A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=862903#post862903][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.14. 21:48[/b][/url]

Szimpatikus volt az alapossága. Így nagyobb nyugalommal tudtam rábízni a számomra olyan nagy kincset érő dobozkát. Látszott rajta, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, ahogy az is, hogy jól akarja csinálni. Udvarias és kedves is volt ráadásul, ami nem minden szakemberről mondható el. Sok tapasztalatom volt már olyanokkal, akik esetleg el voltak telve maguktól, és velük sokkal nehezebb kedvesnek maradni. Tamással azonban nem kellett ezen erölködnöm.
A dicséret felére egy udvarias mosolyt küldtem felé. Szemeimmel ismét megkerestem a zsámolyt, félretűrtem egy tincset ami az arcomba esett ahogy lehajtottam a fejem. Egy kiskutyára hasonlított leginkább a bútordarab viselkedése.
- Lehet szívesebben lett volna házikedvenc. - mutattam az ülőkére. Végül az újabb bókra néztem ismét a férfire. - Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Nem számított mennyire bókolt ügyetlenül, a dicséret mindig jól esik az embernek. Engem pedig születésemtől arra neveltek, hogyan kell társaságban mosolyogni, bókolni, szépen, udvariasan beszélni. Sosem volt vele gondom sem, hiszen szeretek embereket között lenni, és az sem esett soha nehezemre, hogy kedves és megértő legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863242#post863242][b]Hansági Tamás - 2023.04.19. 13:04[/b][/url]

Megtermett bútorasztalosunk csak foglalkozására nézve bűbájos. Ennek ellenére most valóban kedves és őszinte érdeklődéssel fordul a hölgy dobozkája felé. Elveszi és kezében tartva vizsgálgatná is még egy kicsit, ám jön a zsámoly és ellopja a show-t. Egy bútor jobban ért a nő figyelmének felkeltéséhez? Ez azért már tudás a javából. Tamásunk tarkóját vakarva nézi, miként lopja be magát Frida szívébe egy pillanat alatt, pedig még beszélni sem képes. - Ha szeretné örökbe fogadni, részemről nincs akadálya és szerintem neki sem lenne ellenére - pillant a szép élénk színű brokáttal behúzott, bájosan puffosra feltömött kis székecskére, ami továbbra is ott sertepertél a nő lábánál. Valóban olyan, mint egy kölyökkutya, de tőle a papucsok és a szőnyeg is biztonságban van, ami nem elhanyagolható szempont. - Legalább, amíg megjavítom a dobozát, nem lesz, öhm..társaság nélkül - hebegi kicsit szégyenlősen és visszamosolyog a hölgyre. Halványzöld szemeiben most barátságos fény csillog, amitől még egészen kellemes társaságnak is mondható. Ritka alkalom, amikor ilyen. Hősünknek ugyanis kamasz kora óta nem dobogtatta meg igazán semmi és senki a szívét. Ahogy zavarba sem jött, nagyjából semmitől. Akkor ott volt Olívia, de annak már rég vége. Eltekintve pár rövid, s látható módon sajnos sikertelen próbálkozástól Hansági Tamás maradt, aki mindig is volt. A fák és az asztalos munka szerelmese. Összetört szívét már olyannyira egybefogta az asztalos enyv, hogy szinte megkövült. Ésszel él, megfontolt módon cselekszik. Most mégis szeretne a nő kedvére tenni. Először is megjavítani szeretett dobozát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863624#post863624][b]Frida L. Bergstein - 2023.04.25. 18:50[/b][/url]

Óvatosan emeltem fel a lábam, ahogy a zsámoly meglökdösött. Őszinte mosolyt csalt az arcomra a megbűvölt bútordarab. Nem is lett volna szívem ráülni.
- Attól tartok én nem volnék jó társaság neki -vontam aprót vállaimon. - Valószínűleg nem érezné jól magát egésznap a szobámba zárva. De értékelem az ötletet. - Tekintetem az élénk zsámolyról Tamásra vándorolt, szemeim az övét találták meg.
Barátságos tekintete megmelengetett, s arra késztetett, hogy mosolyom kiszélesedjen. Barnáimban valami hasonló fényt fedezhetett fel. Ugyan kicsi korom óta tanultam a bájcsevejt és az udvarias mosolygást, apró jelek mindig utaltak arra, mikor valóban jól éreztem magam egy-egy szituációban.
- Mióta foglalkozik az asztalos mesterséggel? - érdeklődtem, s fülem mögé tűrtem az ismét arcomba hulló tincsemet. Tőlem mindig idegen volt az ilyesmi kézimunka, varrni és hímezni is nehezen tanultam meg, bármennyire is szeretem azóta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863814#post863814][b]Hansági Tamás - 2023.04.30. 10:30[/b][/url]

Ráhagyja a nőre a döntést. Bölcsebb annál, mintsem rábeszélje valamire, ha nem akarja. A zsámoly pedig, mintha értené, visszakullog a műhelybe. Ki tudja, talán majd legközelebb otthonra lel egy olyan ember személyében, aki tényleg őt szeretnék. Ha már szinte lelke van. - Még járni is alig tudtam, de már apámnak segítettem a műhelyében. Belenőttem az asztalos szakmába - válaszolja, majd a kis dobozkát leteszi maga mellé az egyik szépen megmunkált, intarziákkal díszített komód tetejére. - Ön is kiskora óta zenél? Milyen hangszereken játszik? - érdeklődik lapát kezeit lazán maga mellé engedve, nyílt testtartásban, ahogy rokona mondaná. Igyekszik megfogadni a tőle kapott tanácsokat. Mindenki a látszatra ad vele kapcsolatban, ami valljuk be, igen egyenes üzenetű. Arra sarkallja őket, hogy tisztes távolságot tartsanak a tagbaszakadt, robosztus küllemű, férfitól. Édesanyja a megmondhatója és családjának más tagjai, hogy ez csak azok számára célszerű viselkedés, akik szándéka nem tisztességes vele, vagy szeretteivel szemben.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=863844#post863844][b]Frida L. Bergstein - 2023.05.01. 13:41[/b][/url]

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864919#post864919][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.24. 18:57[/b][/url]

Ez nem is volt olyan szörnyű... csak ne lássanak így, te jó ég. Valahogy nem szeretek így itt mutatkozni, így is kapom az ívet a ruháim miatt, pedig azok tényleg semmi extrák. Ezen viszont... ezen viszont annyi gyémánt van, hogy már csak a ruha miatt leüthetnek, és elrabolhatnak. Anyu ki is adta nekem, hogy ne álljak meg, menjek azonnal Marfához, és öltözzek át. Nyűgnek kellene lennie, mégis élvezem még úgy is, hogy minden egyes lépésem során a hátam mögé nézek. Ami megdöbbentő lenne, hogy még tűsarokban is megy a sietés, de szerintem az első két lépésem után már rám is adták, úgyhogy nekem nem akkora meglepetés.
Néha nagyon élvezem ezt az életet, néha viszont a hátam közepére se kívánom. Azt viszont tudom, hogy sokkal jobb így, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetek, és itt nem várják el tőlem, hogy még a sarki fűszereshez is így menjek le. Anyámat meg talán megilleti a felelőtlen jelző, de elmondása szerint, teljes mértékben tisztában van azzal, mit vállalhatok el, és milyen szerződéseket ír alá nekem. Ami engem illet, várom, hogy leteljen az a fránya két év, míg hivatalosan nagykorú nem leszek, aztán már tényleg én döntöm el, hol mutogatom magam... ha egyáltalán lesz kedvem magam mutogatni.
Egy újabb hátra pillantás közepette történik meg, hogy beleszaladok valakibe...előről. Egy pillanat alatt feszülök meg, és nyílik tágra a szemem a hirtelen rám törő pánik miatt.
- Ahhh... Gréta - annyira kifújom a levegőt, hogy abba bele is szédülök, de talán a megkönnyebbülés is rátesz egy lapáttal. Nézek én megszeppenten, keresem a szavakat, mert úgy érzem, az "ez nem az, aminek látszik" szöveg most egyáltalán nem hihető, hisz felső részen lévő Swarovski kövek csoda, hogy nem vakítják meg.
- Amúgy az öcsédnek üzenem, hogy kapja be. Van új telefonom, és megbocsátok.... tényleg - jön az epés megjegyzés, ami feleannyira se hat dühödtnek, mint amennyire azt terveztem. Épp csak kibúvó, hogy ne a rám aggatott göncről beszéljünk. Csúnya dolog, de a szükség törvényt bont... vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864920#post864920][b]Salamon Gréta - 2023.06.24. 19:15[/b][/url]

A minap volt egy beszélgetésem a könyvtárban néhány aranyvérű évfolyamtársammal, felmerült köztünk témaként a mugli technológia és az okostelefonok használata. Ami számomra leginkább meglepő volt, az nem más, mint hogy már közülük is jó néhányan használtak efféle eszközöket, és elmondásuk szerint ez teljesen normális volt már ebben az évszázadban. Nekem egy kicsit más véleményem volt erről, túlságosan nem is repestem ezekért az eszközökért, de azt el kellett ismernem, hogy ez a technológia mégis csak előrébb járt, mint a baglyaink. Apát is sokkal gyorsabban tudtam elérni telefonon, mint hogy levelet küldjek neki. Persze nem mondtam le a levelek feladásáról, néha napján azért még írtam neki kézzel és tintával, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nálam mostanában mindig a telefonom.
Most is éppen azt nyomkodtam -bár Bogolyfalván nem mindenhol működött – de próbáltam úgy sétálni, hogy működjön a wifi. Egyik barátnőmnek köszönhetően lett egy profilom egy oldalon, s csak úgy kíváncsiságból felnéztem, mire feltűnt, hogy legalább egy tucat üzenetet kaptam. Épp ezek közt olvasgattam, s az egyik küldő srác képeit nézegettem, ezért sem tűnt fel, hogy valaki szemből telibe talál. Az ütközéstől hátrahőköltem, a telefont majd kiejtettem a kezemből, úgy kaptam a mellkasomhoz, s még utána a másik kezemmel is utána, mert majdnem végig csúszott a mellkasomon.
- Merlinre! - szakadt ki belőlem az első gondolat, ahogy megláttam Zsanát. Egyrészt úgy nézett ki, mint egy Disney hercegnő, akit valamelyik mesefilmből pottyantottak elém, másrészt meg valami csoda volt rajta az a ruha. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen közelről is feltűnt, milyen drága ékkövekkel van díszítve. De vajon miért rohant? Csak nem??
- Zsana, te mégis hová rohansz ilyen ruhában? Elloptad?? - döbbenten pislogtam rá, jó, nem kellett volna egyből a legrosszabbat feltételeznem, de az öcsém is zűrös gyerek volt, ezért nem lepett volna meg az sem, ha a nála fiatalabbak is a botrányt hajszolják.
- Mi...várj várj , mi van? Mit csinált Erik? - na tessék, egy újabb lány, akinek valami gondja van az öcsémmel. Csak mertem remélni, hogy nem valami komoly ügy, mert nem tudtam annyit dolgozni, amennyit az öcsém miatt fizetnem kellett másoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864921#post864921][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.24. 19:37[/b][/url]

Tudtam, hogy veszélyes játék ez, és bár eddig még nem buktam le, ez elkerülhetetlen. Ha már csak figyelembe vesszük azt, hogy a nap is később bukik le, lévén nyár van. És most rosszul is érzem magam.
- Sajnálom, nagyon megijedtél? - mert attól függetlenül, hogy én is, másra még nem akartam ráhozni a szívinfarktust. Megfogom Gréti kezét, hátha még elesni is akarna, és tartom, ahogy tudom, mert kár lenne azért a nadrágért, na. A kérdésén meg rendesen megrökönyödök.
- Mi? Dehogy! Fótozáson voltam... csak nagyon siettem Marfához, hogy nehogy meglássanak, mert már így is cikiznek, de... ahogy nézem mindegy - húzom el a szám, mintegy beletörődve a sorsomba.
- Az egyik tervező szalagavtós ruháját láthatod rajtam... - forgok is meg akkor már szép lassan, igazán rutinosan, és széttárom a karom. Kit érdekel, hogy egy tér kellős közepén vagyok.
Persze azt nem hagyom ki, hogy fel ne dobjam az öccsét. Egy görény volt, pedig... igazán kár érte.
- Eltörte - biggyesztem le az ajkam, mert az még mindig fáj. Oké. Sok cuccom van, de lehetőségemhez mérten próbálok is rájuk vigyázni.
- Fogta az Iphoneom, és ledobta. Az erkélyről. És röhögve közölte is annyit ér - pedig ha tudná, de ahhoz akkor túl ideges voltam, hogy akkor kiselőadást tartsak neki.
- De nemgáz, van másik, de... azért egy bocsi, vagy egy sajnálom, úgy megsimogatta volna a lelkem - forgatom meg a szemem, mert szerintem mindketten tudjuk, erre nem sok esély van. És az ég áldja az icloudot, hogy nem veszett el semmim. Ha egy képem is odaveszett volna, most nem lennék ennyire aranyos, és békülékeny.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864922#post864922][b]Salamon Gréta - 2023.06.24. 19:58[/b][/url]

Azt hiszem, ha Zsana nem kap el, akkor talán még el is dőlök, viszont így szerencsére nem estem hanyatt, s a telefonomnak sem lett semmi baja.
- Nem, inkább csak meglepődtem, nem szoktak így nekem száguldani az emberek – mondtam megkönnyebbülve, de ez is csak addig tartott, míg nem láttam a lányon azt a méregdrága ruhát.
- Basszus, ez tuti egy vagyont ér – jegyeztem meg, s meg is érintettem a ruhát, tuti egy házat is lehetett volna venni azokért a kövekért. Közben kiderült, hogy nem egy tolvajjal van dolgom, ahogy beszélt, közben felmértem a teret, tényleg többen megbámulták őt. - Na igen, ezt már biztosan lehozza az Edictum, de szerintem ne törődj vele, jól áll! - megdicsértem, nem mindenki modellkedett az ő korában, neki ehhez volt adottsága. Mondjuk szülőként én biztosan nem engedtem volna neki, de az anyja tudja, hogy hová engedi és hová nem, ebbe nem szólhattam bele.
- Szép nagyon, én is felpróbálnék egy ilyet – jegyeztem meg egy kicsit sóvárogva, de nekem nem volt annyi pénzem, hogy valaha is hozzájussak egy ilyen ruhakölteményhez. S ha már itt tartunk, fogalmam sem volt arról, hogy mit veszek majd fel a bálon. Gondolataimból visszarántott az öcsémmel kapcsolatos megjegyzés, egy kicsit ideges is lettem Erik miatt.
- Ezt nem hiszem el – sóhajtva, gondterhelten temettem arcomat a tenyerembe, aztán újra felpillantottam Zsanára. - Mármint neked elhiszem, hogy ezt csinálta, csak durva, hogy már megint gond van vele. Sajnálom, a nevében is! - kértem elnézést, ha már az az idióta öcsém erre sem volt képes.
- Figyu, beszélni fogok vele, mennyibe került a készülék? Megtérítem a károdat – még ki se mondta, fejben már számolgattam, hogy mennyi plusz melót kell majd vállalnom emiatt is. Mondjuk én voltam a hülye, egyszerűbb lett volna elkapnom az öcsém grabancát, de hajthatatlan volt, és észre sem vette, hogy micsoda pusztítást végez a környezetében.
- Volt valami előzménye is, vagy csak szimplán szemétkedett veled? - lehet, hogy butaság, de jobban át akartam látni ezeket a helyzeteket. Alig néhány éve még kenyérre lehetett volna kenni Eriket, remek és jófej srác volt, de anya halála óta minden a feje tetejére állt. Azóta teljesen kifordult magából, és az idő múlásával ez egyre rosszabb lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864970#post864970][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.25. 22:21[/b][/url]

- Én se szoktam száguldozni....jó de... szoktam - forgatom meg a szemem mosolyogva, mert valótlant állítani mégsem akarok. A ruhán csak mosolygok.
- Nem az enyém. Mármint.. csak kölcsön. El szoktam hozni, mert a mugli tisztítók feleannyira se hatékonyak, mint az itteniek - mesélem, elhallgatva a tényt, hogy amúgy lehetne a sajátom is, de nincs is hová felvennem, meg nekem ez már kicsit túl csicsás. Ennek ellenére a képek csodásak lettek, és alig várom, hogy tölthessek fel belőlük instára. De ugye ahhoz engedély kell.
- Te már csak tudod, igaz? Olvastam, hogy összeboronáltak Doriannal... maradjon magunk között, de... és ezt úgy mondom, hogy rajongok Belláért, de te jobban passzolsz hozzá - és mindezt úgy mondom, hogy tényleg odavagyok Belláért is, de Dorian mellé abszolút nem ő illik. Nem félek, talán majd ő is rájön. Meg hát ez csak az én személyes véleményem, nem egy jóslat.
- Jövőhéten viszem vissza. Eljössz velem? Ott van egy csomó, simán beleugorhatsz párba - megvonom a vállam, nem nagy dolog ez, de tényleg. Borcsa néni szerint nyugodtan maradjak ilyen, meg tényleg nem esik nehezemre kedvesnek lenni. Attól, hogy olyan az életem amilyen, egy percig nem gondolom, hogy Bella szinten el kellene szállnom magamtól. Csak szép vagyok. Csak anyámnak vannak jó kapcsolatai... semmit nem tudok felmutatni, ami az én saját érdemem lenne, és ami miatt okom lenne elszállni.
- Gréta, hagyd csak. Azóta már egy 14-esem van, és csak egy telefon. Nem velem volt görény, hanem valakivel, aki nekem fontos... felvettem, és közöltem vele, hogy akkor ezt első körben Rudi bának mutatom meg, utána az igazgatónak...  De lehetett volna velem is. Történt valami? Vagy ő csak szimplán ilyen? - nem akarok tapintatlan lenni, és olyasmibe ütni az orrom, amihez semmi közöm, csak érdekel.
- Hol lehet olyat szerezni? Ha már úgyis mindegy, innék valamit, mert kiszáradok - beletörődve a helyzetembe, akkor fontossági sorrendet állítok, mert a torkom már tényleg kapar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=864974#post864974][b]Salamon Gréta - 2023.06.26. 08:02[/b][/url]

Gyorsan kiderült a turpisság a ruha kapcsán, megkönnyebbülhettem, hogy nem egy zsivánnyal van dolgom, s hogy talán még nem veszett el a jövő nemzedéke, mert hogy mestertanoncként már lassan így tekintettem a fiatalabbakra. - Így már mindent értek, mondjuk tudod, erre szoktak adni ruhatároló zsákokat, amiben egyszerűbb elvinni a holmit a tisztítóhoz - mosolyogva javasoltam, s felmerült bennem a kérdés, hogy ha Zsanna a ruhát otthagyja a tisztítónál, akkor vajon miben szeretne majd hazamenni, mert táskát nem láttam nála. Persze, lehet hogy volt nála megbájolt szütyő, hisz azok a kis méretük ellenére sok holmit eltároltak. - Ajh, ne is mond, erről is csak azok az átkozott festmények tehetnek a falakon. Annyira unják magukat, hogy szítják itt a tüzet a diákság között - morgolódtam ezen egy kicsit, mert tényleg olyanok voltak ezek a képek, mint az öregasszonyok. Nekem bárki jöhetett azzal, hogy ez egy tizenhatodik századi olajfestmény, meg ilyen-olyan művész festette, attól még meg volt a véleményem a képen szereplő bajszosról. Állítom, hogy életében is egy sunyi, gaz alak lehetett.
Az viszont meglepett, amit hozzáfűzött ehhez a boronáláshoz, pislogtam is rá, aztán némi fáziskéséssel, egy mosoly kíséretében legyintettem. - Áh, ugyan, ne mond ezt. Nincs ennek az egésznek semmi alapja. Lesérült, én meg kezeltem, elláttam a sérüléseit és ennyi. Ha erre féltékeny Bella, hát nem tudom…tanuljon meg néhány gyógyító varázslatot - vállat vontam, mert oké, hogy helyes srác volt, meg jól tudott deszkázni, de a lábán lévő sebnél közelebb nem kerültem hozzá, fogalmam sem volt , hogy milyen is lehet valójában. - Jó, mondjuk Bella tényleg nem illik hozzá, mert ő olyan…ne vedd zokon, főleg ha kedveled, de rosszindulatú. Engem például megátkozott, miközben semmit sem tettem. De ahelyett, hogy mondjuk megkérdezte volna, mi történt valójában, egyből nekem esett - oké, lehet hogy ez sem egy jófej dolog tőlem, mert nem az volt a célom, hogy rossz hírét keltsem, csak hát okozott nekem az a lány épp elég fejfájást ahhoz, hogy ilyen véleményem legyen róla. - De mindegy is - hessegettem el a témát egy legyintéssel.
- Komolyan? Veled mehetek? Hú, persze, szívesen - fellelkesedtem, hisz szökőévente egyszer jut az ember egy ilyen lehetőséghez, főleg ha olyan szegényes körülmények között él, mint én. Lefogadtam volna, hogy a ruhája többet ért, mint a mi lakásunk, de ezt inkább nem is hoztam szóba. - Majd szólj, hogy mikor - mondtam mosolyogva, de volt bennem ekkor némi bűntudat amiatt, amit az öcsém tett.
- Hogy mi? Bántott valakit? Hát én megölöm, de komolyan - kiakadtam, de tényleg. Anya nem ilyennek nevelt minket, és apa sem. Ő mégis egy kis seggfej volt. Nem is tudtam az arcomról levakarni a csalódottságot. - Jó, de ez neked is anyagi veszteség. Na jó, figyelj, akkor majd nem tudom, ha bármikor kell bármi, szólj, rendben? Erikkel meg beszélek, hogy kérjen bocsánatot, mert ez így nagyon nem normális dolog - próbáltam úgy-ahogy elintézni ezt a kis kellemetlenséget köztük, bár azzal is tisztában voltam, hogy az öcsivel lesz egy húzós beszélgetésem.  - Figyu, lehetne, hogy nem mutatod meg azt a felvételt Rudi bának, már ha létezik belőle másolat? Nem akarom, hogy kicsapják, mert akkor ennél jobban se tudnék rá figyelni - némi aggodalommal néztem Zsannára, bár ő nem tűnt bosszúálló típusnak.
- Hát…Erik egy tök normális srác volt, nyugis volt meg kreatív, de elég sokan csesztették őt, aztán anyát elveszítettük…és azóta teljesen kifordult magából. De nagyon durván, és nem tudom felfogni, hogy miért csinálja ezt. Néha úgy érzem, mintha direkt kötekedne, csak hogy haragudjanak rá, nem értem, hogy mi ezzel a célja, de nagyon aggódom érte - most először meséltem valakinek úgy komolyabban Erikről, a fene gondolta volna, hogy majd épp Zsanna lesz az, akit beavatok ezekbe a zűrökbe. - Mármint a készüléket? - hirtelen nem is tudtam, hogy mire utalt a kérdéssel. - Úgy tudom, hogy a Kins&Kens-ben nagyon sok jó cuccot lehet beszerezni, szerintem ott lehet - jegyeztem meg, majd megjegyzésére körbepillantottam. - Nézd csak, ott egy bódé, tök jó limonádékat árulnak, meghívlak, igyunk valami finomat, meg lehet kapni lángost, melegszendvicset és palacsintát is - lelkes lettem, mert a gyomrom is korgott már, szóval miért is ne együnk és igyunk valami jót?
- Szerintem , ha veled haverkodna, lehet hogy megint normális lenne a gyerek, biztos jó hatással lennél rá- jegyeztem meg csak úgy mellékesen, mert ismertem az öcsém baráti körét, közülük a lányokat nem is lehetett egy lapon említeni Zsannával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=866545#post866545][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.03. 10:35[/b][/url]

- Basszus a zsák - nézek Grétára elkerekedett szemekkel. Igen, én azt szépen elfelejtettem, és ott is hagytam. Visszamennem meg már teljesen esélytelen érte.
- Szerinted itt lehet kapni olyat? - húzom el a szám. Néha... igazán nagy ritkán... irtó szerencsétlen tudok lenni. Természetesen önhibámon kívül.
- De most gondolj bele, ha neked is éjjel-nappal a falon kellene lógni, és nem is nagyon tudnál sehová se menni, körülötted meg zajlik az élet, te mivel ütnéd el az időt? Igazán nem okolhatók érte, és olykor viccesek is... szerintem jó, hogy vannak. Na meg... minden pletyka három napig tart - próbálom békíteni, persze azt is megértem, az sem kellemes, ha épp te magad vagy porondon.
- Én ahogy látom a féltékenység a legroszabb, ami az emberrel történhet. Mondjuk egy olyan magabiztos emberrel, mint Bella, aki látszólag teljesen rendben van magával. Tudod, a féltékenység az olyan, hogy szembesülsz azzal, hogy van valami másban, ami miatt a te helyed meginoghat. Szóval lehet nálad tényleg csak, de ha megkérdezném Doriant, ő már nem azt mondaná, csak ennyi - próbálok én itt bölcselkedni, de tapasztalatom ezen a téren a nullához tendál, szóval lehet csak én definiáltam rosszul a féltékenységet. Minden esetre Bellának akkor is van oka aggódni, mert Gréti is van olyan szép, mint ő, és vele ellentétben, a másik eridonos még kedves is.
- Nem kedvelem. Tudom, most aztán hazavágom a kliséket. A ruhái menők, a neve nem semmi, de kitörölheti vele, ha ő közben ilyen. Még az utánfutóiról is lerí,  csak azért lógnak vele, mert nélküle el lennének veszve - húzom el a szám mosolyogva, de a tényen ez mit sem változtat. Én ellenzem, hogy másokat csak úgy szekáljunk meg bántsunk, és nem is érzem, hogy attól menőbb lennék, hogy belerúgok valakibe.
- Naná, anyus is nyugodtabb lenne. Hadilábon áll azzal, hogy járkálhatok-e egyedül, vagy szerezzen mellém valakit, aki kísérget. A fejemhez vágta, sokkal könnyebb volt neki, mikor még csak gügyögtem - forgatom meg a szemem, mert nem tehetek róla. Na meg én igazán próbálok jó gyerek lenni, és nem bajba keveredni, még akár büszke is lehetne rám.
- De ugye tudod, hogy ez nem mehet így a végtelenségig? Nem mentheted meg mindig a fenekét. Meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért, mert amíg csak azt látja, teljesen mindegy mit csinál, a tesója úgyis kihúzza a szarból, addig... nem hiszem, hogy fog ez változni. Mármint semmi közöm hozzá, meg ilyenek - teszem fel a kezeim védekezően, mert nem akarok én beleszólni, meg itt nevelési tanácsokat osztogatni, épp csak csekélyke tapasztalataim egyikét osztom meg. Aztán pedig a telefonom nyújtom, miután megnyitom a felvételt.
- Töröld ki nyugodtan, nem szoktam másolgatni - mosolyodok el, ezzel is lezárva a témát. Nekem nem kell bocsánatot kérni, hisz nekem csak a telefonomba esett kár, ami anélkül is elő szokott fordulni, hogy más rásegítene.
- Részvétem - halkan, szomorúan szólalok meg a történetet hallva. Én áldom Merlint, hogy nekem ilyet még nem kellett átélnem. Minden rokonomhoz nagyon tudok kötődni, így belegondolni se merek, mi lenne, ha valamelyikük nem lenne.
- Talán ha elmennétek Rileyhoz? - óvatosan teszem fel a kérdést, hisz ő tud nekik segíteni, már ha lehet ezen egyáltalán.
- Neeeeem, olyan innit, ami a kezedben van - nevetem el magam, és az ötletét hallva, fel is csillan a szeme.
- Palacsintát, bármennyit meg tudok enni, menjünk... vagyis... előbb elszaladunk Zenkőékhez? Nem akarok így szaladgálni, mert mi van, ha más is észrevesz - hirtelen eszembe jut, hogy a ruha az bezzeg még rajtam.
- Ááá ne hidd, velem se egyszerű - nevetem el magam, mert valahol jól esik, amit mond. Azonban én is kamasz vagyok, és anyámnak is megvannak velem a problémái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=867086#post867086][b]Salamon Gréta - 2023.09.16. 09:55[/b][/url]

- Hú, itt? Nem tudom, szerintem a piacon lehet - néztem körbe, eszembe jutott, hogy múlt héten az egyik árus árult valami hasonlót, de ezek a piacosok mindenfelől jöttek, és nem lehetett kiszámítani azt, hogy vajon most is ott lesz-e az eladó standja, ahol a legutóbb állt.
Aztán témát váltva Zsannával sok mindenről beszélgettünk, szóba jött az edictum, a pletykák, és persze Bella is, aki megpróbált szétalázni a kis utánfutó i körében. Talán még sikerült is neki, sőt, lehet hogy ezután néhány diák is csak lenézően beszélt rólam, de nem érdekelt nagyon, legfeljebb egy kicsit kellemetlenül érintett. Szerencsére Zsanna a korához képest egész éretten gondolkodott erről a témáról is, és érthető okokat hozott fel.
- Igen, ez a féltékenység nagyon rossz dolog. Nem hinném, hogy magában nem bízik, hisz látod, hogy vonul a folyosón…de abban igazad lehet, hogy talán Dorián adja alá a lovat. Nem ismerem őt, lehet, hogy tett már olyan dolgot, amiért nem bízna benne Bella? - ezt inkább költői kérdésként tettem csak fel, annyira nem is akartam belemenni a kapcsolatuk részleteibe, leginkább messziről elkerültem őket.
- Tény, tényleg szépek a ruhái, és úgy tudom, meg is teheti, hogy ilyen szép dolgokat vásároljon - persze apuci pénzéből könnyű volt luxusra szert tenni, de ezt inkább már hozzá sem fűztem, nehogy Zsanna úgy érezze, hogy rosszindulat munkálkodik bennem. Szó sem volt erről, a tényeket meg nem lehetett tagadni. Neki voltak márkás holmijai, én meg a turkálóból öltöztem.
- Haha, anyud jófej és csak jót akar - bólintottam, bennem is volt egy kis anyáskodás, én is mindig féltettem az öcsémet, ha egyedül ment valamerre, bár ő már idősebb volt Zsannánál. És ha már az öcsém, szóba is jött, hogy mit művelt az a galád, égett a képemről a bőr, hogy milyen kárt okozott a lánynak, s hogy kiderült, mást is bántott. Ennek ellenére, még sem akartam, hogy ez kiderüljön, és az igazgatóhoz kerüljön az ügy, bármit megtettem volna, ha ezt sikerül valahogy elsimítani. Ha Bella állt volna velem szemben, szerintem szíves örömest rohant volna a videófelvétellel, hogy tönkre tegye az öcsém életét, de úgy tűnt, Zsannával ezt meg lehet beszélni.
Hálásan pillantottam rá, s ahogy engedte, úgy ki is töröltem a felvételt, majd megkönnyebbülve sóhajtottam egyet.
- Nagyon hálás vagyok, tényleg! És tudom, igazad van, hogy nem kéne mindig kimentenem őt, felelősséget kell vállalnia, és beszélni is fogok a fejével, csak..nem olyan egyszerű - sóhajtottam egyet, hát igen, az Erikkel egyidős srácok agya teljesen meglágyult, és elég nehéz volt velük értelmes dolgokról beszélgetni.
- Köszönöm. Igen, már próbáltam rávenni, hogy el kéne mennünk Riley-hez, de kiakadt és elég rosszul reagált. Lehet, hogy majd leülök beszélni Rileyvel és megkérem, hogy adjon ötletet, valamit tenni kellene - sóhajtottam kicsit gondterhelten, közben elhívtam, hogy kárpótlásul fizessek neki valami palacsintát vagy üdítőt, s persze, hogy hülye ötletem lett, mert azt gondoltam, hogy jó hatással lenne Erikre. Csak épp az nem fordult meg a fejemben, hogy Erik vajon milyen hatással lenne Zsannára, s eszembe jutott, hogy talán még bajba is keverné, ami meg részemről lenne felelőtlenség, így gyorsan el is vetettem az ötletet.
- Bocsi-bocsi, nem szóltam. És nem is akarom a nyakadba varrni. Csak szimplán azt akartam ebből kihozni, hogy ha ilyen normális gondolkodású barátai lennének, akkor talán kevesebb hülyeségbe keveredne bele - mondtam egy mosollyal, és bólintottam.  - Persze, menjünk el akkor Zenkőékhez, közben elmesélheted, hogy milyen volt múltkor az a kis eridonos összeröffenés, amiről lemaradtam - ahogy távolodtunk, még sok-sok mindenről tudtunk beszélgetni Zenkőék háza felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868101#post868101][b]Hansági Tamás - 2023.10.07. 12:28[/b][/url]

Elismeréssel adózik a rengeteg hangszer hallatán a nő vitathatatlan tehetségének. Nincs benne egy szikrányi irigység sem. Őszintén tudja értékelni az embereket. Úgy nevelték, hogy mindenkinek meg kell adnia a tiszteletet, ha arra érdemes. - Alapíthatna egy zenekart és még a tagokon sem kellene gondolkodnia - próbál tréfálkozni egy kicsit, de nyíltszívűek szavai - Ha szeretne hangszigetelést a próbák helyszínére, csak szóljon. Kifejlesztettem pár speciális bűbájt ilyen célokra - teszi még hozzá mosolyogva. Talán ki sem néznék belőle sokan az ilyesmit, de több bútor és nyílászáróval kapcsolatos varázs-szabadalma van, amiket évek alatt kísérletezett ki aktuális műhelyei mélyén. A kedvence a tenyérből kiolvasott egyedi manamintázatra nyíló biztonsági ajtó és a barátot felismerő léckerítéses kertkapu. Mindkettőt kedvenc rokona Elektra házán tesztelték először, de azóta már több helyre is telepített hasonlókat. - Köszönöm. Ezt saját örömömre készítettem, de olyan jól sikerült, hogy kitettem ide mintának. Persze két ugyanolyan bútort én sosem csinálok. Ez az üzletpolitikám . meséli lelkesen. Legalább annyira rajing ő a saját munkája irányt, mint a vele szemben álló a hangok varázsáért és a hangszerekért. Elhivatottságukban mindenképp hasonlítanak a nővel, akiből olyan kifinomult kedvesség és választékosság árad, amit Tamás kevesek felől tapasztalt. Művész ebben egészen bizonyos. Abban már kevésbé, hogy ebből mi szól valóban a komódnak és mi esetleg neki. Erre rá szeretne jönni, de egyelőre az is elég lesz, ha meg sikerül javítania a Frida zenedobozát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868237#post868237][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.08. 23:21[/b][/url]

Mit meg nem tesz az ember lánya, ha unatkozik. És megint minden azzal kezdődött, hogy nem mered. Most meg állhatok a tér közepén, hogy kajtassak valaki után, aki jó eséllyel nem töröl képen. Nehéz. Itt úgy fogják egymás kezét az emberek, mintha attól félnének, elhagyják a másikat.
Egy ponton viszont felcsillan a szemem, mikor egyedül látok egy fiút, aki akár még kompatibilis is lehet. Alig észrevehetően mutatok rá, miközben a fagyit majszoló négy fős közönség felé fordulok. Emberek... hát fiatal vagyok, és kell a pénz, ez van.
Magabiztosan, és főleg céltudatosan sétálok, egészen addig, míg a fiú elé nem érek, akkor viszont úgy állok meg, hogy kellően közel legyek, és ne tudjon kikerülni. A lehető legszikrázóbb mosolyom veszem el, csak hogy egy kicsit vonzóbbnak tűnjek, bár.. fogalmam sincs, olyat hogy kell. Ja, és még a kezem is nyújtom.
- Szia, Luca vagyok - és ha a fiú kezet fog velem, ki is használom az alkalmat, és villámgyorsan adok egy puszit a szájára. A mosolyom már kínosabb, mikor a padon a nézőtér hangos huhogásba kezd, de én csak ártatlanul pislogok, mint akinek fogalma sincs arról, mi történt itt az előbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868254#post868254][b]Bakonyi Benedek - 2023.10.09. 14:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868350#post868350][b]Frida L. Bergstein - 2023.10.10. 23:38[/b][/url]

Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868410#post868410][b]Hansági Tamás - 2023.10.12. 07:18[/b][/url]

Bájos mosolyt kap a téfáért cserébe. Már megérte. Reggel, amikor felkelt, erre nem számított. A betévedő vevők és megrendelők általában nem ilyen szépek és kedvesek. Lassan az udvariasság is megy kifelé a divatból. Tamást ez mindig felbosszantja. Pedig már megszokhatta volna, de túl nagy az önérzete. Rothstein vonás. Ennyi jutott neki a rokonság azon ágából. - Hűha, nos... - vakarja meg tarkóját és látványos gondolkozásba kezd. Összeszedi fejben minden bűbáját. - Olyat, ami felismeri a rokont-barátot-díjbeszedőt és csak azt engedi be a kertkapun, de mindenki más előtt zárva marad. Aztán van egy önpolírozó fabútor bűbájom. Egy ajtókra és ablakokra vethető mágia és mugli behatolást gátló, ami még a gurkót is kivédi. Nincs többé betört ablak-megrongált ajtó. Persze vannak másmilyenek is még. Például az amelyikkel bármilyen intarziából élő, kivetülő mesét tudok varázsolni. Ezt a lányos anyukák szeretik. Főleg zenedobozokon használom. Meg ha tervrajzot készítek - ered meg a szokásostól eltérően halgatag hősünk nyelve. Szereti a munkáját és ez minden szavából kicseng. Érti is a dolgát. Egyre több megrendelője akad mostanában. Hála a városba költöző egyre több gazdag megrendelőnek. - Mugli születésűként nekem nincsen ilyen rokonom, de az harmad unokahúgom erre csak legyintene, hogy nem az számít. Sőt legyek magamra büszke - mosolyodik el szerényen. Neki nem kenyere az öndicséret, sem a kérkedés. Amit tud azt tudja és megdilgozott a tudásáért. Nem rest kamatoztatni sem, hiszen ezért tanulta. - Igen. Általában. Ön csak a Bagolykőben vagy az Előkészítőben is tanít? - érdeklődik mert ha jól emlékszik Imola mesélt pár kedves tanárnőről, akiknek a leírása illik a vele szemben állóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=868903#post868903][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.28. 23:16[/b][/url]

Annyi kedvem van ehhez, mint a nyomi fájdalomcsillapító italt inni, aminek olyan borzasztó íze van. A múltkor nagyon fájt a hasam, erre meg megitattak azzal, hát ezek nem orvosok az biztos.
Viszont a pénz jól jön. Aztán ez a srác egyáltalán nem ismerős, ennyit meg megér nekem, még ha a gondolatától is undorodom. Azok a majmok meg tudják, pont ezért kell ezt csinálnom.
Hamar túl is esek, persze azért egy kézfogást követően, mégse gondoljon már full taplónak. Próbálom én nagyon kedvesnek mutatni magam, de a fintor óhatatlanul ül ki az arcomra. Nem a fiú miatt, hanem a puszi miatt. Nem tudom, a többiek miért vannak ezért annyira oda, hát undorító volt.
- Várj - még a mutatóujjam is felmutatom, majd odaszaladok a közönséghez, és örömmel zsebelem be a fogadás árát, azt számolgatva megyek vissza Benedekhez.
- Fogadás volt, erre jártál - vonok vállat, mert ezzel részemről meg is van magyarázva. Aztán pár érmét nyújtok neki, mert hát mégis csak a részese volt, jár neki... gondolom.
- Azért csak ennyi a tiéd, mert azért... nem erőltetted magad - nézek végig rajta kritikusan, persze ezt már csak poénkodva teszem hozzá. Épp csak a mosoly hiányzik az arcomról, de az úgyse sokszor van rajta.
- Egyébként meg.. egyes kultúrákban szokás így köszönni, most akár be is rághatnék - a szüleim részre direkt nem reagálok, csak mert egyelőre egy kiváló apajelöltet sem találok, akihez odaküldhetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=869741#post869741][b]Frida L. Bergstein - 2023.12.02. 14:34[/b][/url]

Csodálattal hallgattam, ahogy a bűbájokat sorolta. Tényleg becsülendő, ahogy a manával bánni tud. Már egy cseppet sem kételkedtem, hogy jó kezekben hagyom a zenedobozomat. Aki képes ilyesmi bűbájokat alkotni, meg fogja találni a gondot és vigyázni fog a számomra oly' kedves tárgyra. Elképesztő a lelkesedése is, amit az utóbbi időben különösen tudtam becsülni embereknél. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen lelkesedés és szenvedélyesség nélkül lenni. Annyian vannak, akik nem szeretik, amit csinálnak. Pedig sokat tud adni az embernek, ha boldogan végzi a dolgát.
- Egyet kell, hogy értsek az unokahúgával, azt hiszem. - El mosolyodtam. - Büszke lehet magára a bűbájaiért. Sőt, a bútorokért is. - Csodálattal pillantottam körbe, megerősítve az állításomat. Néha egészen tudott hiányozni az a stílus, amiben felnőttem. Az előkelő, grandiózus bútorok és falak, festmények. Még akkor is, ha nem tudnék abban a környezetben élni.
- Az előkészítőben is, éneket és zenét tanítok nekik. Illetve van egy kórus, amit vezetek. - Csodálatok érzés, mikor egy-egy gyerekben sikerül felébreszteni a szeretetet a zene iránt, mikor meglátják, mennyit tud adni az embernek. A lelkesedésüket látni pedig tényleg páratlan érzés, leginkább a kórus tagjain. Szívet melengető hallgatni őket. A szülők pedig hálásak, minden egyes fellépésünk után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870168#post870168][b]Makranczy Maximilián - 2023.12.24. 21:51[/b][/url]

Joli mamus süteményei a legjobbak. Esküszöm nektek, hogy a hólabdájáért bárkit elütnék könnyű szerrel a cangámmal. Bűntudat? Áh, az csak az olyan csicskáknak való, mint Nándi vagy Anakin.
Most is épp tőle tartottam hazafelé, mamus a lelkemre kötötte, hogy úgy bicózzak haza olyan óvatosan, amennyire csak lehet. Azt mondta, ha ki merem borítani a kosarat - amibe az említett sütike van - úgy leátkoz, apa sem rak össze. Meg is érdemelném, nem azért a húsz knútért. Inkább a vérem folyjon, mint a süti placcsanjon szét a poros földön!
Annyira megéheztem a hosszú hazaúton, mi baj lehet abból, ha kiveszek egy hólabdát és megeszem? Kezemet levettem a kormányról és az arra ráakasztott kosárba nyúltam. Vakon matattam benne, hogy kivehessek egy darabot az édességből. Anyus mindig azt mondta, ne egyek és bringázzak egyszerre, mert megüthetem magamat. Ez butaság! Annyiszor csináltam már, nem lehet ba-
- VIGYÁZZ ONNAN! -  rivallottam rá a gyerekre, aki ott szédelgett az utamban. Hirtelen nem tudtam a kormányért visszanyúlni süteményes kezemmel, mert ahhoz el kellett volna dobnom és hát.... inkább a vérem folyjon. Ja.
Elütöttem, én pedig repültem egyet.
- Aaaaauuuu - nyögtem fel a földön hasalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870524#post870524][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 13:05[/b][/url]

Nem így terveztem, de így alakult. Egyszerűen mikor apu is megemelte a hangját, hogy csendre intse az anyám, felpattantam és elhopponáltam a vacsora kellős közepéről. Sose tettem ilyet, viszont annyira megviselt az idei, hogy egyszerűen nem bírtam ott maradni.
Anyu a fél személyzetet kirúgta, aztán a nővérembe állt bele, hogy rossz nevelőnőt talált, pedig a kislánnyal nem volt semmi gond. Nyűgös volt, keveset aludt, mint a gyerekek. Megjött anya nővére is a lányával, akit tényleg már csak a lélek tart életben, aki aztán leült velem szembe. Mikor eljöttem épp előkerültek a pálcák. Hát... Boldog Karácsonyt.
A téren sétálok, miután elugrottam a vásárba egy kürtös kalácsért, és a könnyeimmel küzdök, mert bosszant és fáj, hogy nekünk sose lehet normális karácsonyunk. Kit érdekel, ha megreped a bejgli, azt sem értem, miért kell külön ruhát varratni erre az alkalomra, mikor a legjobb az lenne, ha mindenki pizsiben fetrengne a padlón. De nálunk erre sose kerül sor.
A teret viszont szeretem, főleg most, hogy így ki van világítva. Páran sétálnak, és valami hegedűs is zenél. Én is leülök a szökőkút peremére, hogy megbontsam a kalácsom, és majszolni kezdjek.
Kinek kellenek a puccos ünnepek, ez sokkal jobb. Csak azt sajnálom, hogy Berci nincs itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870532#post870532][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 15:07[/b][/url]

Fekete szövetkabátom húzom magamon összébb félkézzel, hogy ne legyen útban, ahogy nadrágom zsebéből túrom ki a cigarettás dobozt. A mai nap túlságosan is szürreálisra sikerült. Kicsit úgy érzem, mintha meg lett volna rendezve, és hamarosan kapom a baglyot Verától, hogy sajnálja, amiért így tett, de viccesnek gondolta. Meggyújtom a szálat, erősen tartom a lyukacsos szatyrot, nehogy elguruljanak a narancsaim.
Elégedetten szívok egyet, a hegedűs bácsit hallgatom és nézem kicsit, de mikor fordulok veszem észre az ismerős alakot. Elmosolyodom, pedig van egy olyan sanda gyanúm, nem indokolja a mosolyt az, hogy itt van.
- Szervusz - lépek elé rendesen. - Fel fogsz fázni - közlöm vele szemrebbenés nélkül azt, ami azonnal eszembe jut, amint meglátom. - Jól vagy? - nem megyek közelebb, nem lépek oda, hisz amíg nem tudom, vágyik-e társaságra, nem zaklatom - plusz nem szokásom az emberek arcába dohányozni, még ha csak ritkán is élek ennek a káros szokásomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870534#post870534][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 15:18[/b][/url]

Hatalmas itt a paletta kérem szépen. Már ami a karácsonyi dalokat illeti. Tényleg élvezettel hallgatom, pedig nem egy filharmonikus zenekar, és nem zárt tér, kellemes meleggel. Sőt, ha megerősödik a szél, kimondottan hideg tud lenni, de ez sem zavar. Felejteni akarok, vagy csak lenyugodni, vagy megemészteni.... esetleg csak egy karácsonyi csodát, ami rendbe tesz. Fogalmam sincs. A kürtös kalács azért sokat segít, ez a legfinomabb egyébként, amit ma ettem.
- Melegítő bűbáj - motyogom, miközben serényen tépek le egy újabb darabot. A hang épp csak átjut a gondolataimon, és fel sem fogom elsőre kihez tartozik, egyszerűen nincs kedvem ismerkedni, és se cigim, se apróm.
Azért amint megkaparintom a darabot, felnézek én, hogy arcomra egyből kiüljön a döbbenet.
- Jó estét, hát Ön? - a cigi engem nem zavar, van a családomban is olyan, aki dohányzik. Én magam csak egyszer próbáltam, és el is döntöttük, hogy mi nem leszünk jó barátok, mikor alig bírtam abbahagyni a köhögést.
- Fahéjas - nyújtom felé a kalácsom ahelyett, hogy válaszolnék a kérdésre. Este itt vagyok, ahelyett, hogy vacsoráznék a családommal, és egyébként sem tudom már rendezni a vonásaim.
- Nagyon tehetséges, eddig csak egyszer rontott - nézek a hegedűző felé, még egy halvány mosoly is odakerül az arcomra.
- Sajnálom, hogy Önre morrantam - kérek azért bocsánatot némi idő elteltével, mert tudom, másokon levezetni a feszültségem sem túl szép dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870536#post870536][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 15:39[/b][/url]

Hümmentek egy halkat a válaszra, de nem szólok. Hagyok időt, hogy felnézzen, hiszen a cipőmről aligha ismerhet fel.
- Szép estét - köszönök még egyszer, biztos, ami biztos alapon. - Hazafelé tartok. Be kellett ugranom az irodába, és ha már arra jártam, szaladgáltam pár kört narancsért Reinának - emelem meg a szatyrot is nyomatékosításképpen. Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy mennyire nehéz narancsot szerezni karácsony első napján - és nézzenek oda, az én kezemben mégis van.
- Köszönöm - tépek le egy kisebb darabot. Út közben szívok egy utolsót a cigarettából, majd elnyomom és dobom a kukába. Visszaérve állok meg ugyanúgy Zsolna előtt. Barnáim ismét a hegedűsre siklanak, és még akkor is a bácsit nézem, mikor elér hozzám a bocsánatkérés.
- Semmi baj - ingatom meg fejemet. - Én is elnézést kérek, amiért zavarlak, csak nehéz túllépnem azon, ha egy diákom pityeregve ül egyedül a téren - mosolyodom el kedvesen.
- Szeretnél beszélni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870537#post870537][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 15:50[/b][/url]

- Furcsa így ing meg zakó nélkül - állapítom meg, talán még kicsit össze is szűkülnek a szemeim.
- Mint valami kosaras - döntöm oldalra a fejem, már egy fokkal lelkesebb mosollyal, de mentségemre legyen mondva, nagyon a termen vagy iskolán kívül még sosem láttam. Lehet mindig így öltözködik, bezzeg én. Az én ruháim most is egyenesen rám vannak szabva.
- Rakják majd a héját a radiátorra, nagyon jó illat lesz tőle - adok egy tippet, persze bízva abban, hogy nem padlófűtésük van, mert ott nyilván bukott a történet. Ezt is csak úgy láttam egy francia barát családjánál. Valahogy nagyon tetszett, hogy a kis helyet teljesen átjárta a narancs illata.
Azért megkönnyebbülök, hogy vesz a kalácsból, így bízok abban, nem sikerült magamra haragítanom, hisz nem szeretném. Épp csak azt gondoltam, itt aztán biztos nem futok ismerősbe, főleg nem ilyenkor.
Ahogy felhívjam a figyelmem, úgy törlöm le gyorsan a könnycseppeket a kézfejemmel, és a lehajtom a fejem. Még szerencse, hogy ki van engedve a hajam, így legalább takar.
- Én nem.. csak... tényleg szépen játszik - úgy van, inkább nézzen szentimentálisnak, abba inkább belenyugszom.
A kérdésre aprót vonok a vállamon, mielőtt még újra felnéznék, de a mosolyt valahogy akkor is visszavarázsolom az arcomra, még ha most fáj is.
- Semmi olyat nem tudnék mondani, amit még nem hallott - ezt már a múltkor is megbeszéltük.
- És a húga már biztos tűkön ül, nem szeretném feltartani - mert ez is egy nyomós indok.
- Jól leszek - ezt legalább határozottan tudom állítani, csak a mikorra ne kérdezzen rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870538#post870538][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 16:14[/b][/url]

- Az az általános öltözékem - vonom meg vállaimat. Harapok egyet a kalácsból. - De Reina megengedte, hogy ma lazább legyek - nevetek fel halkan. Mivel tegnap volt a születésnapom, így karácsony első napja nekünk az igazi karácsony - és hogy lehetne kényelmesebben ünnepelni, mint kényelmes ruhában?
- Mondom majd neki. Kedveli az ilyen dolgokat - biccentek aprót köszönetem jeléül, hogy megosztotta ezt. Reina értékelni fogja és szinte biztos, hogy ki is próbálja. Ezzel csak az lesz a baj, hogy félek, nekem kell megpucolnom ehhez a narancsot majd. Úgy mondom ezt, mintha Reinának nem én tenném...
- Valóban szép - foglalok helyet mellette, kifejezve azt, hogy sajnálatos módon nem fogom itt hagyni ilyen állapotban. De hajlandó vagyok akkor úgy tenni, mintha nem sírva ülne mellettem, hanem teljesen jól. Kicsit hátrébb dőlök, számba dobom az utolsó falatot, fejemet felfelé fordítom.
- Persze, hogy jól. Ezek a dolgok mind elmúlnak előbb vagy utóbb - nem hazudok neki. Elmúlnak, csak az nem mindegy, mekkora fájdalmat okoznak közben az illetőnek - nekem elég nagyokat kellett átélnem ahhoz, hogy végre felszabadulhassunk Reinával együtt. - Reina ráér. Csak megkívánta a narancsot, nem sürgős a dolog - teszem hozzá, nehogy ez miatt is fájjon a feje. Úgy érzem, van elég dolog, amin rágódhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870542#post870542][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 16:33[/b][/url]

- Ez igazán kedves tőle.... jól áll - fogalmam sincs, hogy lehet-e ilyet mondani egy tanárnak, de a véleményem meg csak kinyilváníthatom, attól még nem kerülök a Zengőbe, ugye?
- Az a lényeg, hogy nagy darabokban kell leszedni. Meg ha mégse fogy el mind, akkor szegfűszeget lehet bele dugni... csak láttam. Egyik francia barátnőm így oldja meg az illatosítást télen, és tényleg nagyon jó - kicsit hiányzik is most, hogy nem ott vagyok. Ott jó volt a karácsony, pedig rengetegen voltak, étel meg alig, mert azért nem egy Bánffy családról beszélünk, de mindenki nevetett, és nagyon jól éreztem magam.
Érzékelem, hogy leül mellém, és legszívesebben a fejem ráznám, de... valahol jól esik. Egészen idáig én azt hittem, hogy egyedüllétre van szükségem, de az ő jelenléte egyáltalán nem zavar. Csak attól érzem rosszul magam, hogy a húgától veszem el az időt.
- Eljött anyu nővére... őt nem ismeri, de anyu, csak hatványozva. Kicsi a fa, a díszek is alig látszanak, nem ért rá a fodrász, hogy csak így van a hajam? - megrázom a fejem, mert nem tudom palástolni a rosszallást a hangomban, mert nem hiszem el, hogy még most is csak ezek kellenek, hogy fontosak legyenek.
- Mikor meguntam és eljöttem, már előkerültek a pálcák, és apu szólt rá anyura. Apu sose szól rá, mindig mindent ráhagy, mert jobb a békesség. Szépen lassan széthullik a családom, és még csak észre sem veszik. Pedig bármit megtennék értük, de tényleg. Ha elém állítanának valakit, hogy hozzá kell mennem, csak annyi kérdésem lenne, hogy mikor, mert tudom, hogy nekik ez fontos.... - nehéz beszélni, főleg úgy, hogy közben nyelnem kell egyet, mert gombóc kerekedik a torkomban, de még így sem tűnik el.
- Lemondtam valakiről, aki fontos volt, mert így akarták, megszakítottam a kapcsolatot egy nagyon jó barátnőmmel, mert ők így akarták... és most fel kellett állnom az asztaltól, és eljönni az otthonomból - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, és fázósan húzom össze magam, pedig tudom, hogy ennek semmi köze nincs a hideghez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870543#post870543][b]dr. Reece Laines - 2023.12.27. 16:53[/b][/url]

Szélesen elmosolyodom a bókra. Mióta anya meghalt, a karácsonyok sem a régiek, de Reina mindent megtesz, hogy megtartsa a karácsonyi hangulatot - ezért pedig mérhetetlenül hálás vagyok neki.
- Átadom az információkat majd mindenképpen - támaszkodom meg a hátunk mögött. Egyik kezem kicsit Zsolna mögött van, remélem, hogy nem fogja zavarni, de figyelek arra, véletlen se érjek hozzá.
Nem kell sokáig várnom, hogy végül, ami a szívét nyomja, napvilágra kerüljön. Csendben hallgatom. Félek, ha mondanék valamit, az nem lenne tanárhoz, de még emberhez sem méltó - miközben szívem szakad ketté. Képes lenne bárkihez hozzámenni, ha ezzel boldoggá teszi a családját. Már-már lemondóan sóhajtok. Annak szenteltem az életem, hogy megóvjam az ilyen helyzetbe került lányokat és fiúkat, de ha elfogadják a sorsukat, akkor mi értelme?
- Miért szeretnél irreleváns elvárásoknak megfelelni? - teszem fel inkább a kérdést, hangomból nem érződik ki semmi. Sem undor, sem rosszallás, színtiszta érdeklődés maximum. Elővigyázatosnak kell lennem, hiszen nincs közöm ahhoz, ami a családjában történik. Bizalommal fordul hozzám, nem ügyfelem, hogy elé tárjam a nyers és őszinte véleményem.
Ha csak visszaemlékszem arra az időre, amikor nekem kellett feleség-jelöltekkel találkoznom, legszívesebben kiadnám a nemrég megevett kalácsot. Gyermek voltam még, mindössze 15 éves, de azért, hogy Reinát békén hagyják, bármire hajlandó lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=870545#post870545][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.12.27. 17:06[/b][/url]

Csak biccentek, mert örülök, ha csak ennyivel is, de hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy nekik jobban teljen a karácsony. És szörnyen érzem magam, mert boldognak és hálásnak kellene lennem azért, hogy a sulin kívül, nem csak átnéz rajtam, de... egyszerűen csak friss az élmény.
- Mert ezt várják el tőlem - ahogy felé fordulok, csak akkor érzékelem a kezét, ami egy pillanatra kizökkent, és megilletődök. Én eddig nem tudtam, hogy ennyire közel van, de csak magamban megrázom a fejem.
- Én vagyok a tökéletes gyerek. Mutogatnak, dicsekednek velem, mert van mit. Ők pedig a családom. Kineveltettek, taníttatnak és tudom, hogy szeretnek is. De ha még ez sem lenne elég, Bercinek el kell vennie egy nőt úgy, hogy mindenki tudja, hogy meleg... különben kitagadják - a világ legnagyobb közhelye, tudom én... de tényleg nincs más választásunk.
- Én a magam részéről simán feladnám a kényelmes és fényűző életet, ha elég bátor lennék hozzá, Berci viszont le nem mondana róla, és támogatás nélkül miniszter sem lehet - szeretném, hogy megértse, mert valahol tudom, hogy most talán ő az egyetlen, aki megtudja. Hiába beszéltem róla Dominak, vagy Márknak, ők mind csak felszínt tudnak kapirgálni, mert nem élnek benne. Nem tudják milyen egy ilyen családban.