Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874100#post874100][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 00:37[/b][/url]

- Örvendek, Máté. A pontos részleteket pedig nem tudom, de bizonyára - válaszolom neki összefoglalva, hogy tulajdonképpen nem lettem igazán beavatva a tervekbe, csak elvállaltam a feladatot lelkesen, egyrészt azért, mert Vicky kérte és amúgy is szeretek segíteni, másrészt meg mert erről a helyről van szó. Szerintem a legvarázslatosabb hely egész Bogolyfalván. Az fel sem merül a fejemben, hogy egyébként talán nem is ugyanarról a tulajdonosról beszélünk, hiába osztja meg, hogy nagyon régen nem járt már itt. Beljebb invitálom közben, igyon egy teát esetleg, amit kitalálja, mire is vágyik pontosan, még több teára vagy netán valami ebédre, esetleg valami más innivalóra. Én felsoroltam a lehetőségeket, ő pedig majd eldönti, mit is szeretne. A pulthoz visszaérve már be is surranok mögé. Furcsa egyébként, hogy magáz, de nem zavaró, csak nem igazán tudom hova tenni. A pult innenső oldalán lábujjhegyre állva nyúlok fel a legfelső polcig, hogy levegyem az egyik dobozt, ha már azt mondja, legyen az én kedvencem. Szerintem nem fogja megbánni.
- Sose mondták, hogy nem szabad, és őszintén... nem is vállaltam volna el, ha nem szabadna. Szeretek teát főzni, jobban, mint számlákkal bíbelődni, csak be ne áruljon a tulajnál - közlöm cinkos mosolyt villantva rá, egyelőre a magam részéről is a magázódásnál maradva, közben pedig már a forró vizet töltöm a csodaszép csészékbe - igen, magamnak is, ha már a kedvencemről van szó - és mindjárt láthatja, hogyan bontja ki szirmait a jázmin a gőzölgő vízben. Elé teszem a csészét, majd a hajamban lévő virághoz nyúlok, amiről már majdnem el is feledkeztem. - Angliában a kitartásé és a méltóságé, és a kedvenc virágom, de ez mennyire érdekes már, hogy Kínában mást jelent. Járt is ott? Ez a tea is onnan van, virágzó jázmin. Ó, és majdnem elfelejtettem a süteményt hozzá, egy pillanat - szabadkozom máris, mielőtt elővarázsolnám a hely nevéhez is kötődő különleges pillangósütit. - Szóval ott tartottunk, hogy Kína.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874102#post874102][b]Fülöp Máté - 2024.02.27. 08:38[/b][/url]

- Helyesen döntöttek. - én már csak tudom, hiszen az elmúlt években nekem is lehetőségem volt számos országban járni, felfedezni a világot, amiért sosem tudok elég hálás lenni. Követem őt, gondosan kerülve azt, hogy a szemem lejjebb csússzon a feje búbjánál, mégiscsak illetlenség volna a fenekét nézni haladás közben. Kezeimet a pultra simítom, nyugodtnak érzem magam, tetszik az új kinézet. Nekem a régi marad a kellemes emlékekkel az igazi, erre pedig mint egy új fejezet tekintek majd. - Megígérem. - teszem a kezem mosolyogva a szívemre, mert eszemben sincs egykori iskolatársaim előtt kellemetlen helyzetbe hozni. Gitta, olyan, mint egy boldog kiskutya, az apró termetű, amelyik mindig szeret játszani és vidáman csaholni. Nem, ő nem egy kutya, de olyan energiákat áraszt. Megmosolyogtatóakat. - Én is a teafőzést választanám a számlák helyett. - szerintem sokan, de persze vannak matematikai zsenik, akik ezt élvezik, ettől is vagyunk olyan különlegesek.
- Valóban? Tényleg érdekes, hogy másabb a jelentése. A kedvenc virág utal a jellemre. Ezek szerint Ön szép, szelíd és méltóságteljes. Találó. - Virágzó jázmin, milyen érdekes. Igen, jártam már ott, de nem ittam még ilyen teát. - elbűvölve nézem, ahogy lassan kibontakozik a virág, és mire észbe kapok, már egy sütemény is van előttem. - Amolyan otthont kereső vándor vagyok. Sok országban jártam, Kínában is. Érdekes ország, gyönyörű kultúrával. Nemzetközi mágustanulmányokat és pedagógiát tanultam az egyetemen, sokat utaztam és így bővültek az ismereteim. Szeretem az egyes kultúrákat kutatni. - régen nem beszéltem már magamról, főleg erről az új önmagamról, aki új névvel, új életet kezdett, mégis, jól esett. - Ön járt már másik országban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874119#post874119][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 22:18[/b][/url]

Nem tudok mit hozzátenni a megállapításához, ezért inkább csak bólogatok mosolyogva, így jelezve, hogy gyakorlatilag egyetértek. Fura visszagondolni, hogy két éve még azt terveztük, hogy mágustelepüléseket látogatunk majd Danival, aztán már egy événél is több, hogy szakított velem, és azóta eljutottam világot látni a táncnak köszönhetően én is. Nem olyan egyedül, mint ahogy szerettem volna, de legalább utaztam. Talán ennek pont így volt oka és értelme, ahogy azt a barátaim meg is mondták, aztán majd egyszer megtalálom azt, aki igazán nekem van szánva, akárcsak a szüleim. Közben meg már készítem is a teát, és hamarosan már egy csészében gőzölög előtte a kedvencem, ha már ez volt a kívánsága. Itt mindig a vendég az első. Mivel magamnak is készítek, a saját csészémben ázó virágot figyelem fél szemmel, amíg a magnóliáról beszélgetünk, ha már szóba hozta, na meg Kínáról. Ott még sosem jártam, de kicsit remélem, hogy ő már igen, és talán még mesél is kicsit, ha igen. Zavartan mosolyodom el arra, hogy azt állítja, a kedvenc virág az ember jellemére is utal. Gyanítom, hogy még el is pirulok.
- Óh... és mit mondana rólam a rózsa vagy a tulipán? Nagyon szereti a virágokat? - kérdezek vissza inkább, mert tartok tőle, hogy ha ezt a témát tovább boncolgatja, még a végén tényleg fülig vörösödnék itt, holott biztos, hogy csak tényeket közöl valamiről, amivel foglalkozott. A virágok nyelvéről én is tanultam anyutól, mert amolyan klasszikusan kötelező tudnivaló úrilányoknak szerinte. Szerencsére az is kiderül mindjárt, hogy nem reménykedtem hiába, járt Kínában is, talán mesél is róla még a végén.
- Izgalmas lehet így élni - válaszolom neki máris nagy lelkesedéssel. - Igazság szerint nekem ez is külföld, ha az számít, hogy Angliában születtem és nőttem fel, de jártam már Francia-, Olasz- meg Finnországban is, a többi még várat magára, bár szeretném látni a nagyvilágot - osztom meg vele röviden, hogy mindig is akartam utazni, csak korábban sosem alakult úgy. Most is Beccának köszönhetem a dolgot, amiért nem tudok elég hálás lenni, hiszen ha nem engedi át nekem a helyét, nem lennék sehol. - És hol járt még, ha nem vagyok tolakodó? Ó, nézze csak - mutatom a teát, amiben már bontja szirmait a virág. - Gyönyörű, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874123#post874123][b]Fülöp Máté - 2024.02.27. 22:57[/b][/url]

- Szeretem őket, de nem ezért tudom a jelentésüket. - a karjaimat a pultra fektetem, összehúzva magam előtt, ujjaimmal a könyökeimre fogok, és így hajolok kicsit előre. - Dolgoztam már kertészetben. Az ottani főnököm felesége nagy virágrajongó volt. A főnököm, hogy elhódítsa őt, képes volt kitanulni a kertészek mesterségét és nyitni egy kertészetet. A felesége minden nap elment oda, várva, hogy randevúra hívják, és mindig egy-egy virág jellemét mesélte el. Ő tanított meg rájuk. - Az életemben persze történtek rossz dolgok, szomorú dolgok, de voltak vidámak is, és szeretem őket felemlegetni, rájuk támaszkodni. - A rózsa színe is fontos, ha valaki rózsát küld, a színével is üzen. A rózsa a szerelem virága, de a szerelmet a szín és a mennyiség határozza meg. De maga a virág tisztaságot, bűn nélküliséget is jelent, a jó szerencse, a boldogság virága. Az egyik legbeszédesebb. A tulipán a nőiesség ősi jelképe. Lángoló érzelem és szerelem, ragaszkodás és ima. És... - halványan elmosolyodok, ahogy lepillantok a pultra, majd fel rá, ismért. - A tökéletes szerető virága. - Rózsa és tulipán, veszélyes vizekre evezünk így, de ugyanakkor érdekel, hogy vajon felemlegeti-e nekem a csokrot, amit tudom, hogy kapott. Nem ez volt a célom persze, de most már nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon számított-e neki annyira, hogy szót érdemeljen.
- Izgalmas, igen. Az első úton féltem, egyedül az ismeretlenbe, hangzatos volt eldönteni, de a vonaton végig azt mondogattam magamnak, hogy ne sírj, ne sírj, ami egy felnőtt férfitól nem hangozhat túl jól. De aztán rutinos lettem. Nem a sírás elnyomásában persze, hanem az utazásban. - pontosítok azért, nem mintha szükséges lenne, de kicsit olyan, mintha nem tudnám befogni. Tényleg régen beszélgettem emberekkel ezek szerint. - Hogy kerül egy angliai lány éppen Bogolyfalva teaházába? - hiszen mégiscsak azt mondják, hogy Anglia egyike a lehetőségek földjeinek. De biztos jó oka van, hogy idáig jött. - Valóban gyönyörű! Nem csodálom, hogy ez a kedvence. - Csendben figyelem, amíg teljesen kibontakozik a virág, kizárva a külvilágot, és csak percekkel később ocsúdok fel, és nézek rá bocsánatkérően. - Ne haragudjon, mit kérdezett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874130#post874130][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.28. 00:05[/b][/url]

- Ez érdekesen hangzik és igazán romantikus gesztus - válaszolom, egy sóhajjal is megtoldva a mondatot, miközben a pultra támasztom a könyököm, az állam meg a tenyerembe. Apu is ilyen, és kiskorom óta én is arról álmodozom, hogy egyszer majd én is megtalálom a szőke herceget fehér lovon, aki pont ennyire romantikus, na meg annyira, mint a pasik a könyvekben, amiket olvasni szoktam szórakozásból. És tudom, hogy vannak amúgy olyan pasik, csak meg kell találni őket, szóval én reménykedem, hogy egyszer én is tényleg megtalálom majd az enyémet. Közben már azt is mondja, hogy mit jelent a rózsa, meg a tulipán is.
- Ha rózsaszín? A rózsa... Nemrég kaptam egy titkos hódolótól amúgy egy egészen nagy csokrot. Meseszép - osztom meg máris félig ábrándozva közben, mert mi tagadás, Beccának azért áradoztam már erről, hogy szeretném tudni, ki az a titkos hódoló, akitől kaptam. Remélem, hogy egyszer majd kiderül, mert ki tudja, még akár ő is lehet a herceg. Igazából nem is ragaszkodom a herceghez, csak legyen kedves, rendes ember, na és romantikus. A sárkányt meg közösen intézzük, ha kell, azon nem akadok el.
- Biztos nem volt azért egyszerű egyedül nekivágni az ismeretlennek. Én aligha jöttem volna el ide is, ha nincs a barátnőm, akivel egymást boldogítjuk kiskorunk óta, de miatt vagyok itt, és egyelőre maradok is még jó ideig - mondom neki, hiszen Becca nélkül én sem lennék itt, aztán rámutatok a virágra, ami már nyitogatja a szirmait a forró vízben úszva. - Azt hiszem, csak azt, hogy Kínán kívül hol járt még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874151#post874151][b]Fülöp Máté - 2024.02.28. 21:16[/b][/url]

- Igen, egyetértek. Az évek során sok dolgot tanultam a szerelemről és arról, hogy milyen áldozatot képes meghozni egy ember a társáért. - szeretnék egy nap én is olyan férfi lenni, aki ennyire tud szeretni. Voltak már szerelmeim, de nem volt olyan, akivel ennyire mélyre mentem volna. Fiatal vagyok még, bármi lehet az életemben. Például egy balerina, aki felemlegeti a rózsacsokrot, amit nemrég kapott, és ami miatt izgatottságomban hevesebben kezd el verni a szívem, kívülről mégis megpróbálok hűvös maradni. - Rózsaszín rózsa? Hm. A rózsaszín rózsa lehet a csodálat és az elegancia kifejezője. Utal arra, hogy a küldő feltétel nélküli szeretet érez, de ezt inkább már egy kapcsolat alatt mondhatnánk, ami akár lehet szülő és gyerek kapcsolat is, nem csak romantikus. A küldő tiszteli a másikat, úgy vélem, a titkos hódolót lenyűgözte. - nem csak úgy vélem, hanem tudom is, egészen biztosan, hiszen én voltam az.
- Akkor ön egy támasz. Igazán nemes, a barátnője szerencsés. - ezek szerint nincs itt egyedül, aminek örülök, megnyugvással tölt el, mert amilyen kedves lélek, ebben a világban akár még baja is eshet.- Tizennyolc és huszonkét éves korom között Portugáliát, Spanyolországot, Olaszországot és Görögországot jártam be, valamint eljutottam Kínába és Japánba is. Utána néhány évig itthon voltam, egyetemre jártam, majd huszonhét évesen újra elindultam, akkor a hidegebb országokat megnézni, voltam Finnországban, Svédországban, Norvégiában, és mielőtt hazajöttem volna újra, éppen Dániát fedeztem fel. Ön merre indulna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874157#post874157][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.28. 22:32[/b][/url]

Újabb sóhajjal nyugtázom, hogy vannak még ilyen férfiak, akik hallottak a romantikáról. Ha nem lenne itt vendég, el is ábrándoznék, vagy éppen elővenném a könyvet a táskámból, mert hoztam ám azt, amit éppen olvasok, de így várat még magára a vikomt és az amerikai gyártulajdonos lányának szerelmi története. Nem bánom mondjuk annyira, mert érdekeseket mond, és még a kedvenc teámban is mindjárt kibontja a szirmait egy jázmin, nincs okom panaszra. Még azt is megosztom a beszélgetés hevében, ami napok óta nem hagy nyugodni, nevezetesen, hogy valakitől egy csodaszép csokor rózsát kaptam nemrégiben, és mint az üzenet tanúsítja, van egy titkos hódolóm.
- Ó, akkor ennek a jelentése egyetemesebb, mint a magnóliáé. Angliában is hasonlót jelent - válaszolom neki mosolyogva. Az is szóba kerül, hogy egyébként Beccával jöttem ide, egyedül aligha indultam volna el, és az alapján, amit mesél, csodálom, hogy ő megtette. Persze, ahogy anyu mondja, más ez egy férfinak, az öcsémet is nyugodtabban engedi útra, de szerintem bárkinek bátorság kell hozzá, akár fiú, akár lány. Megrázom a fejem kicsit arra, amit mond, mert kezdek ismét zavarba jönni. Szerintem én vagyok szerencsés, hogy ismerem Beccát és barátok vagyunk, sőt, gyakorlatilag inkább testvéreknek mondanám magunkat. Végül a teára mutatok, nehogy elszalassza a pillanatot, mert a jázmin gyönyörű. Kíváncsian hallgatom aztán a válaszát arra a kérdésemre, hogy hol is járt már, ha már említette, hogy utazott az évek során.
- Ez rengeteg. Mindjárt irigykedni kezdek - válaszolom neki széles mosollyal, majd gyorsan belekortyolok az előttem gőzölgő teába, hogy addig is nyerjek némi időt gondolkodni a válaszon. - Nos... nem is tudom, mindenfele. Ha tehetném, nagyon szívesen mennék ilyen karitatív szervezetekkel is akár Afrikába vagy Ázsiába, ahol éppen van erre szükség, de megnézném Kínát is, Óceániában a sok kis szigetet, Dél-Amerikát, az egész világot - válaszolom. A hoppanálásnak is vannak ugyan határai, a zsupszkulcsok bűvölése sincs ingyen, és még ha azt meg is oldom, sajnos még mindig kell szállás meg élelem, ha nem a híd alatt szeretnék aludni, így ez egyelőre csak szép álom. Annak is örülök, ahová eljutok a balett miatt. - A balettnek köszönhetően még eljutok néhány helyre azért, szóval nem panaszkodhatom. Egyszerűen csak ezek főleg nagyvárosok, és a színházon kívül nem igazán látok egyebet belőlük a legtöbbször. Egyébként a Bogoly Színházban szoktam elsősorban fellépni, aztán meg úgy másodsorban dolgozom itt. Hogy ízlik a tea?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874160#post874160][b]Fülöp Máté - 2024.02.28. 23:05[/b][/url]

- Az ország virágkultúrájától is függ, hogy jelent-e mást egy virág, mint máshol. Többnyire egyetemes. - persze, én sem tudok mindent, szóval nagyon is vannak olyan eshetőségek, amikor azt mondom, hogy a google a barátom, és kikutatom, de a legtöbb virágot alaposan megtanították.
- Talán jobb lett volna társaságban, szóval irigykedjen mondjuk félig, és akkor nem lesz annyira bűntudatom. Pár hétig még a városban vagyok, ha gondolja, szívesen mutatok képeket, felvételeket ezekről a helyekről. Ha van kedve persze. - nem szeretnék tolakodó lenni, de mivel nyitott a téma iránt, talán tetszene neki, hogy egy kicsit jobban belelásson az elmúlt éveimbe, hiszen beengedett egy különleges világba, a teafogyasztásába, ami igenis az egyik legkülönlegesebb dolog egy ember életében. Az enyémben nagyon fontos helyet foglal el. - Óceánia jól hangzik, látja, ott még én sem jártam, Amerikában is csak rövidebb időkre. - ott annyira nem volt könnyű a vérfarkas léttel jól kivitelezni a hosszú maradást, így hát kénytelen voltam rövidebb látogatásokat tenni. Egy nap majd talán hosszabban is megy majd. - Másabb, ha az ember utazik és megélheti a pillanatokat, a helyeket és más a munka. Én mindig úgy dolgoztam, hogy két ország és két munka között legyen lehetőségem bejárni az országot. A balerinák életét ennyire szigorúan kötik? - nem sokat tudok erről a táncról, sosem érdekelt, azt sem tudom, hogy a színházba miért vittek el magukkal a nagyszüleim, akiknek már a nevét sem viselem. Tíz éve nem beszéltünk egymással és most hirtelen családosat játszunk, ez nekem nem igazán komfortos. - Finom, sosem jutott még eszembe, hogy jázminból készült teát igyak. Ön meglepett engem, a legjobb értelemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874199#post874199][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.29. 23:17[/b][/url]

- Csak az angolból művelődtem ki, mert édesanyám angol lány - válaszolom magyarázatképpen. Ugyan apu is mesélgetett ezt-azt, mert ő mégiscsak magyar, de már elég sokat élt ő is Angliában ahhoz, hogy nekem már egészében csak az az információ jusson kettejüktől is. Hiszen az iskolát is ott fejezte be ő is, és már az is igencsak rég volt, hiszen már én is mindjárt közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Na jó, még van addig pár évem, de haladok afelé.
- Majd biztosan annak is eljön az ideje - mondom neki mosolyogva arra, hogy talán társaságban neki is jobb lett volna utazni. Úgy szerintem is jobb lehet, de most egyelőre csak egyedül teszem én is többnyire, ha teszem. A képek hallatán viszont már bólogatok is lelkesen, gondolkodás nélkül és fülig érő szájjal. Ezt nem is kell kétszer mondani.
- Az igazán csodásan hangzik. Vendégül látom még egy ebédre is szívesen, vagy éppenséggel van egy kedves kis kávézó nem messze innen, ha az jobban tetszene - teszek javaslatot máris, itt végtére is konyhánk is van, lehet enni is. A kávézó meg második opciónak remekül hangzik, ha ez nem tűnik szimpatikusnak, azt hiszem.
- Azt mondják, izgalmas egy nyaralás Fidzsin, de majd egyszer kiderítem - felelem, aztán végre belekortyolok a teámba is, addig nyerve egy kis időt, hogy összeszedjem a válaszom a kérdésére.
- Eléggé szigorúan van véve, de azért nem panaszkodhatom - mondom végül rövidre fogva. Vannak ilyen csodái, mint a sok órányi edzés és próbálás, vagy a kalóriaszámolgatás, vagy nem kapni levegőt az új kosztümben, amikor először kerül rám, a sebek a lábamon, de ezekhez már mind-mind hozzászoktam igazából, és szeretem eléggé a táncot ahhoz, hogy ez mind meg is érje nekem a színpadért.
- Vannak ilyen különlegességeink. Akadnak igazi ritkaságok, szóval ha még szeretne ilyet kipróbálni, akkor érdemes lehet itt kezdeni. Mindjárt adok is egy itallapot, amin minden rajta van - jelentem be, és már keresgélek is a pult mögött, hiszen lennie kell itt valahol egynek. Egy aha kíséretében tolom aztán az orra alá a listát tartalmazó pergament. - Meg is van. Akadnak mindenféle szokványos és nem szokványos keverékek, Earl Grey, English Breakfast, Irish Breakfast, de roiboszteák is széles választékban, jázmin, gyógynövények, zöld, fehér, fekete tea, amit csak el lehet képzelni, az itt biztos akad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874226#post874226][b]Fülöp Máté - 2024.03.01. 22:07[/b][/url]

- Az édesapja pedig magyar? A Gitta elég magyaros név. - erős tipp ez, de szerintem egészen jó tipp, elvégre mi mást keresne itt, ebben a kis kávézóban, ha ne volna így. Érdekes lány, annyi szent, hiszen még csak a keresztnevemet tudja, és én is csak ennyit tudok, és máris meginvitál magához, a házába, ebédre. Mi van, ha gyilkos vagyok? Jó, nem vagyok, de simán lehetnék éppenséggel gyilkos is, elvégre havonta vérszomjas fenevaddá változom. Elég egyetlen este, amikor nem szedem be a főzetem és máris jöhet a baj. Bár fogalmam sincs, hogy milyen lehet, ha nem veszem be, mert eddig minden egyes nap, szinte percre pontosan bevettem az adagomat. Nem kockáztatok, nem szeretnék nem tudni magamról. - Ugye, nem él egyedül és nem hív fel kedves idegeneket a lakására, amikor szimpatikusak? Mert ha így tesz, még a végén az auroroktól kell segítséget kérnem, nehogy történjen önnel valami. - remélem, hogy máskor tényleg nem jutott ilyesmi az eszébe, mert ezek a kedves lányok olyan könnyen ki vannak téve potenciálisan a veszélynek, hogy csak na. - Kedves Öntől, ha az aggodalmaim ellenére is ebédelne velem, akkor szívesen. - bár lehet, hogy ezek után nem kellett volna elfogadnom az invitálását? Saját magamnak is ellentmondok, csodálatos.
- Ha szereti csinálni, megéri az áldozatot. - Nézem, ahogy ellép, majd visszalibben, és addig kortyolok egy keveset a teából. Hallgatom őt, de inkább csak nézem, és nem a teákra koncentrálok, azok úgyis előttem vannak. Sokkal inkább érdekel az a könnyedség, ahogy velem beszél, mintha ismerne, pedig csak néhány perce beszélgetünk. - Van esetleg olyan példányuk, amit elvihetek magammal? Szeretem tanulmányozni a dolgokat, és ahogy látom, itt vannak összetevők is. Naponta egy teát iszok meg, néha kettőt, de visszatérnék még ide szívesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874227#post874227][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.01. 22:34[/b][/url]

- Egész pontosan Hargita, a Gitta egy becenév, de igen, édesapám magyar, és hihetetlenül úri nevem van, hogy nevetni fog... Lónyay Rowena Hargita, természetesen ipszilonnal - mutatkozom be a végére lemondóan szusszanva egyet. Sose barátkoztam meg igazán ezzel, hogy ilyen nagy nevet viselek, hiszen a felmenőim grófok voltak és miniszterek, és akkor még anya családja említésre sem került, én meg a nyomukba sem érek. Szeretném, ha a nevem is olyan egyszerű lenne, mint ahogy felnőttem. Ezért is szeretem, ha csak Gitta lehetek.
- Ó, nem, nem, dehogy... csak a Pillangóvarázsra gondoltam, van konyhánk is, és a szakács nagyon jól főz - mondom máris, alig bírva ki, hogy ne vágjak a mondandójába, hiszen az nem illik, de hevesen rázom meg a fejem már azelőtt, hogy megszólalnék. Most biztos vagyok abban is, hogy fülig is vörösödtem a feltételezés hallatán, de azért nem, eszem ágában sincs ismeretleneket meghívni otthonra ebédre, mert még ha van is jó néhány védővarázslat a házon, hiszen egy auror tulajdona, ki tudja, ki mire képes, ha beinvitálja az ember.
- De itt azért szívesen, és ajánlani tudom a marhapörköltet például, vagy éppen a tésztaételeinket is, Géza egy igazi mester a konyhában - közlöm igyekezve visszatérni az eredeti témához, bár már most, fél perccel később is viccesnek hat inkább a félreértés, és már mosolygok rajta. A balett pedig már egészen kellemes téma, két korty tea között még mindig mosolyogva válaszolok.
- Mindig is ez volt a nagy álmom - osztom meg vele. Ez sosem volt titok. Három évesnél alig voltam több, amikor először elvittek balettórára, és odafele állítólag rémesen sírtam, nem akartam az egészet, aztán mégis első alkalommal beleszerettem. Ehhez még az illúziómágia is hozzátársult később, most pedig célegyenesben vagyok már. Büszkébb nem is lehetnék arra, amit sikerült elérni.
- Természetesen, ezt is nyugodtan. Senki nem fog anélkül maradni - válaszolom az itallap kapcsán. Mindig van tartalék úgyis, mert néha előfordul, hogy némelyik vendég elteszi emlékbe. - Csak nyugodtan, mindig öröm, ha betér ide egy vendég. Érdemes megnézni amúgy a kültéri teraszunkat is, ha még nem látta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874256#post874256][b]Fülöp Máté - 2024.03.02. 21:11[/b][/url]

- Hű, én a nyomába se érhetek a szerény Fülöp Mátémmal. Tudja, a szegény gyerek, akinek még vezetéknevet sem adtak és egyéb vicces megszólalások. - Forgatom meg a szemeimet, holott ez egy apró hazugság, teljesen szándékosan nincs vezetéknévnek tűnő vezetéknevem. Volt, de azzal nem járt semmi jó, most sem jár igazán. A Fehéret Fülöpre cseréltem, a Patrikot, ami sosem illett hozzám meg Mátéra, ami szerintem jobban passzol. Persze a névváltoztatást jobban meg kellett indokolni, de a sok, szépen megirt mondat mögött ez az igazság. - Már csak egy kacifántos nevű férjet kell találnia, és akkor aztán fejtörést okozhat majd mindenkinek, akinek papírmunkát kell végeznie. - mosolyodom el szelíden, mert nem biztos, hogy nincs már férjnél, ahogy az sem, hogy egyáltalán a férfiak azok, akik érdeklik.
- Óóó! Hálistennek! Már kezdtem nagyon zavarban lenni attól, hogy rögtön magához hívott, és azt hittem, hogy félreérthető voltam, ön pedig ledérebb, mint amilyennek látszik. De örülök, hogy tévedtem.- ha lehet, még jobban elpirulok, és zavaromban megvillantom enyhén rendezetlen fogsoromat is. - Szívesen megkóstolnám Géza úr ételeit. Esetleg kaphatnék egy étellapot is. Tudja, az áttanulmányozás miatt.- Ha az ember kissé szétszórt és nehezen tud dönteni, jobb ha előre felkészül és nem ül másfél órát egy menü felett, azt taglalva, hogy mi lenne a legjobb választás. Kezdésnek mondjuk sem a marhapörköltet, sem a spagettit nem tartom jó ötletnek. Irigykedem azokra, akik tudnak kulturáltan spagettit és rendes hamburgert enni, nekem egyik se megy. Imádom őket, de elvitelre, hogy aztán a négy fal között, a magam stílusában fogyasszam el. Például nagy a sansz rá, hogy a hamburgerzsemlébe van egy speciális zsugorító, ami miatt valahogy az egyik része mindig kisebb lesz, én meg úgy nézek ki, mint aki lemészárolt valakit, úszok a szószban.
- Nem, még nem láttam. Amikor elkezdtem idejárni, akkor nyitott meg a hely. Abigél nagyon sok időt töltött a felújítással és Ádám segített neki. Most már házasok és azt hittem, hogy vidéken élnek, de akkor ezek szerint világot járnak éppen. Akkor még máshogy nézett ki a hely, sokkal kevésbé volt előkelő, és inkább romantikusabb volt. Ha mondhatok ilyet. Nagy párnákon ültünk a földön, voltak szőnyegek, ha valaki elfeküdt, az is rendben volt. Apró zugok, ahol nem zavarták a magányos vagy kettesben lévő személyeket. De úgy látom, ők is haladtak a korral. - szép lett, csak más, de ezt is meg lehet szokni, majd úgy tekintek rá, mint utazásom egy érdekes szegletére. - Volna kedve esetleg a következő alkalommal ott enni velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874260#post874260][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.02. 22:04[/b][/url]

- Az igazat megvallva jobb szeretnék bármi egyszerűbbet, szóval bevallom, kicsit reménykedem benne, hogy ha majd megismerem a nagy Ő-t, akkor nem valami hasonlóan kacifántos és úri neve lesz. Nekem igazán tökéletes lenne egy Kiss vagy Tóth, vagy bármi hasonló, persze ez nem kritérium, de azért tudnám értékelni - magyarázkodom máris, amint sikerült megosztanom, hogy mennyivel jobban örülnék egy olyan egyszerű vezetéknévnek, mint például az övé. Én néha tehernek érzem ezt a nevet, mert akkora múlttal bír, hogy nem érek fel hozzá.
- Azt azért nem, hiszen éppen csak találkoztunk, de ha netán összebarátkoznánk, még visszatérhetünk erre. Addig azonban marad a Pillangóvarázs, ahol garantálom, hogy jól főz a szakács - válaszolom neki még mindig kicsit vörösödve. Az igaz, hogy naiv tudok lenni amúgy, és annyira igyekszem a jót látni az emberekben, hogy még talán a baltás gyilkosban is megpróbálnám megtalálni, de a ledér túlzás. Viszont kicsit sem ismer, így könnyű bármit gondolni néhány elhangzó kijelentés alapján, szóval nem írom a rovására, hogy ilyesmi is eszébe jutott, hiszen honnan is tudhatná, hogy még Daninak is két évébe telt, hogy beinvitáljam az otthonomba, és az is azért történt, mert én már hallottam fejben a nászindulót is. Csak aztán nem úgy alakult az egész, mint reméltem. Mostanra viszont legalább már ismét a régi önmagam vagyok, és majd csak kialakul ez is, addig meg bőven akad, amivel lefoglaljam magam. Itt van például a Pillangóvarázs, meg a balett, az illúziómágia, a temetőben a növények és még az ispotály is, ahol néha önkénteskedem a gyerekosztályon. Nem szoktam unatkozni.  
- Abigél? - kérdezek vissza kissé meglepetten. Hallottam már ezt a nevet, de nem igazán tudom archoz kötni például, és még kevésbé ehhez a helyhez. - Victoria Rosier-Krise a tulajdonos jelenleg, pár éve vette meg és alakította át, de igazán... nagyon szívesen néztem volna be az eredeti helyre, olyan kellemesnek hangzik, és ahogy mondja, romantikusnak is. Most talán a lepkeház a legromantikusabb itt, de valóban előkelőbb hely lett, amit mond, az valahogy otthonosabbnak hangzik - osztom meg a véleményem. Most minden olyan, amilyennek Vicky akarta, és szép, nagyon szép, de így azt hallva, milyen volt előtte, biztos vagyok benne, hogy az a hely is tetszett volna nekem. Úgy hangzik, mint aminek igazán autentikus bája volt. A kérdésére válaszul bólintok. - Megoldható. Majd elszabadulok a pult mögül, és közben mutathat képeket a világ minden tájáról. Nagyszerűen hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874297#post874297][b]Fülöp Máté - 2024.03.03. 16:11[/b][/url]

- Erre mondjuk nagyobb az esélye, mint a kacifántos nevűekre, ami azért jó alap, ha engem kérdez. - kacsintok is egyet a ténymegállapításomhoz, hiszen, ha valaki felcsapja a magyar vezetéknevek listáját - márpedig én elég sokat nézegettem ezt a listát - az első öt leggyakoribb név még most is a Nagy, a Kovács, a Tóth, a Szabó meg a Horváth. A húsz leggyakoribban szerintem nincs is semmi izgalmas. A Fehér is valahol a huszonkettedik hely környékén van. Szóval a Tóth elég sanszos, ha arra vágyik. - Tökéletes hely, tényleg. Sajnálom, hogy félreértettem. - nem is kicsit, amiért ég a pofám, de igazán örülök neki, hogy tényleg nem az a fajta, aki mindenkit beenged az otthonába. Két nő, férfi védelem nélkül, határozottan kiszolgáltatott. Na nem mintha tudnám, hogy a másik lánynak van-e barátja, és ha van, akkor velük él-e, de ilyen témában mindig inkább az aggódó szerepét töltöm be.
- Valóban? Akkor minden bizonnyal eladhatták, én Pethő Abigélre gondoltam, aki egy kacifántos nevűhöz ment hozzá, és így lett Podmaniczky-Pethő. - ha már a nevek bonyolultságánál tartunk, akkor adok még egy kis extrát a történethez. - Talán van a képeim között olyan, ami itt készült, majd megnézem mindenképpen, ha máshogy nem, úgy talán láthatja. - kár, hogy nem maradtak róla képek, hiszen nagyon szép volt akkor is, és a hangulata határozottan inkább otthonos volt, mintsem elegáns. - Vagy esetleg jöhetnék olyankor, amikor nem dolgozik. - vetem fel, majd a mondatot saját magam is értelmezem, és kicsit elnevetem magam, már megint kicsit félreérthető vagyok. - Akkor könnyebb lenne elmerülni a külföldi világban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874356#post874356][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.04. 22:45[/b][/url]

- Aztán majd szerencsém lesz egy olyanhoz, akinek két sorban sem fér ki a neve - válaszolom elnevetve magam, mert végtére is ez is lehetséges. Becca lovagjának is igazán hosszú neve van, ami azt illeti, nem kell messze menni a példáért. Ki tudja, ki vár még rám is, tényleg előfordulhat, hogy hiába szeretnék egy Tóthot, a sors nem úgy gondolja. Meglátjuk. Sikerül aztán félreértenie, amit meglehetősen mókásnak találok, de azért bármilyen kedvesnek is tűnik, mégis jobb választásnak tűnik a teaház ahhoz a képnézegetéshez, az ebédet meg majd én intézem mellé Gézával.
- Semmi gond, fogalmazhattam volna én is pontosabban - válaszolom kicsit zavartan mosolyogva, kitartóan nézegetve a teám felületét, mert úgy érzem, hogy még mindig egy főtt rákra hasonlíthatok, annyira forró az arcom. Neki is nyomom a két tenyerem két oldalról egy hosszú pillanatra. Nem segít sokat, ahogy nem segít az a kósza tincs sem, ami az arcom elé csúszik szép lassan, de igyekszem túllendülni ezen, hiszen ő tényleg nem tehet arról, hogy félreértettük egymást. Az sokkal cikibb volt amúgy is, amikor a balett miatt gondolták ezt rólam néhányszor. Belekortyolok végül a csészém tartalmába, mielőtt még a tulajra terelődne a szó és kiderül, hogy itt is kissé elbeszéltünk egymás mellett, hiszen ő a régi tulajra gondolt, én viszont már az újat ismerem.
- Igazán szép hosszú név, de igen, azt hiszem, eladták. Ettől még lehet, hogy ők is világkörüli úton vannak éppen - válaszolom ismét felpillantva, most már jóval összeszedettebben, sokkal kevésbé zavartan, miközben igyekszem elképzelni a helyet olyannak, mint meséli éppen.
- Remekül hangzik. Még lesz egy vizsgám pénteken, de ez az utolsó, a legeslegutolsó, utána ráérek. A munkaidőm egészen alakítható ennek függvényében, szóval ha van olyan nap, majd megoldom - osztom meg vele lelkesen végül, hiszen igazán kíváncsi vagyok, merre is járt és milyen képeket őriz azokról a helyekről, illetve ha már említette, erről a helyről is. - Jó lehet a szombat esetleg? Vagy inkább a vasárnap... á, az olyan családi ebédekre ideális. Hétfő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874677#post874677][b]Fülöp Máté - 2024.03.10. 17:58[/b][/url]

- Majd drukkolok, hogy ne így legyen. - mosolyodom el a gondolatra, hogy amilyen szerencsés én magam is vagyok, nem kizárt, hogy ő is hasonlóan van megáldva, és ilyen esetben bizony elkerülhetetlen lesz ez. Sajnálom, hogy a hely már nem Abigél birtokában van, de elég sokat megmagyaráz abból, hogy ennyire drasztikusan megváltozott a hely kinézete. Abigélhez az a múltbéli illet, ez a mostani szerintem távol áll tőle és Ádámtól is. De hát ha valaki, én már csak tudom, hogy milyen is a nagy új életszemlélet és a nagy új fejezet.
- A családi ebédek rám kevésbé jellemzőek, de valóban, ez a hétvége egy kicsit zsúfolt lesz. Esetleg pénteken a vizsgája után? Ha nem ebéd, akkor egy kellemes vacsora is lehet. Már persze, ha szeretné egy idegennel megünnepelni azt, hogy letette az utolsó vizsgáját. Lehet, hogy inkább meg kellene hagynom a barátnős ünneplésnek azt az estét. - vasárnap, ha őszinte akarok lenni, terveim között szerepelt az, hogy összecsomagolok, és továbbindulok, de most, hogy így felmerült a hétfő, érzek magamban egy cseppnyi vágyat arra, hogy itt maradjak. Pár napot, maximum. - Hétfő. Működhet. A következő hétre még nincsenek terveim. Ami van, alakítható. - komolyabb terveim úgysincsenek, csak az, hogy innen elmenjek, de mivel nincs igazán hova, így akár maradhatok is még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874815#post874815][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.11. 22:34[/b][/url]

- Ez kedves - állapítom meg most már visszafogottabb mosollyal a teám fölött pislogva rá, mielőtt még kibogoznánk az ezt követő kis félreértést szerencsére meglehetősen gyorsan. Az még mindig eszembe se jut többnyire, hogy ha zavarba jövök, ezt illúzióval is palástolhatnám, legfőképpen azért nem, mert nekem az illúziómágia művészet. Nem is igazán szeretném arra használni, hogy mögé bújjak.
- A péntek is megoldható, megbeszélhetem Beccával, aligha haragudna, de ha már így... szóval ha a hétfő alakítható, akkor legyen inkább az. Az hangzik biztosabbnak - válaszolom nem a legösszefüggőbb gondolatmenetet prezentálva éppen, de végtére is, igaza van, a péntek Beccáé, hétvégén meg még én is elígérkeztem Piroska nénihez takarítani is, a hétfő tökéletes lesz. Majd addig mindent elrendezek, és ha jól emlékszem, aznap még nem is dolgozom egyébként sem. Csodás. El is mosolyodom a gondolatra.
- Nagyszerű lesz. Mindjárt meg is nézem, de úgy emlékszem, hétfőn nem is dolgozom, és majd mindent elrendezek, hogy nehogy ne maradjon üres asztal. Ebéd vagy inkább vacsora legyen akkor végül? - kérdezem meg még, biztos, ami biztos, mert én ezt beírom asztalfoglalásnak. Szeretném megnézni azokat a képeket, ha már ilyen világjárt utazóhoz akadt szerencsém. - Addig nyugodtan barátkozzon meg az étlappal, arról meg én kezeskedem, hogy minden finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874987#post874987][b]Fülöp Máté - 2024.03.15. 07:36[/b][/url]

Furcsa csalódottság fut át rajtam, amikor azt mondja, hogy megoldható a péntek, és nem értem, hogy miért. Tökéletes lenne, mert akkor vasárnap, de legkésőbb hétfőn útra is kelhetnék. Aztán visszatérünk a hétfőre és én bólintok. Legyen igy, ne kapkodjunk. Végül is egy nap még nem a világ.
- Legyen vacsora. - addig még egyszer meglátogatom a nagyszüleimet, megnézem, hogy szükségük van-e valamire a temetés után, beszélek velük még egyszer, lehet, hogy utoljára. Idősek már, félő, hogy amikor újra erre járok, már csak egyikükkel találkozom, míg a másiktól végső búcsút veszek. Ilyen család lettünk, akik csak temetésekkor találkoznak. - Köszönöm, ez igazán kedves öntől. - húzódik szélesebb mosolyra a szám, miközben a pénztárcámért nyúlok, hogy a két teát és borravalót nyújtsak át neki. - Sajnos lassan indulnom kell, vár egy megbeszélés, de köszönöm a teát, csodálatos élmény volt, és köszönöm a társaságot. - jó érzés ennyire jó érzéseket kiváltó emberekkel találkozni. Ő kifejezetten szimpatikus, kellemes jellem, aki vidámságot és csodálatot csepegtetett a napomba. - Hétfő este hét? Megfelel? - kérdezem még, és ha igen, vagy, ha nem, de mond egy másik időpontot, akkor felírom a kis naptárba, ami mindig a zsebemben van, egy kicsit korábbi időponttal, hogy ne késsek, és végül elköszönve kisétálok. Az ajtóból még visszanézve biccentek egyet, aztán a hivatal felé veszem az irányt egy sokkal kellemetlenebb csevegés okán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875295#post875295][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.19. 21:56[/b][/url]

Ha nem ennyire minden előzmény nélküli lenne ez a megbeszélés, még akár azt is hihetné bárki, hogy éppen egy randit szervezek le pillanatok alatt, de csak egy ártalmatlan vacsoráról van szó, miközben megnézhetek pár képet az utazásairól.
- Rendben, akkor vacsora - válaszolom egy mosoly kíséretében felpillantva, és gyorsan beírom a foglalásokhoz hétfő estére a nevem. Úgy kényelmes is lesz, nem kell semmit átszerveznem. Tiltakozásra emelem aztán a kezem menten, amint fizetni szeretne.
- Jaj, nem kell, tényleg. A vendégem volt a kedvenc teámra, remélem, ízlett is - mondom. Az üzletnek ugyan nem tenne jót, ha mindenkit meghívnék teázni, főként, hogy ez egy teaház, de néha belefér, hogy egy-egy tea árát csak beteszem a kasszába, hogy mégse legyen belőle hiány, valakinek meg volt egy jó napja. Most éppen neki, közben meg kellemesen el is beszélgettünk, sőt, azt is megtudtam, milyen volt régen a hely. Talán majd kipróbálom, milyen mértékben tudom használni az illúziómágiát és mondjuk egy röpke délutánra képes lennék-e olyanná varázsolni a helyet, amilyen volt. Főleg, ha erről is mutat képet, és pontosan fogom tudni, hogy hogyan is nézett ki ez a teaház, mielőtt Vicky átalakította volna.
- Nekem tökéletes - válaszolom, az órát is odafirkantva a nap mellé, majd elköszönésképpen még utána integetek, mielőtt leszedném a pultról a csészéket, hogy elmosogassak és mindent a helyére is rakjak nem sokkal később, aztán pedig kiszolgáljak néhány újonnan érkezőt is és elgyönyörködtessem őket néhány illúzió-pillangóval, ha már igazi úgyis csak a lepkeházban akad.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875481#post875481][b]Mérey Nárcisz Mara - 2024.03.26. 17:20[/b][/url]

Előbb értem ide, bent várlak. Remélem kávézol. Puszi! Pötyögi Nárcisz az unokahúgának, mert valamivel korábban érkezett az étterembe és foglalta el az asztalukat az étterem lepkeházra emlékeztető részén. Kikért magának és Lilinek is egy-egy különleges kávét és amíg vár, Nagy Katalin új könyvének olvasását folytatja.
Unokahúga a felnőtt húga helyett terelgetni való kis barikája, úgyhogy amikor lehetősége van rá, szívesen tölti szabadidejét Lilivel. Hogy a mai program hogy alakul az ebédet követően, csak a lányon múlik.
- Lil! Szia! - int oda, mikor a Várkonyi lány megérkezik. Fel is áll, hogy puszival fogadja, aztán gyorsan végigméri. - Csinos vagy. Csak nem használtad a parfümöt, amit legutóbb vettünk? - beleszagol a levegőbe és nagy szakértőként hümmögni kezd. Emlékezteti az illat arra, amire azt mondta, "ez te vagy".
- Kértem neked is - mutat a gőzölgő kávéra, habár nem biztos benne, hogy szereti. Sebaj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875609#post875609][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 15:27[/b][/url]

Elgondolkozik megint. Úgy látszik a vele szemben ülő aurornak ez lehet a módszere. Arra készteti az embereket, hogy elmélkedjenek. Ujjai megint a karkötőjére tévednek, amit a már emlegetett Alberto Rubya parancsnoktól kapott, amikor beépett az auror kötelékbe. Fontos emlék számára. Tio Berto mindig támogatta és folyton azon volt, hogy megértesse szüleivel, hogy lányuk jó helyen van ott, ahová került. - Néha. Igazából inkább azt érzem, hogy kár volt ennyi évet a katedrán töltenem, amikor annyival többet tehettem volna kinn a való életben. Ez nem bűntudat, inkább megbánás - magyarázza gesztikulálva, majd beleiszik poharába és elmosolyodik azon, ahogy a férfi kijavítja. - Igen, ez az! Két legyet egy csapásra! - reagál vidáman, hogy közben arra jusson, hogy ideje lesz megtanulnia a gyűrű nélkül boldogulni. Úgyis tetszik neki a nyelv. Keres majd egy tanárt és belevág. - Ismeri Tio Bertót? Akarom mondani Rubya parancsnokot? Vagy az unokanővéremet Artemisia Rubya professzort? - kérdezi szélesen mosolyogva. Olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki hallotta már a családjuk nevét. Ritkák az ilyen emberek, mint a fehér varjak, de hátha akad végre egy ilyen személy. Reménykedve néz a vele szemben ülőre. - Azt már kiderítettem, hogy tehetséges táncos volt. Képzelje! Megnyerték egyszer a későbbi férjével a helyi tehetségkutatót. Aztán még azt is megtudtam, hogy itt vannak eltemetve a gyermekei a város széli temetőben. Szomorú történet... - sóhajt megtörten, mint aki átérzi a gyász fájdalmát. Amikor olvasta a nő naplójából készült könyvet már akkor is nagyon mélyen érintette. Hiába teljesen más a természetük, meg tudta érteni. Rokonának megszakad a szíve. Végül ebbe is halt bele. Nem a betegségébe, hanem a bánatba.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875632#post875632][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 17:57[/b][/url]

Megértőn bólintok szavaira, azt kommunikálva finom arcmimikámmal, hogy tudom, mit érezhet, és ismerem a gondolatösvényt, mely erre vezette. De aztán mélyet sóhajtok, és szavaim megtámogatva nézek szemébe.
- Higgyen nekem, mikor azt mondom, nem volt elpocsékolt idő az sem. Ön bár nem volt kint eközben, de aktívan részt vett mások fejlődésében, akik talán már kint vannak, vagy kint lesznek rövidesen, és nagy hasznát veszik majd az öntől tanultaknak. Akik a háttérből segítenek, ugyanúgy nélkülözhetetlenek.
Nem ritkán tapasztaltam meg én is, hiszen akármilyen tehetséges is voltam, ha kizárólag magamra támaszkodom, már nem lennék itt.
Megrázom fejem, és visszamosolygok a nőre.
- Nem, személyesen legalábbis nem volt szerencsém egyikükhöz sem - válaszolom.
A tánctehetségéről nem hallottam, de arról igen, hogy milyen tragikus élete volt. Látom, hogy elszomorítja a velem szemben ülőt, ezért aztán úgy érzem, muszáj a pozitív dolgokra koncentrálnunk inkább. Nem mintha a gyászt nem lenne fontos megélni, a veszteséget feldolgozni, de a múltban ragadni emiatt nem szabad.
- Szóval ő is tanított? - kérdezem, a "professzor" megnevezésre célozva. - És ha lehetősége lenne beszélni vele, mit akarna tudni?
Hiszen kutat utána, bizonyára a tényeken felül szívesen belátást nyerne a gondolataiba is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875642#post875642][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 18:44[/b][/url]

Fahéjszín szemeiben érdeklődés csillog. Figyelmesen hallgatja a vele szemben ülő férfi szavait. Van egy olyan érzése, hogy nem a kora, hanem az általa megélt élet által tett szert ilyen bölcsességre. Hiszen mennyi lehet? Negyven-negyvenöt? Mindegy is talán. Elvégre épp ezekért a szavakért jött hozzá. A megnyugtatásért, amit most kapott. - Hiszek és köszönöm, hogy ezt mondta. Lehet butaság, de valahol pont erre a megerősítésre volt szükségem egy olyan embertől, aki nem ismer - magyarázza mosolyogva, amiből hála és mediterrán közvetlenség sugárzik. Számára ez kezd újra természetessé válni. A londoni évek alatt magára kényszerített ködös szürkeség után itt végre megint önmaga lehet. - Kár. Tio Berto igazán kiváló ember és persze auror. Apám azt mesélte, hogy az ikertestvére Blas és a nővére elvesztése után teljesen megváltozott. Addig ő volt a család tudálékos mintadiákja, aki mindent jobban csinált mindenkinél és osztotta is az észt mindig és mindenkinek. A végtelenségig fenn hordta az orrát. Aztán jöttek a tragédiák és mára nála önzetlenebb és szerényebb embert aligha ismerek, már amennyire lehet ilyen egy déli temperamentumú ember - mesél tovább kedélyesen olykor belekortyolva italába. Ez a fajta közlékenység is lételeme, ami számára egyáltalán nem kellemetlen. Szeret a családjáról mesélni, a jót és a rosszat is ugyanúgy. Az érzései erősek, de könnyen változnak. Reméli nem untatja a férfit. Ha mégis akkor befejezi azonnal, ám eddig a másik fél érdeklődőnek tűnik. - Igen. Gemmológiát. Egyenesen ő honosította meg a Bagolykőben - feleli büszkén - Hmmm...Talán azt, hogyan bírt el ennyi Rubya férfival a családjában. Ott volt Juan bácsi, az apja, az ifjabb Juan, Blas és tio Berto...Ennyi féltő és az érzéseiket a lehető legfurcsábban kimutató férfiember között egyedül nőként nem lehetett könnyű. Nekem is hasonlóan komoly sereg jutott. Ott az apám meg a két öcsém. Aztán azt is elárulhatná, hogyan talált rá arra Merkovszky nevű férfira, akihez hozzáment...Mi Rubya nők sosem vagyunk valami jók az ilyesmiben. Vagy csak én nem... - neveti el magát mert már megint túl sokat és töményen mesélt. Való igaz ő már csak ilyen. Szerencsétlen a férfiakkal a szó minden és összes létező értelmében. Szereti az apját és a testvéreit, de az agyára is tudnak menni az állandó aggódásukkal. Most is már vagy öt levelet kapott tőlük. Fejenként.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875644#post875644][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 19:10[/b][/url]

Sokszor csak ennyi kell, egy szép szó, egy pozitív megerősítés. Pedig valóban nem ismerem őt, legalábbis nem úgy, ahogy azt már ismeretségnek lehetne nevezni. Csupán a szavai, kisugárzása alapján rakom össze magamban, milyen ember, és úgy érzem, nem tévedtem, mikor előbbi szavaim intéztem hozzá.
- Igazán nincs mit, és nem, nem butaság - rázom meg finoman fejem. - Szerintem mindezzel ön is tisztában volt eddig is, ahogy azt is eldöntötte már, mihez fog kezdeni, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. - De a pozitív visszacsatolás elengedhetetlen, hogy az ember igazán ragyogni tudjon.
Összekulcsolom ujjaim, és hüvelyujjaimra támasztom állam, ahogy hallgatom őt. Láthatóan nagyon szereti a családját, pontosan olyan fajtának tűnik ő, és a rokonsága is, akik képesek az őrületbe kergetni egymást, ugyanakkor bármit megtennének a másikért.
- Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk - mondom, és nem teszem hozzá, hogy pontosan tudom, milyen az, mikor az élet átformál valakit. A régi önmagamra már rá sem ismernék talán.
- Gemmológiát, tényleg! - bólintok. - Képzésben sosem tanultam, de a képességem okán önszorgalomból ragadt rám ez-az. Egy torromágusnak nem árt tudnia, mihez nyúl - kopogtatom meg halántékom, mintha valami nagy okosságot állítanék, de persze mosolyom árulkodik róla, mennyire vagyok komoly.
- Talán nem is kereste - mondom a szerelmi-kérdés kapcsán. - Lehet ostobán hangzik, de én hiszek benne, hogy okkal történik minden. Nincsenek véletlenek, és a szerelemben sincs másként. - Persze könnyen lehet, hogy ez ügyben súlyos tévedésben élek, egy agglegény véleménye vajmi keveset ér amúgy is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875658#post875658][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 20:14[/b][/url]

Kellemes társaságban könnyű még ilyen komoly témákat is kivesézni. Márpedig az auror igazán kellemes ember. A nyugalom csak úgy árad belőle, ami még Damianára is jó hatással van, mert már nem olyan izgatott. Természetesen tartott a találkozástól, hiszen ő egy zöldfülű, aki vette a bátorságot és teljesen ismeretlenül hívott el egy nagyra becsült veteránt. - Mi Rubyák már csak ilyen makacs és önfejű népség vagyunk - kacag fel jóízűen. Való igaz, hogy tett mindenki véleményére, aki le akarta beszélni arról, hogy auror legyen - Az igazság az, hogy megszöktem otthonról és tio Bertonál bújtam el addig, amíg a kiképzésem el nem kezdődött - nosztalgiázik szélesen mosolyogva - A családom kitért a hitéből. Isten biztos meghallotta őket amennyit szólongatták -tréfálkozik tovább, majd megint belekortyol innivalójába. Sajnos kezd vészesen fogyni. - Olvastam róla. Csodás dolog lehet elemi mágusnak lenni. Sajnos nálunk egy sincs, bár mindannyiunkban lángol a déli tűz - mosolyog a férfira, hogy azután egy kicsit megint csendben maradva hallgassa. Elgondolkodtató dolgokat mond ismét és ez úgy látszik tényleg szokása. - Ebben én is hiszek. Viszont abban is, hogy helyzeteket nem árt teremteni azoknak az okoknak, hogy megtörténjenek. Ha otthon ülök, nem repül be az ablakomon álmaim lovagja, kivéve ha a pizzát hozza, vagy egy meccsen tereli a gurkót és eltéved - magyarázza vehemensen és szó szerint dől belőle a hülyeség. Viszont ez a sok hülyeség legalább vicces. Valóban úgy gondolja, ha ki sem dugja az orrát a világba, akkor elzárja magát a lehetőségektől és nem csak a romantikus jellegűektől, hanem mindtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875807#post875807][b]Ránki Magor - 2024.03.31. 11:16[/b][/url]

Cseppet sem lep meg, mikor azt ecseteli, hogy elszökött és az óva intések ellenére is végigvitte, amit akart. Valószínűleg a családja is pontosan tudta, hogy a falnak beszélnek, mikor meggyőzni próbálták. És mindez egyáltalán nem negatívumként pörög le képzeletemben, sok esetben tud igazán hasznos lenni az ilyen természet, az élet egész egyszerűen több lehetőséget nyújt a merésznek, mint az óvatosnak.
- Azért remélem meg tudnak békélni a döntéseivel - mondom, majd kuncogva megjegyzem: - Az a déli tűz pedig... úgy sejtem annak is elemi ereje lehet.
Amennyit eddig megtudtam a nőről, az alapján biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen helyt fog állni a négy falon kívül is, ha valóban úgy dönt. És nem úgy tűnik, hogy a visszakozáson gondolkodna.
Ellenben a szerelem, vagy úgy egyáltalán a magánélet nem barátja az ilyen munkának. Én már csak tudom.
- Természetesen, ha ki sem mozdul, azzal aktívan a sorsa ellen játszik, bármilyen furán is hangozzék, hogy passzivitással érünk el valamit - bólintok. - Bár őszintén megnézném, amint berepül az ablakomon egy kviddicsjátékos a gurkót keresve.
Megérné a felfordulást egy ilyen abszurd szituáció, lenne min nevetni Barnával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875816#post875816][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.31. 14:27[/b][/url]

Nagyokat mosolyog és a kedve igazán remek. Teljesen feloldódott, már ha kellett egyáltalán, a férfi társaságában. Mindemellett továbbra is nagy tisztelettel tekint rá és ez minden megszólalásában érződik. Egyfajta követendő példát lát maga előtt. Ösztönös bölcsesség, komoly szakmai tapasztalat és kedvesség. Ilyenné szeretne válni. - Kénytelenek - válaszolja sejtelmesen mosolyogva, ami nevetéssé alakul át az auror másik megjegyzése nyomán. Legyint egyet és ezután szólal meg csak - Látna minket otthon, mikor azon vitatkozunk melyik bor lesz jó a vacsorához. Kész tűzvész - ecsetel egy átlagos estét a családjával. Ezek a viták sosem komolyak, de egy idegen számára eleve a spanyol nyelv gyosasága, harsányság és az egész habitusuk ijesztő lehet. Elfogy az itala. Elgondolkozik, hogy rendeljen-e még valamit és szeme megakad a sokat hallott fura nevű édességen a madártejen. Rendel. El sem tudja képzelni, hogy mit fog kapni. Ezután folytatják a kedélyes beszélgetést. - Valahogy nem tudom önről elképzelni, hogy egy emeletes házban lakjon. Ha már terromágus, biztosan van egy kicsi háza a város szélén. Sok virággal, meg növénnyel. Nekem is furcsa volt megszoknom, hogy nincs ott a szőlőskert, és amikor Londonban felnéztem az égre, esküszöm hiányoztak a csillagok. Jaj és a napfény! Önnek mi a hobbija? Mert kell, hogy legyen. Az auror élet mellett le kell valahol vezetni az embernek az élményit, nem? - beszél megint szélesen gesztikulála és arcáról nem tűnik el a mosoly. Honvágya van, de még nem akar hazalátogatni. Jobb nekik egymást távolról szeretni. Erre már rokona is rájött és neki is ez vált be mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875847#post875847][b]Ránki Magor - 2024.03.31. 19:06[/b][/url]

Azok alapján, amit eddig elmondott, nagyjából el is tudom képzelni azokat a családi összejöveteleket, ahol több, hozzá hasonló vérmérsékletű ember összegyűlik. Nem is kell többet mondania, vele nevetek.
Én még elvagyok a teámmal, a nő viszont kér magának egy kis édességet, amit helyeslő bólogatással nyugtázok, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni benne. Persze ízlés kérdése, de ha édesszájú, nem lő vele mellé.
- Nem is szívlelem, ha messze van tőlem a talaj. Még az is zavarni szokott, ha van pince. Bár olyankor még mindig megtehetem, hogy odalent rendezkedem be.
A takaros kis házikóm, ami a település határában van, majdnem olyan, mintha a földből nőtt volna ki, de vendégeket ritkán vagy soha nem fogadok ott. Jobb szeretem a menedékemnek tekinteni.
- Szeretek kézműveskedni. Kövekből, ásványokból készítek a képességemmel különféle tárgyakat, edényeket főleg - avatom be, ha már ilyesmire is kíváncsi. Azt hiszem, azt a témát, amiért idehívott, már kiveséztük. - Ön mivel szeret foglalkozni szabadidejében? Mármint a kutatásán kívül. Esetleg szintén vonzza a tánc?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875988#post875988][b]Artemisia D. Rubya - 2024.04.02. 07:22[/b][/url]

Érdeklődve, nagyra nyílt szemekkel hallgatja a férfit. Mindig is érdekelte az elemi mágia és most itt ül egy, aki még beszélgetni is hajlandó róla. Kap az alkalmon. Azok az emlegetett lehetőségek, amik jönnek és vannak és meg kell ragadni őket. - Tényleg igaz az, hogy érzi a föld mágneses erejét? Meg az, hogy képes kinöveszteni a földből bármilyen növényt ami aztán burjánzik? Ha ez igaz lenne...Apám és Edmundo kitér a hitéből. Már évek óta nemesítik a szőlőt, hogy termőbb legyen, de ha megtudnák, hogy elég lenne hozzá némi terromágia...Mondja, hogy igaz, kérem... - beszél nagyon gyorsan és közben levegőt is alig vesz, amit igen, azt is észrevétlenül. Ezért lehet, hogy a fordítógyűrűje itt-ott lemarad. Oda se neki. Majd megismétli az esetleg anyanyelvén kimondott részeket. Ezután rákérdez a férfi szabadidős tevékenységeire és nem csalódik. Erre is felel neki. Ráadásul nagyon érdekes dolgokat csinál. - Egyszer szivesen megnézném őket. De nem akarom ám, hogy azt higgye ám, hogy zaklató vagyok - nevet fel kissé belepirulva a gondolatba. Sosem tenne ilyesmit még akkor sem ha rajongana valakiért. Mondjuk egy zenészért és kiderülne, hogy ott lakik a mellette levő házban. - Most megfogott. Bevallom családom szégyenére nem szeretek táncolni. Tudok, mert ez a családi hagyomány, meg a vívás és az íjászat, de én a legjobban kódfejteni szeretek. Ide sorolhatjuk a keresztrejtvényt meg persze a florográfiát, vagyis a növények jelentéstanát és egyéb hasonló dolgokat - válaszol vidám, napsugaras mosollyal. Végre levetkőzheti a szigor és kimért diplomatikusság álruháját, amit diák kora óta azért húz magára, hogy komolyan vegyék. Erre volt szüksége az iskolapadban, az akadémián, a katedrán és erre lesz majd a terepen. Viszont szerencsére itt nincsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=876005#post876005][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.02. 17:52[/b][/url]

Éppen a talárszabászaton járt, ott igazíttatott a talárján, aminek már a hosszával is probléma volt. Szerencsére azt ígérték, hogy pár nap és elkészül, nyugodtan rájuk bízhatja a munkát, így megkönnyebbült, hisz hamarosan évnyitó. Ekkor érte legkedvesebb unokanővérének az üzenete, gyorsan vissza is pötyögte, hogy siet és kávézik is. Még váltott pár szót ezután a szabóval, aki levett még egy méretet, Lilien ezután indulhatott.
- Szia Nárcisz! - belépve az ajtón már messziről kalimpált és teli mosollyal sietett a rokon irányába, hogy viszonozza a puszit és az ölelést.
- Áh, nem is, inkább Te nézel ki jól! - a bókokat sosem tudta megfelelően kezelni, és amúgy sem gondolta azt, hogy az a sima farmer és pulcsi kombó olyan jól állna rajta, nem is értett annyira a divathoz, ellentétben Nárcisszal, aki úgy festett, mint egy menő üzletasszony. - De igen, de csak egy picit - mosolyodott el, majd helyet is foglalt az egyik kényelmesnek tűnő széken.
- Úúúú tejszínhabbal? - lelkes lett, szerette a kávét, de nem hiányozhatott róla a hab, amire még kiskorában szokott rá. Pillantása megakadt a könyv gerincén, el is mosolyodott.  - A vége nagyon jó lesz, de nem lövöm le a poént - egy cinkos mosolyt felvillantott, dzsekijéből pedig ezután kikászálódott, mert odabent túl meleg volt. - Mi újság Veled? Az oviban minden rendben?