31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 8. 16:38 | Link

Richard;;        
outfit.                    



Ami azt illeti egy ideje tisztában voltam azzal, hogy beszélnem kell majd Ifens-el, és az nem lesz egy éppen kellemes beszélgetés. Ezért is halasztottam el mostanáig, mert túl akartam lenni a szülésen. Előtte nem akartam sem őt, sem magamat felzaklatni azzal, hogy elmondom neki az igazságot, ami csak most derült ki számomra is. Mondanám, hogy kár volt hazautaznom, és kár volt találkoznom azzal a régesrégi ismerőssel, de az a helyzet, hogy a kislányom, akit az elmúlt héten el sem akartam engedni, túlságosan jó dolog volt, hogy ezt mondhassam. A világ leggyönyörűbb aprósága volt a számomra Rea, és semmi pénzért nem csinálnám vissza, még akkor sem, ha lenne hozzá bármiféle eszközöm. Felbolygatta ugyan az életemet, de ahogyan gőgicsélt és rám nézett, az mindent megért.
Írtam egy levelet Richardnak, hogy ma várni fogom kinn a tónál, pontosabban a stégnél. Valahol mélyen bíztam benne, hogy fog meggyűlölni, amiért csak most derült ki, hogy valószínűleg nem ő az apja ennek az apróságnak. Azt hiszem, úgy is felfoghatja talán, hogy így egyszerűbb. Végül is nem akartam soha, hogy bűntudata legyen előttem vagy a mostani barátnője előtt, mert van egy házasságon kívüli gyereke, főleg, ha igaz a pletyka, ami elterjedt a faluban és valóban eljegyezte azt a lányt. Nem mondanám, hogy ettől a hírtől repestem a boldogságtól, de ez van, tovább léptünk mind a ketten. Így visszagondolva talán én még korábban is, mint ő. Persze akkor mindez, nem így tűnt, és nem is gondoltam, hogy a vége egy picike lány lesz.
A stégre kiérve egyedül voltam Reával, aki csendesen szuszogott a rám eszkábált kenguruban. Letettem a táskát a fapadlózatra, majd én is leült. Ezt a kislányom már nem értékelte annyira, és elégedetlenül nyöszörgött egy sort, és szinte már vártam, hogy sírni kezdjen, nem tette. Kibújtattam a hordozó alkalmatosságból, és a lábaimra fektettem, ahogy törökülésbe helyezkedtem. Átdobtam a hajamat az egyik oldalra és megfogtam az én Csöppöm kezecskéit, miközben mosolyogva gügyögni kezdtem hozzá. Órákig csináltam ugyanezt a lakásban is, amíg éhes nem lett újra, Rea pedig nevetett. Tudtam, éreztem magamon, hogy ilyenkor csillogott a szemem és könnybe is lábadtak sokszor a boldogságtól, amit éreztem. Emlékeztem, hogy egy időben elképzelhetetlennek tartottam, hogy én anya legyek és gyereket neveljek, most még is ez töltötte ki minden pillanatomat.
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 8. 16:50 | Link



Elisabeth


Tudtam, hogy megszületett. Éppen Bécsben tárgyaltam, mikor ért a hír, de még sem éreztem boldogságot. Tudtam azt is, szeretni fogom, imádni a végsőkig, de tudtam, hogy attól a nőtől van, akit sosem szerettem úgy, ahogyan azt megérdemelte volna. Akit a legalattomosabb módon dobtam el magamtól és akit soha nem tudtam volna igaz szerelemmel szeretni. Most levelet kaptam, melyben Ő írt. A kislányom édesanyja beszélni szeretne velem. Eljött hát az idő, hogy végre meglássam a lányomat, és talán a karjaimba vehessem. Remegő gyomorral lépek ki a házból és annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy egy pillanatra azt érzem megtébolyultam.
A stég felé veszem az irányt. Lassan leszáll az este, így egy feszes farmer, egy sportcipő, egy póló és egy fehér kötött pulcsi van rajtam. Fogalmam sincs, mit akarhat, de ami még ennél is borzasztóbb az az, hogy azt sem tudom, én mit akarok. Mit mondjak majd neki?
A gondolataim kavalkádjában azon kapom magam, hogy odaértem a megbeszélt helyre, s már látom is Őt. Őket. Szám félmosolyra húzódik, és sietős léptekkel haladok feléjük.
Megállok Eli mögött és halkan ráköszönök, majd leguggolok elé, és tekintetem a lányomra hajtom.
-Édes Istenem...
Egészen halkan szólalok meg, a meghatottság könnyekig mélyül bennem, és finoman emelem magamhoz azt a csöpp kis Életet.
-Drága Kislányom...
Suttogom, és kis testét kezemmel borítom be, fejemet pedig az Ő kis buksijához szorítom. Azt hiszem sosem éreztem ennél szebbet.
Hozzászólásai ebben a témában

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 8. 17:13 | Link

Richard;;        
outfit.                    



Hallottam a férfi lépteit, ahogy végig sétált a rövidke stégen, majd végül köszönt nekem, amit egy felpillantással viszonoztam is. Bár az volt megbeszélve, hogy ott akar lenni, mikor a kicsi megszületik, nem volt ott, és talán elmehettem volna hozzá, miután hazajöttem, de akkor keresett meg Jeremiah is, és a megjelenésével igencsak felkavart. Igazán lehetett volna benne annyi, hogy nem állít be csak úgy hozzám egy apasági tesztet lobogtatva. Nem mintha akarna bármit is a vér szerinti lányától, mert ő nem az az apafigura típus, nem úgy, mint Richard, aki máris odáig van a gyönyörűségtől, hogy a "kislánya" a kezében lehet. Pont így képzeltem el, amikor kiderült a terhességem. Most viszont szinte megszakadt a szívem, és az is átfutott a fejemben, hogy egyszerűen nem mondom el neki. De nem. Egyenes akartam vele lenni, mert annál többet jelentett és fog is jelenteni, amíg világ a világ számomra. Sosem hittem azt, hogy az ember csak egyszer lehet igazán szerelmes, ráadásul éppen itt volt előttem a második olyan férfi, akit szívből szerettem, sokkal komolyabban is, mint az elsőt. Éppen neki nem akartam hazudni, bármi is történt köztünk.
- Reának neveztem el, de ha akarsz adhatsz neki második nevet - mondtam csendesen, és bár tudtam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges mindez, mégis jobban éreztem Richardot a kislányom apjának, mint mást. Nagyon szerettem volna, ha ezért nem gyűlölt volna se engem, sem pedig a kicsit, aki meg aztán végképp nem tehet róla, hogyan alakultak az események.
- Tudod, nem csak azért hívtalak ide, hogy láthasd - kezdtem bele végül és éreztem, hogy gombóc kezd nőni a torkomban. Őszintén féltem a reakciójától, és nem tudtam mit tehetnék. - És talán jobb lenne, ha leülnél - folytattam, majd beleharaptam az alsó ajkamba és vártam. Igaz, nem tudtam, mire, de ezt tettem.
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 9. 14:39 | Link



Elisabeth

Ez az az állapot, mikor eljutnak a füledig a szavak, de tovább nem. Mikor hallod, hogy beszélnek hozzád, és talán erőd is lenne, hogy reagálj, van benned millió kérdés és nem értés, de ott fogtam a kezemben a kislányomat és a gyönyör nem engedett szabadulni. Egy pillanatra sem akartam megválni tőle, és az érzéstől. A karjaim közt fogtam az Életet, ami magában hordoz engem is. A kislányt, aki apának fog nevezni, aki a kis kezével az én kezemet keresi majd, aki átölel, aki rám mosolyog, akinek a nevetése betölti majd a lelkemet. Itt van Ő. Akit sosem akartam, akit lázadó kamaszként undorral kezeltem, akit megbántam, akinek hírét fájdalommal fogadtam. Minden sebemre Ő a gyógyír. Itt szuszog a karjaimban, érzem azt a finom kis baba illatot, és semmit sem tudok biztosabban annál, hogy soha, de soha nem fogom elhagyni és a világon a legjobb apuka leszek. Aztán mégis csak feleszmélek, tulajdonképpen arra a mondatra, hogy üljek le. Nagyon lány puszit adok a kislányom buksijára, és finoman édesanyja ölébe fektetem, majd leülök mellé, és az elnyelt könnyektől csillogó szemeimet Elisabeth íriszeibe mélyesztem.
-Mi a probléma?
Hangom igen határozott, és talán egy hangyányit ideges, mert nem értem, egy ekkora kincs birtokában mit tud még problémázni. Most jön az, hogy nem láthatom, vagy jön, hogy mekkora bunkó vagyok, a múltbéli dolog miatt? Esetleg jön, hogy nem lehet velem, mert más nőt veszek el? Kissé feszülten ülök mellette, de valahányszor tekintetem a lányomra csúszik, a melegség a szívemben mindent képes elnyomni egy szempillantás alatt, és a nyugtalanság, melyet Eli kimértsége nyomott rám, pillanatok alatt szertefoszlik.
Hozzászólásai ebben a témában

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 9. 17:02 | Link

Richard;;        
outfit.                    



Igen, biztos voltam benne, hogy nem csak én lettem volna ideges, ha egy beszélgetés úgy kezdődik, jobb ha leülök. És ahogy elnéztem Ifens sem lett éppen túl feldobott ettől. Tulajdonképpen nevetségesnek találtam a helyzetet, és szívem szerint tudomást sem vettem róla, de ha egyszer csak Jeremiah beállítana, hogy mégis részt akar venni a baba nevelésében, akkor sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültem volna. Arról nem is beszélve, hogy Richard onnantól jogosan utálhatna, mert átvertem és ezt az opciót nem akartam megkockáztatni.
- Nézd, mikor kiderült a terhességem, szinte biztos voltam benne, hogy a tiéd a gyerek. Amit nem tudsz, hogy mielőtt lefeküdtem veled a hotelban, hazautaztam és összefutottam egy régi ismerősömmel, és... hát az a helyzet, hogy ő csináltatott egy tesztet. Az eredmény szerint ő az apa - nyögtem ki végül, újra beharapva az alsó ajkamat, mert nem tudtam, hogy fog majd reagálni erre az egészre. Aztán mielőtt még kiborulhatott volna folytattam:
- Én... ezt azért akartam, hogy tudd, ha nem akarsz részt venni az életében megértem, sőt. De hazudni sem akartam neked! Arról nem is beszélve, hogy Jeremiah nem akar foglalkozni ezzel a gyerek dologgal, ő nem az a fajta, akit megmozgat egy baba, és így Rea sem - a hangomban csalódottság tükröződött, mert megbántottan és átverve éreztem magamat, amiatt hogy ez a másik férfi magasról tesz a saját kislányára. Annyival könnyebb lett volna, ha Richard a vér szerinti apja, mert tudtam, hogy ő segítene, foglalkozna vele és számítana neki mi történik éppen Reával. De így... az egyedülálló anyaság gondolata még inkább megijesztett.
- Sajnálom - motyogtam elfojtott hangon, az a gombóc a torkomban már túl nagy volt, hogy rendesen tudja beszélni. Miközben a kislányom apró kezecskéjét simogattam az ujjaimmal, vártam a reakciót. Rettegtem attól a gondolattól, hogy egyszerűen feláll, elküld a francba és itt hagy. Vele nem akartam rossz kapcsolatot. Egyszerűen nem.
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. szeptember 9. 17:42 | Link



Elisabeth

Hidegzuhany. Másodszorra élem meg ugyanazt. Mikor pár évvel ezelőtt fellebbent a hír, hogy Janey lehetséges, hogy babát vár és az is, hogy nem tőlem, kiborultam. Törtem, zúztam, üvöltöttem, csapkodtam. Egy kívülálló hisztinek vélte volna, de ez sokkal több volt annál. Egy pillanatra most is éreztem azt az agresszív fájdalmat, hogy csak üvöltenék, aztán nem ment. Már ehhez is elgyengültem és túlságosan megtörtek a mostani egyre nehezebben feldolgozható történések. Ránéztem a babára, akit a lányomnak gondoltam, majd vissza a nőre, akin annyit rágódtam. Aki elhitette velem, hogy fájt neki a történés, aki elhitette, hogy szenved, de közben ágyba bújt mással. És hagyta, hogy én lelkiismeret furdalásom legyen azért, mert Ő miattam szenved. Csak kérdés nélkül nézem Elisabethtet és meg sem szólalok hosszú percekig. Megnémultam. Szeretném, hogy megszólalhassak, hogy kérdések sokaságát zúdítsam rá, hogy csak egy szót hadd mondhassak, de nem megy. Mintha valami a torkomban nem engedné, hogy a hang kijöjjön. Felállok és arrébb sétálok. Csak meredek a víz felé, még mindig némán. Így lehet a mennyből a pokolba kerülni. AZ előbb még a gyönyörtől ittasan öleltem a csöppséget, érezve, hogy nem lehet baj, és bár csonka családba kényszerült születni, igenis van apja, aki szereti és aki mindent meg is fog adni neki. S most kiderül, hogy nem én vagyok, akitől fogant, hogy az apa szó nem engem illet, és hogy semmi más nem vagyok, csupán egy jelentéktelen idegen, épp úgy, mint mindenki más. Nem vagyok kitüntetett ember, mert nem vagyok az édesapja. És soha nem is leszek az.
Túl sok idő telt el némán. Megfordulok, és hozzájuk sétálok. Leguggolok, apró csókot lehelek a kicsi buksijára, finoman végig simítom Elisabeth arcát és némán indulok vissza a falu felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. szeptember 9. 17:58 | Link

Richard;;        
outfit.                    



Sejtettem, hogy ki fog akadni. Mindenki így reagálna, mert hát mégis csak... ez nem egy egyszerű történet. Értem, hogy nem ezt kívánta volna hallani, de az az igazság, hogy én sem örültem neki. Igen, akkor lefeküdtem Jeremiah-al is, de azt hiszem, érthető, hogy kétségbe voltam esve, szomorú voltam és magamra maradtam újra, méghozzá igen csúnyán. És akkor ott volt egy férfi, aki törődött velem, én pedig többet ittam, mint kellett volna, és rossz döntést hoztam. De ez is én voltam, és felvállaltam, hogy elcsesztem. Viszont azt megérdemeltem volna, azt hiszem, hogy hajlandó legyen meghallgatni, mert azt akartam tudja, hogy örülnék, ha segítene, és egyáltalán nem bánnám, ha az apja helyett is apja lenne Reának. De mindezt nem tudtam elmondani, mert felállt és elsétált, otthagyva engem a kicsivel.
Borzasztóan utáltam magamat, amiért én voltam az újabb csalódás számára. Tudom, hogy mennyire el volt keseredve, amikor Janey-től is ugyanezt kellett hallania, ráadásul láttam is az arcán, mennyire megviselte mindez, akkor is és most is. Ha tehettem volna megváltoztattam volna a dolgokat, de ebbe egyszerűen nem volt beleszólásom. Az pedig még inkább rosszul érintett, hogy nem tudhattam mit gondol most, a csalódottságon kívül.
Az én Csöppömet néztem, éreztem, hogy a tehetetlenségtől könnyek kezdik szúrni a szememet. Rea pedig csak bámult rám azokkal a hatalmas, gyönyörű szép szemeivel, amiknek senki nem tudott ellenállni, főleg én nem. Mindenre orvosság volt ez a pici lány, önmagában azzal, hogy létezett és az enyém volt.
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa