38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 16:15 | Link

Zsolt
este 7 körül

    Napos, de hűvös reggelre ébredtem, ami némileg lelombozta, egyébként sem felhőtlen hangulatú személyem. Ma valahogy még a rellonosok is elkerültek. Pedig háztársaimmal igen jól kijövök mindig, annak ellenére is, hogy valahol mind defektesek vagyunk. Lehetséges volna, hogy ez tart össze minket? A kérdés persze költői, de válaszokat sokan próbálnának meg adni rá. Este összeszedtem magam, hogy kimenjek a friss levegőre és mivel úgy hallottam, hogy egészen új helyek kerültek felfedezésre, így úgy döntöttem, megvizsgálom őket közelebbről is.
    Lebaktattam a faluba, nézelődtem a boltokban, néhányba még be is kódorogtam, de nem vásároltam semmit. Szokásomtól eltérően kikerültem a pubot, de a csárdából jövő hangok sem tudtak becsábítani. Ahogy haladtam a falu határa felé, megpillantottam egy stéget. Kíváncsian indultam el arrafelé, ahová megérkezve kifejezetten éles csend fogadott. Elszoktam a zajmentes övezetektől, így meglepően furcsa volt a hely számomra, de ekkor még nem tudtam volna megmondani, hogy jó, vagy rossz értelemben. Elsétáltam a végéhez és lezuttyantam.
    Különböző gondolatok motoszkáltak a fejemben. Többek között a múlt, amit már rég magam mögött kellett volna hagynom, de újra és újra felszakad a seb. Nem beszéltem erről soha senkivel, pedig próbálkoztak pszichológus ismerőst is bevetni. Nemhogy megbíztam volna vele, csak ellenségesebb lettem tőle. Rám sosem hatottak a lelki ápolgatós dumák, meg a „nyugodj meg, nem lesz semmi baj” közhelyek. Attól, hogy megnyugszom, még lesz baj, ahogy attól még lehetek ideges, hogy nem lesz baj. Ezek ilyen egyszerű dolgok. A kedvencem mondjuk az volt, mikor valaki azt kérte, tárjam ki a lelkem. A lelkemet nem, de az ajtót teljes szélességben kitártam előtte azzal a kommentárral, hogy maximum a testemet vizsgálhatja majd meg közelebbről nyitottan, miután feldobtam a pacskert. Sokan nem értékelték és még jobban győzködtek, hogy nekem orvosi segítségre van szükségem. Szerintem meg amíg egészséges vagyok és vannak kapcsolataim a külvilággal, addig minden rendben velem. Amin szeretnék változtatni, azon már nem lehet, így pont nem egy lélekbúvár fog velem csodát tenni és angyallá varázsolni. És ha már itt tartunk, pont ezért gyűlölöm és szeretem a csendet. Mert hagy gondolkodni.
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 16:40 | Link

Nina

Az egész napos tanulás kifárasztott, ezért az estémet nyugalomban akartam tölteni. A friss levegőt választottam, méghozzá Bogolyfalvát. Izgalmas hely, bár kicsit poros. Egy ruhát magamra kapva elindultam a megfelelő irányba. A faluban zajlott az élet. Nem volt kedvem sehova betérni, de a Pillangó-varázsban megtöltöttem a magammal hozott termoszt ínycsiklandozó cappuchinoval. Gondoltam leülök egy padra, vagy valahova, és ott elszűrcsölgetem egymagamban. Egy szimpatikus helyet kerestem, és meg is találtam a stégen. Nagyon hangulatos tud lenni, így hogy esteledik. Lassan végigsétáltam rajta, amíg a végéhez értem. Ekkor láttam meg Ninát, így biztos voltam, hogy nem fogok egyedül lenni.
-Szuper.-
Sóhajtottam nagyot, és vágtam szomorú képet. Csak ne kérdezze meg mi a gond. Leültem mellé, majd illedelmesen köszöntem.
-Szia, engem Zsoltnak hívnak.-
Szóltam kedvetlenül. Olyan jókedvvel indultam el, de most itt van ez a buta liba... Miss Modell, aki bárkit megkaphat, mert olyan csinos. Elvan az ilyenfajta szállva magától, hogy Ő milyen híres. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy modell. De külsejéről is ki lehet következtetni ezt. Utálom az ilyen magamutogatókat, akik egyet csettintenek, és minden pasi a lába alatt hever. Ami még rosszabb, hogy ezek azt sem tudják melyik Belgium, és melyik Bulgária. Hogy melyik a varázslóbörtön, az Azkaban, vagy az Alcatraz. Egy tyúknak több esze van. A termoszomat magam mellé raktam, és nem volt kedvem kinyitni. Nagyon felhúztam magam a témán, és csak annyit szeretnék, hogy a csendben kitisztuljon a fejem. Az biztos, hogy én nem fogok elmenni innen.  
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. augusztus 27. 16:41
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 18:12 | Link

Zsolt
este 7 körül

    A vizet néztem és egyre több gondolatomnak adtam teret, amikor valaki bosszúsan ült le mellém. Konkrétan úgy nézett rám, mintha én lennék élete óriási problémája, amit gyorsan meg kéne szüntetni. Nem is ismertem, ahogy ő sem engem, de az alaphangulat már adott volt, legalábbis részéről. Felhúztam két szemöldökömet és hallgattam a bemutatkozást, majd összehúztam a szemeimet. Komolyan jobb, ha nem tudom mi jár a srác fejében.
- Nina vagyok – mutatkoztam be én is, de ennél több kommunikációs töltetet nem tartalmazott a dolog. Volt egy olyan megérzésem, hogy a srác eleve elrendelte, hogy ellenszenves vagyok. Láttam rajta, hogy nem épp higgadt állapotban huppant le mellém, de most még idegesebbnek tűnt. Nem vagyok kötözködős típus – na jó, mégis… -, de én voltam itt előbb, hosszú ez a stég, ha nem bír, fel lehet állni és arrébb lehet menni. Nem tehetek róla, hogy pont ide jöttem, ahogy arról sem, hogy neki rossz napja van. Talán dolgozott bennem valamiféle együttérzés, talán csak túl akartam esni ezen az egészen és végső esetben elüldözni, nem tudom, de megszólaltam.
- Elárulod mi a baj, vagy zongorázzuk előbb végig a szokásos „nincs semmi” verziót? – nekem ez csak abból a szempontból nem volt mindegy, hogy mennyi energiámat kell beleölnöm a dologba. A kérdésem így is egy kissé száraznak, nyersnek hathatott, de mentségemre váljon, az empátia sosem tartozott az erősségeimhez. Szellemileg és testileg úgy érzem megütöttem a mércét minden tekintetben, de az érzelmi oldalon óriási lyuk tátongott. Nem szégyelltem, de nem is hangoztattam, aki ismert, tudta milyen vagyok, aki pedig régóta ismert, annak még sejtése is volt, hogy miért lettem ilyen.
    Nem voltam biztos abban, hogy Zsolt végül választ fog-e adni a kérdésemre, de valahol mélyen mindegy is volt. Próbáltam kihozni magamból érzéseket, mintha tényleg lennének, pedig már jó ideje nem váltott ki belőlem senki ilyesmit. Talán mondanom kellett volna valami okosat, vagy közhelyekkel bombázni a srácot, de az ilyenkor nem segít. Vagy magától beszél, vagy az egész átmegy erőszak terápiába, mintha a pszichológus előtt feküdne és muszáj lenne mondania valamit attól függetlenül, hogy a végén így is úgy is betegnek fogják nyilvánítani. Aztán isten ments valami hasonlótól, pont hogy nem vagyok kíváncsi mások lelki nyomorára.
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 19:10 | Link

Nina

Gyönyörű este, mondhatom. Soha jobbat. Nina? Egyem meg a szívét kiskanállal... "Sziasztok Nina lenni én. Születni magyar, nyelvtanhoz hülye csak vagyok én. Pénzért én venni nyelvtant, mert pénzed lenni sok nekem." Ezen mosolyogtam, de csak gondolataimban. Nagyképűség sugárzott a hangjából, mint: "helló Nina vagyok, rengeteg pénzem van, és te soha nem leszel ilyen boldog, mint én". És még a nyelvét is kinyújtaná, mert úgy "cuki". Zongorázzunk? Tud zongorázni? Szerintem ezt csak hallotta valahol. Talán azt sem tudja mi az a zongora.
-Elegem van a te fajtádból. A nagyképű, dúsgazdag modellekből. Megélnek a testükből, és csak magukkal törődnek. Nekem csak azok a lányok szimpatikusak akik szelídek. Akik nem ostobák. Akik törődnek szeretteikkel bármikor, bármilyen veszélyes helyzetben. Akik tudnak szeretni. De a te fajtád soha nem lesz képes erre. Lehet, hogy szép vagy, gyönyörű szerintem, de csak a külsőd ilyen, mikor tettél te valamit szüleidért? A testvéredért te milyen "egetrengető" dolgot tettél? Vettél neki szülinapjára egy csokit? Micsoda nagylelkűség. Sajnos valószínűleg soha nem fogok ilyen lánnyal találkozni.-
Mondom ezt végig gúnyosan. Ez a véleményem, és én szókimondó ember vagyok.
-Tudsz te többet a nevednél, meg a lakásodnál? Szerintem nem, mert egy buta liba vagy, mint a többi akik pénzzel mindent megvehetnek. Nem ismerlek téged, de nem hiszem, hogy különb vagy a többieknél.-
Csak mondom a magamét. Ezért biztos, hogy lefog támadni. Védekezni fogok ez egyértelmű. Majd a fejéhez vágom a termoszt, és a gyönyörű pofikájával nem mehet Párizsba, Londonba, vagy tudom is én hova.
-Most jön az, hogy te más vagy, ugye? Halljuk...-
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 19:36 | Link

Zsolt

    Elképedve figyeltem a fiút. Kevés dolog van, ami engem letaglóz, netán meglep, de a mondandója egyenesen a padlóhoz vágott. El kellett számoljak vagy hatezerig, míg oda jutottam, hogy nyelek egyet és válaszolok. Gondosan ízlelgettem az elhangzott szavakat. A buta libánál egy hajszálon múlott, hogy be ne billentsem a vízbe, de lévén érettebb vagyok én ennél, inkább csak pislogtam egyet és elképzeltem, ahogy kicsinálom. Sok mindennel vádolhattak igen, de amiket felsorolt, totál nem rám illettek. Aztán a végén a megjegyzése… Most komolyan vitatkozzak vele?
- Te nagyon zakkant vagy. Deprimál, hogy olyan antiszociális egyedekkel kell töltenem az időmet, akiknek sem magánélete, sem annyi esze nincs, hogy azon kívül amit látnak és hallanak, esetleg kérdezzenek is, netán gondolkodjanak. Véleményem szerint szellemi alulfejlettséged nem feltétlenül agyi kapacitásodból adódik, sokkal inkább naivságod és hiszékenységed oka mindez – fejeztem be, majd kis szünetet tartva folytattam. – Azt mondtad, próbáljam megcáfolni az elhangzottakat. Nem vagyok köteles lereagálni az ilyen primitív megnyilvánulásokat, veled csak azért teszek kivételt, mert sikerült olyannyira felhúznod, hogy legszívesebben megfojtanálak egy kanál vízben. Azonban láthatod, hogy semmi ilyesmit nem készülök tenni, tehát azt az intelligencia küszöböt, melyet te elém tettél, bőven megugrottam, úgyhogy jól figyelj. Egyszer mondom el, de jó lassan, hogy még te is megértsd. Söprögess a magad háza táján, engem pedig hagyj békén, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nem tudsz rólam semmit, ahogyan a családomról sem és nem, nem fogok mesélni, mert sem rád, sem senki másra nem tartozik – újabb levegőt vettem, de ez alkalommal megálltam, hogy legyen ideje felfogni a hallottakat. Mielőtt azonban reagálhatott volna, újra megszólaltam.
- Buta liba volnék? Nem hinném. Igaz, csak levelezőn, de végeztem egyetemet, össze tudok rakni nem is egy értelmes összetett mondatot, a szókincsem már most nagyobb, mint a tiéd bármikor lesz, nagyképű pedig azért leszek, mert ha ilyesmit vágsz a fejemhez, akkor megadom hozzá az alapot, hogy igazad legyen. Gazdag vagyok, de megdolgoztam érte. Arról nem tehetek, hogy a sikereimben a saját sikertelenségedet látod, lehet jobban csinálni. Egy egyszerű rellonos diák vagyok, te meg egy degenerált nyomorék – fejeztem be végül végleg a mondandómat. Én igazán nem terveztem ilyesfajta társalgást estére, de ha egyszer kikényszerítik belőlem, akkor megadom a módját. Plusz, azt hiszem még életemben nem beszéltem ennyit... Kétségbe vonta, hogy képes vagyok-e értelmesen reagálni? A választ megadtam. Innentől meg mehet a sunyiba.
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. augusztus 27. 20:02 | Link

Nina  Grin

Izgatottan várom a lány válaszát. Valószínűleg csak hápogni fog. Ha nem lenne rajta az a 20 kilós smink talán még sírni is elkezdene. Ahogy látom letaglózódott, szerintem oly sok információt közöltem vele, hogy nem jutott el mogyorónyi agyáig. Elégedett mosoly ült az arcomon, egészen addig amíg nem kezdett beszélni. Pff... A kis sznob. Hadd találjam ki, van egy tanára, aki ilyen szavakat tanít neki csak azért, hogy intelligensebbnek tűnjön. "Deprimál, antiszociális." Hogy oda ne rohanjak. Én nem kényszerítettem, hogy velem töltse az estét. Naiv? Milyen jól ismer engem pár perc után. Nem köteles lereagálni? Mert nem tudja. Nagyon jó kedvem van szinte csak mosolygok. A memóriája tökéletes. Tényleg ezt mondtam, vajon felírta a tenyerére? Mondanivalója kicsit megsértett, de még jobban zavart. Én megmondtam, hogy innen nem megyek el. A degenerált nyomorékot már csak a vízben mondhatta ki, ugyanis belelöktem. Fürödjön egy kicsit. Azért nem olyan hideg a víz. Mosolyom most is széles, élvezem a pillanatot. Ha az élet lökte volna mély vízbe, biztosan nem lenne ilyen nagyképű. Már majdnem indulni akartam, amikor leesett a tantusz. Mit csinálok én? Ártatlanul vádoltam valakit? Én nem ilyen vagyok. Ezért felálltam, és kezem a lány felé nyújtottam, hogy kihúzzam.
-Bocsáss meg nekem. Még nem is ismerlek. Nem szabadott volna ilyen dolgokat vágjak a fejedhez... És tudod mit? Igazad van... Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nehéz lesz, de kérlek felejtsük el ezt, és kezdjük elölről. Kérlek fogadd el a kezem. Szeretnélek megkínálni cappuchino-val. Fáradt vagyok, és sajnos elvesztettem a fejem.-
Felelőtlenül bizonytalan egyensúllyal álltam a kezemet nyújtva. Könnyen beleránthat, de túlságosan szégyenlem magam, ahhoz hogy gondolkozzak. Szégyenem az arcomra is kiül.
-Sajnálom. Én nem ilyen vagyok...-
Biztos nem fog megbocsátani...
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. augusztus 27. 21:20 | Link

Zsolt, aki szereti, ha fáj...

    Mikor épp befejeztem volna a mondandómat, lökést éreztem és a vízben landoltam. Eljött az a pillanat, hogy elegem lett, ha a szép szó nem használ, akkor megoldjuk másképp. A fiú felém nyújtotta a kezét és bocsánatot kért. Természetesen kezét nem fogadtam el, kimásztam a vízből és elővettem a pálcámat. Úgy tettem, mintha legalábbis ezzel végez ért volna a dolog.
- Leperex – mormoltam, majd újra szárazon álltam a stégen. Csípőre tettem a kezem és felvettem a azt a pózt, amitől általában mindenkiben meghűl a vér. Ez ugyanis az a felállás volt, amikor komolyra fordítom a dolgokat. Nagyjából négy méterre lehettem tőle, inkább nem mentem még egyszer a közelébe, mert ha megint megfürdet, tényleg elborítja az agyam a méreg és akkor nem ússza meg annyival, hogy egész éjszaka táncolni fog.
- Megbocsájtok. Borítsunk rá fátylat – hangom negédes volt, az ember azt hihette, biztonságban van. Mielőtt Zsoltnak leeshetett volna a tantusz, előkaptam a pálcámat és már mondtam is az átkot. – Scrupto – a fiú egyszeriben milliónyi tű szúrását érezhette a testén belül, ám ennek felszíni nyoma nem volt. Valószínűleg mozogni is alig bírt én pedig keresztbe fontam kezem a mellkasom előtt és rámosolyogtam. Vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen a sors, ő is ilyenbe került. Mielőtt még valami butaságot akart volna tenni, gondoltam megfosztom a pálcájától, úgy a legélvezetesebb a dolog.
- Invito pálca – mondtam, majd immáron két szépség birtokában álltam. Örömmel töltött el, hogy a srácot szenvedni láttam. Jómagam nem szívesen éltem volna át ezeket a kínokat, de most legalább megtanulja, hogy ne szórakozzon másokkal, főleg nem az idősebbekkel.  – De azért remélem nincs harag – vigyorodtam el és vártam. Vártam, hogy vergődjön és könyörögjön, hogy hagyjam abba. Természetesen nem kínoztam volna halálra, ez meg sem fordult a fejemben, ismertem a következményeket és nem óhajtottam a részesük lenni.
- Ha akad mondandód, van még olyan átkom, ami okozhat pár kellemetlen percet, bár a megelőzés érdekében akár el is némíthatlak. Az rossz lenne igaz? – élveztem a helyzeti előnyömet. Két pálcával és egy megkínzott fiúval öröm az élet, nemde? Nem féltem különösebben, de jobbnak láttam, ha azért mégis csak elcsitítom a másikat. – Silentio – halkan mormoltam el a varázsigét és ezzel végeztem is. Amit eddig el akart mondani, elmondhatta, most viszont még mindig az átkom kínozta őt és ha akart volna se bírt volna tenni semmit.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa