37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. június 9. 00:11 | Link

Gréta


Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 257
Írta: 2024. június 10. 18:01 | Link

Gitta

A kis teázás alatt elég sok mindenről sikerült beszélgetnünk, az előkészítőbe is nyílt egy kis belátásom, jó volt hallani arról, hogy ilyen sok fiatal foglalkozik a kisdiákokkal. Aztán pletykáltunk erről-arról, sikerült kivesézni a helyi politikai életet is, bár inkább csak felszínesen diskuráltunk róla, hisz én sem nagyon ismertem ezeket az embereket és nem szívesen akartam róluk véleményt nyilvánítani.
- Igen, sajnos az, nehéz ott létezni úgy, hogy tudod, baja van a kicsiknek - vallottam be én is egy sóhajjal, egy Ispotályban sosem volt könnyű dolgozni, viszont az elesett kicsiket mindig jobban a szívemre vettem. - Hú ez jól hangzik, a mesés illusztráció tuti jó műsor - elmosolyodtam, biztos voltam benne, hogy a gyerekek is örülnek, ha Gitta így foglalkozik velük. Ki tudja, egyszer ha épp arra járok, lehet, hogy majd meglesem őket.
Egyik kérdésből a másikba valahogy sikerült gyenge pontra tapintanom, nekem elsőre fel sem tűnt, hogy talán túl indiszkrét lenne a kérdés, viszont láttam Gittán, hogy őt egy picit kellemetlenül érintette. - Jaj ne haragudj, bocsi, hogy ilyeneket kérdezek - kértem azért elnézést, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam, mert tényleg nem akartam őt kellemetlen szituba hozni, aztán inkább kiittam a teámat, hogy addig is elcsöndesedjek. Kérdésére már bólintottam is, nem igazán volt dolgom, így simán belefért ez a kis csere.
- Nem gond, beugrom, lesz rá időm. Remélem, hogy helyre jön Polli nagymamája - jegyeztem meg, miközben felkeltem a helyemről, hogy a kiürült csészémet elöblítsem a csap alatt. - A rendelt áru miatt pedig ne aggódj, ha hozzák, átveszem - mosolyogtam Gittára. - Megyek, egy kicsit összepakolok ott a sarokban, most kihasználom az időt, hogy nincsenek sokan. Te még maradsz? - kíváncsiskodtam, közben egy ronggyal megindultam a teaház távolabbi szegletébe, hogy rendezzem a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. június 20. 22:12 | Link

Gréta


Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. június 22. 22:43 | Link

Ambrus és Máté


A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 23. 19:52 | Link

Gitta és Ambrus


A megnyitóra természetesen kiöltöztem, ahogy azt illik. Sötét nadrág, ing, és az ing fölé a nadrághoz illő mellény. Ez utóbbit csak idefelé jövet hagytam el, az inget pedig kicsit lazábbra gomboltam, az ujjait feltűrtem. Mégiscsak meleg van.
- Nagyon jó képeket készített. Arra gondoltam, hogy amikor megyünk majd Carlosékhoz, vihetnénk nekik ajándékba egyet, vagy kettőt. Kettő is tetszett, ami azt illeti, és mind a kettőt el tudom képzelni hozzájuk. - ugyan amikor elindultak azt mondták, ez csak pár hét lesz, egy kis kikapcsolódás, de aztán meghívtak minket is, és én már tudom, hogy a pár hét az pár hónappá válik, amit talán pár év követ majd. Ismerem az érzést, tudom milyen az, amikor valamibe vagy valakibe úgy beleszeretsz, hogy minden elvedet és elképzelésedet feldobod. Nekik Spanyolország, nekem Lónyay Hargita. Mind a két választással szerencsések vagyunk. Épp nyitom a számat, hogy felhozzam, tudok én megoldást arra, hogy ne legyen annyira egyedül, de akkor olyat mond, amivel teljesen ledöbbent. - Mármint végleg? De nem vagy terhes, ugye? Nem tettem semmi olyat, ami miatt kényszerített befejezésnek kell lennie? - kérdezem előre hajolva, fojtott hangon. Félreértés ne essék, egy babának nagyon örülnék, csak annak nem, ha nem közös döntésre születik, hanem azért, mert óvatlan voltam. Azt nem szeretném. Aggódva figyelem őt, és remélem, hogy nem érti félre. Viszont ezzel mindenképpen fel kell gyorsítanunk a folyamatot és találnom kell egy jó indokot, hogy miért kell hamarosan meglátogatnunk a szüleit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. június 24. 20:47 | Link

Ambrus és Máté


- Tetszik az ötlet. Szerintem Ambrus is szívesen küldene nekik. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, kicsit neheztel Estherre, mert elvett tőle vagy nem is tudom, fura volt pár év a Roxfortban, és az sem segített, hogy ő griffendéles lett, de aztán csak elmúlt ez is - mesélem rövidre fogva, panaszkodni erre amúgy sem szeretnék, hiszen megértem én az öcsémet is, hogy miért érezhette így, és a lényeg úgyis az, hogy ez is megoldódott. Mielőtt azonban ideérne, még jónak látom kihasználni ezt a kis időt kettesben, hogy elmondjam Máténak, szeretném abbahagyni a táncot. Nem tudom, milyen reakcióra számítottam, de nem igazán erre a döbbenetre, és bár nem alaptalan a kérdés, lássuk be, erre sem. Ha így lenne, azt ő tudná meg elsőként, és nem így.
- Igen, végleg, de nem... nem, dehogy, szó sincs róla, nem tettél semmit, és nem vagyok... - válaszolom megrázva a fejem, nem fejezve be a mondatot. Érzem, ahogy lassan elönti a forróság az arcom, miközben megfogom a kezét. - Én csak... majd szeretnék azért egyszer, de nem hiszem, hogy így mondanám el... csak arra jutottam, inkább most hagynám abba... és addig is átvenném például az illemtant Esther helyett inkább... - fejtem ki, mi is vezetett ehhez a döntéshez, inkább a kezét bámulva közben, hátha úgy kevésbé zavarodom bele a gondolataimba, csak a végén pillantok fel. Arról már beszéltünk, hogy előbb-utóbb ki fogok öregedni, pár év kérdése csupán, és őszintén szólva, előbb hagynám abba önszántamból, mielőtt lecserélnének vagy nem maradna más választásom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay E. Ambrus
Független varázsló



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2024. június 27. 23:01 | Link

Gitta és Máté

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. június 29. 23:05 | Link

Gitta és Ambrus


- A lány barátságok amúgy is ilyenek, nem? Hirtelen találsz egy nővért, akivel lehet mindenről beszélgetni, és a fiú testvérek a háttérbe szorulnak. - ez látom legalábbis a gyerekeknél. Teljesen megváltozik a dinamikájuk, és egyből a másik lesz olyan, mint akit születésük óta ismernek, a fiú tesók meg nem lesznek többek, mint idegesítő kis vakarékok. Én egyke voltam, Annát nem szívleltem, ő sem engem, így amikor a nagyszüleimhez költöztem, egyke maradtam. Csak más is vett levegőt a házban. Vagy simán besorolódtam vakaréknak én is.
- Jó, oké, nem mintha ne akarnám, ha nem tervezetten jönne, csak azt hittem, hogy hibáztam. - meg, hogy mindent meg kell gyorsítani, amit jelenleg tervezek. De szerencsére nem, és ennek nagyon örülök. Valószínűleg, ha eljutunk a babázásig, akkor sem lesz minden kiszámolva és megtervezve, csak úgy elkezdjük, aztán had szóljon, jön, amikor jönnie kell. Én nem szeretnék ráfeszülni, sokkal inkább szeretném, ha megoldás születne a kis problémámra, történetesen a vérfarkaskórra. Szeretném, ha tudna esküvőt tervezni, ha lenne időm mindenkitől megkérni a kezét, ha össze tudnánk költözni. Most, hogy Esther elutazott, felmerült bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha ezt elkezdenénk. De elég neki egy sokk egyszerre.
- Szia, mi is csak az előbb értünk ide. - engedem el Gittát, hogy kezet fogjak vele, bár nemrég találkoztunk, mégis, így érzem helyesnek. Látom, hogy zavarban van, ezért segítek kicsit a dolgon és a Gitta melletti székre mutatok. - Kérlek, tudom, hogy most sok kérdést kell feltenned nekem, így jobb, ha szemtől szembe ülünk. - én felkészültem mindenre, őszintén kívánok válaszolni neki. Így hát a kis megemelkedés után visszahelyezkedek és intek a pincérnek. - Természetesen ma én fizetek, neked megnyitód volt, neked pedig neki kell állnod spórolni, ha a tanári fizetésből tervezel megélni. - villantom rá a mosolyomat, remélve, hogy az apró szurkálódás még nem olyan egetrengető. Az előkészítő jobban is fizet szerintem mint más helyek, de azért nem lehet királykategóriás bevételnek mondani a havi keresetet. Én is abból élek, de attól még természetesnek érzem, hogy a mai este végén én fogok fizetni. Meg is érkezik a három étlap és a szokásos kérdés a frissítőkkel kapcsolatban. Én a magam részére uborkás- sárgadinnyés limonádét rendelek és figyelem, hogy a többiek mit kérnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. június 30. 00:03 | Link

Ambrus és Máté


- Nem volt azért az annyira hirtelen, Estherrel együtt nőttem fel, nem is emlékszem olyan időre, amikor nem volt ott nekem, és sose cserélném le senkivel, de azért az öcsém is nagyon fontos, csak kicsit másképp - válaszolom neki, igyekezve vázolni a tényleges helyzetet, mert nem mondom, hogy a következtetése ne lenne igaz, de a magam részéről tényleg igyekeztem nem elhanyagolni az öcsémet sem. Mindig is úgy neveltek amúgy is a szüleink, hogy az számít, hogy mi ott legyünk egymásnak, ha már a rokonságról ez úgy nem igazán mondható el. Vagy nincs is igazán, vagy ha van, nem nagyon ismerjük őket, vagy inkább semennyire sem, ami anya családját illeti. Megosztom vele aztán azt is, hogy abbahagynám a táncot és meglep a reakciója, és máris igyekszem megnyugtatni, hogy nem várok babát.
- Nem hinném, hogy hiba lenne, csak talán korai... meg őszintén... kicsit tartok tőle, hogy ha tovább folytatom a táncot, a végén nem is lesz olyan egyszerű, és... ahogy mondod, tervezetten inkább családot szeretnék, mint még pár évet a színpadon, ki tudja, milyen áron - fejtegetem tovább, miért is döntöttem így, mert nincs kényszerítő tényező mögötte, csupán látok fontosabb dolgokat is ennél az életemben, és felállítottam a magam fontossági sorrendjét. Rámosolygok még, a beszélgetés azonban itt félbe is szakad ebben a témában, hiszen megérkezik végre az öcsém is.
- Sziaaa - köszönök neki lelkesen, és megvárom, amíg kezet fognak, és mielőtt bármit is mondhatnék, Máté már javasolja, hogy üljön csak mellém, hogy lássák egymást, nekem meg így alkalmam nyílik úgy megölelni, amint leül, hogy fel se kelljen kelnem. Ami, lássuk be, igazán ideális, mert jóval alacsonyabb vagyok nála máskülönben.
- Igazán büszke vagyok rád, és nagyon örülök, hogy itt vagy - mondom neki közben széles mosollyal, aztán fejemet kicsit féloldalra döntve pillantok Mátéra.
- De hát te is... csak elmondtam neki is, hogy abbahagynám a táncot. Huh, Jutka néninek kell majd szépen adagolni, anyuék nem hiszem, hogy problémát csinálnának belőle - közlöm az öcsémmel, dióhéjban összefoglalva, hogy mi is a helyzet éppen, természetesen a beszélgetés csak minket érintő részét hanyagolva. - És milyen érzés a rivaldafény? Nagyon jók lettek a képeid. És... mit kértek? Vagyis... ma nem dolgozom, de mindjárt utánanézek, mennyire elfoglaltak, akiknek ma kellene bent lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay E. Ambrus
Független varázsló



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2024. július 1. 00:09 | Link

Gitta és Máté

Erősen megszorítom Máté kezét, és majdnem sikerül neki újból bemutatkoznom, de az utolsó pillanatban sikeresen elharapom a szavakat. Ezerszer hallhatta már a nevem szerintem. A nővéremből kinézem, hogy még a családi fényképalbumot is elmutogatta neki, és csak én indulok hátrányból a ma estére. Ami végre az ünneplésé. Hatalmas kő esett le a szívemről a megnyitó után. A tanáraim nagyon büszkék rám azért, amiért ilyen fiatalon lehetőséget kaptam erre.
Máté hangjában van valami kedvesség. Nagyon megnyugtató számomra, egyből oldódni kezd bennem az izgatottság. Olyan természetességgel magyaráz nekem, mintha nem is idegenek lennénk egymásnak. Azt se tudom megállapítani egyelőre, hogy izgul-e. Irigylem, hogy az ő arca legalább nem piros.
- Jó! - kérése számomra parancs. Esetlenül leülök vele szemben, Gitta mellé. Közben ide-oda kapkodom a fejem, hogy melyikükre is kell néznem. Gitta átölel, én félig felpattanok, és úgy ölelem vissza. Aztán odapillantok Mátéra, hogy eközben engem nézett-e, és hogy milyen arcot vág éppen. Később is elmélyült pillantásokat vetek rá, ha már vele szemben foglaltam helyet. Kihasználom az alkalmat, és tanulmányozni kezdem őt, legalábbis deréktól felfelé, ami az asztaltól is látszik. Megfigyelem a bőrét, a szemeit, a hajszálakat, de még az orra formáját is. Aztán átvándorlok a ruhájára majd végig egészen az ujjai hegyéig, hogy megnézzem, mikor vághatta le a körmeit utoljára.
- Jaj, azért nem akarom, hogy ez egy rendőrségi kihallgatásra hasonlítson - rázom meg a fejem, miközben felkuncogok. - Sokat hallottam már rólad. Jókat. Úgyhogy... ne aggódj - mutatom felé a bal hüvelykujjamat egy kacsintással, bár az se biztos, hogy aggódik. A hangom remeg és rekedt, de remélem, elmúlik hamarosan.
- Tényleg? Nagyon kedves vagy! Köszönöm! - hálálkodom a meghívására, aztán Gittára pillantok, hogy szabad-e elfogadnom. - Szívesen fizetek pedig én is, ha kell - teszem azért hozzá. Kint jobban fizetnek, mint egy magyar előkészítőben. Ezt olvastam az újságokban.
- Köszönöm. Igazán semmiség. Ez még csak nem is egy önálló kiállításom - szerénykedek, miközben lejjebb süllyedek a székben. - Mikor lesz az utolsó fellépésed? Még szeretnélek látni a színpadon, mielőtt visszavonulsz. És szerintem apuék is... De megértem, hogy így döntöttél - ennyi év után tudom, hogy minden művész életében eljön ez a nap. Ebbe nem szólhatok bele.
- Nagyon furcsa érzés volt olvasni a nevemet a képek alatt - árulom el nekik az élményeimet. - Ti esztek levest is? Én gyömbért szeretnék kérni először is. Vagy itt teát kell inni? - teljesen bizonytalanul kérdezek vissza, hogy segítsenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. július 4. 20:40 | Link

Gitta és Ambrus


- Igaz is, nálatok más a helyzet. Mindig elfelejtem, hogy milyen régóta vagytok barátok. - főleg így fura, hogy most nincsenek itt. Szerencsére az elmúlt hetekben sokat megtudtam róla, sőt, volt alkalmam beszélgetni is vele négyszemközt, és nagyon jól esett a támogatása és az, hogy nem ítélt el. Elmondta persze a félelmeit, ahogy azt is, hogy ő ezt nem is titkolja Gitta elől, amiért hálás vagyok, és örülök, hogy én is tudom, hogy mit gondol igazán.
- Ez jól hangzik. A családozás, és akkor mehetünk együtt reggel dolgozni. - vetem fel az ötletet. Tudom, hogy eddig Estherrel volt meg ez a rutinja és talán hiányzik is neki egy kicsit, de ha szeretné, én szívesen lennék a társa a későbbiekben a reggeli kávészerzős kalandokban.
- A jók mindig túlzóak és nem igazak, ha nincs mögöttük rossz is. De a rossznak nem kell nagyon rossznak lennie. És szívesen válaszolok, minden kérdésre. - engem nem zavar, ha kérdez, sőt, szeretem a kérdéseket. Rápillantok Gittára, egy kicsit rajta is marad a tekintetem, és ha véletlenül találkozik az övével a tekintetem, akkor kacsintok egyet. - Nem, a fizetés az én ügyem, csak szerettem volna az elején tisztázni. - ahogy azt is, hogy egyáltalán ne legyen gát bennük, rendeljenek, amit csak szeretnének.
- Jó ötlet. Itt lehetne azon az estén az egész családod. Biztos nagyon különleges hangulata lesz. - főleg, ha addig el tudok intézni mindent, amit elterveztem. Szeretnék igazán emlékezetes estét adni neki, olyat, amit kedvére mesélhet majd a gyermekeinknek a jövőben. - Én is eszek levest. Nagyon érdekesnek találom ezt a fokhagymakrémlevest sajttal. Emlékszem gyerekkoromban a szüleim mindig nevettek, ahogy küzdöttem a sajttal, de nem engedtem, hogy segítsenek. - nosztalgikus élmény, és ahogy Gitta mozdul mellettem, úgy siklik a kezem a combjára, hogy ülve tartsam. - Nem dolgozol. Minden tökéletes lesz úgy is, ha most itt maradsz velünk és élvezed az estét. - elhúzom a kezem, mert nem szeretném korlátozni, de azt sem szeretném, ha ahelyett, hogy itt van velünk, szaladgál, hogy minden tökéletes legyen. - Marketing szempontból lehetne pár képed, amiket egy-egy intézményben helyezel el. Például a rendelőben, a hivatalban, művházban, olyan helyeken, ahol sokan fordulnak meg. Felkelted az érdeklődést, megjegyzik a nevedet, és amikor eljön az első önálló kiállításod, akkor már tudni fogják a neved és kíváncsiak lesznek rád. - én legalábbis ezt csinálnám. Tudom, hogy nem a legkellemesebb a bekuncsorgás, nekem nagy gyakorlatom van benne, de azért a sikert is ismerem, amit okozni tud, és szerintem élvezné. - Jutka néni vérmes asszony?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. július 4. 22:33 | Link

Ambrus és Máté


- Nem is nehéz, főleg most, hogy már nincs itt - válaszolom neki megrázva a fejem kicsit. Ez csak nekem ilyen magától értetődő szerintem amúgy is, hogy Esther tulajdonképpen a lelkem másik fele, és kétlem, hogy ez valaha is változna. Hiányzik is, hogy olyan messze van, már most alig várom, hogy majd valamikor újra láthassam, akár mi utazunk oda, akár ők ide.
- Tökéletes lesz - mondom rámosolyogva. Igazán remekül hangzik, hogy az eddigi ritka alkalmaknál rendszeresebben töltsem vele a reggeleket is. Szeretem, amikor időt töltünk együtt, bármivel töltsük is azt. Közben pedig megérkezik az öcsém is, és máris megrázom a fejem, előbb rá pillantva hitetlenkedve, aztán Ambrusra.
- Nem is szoktam túlozni... - jelentem ki. Ugyan azt sem Ambrus, sem a családom többi tagja nem tudja, hogy vérfarkas, minden más, amit mondtam róla, az a színtiszta igazság. Komolyan gondolom, hogy ő a világ legédesebb vérfarkasa, és igazán szerencsés vagyok, amiért ismerhetem. Találkozik aztán a tekintetünk, és rámosolygok, ahogy rám kacsint.
- Szeretlek - súgom neki aztán közelebb hajolva, és puszit nyomok az arcára. Nem fogunk ezen összeveszni, és igazán kedves dolog tőle amúgy is, legközelebb meg talán majd én főzök, és vacsorázhatunk családiasabb hangulatban a mi nappalinkban. Csak éppen előbb ismerkedjenek össze ők ketten. Szóba kerül aztán az is, hogy meghoztam a magam döntését és az évadzáró egyben az utolsó előadás is lesz, amiben szerepelni szeretnék, és pillanatokon belül beszervezik ketten rá a teljes családom.
- Amúgy is úgy illene, hogy meghívjam őket, úgyhogy nem is igazán találok okot, miért ne tenném. Tényleg jó ötlet. Majd még Estheréknek is küldök egy meghívót azért, mert a főszerepeket meg neki köszönhetem, és valóban különleges lesz - állapítom meg, máris azon töprengve, hogy ugye senkiről sem feledkezem el, akinek még esetleg itt lenne a helye, de a családomon túl - és Esther is oda számít éppen úgy, mint mostanra már Máté is - nem érzem úgy, hogy mások is annyira másoknak is ott lenne a helye, ha nem maguktól jönnek, mert érdekli őket a Vízkereszt, vagy amit akartok története. Mielőtt még rendelnének, én máris indulnék megnézni, mi a helyzet az itt dolgozókkal, de végül mégis a helyemen maradok, miután Máté keze a combomra siklik. Felpillantok rá, majd a szememet forgatva vonom meg picit a vállam.
- Rossz szokás - jelentem ki, és inkább az étlapot kezdem nézegetni, már akaratlanul is kalóriákat számolva közben. Nem is tudom, hogy fogok erről leszokni majd egyszer, bár nem vettem soha véresen komolyan, de nagy általánosságban mégis felmérem mindig, hogy ne lépjem túl a mindennapi keretemet, mint ahogy most is. Vacillálok is, hogy mi fér bele pontosan, amíg ők a levesről beszélgetnek. A sajt például lehet, hogy már sok lenne. Viszont a gombakrémleves nem tűnik rossz ötletnek, aztán majd meglátom a többit, egyelőre inkább azt hallgatom, miről beszélnek. Nem megmondtam én, hogy remekül meglesznek egymással? Alig ismerik egymást tíz perce, máris marketingstratégiát dolgoznak ki.
- Dehogyis, csak néha túl komolyan vesz pár dolgot, a táncot például, mert szerinte arra születtem. Ő korán abbahagyta, kényszerből, és néha az az érzésem, hogy picit rajtam éli ki ezt, de túl fogja élni. Ó, és nemsokára lesz a házassági évfordulójuk Angus bácsival, ugye? Arra akár rá is szervezhetnénk egy látogatást, mert akkor biztosan Londonban lesznek apuék is - Leheletnyit bizonytalanul pillantok Ambrusra, mert nem vagyok annyira jó ezeknek a megjegyzésében, és most nem tudom meglesni a kis listámon, de talán ő jobban emlékszik, hogy mikor is van pontosan. Én csak arra emlékszem, hogy mostanában. Remélem, nem felejtettem el máris, mert attól viszont lehet, hogy tényleg vérmes lesz a nagynéném. Neki az évfordulók nagyon fontosak. Végszóra pedig Ágota is megérkezik az asztalhoz, megkérdezni, mit is kérünk. A magam részéről maradok a gombakrémlevesnél meg egy bodzás limonádénál egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay E. Ambrus
Független varázsló



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2024. július 5. 13:36 | Link

Gitta és Máté

Magam elé nézve rájövök, hogy Máténak teljesen igaza van. Tényleg olyan okos, mint amilyennek képzeltem. Komoly és tapasztalt, ahogy Gitta leírta. Annyira mégsem vakíthatta el őt a rózsaszín köd. Persze még szeretnék vele több időt tölteni, hogy ezt teljes bizonyossággal meg tudjam állapítani.
- Tőlem is kérdezhetsz bármit nyugodtan -  jelentem ki határozottan. Egy kicsit szabadkozom is. Nem úgy képzeltem el a találkozást, mint egy egyoldalú interjút. Remélem, hogy ő is kíváncsi rám, és magától is szól, mert nem is készültem sok kérdéssel. - Igazából nem tudom, van-e bármi, amit Gitta még nem mesélt el rólad - nevetgélek, miközben a szám elé teszem a kezem.
Máté igazi házigazda. Ő is szeretné, hogy jól alakuljon a mai hármas együttlétünk. Amit mond, az úgy is van. Nem csak a fizetéssel, hanem a teendőkkel kapcsolatban is. Tetszik ez a határozottsága, amire alázatosan bólintok egyet.
- Ez jól hangzik. Szerinted itt megengedik az ilyet? Nem tudom, kitől kérhetnék erre engedélyt. Segítenétek a képkiválasztásban? - nézek mindkettőjükre, miután eltűnődök az ötlet megvalósításán. Közben olyan aranyosak ketten, ahogy egymáshoz érnek. Az apró kis mozdulataikkal, amik közül nem is mindent látok, nagyon összeszokott párosnak tűnnek már, pedig nincsenek a valóságban régóta együtt.
A családunk lesz a téma, de közben az étlapot böngészem. Teljesen magam elé állítom, és egészen közel hajolok a betűkhöz, miközben halkan motyogva kiolvasom a kínálatot. Azt hiszem, hogy végül a gyömbér italom mellé húslevest kérek, mert hiányzik a magyar konyha. Annyira elmerülök magamban, hogy először ki se hallom Gitta bizonytalan visszakérdezését. Ijedten lecsapom az étlapot az asztalra, és próbálom összeszedni a választ.
- Én jól kijövök Jutka néniékkel. Náluk is lakom-laktam egy darabig - szólok közbe. - Iigen-igen. Júliusban valahogy. Nem tudom még, hogy elutaznak-e valahová, de örülnék, ha tudunk majd találkozni - vágom ki magam a helyzetből, és aztán én is rendelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. július 5. 21:28 | Link

Gitta és Ambrus


Biccentek felé egyet, hogy mindenképpen kérdezni fogok én is tőle, de nem szeretném rögtön az elején letámadni, ahogy bedobni azt a valamit, amiről úgy vélem, hogy Gitta még nem beszélt róla. - Hamarosan látjátok egymást. - már megbeszéltük, hogy megyünk, csupán csak két időpont között kell döntenünk, amikor pedig megvan az is, akkor nincs más vissza, mint előre. Aztán, remélhetőleg ők is jönnek majd.
- Szeretlek. - súgom neki vissza, mert arra inkább nem reagálok, hogy szokott túlozni. Túlságosan kedves velem és túl tökéletes nekem, mégis képtelen vagyok engedni az önzőségemből, hogy nem akarom őt elengedni, vagy azt, hogy mással legyen. Gitta a legcsodálatosabb lány, akivel találkoztam, és ő az, aki miatt minden erőmmel az élet mellett fogok voksolni hónapról hónapra.
- Szerintem simán megengedik és naná, hogy segítünk. Amúgy is szerettünk volna képet kérni, mert meglátogatjuk valamikor Estheréket Spanyolországban, és vinnénk nekik ajándékot. Én a polgármesternél lakom most, megkérdezhetem tőle, hogy mi ennek a módja. - ez csak most jut eszembe, de alapvetően egy jó közlés arra is, hogy amíg nem ismerkedtem meg a családdal, addig nem költöztem be Gittához sem. Nekem fontosak a hagyományok, ezért is szeretnék mindent ennek megfelelően csinálni. - Szóval, akkor a szemében én leszek a kényszer? Jól hangzik. - vigyorodom el szélesen, mert legyünk őszinték, nagy gyakorlatom van már abban, hogy miként legyek roppant mód kényszer helyzeteket szülő idős embereknél. Nem én kényszerítem őket, hanem ők kényszerítik magukat, úgyhogy az egészben van valami egészen morbid móka is. Mint abban, ahogy Gitta fel szeretne állni és mégis a helyén marad. Nem szeretném, ha mindig csak a munkára koncentrálna, még ha olyan helyen is vagyunk. Hárommal arrébb például látom, hogy Pinty Eszter Barbara az ikertestvérét Pinty Kincső Csengét csúfolja ki, mégsem megyek oda, hogy megmagyarázzam neki, miért nem helyes amit tesz. Okkal vannak külön osztályban, Eszter sokszor nem bírja tartani a határokat és bánt meg mindenkit maga körül. Két napja azonban volt egy törés, amikor a kis Álmosi Dóri lefejelte Esztert, és bár nem mondhatok ilyet, de azért büszke vagyok rá, hogy kiállt magáért, még ha nem is jó módszerrel. Rendelek én is, maradok a választott levesnél és egy epres limonádénál. Amikor a lány már távol van, akkor hátradőlök és szusszanva rápillantok Gittára, majd vissza Amdrusra. - Vérfarkas vagyok. Ez elképzelhető, hogy úk információ.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. július 5. 22:28 | Link

Ambrus és Máté


Előbb-utóbb biztosan elutazunk Spanyolországba is. Egy halvány mosollyal az arcomon bólintok én is felé. Úgy érzem abból, ahogyan Esther válaszaiból leszűrni sikerül, hogy tovább fog ott ragadni, mint tervezte eredetileg. Szerencsésnek érzem magam, amiért Máté családja itt van, az enyém meg egyébként is olyan helyen él, ahol ott ragadni nem igazán tudunk, így előbb-utóbb fel fogom vetni, hogy maradjon állandóra, ne csak néhány éjszakára ott aludni, főleg, ha igazam lesz. Örülök neki, hogy Esther is megtalálta amúgy a szerelmet, szerintem igazán ideje volt már, főleg egy olyan család mellett, mint a Krise-ok, akiket a legkevésbé sem szeretek, szerintem egyáltalán nem alaptalanul. Anyuék kedvéért persze elviselem őket, de ennyi, és tényleg kevés embert szoktam nem kedvelni, ami azért sokat elmond róluk. Rámosolygok aztán Mátéra. Örülök, hogy itt maradt, és nem utazott tovább. Úgy érzem, sikerült megtalálnom a lelkitársamat, aki akkor is itt lesz, amikor Esther nem tud, és ez mégiscsak másféle kapocs amúgy is. Nagyon más. Kicsit talán még bele is pirulok a gondolatba, de remélhetőleg ezt egyikük sem veszi észre, miközben kitartóan böngészem az étlapot, amíg ők marketingről beszélgetnek. összefoglalom aztán röviden, hogy milyen is Jutka néni, és Máté megállapítását hallva azonnal megrázom a fejem.
- Dehogyis... ez az én döntésem. Ő meg anyagi okokból kényszerült abbahagyni az egészet, de... nincs gyereke, biztos vagyok benne, hogy minket tekint annak - válaszolom, amint az öcsém kifejtette, hogy ő meg ott lakik még mindig főleg. Azt is megerősíti, hogy nem emlékszem annyira rosszul, mostanság van az a házassági évforduló, amire talán érdemes lenne rászervezni egy hazalátogatást. - Még mindig egyedül döntöttem így amúgy, igazán nem kényszerítesz semmire az égvilágon - jelentem ki, Máté felé fordulva.
- És ezt Jutka néni is meg fogja érteni, még ha nem is azonnal - teszem még hozzá, rámosolyogva, hiszen igazán nem kényszerít semmire. Én aggódom azon, hogy ha tovább húzom, talán még kisebb lenne az esélye, hogy egyszer gyerekünk is legyen, márpedig azt jobban szeretném. Ha Esther nem vonul vissza és kerülök én a reflektorfénybe a kórusból, amúgy is abbahagytam volna már korábban is, ha rajtam múlik. Megérkezik aztán Ágota felvenni a rendelést, majd amint távozik a feljegyzett dolgokkal, Máté kimondja az egyetlen dolgot, amit nem meséltem el róla még a családomnak. Csak Esthernek sikerült kinyögnöm, és még amiatt is bűntudatom volt kicsit, hiszen nem az én titkom. Ösztönösen is a keze után nyúlok. Nem tudom, erre mit reagál majd az öcsém, csak remélem, hogy semmi rosszat. Egy dolgot azért már így két holdtölte után el tudok mondani, hát ki is mondom, hiszen tudok erről, és ennek tudatában is bármikor őt választanám. - De a világ legédesebb vérfarkasa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lónyay E. Ambrus
Független varázsló



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2024. július 6. 20:36 | Link

Gitta és Máté

Amíg ők egymással beszélgetnek, addig körbeforgatom a fejem. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mások mit kértek, így pedig hátha láthatom az asztalokon az ételeket. Ettől korogni kezd a gyomrom. Eszembe jut, hogy milyen rég ettem valami rendeset. Ami azt illeti, eléggé meg is szomjaztam már. Bőven túlléptem a napi átlagos beszédmennyiségem, miután fogadnom kellett pár gratulációt a művelődési házban. Szép helyen vagyunk, nagyon tetszik a hely varázsa. Mondjuk azokat a pillangókat még nem vettem eléggé szemügyre. Majd talán a vacsora után lehetőségem lesz rá.
- Ajándékba? - nyúlok az arcomhoz a megilletődöttségtől. Ezt nem gondoltam volna. Biztos, hogy az én képeim erre a legalkalmasabbak? Ezt már inkább nem kérdezem meg tőlük hangosan. Ha Máté ötlete volt, akkor már most belopta magát a szívembe, hogy ilyen figyelmes. Ez igazán nagy elismerés egy kezdő fotósnak. Már csak azon kell izgulnom, hogy Estheréknek is tetsszen, és nem csak az alkotó kivolta miatt. Egy csapásra megértem, hogy miért mondta ezt a lehetőséget a hirdetésről Gitta. Mivel Máté is felajánlja, már magabiztosabban megyek bele, de nem akarom, hogy csalódjak egy esetleges elutasítástól.
- Nagyon hálás lennék - nézek vissza Mátéra csillogó szemekkel. Azt hiszem, hogy a mai napom nagyon eredményes. Kiállításmegnyitóm volt, megismertem Mátét, és lehet, hogy munkaügyben is jó irányba fordulnak a dolgok. Egyre izgatottabb vagyok az est további részét illetően. Amiatt pláne, hogy Máté mit fog tőlem kérdezni, amivel esetleg zavarba hozhat. Elég őszintének tartom magam. Titkaim se sok van. Inkább unalmas vagyok, akivel nem sok minden történik. Az utazásokról beszélhetek leginkább. De ott sem én vagyok érdekes, hanem a táj, amit láttam. Akkor olyan lennék, mint egy turistáknak írt hangoskönyv. Még mindig jobb, mintha a magánéletemben turkálnának. Amire eddig nem sokat áldoztam hozzáteszem.
A rendelés után tűkön ülve várom a limonádét. Kiszáradt a szám. Máté mély levegőt vesz, majd előbb Gittára, aztán rám néz, szemöldököm pedig felszalad. Aztán leesik az állam. Mármint szó szerint eltátom a szám, és még egy kicsit hátra is hőkölök a székemben. Sajnos nem vagyok jó az érzéseim elrejtésében. Nem nagyon kellett még senki elől olyan nagyon, mert ritkán mozgok emberek között. Akaratlanul is a nővéremre nézek, amolyan "ez most tényleg igaz?" nézéssel, és láthatóan nagyon össze vagyok zavarodva. Érzem, hogy elsápadok a csendben, ami hosszú pillanatokig körülvesz engem. Amíg Gitta meg nem szólal, és egy kicsit oldja a légkört.
- Hát... ez... új - szuszakolom ki magamból a szavakat egyesével. Nagy nehezen. - Akkor ez olyan, mint a könyvekben? - kérdezem teljesen komolyan, de nem merek rájuk nézni, hanem csak az asztalra előttem. Nem nagyon volt még vérfarkassal dolgom eddig. Nem ennyire közvetlenül. Meghozzák közben a két limonádét és a gyömbért. Már nagyon kellett. Sietve a poharamért nyúlok, és hangos gluggyogással egy szuszra kiiszom a tartalmát.
- Kaphatok még egyet? - pislogok, majd büfögök magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Máté
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Farkaskölyök
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 69
Írta: 2024. július 13. 09:04 | Link

Gitta és Ambrus


- Ajándékba. - erősítem meg, mivel tényleg nagyon szép képek és szerintem egyáltalán nem lenne rossz, ha lenne valami nem csak spanyol is az életükben. Persze gyönyörű képeket küldtek, olyanokat, hogy szinte érzi az ember a nap melegét, és pont ezért érzem azt, hogy jó lenne adni nekik valami mást. Furcsa a távolság, hogy nincsenek itt, de nem mennék utánuk. Bogolyfalva egy olyan hely, ahol szívesen élnék hosszabban és alapítanék akár családot is. Tudom, hogy vannak a múltamban rossz pillanatok, de ezeken teljes mértékben túl tudok lendülni, sőt, ahogy lenni szokott, az idő megszépít mindent, és azt hiszem, már el is kezdte.
- Akkor vedd elintézettnek. - Adam jó ember, biztos, hogy nyitott lenne ilyesmire. Láttam már, hogy másokat is felkarol. Ingyen adja például a nyugdíjasoknak a művház egyik termét, hogy tornázzanak, minden szerdán ötkor. Komolyan, a múltkor három napig süteményt ettünk, mert olyan hálásak voltak a nénik, hogy mindenki sütött. Szerintem azóta is cukorsokkban szenvedek. De megérte, most is újracsinálnám. Bólogatok párat Jutka nénire, aki eddig még nem szerepelt a beszélgetéseinkbe, és mivel egy gyermektelen nő, aki gondoskodik róluk és sajátjaiként szereti őket, úgy gondolom, hogy mindenképpen azok között kell lennie, akik ott vannak annál az utolsó táncnál és akik jelen vannak akkor, amikor a tervezett nagy kérdést fel szeretném vetni. Már, ha egyáltalán nem egy temetésen találkozunk először, látva szerencsétlen fiú arcát a vérfarkasságra. Itt kellene nyílván nevetnem, és azt mondani, hogy csak vicc volt, de hát ugye ez nem igazán lenne valóságos. Helyette inkább nyugodtan várom, hogy megeméssze a dolgot.
- Nem igazán vágyok cukros nagymamák és piros köpenyes kiskorúak húsára. - ingatom meg a fejem, mert ennyi vicc talán belefér még. Talán, de inkább köhintek egyet és komolyra fordítom a szót. - Teliholdkor átváltozom és az erdőt járom. De tudatomnál vagyok. A farkasölő miatt. Jelenleg egészen jól emlékszem az ilyen éjszakáimra. Másnap fáradt vagyok, sokat alszom és éhes, szóval jó egy napig csak eszek és alszok. De minden más napom normális, emberi. - az emberi szót talán kicsit megnyomom, nem szándékosan, ösztönszerűen. - Olyan, mintha minden hónapban egyszer kimaradnék éjszakára. Csak nem nőzök és nem ölök. Többnyire nyulakat kergetek, de ők sem haltak még ebbe bele. Az erdőt járom és a holdat vonyítom. Nyilván nem veszélytelen a dolog, de szerencsére a kastélyban és a faluban is nagyon odafigyelnek arra, hogy ezen az éjszakán senki ne legyen kint, senkinek se essen baja. - szívesen válaszolok a kérdéseire és nem bánom őket, főleg, ha ez által meggyőződhet arról, hogy nem vagyok rossz választás a nővérének. - Az előkészítő igazgatója is tudja, és nem volt ellene kifogása, hogy tanítsak. Nem titkolom, mert úgy vélem, ez egy fontos dolog, fontos, hogy beszéljünk róla és megértsük egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lónyay R. Hargita
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Gitta | Dzsidzsi
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 237
Írta: 2024. július 16. 14:33 | Link

Ambrus és Máté


- Szerintem is tetszeni fog nekik. Esther amúgy is dicsérte már a képeidet - jegyzem meg én is, hiszen nem is igazán értem, miért lepi meg ez az öcsémet. Tudom, hogy az én véleményem kevésbé fajsúlyos, hiszen a nővére vagyok, és nekem dolgom támogatni, de ettől még nagyon is őszintén mondom, hogy tehetséges. Természetesen mindig is büszke voltam rá, mint az öcsémre, de ha nem lenne az öcsém, akkor is ugyanígy vélekednék a képeiről, mint ahogy most teszem. A szívószállal megkavargatom aztán a frissen készült és éppen kihozott limonádém addig is, amíg ők marketingről beszélgetnek, ami jót tenne Ambrus karrierjének, végül pedig Máté megosztja a maga titkát, amit én azért nem mondtam el még a családomnak, mert nem az enyém. Rajta áll, hogy mikor szeretné megosztani, vagy éppen hogyan, ha szeretné, én úgyis tudom, hogy bárhogyan is dönt, én mellette maradok. Esthernek ugyan sikerült elárulnom egyébként, mielőtt ő mondhatta volna el, és azóta csak még jobban tartom magam ahhoz, hogy bárki, akinek tudnia kellene akármilyen okból is, az tőle tudja meg, ne tőlem. Rámosolygok aztán, amikor viccelődik, és megfogom a kezét. Nem hiszem, hogy ne lett volna elég egyértelmű az öcsémnek, hogy azt gondolom, Máté ezzel együtt is tökéletes nekem, de ha mégsem, hát ez is csak azt mutatja, hogy ahogy anyu aput választotta, én meg Mátét választanám bármikor, mert igazán szeretem. Esther is csak azon aggódott, hogy a várható élettartama egy vérfarkasnak rövidebb, mint valakinek, aki nem ezzel a kórral él, de még bőven feltalálhatnak valami bájitalt amúgy is erre is, hiszen napról napra fejlődik a tudomány.  Az pedig igazán semmiség, hogy havi egyszer átvirrasztok egy éjszakát, amíg vissza nem tér az erdőből és nem tudom, hogy még mindig egyben van. Mesél közben az öcsémnek is arról, hogy milyen ezzel élni, én meg most csak csendben iszogatom a limonádém, hol Mátéra, ahol Ambrusra pillantva. Nem kételkedem azért abban, hogy az öcsém megérti, hogy ezzel együtt szeretem Mátét, és úgy vélem, hogy a szüleim is el fogják ezt fogadni. Nem veszélyes rám és tényleg kedves, segítőkész, figyelmes, odaadó, egy igazi szőke herceg, akit imádnak a gyerekek is, és akivel én meg teljes mértékben boldog vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed