36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Olivia Meyerson összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 25. 15:03 Ugrás a poszthoz

Dávid
Jóval takarodó után

Szörnyű, egyszerűen még nem bírta megemészteni azt, hogy a napnak csak bizonyos szakában bújhat elő, mintha csak valami közveszélyes bűnöző lenne. Pedig nem. Olivia még így... most sem lenne képes ártani senkinek, hiába elkerülhetetlen néha.
Most, hogy már minden csendes, és csak pár kósza lélek szaladgál, az eridonos is nyugodtabban bújik elő, nem kockáztatva egy esetleges balesetet. Pedig éhes, de még mennyire, viszont még mindig nem annyira, hogy olyas valamire vetemedjen, ami miatt ki nem állhatja magát.
Ezért is veszi a rét felé az irányt, naivan hisz abban, hogy a levegő segít majd neki "kijózanodni", mintha az annyira egyszerűen menne az ő esetében. Nem figyel arra, mi zajlik körülötte, különböző megbotránkoztató képek lepik el az agyát, és nehezen akarja elismerni, az a szörnyeteg, ami "rémálmai" során kíséri, valójában ő maga. Pedig ott volt, ő volt, és megtette. A legborzasztóbb, azóta se érezte, annyira.... élőnek magát. Mintha az összes kő, amit napok óta cipelt, egyszerre omlott volna le a szívéről, jól lakott, de még mennyire...
Csak most, hogy sikerült beleütköznie valakibe, veszi csak észre, gyorsabban ment a kelleténél. Az agya tisztul is ki, ha rá is készült telepedni az a bizonyos vörös köd, ez az ütközés nagyon is jól jött most.
- Úristen, ne haragudj, minden rendben?- kérdi zaklatottan a srácot, aztán lép is hátrébb egyből.
Több okból kifolyólag is, ez a találkozás nem épp a legjobb időpontban történik, még így se, hogy végül is neki köszönheti, hogy nem cél irányosan a falu felé vette az irányt, viszont ez az illat. Oliv nem mer levegőt venni, tartása is megfeszül, mégis aggódva pillog a srácra, remélve, nem esett neki semmi baja.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 19:08 Ugrás a poszthoz

Egy vemp, meg egy fél (?)

Szüksége volt a levegőre, úgy érezte, a kastély össze passzírozzák, szépen, lassan, hogy fájjon neki. Az éhsége már az elviselhetetlenség szélét súrolja, Oliv viszont még mindig makacs mód küzd ellene, pedig tudja, ennek nagyon nem lesz jó vége. Egyszerűen, képtelen arra, hogy egy embert bántson, az állatok vére meg nem igazán elég ahhoz, hogy teljesen jól lakjon. Már kezdi megszokni, hogy napi szinten kell harcot vívnia a saját szörnyetegével, hogy az még egyszer ne bújjon elő. Az eridonos már így is elhiszi magáról, hogy ő is az, nincs semmi szüksége megerősítésre.
A temetőbe menekül, mert naivan hisz abban, ott kitombolhatja magát - már amennyire ő képes erre- és mindezt zavartalanul teheti. Hiába szeret Tristannel lógni, hiába tartja őt az egyetlen barátjának, és hiába tud róla szinte mindent a fiú - beleértve a fajihovatartozását- egyszerűen... taszítja még a csak a gondolat is, hogy hagyja, meglássa vámpírként. Tristan érdektelensége ez iránt még most is nagyon jól esik neki, és pont ezért nem szeretné elijeszteni azzal, hogy megmutatja, milyen is, mikor az "új énje" kerül előtérbe.
Hirtelen torpan meg a nagy száguldozásában - ha mást nem is, ezt kimondottan imádja ebben a létben-, és összevonja a szemöldökét, miközben értetlenül mered maga elé. Ilyen illatot még sose érzett, még csak hasonlót se, pedig mostohaapja állítása szerint mindet megmutatta neki. Drake nagyon ügyel arra, hogy a lány ne csak pár évet létezzen halhatatlanként, Oliv meg folyton szörnyülködik, mennyire sok itt az elvárás, és kezdi érteni, némely hegyes fogú, miért irigységből mészárol.
Persze a lány már szinte felét elfelejtette annak, kihez, hogyan kell viszonyulni - átok essen abba a sok rétegbe-, de nem fél, ő tudja, ha olyan helyzet adódik, ki fogja tudni vágni magát.
Szinte észre se veszi, hogy már ő maga is a két (!) lénytől van nem is olyan messze, épp ki tudják szűrni. Csak pár pillanatig vizslatja a lányt, akinek dobog a szíve, mégis olyan furcsa illatot áraszt magából, majd szemei a társára vetődnek, és tekintete megkeményedik. Oh igen, erre világosan emlékszik, hogy mit mondott Drake, ha ilyen eset adódna. Bár a meglepődöttség is kiül az arcára egy fél pillanatig, de mentségére legyen mondva, a világért se gondolt  volna arra, hogy még egy vámpír,visszakívánkozik Bagolykő padjaiba.
Tartása megfeszül, nem megy közelebb, de le nem venné a hallhatatlanról a szemét, pont mint aki bármire fel van készülve, és ez nem is nagy tévedés. Oliv fejben már le is játssza a jelenet folytatásának lehetséges variációit
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 28. 23:32 Ugrás a poszthoz

Ti Rolleyes

Úgy tűnik, Olivianak nagy hibája, hogy kíváncsi. Alapból kerüli a konfliktust, neki nem menő dolog az erő fitogtatása, viszont, mivel már hetek óta nem volt  vér közelében - amit a másik vámpír észre is vehet rajta-, kicsit paprikás a hangulata.
Ha nem lenne annyi önuralma, és nem küzdene minden áldott pillanatban azért, hogy az agyát ne lepje el a vörös köd, most minden bizonnyal gondolkodás nélkül ugrana az ember, vagy félig ember lány torkának. De ő mindig is megvetette ezen életet folytató társait, többek közt saját magát is, mikor hagyta eddig fajulni a dolgokat. Hova tovább, irtózatosan kevés vámpír van, akit képes elviselni a közelében, történetesen az édesanyja és Drake. Az utóbbinak köszönheti, hogy hűvös, mégis megfontolt. A háztársai biztos megrökönyödnének, ha így látnák, hisz az arcáról minden báj eltűnt, csak egy merev, porcelán maszk.
Hogy is mondta Drake? Soha ne lépj egy vámpír területére? De ez nincs megjelölve, legalább is Olivsmemi ilyet nem érzékel, és véleménye szerint, brutális nagy ego kell ahhoz, hogy valaki a sajátjának nyilvánítson egy közterületet, mert mi van, ha egy idősebb fajtárs szeretne itt sátrat verni? Arra kíváncsi lenne, hogy a másik felállása akkor is ilyen határozott lenne-e. Minden esetre az eridonos még most se mozdul, tudja, hogy a lány is azt várja, amit ő, és kimondottan szereti a türelmi játékokat, jó is bennük, főleg, ha azt vesszük, új élete másról sem szól, mint az önuralomról.
- Tanulói nyilvántartás?- ajánlja fel lehetőségként. Félre ne tessék érteni, szívesen válaszol ő, amíg a kérdés annak hangzik, és nem számon kérésnek. A hangja neki is normális, hisz minek erőltesse magát, ha másik tökéletesen jól hall.
- Igen- pillant a lányra egy halvány mosoly kíséretében. Nem mutatja, hogy észrevett-e bármit is a kis közjátékból, ha a fajtársának nem esik le, hogy ő nem vért ontani jött, csupán kíváncsi, az már az ő baja.
- Az illatod... más... hogy hogy?- kérdezi a lányra nézve, olyan hangsúllyal, hogy a lány érezze, nem muszáj rá válaszolnia, ha nem akar.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 30. 22:15 Ugrás a poszthoz

Zsolti

Csak azért jön le a faluba, hogy megnézze Noelt, gondolja a srác ki fog ugrani a gatyájából örömében, de még ez se tántorítja vissza. Na, meg az is felettébb érdekli, hogy mi az, amin a srác kísérletezik, mert mióta megitta azt a bájitalt - lévén, egyszer már meghalt, ez igazán nem oszt, nem szoroz semmin-, még a szokásosnál is rózsaszínebben látja a világot. Konkrétan kedve támad minden embert a végkimerülésig ölelgetni, ami egy vámpír esetében nem épp a legjobb dolog, főleg, ha a lány még képes is rá.
Vigyorogva nézi végig a butikokat, és már el is könyveli, hogy az utca felét, megveszi Tristannek, csak mert annyira szereti háztársát, hogy amúgy nem tudná eléggé kimutatni.
- Ohh, hát szia- a szokásosnál lelkesebben köszönti az idegent, és leküzdi a kényszert, hogy a nyakába ugorva kezdjen áradozni arról, ennél boldogabb még sose volt.
- Olivia vagyok- még azt is hagyja, hogy kezet csókoljanak neki, mert ez annyira muris, kacag is rajta egy jót.
- Épp ide indultam, itt dolgozik egy barátom, szóval miért is ne- vonja meg a vállát, majd már-már szökdécsel befelé, arra sincs szükség, hogy Zsolti a kezét taperolja, mert az eridonosnak nem kell sokat könyörögni.
Belépve megcsapják az illatok, nem feltétlenül csak azok, amiket a Levitásérez, de Olivban most valahogy nincs meg a késztetés, hogy vérfürdőt rendezzen, sokkal inkább szeretne lufikat eregetni szanaszét, persze kizárólag csak pirosakat, mert hű a házához, nagyon is.
- Ááá én inkább egy steaket akarok, félig átsütve- néz a srácra csillogó szemekkel, mert ahhoz inkább van gyomra, minta pizzához.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 8. 19:56 Ugrás a poszthoz

Jeremy

Már alig várta, hogy lemenjen a nap, ma felettébb nehezére esett megmaradni a fenekén, holott tisztában van a következményekkel. Talán épp emiatt nem száguldott ki mazochista mód, mert mégis mi végre akarna több szenvedést a kelleténél?
Nem, még mindig nem bírja megemészteni a tényt, hogy az ő szíve már nem dobog, gyanítja, ezt sose fogja lenyelni, és hiába kezdi igazán kedvelni a mostohaapját, sose bocsájtja meg neki, hogy gyakorlatilag.... megölte. Ezen nincs mit szépíteni, ez nem élet. ha az agyad máson sem kattog csak a véren, a pulzáló ereken, és a szívek ritmusos dobogásán, ott már nincs mit tenni, csak beletörődni, ami Olivnek sose ment. Harcolt.... mindig is, még ha az a küzdelem egy K-ért ment, ő nem adta fel... hiányoznak neki azok az idők, mikor a legnagyobb problémája az volt, hogy túlélje Weaver prof óráit, a tanerő sose a könyörületéről volt híres, az eridonos meg eleve került mindenféle agressziót, nem hiába nem volt jelen egyetlen párbajszakkörön se, a könyvtárban annál többször lehetett látni, viszont mióta visszatért.... be se tette oda a lábát. A sebek így is folyamatosan szakadoznak fel, nem hiányzik neki plusz löket.
Célirányosan a konyha felé halad, bár az ott lévő "élelem" nem lakatja jól, legalább megakadályozza abban, hogy az első útjába kerülő ember torkának ugorjon. Neki már ez is megfelel, nem akar bántani senkit, bármennyire is létszükséglet ez.
Mivel takarodó elmúlt már, nem is lepődik meg azon, hogy egyedül találja magát a helyen. Persze óvatosan nyúl a hűtő - mások számára- teljesen láthatatlan rekeszébe, és vesz ki egy sötét üveget. Megérti, miért az elővigyázatosság, nem lenne ő sem szívesen tanúja annak, hogy valaki issza a vért, mint egy normális ember a vizet.
Oliv mindenesetre összeszorított szemekkel ugyan, de lehúzza az üveg tartalmát, nem törődve az ízzel, aminél sokkal, de sokkal jobbat is tud.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. július 8. 19:56
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 23. 23:38 Ugrás a poszthoz

Noel

Szinte bemenekül a szobájába. Egyenesen a tükre felé veszi az irányt, amibe belenézve, egy zavarodott, remegő lányt lát, aki kétségben van esve, mégis megmagyarázhatatlan kín miatt, meg-meg rándul az alapból bájos arca.
Aztán pillanatok alatt keményednek meg a vonásai. Az arca merev maszkká válik, a szemeiből köddé válik minden érzelem, egy rideg szobor néz vissza rá. Kész, elege lett, belefáradt már, hogy olyasmi ellen harcoljon, amit úgyse tud elkerülni, Az éhség már minden porcikáját kínozza, és ha nem tesz valamit ellene, félő, nem lesz sokáig életben, nem mintha most élne...


Mindennek már több napja. Azóta az eridonos éjszakánként eltűnik a kastélyból, és random helyeken tűnik fel, hol mostanság egyre felkapottabbak a megmagyarázhatatlan halálesetek. De nem zavarja, az érzés... jól lakott, és valami felsőbbrendűség érzet is belé költözött, de ez cseppet sem zavarja. Jól érzi magát így, mintha az összes béklyó hirtelen hullott volna le róla, felszabadult, már nincs is kedve harcolni önmaga ellen, hisz ő nem ember, már nem, mi végre kéne úgy viselkednie, mintha a vacsorái közé tartozna? Drake jól mondta, ezek a lények nem többek holmi nasinál, nem érdemes az energiát pazarolni rájuk.
Annak ellenére, hogy nem is olyan rég még mindent megtett azért, hogy elfogadják, elég kirívóan viselkedik. A folyosón felszegett állal meg, a léptei magabiztosak, mintha csak el akarná hitetni az ott lévőkkel, hogy már csak ránézni is megtiszteltetés, hisz Oliv nem sokszor bukkan fel, főleg nem akkor, mikor a bajkeverők krémje még szabályt szeg a kint létével. De most is vadászni indul, és ebben még maga az igazgató sem gátolhatja meg.
Elhagyva a kastélyt, máris száguldana valamerre, de ebben meggátolják.
A vér illata az orrába kúszik, és ő nagyot szippant a levegőbe, mint valami plázamacska, aki álmai parfümét találta volna meg. Arcára ragadozó vigyor ül ki, és nem törődve semmivel, követni kezdi az illatot, hogy megtalálja azt, akitől származik. Egy diáktársa az, ebben biztos, már meg bírja különböztetni az emberek vérét az állatétól, ami azt illeti, jobban is szereti.
Ahogy meglátja a sziluettet, szinte hangtalanul halad egyenesen a srác háta mögé. Valahol a tudata mélyén rájön, hogy Noel az, a második ember, aki elfogadja, úgy, ahogy van, de efelett most szemet huny. Sőt, inkább kíváncsi, hogy a srácot vajon tényleg nem zavarja-e, hogy Oliv... önmaga, ugyanis jelenleg teljes mértékben az.
- Nem szerencsés ilyen állapotban és ilyenkor, egyedül sétálgatni- búgja a srác fülébe, teljesen kifordulva magából, miközben egyre csak a nyakát fixírozza. Egy pillanatába telne belemélyeszteni a fogait, Noel nem is tudna tenni ellene semmit, de mégis... hol marad az élvezet? Nem szereti a könnyű prédákat, unalmasak.
- Mondd, hogy nem a gyógyító kötötte be, meghazudtolná magát, hisz állítólag annyira érti a dolgát- a hangja teli szarkazmussal, ahogy hátrál, és a rellonos elé lép, ő is észreveheti, nem azzal az Olivval került egy légtérbe, akit "ismer".
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. július 23. 23:42
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 00:43 Ugrás a poszthoz

Noel

Annyira egyszerű lenne. Egyetlen kecses mozdulat, és Noel feje szépen megválna a testétől, de nem.... még korai, és mint már mondta, élvezi, ha evés előtt játszhat egy kicsit. Persze dühíti, hogy a srác meg se rezzen, nem ehhez van szokva, főleg úgy, hogy léptei szinte hangtalanok.
- Én abban nem lennék olyan biztos- közli hűvösen. A mindjárt talán nem is annyira mindjárt. Vérzik, egyedül van, a lánynak meg egyáltalán nem áll szándékában karon ragadni, és hazakísérni, holott normális esetben talán ezt tenné. Sőt, nem is talán, amennyire nagy a nem létező szíve, biztos segítene. Csakhogy most teljesen más a felállás, Noel pechére épp nem érez késztetést az iránt, hogy megváltsa a világot, épp az ellenkezője. Igen, felettébb elkeserítő ez.
- Ha te mondod- húzza el a száját. Szakértelemnek közel sem nevezné, de ez már csak az ő baja. Nehéz épp eszűen gondolkozni, mikor a vámpír torka egyre csak kapar, és minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy ne helyben csócsálja meg diáktársát, de a türelem... szóval igen, Oliv türelmes... még.
- Fel sem érnek a te véred illatához- húzza el a száját tettetett morcossággal, majd kissé oldalra dönti a fejét, úgy fürkészi tovább a rellonost.
- Kíváncsi volnék, az íze vajon milyen- ezzel burkoltan ugyan, de Noel tudtára adja, nem biztos, hogy olyan kimenetele lesz ennek a találkozásnak, amilyet a srác elképzelt, de az élet már csak ilyen... kiszámíthatatlan, és eszméletlen fekete humorral rendelkezik.
Megvillannak a szemei, és játékos mosoly kúszik a szájára, ahogy végigkíséri a másik mozzanatát.
- Na, legalább a túlélési ösztön nem veszett ki belőled- konstatálja elégedetten, mert ez az emberek többségének hatalmas hiánya, meg is isszák a levét... általában.
- De nem értem. Úgy érzed védened kell magad? De hát csak én vagyok, tudod az, akit elfogadsz olyannak, amilyen, legalább is mintha ezt mondtad volna. Hát mégse? Pedig most én vagyok- minden megnyilvánulása hűvös, idő közben lassan tesz egy kört a srác körül, mint a keselyűk szokták, s mihelyst újra elé ér, megragadja a másik bekötött karját, és leszedi róla kötést.
- Nem fog fájni..... annyira- gúnyos mosoly terül szét az arcán, és ha idő közben Noel nem talál ki valami frappánsat, a csuklójába mélyeszti a fogát. Egyenlőre ennyivel is beéri... egyenlőre. Nagyokat kortyol, nem törődve a srác lelki, vagy épp fizikai állapotával, most felettébb önző.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 19:05 Ugrás a poszthoz

Noel

Tipikus olyan arccal mered rá, ami azt sugallja, most nem vevő a poénokra. Éhes, és nem szereti, ha az áldozata járatja a száját. Sikolyokhoz van szokva, meg könyörgésekhez, ez a felállás merőben új neki.
- Nincsenek olyan szükségleteim, mint az embereknek, a szervezetem már rég összeomlott, a szívem nem dobog, tehát egy kis cukor se fog betenni- határozott, holott ez igazán a gyenge pontjai közé tartozik. Normális esetben utál erről beszélni, de most mindenképp meg akarja mutatni a másiknak, úgy is az lesz, amit ő akar.
- A francokat nem- csattan fel ő is, szemei megvillannak, és ökölbe kell szorítania a kezét, hogy ne csapja le a rellonost, mint egy taxiórát.
- Nem lehetsz ekkora idióta. Tudod, hogy két pillanatomba telne megölni? Hogy nem tehetnél ellene semmit? Ne, mond, hogy cseppet sem zavar ez az erőfölény. Már pedig a vámpírok túlnyomó többsége ilyen. Én még egy tünemény vagyok, mert ahelyett, hogy szimplán átharapnám a torkod, leállok veled csevegni, de az én türelmem is véges- és őt nem lehet hitegetni. Ó, ugyan már, mégis ki érezne bármilyen nemű empátiát egy lelketlen dög iránt? De nem is várja el, féljenek csak, van is okuk rá.
- Pontosan ez a felállás- közli vele a száraz tényt, hogy márpedig ha tetszik neki, ha nem, belőle most vacsi lesz. Nem igazán lehet hatni az eridonosra jelenleg. A jelleme szikla szilárd, és az elhatározásairól még akkor se mondana le, ha kényszerítenék. Nem mellesleg egy időzített bomba, ami talán nem a legjobb dolog.
- Nem hat meg a heg, a történetére se vagyok kíváncsi, te meg hálát adhatsz az égnek, hogy még így mászkálhatsz. Azt várod tőlem, sajnáljak? Miért kéne? Csak mert lehet, nem te tettél róla? Ugyan már, engem megöltek, időm se, lélekjelenlétem se volt védekezni. Ezzel akarsz hatni rám? Egy heggel? Neked legalább dobog a szíved- a végét talán kicsit hangosabban mondja, de elragadták az indulatok. Utálja mikor az emberek sanyargatják magukat, holott mindenük megvan, csak későn jönnek rá erre.
El is kapja a kezét, és belemélyeszti fogait a csuklóba. Nem törődik semmivel. Behunyt szemekkel élvezi a sűrű "folyadékot", ami végigszalad a torkán.
Oldalra kapja a fejét, és kissé meglepődve veszi tudomásul a tüzet. Közben áldozata meg is szökik, ami igencsak felpaprikázza az alapból is ingerült lányt.
Utána ered, közben megannyi lehetőséget vázol fel magában, amivel megkínozhatja kicsit a rellonost. Talán az indulat miatt veszi olyan könnyen az elé zúdoló akadályokat, vagy mert túl gyors, mindenesetre, meg nem áll, néha ugyan megbotlik, de kiváló reflexekkel rendelkezik, így elkerüli az esést.
Be is éri Noelt, és megragadva a pólóját, egyenesen a fához vágja, már ha a srác nem lepi meg újfent.
- Mondták már neked, hogy ne húzz fel egy vámpírt? Főleg ne evés közben?- ingatja rosszallóan a fejét, aztán megáll közel hozzá, és tipikus olyan tekintettel mered rá, ami szinte ordibálja a kérdést " most mit kezdjek veled?".
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 24. 22:53 Ugrás a poszthoz

Noel

- Nem ismersz- ragadozó vigyor ül ki az ajkaira. Még csak nem is hazudott, hisz a rellonos vajmi keveset tudott róla eddig is. Persze alapvetően többet, mint sokan mások, nem mindig hangoztatja, hogy nem ember.
- Te tényleg nagyon hülye vagy- von vállat, mégis mihez kezdhetne ezzel? Nem, itt korántsem fölényeskedésről volt szó, a tényt közölte, de ha a másik erre tojik, az már nem az ő baja.
- Nem ijesztgetlek, egy. Kettő, nem magamból indulok ki, és három... pofátlanul könnyen veszed a dolgokat, ami nem mindig előny- unottan forgatja a szemét, most nincs olyan hangulatban, hogy prédikáljon. Pedig megtenné, ha nem lenne épp eszméletlenül éhes. Azért valamilyen szinten furcsa, hogy bár kedveli a srácot... minden bizonnyal, gondolkodás nélkül képes a vérét venni, és meg is fogja tenni. Persze Oliv nincs abban az állapotban, hogy ilyesmin agyaljon, sőt, nem agyal, a vörös köd ellepte, és kedve sincs szabadulni belőle.
Az eridonos már egyre kevésbé élvezi ezt, kezd egyre dühösebb lenni, ami semmi jót nem jelent, de a világért se hagyná, hogy az áldozata elfusson, annál azért sokkal büszkébb. Az akadályokat könnyen veszi, többnyire, de épp elég pipa ahhoz, hogy megragadva Noelt, egyenesen a fának vágja. Nem érez semmit, nem érzi, hogy bánnia kéne, maximum azt bánhatná, hogy nem többször teszi egymás után.
- Rád nézve semmi jó- sziszegi kiesve a szerepéből. Engedi, hogy a másik lássa, mennyire sikerült kihoznia a béketűrésből, így legalább számíthat mindenre, csak jóra nem, és ez a lényeg. Oliv sejti, hogy mostanra már sikerült felfognia, vagy megértenie, jelenleg nem az, aki eddig volt, ennek ellenére mégse érzi, hogy szorul a nyaka körül az a bizonyos hurok. Na, ez az, ami ellen már ő sem tud mit kezdeni, na nem mintha akarna.
Őszintén nem számít arra, hogy a rellonos még így is visszavág, ezért elkerekedett szemekkel konstatálja, hogy összeragadt a szája. De ez az állapot is csak pillanatokig tart, az arcát elönti a düh, és gondolkodás nélkül ragadja meg a másik még ép karját, és addig csavarja egészen hátra, míg Noel nem tanul meg testbeszédből olvasni, és nem szüneti meg az átkot, vagy amíg ki nem ugrik a válla helyéről, neki aztán édes mindegy. Mivel félvér, és jó ideig ő is varázspálcával közlekedett, így tudja, nem maradandó az átok, viszont böki a csőrét, hogy valaki egyszerűen felül kerekedett rajta.
Ha nem tesz semmit a srác, Oliv is egyre dühösebb lesz - igen, lehet ezt még tetézni-, ki is tépi az egyik fát, és a srác lábára dobja, nem kímélve meg a láthatóan ropi szerkezetét.
Hidegen méregeti a srácot, aki láthatólag teljesen tehetetlen. Igen, vár, már csak topognia kéne a lábával, hogy meglegyen  a kellő hatás, de nem, azt azért mégse.
Az idő csak telik és telik, majd miután megszűnik az átok hatása, leveszi a fát a lábáról,  a srác felé kerekedik. Persze, ez egy idillikus szerelmi jelenetnek is elmenne, ha nem vesszük figyelembe, hogy a világ talán legnagyobb kínját készül rászabadítani. Ő a harapást így élte meg, bár csak egyszer volt Noel helyében. Nem, nem áll szándékában átváltoztatni, azt semmilyen körülmények között nem tenné.
Még egy pillanatig rávillannak a srácra a szemei, majd mindenféle bevezetés nélkül a nyakába mélyeszti a fogait. Köztudott, hogy egy vámpír harapása lehet maga a pokol is, ha ő azt úgy akarja, már pedig az eridonosnak más vágya sincs, plusz még jól is lakik. Úgy iszik Noelből, mint aki ki tudja, mikor tette ezt utoljára, persze annyira még nem borult el az agya, hogy megölje. Bár szívesen megtenné, nem szabad. Mégis egy diákról van szó, akit, ha nem is azonnal, de egy idő után hiányolnának, tehát mihelyst a srác az ájulás határán van - miért is adná meg neki azt az örömöt, hogy végigaludja a fájdalmakat?-,  ő feltápászkodik, megtörli a száját, és visszamegy a kastélyba, rábízva az erdőben sündörgő vadakra a többit.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. július 24. 23:32
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 2. 19:36 Ugrás a poszthoz

Lyra

Céltalanul bolyong a faluban. A múltkorihoz képest már szinte teljesen nyugodt, de mégse annyira, hogy a lelkiismerete előtörjön. Mondhatni, aznap éjjel belefáradt abba, hogy amiatt utálja magát, amiről nem is igazán ő tehet. Vámpír, vért iszik, olykor megöl embereket, de ez azzal jár... állítólag, mégis.. Drake szerint fényévekkel jobb a hasonszőrű társainál. Ő maga mondta, hogy szinte csodálatra méltó, mennyire... emberi maradt. most már csak vállat von, mert tudja, ez nem egy végtelen állapot, bármikor billenhet a mérleg nyelve, és ő nem fog mást tenni, csak úszni az árral. Nem róhatják fel neki, nem vonhatják felelősségre, nem utálhatják, mert.... fajához méltón viselkedik. És emberek... meg fognak halni, jobb esetben, és az eridonosnak fontosabb, hogy a saját "rétegébe" sikerüljön beolvadnia, hisz az onnan kötődő kapcsolatokon nem igazán fog az idő.
Megint az az ismerős szívdobogás, és az illat. Találkozott már vele egyszer, így nem is gondolkodik, egyenesen a tavacska felé veszi az irányt, hisz a lánynak ott kell lennie. Talán most tudnak is beszélgetni mindenféle hisztéria nélkül. Oliv még most is jót kuncog  a másik vámpír viselkedésén, mintha bármi célja lett volna az elemi kíváncsiságon kívül. Őszintén szánalmasnak tartja, de ezt persze megtartja magának. Sose érzett késztetést aziránt, hogy saját magának nyilvánítson valamit, de persze... hisz ezek rellonos jellemvonások, amiket ő nem örökölt, hála az égnek. Tulajdonképp a pincelakókat - legalább is nagy többségüket-, még annyira se tartja, mint a manókat, akik a kastélyban dolgoznak, de ez persze egyéni szociális probléma.
- Szia, zavarok? Nem baj, ha leülök?- csendül fel a hangja, ahogy a lányhoz ér, és egy halvány mosoly kíséretében le is ül, persze távolságot tartva.
- Sajnálom, hogy a múltkor miattam lett feszült a hangulat, de tényleg csak a kíváncsiság vezérelt- úgy érzi, ennyivel tartozik, hisz sejti, nem lehet könnyű két vámpír kereszttüzében tengődni.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:08 Ugrás a poszthoz

Ethan

Az eridonosnak legnagyobb szívfájdalma, hogy sokat kell várnia arra, hogy lenyugodjon  a nap, tudniillik, szikrázó nap sütésben ő nem járkálhat. Így mihelyst elmúlik a veszélye annak, hogy esetleg megpörkölődhet, már viharzik is ki, friss levegőt szívni.
Így került a Fénylő lelkek udvarára, mi emberként is az egyik kedvenc helye volt. Egy padon dúdolgat, miközben élvezi a kilátást. Most, hogy túljutott  a ponton, és a vele járó önmarcangoláson, kezdi élvezni ezt a létet, még annak ellenére is, hogy még mindig nem fűl a foga ahhoz, hogy másokat bántson, pedig ha életben akar maradni, elengedhetetlen. Egy könyv nyugszik az ölében, amit csak nem akaródzik kinyitni, pedig.... nem ártana kicsit tanulni is, na nem mintha az órái túlnyomó többségére bejárna... Vagy ha ott is van se veszik észre, ami ugyan nem zavarja, hisz mindig is "láthatatlan" volt, most meg... talán kicsit örül is annak, hogy egyesek nem figyelnek a vészcsengőre, pedig az ott csilingel, akárhányszor valaki közelébe kerül. Ösztönösen megérzik a veszélyt, és bár, Olivia egy tünemény, ha épp tiszta az agya, attól még veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy barátját a gyengélkedőre küldte, nem is olyan rég.
Már messziről hallja a szív dobogást, mai arra engedi következtetni, lassan nem lesz egyedül, és be is igazolódik, mikor meglátja Ethant. A srác egyel felette jár, így evidens, látta már párszor, abban azért nem biztos, hogy beszéltek is... az emberi emlékei, nos... lekorlátozódtak a mérhetetlen fájdalomra, amit a harapás okozott.
- Szia, ne ijedj meg- "köszön" oda, mert mégse szeretné a frászt hozni rá, már pedig egy szobor épp hogy eltakarja.
- Téged is kivonzott a friss levegő?- kérdi kedves mosollyal az arcán, mert ha már nincs egyedül, igazán kihasználhatja az alkalmat egy kis beszélgetésre.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 13. 19:07 Ugrás a poszthoz

Ethan

Valahol mélyen örül, hogy akadt társasága, nem szeret huzamosabb ideig egyedül lenni, hisz arra lesz számtalan alkalma. Valahogy sose tud szemet hunyni a gondolat felett, hogy mikor jelenlegi iskolás társai meghalnak, ő még mindig ugyanígy néz ki, és ez elszomorítja. Az egyetlen vigasza, hogy az anyja, és Drake vele maradnak, hisz ők is vámpírok.
Kicsit feszeng, mert hiába háztársa Ethan, a röpke négy éve alatt, talán, ha pár szót váltott vele, ami kuriózumnak számít, főleg, mert háztársak.
- Igen, tudod a nevem?- vigyorog a srácra, mert azért jól esik neki. Sose volt hangadó személyiség, így tényleg elcsodálkozik azon, ha valaki a nevén szólítja. Nem is volt népszerűség hajhász, sőt borsódzott a háta az olyan alakoktól. Mélyeket szippant a levegőből, ami felettébb jól esik neki, főleg, mert fülledtség van a toronyban, amit még ő maga se bír tolerálni.
- Nem csodálom, meg lehet fulladni fent- mosolyodik el, ügyesen leplezve, hogy ő mulatságosnak találja ezt a szó fordulatot, tekintve, hogy ő már erre képtelen, nem mellesleg egyszer már meghalt.
- Hát... valamivel el kell ütni az időt, nem?- vigyorogva fordul a srác felé, aki már mellette ül. Fura, normál esetben feszélyezné ez a közelség, most viszont, mintha immúnis lenne rá, ami jó, meg tudná szokni, viszont tudja, hogy milyen csúnya dolognak  a következménye ez. Még most is gyűjti a bátorságot, hogy Noel elé merjen állni, akkor este... akkor este nem ő volt, a kérdés már csak az, hogy ezt a srác is megérti-e.
- Későn?- kacagja el magát, hisz mégse mondhatja, neki most olyan, mintha reggel lenne. Őszintén szólva, fogalma sincs arról, hogy Ethan mit szólna, ha random benyögné "más az értékrendem, haver, mert egy vámpír vagyok", biztos nem lenne kedve tovább barátkozni.
- Éjszakai bagoly vagyok, én ilyenkor bújok elő, szóval egyáltalán nem késő nekem ez az időpont- fixírozza a srác arcát, miközben beszél. Szereti alaposan megnézni az embereket.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 15. 20:50 Ugrás a poszthoz

Vécsey András

Lassan nyitja ki a könyvtár ajtaját, majd biccent Matildának, és halkan veti be magát a sorokba. Valami nagyon furdalja az oldalát, és minél előbb rá akar jönni. Igen, még a vámpírok is lehetnek kíváncsibbak a kelleténél, már pedig az a varázslat, amit látott, igen felkeltette az érdeklődését.
Sejti, nem minden második londoni tud ilyet. Igen, hazaruccant, észrevétlenül, mert neki megy mindenféle komplikáció nélkül. A gyorsaság az egyetlen, amit imád ebben a létben, a többit csak nyűgnek érzi.
Az ajkába harapva járja végig a sorokat, a megfelelő könyvet keresve, de van egy sejtése, hogy azt itt nem fogja megtalálni. Segítséget mégse kérhet, mert magyarázkodnia kellene, részben, hogy hol látta, és mikor, és abban az időpontban, miért nem volt a kastélyban. Igen, az Eridonos nem szokta hangoztatni, hogy már nem az emberi fajt képviseli, a szemfülesek úgy is rájönnek, vagy ha másra nem is, arra, hogy kirí a többiek közül, talán, mert megszólal bennük a vészcsengő, amit még egy rellonos is nehezen tud előidézni. Na, igen mert valamiért ösztönösen megérzik, hogy veszélyben vannak. Mikor a lány "kifordul magából", cseppet sem örül ennek.
Felsóhajt, majd meglátva az ajtót, be is nyit rajta - talán kicsit nagyobb erőt beleadva, de ha már varázsolni nem képes.... Na, igen az a híres zárolt részeg. Bár nem fogja megérteni, miért kerítenek akkora feneket neki, ha mindenki be tud jutni, kicsit nagyobb erőfeszítéssel.
A bent lévő sötétség nem zavarja, mivel volt ideje hozzá szokni, tekintve, hogy csak akkor képes "létezni". Még mindig fájlalja, hogy nem mehet ki a tűző napra. Nos, maradt még benne emberi... kérdés csak az, hogy vajon meddig...
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 15. 21:34 Ugrás a poszthoz

Vécsey András

Talán most először érzi rossz dolog a már-már hangtalan járás, hisz nem akar ő ráijeszteni a tanerőre, főleg így vizsgaidőszakban. Szégyenli magát, de az átélt események közepette nem igazán a tanulás körül forogtak a gondolatai - hol a vérszomjával küszködött, hol emésztette magát, mert.... gallyra vágta az egyik barátját-, így nem biztos, hogy léphet ő ötödikbe. Talán jobb is így, először az új énjével kell megbékélnie, ami alapból nehéz, tekintve, hogy még mindig szörnynek érzi magát, amiért szívdobogás nélkül jár-kel, na meg, mert ha ő éhes, valakiben, vagy valamiben kár esik. Tudja, hogy ezt nem jó dolog magába fojtani, de se Trisnek, se Noelnek nem akar erről beszélni, Drake előtt meg semmi pénzért nem tűnne gyengének, és itt ki is fújt az ismerősök azon tábora, akik valami csoda folytán, tudják, mi történt vele a fél év alatt.
Persze tudja, hogy az igazgató, meg talán a tanári kar előtt sincs titokban. Ésszerű lenne, főleg, hogy a rellonnak is van egy házivempje, akivel semmi víz alatt nem találkozna még egyszer. Na, meg... így érthető, miért nincsenek nappal órán, meg úgy sehol sem.
Próbál a lehető legmesszebb nézelődni a tanártól - nem volt nehéz leszűrnie, nincs egyedül-, de mivel, semmi számára hasznosat nem talál, muszáj közelebb merészkednie.
A könyvcímeket böngészve keresgél, miközben lassan lépked. Tényleg próbálja nem ráhozni a frászt, neki ez sosem állt szándékában, na jó, akkor talán, mikor az agyát ellepte a vörös köd, de akkor határozottan nem volt önmaga.
Hirtelen esik le elé egy könyv, mire még ő is összerezzen, majd a címet elolvasva, hangosan puffog. A vámpírokról szeret olvasni, sokat tanul belőle, már ha képes olvasni a sorok között, na de a kivégzésük... morogva rakja a könyvet a helyére, aztán haladna tovább, de figyelmetlenségének köszönhetően, már hallja is, ahogy a tanerő levegőt vesz.
- Oh, elnézést, nem akartam megzavarni- tekint le a férfire, aki szintén valami könyv felett görnyed. Az arca ártatlan, mint mindig, még egy bocsánat kérő mosolyt is megvillant.
- Mit teszik olvasni?- dönti oldalra a fejét, és kíváncsian mered a könyvre és a jelenlegi tulajdonosára felváltva.
- Oh, Olivia Meyerson vagyok, eridonos- nyújt kezet, mert ez valahogy belé rögződött. Ő csak próbálja megmutatni, hogy nem illik bele a vámpírokról alkotott képbe, viszont már-már felkészül arra, hogy a tanerő szemében megvillan az a tipikus fényt, mint amikor valaki valamit titkos dologgal van tisztában.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 13:28 Ugrás a poszthoz

Lyra

Nem érti, miért érez késztetést aziránt, hogy szóra bírja a lányt, akárhányszor találkozik vele. Sejti, nagyrészt Nadya műve, a barátnőjét még Drake harapta meg... állítólag, és kis híján bele halt a vérvesztésbe, neki is olyan furcsa az illata, csak nem ennyire feltűnő.
- Nektek, rellonosoknak bizonyára, de az én eridonos mivoltom teljesen feleslegesnek érzi, hogy a magunkénak nyilvánítsunk egy közterületet, és nem mellesleg baromi nagy önzőségnek, de hát- tárja szét a kezét, amolyan "ez van" feelinggel. Nem érzi rosszul magát, csak a véleményét fejezte ki, és ahhoz joga van ugyebár. Tényleg feleslegesnek érezte Kath kirohanását, hisz semmit nem tett azon kívül, hogy közelebb merészkedett hozzájuk, persze ez nem jelenti azt, hogy hagyta volna magát, ha elfajulnak a dolgok. Nem is olyan rég bebizonyosodott, hogy az eridonost se kell félteni, tud ő kreatív is lenni, ha arról van szó. Kezdi egyre inkább elfogadni, már nem a régi, és bár élvezni még nem tudja, igyekszik szemet hunyni az emberi gondolkodása felett, hisz már nem kell úgy tennie, mintha az lenne, nem ember.
- Nézd, csak mert van még egy vámpír, aki feltételezem, mióta megtudta, hogy én itt vagyok, az egész kastélyt magáénak érzi, én attól még nem fogok egy sarokban kuporogni, ha összefutunk, hát... nem elkerülhetetlen, de ne várd tőlem, hogy féljek egy magamfajtától- néz rá komolyan, bármilyen is a viszonyuk a rellonos vámpírral, talán őt érzi a legközelebb magához, hisz bizonyára átélte már azt, amit Oliv is, és ez megnyugtatja, az hogy nem épp a legfényesebb a kapcsolatuk, nem számít, Oliv még így is kevésbé érzi egyedül magát, neki elég a tudat, hogy van a közelében valaki, aki olyan, mint ő, a többi  már mellékes.
- Az illatod. Tudod, ezt akartam elmondani a temetőben. Van egy barátnőm, a mostohaapám megharapta, majdnem bele is halt, nos, neki is hasonló illata van, csak nem ennyire.... kirívó- húzza kissé össze a szemeit, úgy vizslatja Lyrát.
- Nem lehet könnyű... mármint, a vámpír szájában összefut a nyál... nem, eszem ágában sincs megharapni- teszi is fel a kezét védekezőileg, de nem tehet róla, sejti, a rellonos őszinte választ akar hallani, nem holmi kertelést, Oliv meg nem fogja vissza magát.
- És kicsit féltékeny vagyok emiatt rád, gondolom... megharaptak, de... de te nem lettél egy szörnyeteg, ez igazán... aljasság- mosolyodik el fanyarul, miközben a füvet kezdi tépkedni.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. augusztus 18. 13:28
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 15:42 Ugrás a poszthoz

Yannick

Nagyokat szippant a levegőből. Már jó ideje az erkélyen tartózkodik, nem törődve a kicsit friss idővel, hisz neki már mit sem számít. Mostanában egyre inkább érzi magányosnak magát, ugyanis Tristannek se híre, se hamva. Fél, hogy megbántotta valamivel a fiút, esetleg hallott a Noeles incidensről, és emiatt kerüli. Ő tényleg nem akarta bántani a rellonost, minden sejtje küzdött ellene, de mit sem ért a nagyobb erővel szemben, már pedig egy vámpír esetében nincs nagyobb úr a várszomjnál, és Oliv makacsul halogatja a démon szükségleteinek kielégítését. Már nem sír, már tükörbe mer nézni, de annyi bátorságot még mindig nem sikerült összeszednie, hogy Noel elé álljon, és bocsánatot kérjen tőle. Fél, retteg attól, mikor következik ez be megint, és nincs itt vele senki, hogy a nyakába zúdítsa a gondjait. Drake tudná, mit mondjon, ha máshoz nem is ért mostohaapja, ahhoz nagyon, hogy megkönnyítse a lány létezését. Életnek már rég nem nevezi, ő már meghalt, már csak véglegesen fel kéne fognia, és nem holmi apró darabkákban kapaszkodnia, mintha azok mentőövek lennének számára.
A szemei a semmibe merednek, a korláton könyököl, és úgy néz ki, meg se moccan, ilyenkor simán elmehetne szobornak, egy szép, kecses, de merev, és veszélyes szobornak.
Az sem foglalkoztatja különösebben, hogy az eső szemerkél, sőt, mintha Isten a lány hangulatához passzintaná az időjárást. Napsütést már rég nem látott, és minden vágya, hogy végig nézzen egy nap felkeltét, vagy nyugtát, de számra mindkettő jelenség egyenlő a halálos ítélettel, és bár néha nem ez látszik, de nagyon nem szeretne még meghalni... végleg.
Fel nem tudja fogni, hogy lehet az, hogy valaki kétszer is meghaljon, már pedig, az éjszaka lényei jócskán részesültek ebben a kiváltságban, de ő nem tartozik közéjük... nem akar közéjük tartozni.
A teste megfeszül, ahogy meghallja a közeledő szív dobbanását, és most felettébb érzékeny erre. Neki már nem dobog, és ennél kínzóbb dolog nehezen létezik a világon. Szeretett ember lenni, ő azon kivételes esetek közé tartozott, akik sose vártak többet az élettől, elég volt nekik, ami jutott, de tőle elvették ezt...
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 18:57 Ugrás a poszthoz

Yannick

Nem fordul le, valaki határozottan az erkély felé jön, és az eridonosnak most nagyon nincs kedve a társásághoz. Már-már megdöbben magán, hisz sose vetette meg mások jelenlétét, még most így se. Persze, ahogy jön az idegen, ő is úgy rendezi a vonásait, nem akar elriasztani senkit, holott a pár hete történt események, ezt nagyban megcáfolják, mindenesetre a lány igyekszik túl tenni magát rajtuk.
Az ajtó nyílik, ahogy az várható volt, nem tekint hátra, holott nagyon kíváncsi arra, ki vetemedett még arra, hogy ilyenkor kijöjjön ide. Ő nem önkéntesen szegi meg a takarodó szabályt, neki csak ekkora szabad kimozdulni, és némi friss levegőért cserébe bevállal pár büntetést, azon aztán ne múljon.
A bemutatkozását hallva, el kell mosolyodnom, majd érdeklődve tekintek rá kék szemeimmel.
- Hmm... most megbüntetni készülsz, vagy flörtölni?- mosolyog rá, majd a vissza is fordul a táj felé. Nem mondja, hogy rosszul estek a szavai, de valamiért a nyakam ráteszi, hogy így indít minden második lánynál, neki meg valamiért nem nyerő ez.
- Ugyan már, egy olyan embert mondj, aki még nem hágta át a takarodóra vonatkozó szabályt- nevet fel halkan, mert ha már ő itt van, tuti a többi buzgó mócsing is akcióba lépett, neki meg semmi kedve egy egész prefi gárdával összefutni.
- Olivia Meyerson, Eridon- nyújtja felé illedelmesen a kezét, miközben az arcát fürkészi. Nem olyan meleg ez  a kéz, mint az embereké, és még csak hideg sincs, hogy arra foghatná. Nem, nem áll szándékában úton-útfélen hangoztatni, hogy nem  ember, épp ezért érdekli annyira, vajon mit fog szólni ehhez.
Tapasztalatból tudja, hogy félnek mindentől, ami új, vagy ami más. Én is szörnyetegként tekint magára, hisz úgy jár-kel, hogy közben nem dobog a szíve, ami ugye elengedhetetlen egy ember létezéséhez, na igen, egy emberéhez. Csak az nyugtatja meg, hogy van a kastélyban még valaki, aki talán ugyanígy tekint magára.
- Nem mellesleg, a prefektus uraság mit keres erre? Ez nem a legközkedveltebb hely, nem?- dönti kissé oldalra a fejét, úgy vizslatja Yannickot. Oké, nem mondja, hogy nem rossz pasi, mert egyáltalán nem az, sőt, csak... Oliv nem is mer senkire úgy gondolni, annyira egyszerűen kárt tud tenni bennük, hogy inkább azt helyezi előtérbe.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 19. 21:32 Ugrás a poszthoz

Yannick

Hála égnek, az égető érzés a torkában már-már elenyésző, így nem is érez különösebb késztetést aziránt, hogy a srác vérét vegye. Ez igazán dicséretre méltó, a végén még rendes vámpír lesz belőle. Magában felhorkant, tudja, hogy ez az állapot nem maradandó, tudja, hogy nem kell sokat várnia ahhoz, hogy megint elveszítse önmagát. De nem szeretné, irtózik attól a vadállattól, ami voltaképp ő, és még fél is tőle, hisz... azt az énjét még nem sikerült megismernie.
Valahol mélyen hálás a srácnak, hogy kirángatja ebből a depresszióból, ugyanakkor furcsálja is, hogy nem rohant még el fejvesztve. Nem sokan bírnak meglenni a társaságában, nem is hibáztatja őket ezért. Az emberek ösztönösen megérzik a veszélyt, és Oliv legyen bármilyen kedves is, elsősorban egy ragadozó, és főképp emberek vérével táplálkozik, tényleg nem veti meg őket azért, hogy harcolnak az életükért... már amíg tudnak.
- Javaslom, keríts valahonnan egy könyvet, vagy járj tanfolyamra, mert ez már divatjamúlt- kacsint a srácra jó kedvűen. Persze, megértette, hogy nem ily' módon próbál felszedni valakit, és ez igazán felüdíti. Mostanság, legalább is mióta visszatért ide, szerencsére elkerülték az ilyen alakok, viszont így nem is tudna mit kezdeni a helyzettel. Sose lenne képes megbántani senkit, de a hátán feláll a szőr, ha valaki sablonszövegekkel, filmekből nyúlt cselekedetekkel próbálja elnyerni a szimpátiát, többnyire nem is sikerült neki.
- Jajj, kérlek, mondd, hogy nem kell ágytálakat takarítanom, könyörgöm- játssza meg a pánikot, de aztán elvigyorodik. Mint azt már említette, némi büntető munka egész csekély ár a szabadságáért.
- Ha azt mondom, hogy a napnak csak ezen szakaszában lehetek kint, értelmesnek tartod?- fordul felé, most komolyan. Nem hazudik, ugyanakkor nem is várja Yannicktól, hogy megértse, a prefektusokat vélhetőleg nem avatták be a ténybe, hogy itt nem csak mágusnövendékek leledznek, szép is lenne.
- Öhm... kösz.... azt hiszem- néz rá zavartan. Tényleg nem tud mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, el szokott attól, hogy bókoljanak neki, és az emberek, akikkel össze szokott futni, inkább átkozzák... okkal.
- Nem, én...- persze hiába is kezdené ecsetelni, nincs itt szükség semmilyen lovagias cselekedetre, ideje sincs rá, mivel Yannick felsőjének boldoga tulajdonosa lesz rövid úton.
- Köszönöm, így már is jobb- mosolyog beletörődőn. Lényegében neki édes mindegy, hogy még egy ruha plusz, mínusz. Nem érez se meleget, se hideget, és még csak meg se fázhat. Hmm, tényleg érdekes, hogy még nem szorult a gyengélkedő szolgáltatásaira.
- Uhhh, te milyen magas vagy már- kuncogva nyújtja elő két kezét, hogy megmutassa, a felső jócskán eltakarja azokat, olyannyira, hogy nem is látszanak azok a karok.
- Eeej, ilyet mondani vizsgaidőszakban. Most megyek, megmondom Felának, hogy engem érdekesebbnek tartasz a mandragóránál, tuti, el lesz ragadtatva- próbál fenyegetőn ránézni, de csak viccel, és hamar el is árulja magát, mert egy vigyor kíséretében, megvillantja fogait. Persze ügyel arra, hogy a prefi ne lásson többet a kelleténél.
- Nem tudom, általában csak járkálok, és élvezem a levegőt. Tudod.... nap közben nem hagyhatom el a szobám... öhm fura betegség, érzékeny vagyok a napra... nagyon- a korlátnak támaszkodva nézi a tájat, miközben erőlködik azon, hogy eltüntesse a komor vonásokat az arcáról, persze sikertelenül, ez mindig is olyan dolog lesz, amit nem fog tudni megemészteni, sose szerette, ha korlátozták valamiben, erre most... megrázza a fejét.
- Na, és te? Becserkészed a gazfickókat, akik kint kószálnak? Mondjuk ott, nézd- ragadja meg egyik kezével Yannick karját, és közelebb húzva magához, mutat a Fénylő lelkek udvara felé, ahol három alak viháncol. Elégedett vigyor ül az arcán, mindig is fel szerette dobni a szabályszegőket, még úgy is, hogy akkor épp ő is ezt tette.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 19:47 Ugrás a poszthoz

Yannick

- Ne hidd, mikor legutóbb ott jártam, én se találtam meg amit kerestem- csüggedten pillog, hisz nem is sejti, hogy ennek is csupán csajozós éle volt. Oliv már rég kijött az ilyen körökből, így talán, ha pofára esne előtte egy nagy csokor rózsával, se venné észre, viszont menekülne a vérszag elől. Összegezve, senki ne essen pofára rózsával előtte.
- Tudod, ha egy pasi azt mondja, más ötlete van, akkor, vagy a lecóját akarja megíratni, vagy az ágyába csalni. Te melyik kategóriába tartozol?- szegezi Yannicknak a kérdést, mert ő ugyan soha nem lesz egy éjszakás barátnő, arról a másik le is tehet, és jobb szeret tiszta lapokkal játszani, főleg, ha nem neki kell kiteríteni azokat a lapokat.
Pislogás nélkül mered rá, vajon ezt komolyan gondolta-e. Oliv nappal semmiként nem fog megjelenni az ajtaja előtt, és sejti, a srác meg nem rajong az éjszakai takarításért. Az emberek azt az időt olyan haszontalanságokkal töltik, mint az alvás. Tényleg tökre felesleges, nem mellesleg egy csomó időt elvesz az életedből, ami...gáz.
- Nem akarom elképzelni, és nincs rajtam sem uniformis, sőt még csak tollseprű sincs nálam, látod? Ha minden áron látni akarsz, hívj el randizni, vagy mit tudom én, gyere a könyvtárba, de ne hidd, hogy a bejárónőd leszek- szikrázó szemekkel mered rá, mert hiába sejti, a srácot, csak jó szándékok vezérlik, ő akkor sem lesz senki szobalánya.
- Mellesleg, varázsló vagy, rémlik? Mennyi idődbe telne kitakarítani pár pálcaintéssel?- mert azt képtelen elhinni, hogy nem használja ki a képességeit. Már pedig egy Evapores elmotyogása tényleg nem nagy erőfeszítés.
Aztán csak lenyugszik, még el is vigyorodik. Ő mondjuk szerette Felát, még annak ellenére is, hogy félt tőle. Idén a saját érdekében nem vette fel az óráját, hisz tudja, mennyi baleset történik ott, ő meg tényleg nem szeretné elveszíteni a fejét.
Csak vállat von, ha nem akarja, nem hiszi el, ez már nem az eridonos dolga. Mindenesetre, talán meg is nyugszik, ezt a hozzáállást jobban szereti, mint a tömérdek kérdést, és mintha a prefit is kezdené megkedvelni, na ez aztán új neki.
Észrevéve a szabályszegőket, közelebb is vonja magához társát, hogy megmutassa neki, de arra nem számít, hogy ilyen kimenetele lesz a dolognak, ezért csak megilletődötten pillog rá, majd cinkos mosoly ül ki az arcára.
- Úgy gondolod, rossz vagyok?- búgja a fülébe, majd aprót harap az ajkába, épp csak annyira, hogy az jó legyen, és ne serkenjen ki a vére. Aztán hátrébb is húzódik, és tovább vizslatja a tájat, mintha mi sem történt volna. Persze az a fránya félmosoly csak ott marad a száján.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 20:28 Ugrás a poszthoz

Jeremy

Majdnem a padlóra küldi az üveg tartalmát, ami talán jobb is lenne, na de így, hogy avatatlan szemek is látják. Végtére is nem tudná hová tenni a srác vértócsát, és az eridonsonak sincs kedve magyarázkodni. Talán, mert másra koncentrált, azért nem vette észre, hogy nincs egyedül, csak mikor a társasága megszólalt, ezzel ráhozva a szívbajt a vámpírra.
Több gondolat is megfogalmazódik benne, többek közt az is, vajon miért érez minden diák késztetést aziránt, hogy megszegje a takarodóra vonatkozó szabályt? Oliv más, ő csak azért ilyenkor jár-kel, mert máskor nem tud.
A másik nagy kérdés, miért épp a konyhába? Általában a házaknak van külön is, nem? Bár nem rémlik neki, hogy az Eridonnak lenne, de nem is létszükséglet számára, tudniillik, ő a szabad levegőn szokott enni... többnyire.
Még egy utolsó korty, és visszacsavarja a kupakot az üvegre, majd miután gondosan megtörli a száját, a fiú felé fordul.
- Egy különös bájital, ami állandó hűtést igényel- mosolyogva osztja meg vele a már betanult szöveget, áldja is érte mostohaapját, hogy szinte mindenre felkészítette, mielőtt visszaengedte ide. Ugyanakkor szöget üt a fejébe, ha Drake tette ilyenné, akkor nem is szimpla mostoha apa? Ez az egész annyira bonyolult neki.
- És te, mit bóklászol erre? Nem félsz, hogy egy prefibe botlasz?- kérdi félredöntött fejjel, mosolyogva persze. Nincs számon kérés a hangjában, tényleg csak érdekli, mi vezérelte erre a srácot.
Persze szorongatja a palackot, főleg most, hogy nem tenne jót, ha kiderülne, mi leledzik benne.
Fogja magát, és felül az egyik asztalra, szemet hunyva illem felett.
- Téged is kicsinálnak a vizsgák?- mert mintha ezt hallaná manapság lépten-nyomon. Ő nem csinál belőle nagy ügyet, önkényesen eldöntötte, hogy még nem áll készen arra, hogy évfolyamot lépjen, kell még idő, hogy visszarázódjon, és azt nem tanulásra szeretné pocsékolni.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2013. augusztus 20. 20:28
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 17:00 Ugrás a poszthoz

Jeremy

Nem tudja, mihez kezdjen, nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki meglepje, mivel mostanság fene jó érzékekkel lett megáldva. Persze próbál ennek ellenére is próbál normálisan viselkedni, hisz alapból semmi baja nincs a társasággal.
A szeme is elkerekedik a kérdésözön hallatán, aztán csak mosolyogva megcsóválja a fejét.
- Nem, semmi gond. Igazából, bárcsak tudnék válaszolni rá, de ezt.... nem én gyártottam- próbál valami hihető hazugság után kutatni, de ennél többre neki se futja. Nem valami kreatív ezen a téren, főleg, hogy emberként mindig az őszinteségre törekedett, mostanság meg folyton  a képébe kell hazudnia valakinek.
Feszélyezve érzi magát, ami csak azért vicces, mert nem okozna nagyobb bajt hoznia a srácra, de mikor tiszta a feje, egyenesen megveti ezt a hozzáállást.
- Heh, még csak az kéne... félek, nem lennék valami közkedvelt- poénkodik sajátosan, még el is vigyorodik. Sose akart a jelvényesek közé tartozni, kijátszani őket... na, azt jobban élvezte. És amúgy nem is népszerűség hajhász, el van ő azzal a pár emberrel, akik ismerik.
- Igen, a suli legnagyobb sötét foltja.... se kecske... se bárány... még csak woodoo babákat se lehet lelni sehol- színpadiasan el is húzza a száját. Szeret beszállni a hülyeségekbe, és ha adva van az alkalom, ő akkor nem áll ellen neki. Halványan rámosolyog a manóra, aki úgy méregeti, mintha Voldemort leszármazottja lenne. Na, igen, Oliv "bája", bár enélkül is meg tudna lenni, ami azt illeti.
- A vacsi fontosabb a tanulásnál- osztja meg nagy bölcsen az első gondolatot, ami eszébe jut. Ő még egyetlen könyvet nem nyitott ki, mentségére legyen mondva, tanul ő, csak nem épp azt, mait mások, és az ő leckéivel is nehéz ám megszenvedni.
- Úgy gondolod? Weaver prof híres a buktatási statisztikáiról, én a helyedben nem venném olyan könnyen az SVK-t- persze ez is a srác dolga, Oliv csak jó tanácsnak szánta ezt, nem kioktatásnak. Ő mindig megszenvedett a vizsgáival.
- Á, én nem vizsgázok idén- von vállat, és kezeit a háta mögé téve, úgy csinál, mint aki a Bahamákon nyaral. Tény, hogy mivel benne most nincs feszültség, nem is tud nagyon együtt érezni a többi diákkal.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:55 Ugrás a poszthoz

Tris

Persze, Olivnak erre a nyüzsgésre volt szüksége. Nem, egyáltalán nem, de Drake azt mondta, jobb lesz, ha többet mutatkozik emberek között, különben halálhírét keltik. Nos, igen, a vámpírnak van egy humora, ettől függetlenül kezdi egyre jobban kedvelni mostohaapját. Valahol egy félreeső helyen álldogál, távol a gyér fénytől, ami bárki figyelmét felvonhatná. Ennek ellenére mégis észreveszik páran, el is indulnak felé, de a mozdulatsor fél úton megakad, és inkább stílszerű hátraarcot vágnak, ezzel is mosolyt csalva az Eridonos arcára.
Ő aztán megérti őket, hiába a szende arc, az ártatlan szemek, az emberek ösztöneit még így se tudja befolyásolni. Gyanítja a kis akciója Noellel is nyomot hagyott rajta, csak épp ő nem veszi észre. Beletörődött már, hogy nem fog közéjük tartozni, jobban mondva, inkább nyugszik bele ebbe, minthogy folyton magát őrölje. Akiknek meg valamicskét fontos, azok így is elfogadják, még akkor is, ha a vészcsengő folyton a fülükben fog csengni. Ennek is köszönheti, hogy egyre inkább kerüli azt az állapotot, jobban mondva, tesz ellene. Már nem riasztja annyira, hogy táplálékhoz jusson, sőt mintha könnyebben meg is tudná állni, hogy ne küldje a halálba a vacsoráját. Persze, ha állatról van szó, akkor neki édes mindegy túléli-e, vagy nem.
Yannick felszívódott, és csak reménykedni tud abban, hogy nem varrják a nyakába ezt, mert kivételesen, nem ő az oka, azaz nagyon reméli, persze annyit nem jelentett neki a Levitás, hogy őrölni kezdje magát, vagy esetleg utána járjon, mi lelte. Kicsit szórakozott, mert egy évben egyszer megteheti, nem?
Még hálás is, hogy úgy lett vége a "kapcsolatnak", hogy még csak el sem kezdődött, nem hiányzik neki a kötődés, és a vele járó rengeteg macera. Egy emberrel meg még csak nem is kifizetődő.
Igen, ezt serényen bemagyarázza magának, de ilyenkor mindig bevillan valaki képe, aminek következtében az eridonos tüdeje, mintha zsugorodna, és a kegyetlen, szorító érzés, már-már ledönti a lábáról. Most is meg kell kapaszkodnia a korlátban, ha nem szeretne padlót fogni.
Megrázza a fejét, jobb, ha nem is gondol rá... nem szabad, és úgyis csak az ő beteg agyszüleménye ez. Inkább figyeli tovább az ökörködő diákokat, néha megmosolyogva, mire nem képesek.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 3. 18:35 Ugrás a poszthoz

Tris

Az eridonos kénytelen elfojtani egy mosolyt, Tris perfektül meg tudja találni az alkalmat, mikor van a lánynak szüksége rá, bár ez így nem helyes. Olivnak mindig is szüksége lesz a srácra, ezért néha marha önzőnek érzi magát. Tudja, ő nem a tökéletes legjobb barát alapanyag, sose oldódhat fel a srác közelébe, mert tudja, elég egy apró botlás, hogy kárt tegyen benne. Ezt be is bizonyította nem is olyan rég.
Hiába az ártatlan, de annál igazabb kijelentés, a lány bájos pofija megmerevedik, ahogy ő maga is. Soha nem akar titkolózni pont Tris előtt, ugyanakkor fél, nem tudja, mikor telik be a pohár, mindenesetre sóhajt.
- Elvesztetem a fejem, minek következtében majdnem megöltem egy ismerősöm... kellett egy kis idő, míg tükörbe tudtam nézni, ne haragudj- a hangja komor, az utolsó pár szót már csak formalitásból teszi hozzá. Óvatosan néz fel a srácra - fura lenne, ha nem lenne minden második diák magasabb nála-, nem tudva, vajon most vágja-e a fejéhez, egy szemét dög. Nem is sértődne meg, hisz igaza van. Tényleg egy vadállat, amit csak nagy nehezen tud leküzdeni, épp ezért határozta el, hogy olyas valamire vetemedik, amire amúgy sose. Megkeresi a kastély másik vadállatát, és minden büszkeségét félretéve, segítséget kér tőle. Egyedül nem menne, ahhoz még túl fiatal, és Drake se ugorhat ide folyton, akármikor nyomja valami a lelkét. Tristant nem meri annyira beavatni a dolgokba, mert... mert nem is tudja, mihez kezdene, ha háztársa hirtelen undorodni kezdene tőle.
- Túl sokáig halogattam a... éhes voltam, és már mondtam, hogy olyankor kifordulok magamból... Hát ez történt- csuklik el a hangja, miközben a víz tükrét kezdi fixírozni. Nem büszke magára, még most gyűlöli, hogy azt tette Noellel, és retteg is attól, hogy egyszer össze kell futnia vele, pedig tudja, már nem halogathatja sokáig a dolgot.
- Most nagyon utálsz?- kérdez rá bátortalanul, és elkezdi óvatosan Tris arcát fürkészni. Ha csak annak enyhe jelét is felfedezi... nem, bele nem tud gondolni, mit tenne. A kastélyban nincs számára fontosabb ember, még így se, hogy nem lógnak folyton egymás nyakán.
Persze ez a komor hangulat is eltűnik, mikor elhangzik az egyszerű kijelentés. Oliv arcára játékos mosoly ül, és a srác háta mögé lép.
- És mit szeretnél csinálni?- teszi fel  a kérdést, a füléba búgva, miközben kezeit óvatosan a derekára téve, próbálja észrevétlenül a stég szélére "irányítani", majd, ha háztársa nem jön rá, mire készül, lök rajta egyet, hogy a vízben kössön ki.
- Mondjuk úszni?- kérdi önelégült vigyorral, közben összefonja a kezeit a mellkasa előtt.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 20. 13:56 Ugrás a poszthoz



Idejét se tudja, mikor mutatta meg magát. Már amennyire ő képes erre, ugye. Az eridonos viszont imádja ezt az időt. Nem süt a nap, meleg sincs, nyugodt szívvel róhatja a folyosókat. Talán ennek is köszönheti, hogy aránylag nyugodtabb, mint annak előtte, de tisztában van azzal, hogy ez az állapot mulandó. Mihelyst megint hatalma alá keríti az éhség, nem lesz ugyanaz a lány.
De most nem gondol erre, a birtokot járja, csak úgy.... mindenféle cél nélkül, mert örül, hogy megadatik neki ez a lehetőség. Még ember korában is imádott kint sétálgatni, a különbség csak annyi, sose volt egyedül, most meg... mintha a magány egyik díszpéldánya lenne, pedig nem, csak... nehezen nyilvánul meg az emberek közelében.
A réthez érve pillantja meg a hosszú szőke hajzuhatagot, össze is vonja a szemöldökét, mikor rájön, hogy a tulaj viszont nem nő. Persze nem kéne ezen meglepődnie, mégis kuriózum ebben az iskolában a hosszú haj, már ami a pasikat illeti. Rajta kívül csak Nathet ismeri, aki majdnem ekkora hajkoronával büszkélkedhet, csak az övé vörös. El is húzza a száját, mert bevillan a cseppet sem kedves találkozásuk. Igen, határozottan meglett volna anélkül az élmény nélkül is.
- Klassz haj. Mű? - teszi fel a kérdést, ártatlan érdeklődéssel, mert mi másra gondolhatna? Azért bízik benne, nem fog rá megorrolni a srác, mert tényleg nem sértésnek szánta.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 21. 13:48 Ugrás a poszthoz

Damian

Alaposan megnézi magának a srácot, nem érez semmi kellemetlen érzést ezért. Emberként is az alapos megfigyelésről volt híres, magasról tett arra, hogy ez másokat esetleg zavarba hoz. Most se érdekli igazából. Persze az akkori számára létfontosságú jegyek elvesznek, most szimplán valami különlegeset próbál találni, valami olyat, amit eddig még sose. És ez minden bizonnyal a haj lesz, hisz nem sokszor látja, hogy egy férfinek hosszabb tincsei lennének az övénél.
- Mert lehetetlenség, hogy egy pasi annyi ideig el bírja viselni a hosszú hajat, hogy ennyire megnőjön - állítja komolyan, tényleg. Drake is sokat panaszkodik, pedig az övé csak a válláig ér.
- Rellonos vagy, ugye? Furcsa, hogy még mindig nem ragadsz pálcát, ez nem jellemző rátok - billenti oldalra a fejét, ahogy vizslatja. Persze már leszűrte, hogy újonc, nem okoz nagy gondot az ilyesmit megállapítani, így nem is éli bele magát, hogy a legközelebbi találkozásukkor se fog. Már ha persze találkoznak legközelebb... nagy a suli, sok az ember, így ez koránt sem biztos.
- Olivia vagyok, eridonból - és bár az illem megkövetelné, kezet nem nyújt, csupán biccent egyet, ezzel is letudva a kötelező köröket.
- Mit csinálsz itt kint? Nem valami jó az idő - vonja fel a szemöldökét. Hirtelen ered meg a nyelve, nem is igazán tudja, miért.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 16. 14:43 Ugrás a poszthoz

Alexis - Menjünk *-*

Az Eridonosnál heti rendszerességgel fordul elő, hogy félájult embereket cipel a gyengélkedőre, pusztán felebaráti szolidaritásból, na meg azért, mert a szívén viseli a sorsukat, én nem szeretné, hogy ilyen kiszolgáltatottan, egy rellonos áldozatává avanzsálnának át.
Ezek mind nagyon szép szavak, igaz? És már tapasztalatból sejthetitek, hogy a szép szavak nem mindig valósak, most meg főleg nem. A helyzet az, hogy Oliv bár akkor megígérte Kornélnak, hogy foghatja a kezét, miközben az éhségét csillapítja, ma is elszaladt vele a ló, aminek a vége ez lett.
Még szerencse, hogy a tanár léptei megzavarták, mert nem biztos, hogy megálljt tudott volna parancsolni magával, így viszont az éhsége se csillapodott túlzottan. Este mindenképp elhagyja a környéket, mint azt annyiszor teszi, a kérdés csak az, hogy egyedül-e?
Az idő, mint tény abszolút nem foglalkoztatja, részben, mert neki sok van belőle, részben, mert ha akarna se tudna aludni, és főként, mert télen már nem süt annyira és olyan erővel a nap, hogy aggódnia kelljen, nem hiába ez a kedvenc évszaka, legalább most nem érzi börtönének a négy falat, de ott lebeg a szeme előtt, hogy ez a kellemes állapot se tart már sokáig.
Már azelőtt megérzi, hogy nem magányában áll a gyengélkedő, mielőtt befordulna a sarkon. Az a szívdobogás nagyon szapora, nem nehéz rájönnie, valaki rosszban sántikál. Ettől viszont nem vág hátraarcot, hisz kuriózum azok száma, akik képesek lennének ártani neki. Az már nem olyan egyszerű folyamat.
Könyökével nyitja ki az ajtót, és belépve, az egyik ágyra teszi a jelenleg ölében pihenő lányt.
Volt annyi lélekjelenléte, hogy a táplálkozás után, kölcsönadja a lánynak a sálát, ezzel is eltakarva harapásának nyomát.
Csak aztán fordul a sráchoz? Határozottan pasinak nyilvánította, de most, hogy már látja is, már nem annyira biztos benne.
- A frontnak hála, csak úgy hullanak- mosolyog rá, utalva az ájult lányra, és tök elégedett magával, maiért egy tök hihető dumával sikerült előállnia.
- Segítsek kinyitni?- mosolya vigyorrá torzul, persze gondosan ügyel arra, ne villanjanak elő a fogai, hisz az emberek előtt illendő türtőztetnie magát. Azt már meg se kérdezi, mit keres itt a másik, látva a szekrény előtt, kezei állásából, már magától is rájött.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 17. 22:20 Ugrás a poszthoz

Gardedám bácsi Tongue

Zaklatott. Ez nem is kérdés, hisz még sose vacsorázott úgy, hogy valaki azt premier plánból nézte végig. Az ilyen dolgokat jobb szereti egyedül lerendezni, mert ő tudja, mivel jár, ha megkóstolja a vér izét. A mellette álló robusztus alak láthatóan nincs képben ezzel, hisz itt van.
De kizárólag ma este nem kezd hadakozásba, hagyja, hogy a másik megtapasztalja, mire vállalkozott, mert azzal igenis tisztában van, hogy a szavak olykor csak üres fecsegésnek hatnak, így akkor felesleges is volt magyaráznia, mennyire veszélyes ez Kornélra nézve.
Próbál nyugodt látszatot kelteni, de az irtó nehezen megy neki. Hol sétálni kezd, hol a falnak dől, hol kitartóan fürkészi társát, azt kísérletezve, vajon mikor unja meg azt, ha valaki pislogás nélkül mered rá percekig. Mert Olivnak ilyen alapvető cselekedetekre abszolút semmi szüksége, csupán a látszat miatt nem teszi. Soha nem hitte volna, hogy ilyen nehéz úgy tenni, mintha valaki ember lenne, persze amíg dobogott a szíve, nem is foglalkoztatta ez a gondolat.
- Neked jobban fog fájni- vigyorog fel Kornél képébe, teljesen egoista mód, ami amúgy nem jellemző rá. De már egyre csak kezdi elveszteni önmagát, ahogy az éhsége egyre nő. Épp ezért akad meg a tekintete a rellonos nyakán pulzáló erénél, aztán kapja is el a tekintetét, mert ő akkor is jól nevelt vámpír marad. Legalább is, amíg míg ő uralja az elméjét.
Várni a leggyatrább dolog, még úgyis, hogy a szőkeségnek rengeteg idő hullott az ölébe. Viszont a torka kaparni kezd, és az éhsége egyre csak nő, ráadásul még arra is figyelnie kell, hogy uralkodjon magán. Először érzi koloncnak a társaságot, hiába tudja az agya egy eldugott része, hogy csak neki akarnak jót, vagy valami hasonló, most mégse tudja értékelni ezt.
Meghallva a szív dobogását, egyből a férfire kapja a tekintetét, és ragadozó mód kezdi vizslatni.
Az utasítás csupán félig jut el hozzá, mert már iramodik is a vacsija után, hogy elkapva a sikátorban, minden előzetes üdvözlés nélkül, a falnak vágja.
Hallja, ahogy felszisszen, megérzi a vér mámorító illatát, az agyát egyből ellepi a vörös köd. Lassú léptékkel halad a félig eszméletlen férfi felé, arcára rideg mosoly ül ki, minden bájos vonása eltűnik, helyén csak az a szörnyeteg marad, aki ilyenkor veszi át az uralmat a test felett.
- Nyöszörög.... hát nem édes?- a hangjából felcsendülő gúny már-már mar. A kérdést persze Kornélnak címezi, mert azért érzi, hogy a közelben van, de a szív egyenletes dobogásának szenteli minden figyelmét, már ameddig még dobog.
Leguggol a falban kapaszkodó férfi elé, majd két kezét a fejére téve, ránt egyet. A csontok roppanása szinte belehasít a csendbe, legalább is Oliv minden zavaró tényezőt kizár jelenleg.
- Nem szeretem, ha a pasi gyenge- ad valami magyarázatfélét a tettére, aztán már hajol is az ütőérhez, és bele is harap, mielőtt még kihűlne az őt éltető folyadék.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 18. 22:06 Ugrás a poszthoz

Kornél

- Hagytam, hogy elkísérj.... érd be ennyivel- tekint Kornélra a válla fölött egy pillanat erejéig, aztán figyelmét máris a vacsija köti le. Annyi lehetséges mód cikázik végig a fejében, miként végezhetne vele, mégse dönt egyik mellett se. Talán csak dacból. Nem szokása ilyen gyorsan végezni valakivel, jobb szeret eljátszani az áldozatával, most viszont fontosnak érzi, hogy megmutassa Kornélnak, milyen is valójában.
Nem nagyon titkolt vágya, hogy rádöbbentse a srácot, nem is akar ő valójában segíteni neki, azzal csak ő járhat pórul, hisz mi a garancia arra, hogy legközelebb nem ő lesz a férfi cipőjében?
Lassan kortyol, kiélvezve minden cseppet, mert nem tudja, mikor lesz legközelebb alkalma erre. A vizsgaidőszakban tuti nem lesz annyira egyszerű a kilógás, ilyenkor a tanárok is árgus szemekkel járnak, odafigyelve a lincselőkre. Épp ez a probléma, könnyen kiszűrhetik őket is.
Mihelyst elszakad a nyaktól, letép egy darabot a férfi ingéből, amivel aztán megtörli a száját, hisz mégse kéne nyomot hagynia magán.
- Korántsem, de ahogy hallom társaságunk akadt- mert azért figyel ám, az ösztönei élesebbek, mint bármikor máskor. Kornél mellett elhaladva torpan meg, és óvatosan a falnak passzírozva a srácot, szagol a nyakába.
- Az illatod.... nem olyan.... nem irritál- csak suttogja, nem törődve, hogy a köztük lévő távolság jelenleg egyáltalán nem sorolható a tisztes kategóriába. Összevonja a szemöldökét, mert nem tudja mire vélni a jelenséget. Kornél illata eddig mindig is taszította, nem érti, hogy most mi történhetett.
- Csak nem parfümöt cseréltél, blöki?- néz fel rá, csibészes mosollyal, majd ezzel talán a másikat is meglepve, belepuszil a nyakába, aztán hátrál, és folytatja útját, mintha mi sem történt volna.
Nem is keresi a választ a miértekre, felesleges lenne, hisz a reakciói ilyenkor teljesen kiszámíthatatlanok, ahogy ő maga is.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 28. 21:26 Ugrás a poszthoz

Kornél


Soha nem képzelte volna, hogy majd a legősibb ellenségével fog "randizni". Még ha nem is gyűlölték volna egymást ős idők óta.... Kornél akkor se tartozik azok közé, akikkel a szőkeség kitörő örömmel múlatná az idejét. Rellonos, beképzelt, arrogáns, és a nyakát rá merné tenni, hogy azt hiszi, ő csinálta a spanyol viaszt. Ennek ellenére mégse olyan vészes a helyzet, sőt már-már élvezi is, csak épp a torka kapar veszettül.
- A felét se láttad.... nem szoktam ilyen gyorsan végezni velük- dönti oldalra a fejét, és elgondolkodó képet vág. Tény, nem arról híresült el, hogy egyből megöli azt, akinek vérét veszi, hisz hol van abban az élvezet? Szeret ő játszani, de jelenleg jobb társa akadt ebben egy átlagos embernél, hát minek fecsérelné rá az idejét. Tudja, hogy a kellemes légkör kettejük közt nem maradandó, elég egy ártatlan megjegyzés, vagy egy poénnak szánt odaszúrás, és újfent egymás torkának ugranak, talán épp ez tetszik az egészben neki.
- Nekem te ne ugass- szúr vissza, mert azért a hangnem az nem mindegy. És az eridonos tisztában vele, hogy jelenleg ő az, aki több kárt tehet a másikban. A szép az egészben az, hogy egyszerűen nem önmaga, és ez az énje gondolkodás nélkül fog nekiugrani a rellonosnak, ha az elveti a sulykot. Persze azért bízik abban, hogy Kornélnak van annyi esze, nem hergeli fel, nem ilyenkor. Persze, imád szájalni vele, és jó poénnak tartja, hogy válogatott sértéseket vágnak egymáshoz, de ez nem az az alkalom.
Egyik pillanatról a másikra passzírozza társát a falhoz, és szagol a nyakába. Tényleg meglepi, hogy amit érez, most más. Általában undorodni szokott, vagy csak simán büdösnek hat számára, mindenesetre az épp elegendő, hogy betartsa a tisztes távolságot.
Szemei játékosan villannak meg a morgás hallatán, hát persze, jól lakott, ilyenkor aztán bármikor kedve van néni hajtépéshez. Igen, megtehetné, hogy könnyen a férfi után küldi Kornélt, mégse tesz semmit. Nem csak azért, mert nemrégiben kötöttek egy egyességet, azért is, mert így legalább szemen tarthatja, elvégre, mégis csak ellenségek, vagy mi, még ha most kivételesen egy oldalon is állnak.
- Jobbra nem futja?- csalódottan csóválja meg a fejét. Azt várta, a rellonos van elég kreatív ahhoz, hogy ennél azért ütősebb sértést vágjon a fejéhez, de végül is mindegy.
- Ha megpróbálnád, nem sokáig maradna a helyén a fejed- vigyorog rá, kisugárzásában mégis van valami fenyegető, ami az igazát bizonygatja. Mert az oké, hogy ő megtesz dolgokat, puszta késztetésből, de ez korántsem jelenti azt, hogy viszonzást vár, sőt. Persze az a kis malőr, nem elég ahhoz, hogy aztán még rágódjon is rajta, úgy lép tovább, mintha mi sem történt volna, talán hosszú távon ez is lesz a legjobb.
- Szórakozni akarok- sóhajt fel kissé vágyakozva, mert ha már nem kell türtőztetnie magát, akkor legalább had tombolja ki magát rendesen.... csak ma este. Megtorpan, a dübörgő zene alig pár méterre hallatszik tőlük. Megragadja Kornél csuklóját, jelezve, hogy ne merjen ellenkezni.
- Gyere- rákacsint a srácra, és a klubb felé veszi az irányt. Olivtól bár távol áll, hogy ilyen helyeket látogasson, nem is volt még egy buliban sem, de... mindent el kell kezdeni egyszer.
Olivia Meyerson
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 6. 21:23 Ugrás a poszthoz

Kornél

Élvezi az egész helyzetet. Mióta ez lett belőle, ez az érzés marha messze állt tőle, most mégis hatalmas örömmel tölti el, hogy sem visszafognia, sem megjátszania nem kell magát. Az ilyen alkalmak ritkák, hisz az igazgató megszabta a feltételeket. Nem vonhatja fel magára a figyelmet, nem tehet kárt senkiben, és semmiben. Mintha a kastély börtön lenne, de tudja, hogy csak most érzi, mert a béklyók kivételesen nem tartják fogja.
És az, hogy van egy társa is hozzá, még ha elég rendhagyó is, épp elég ahhoz, hogy jelenleg elviselje ezt  a létet.
Titkon abban bízott, Kornél lelép majd, vagy elkönyveli egy szörnyetegnek a látottak, és úgy határoz, mégse tartja magát az egyességhez, amit a szőkeség meg is értene, elvégre ő se szívna egy levegőt magával. De nem, a várt hatás nem lép érvénybe, és az Eridonos, mintha megkönnyebbülne. Tényleg marha kevés azok száma, akik előtt nem kell rejtegetnie mindazt, ami, így azt a pár embert próbálja megbecsülni, még ha elég sajátosan is teszi azt.
Mosolyogva könyveli el magában, hogy már egy fél órát kibírtak úgy egymás mellett, hogy ne ugrottak volna a másiknak, ez tényleg pozitívum. Tudja, vagyis sejti, hogy Kornélnak mekkora erőfeszítés türtőztetnie magát, ahogy azt is, a srác is felfogja, hogy így a legjobb, ha nem akar ártani magának. Oliv nem szívesen bántaná, de Noelt se akarta, mégse tudott megálljt parancsolni az ösztöneinek.
Inkább megragadja Kornélt, hogy elvezesse szórakozni, ha már egyszer kimerészkedtek a kastélyból, szeretné minél tovább halogatni a visszatérést. Így is tavaszodik, ami azt jelenti, hosszabbak lesznek a nappalok, így Oliv szabadban töltött ideje is jelentősen megrövidül.
Mikor a srác visszahúzza, a reflexeinek köszönheti, hogy nem zúg egyből a mellkasának, a kezei megtámasztják, és ha csak egy tört pillanatig is, de megérzi az izmokat, miket a póló rejteget.
- Még sose jártam ilyen helyen, nem tudom mi számít rendesnek- ennek ellenére nem érzi, hogy ez hátrányosság, tudja, hogy Kornél nem hagyja, hogy ostobaságot csináljon, vagyis erősen bízik benne, mert az egész erről szól, ugyebár.
Elvigyorodik, mikor ujjaik összekulcsolódnak, még a szorítást se tartja annyira erősnek, inkább sorolható a kellemes kategóriába. A tömeg gyűlik, amit a lány kivételesen élvez is. Alapjáraton nem szereti felvonni magára a figyelmet, de most jól esnek az őket végigkísérő tekintetek.
Az sem zavarja túlzottan, hogy mindenhol vérszag van, a szívdobbanások se érdeklik, hisz az imént lakott jól.
- A pultos srác tökéletesen megfelel- vigyorog társára, aztán aprót ráz a fejével, jelezve, ez csak poén volt, nem kíván látványosan vért ontani.
- De beérem egy tequilával is- elvégre ahhoz volt már szerencséje. Mondjuk emberként, és nem igazán jöttek ki jól, de ki tudja, most hátha.
Megborzong az érintés hatására, pedig nem akar. Nem akarja a másik tudtára adni, hogy jól esik, amit csinál, pedig nagyon is hatással van a szőkeségre.
- Veszélyes játékba kezdesz bele, remélem tisztában vagy vele- hajol olyan közel Kornélhoz, hogy éppen csak nem ér össze az ajkuk. A szavak elhangzása közben, le is siklik a tekintete Kornél ajkaira, és elfogja a késztetés, hogy most rögtön ízlelje is meg őket, de szerencsére a poharak csattanása pulton, majd a hangos nevetés észhez téríti, így vissza is dől az eredeti pozíciójába.
Utoljára módosította:Olivia Meyerson, 2014. március 6. 21:32
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Olivia Meyerson összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel