Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kezemben a következő órám jegyzetei, az egyetemi könyveim és az aktuális regényem tetején. Egyik vállamra a hegedűmet akasztottam tokjában, hogy feldobjam egy kis zenével az elsősöket, másikra pedig a fuvolámat, hogy mutassak egy kis mágiát a harmadikosoknak. A tanáriból igyekeztem a termem felé, hogy még ott legyek a diákjaim előtt, legyen időm előkészülni. Azért belepillantottam a jegyzeteimbe, épp csak egy pillanatra, hogy ellenőrizzek egy részletet az életrajzból, amit elmesélek majd a mai órámon. Szerencsétlenségemre épp abban a pillanatban léptem pont arra a pontra, amelyre a férfi. Ő is figyelmetlen volt, így ütköztünk egymásba.
Jegyzeteim lassan szállingóztak a földre, míg könyveim nagy puffanással hullottak a kőre, ahogy ijedtemben kiengedtem őket kezeim közül. Ujjaim reflexből a hangszerekre fogtak, nehogy azokat is elejtsem, ahogy elvesztettem az egyensúlyom, és saját szoknyámban megbotolva a térdemre estem. Szusszanva tápászkodtam fel, leporolgatva a szoknyámat.
- Semmi gond, én is figyelmetlen voltam - ráztam óvatosat a fejemen. Aztán hajoltam csak könyveimért és jegyzeteimért. Mosolyra húzva számat vettem át a lapokat a férfitól. - Igen, így van. Ön pedig Hegedüsh professzor, jól emlékszem? Eridon házvezető-helyettes? - Közben elrendeztem a kezemben tartott holmimat. - Ugyan, mindenkivel megesik, hogy figyelmetlen néha. Én is az voltam. De köszönöm a segítséget - bólintottam finoman, mosollyal a szám szélén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Óvatosan, halvány mosollyal viszonoztam a férfi gesztusát. Köszönésem mellé aprót bólintottam. A jóslástan professzor kezdettől szimpatikus volt, kedves arca van. A levél dolgát azonban nem tudom hova tenni. Miért nem kérdezett meg egyszerűen a kastélyban? Valami nem volt a helyén, főleg kollégám arcát látva, a levél említésére. Mintha nem emlékezne rá.
Lassan nyúltam az ő kezében tartott példány után, arcomra pedig hasonlóan zavarodott, értetlen kifejezés kúszott. Kicseréltük hát a két levelet. Alaposan megvizsgáltam a kezembe került példányt. A hajtásmintákkal díszített papíron hasonlóan egyenes, kissé zaklatott betűk ültek, kirajzolva szinte ugyanazt a néhány sort, mellyel engem is ideinvitáltak. Kétszer is végigfutottam, mielőtt lassan néztem fel az előttem álló férfira.
- Nem, nem én hívtam Önt. Az én kézírásom teljesen másmilyen - ráztam aprót a fejemen. Visszahajtogattam, és felé nyújtottam a levelet, hogy el tudja venni, ha szeretné vissza. - Akkor feltételen az a levél sem az ön kezei közül került ki - mutattam közben arra a példányra, amit én kaptam. No de akkor honnan származnak a levelek? Ki akart pont mi kettőnket idehívni ma estére? - Nincs ötlete, ki hívhatott minket ide? És miért pont minket? - Olyan kérdéseket tettem fel, melyek talán benne is megfogalmazódtak, ahogy bennem is, több más kérdőjel mellett. Talán csak egy ártatlan csíny volt az egész, mégis van benne valami ijesztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nem, nem, jól vagyok - közben azért megdörzsöltem picit a térdem, amit beleütöttem a kőbe. Nyoma nem fog maradni, azt jobban megérezném. - Semmiség - biztosítottam a férfit halvány mosollyal, miközben átvettem a holmimat tőle.
Mosolyom folyamatos, ám kiszélesedett, ahogy megbizonyosodtam róla, jól tudom kivel beszélgetek. Hízelgett, hogy ő is tudta, én ki vagyok, jóllehet nem vagyok még régóta az iskolában, és nem is mindig sokat. A hangszereimet viszont gyakran hordom magammal az iskola folyosóin is, hozzászoktam már, hogy az emberek megnézik őket. Néhány diák rá is kérdezett, hogy mit cipelek, mióta zenélek. Sokuk nem is tudta, hogy tanár vagyok valójában. Kollégámtól is más kérdésre számítottam, bár nem tagadom, ennek jobban örültem.
- Egy ilyen alkalom általában még nem tud biztos megmondója lenni a melodimágiának. Az éneklés és a zene sokszor kihozzák belőlünk az érzelmeket, amik ugyebár tudják serkenteni a természetes vadmágiát is. Lehet egyszerűen ez volt a helyzet az Ön diákja esetében is. - Jó lenne felfedezni a melodimágiával megáldottakat itt is, segíteni nekik, hiszen ezért jöttem ide. - De ha az megnyugtatná, szívesen beszélek vele. Mennyi idős diákról beszélünk? - A vadmágia és a helyzet szempontjából ez fontos lehet, hiszen minél idősebb diákról van szó, annál biztosabb, hogy melodimágiáról beszélünk. - Persze sok más fontos kérdés merülhet még fel a biztos válasz megtalálásához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hiába lettünk erdei találkozásunk óta kollégák is Reginával, igen nehezen sikerült közös időpontot találnunk egy hosszabb beszélgetésre. Mi már ugyan ketten vagyunk Hubával a melodimágia oktatására, a megmaradt óráim, a tervezés és a képességüket tanulni kezdő diákok segítése így is sok idő, emellett pedig persze ott van az egyetem és a hozzá kötelező gyakorlat. Láthatóan Regina sem dolgozik laza naptárral. Így azonban csak még jobban örültem a találkozásnak. Régóta vagyok már Magyarországon, de nem sikerült olyan nyitottnak lennem, mint szerettem volna. Még mindig nincsenek igazán barátaim, kapcsolataim, pedig úgy tudnék igazán tiszta lappal kezdeni. Új életet kezdeni.
Ahogy belépek a cukrászdába, pont elkaptam a pillanatot, ahogy Regina leül. Nagyszerű, akkor nem várattam meg! Széles mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzá, hogy aztán én is levegyem hosszú, fekete kabátomat és a másik szék támlájára akasszam. Megigazítottam a szoknyám és az alatta meggyűrődött felsőm, majd levettem a sálam is, hiszen meleg volt már hozzá idebent.
- Szép napot! - üdvözlöm a nőt egy biccentéssel kísérve. A reggelen már túlvoltunk, ám még nem annyira, hogy egy kávé ne férjen bele.
Elhelyezkedtem én is, készen arra, hogy már rendeljek is. Néhány hete lejöttem ide dolgozni, akkor akadt meg a szemem egy erdeigyümölcsös túrótortán, amit azóta is szerettem volna megkóstolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az egyik asztalnál ülve vártam, hogy az eridonos lány felbukkanjon. A tanulószobán kívül nem beszéltünk meg specifikusabb helyet, így igyekeztem figyelni, hogy megpillantom-e valamerre. Ahogy aztán a szemem elé került, álltam fel lassan, hogy halvány mosollyal és apró bólintással üdvözöljem.
- Szép napot! - Általában jobban preferáltam a hivatalosabb hangnemet, főleg, ha egy diákkal beszélgettem. - Szeretnél itt leülni, vagy keressünk másik helyet magunknak? - érdeklődtem, a magammal szemben elhelyezkedő székre mutatva közben.
Egyelőre nem egészen láttam át, miről is szeretne velem beszélgetni Lili, de érdeklődve vártam a kérdéseit. Nem is tartanám magam jó tanárnak, ha nem az volna a fő célom, hogy a diákjaimat segítsem.
Ha aztán elhelyezkedtünk, érdeklődve pillantok az ifjú melodimágusra. Kezeimet összefontam magam előtt, úgy támasztottam le őket.
- Miben tudok neked segíteni? - Érdeklődő arckifejezésemből láthatta, hogy nincs mitől tartania, hiszen valóban azért voltam ott, hogy neki segítséget nyújtsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ösztönösen néztem végig magamon a dicséretre. Szoknyámon még egyszer simítottam egy aprót, lesöpörve róla egy szöszt, ami valószínűleg a fehér sálam nyoma volt.
- Köszönöm! - Mosolyom kiszélesedett közben, hiszen mindig jól tud esni, ha dicsérik az embert. Ráadásul ahogy én szoktam öltözködni, az sokaknak idegen, néha még furcsa is tud lenni. Én azonban ezt tanultam el, ehhez szoktam hozzá. Sokat hallgattuk a húgaimmal, hogy nem illik kirívóan öltözködni, ellenben elegánsan, megfelelő visszafogottsággal. Sokáig nem is néztem jó szemmel, mikor az iskolatársaim az egyenruhát rövid szoknyákra, felsőkre cserélték. Azóta persze sokat változott a látásmódom.
A megjegyzésre halk nevetéssel reagáltam, miközben helyet foglaltam kollégám mellett.
- Én csak szoknyákat hordok. Így lettem nevelve - beszéd közben félretűrtem az arcomba eső tincsem, hogy lássam az idő közben magam elé húzott menüt. - Te választottál már? - érdeklődtem a kínálatot böngészve. Bár tudtam, mit szeretnék, érdekelt a többi opció is. A kérdésre néztem csak fel végül.
- Haladunk velük, bár épp csak elkezdtük a munkát. De nagy könnyebbség, hogy ketten vagyunk velük, még ha kevesen is vannak. - Nem kellett sokáig faggatni, hogy meséljek. Hiszen nem lettem volna tanár, ha nem szeretnék mesélni a melodimágiáról. - Neked hány diákod van? - kérdeztem vissza rögtön.
Közben megérkezett mellénk a fiatal pincér fiú, s mosolyogva üdvözölt minket, hogy aztán érdeklődjön a rendelésünk felől. Korábbi döntésem mellett maradva az erdeigyümölcsös tortát választottam ki, mellé pedig cappuccinot kértem. A felszolgálóval együtt fordultam aztán Regina felé, hiszen ha ő is leadta a rendelését, folytathattuk a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy valóban tudja ki vagyok, nem hiába történt a levélváltás. A kezem kicsi volt az övéhez képest, ám tenyerén így is éreztem, hogy azok a munkaeszközei. Ugyanúgy, ahogy az én ujjaim végén látni a hangszereim húrjának nyomát.
- Valóban, állítólag hosszú évtizedek óta melodimágusok birtokában van - avattam be, bólintva a megállapítására. El is engedtem a dobozt, s leeresztettem karjaimat. A kérdésen azonban el kellett gondolkodjak. A különböző hatás miatt nehéz volt megállapítani, pontosan hányféle dallamot is játszott a szerkezet. - Többféle dallamot játszott, most nehéz is pontosan megmondani, hányfélét. -Kezemet a táskámra támasztottam közben, és tekintetem is odatévedt, ahogy elgondolkodtam. - De a dallamokat mindig különböző hatása volt rám, így nehéz megmondani - néztem fel ismét. - És nem, valóban nem ejtettem el. Mióta beköltöztem a kastélyba, ugyanott állt. Lát rajta bármit, ami hibáról árulkodhat? - érdeklődtem, hátha már most meg tudja mondani, mi romlott el benne. Csak abban reménykedem, hogy bármi baja, meg tudja csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Összekulcsolt kezeim felett bólintottam, s megvártam, hogy Lili is leüljön. Ahogy pedig ő is elhelyezkedett, rá is kérdeztem a találkozónk céljára. Érdeklődve figyelem aztán válaszát, aprókat bólintva, jelezvén, hogy rá figyelek és megértettem, amit mond.
- Biztosan lehet vele kezdeni valami. - Bíztató mosolyt küldtem felé, bár konkrét megoldás még az én fejemben sem született. Nem akartam sokáig váratni, hiszen nem jó látni, ha bizonytalan, akitől segítséget kérsz.
- Mikor vetted ezt észre magadon először? - érdeklődtem. Ez fontos lehet, mert nem mindegy, hogy átmeneti problémáról van-e szó, vagy egész életében küzdött ezzel. - Valóban lehet köze a melodimágiához, sőt, valószínű, hogy köze van hozzá. Hasznos dolog, hogy észre vetted ezt magadon. - Én is hátra dőltem a székemen, kezeimet az ölembe ejtve, ahogy gondolkodni kezdtem, mit is tudnék javasolni most az eridonosnak.
- Átmeneti megoldásként tudom javasolni az éneklést, dúdolást. Például, ha egyedül sétálsz valamerre. Az próbáltad már? - Én is szoktam csinálni, bár csupán azért, mert nem bírom megállni, hogy ne dúdoljak magamban a természetet járva. - Ha pedig az nem válna be, kipróbálhatsz egy mugli technikát. - Ezt egyelőre nem fejtettem ki, számomra az egy sokkal távolabbi megoldás lett volna. Ráadásul nem is teljesen értem, hogyan működik. Egy tanárom mesélt róla, akit az erőm elvesztése után kerestem fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Számat húztam el válaszára. Aggódtam, hogy esetleg valami olyan hiba történhetett a kis szerkezetben, ami miatt többé nem fog már megszólalni. Ahhoz pedig túl sokat jelent nekem.
- Hogy történt-e valami? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna, inkább a zavar miatt, amit a férfi kérdése okozott. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. - Mostanában nem -hangzott végül a válaszom. A mágiám ugyanis majdnem teljesen visszatért - bár még mindig van munkám ezen a téren. Iris pedig... pedig majdnem négy éve ment el. Egyáltalán nem mostanában történt.
- Gondolja, hogy a kastélyban esetleg másfajta bűbáj lehetett rá hatással? -Ez az lehetőség bennem eddig nem merült fel, de gondolkodásra késztetett az ő felvetése.
Ekkor került zsámoly, melynek hangjára lettem először figyelmes. A fa jellegzetes nyikorgására fordultam felé, s próbáltam megérteni, ami szemeim elé került. Nem minden nap lát járkáló zsámolyt az ember, még akkor sem, ha boszorkány.
- Ah - bólintottam mosolyogva a férfi magyarázatára. Arcomra ismét mosoly ült a zsámolyt figyelve, s kicsit hátra is fordultam, ahogy mögém került. - Másfajta hivatást választana magának - nevettem fel halkan, ahogy visszafordultam a férfi fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szimpatikus volt az alapossága. Így nagyobb nyugalommal tudtam rábízni a számomra olyan nagy kincset érő dobozkát. Látszott rajta, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, ahogy az is, hogy jól akarja csinálni. Udvarias és kedves is volt ráadásul, ami nem minden szakemberről mondható el. Sok tapasztalatom volt már olyanokkal, akik esetleg el voltak telve maguktól, és velük sokkal nehezebb kedvesnek maradni. Tamással azonban nem kellett ezen erölködnöm.
A dicséret felére egy udvarias mosolyt küldtem felé. Szemeimmel ismét megkerestem a zsámolyt, félretűrtem egy tincset ami az arcomba esett ahogy lehajtottam a fejem. Egy kiskutyára hasonlított leginkább a bútordarab viselkedése.
- Lehet szívesebben lett volna házikedvenc. - mutattam az ülőkére. Végül az újabb bókra néztem ismét a férfire. - Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Nem számított mennyire bókolt ügyetlenül, a dicséret mindig jól esik az embernek. Engem pedig születésemtől arra neveltek, hogyan kell társaságban mosolyogni, bókolni, szépen, udvariasan beszélni. Sosem volt vele gondom sem, hiszen szeretek embereket között lenni, és az sem esett soha nehezemre, hogy kedves és megértő legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagy nehezen sikerült a diákokat a saját házaik irányába terelni, s ahogy láttam, a levitás elemista is biztonságba került. Denis Ezra segítségére sietett, de reméltem, hogy felkeres, ha szükségük van segítségre. Néhányan már intézték a takarítást mikor eljöttem, de én szerettem volna segíteni Anastasiának a sérültekkel, itt nagyobb hasznom volt.
Egy sziszegő navinést támogattam felfele, aki erősen sántított a jobb lábára. Útközben nem tudtam megállapítani, pontosan mi a probléma, így inkább csak kísértem. Töröttnek azonban nem tűnt, inkább csak megijedhetett a lány. Előttünk egy idősebb rellonos kísérte kábult levitás társát, s mintha mögöttünk is jött volna egy fiú, első pillantásra csupán horzsolásokkal. Szép kis este.
- Mindjárt fent vagyunk, és ott le tudsz majd dőlni - szorítottam rá óvatosan a vállára. Megijesztett a sápadtsága.
- Itt vagyok, mint segítség - fordultam Anastasiához, tettre kész tekintettel. - Csak mond, hol, mit, kivel segítsek, és teszem is! - Nem akartam akadályozni a munkáját, pont az ellenkezője volt a célom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óvatosan emeltem fel a lábam, ahogy a zsámoly meglökdösött. Őszinte mosolyt csalt az arcomra a megbűvölt bútordarab. Nem is lett volna szívem ráülni.
- Attól tartok én nem volnék jó társaság neki -vontam aprót vállaimon. - Valószínűleg nem érezné jól magát egésznap a szobámba zárva. De értékelem az ötletet. - Tekintetem az élénk zsámolyról Tamásra vándorolt, szemeim az övét találták meg.
Barátságos tekintete megmelengetett, s arra késztetett, hogy mosolyom kiszélesedjen. Barnáimban valami hasonló fényt fedezhetett fel. Ugyan kicsi korom óta tanultam a bájcsevejt és az udvarias mosolygást, apró jelek mindig utaltak arra, mikor valóban jól éreztem magam egy-egy szituációban.
- Mióta foglalkozik az asztalos mesterséggel? - érdeklődtem, s fülem mögé tűrtem az ismét arcomba hulló tincsemet. Tőlem mindig idegen volt az ilyesmi kézimunka, varrni és hímezni is nehezen tanultam meg, bármennyire is szeretem azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Őszintén mosolyodtam el, ahogy az édesanyját és vásárlást említette. A legtöbb ruhát nekünk mindig szabó készítette, egyedi kérésre, sosem merült fel, hogy vásárolni menjünk anyánkkal. Néha nagyon furcsa szembesülni azzal, mennyire másképp nőttem én fel, mennyire más környezethez szoktam, mint a legtöbb kollégám itt.
- Én egy túrótortára gondoltam, az erdeigyümölcsösre. - Szemmel közben ösztönösen keresni kezdtem a Regina által említett sütiket a kínálatban, hátha tudok neki segíteni a választásban. - Talán a tiramisu jobban megy a forrócsokihoz - tanácsoltam végül. Közben én teák után kezdtem kutakodni a menü lapjain. A hidegben mindig szeretek egy nagy bögre jó zöldteát. Az olyan különlegesnek nevezhető ízek, mint a forrócsokik között felsoroltak nekem mindig túl erőteljesnek bizonyultak.
- A képességesek kevesen, hiszen ritka adottságról van szó. De az elméleti, ismeretterjesztő órák iránt sokan érdeklődnek szerencsére. Szeretek mesélni a melodimágiáról, és jó érzés, hogy sokan érdeklődnek - mosolyodtam el szélesen. - Becsületre méltó dolog tőled, ahogy megszervezed a gyakorlatokat -bólintottam elismerően. Bár én sose vettem részt ilyesmin, tanárként és diákként sem, de az látszik, mennyi mindenre kell figyelni egy ilyesmi helyzetekben, mennyi szervezést és odafigyelést igényel, hogy a diákság biztonságban legyen.
Halkan felnevettem, ahogy a tanárit említette. Megpróbáltam elképzelni, nekem milyen volna a Herzberg falai közé tanárként visszatérni. Egy darabig vágytam rá. Ám tagadhatatlanul furcsa lenne régi tanárim kollégájává válni. Bár régi diáktársaimat már nem tanítanám.
- Nagyon furcsa. És kicsit ijesztő is. Nem ismertem senkit és azt sem tudtam, hogyan mennek itt a dolgok. De szerencsére mindenki kedves és segítőkész volt. Ráadásul korábban is sokat utaztam, az azt hiszem segített.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy nehéz órán voltam túl éppen, mivel a negyedikesek különösen élénkek voltak, ám inkább a beszélgetés terén, és nem a zene iránti érdeklődésben. Több dalt is bevittem nekik, és egyik sem látszott, hogy megfogná őket. Pedig volt, amelyikhez még zongoráztam is volna. Inkább be is fejeztem az órát hamarabb, had csacsogjanak, mindannyiunknak jobb volt így.
A hegedűmért indultam vissza a tanáriba, azt nem akartam bevinni az órára, de az egyetemről jöttem ma be, és a kettő között volt még időm kicsit gyakorolni. Még volt egy órám az elsőévesekkel fent a kastélyban, így rögtön át is akartam menni. Nem számítottam rá, hogy bárki megszólít majd, sőt, arra se, hogy bárki lesz bent a tanáriban. Tévedtem azonban.
A hang felé kaptam a fejem, és az arcomra azonnal mosoly ült a kislány láttán. Csak rövid ideig időztek rajta szemeim, már fordultam is Anna felé. Érdeklődő tekintettel, továbbra is mosollyal az arcomon néztem rá, várva, hogy miért is keresett. - Az évnek ez az időszaka egészen nyugodt. - Fejemben közben végig pörgettem az aktuális tennivalóim. Milyen órákat kell még megtervezzek, mennyi tanulnivalóm akad az egyetemre és milyen egyéb dolgok jöhetnek közbe. - Miért kérded? - Persze attól is függött a válaszom, hogy mire kell ráérjek. Ha szabadabb is voltam, mint például a vizsgaidőszak alatt, nagyobb projekteket nem tudtam volna bevállalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Örültem a megerősítésének, mert így legalább tudtam, hogy nem választottam rosszul. Sosem voltam válogatós, de ha már eljöttünk sütizni, szeretnék valami igazán finomat enni. Mikor pedig Regina is választott már, álltam volna fel, ám helyette a beszélgetés folytatódott. Nem bántam egy cseppet sem, hiszen szeretek a munkámról beszélgetni, Regina tárgya pedig igencsak eltér az enyémtől, így az még inkább érdekelt.
- Számomra mindenképp lenyűgöző, sosem merült fel, hogy auror legyek. Nem is nézték volna jó szemmel otthon - vontam vállat finoman. Martha gondolkodik ezen a pályán egy ideje, és a szüleink nem is helyeslik - legalábbis a húgom levelei szerint.
- Ami azt illeti, én fontolgatom mostanában, hogy a faluba költöznék. - A szemem azonnal felcsillant a szoba említésére. Még nem is néztem alaposabban házak után, a megoldás felkínálta magát. Nem sokat éltem egyedül, így a lakótársak gondolata sem zavart. - Merrefelé laktok? - Nem zavart a hirtelen témaváltás sem, hiszen igazán jól jött, hogy véletlenül épp eszébe jutott az a kiadó szoba.
- Németországban születtem, így már amikor a Herzbergbe mentem tanulni egy idegen országba kerültem. Aztán a vizsgáim után Franciaországban tanultam tovább, ott szereztem a pedagógus diplomámat is, még mielőtt hazautaztam megházasodni. - Kis szünetet tartottam, haboztam, mennyire részletesen meséljek arról, miért is jöttem el ismét Németországból. - Mielőtt ideköltöztem, ismét töltöttem egy évet Párizsban. De jártunk sokat Hollandiába, mikor gyerek voltam, az egyik nagynéném ott ment férjhez, és mivel nagyon közel állnak egymáshoz édesapámmal, sokszor látogattuk őket. Na meg a többi rokont is, szerte Európában, bár sokra nem emlékszem már.
Rendeltem én is, amint pedig a pincér bólintással tovább állt, én is visszafordultam beszélgetőtársam felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is vártam, hogy mindenképpen pontos időpontot tud majd megjelölni. Ezeket a dolgokat sokszor elfedik egyéb tényezők, más történések. Sokszor a képesség maga is hamarabb előbújik, mint ahogy sokan észreveszik, csupán csak apróbb jeleket mutat magából. Ha pedig a gitár és a zene az, ami segít neki a csendben, akkor biztos, hogy a képességével kapcsolatos a dolog.
- És hogy érzed, segít? - érdeklődtem, mikor a dúdolásról mesélt. Hasznos kis dolog az ember saját hangja, az mindig velünk van, ha a hangszerek esetleg nem lennének kéznél. Persze nálunk az is ritkán fordul elő. - Tudom, furcsa érzés lehet, főleg, ha összetalálkozol valakivel - együttérzően mosolyodtam el, mert rám is néztek már furcsán, mikor énekeltem séta vagy csak üldögélés közben. Arra is emlékszem, hogy diákként mennyire zavartak azok a nézések. - De én a helyedben megpróbálnám kizárni azt az érzést. Én mindig arra szoktam gondolni az ilyesmi helyzetekben, hogy kevesen értik meg, mit jelent számomra az éneklés és a zene. Amíg pedig nem érzik át, mindegy, hogy az ő szemükben furcsa, ha valaki az utcán énekel. - Ezek a gondolatok segítettek kizárni a bámészkodókat, és segítenek a mai napig is.
- A mugli technika alatt pedig egy szerkezetet értek, amivel zenét lehet hallgatni. Walkman a neve, ha jól emlékszem. Ezt szerintem még felrúnázni sem kell, így talán egy olcsóbb megoldás. Hallottam ennek modernebb változatairól is. Szívesen utánakérdezek, ha szeretnéd - mosolyogtam rá kedvesen. - Vagy utánanézhetünk közösen is a könyvtárban, ha gondolod. Hallottam már rúnákról is, amikkel kezeltek hasonló problémát, annak viszont mindenképp utána kell, hogy olvassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finom bólintással értettem egyet Annával, ahogy visszagondoltam rá, mennyire kihaltnak tűnt az udvar az átlagos zsongáshoz képest. Persze az én diákjaim közül innen sem sokan mentek még ilyenkor, a negyedikesek is teljes létszámmal beszélgették végig az órámat. Mikor már papírforma tanulásról van szó, a legtöbb szülő sem akarja, hogy a gyereke kimaradjon.
Ahogy mesélni kezdett, le is ültem vele szemben. Így egyszerűbb, volt, a kezemben tartott mappámat is le tudtam rakni magam elé. Azt egyébként a saját asztalomon terveztem hagyni, de nem lett volna illendő a tanári másik végéig sétálni, miközben a kolléganőm beszélt hozzám. Ráadásul igen fel is keltette az érdeklődésem az, amiről beszélt. Tetszett az ötlet.
- Benne vagyok! - Megszerettetni velük a zenét? Hát én azt bármikor bárkivel. - Ovisokkal ugyan nem nagyon dolgoztam még, de mindent el kell kezdeni valahol - vontam meg a vállamat finoman. Azt nem mondhatom, hogy az ötletnek ezen része nem aggasztott kicsit. Sokáig szándékosam kerültem a kisgyerekeket, de ez túl szép gondolat volt ahhoz, hogy visszautasítsam. - Az időt megteremtem rá, kedvem pedig természetesen van - szélesedett ki a mosolyom.
- A hangszer készítés is jó ötlet. - Bár sosem voltam ügyes a kézműveskedésben, az a családban mindig Elsie terepe volt, azonnal pörögni kezdett az agyam, mit is tudnánk velük összerakni. - Készíthetünk lantot is, azt meg tudom bűvölni, hogy szépen szóljon, és mesélhetek nekik közben Orpheusról. Egy ókori melodimágus - tettem hozzá, ha esetleg még nem hallott volna róla. Arról azonban fogalmam sem volt, mi az, amit könnyen el tud készíteni az óvodás korosztály.
- Milyen foglalkozásokra gondolnál még a témával kapcsolatban? Vannak persze nekem is ötleteim, és gondolkodom is majd még, de nem sok tapasztalatom van a kisgyerekekkel, azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre abban, hogy mi a megfelelő nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ügyesen kellett zsonglőrködnöm az időmmel, de megoldottam, hogy hetente egyszer, minden szombat délutánon már az egyetem mellett elvégezhessem a gyógyítói gyakorlatomat. Hála Merlinnek, hogy tudok hoppanálni! Eleinte csak követtem a tapasztaltabb gyógyítókat, nehéz volt kiismerni az Ispotály folyosóit. Érdekes esetekkel találkoztam, és bebizonyosodott számomra, milyen fontos ez a két gyakorlati év, mert a legtöbb betegnél fogalmam sem lett volna, hogy mihez kezdjek. Egy darabig a képességem sem volt még elég erős ahhoz, hogy bevessem. Na meg nem is azért tanultam ennyit, hogy ne használjam a gyógyítói tudományomat, melodimágia nélkül is.
Ez a beteg azonban kivételes eset volt. Épp egy félresikerült bájital hatásainak kúrálásában segédkeztem, mikor egy házimanó talált meg, hogy kifejezetten engem keresnek egy beteg mellé. Nem kis meglepetést okozott a kérés, és nem tagadom, jól esett, hogy szükség van rám.
A kórteremben egy idős gyógyító fogadott, a beteg pedig egyedül feküdt a két ágyas szobában. Nem volt magánál, mivel - ahogy azt a gyógyító elmondta - erős nyugtatók hatása alatt fektették be. Az idős gyógyító elmondása szerint egy boszorkány hozta be, aki aztán el is rohant. A férfi nem reagált jól az ispotály adta környezetre, minden bizonnyal a zaj és rengeteg ember, a pörgés lehetett rossz hatással az idegeire. És hogy miért pont én kellettem? Mert egy melodimágussal volt dolgunk.
Mellette maradtam, amíg ébredezni nem kezdett, fuvoláztam neki. Nem akartam használni rajta a képességemet. Addig nem, amíg bele nem egyezik. Először szerettem volna beszélni vele, megtudni, hogy kivel is van dolgom. Egészen addig játszottam, míg egyértelműen fel nem ébredt. Megvártam, míg minden kétséget kizáróan észre nem vett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Halkan játszottam, nem akartam megzavarni az ispotályt, sem idő előtt felébreszteni a betegem. Egy lassú Bach darab fuvola szólóját játszottam neki. Egy darab amit nagyon régen szerettem, és réges-régen megtanultam kívülről lejátszani. Én mindig megkönnyebbülök tőle.
Már az utolsó ütemeknél tartottam, mikor mozgolódni kezdett. Nem szerettem volna félbehagyni, így le is játszottam az utolsó néhány hangot. Lassan engedtem le a fuvolát, eleinte csak az ölembe. Nem akartam nagyobb félelmet kelteni benne, s féltem, hogy bármit mondok, azzal ismét csak kizökkenteném. Igyekeztem megfigyelni minden mozdulatát. Megszakadt a szívem, ahogy feltűnt, mennyire görcsösek mozdulatai. Ösztönösen kaptam a plüss felé, ahogy majdnem lelökte azt, ám ahogy végül mégis kezei közé fogta, lassan ültem vissza a székemre.
Egy ideig hagytam még, had ébredezzen, had engedjen ki egy kicsit. A plüss láthatóan jelentett neki valamit. Lassan felemelkedtem a székemről, ám azonnal vissza is ültem. Nem akartam megijeszteni még inkább azzal, hogy közelebb megyek. Helyette a székemről ülve szóltam hozzá és tettem fel a kérdéseimet.
- Hogy érzi magát? - Hangomon hallhatta a finom mosolyt, amivel felé fordultam. A kérdésem egyelőre csupán udvariasság volt, hiszen a némító bűbáj miatt nem tudott volna válaszolni nekem. Ráadásul biztos voltam benne, hogy nem érezheti túl jól magát. - A Fővárosi Ispotályban van. Én Frida Bergstein vagyok. Ne féljen, itt biztonságban van. Emlékszik, mikor behozták? Elég, ha csupán fejrázással vagy bólintással válaszolni tud nekem. - Ha a memóriája rendben volt, valamivel könnyebb dolgunk lehetett. Eleinte viszont csak meg szerettem volna nyugtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kérdése elgondolkodtatott néhány másodpercre, s csak azután feleltem Reginának.
- Inkább tradicionalistának mondanám - válaszoltam óvatos mosollyal. -Édesanyámat mindig is úrinőnek nevelték, ő pedig ezt adta tovább nekünk is. - Azóta azt hiszem mindannyian sokat mozdultunk elfelé ettől, legfőképpen én és Martha. - Egy apró, csak varázslók lakta faluban nőttünk fel, melynek a szüleim álltak az élén, így egy tradicionális tisztavérű családként működtünk. Ebbe pedig nem passzolt egy női auror. Helyette hozzám hasonlóan három húgomból kettő korán férjhez is ment. - Saranál már úton volt a második gyerek is. Valahol még mindig nem szoktam hozzá, hogy ennyire elszakadtam tőlük. Furcsa érzés volt mesélni róluk, mikor Martha levelein kívül semmi kapcsolatom nem volt a családommal.
A ház és a kiadó szoba azonban teljesen más színt hozott a beszélgetésbe, ahogy a hangulatomra is. Előtte ötletem sem volt, hova költözhetnék, hogy házat vagy lakást keressek, ez azonban egy jó első opcióként szolgált. A lakótársak gondolata sem zavart, a társaság valóban sosem jön rosszul. Bár kételyeim voltak, éppen a korábban kitárgyalt neveltetésemből adódóan. De azért jöttem Magyarországra, hogy kitágítsam a látókörömet.
- Mindenképpen benéznék! - Széles mosollyal tekintettem barátnőmre, és leolvashatta arcomról, hogy feldobott az ajánlata. - Megkereslek a kastélyban, vagy küldök egy baglyot, és egyeztetünk, hogy mikor? Nem szeretnék esetleg rossz időpontban betoppanni - fűztem még hozzá. Azt sem szerettem volna, ha az unokatesója nyit ajtót, úgy, hogy fogalma sincs ki vagyok. Biztos ami biztos, beszéljünk meg egy időpontot.
- Rátaláltam egy álláshirdetésre a Bagolykőből, és jelentkeztem melodimágiát oktatni - vontam meg finoman a vállam. Ez a rövid verzió. - Volt egy kislányom, Iris, akit csecsemőként elvesztettünk a férjemmel. - Ez pedig a hosszabb. - Nem bírtam Berlinben maradni, szerettem volna egy teljesen új helyet találni, Bogolyfalva pedig tökéletes volt erre. - Nagyon régen beszéltem bárkinek is Irisről, de valahol jól esett elmesélni. A mosoly teljesen eltűnt ugyan az arcomról, de fejlődés, hogy zokogás és remegés nélkül ki tudom mondani a lányom nevét.
- Egyébként szeretem itt, igen. Néhány dologban hasonlít arra a falura, ahol felnőttem - fűztem még hozzá, egy egészen halvány mosolyt varázsolva az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csodálattal hallgattam, ahogy a bűbájokat sorolta. Tényleg becsülendő, ahogy a manával bánni tud. Már egy cseppet sem kételkedtem, hogy jó kezekben hagyom a zenedobozomat. Aki képes ilyesmi bűbájokat alkotni, meg fogja találni a gondot és vigyázni fog a számomra oly' kedves tárgyra. Elképesztő a lelkesedése is, amit az utóbbi időben különösen tudtam becsülni embereknél. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen lelkesedés és szenvedélyesség nélkül lenni. Annyian vannak, akik nem szeretik, amit csinálnak. Pedig sokat tud adni az embernek, ha boldogan végzi a dolgát.
- Egyet kell, hogy értsek az unokahúgával, azt hiszem. - El mosolyodtam. - Büszke lehet magára a bűbájaiért. Sőt, a bútorokért is. - Csodálattal pillantottam körbe, megerősítve az állításomat. Néha egészen tudott hiányozni az a stílus, amiben felnőttem. Az előkelő, grandiózus bútorok és falak, festmények. Még akkor is, ha nem tudnék abban a környezetben élni.
- Az előkészítőben is, éneket és zenét tanítok nekik. Illetve van egy kórus, amit vezetek. - Csodálatok érzés, mikor egy-egy gyerekben sikerül felébreszteni a szeretetet a zene iránt, mikor meglátják, mennyit tud adni az embernek. A lelkesedésüket látni pedig tényleg páratlan érzés, leginkább a kórus tagjain. Szívet melengető hallgatni őket. A szülők pedig hálásak, minden egyes fellépésünk után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Viszonoztam a mosolyát, mellé pedig érdeklődő tekintetem párosult. A Herzbergben és azóta is rengeteg varázslóval és boszorkánnyal találkoztam. Mind más-más háttérrel rendelkeztek, így az otthoni buborékból kiszakadva megtanultam értékelni a különböző családi történeteket.
A szőrtelenítő bűbájok említésére még halkan elnevettem magam, fejben végig is gondoltam, mikor tudnék majd menni, megnézni a kiadó szobájukat. A beszélgetés azonban hamar egy sötétebb fordulatot vett, az én arcomról pedig eltűnt a mosoly. Előbb vagy utóbb muszájnak éreztem beszélni neki a babámról, nekem is jobb, ha tud róla. Főleg, ha hozzájuk költözöm. Részvétét egy halvány, erőltetett mosollyal köszöntem meg, épp csak egy pillanatig tartva azt. Szemeim az épp mellénk lépő pincérre és az elém lerakott sütire fordultak.
- Köszönjünk - bólintottam a felszolgáló felé. - Nagyon jól néz ki. -Utóbbi szavaimat már barátnőmhöz intéztem.
- A többi mágusfaluba nem volt szerencsém még eljutni. Ha kimozdulok Bogolyfalváról a Fővárosi Ispotályba megyek gyakorlatra, vagy az egyetemre. Nem sok szabadidőm marad, de egyelőre jól érzem így magam. - Csak ekkor néztem ismét fel Reginára ismét. Mosolyogni nem tudtam, de nem zavart, hogy tovább haladt a beszélgetésünk. Sőt.
- Jajj, nagyon szeretem az iskolát és a tanítást is. A gyógyítást is nagyon szeretem, ha elvégeztem az egyetemet szeretnék majd ott abban a szakmában is dolgozni. Egyelőre viszont nagyon sokat ad, hogy a Bagolykőben lehetek. Sőt, lehet dolgoznék majd az Előkészítőben is. Te hogy döntöttél a tanítás mellett egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Folyamatosan igyekeztem figyelni a hófehér férfit. Ügyelni akartam arra, hogy csak olyat tegyek, amiről látom, hogy kényelmes neki. Nem is közeledtem többet, mikor láttam a változást tartásában a távolodásom következtében. Türelmesen igyekeztem várni, és meg is lett a gyümölcse, hiszen a betegemen elkezdtek mutatkozni a megnyugvás jelei. S halványan a mágiája is megcsapott. Papírjaiban kezdtem kutakodni, s meg is találtam a választ amit kerestem. A fülével "néz", mert majdnem teljesen vak.
Egy darabig figyeltem, próbáltam megfejteni, mi után is kutakodhat. Mire én ideértem már befektették, a holmijával nem találkoztam. Így segíteni is nehezen tudtam, hiába szerettem volna. Mégis a földre helyeztem ölemből az aktáját, hogy óvatosan előre tudjak hajolni. Az éjjeliszekrény fiókját húztam ki, hátha ott megleljük ami után kutat. Vissza is dőltem a székemre, hagyva a beteget, hátha el tud igazodni, és megtalálja, amit keres.
Ujjaim fuvolám billentyűit simogatták. Próbáltam eldönteni, bölcs dolog volna-e belekezdeni valamiféle vizsgálatba. A beteg felébredt, magánál volt, egészen meg is nyugodott. De talán szüksége volt arra, amit keresett, hogy teljesen elérjünk a kívánt pontra.
- Szeretném megvizsgálni, ha engedi - kezdtem végül. Halkan, de határozottan szóltam hozzá. - Melodimágiával - fűztem hozzá, kicsit meg is emelve a fuvolámat, még ha nem is biztosan látta azt. Nem tudtam, ez a kiegészítés megnyugtatja-e, vagy csak jobban felzaklatta, de egy kérdést mindenképp megért a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Mosolyogva bólintottam egy aprót. Nem is kérdés, hogy szerethetők volnának. Az elsős-másodikos korosztály is a szívemhez nőtt, pedig eleinte féltem tőlük. Nem is kicsit. De nem bántam meg, hogy az előkészítőben is tanítani kezdtem, rengeteget adott. Látni, ahogy rácsodálkoznak a zene világára a kisebbek. Látni, ahogy átjárja őket minden hang, s közben kitűnik, hogy mennyire tiszták is ők még.
Ám akaratlanul is gondoltam Irisra. Rengetegszer eszembe jutott, vajon milyen is lenne most? Majdnem négy évesen. Óvodába járna már ő is. Nem tudtam nem gondolni rá, hogy zenélnék neki is, és hasonló csillogó szemekkel nézne, mint az elsősök, mikor először jártam náluk.
- Kérdez nyugodtan. Hátha neked is eszedbe jut róla valami. - Mosolyom kiszélesedett, jól esett, hogy ilyen lelkes a témával kapcsolatban. Örültem, hogy megtalált, jó tapasztalati lehetőségnek éreztem az ötletét, s minden mondatunkkal egyre lelkesebb lettem.
- Legyen így. Mit szólnál, ha leírnám neked Orpheus történetét? Akkor tudsz vele te is gondolkodni. Vagy szólni, ha kihagyjak egy részletet. - Semmiképp nem akartam volna olyan történetet vinni a kicsiknek, ami nem nekik való, a kolléganőm viszont sokkal inkább képben volt azzal, mi az amit meg fognak érteni a gyerekek. - Taníthatunk nekik dalt is, tudok keresni olyat, amihez lehet akár táncolni, tapsolni. Illetve szívesen zenélek is nekik. Még ha hangszert is kiválaszthatják. Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szeretem megismerni a diákjaimat. Mind a fiatalabbakat, mind az idősebbeket. Úgy érzem, akkor tudok jó tanár lenni, akkor tudom megadni nekik, amire szükségük van.
Lénárd várt már rám, mikor odaértem. Engem bíztak meg, hogy - bár már pár hete köztünk van - köszöntsem a tanári kar nevében. Ez pedig jó alkalmat adott rá, hogy ismerkedjünk, hiszen az osztálytársait már ismerem.
- Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon. - Széles mosollyal köszöntöttem. - Arra gondoltam, hogy körbejárhatnánk az iskolát. Segítek eligazodni, ha van, amit még nem ismersz. Közben pedig beszélgethetünk, bármiről, amihez kedved van.