Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem szokott gondot jelenteni, hogy magamra főzzek, de olykor már unom az ízét, mire elkészülök vele, és az is megesik, hogy egész egyszerűen csak lusta vagyok hozzáfogni, vagy inkább nincs kedvem, mert előre tudom, hogy mire megvagyok vele, már nem is kívánom majd.
Szóval az új év második napján, mely történetesen nagyon kellemes, épp csak kicsit hűvös, és napos idővel örvendeztet meg bennünket, egyszerű farmerből és pólóból álló szettemet egy ugyancsak nem kirívó zakóval fejelem meg, és elindulok a közeli csárdába. Egyre több helyen egyre nagyobb a választék vegán és vegetáriánus menükből, sőt, direkt csak ilyennel foglalkozó vendéglátóhelyek is szép számban pettyezik varázslók és muglik utcáit egyaránt. Innen sem kell szomorú sóhajjal távoznom, egy gombapaprikás mellett teszem le a voksom nokedlivel.
Mire kihozzák, már az előttem gőzölgő tea is fogyasztható hőmérsékletűre hűl le, az asztalon fekvő könyvből pedig, amit egy apró, mellé lerakott cserepes növényke lapozgat nekem, csak annyira pillantok fel, hogy egy meleg mosoly kíséretében megköszönjem az ételt.
Zavartalanul falatozom, élvezve az ízeket, és ha nem észlelném a felém közeledő lépéseket, fel se néznék ebédkölteményemből.
Már azelőtt ráismerek, hogy meghallanám a hangját, és aprót kuncogok orrom alatt.
- Szép napot neked, hát... persze - nevetek aprót, mert még így is sikerül előbb helyet foglalnia, minthogy végigmondjam mondandóm.
Barnáimat ráemelem a fiatal hölgyre, és egy korty teával leöblítem az előbbi falatot, könyvem pedig becsukódik. Ezúttal el is tudja olvasni a fedlapot, mely egy híres mugli szerző világhírű krimisorozatának egy kötetét takarja.
- Roppantul örülök, hogy sikert aratott az ajándékod, és hogy Karcsi otthonra lelt.
Tűnődöm egy-két pillanatig, hogyan is érdeklődhetném meg kedvesen, hogy mit óhajt, de mivel van némi sejtésem róla a múltkori kérdése okán, amire azt feleltem, nem spoilerezhetek, olvassa el az önéletrajzi könyvemben (ami egy nem létező kötet, legalábbis tudtommal), inkább nem teszem.
A teámra pillantok és bólintok.
- És ginzeng gyökér. Nagyon kellemes, ajánlom figyelmedbe. Ó, és mivel még nem találkoztunk azóta, boldog új évet neked!
Igen, a bolygónk nagyon szép munkát végzett, továbbra is ügyesen forog, ahogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szeretek olvasgatni, vagy akár csak a gondolataimba mélyedve kiülni egy padra, galambokat zsemlével etetve, elmúlt már az az idő, amikor a világ összes ingere sem tudta kielégíteni elmémet. Ennek ellenére sem bánom cseppet sem a társaságot, főleg, ha az ilyen élettel teli, és kedves, mint Lilláé. Kedves lány, és rettentően szimpatikus, hogy hogy a legtöbb korabeli társával ellentétben foglalkozik a nagyszüleivel is.
Úgyhogy félreteszem a könyvet, az megvár, és nem is sértődik meg, ha nem fordítom rá egy rövid ideig a figyelmem. Az emberek azért hajlamosabbak erre, mint a halott, préselt fákból ragasztott papírkötegek.
Tekintetemet a lány által bökött irányba fordítom, ahol épp látom ahogy a három fiatalemberből kettő összesúg, a harmadik pedig félreérthetetlen módon méri végig Lillát. Vélhetően nem első ízben.
- Ugyan, maradj csak - fordul vissza pillantásom újdonsült asztaltársaságom felé. Ártatlanok ugyan, abban az értelemben, hogy nem volna merszük csinálni semmit, de ettől függetlenül kényelmetlenül érezheti magát tőlük bárki, és azt nem kívánom neki. - És nyugodtan rendelj még ide, amit szeretnél.
Én magam nem eszek ugyan semmiféle húst, és a legtöbb állati eredetű dologtól is távol tartom magam, másokat nem próbálok megtéríteni, és nem is csinálok belőle problémát, ha mellettem valaki egy egész tehenet kíván épp felfalni.
Az már nem kérdés, hogy miért ült le hozzám, legalábbis elfogadható érvet hoz fel mellette, és így már örömmel hallgathatom beszámolóját Karcsi sikeréről. A szüleit nem említi, ami elgondolkodtat kissé, de nem teszem szóvá észrevételeim. Nem ütöm az orrom mások családi életébe, meg úgy egyébként, semmilyen más aspektusába sem életüknek.
- Határozottan jól főz, igen - emelem meg villám, rajta egy falattal, feltételezve, hogy Samu az itteni szakács, és az én ebédem is az ő képességeit dícséri. - Lehet sűrűbben kéne ide járnom, csak tudod, szeretek főzni magamra.
Ez is valószínűleg egyike a kihalófélben lévő ember tulajdonságainak, manapság már midenki rendeli az ételt inkább, míg elsétáltam idáig, láttam vagy tíz seprűs futárt, bár nem kizárt, hogy volt köztük néhány roppant sebes is.
Kérdését ismét csak megmosolygom, és megcsóválom a fejem. Nincs bennem bosszúság vagy szomorúság.
- Nem, megmaradt néhány. De nem is a virágot árultam igazából, hanem amiben a virág van, a növényt csak becsalogatásnak szántam. De lehet müzlis tálakat kéne legközelebb árulnom - mondom szórakozottan, majd intek kezemmel, hogy hajoljon kicsit közelebb. - És nézd csak!
Ha eléggé előrehajol, láthatja, hogy az apró kis növény, akit lapozni hoztam a könyvet, ott tartja az egyik kis levelét a lapok közt. - Megjegyezte nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ugyan már fele annyi ideje otthagytam az aktív szolgálatot, mint amennyit eltöltöttem benne, múltam még a mai napig visszaköszön, mostanában is előfordul, hogy nevem említése hatással van egyesekre. Van, aki tanácsért fordul hozzám, van, aki egyszerűen csak történeteket hallgatna, és akad, aki a balesetet firtatná.
Utóbbi főként újságírókra jellemző, de összefutottam már diákkal is, aki belőlem írta a dolgozatát. Mindezt igyekszem hízelgőnek találni, és készségesen válaszolni kérdéseikre, de már jobb szeretném, ha mindenki megfeledkezne róla, hogy valaha auror voltam.
És szó sincs hálátlanságról, vagy arról, hogy megbántam, hogy képességeimet a jó ügy érdekében használtam, csupán ma már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Bár megbékéltem már mindazzal, ami történt, a veszteségekkel és kudarccal, mi több, hatására elindultam egy olyan úton, ami odáig vezetett, aki ma vagyok, és akiről büszkén mondhatom, hogy szeretem, jobb lenne, ha többé nem kéne visszamennem a múltba.
Mégse mondok nemet a hölgynek, aki felkeresett, mert bármennyire is elfordulnék előző életemtől, ez nem rólam szól. Neki van szüksége iránymutatásra, amiben talán nem én leszek a legkiválóbb, de talán még mindig többet segítek, mintha elutasítanám. Én már végigmentem egy úton, de ő még csak most lép rá.
Már egy finoman gőzölgő tea mellett várakozom, varázslat híján aprókat fújva rajta, és a kezemben tartott kanállal kavargatva. A különös akcentusú hangot hallva felpillantok, és egyből barátságos mosolyt kanyarítok arcomra.
- Önnek is szép napot! - mondom, és felállok, hogy ha szeretne, kezet nyújtson üdvözlésként. - Igazán gyönyörűek a gyűrűi.
Mielőtt újra leülnék, őt kínálom hellyel felfelé fordított tenyérrel az enyémmel szemközt elhelyezett szék felé mutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szóval már felkészülten érkezett. Nem válogat még, nem kell átnyálaznia a menüt, pontosan tudja, mit akar, és meg is szerzi. Tetszik a határozottsága, igazán üdítő látni, hogy vannak ilyen fiatalok is, nem csak az elkényelmesedett, a szájukba repülő, sült galambot váró fajták, akik alól ha kihúznák a megrendelések, szolgáltatások nyújtotta kényelmi szőnyeget, nem tudnák, hogyan lássák el önmagukat. De Lilla nem ilyennek tűnik.
Aprót rázok fejemen, mosolyom töretlen.
- Egyáltalán nem hülye lányos szokás, én is ügyelek rá. A mértékre, arra nem mindig sikerül - nevetek aprót, és a hasam megpaskolva mutatom, hogy értem. Persze nincs nagyon mit látni rajta, ahhoz fel kéne álljak és oldalt fordulva, a felsőm felhúzva mutogatnom magam, de az rendkívül nagy illetlenség lenne, főleg itt, de egyébként máshol is.
Apró kis kitérő után Lilla lelkesen mesélni kezdi, hogy milyen boldog, de még nem árulja el, minek köszönhető ez, én mégis örülök neki. A koccintás ötletét viszont apró fejrázással elutasítom, mert a múltkorit leszámítva egyáltalán nem jellemző rám, hogy alkoholt fogyasztanék.
Tetszik neki a könyvjelzőm, de most már inkább az foglalkoztatna, milyen öröm érte, amitől ilyen lelkes. Alig párszor futottunk eddig össze, de olyan egy szimpatikus lány, szívemen viselem a sorsát máris.
Pár pillanatig szótlanul figyelem elnyúlva az asztalon, aztán aprót köhintek.
- Elárulod, mi történt? - El is meséli végül, és újabb bizonyítékot szolgáltat rá, milyen talpraesett is. Mosolygok, tényleg örülve a hírnek, és csak akkor rándul meg kissé a szemöldököm, mikor kiderül, hogy hol is jutott lakáshoz.
Jártam már néhányszor a környéken, illetve inkább csak érintettem, de nem is időztem ott sokáig, mert még nappal sem túl szívderítő látvány a Pramberger.
- Gratulálok, Lilla! - mondom neki őszintén, mert bár egyáltalán nem örülök, hogy egy hozzá hasonló jólelkű teremtés oda kényszerül költözni, azt pontosan megértem, hogy ez számára mekkora siker. Ráér még lelombozódni később, és biztosan nem szeretnék közreműködő lenni ebben. - Ilyen fiatalon saját otthont szerezni nem kis teljesítmény. Biztosan büszkék rád a... öhm, nagyszüleid.
Buta nyelvbotlás, pedig tudom jól, hogy nincs minden rendben nála otthon, ha azt nem is, hogy pontosan mi. Szülői háttér nélkül boldogulni manapság nem lehet könnyű. Régebben sem volt az persze, nekem is meg kellett oldanom valahogy, de akkoriban valamivel egyszerűbb volt a világ még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Életem során sokféle emberrel akadt már dolgom, kedvessel, ellenségessel, és olyannal is, aki valamelyiknek beállította magát, de az ellenkezője volt. És már nagyon kevés dolog tudott meglepni, zavarba hozni, vagy akár felzaklatni.
Nem gondoltam, hogy a nő bármelyikre is készülne, de mint mondottam, nem lepne meg semmi sem. Még az is csak pár értetlen pislogást vált ki belőlem, amikor ajándékot húz elő.
- Igazán semmi szükség nem volt rá - szabadkozom mosolyogva, és finoman megrázom a fejem, de persze, ha kicsit is ragaszkodik hozzá, nem sértem meg azzal, hogy nem fogadom el az édességet. Azt viszont egyik esetben sem teszem hozzá, hogy nem nagyon fogyasztok tejterméket. De tény, bort se sűrűn, szóval nincs nagyon más, mint értékelni a valóban szükségtelen gesztust. Hisz nem várok cserébe semmit, hogy leülök vele társalogni.
Rá is tér hamar a tárgyra, ami már most arra enged következtetni, hogy céltudatos, pragmatikus nő, kedvessége, és megilletődöttsége - amit szintén nem értek, hiszen nem vagyok én akkora szám, de ugyanakkor ezzel a reakcióval sem először találkozom - ellenére is fókuszált marad.
- És pontosan mit remél ettől a terepmunkától? - teszem fel a kérdést, miközben összeillesztem ujjaim és fölöttük elnézve figyelem a nő arcát.
Talán unatkozik, ez az első gondolatom, hiszen engem is a kalandvágy vitt arra az útra, ami aztán összetörve hagyott az út szélén. Nem feltétlenül ez a sorsa mindenkinek, aki képtelen megülni egy asztal mögött, vagy a katedrára állni, de tudom, milyen választ kell várnom, hogy azt hihessem, ő nem jut erre a sorsra.
És persze isten ments, hogy megpróbáljam bármiről is le- vagy bármire is rábeszélni. Még ha ő ilyesmit is remél tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem csak talpraesett ez a lány, de még okos is, nem követi birka módon a sok más korabeli által favorizált trendet, hogy bizony csak annyit egyen, hogy éhen ne haljon. Jómagam is mestere voltam az önsanyargatásnak, de én nem azért nem ettem, nehogy kockahasam lássa kárát, hanem mert egész egyszerűen nem hagytam időt rá magamnak.
De ez ostobaság, hiszen ha a testünk szól, hogy szüksége van valamire, azt jó okkal teszi, és hallgatni kell rá. És ha épp pitét kér, akkor adjunk neki pitét!
Nem esik nehezemre fenntartanom mosolyom, hiába tölt el némi rossz érzéssel, hogy hol is sikerült lakáshoz jutnia. Ő örül neki, és ezt olyannyira teszi, hogy rám is átragasztja jó hangulatát.
Talán nincs is mit aggódnom, hiszem, ha olyan életrevaló, amilyennek látom, akkor megbirkózik a nehézségekkel is, amikkel minden bizonnyal szembesülni fog. És nincs egyedül, számíthat a nagyszüleire, de bizonyára a barátaira is. Semmi szüksége a kéretlen bölcseleteimre, amikkel a szüleinek kellene bombázniuk, de sajnos nem teszik.
- Ez igazán nagy veszteség - sóhajtok aprót, mikor végre az is kiderül, miért alakult így. - De én őket sajnálom jobban. Hisz nekik sokkal nagyobb, és még csak nem is tudnak róla.
Egy pillanatra finoman megérintem a kézfejét, illetve csak majdnem - néhány milliméterre megközelítem kezemmel, aztán visszahúzom. De szememben meleg mosolyom tükröződik, ahogy folytatom:
- Tudod, a cserebogarak igazán tökéletes teremtések, ha jobban megnézed őket. Minden a hozzáértő tekinteten múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kalandvágy, a veszély és izgalom keresése, ez motivált engem annak idején, adrenalinnal túltöltött, forrófejű bolond voltam, aki elbízta magát képességei okán, és természetesen legyőzhetetlennek hittem magam.
Artemisia válasza is ezt készíti elő, ám aztán másként fejezi be.
- Szóval úgy érzi, elfecsérli a tehetségét? - kérdezem óvatosan. - Gyakran mondják, hogy akiben nagy erő lakozik, köteles azt kihasználni azokért, akiknek kevesebb jutott.
Csak tapogatózom, és nem is formálok véleményt. Ez csak egy azokból, amik illenek a helyzetre, és ami a legvalószínűbben egyezik a nőével is. A kötelességtudat szép dolog, de feláldozható érte az egyéniség?
Az auror valóban elhivatottnak látszik, de nem tudhatom egyelőre, hogy valóban szívből jövően az minden vágya, hogy képességeivel a legtöbbet tegye, amit csak lehetséges, vagy egyszerűen csak nyomasztja, hogy többet is elérhetne, ha megerőltetné magát.
- Ugyan, nem kell szabadkoznia - mosolyodom el látva milyen élvezettel fogyasztja italát. - Egészségére! És mondja csak, mi sodorta ilyen távol az otthonától?
Elvégre a szakterülete nem helyspecifikus, akár onnan is végezhetné a munkáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tekintetem a nő kezeire téved. A mozdulatot elemezgetem, nyilván nem csak egy egyszerű nyughatatlanságról van szó, hiszen játszhatna a hajával is, esetleg a gyűrűivel, vagy mocoroghatna ültében, de nem, ennek több jelentősége van. Alighanem elréved a múltba, felidéz valamit, és nem csupán azt, hogy hol hallotta korábban, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár.
Bólintok.
- És bűntudatot érez emiatt?
Sokszor visszagondolok a munkámra, hogy mit csináltunk a csapatommal évekkel korábban. Hogy hány életet mentettünk meg. De nem áltatom magam azzal, hogy nélkülem az a sok-sok lélek ma nem lenne már. Ha nem én vagyok ott, hogy segítsek, lett volna más. Hiszem, hogy így kell lennie, mert ha nem így van, az azt jelentené, hogy mióta nyugdíjaztak, számtalan ember meghalt. Mert nem vagyok ott. És nem érezhetek bűntudatot olyasmi miatt, ami rajtam kívül áll.
Elmosolyodom szavaira, cseppet sem bánva, hogy jó kedélyűen tudunk beszélgetni, nem úgy, mintha a hivatalban ülnénk papírok felett.
- Két legyet egy csapásra - javítom ki kedvesen, cseppet sem tartózkodóan. - Most már értem, miért volt ilyen ismerős a neve. Mert nem is az öné volt ismerős.
Remélem nem veszi zokon megállapításom, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha végül úgy dönt, terepre téved, maga is neves auror lesz, és egyszer ő is itt ülhet majd egy fiatalabb generáció tagjával, aki a tanácsára kíváncsi.
- És hogy áll a kutatásával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még nem sikerült megszoknom a kastélybeli helyem, és amíg nem kezdődik el a tanév, ki is használom a lehetőséget, hogy annyi időt töltsek a faluban - amit már csak a megszokás neveztet így, hiszen kinőtte magát -, amennyit csak lehet. Pedig rengeteg holmin kellene még áttúrnom magam, és a sok golfütőt már most nem tudom hová tenni. Sem fejben, hogy miért, sem térben, hogy tényleg, hová?
A téren áthaladva aztán meg is feledkezem minderről kissé, de arról is, hová tartottam. Talán nem is volt konkrét úti célom, de ha volt is, félreteszem, mert egész máson kezd el kattogni agyam. Megtorpanok, és mivel nem szeretném, ha valami szatírnak nézne a nő, akin megakadt tekintetem, óvatosan meg is szólítom:
- Bocsásson meg, amiért megzavarom - kezdek bele, összeérintve kezeimet -, de olyan ismerős valahonnan! Pedig ha találkoztunk volna már, arra egész biztos emlékeznék.
Nem csak, mert kivételesen jó a memóriám, hanem mert van valami benne, amitől az az érzésem támad, hogy nehéz figyelmen kívül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megértőn bólintok szavaira, azt kommunikálva finom arcmimikámmal, hogy tudom, mit érezhet, és ismerem a gondolatösvényt, mely erre vezette. De aztán mélyet sóhajtok, és szavaim megtámogatva nézek szemébe.
- Higgyen nekem, mikor azt mondom, nem volt elpocsékolt idő az sem. Ön bár nem volt kint eközben, de aktívan részt vett mások fejlődésében, akik talán már kint vannak, vagy kint lesznek rövidesen, és nagy hasznát veszik majd az öntől tanultaknak. Akik a háttérből segítenek, ugyanúgy nélkülözhetetlenek.
Nem ritkán tapasztaltam meg én is, hiszen akármilyen tehetséges is voltam, ha kizárólag magamra támaszkodom, már nem lennék itt.
Megrázom fejem, és visszamosolygok a nőre.
- Nem, személyesen legalábbis nem volt szerencsém egyikükhöz sem - válaszolom.
A tánctehetségéről nem hallottam, de arról igen, hogy milyen tragikus élete volt. Látom, hogy elszomorítja a velem szemben ülőt, ezért aztán úgy érzem, muszáj a pozitív dolgokra koncentrálnunk inkább. Nem mintha a gyászt nem lenne fontos megélni, a veszteséget feldolgozni, de a múltban ragadni emiatt nem szabad.
- Szóval ő is tanított? - kérdezem, a "professzor" megnevezésre célozva. - És ha lehetősége lenne beszélni vele, mit akarna tudni?
Hiszen kutat utána, bizonyára a tényeken felül szívesen belátást nyerne a gondolataiba is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azzal soha senki nem vádolt még meg, hogy barátságtalan volnék, de viszonylag ritkán, szerintem egy kezemen megszámolhatóan kevésszer fordult elő, hogy csak úgy megszólítottam valakit az utcán. Engem gyakran elcsíptek így, de jómagam igyekeztem nem lenni tolakodó. Ha meg kellett ismerjük egymást valakivel, a sors úgyis úgy alakította.
Most mégsem tudok elmenni csak úgy mellette, és mikor a nő arrébb húzódik, egyértelmű jelet adva, hálásan elmosolyodva le is ülök mellé, persze illedelmes távolságban.
- Köszönöm! - mondom, és aprót nevetek. - Igazán, csupán őszinte voltam.
Tekintetem elidőzik kicsit arcán, aztán az újságon. Szóval ír. De nem, valamiért nem a neve az, ami megfog. Főleg mivel még nem is tudom. Illetve tudom, csak még nem tudom, hogy tudom.
- Az én nevem Ránki Magor, kedves...?
Aztán mielőtt még mondaná a nevét, ha megtisztel vele, beugrik, hogy hol láttam már. Az újság stimmel, de nem íróként emlékszem rá, hanem hogy elfoglalta az arca az egyik oldalát egynek. Sőt, többnek is, ami azt illeti, csak ritkán fordult meg a kezemben olyasfajta lap, ami nem csak betűk rengetegéből áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokszor csak ennyi kell, egy szép szó, egy pozitív megerősítés. Pedig valóban nem ismerem őt, legalábbis nem úgy, ahogy azt már ismeretségnek lehetne nevezni. Csupán a szavai, kisugárzása alapján rakom össze magamban, milyen ember, és úgy érzem, nem tévedtem, mikor előbbi szavaim intéztem hozzá.
- Igazán nincs mit, és nem, nem butaság - rázom meg finoman fejem. - Szerintem mindezzel ön is tisztában volt eddig is, ahogy azt is eldöntötte már, mihez fog kezdeni, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. - De a pozitív visszacsatolás elengedhetetlen, hogy az ember igazán ragyogni tudjon.
Összekulcsolom ujjaim, és hüvelyujjaimra támasztom állam, ahogy hallgatom őt. Láthatóan nagyon szereti a családját, pontosan olyan fajtának tűnik ő, és a rokonsága is, akik képesek az őrületbe kergetni egymást, ugyanakkor bármit megtennének a másikért.
- Biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk - mondom, és nem teszem hozzá, hogy pontosan tudom, milyen az, mikor az élet átformál valakit. A régi önmagamra már rá sem ismernék talán.
- Gemmológiát, tényleg! - bólintok. - Képzésben sosem tanultam, de a képességem okán önszorgalomból ragadt rám ez-az. Egy torromágusnak nem árt tudnia, mihez nyúl - kopogtatom meg halántékom, mintha valami nagy okosságot állítanék, de persze mosolyom árulkodik róla, mennyire vagyok komoly.
- Talán nem is kereste - mondom a szerelmi-kérdés kapcsán. - Lehet ostobán hangzik, de én hiszek benne, hogy okkal történik minden. Nincsenek véletlenek, és a szerelemben sincs másként. - Persze könnyen lehet, hogy ez ügyben súlyos tévedésben élek, egy agglegény véleménye vajmi keveset ér amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Korábban sem jöttem zavarba, ha nőkkel kellett szóba elegyednem, de most kicsit kellemetlenül érzem magam, amiért látszólag csak a külseje miatt szólítottam meg őt. Nem szeretném, ha az lenne a benyomása rólam, hogy sekélyes vagyok.
- Teljesen igaza van, és ne haragudjon! - szabadkozom ismét, míg megfogom a kezét egy pillanatra. - Önben kétség kívül több van, minthogy csupán egy csinos arcként azonosítsák. Hol olvashattam írását?
Egyelőre nem tudhatom, legfeljebb sejthetem, hogy nem én vagyok a célközönsége, ellenben ő láthatja rajtam, hogy valóban legfeljebb a nevem öltöztet engem, hiszen bár könnyed elegancia jellemzi ruhatáram, az, hogy márkás volna, semmiképp.
- Gyakran mondják, igen - bólintok mosolyra húzva ajkaim. - Külföldön sokaknak a kiejtésével is meggyűlt a baja. De az ön neve sem mindennapi.
Mi több, igen szépnek is találom, de már így is valósággal letámadtam, szóval ezt egyelőre megtartom magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Aprót nevetek és megrázom fejem.
- Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a szavát, de nem hiszem, hogy tévednék - jelentem ki kedvesen, ügyelve rá, hogy ne hangozzak beképzelt mindentudónak. - Bár azt sajnos be kell vallanom, valószínűleg nem olvastam kegyedtől semmit, a divat nem tartozik az erősségeim közé.
Ezt valószínűleg egy ezzel foglalkozó lap igazgatójaként, és egykori írójaként elég jól látja rajtam.
Csipkelődik velem, és megint nevetnem kell, elismerően bólogatva szavaira.
- Touché. Remélem nem is jut eszébe többé, ennél jobb benyomást szeretek kelteni másokban.
Legalábbis, ha nem bűnözőkről van szó. Sok ellenséget szereztem magamnak, és valószínűleg még most, ennyi év után is akad olyan, aki nem szép gondolatokkal emlékszik vissza rám, de egyelőre nem avatom be ilyen szinten a múltamba Liannát.
- Már nem - felelem, és arra gondolok, talán mégis úgy fair, ha ő is tudja, mivel foglalkozom. Illetve, hogy már mivel nem. - A munkám miatt sokat voltam más országokban, ahol épp szükség volt rám, de azóta.. mondjuk úgy, kényszer-visszavonultam. Viszont az új tanévtől defenzor leszek itt, az iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már nem is emlékszem, hová tartottam, hogy őszinte legyek. Persze semmibe nem kerülne felidézni, de mivel biztosan tudom, hogy nem volt fontos, nem is vesződöm vele. Elvégre igen ritkán kezdeményezek beszélgetést, nagy kár lenne ettől megfosztanom magam.
- Nos, éppen ebben a reményben bátorkodtam megszólítani önt - mondom, és úgy látom, nincs ellenére a társaságom, hiszen az olvasnivalója kikerül a keze ügyéből. - Meghívnám szívesen egy kávéra is, ha nem volna már felszerelkezve eggyel.
Persze akár tea is lehetne a poharában, csakhogy az feltűnne nekem, így a következtetésem helyesnek tűnik. És talán azon is sikerült túllendülni, hogy azt gondolja rólam, csak a legfelső rétegét szemlélem, és mélyebben nem ismerném meg.
- Igazán kedves - hálálkodom egy mosollyal, mielőtt rövid összefoglalót tartanék az életemből. - Jó pár éve nem dolgoztam már aktívan, de annak idején auror voltam, egy kisebb, különleges csapatban. Túl sok mindent erről nem mesélhetek, mert akkor attól tartok, órákon belül felkeresné kegyed egy amneziátor. - Sejtelmes mosolyt kanyarítok a végére, nehogy túl komolyan vegyen. Még ha valóban így is történne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Cseppet sem lep meg, mikor azt ecseteli, hogy elszökött és az óva intések ellenére is végigvitte, amit akart. Valószínűleg a családja is pontosan tudta, hogy a falnak beszélnek, mikor meggyőzni próbálták. És mindez egyáltalán nem negatívumként pörög le képzeletemben, sok esetben tud igazán hasznos lenni az ilyen természet, az élet egész egyszerűen több lehetőséget nyújt a merésznek, mint az óvatosnak.
- Azért remélem meg tudnak békélni a döntéseivel - mondom, majd kuncogva megjegyzem: - Az a déli tűz pedig... úgy sejtem annak is elemi ereje lehet.
Amennyit eddig megtudtam a nőről, az alapján biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen helyt fog állni a négy falon kívül is, ha valóban úgy dönt. És nem úgy tűnik, hogy a visszakozáson gondolkodna.
Ellenben a szerelem, vagy úgy egyáltalán a magánélet nem barátja az ilyen munkának. Én már csak tudom.
- Természetesen, ha ki sem mozdul, azzal aktívan a sorsa ellen játszik, bármilyen furán is hangozzék, hogy passzivitással érünk el valamit - bólintok. - Bár őszintén megnézném, amint berepül az ablakomon egy kviddicsjátékos a gurkót keresve.
Megérné a felfordulást egy ilyen abszurd szituáció, lenne min nevetni Barnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azok alapján, amit eddig elmondott, nagyjából el is tudom képzelni azokat a családi összejöveteleket, ahol több, hozzá hasonló vérmérsékletű ember összegyűlik. Nem is kell többet mondania, vele nevetek.
Én még elvagyok a teámmal, a nő viszont kér magának egy kis édességet, amit helyeslő bólogatással nyugtázok, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni benne. Persze ízlés kérdése, de ha édesszájú, nem lő vele mellé.
- Nem is szívlelem, ha messze van tőlem a talaj. Még az is zavarni szokott, ha van pince. Bár olyankor még mindig megtehetem, hogy odalent rendezkedem be.
A takaros kis házikóm, ami a település határában van, majdnem olyan, mintha a földből nőtt volna ki, de vendégeket ritkán vagy soha nem fogadok ott. Jobb szeretem a menedékemnek tekinteni.
- Szeretek kézműveskedni. Kövekből, ásványokból készítek a képességemmel különféle tárgyakat, edényeket főleg - avatom be, ha már ilyesmire is kíváncsi. Azt hiszem, azt a témát, amiért idehívott, már kiveséztük. - Ön mivel szeret foglalkozni szabadidejében? Mármint a kutatásán kívül. Esetleg szintén vonzza a tánc?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.