Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869581#post869581][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 21:35[/b][/url]

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869582#post869582][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.22. 21:45[/b][/url]

Visszatértem után első dolgom volt Reiner karjaiba vetni magam. Beszívni az illatát, hagyni, hogy szívem heves dobogása csillapodjon, majd ismét gyorsabban verjen, hogy mosolyom ne lankadjon, hogy a boldogság átjárjon. Elmondhatatlanul hiányzott. Az elmúlt pár napot nem tudtam volna nélküle eltölteni, de nem telt bele sok idő, míg visszatérésem futótűzként ment végig a falun - az első jelentkező sem váratta magát sokáig, hogy igényt tartana a társaságomra. Hargita üzenete ugyan nem lepett meg, de valahogy rossz érzést keltett bennem. Ugyan nem akarództam elhagyni Reiner három méteres körzetét még sokkal tovább, de... muszáj volt mennem.
Belépve az étterembe, legalább az azonnal feltűnt, hogy a tömegtől nem kell félnem. A tekintetet kereszttüzében keresem kékjeimmel Hargitát, és mikor megtalálom, könnyed mosoly lesz arcomon.
- Szervusz kedves - simítom végig haját, utána veszem le kabátomat, terítem a székre, majd ülök le. Ekkor szúr szemet az igen élénk színű pillangó - igazán gondolhattam volna már az ajtóban, hogy ő lesz az én emberem, ha feltűnik előbb. - Min ügyködsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869584#post869584][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869585#post869585][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.22. 22:22[/b][/url]

Mikor a pillangók nekem repülnek, szemöldököm rebben meg meglepetésemben. Emelném már kezemet, hogy elhessegessem őket, mert mindennek van határa, és ők ezt átlépték, de inkább a bocsánatkérésre reagálok: fejemet csóválom meg elnézően.
Szám elé kapom kezemet, nehogy felnevessek a csálé szó használatán. Torkomat köszörülve moderálom meg magamat, mert az eddig is igen szétszórt lány, most csak még inkább annak tűnik, és véletlen sem szeretném tetőzni ezt. Elég rápillantanom az erőltetett mosolyra.
- Gratulálok! - hangomból egyértelműen kihallatszik az őszinteség, hogy órát tart. Nem tudom, tartott-e már, de elnézve a majdnem üres lapot, lehet nem az elsővel kellene felsülnie.
- Tudok hozni magamnak - állítom le, mielőtt kézen állva menne a pulthoz, amennyire szanaszét van most. - Iszol még egyet, mielőtt rákérdezek, mi történt? - adom meg a lehetőséget arra, hogy itt maradjon és összeszedje a gondolatait, amíg én hozom az italokat. Az asztalra támaszkodva már állok is fel lassan, de a választ megvárva megyek a pulthoz, ahol leadom a rendelést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869595#post869595][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.22. 22:39[/b][/url]

Majd csak tökéletesek lesznek a pillangóim, mire végzek, most azonban még messze nem azok. El is tüntetem őket, miután bocsánatot kérek, noha az még nekem sem teljesen egyértelmű, hogy ez most a szétszórtságom vagy a pillangók miatt tűnt fontosnak. Valamiért mindenesetre annak éreztem és ráhagyom, miért is fogadja el.
- Köszönöm - válaszolok egy nagyon enyhe kérdő hangsúllyal mégis, mert nem igazán látok okot arra, hogy bármiért is gratulálni kelljen nekem, de azért gyakorlatilag elfogadom. Odébb tolom a hattyút kicsit, a többi lappal együtt, és már neki is indulok, hogy teát hozzak, mintha csak otthon lennék. A helynek mondjuk van egy olyan aurája, mint a családi eseményeinknek otthon, Londonban, de nem vitatom végül, hogy itt igazán tud ő is hozni magának, ha akar. Kicsit feljebb próbálom húzni a cipzárt a melegítőfelsőmön, ám már nem lehet hová, úgyhogy megpiszkálom a kis fogantyúját, majd oda-vissza húzom úgy öt centin kétszer is. Kár, hogy zavar a recsegő hangja, mert amúgy olyan jó kis monoton tevékenység lenne, amivel lefoglalom magam kicsit. A kérdése hallatán viszont már inkább a bögrémet húzom magam elé, ami még mindig félig van teával, amint az kiderül számomra is belepillantva. Kihűlt ugyan, ez viszont nem jelenti, hogy ne innám meg még. Ez a menta hidegen is finom.
- Van még, majd talán később - teszek helyzetjelentést. Amíg elsétál a pultig, megengedek magamnak egy nagy sóhajt, remélve, hogy attól jobban egyben lesz a fejem. Mély levegőt veszek aztán, és lassan fújom ki, de nem érzem, hogy bármi csoda történni akarna. Úgy döntök, törökülésbe tornázom magam inkább, és előre görnyedek, hogy minél jobban összehúzzam magam. Tulajdonképpen láthatatlan is lehetnék, ha akarnék, csak hát éppen én kerestem, ha már hallottam, hogy ismét Bogolyfalván van. - Nem akarsz mesélni, merre jártál? - kérdezem meg, amint visszajut az asztalhoz, még mielőtt mégis megkérdezhetné, mi történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869606#post869606][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.23. 10:43[/b][/url]

A borsmenta hamar elkészül, így a pultnál várom meg azt. Pillanatokkal később lépek vissza az asztalhoz, a bögrémet teszem le előbb, majd foglalok helyet Hargitával szemben, ahogy legutóbb is.
Elmosolyodom a kérdésre. Ha tovább akarjuk húzni a helyzetet, akkor részemről rendben van, de remélem ő is tudja, hogy nem vagyok partner abban, hogy a végtelenségig tologassuk magunk előtt. Végül csak beletörődően sóhajtok egyet, mintha elengedném az én kérdésem.
- Haza kellett mennem Finnországba - felelem könnyedén. - Egy vélalányért harcoltam az elmúlt hónapokban - pillanatnyi szünetet tartok. - Inkább a jogaiért. Nemrég került be a mágustársadalomba és volt egy bakija, amin a Minisztérium azonnal kapva-kapott, csak nem éppen azért, hogy segítsék a lányt - mélyet sóhajtok. - De nyertünk. Már minden oké - mosolyodom el, magamat is kicsit megkönnyítve. Az elmúlt hónapok kialvatlansága, stressze és a Reiner iránti hiánya már megfogalmazhatatlan volt, főleg, ahogy éreztem közeledni a végét.
Kicsit engedem meg magamnak, hogy elmerüljek a múltban, hiszen már mindegy. Segítettem a lánynak, és jöhettem haza Reinerhez, ahogy csak tudtam. Elmúlt és Hargitának szüksége van rám. Hogy újra feltegyem a kérdést - nos, azzal még várunk egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869614#post869614][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 21:26[/b][/url]

- Akkor te voltál a fényes páncélú szőke herceg, aki megmenti a hétfejű sárkánytól, mint a mesékben? - kérdezem meg. Máskor ezen biztos mosolyognék, de most valahogy nem sikerül, inkább lefelé görbülni érzem a szám szélét. Nem szőke hercegem volt, de én komolyan elhittem, hogy ebből lehet még örökkön örökké meg ilyenek. Anyuéknak komolyan összejött, szóval tényleg nem csak a mesékből ihletődtem és a könyvekből, amiket olvasni szoktam. Hirtelen homályosul el előttem a környezetem, Mihailt is beleértve, ahogy összegyűlnek a könnyek a szememben. Már azt hittem, hogy ezen túl vagyok és végképp kisírtam magam esténként meg a zuhany alatt, de úgy tűnik, mégsem.
- Szakítottunk Danival... vagyis hát... ő... ő szakított velem - mondom ki végre, mi bajom is van pontosan, azazhogy ezen a ponton már inkább hüppögöm, kézfejemmel igyekezve letörölni a könnyeimet, de nagyobb sikerrel maszatolom el őket inkább az arcomon. A mondat végére meg ki is tör belőlem a zokogás, amitől olyan szaggatottan veszem a levegőt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Ha olyan szörnyen nézek ki, mint ahogy érzem magam, akkor az igazán rémes látványt nyújthatok. A melegítőm ujját lehúzom a kézfejemre végül hirtelen ötlettől vezérelve, remélve, hogy az segít eltüntetni az arcomon lecsorgó könnyeket. Mégiscsak felissza az anyaga legalább részben. Igyekszem lenyugodni közben, de nehezen akar ez sikerülni. Kell még pár nagyon mély levegő, mire legalább a levegő után kapkodás csillapodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869618#post869618][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.23. 22:47[/b][/url]

- Én nem ilyen megközelítésből szemléltem, de így is mondhatjuk - nevetek fel visszafogottan. Ki tudja? Lehet a lánynak tényleg az voltam, vagy akár vagyok.
Éppen ajkamhoz ér a forró bögre, mikor elhangzik a mondat. Komoly arccal várom ki, hogy befejezze azt, majd azt is, hogy utat engedjen az érzelmeinek. Ha én elveszteném Reinert, vajon ilyen "visszafogott" reakcióm lenne, vagy tűzre vetném az egész világomat? Valószínűleg a második.
Gondolkodás nélkül kelek fel és ülöm át mellé, hogy fél kezemet átdobjam a vállán és magamhoz húzva, félig megöleljem - tökéletes pozíció arra, hogy a kíváncsi tekintetek elől is eltakarhassam. Másik kezem a bögrét tartja, szó nélkül iszom meg az előző, abbamaradt első kortyomat. Az asztalra helyezem a bögrét, magam elé nézek, csak fél szemmel sandítok le a lányra, mikor már csak a hüppögés és a hangosabb levegővételek maradnak.
- Szeretnéd elmesélni, mi történt? - nem tolakodom, hogy mesélje el mindenképpen, csak a lehetőséget szeretném megadni neki, hogyha kiadná magából, itt vagyok és meghallgatom. Talán még esélyem is van segíteni. Elhúzom kicsit kezemet, hogy haján simíthassak végig párat, majd nyugtatom ismét vállán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869620#post869620][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.23. 23:31[/b][/url]

- Hogy lehet másképp? - kérdezem meg, még mielőtt nem sokkal később kibukna belőlem, miért is vagyok ennyire szétesve, nem figyelve úgy igazán semmire sem. Mégiscsak melegítőfelsőben, pólóban és egy kissé bő farmerben ücsörgökí itt éppen, pedig már nagyon rég nem tettem ki így a lábam otthonról, mert ki akar így összefutni vele? Erre most tudtam, hogy találkozni fogunk, de még ez se motivált. Jobban érzem magam ilyen nagyon kényelmesen öltözve, és ez így van már pár hete. Ezek a ruhadarabjaim eddig a szekrényemben lapultak és csak akkor kerültek elő, ha kertészkedésre adtam a fejem vagy éppen kimentem a temetőbe segíteni a gondnoknak gazolni meg eltakarítani a rengeteg levelet ősszel. Most meg itt vagyok és nincs kedvem szoknyát húzni vagy arra figyelni, hogy ne gyűrjem össze a blúzaim egyikét. Meglepődöm aztán, amikor mellém ül és átkarolja a vállam. Alapvetően én szeretek ölelgetni, de ő egyike azon kevés embernek, akik mellett visszafogom magam, mert tudom, hogy aligha értékelné, szóval most pislogok is párat, és értékelem a gesztust. Letörölgetem a felsőm ujjával közben a könnyeimet, kicsit hüppögök még, aztán megvonom a vállam, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem tudom... az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán meg kapott egy ösztöndíjat és már nem. Mármint... azt mondta, hogy nem tud egyszerre ennyi felé figyelni, hogy a doktorija meg a munka, és a húgaira és gondolnia kell, és ha ez neki nem megy így - foglalom össze a lényeget. Még lecsordul pár könnycsepp az arcomon, de legalább a kifulladós jelenetet sikerül befejezni, úgy érzem. - Én azt hittem, hogy bármit meg tudunk oldani..., de ezek szerint mégsem, és olyan butának érzem magam és naívnak... És hülye óratervet kellene írnom a hülye órára, mert ez már beleszámít a hülye vizsgajegybe, de nem tudok arra koncentrálni - mondom egy nagy sóhajjal, még odébb tolva az egyébként többnyire üres lapokat az asztal túlsó felére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869632#post869632][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.11.24. 22:10[/b][/url]

Figyelmen kívül hagyom a kérdést. Valahogy nem tűnik olyan fontosnak azt tárgyalni, kinek voltam vagy éppen vagyok, szőke herceg fehér lovon. Nekem csak egy valaki számít, és ha ő azt kéri tőlem, akkor bármi leszek - aprót rázok fejemen. Nem hagyhatom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, mikor Hargita éppen a pulóverét sírja tele. Szerencsére nem engem, mert valószínűleg rögtön ülnék át ismét szembe - és csak megköszönhetné, hogy nem azzal a lendülettel sétálok haza.
Ám mivel erről nincs szó, figyelmesen hallgatom.
- Értem - szólalok meg pár pillanat múlva. - Nem gondolod, hogy így volt a legkorrektebb a részéről? - kortyolok aprót a teából. - Húzhattátok volna még ezt, de nem tudott volna semmiféle érdemit belefektetni a kapcsolatotokba. Egy idő után ez ment volna a rovására: nem tölt veled elég időt - fejtem ki jobban, mire is gondolok. Ismét kortyolok, közben másik kezemet emelem feljebb és simogatom ismét tincseit.
- Nem vagy buta azért, mert szereted megoldani az eléd kerülő problémákat, mindössze el kell fogadnod, hogy nem tudod mindet - mosolyodom el kedvesen. - Főleg, ha nem egyedül kerülsz szembe velük. Ebben a dologban Dániel is benne volt, ő pedig így oldotta meg. El kell fogadnod, kedvesem, nem tudsz mást tenni - hangom mélyen szól, igyekszem a lehető legmegnyugtatóbban beszélni hozzá, mielőtt ismét feltörne egy zokogás. Nem én nem bírnám ki, hanem valószínűleg a rajta levő felső, és véletlen sem kockáztatnám meg, hogy az enyém bánja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869794#post869794][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.05. 20:48[/b][/url]

Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy itt sírok, mintha összedőlt volna a világ. A felsőm ujjával igyekszem letörölgetni a könnyeimet, aztán a zsebeimet is áttúrom abban a reményben, hogy van nálam legalább egy zsebkendő. Szerencsére meg is találom, úgyhogy abszolút nőiesen trombitálok is kicsit, ha még nem sikerült volna lerombolni teljesen az utolsó morzsáját is a tökéletesség illúziójának, akkor ezzel biztosra menjek. Megtörlöm az orrom, a zsebkendőt visszasüllyesztem a felsőm zsebébe, és még kicsit szipogva megpróbálom összeszedni magam, némán rágódva a kérdésén. A szám szélét is rágom kicsit, majd nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék.
- Jó, igazad van, mint mindig - látom be, és tulajdonképpen most sem okozott csalódást, mert valahol azt vártam, hogy a kívülálló és a pszichológus bölcsességével majd meglát valami olyat, amit én az egész közepén képtelen vagyok észrevenni. Nem mondom, hogy ettől hirtelen kevésbé fáj az egész, de igaza van. Korrekt volt. A kihűlt tea után nyúlok, és bár nem lenne nehéz, nem bajlódom a megmelegítésével. Csak pár korty maradt belőle, és tulajdonképpen hidegen is finom. Két tenyerem közé fogom a bögrét, majd belekortyolok.
- Azt... azt azért, mert azt hittem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint valami romantikus regényben, tudod, meg a mesékben... ilyen örökkön örökké és társai, beszéltünk már gyerekekről is meg minden, erre nem is igazán számítottam - osztom meg vele, bár tény, hogy a gyerek kérdése csak elméletben került elő, hogy lemondanék-e erről az egyelőre felfele ívelőnek tűnő karrieremről, de amúgy ami engem illet, persze, pont olyan határozottan, mint ahogy anyu aput választotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869909#post869909][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.12.12. 21:19[/b][/url]

Elégedett bólintással nyugtázom, hogy ismét igazam van. Ritkán tévedek, ha szabad mondanom, akkor soha. Nehéz úgy tévedni, ha a legtöbben figyelik minden lépésed, hogy a kedvedben járhassanak.
Hagyom leülepedni a szavait. Nem nekem, félreértés ne essék, hanem saját magának - bármennyire is igazam van, az érzés még nem lesz kevésbé fájdalmas vagy elviselhetőbb egyáltalán.
Majdnem félrenyelem a teát, ahogy szóba jön a gyerek téma. Köhécselve teszem le az asztalra, kicsit kikerekedett szemekkel emelem kezemet szám elé, majd veszek egy mély levegőt, amivel párhuzamosan kicsit ki is húzom magam.
- Ha mindenki ilyen könnyedén és gyönyörűen találná meg a szerelmet, én sem lettem volna egyedül 27 évig - csóválom meg fejemet elnéző mosollyal. - A világ ennél sokkal szürkébb, Hargita. Hiszem, hogy meg fogod találni egyébként a szőke hercegedet fehér lovon, csak ne rakd magadra ezt a nyomást, hogy meg is kell - simítom végig tincseit. - Reménytelenül romantikus vagy - nevetek fel halkan. Valószínűnek tartom, hogy többször hallotta ezt már, az is lehet, hogy a legtöbbször tőlem, de hát mit tehetnék? Néha féltem a világtól magától, amikor úgy tud viselkedni, mint egy 6 éves, aki a szivárványon szeretne eljutni az egyszarvúakhoz. Olyan naiv.
Mélyet sóhajtok.
- Lehet vissza kell mennem Finnországba pár napra - hagyok pillanatnyi szünetet, hogy lássam, meghallotta-e egyáltalán szavaimat, vagy éppen a gyógyítónál van fejben, aki a kismama vitaminokat írja fel neki. - Ha visszamegyek, szeretnél eljönni velem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=869921#post869921][b]Lónyay R. Hargita - 2023.12.13. 21:01[/b][/url]

- Ezt már más is mondta - jegyzem meg a nyakam a vállaim közé húzva. Nem feltétlenül gondolom, hogy baj lenne, legalábbis abban nem teljesen értek egyet vele, hogy mennyire szürke a világ. Szerintem csak meg kell találni a szépet mindenben. Legalábbis eddig még mindig sikerrel jártam, most nem akar csak menni, mert még nem látom, mi a jó abban, hogy pontot tettünk két együtt töltött év végére. Értem, hogy jobb, ha sehogy se csináljuk, mint félgőzzel, és rosszabb is lehetne, ettől viszont még nem lesz könnyebb elengedni, csak mert lehetne rosszabb is. Annyi minden kavarog bennem, és mégis, igaza van. Mi lett volna, ha már csak havi egyszer látjuk egymást vagy akkor se? Tényleg reménytelenül lennék romantikus? Azért anyuék mégiscsak három hónap után házasodtak össze és még ma is szeretik egymást, szóval remény mégiscsak van valahol a tündérmesére. A gondolataimat azonban megtartom most magamnak, miközben elkortyolgatom a teám maradékát magam elé bambulva pár pillanatig. Lehet, hogy a romantikus könyvek olvasásból azért tényleg visszavehetnék. Mostanában nem is igazán volt hozzájuk türelmem, ami nem akkora baj. Olvashatok helyettük szakirodalmat. Úgyis végzős vagyok, jobb lesz ez így.
- Ühm... Finnország? - pislogok fel, közben már kiürült csészémet szorongatva, aztán csak még nagyobbra kerekedik a szemem. Elmenni oda? Na tessék, itt is van a szivárvány, rénszarvasokhoz ugyan, de még úgyse jártam ott sosem. - Üh... ühümm - bólintok egy ötéves lelkesedésével. - De csak akkor, ha... utaztál már Hop-hálózattal? Ha még nem tetted volna, elég muris. Mármint nagyon nagylelkű voltál múltkor is a repülővel, de cserébe én meg ilyennel tudok szolgálni. Vagy esetleg zsupszkulccsal, de az eléggé gyomorforgató. Hoppanálni is tudok, de mivel ott még sose jártam, nem biztos, hogy jó ötlet kísérletezni vele. Aztán még kikötünk a... aaa... valamelyik ottani tengerben vagy csak úgy a semmi közepén- részletezem a véleményemet. Már legalább lenyugodtam, és belátom, hogy igaza van, úgyhogy ismét megidézem azt a pillangót. Most már szép bíborvörös, ezüstös-aranyló csillámokkal a szárnyán. Majd ha elfogy a teám, ideje haza is mennem lassan mára, mielőtt Becca is aggódni kezdene.