Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869581#post869581][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 21:35[/b][/url]

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869584#post869584][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869595#post869595][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:39[/b][/url]

Majd csak tökéletesek lesznek a pillangóim, mire végzek, most azonban még messze nem azok. El is tüntetem őket, miután bocsánatot kérek, noha az még nekem sem teljesen egyértelmű, hogy ez most a szétszórtságom vagy a pillangók miatt tűnt fontosnak. Valamiért mindenesetre annak éreztem és ráhagyom, miért is fogadja el.
- Köszönöm - válaszolok egy nagyon enyhe kérdő hangsúllyal mégis, mert nem igazán látok okot arra, hogy bármiért is gratulálni kelljen nekem, de azért gyakorlatilag elfogadom. Odébb tolom a hattyút kicsit, a többi lappal együtt, és már neki is indulok, hogy teát hozzak, mintha csak otthon lennék. A helynek mondjuk van egy olyan aurája, mint a családi eseményeinknek otthon, Londonban, de nem vitatom végül, hogy itt igazán tud ő is hozni magának, ha akar. Kicsit feljebb próbálom húzni a cipzárt a melegítőfelsőmön, ám már nem lehet hová, úgyhogy megpiszkálom a kis fogantyúját, majd oda-vissza húzom úgy öt centin kétszer is. Kár, hogy zavar a recsegő hangja, mert amúgy olyan jó kis monoton tevékenység lenne, amivel lefoglalom magam kicsit. A kérdése hallatán viszont már inkább a bögrémet húzom magam elé, ami még mindig félig van teával, amint az kiderül számomra is belepillantva. Kihűlt ugyan, ez viszont nem jelenti, hogy ne innám meg még. Ez a menta hidegen is finom.
- Van még, majd talán később - teszek helyzetjelentést. Amíg elsétál a pultig, megengedek magamnak egy nagy sóhajt, remélve, hogy attól jobban egyben lesz a fejem. Mély levegőt veszek aztán, és lassan fújom ki, de nem érzem, hogy bármi csoda történni akarna. Úgy döntök, törökülésbe tornázom magam inkább, és előre görnyedek, hogy minél jobban összehúzzam magam. Tulajdonképpen láthatatlan is lehetnék, ha akarnék, csak hát éppen én kerestem, ha már hallottam, hogy ismét Bogolyfalván van. - Nem akarsz mesélni, merre jártál? - kérdezem meg, amint visszajut az asztalhoz, még mielőtt mégis megkérdezhetné, mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869614#post869614][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 21:26[/b][/url]

- Akkor te voltál a fényes páncélú szőke herceg, aki megmenti a hétfejű sárkánytól, mint a mesékben? - kérdezem meg. Máskor ezen biztos mosolyognék, de most valahogy nem sikerül, inkább lefelé görbülni érzem a szám szélét. Nem szőke hercegem volt, de én komolyan elhittem, hogy ebből lehet még örökkön örökké meg ilyenek. Anyuéknak komolyan összejött, szóval tényleg nem csak a mesékből ihletődtem és a könyvekből, amiket olvasni szoktam. Hirtelen homályosul el előttem a környezetem, Mihailt is beleértve, ahogy összegyűlnek a könnyek a szememben. Már azt hittem, hogy ezen túl vagyok és végképp kisírtam magam esténként meg a zuhany alatt, de úgy tűnik, mégsem.
- Szakítottunk Danival... vagyis hát... ő... ő szakított velem - mondom ki végre, mi bajom is van pontosan, azazhogy ezen a ponton már inkább hüppögöm, kézfejemmel igyekezve letörölni a könnyeimet, de nagyobb sikerrel maszatolom el őket inkább az arcomon. A mondat végére meg ki is tör belőlem a zokogás, amitől olyan szaggatottan veszem a levegőt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Ha olyan szörnyen nézek ki, mint ahogy érzem magam, akkor az igazán rémes látványt nyújthatok. A melegítőm ujját lehúzom a kézfejemre végül hirtelen ötlettől vezérelve, remélve, hogy az segít eltüntetni az arcomon lecsorgó könnyeket. Mégiscsak felissza az anyaga legalább részben. Igyekszem lenyugodni közben, de nehezen akar ez sikerülni. Kell még pár nagyon mély levegő, mire legalább a levegő után kapkodás csillapodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869620#post869620][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 23:31[/b][/url]

- Hogy lehet másképp? - kérdezem meg, még mielőtt nem sokkal később kibukna belőlem, miért is vagyok ennyire szétesve, nem figyelve úgy igazán semmire sem. Mégiscsak melegítőfelsőben, pólóban és egy kissé bő farmerben ücsörgökí itt éppen, pedig már nagyon rég nem tettem ki így a lábam otthonról, mert ki akar így összefutni vele? Erre most tudtam, hogy találkozni fogunk, de még ez se motivált. Jobban érzem magam ilyen nagyon kényelmesen öltözve, és ez így van már pár hete. Ezek a ruhadarabjaim eddig a szekrényemben lapultak és csak akkor kerültek elő, ha kertészkedésre adtam a fejem vagy éppen kimentem a temetőbe segíteni a gondnoknak gazolni meg eltakarítani a rengeteg levelet ősszel. Most meg itt vagyok és nincs kedvem szoknyát húzni vagy arra figyelni, hogy ne gyűrjem össze a blúzaim egyikét. Meglepődöm aztán, amikor mellém ül és átkarolja a vállam. Alapvetően én szeretek ölelgetni, de ő egyike azon kevés embernek, akik mellett visszafogom magam, mert tudom, hogy aligha értékelné, szóval most pislogok is párat, és értékelem a gesztust. Letörölgetem a felsőm ujjával közben a könnyeimet, kicsit hüppögök még, aztán megvonom a vállam, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem tudom... az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán meg kapott egy ösztöndíjat és már nem. Mármint... azt mondta, hogy nem tud egyszerre ennyi felé figyelni, hogy a doktorija meg a munka, és a húgaira és gondolnia kell, és ha ez neki nem megy így - foglalom össze a lényeget. Még lecsordul pár könnycsepp az arcomon, de legalább a kifulladós jelenetet sikerül befejezni, úgy érzem. - Én azt hittem, hogy bármit meg tudunk oldani..., de ezek szerint mégsem, és olyan butának érzem magam és naívnak... És hülye óratervet kellene írnom a hülye órára, mert ez már beleszámít a hülye vizsgajegybe, de nem tudok arra koncentrálni - mondom egy nagy sóhajjal, még odébb tolva az egyébként többnyire üres lapokat az asztal túlsó felére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869794#post869794][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.05. 20:48[/b][/url]

Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy itt sírok, mintha összedőlt volna a világ. A felsőm ujjával igyekszem letörölgetni a könnyeimet, aztán a zsebeimet is áttúrom abban a reményben, hogy van nálam legalább egy zsebkendő. Szerencsére meg is találom, úgyhogy abszolút nőiesen trombitálok is kicsit, ha még nem sikerült volna lerombolni teljesen az utolsó morzsáját is a tökéletesség illúziójának, akkor ezzel biztosra menjek. Megtörlöm az orrom, a zsebkendőt visszasüllyesztem a felsőm zsebébe, és még kicsit szipogva megpróbálom összeszedni magam, némán rágódva a kérdésén. A szám szélét is rágom kicsit, majd nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék.
- Jó, igazad van, mint mindig - látom be, és tulajdonképpen most sem okozott csalódást, mert valahol azt vártam, hogy a kívülálló és a pszichológus bölcsességével majd meglát valami olyat, amit én az egész közepén képtelen vagyok észrevenni. Nem mondom, hogy ettől hirtelen kevésbé fáj az egész, de igaza van. Korrekt volt. A kihűlt tea után nyúlok, és bár nem lenne nehéz, nem bajlódom a megmelegítésével. Csak pár korty maradt belőle, és tulajdonképpen hidegen is finom. Két tenyerem közé fogom a bögrét, majd belekortyolok.
- Azt... azt azért, mert azt hittem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint valami romantikus regényben, tudod, meg a mesékben... ilyen örökkön örökké és társai, beszéltünk már gyerekekről is meg minden, erre nem is igazán számítottam - osztom meg vele, bár tény, hogy a gyerek kérdése csak elméletben került elő, hogy lemondanék-e erről az egyelőre felfele ívelőnek tűnő karrieremről, de amúgy ami engem illet, persze, pont olyan határozottan, mint ahogy anyu aput választotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869921#post869921][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.13. 21:01[/b][/url]

- Ezt már más is mondta - jegyzem meg a nyakam a vállaim közé húzva. Nem feltétlenül gondolom, hogy baj lenne, legalábbis abban nem teljesen értek egyet vele, hogy mennyire szürke a világ. Szerintem csak meg kell találni a szépet mindenben. Legalábbis eddig még mindig sikerrel jártam, most nem akar csak menni, mert még nem látom, mi a jó abban, hogy pontot tettünk két együtt töltött év végére. Értem, hogy jobb, ha sehogy se csináljuk, mint félgőzzel, és rosszabb is lehetne, ettől viszont még nem lesz könnyebb elengedni, csak mert lehetne rosszabb is. Annyi minden kavarog bennem, és mégis, igaza van. Mi lett volna, ha már csak havi egyszer látjuk egymást vagy akkor se? Tényleg reménytelenül lennék romantikus? Azért anyuék mégiscsak három hónap után házasodtak össze és még ma is szeretik egymást, szóval remény mégiscsak van valahol a tündérmesére. A gondolataimat azonban megtartom most magamnak, miközben elkortyolgatom a teám maradékát magam elé bambulva pár pillanatig. Lehet, hogy a romantikus könyvek olvasásból azért tényleg visszavehetnék. Mostanában nem is igazán volt hozzájuk türelmem, ami nem akkora baj. Olvashatok helyettük szakirodalmat. Úgyis végzős vagyok, jobb lesz ez így.
- Ühm... Finnország? - pislogok fel, közben már kiürült csészémet szorongatva, aztán csak még nagyobbra kerekedik a szemem. Elmenni oda? Na tessék, itt is van a szivárvány, rénszarvasokhoz ugyan, de még úgyse jártam ott sosem. - Üh... ühümm - bólintok egy ötéves lelkesedésével. - De csak akkor, ha... utaztál már Hop-hálózattal? Ha még nem tetted volna, elég muris. Mármint nagyon nagylelkű voltál múltkor is a repülővel, de cserébe én meg ilyennel tudok szolgálni. Vagy esetleg zsupszkulccsal, de az eléggé gyomorforgató. Hoppanálni is tudok, de mivel ott még sose jártam, nem biztos, hogy jó ötlet kísérletezni vele. Aztán még kikötünk a... aaa... valamelyik ottani tengerben vagy csak úgy a semmi közepén- részletezem a véleményemet. Már legalább lenyugodtam, és belátom, hogy igaza van, úgyhogy ismét megidézem azt a pillangót. Most már szép bíborvörös, ezüstös-aranyló csillámokkal a szárnyán. Majd ha elfogy a teám, ideje haza is mennem lassan mára, mielőtt Becca is aggódni kezdene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874095#post874095][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.26. 22:59[/b][/url]

Minél kevesebb vizsgám marad, annál több időt töltök itt, amikor éppen nem a színházban vagyok. Nem is a felelősség vonz ide, ami a munkával jár, hanem sokkal inkább az, hogy itt valahogy majdnem annyira otthon érzem magam, mint a házunkban Estherrel. Most is illúziópillangók követnek, miközben egy dalt dúdolva rendezgetem a teákat a pult mögött, ha már épp megérkezett a legfrissebb rendelés. Nagyon szeretem ezeket a teáscsészében nyíló jázminokat például, annyira különlegesek. Szépen sorba rendezgetem őket, hogy minden a helyére kerüljön. Kicsit zavart tegnapelőtt még, hogy nem tudom felidézni a dal szövegét, csak úgy a fülembe mászott a dallama, és nem sikerül szabadulni tőle, de mára már elengedtem és csak időről időre dudorászni kezdem. Mondjuk tényleg jó kedvem is van, mert nem csak az egyik nehéz vizsgám sikerült jól, de a legutóbbi előadás után valaki egy hihetetlenül szép csokrot küldött az öltözőbe. Szóval van egy titkos hódolóm. Próbáltunk rájönni drága barátnőmmel és lakótársammal, hogy ki lehet az, de nem jártunk még sikerrel, viszont addig is a nappali dísze a csodaszép rózsacsokor, az üzenetet meg eltettem a naplómba. Akárkitől is kaptam, igazán szép gesztus volt és nagyon boldoggá tette nem csak azt az estémet, de azóta is elvagyok, mint akit utolért a tavasz. Ennek örömére idézek is egy szépen nyíló, kissé rózsaszín magnóliát a hajamba, ami a kedvenc virágom a világon, valamivel beelőzve a rózsát meg a tulipánt, és kiperdülök a pult mögül, hogy megnézzem, mindenhol ki van-e szolgálva mindenki, vagy segíthetek valakinek én is, akire még esetleg nem került volna sor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874097#post874097][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 00:02[/b][/url]

Milyen jó ötlet volt kiszöknöm a pult mögül, mert bár nincs teltház, mégis hamar akad valaki, akinek segíthetek. Nem látok a közelben senkit az itt dolgozók közül, így megkérdeztem volna egyébként is, hogy segíthetek-e, felvették-e már a rendelését, de előbb intéz hozzám kérdést ő. Rámosolygok, bólogatva közben máris.
- Természetesen. Üdv a Pillangóvarázsban - köszöntöm végül, egy szívélyes mozdulattal körbe is mutatva a teaház és étterem innen belátható részén. Tényleg örülök minden kedves vendégnek amúgy is, nem is annyira azért, mert ez bevételt jelent a helynek, hanem mert megtöltik élettel ezt a helyet. Még mielőtt megkérdezhetném azonban azt is, hogy miben segíthetek, már fel is teszi a kérdését.
- Óh... hát én csak pár éve költöztem Bogolyfalvára, sajnos nem tudom, milyen volt régen, de most tudok segíteni eligazodni. Gitta vagyok, amolyan ügyvezető mindenes, amíg a tulajdonos világkörüli úton van, de ez mellékes is. Szóval van étterem is, teázó rész is, meg alkoholos innivalót is kapni. Mivel szolgálhatok? Esetleg egy teát kezdetnek, amíg sikerül választani a lehetőségek tárházából? - kérdezem meg még mindig mosolyogva, félig abba az irányba is fordulva, ahonnan jöttem, hátha tényleg kedve támad ahhoz az említett teához. Ezt egyébként is sokkal jobban szeretem, mint számlákkal foglalkozni meg megrendeléseket leadni, aztán átvenni, leltározni és társai. Sokkal jobb teát felszolgálni, illúziókat alkotni, virágokat öntözni és másoknak segíteni, de ha a másik az ára ennek, azt is túlélem én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874100#post874100][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 00:37[/b][/url]

- Örvendek, Máté. A pontos részleteket pedig nem tudom, de bizonyára - válaszolom neki összefoglalva, hogy tulajdonképpen nem lettem igazán beavatva a tervekbe, csak elvállaltam a feladatot lelkesen, egyrészt azért, mert Vicky kérte és amúgy is szeretek segíteni, másrészt meg mert erről a helyről van szó. Szerintem a legvarázslatosabb hely egész Bogolyfalván. Az fel sem merül a fejemben, hogy egyébként talán nem is ugyanarról a tulajdonosról beszélünk, hiába osztja meg, hogy nagyon régen nem járt már itt. Beljebb invitálom közben, igyon egy teát esetleg, amit kitalálja, mire is vágyik pontosan, még több teára vagy netán valami ebédre, esetleg valami más innivalóra. Én felsoroltam a lehetőségeket, ő pedig majd eldönti, mit is szeretne. A pulthoz visszaérve már be is surranok mögé. Furcsa egyébként, hogy magáz, de nem zavaró, csak nem igazán tudom hova tenni. A pult innenső oldalán lábujjhegyre állva nyúlok fel a legfelső polcig, hogy levegyem az egyik dobozt, ha már azt mondja, legyen az én kedvencem. Szerintem nem fogja megbánni.
- Sose mondták, hogy nem szabad, és őszintén... nem is vállaltam volna el, ha nem szabadna. Szeretek teát főzni, jobban, mint számlákkal bíbelődni, csak be ne áruljon a tulajnál - közlöm cinkos mosolyt villantva rá, egyelőre a magam részéről is a magázódásnál maradva, közben pedig már a forró vizet töltöm a csodaszép csészékbe - igen, magamnak is, ha már a kedvencemről van szó - és mindjárt láthatja, hogyan bontja ki szirmait a jázmin a gőzölgő vízben. Elé teszem a csészét, majd a hajamban lévő virághoz nyúlok, amiről már majdnem el is feledkeztem. - Angliában a kitartásé és a méltóságé, és a kedvenc virágom, de ez mennyire érdekes már, hogy Kínában mást jelent. Járt is ott? Ez a tea is onnan van, virágzó jázmin. Ó, és majdnem elfelejtettem a süteményt hozzá, egy pillanat - szabadkozom máris, mielőtt elővarázsolnám a hely nevéhez is kötődő különleges pillangósütit. - Szóval ott tartottunk, hogy Kína.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874119#post874119][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.27. 22:18[/b][/url]

Nem tudok mit hozzátenni a megállapításához, ezért inkább csak bólogatok mosolyogva, így jelezve, hogy gyakorlatilag egyetértek. Fura visszagondolni, hogy két éve még azt terveztük, hogy mágustelepüléseket látogatunk majd Danival, aztán már egy événél is több, hogy szakított velem, és azóta eljutottam világot látni a táncnak köszönhetően én is. Nem olyan egyedül, mint ahogy szerettem volna, de legalább utaztam. Talán ennek pont így volt oka és értelme, ahogy azt a barátaim meg is mondták, aztán majd egyszer megtalálom azt, aki igazán nekem van szánva, akárcsak a szüleim. Közben meg már készítem is a teát, és hamarosan már egy csészében gőzölög előtte a kedvencem, ha már ez volt a kívánsága. Itt mindig a vendég az első. Mivel magamnak is készítek, a saját csészémben ázó virágot figyelem fél szemmel, amíg a magnóliáról beszélgetünk, ha már szóba hozta, na meg Kínáról. Ott még sosem jártam, de kicsit remélem, hogy ő már igen, és talán még mesél is kicsit, ha igen. Zavartan mosolyodom el arra, hogy azt állítja, a kedvenc virág az ember jellemére is utal. Gyanítom, hogy még el is pirulok.
- Óh... és mit mondana rólam a rózsa vagy a tulipán? Nagyon szereti a virágokat? - kérdezek vissza inkább, mert tartok tőle, hogy ha ezt a témát tovább boncolgatja, még a végén tényleg fülig vörösödnék itt, holott biztos, hogy csak tényeket közöl valamiről, amivel foglalkozott. A virágok nyelvéről én is tanultam anyutól, mert amolyan klasszikusan kötelező tudnivaló úrilányoknak szerinte. Szerencsére az is kiderül mindjárt, hogy nem reménykedtem hiába, járt Kínában is, talán mesél is róla még a végén.
- Izgalmas lehet így élni - válaszolom neki máris nagy lelkesedéssel. - Igazság szerint nekem ez is külföld, ha az számít, hogy Angliában születtem és nőttem fel, de jártam már Francia-, Olasz- meg Finnországban is, a többi még várat magára, bár szeretném látni a nagyvilágot - osztom meg vele röviden, hogy mindig is akartam utazni, csak korábban sosem alakult úgy. Most is Beccának köszönhetem a dolgot, amiért nem tudok elég hálás lenni, hiszen ha nem engedi át nekem a helyét, nem lennék sehol. - És hol járt még, ha nem vagyok tolakodó? Ó, nézze csak - mutatom a teát, amiben már bontja szirmait a virág. - Gyönyörű, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874130#post874130][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.28. 00:05[/b][/url]

- Ez érdekesen hangzik és igazán romantikus gesztus - válaszolom, egy sóhajjal is megtoldva a mondatot, miközben a pultra támasztom a könyököm, az állam meg a tenyerembe. Apu is ilyen, és kiskorom óta én is arról álmodozom, hogy egyszer majd én is megtalálom a szőke herceget fehér lovon, aki pont ennyire romantikus, na meg annyira, mint a pasik a könyvekben, amiket olvasni szoktam szórakozásból. És tudom, hogy vannak amúgy olyan pasik, csak meg kell találni őket, szóval én reménykedem, hogy egyszer én is tényleg megtalálom majd az enyémet. Közben már azt is mondja, hogy mit jelent a rózsa, meg a tulipán is.
- Ha rózsaszín? A rózsa... Nemrég kaptam egy titkos hódolótól amúgy egy egészen nagy csokrot. Meseszép - osztom meg máris félig ábrándozva közben, mert mi tagadás, Beccának azért áradoztam már erről, hogy szeretném tudni, ki az a titkos hódoló, akitől kaptam. Remélem, hogy egyszer majd kiderül, mert ki tudja, még akár ő is lehet a herceg. Igazából nem is ragaszkodom a herceghez, csak legyen kedves, rendes ember, na és romantikus. A sárkányt meg közösen intézzük, ha kell, azon nem akadok el.
- Biztos nem volt azért egyszerű egyedül nekivágni az ismeretlennek. Én aligha jöttem volna el ide is, ha nincs a barátnőm, akivel egymást boldogítjuk kiskorunk óta, de miatt vagyok itt, és egyelőre maradok is még jó ideig - mondom neki, hiszen Becca nélkül én sem lennék itt, aztán rámutatok a virágra, ami már nyitogatja a szirmait a forró vízben úszva. - Azt hiszem, csak azt, hogy Kínán kívül hol járt még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874157#post874157][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.28. 22:32[/b][/url]

Újabb sóhajjal nyugtázom, hogy vannak még ilyen férfiak, akik hallottak a romantikáról. Ha nem lenne itt vendég, el is ábrándoznék, vagy éppen elővenném a könyvet a táskámból, mert hoztam ám azt, amit éppen olvasok, de így várat még magára a vikomt és az amerikai gyártulajdonos lányának szerelmi története. Nem bánom mondjuk annyira, mert érdekeseket mond, és még a kedvenc teámban is mindjárt kibontja a szirmait egy jázmin, nincs okom panaszra. Még azt is megosztom a beszélgetés hevében, ami napok óta nem hagy nyugodni, nevezetesen, hogy valakitől egy csodaszép csokor rózsát kaptam nemrégiben, és mint az üzenet tanúsítja, van egy titkos hódolóm.
- Ó, akkor ennek a jelentése egyetemesebb, mint a magnóliáé. Angliában is hasonlót jelent - válaszolom neki mosolyogva. Az is szóba kerül, hogy egyébként Beccával jöttem ide, egyedül aligha indultam volna el, és az alapján, amit mesél, csodálom, hogy ő megtette. Persze, ahogy anyu mondja, más ez egy férfinak, az öcsémet is nyugodtabban engedi útra, de szerintem bárkinek bátorság kell hozzá, akár fiú, akár lány. Megrázom a fejem kicsit arra, amit mond, mert kezdek ismét zavarba jönni. Szerintem én vagyok szerencsés, hogy ismerem Beccát és barátok vagyunk, sőt, gyakorlatilag inkább testvéreknek mondanám magunkat. Végül a teára mutatok, nehogy elszalassza a pillanatot, mert a jázmin gyönyörű. Kíváncsian hallgatom aztán a válaszát arra a kérdésemre, hogy hol is járt már, ha már említette, hogy utazott az évek során.
- Ez rengeteg. Mindjárt irigykedni kezdek - válaszolom neki széles mosollyal, majd gyorsan belekortyolok az előttem gőzölgő teába, hogy addig is nyerjek némi időt gondolkodni a válaszon. - Nos... nem is tudom, mindenfele. Ha tehetném, nagyon szívesen mennék ilyen karitatív szervezetekkel is akár Afrikába vagy Ázsiába, ahol éppen van erre szükség, de megnézném Kínát is, Óceániában a sok kis szigetet, Dél-Amerikát, az egész világot - válaszolom. A hoppanálásnak is vannak ugyan határai, a zsupszkulcsok bűvölése sincs ingyen, és még ha azt meg is oldom, sajnos még mindig kell szállás meg élelem, ha nem a híd alatt szeretnék aludni, így ez egyelőre csak szép álom. Annak is örülök, ahová eljutok a balett miatt. - A balettnek köszönhetően még eljutok néhány helyre azért, szóval nem panaszkodhatom. Egyszerűen csak ezek főleg nagyvárosok, és a színházon kívül nem igazán látok egyebet belőlük a legtöbbször. Egyébként a Bogoly Színházban szoktam elsősorban fellépni, aztán meg úgy másodsorban dolgozom itt. Hogy ízlik a tea?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874199#post874199][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.29. 23:17[/b][/url]

- Csak az angolból művelődtem ki, mert édesanyám angol lány - válaszolom magyarázatképpen. Ugyan apu is mesélgetett ezt-azt, mert ő mégiscsak magyar, de már elég sokat élt ő is Angliában ahhoz, hogy nekem már egészében csak az az információ jusson kettejüktől is. Hiszen az iskolát is ott fejezte be ő is, és már az is igencsak rég volt, hiszen már én is mindjárt közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Na jó, még van addig pár évem, de haladok afelé.
- Majd biztosan annak is eljön az ideje - mondom neki mosolyogva arra, hogy talán társaságban neki is jobb lett volna utazni. Úgy szerintem is jobb lehet, de most egyelőre csak egyedül teszem én is többnyire, ha teszem. A képek hallatán viszont már bólogatok is lelkesen, gondolkodás nélkül és fülig érő szájjal. Ezt nem is kell kétszer mondani.
- Az igazán csodásan hangzik. Vendégül látom még egy ebédre is szívesen, vagy éppenséggel van egy kedves kis kávézó nem messze innen, ha az jobban tetszene - teszek javaslatot máris, itt végtére is konyhánk is van, lehet enni is. A kávézó meg második opciónak remekül hangzik, ha ez nem tűnik szimpatikusnak, azt hiszem.
- Azt mondják, izgalmas egy nyaralás Fidzsin, de majd egyszer kiderítem - felelem, aztán végre belekortyolok a teámba is, addig nyerve egy kis időt, hogy összeszedjem a válaszom a kérdésére.
- Eléggé szigorúan van véve, de azért nem panaszkodhatom - mondom végül rövidre fogva. Vannak ilyen csodái, mint a sok órányi edzés és próbálás, vagy a kalóriaszámolgatás, vagy nem kapni levegőt az új kosztümben, amikor először kerül rám, a sebek a lábamon, de ezekhez már mind-mind hozzászoktam igazából, és szeretem eléggé a táncot ahhoz, hogy ez mind meg is érje nekem a színpadért.
- Vannak ilyen különlegességeink. Akadnak igazi ritkaságok, szóval ha még szeretne ilyet kipróbálni, akkor érdemes lehet itt kezdeni. Mindjárt adok is egy itallapot, amin minden rajta van - jelentem be, és már keresgélek is a pult mögött, hiszen lennie kell itt valahol egynek. Egy aha kíséretében tolom aztán az orra alá a listát tartalmazó pergament. - Meg is van. Akadnak mindenféle szokványos és nem szokványos keverékek, Earl Grey, English Breakfast, Irish Breakfast, de roiboszteák is széles választékban, jázmin, gyógynövények, zöld, fehér, fekete tea, amit csak el lehet képzelni, az itt biztos akad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874227#post874227][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.01. 22:34[/b][/url]

- Egész pontosan Hargita, a Gitta egy becenév, de igen, édesapám magyar, és hihetetlenül úri nevem van, hogy nevetni fog... Lónyay Rowena Hargita, természetesen ipszilonnal - mutatkozom be a végére lemondóan szusszanva egyet. Sose barátkoztam meg igazán ezzel, hogy ilyen nagy nevet viselek, hiszen a felmenőim grófok voltak és miniszterek, és akkor még anya családja említésre sem került, én meg a nyomukba sem érek. Szeretném, ha a nevem is olyan egyszerű lenne, mint ahogy felnőttem. Ezért is szeretem, ha csak Gitta lehetek.
- Ó, nem, nem, dehogy... csak a Pillangóvarázsra gondoltam, van konyhánk is, és a szakács nagyon jól főz - mondom máris, alig bírva ki, hogy ne vágjak a mondandójába, hiszen az nem illik, de hevesen rázom meg a fejem már azelőtt, hogy megszólalnék. Most biztos vagyok abban is, hogy fülig is vörösödtem a feltételezés hallatán, de azért nem, eszem ágában sincs ismeretleneket meghívni otthonra ebédre, mert még ha van is jó néhány védővarázslat a házon, hiszen egy auror tulajdona, ki tudja, ki mire képes, ha beinvitálja az ember.
- De itt azért szívesen, és ajánlani tudom a marhapörköltet például, vagy éppen a tésztaételeinket is, Géza egy igazi mester a konyhában - közlöm igyekezve visszatérni az eredeti témához, bár már most, fél perccel később is viccesnek hat inkább a félreértés, és már mosolygok rajta. A balett pedig már egészen kellemes téma, két korty tea között még mindig mosolyogva válaszolok.
- Mindig is ez volt a nagy álmom - osztom meg vele. Ez sosem volt titok. Három évesnél alig voltam több, amikor először elvittek balettórára, és odafele állítólag rémesen sírtam, nem akartam az egészet, aztán mégis első alkalommal beleszerettem. Ehhez még az illúziómágia is hozzátársult később, most pedig célegyenesben vagyok már. Büszkébb nem is lehetnék arra, amit sikerült elérni.
- Természetesen, ezt is nyugodtan. Senki nem fog anélkül maradni - válaszolom az itallap kapcsán. Mindig van tartalék úgyis, mert néha előfordul, hogy némelyik vendég elteszi emlékbe. - Csak nyugodtan, mindig öröm, ha betér ide egy vendég. Érdemes megnézni amúgy a kültéri teraszunkat is, ha még nem látta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874260#post874260][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.02. 22:04[/b][/url]

- Az igazat megvallva jobb szeretnék bármi egyszerűbbet, szóval bevallom, kicsit reménykedem benne, hogy ha majd megismerem a nagy Ő-t, akkor nem valami hasonlóan kacifántos és úri neve lesz. Nekem igazán tökéletes lenne egy Kiss vagy Tóth, vagy bármi hasonló, persze ez nem kritérium, de azért tudnám értékelni - magyarázkodom máris, amint sikerült megosztanom, hogy mennyivel jobban örülnék egy olyan egyszerű vezetéknévnek, mint például az övé. Én néha tehernek érzem ezt a nevet, mert akkora múlttal bír, hogy nem érek fel hozzá.
- Azt azért nem, hiszen éppen csak találkoztunk, de ha netán összebarátkoznánk, még visszatérhetünk erre. Addig azonban marad a Pillangóvarázs, ahol garantálom, hogy jól főz a szakács - válaszolom neki még mindig kicsit vörösödve. Az igaz, hogy naiv tudok lenni amúgy, és annyira igyekszem a jót látni az emberekben, hogy még talán a baltás gyilkosban is megpróbálnám megtalálni, de a ledér túlzás. Viszont kicsit sem ismer, így könnyű bármit gondolni néhány elhangzó kijelentés alapján, szóval nem írom a rovására, hogy ilyesmi is eszébe jutott, hiszen honnan is tudhatná, hogy még Daninak is két évébe telt, hogy beinvitáljam az otthonomba, és az is azért történt, mert én már hallottam fejben a nászindulót is. Csak aztán nem úgy alakult az egész, mint reméltem. Mostanra viszont legalább már ismét a régi önmagam vagyok, és majd csak kialakul ez is, addig meg bőven akad, amivel lefoglaljam magam. Itt van például a Pillangóvarázs, meg a balett, az illúziómágia, a temetőben a növények és még az ispotály is, ahol néha önkénteskedem a gyerekosztályon. Nem szoktam unatkozni.  
- Abigél? - kérdezek vissza kissé meglepetten. Hallottam már ezt a nevet, de nem igazán tudom archoz kötni például, és még kevésbé ehhez a helyhez. - Victoria Rosier-Krise a tulajdonos jelenleg, pár éve vette meg és alakította át, de igazán... nagyon szívesen néztem volna be az eredeti helyre, olyan kellemesnek hangzik, és ahogy mondja, romantikusnak is. Most talán a lepkeház a legromantikusabb itt, de valóban előkelőbb hely lett, amit mond, az valahogy otthonosabbnak hangzik - osztom meg a véleményem. Most minden olyan, amilyennek Vicky akarta, és szép, nagyon szép, de így azt hallva, milyen volt előtte, biztos vagyok benne, hogy az a hely is tetszett volna nekem. Úgy hangzik, mint aminek igazán autentikus bája volt. A kérdésére válaszul bólintok. - Megoldható. Majd elszabadulok a pult mögül, és közben mutathat képeket a világ minden tájáról. Nagyszerűen hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874356#post874356][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.04. 22:45[/b][/url]

- Aztán majd szerencsém lesz egy olyanhoz, akinek két sorban sem fér ki a neve - válaszolom elnevetve magam, mert végtére is ez is lehetséges. Becca lovagjának is igazán hosszú neve van, ami azt illeti, nem kell messze menni a példáért. Ki tudja, ki vár még rám is, tényleg előfordulhat, hogy hiába szeretnék egy Tóthot, a sors nem úgy gondolja. Meglátjuk. Sikerül aztán félreértenie, amit meglehetősen mókásnak találok, de azért bármilyen kedvesnek is tűnik, mégis jobb választásnak tűnik a teaház ahhoz a képnézegetéshez, az ebédet meg majd én intézem mellé Gézával.
- Semmi gond, fogalmazhattam volna én is pontosabban - válaszolom kicsit zavartan mosolyogva, kitartóan nézegetve a teám felületét, mert úgy érzem, hogy még mindig egy főtt rákra hasonlíthatok, annyira forró az arcom. Neki is nyomom a két tenyerem két oldalról egy hosszú pillanatra. Nem segít sokat, ahogy nem segít az a kósza tincs sem, ami az arcom elé csúszik szép lassan, de igyekszem túllendülni ezen, hiszen ő tényleg nem tehet arról, hogy félreértettük egymást. Az sokkal cikibb volt amúgy is, amikor a balett miatt gondolták ezt rólam néhányszor. Belekortyolok végül a csészém tartalmába, mielőtt még a tulajra terelődne a szó és kiderül, hogy itt is kissé elbeszéltünk egymás mellett, hiszen ő a régi tulajra gondolt, én viszont már az újat ismerem.
- Igazán szép hosszú név, de igen, azt hiszem, eladták. Ettől még lehet, hogy ők is világkörüli úton vannak éppen - válaszolom ismét felpillantva, most már jóval összeszedettebben, sokkal kevésbé zavartan, miközben igyekszem elképzelni a helyet olyannak, mint meséli éppen.
- Remekül hangzik. Még lesz egy vizsgám pénteken, de ez az utolsó, a legeslegutolsó, utána ráérek. A munkaidőm egészen alakítható ennek függvényében, szóval ha van olyan nap, majd megoldom - osztom meg vele lelkesen végül, hiszen igazán kíváncsi vagyok, merre is járt és milyen képeket őriz azokról a helyekről, illetve ha már említette, erről a helyről is. - Jó lehet a szombat esetleg? Vagy inkább a vasárnap... á, az olyan családi ebédekre ideális. Hétfő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=874815#post874815][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.11. 22:34[/b][/url]

- Ez kedves - állapítom meg most már visszafogottabb mosollyal a teám fölött pislogva rá, mielőtt még kibogoznánk az ezt követő kis félreértést szerencsére meglehetősen gyorsan. Az még mindig eszembe se jut többnyire, hogy ha zavarba jövök, ezt illúzióval is palástolhatnám, legfőképpen azért nem, mert nekem az illúziómágia művészet. Nem is igazán szeretném arra használni, hogy mögé bújjak.
- A péntek is megoldható, megbeszélhetem Beccával, aligha haragudna, de ha már így... szóval ha a hétfő alakítható, akkor legyen inkább az. Az hangzik biztosabbnak - válaszolom nem a legösszefüggőbb gondolatmenetet prezentálva éppen, de végtére is, igaza van, a péntek Beccáé, hétvégén meg még én is elígérkeztem Piroska nénihez takarítani is, a hétfő tökéletes lesz. Majd addig mindent elrendezek, és ha jól emlékszem, aznap még nem is dolgozom egyébként sem. Csodás. El is mosolyodom a gondolatra.
- Nagyszerű lesz. Mindjárt meg is nézem, de úgy emlékszem, hétfőn nem is dolgozom, és majd mindent elrendezek, hogy nehogy ne maradjon üres asztal. Ebéd vagy inkább vacsora legyen akkor végül? - kérdezem meg még, biztos, ami biztos, mert én ezt beírom asztalfoglalásnak. Szeretném megnézni azokat a képeket, ha már ilyen világjárt utazóhoz akadt szerencsém. - Addig nyugodtan barátkozzon meg az étlappal, arról meg én kezeskedem, hogy minden finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=875295#post875295][b]Lónyay R. Hargita - 2024.03.19. 21:56[/b][/url]

Ha nem ennyire minden előzmény nélküli lenne ez a megbeszélés, még akár azt is hihetné bárki, hogy éppen egy randit szervezek le pillanatok alatt, de csak egy ártalmatlan vacsoráról van szó, miközben megnézhetek pár képet az utazásairól.
- Rendben, akkor vacsora - válaszolom egy mosoly kíséretében felpillantva, és gyorsan beírom a foglalásokhoz hétfő estére a nevem. Úgy kényelmes is lesz, nem kell semmit átszerveznem. Tiltakozásra emelem aztán a kezem menten, amint fizetni szeretne.
- Jaj, nem kell, tényleg. A vendégem volt a kedvenc teámra, remélem, ízlett is - mondom. Az üzletnek ugyan nem tenne jót, ha mindenkit meghívnék teázni, főként, hogy ez egy teaház, de néha belefér, hogy egy-egy tea árát csak beteszem a kasszába, hogy mégse legyen belőle hiány, valakinek meg volt egy jó napja. Most éppen neki, közben meg kellemesen el is beszélgettünk, sőt, azt is megtudtam, milyen volt régen a hely. Talán majd kipróbálom, milyen mértékben tudom használni az illúziómágiát és mondjuk egy röpke délutánra képes lennék-e olyanná varázsolni a helyet, amilyen volt. Főleg, ha erről is mutat képet, és pontosan fogom tudni, hogy hogyan is nézett ki ez a teaház, mielőtt Vicky átalakította volna.
- Nekem tökéletes - válaszolom, az órát is odafirkantva a nap mellé, majd elköszönésképpen még utána integetek, mielőtt leszedném a pultról a csészéket, hogy elmosogassak és mindent a helyére is rakjak nem sokkal később, aztán pedig kiszolgáljak néhány újonnan érkezőt is és elgyönyörködtessem őket néhány illúzió-pillangóval, ha már igazi úgyis csak a lepkeházban akad.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878390#post878390][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.12. 20:03[/b][/url]

Ma nem is kellene bent lennem, csak beugrom megnézni, megérkezett-e a tea, amit rendeltem két hete rendeltem, vagy lassan utána kellene kérdeznem, hol akadt el. A végén el fog fogyni a jázmin, mielőtt ideér a rendelés. Már letudtam az edzést mára, Máté egyébként is dolgozik éppen, akárcsak Esther, próbám pedig este lesz csak, belefér ezt is elintézni, mielőtt még hazamegyek kihasználni ezt a ritka szabadidőt. Válaszolhatnék az öcsém levelére például vagy olvashatnék is kicsit. A lehetőségeket latolgatva nyitok be a teaházba, és a gondolataimban elmerülve igyekszem átvágni az asztalok között, elvégre már behunyt szemmel is eljutnék lassan a pultig, amikor valaki úgy elrobog mellettem, hogy majdnem fel is lök. Húha. Lépek egyet oldalra, hogy hirtelen megbillenő egyensúlyomat sikerüljön visszanyerni. Valaki egész hangosan morog, gyakorlatilag átkozódik, s a törött csészére téved a tekintetem.
- Ó, jaj... várj csak, mindjárt megoldom, csak egy pillanat - szólalok meg, máris arra fókuszálva, hogy rendet teremtsek. A táskámat az asztalra téve előszedem a pálcám, és a törött csészére reparót küldök, a teát pedig eltünteti egy evapores. - Nagyon megvágtad magad? A gyógyító varázslatok nem az erősségem sajnos, de máris hozok rá kötszert, és majd nézesd meg egy gyógyítóval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878399#post878399][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.12. 21:08[/b][/url]

Ingatom a fejem, hallgatva, hogyan szidja a fiút, aki engem is majdnem fellökött. Nem tudom, mi történt kettejük között, de mivel nem is az én dolgom, nem kíváncsiskodom. Lefoglal egyébként is, hogy rendet tegyek gyorsan néhány jól irányzott bűbájjal, elvégre azt biztosan elmondhatjuk, hogy takarításban egészen jó vagyok. A Suvickus létezése is ezt bizonyítja. Már kezd egészen stabil klientúrám kiépülni, ami azt illeti, éppen csak időm akad egyre kevesebb mindenkire, főként, ha annyi időt töltök Mátéval, mint amennyit szeretnék.
- Ugyan, hagyd csak. Ez igazán semmiség - válaszolom, szabad kezemmel legyintve is egyet. Amúgy is szeretem magam intézni ezeket itt is, ha már dolgom amúgy is mindenfélét felügyelni a Pillangóvarázsban a készletektől a munkaerőn át a tisztaságig, főleg amikor itt vagyok.
- Ó, akkor az még szerencse, hogy te értesz hozzá - mondom egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Nekem ez tényleg nem megy. A legtöbb, amit tenni tudok, hogy bekenem a sérüléseket azzal a géllel, amit egyébként is Esthertől kaptam, legyen szó Máté karcolásairól egy telihold után vagy a lábamról egy próba után.
- Láttam már rosszabbat is - jegyzem meg, aztán tanácstalanul húzom el a számat, de mindjárt meg is nézem. Egy elsősegélydoboz kötelező, már csak azért is, mert akadnak kvibli dolgozóink is, szóval nem kell különösebben keresnem, tudom hol van, és pillanatokon belül visszatérek a kötszerrel meg a jóddal. - Jód van, de azért mindenképp nézesd meg szerintem. Nehogy elfertőződjön vagy valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878431#post878431][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.13. 22:17[/b][/url]

- Jaj, Gréta, dehogyis. Nem ez az első törött csésze itt, hidd el nekem - igyekszem megnyugtatni, hiszen tényleg nem történt semmi végzetes. A csésze már olyan, mint újkorában, a teának nyoma sincs, és mintha semmi se történt volna. Legalábbis már nem látni semmit, ami erre utalna, Gréta sérülésén kívül. Arra meg gyorsan hozok is kötszert és fertőtlenítőt.
- Helyes - állapítom meg aztán, amikor végre eljutunk addig, hogy meg is nézeti valakivel a sérülést. Tudom, hogy nem ártana tudnom legalább egy sebforrasztó bűbájt rendesen, talán meg is kérem majd egyszer Esthert, hogy tanítson meg rá. Ki tudja, mikor jön jól, addig azonban marad a kötszer. Segítek is bekötözni, nem kell kétszer kérnie, sőt, egyszer sem kellene, mert ez természetes dolog.
- Áh, csak gondoltam, megnézem, megjött-e a rendelt tea, ha már túlvagyok a mai edzésen, próbám meg csak este lesz - magyarázom, miközben takaros kis csomót kötök a pólyára, aztán meg összeszedem a már fölöslegessé vált maradékot a fertőtlenítővel együtt.
- Gyere, meghívlak egy teára, ha már ez a padlón végezte - vetem fel, a pult felé intve a fejemmel, és már el is indulok arra, hogy visszarakjam a kezemben lévő dolgokat az elsősegélydobozba. - Mesélj, mi történt amúgy? Kellene értesítenem valamelyik helyi aurort is valamiről?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878650#post878650][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.20. 18:11[/b][/url]

Segítek bekötni a kezét, ha már nem értek a gyógyító bűbájokhoz sajnálatos módon, bár lehet meg kellene kérnem Esthert, hogy tanítson meg végre néhányra.
- Múlt héten, de ez a jázmin, szóval mindig időbe telik - válaszolom a teát illetően, azt nem téve hozzá, hogy icipicit talán meg is csúsztam. Kicsit elkalandozott a figyelmem, és pár nappal később küldtem el a baglyot, mint ideális lett volna. Igyekszem azért odafigyelni a mindennapi dolgokra, de előfordul mégis, hogy nem úgy sikerül, mint tervezem. Biccentek arra egy mosollyal, hogy jól fog esni a tea, majd fogom a csészét is, meg a megmaradt pólyát és fertőtlenítőt, és már megyek is a pult mögé, hogy mindent elpakoljak, mielőtt egy teát készítenék neki. Magamnak most csak egy pohár vizet töltök, úgysem maradok sokat, csak elintézem, amiért benéztem, például bekukkantok a raktárba meg átnézem a postát, ha érkezett. Előbb azonban arra kérdezek rá, mi is történt pontosan, nem kellene-e még valamelyik aurornak is szólnom netán, ha elég súlyos a helyzet.
- Sajnálom... amúgy... amíg nem okoz kárt, nem tiltanék ki senkit, de az jó lenne, ha nem törne-zúzna és okozna káoszt, ha még benéz - jelentem ki, mert mégiscsak egy teaház és étterem ez a hely, nem ártana, ha nem rettentené el senki a vendégeket. Most szerencsére egészen üres még a hely, habár nyitva vagyunk, és aki itt is van, az többnyire a teraszt választja tapasztalataim szerint.
- Velem minden rendben, leginkább rohangálok, de nem vészes. Kire gondolsz? Szokott lenni néhány vendégünk, aki eddig beleillik ebbe a kategóriába - érdeklődöm máris, hátha ad valami támpontot, mert eddig gondolhat Mátéra éppen úgy, mint a visszatérő vendégek bármelyikére. - De ha arra gondolsz, akivel teázni szoktam meg időnként együtt vacsorázom, ő a párom, Máté. Az előkészítőben tanít testnevelést és környezetismeretet - osztom meg elmosolyodva a fontos infókat, hiszen ez nem titok, és egyébként is büszke vagyok rá, hogy ő a szőke hercegem. - Hogyis... te most az egyetemen tanulsz, ugye? Jól emlékszem? Hogy megy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878749#post878749][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.22. 22:05[/b][/url]

- Egyszer érdemes kipróbálni. Ez az a különleges, ami kinyílik, ha forró vizet töltesz rá, de egy erdei gyümölcsös rendel, oké - veszem tudomásul a választását. Én nagyon szeretem ezt a fajta jázmint, nem csak azért, mert ilyet ittunk Mátéval, amikor megismerkedtem vele ugyanitt, hanem mert finom. Viszont nem fogom Grétát győzködni, inkább leveszek a polcról két dobozt. Az egyikben erdei gyümölcsös tea van, a másikban pedig menta nekem. A csészéket is előszedem, közben tovább beszélgetve vele, már arról, hogy mi is történt pontosan.
- Áh, hát azért remélem, hogy javulni fog a helyzet vagy nem is tudom, mit kívánhatnék nektek - mondom neki. A magam részéről végleg tényleg nem tiltanék ki senkit, de abba sem szeretnék beleszólni, hogy ő mit kezd az öccsével. Ezt nekik kell tudniuk. Eszembe jut az enyém is, és az is, hogy szegény Grétának nem lehet nehéz. Én csak azért aggódom néha Ambrusért, mert olyanokat ír, hogy éppen egy esőerdő közepén fotóz kígyókat meg pókokat. Tudom, hogy ez egy természetfotós életében teljesen normális, de a legkevésbé sem szeretném, ha a következő levél valaki mástól érkezne, hogy megette egy lethifold vagy egy sárkány. Már alig várom amúgy is, hogy valamikor az elkövetkező hetekben megérkezzen látogatóba egyben és egészségesen.
- Ó, értem - állapítom meg mosolyogva. Valahogy olyan magától értetődőnek tűnik, hogy Máté is segíteni akar másoknak, ha éppen úgy adódik. Egy egészen kicsit ki is húzom magam büszkén, igazán szerencsésnek érzem magam vele. A forró vizet rátöltöm közben a teafűre, majd Gréta elé tolom a csészét az erdei gyümölcsös teával, a mentámat meg magam elé húzom, és felkönyöklök a pultra.
- Áh, akkor kitartást. Esther készült gyógyítónak, de aztán csatlakozott hozzám a tanári képzésen inkább, most meg az előkészítőben tanít ő is - mondom, bár nem kötődik ide olyan nagyon. - Háát.. én sok mindent csinálok, néha színdarabokban is fellépek, de azt már nem annyira, inkább táncolok, amikor olyan előadás van. Most a Főnix lesz a következő előadás, de még csak most kezdtük a próbákat. Meg ha nem ott vagyok, itt, vagy az előkészítőben - sorolom, ki is hagyva, hogy néha még takarítást is bevállalok, ha belefér, már ez is éppen elég.
- Nem tudom. Gondolom, mert finom. Nagyon jó teáik vannak, bár azért nekem még mindig az Earl Grey marad az első számú, na meg a jázmin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878795#post878795][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.24. 22:05[/b][/url]

Bólogat válaszul a kérdésére. Ez a jázmin igazán különleges önmagában is, nem csak nekem, viszont ha már erdei gyümölcsöset kér, azt készítek neki. Figyelmesen hallgatom, mit mesél az öccséről, de nem tudok nagyon mit hozzászólni, csak szerencsésnek érzem magunkat az öcsémmel, hogy nekünk mindig ott voltak a szüleink minden helyzetben, ilyesmi fel sem merült, mint amit Gréta éppen emleget.
- Sajnálom - válaszolom végül, ennél többet nem nagyon tudok mit mondani, tenni meg egyébként sem. Leforrázom a teát közben, majd elé tolom a csészét, folytatva a beszélgetést, kellemesebb témákkal szerencsére.
- Hosszú történet, de szeret tanítani és remekül is csinálja - felelem, elvégre nem az én dolgom elmesélni, mibe is volt képes beleszólni éppenséggel Esther nagyanyja, akit soha nem kedveltem egy kicsit sem éppen ezért, gyakorlatilag csak elviselem, mert muszáj, mert a szüleim megélhetése is tőle függ. A fejemet ingatom arra, hogy Gréta nem is tudna elképzelni magának egyebet, közben meg belekortyolok a teámba. Valahogy így vagyok én is a tánccal, bár tudom, hogy az nem egy életre szóló karrier, ezért a tanításban látom az út végét.
- Nem igazán. A tánc volt az álmom, de a napjaim meg vannak számlálva, ahogy mindenkinek. Ez egy ilyen pálya. - Ez nem jelenti, hogy ne akarnám addig húzni, ameddig lehet, de ha másért nem is, akkor azért fogom abbahagyni az elkövetkező években, mert szeretnék anyuka lenni. Szeretném azt a kislányt, akiről beszéltünk Szalamantonban, és talán még testvért is neki, bár ennyire még nem kellene előre szaladnom, tudom. Belemosolygok azért a teámba a gondolaton, és csak ezután rázom meg a fejem.
- Igazából az előkészítő az, ahol hosszútávon látom magam, mert balettra tanítom a gyerekeket - válaszolom. Na meg itt, de ez más kérdés. Ez akkor lesz az igazi, ha egyszer majd a miénk lesz a hely. A tanácsról viszont nem is hallottam eddig még, ennyire sosem ástam bele magam ilyesmibe, ezért kérdőn emelem meg a szemöldököm. - Nem is hallottam. Mi változott? Csak azt tudom, hogy Adam az új polgármester. - Ráadásul ezt is csak azért, mert Máté a lakótársa. Szóval igazán nem vagyok képben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=878845#post878845][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.25. 11:07[/b][/url]

- Így van. Már vagy tízéves korom óta azt tervezem, hogy ha egyszer abbahagyom a táncolást, akkor tanítani szeretném gyerekeknek, és erre most lehetőségem is van az előkészítőben - válaszolom mosolyogva. Én teljesen elégedett vagyok ezzel így. Nem is csak közel áll a tánchoz, hanem mondhatni egy következő szintje, ahol a következő generációknak átadhatom a zene és a mozgás eme kombinációjának a szeretetét. A tanácsot hozza fel aztán, amivel bevallom, nem igazán vagyok képben. Adamet is csak futólag ismerem, Máténak köszönhetően, véletlenül sem a hivatalból. Érdeklődve hallgatom a felsorolást.
- Ó, Barnabás az előkészítő igazgatója, őt van szerencsém ismerni, meg Miksát is tudom, kicsoda, atlétikát tart az előkészítőben, azt hiszem. Ha jól emlékszem. És Jácint is? Az előkészítőben dolgozók fele jelentkezett ezek szerint a tanácsba, mert ha ez az a Jácint, akire gondolok, akkor ő meg az ügyeletes gyógyító ugyanott. Nem ismerem különösebben egyiküket sem, mert csak egy napot vagyok bent... - Ráadásul abban az egy napban is vagy a gyerekek foglalnak le, vagy Máté, ha éppen egyszerre van szabad percünk, a másik felét meg Estherrel, szóval nem nagyon barátkoztam össze mélyebben a többiekkel még egyelőre. Viszont amennyire ismerem őket - viszonylag felületesen -, egy szavam se lehet senkire. Belekortyolok a teámba, majd megrázom a fejem. - Nem ismerem különösebben. Máté lakótársa, szóval párszor összefutottam már vele, de nem tudom. Kedves ember - válaszolom a kérdésre, ennél többet nem igazán tudok még mit mondani róla. Azért ha a Holdfény utca 7-ben vagyok, nem éppen Adam az, akire figyelni szoktam, ami szerintem teljességgel érthető is. - Azért kíváncsi lennék, kik kerültek még be a tanácsba, meg milyen változásokat hoz majd egyáltalán az új polgármester. Az ispotály amúgy hogy tetszik? Ott tervezel dolgozni? Szoktam néha önkénteskedni a gyerekosztályon ünnepek környékén... az olyankor lehangoló tud lenni, de Seth elvitt minket az első illúziómágiával töltött évben Karácsonykor, és azóta is visszajárok néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879452#post879452][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.09. 00:11[/b][/url]

Erről nem tudok nyilatkozni. Igaz, ott voltam az ominózus évnyitón, de azóta már én is elvégeztem a mesterképzés mindhárom évét is, és az elég sok idő változásra, ha az ember is akarja.
- Nem tudok mit mondani igazán, rengeteg az önkéntes és kisegítő is, nem tudom, pontosan mit csinál, és a fele kollégával nem találkoztam az évnyitó óta, mert viszonylag kevés időt töltök ott - igyekszem diplomatikusan válaszolni, mivel semmi alaptalant nem szeretnék mondani. Esther nem panaszkodott még rá, mi meg gyakorlatilag elkerüljük egymást. Amikor bent vagyok, amúgy is a gyerekekkel töltöm az időm nagy részét, a maradékot pedig Mátéval, már ha éppen marad. Előfordul, hogy annyi dolgom van, mire mindent előkészítek két foglalkozás között, hogy nem sok alkalmam marad se kapcsolatépítésre, se Mátéra, de még magamra se.
- Őt egyáltalán nem ismerem - jelentem ki Daróczy kapcsán. Fogalmam sincs, milyen ember, és még ismerősökre sem szeretek rosszat mondani, ismeretlenekre pedig pláne nem is tudok jót se, hát inkább nem mondok semmit. Inkább a teámat kortyolgatom csendben, a fejemet ingatva, ahogy hallgatom, miket mesél, főleg, amikor már az ispotályra terelődik a szó.
- Ez egész jól hangzik. Örülök, hogy tetszik. A gyerekosztály néha kicsit lehangoló, legalábbis én annak szoktam érezni - vallom be, mert végülis ezért szoktam menni, hogy egy kis jókedvet csempésszek oda illúziók révén. Nagyon sajnálni szoktam szegény beteg gyerekeket, főleg, amikor meglehetősen sok időt is kell ott tölteniük a családjuktól távol. - Oh, ezt sajnálattal hallom. Remélem, megoldható azért a probléma. Általában azt tapasztalom, hogy kevés dolog menthetetlen, csak mindenkinek akarnia kell megoldani, és ha nem sikerül megoldani, akkor csak helyet teremt valami jobbnak - válaszolom neki biztatónak szánt mosollyal az arcomon. Előfordul, hogy nincs egyetértés, nekünk sem működött ez Danival például, pedig én igazán megoldottam volna azt is, ha rajtam múlik, ő viszont nem akarta. Utólag viszont örülök, hogy így alakult, mert helyet teremtett ezzel az életemben Máténak, akivel boldogabb nem is lehetnék.
- Szeretni szokták. Mesét olvasok, meg illúzióval illusztrálom, ilyesmi. Jó érzés kicsit felvidítani őket - mondom. Nekem igazi sikerélményt jelent mindig, amikor sikerül megmosolyogtatni a gyerekeket, legyen szó az ispotályról vagy éppen az előkészítőről. Szeretem őket, és remélem, majd egyszer nekünk is lesz kettő-három legalább, bár ez még csak álom, ezért nem is nagyon élném bele magam egyelőre. Elnevetem aztán magam, kicsit a zavaromat is leplezendő, amit a kérdés kivált, és hátra simítom a hajam, mint mindig, ha olyan téma kerül szóba, ami éppen akkor ott nekem nem annyira lenne téma. Nem lenne igaz azt mondani, hogy nem gondoltam még rá, és Máté is tudja, hogy most is igent mondanék neki, ha megkérné a kezem, de mégis mindketten tudjuk, hogy még korai lenne kicsit, érezzük bármilyen biztosnak is magunkat a dolgunkban. Meg aztán ez a kérdés talán még a szüleimtől is zavarba hozna, azt hiszem. Hogy időt nyerjek, iszok inkább még egy kis teát előbb.
- Nem is... még viszonylag friss az egész, szóval aligha mostanában kellene erre számítani. Nem kérte meg a kezem vagy ilyesmi - közlöm, egy lazának szánt vállvonással egyetemben, közben a teám maradékát bámulva a csészében. Nem akarok hazudni sem, sem Grétát megbántani, de a kérdés mégis már majdhogynem indiszkrétnek tűnik, és csak átugrani szeretném. Ez olyasmi, amit nem tudok. Szeretném, el tudom képzelni vele az életem, és biztos vagyok benne, hogy működőképes lenne, de ez mégis nagy horderejű döntés, és ketten kellünk hozzá, jelenleg pedig még sem én nem ismerem az ő családját, se ő az enyémet, Esthert kivéve. Legalább ezeken jó lenne túlesni előbb azért, úgy érzem. - Ühm... esetleg be tudnál ugrani ma meg holnap este Polli helyett? Majdnem elfelejtettem, beteg a nagymamája. De nem gond, ha nem, bejövök én legfeljebb, csak körbe akartam kérdezni, hátha valakinek jól jön a plusz bér is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879716#post879716][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:12[/b][/url]

Bólogatok egy sort teázás közben. Teljes mértékben egyetértek, nehezen emészthető dolog eleve a betegség, hát még, ha gyerekeknek van baja. Ezért is szeretem felvidítani néha kicsit a gyerekosztály éppen aktuális vendégeit, mert legalább addig is senki sem gondol a betegségekre. Aztán sikerül olyat kérdeznie, ami kissé telibe talál, vagyis hát nem is tudom, hogy mondjam. Olyan túlságosan korai a kérdés így pár hét után csupán, ezért sem tudok válaszolni.
- Semmi baj, csak... meglepett. Korai még - válaszolom végül, miután már elkortyolgattam a teámat. Kicsit még a fejemet is megrázom, hagyjuk is inkább ezt a témát. Egyszer eljutunk ide is, addig meg arra koncentrálok, hogy most így is tökéletes minden, ahogy van. Remélem, hogy így is marad. Témát is váltok, rákérdezve, hogy nem tudna-e este esetleg beugrani az egyik pincér helyett, aki ma reggel szólt, hogy sajnos beteg a nagymamája.
- Köszi, szuper vagy. Azt meg én is remélem, hogy meggyógyul a nagyija - válaszolom, közben elpakolva a csészémet, és közben Gréta is csatlakozik. Ugyan nem kellene mosogatnia, de ha ezt szeretné, én igazán nem szólok közbe. Mi több, inkább csak elmosom a magam bögréjét is, hagyva most a nagyipari mágiát, amivel egyébként ezt intézni szoktuk már csak megszokásból is, na meg a könnyebbség kedvéért. Amikor bánatomban takarítottam, akkor is mindent mugli módra csináltam amúgy is én is, mert lefoglalt, hogy ki tudtam kapcsolni az agyam, szóval megvannak ennek is az előnyei is.
- Szerintem megyek, kihasználom ezt a ritka kevés szabadidőmet. Nem ártana takarítanom, mert valamikor jön majd az öcsém is látogatóba, rá kell készülnöm. Köszi még egyszer, hogy beugrasz este, mindjárt be is írlak és majd rászámolok egy plusz estét a fizetésnél - válaszolom neki mosolyogva, aztán elpakolom a csészéket száradni, beírom Grétát a beosztásba Polli helyett, majd elköszönök és már megyek is tovább, elvégre nem kell adminisztrálnom sem, hiszen nem ért ide a tea még. Ha ma nem, majd holnap megérkezik. Vagy holnapután, csak tartson ki addig a maradék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879790#post879790][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.22. 22:43[/b][/url]

A fehér alapon kék virágokkal díszített ruhát viselem, amit még a karácsonyi bálra vettem anyuval, és amin kinyílnak a virágok, ha megpördülök. Nem is bírtam megállni, hogy meg ne mutassam Máténak, még amikor segített felhúzni a cipzárt, tekintve, hogy ezt átmenetileg nem várhatom Esthertől, aki Carlos családjával ismerkedik éppen Spanyolországban. Megnéztük a kiállítást, ahol az öcsém képeiből is kikerült néhány, most pedig már a Pillangóvarázsban várunk rá, mert még akadt némi elintéznivalója. Az utat már ismeri szerencsére, elhoztam ide is pár napja, bár még messze nem mutattam meg mindent neki Bogolyfalván. Addig is leülök az asztalhoz, amit már jó előre lefoglaltam egy héttel ezelőtt, és nem türelmetlenkedem, mert ide fog érni, amint végzett. Ambrus éppen annyira szeretne megismerkedni Mátéval, mint Máté vele. Már mindkettejüknek rengeteget meséltem a másikról egyébként is, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni.
- Annyira büszke vagyok rá, igazán tehetséges volt mindig is. Remélem, csak még több kiállítása lesz majd idővel - állapítom meg mosolyogva, még mielőtt a másik témára is rátérnék, amin már egy ideje rágódom egyébként is, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna amúgy is.  
- Még nem sikerült meggyőznöm amúgy, hogy lakjon nálunk a panzió helyett. Kicsit egyedül érzem magam, most, hogy Esther elutazott Spanyolországba, és amúgy is... meg egyébként... ha véget ér az idény, több időm lesz majd, mert úgy döntöttem, abbahagyom a táncot - mondom ki végre a körülményes felvezető után azt is, amit napok óta szeretnék már megosztani vele, csak valahogy sose volt olyan az alkalom. Eddig a szalvétámat tűrögettem kicsit zavartan, de most felpillantok rá. Nem szeretném, hogy esetleg úgy érezze, hogy ez azt jelenti, rossz hatással lenne rám, mint amikor kihagytam egy próbát miatta, pedig az is az én döntésem volt, és sokkal fontosabbnak érzem őt, akivel a jövőmet látom, mint a színpadot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=879880#post879880][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.24. 20:47[/b][/url]

- Tetszik az ötlet. Szerintem Ambrus is szívesen küldene nekik. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, kicsit neheztel Estherre, mert elvett tőle vagy nem is tudom, fura volt pár év a Roxfortban, és az sem segített, hogy ő griffendéles lett, de aztán csak elmúlt ez is - mesélem rövidre fogva, panaszkodni erre amúgy sem szeretnék, hiszen megértem én az öcsémet is, hogy miért érezhette így, és a lényeg úgyis az, hogy ez is megoldódott. Mielőtt azonban ideérne, még jónak látom kihasználni ezt a kis időt kettesben, hogy elmondjam Máténak, szeretném abbahagyni a táncot. Nem tudom, milyen reakcióra számítottam, de nem igazán erre a döbbenetre, és bár nem alaptalan a kérdés, lássuk be, erre sem. Ha így lenne, azt ő tudná meg elsőként, és nem így.
- Igen, végleg, de nem... nem, dehogy, szó sincs róla, nem tettél semmit, és nem vagyok... - válaszolom megrázva a fejem, nem fejezve be a mondatot. Érzem, ahogy lassan elönti a forróság az arcom, miközben megfogom a kezét. - Én csak... majd szeretnék azért egyszer, de nem hiszem, hogy így mondanám el... csak arra jutottam, inkább most hagynám abba... és addig is átvenném például az illemtant Esther helyett inkább... - fejtem ki, mi is vezetett ehhez a döntéshez, inkább a kezét bámulva közben, hátha úgy kevésbé zavarodom bele a gondolataimba, csak a végén pillantok fel. Arról már beszéltünk, hogy előbb-utóbb ki fogok öregedni, pár év kérdése csupán, és őszintén szólva, előbb hagynám abba önszántamból, mielőtt lecserélnének vagy nem maradna más választásom.