Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik, meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek. A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét. Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket. Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait. Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné. Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot. A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek. A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében. A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2012. november 1. 18:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8361#post8361][b]Bánfai Odett Zoé - 2012.11.01. 18:27[/b][/url] Kicsit esik csak le az állam amikor egy fiatal, nagyon fiatal srác sétál ki a konyhából és lépked oda hozzám. Az öltözetből ítélve nem pincér, hanem inkább olyan szakácsformának tűnt. Na de most akkor hol marad az öreg, morcos, Gordon Ramsayhez hasonló figura, akit én vártam?! Mondjuk jobban örülök neki. Talán még kicsi fel is csillan a szemem, és a haragom is elszáll a tetovált karú, kócos srác láttán. A kislányos megjegyzése után nagyon durván szúrós szemmel meredek az arcába. - Hidd el, ez a KISLÁNY háromszor ekkora adagot is meg tud enni... Bebizonyítom, de csak akkor ha te állod. - Félreértés elkerülése véget, nem felkérés ez a keringőre, vagy invitálás egy randira, ahol ugyebár a fiúnak kell fizetni. Ez inkább "Challenge accept!" megjegyzésem volt. Majd figyelmesen hallgatom végig a bemutatkozást és a felkínált lehetőséget. Sunyi mosoly terül el az arcomon, miközben Csongor mondja a magáét. - Bánfai Odett vagyok, a vendég, aki élne a felkínált lehetőséggel. -Sunyi mosolyom szélesre váltott, majd hátratoltam a széket, felálltam, felemeltem a tányéromat és a főszakács mellé léptem. - Csak utánad! - Kezemmel abba az irányba mutatok, ahonnan Ő érkezett az előbb, ezután pedig várok, hogy elinduljon. Ha indul akkor ment közben nem bírok csendben maradni. A hallgatás nem az erősségem. - Amúgy hány éves vagy? Elég fiatalnak tűnsz. Kezdő szakács vagy? Tuti... csak azért mertél ilyen keveset. -Ó igen, kicsit csipkelődök is már vele. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan bírja az ilyesmit. Ha nem tűri a kötekedést, akkor nincs is miről beszélgetnünk. Akkor csak merek magamnak egy még egyszer ekkora adagot és távozom. Ha meg jó fej, és laza... nos...
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8367#post8367][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 18:33[/b][/url] BentleyHiába volt kicit mérges az emberekre, hogy nem volt szabad asztal, azért Mirának be kellett látnia, hogy nem csoda, hogy ennyien vannak. Lassan tél van, ráadásul kint az eső is esik...csodás. Ahogy odasétált Bentleyhez, kicsit furcsán érezte magát. Kicsit? Nem kifejezés. Olyan nyomott hangulatot érzett körülötte, nem tetszett ez neki. De legalább volt társasága, ha már más nem volt aki mellé beülhetett volna. -Köszi -elmosolyodott, és helyet foglalt. Kényelmesen elhelyezkedett, és ahogy közelebb húzta a széket az asztalhoz, megérzett egy ismerős illatot. Felismerte, de szóvá nem tette. Minek? -Ó Ecset tökéletesen, fent van a szobában a kis barátjával. Augusztus vége felé történt egy...hát elég nagy galiba egy barátommal, aztán úgy került hozzám egy kis oroszlán. Nem hiszem, hogy ismered azt a fajt, na mindegy. Leo a neve, teljesen fehér, egy tündér. Ecsetet mindig a szájában cipeli, tök édesek. Csak olyan féltékeny, hogy fú... -Mira annyira beleélte magát a mesélésbe, hogy még a végén halkan fel is nevetett. Az állatkáiról mindig szívesen beszél, az olyan közelálló téma a szívéhez, és nagyon büszke rájuk. A válasz után egy pár másodperccel odaért a pincér is, akitől elődlegesen Bentley rendelt, Amira pedig csak megingatta a fejét. -Ide jöhet amit rendeltem az előbb -mondta mosolyogva a pincérsrácnak. Nem nagyon foglalkozott vele többet, a haját igazgatva fordult vissza a vele szemben ülőhöz. -Tudod, hogy igazából meg kellene büntetnem téged a múltkori miatt? -kérdezte furcsa hangon, egyik szemöldökét felvonva. Persze nem volt szándékában, csak ő találkozott vele, aztán egyszer meg el is lehet nézni...évtizedenként egyszer, egy embernek.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8404#post8404][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 18:56[/b][/url] AmiraMosolyogva hallgattam, ahogy Amira az állatkáiról mesélt. Kedvem lett volna valami ahhoz hasonló poént elejteni, hogy "jé, hát neked van szíved?", de inkább nem. Örültem neki, hogy nem emlegeti fel a tegnapi sírós-jelenetemet. Az kéne még csak. Fú, halál ciki. - Csapja hozzá a számlámhoz, amit a hölgy kért. - mondtam a pincérnek mosolyogva, majd visszanéztem Amirára - Mostanában elég gyakran váltogatod a hajszíned... Ha tegnap nem foglalt volna le, hogy visszakönyörögjem magam, szóvá is tettem volna, hogy valami gyötrelem volt az a vörös haj...! - röhögtem, és bekaptam egy darab kis... öhm... mi is az? Egy ilyen kis nemtudommit, ami az asztalra volt téve a vendégeknek kis tányérkákban. Minden asztalra egy-egy kis tányérral. Olyan színes bevonatú mogyoróknak tűntek, de ennek gyakorlatilag hányás íze volt. Hamar bele is köptem egy szalvétába, és közben olyan fejet vágtam, mint amikor Audrey pukizik, és megérzi a saját pukija szagát. Amira arcán egy elrejtett kis mosolyt láttam megjelenni... ettől én is vigyorogni kezdtem, majd megtöröltem a szám. - Ne vigyorogj, a hajad se nézett ki ennél jobban...! - tettem a szeme elé a kiköpött "cukorkát" a szalvétában. Úgy oltogattam, mint egy jó spant. Hiszen, ha már együtt nem lehetünk... Legaláb barátok maradjunk. Akármilyen debil, hülye barátok is. - Amúgy... Ezt úgy mondom, mint egy 16 éves kissrác, és nem úgy, mint az a fiú, aki tegnap úgy bőgött neked, mint egy szerelmes kiskutya... - elővettem a Bentley-mosolyt - Tök jó volt veled múltkor a kísértetházban... - mélyen a szemébe néztem, vártam, hogy mit fog mondani. Lehet, hogy nekem viszont ezt egyáltalán nem is kellett volna mondani. Szerintem pontosan tudja, hogy mennyire jó is volt nekem múltkor a kísértetházban. Olyan... Frankón tök pontosan. De azért mégiscsak akartam, hogy tudja. - Megbűntetni? Miért? Sírásért már bünti jár? Ne már... - röhögtem - Ne vedd magadra, a Titanic-on is sírtam. Próbáltam elviccelni a tegnapit, pedig igazából rohadtul nem tartottam viccesnek... Hiába, a férfi büszkeség...
|
|
|
|
Markovits István INAKTÍV
Repüléstan tanár offline RPG hsz: 110 Összes hsz: 987
|
Írta: 2012. november 1. 19:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8422#post8422][b]Markovits István - 2012.11.01. 19:09[/b][/url] Black kisasszonyAllegra izgult. Igen, határozottan ez volt az érzésem. Némileg megijesztett ez a gondolat. Lehet, hogy nem csak a tanáraként, hanem férfiként is tekint rám? Volt egy elvem, miszerint a diákjaimmal nem kezdek ki, soha, semmilyen körülmények között. De ismerve magamat, jelen helyzetben előbb-utóbb nem tudnám megállni, ha úgy érezném Allegra is benne lenne. A szokásos forgatókönyv érvényesülne: begyűjtenék egy újabb skalpot, aztán viszontlátás. Furának találtam az éhes vagy kérdést, hirtelenjében nem is tudtam rá válaszolni, a kisasszony valószínűleg érzékelte is ezt, így rátérhettem a rendelésre. - Köszönöm. Egy jó levest kívánok most leginkább. Legyen egy tyúkhúsleves! - Nem tudtam, hány fogást rendelhetek, ezért első körben mást nem kértem. Szokatlan volt számomra a szituáció, hogy egy hölgy hívott meg ebédelni. Normális esetekben fordítva szokott ez lenni. - Szerintem helyes a kép, hogy a tanárodat csak a tárgyához tudod kötni. Érdemes ezt lerombolni? - kérdeztem meg egy vigyor kíséretében, de utána folytattam is. Igazság szerint kedvem volt kicsit jobban megmutatnom Allegrának, milyen is vagyok. - Tudod, nekem a munkám gyakorlatilag a hobbim is. Ausztráliában profi játékos voltam, most pedig repüléstan tanár. Emellett a kviddicshez köthető relikviák lelkes gyűjtője vagyok. - ennyi volt, amennyit magától is tudhatott, kinézhetett belőlem. - Bulizni is szeretek. Bár amióta ide kerültem ritkán mozdulok ki. - lehet, hogy már túl öregnek éreztem magam, vagy csak nem alakult ki itt olyan társaság, akikkel rendszeresen szórakozni tudtam volna. Némiképp hiányzott a pörgősebb ausztrál életem. Ott megtehettem, hogy a muglik között szolid tanár vagyok, a varázsvilágban pedig féktelen partyállat. Itt viszont már képtelenség volt összeegyeztetni a két szerepet.
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 19:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8449#post8449][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 19:30[/b][/url] BentleyÖrült neki a leányzó, hogy Bentley nem unottan hallgatta végig amit összehablatyolt az állatairól, akiket igazából mindennél jobban szeret. Végre mosolyogni látta, aminek nagyon örült. A fizetős dologra csak egy furcsa pillantást küldött a srác felé, de jobban felakadt azon, amit a hajáról mondott. -Jaj cica, ha gyakran váltogatnám a hajam színét, akkor most nem az eredeti lenne. Amúgy meg a vörös tök passzolt a ruhámhoz, és még úgy is dögös voltam -csak Miramosollyal az arcán megvonta a vállát, aztán hátradőlt a széken. -Még el is ájultak tőlem -ezt nem hagyhatta el a megjegyzésből, főleg mivel igaz volt. Habár az nem a haja miatt volt, hanem inkább a bejelentéstől, amit szerencsétlen barátjának tett. Szegény Zach...ahogy visszakérdezett, hogy terheees? Amira igazából képen röhögte volna... A következő pillanatban Mira felnevetett, méghozzá azon, hogy Bentley milyen fejet vágott a cukor kiköpése után. Vajon mire számított? -A hajam tökéletes, nem úgy mint a te nyúzott fejed -mondta kuncogva, a szemébe nézve. -Néha rád férne egy tükörbenézés -halál komoly fejjel mérte végig Bentleyt az arcától egészen a hasa közepéig, ameddig látszott az asztalnál ülve. Kíváncsian figyelte a fiú arcát, meg a beszédét, először nem tudta, hogy mit akar mondani. Összevonta a szemöldökét, és amikor kimondta a teljesen egyértelmű megjegyzést, fogsorát kivillantva elmosolyodott. -Tudom. Mondták már -olyan természetességgel mondta, mintha egy mindennapos dologról lenne szó. Mintha a fésülködésről beszélgetnének, habár egész más került terítékre. Nem akart belemenni a többibe, úgy volt vele, hogy jobb lesz nem kedveskedni a sráccal, hátha úgy könnyebben csillapodnak az érzései. Mert ő kitart Kristóf mellett, és nincs szándékában otthagyni hirtelen felindulásból. -Nem a sírás miatt, azért inkább megvetés járna. Ha nem lennék ilyen cuki. Viszont prefektus vagyok, ezt ne felejtsd el...és te meg olyankor tartózkodtál a faluban, amikor nem volt rá engedélyed.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 19:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8535#post8535][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 19:59[/b][/url] Amira- Hát... én is majdnem elájultam tegnap, amikor megláttalak a véres ruciban, meg azzal a narancssárga hajjal... Részvétem a srácért. - röhögtem. Most már eléggé el tudtam lazulni, már nem volt bennem az a kis félelem, ami még eléggé gyötört, mikor Amira leült az asztalhoz. Időközben megjött, amit rendeltünk. Beleszívtam a szívószálba, amit a puncshoz adtak, és leégette a nyelvem. Köhécselni kezdtem, és halkan káromkodni, miközben hülyére röhögtem magam azon, hogy milyen béna is vagyok. Félretettem a pulcsot, de a szívószálat kiszedtem belőle. Leszedtem róla a pulcsot, majd rágni kezdtem. Rossz szokás. Felvoltam háromszor egymás után a szamöldököm és Amirára néztem. Csak egy célzó pillantást vetettem rá, miközben vigyorogtam, csak hogy zavarba hozzam a lányt. Imádtam rágni a szívószálakat... Ha tehetném mindig tartanék magamnál egyet. - Mit nézel, te se csináltad jobban. - röhögtem. Meglepett, hogy Amira a kisértetházban történtekre célzó kijelentésemre csak annyit mondott, hogy "tudom, mondták már". Ezek szerint neki csak ennyit jelentett... Nem mutattam ki, hogy szarul esik. Na, nem mintha én jobb lennék a bunkó célzásaimmal... De ugye az emberek legtöbbször nem azt mondják, amit éreznek. - Vess meg, drágám... Akkor nem is sírok többet... - kacagtam, és megejtettem egy két szipogást, és a nem létező könnyeim is letöröltem - Na, persze... Te meg kiskorúakat rontasz meg, az jobb?
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 20:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8591#post8591][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 20:44[/b][/url] Bentley-Az vörös, nem narancssárga -mondta helyesbítve a fekete rellonos. Utálja amikor valaki összetéveszti az alapvető színeket. Nem lehet valaki ennyire béna... -Zach-nek meg csak megmondtam, hogy együtt vagyunk Krisivel és úton van a gyerek -lazán vállat vont, direkt nem tette hozzá, hogy amúgy csak viccelt. Látni akarta Bentley képét amikor ezt hallja. Vagy nem hisz neki, vagy ő is lefordul a székről. Több esélyes a dolog. Szerencsétlen srác annyira béna volt, hogy Amira megállás nélkül nevetett rajta. Viszont amikor beszélt, azt mindig úgy tette, hogy az arca, és a hangja is halál komoly volt. Színésznőnek fog menni, habár nem is mindig színészkedik. Csak a sokfajta arcát kivételes módon tudja használni. Aztán a szívószálas dologra először csak fejcsóválva reagált, majd végignyalta ajkát, és beharapta. Egyik pillanatról a másikra viszont átnyúlt az asztal felett, és egy nagy taslit kevert le a srácnak. Ismét egy szép jelent, habár ezt azért annyian nem látták. Maximum hallani lehetett. -Ezt magad sem gondolod komolyan -féloldalas mosoly, na meg egy kacsintás, Mira pedig lassan a szájához emelte a csokitorta egy kis darabját a villája segítségével. -Hmmm...isteni -behunyt szemmel élvezte az első falatot, és vissza is rakta a helyére a villát, de persze előtte lenyalta róla a csokit. -Ne is, nem vagy te egy...na mindegy -legyintett inkább, mielőtt befejezte volna a mondatot, ugyanis egy elég találó kifejezést akart volna használni, ami egy prefektus szájából nem helyénvaló. -Kiskorúakat? Egyikük sem volt még fiatalabb nálam -flegmán reagált a megjegyzésre, egyáltalán nem tartotta igaznak. Sőt. Karba tett kezekkel jelezte, hogy jobb lenne, ha nem magyarázna. Közben pedig már sok dolgon járt az agya, például azon, hogy mi lenne a tökéletes büntetés számára. -De ha ennyire nagy a szád, akkor nagyon szívesen találkozok veled a gyenguszon, az ágytálakat ki lehet sikálni néha...
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 21:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8633#post8633][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 21:26[/b][/url] Amira- Milyen gyerek? - önkénytelenül is Amira hasára néztem, mintha lehetne látni egy gyereket a bőrön keresztül, vagy őszintén szólva nem is tudom, hogy miért néztem oda, de megtettem. Röhögni kezdtem, habár totál nem tartottam viccesnek. Átnyúltam az asztalon, és megböktem a lány vállát. - Csak nem? Cukikrisi bezavarta a lényeget? - röhögtem - Eszméletlen ronda gyereketek lesz. Tovább röhögtem, de belülről körülbelül kettészakadtam. Egyelőre még nem fájt a dolog, csak totál kiakadtam. Amira gyereket fog szülni annak a srácnak, akivel nem több, mint kb 1-2 hónapja jár? Felnéztem a lányra, és már kicsit halkabban nevetgéltem. Láttam a szemébe azt a kis huncutságot. Reméltem, hogy csak viccelt... - Drágám, ami rossz az rossz... Nem mondod el a másiknak, mert szereted... De, ha egyértelműen visszautasít - levágtam egy darab málnatortát a villával, és Amira szájába tettem - Utána nyugodtan meg lehet neki mondani, hogy szarul csinálja. - röhögtem, és vártam, hogy mit fog rám önteni: a puncsot, vagy a hányásízű cukorkákat. De inkább pofon vágott. Először meglepetten néztem, de ez nem tartott tovább 5 másodpercnél. - Ah! Aucs? - nevettem - Kihasználod, hogy nem ütök meg lányokat, mi? - felálltam totál komoly arccal, és hozzásétáltam. Közel hajoltam hozzá, is a combját simogattam. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy a szánk már majdnem összeért. - Elhitted. - mondtam csábosan és halkan, majd mint egy őrült elkezdtem csikizni. Abba sem hagytam majdhogynem 2 percig. - Amúgy azt hittem erősebb vagy!
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 1. 21:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8649#post8649][b]Amira Loveguard - 2012.11.01. 21:47[/b][/url] Bentley-Tökéletes gyerekünk lesz, gondolj bele, ha a tiéd lenne, olyan tojásfeje lenne, hogy a Zsebpiszok közbe rohangálnék eladni -mondta széles vigyorral az arcán. Tudta ő nagyon jól, hogy egyikük részéről sem igazi egy a nevetés, meg a mosoly, hiszen Bentleynek a szemeiből kilehetett olvasni az érzéseit, Amira pedig...neki egyszerűen nem volt humora jelen helyzetben hozzá, hogy ezzel viccelődjön. -Ühüm, ühüm -teli szájjal bólogatott, ugyanis Bentley egy szó nélkül a szájába tömte a sütije egy darabját. Megtörölte a száját, majd kimondta azt, amit akart. -Hiába magyarázod most ezt, Bentley, a szavaidnak semmi értelme. Sőt...azért az a fej... -ahogy eszébe jutott az akkori Bentley arca, a szája elé kellett kapnia a kezét, hogy ne hangosan vihogjon fel. -Szóval...hiába erőlködsz -nem tudta rendesen visszafojtani a nevetést, aztán még az a bizonyos pofon is elcsattant. Csak úgy kihasználta a leányzó a pillanatot, nem haragudott ő semmiért. Viszont amikor felállt, akkor már azért meglepődött, hogy most mégis mit akar. Persze azt tudta, hogy megütni nem fogja, viszont mást simán kinézett belőle. A kezét egyből megfogta, amikor nekiállt a combját simogatni, de a fejével nem hátrált. Állta a pillantását, erősen nézett a szemébe. -Ne! -felakadtak a szemei amikor megérezte, hogy a legutálatosabb fegyvert veti be ellene a srác. Yarista az egyetlen, aki tudja, hogy ez a legrosszabb, amivel kínozni lehet őt, és nem is akarta, hogy bárki más megtudja. Bentley úgy kínozta, hogy Amira már hang nélkül nevetett egy idő után, aztán pedig a nevetés már igazából sírássá alakult. Totálisan rosszul volt attól, hogy megmoccanni sem bírt, így amikor végre eleresztette, gyorsan megtörölte a szemeit, és magassarkú csizmájával a legfájóbb pontját találta el a "támadójának". Kizárt, hogy ezt ne érezte volna meg annyira, hogy ne bánja meg amit a lánnyal csinált pár percen keresztül. -Ja, mert én bőgtem el magam amiért egy csaj "nem várt rám" -a levegőben idézőjeleket mutatott ujjaival, és erősen gesztikulálva fordult vissza az asztal felé úgy, hogy nekilásson a sütinek ténylegesen.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 1. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8731#post8731][b]Bentley L. Collins - 2012.11.01. 22:15[/b][/url] Amira- Tojásfeje? - nevettem - Nekünk egyáltalán semmilyen gyerekünk sem lett volna, Amira. - fordítottam kicsit komolyabbra a hangnememet - Szerinted hagytam volna, hogy gyereket szülj nekem, és elcseszd az egész életed vele? Én annál jobban szerettelek. - vontam meg a vállam - De azért majd mutasd meg a narancssárga hajú Quasimodo fejű gyereketeket... Megtanítom majd hazudni, mert hogy az anyjától nem fog tudni megtanulni, arra fogadni mernék... - kacagtam, de ebbe csak reménykedni tudtam, hogy Amira most hazudik. Ha egy valamihez értek, akkor az a blöffölés... - Jaj, ne csináld már! - csaptam le a villát a tányérhoz, és fakadtam ki a röhögéstől - Szenvedtem! Az a fej a szenvedésemnek szólt! - bekaptam egy falat sütit, és rágni kezdtem a villát, aminek elég durva hangja volt - Látod, te is így csinálod! Pont így, nézd - rágtam egyre erősebben - Majd lesd el, hogy hogy csinálja Quasimodo, mikor cicizik... Illetve, a gyereketek. Annyira viccet akartam csinálni az egészből, hogy már tényleg viccesnek tartottam. Elképzelni Amirát, mint anya? Egy ilyen nevű apával, hogy Kristóf?! - Jut eszembe... Egyáltalán milyen egy hülye név ez, hogy Kristóf?! Hallgasd: Bentley! - húztam ki magam, és tettem a kezemmel egy olyan mozdulatot, mint az operaénekesek, ezt persze mind halál határozott és komoly fejjel - Kristóf... - összerogytam, mint egy alapból görbehátú 200 éves néni, aki unja magát a moziban, majd megismételtem - Bentley! Kristóf! Bentley... Kristóf... Oké elég, totál hülyén hangzó név! Miután én megtaláltam Amira gyengepontját, ő is az enyémet. Összerogytam a földön, és aki eddig nem minket bámult, az is megrettenve nézett felénk. Ezt rohadtul eltalálta. Csak nyögdécseltem, és próbáltam hátrakúszni a lánytól, akinek ha most a bugyijában nem az lenne ami, laposra verném. - Ah... Basz... Basszus... Ouh... De látod... Ez még mindig jobb volt, mint a kísértetházban... Sokkal kellemesebb... - mondtam szakadozva, miközben a kezem a két lábam között tartottam, és összeráncoltam a szemöldököm fájdalmamban. A kezem a lány felé nyújtottam, és igyekeztem a legkedvesebb arcom elővenni - Segítesz felállni?
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2012. november 2. 13:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8968#post8968][b]Amira Loveguard - 2012.11.02. 13:02[/b][/url] Bentley-Nem fogom bemutatni, nem kell, hogy az ő életébe is belerondíts. Lesz annak a gyereknek elég tanárjelöltje, ne félj -a hasához tette a kezét, bár ez már teljesen önkéntelenül történt. Az utóbbi időben megszokássá vált Amiránál ez. -Jól elvagy amúgy? Ez már inkább gagyi, mint vicces -mondta fintorral az arcán. Nem nagyon tartotta már az elején sem viccesnek, és ez volt az a pont, hogy totálisan kiszeretett Bentleyből, ha még eddig nem tette volna... Egy ilyen gyerekes emberhez nem ő való, sőt. Leginkább menekülőre fogta volna most, és maradhatott volna ez a srác is egy emlék, akiről nem sokat tud, és semmi érzelem nincs köztük. Habár Amira részéről a megvetésen kívül nem volt más, most nagyon úgy volt vele. -A Bentley név forró...süt belőle a mögöttes tartalom, mintha csaj lennél. És ne merd leszólni Kristófot, mert esküszöm elhíresztelek rólad egyet s mást... Én őt szeretem -szemei szikrákat szórtak, ha szemmel lehetne ölni, akkor ez a barom már régen halott lenne. Nem érdekelte, hogy róla miket hord össze, na de az, hogy úgy beszélt a barátjáról...ha nem egy étteremben lettek volna, ráugrott volna, hogy kikaparja a szemét. Úgyis tökéletesen élesre van mindig reszelve a körme, sikerült már Zacharynek is maradandót alkotni ezzel a nyakára... Mint egy anyatigris, olyan volt jelenleg. Csikizést kapott, amitől már majdnem ott halt meg a széken szerencsétlen lány. Komolyan ennél még nem talált gyengébb pontot magán, pedig aztán fizikailag sem egy szuperhős típus. Gyenge mint a harmat. Csak a srác nem számolt vele, hogy mennyivel rosszabbul jár azzal, ha ezt Amira visszaadja neki... A feketeség kárörvendően vigyorgott le rá két falat csokitorta közben. -Segíts magadon, Merlin is megsegít -megingatta a fejét, cseppet sem volt olyan hangulatban, hogy bárhogy is felsegítse a srácot a földről, na meg látta benne, hogy ez csak valami trükk. -Na de köszi a társalgást, megkeresem inkább Kristófot, beszélnünk kell a babáról -a nevet hangsúlyozta, majd összeszedte a cuccait, és még egy utolsó döfés képpen nem átlépte Bentleyt, hanem rálépett. Most azért megkímélte azt a tájékot, és inkább a gyomrát vette célba. Elégedetten sétált ki az étteremből, a kalapját visszatette a fejére, és más szórakozás után nézett.
|
|
|
|
Bentley L. Collins INAKTÍV
I just want to feel alive. offline RPG hsz: 21 Összes hsz: 25
|
Írta: 2012. november 2. 13:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8981#post8981][b]Bentley L. Collins - 2012.11.02. 13:36[/b][/url] AmiraNem kell, hogy az ő életébe is belerondíts... Túl nagy szavak voltak ezek egy hűvös szombat délutáni puncsozgatáshoz. Ezt az egészet úgy fogtam fel, mintha egy volt pár, jelenleg már csak haverok, kifiguráznák a kapcsolatukat, és hülyére oltanák egymást... Plusz még egy kis verekedés. Belefér. De úgy tűnik, Amira is csak egy csúnya álarc, mint az összes többi lány. Nem az, akinek magát mutatja. Róla mindig azt gondoltam, hogy más. Hiszen eddig nem találkoztam laza csajokkal, és Amirát annak hittem. De ő sem volt más, mint az összes többi. 16 évesen gyereket fog szülni egy srácnak, akivel nem több, mint 2 hónapja jár, egy ártalmatlan csikizésért, és viccelődésért megüt, megrugdos, és rám lép. Őszintén érdekelt, hogy mindezt azért tette, hogy segítsen nekem teljes mértékben kiszeretni belőle, vagy talán csak mert gyűlöl, amiért kifiguráztam... Csak mert tényleg nem láttam értelmét, hogy miért kell így viselkednie. Boci szemekkel néztem a földről fel Amirára, habár nem önszántamból. A meglepettség és csalódás ilyen tekintetet váltott ki belőlem. Hamar felálltam kéz nélkül, és néztem a lányt. Nem volt a szememben lenézés, sértettség vagy meglepettség. Csalódottan néztem rá, s ha valaki fürkészte volna a tekintetem hosszú percekig észre vehette volna benne az elrejtett fájdalmat és megtörtséget. Mindez nem annak szólt, hogy rosszul esett, hogy Amira így bánt el velem, mert arra maximum szánalommal gondolok vissza. Fájt kiszeretni belőle. Fájt rájönnöm, hogy ki is ő valójában... Egyáltalán nem az, akit én keresek. Minden, amit iránta éreztem, minden, amit neki mondtam, a könnyek egy másik lánynak szóltak. Annak, akit eljátszott. Annak a laza, jófej, gyönyörű lánynak... És nem annak, aki sír, ha megcsikizik, és 1-2 beszólogatásért már üt-ver-rug-harap-karmol, mint egy veszett macska. Figyeltem, ahogy kiviharzik megszokott fenékriszálással az étteremből. Becsapta az ajtót maga mögött, és ezzel örökre kizárta magát a szívemből.
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. november 2. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=8985#post8985][b]Hegyi Nikoletta - 2012.11.02. 14:03[/b][/url] Alexisz a görög Élénk egyetértéssel bólogatok Alex fejtegetésére a kviddiccsel kapcsolatban, de van pár dolog, amiben nem értek egyet vele. Nem baj, nem kell, hogy mindenki ossza a véleményem ezen a téren, attól én még nem fogom megváltoztatni azt. - Nem hiszem, hogy bárki a folyosón megátkozott volna, mert lőttél egy gólt, ha egyáltalán hajtó voltál.- Elképesztő, hogy milyen keveset tudok róla, még azt sem, hogy melyik poszton játszott. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, amit tudnom, kéne róla, de ha már kviddics, akkor itt az ideje, hogy elmondja. -Én sem kaptam soha támadást emiatt.- Az „emiatt” szócskát kicsit megnyomva, figyeltem a hatást a srác arcán. A következő kérdésére kicsit jobban kezdtem fészkelődni a széken és legszívesebben máshol lettem volna vagy magara kaptam volna a láthatatlanná tévő köpenyem, ha lett volna olyanom. De, mint hogy a szembesülést nem kerülhetem el sem most, sem a későbbiekben, be kellett vallanom az igazat. Ha emiatt leszek kevésbé szimpatikus a számára, derüljön ki most. A számba tömtem az időközben megérkezett mézes sütim nagyobbik felét. Hátha segít bátorságot önteni belém, aztán belefogtam. -Az igazából én voltam. Most már nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amit tettem, de ha nem teszem meg, akkor sem lett volna jobb a helyzet. Örülök, hogy abbahagytam, talán tényleg nem nekem való sport ez. Egyelőre még várat magára, hogy a Tanár úrral teljesen rendezzem a kérdést és beszéljek vele erről, de érthető okból még csak keveset haladtak előre a béke tárgyalások. Akkor ezt éreztem és, ami a szívemen, az a számon, ezt ő is tudja. Sokszor kellemetlen, sokszor hasznos. -Aztán szerencsére más köti le a figyelméét, enyhe kis csalásom, amit a tanulás során használok. Ártalmatlan bájital, legalábbis eddig az volt, de ha a túlfogyasztás, mértéktelenség miatt, most káros mellékhatásai ütköznek ki rajtam, akkor nem is annyira ártalmatlan. Valakit meg kéne kérdeznem erről. Talán Felagund professzort, de akkor be kell vallanom neki mindent és annak ő sem fog örülni, meg én sem, annak, amit utána fogok kapni tőle. Kicsit szorongva gondolok a jövőre, ami nem is sokáig várat magára, ha nem javulnak a tüneteim, mindenesetre a szedését abba kell hagynom egy időre. Alex azonban, velem ellentétben nem ragadt le ennél a pontnál, hanem tovább viszi a beszélgetés szálát és már a fekete és fehér mágia közti különbséget feszegeti, megjegyzésem nyomán. -Valóban, én sem értem ezt. A gonosz embernek ugyanúgy fáj, az, amit teszel vele és nem hiszem, hogy ez felment téged a vádak alól, hogy csak védekezésből okozol fájdalmat. Ha a gonoszság eszközeivel élsz, te is gonosz leszel. -Ez brutális így hallani, de ezt gondolom a dologról és, ami a szívemen, az a számon, mint tudjuk és csak később foglalkozom a következményekkel. -Nem hiszek abban, hogy bárki komolyan megtámadhatna, de ha lesz ilyen, akkor csak neked fogok szólni megígérem. - Visszakacsintok és remélem, hogy ezzel lezárjuk a témát, mert már nincs tovább, még a bűbájok csoportosítását veti fel beszélgető társam. De ezzel nem tudok mit kezdeni. -Van ráció abban, amit mondasz és tényleg meg kellett volna kérdezni a prof-ot, biztosan adott volna rá magyarázatot. Nekem látod ez eszembe se jutott. Ebből is látszik, hogy néha, de csak néha okosabb vagy, mint én.- Húzom kicsit az agyát a levitásnak és elnevetem magam. Kezd számomra sokkal több lenni, mint egy ismerős vagy háztárs, és ha még dumálunk párszor, ki tudja mi is kialakulhat, de ne menjünk ennyire a dolgok elébe. Nagyon megfontolom, hogy kezdjek-e kapcsolatot. Az érzelmi dolgok mindig bonyolultak és heves természetemet ismerve, nem látok garanciát, hogy ezt bármelyik fiú is hosszú távon kibírja és annak csak az én szenvedésem lesz a vége. Töprengésemből egy fulladásos roham lendít ki, amit Alex produkál mellettem, majdnem rám köpve a teáját. Először nem is értettem, hogy mi a nyelési nehézség oka, míg el nem mondta két fuldoklás között. -ÁÁÁ! Felagund tényleg nagyon szigorú. Nyugodtan elhiheted, hogy időnként félek tőle, de azért mindig igazságos. És sokat lehet tőle tanulni, ha ügyes vagy. Ki kell érdemelni a bizalmát, aztán pedig megfelelni az elvárásainak. Tudni kell, hogy mit tolerál és mit nem. Nem egyszerű eset, de azt, ha valaki rendesen tanul és aztán a vizsgákon bizonyít, azt a legnagyobb mértékben honorálja is. És egy tanár legyen szigorú! -Zárom le a Felagundról szóló esszémet. Nem szeretném a srácot téves elképzelésekbe ringatni a profról semmilyen téren. Nem árt, ha tisztában van a tényekkel. Sok pletyka kering az öreg körül, és van közte igazság is, de ferdítés is, nem kevés. -Szerintem egyáltalán nem dili volt. Csak ilyen vagyok. Lehet, hogy igazad van és tényleg jó fej, nekem más volt akkor, ott a tapasztalatom és mással is szoktam dilizni. -Vigyorgok rá
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata offline RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Írta: 2012. november 4. 18:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=9957#post9957][b]Dolánszky Alex - 2012.11.04. 18:01[/b][/url] Niki, szintén isten(nő)ség.:D - Azért nem is átkoztak volna meg, de ha lőttem volna tíz gólt zsinórban, azért már talán - vigyorgok. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy a Rellon szétszedett volna dühében. - De ez mondjuk nem fordulhatott volna elő, mert a terelőség jobban tetszett. És ha egy rellonost izomból lecsapok a seprűről, azért már tuti kijárt volna egy jó kis átok a folyosón - most nevetek az ötleten, de legörbülne a szám, ha tényleg megtörtént volna a dolog. - Hát mi miatt kaptál? Fogom a célzást a mondatában. A következőkben asszem meg is válaszolódik a dolog. Kezdem úgy érezni, hogy Niki valami botrányhőssé nőtte ki magát, míg nem voltam a suliban. Talán rosszul választottam? Már a katasztrófális mugliismeretórán is elgondolkodtam ezen egy pillanatra. Az arcát fixírozom. Most egyáltalán nem tűnik olyannak. Békésnek, kedvesnek látom. A magyarázata valamelyest javít azért az összképen. És különben is, ha mugliismereten és jóslástanon nem is, lehet, hogy a kviddicsben igaza volt. Hiszen nyilván nem ő egyedül elégedetlenkedett. Biztosan kellemetlen ez a téma, úgyhogy próbálom gyorsan félresöpörni. - Néha? Okosabb nálad? - nevetek a képtelenségen. - Először is: örültem, hogy egyáltalán átengedtek az osztályozón, és most másodikos lehetek, nem kell ismételnem. Másrészt: igazán nem kell engem dicsérgetned, már amúgy is kedvellek. A Felagundos jellemrajz még nem győzött meg teljesen. - Majd figyelem a pasast - ígérem meg azért, de kételkedem, hogy hirtelen kiderülne róla, mégsem olyan szemét, mint ahogy generációk óta mindenki ismeri. Szilvi a mai napig borzongva mesél a bájitaltanórákról. - Cserébe te előlegezd meg a bizalmat Kékessynek! Rédeyt és a mugliismeretet inkább meg sem említem. Nem akarom elrontani a hangulatot, és főleg nem akarom hallani, hogy vélekedik utólag az esetről. Attól tartok, nem tetszene, amit hallanék. A teám fogyóban van. Egyetlen teáról volt szó, de úgy érzem, nem sikerül rosszul ez a találkozó, miért ne lehetne folytatni? Nem reagáltam a fizetős megjegyzésére, de nem tervezem engedni, hogy ő állja a fogyasztásunkat. - Nem kérsz még valamit?
|
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2012. november 4. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=9986#post9986][b]Pethő Csongor - 2012.11.04. 18:42[/b][/url] OdettAjjaj, úgy látszik a kislányos megjegyzésem elűzte a pillanatnyi derűltséget a kisasszony arcáról, amit talán a megjelenésem okozott nála. A szúrós tekintet, na meg az ezt követő felháborodás csak még nagyobb mosolygásra késztetett. - Ó, valóban? Nos, ha tényleg meg tud enni egy ilyen kislány akkora mennyiségű tésztát, akkor nem bánom, a ház vendége vagy! - egyeztem bele a kihívásba, ám még mindig "hiszem, ha látom!" pillantásokat vetettem a lányra. Egyébként meg remélem, a többi vendég nem hallotta a beszélgetésünket, és senki más nem fog felbátorodva ajánlkozni, hogy ő is megeszik ám három nagy tál tésztát, ha ingyen van! A főnökasszony annyira jó hangulatban azért nincs ma, hogy elnézze azt, ha mindenki a ház vendége lesz. Ám úgy láttam, mindenki mást elfoglalt a saját családi, ünnepi vagy üzleti ebédje. A felém irányuló pillantásokat pedig igyekeztem gondosan elkerülni. - Nos, akkor Bánfalvi Odett, a vendég... kérem kövessen! - azzal el is indultam vissza, a konyha irányába. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy a lány követ, a csípkelődő megjegyzése biztosított volna erről. A kérdései hallatán pedig muszáj volt felnevetnem. - A kor és a tehetség nincs összefüggésben egymással. Nem vagyok kezdő. Igaz, hogy van még mit tanulnom, de a munkámat igyekszem a lehető legnagyobb precízséggel elvégezni. - magyaráztam neki, miközben elértük a konyha ajtaját. Ekkor megfordultam. - Persze problémás esetekre nem mindig vagyunk felkészülve... - újabb féloldalas mosoly, majd belöktem a konyhaajtót, így Odett szeme elé tárulhatott a sürgés-forgás, ami ilyenkor ebben a helyiségben történik. - Üdvözöllek a birodalmamban! Gyere szorossan mellettem, ne nyúlj semmihez, és vigyázz, hova lépsz! - adtam ki az utasításokat komoly pillantásokkal kísérve. A végére azért odabigyesztettem egy mosolyt, s elindultam a tésztás edény felé. Útközben felkaptam egy tiszta tányért is. Az edényből szedtem egy jó nagy adagot, háromszor annyit, mint szokásosan. Bőven tettem rá a húsos szószból, s egy villa társaságában a lány elé toltam a tányért. - Ennyi megfelel? - kérdeztem tőle csípkelődve. Lássuk, tényleg meg bírja-e enni...
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. november 8. 01:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=11397#post11397][b]Hegyi Nikoletta - 2012.11.08. 01:27[/b][/url] Csak egyszerűen Alex -És lőttél volna tíz gólt zsinórban? Már ne is haragudj, ezt nem hiszem el, pláne, ha nem is hajtó voltál- Húzom tovább az agyát. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe és a srácba is. Mintha ezer éve dumcsiznánk már itt, de közben, alighogy egy órája. Kaján mosolyomat egy furcsa érzés fagyasztja az arcomra. Kicsit émelygős, szédülős és mintha megmozdult volna a padló. Földrengés van, vagy mi a fene? Riadtan próbálok az asztal lábába kapaszkodni, és vigyázni, hogy Alex ne vegyen észre semmit. -Ha egy rellonost leütsz, még imába is foglalják a neved a többi ház lakói, csak Yarral kéne vigyáznod, mert akkor még az is lehet, hogy én is megátkoználak. – Vigyorgok kicsit vigyázva, az előbb is akkor kezdődött a baj, amikor nevettem rajta. ~Ez valami büntetés a gunyorosságom miatt?~ Ám amilyen hamar jött a baj, olyan hamar el is múlik, de nem lenne jó, ha újra megismétlődne a röpke rosszullét. Alex figyelmét nem kerüli a nyomatékosításom, gondoltam, nem ma jött le a falvédőről, de annyira nem akarok belemenni a témába, elég amit elmondtam. Úgyis hamarosan fülébe jut a pletyka, vagy így, vagy úgy és akkor remélem, hogy újra rákérdez, mielőtt bármit elhinne. -Nem azért dicsérgetlek, olyannak ismersz? Tudod, hogy megmondom azt is, ha mást gondolok, mint amit hallani szeretnél, akár te vagy bárki. Legyen az tanár vagy diák. Bebizonyítottam a Mugliismeret órán, de nem azért, hogy most tudjál hinni nekem. -Mosolygok és lehajtom a fejem. Kicsit talán el is pirulok, nem szeretném, ha ezt észrevenné. Mert bár, ami a szívemen, a számon, de érzelmi ügyekben szemérmes vagyok. -Tudod, nem nagyon találkoztam még olyan sráccal, aki akkora hatással volt rám, mint te, és nem mondom meg, hogy ez pozitív vagy negatív.- Mondom és kinyújtom rá a nyelvem. Aztán megint elkap a szédülés. Ezúttal talán látványosabb a műsor. Igyekszem palástolni a kétségbeesést az arcomon. ~Biztosan csak fáradt vagyok, túl hajszoltam magam vagy valami ilyesmi. Lefekszem és holnapra el is múlik.~ Nyugtatom magam, gondolatban. -Figyeled a pasast? Mi vagy te? FBI?- Kacagok óvatosan, már a fejem se a régi, mintha ezer darázs költözött volna bele. Kezd melegem is lenni, ezért kibújok a kis kabátkámból. ~Jól befűtöttek ide.~ Alexre nézek. -Neked nincs meleged? Úgy fűtenek itt, hogy mindjárt leizzadok teljesen.- Kortyolok párat a teámból, a folyadék jól esik, bár biztosan szerencsésebb lett volna valami jegeces ital. -Azért Felagund messze van Kékessytől. Egy lapon nem lehet őket említeni. Nincs bajon a tanárnővel, de azért az öreg jóval tapasztaltabb. És legalább nem volt unalmas a Bájitaltan óra..- Ezúttal már a saját viccemen se tudok nevetni, annyira rosszul érzem magam. Alex kérdése is csak mintha valami zárt ajtón keresztül jutna el hozzám. Az arca is olyan furcsa. Hol eltűnik, hol megjelenik. ~Ez valami új bűbáj, de hol tanulta?~ Ez az utolsó értelmes gondolat, ami megjelenik a tudatomban, aztán elsötétül minden és elájulok. Ha van egy kis szerencsém, a fiú lesz olyan ügyes, hogy elkap.
|
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2012. november 8. 18:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=11597#post11597][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.08. 18:39[/b][/url] YaristaCsendes, szélcsendes délután volt. Nyugalom mindenhol. Csak éppen Sharlotte-nak akadt olyan kedve, hogy elindul a faluba. Újra. Nagyon sokat szokott a faluban bóklászni szabadidejében. Ha nincsenek órái akkor is, de ha oka van odamenni, akkor még jobban szereti csodálni a panorámát, a házakat, az utcákat. Minden alkalommal azt érzi, hogy ez új neki, pedig már hetek óta a faluban lakik. Talán majd megszokja, addig is csodálkozva tekint végig a házsorokon minden egyes alkalommal. Mostani sétája leginkább a Fő utczára terjedt ki. Csak bolyongott, járkált oda-vissza, nézegette a boltok kirakatait. Egynél megállt. ~Pillangó-varázs Étterem és Teaház.~ mondta ki gondolatban, amit olvasott. Aztán gondolkodott pár pillanatig, és bement. Ha már ennyire járkálós kedvében van, ide is be kellett néznie. Tehát belépett, aztán gyorsan keresett magának egy asztalt. Pár pillanatig azt is nézte, mintha életében nem látott volna asztalt. Pedig a házukban is sok található. De az nem olyan, ez valamiért más volt. Leült, majd kezébe vette az étlapot. Nézegette, sokáig. Nagyon sokáig. Már ha 3 perc folyamatos bámulást egy papírlapra soknak lehet mondani. Mint ahogy szokott, most is elmerült gondolataiban. Nem tudta eldönteni mit rendeljen. Ez elég sokáig húzódott, mert amíg gondolkodott, elméje továbbszőtte a gondolatait, és a végén már azt sem tudta, min kezdett el gondolkodni. ~Saláta, vagy marha-bélszín?~ visszhangzott fejében. De hát egyszeri alkalomként megengedheti magának, hogy ne az alakjával, hanem a finom falatokkal törődjön. Még pár pillanatot habozott, majd a lapot letéve intett a pincérnek, aki azonnal ott is termett. -Egy adag marha-bélszínt, ezzel a bizonyos cikóriás körettel, valamint egy pohár narancslét. Köszönöm.-mondta el rendelését. ~Fú, te jó ég....Na mindegy...próbálkozni kell...Nem fontos az alakom...Majd futok reggelente és kész.~győzködte magát, hogy helyesen döntött, bár ő sem tudta, hogy sikerült-e.
|
|
|
|
Yarista Palarn INAKTÍV
offline RPG hsz: 580 Összes hsz: 5878
|
Írta: 2012. november 9. 17:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=11913#post11913][b]Yarista Palarn - 2012.11.09. 17:23[/b][/url] Sharlotte Még mindig nem tudta teljesen túltenni magát, amiért Rédey kivágta az óráról. Szó szerint kivágta, nem hagyott lehetőséget, ezért még megbántva érzi magát. Persze azért nem annyira, hogy ettől nagy lelki sérülései legyenek, de a tüske még mindig ott van az oldalában. ~ Jobb lesz gyorsan elfelejteni ezt... Egy forró csoki társaságában. ~ Mosolyogva kel útra, egy melegebb barna kabátban, egy Vikings sálban, és egy sötét színű bársonynadrágban. A tornacipő helyett most már egy vastagabb bélésű félcipőt vett magához, így nyit be a Pillangóba, ahogy ő nevezi. Szerinte itt csinálják a legfinomabb Forró csokit, de minden bizonnyal legalább Palarn-díjas ez az édesség. Gyorsan rendel is egyet, és körbenéz, hátha lát valakit, aki ismerős, vagy barát akár. De nincs szerencséje, csak számára idegenekkel van tele a hely, maximum látásból ismer pár embert. Egy szöszin akadnak meg a szemei, akinek rózsaszín tincsek is elkeveredtek az titán szőke fürtjei között. ~ Na, ne unatkozzunk, ismerkedjünk egy kicsit. Legalább elfelejtem azt a hülye órát. ~ Bosszankodik, mert valami mindig eszébe juttatja. Így hát aztán odasétál a csokijával a lány asztalához és lehuppan vele szembe. - Helló! Mit eszel? Hátha kedvet kapok én is. - kíváncsiskodik, és próbálja kinézni, hogy melyik oldal lehet, de csak finoman. Nem áll föl, nem tépi ki a lány kezéből az étlapot, csak úgy nézelődik és várja, hogy a másik kommunikációt kezdeményezzen vele. Persze az is lehet, hogy elhajtja a másik, ezen sem csodálkozna mostanában.
|
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos | exlevitás | apuka | Csin<3
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2012. november 10. 12:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12723#post12723][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.10. 12:51[/b][/url] YaristaA rendelést elintézte, aztán várt, hogy megérkezzen az étel. Addig is újra kezébe vette az étlapot és vizsgálni kezdte. Végig ment minden ételen és átgondolta hogy szereti-e vagy nem, próbálta ezzel elütni az idejét. Azonban a betűkre való csodálkozását megszakította egy hang. Beszéd hangja, méghozzá hozzá irányított beszéd. Először csodálkozik, aztán leteszi a papírlapot és megszólal. - Szia. Hát... Hogy hívnak?- próbál nem feltűnően meglepődni a történéseken, bár nem nagyon sikerül neki. Nem tudta nagyon kezelni a helyzetet, de ez van. el kell fogadni és alkalmazkodni kell. - Én Sharlotte vagyok, Sharlotte Johanson.- mutatkozik be, mivel mindig próbál kedvesnek és barátságosnak tűnni. Közben persze eszébe jut, hogy egy feltett kérdésre nem válaszolt. Elég rossz a memóriája néhány pillanatban, de nagy nehezen sikerült rájönnie, hogy mit kérdeztek tőle. - Elvileg mindjárt megkapom a szép nagy adag marha-bélszínemet a salátával és a narancslét.-tájékoztatja új beszélgetőpartnerét a lány. Közben erősen gondolkozik. ~Ki ez, mit akar, miért jött ide, miért vagyok én itt,mikor jön már a kaja?~ fut végig az áradat az agyán. Végül is természetes, hogy ennyi minden kering most a fejében. Egy ilyen letámadás után... Aztán hamar feleszmél, hogy nincs egyedül, és ki kéne zökkenni a kis világából. Miután ez megtörtént kedves mosolygással tekintett a fiúra, és próbálta végigmérni, hátha ismeri valahonnan. Persze ezt látatlanul tette. Végül rájött, hogy nem ismeri, de tovább mosolygott rá.
|
|
|
|
Allegra Black INAKTÍV
Őrangyallegra offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 13
|
Írta: 2012. november 10. 16:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12787#post12787][b]Allegra Black - 2012.11.10. 16:03[/b][/url] [ Markovits professzor ]Legra észre sem veszi igazán magán, milyen reakciókat produkál, és igazán az idegességet sem. Hiába a hírnév és a népszerűség, a gyakori nyilvános szereplés, ha privát találkozón van, akár randevún, akár egy kínos, mindenféle jelentéstől mentes találkozón egy tanárral. Ideges, zavarban lesz és bénázik. Talán sosem fogja levetkőzni ezt. Gyakran megesik, hogy ez téves következtetéseket szül, de a szituáció tökéletesen illik az esetlen helyzetbe. A pincér feltűnése éppen kapóra jön, valamelyest mentve a helyzeten. Ő még nem nagyon gondolkodott, mit enne, ritkán eszik magyar ételt, legutóbb talán Yaristáéknál volt szerencséje. Bár akkor is inkább a kedvenceit kapta, és csak belekóstolt a többibe. Felpislog Istvánra, várva, ő mit fog rendelni, majd mint még a felelés előtti utolsó pillanatokban, gyorsan átbújja az étlap idevonatkozó részét. Szemei gyakorlottan, gyorsan járnak, bár vele sosem történt meg, hogy számadás előtt még erre lett volna szüksége.. - Hm... - hümment, jelezvén, hogy tudja, immáron rajta a sor. Szájával csücsörít egy kicsit, még orrát is megráncolja. - Én ezt a tárkonyos ragulevest kérném... - szólal meg ismét perceknek tűnő másodpercekkel később. Büszkén elvörösödik, mintha legalábbis sikerült volna megadnia a választ egy igen bonyolult, beugratós kérdésre, mint amilyenek például Markovits vizsgáiban szoktak lenni. Legalábbis, ahogy a diákság sopánkodásából kivette. A továbbiakban a reflektorfény is a tanerőre vetül, bár a feketeség nem valami ügyes riporter, vannak dolgok, amelyek mégis felkeltik kíváncsiságát még akár Markovits-csal kapcsolatban is. Amikor aztán a férfi megemlíti, hogy bulizni is szeret, képtelen megállni egy apróbb kuncogást. Számít a rosszallásra vagy értetlenségre a másik részéről, de nem tehet róla. Mindig is valami karótnyelt sznobnak képzelte, így a szájából a buli szó kissé viccesen hangzik. És na, nem is tudja elképzelni, ahogy tombol. Kétkedése arcára is kiül, egyik szemöldöke megemelkedik a másik lesüllyed, s látható töprengése. Most próbálja elképzelni... - Bocsánat, csak próbálom elképzelni a partyállat Markovits Istvánt... - szabadkozik, amikor észreveszi magát. Ismét kuncog, s próbál további bocsánatkérő pillantásokat küldeni. - Na, igen, ez a falu nem éppen a lehetőségek tárháza ezen a téren. Én is próbáltam kiszabadulni egy kicsit. Gőzt kiereszteni vagy ilyesmi, de... - megforgatja szemeit, jelezvén a negatív kimenetet. - Szerencsére azonban sok módja van a szórakozásnak, nekem eggyel több - somolyog titokzatosan, s ajkát is beharapja. - És... Ausztrália, profi karrier, gondolom pezsgés... most Magyarország, tanárkodás és... nem pezsgés? Érdekes váltás. Meguntad vagy túl sok volt? - kíváncsiskodik tovább. A pincér ismét feltűnik, néhány ajándék aperitiffel. Legra tétován pillant a professzorra.
|
Yes, she's back! | Metamorfmágus | Kviddics példakép | angol válogatott hajtó | Klubcsapat | Patrónus: Párduc | Sirius
|
|
|
Yarista Palarn INAKTÍV
offline RPG hsz: 580 Összes hsz: 5878
|
Írta: 2012. november 10. 18:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12964#post12964][b]Yarista Palarn - 2012.11.10. 18:56[/b][/url] Lotte (a franc sem fogja kiírni ezt a hosszú nevet, én nem írok sokat ide és kész....(: )Szerencsésnek érezheti magát, csak pár korty és máris minden rossz feledésbe merül, pár röpke pillanatig. Ezért, hogy ez a pillanat kitolódjon percekre, avagy akár órákra, kiszemeli magának a szőke-rózsaszín hajú leányzót, aki hasonló korú lehet, mint ő. Le is ül, és kérdez is hamarosan. Úgy néz ki, hogy megzavarta egy picit, mert furcsán elsőre a nevére kérdez rá, pedig azt hitte, hogy mindenki ismeri. ~ Úgy néz ki megint szerencsém van, Bonnie után, ő sem ismer... ~ mosolyog ki a pohara mögül, és ha már megkérdezték, válaszol is. - Yarista Palarn. - odanyújtja a kezét, hátha a lány is belemegy e legegyszerűbb üdvözlési formába. Ha igen, ha nem, utána visszaül a helyére, miközben megtudja, hogy hogy hívják a vele szemben ülőt. Kicsit megigazítja a széket maga alatt, mert kissé mellé ült, szóval most már minden rendben ezzel. - Á, nos ez nem ihletett meg. Maradok a forró csokimnál. - kicsit lebiggyeszti az ajkait a hírre, nem kér bélszínt, se narancslevet most. Persze csak érdeklődött, szóval nem is igazán érti, hogy miért hangolta le a kérdés egy pillanatra. Inkább egy újabb korty a Merlini nedűből, és máris újra jó kedve van. - Te hányadikos vagy? Még sosem láttalak, pedig a csinos lányokat meg szoktam jegyezni magamnak. Vagyis, eddig így volt... - javítja ki gyorsan magát, miközben megérkezik a pincér Lotte bélszínével és a többivel. - Jó étvágyat ám, majd addig csendben leszek, ha el nem küldesz. - mosolyog és vállat von, egész jól elszórakozik magán, és a rózsaszín tincseken. Már majdnem megitta a csoki felét, jól érzi magát, és tutira nem egy gurkó fogja agyoncsapni majd, hanem csokimérgezésben fog kimúlni. - Te nem ismersz. Szerinted sztár lesz belőlem, ha mindent megteszek érte? Már külföldön edzek. Vajon elég lesz? - morfondírozik, de nem is a lányhoz intézte igazából a kérdést -habár az ő szemeibe nézett közben -,hanem saját magától. Ő az szeretne lenni, de a jobbik fajtából, akarja, hogy miatta játszanak mások, vagy egyáltalán miatta kezdjenek játszani.
|
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos | exlevitás | apuka | Csin<3
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2012. november 10. 19:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=12998#post12998][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.10. 19:20[/b][/url] Yar (hát akkor a francnak se írd ki, de én se fogom )Mielőtt megérkezne az étel, még kap egy kérdést, meg egy nem várt bókot. - Második, de harmadik lenne, csak még régen egy mugli iskolában buktam és hát....- itt befejezi mondókáját a hatás kedvéért.-És köszi...- mondja kicsit zavarodottan. Furcsa neki, hogy azt gondolják róla, hogy szép. Vagyis nem az, hanem hogy így közlik is vele. Ezután megérkezik a pincér a kért étellel és itallal. Sharlotte megköszöni, majd éppen nekikezdene, mikor megszólal a fiú. - Köszi, de nem kell csendben maradnod. Beszélgethetünk is, normálisnak tűnsz. -mosolyodik el kijelentésén, majd tényleg nekikezd falatozni. Boldog. Nem tudja miért..Talán az az oka, hogy mindenhol összefut valakivel, és ez most sincs máshogy. Gondolkozik persze, hogy ki lehet az ismeretlen, valami rémlik is neki, de nem biztos, ezért érdeklődik egy kicsit. - És rólad mit lehet tudni? Hányadikos vagy és melyik házban? -teszi fel eszegetés közben a kérdést. Majd várja a választ. Eszik tovább, néha kortyol egyet-egyet a narancsléből, és Yaristát nézi. Ismeretlen számára, így látatlanul végigméri. Sokszor persze, hogy az emlékezetébe rögződjön. Vagy ha nem éppen ezt a cselekedetét folytatja, akkor elmerül gondolatai között, amit gyakran szokott csinálni okkal és oktalanul is. Valami morgást hall, ami nem teljesen kivehető beszéd lehet. Ekkor nem odakiált, hanem illedelmesen megszólal. - Tessék? Nem értettem.- mondja végül tömören és egyszerűen, miközben tovább eszik.
|
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2012. november 11. 13:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=13437#post13437][b]Bánfai Odett Zoé - 2012.11.11. 13:59[/b][/url] Idegesített, hogy az én idegességemet mosolyogva viszonozza. Ne mosolyogjon! Ez itt most nem a mosolygás ideje! Még jobban felbosszant amikor újra lekislányoz. Fejem lassan el kezd vörösödni a méregtől, ami felszabadul bennem. Most szerintem simán képes lennék megcsinálni azt a tűzsárkányt, amit az első elemi mágia órán akartam. Akkor nem voltam ennyire dühös, mint most. Egyszer csak hangosan kikeltem önmagamból. - Nem vagyok kislány!!!! –Na jó, valójában az vagyok, de én nem tartom annak magam. Igaz, csak 17 éves vagyok, és más értelemben is még kislány vagyok, de akkor is! Ne nevezzen engem kislánynak! Most azért mert olyan bájos, aranyos arcom van?! Akkor ennyi erővel én is lekisfiúzhatnám. Nem lehet több 22nél… Ha mégis akkor jól tartja magát.. lehet a botox teszi. Hamarosan túlesünk a bemutatkozáson, és meg is lettem invitálva a konyhába, hogy megehessem a hatalmas kupac spagettimet. Természetesen én sem bírom ki, hogy ne piszkálódjak egy kicsit a fiúval, és meg ne említsem, hogy mennyire gyereknek tűnik. Ha már ő is lekislányozott engem, akkor kölcsön kenyér visszajár! De ezzel csak annyit értem el, hogy ki lettem nevetve! Az igazat megvallva nagyon felhúzta a srác az agyam, de mégis elnyerte a tetszésemet. A laza stílusa miatt felettébb szimpatikus. No meg a kinézete sem kutya. Amúgy sajnos ilyen vagyok. Nagyon hamar oda tudok lenni valakiért, még egy ismeretlenért is. Aztán ilyenkor eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne ha. Ezek a fellángolások szinte havi rendszerességgel előbukkannak, egy ideig maradnak, aztán elmúlnak. Az akkor olyan jó érzés, de mikor rájövök, hogy halott az ügy, akkor kissé elkeseredek. Igyekszem végre felnőni, és nem odalenni minden helyes pasiért, de nehéz. Csongor magyaráz valamit, de nem nagyon figyelek oda. Sikeresen elkalandoznak a gondolataim, így csak egy „Ühüm…”-öt nyögök be a mondatok végén. Végre megérkezünk a konyhába, ahol igen nagy a sürgés meg a forgás. Mindenki rohangál, tesz meg vesz, kutyul, vág, reszel. Olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még sose voltam így egy étterem konyhájában sem, így kicsit leesik az állam, de nem szó szerint. - Tyű! – ennyit sikerül kinyögnöm, majd az instrukciókat félig meddig felfogva követem Csongort. Én bambulok jobbra, meg balra, kapkodom a fejem minden irányba, tényleg, mint egy kisgyerek, de nemsokára egy nagy kupac kaja landol előttem. - Na ez már adag! Itt egyem meg, hogy lásd, vagy vigyem ki egy asztalhoz? –Reménykedtem, hogy itt benn fogyaszthatom el, ezek után semmi kedvem nem volt kimenni. Itt legalább van élet! - Te nem eszel velem? – Sunyi mosoly kíséretében pillantok a szakácskára, majd villámat beleszúrom a tésztába és elkezdem felcsavarni.
|
|
|
|
Dolánszky Alex INAKTÍV
Hakuna Matata offline RPG hsz: 498 Összes hsz: 14900
|
Írta: 2012. november 13. 13:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=14389#post14389][b]Dolánszky Alex - 2012.11.13. 13:58[/b][/url] Nikike, szédelgős Piszkál engem, hiszen az nem kétséges, hogy érti a viccet. Még ilyet! - Olyan jól tereltem, hogy azt már gólként könyvelték el a bírók - lököm ki a képtelen marhaságot vigyorogva. Tényleg piszkál - vonom le a következtetést, amikor megtalálja a jelenlegi egyetlen gyenge pontomat. Részletesen végigkérdezhetné, mit éreztem a lábam elvesztésétől annak visszanövesztéséig, no meg hogyan kezeltem a megváltozott helyzetemet. Hogy kit szerettem, ki hagyott cserben, ki alázott meg, ki vágott át életem során. Egyik sem hatna meg, de ez a Yarista gyerek nagyon a bögyömben van. Úgy érzem, folyamatosan csatákat vesztek ellene. Tudom, hogy paranoid vagyok, és nem is ismerem, de nem is akarom. Tudni sem akarok arról a nagyképű gyökérről, mégis mindig képbe kerül. Nem csak itt, mindenhol. Kviddicsász, külföldi szerződés, nők, vizsgajegyek... Persze az egész annyira nem érdekelt volna, de most megint eszembe jut az egyetlen, ami tényleg számított: Niki simán kivonult vele a teremből. Hogy is felejthettem el ezt? Fejre is állhatok, az sem számítana, nem nyerhetek Mr Tökéllyel szemben. Elejtettem egy-egy megjegyzést, amiből kiderülhetne, vajon egyáltalán gondol-e rám Niki úgy, de nem lettem okosabb a válaszokból. Na tessék. Akkora hatással, de nem mondom meg, pozitív vagy negatív? Meg fogok őszülni. És olyan arckifejezést is vág hozzá, hogy végleg elvesztem a nyomokat. Minden csajon ilyen nehéz kiigazodni, vagy csak rajta? - Egész végig kabátban ültél, talán azért - világítok rá a nyilvánvalóra, amikor azt mondja, meleg van. Nem túl meghitt kabátban ülni egy teaházban, de megszoktam már, hogy a lányok milyen fázósak, a tanórákon is gyakran ülnek dupla rétegben, ezért nem vettem zokon, hogy nem helyezi kényelembe magát. Most meg melege van. Kattan, hogy valami baj van vele. Remeg a hangja nevetés közben, és egyik pillanatról a másikra elég rosszul néz ki. - Hé! Mi a gond? Hé! Mintha itt sem lenne, mintha valahová mögém nézne, és nem is látna engem, Felényúlok, hogy megrázzam a vállát. Szerencsére ezt az időpontot választja a kidőlésre, mert így el tudom kapni, mielőtt lefejelné az asztalt. És nincs hova tovább. Nem tudok így megmozdulni. Segítségért kiáltok. Azonnal megjelenik a rendelésfekvevős lány. Tehetetlenül nézem, ahogy lefekteti a párnákra Nikit, felpolcolja a lábát, vizet hoz, amit letesz az asztalra, és legyezgetni kezdi az arcát egy itallappal. Én pedig nem tehetek semmit. A teaház további látogatói tuti minket bámulnak, de nem akarok felnézni rájuk. Odakúszok a fejéhez, de rögtön rámszólnak, hogy hagyjak neki levegőt. Kicsit távolabbról nézhetem csak, ahogy a pincérnő sertepertél.
|
|
|
|
Yarista Palarn INAKTÍV
offline RPG hsz: 580 Összes hsz: 5878
|
Írta: 2012. november 13. 14:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=14392#post14392][b]Yarista Palarn - 2012.11.13. 14:24[/b][/url] Lotte- Nem értem, hogy mi köze a mugli iskolai eredménynek ehhez, de nem vagyok túl jó abból a tárgyból. – vonja meg a vállait, és valahogy már nem is szereti ezt a szót sem. Mostantól varázstalanoknak fogja hívni őket, mégiscsak jobb szó, meg kifejezőbb is. Erre a jó gondolatra iszik még egy kortyot, és elnézést kér, hogy ha zavarna. De úgy néz ki, hogy szerencséje van, a rózsaszín hajszeletű leányzó szimpatizál vele. - Ó, köszi, remélem ez így is marad, ahogy én is, ezek szerint. – egyezik bele, hogy mégsem kelljen elmennie. A beszélgetés szépen lassan a normális mederbe terelődött, ami ilyenkor lenni szokott. Vagyis, Yarista most nem akart annál többet, mint amiért idejött a lányhoz: beszélgetni. - Harmadéves és Rellon. De örülök, hogy nem ismersz, legalább nincsenek előítéleteid. – könnyebbül meg egy pillanatra. ~ Majd meglátjuk, hogyha egy olyan emberrel találkozom, aki semmit sem tud rólam, mi lesz a véleménye. Bonnie jó lesz kiindulási pontnak. ~ halvány vigyorpozíció alakul ki az ajkaiban, majd tovább morfondírozik, de immár hangosan. Elmondja a kívánalmait, vagyis a kételyeit. Sajnos valószínűleg nem hallotta, amit kérdezett, mert a kérdésre kérdéssel válaszolt. - Semmi különös. Mást kérdezek. Szerinted mi kell ahhoz, hogy elérd a céljaid? Neked van valami célod, vagy hobbid? – kérdezősködik tovább. Most elég érdeklődő hangulatban van, amíg el nem fogy a forró csoki, addig ez biztosan így marad. Aztán pedig majd kiderül, de egyelőre nem látja a folytatás elvetésének jogosságát.
|
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos | exlevitás | apuka | Csin<3
|
|
|
Markovits István INAKTÍV
Repüléstan tanár offline RPG hsz: 110 Összes hsz: 987
|
Írta: 2012. november 14. 14:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=14641#post14641][b]Markovits István - 2012.11.14. 14:17[/b][/url] Black kisasszonyKülönös feszültséget éreztem a levegőben, mintha lassított felvételben történtek volna az események, a röpke másodpercek lomha percként hatottak. Főleg az a pillanat, amikor Allegra megmosolyogta a szeretek bulizni kijelentésemet. Pontosan ez az, ami én is éreztem, már ki se nézik belőlem, hogy igenis ki tudom ereszteni a gőzt. - Komolyan mondtam. Ennyire nem lehet vicces. - nevettem egyet én is, mert meg tudtam érteni a kisasszony reakcióját. Elég rendesen le voltam sajnálva az iskolai közvélemény által ezen a téren, ahogyan innen-onnan hallottam. Pedig tudtam volna ellenpéldát mondani a közelmúltból: a nyáron a faluban rendezett kubai esten senki se gondolhatta úgy, hogy egy karót nyelt alak vagyok. A tizenévesek szokták emlegetni a bulis élményeiket, hogy legyen mivel menőzniük, nekem meg harmincévesen azért kell erre gondolnom, hogy legyen mibe kapaszkodnom, emlékeztessem magam, hogy még élek. Szánalmas. Egy kicsit el is húztam a számat, miközben ezt így végigzongoráztam az agyamban. A lehetőségek kapcsán Allegra nagyon titokzatosan kijelenti, hogy neki eggyel több lehetősége van. Nem bírtam az ilyet, mert nem értettem mi húzódik meg a kijelentés mögött. Miért nem kettővel, hárommal vagy százzal több? - Eggyel több? Mit értesz ez alatt? - rá kellett kérdeznem, mert nem szerettem nyitva hagyni a kérdéseket, nyíltan szerettem társalogni. - Áh, nem untam meg. Imádok kviddicsezni, még mindig. Sok minden összejött egyszerre, amikor abbahagytam. Sérülés, magánéleti gondok. Ilyesmik. - nagyon keserves időszaka volt az életemnek, amiről még mindig nehezen beszéltem. Most is zavart voltam, kerültem a szemkontaktust, még talán a hangomon is érezhető volt a megrázkódtatás. A mindig magabiztosnak, sőt fölényesnek mutatkozó Markovitsnak bizony ez egy súlyos téma volt. - Mondjuk még vissza is térhetnék. Érzek magamban még négy-öt jó évet. - kíváncsi voltam, hogy ez a kijelentésem is kuncogásra készteti-e a kisasszonyt. A pincér közben hozott egy kis étvágygerjesztő itókát, meg is örültem neki. - Köszönjük szépen. Koccintsunk! – fordultam végül Allegra felé. Úgy gondoltam, hogy egy egyszerű aperitifnél nem érdemes többet szónokolni.
|
|
|
|
Pethő Csongor INAKTÍV
cakeboy. offline RPG hsz: 17 Összes hsz: 19
|
Írta: 2012. november 15. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=15338#post15338][b]Pethő Csongor - 2012.11.15. 21:09[/b][/url] A kislány Komolyan nem kerültem még ilyen helyzetbe azelőtt. Nem csak arra gondolok, hogy eddig az étel minőségére, se a mennyiségére nem érkezett panasz, szóval emiatt egyszer sem kellett elhagynom a főhadiszállást, hogy megküzdjek a vendéggel. Emlékszem, egyszer régebben volt egy eset, mikor egy idősebb hölgy kikelt magából, de az a pincér udvariatlanságának volt köszönhető. A pincérsrác természetesen már nem dolgozik itt. Nekem szerencsére eddig csak dicséret jutott, bár ezt a mostani esetet sem érzem komoly fenyegetésnek a hírnevemet illetően. Az egész inkább csak megnevettet. Nem a gúnyos értelemben, komolyan vidámmá tesz. Főleg, ahogy kiakad a kislányozás miatt. De nem fogom ám ezzel húzni az agyát többet, nehogy tényleg dührohamot kapjon, és felrobbantsa az éttermet, vagy valami! Aztán a főnökasszony majd rajtam veri le az egész balhét. A konyha többi dolgozója se nagyon került olyan helyzetbe, hogy egyszer csak megjelenek egy vendéggel a munkaterületen. Nem is csodálkozom, hogy első pillantásra értetlenül álltak a jelenet előtt. Fogadok, hogy az új szakácstanoncnak még az is eszébe jutott, hogy a lány valamilyen fogyasztóvédelmis, és már azon izgult, vajon mibe fog belekötni. Ám a munkatársaknak hamar leesett, hogy én ura vagyok a helyzetnek, csak egy elégedetlenkedő vendéggel meg az én problémamegoldásommal állnak szemben. Szóval, ugorjunk az izgalmasabb részekhez. - Itt edd meg, kérlek, hogy szemtanúja legyek én is a nagy mutatványnak. - válaszoltam a kérdésre, s ezzel egy időben egy széket is odatoltam a kisasszony mellé, amire aztán felpattant. Miután jeleztem neki, hogy én nem óhajtok enni, mivel: "munkaidőben csak sütök-főzök, és maximum kóstolok!", várakozó pillantásaim közepette nekilátott. Odett és a spagetti izgalmas küzdelmének lehettünk szemtanúi, kedves hölgyeim és uraim! A vége felé, néhány pillanatig úgy tűnt, a lány feladja. Ám hiába, minden reménykedésemmel ellentétben, a spagetti tényleg eltűnt! Pár hitetlen pislogás után aztán elismerően bólintottam, bár kedvem lett volna csalónak kikiáltani Odettet, csak, hogy még egy kicsit bosszanthassam. Nem tettem. Nem akartam magamra haragítani. - Egészségedre! - Egy picit még beszélgettünk ezután. A lány persze cukkolt, hogy mégis neki lett igaza, én ezt csak mosolygással nyugtáztam. Majd elbúcsúztam a lánytól. Ahogy a konyhaajtóból figyeltem a távozó spagettigyilkost, úgy éreztem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy én vele találkoztam. Erre a gondolatra hümmögtem egyet, majd visszatértem a munkához.
|
a Pillangóvarázs főszakácsa.
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2012. november 16. 18:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=15440#post15440][b]Sharlotte Johanson - 2012.11.16. 18:21[/b][/url] YarÚtnak indult egy kisebb felfedező útra, melynek célpontja az étterem lett. Itt kellemes beszélgetésbe keveredett, vagyis eddig, és remélhetőleg ezután is az lesz. Nem igazán ismeri a srácot, ennek ellenére minden érdeklődő kérdésére próbál válaszolni. Megesik azonban, hogy a másik fél nem érti. - Annyi a köze, hogy ott van olyan, hogy általános iskola, és épp úgy, mint itt, ha megbuksz évet kell ismételned. Nekem viszont addig nem méltóztattak elmondani a szüleim semmit az életem egy meghatározó tényezőjéről, míg ki nem jártam azt az iskolát.- próbálja az imént elhangzottakat részletezni. Majd tovább folytatódik minden. Ő eszik, az ismeretlen pedig kortyolgatja forrócsokiját. Az, hogy nem ismeri, láthatólag örömteli dolog a fiúnak. Mikor elhangzik az, hogy legalább így nem előítéletes, egy gondolatkavalkád kezd el fejlődni a lány fejében. Szerencsére hamar eltorlaszolja azokkal az új gondolatokkal és kérdésekkel, hogy ki is lehet a titokzatos szőkeség előtte. ~Rellon....sokan vannak...talán túl sokan..~ indul meg ez is, ugyancsak szőke buksijában. Ezután, mivel nem hall rendesen egy kérdést, próbálja leinformálni, mi is volt az, de csak újabbakat kap, mire először megpróbál gondolatokat összefogalmazni, aztán kimondani. Erősen gondolkozó fejet vág, az evést arra a pár pillanatra be is fejezi. Végül elkezdi kifejteni véleményét. - Ahhoz, hogy az ember bármit is elérjen kitartás és küzdeni akarás kell. Az, hogy milyen mértékben, az a kitűzött céltól függ. Nagyobb és fontosabb cél esetében mindkét említett dologból nagyobb az igény, és fordítva. Nekem kicsike céljaim vannak, hosszútávra nem tervezek. Csak homályban, vázlatokban. ami most fontos, hogy bukás nélkül végigcsináljam a sulit, utána pedig még eldöntöm mi lesz...-elmosolyodik mondandója végén, vet egy pillantást diáktársára, majd folytatja a táplálkozást, amit mindjárt be is fejez. De még pár falat hátravan. Iszik, aztán legyűri azokat is, miközben figyeli az előtte ülőt. - Neked mik a céljaid?- érdeklődik most már ő is a másik iránt kissé, nehogy azt higgye, hogy figyelmen kívül hagyja. Mivel befejezte az étkezést, és elfogyasztotta a narancslét is, a pincér elvitte a tányért és poharat. Nem tudta, hogy innentől kezdve hogyan folytatódik a beszélgetés, vagy egyáltalán folytatódik-e.
|
|
|
|
Hegyi Nikoletta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2012. november 18. 01:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=15976#post15976][b]Hegyi Nikoletta - 2012.11.18. 01:17[/b][/url] Alex Majdnem csak szótlanul ül mellettem már a vége felé. Látszik rajta, hogy valami bántja Alexet vagy rosszat mondtam volna? A hullámokban rám törő rosszullétek sem könnyítik meg a kommunikációt, könnyen lehet, hogy nem válogattam meg a szavaimat. De ebben a helyzetben senki ne csodálkozzon azon, ha nem repkedek cicerói magasságokban az eszmecserénél, amikor örülök, ha egy értelmes betűt ki tudok préselni az ajkaim közül úgy, hogy ne látszódjék rajtam semmi. Gondolom meg is oldom valahogy, mert eddig nincs semmi gond, de legbelül érzem mégis rajta, hogy nem stimmel valami. Talán többet várt ettől az első találkozástól, mint amit adni akartam és tudtam, vagy nem tudom, hogy mi lehet a baj. Van velem elég, ehhez kétség sem fér, de hogy a sok közül épp most melyik, az kérdés. Mivel a rosszullétek nem múlnak, csak sűrűsödnek, ki kell találnom valamit. Hivatkozom a melegre és Alex segít előzékenyen levenni rólam a kabátot, de nem felejti el megjegyezni, hogy már rég le kellett volna vennem, akkor nem érezném, hogy túl meleg van. Magamban hozzáteszem, hogy rajtam valószínűleg nem segített volna. A pár korty tea se használ és egyre ijedtebben jövök rá a keserű tényre, hogy visszavonhatatlanul el fogok ájulni. Ekkora blamázst, itt a teázó majdnem közepén. Jó kis látványosság leszek. Egyszer már rám fogták, hogy szenzáció hajhász vagyok, hát most az Isten se mossa le rólam. Még jó, hogy a humoromat nem veszítem el még ilyen hatványozottan válságos pillanatban sem. Agyő Világ! Szép volt veled! Agyő Alex! Ne haragudj! Baromi kellemetlen lehet ez neked. De már nem látom az arcát sem, csak elmosódott foltokat, a hangokat sem hallom, aztán már a sötétet se érzékelem, mert ahhoz is tudatomnál kéne, hogy legyek. Azt se látom, hogy pillanatok alatt, hogy bolydul fel a teázó, nem látom az ijedt és elégedett arcokat. Akik örülnek belül, hogy a jó időben voltak jó helyen. Egy kis extra élmény, felár nélkül. Lefektetnek, felpolcolják a lábamat. Most, ha ébren lennék, lenne ezzel kapcsolatban is pár gunyoros megjegyzésem, de most ez is szünetel. Ám egy ilyen állandóan pörgő agy nem pihenhet sokáig. A legyezés nem sokat használ, inkább a vízszintbe helyezés. Lassan oszlik a sötét köd és fölém hajoló arcok jelennek meg előttem. Alex-é is köztük, akkor ez még nem a mennyország. Nem vagyok csalódott, jobb itt most és kicsit megnyugszom, bár a teremben én vagyok a legnyugodtabb, mégis nekem lenne jogom a legidegesebbnek lenni. Érthetetlen ez az egész. Pont fordítva működik minden. Iszom egy kis vizet a felém nyújtott pohárból és feltápászkodom. Kicsit még kába vagyok, de ez érthető. Mikor elül körülöttem a feltűnés vihara, félve pislantok Alexre. -Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak! Én sem tudom, hogy mi történt. Illetve ….talán. Elmesélem, csak menjünk innen valami nyugisabb helyre!- Fizetek, míg Alex összeszedi magát és ha ő is akarja, távozunk a teázóból. Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
Yarista Palarn INAKTÍV
offline RPG hsz: 580 Összes hsz: 5878
|
Írta: 2012. november 21. 11:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=17049#post17049][b]Yarista Palarn - 2012.11.21. 11:32[/b][/url] LotteMég mindig nem érte teljesen, hogy miről beszél a lány, mi köze a mugli iskolarendszernek ahhoz, hogy ő idejár és itt hányadikos. Persze utána már kezdte kapizsgálni a rellonos, hogy miről is van szó, de annyira nem volt érdekes a téma, hogy jobban belemenjenek. A lényeg, hogy harmadikos helyett másodikos Lotte. - Értem. – fűzi hozzá a féligazságot, hogy ezzel elejét vegye a további magyarázatnak. A lila tincsek kósza játékát figyeli inkább lopva és kortyolgatja tovább az italát. Majd, mivel váratlanul ült le hozzá, váratlan kérdéssel örvendezteti meg a lányt, már ha neki ez öröm. - Bakker, remélem felvetted az önismeretet. Tuti jól lennél Alexa néninél… Figyelj, ha nekem minden K lett, neked sem lesz nehezebb. Ki lehet bírni, csak néha kell tanulni. – rántja meg a vállát, mert neki a tanulás jelenleg nem jelentett eddig kihívást. Nyilván az anyag egyre nehezedik majd, szóval most még nyugodtan mondhatja, hogy minden, de tök könnyű. Az ő ambíció egyébként pedig nem a tanulásba merülnek ki, az csak a hasznos mellékes, mindig is az volt. Egyszer ő is abbahagyja majd a kviddicset, akkor nem lesz hátrány, ha több mindenhez is ért. Közben mindketten végeznek az evés-ivással, Yarista pedig jólesően dől hátra, mielőtt válaszolna a kérdésre. - Én csak egy egyszerű kviddicssztár akarok lenni, akire felnéznek az emberek. De ez még nagyon messze van, mindenféle téren. Egyrészt nincs miért felnézni rám, másrészt a képességeim sem olyanok még, hogy az legyek, de hajtok, hogy mindkettő sikerüljön. Az iskola csak másodlagos. – ezzel nagyjából mindent elmondott, amit szeretett volna erről a témáról, belesűrítette a mondandójába a lényeget. - Eszünk még valamit, vagy megyünk? Nekem ez a forró csoki bőven elég volt mára. – mosolyog a lányra. Nos, ha nem lenne kötve a keze, biztos tudna még pár témát felhozni Lottének, hogy hova mehetnének, de így? Van hátránya ennek az állapotnak is…
|
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos | exlevitás | apuka | Csin<3
|
|
|