Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Vannak aurorork, akikről legendák szólnak és szállnak el messze szülőhazájukon túlra. Egy ilyen híresség lakik itt Bogolyfalván, akivel még indulása előtt felvette a kapcsolatot és kért tőle egy találkozót. A levélben megírta ki ő és miért szeretne elbeszélgetni a férfival. A róla hallott történetek szerint nagyon nyugodt, megfontolt, barátságos ember, ugyankkor kiváló auror. Pontosan egy ilyen kollégától szeretne tanácsokat kérni, aki elfogulatlan vele szemben. Nagybátyja hiába parancsnoka a barcelonai kirendeltségnek, tőle nem tudna olyan bátran kérdezni, mert biztos benne, tekintettel a férfi érzelmi kötődésére, hogy óvni vagy lebeszélni próbálná arról, hogy terepre kívánkozzon. Márpedig oda fog jutni. Időbe és sok tanulásba kerül, de ez lett minden vágya. A megbeszélt időre érkezik a teaházba. Haja szoros kontyba fogva tarkóján, kabátja alatt egy puha kézzel kötött fekete pulóver és farmer. Lábán csinos bőr bokacsizma. Vállán táskában lapul ajándéka. Nem bort hozott kivételesen. Kézenfekvő lett volna, de hallotta, hogy a férfi nem iszik ilyesmit. Ezért döntött a csokoládénál. Mielőtt belépne a találkozóhelyükül szolgáló intézménybe előszedi fordító gyűrűjét. Megszokta ugyan, hogy viselnie kell, de néha direkt próbál tanulgatni magyarul. - Joh nápot! - köszön próbálkozásként, majd gyorsan ujjára csúsztatja az ékszert. Az belesímul a többi közé melyeket visel. Mind vörös kövekkel díszített. Ez a kedvence és ennek is van jelentése. Neki mint a titkos nyelvek ismerőjének ez szinte egyértelmű. Legyen az virág, kő vagy jelrendszer, mindegyikkel tudna kommunikálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871073#post871073][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.01. 19:44[/b][/url]

Vannak aurorork, akikről legendák szólnak és szállnak el messze szülőhazájukon túlra. Egy ilyen híresség lakik itt Bogolyfalván, akivel még indulása előtt felvette a kapcsolatot és kért tőle egy találkozót. A levélben megírta ki ő és miért szeretne elbeszélgetni a férfival. A róla hallott történetek szerint nagyon nyugodt, megfontolt, barátságos ember, ugyankkor kiváló auror. Pontosan egy ilyen kollégától szeretne tanácsokat kérni, aki elfogulatlan vele szemben. Nagybátyja hiába parancsnoka a barcelonai kirendeltségnek, tőle nem tudna olyan bátran kérdezni, mert biztos benne, tekintettel a férfi érzelmi kötődésére, hogy óvni vagy lebeszélni próbálná arról, hogy terepre kívánkozzon. Márpedig oda fog jutni. Időbe és sok tanulásba kerül, de ez lett minden vágya. A megbeszélt időre érkezik a teaházba. Haja szoros kontyba fogva tarkóján, kabátja alatt egy puha kézzel kötött fekete pulóver és farmer. Lábán csinos bőr bokacsizma. Vállán táskában lapul ajándéka. Nem bort hozott kivételesen. Kézenfekvő lett volna, de hallotta, hogy a férfi nem iszik ilyesmit. Ezért döntött a csokoládénál. Mielőtt belépne a találkozóhelyükül szolgáló intézménybe előszedi fordító gyűrűjét. Megszokta ugyan, hogy viselnie kell, de néha direkt próbál tanulgatni magyarul. - Joh nápot! - köszön próbálkozásként, majd gyorsan ujjára csúsztatja az ékszert. Az belesímul a többi közé melyeket visel. Mind vörös kövekkel díszített. Ez a kedvence és ennek is van jelentése. Neki mint a titkos nyelvek ismerőjének ez szinte egyértelmű. Legyen az virág, kő vagy jelrendszer, mindegyikkel tudna kommunikálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871507#post871507][b]Ránki Magor - 2024.01.07. 11:02[/b][/url]

Ugyan már fele annyi ideje otthagytam az aktív szolgálatot, mint amennyit eltöltöttem benne, múltam még a mai napig visszaköszön, mostanában is előfordul, hogy nevem említése hatással van egyesekre. Van, aki tanácsért fordul hozzám, van, aki egyszerűen csak történeteket hallgatna, és akad, aki a balesetet firtatná.
Utóbbi főként újságírókra jellemző, de összefutottam már diákkal is, aki belőlem írta a dolgozatát. Mindezt igyekszem hízelgőnek találni, és készségesen válaszolni kérdéseikre, de már jobb szeretném, ha mindenki megfeledkezne róla, hogy valaha auror voltam.
És szó sincs hálátlanságról, vagy arról, hogy megbántam, hogy képességeimet a jó ügy érdekében használtam, csupán ma már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Bár megbékéltem már mindazzal, ami történt, a veszteségekkel és kudarccal, mi több, hatására elindultam egy olyan úton, ami odáig vezetett, aki ma vagyok, és akiről büszkén mondhatom, hogy szeretem, jobb lenne, ha többé nem kéne visszamennem a múltba.
Mégse mondok nemet a hölgynek, aki felkeresett, mert bármennyire is elfordulnék előző életemtől, ez nem rólam szól. Neki van szüksége iránymutatásra, amiben talán nem én leszek a legkiválóbb, de talán még mindig többet segítek, mintha elutasítanám. Én már végigmentem egy úton, de ő még csak most lép rá.
Már egy finoman gőzölgő tea mellett várakozom, varázslat híján aprókat fújva rajta, és a kezemben tartott kanállal kavargatva. A különös akcentusú hangot hallva felpillantok, és egyből barátságos mosolyt kanyarítok arcomra.
- Önnek is szép napot! - mondom, és felállok, hogy ha szeretne, kezet nyújtson üdvözlésként. - Igazán gyönyörűek a gyűrűi.
Mielőtt újra leülnék, őt kínálom hellyel felfelé fordított tenyérrel az enyémmel szemközt elhelyezett szék felé mutatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=871512#post871512][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.07. 13:57[/b][/url]

Érkezésekor azt már tudta, hogy akivel találkozni fog amellett, hogy legendás rendfenntartó, egy kedves ember. Hozzá jóformán csak olyan történetek jutottak el róla, amik tiszteletre méltóvá és megbecsültté teszik még ma is az aurorok körében. Kezét mosolyogva nyújtja a férfi felé köszönés közben. Kölcsönös bemutatkozást követően pedig már el is helyezkedik a neki felkínált széken. - Oh, köszönöm. Nagyon szeretem őket - pillant le a kezein sorakozó ékszerekre, majd tekintetét visszavezeti Magorra, akinek bókját hálás mosollyal fogadja. Teljesen tisztán beszél és érti is most már példaképe szavait, hála a fordítógyűrűnek. - Bevallom nagyon örültem, amikor azt válaszolta, hogy eljön - - vallja be érezhető izgatottsággal hangjában. Reménykedni mert csak a pozitív válaszban, mivel sok nyugalmazott auror, letéve a szolgálatot teljesen elzárkózik a fiatalabb generációtól. - Ezt Önnek hoztam, köszönetem jeléül - nyúl bele táskájába és húz elő belőle egy nagy tábla különleges csokoládét, óarany színű szalaggal átkötve, majd a férfi elé rakja. - Először a családunk borából terveztem hozni egy palackkal, de aztán eszembe jutott, hogy azt olvastam nem iszik ilyesmit - magyarázza mosolyogva döntését. Mivel ismeretei szerint a magyar illem úgy diktálná, hogy férfiembernek alkohol dukál. - Ahogy a levelemben is írtam, eddig kódnyelvekkel foglalkoztam, oktattam a londoni akadémián. Viszont szeretnék terepre menni - fog bele csipetnyi déli vehemenciáva a helyzet felvázolásába. Eközben megérkezik a pincér és felveszi a rendelését. Meglepődve lát egy ismerős italt a lapon. Fahéj szín szemei felcsillannak az otthon ízeinek gondolatára. Azonnal meg is rendel egy pohárral. A horchata de chufa egy tejszerű, nagyon krémes, lágyan édeskés, mandulaízű, igazi spanyol ital.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872156#post872156][b]Ránki Magor - 2024.01.17. 18:31[/b][/url]

Életem során sokféle emberrel akadt már dolgom, kedvessel, ellenségessel, és olyannal is, aki valamelyiknek beállította magát, de az ellenkezője volt. És már nagyon kevés dolog tudott meglepni, zavarba hozni, vagy akár felzaklatni.
Nem gondoltam, hogy a nő bármelyikre is készülne, de mint mondottam, nem lepne meg semmi sem. Még az is csak pár értetlen pislogást vált ki belőlem, amikor ajándékot húz elő.
- Igazán semmi szükség nem volt rá - szabadkozom mosolyogva, és finoman megrázom a fejem, de persze, ha kicsit is ragaszkodik hozzá, nem sértem meg azzal, hogy nem fogadom el az édességet. Azt viszont egyik esetben sem teszem hozzá, hogy nem nagyon fogyasztok tejterméket. De tény, bort se sűrűn, szóval nincs nagyon más, mint értékelni a valóban szükségtelen gesztust. Hisz nem várok cserébe semmit, hogy leülök vele társalogni.
Rá is tér hamar a tárgyra, ami már most arra enged következtetni, hogy céltudatos, pragmatikus nő, kedvessége, és megilletődöttsége - amit szintén nem értek, hiszen nem vagyok én akkora szám, de ugyanakkor ezzel a reakcióval sem először találkozom - ellenére is fókuszált marad.
- És pontosan mit remél ettől a terepmunkától? - teszem fel a kérdést, miközben összeillesztem ujjaim és fölöttük elnézve figyelem a nő arcát.
Talán unatkozik, ez az első gondolatom, hiszen engem is a kalandvágy vitt arra az útra, ami aztán összetörve hagyott az út szélén. Nem feltétlenül ez a sorsa mindenkinek, aki képtelen megülni egy asztal mögött, vagy a katedrára állni, de tudom, milyen választ kell várnom, hogy azt hihessem, ő nem jut erre a sorsra.
És persze isten ments, hogy megpróbáljam bármiről is le- vagy bármire is rábeszélni. Még ha ő ilyesmit is remél tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872160#post872160][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.17. 19:01[/b][/url]

Tényleg egyszerűen csak kedveskedni szeretne a csokoládéval. Minden sajnos nem forog közszájon a férfival kapcsolatban, így nem tudhatja, hogy eszik-e egyáltalán ilyesmit. Az aktáját ki nem kérte és nem végzett feltáró nyomozást ezügyben. Lehet kellett volna. Minden esetre úgy van vele, ezt könnyebben tovább ajándékozhatja, ha esetleg mégsem szereti. A bor ilyen szempontból mégiscsak nehezebb ügy lett volna. Összességében úgy érzi jól döntött. - Szerintem a legtöbben erre azt vágnák rá csípőből, hogy izgalmat meg kihívást - morfondírozik aztán elmosolyodik - Én azért szeretnék terepre menni, hogy érdemben tudjak szolgálni és védeni. A kódnyelvek csodásak! Tényleg. Nem véletlenül vettem fel anno ezt a szakot. Megmentettek már pár kollégát is, de valahogy mégis az indirektségük elkezdett nyomasztani - meséli azzal a lelket átmelegítő lelkesedéssel, ami árad belőle mostanában. Mióta elhagyta Angliát ez egyre többször történik meg vele. Nagyon jó hatással van rá Bogolyfalva légköre. Ez a hely tényleg olyan, mint egy kicsi szelet Spanyolország, csak a sok idegesítő szieszta meg fiszeta nélkül. - Ön mit szeretett benne? - kérdezi ezután, s közben le is teszik elé a kért innivalóját. Lepillant a hosszú pohárban felszolgált finomságra és még fel is sóhajt, ahogy orrát megüti annak kellemes, jellegzetes illata. Az otthon aromája nosztalgiára hívja. Belekortyol míg a választ várja a vele szemben ülő férfitól. A mandula és a tej édes íze azonnal Sardana-ra kel nyelve hegyén. Csodásan van elkészítve. Ez meglepi és örömmel tölti el egyszerre. Megfogadja azonnal, hogy ha haza vágyik, betér ide és mindig meg fog inni egy pohárral. - Bocsánat, csak ez az ital eszembe jutatta az otthonomat -exkuzálja gyorsan magát és figyelmét megint teljes egészében a férfira fordítja. Ritkán engedi meg ezt a fajta viselkedést magának. Munka közben sosem, de most még akkor is, ha egy volt kollégával van, mégsincs szolgálatban. Ezért nem szégyenli el magát és zavarba sem jön csak egy pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872916#post872916][b]Ránki Magor - 2024.01.28. 10:32[/b][/url]

Kalandvágy, a veszély és izgalom keresése, ez motivált engem annak idején, adrenalinnal túltöltött, forrófejű bolond voltam, aki elbízta magát képességei okán, és természetesen legyőzhetetlennek hittem magam.
Artemisia válasza is ezt készíti elő, ám aztán másként fejezi be.
- Szóval úgy érzi, elfecsérli a tehetségét? - kérdezem óvatosan. - Gyakran mondják, hogy akiben nagy erő lakozik, köteles azt kihasználni azokért, akiknek kevesebb jutott.
Csak tapogatózom, és nem is formálok véleményt. Ez csak egy azokból, amik illenek a helyzetre, és ami a legvalószínűbben egyezik a nőével is. A kötelességtudat szép dolog, de feláldozható érte az egyéniség?
Az auror valóban elhivatottnak látszik, de nem tudhatom egyelőre, hogy valóban szívből jövően az minden vágya, hogy képességeivel a legtöbbet tegye, amit csak lehetséges, vagy egyszerűen csak nyomasztja, hogy többet is elérhetne, ha megerőltetné magát.
- Ugyan, nem kell szabadkoznia - mosolyodom el látva milyen élvezettel fogyasztja italát. - Egészségére! És mondja csak, mi sodorta ilyen távol az otthonától?
Elvégre a szakterülete nem helyspecifikus, akár onnan is végezhetné a munkáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=872920#post872920][b]Artemisia D. Rubya - 2024.01.28. 11:37[/b][/url]

Elgondolkozik a férfi szavain. Visszagondol gyermek, majd fiatal lány korára és arra a harcra, amit megvívott féltő családjával azért, hogy auror lehessen annak ellenére aki ő és amit tett. Megforgatja a kezén lévő karkötőt. Ösztönös mozdulat ez, mégis fontos számára. - Azt hiszem igen. Valahol hallottam egy ide vágó idézetet. Valahogy úgy szó, hogy a nagy erővel nagy felelősség is jár. Eddig én kibújtam ez alól - válaszolja és tovább birizgálja az ékszert a csuklóján. Ezután megérkezik az otthonát egy pillanat alatt megidéző innivalója, amibe nagyon belefeledkezik. Kicsit zavarba is jön és elpirul, ahogy erre ráébred. Szerencsére a példaképe nem nézi le őt és tartaja azonnal nyeretlen kétévesnek miatta. Néhány korty meg némi fejben véghez vitt nosztalgiavonatozás után gondolatai ismét a helyes sínre kerülnek. - Ennek igazából a családomhoz van köze -mondja majd elneveti magát - Nálunk Rubyáknál mindennek ahhoz van ha jobban belegondolok - magyarázza vidáman, majd ki is fejti ezt a megállapítását. Igazából civilekként beszélgetnek, szóval ennyi bőven belefér. - Volt egy unokatestvérem, aki itt élt egy ideig. Utána kutatok, mert róla kaptam a keresztnevem. Aztán meg Londonban választhattam, hogy melyik továbbképzési helyre jövök és a Sárkányölő volt a tökéletes választás. Két légy egy ütés, valahogy így mondják, igaz? - beszél azzal a délies temperamentummal, ami képes fellobbantani a lelkesedés lángját még abban is, aki nem ismeri hősnőnket olyan mélyen. Mióta a városba érkezett, sokkal könnyebben képes összebarátkozni az emberekkel és természete is nyitottabbá vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874056#post874056][b]Ránki Magor - 2024.02.25. 16:29[/b][/url]

Tekintetem a nő kezeire téved. A mozdulatot elemezgetem, nyilván nem csak egy egyszerű nyughatatlanságról van szó, hiszen játszhatna a hajával is, esetleg a gyűrűivel, vagy mocoroghatna ültében, de nem, ennek több jelentősége van. Alighanem elréved a múltba, felidéz valamit, és nem csupán azt, hogy hol hallotta korábban, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.
Bólintok.
- És bűntudatot érez emiatt?
Sokszor visszagondolok a munkámra, hogy mit csináltunk a csapatommal évekkel korábban. Hogy hány életet mentettünk meg. De nem áltatom magam azzal, hogy nélkülem az a sok-sok lélek ma nem lenne már. Ha nem én vagyok ott, hogy segítsek, lett volna más. Hiszem, hogy így kell lennie, mert ha nem így van, az azt jelentené, hogy mióta nyugdíjaztak, számtalan ember meghalt. Mert nem vagyok ott. És nem érezhetek bűntudatot olyasmi miatt, ami rajtam kívül áll.
Elmosolyodom szavaira, cseppet sem bánva, hogy jó kedélyűen tudunk beszélgetni, nem úgy, mintha a hivatalban ülnénk papírok felett.
- Két legyet egy csapásra - javítom ki kedvesen, cseppet sem tartózkodóan. - Most már értem, miért volt ilyen ismerős a neve. Mert nem is az öné volt ismerős.
Remélem nem veszi zokon megállapításom, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha végül úgy dönt, terepre téved, maga is neves auror lesz, és egyszer ő is itt ülhet majd egy fiatalabb generáció tagjával, aki a tanácsára kíváncsi.
- És hogy áll a kutatásával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875609#post875609][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 15:27[/b][/url]

Elgondolkozik megint. Úgy látszik a vele szemben ülő aurornak ez lehet a módszere. Arra készteti az embereket, hogy elmélkedjenek. Ujjai megint a karkötőjére tévednek, amit a már emlegetett Alberto Rubya parancsnoktól kapott, amikor beépett az auror kötelékbe. Fontos emlék számára. Tio Berto mindig támogatta és folyton azon volt, hogy megértesse szüleivel, hogy lányuk jó helyen van ott, ahová került. - Néha. Igazából inkább azt érzem, hogy kár volt ennyi évet a katedrán töltenem, amikor annyival többet tehettem volna kinn a való életben. Ez nem bűntudat, inkább megbánás - magyarázza gesztikulálva, majd beleiszik poharába és elmosolyodik azon, ahogy a férfi kijavítja. - Igen, ez az! Két legyet egy csapásra! - reagál vidáman, hogy közben arra jusson, hogy ideje lesz megtanulnia a gyűrű nélkül boldogulni. Úgyis tetszik neki a nyelv. Keres majd egy tanárt és belevág. - Ismeri Tio Bertót? Akarom mondani Rubya parancsnokot? Vagy az unokanővéremet Artemisia Rubya professzort? - kérdezi szélesen mosolyogva. Olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki hallotta már a családjuk nevét. Ritkák az ilyen emberek, mint a fehér varjak, de hátha akad végre egy ilyen személy. Reménykedve néz a vele szemben ülőre. - Azt már kiderítettem, hogy tehetséges táncos volt. Képzelje! Megnyerték egyszer a későbbi férjével a helyi tehetségkutatót. Aztán még azt is megtudtam, hogy itt vannak eltemetve a gyermekei a város széli temetőben. Szomorú történet... - sóhajt megtörten, mint aki átérzi a gyász fájdalmát. Amikor olvasta a nő naplójából készült könyvet már akkor is nagyon mélyen érintette. Hiába teljesen más a természetük, meg tudta érteni. Rokonának megszakad a szíve. Végül ebbe is halt bele. Nem a betegségébe, hanem a bánatba.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875632#post875632][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 17:57[/b][/url]

Megértőn bólintok szavaira, azt kommunikálva finom arcmimikámmal, hogy tudom, mit érezhet, és ismerem a gondolatösvényt, mely erre vezette. De aztán mélyet sóhajtok, és szavaim megtámogatva nézek szemébe.
- Higgyen nekem, mikor azt mondom, nem volt elpocsékolt idő az sem. Ön bár nem volt kint eközben, de aktívan részt vett mások fejlődésében, akik talán már kint vannak, vagy kint lesznek rövidesen, és nagy hasznát veszik majd az öntől tanultaknak. Akik a háttérből segítenek, ugyanúgy nélkülözhetetlenek.
Nem ritkán tapasztaltam meg én is, hiszen akármilyen tehetséges is voltam, ha kizárólag magamra támaszkodom, már nem lennék itt.
Megrázom fejem, és visszamosolygok a nőre.
- Nem, személyesen legalábbis nem volt szerencsém egyikükhöz sem - válaszolom.
A tánctehetségéről nem hallottam, de arról igen, hogy milyen tragikus élete volt. Látom, hogy elszomorítja a velem szemben ülőt, ezért aztán úgy érzem, muszáj a pozitív dolgokra koncentrálnunk inkább. Nem mintha a gyászt nem lenne fontos megélni, a veszteséget feldolgozni, de a múltban ragadni emiatt nem szabad.
- Szóval ő is tanított? - kérdezem, a "professzor" megnevezésre célozva. - És ha lehetősége lenne beszélni vele, mit akarna tudni?
Hiszen kutat utána, bizonyára a tényeken felül szívesen belátást nyerne a gondolataiba is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875642#post875642][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 18:44[/b][/url]

Fahéjszín szemeiben érdeklődés csillog. Figyelmesen hallgatja a vele szemben ülő férfi szavait. Van egy olyan érzése, hogy nem a kora, hanem az általa megélt élet által tett szert ilyen bölcsességre. Hiszen mennyi lehet? Negyven-negyvenöt? Mindegy is talán. Elvégre épp ezekért a szavakért jött hozzá. A megnyugtatásért, amit most kapott. - Hiszek és köszönöm, hogy ezt mondta. Lehet butaság, de valahol pont erre a megerősítésre volt szükségem egy olyan embertől, aki nem ismer - magyarázza mosolyogva, amiből hála és mediterrán közvetlenség sugárzik. Számára ez kezd újra természetessé válni. A londoni évek alatt magára kényszerített ködös szürkeség után itt végre megint önmaga lehet. - Kár. Tio Berto igazán kiváló ember és persze auror. Apám azt mesélte, hogy az ikertestvére Blas és a nővére elvesztése után teljesen megváltozott. Addig ő volt a család tudálékos mintadiákja, aki mindent jobban csinált mindenkinél és osztotta is az észt mindig és mindenkinek. A végtelenségig fenn hordta az orrát. Aztán jöttek a tragédiák és mára nála önzetlenebb és szerényebb embert aligha ismerek, már amennyire lehet ilyen egy déli temperamentumú ember - mesél tovább kedélyesen olykor belekortyolva italába. Ez a fajta közlékenység is lételeme, ami számára egyáltalán nem kellemetlen. Szeret a családjáról mesélni, a jót és a rosszat is ugyanúgy. Az érzései erősek, de könnyen változnak. Reméli nem untatja a férfit. Ha mégis akkor befejezi azonnal, ám eddig a másik fél érdeklődőnek tűnik. - Igen. Gemmológiát. Egyenesen ő honosította meg a Bagolykőben - feleli büszkén - Hmmm...Talán azt, hogyan bírt el ennyi Rubya férfival a családjában. Ott volt Juan bácsi, az apja, az ifjabb Juan, Blas és tio Berto...Ennyi féltő és az érzéseiket a lehető legfurcsábban kimutató férfiember között egyedül nőként nem lehetett könnyű. Nekem is hasonlóan komoly sereg jutott. Ott az apám meg a két öcsém. Aztán azt is elárulhatná, hogyan talált rá arra Merkovszky nevű férfira, akihez hozzáment...Mi Rubya nők sosem vagyunk valami jók az ilyesmiben. Vagy csak én nem... - neveti el magát mert már megint túl sokat és töményen mesélt. Való igaz ő már csak ilyen. Szerencsétlen a férfiakkal a szó minden és összes létező értelmében. Szereti az apját és a testvéreit, de az agyára is tudnak menni az állandó aggódásukkal. Most is már vagy öt levelet kapott tőlük. Fejenként.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875644#post875644][b]Ránki Magor - 2024.03.29. 19:10[/b][/url]

Sokszor csak ennyi kell, egy szép szó, egy pozitív megerősítés. Pedig valóban nem ismerem őt, legalábbis nem úgy, ahogy azt már ismeretségnek lehetne nevezni. Csupán a szavai, kisugárzása alapján rakom össze magamban, milyen ember, és úgy érzem, nem tévedtem, mikor előbbi szavaim intéztem hozzá.
- Igazán nincs mit, és nem, nem butaság - rázom meg finoman fejem. - Szerintem mindezzel ön is tisztában volt eddig is, ahogy azt is eldöntötte már, mihez fog kezdeni, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. - De a pozitív visszacsatolás elengedhetetlen, hogy az ember igazán ragyogni tudjon.
Összekulcsolom ujjaim, és hüvelyujjaimra támasztom állam, ahogy hallgatom őt. Láthatóan nagyon szereti a családját, pontosan olyan fajtának tűnik ő, és a rokonsága is, akik képesek az őrületbe kergetni egymást, ugyanakkor bármit megtennének a másikért.
- Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk - mondom, és nem teszem hozzá, hogy pontosan tudom, milyen az, mikor az élet átformál valakit. A régi önmagamra már rá sem ismernék talán.
- Gemmológiát, tényleg! - bólintok. - Képzésben sosem tanultam, de a képességem okán önszorgalomból ragadt rám ez-az. Egy torromágusnak nem árt tudnia, mihez nyúl - kopogtatom meg halántékom, mintha valami nagy okosságot állítanék, de persze mosolyom árulkodik róla, mennyire vagyok komoly.
- Talán nem is kereste - mondom a szerelmi-kérdés kapcsán. - Lehet ostobán hangzik, de én hiszek benne, hogy okkal történik minden. Nincsenek véletlenek, és a szerelemben sincs másként. - Persze könnyen lehet, hogy ez ügyben súlyos tévedésben élek, egy agglegény véleménye vajmi keveset ér amúgy is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875658#post875658][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.29. 20:14[/b][/url]

Kellemes társaságban könnyű még ilyen komoly témákat is kivesézni. Márpedig az auror igazán kellemes ember. A nyugalom csak úgy árad belőle, ami még Damianára is jó hatással van, mert már nem olyan izgatott. Természetesen tartott a találkozástól, hiszen ő egy zöldfülű, aki vette a bátorságot és teljesen ismeretlenül hívott el egy nagyra becsült veteránt. - Mi Rubyák már csak ilyen makacs és önfejű népség vagyunk - kacag fel jóízűen. Való igaz, hogy tett mindenki véleményére, aki le akarta beszélni arról, hogy auror legyen - Az igazság az, hogy megszöktem otthonról és tio Bertonál bújtam el addig, amíg a kiképzésem el nem kezdődött - nosztalgiázik szélesen mosolyogva - A családom kitért a hitéből. Isten biztos meghallotta őket amennyit szólongatták -tréfálkozik tovább, majd megint belekortyol innivalójába. Sajnos kezd vészesen fogyni. - Olvastam róla. Csodás dolog lehet elemi mágusnak lenni. Sajnos nálunk egy sincs, bár mindannyiunkban lángol a déli tűz - mosolyog a férfira, hogy azután egy kicsit megint csendben maradva hallgassa. Elgondolkodtató dolgokat mond ismét és ez úgy látszik tényleg szokása. - Ebben én is hiszek. Viszont abban is, hogy helyzeteket nem árt teremteni azoknak az okoknak, hogy megtörténjenek. Ha otthon ülök, nem repül be az ablakomon álmaim lovagja, kivéve ha a pizzát hozza, vagy egy meccsen tereli a gurkót és eltéved - magyarázza vehemensen és szó szerint dől belőle a hülyeség. Viszont ez a sok hülyeség legalább vicces. Valóban úgy gondolja, ha ki sem dugja az orrát a világba, akkor elzárja magát a lehetőségektől és nem csak a romantikus jellegűektől, hanem mindtől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875807#post875807][b]Ránki Magor - 2024.03.31. 11:16[/b][/url]

Cseppet sem lep meg, mikor azt ecseteli, hogy elszökött és az óva intések ellenére is végigvitte, amit akart. Valószínűleg a családja is pontosan tudta, hogy a falnak beszélnek, mikor meggyőzni próbálták. És mindez egyáltalán nem negatívumként pörög le képzeletemben, sok esetben tud igazán hasznos lenni az ilyen természet, az élet egész egyszerűen több lehetőséget nyújt a merésznek, mint az óvatosnak.
- Azért remélem meg tudnak békélni a döntéseivel - mondom, majd kuncogva megjegyzem: - Az a déli tűz pedig... úgy sejtem annak is elemi ereje lehet.
Amennyit eddig megtudtam a nőről, az alapján biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen helyt fog állni a négy falon kívül is, ha valóban úgy dönt. És nem úgy tűnik, hogy a visszakozáson gondolkodna.
Ellenben a szerelem, vagy úgy egyáltalán a magánélet nem barátja az ilyen munkának. Én már csak tudom.
- Természetesen, ha ki sem mozdul, azzal aktívan a sorsa ellen játszik, bármilyen furán is hangozzék, hogy passzivitással érünk el valamit - bólintok. - Bár őszintén megnézném, amint berepül az ablakomon egy kviddicsjátékos a gurkót keresve.
Megérné a felfordulást egy ilyen abszurd szituáció, lenne min nevetni Barnával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875816#post875816][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.31. 14:27[/b][/url]

Nagyokat mosolyog és a kedve igazán remek. Teljesen feloldódott, már ha kellett egyáltalán, a férfi társaságában. Mindemellett továbbra is nagy tisztelettel tekint rá és ez minden megszólalásában érződik. Egyfajta követendő példát lát maga előtt. Ösztönös bölcsesség, komoly szakmai tapasztalat és kedvesség. Ilyenné szeretne válni. - Kénytelenek - válaszolja sejtelmesen mosolyogva, ami nevetéssé alakul át az auror másik megjegyzése nyomán. Legyint egyet és ezután szólal meg csak - Látna minket otthon, mikor azon vitatkozunk melyik bor lesz jó a vacsorához. Kész tűzvész - ecsetel egy átlagos estét a családjával. Ezek a viták sosem komolyak, de egy idegen számára eleve a spanyol nyelv gyosasága, harsányság és az egész habitusuk ijesztő lehet. Elfogy az itala. Elgondolkozik, hogy rendeljen-e még valamit és szeme megakad a sokat hallott fura nevű édességen a madártejen. Rendel. El sem tudja képzelni, hogy mit fog kapni. Ezután folytatják a kedélyes beszélgetést. - Valahogy nem tudom önről elképzelni, hogy egy emeletes házban lakjon. Ha már terromágus, biztosan van egy kicsi háza a város szélén. Sok virággal, meg növénnyel. Nekem is furcsa volt megszoknom, hogy nincs ott a szőlőskert, és amikor Londonban felnéztem az égre, esküszöm hiányoztak a csillagok. Jaj és a napfény! Önnek mi a hobbija? Mert kell, hogy legyen. Az auror élet mellett le kell valahol vezetni az embernek az élményit, nem? - beszél megint szélesen gesztikulála és arcáról nem tűnik el a mosoly. Honvágya van, de még nem akar hazalátogatni. Jobb nekik egymást távolról szeretni. Erre már rokona is rájött és neki is ez vált be mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875847#post875847][b]Ránki Magor - 2024.03.31. 19:06[/b][/url]

Azok alapján, amit eddig elmondott, nagyjából el is tudom képzelni azokat a családi összejöveteleket, ahol több, hozzá hasonló vérmérsékletű ember összegyűlik. Nem is kell többet mondania, vele nevetek.
Én még elvagyok a teámmal, a nő viszont kér magának egy kis édességet, amit helyeslő bólogatással nyugtázok, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni benne. Persze ízlés kérdése, de ha édesszájú, nem lő vele mellé.
- Nem is szívlelem, ha messze van tőlem a talaj. Még az is zavarni szokott, ha van pince. Bár olyankor még mindig megtehetem, hogy odalent rendezkedem be.
A takaros kis házikóm, ami a település határában van, majdnem olyan, mintha a földből nőtt volna ki, de vendégeket ritkán vagy soha nem fogadok ott. Jobb szeretem a menedékemnek tekinteni.
- Szeretek kézműveskedni. Kövekből, ásványokból készítek a képességemmel különféle tárgyakat, edényeket főleg - avatom be, ha már ilyesmire is kíváncsi. Azt hiszem, azt a témát, amiért idehívott, már kiveséztük. - Ön mivel szeret foglalkozni szabadidejében? Mármint a kutatásán kívül. Esetleg szintén vonzza a tánc?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875988#post875988][b]Artemisia D. Rubya - 2024.04.02. 07:22[/b][/url]

Érdeklődve, nagyra nyílt szemekkel hallgatja a férfit. Mindig is érdekelte az elemi mágia és most itt ül egy, aki még beszélgetni is hajlandó róla. Kap az alkalmon. Azok az emlegetett lehetőségek, amik jönnek és vannak és meg kell ragadni őket. - Tényleg igaz az, hogy érzi a föld mágneses erejét? Meg az, hogy képes kinöveszteni a földből bármilyen növényt ami aztán burjánzik? Ha ez igaz lenne...Apám és Edmundo kitér a hitéből. Már évek óta nemesítik a szőlőt, hogy termőbb legyen, de ha megtudnák, hogy elég lenne hozzá némi terromágia...Mondja, hogy igaz, kérem... - beszél nagyon gyorsan és közben levegőt is alig vesz, amit igen, azt is észrevétlenül. Ezért lehet, hogy a fordítógyűrűje itt-ott lemarad. Oda se neki. Majd megismétli az esetleg anyanyelvén kimondott részeket. Ezután rákérdez a férfi szabadidős tevékenységeire és nem csalódik. Erre is felel neki. Ráadásul nagyon érdekes dolgokat csinál. - Egyszer szivesen megnézném őket. De nem akarom ám, hogy azt higgye ám, hogy zaklató vagyok - nevet fel kissé belepirulva a gondolatba. Sosem tenne ilyesmit még akkor sem ha rajongana valakiért. Mondjuk egy zenészért és kiderülne, hogy ott lakik a mellette levő házban. - Most megfogott. Bevallom családom szégyenére nem szeretek táncolni. Tudok, mert ez a családi hagyomány, meg a vívás és az íjászat, de én a legjobban kódfejteni szeretek. Ide sorolhatjuk a keresztrejtvényt meg persze a florográfiát, vagyis a növények jelentéstanát és egyéb hasonló dolgokat - válaszol vidám, napsugaras mosollyal. Végre levetkőzheti a szigor és kimért diplomatikusság álruháját, amit diák kora óta azért húz magára, hogy komolyan vegyék. Erre volt szüksége az iskolapadban, az akadémián, a katedrán és erre lesz majd a terepen. Viszont szerencsére itt nincsen.