi fura. Én is szeretek főzni neki, még ha teliholdkor korán is kell kelnem, hogy elkészüljön a húsleves, mindig megéri a fáradtságot. Meg aztán úgyse sokat alszom olyankor, legalább lefoglalom magam a főzéssel.
- Legközelebb majd nálunk vacsorázunk, ígérem - jegyzem meg mellékesen, Ambrusnak egyébként is csak ünnepnapokon van szerencséje ahhoz, hogy anyának meg Jutka néninek segítek én is főzni, annyira nem ismeri a főztömet, mint Máté, de majd ezen is változtatunk, ha több időt tölt Bogolyfalván. Úgy látom azért, hogy tetszik neki is ez a városka, nem csak nekem. Az utazás kapcsán megrázom a fejemet, tényleg csak Londonba szeretnénk eljutni mindketten, na meg talán Estheréket illene és kellene meglátogatni, ha sikerül, de az már amúgy is szóba került, és lehet, hogy előbb látogatnak ők Bogolyfalvára. Szerintem már nem fog visszajönni velem lakni a Macskabagoly utczába, de még akadnak itt dolgai. Ha másért nem, hát azokat összepakolni biztos benéz még, addig meg őrzöm még kicsit a szobáját, ahogy hagyta. Máténak meg mondanám, hogy igazán maradhatna hosszabb távon is, nem csak egy-egy éjszakára, de majd kettesben megbeszélhetjük később ezt is. Annak is örülnék, ha nem lennék egyedül. Olyan nagynak tűnik a ház Esther nélkül, és igazán tetszik amúgy a gondolat is, hogy minden reggel mellette ébredjek például. Végszóra pedig a levest is meghozzák végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880891#post880891][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.08.16. 13:51[/b][/url]

- Nahát, megelőzöm a szüleinket. Ez milyen jó már - csillan fel a szemem, hiszen a családunkon belüli legkisebbként nem valami gyakran történik meg az ilyen. Csak tovább növeli bennem a mai napon, hogy megtiszteltetve érezzem magamat. A magyarázatuk teljesen érthető és elfogadhatóvá válik számomra a hallottak alapján.
- Én se hiszem, hogy rájöttem volna - hajolok hozzá közelebb az asztal fölött, és tanakodva elidőzöm az arcvonásain. Humornak szánom, mosolygok is kissé. - Nem is tudtam, hogy Gitta ilyen jól főz. Túl kevésszer voltam nálad vendégségben - nézek a nővéremre, miközben halkan felnevetek. Tudtam, hogy anyu tanítgatta őt a konyhában, hiszen láttam, és éreztem is a műveletük illatát, de az eredményt nem élvezhettem sokáig, mert kissé korán repült ki a családi fészekből, hogy itt tanulhasson. Később nem volt elég alkalmam, hogy látogatást tegyek nála, hiszen lekötött a tanulás és a különböző utak. Lehet, hogy a felfedezések helyett több időt kellett volna együtt töltenünk, de talán mostantól majd pótolni tudom ezt a kiesett időszakot valamennyire. Azon is el kell nevessem magam, hogy Gitta is megerősíti, hogy legközelebb már vélhetően nála fogunk enni. Ha úgy dönt, hogy befogad magához, és lakhatok náluk pár napot-hetet, netán hónapot, akkor minden bizonnyal.
- Persze, az is elég izgalmas lehet. A birtok környékén sok szép látnivaló van. Megnézheted gyerekkorunk meghatározó emlékeinek helyét. Gitta biztosan sokat fog magyarázni közben - ha a honvágy nem is önt még el, mert nem olyan régen jártam ott, a nosztalgia azért feltámad bennem a múlt felidézésétől. A nyaralásos kérdéssel nem akartam a pénztárcájukban turkálni, ezért intek is, hogy teljesen rendben van a jelenlegi menetrendjük.
- Akkor az utazásokban hasonlítunk. Melyik volt a kedvenced? - másban is lesznek közös vonásaink, ahogy hallom Gittától, de ez megüti a fülem, ezért próbálok jobban érdeklődni. Közben megérkeznek a levesek. Boldogan nézek a sajátomra, igazi magyaros húsleves, fincsi lesz. Jó étvágyat kívánok nekik, kanalat veszek a kezembe, belemártom a tálba, a számhoz emelem, megfújom kicsit, és csak utána szürcsölöm le, már ha a többiek is így tesznek. - Ízlik? - érdeklődöm kedvesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880953#post880953][b]Fülöp Máté - 2024.08.19. 09:56[/b][/url]

Muszáj kicsit elnevetnem magam azon, hogy milyen lelkessé válik a tényre, miszerint megelőzte információkapásban a szüleiket. Ez aranyos, itt érzem úgy, hogy rendben leszünk. A nálunkra kicsit odakapom a fejem, mert a többesszám már nem utalhat Estherre, még nem utalhat rám, de azért nagyon szeretném, hogy a következő alkalomkor már én legyek az, aki miatt ezt a szót használja. Előbb a család persze, szeretném, ha mindenki tudná, hogy mi a helyzet, és hogy ahhoz képest rendben vagyok, olyan nagyon, hogy rövid jegyességet követően hosszú házasságot szeretnék kötni vele. Egyszerűen tudom, hogy ő az, akit meg kellett találnom, akkor meg miért is akarjak várni mindennel még vagy ezer évet. Tudom, mások szeretik ezt húzni, de szerintem nálunk nincs értelme.
- Ez már most nagyon jól hangzik. Szeretem a történeteket, amik jobban megmutatják, hogy milyen is valaki és hogy miért lett olyan, amilyen. - nekem például nincsenek kifejezetten gyerekkori traumáim, a kamaszkoriak meg egyáltalán nem vészesek, és mivel most itt vagyok és úgy néz ki, hogy itt is maradok, elkezdte m közelíteni a nagyszüleim felé is. Egyáltalán nem haragszom, hiszen az utcára nem tettek, és értem, hogy az ő kis konzervatív világukba miért nem fértem én bele. De mégis, ezek a döntések olyan hatással lettek rám, amelyek a mai formámat adják, és én hálás vagyok ezért, hiszen Gitta így szerethetett belém. Más személyiséggel ez lehet, hogy nem történt volna meg.
- Főleg azok, ahol farmokon dolgoztam. Talán egy olaszországi volt az egyik legjobb, ott egy nagyon kedves, idős házaspárnak segítettem, amíg a fiuk egyetemre járt. A diplomaosztó után még segítettem hazaköltözni neki, és egy hétre rá jött egy üzenet, hogy vissza kell jönnöm Magyarországra, mert a szüleim elhunytak. De azt hiszem, ez az olasz az. Viszont mindegyik a maga módján különleges. - mindegyiknek saját hangulata volt, talán ezért nem is untam rá soha egyszer sem erre az életre. Mégsem bánom, hogy most a maradás és a letelepedés mellett döntöttem, mert bár nem hittem volna, de úgy tűnik, hogy a végén mégiscsak Bogolyfalva lesz az otthonom. - Kiváló. Igen jól főznek itt. És neked? - érdeklődöm, mert mi Gittával többször ettünk már itt, de neki ez még új lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880973#post880973][b]Lónyay R. Hargita - 2024.08.19. 22:29[/b][/url]

Majd a vacsorát követően, ha már kettesben vagyunk, szeretnék beszélni Mátéval arról, hogy ha nem köti a szerződése még hosszú hónapokig Adam házának felső szintjéhez, és persze, ha ez ellen nincs kifogása, akkor nem csak ott aludhatna időnként nálam, hanem be is költözhetne. Igaz, a tulajjal is kell erről egyeztetni, de kétlem, hogy kifogása lenne. Az öcsém meg még mindig alhat ott, amikor éppen jön, de ő mégiscsak főleg átutazóban van mindig, mindenhol. Sőt, van egy olyan érzésem, hogy ha be is költözik Máté, Esther szobájából még mindig vendégszoba lehet. Mindezt megbeszélni azonban ráér, most inkább hagyom őket beszélgetni és ismerkedni. Megszorítom a kezét, amikor a szülei halálát említi, amúgy meg főként mosolyogva hallgatom, milyen részleteket osztanak meg egymással utazásról, az életről, a mindennapokról. Mindkét oldalról hallottam már ezeket az információkat többnyire, számomra nem sok új van, leginkább csak elindítottam az egész beszélgetést, most pedig csendben hallgatom és örülök neki, hogy láthatóan már most jól kijönnek. Igazam volt abban, hogy azt feltételeztem, gyorsan meg fogják találni a közös hangot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=881080#post881080][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.08.22. 23:49[/b][/url]

Szerintem az angliai látogatás egy iszonyatosan fontos mérföldkő lesz Máté életében. Így sokkal jobban meg fogja tudni érteni az életünket, szóval nem csupán Gittához kerülhet közelebb, hanem a mi kapcsolatunkat is javíthatja majd. Ha ott leszek, akkor szívesen megmutatok neki néhány érdekes helyet. Nagyon hangulatos pubok vannak arra, ahová tényleg nem csak az alkohol miatt érdemes betérni. Úgyhogy alig várom, hogy ez megvalósuljon. És visszagondolva, tényleg szép ország Anglia. Örülök, hogy ott nőhettem fel, de a gyökereimre is büszke vagyok. Jó érzés visszagondolni a birtokra, a Roxfortra, illetve a továbbképzésemre. Persze mindig furdalt a kíváncsiság, hogy a Bagolykő milyen lehet. Sokat hallottam róla ugye... Mégis, ennek így kellett történnie. Talán egyszer valamilyen mesterképzésre még beiratkozhatok ide. Egyelőre az sem biztos, hogy maradok az országban. Hacsak össze nem jön a polgármesternél az az állás.
Ámulva hallgatom tovább Máté meséjét. Nagyon tetszik, hogy ő is világjáró volt, és sokféle munkát kipróbált. Gondolom emiatt is van ennyire helyén a világnézete, az értékei. Azt hiszem megnyugodhatok, hogy Gitta egy nagyon jó párt talált. Lehet, hogy engem is valahol a közelben fog eltalálni Ámor nyila? Nagyon érdekes lenne, ha a nem túl távoli jövőben egy újabb vacsorán már én mutathatnám be szívem választottját kettejüknek ugyanennél az asztalnál... Ki tudja, mit hoz a jövő, mindenesetre teljesen felvillanyoz a gondolat. Jó hallgatni a történeteit, miközben kanalazom a levest, és megerősítem, hogy tényleg jó a konyha. Még egy olaszos kézmozdulatot is megengedek dicséret gyanánt. Aztán folytatjuk a vacsorát és a beszélgetést, amíg tele nem lesz a pocakom. Tényleg köszönöm nekik, hogy eljöttek a megnyitóra, és hogy aztán Mátét megismerve együtt tölthettük ezt a csodálatos vacsorát. Biztos vagyok benne, hogy külön és együtt is még adódik alkalmunk együtt tölteni az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=881272#post881272][b]Lónyay R. Hargita - 2024.09.06. 20:29[/b][/url]

Nyári szabadságra hivatkozva éppen nincs nyitva a teázó pár napig. Ilyenkor intézzük a bűbájok karbantartását, a leltárt, meg úgy mindenfélét, amit meglehetősen nehézkes lenne megoldani, amikor egymást érik a vendégek. Éppen ezért ideális az alkalom arra is, hogy kitanulmányozzam, pontosan hogyan is kellene megalkotnom illúziókból egy olyan összképet, ami a hely egykori auráját és varázsát hozná vissza egy estére Máté születésnapjára. Az egyik asztalon kiterítettem az összes fotót, amit csak sikerült összegyűjtenem arról, hogyan is nézett ki valamikor ez a hely. A képek mellett pedig Seth-től is segítséget kértem, mert mégiscsak ő rendelkezik a legtöbb tapasztalattal illúziómágia terén, illetve azt is elhiszem, hogy őszinte véleményt kapok tőle. Félreértés ne essék, az öcsém véleménye is érdekel például, de belőle előbb nézem ki azt is, hogy jóindulatúan képes elnézni a hibákat, csak mert a nővére vagyok.
- Kérsz teát? Nemrég kaptunk ízesített roiboszt, és valami hihetetlenül finom a fűszeres epres például - érdeklődöm, miközben a földön térdelve néhány fotót nézegetek éppen, igyekezve alaposan szemügyre venni minden részletet. Ekkora illúziót még sosem alkottam, ha jobban belegondolok, talán ezért is izgulok ennyire rajta. Hamar úgy döntök azonban, hogy töprengés helyett próbálokozom inkább az egyik párnával, ami a kép alapján bársony lehet. Kihúzom magam és odaképzelem a nagyjából negyvenszer negyven centis párnát, aminek aztán puha a tapintása a tenyerem alatt és tényleg bársonyosra sikerül. Elmosolyodom az eredményem. Eddig egy null nekem. - Te jártál itt, amikor még olyan volt a hely, mint a képeken?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=882644#post882644][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.10.07. 20:11[/b][/url]

- Oh, nem is tudom, elég nehézkesen találok olyat, ami ízlik is. A többsége, ahogy Agatha mondja, "kár belém",- morfondírozik. Némileg javult a helyzet tinikora óta, de a korral egyre inkább úgy fest, örökre kávé-párti marad. - Esetleg van fehér teád?- néz fel a polcokra, hátha kiszúr egyet.

Amikor a képek fölé hajolnak, hosszasan tanulmányozza őket, megpróbálva összeegyeztetni emlékeivel a vonalakat. Aztán fel-felpillant, fejben leltárba véve a legszembeötlőbb különbségeket és elkezdi lebontani, mire lenne szerinte szükség az akkori enteriőr visszaállításához.
- Érdemes rétegekben gondolkodnod, mint a díszleteknél. Nehezebb lesz a már létező dolgok mögé helyezni bármit,- javasolja, mert tudja, hogy Gitta nem fest vagy rajzol; a hasonlatait a színházhoz szabja hát. A párnát kedvtelve nézegeti, mert egyébként tökéletes kis bársony textúrát kapott.
- Egy-két alkalommal. Akkortájt mondott fel az előző itt dolgozó illúziómágus, de még hagyott pár érdekes apróságot. Talán valahol azok is segítettek efelé terelni,- hümmög. Már jó rég eszébe sem jutott a Blythe-srác, aki időközben befutott név lett, színházak speciális effektusait, díszleteit tervezi és gyártja. Noha ezen a ponton már nem illik srácként hivatkoznia egy nála alig valamivel idősebb férfira, hümment.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=882691#post882691][b]Fülöp R. Hargita - 2024.10.08. 19:56[/b][/url]

- Persze, most éppen minden van. Tegnap érkezett meg, amit rendeltem, épp csak elpakoltam mindent, mielőtt érkeztél volna - válaszolom mosolyogva, és már fel is pattanok, hogy az egyik közeli polcról levegyek két dobozt is. - Ízesítettet szeretnél vagy csak úgy magában? És kérsz bele valamit? Tejet, cukrot, mézet? - érdeklődöm. Az ízesített aloés, még sosem kóstoltam, de valaki múltkor azt kért volna, ha lett volna, úgyhogy mindenre felkészülve most éppen rendeltem egy dobozzal abból is. Amíg a válaszára várok, a már említett roiboszt is leveszem, és besétálok a pult mögé vizet forralni.
- Ühümm - hümmögök bólogatva, hogy lássa, értem, miről is beszél. Nagyra értékelem a tapasztalatát és a tudását a témában, ahogy azt is, hogy igazán aprólékos, sokat ad a részletekre és mintha mindig a lehető legtökéletesebb eredményre törekedne. Ezért is tőle kértem tanácsot, és nem valaki mástól. - Annyira szeretném amúgy igazán visszaalakítani, csak hát... nem én vagyok a tulajdonos. Szerintem nagyon autentikus hely volt a képekről ítélve, és Máté is mindig olyan lelkesedéssel beszél róla - osztom meg vele a gondolataimat. Ezért is gondoltam egyébként, hogy meglephetném ezzel a születésnapjára, hogy egy estére legalább ez a helyiség olyan legyen, mint amilyennek ő ismerte a helyet. Közben meg már a csészéket szedem elő, hogy leöntsem a teát a vízzel, amikor éppen jó, majd a legközelebbi üres asztalra lebegtetem a csészéket.
- Ó, ez érdekes. Volt olyan is, hogy itt nem dolgozott illúziómágus? Mert most úgy hangzik, mintha mindig lett volna legalább egy, aki talán még a hely varázsához is hozzáadott - állapítom meg körbenézve, és visszaülök a földre. - Bár lehet, hogy erről Mátét is kérdezhetném, mert már gyerekként is ide járt. Az ott ő - mutatom az egyik képet, amin szőke kisgyerek vigyorog fülig érő szájjal.  - Nem is mondtam még... megkérte a kezem nemrég, és én igent mondtam - osztom meg, elmosolyodva, ahogy eszembe jut, és megforgatom az ujjamon a gyűrűt. Még mindig alig hiszem el, hogy a nagymamája odaadta neki.