Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

Minden egyes alkalommal, miközben elmondom, hogy mi is a helyzet, könnyebbé válik a lelkem. Végre nem titkolom többé sem a barátaim, sem a húgom elől, nyíltan kimondhatjuk a tényt: haldoklom. Illetve majdnem nyíltan. Saci után az embereken úgy hasítottam végig, mint egy sorozatgyilkos, aki kapott egy listát, és kihúzogatja az elhullott áldozatokat. Tényleg volt listám. Saci után nem sokkal megtudta Botond, majd Laura, majd pedig Eszter és Andris. Aztán...eltelt egy hét...egy hét, ami alatt több időt töltöttem a Leprikónban, mint egész eddigi életemben. Szerintem Winter-t már kezdi zavarni is a képem, mégsem voltam egyetlen estén sem képes megcselekedni azt, hogy félrevonjam Rue-t, és beszéljek vele. Ma azonban, ma muszáj lesz. Saciék holnap hazajönnek, és tudom, hogy tőlem kell megtudnia, nem pedig úgy, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy tudja. Mert rajtam kívül mindenki határozottan jelenti ki a tényeket, én pedig hárítom őket. Nagyon nem kellett volna, hogy ez így alakuljon, tudom, de most már nincs mit tenni, ahogy azzal sem, hogy el kell mondanom neki az igazságot, meg kell értenie, hogy mi az a nagy titok, ami körbeleng engem.
- Gyere velem csillagokat lesni. - suttogom a fülébe, mikor éjfélt üt az óra, és a vendégek elhagyják a helyet. Mielőtt engem is kitessékelnek, megragadom a lehetőséget, hogy elvigyem magammal. Ujjaimat végigsimítom a karján hátulról, és ujjaimat az ujjaiba fonva behúzom a tömegbe, úgy, hogy egyik testvérének se tűnjön fel. Tudom, hogy nem szép dolog, és, hogy ő sem jönne csak úgy el, de most nem szeretném, ha bárki tudná, hogy hova és miért is megyünk most. Ez a mi titkunk, és ígérem visszaadom őt. Ha nem húzódik el, nem engedem el a kezét, ráérősen lépkedek mellette, fel-felpillantva a csillagokra, míg a stéghez nem érünk, ahol már ott vár ránk egy pokróc és néhány kényelmes párna. Maradjunk annyiban, hogy ez a látvány egy héten át minden nap itt volt, csak én gyáva voltam, és minden éjjel egyedül jöttem ide elpakolni őket. - Ma különösen tiszta az égbolt. - na így kell bénán vallomásokat kezdeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865587#post865587][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.20. 21:28[/b][/url]

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865685#post865685][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.25. 22:24[/b][/url]

A mellkasom nehezen nyomta a hátamban a gerincet, amíg a választ vártam. Halvány örök áradt szét ott, ahol eddig az aggodalom súlya volt, és habár a feszültség nem is párolgott el belőlem egyszerre, máris sokkal komfortosabban éreztem magam a jelenlétében.
Ahogy elfeküdt mellettem, kicsit közelebb fészkelődtem, alig észrevehetően, mintha csak a stég deszkái lennének kényelmetlenek. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered az égboltot. És azt tudod ott mi van? - mutattam a Véga és a Deneb közé, a puszi hatására egy kicsit még közelebb ficeregve. Természetesen azért, mert így jobban látta, hogy merre mutogattam. - Ott van valahol a Kepler űrteleszkóp, ami segített nekünk több mint négyezer exobolygó felfedezésében - terelődtek el a gondolataim egy pillanat alatt, és csak az eget néztem. Annyi mindent kell még felfedeznünk, és oly keveset tudunk. Dehát parányiak is vagyunk ebben az univerzumban.
Aztán a felvetés egy pillanat alatt visszarepített a Földre. Zavartan felhúztam a vállamat, és beharaptam alsó ajkamat. Randevú. Az olyan hivatalosan hangzik. Már nyílt is a szám, hogy beleegyezően javaslatokat tegyek, de helyette valami egészen mást hallottam vissza.
- Ezt úgy érted, hogy legyünk egy pár? Mármint akik együtt járnak mennek el...randevúzni - puhatolóztam. Hittem már egyszer, hogy ez történik, mikor kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel. Talán épp ezért is bukott ki ez a számon rendes válasz helyett.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865705#post865705][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.26. 19:28[/b][/url]

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865708#post865708][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.26. 21:49[/b][/url]

Mint mindig, most is úgy hallgattam a szavait, mintha kincset érnének. Valahogy - az első találkozásunkat kivéve - mindig is szerettem, ha megosztotta velem a kis részleteket. Az érdeklődését, vagy éppenséggel az érdekességeket, amiket elraktározott az agya.
- Olyan nincs. Ha valaki sokat tud az maximum lenyűgöző, de sosem bosszantó - jelentettem ki a szemeibe nézve. A mi beszélgetéseink is mindig mélyek voltak. Nem az életünkről szóltak sokszor, mégis ebben sokkal jobban megismerhetted a másik gondolkodását és világlátását.
Ahogy újra feljött a szex témája csak kínosan elmosolyodtam, de nem fűztem hozzá semmit. Kötve hittem, hogy a kicsinyes versengés lett volna, ami kibillent a intimitástól való félelmemből. De valahol mélyen szerettem volna, ha Albert elhiszi rólam, hogy tudom ennyire egyszerűen kezelni a témát. A helyén, ahogy kéne. Vagy legalábbis, ahogy a társadalom elvárná.
Nem járni, csak randizni. Pont úgy hangzik, mint valami, amin képes leszek napokig tépelődni, és amiből keresni fogom a kibúvókat. Most még elhittem, hogy ez lehetséges, de féle volt, hogy amint nem fekszik mellettem Albert, a kezem nem ér össze az övével, úgy elhatárolódom az érzéseimtől, és csak a logika marad.
- Na várjunk csak, én csak arról beszéltem, hogy együtt megyünk helyekre, nem rögtön aranygyűrűről és fátyolról. Pedig tudtommal ahhoz, hogy valakiből özvegy legyen minimum egy szép fehér ruha dukál - nevettem el magam, még akkor is, ha tudtam, hogy Albert azt szeretné, hogy olyan ígéreteket tegyek neki, amikre egyenlőre nem vagyok képes. Talán épp ezért is volt könnyebb viccel elütni az élét.
- Nem lehetne, hogy inkább a jövő helyett a mostanra koncentráljunk? - fordultam felé, fejemet a csupasz vállára hajtva, és úgy nézve rá fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=865713#post865713][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.27. 05:01[/b][/url]

Szerintem sokan vitatkoznának azzal, hogy mi a lenyűgöző és mi a bosszantó tudás, de ebben a pillanatban egyet szeretnék érteni vele. Valójában máskor is lenyűgözőnek gondoltam a tudását, ahogy egyik témát a másik után veséztük ki, több nézőpontot megvitatva, az adott témáról akár vitatkozva is, majd jót derülve saját magunkon. Ez remélem, hogy sosem fog megváltozni, és ugyanolyan szókimondó, érvekkel és ellenérvekkel teli beszélgetéseink lesznek, mint korábban voltak. Egy vallomás és két csók még nem kell, hogy mindent megváltoztasson, nem igaz? Mindenki mástól is azt kértem, hogy maradjon olyan, mint volt.
Mélázásomból a hangja rángatott ki, tudom, hogy ezt rossz hallani, és tudom, hogy ez nem egy könnyű helyzet, nem a szokásos, hanem olyan, amibe nem lehet hosszan látni lehetőségeket. Én nem látok, mást pedig nem szeretnék hamis illúzióba ringatni. Valószínűleg tényleg könnyebb lett volna, ha papnak állok, sőt, remetének, egy barlangban. Ugyanakkor sajnálnék mindent, amit elmulasztottam volna az életben, és tudom, tudom, hogy amit nem ismersz, nem hiányozhat, de biztos vagyok benne, hogy Miksa emlékeztetne. - Igazad van, a jelen sokkal izgalmasabb számunkra. - ezzel nem tudok vitatkozni, miközben puszit nyomok a hajába, és elmosolyodva konstatálom, hogy igazán jó érzés őt a karjaim között tudni. - Ez a mai az én választásom volt, a következő alkalom a tiéd.