A Pillangó-varázs visszanyerte eredeti pompáját és varázsát. Az ajtón belépve barátságos előtér és váró fogadja a vendégeket, ahol igénybe vehetik a ruhatárat. A pálcákat is itt lehet leadni megőrzésre távozásig, díjtalanul. A leadott tulajdonokat egy mágikus védelemmel ellátott tárolóban tartják, mely csak a visszaadott kulccsal nyitható. Ezzel őrzik a személyi tulajdont és biztosítják, hogy jó kezekben van.
A leadást követően a szemközti boltíven át egyenesen a teaház és étterem belsejébe sétálhat a vendég, ahol az ablakokat függönyök takarják, a világítást pedig megbűvölt gyertyák biztosítják, miközben mindenfele valóságosnak tetsző illúzió-pillangók repkednek. A bútorzat a teázó részen stílusában nem egységes, így mindenki ízlése és óhaja szerint telepedhet kényelmes párnára, puffra vagy éppen karosszékbe, nagyobb társaságok részére pedig még kanapé és pad is akad. Minden darab egyedi úgy az ülőalkalmatosságokból, mint az asztalokból. Az étkészletek, bögrék és porcelán teáscsészék is sokszínűek és különböző formájúak, bár azokból azért akad teljes készlet, ha éppen egy egész társaságnak kellene teríteni. Akadnak félreeső zugok is, ahová a több nyugalomra és magányra vágyó vendégek behúzódhatnak.

A teaház nevéhez méltó módon rengeteg teával szolgál vendégei számára. Megtalálható itt minden, óhajtson az ide betérő zöld, fekete, fehér, rooibos, gyümölcs- vagy éppen gyógynövény-teát, a nyár folyamán még jeges teát is lehet kérni. A kínálatban minden héten más tea-különlegesség kap kiemelt helyet a ház ajánlataként, ami mellé minden vendég ajándékba kapja a teaház különleges, pillangó alakú sütemény-specialitását is. A sütemény, ha nem esszük meg, egy idő után szárnyra kel és elrepül.

Az étterem konyháját is érdemes kipróbálni. Választani főként a magyar konyha specialitásai közül lehet, mint a marhapörkölt tarhonyával, sztrapacska, túrós csusza, gulyásleves, rántott hús, alkalmanként halászlé, stb. A valami könnyedebb ennivalóra vágyóknak pedig akadnak saláták, zöldség- és krémlevesek, a válogatósabb gyerekek kedvéért pedig sült krumplit, csirkefalatokat és paradicsomos tésztát is lehet kérni. Igazi piros-fehér kockás abroszokkal borított fából faragott asztalok és székek várják a vendégeket. Két-, négy-, hat-, nyolc- és tízszemélyes elrendezéssel, a két kisebből négy, míg a nagyobb létszámokból egy-egy áll rendelkezésre. Azonban igény esetén minden mozgatható és átrendezhető. Itt az étkészletek egységesek, pillangó mintázattal, mely nem csak a tányérokon, de poharakon és evőeszközökön is visszaköszönön. A magyar konyha mellett a jövőben terveznek az új tulajdonosok a nemzetközi konyhák felé is nyitni, hiszen a több kultúrát magában foglaló Bogolyfalván szeretnék, ha mindenki otthon érezné magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879986#post879986][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.06.27. 23:01[/b][/url]

Túlvagyok életem első kiállításmegnyitóján! Sajnos még nem kizárólag az én képeimet lehet megtekinteni rajta, de már az is elég nagy szó, hogy beválogattak belőlük néhányat. A tárlat a "Természet varázsa" címet viseli, és mágikus fényképeket mutat be. A legutóbbi, dél-amerikai utam során készült fotókból válogatott a zsűri a fiatal felnőtt kategóriában. Nagyon örülök, hogy ez a kis varázslótelepülés lehetőséget adott erre, hiszen Angliában is jól mutat, hogy gyűjtök egy kis nemzetközi elismerést. Nagyon izgultam a beszédek során, de nekem nem nagyon kellett szerepelnem. Megtapsoltak, és pár mondatot mondtam az utazásaimról, mert nem mindenki tudott eljönni az alkotók közül, és gondolom ki kellett tölteni az időt valamivel. Az előkészítő iskola néhány diákja is szavalt aztán, majd egy kis állófogadás keretében az a néhány tucat ember megnézte a képeket. Zömük egyébként nyugdíjas boszorkány volt. De nem is arra számítottam, hogy ez a fiatalokat szólítja meg. Kíváncsi leszek, mit írnak majd a vendégkönyvbe. Az est másik fénypontja, hogy végre megismerhetem Mátét. Már nagyon kíváncsi voltam rá. Amint kiszúrtam Gittát, egyből tudtam, hogy valószínűleg a mellette álló fiúról beszélt nekem eddig olyan sokat. Amikor volt egy kis holtidő, akkor odamentem hozzájuk, kezet szorítottam vele, és kissé rekedtes, remegő hangon, de bemutatkoztam neki. Szerencsére Gitta jelenlétében kevésbé izgultam. Kicsit fura még nekem, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, így olyan volt, mintha a bátyám lenne, vagy egy fiatal nagybácsi. Még kellett egy kicsit tevékenykednem a szervezők körül, ezért előre engedtem őket. Legalább nem bukjuk el az asztalfoglalást. Tudom, hogy a nővérem mindenről gondoskodott, és azt akarja, hogy ez egy tökéletes este legyen. Miután megvagyok mindennel, megérkezem az étterembe a fehér ingemben és a világos szövetnadrágomban.
- Sziasztok! - köszönök nekik. - Remélem, nem rosszkor. Csak most tudtam eljönni - magyarázkodom fülig vörösen. Ahogy fogják egymás kezét, lehet, valami fontosról beszéltek éppen. Kínosan elmosolyodom. Máris jön az első dilemma. Melyik oldalra üljek le? Máté mellé, vagy Gitta mellé? Leblokkolok, és tanácstalanul a testvéremre nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880072#post880072][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.01. 00:09[/b][/url]

Erősen megszorítom Máté kezét, és majdnem sikerül neki újból bemutatkoznom, de az utolsó pillanatban sikeresen elharapom a szavakat. Ezerszer hallhatta már a nevem szerintem. A nővéremből kinézem, hogy még a családi fényképalbumot is elmutogatta neki, és csak én indulok hátrányból a ma estére. Ami végre az ünneplésé. Hatalmas kő esett le a szívemről a megnyitó után. A tanáraim nagyon büszkék rám azért, amiért ilyen fiatalon lehetőséget kaptam erre.
Máté hangjában van valami kedvesség. Nagyon megnyugtató számomra, egyből oldódni kezd bennem az izgatottság. Olyan természetességgel magyaráz nekem, mintha nem is idegenek lennénk egymásnak. Azt se tudom megállapítani egyelőre, hogy izgul-e. Irigylem, hogy az ő arca legalább nem piros.
- Jó! - kérése számomra parancs. Esetlenül leülök vele szemben, Gitta mellé. Közben ide-oda kapkodom a fejem, hogy melyikükre is kell néznem. Gitta átölel, én félig felpattanok, és úgy ölelem vissza. Aztán odapillantok Mátéra, hogy eközben engem nézett-e, és hogy milyen arcot vág éppen. Később is elmélyült pillantásokat vetek rá, ha már vele szemben foglaltam helyet. Kihasználom az alkalmat, és tanulmányozni kezdem őt, legalábbis deréktól felfelé, ami az asztaltól is látszik. Megfigyelem a bőrét, a szemeit, a hajszálakat, de még az orra formáját is. Aztán átvándorlok a ruhájára majd végig egészen az ujjai hegyéig, hogy megnézzem, mikor vághatta le a körmeit utoljára.
- Jaj, azért nem akarom, hogy ez egy rendőrségi kihallgatásra hasonlítson - rázom meg a fejem, miközben felkuncogok. - Sokat hallottam már rólad. Jókat. Úgyhogy... ne aggódj - mutatom felé a bal hüvelykujjamat egy kacsintással, bár az se biztos, hogy aggódik. A hangom remeg és rekedt, de remélem, elmúlik hamarosan.
- Tényleg? Nagyon kedves vagy! Köszönöm! - hálálkodom a meghívására, aztán Gittára pillantok, hogy szabad-e elfogadnom. - Szívesen fizetek pedig én is, ha kell - teszem azért hozzá. Kint jobban fizetnek, mint egy magyar előkészítőben. Ezt olvastam az újságokban.
- Köszönöm. Igazán semmiség. Ez még csak nem is egy önálló kiállításom - szerénykedek, miközben lejjebb süllyedek a székben. - Mikor lesz az utolsó fellépésed? Még szeretnélek látni a színpadon, mielőtt visszavonulsz. És szerintem apuék is... De megértem, hogy így döntöttél - ennyi év után tudom, hogy minden művész életében eljön ez a nap. Ebbe nem szólhatok bele.
- Nagyon furcsa érzés volt olvasni a nevemet a képek alatt - árulom el nekik az élményeimet. - Ti esztek levest is? Én gyömbért szeretnék kérni először is. Vagy itt teát kell inni? - teljesen bizonytalanul kérdezek vissza, hogy segítsenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880165#post880165][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.05. 13:36[/b][/url]

Magam elé nézve rájövök, hogy Máténak teljesen igaza van. Tényleg olyan okos, mint amilyennek képzeltem. Komoly és tapasztalt, ahogy Gitta leírta. Annyira mégsem vakíthatta el őt a rózsaszín köd. Persze még szeretnék vele több időt tölteni, hogy ezt teljes bizonyossággal meg tudjam állapítani.
- Tőlem is kérdezhetsz bármit nyugodtan -  jelentem ki határozottan. Egy kicsit szabadkozom is. Nem úgy képzeltem el a találkozást, mint egy egyoldalú interjút. Remélem, hogy ő is kíváncsi rám, és magától is szól, mert nem is készültem sok kérdéssel. - Igazából nem tudom, van-e bármi, amit Gitta még nem mesélt el rólad - nevetgélek, miközben a szám elé teszem a kezem.
Máté igazi házigazda. Ő is szeretné, hogy jól alakuljon a mai hármas együttlétünk. Amit mond, az úgy is van. Nem csak a fizetéssel, hanem a teendőkkel kapcsolatban is. Tetszik ez a határozottsága, amire alázatosan bólintok egyet.
- Ez jól hangzik. Szerinted itt megengedik az ilyet? Nem tudom, kitől kérhetnék erre engedélyt. Segítenétek a képkiválasztásban? - nézek mindkettőjükre, miután eltűnődök az ötlet megvalósításán. Közben olyan aranyosak ketten, ahogy egymáshoz érnek. Az apró kis mozdulataikkal, amik közül nem is mindent látok, nagyon összeszokott párosnak tűnnek már, pedig nincsenek a valóságban régóta együtt.
A családunk lesz a téma, de közben az étlapot böngészem. Teljesen magam elé állítom, és egészen közel hajolok a betűkhöz, miközben halkan motyogva kiolvasom a kínálatot. Azt hiszem, hogy végül a gyömbér italom mellé húslevest kérek, mert hiányzik a magyar konyha. Annyira elmerülök magamban, hogy először ki se hallom Gitta bizonytalan visszakérdezését. Ijedten lecsapom az étlapot az asztalra, és próbálom összeszedni a választ.
- Én jól kijövök Jutka néniékkel. Náluk is lakom-laktam egy darabig - szólok közbe. - Iigen-igen. Júliusban valahogy. Nem tudom még, hogy elutaznak-e valahová, de örülnék, ha tudunk majd találkozni - vágom ki magam a helyzetből, és aztán én is rendelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880192#post880192][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.06. 20:36[/b][/url]

Amíg ők egymással beszélgetnek, addig körbeforgatom a fejem. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mások mit kértek, így pedig hátha láthatom az asztalokon az ételeket. Ettől korogni kezd a gyomrom. Eszembe jut, hogy milyen rég ettem valami rendeset. Ami azt illeti, eléggé meg is szomjaztam már. Bőven túlléptem a napi átlagos beszédmennyiségem, miután fogadnom kellett pár gratulációt a művelődési házban. Szép helyen vagyunk, nagyon tetszik a hely varázsa. Mondjuk azokat a pillangókat még nem vettem eléggé szemügyre. Majd talán a vacsora után lehetőségem lesz rá.
- Ajándékba? - nyúlok az arcomhoz a megilletődöttségtől. Ezt nem gondoltam volna. Biztos, hogy az én képeim erre a legalkalmasabbak? Ezt már inkább nem kérdezem meg tőlük hangosan. Ha Máté ötlete volt, akkor már most belopta magát a szívembe, hogy ilyen figyelmes. Ez igazán nagy elismerés egy kezdő fotósnak. Már csak azon kell izgulnom, hogy Estheréknek is tetsszen, és nem csak az alkotó kivolta miatt. Egy csapásra megértem, hogy miért mondta ezt a lehetőséget a hirdetésről Gitta. Mivel Máté is felajánlja, már magabiztosabban megyek bele, de nem akarom, hogy csalódjak egy esetleges elutasítástól.
- Nagyon hálás lennék - nézek vissza Mátéra csillogó szemekkel. Azt hiszem, hogy a mai napom nagyon eredményes. Kiállításmegnyitóm volt, megismertem Mátét, és lehet, hogy munkaügyben is jó irányba fordulnak a dolgok. Egyre izgatottabb vagyok az est további részét illetően. Amiatt pláne, hogy Máté mit fog tőlem kérdezni, amivel esetleg zavarba hozhat. Elég őszintének tartom magam. Titkaim se sok van. Inkább unalmas vagyok, akivel nem sok minden történik. Az utazásokról beszélhetek leginkább. De ott sem én vagyok érdekes, hanem a táj, amit láttam. Akkor olyan lennék, mint egy turistáknak írt hangoskönyv. Még mindig jobb, mintha a magánéletemben turkálnának. Amire eddig nem sokat áldoztam hozzáteszem.
A rendelés után tűkön ülve várom a limonádét. Kiszáradt a szám. Máté mély levegőt vesz, majd előbb Gittára, aztán rám néz, szemöldököm pedig felszalad. Aztán leesik az állam. Mármint szó szerint eltátom a szám, és még egy kicsit hátra is hőkölök a székemben. Sajnos nem vagyok jó az érzéseim elrejtésében. Nem nagyon kellett még senki elől olyan nagyon, mert ritkán mozgok emberek között. Akaratlanul is a nővéremre nézek, amolyan "ez most tényleg igaz?" nézéssel, és láthatóan nagyon össze vagyok zavarodva. Érzem, hogy elsápadok a csendben, ami hosszú pillanatokig körülvesz engem. Amíg Gitta meg nem szólal, és egy kicsit oldja a légkört.
- Hát... ez... új - szuszakolom ki magamból a szavakat egyesével. Nagy nehezen. - Akkor ez olyan, mint a könyvekben? - kérdezem teljesen komolyan, de nem merek rájuk nézni, hanem csak az asztalra előttem. Nem nagyon volt még vérfarkassal dolgom eddig. Nem ennyire közvetlenül. Meghozzák közben a két limonádét és a gyömbért. Már nagyon kellett. Sietve a poharamért nyúlok, és hangos gluggyogással egy szuszra kiiszom a tartalmát.
- Kaphatok még egyet? - pislogok, majd büfögök magamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880617#post880617][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.07.25. 00:39[/b][/url]

Nagyon jólesik, hogy gondolnak rám, és hogy mindketten megdicsérnek abban, amit csinálok. Féltem, hogy Máténak kevésbé fognak tetszeni a fotóim, hiszen ő egy kicsit még külsős, úgymond kritikus szemmel tekinthet a képekre. Szerencsére viszont jól alakul eddig a beszélgetés. A munka szempontjából is bizakodó vagyok. Még nem szeretném magam teljesen beleélni, de már félig sikerült. Sajnos könnyen elvisznek az érzelmeim, ha nem vigyázok. Viszont addig egy csomó kérdést el kell döntenem. A technikai részéről nem is beszélve. Hiszen ha állást kapok a faluban, akkor egy ideig Magyarországon lenne célszerű élnem. Gitta nem bánná, de ez elsősorban az ő életük, a saját kis világuk, nem tudom, mekkora szerepet szánnak nekem. Nem feltétlenül ide kell, hogy kössön a sorsom. De ha lesz még lehetőségem továbbra is utazni, akkor elgondolkodom rajta.
- Anyáék tudnak róla? - egy nagyon picit lehet, hogy számonkérőnek hangzik a stílusom, de rögtön Gitta felé kapom a tekintetem, és értetlenül pislogok rá. Kíváncsi vagyok, hogy ők mit szóltak ahhoz, hogy Máté vérfarkas, ha igen. És arra is, hogy mikor fogják megtudni. Lehet, hogy csak az első személyes találkozásnál. Viszont nem szeretném, ha Máté azt hinné, hogy félek tőle, és hogy bajom lenne vele. Eddig nagyon szimpatikus volt számomra. Gitta viszont lehet, hogy elfogult, hiszen szerelmes a srácba, így pedig rám hárul a felelősség, hogy felmérjem a valós állapotokat. Ami a rózsaszín ködön kívül helyezkedik el. Ehhez még időre van szükségem.
- Értem. Köszönöm szépen, hogy elmondtad nekem. Nem szerettelek volna megijeszteni a reakciómmal, csak egy kicsit váratlanul ért. Egyáltalán nem számítottam rá - tördelem az ujjaim magam előtt, magyarázkodóan. Kissé összehúzom magam a székben közben, és az idő közben kiivott poharamra nézek.
- Ne aggódj, hallottam én is, hogy jól kordában lehet tartani. Gondolom, hogy ha veszélyes lennél, akkor nem engednék, hogy az előkészítőben taníts, szóval... Én bízok benned. Még egyszer bocsi, hogy meglepődtem - fakadok ki szomorkásan. Tudom, hogy nem tehetek róla.  De remélem, hogy ezzel ő is tisztában van. Rámosolygok Mátéra, közben pedig kérek egy újabb italt. Szükségem lesz rá. Hamarosan érkezik az étel is remélem, mert már nagyon korog a gyomrom. Mátét pedig inkább nem kérdezem erről tovább, pedig biztosan érdekes történet. Nem szeretnék udvariatlan lenni.
- Terveztek amúgy idén nyaralni menni valahova kettesben? - kérdezem tőlük kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=880891#post880891][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.08.16. 13:51[/b][/url]

- Nahát, megelőzöm a szüleinket. Ez milyen jó már - csillan fel a szemem, hiszen a családunkon belüli legkisebbként nem valami gyakran történik meg az ilyen. Csak tovább növeli bennem a mai napon, hogy megtiszteltetve érezzem magamat. A magyarázatuk teljesen érthető és elfogadhatóvá válik számomra a hallottak alapján.
- Én se hiszem, hogy rájöttem volna - hajolok hozzá közelebb az asztal fölött, és tanakodva elidőzöm az arcvonásain. Humornak szánom, mosolygok is kissé. - Nem is tudtam, hogy Gitta ilyen jól főz. Túl kevésszer voltam nálad vendégségben - nézek a nővéremre, miközben halkan felnevetek. Tudtam, hogy anyu tanítgatta őt a konyhában, hiszen láttam, és éreztem is a műveletük illatát, de az eredményt nem élvezhettem sokáig, mert kissé korán repült ki a családi fészekből, hogy itt tanulhasson. Később nem volt elég alkalmam, hogy látogatást tegyek nála, hiszen lekötött a tanulás és a különböző utak. Lehet, hogy a felfedezések helyett több időt kellett volna együtt töltenünk, de talán mostantól majd pótolni tudom ezt a kiesett időszakot valamennyire. Azon is el kell nevessem magam, hogy Gitta is megerősíti, hogy legközelebb már vélhetően nála fogunk enni. Ha úgy dönt, hogy befogad magához, és lakhatok náluk pár napot-hetet, netán hónapot, akkor minden bizonnyal.
- Persze, az is elég izgalmas lehet. A birtok környékén sok szép látnivaló van. Megnézheted gyerekkorunk meghatározó emlékeinek helyét. Gitta biztosan sokat fog magyarázni közben - ha a honvágy nem is önt még el, mert nem olyan régen jártam ott, a nosztalgia azért feltámad bennem a múlt felidézésétől. A nyaralásos kérdéssel nem akartam a pénztárcájukban turkálni, ezért intek is, hogy teljesen rendben van a jelenlegi menetrendjük.
- Akkor az utazásokban hasonlítunk. Melyik volt a kedvenced? - másban is lesznek közös vonásaink, ahogy hallom Gittától, de ez megüti a fülem, ezért próbálok jobban érdeklődni. Közben megérkeznek a levesek. Boldogan nézek a sajátomra, igazi magyaros húsleves, fincsi lesz. Jó étvágyat kívánok nekik, kanalat veszek a kezembe, belemártom a tálba, a számhoz emelem, megfújom kicsit, és csak utána szürcsölöm le, már ha a többiek is így tesznek. - Ízlik? - érdeklődöm kedvesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=881080#post881080][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.08.22. 23:49[/b][/url]

Szerintem az angliai látogatás egy iszonyatosan fontos mérföldkő lesz Máté életében. Így sokkal jobban meg fogja tudni érteni az életünket, szóval nem csupán Gittához kerülhet közelebb, hanem a mi kapcsolatunkat is javíthatja majd. Ha ott leszek, akkor szívesen megmutatok neki néhány érdekes helyet. Nagyon hangulatos pubok vannak arra, ahová tényleg nem csak az alkohol miatt érdemes betérni. Úgyhogy alig várom, hogy ez megvalósuljon. És visszagondolva, tényleg szép ország Anglia. Örülök, hogy ott nőhettem fel, de a gyökereimre is büszke vagyok. Jó érzés visszagondolni a birtokra, a Roxfortra, illetve a továbbképzésemre. Persze mindig furdalt a kíváncsiság, hogy a Bagolykő milyen lehet. Sokat hallottam róla ugye... Mégis, ennek így kellett történnie. Talán egyszer valamilyen mesterképzésre még beiratkozhatok ide. Egyelőre az sem biztos, hogy maradok az országban. Hacsak össze nem jön a polgármesternél az az állás.
Ámulva hallgatom tovább Máté meséjét. Nagyon tetszik, hogy ő is világjáró volt, és sokféle munkát kipróbált. Gondolom emiatt is van ennyire helyén a világnézete, az értékei. Azt hiszem megnyugodhatok, hogy Gitta egy nagyon jó párt talált. Lehet, hogy engem is valahol a közelben fog eltalálni Ámor nyila? Nagyon érdekes lenne, ha a nem túl távoli jövőben egy újabb vacsorán már én mutathatnám be szívem választottját kettejüknek ugyanennél az asztalnál... Ki tudja, mit hoz a jövő, mindenesetre teljesen felvillanyoz a gondolat. Jó hallgatni a történeteit, miközben kanalazom a levest, és megerősítem, hogy tényleg jó a konyha. Még egy olaszos kézmozdulatot is megengedek dicséret gyanánt. Aztán folytatjuk a vacsorát és a beszélgetést, amíg tele nem lesz a pocakom. Tényleg köszönöm nekik, hogy eljöttek a megnyitóra, és hogy aztán Mátét megismerve együtt tölthettük ezt a csodálatos vacsorát. Biztos vagyok benne, hogy külön és együtt is még adódik alkalmunk együtt tölteni az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884366#post884366][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.03. 21:38[/b][/url]

Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a mai randevúm. Eljön egyáltalán? Törnöm kell a fejem, mielőtt eszembe jut a legutóbbi ilyen alkalom, tehát elég régen volt erre példa utoljára. Valahogy a suli és az utazások nem kedveztek a szerelmi életemnek. Most, hogy úgy néz ki, Gitta belehúzott ilyen téren, és én is letelepedtem itt a városban, úgy éreztem, hogy nekem is ki kellene próbálnom az ismerkedést. Nincs benne túl sok tapasztalatom igazándiból, szóval úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek? Lehet, hogy van olyan lány, aki elnézi a sokszor szeszélyes időbeosztásomat. A polgármester mellett mindig izgalmas programokon veszek részt a fotósaként, meg a stúdióm is beindul remélem hamarosan, úgyhogy kipróbálom ezt is. A profilom szerintem egész jó lett. Viszont sajnos olyan sokan azért nem húztak jobbra... Ahogy teltek a napok, egyre jobban aggódtam ezen. Lehet, hogy az online ismerkedés mégsem jó ötlet. Nagyon le tudja rombolni az ember önképét. Akikkel pedig mégis matcheltünk, azokkal pár mondatnál nem jutottunk többre, vagy vissza se írtak az üzenetemre. Ezt igazándiból nem egészen értem a lányoknál... Én mindenkinek válaszolok valamit, és igyekszem kedves lenni. Aztán végül mégis elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, róla meg hamar kiderült, hogy csak cserediák a Bagolykőben, szóval egy nagyon picit bizonytalan vagyok, hogy ez mennyire jó ötlet. Nem szeretném beleélni magam, mert félek, hogy akkor megsérülnék.
Azt hiszem, hogy egy teaház kiváló választás lehet egy beszélgetéshez. Örülök, hogy igent mondott a meghívásomra, le is foglaltam az asztalt. Sajnos azonban kések öt percet, mert elnézem az időt, és mivel már a közelben lakom, azt hittem, hamarabb megteszem ezt a távolságot. Nem öltöztem ki nagyon, kényelmes, kissé sportos ruhát viselek. Szeretném önmagamat adni.
- Szia! Ambrus - be kell egyáltalán mutatkoznom élőben is? Hiszen tudja a nevem. Mindegy... Egy széles mosollyal odasétálok hozzá, és nem is tudom, öleljem meg, vagy adjak neki egy puszit, vagy csak integessek a levegőben... Végül csak egy helyben ácsorgok egy darabig. - Ezt neked hoztam - nyújtok át egy doboz bonbont, amit idefele vettem a vegyeskereskedésben. Remélem, szereti az édességet... Vörös rózsában is gondolkodtam, de lehet, hogy az már túlzás.
- Voltál már itt egyébként? - kérdezem, miközben a székre helyezem a kezem, és megvárom, hogy leüljünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884478#post884478][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.10. 15:14[/b][/url]

Bólogatva elismétlem a nevét magamban. Ayame. Szép név. Nem nehéz kimondani szerintem, de a beceneve valamiért sokkal jobban megfog. Nekem nincs nagyon, mindenki Ambrusnak, vagy Eamonnak hív, utóbbinak mondjuk egyre ritkábban, amióta Magyarországra költöztem.
Eléggé zavarban vagyok. Nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire lámpalázasnak utoljára... Szeretek a háttérben maradni alapjában véve, nem nekem való a szereplés. A múltkori kiállításmegnyitó is egy nagy mérföldkő volt, de szerencsére ott volt Gitta és Máté, hogy szurkoljanak és küldjék az energiát. Most viszont csak magamra számíthatok. Amint látom, ő is nagyon pironkodik. Így még nehezebbnek érzem, hogy feloldjam a légkört. Az átnyújtott csoki ezt a célt szolgálja, és úgy látom, hogy sikerült vele örömet szereznem. Megkönnyebbülten ki is fújom a levegőt.
Hú, az első gondolatom rögtön az, hogy a látszattal ellentétben tud azért beszélni. Lehet, hogy azért, mert izgul. Én ebben sosem vagyok igazán jó, kezdem is kicsit kényelmetlenül érezni magam.
- Hát, gondolom hozzá vagy szokva a csípős ételekhez. Bár Japánban még talán annyira nem is esznek fűszeresen, ha jól emlékszem. Igaz? - vele együtt nevetek a meséjén, és jó hallani, hogy már vannak itt barátnői. Ezek szerint be tud illeszkedni, amit jó jelnek veszek, mert szimpatikusabbak a talpraesett lányok, mint a túlzottan félénkek. És remélem, hogy jól emlékszem a származási országára. Legalább az utazások közös kapcsolódási pontok lehetnek.
Tartottam kicsikét ettől a kérdéstől. Azt hiszem, kár lenne füllentenem az igazságról... Összekulcsolom magam előtt az ujjaimat az asztalon, amíg a pincérre várunk, és válaszolok.
- Nem olyan régen regisztráltam igazándiból. Szóval az első hivatalosan - még a mondat végét is elharapom, de szerintem jól hallhatóan felelek. - Na és neked? - kérdezek vissza rögtön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884552#post884552][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.15. 22:48[/b][/url]

Erről rögtön az jut eszembe, hogy ha jól bírja a nehezebben emészthető ételeket is, akkor majd kipróbálhatunk többféle éttermet is, ha szeretné. Mindig nagyon szívesen fedezem fel más nemzetek konyháját. Ha jól tudom, akkor a Pillangó-varázsban például a török teák jelentik jelenleg a specialitást, de biztosan vannak rájuk jellemző ételek is, majd meg kellene pontosan kérdeznem ezt Gittától. Tuti ott van valahol hátul a konyhában most is, ha nem csal az emlékezetem, de úgy voltam vele, hogy nem lenne jó rögtön a nővérkémet is belekevernem egy olyan ismerkedésbe, amiből sajnos még semmi sem biztos, hogy mi lesz később.
- Én még próbálkozom az igazán erős ételekkel, de gyakorolnom kell - teszem a szám elé a kezemet szerényen. Tényleg igyekszem, hogy jól megbirkózzam az ilyen jellegű fogásokkal is.
- Ahammm. Akkor ti így... mindent együtt csináltok? - félelemmel a hangomban, jobbra húzott ajkakkal kérdezem meg tőle, közvetlenül a furi meséje után, ami egy kicsikét derült égből talál meg, igazán nem számítok erre a magyarázatra. Arra pedig pláne nem, hogy elővesz papírokat, és elém tolja. Nagyon zavarba ejt, és érzem, hogy elsápad az arcom. Lehet, hogy ez az a pont, hogy véget kellene vetnem a randinknak? Pedig megfogadtam magamban, hogy mindenkivel kedves leszek, és ilyet nem csinálok. Csak hát, mivel ugye cserediák, nem biztos, hogy sokáig itt marad, és nem tudom igazándiból, hogy egy távkapcsolatba mennyire jó ötlet belemennem. Pedig az utazás miatt rengeteg közös vonásunk van szerintem, ez egy tök jó kiindulópont. - Nem kell odaadnod - megrázom a fejem, és zavartan tovább mosolygok. Szerintem, ha nem is tetszene a velem szemben ülő lány, akkor sem illene így viselkednem, mert ha a barátnői szebbek is lennének, akkor sem illik összetörnöm valakinek a szívét, és esetleg tönkretenni a barátságukat.
- Akkor nekik is tetszem? - teljesen elvörösödöm. Ha jól értem, ez a helyzet. Vagy hát... Legalább négy lánynak szimpatikus vagyok egyszerre? Ezt még szoknom kell. - Egyik sem. Angliában nőttem fel. Aztán utazni kezdtem, és itt kötöttem ki. De a nővérem is itt lakik a városban a párjával, ezért könnyebb itt ragadni - mesélek, aztán az itallap lapozgatása után eldöntöm, hogy egy jázminteát szeretnék kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885333#post885333][b]Lónyay E. Ambrus - 2025.01.05. 16:29[/b][/url]

- Ez jó lehet - töprengek el nagyokat hümmögve a recepteken. - Nemrég költöztem a jelenlegi házamba, és még nem avattam fel a konyhát megfelelően - sajnos egyedül nem jutott még eszembe, hogy főzzek valami nagyszabásút. A nővérkém viszont sokszor áthív magukhoz ebédelni. Szerintem sokkal jobb szakács nálam, ami nem csoda, hiszen az étteremben nagyon sok fogást láthat elkészülni hátul a konyhában. Nekem csak azok az ételek maradtak, amiket apu tanított. Például a pörkölt, amiről mindig mondta, hogy olyan tipikusan magyar. Nosztalgikus arccal gondolt vissza ilyenkor Magyarországra.
Azért az megnyugtató, hogy kettesben vagyunk. Mármint, senki nem eszik popcornt a hátunk mögött, a többi vendég saját magával van elfoglalva, remélem. Már majdnem a szívemhez kaptam, hogy itt valami összeesküvés van. Nekem picikét azért különös ez, de nem tudom, hogy másoknál hogyan működik. Ha többet randiztam volna, lehet, hogy azt gondolnám a buksimban, hogy ez a természetes. De az biztosan nem én vagyok, aki egy lány barátnői közül választ. Saját magam által akarok ismerkedni, nem valaki olyanon keresztül, akinek talán tetszem. Mármint... Erre inkább nem merek rákérdezni persze. Ha bejelölnek és írnak, de nem tudom, hogy barátnők, akkor előfordulhat, hogy kapnak egy esélyt. Ha már alakul valami, akkor szeretnék egyetlen lányra figyelni.
- Huh, akkor jó. És te hogy érzed, igazuk van, vagy csak nekik akarsz megfelelni? - fújom is ki a levegőt megkönnyebbülve. De azért sejtelmesen nézek rá. Kérlek, mondd, hogy szabad akaratodból vagy itt valójában... Eddig nagyon őszinte lány.
- Nagyon igazuk van! Én is így gondolom az utazásokat. Voltam már az Egyesült Királyságon kívül Írországban, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Magyarországon... aztán voltam Spanyolországban, ahol végigjártam az El Camino zarándokutat, arról már hallottál amúgy? Meg Dél-Amerikában. Te? - sorolom az ujjaimon az országokat. Remélem, nem hagyok ki semmit...
- Jaj, mindjárt ideér a pincér. Mit igyunk? - szúrom ki a szemem sarkából, hogy felénk tart valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885618#post885618][b]Lónyay E. Ambrus - 2025.01.14. 20:53[/b][/url]

- Szeretsz olvasni? - kúszik mosoly az arcomra a kijelentéseitől. Szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Nagyon okosnak tűnik, átlagon felüli tudásúnak, és a szavait nem tudom kötekedésnek venni. Inkább csak bólogatni kezdek, hogy találja csak meg az őt boldoggá tevő dolgokat. Na meg egy embert. Vagy akár többet is, mert azt hallottam, hogy vannak ilyen emberek, akik egyszerre több személyt is képesek akár szeretni is. Nekem sem nagyon volt még szerelmem. Együtt tudok érezni Ayával. Én már egyedül élek, de közben olyan közel a nővérkémékhez, hogy olyan, mintha még mindig a családommal lennék. Csak legalább pótolni tudjuk kicsit a kimaradt éveket, amiket a sulija miatt egymástól távol töltöttünk. És most az elhelyezkedésemre koncentráltam, meg a költözésre. Igazándiból megint elgondolkodom, hogy biztosan most hiányzik-e nekem egy kapcsolat. De lelkes vagyok, és szeretném, ha boldogabb lennék. Azt hiszem, most már gondolhatok erre. Még ha nem is vagyok valami profi udvarló sajnos.
- Tényleg - még a hátamat is kihúzom, annyira büszke vagyok rá. A lábam feltörte a bakancs az út végére, bőrkeményedéses lett a nagylábujjam, meg az ágyi poloskák is összecsíptek a szállásokon, de megérte a zarándoklat. Otthon őrzöm a botomat, amire támaszkodva végigmentem rajta, mint egy öreg mágus. - Ó, tényleg? Olyat én is akarok! - lelkendezem. A pincérnek szólok, hogy akkor kettő ilyen lesz. Én csak Gittától tudom azt, hogy vannak pillangók, amik repkednek körülöttünk, de nem tudom, hogyan lehetne kérni. Hallgatok Ayára, és kipróbálom vele ezt az élményt.
- Tyű, ez nagyon bonyolult történet - pislogok nagyokat. Azt hiszem, elvesztettem a fonalat, valahol a negyedétől. De inkább nem kérdezem meg újból, mert ciki lenne. Az megmaradt, hogy csomó helyen járt ő is. Ez tényleg közös vonás. - Aputól kaptam egy régi fényképezőgépet egészen kiskoromban, amit megjavított. Aztán le se tudtam tenni. Mindent is lefotóztam, és a családi alkalmakkor én feleltem az emlékek megörökítéséért - mesélem kuncogva. Aztán mi lett belőlem... Később sem untam meg, sulit végeztem, és most már főállásban csinálom. - Te tudod már, mi szeretnél lenni? - érdeklődöm, és már alig várom, hogy jöjjön a teánk.