A Pillangó-varázs visszanyerte eredeti pompáját és varázsát. Az ajtón belépve barátságos előtér és váró fogadja a vendégeket, ahol igénybe vehetik a ruhatárat. A pálcákat is itt lehet leadni megőrzésre távozásig, díjtalanul. A leadott tulajdonokat egy mágikus védelemmel ellátott tárolóban tartják, mely csak a visszaadott kulccsal nyitható. Ezzel őrzik a személyi tulajdont és biztosítják, hogy jó kezekben van.
A leadást követően a szemközti boltíven át egyenesen a teaház és étterem belsejébe sétálhat a vendég, ahol az ablakokat függönyök takarják, a világítást pedig megbűvölt gyertyák biztosítják, miközben mindenfele valóságosnak tetsző illúzió-pillangók repkednek. A bútorzat a teázó részen stílusában nem egységes, így mindenki ízlése és óhaja szerint telepedhet kényelmes párnára, puffra vagy éppen karosszékbe, nagyobb társaságok részére pedig még kanapé és pad is akad. Minden darab egyedi úgy az ülőalkalmatosságokból, mint az asztalokból. Az étkészletek, bögrék és porcelán teáscsészék is sokszínűek és különböző formájúak, bár azokból azért akad teljes készlet, ha éppen egy egész társaságnak kellene teríteni. Akadnak félreeső zugok is, ahová a több nyugalomra és magányra vágyó vendégek behúzódhatnak.

A teaház nevéhez méltó módon rengeteg teával szolgál vendégei számára. Megtalálható itt minden, óhajtson az ide betérő zöld, fekete, fehér, rooibos, gyümölcs- vagy éppen gyógynövény-teát, a nyár folyamán még jeges teát is lehet kérni. A kínálatban minden héten más tea-különlegesség kap kiemelt helyet a ház ajánlataként, ami mellé minden vendég ajándékba kapja a teaház különleges, pillangó alakú sütemény-specialitását is. A sütemény, ha nem esszük meg, egy idő után szárnyra kel és elrepül.

Az étterem konyháját is érdemes kipróbálni. Választani főként a magyar konyha specialitásai közül lehet, mint a marhapörkölt tarhonyával, sztrapacska, túrós csusza, gulyásleves, rántott hús, alkalmanként halászlé, stb. A valami könnyedebb ennivalóra vágyóknak pedig akadnak saláták, zöldség- és krémlevesek, a válogatósabb gyerekek kedvéért pedig sült krumplit, csirkefalatokat és paradicsomos tésztát is lehet kérni. Igazi piros-fehér kockás abroszokkal borított fából faragott asztalok és székek várják a vendégeket. Két-, négy-, hat-, nyolc- és tízszemélyes elrendezéssel, a két kisebből négy, míg a nagyobb létszámokból egy-egy áll rendelkezésre. Azonban igény esetén minden mozgatható és átrendezhető. Itt az étkészletek egységesek, pillangó mintázattal, mely nem csak a tányérokon, de poharakon és evőeszközökön is visszaköszönön. A magyar konyha mellett a jövőben terveznek az új tulajdonosok a nemzetközi konyhák felé is nyitni, hiszen a több kultúrát magában foglaló Bogolyfalván szeretnék, ha mindenki otthon érezné magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=883801#post883801][b]Theodore Julias Ebony - 2024.11.08. 16:07[/b][/url]

"Hallani sem akarok erről, Julias."
A szavak még mindig a fülemben visszhangoznak, ahogy a szűrt fényben épp egy mappát csúsztatok a helyére a Hivatalban. Az este lassú hömpölygése semmiben sem hasonlít arra, mint mikor a múlt hétvégén anyám szavai élesen, mégis halkan, ellentmondást nem tűrően hasították a levegőt.

Kati, Van kedved teához ma? A munka után (8 óra) a Teaházban Bogolyfalván. Várlak. Theo
A magyar szavak talán némiképp esetlenül követik egymást, ám ennek ellenére hamarosan már azt figyelem, hogyan száll az üzenet a kastély felé. Ahogy kilépek a Hivatalból, látom a leheletem, estefelé már hűvös száll a Mátrára.
Nem szeretem a teát. Nem a kedvencem. Ha lehet, kávét választok, vagy bármi mást. Most mégis úgy gondolom, hogy a mai alkalomhoz egy csésze tea illene a legjobban.
Az órámra pillantok: hét óra ötvennyolc van, mikor megállok a Pillangóvarázs ajtaja előtt. Kabátom kissé megigazítom, s érzem, hogy az alatta lévő ing végre kisimul, remélhetőleg gyűrődésmentesen. Tekintetem a hideg utcát pásztázza, remélve, hogy a lámpák fényében megpillantom majd a lány alakját, aki talán adhat némi melegséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=883979#post883979][b]Várffy Altea Katalin - 2024.11.15. 20:21[/b][/url]

Az üzenet váratlanul éri - valahogy megszokta, hogy a prefektusi gárda együtt mozdul ki. Vagy nem is az üzenet váratlan, hanem a meghívás furcsa, pedig teljesen normális, sőt, Ebony-mércével lazának hat. Mégis, miután lefürdik (mégse viheti magával az egésznapos bájitalfőzés összes szagát), sokáig válogat. Mennyire kellene kiöltöznie? Kell-e? Vagy csak beégetné magát? A végére annyira felbosszantja saját magát, hogy már dacból is valami kényelmes és lezser mellett dönt.
A faluhoz vezető úton aztán ki kell lépnie alaposan, hogy odaérjen időre - mostanra már gyakorlott magabiztossággal csattog magassarkú csizmájában. Kipirultan, de egy oerccel nyolc után megérkezik, messziről integetve Theonak.
- Szia!- kicsit pipiskedve megöleli, mert viszi a lendület, aztán arcán kaparászva próbálja elkapni azt a tincset, amiből pár szál a száját birizgálja. - Milyen napod volt?- kérdezi, bár talán meg kéne várni, hogy bent leüljenek vagy valami. De úgy erzi, muszáj beszélnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=883988#post883988][b]Theodore Julias Ebony - 2024.11.15. 23:50[/b][/url]

A szél is mintha kissé feltámadna; a levelek összerverődő, száraz hangja keveredik az egyik ereszcsatornából szűrődő halk csöpögéssel. Ekkor pillantom meg a lány alakját. Mintha mégis költözne belém valamiféle melegség, ahogy elmosolyodom, s ölelésre tárom a kezem, hogy hamarosan a karjaimba zárjam. Nem húzom túl, de megérzem - parfümjét? Vagy valamilyen öblítő lehet? Nem tudom, de isteni illata van.
- Szia - köszönök végül mosolyogva, mikor már elkezdek tőle eltávolodni. Az ujjaival való apró matatás, a hirtelen kérdés mind arra enged következtetni, hogy zavarban van.
- A napom? Atyaég... ennyi aktát egy helyen szerintem még sosem láttál. - Húzom el a szám, majd halkan nevetek. - Gyere, menjünk be.
Mielőtt megengedném magamnak azt a pillanatnyi tétovázást, jobb karomat már nyújtom is felé. Engem persze így neveltek, s talán nem is először kínálom fel ezt Alteának, most mégis van valami feszes érzés a mellkasomban.
Ahogy belépünk a teázóba, megcsap az emberek halk zsivalya és a zene, amelyet a háttérben játszanak. A nyugodt esti hangulathoz azonban nehezen kapcsolódik az a sok apró beszélgetésfoszlány, mely egyszerre megüti a fülem. "És akkor azt mondta..." "Szerintem egy kákalag volt..." "Ugyan már, mire is gondolsz..."
- És neked milyen napod volt? Rég tudtunk leülni úgy rendesen beszélgetni amúgy is. - Válaszolom, ahogy épp az asztal felé tartunk. Ahogy elhaladunk valakik mellett, meglátom a díszes csészéket, s egyszeriben a tea töltésének hangja is élesen kiválik a háttérzajból.
Ahogy odaérünk egy szimpatikus asztalhoz a fűtött üvegkupolás kerthelyiségben, tekintetem a lányra terelődik, kíváncsian figyelve, hogy vajon lesegíthetem-e róla a kabátját, vagy esetleg túl sok lenne a gesztus. Csupán pár pillanatot adok magamnak, hogy ezt felmérjem, s ha Kati egy kicsit is oldottabbnak tetszik, vagy egyszerűen csak olyan a megérzésem, oda is lépek hozzá, hogy segítsek neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884076#post884076][b]Seth Gareth Selwyn - 2024.11.17. 22:23[/b][/url]

Rábólint az aloes teára - egyszer mindent meg lehet inni, mint azt Agatha szokta mondogatni - mert tartózkodóan kíváncsi az ilyen újdonságokkal szemben, de próbál túllépni az ellenérzésein. Semmi sem akadályozná meg, hogy élete végéig fekete kávét igyon, csak épp igyekszik gyakorolni a nyitottságot. Egyébként csak legyint, viccelt, egyáltalán szó sincs sértődésről.

- Nem feltétlenül hozzád, kedvesem,- nevet Gittára visszafogottan, miközben valahogy kicsúszik ez a roppant brit apróság. Ki tudja, talán csak ő vesz túl komolyan mindent, ám átérzi, milyen maradéktalanul biztosnak lenni abban, akit párodul választasz, és kételkedni magadban, vagy szorongással nézni a bizonytalanságok elé.
- Azt javasolnám - csak arra való tekintettel, hogy ezer és egy másik dologra kell majd figyelned a szertartás, szervezés, vendégek körül - hogy válassz egy ruhát. Az esküvő után átalakíthatod kissé, színre, fazonra, s alkalmanként viselheted még.- Furcsán hangzik ez az ő szájából, elvégre tapasztalatból aligha beszélhet, mégis, ha Gitta szeretné, talán tud egy-két példát mutatni egyszerűbb szabásokkal. - És ha elfogadod, szívesen vállalom a dekor vagy a helyszín bűbájainak egy részét, amennyiben segítséget jelent. De szólj rám, ha túl tolakodó lennék,- teszi hozzá. Tudja, hogy hajlamos túlzásokba esni, főleg mikor hasznossá teheti magát és mások boldogságához járulhat hozzá.
- A tea tökéletesen iható. Nem találtam benne új kedvencre, de nem adom fel,- mosolyog a csészére az első néhány korty után. Ma is tanult valamit magáról, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884103#post884103][b]Fülöp R. Hargita - 2024.11.19. 20:32[/b][/url]

- Az elköteleződésre gondolsz? - kérdezek vissza. Fura belegondolni, eszembe se jutott eddig, hogy ez egyáltalán felmerülne. - Nem is tudom, én már eléggé hamar tudtam, hogy vele szeretném leélni az életemet, és ha megkérné a kezem, igent mondanék, de könnyen lehet, hogy csak én érzek ennyire gyorsan - vallom be félhangosan, a teáscsészébe bámulva, miközben egyszerre mosolyodom el és jövök zavarba, amiért ezt csak így kimondom. Szóba hozom inkább azt aztán, hogy arra gondoltam, a ruhám lehetne illúzió. A válasza azonban megfontolandó. El is gondolkodom rajta, és az az igazság, hogy ebbe bele sem gondoltam.
- Ez mondjuk eszembe sem jutott - válaszolom végül, és zavartan simítom a a fülem mögé a hajamat, majd belekortyolok a teámba. Igazán átgondolhattam volna, de legalább van, aki felhívja erre is a figyelmemet. Ennek kifejezetten örülök, mert különben lehet, hogy ott jöttem volna rá, hogy ez túl sok mentálisan.
- Az viszont nagyon tetszik, hogy át is lehetne majd alakítani... és akkor szép emlék maradhatna erről a napról - jegyzem meg végül, rámosolyogva az ötletért cserébe, amiért kifejezetten hálás vagyok. Aztán még azt is felajánlja, hogy segít a dekorral, amire szívem se lenne nemet mondani.
- Igazán? Gondoltam, hogy megoldom én azt is, de ennek nagyon örülnék - jelentem ki még szélesebb mosollyal. Kétlem, hogy Máté bánná egyébként is, ha őt is meghívnánk, és ha még segít is a dekorral, mint a legügyesebb illúziós, akit csak ismerek, azért is csajk hálás lehetek. - Csak kíváncsiságból került szerintem a listára, de az jó, ha iható. Azért, ha kérnél egyszerű fehéret is, szívesen főzök. Mindenféle cukor, méz és egyéb nélkül - közlöm, aztán végre befejezek egy újabb puffot. - Nézd csak? Ez elég valósághű? - kérdezem, és közelebb gurítom hozzá a bársonyos anyaggal bevont, tökre emlékeztető puffot. - A képek alapján amúgy nem tűnik kicsit keletiesnek a régi berendezés? Mint valami mesebeli szeráj.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884342#post884342][b]Hayakawa Ayame - 2024.12.01. 18:29[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy miért csináltam, vagy, hogy miért nem korrigáltam ezt az egész helyzetet, amit nem is én csináltam. Én csak, ott voltam. És ittam. Most először! De az a baj, hogy nem is éreztem, hogy alkoholos, csak, hogy édes és finom az ital. Azt mondták, kell nekem egy fiú vagy egy lány, és akkor nem lesz időm a honvágyra. Mert érzem, hogy hiányzik a családom és az iskolám, ezt pedig el is meséltem. Emlékszem még, hogy akkor, amikor ezt mondták, körbenéztem, hogy kire gondolhatnak, de azt mondták, hogy nem így kell csinálni, hanem telefonon. Ezért lett egy profilom, képpel, amin nagyon szép vagyok a pub fényeiben, de tényleg, olyan szép, hogy még én is beleszeretnék magamba.
Aztán elkezdtük nézni, hogy kit lehetne. Voltak fiúk és lányok is, akiket jobbra húztunk, nevettünk és profilokat stalkoltunk. Végül pedig lett olyan, aki engem is jobbra húzott. És most éppen a választott hely felé sétálok, és csak remélem, hogy nem egy jóképű fiú bőrébe bújt gyilkos ragadozó. Mert vannak ilyenek is, nyilván, amióta tudom, hogy ide fogok jönni, azóta mindenféle őrült gyilkosos és erőszaktevős történetet elolvastam, és számos rémálmom is volt.  A lányok kisminkeltek és megcsinálták a hajamat is hullámosra, felöltöztettek és a sarokig el is kísértek. Ott viszont egyedül maradtam és egyedül sétálok be éppen a teázóba, hogy a foglalt asztalhoz sétáljak. Én érkeztem korábban, így legalább a levegőt, amit eddig bent tartottam, nyugodtan kifújhatom, és remélem, hogy kicsit korrigálódik addig a szívverésem is, amíg megérkezik a másik és nem fog teljesen őrültnek nézni, főleg, ha tényleg olyan cuki, mint amilyet a képe sejtet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884366#post884366][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.03. 21:38[/b][/url]

Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a mai randevúm. Eljön egyáltalán? Törnöm kell a fejem, mielőtt eszembe jut a legutóbbi ilyen alkalom, tehát elég régen volt erre példa utoljára. Valahogy a suli és az utazások nem kedveztek a szerelmi életemnek. Most, hogy úgy néz ki, Gitta belehúzott ilyen téren, és én is letelepedtem itt a városban, úgy éreztem, hogy nekem is ki kellene próbálnom az ismerkedést. Nincs benne túl sok tapasztalatom igazándiból, szóval úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek? Lehet, hogy van olyan lány, aki elnézi a sokszor szeszélyes időbeosztásomat. A polgármester mellett mindig izgalmas programokon veszek részt a fotósaként, meg a stúdióm is beindul remélem hamarosan, úgyhogy kipróbálom ezt is. A profilom szerintem egész jó lett. Viszont sajnos olyan sokan azért nem húztak jobbra... Ahogy teltek a napok, egyre jobban aggódtam ezen. Lehet, hogy az online ismerkedés mégsem jó ötlet. Nagyon le tudja rombolni az ember önképét. Akikkel pedig mégis matcheltünk, azokkal pár mondatnál nem jutottunk többre, vagy vissza se írtak az üzenetemre. Ezt igazándiból nem egészen értem a lányoknál... Én mindenkinek válaszolok valamit, és igyekszem kedves lenni. Aztán végül mégis elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, róla meg hamar kiderült, hogy csak cserediák a Bagolykőben, szóval egy nagyon picit bizonytalan vagyok, hogy ez mennyire jó ötlet. Nem szeretném beleélni magam, mert félek, hogy akkor megsérülnék.
Azt hiszem, hogy egy teaház kiváló választás lehet egy beszélgetéshez. Örülök, hogy igent mondott a meghívásomra, le is foglaltam az asztalt. Sajnos azonban kések öt percet, mert elnézem az időt, és mivel már a közelben lakom, azt hittem, hamarabb megteszem ezt a távolságot. Nem öltöztem ki nagyon, kényelmes, kissé sportos ruhát viselek. Szeretném önmagamat adni.
- Szia! Ambrus - be kell egyáltalán mutatkoznom élőben is? Hiszen tudja a nevem. Mindegy... Egy széles mosollyal odasétálok hozzá, és nem is tudom, öleljem meg, vagy adjak neki egy puszit, vagy csak integessek a levegőben... Végül csak egy helyben ácsorgok egy darabig. - Ezt neked hoztam - nyújtok át egy doboz bonbont, amit idefele vettem a vegyeskereskedésben. Remélem, szereti az édességet... Vörös rózsában is gondolkodtam, de lehet, hogy az már túlzás.
- Voltál már itt egyébként? - kérdezem, miközben a székre helyezem a kezem, és megvárom, hogy leüljünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884415#post884415][b]Hayakawa Ayame - 2024.12.07. 05:42[/b][/url]

- Szia, Ayame, de ha az Aya könnyebb, akkor hívj úgy nyugodtan. - zavarban vagyok, mert jobban néz ki élőben, mint a képeken, nagyon tetszik a markáns arcéle és álla, ezért egy apró kuncogás is elhagyja a számat. Én gondoltam, hogy puszit adunk egymásnak, de csak áll, így én is, egy tincsemmel játszva, míg meg nem kapom a csokit tőle. - De kedves vagy! - nem fordítom meg, hogy elkezdjem bogarászni az apró betűket, hogy vajon szabad-e nekem ezt enni, de mivel nem szóltam a laktóz gondjaimról, így nem is tudhatta. Erről pedig nehezen beszél az ember, mert a végeredménye nem túl szép képet vetít előre. De sok étteremben odafigyelnek már, sőt, a karácsonyi vásárban is ittam laktózmentes forrócsokit is. Majd, ha még találkozunk, mindenképpen elmondom neki, mert alapvetően nem olyan lány vagyok, aki a problémákat és a negatív dolgokat sorolja.
- Köszönöm. - helyet foglalok, majd megvárom, hogy ő is így tegyen, mosolyogva követem a mozdulatsort, és végül kicsit megingatom a fejem. - Nem, még nem. Már sokat hallottam róla, de eddig ide nem jöttem el se egyedül, se az új barátnőimmel. Voltam már a pubban, a hamburgerezőben és a cukrászdában. Képzeld, a hamburgerezőbe nyertem kuponokat is, mert pont evőverseny volt, de nem ilyen gusztustalanul evés, csak, hogy ha egy extrán csípős lángnyelv dupla burgert meg tudtál enni, adtak kuponokat. - nem biztos, hogy rögtön ilyennel kellene indítanom, de nagyon zavarban vagyok, és olyankor néha elkezdek sok mondatot mondani, aztán rajta kapom magam, hogy ilyet csinálok és nagyon zavarba jövök tőle. Kezeimet, amikkel eddig gesztikuláltam, az ölembe ejtem, és elpirulva nézek rá. - Sok ilyen randid volt már? - a hangomból érdeklődés hallatszik ki, egyáltalán nem érzem elítélendőnek, ha igen, sőt, akkor ő legalább tudja, hogy hogyan mennek ezek a dolgok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884478#post884478][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.10. 15:14[/b][/url]

Bólogatva elismétlem a nevét magamban. Ayame. Szép név. Nem nehéz kimondani szerintem, de a beceneve valamiért sokkal jobban megfog. Nekem nincs nagyon, mindenki Ambrusnak, vagy Eamonnak hív, utóbbinak mondjuk egyre ritkábban, amióta Magyarországra költöztem.
Eléggé zavarban vagyok. Nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire lámpalázasnak utoljára... Szeretek a háttérben maradni alapjában véve, nem nekem való a szereplés. A múltkori kiállításmegnyitó is egy nagy mérföldkő volt, de szerencsére ott volt Gitta és Máté, hogy szurkoljanak és küldjék az energiát. Most viszont csak magamra számíthatok. Amint látom, ő is nagyon pironkodik. Így még nehezebbnek érzem, hogy feloldjam a légkört. Az átnyújtott csoki ezt a célt szolgálja, és úgy látom, hogy sikerült vele örömet szereznem. Megkönnyebbülten ki is fújom a levegőt.
Hú, az első gondolatom rögtön az, hogy a látszattal ellentétben tud azért beszélni. Lehet, hogy azért, mert izgul. Én ebben sosem vagyok igazán jó, kezdem is kicsit kényelmetlenül érezni magam.
- Hát, gondolom hozzá vagy szokva a csípős ételekhez. Bár Japánban még talán annyira nem is esznek fűszeresen, ha jól emlékszem. Igaz? - vele együtt nevetek a meséjén, és jó hallani, hogy már vannak itt barátnői. Ezek szerint be tud illeszkedni, amit jó jelnek veszek, mert szimpatikusabbak a talpraesett lányok, mint a túlzottan félénkek. És remélem, hogy jól emlékszem a származási országára. Legalább az utazások közös kapcsolódási pontok lehetnek.
Tartottam kicsikét ettől a kérdéstől. Azt hiszem, kár lenne füllentenem az igazságról... Összekulcsolom magam előtt az ujjaimat az asztalon, amíg a pincérre várunk, és válaszolok.
- Nem olyan régen regisztráltam igazándiból. Szóval az első hivatalosan - még a mondat végét is elharapom, de szerintem jól hallhatóan felelek. - Na és neked? - kérdezek vissza rögtön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884510#post884510][b]Hayakawa Ayame - 2024.12.13. 17:41[/b][/url]

- Sok fűszert használunk, de nem mindegyik csíp, viszont nekem kivételesen erős gyomrom van. - húzom ki magam büszkén, majd rögtön eszembe is jut, hogy a hosszú listán, amit a lányok felsoroltak, tiltólistán volt minden, ami gyomor, has, női helyzet, feminizmus, női érdekesség, és úgy minden. Leginkább azt mondták, hogy csak pislogjak és rázzam meg kicsit a hajam, mert az majd elvonja a figyelmet. Aztán gyakoroltuk ezt, és azt mondták, hogy inkább ne rázzam. Tehetségtelen haj rázó vagyok ezek szerint.
- Nem én regisztráltam, hanem a barátnőim. Azt mondták, hogy a honvágyat úgy a legkönnyebb távol tartani, ha van valaki, aki miatt az ember maradni szeretne. Elvették a telefonom, csináltak egy profit, aztán visszaadták, és együtt néztük a profilokat. De én dönthettem el, hogy kit szeretnék jobbra húzni. - mondjuk nem minden esetben voltak kedvesek a kommentek, viszont azért kicsit elmosolyodok és a táskámért nyúlok, hogy kivegyek belőle három papírt, amit átnyújtok neki. - Ők azok a barátnőim, akik azt mondták, hogy ha én nem tetszem, írj rájuk. Meg azt is, hogy ezt csak a randi végén adjam oda, ha látom, hogy rosszul érzed magad velem, de inkább megelőzöm ezt, így lesz okod egész este mosolyogni. - mert jól áll neki, és én is sokkal jobban érzem magam, ha a velem szemben ülő mosolyog.
- Nekem is te vagy az első, kevés embert húztam jobbra, szerintem a fele nem is hiszi el, hogy létezem, vagy, hogy lány vagyok. De te szimpatikus voltál nekik, mert elengedtek veled egyedül. - aranyosak, mert tényleg érzem, hogy nagyon vigyáznak rám. Felpillantok egy elsuhanó pillangóra, hosszan követem az útját, aztán a tekintetem rá siklik. - Mindig itt éltél vagy az iskolai évek alatt döntötted el, hogy itt fogsz élni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884552#post884552][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.12.15. 22:48[/b][/url]

Erről rögtön az jut eszembe, hogy ha jól bírja a nehezebben emészthető ételeket is, akkor majd kipróbálhatunk többféle éttermet is, ha szeretné. Mindig nagyon szívesen fedezem fel más nemzetek konyháját. Ha jól tudom, akkor a Pillangó-varázsban például a török teák jelentik jelenleg a specialitást, de biztosan vannak rájuk jellemző ételek is, majd meg kellene pontosan kérdeznem ezt Gittától. Tuti ott van valahol hátul a konyhában most is, ha nem csal az emlékezetem, de úgy voltam vele, hogy nem lenne jó rögtön a nővérkémet is belekevernem egy olyan ismerkedésbe, amiből sajnos még semmi sem biztos, hogy mi lesz később.
- Én még próbálkozom az igazán erős ételekkel, de gyakorolnom kell - teszem a szám elé a kezemet szerényen. Tényleg igyekszem, hogy jól megbirkózzam az ilyen jellegű fogásokkal is.
- Ahammm. Akkor ti így... mindent együtt csináltok? - félelemmel a hangomban, jobbra húzott ajkakkal kérdezem meg tőle, közvetlenül a furi meséje után, ami egy kicsikét derült égből talál meg, igazán nem számítok erre a magyarázatra. Arra pedig pláne nem, hogy elővesz papírokat, és elém tolja. Nagyon zavarba ejt, és érzem, hogy elsápad az arcom. Lehet, hogy ez az a pont, hogy véget kellene vetnem a randinknak? Pedig megfogadtam magamban, hogy mindenkivel kedves leszek, és ilyet nem csinálok. Csak hát, mivel ugye cserediák, nem biztos, hogy sokáig itt marad, és nem tudom igazándiból, hogy egy távkapcsolatba mennyire jó ötlet belemennem. Pedig az utazás miatt rengeteg közös vonásunk van szerintem, ez egy tök jó kiindulópont. - Nem kell odaadnod - megrázom a fejem, és zavartan tovább mosolygok. Szerintem, ha nem is tetszene a velem szemben ülő lány, akkor sem illene így viselkednem, mert ha a barátnői szebbek is lennének, akkor sem illik összetörnöm valakinek a szívét, és esetleg tönkretenni a barátságukat.
- Akkor nekik is tetszem? - teljesen elvörösödöm. Ha jól értem, ez a helyzet. Vagy hát... Legalább négy lánynak szimpatikus vagyok egyszerre? Ezt még szoknom kell. - Egyik sem. Angliában nőttem fel. Aztán utazni kezdtem, és itt kötöttem ki. De a nővérem is itt lakik a városban a párjával, ezért könnyebb itt ragadni - mesélek, aztán az itallap lapozgatása után eldöntöm, hogy egy jázminteát szeretnék kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=884583#post884583][b]Hayakawa Ayame - 2024.12.18. 06:43[/b][/url]

- Van egy pár receptem, ami jó hozzá, ha gondolod, szívesen kölcsönadom őket, vagy meg is főzhetem. Ha van konyhád. Nem biztos, hogy itt találnék olyan helyet, ahol megengednék, hogy főzzek. - elmélkedek hangosan, miközben gyakorlatilag minden intésre fittyet hányok. Például, ne menj el a fiúval az első randin, főleg ne a lakására, és ne is tegyél ráutaló magatartást, hogy elmennél oda. Ezek a dolgok valahogy el is párolognak az agyamból, amikor beszélni kezdek, pedig én azért vagyok itt, mert nagyon okos és tehetséges diák vagyok, aki elnyert egy ösztöndíjat. Tudom, tudom, nem látszik.
- Jaj nem! Nincsenek itt, álruhában vagy bokornak öltözve, nem is kémkednek, meg semmi ilyen. Csak azt hiszem, szeretnék, hogy jól érezzem magam itt, és rákoncentráltak arra, hogy mi az, ami az én életemben nincs meg, ők viszont természetesnek veszik, és arra jutottak, hogy a fiúk hiányoznak nekem. Ez olyan lány logika. - magyarázom zavartan, miközben a papírokat az asztal szélére teszem. El nem rakom őket, mert tényleg bárhogy alakulhat még az dolog, lehet, hogy szüksége lesz még az elérhetőségekre. Nem tudom, hogy hogyan működnek ezek a dolgok. Otthon nem volt szabad randiznom senkivel, és ide sem azért jöttem, hogy ez változzon. Apukám nem is volt teljesen boldog, amikor kiderült, hogy elnyertem az ösztöndíjat, mert fél tőle, hogy a nyugat megváltoztat. - Szerintem igen. - én biztos nem adnám meg az adataimat csak azért, hogy kedves legyek egy idegennel, akivel a barátnőm fog találkozni, de nem tudom, hogy itt hogyan mennek ezek a dolgok, így nem ellenkeztem.
- Ez nagyon jól hangzik! Én is nagyon szeretek utazni. A szüleim sok országba elvittek már, mert szerintük nem csak a nyelvet, de a különböző kultúrákat is akkor lehet jól megérteni, ha benne élsz. - ez egy szép gondolat, amit szívesen vinnék majd tovább a felnőtt életembe is. Remélem lesz lehetőségem még több és több kultúrát megismerni a jövőben. - Melyik országokat fedezted már fel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885158#post885158][b]Seth Gareth Selwyn - 2025.01.02. 00:05[/b][/url]

- A gyorsaság mindegy, amíg figyeltek egymásra,- mosolyog, s a derű puha szarkalábakat gyűr szeme sarkába. Megkapó az a pillanatnyi zavar, ami Gitta arcára ül, s tapintatosan elfordítja tekintetét egy kis időre. Kedveli, ezzel az őszinteséggel és nyíltsággal, amit tőle tellően viszonoz is. Egyelőre visszafogja magát, hogy ne essen a túlbuzgó örömanyák hibájába - ha a hölgy több tanácsra vagy ötletre vágyik, bízhat benne, hogy szólni fog.

- Igazán. Tapasztalatom nem sok van, de ha van elképzelés vagy kép, biztosan meg tudjuk oldani,- sosem volt még esküvőn, ha jobban belegondol. Agatha házasságkötése minden felhajtástól mentesen történt, lagzi nélkül, csendesen - ő meg tacskó tizenéves volt. Meglegyinti a felismerés, hogy az első rendesebb esküvő a sajátja lesz, amitől elmélyülten a csészéje alját nézi. Felrezzen a kérdésre, az előbbi felajánlásra is megkésve reagál.
- Ne fáraszd magad, megiszogatom ezt szépen.- Ha nem ingyen lenne, akkor sem küldené vissza - ráveszi magát, hogy tovább kóstolgassa, hátha valami többet, elsőre észrevétlent talál. Na meg valaki nem kevés munkával nevelgette, gyűjtötte, szárította a leveleket. Kézbe veszi a puffot, oda-vissza vegigsimítva rajta, s az anyag fénye, struktúrája megfelelően viselkedik. Bólintva nyugtázza, hogy nem talál benne hibát.
- Nos, a tea maga keleti. Attól függően, "cha" vagy "tea" a neve az adott nyelvben, még azt is tudod, tengeri vagy szárazföldi úton jutott-e a területre,- mereng, bár az orientális elég tág fogalom. - A színek viszont európai ízlést tükröznek,- mutat rá, mert a képeken nyoma sincs a jellemzően élénk, telt vöröseknek, sárgáknak, narancsoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885262#post885262][b]Fülöp R. Hargita - 2025.01.04. 16:09[/b][/url]

Bólogatás közben belemosolygok a csészémbe. Tulajdonképpen összefoglalta mindazt, amit gondolok meg érzek. Mátéval igazán remekül megértjük egymást már az első pillanattól kezdve, és még jó példát is láttam arra, hogy ez nem csupán egy szép remény. A szüleim már huszonöt éve boldogok, és mindössze három hónapja ismerték egymást, amikor összeházasodtak. Azt hiszem, eleve nekik köszönhetem, hogy hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra, és örökkön örökké is, bár utóbbihoz azért kell némi befektetett energia, efelől sincsenek illúzióim.
- Arra gondoltam, hogy úgyis összeraknék egy ilyen kis alapot anyagmintákkal meg képekkel, amik segíthetnek az egész kialakításában. Szívesen kikérném a véleményedet majd arról is, ha van kedved hozzá. Arra gondoltam, hogy októberre lehetne ilyen sárga, narancs meg vörös színösszeállítás például - osztom meg vele. Olyan igazán túl sok elképzelésem még nincs, pedig alig van rá pár hetem. Talán kellene egy listát írnom, hogy pontosan mit is kellene elintéznem, és meddig, de majd később. Ha hazaértem. Most mással foglalkozunk úgyis, és szeretnék erre figyelni.
- Ugyan, nem fáradtság - válaszolom. Még csak álmodom róla, hogy egyszer majd valahogyan sikerül megvenni ezt a helyet és visszaalakítani, ezért sem igazán mondom ki hangosan, főleg nem itt, de ha valaha is sikerül, majd állandó vendégem lesz a teára, mindenért, amit kaptam és kapok tőle. Ki gondolta volna, hogy éppen a házvezetőm és tanáraim egyikében lelek ilyen értékes barátra. Kíváncsian figyelem, mit mond a képek alapján. Kicsit közelebb is hajolok, ismét megnézni azokat. - Óh... valamiért az ezeregy éjszaka meséi jutottak eszembe, amikor először láttam a képeket, de igazad lehet. Azzal, hogy a világítást is gyertyák szolgáltatták meg minden, úgy el tudom képzelni ide... Jártál amúgy már Keleten? Egyszer szívesen utaznék arra is, bár nem tudom még, pontosan mit is szeretnék megnézni. Talán Indiát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885266#post885266][b]Várffy Altea Katalin - 2025.01.04. 17:03[/b][/url]

Francba. Sose tudja megmondani, hogy most a srác kiöltözött,vagy csak az aranyvérű makulátlanul-kell-megjelennem miatt van talpig puccban. Még csak meg se dícsérheti az eleganciáért, mert mindig ilyen.
- Nem is akarok!- bukik ki belőle reflexszerűen, egy pillanatra lefagy, aztán Theo nevetése valahogy segít, gyengén ő is elneveti magát. - Menjünk,- bólogat, elfogadva a felkínált a kart, mielőtt még túlgondolhatná. - Mármint biztosra veszem, hogy fontos akták, de kivenni az olvasásból az élvezetet főbenjáró bűn,- magyarázza az iméntit, békítően rászorítva Theo karjára. Odabent aztán meglegyinti a teázó melege, illatai és alapzaja - a labor otthonos zörejei után kicsit sok, de nem kellemetlen.
- A napom?- ismétli szórakozottan, amint átvágnak a helyiségen - elment. Mármint, semmi különös. Nem történt baleset vagy ilyesmi, viszont haladni se haladtam igazán,- ami így elég uncsi, mint beszédtéma. Bármennyire szereti a bájitalfőzést, közel lehetetlen élvezetes elbeszéléssé szőni, hogy újra és újra és újra megfőzöd ugyanazt, pici módosításokkal a receptben vagy eljárásban.
- Á, köszi,- a gesztus elsőre nem hozza zavarba - mármint, boszorkaként messze véknyabb anyagokat hord, mert ki tudja pótolni varázslattal, ha fázik, ám a több rétegnyi ruha így is megnehezíti néha a le- vagy felöltözést. A felismerés inkább akkor üt be, amikor megfordulva meglátja a kabátját, ami igazán aprónak hat Theo kezében. Hogy elterelje a figyelmét, a pulcsijával babrál, aztán eligazgatja összekócolt haját.
- Szerinted vannak sütijeik is?- kérdezi, mert minél tovább hallgat, annál furcsább az egész. Tény, hogy rég beszéltek, de a Rellonban vagy egy épp üres tanteremben szoktak ücsörögöni két óra között... Talán csak nem szokta meg a mestertanonci életet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885285#post885285][b]Theodore Julias Ebony - 2025.01.04. 22:02[/b][/url]

Kati hirtelen felcsattanása mosolyra késztet. Ahogy belémkapaszkodik, és némiképp megszorítja alkarom, halkan nevetek.
- Igen, tényleg elég borzalmas. Alig tudok ránézni a könyveimre, éjjelre már jojóznak a szemeim. - Vallom meg egy fáradt sóhaj kíséretében, hogy az olvasási szokásaim drasztikusan megváltoztak. Ez igaz is: jóformán csak tankönyveket és okklumencia szakirodalmat van szerencsém olvasni ennyi program mellett.
Ismét megmosolygom, mikor Kati nagyon hasonló hangsúllyal ismétli el az én visszakérdésemet. Kissé ingatom a fejem, ahogy válaszát hallgatom, miközben belépünk a Pillangóvarázsba, majd ki a kerthelyiségbe. A körülöttünk lévő zajok némiképp megtörik a koncentrációm, egy pillanatra le is hunyom a szemem, mielőtt válaszolhatnék.
- De most min is dolgozol tulajdonképpen? Mesélj - kérem a lányt. Egyrészt tényleg érdekel, másrészt pedig nagyon jó lenne csak hallgatni, ahogy fecseg valamiről. - Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy tudom, pontosan mit csináltok Bájitalfőző mesterképzésen. Mármint... receptet fejlesztetek? Vagy bonyolultabb recepteket tanultok meg? - Adok némi tippet a lánynak, hogy miről is érdeklődőm.
Alti kabátja könnyedén csusszan le a válláról, felfedve laza öltözékét. A ruhadarabot fogasra akasztom, s a lány egy, a vállrészen megcsillanó hajszálát leemelem róla, újra makulátlanná varázsolva a szövetet.
- Ó, szerintem... biztos - bólogatok, miután helyet foglaltam. Valamelyik környező asztalnál villa korcog a süteményes porcelántányéron. Szinte azt is hallom, ahogy belevájnak a piskótába, s azt húzzák végig a tányéraljon, a fémmel is súrolva azt. Hallom, ahogy valaki kissé élesebben felnevet, s hallom a tea halk csörgedezését egy kancsóból.
Észre sem vettem, mikor került kezembe a teakínálatot bemutató lap és az étlap, ám most az étlap desszertes oldalára vetül a tekintetem.
- Nézd csak - nyújtom át Katinak egy mosollyal.
Egy pillangó száll be a látóterembe - egy egészen lilás színben pompázó példány, ám hamar tovaáll, ahogy a pincérnő odaér, és felveszi a rendelésünket.
- Én egy... rózsás feketeteát kérnék - mondom a hölgynek, szigorúan, miután Altea is rendelt.
- Sosem voltam még itt, őszintén... - mondom a lánynak, mikor magunkra hagynak minket, egy halvány mosollyal az arcomon. - De hangosabb, mint amire számítottam.
Mikor a saját csészém már elém kerül, finoman megkeverem a teafüves folyadékot. Pár pillanatig figyelem csupán a teafű kavargó örvényét, majd ismét felpillantok. Egy fehér pillangó száll el épp Kati előtt, megkörnyékezve őt, a hajában keresve menedéket. Tekintetem ismét a bögrémre terelődik. Érzem a feketetea jellegzetes illatát, s hallom, ahogy valaki erőszakosan krákog. Egy varázsló a számlát kéri.
Én pedig megérzek valamit az ujjamon. Tekintetem lassan vonzza oda a finom érintés, s ekkor pillantom meg a haragoszöld pillangót, mely a kezemre ült. Érzem, ahogy a szívem félrever egy ütemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885292#post885292][b]Várffy Altea Katalin - 2025.01.04. 23:02[/b][/url]

- Hát, attól is függ, mire szeretne valaki szakosodni később, sokkal egyénibb a tananyag,- szerencséje, hogy levegőt kell vennie, mert majdnem a fiú szavába vág a kérdés második fele előtt. Jó lesz, ha lesz előtte valami, amibe kapaszkodhat... Szóval igyekszik lefoglalni magát azzal, hogy a karkötőjét forgatja a megfelelő szögbe, aztán ellenőrzi a tartását ülés közben, kicsit közelebb húzva székét az asztalhoz. - Van, aki a személyre szabást tanulja, nekem a kísérleti bájitalfőzés, azon belül is a mágikus parfümök és belélegezhető főzetek az álmom. Szóval... egy ilyenen dolgoztam,- bizonytalanodik el, mert ebben a fázisban még maga sem tudja biztosan, lesz-e belőle épkézláb, használható bármi. És mert Theo figyelme mintha kószálna.
Zavarbaejtő. Az egész, de főleg, hogy a másik még a hajszálat is leszedte a ruhájáról. Amint kiejti a kérdést, már ostobaságnak is érzi - elvégre nem egy asztal mellett jöttek el, ahol épp süteményt evett valaki, sőt, innen látja a pénztár oldalán a pultot a kínálattal. Enyhén elpirul, mert ennyire össze-vissza vannak a gondolatai, zavartan motyogva köszönömöt, amikor a kezébe adják az itallapot, rajta a sütikkel is.
Zöld teát kér, a pincérnővel való rövid tanácskozást követően, s mellé egy szelet fehércsokis-málnás sütit, ami a hölgy ajánlata szerint kiválóan illik.
- Fogsz tudni aludni?- billen oldalra a feje, amint a srác fekete teát rendel. Bár a mama igazából délutáni szieszta előtt issza a kávéját, szóval lehet, egyesekre ellentétesen hat a koffein.
- Tényleg?- csodálkozik el, körbepillantva, ám rövid töprengés után elővonja a pálcáját, egy hangtompító-bűbájt szórva ki maguk köré. Néha migrén előtt nem a látható aura, hanem ilyen érzékenységet találják be, szóval ismeri a kellemetlenséget. A szaglása még épp' elviseli ezt a közeget, a növények tompítják valamelyest a fűszeres italok keveredő illatait. Aztán el is felejti.
- De szép!- suttogja, bár fogalma sincs, a lepkék mennyire hallanak - amint közelebb hajol, füle mögé tűri egyik tincsét. Tágra nyílt szemekkel nézi a zöld, irizáló szárnyakat, míg szája néma ó-t formáz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885333#post885333][b]Lónyay E. Ambrus - 2025.01.05. 16:29[/b][/url]

- Ez jó lehet - töprengek el nagyokat hümmögve a recepteken. - Nemrég költöztem a jelenlegi házamba, és még nem avattam fel a konyhát megfelelően - sajnos egyedül nem jutott még eszembe, hogy főzzek valami nagyszabásút. A nővérkém viszont sokszor áthív magukhoz ebédelni. Szerintem sokkal jobb szakács nálam, ami nem csoda, hiszen az étteremben nagyon sok fogást láthat elkészülni hátul a konyhában. Nekem csak azok az ételek maradtak, amiket apu tanított. Például a pörkölt, amiről mindig mondta, hogy olyan tipikusan magyar. Nosztalgikus arccal gondolt vissza ilyenkor Magyarországra.
Azért az megnyugtató, hogy kettesben vagyunk. Mármint, senki nem eszik popcornt a hátunk mögött, a többi vendég saját magával van elfoglalva, remélem. Már majdnem a szívemhez kaptam, hogy itt valami összeesküvés van. Nekem picikét azért különös ez, de nem tudom, hogy másoknál hogyan működik. Ha többet randiztam volna, lehet, hogy azt gondolnám a buksimban, hogy ez a természetes. De az biztosan nem én vagyok, aki egy lány barátnői közül választ. Saját magam által akarok ismerkedni, nem valaki olyanon keresztül, akinek talán tetszem. Mármint... Erre inkább nem merek rákérdezni persze. Ha bejelölnek és írnak, de nem tudom, hogy barátnők, akkor előfordulhat, hogy kapnak egy esélyt. Ha már alakul valami, akkor szeretnék egyetlen lányra figyelni.
- Huh, akkor jó. És te hogy érzed, igazuk van, vagy csak nekik akarsz megfelelni? - fújom is ki a levegőt megkönnyebbülve. De azért sejtelmesen nézek rá. Kérlek, mondd, hogy szabad akaratodból vagy itt valójában... Eddig nagyon őszinte lány.
- Nagyon igazuk van! Én is így gondolom az utazásokat. Voltam már az Egyesült Királyságon kívül Írországban, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Magyarországon... aztán voltam Spanyolországban, ahol végigjártam az El Camino zarándokutat, arról már hallottál amúgy? Meg Dél-Amerikában. Te? - sorolom az ujjaimon az országokat. Remélem, nem hagyok ki semmit...
- Jaj, mindjárt ideér a pincér. Mit igyunk? - szúrom ki a szemem sarkából, hogy felénk tart valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885512#post885512][b]Hayakawa Ayame - 2025.01.12. 14:16[/b][/url]

- Pedig a konyha manapság inkább olyan, mint egy közösségi tér. Az emberek ott többször fogadják a vendégeket, mint a nappaliban. Egy tanulmányban írtak róla, hogy megváltozott a funkciója a régi évszázadokkal meg a mostani évtizedekkel ellentétben is. - engem nem csak a legrégebbi korok érdekelnek, érdekel az is, hogy száz év alatt hogyan változott meg a világ, milyenek lettek az emberek, és hogyan változott meg a szokáskultúra. Az viszont nem érdekel annyira, hogy egyes feltételezések szerint milyenek leszünk a jövőben.
- Még nem döntöttem el, hogy igazuk van-e. Otthon nem volt fiúm, és itt meg még csak nemrég vagyok. Most először élek külön a szüleimtől, de nyitott vagyok mindenre, amit javasolnak. Megfelelni viszont senkinek sem szeretnék, hanem, meg szeretném találni azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek. - a honvágy viszont szerintem természetes dolog, hiszen a családomtól és az ottani barátaimtól távol vagyok, egy idegen országban, ahol lettek új barátaim, de ez azért másabb. Nincs például legjobb barátnőm, csak olyanok, akik a nagy baráti társaságukba fogadtak be.
- Hű, nagyon sok helyen jártál, és tényleg végigmentél az El Caminon? - ahhoz nagyon sok elhatározás kell szerintem, és őszinte csodálattal a hangomban és a szememben nézek rá. Nagyon ügyes és bátor, nekem nem biztos, hogy sikerülne. - Én a különleges teák közül szeretnék egyet. Hallottam róla, hogy vannak olyanok, amelyikben a virágok a forró víz hatására nyílnak ki. - az otthonossá tenné a helyzetet. A pincér tudja, hogy mire gondolok, mosolyogva írja fel és veszi fel Ambrus rendelését is. Megvárom, amíg elsétál és csak utána kanyarodok vissza a kérdéshez.
- A családom eléggé vegyes, a dolog a második világháborúnál kezdődött. A dédmamám a neves japán máguscsaládok leszármazottja volt, aki beleszerelmesedett egy amerikai katonába. Mivel ő is beleszeretett a dédibe, ezért megszöktek és Amerikába mentek. A nagypapám így amerikai és kínai gyökerekkel bír. A nagymamám kínai. Így apukám félig kínai, negyedrészt amerikai és japán. Anyukám pedig vietnámi, teljesen, így jártam Amerikában, Kínában, Vietnámban, és mellette még Angliában, Törökországban és Oroszországban is. A szüleim gyógynövényekkel kereskednek, ezért sok helyre elvittek magukkal. Viszont, ahova szerettem volna eljutni, az Olaszország, Spanyolország és Portugália, de amikor tudtam volna menni velük, sosem arra mentek. - jó hosszan beszélek tudom, de szeretek utazásokról beszélni, közben pedig a láncommal és a medállal játszom rajta. Elpirulva elmosolyodok a végén, amikor rájövök, hogy csak dőlt belőlem a szó és inkább kérdezek. - Hogyan fedezted fel, hogy szeretsz fotózni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=885618#post885618][b]Lónyay E. Ambrus - 2025.01.14. 20:53[/b][/url]

- Szeretsz olvasni? - kúszik mosoly az arcomra a kijelentéseitől. Szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Nagyon okosnak tűnik, átlagon felüli tudásúnak, és a szavait nem tudom kötekedésnek venni. Inkább csak bólogatni kezdek, hogy találja csak meg az őt boldoggá tevő dolgokat. Na meg egy embert. Vagy akár többet is, mert azt hallottam, hogy vannak ilyen emberek, akik egyszerre több személyt is képesek akár szeretni is. Nekem sem nagyon volt még szerelmem. Együtt tudok érezni Ayával. Én már egyedül élek, de közben olyan közel a nővérkémékhez, hogy olyan, mintha még mindig a családommal lennék. Csak legalább pótolni tudjuk kicsit a kimaradt éveket, amiket a sulija miatt egymástól távol töltöttünk. És most az elhelyezkedésemre koncentráltam, meg a költözésre. Igazándiból megint elgondolkodom, hogy biztosan most hiányzik-e nekem egy kapcsolat. De lelkes vagyok, és szeretném, ha boldogabb lennék. Azt hiszem, most már gondolhatok erre. Még ha nem is vagyok valami profi udvarló sajnos.
- Tényleg - még a hátamat is kihúzom, annyira büszke vagyok rá. A lábam feltörte a bakancs az út végére, bőrkeményedéses lett a nagylábujjam, meg az ágyi poloskák is összecsíptek a szállásokon, de megérte a zarándoklat. Otthon őrzöm a botomat, amire támaszkodva végigmentem rajta, mint egy öreg mágus. - Ó, tényleg? Olyat én is akarok! - lelkendezem. A pincérnek szólok, hogy akkor kettő ilyen lesz. Én csak Gittától tudom azt, hogy vannak pillangók, amik repkednek körülöttünk, de nem tudom, hogyan lehetne kérni. Hallgatok Ayára, és kipróbálom vele ezt az élményt.
- Tyű, ez nagyon bonyolult történet - pislogok nagyokat. Azt hiszem, elvesztettem a fonalat, valahol a negyedétől. De inkább nem kérdezem meg újból, mert ciki lenne. Az megmaradt, hogy csomó helyen járt ő is. Ez tényleg közös vonás. - Aputól kaptam egy régi fényképezőgépet egészen kiskoromban, amit megjavított. Aztán le se tudtam tenni. Mindent is lefotóztam, és a családi alkalmakkor én feleltem az emlékek megörökítéséért - mesélem kuncogva. Aztán mi lett belőlem... Később sem untam meg, sulit végeztem, és most már főállásban csinálom. - Te tudod már, mi szeretnél lenni? - érdeklődöm, és már alig várom, hogy jöjjön a teánk.