McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Nath - Az elsőElőzmények: Mivel nagyon unatkozott, lesétált a klubhelyiségbe, hogy valami italt keressen magának, meg talán valami rágcsálnivalót. Mivel nagyon egyedül volt, így jobb ötlet híján meggyújtott az ott álló gyertyák közül egyet, majd dúdolva kiszámolta, hogy sárgabarackot iszik és hozzá pogácsát eszik majd. Szereti, hogy itt vannak ezek a péksütik, így akkor is ehet, ha már takarodó van. Most mondjuk pont nincs, de ez teljesen mellékes, nincs kedve sem a konyháig, sem a nagyteremig elvánszorogni, és most ahhoz sincs kedve, hogy felkutassa, mit rejtegetnek a szobatársai. ~ Milyen jó, ez a gyertya.~ Felemelve közelebbről is megszagolja, persze csak óvatosan, nehogy megégesse magát. Elfújva megvárja, amíg egy kicsit kihűl, majd a pogácsa és a barack mellé a gyertyát is magához veszi. Nem hiszi, hogy bárkinek is hiányozna. Felsétálva újra meggyújtja, amíg eszik, majd felemelve besétál a fürdőbe, hogy hosszú fürdőt vegyen. Van valami különleges ebben az illatban. Kilépve keres valami vidámabb sminket, amivel feldobhatja a kinézetét, és két copfba fogja hullámos haját, amit most nincs kedve bájitalokkal kiegyenesíteni. Ezek után hozzá nem illő ruhát lopkod össze a szobatársaitól, mert ezek szerinte jobban állnak neki, és elindul, teljesen bódultan - elvégre majdnem három órája szívja magába a gyertyát -, hogy a boldogságot hirdesse. RuhaJelen:
A bejárati csarnokban sétál, úgy nézelődve, mintha most járna itt először, többször is eltátva a száját. Sosem látott még ennél szebb helyet, szinte érzi, ahogy minden színből süt a szeretet. Közelebb sétál a négy homokórához, az Eridonosra rányomva az orrát nézi a csillámló ékköveket. - Wao... Teljesen elvan magában, és sorra lihegi be hasonló módon a másik hármat is. Mindegyik nagyon tetszik neki, de a vörös a kedvence. A vörös, mint a szerelem legjobb megnyilvánulása. Aztán jön _Ő_. Nem, nem kis betűvel, nagy betűvel. Ő az. Ő. A tökéletes, a szeretni való, a gyönyörű. A kezeit összefonva sétál a fiú felé. - Nagyon szép vagy. Teljes átéléssel, hatalmas mosollyal, szinte könnyes szemekkel néz rá, majd hirtelen mozdul, és megölelve a fiút, csókot nyom az ajkaira. Majd elengedve, még egyszer megöleli, feltéve a legfontosabb kérdést. - Hogy hívnak?
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Zsolti - A másodikElőzmények: Mivel nagyon unatkozott, lesétált a klubhelyiségbe, hogy valami italt keressen magának, meg talán valami rágcsálnivalót. Mivel nagyon egyedül volt, így jobb ötlet híján meggyújtott az ott álló gyertyák közül egyet, majd dúdolva kiszámolta, hogy sárgabarackot iszik és hozzá pogácsát eszik majd. Szereti, hogy itt vannak ezek a péksütik, így akkor is ehet, ha már takarodó van. Most mondjuk pont nincs, de ez teljesen mellékes, nincs kedve sem a konyháig, sem a nagyteremig elvánszorogni, és most ahhoz sincs kedve, hogy felkutassa, mit rejtegetnek a szobatársai. ~ Milyen jó, ez a gyertya.~ Felemelve közelebbről is megszagolja, persze csak óvatosan, nehogy megégesse magát. Elfújva megvárja, amíg egy kicsit kihűl, majd a pogácsa és a barack mellé a gyertyát is magához veszi. Nem hiszi, hogy bárkinek is hiányozna. Felsétálva újra meggyújtja, amíg eszik, majd felemelve besétál a fürdőbe, hogy hosszú fürdőt vegyen. Van valami különleges ebben az illatban. Kilépve keres valami vidámabb sminket, amivel feldobhatja a kinézetét, és két copfba fogja hullámos haját, amit most nincs kedve bájitalokkal kiegyenesíteni. Ezek után hozzá nem illő ruhát lopkod össze a szobatársaitól, mert ezek szerinte jobban állnak neki, és elindul, teljesen bódultan - elvégre majdnem három órája szívja magába a gyertyát -, hogy a boldogságot hirdesse. Ruha Jelen: Nem hagyott mély nyomot benne az előbbi találkozó, máris libben tovább. Úgy érzi, átadta a srácnak a szeretetet, most jöhet a következő ember. Mosolyogva sétál be a nagyterembe, és már az ajtóban érzi, hogy ez királyabb hely, mint a bejárati csarnok. - Nahát. Ez nagyon király. Csak kár, hogy nincs teteje. Sóhajtva ezen megállapításon lép beljebb a pálcáját az ég felé tartva. Nem hiszi, hogy a Reparo segítene rajta, de talán néhány madár még színesítene a dolgon. - Avis! Avis! Avis! Sok madár robban ki, amiket szélesen mosolyogva néz, majd a közeli asztalról magához vesz egy fagyit és két nyalás közben puszit ad az ott ülő lányoknak és fiúknak. Mikor végez a citromos fagyival, felugrik az asztal tetejére. - Sonorus! Hangját felerősítve fordul körbe, mindenkinek integetve. - Lányok! Fiúk! A szerelem csodálatos dolog! Szeressetek! Legyetek boldogok, mondjátok meg mindenkinek, hogy szeretitek. Legyetek boldogok és szeressetek szabadon! Had mondjak el nektek valamit. Közben fel-alá járjál, mosolyogva nézve a csodálkozó embereket. - Az Eridonosok féktelenek, élvezzétek ki. A Navinések szeretnivalóak, ölelgessétek őket. A Levitásoknál hagyjátok, hogy eszeskedjenek, azzal tuti megszerzitek őket. A Rellonosok esetében pedig durvának kell lenni, ők arra vevők.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Zsolti
- Oh, köszi. Épp csak lemászott, pontosabban leugrott, ami magassarkúban egy kicsit hülyeség, máris megtalálja egy fiú. Tudta ő, hogy képes hatni az emberekre, igazi vezető egyéniség, akinek be kell vennie a várat és uralkodni a nép felett. Szóval, ekkor jön a srác, aki először letérdel elé, majd a cipőjét kezdi el vizslatni, mintha Stylistnak készülne. - Um, köszi, tudtam, hogy nekem jobban áll, mint a szobatársaimnak. Nem minden megy a töménytelen alapozóhoz és pirosítóhoz. Látnák egyszer anélkül őket a csávóik, tuti, hogy mindegyik futna, amerre látna, mert az ilyen műanyag nők jönnek be nekik. Ő természetes. Na nem az a helyes, bájos lány módjára, hanem őszinte, szókimondó, pofátlan és most már az is biztos, hogy némi szarka gént is csöpögtettek belé, hiszen semmi sem az övé, de ha ekkora hatást vált ki, akkor tuti beszerez valami hasonlót, sőt, megpróbálkozik a legális móddal. - Mi? Kell egy kis idő, mert felfogja, hogy miről is van szó, és nem biztos benne, hogy ezt komolyan szeretné. Táncolni? Nem. Utál táncolni. Akkor is, ha Seren gyertyái miatt túlárad benne a szeretet, így csak megsimogatja a fiú arcát, és puszit nyom a szájára. - Sajnálom, de most mennem kell, gondold át a szeretetet, amit mondtam, keresd meg a lányt, akit szeretsz és mond meg neki. Szerelmünknek nem lehet jövője, hiszen minket nem egymásnak teremtettek... Valamint táncolni hívta, ami rossz pont. Hátrál néhány lépést, majd kicsit pukedlizik a srácnak. - Szép napot drága, mennem kell mára. Nyom még egy csókot, mielőtt megfordulva kiiszkolna a nagyteremből. Hiszen most ő Cupido jobbkeze, a szárnysegéde.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Mr. Palarn
A legjobb dolog a világon, ülni a kandalló előtt ebben a kifejezetten nem szimpatikus időben és nézni a ropogó fákat, melyeket a manók gondosan beletettek, hogy hosszan meleget adjanak. Az ember csak elnyúlik a kényelmes kanapén, felpakolja a kis lábacskáit egy puffra, amit állítólag egy bátor és unatkozó Rellonos egyszer ellopott az Eridonosoktól és élvezni a csendet. Kezében egy nagy adag meggyes forrócsokival, csukott szemekkel. A vizsgákat már letudta. Idén csak átlagos volt, egy kiváló, két várakozáson felüli, de nem is érdekli, nem hajt ő másra, csak hogy átmenjen és ne olyan szégyennel, hogy a hivatalos szünet alatt a pótvizsgákra gyakoroljon. A békés, és roppant unalmas csendbe érkezik meg a bagoly, aki majdnem kiveri a kezéből az italát. Rosszallóan néz rá, de végül csak elveszi a levelet, hiszen felé nyújtja karmos lábát. Furcsa, nem szokott neki levél érkezni, csak ha orbitális nagy gáz van, és most mégis. Bizony, ott van, feketén-fehéren a neve, és a kis levélke, amire széles mosoly terül szét az arcán. - Végül mindig visszatévedsz. Nagyot húz a csokiból, majd felkelve ad két kekszet a bagolynak. Nem számított rá, hogy bagoly látogatja ma meg, így nem is készült rá megfelelően, de reméli, nem sértődik meg. A választ azonban nem várja meg, inkább elsiet a szobájába, hogy magára kapjon valamit, és némiképp a kusza tincseket is rendezze, hiszen mégse mehet le így, mint aki most kelt fel, akkor sem, ha tényleg most kelt fel. Fél óra kevés dologra elég, főleg, hogy a fele a stéghez való lejutásból áll, de bizakodóan húzza fel a harisnyáját, és dobálja ki a cuccait, hogy egy melegebb felsőt találjon. A zöldeskékes szoknyához egy fehér, fekete mintás darabot húz, már csak a cipő és a fésülködés hiányzik. Némi szemceruza, spirál, szájfény, hogy azért ki is nézzen valahova, és már mehet is a menet. Előkeresett még két termoszos bögrét, amit a mugliknál vett, és amik melegen tartják a forrócsokit, és mind a kettőbe töltött egy jó nagy adagot. Ha a srác nem is kéri, ő majd biztos megissza az ő részét is, hiszen ez csoki, a csokinak pedig nem szabad nemet mondani. Az utat tizenegy perc alatt teljesítette, mivel rövidített úton közlekedett, így könnyedén és teljesen időben megérkezett a kijelölt helyre, ahol már ott is várt rá a magányos hercegkezdemény. Magában a fejét csóválva sétál dúdolva felé, nagy lelkesen és nem kicsit fázva. Oké, kicsit alulöltözött, na de sebaj, majd a beszélgetés elvonja a figyelmét. - Héj béjbi! A legszebb és legmodortalanabb, férfias hangleejtésében adja elő ezt a két sort, majd vigyorogva átnyújtja az egyik bögrét, jelezve, hogy azt neki szánta. Ruci
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Yar
A mondatokra, bár igyekezett felkészíteni magát, de nem tudta, így az utolsó néhány métert jól eső kacagással teszi meg a fiú felé. Mindig kap valami újat, ami megfogja a fiúval való beszélgetést már az elején. - Ez a nyalom a hangod kicsit fájt. Hogy állítást igazolja, még az oldalát is megfogja. Igyekszik moderálni magát, de nehéz. Ő nem az a finom ki úrihölgyike, aki köhinteni se mer a másik jelenlétében, de valljuk be, így sokkal mókásabb az élet. - Majd még meglátjuk, tudod, teperned kell érte, de jó kezdet, hogy levelet küldtél, nagyon jó, még a végén megtartalak. Szép itt. Még nem járt itt sokat, főleg mert leginkább andalgó párok foglalták el, amihez neki se kedve, se gyomra nem volt. Ebben is más, nem szereti a nagyon nagy romantikát meg nyálat, inkább az a legyünk el és szórakozzunk típus. - Igazából még nem volt alkalmam sokszor felhúzni, és gondoltam ide jó lesz, de egy cseppet hideg van hozzá, viszont ha visszamászok, hogy átöltözök, akkor nem érek ide és nem szeretek késni, főleg nem egy ilyen apróság miatt és tudod, a legrosszabb, ami történhet velem, hogy megfagyok, de tavasszal majd felolvasok. Még egy kicsit meg is rántja a vállát, nem nagyon izgatná a dolog, ha tényleg így történne. Az az egy viszont biztos, hogy mivel hidegben van, ezért majd jól extra adag forrócsokit iszik este. - Oh… Ez az első, nem túl tartalmas reakciója a dologra. Úgy tűnik határozottan meglepte a tény, olyannyira, hogy hirtelen megszólalni se tud, ami nagy szó, főleg ha róla van szó, hiszen mindenre tud mondani valamit. - Sajnálom. Elég jól megvoltatok, még velem se találkoztál, gondolom, mert bekavart volna csak a dolog. Hát ez… váratlan volt. Tudod, a sors okosabb, mint mi. Azt aki nem nekünk való valamivel lepattintja, de idővel eljön az igazi, ez meg jó gyakorlás volt. A puszi is meglepi kicsit, mert ha már szabad, akkor nyílván máshogy köszönte volna meg, legalábbis ő naivan azt hitte, na de mindegy is. Kifújja a levegőt, és sóhajtva fordul a tó felé, kicsit megtámaszkodva a korláton. - Cseréljünk, ez sima. Az epreset amúgy is magamnak hoztam, csak véletlenül elcseréltem. Nem kamuzik, tényleg magának szánta az epreset, mert a meggyes is meggyőzte, amit előtte ivott. Kinyújtja a poharat, amibe még nem ivott bele és közben elveszi az epres példányt. Na így már rendben is vannak. - Persze, nem volt nagy menet. Csak három vizsgám volt. Egy kiváló, két várakozáson felüli és veled mi a helyzet, megint felettem leszel? Vááárj csak, akkor végzős leszel. Tabló meg ballagás, záróvizsga, uhh, sajnállak.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Yarci
A melegítés határozottan jó ötlet, mivel, mint a családjában szinte mindenkit őt is csak egy testrészének fázása zavarja, ez pedig az orra. Utálja, sőt gyűlöli, ha fázik az orra, az nem baj, hogy kipirosodik, az még aranyos is lehet, sőt hideg is lehet, az se baj, de amikor érzi, hogy fázik, az pocsék és elviselhetetlen. Örömmel bújik hát a fiúhoz, aki jól átmelegíti majd. Nagyon tetszik neki ez a felállás, jó lenne, ha megtanulna valami láthatatlan radiátor bűbájt, amit mindig magával hordozva nem fázna télen se. - Nagylelkűen megbocsátom a csőlátásod, mivel elismered. Iszik ő is egy kortyot, jó ötlet volt megvenni ezeket a termoszokat, akkor is, ha az egyiken kiskacsák, a másikon pedig békák vannak. Zsiráfosat szeretett volna, de az sajna nem volt, és az eladó néni azt mondta, hogy nem tudja mikor lesz. Pedig szokott lenni, kicsit a zebrákkal teszik össze őket általában, de most a zebrához oroszlános volt párosítva, ami egy kicsit beteg megoldás. - Tudod, hogy van ez. A jó dolgokra várni kell, és minél tovább várunk rá, annál jobb lesz. A másik része a dolognak, őt magát is gondolkodóba ejti, az meg főleg, hogy csalódottságot érez. Ez nem jellemző rá, nem is csinálták mindig, csak valahogy ez a Yar szabad, akkor smacizzunk gondolat minden más, épeszű gondolatát felülírta. Gondolatban párszor jól fejbe is veri magát azért mert ilyen gondolatok képesek átvenni felette az uralmat. - Nem tudom. Néz rá a fiúra őszintén. Ez neki is furcsa, sőt, valamiért igen kellemetlen érzés, amit jó lenne, ha le tudna magában tisztázni. Ez így nem oké. Nagyon, de nagyon nem oké. - Gyere. Vicces lehet a jelenet, ha kívülről nézi valaki. A lány finoman maga után húzza a fiút, de mégis szembe áll vele. Olyanok, mint az anya, aki járni tanítja gyermekét, vagy az apa, aki lábára állva a kislány táncol vele. A stég széléhez viszi, majd felül, és lábaival finoman átfogja a srác lábait. Nem akar belezúgni a vízbe, és ez, ha nem is fogja meg, de lelassítja, így lesz alkalma kitalálni valamit, ha esetleg úgy alakul, hogy elveszti az egyensúlyát. Ujjait a termosz közé csavarva, széles mosollyal néz fel rá. - Ejnye, a lázadó mindenedet te kis profi kviddicses. Kuncog egy keveset, de azért végtelenül büszke is, na nem arra, hogy lazázik az iskolában, hanem arra, hogy ilyen szép eredményeket ér el. - Nem semmi. Akkor még kevesebbet fordulsz meg itt. Félek, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lesz erre lehetőségünk, nem lesz alkalmunk rá, hogy így üljünk, álljunk egy ilyen helyen. Tudod mi lesz azzal, aki felnőttben játszik, elindulnak a lesifotók, az interjúk, a nők. Felfordul az életed. A fejét elfordítva nézi a nyugodt, csak néha megrezdülő víztükröt, egy szellő belekap a hajába, nem nagyon, csak egy-két tinccsel játszik. Mielőtt visszafordulna a fiú fel, nyel egy nagyot. - Mondok neked valamit. Érződik rajta, hogy kicsit feszeng, de ha magába tartaná, akkor valószínűleg bekattanna pár nap alatt, az meg senkinek sem hiányzik. - Csak ne szakíts félbe, mivel az elméletemet még csak félig dolgoztam ki. Hihetetlenül komolyan, már-már ijesztően komolyan néz a fiúra. - Szóval a csók. Szerintem azért nem csókoltál meg, mert komoly kapcsolatot akarsz, te komoly kapcsolatos srác vagy, aki ezt tudja magának elképzelni. Nekem írtál, pedig írhattál volna sok más embernek, de mégis én lettem az, akinek írtál, talán mert velem akarod. Ne nevess ki, ez most csak egy feltevés. Szóval tegyük fel, hogy komoly kapcsolatot akarsz velem, de nem csókoltál meg, mert bármennyire is szeretnéd, nem érzed úgy, hogy én képes lennék komoly kapcsolatra, mivel eddig ezt nem láttad tőlem, de talán csak azért nem, mert nem volt itt a megfelelő ember, mert én mindig csak a barátod voltam és nem más. Érted?
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Yar
- Minden alkalommal meg akarlak lepni valamivel, ahogy elnézem, most is sikerült. Csak oldani a feszültséget. Semmi másra nem törekszik, hiszen érzi, hogy lesz még ennél kellemetlenebb része is az egésznek. Most hirtelen nem is érti, hogy mit keres itt, hogy miért jött, hogy mit vár el ettől az egésztől. Nem tud semmit, de szeretné a zavart gondolatokat legyűrni és normális, határozott, őszinte válaszokat adni, mert ez a kitérés nem rá vall. - Biharszeginek? Miért pont neki? Az utóbbi időben elkerülte az Edictumot, nem szándékosan, csak valahogy nem volt kedve olvasni, a pletykáknak meg eleve nem hitt. Néha ugyan megfejtette a keresztrejtvényt, de az pont nem az a része a dolognak, ami segít az iskolai életben való legfrissebb események felderítésében. - Hát azért van alapja ennek a komoly kapcsolatos állításnak, hiszen az utóbbi időben minden nap láthattunk erre példát. Látta ő is, hiszen nap mint nap ott ment el mellettük, mint valami láthatatlan ember, egy senki a tömegben, pedig azt hitte, csak azért, mert talált magának valakit a fiú, attól még nem hagyja el őt. Attól még, hogy nem mutatja, hogy lazának és nemtörődömnek tetteti magát, igen érzékeny lány, minden apróságtól képes összetörni, de már a gyermekkora megkövetelte, hogy ezt a fajta álarcot felhúzza, hiszen már akkor se kellett igazán a hozzá közel álló rokonainak. - Hát ez így tényleg zavaros kicsit. Bújik hozzá ő is, egy kicsit át kell most gondolnia a dolgokat, amiket a fiú mondott. Sosem tisztázták le, hogy mi van, de most is van valami, mindig is volt valami, csak senki se tudja, hogy mi. Mivel a fiú nem hozta fel, ő sem tette, hiszen miért is tette volna, nem is nagyon tudja, hogyan mennek ezek a dolgok, és ha olykor hallotta, hogy a környékén ülő lányok párkapcsolatról és kezdeményezésről beszélnek, mindig hegyezte a fülét, hogy ő is kissé okosabb legyen a témában. - Talán csak az apám miatt. Az anyámat sosem vette volna el, Benji anyja pedig fáradt, szomorú nő lett, a nagynénéim szintén, mármint Sam nem, de a férjével elfogadják egymást, nem szeretik, én nem akarok ilyen kapcsolatot, inkább legyek egyedül, mint egy kényszer szülte házasságban. Arra, hogy nem normálisak elneveti magát, és bólint is párat, ez bizony igaz. - Nem éri meg normálisnak lenni. Neki még van csokija, így iszik is gyorsan néhány kortyot, mielőtt folytatná. - Az itteni kviddicsbe már nem is fognál bele? Érdeklődik egy másik témát felhozva. Most gondolkoznia kell erről az egészről, így úgy lenne a jó, ha nem hoznák fel, de azt se szeretné, ha a kis találkozójuk ilyen hamar véget érne, a kviddics pedig olyan sport, ami igazán érdekli a fiút.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Yar - Nem akarok feminista lenni, igazából túlzásnak tartom, ahogy a hím soviniszta hozzáállást is. Az egész világ romlott. Vonja meg kicsit a vállait. Elég sok mindent lát a rellonosok között, ami megbotránkoztatja. Nem teszi szóvá, erről szó sincs, csak megjegyzi magának, és bár híre van neki is, de sok emberhez képest elbújhat, az olyan apróságokkal, mint amit Amirával tettek, vagy éppen az éles nyelvét, ami néha bajba sodorja. - Talán jobb is így, ki tudja. Na igen, a pletykák, azok valami csodálatosak, hiszen olyan sok mindent hallott már magáról, hogy néha nagyon meg tud lepődni, azokon, amikről nem is tud. Simán elmenne skizofrénnek, ha nem tudná, hogy az Edictum pletykáira annyira nem kell adni. Ha kéne, akkor nagyon, de nagyon sok disznóság lenne sok-sok ember számláján. Annyira sok, hogy már régen elbocsátották volna őket innen, és ez vonatkozik tanárokra, diákokra, sőt még prefektusokra is. - Az én családom tényleg beteg, képzeld van könyv is róla. Mivel ősi máguscsalád, nemrég leírták a történetét, jó nem most volt, Alexa még iskolás volt, Yvonne épp szétment Ricsi bácsival, mármint először, mert ők ugye egyszer már jártak régebben, amikor még fiatalok voltak. Én meg még a nagyszüleimmel laktam. Nem is tudom, hogy azóta frissítették-e, valamikor láttam a könyvtárban, de elég ciki lett volna, ha éppen én olvasgatom. Kész, elfogyott a csoki, bánatosan megrázza a poharat. Hát ennyi volt kérem, ha visszamegy, akkor mindenképpen szeretne még egy adagot inni, valami másik ízesítést kipróbálni. - Köszi, akkor már szöktethetsz is. Apám kitalálta a legutóbb, hogy vegyen el Benji, mert akkor egyben marad a vagyon, kiröhögtük. Így is egyben marad, csak a macska örökli majd. Ekkora idiótaságot is régen hallottam már, épp kimenne az elmebaj a családból, erre visszahoznák. Mondjuk annyira nem meglepő, hiszen az apja elsőfokú unokatestvérek házasságából született, nála még fenn áll a veszélye, de ő elméletileg, és minden jel szerint gyakorlatilag is tiszta szülők gyermeke. - Nem volt rossz ötlet, kicsit segítette volna az összekovácsolódást, de igen, nagyon kiütötte mások lehetőségeit a fejlődésre az, hogy a tapasztaltabbak egy kupacba álltak össze. Már csak ezért is gyengébb csapathoz mentem volna, ha mondjuk igazán jó lennék. Nem sokat ért hozzá, csak a Krise birtokon játszott régebben a többiekkel. Mindig ő volt az egyik terelő, amit nagyon élvezett, hiszen, ha valakit eltalált, akkor az elején megdicsérték érte és később se haragudtak, hiszen korábban ugye dicsérték, és ráfogták arra, hogy ez az oka, pedig pontosan tudta, hogy így helyes játszani, csak otthon nem nagyon kéne. Ha viszont nem így lett volna, akkor nem is élvezte volna annyira a játékot. - Mindent ki kell próbálni, szerintem. Aztán vagy beválik, vagy nem. Esetleg cserének, most, hogy itt is lehet ilyet csinálni. Segíthetnél is nekik, a tapasztalataiddal. A kérdés, hogy mit is kedvel benne, olyan hirtelen jön, hogy hirtelen minden koncentrációját, melyet a nyugodtan ülésbe fektetett elfelejtette, és hirtelen kihúzva magát kicsit kilibbent, sikítva kapva el a fiút, hogy visszakerüljön a rendes pozícióba. Nevetve dől a fiú mellkasának. - Már így is baromira fázok, nem akarok a gyengélkedőre menni. De a kérdésre is illene válaszolnia, így hát felpillantva a fiúra igyekszik leküzdeni a nevetését és mosollyá formálni. - Hogy nem ítélsz el, hogy érdekellek, mint ember. Jól érzem magam veled, nem kell megfelelnem, nincsenek elvárások. Az első pillanattól könnyű volt veled lennem, mert jó páros vagyunk, minden értelemben, és ez szerintem nagyon fontos.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Yarci
- Megkapod tőlem karácsonyra és dedikáltatom neked minden élő rokonommal. Itt egy pillanatra azért megáll, hiszen a mondat pont most nem jön ki jól. Mivel a vizsgák végén járunk, épp csak néhány nap telt el azóta, hogy az egyik kedvenc rokona búcsút vett az élettől. A maga módján szerette Serent, szerette, hogy a rokona lehetett, hogy egyáltalán ismerhette. Azon a szálon rejtélyesek a halálesetek, hiszen a kislányé is az volt, aki vele volt, most a férfié is, de akárki akármit is súg, ő büszke arra, hogy a rokona lehetett. - Azt hiszem, ebben a családban lassan nem marad más, csak a vagyon. Ez borzalmasan hangzik, de igaz. Ha megnézem az eggyel felettem lévő generációt a nagynénéim és nagybátyáim közül ketten mentek férjhez szerelemből, és a többiek, vannak vagy tízen, pusztán érdekből, kényszerítésből és ez borzalmas. Főleg az, hogy beletörődnek. Ezért mondtam, hogy nem leszek senki felesége, hiszen ilyen áron nem kell a házasság. Kinek kellene? Persze sokan tűrik némán, hiszen ez a hagyomány, de nem kellene ilyen megrekedt nézeteket vallani, mert ez nem normális a mai világba. Most már tényleg mindenkinek azt kéne elvennie, akit szeret, akivel együtt akar lenni ő maga, és nem azt, akihez hozzákényszerítik, mert az jó móka. - Persze, hogy nem elítélendő, hiszen annál biztosabb a feljebbjutás, minél sikeresebb vagy te magad, és jó csapattal sokkal könnyebb kitűnni, hiszen egy erősebb csapatnál a felkészüléshez szükséges feltételek is jobban megvannak, és ha mondjuk később befutsz, akkor jó életet tudsz biztosítani magadnak, ami fontos. A nagyszüleim annak ellenére, hogy rengeteg pénzük van is dolgoznak, mert azt mondják, hogy sose lehet tudni, és ha nem fogy el életükben a pénzük, hát jó lesz nekünk, mert biztosít egy alapot. Ez is szép gondolat. Főleg mert a nagymamájától származott, akivel köztudottan nincsenek olyan jó viszonyban. Azért néha van egy kis enyhülés, ilyenkor egész jól kijönnek egymással, és szerencsére a nagyi se támogatta a belterjes házasság gondolatát, pedig ő maga – még ha szerelemből is – de szintén ilyen kapcsolatban él. Talán kezd megtörni a jég és végre a nő is elfogadja, hogy a lányka is család tagja. Ki tudja. - Majd taníthatnál egy-két trükköt, a következő családi kviddicsezésnél le akarom alázni az ellenfelet. Szereti a családi kviddicseket, erre mondjuk nem jön el mindenki, mint például az apja, de nem is baj, akik ott vannak, ők tipikusan a család elvetemültebb, de családiasabb fele, akik szeretnek mókázni is, nem csak eltartott kisujjal szürcsölni a konyakkal feljavított teát. - Sejtem, hogy hogyan fogalmazott. Emlékszik még rá tisztán, hogy nem mindig volt a kedvence, és valahogy jogosan, hiszen mindig sikerült valamivel felbosszantania, de aztán a nő vonásai mindig enyhültek, és a nézeteltérések is mindig meg lettek beszélve. - Peeerszeee, hooogy neem azééért. Még idiótán vihog is hozzá egy sort, hogy hihetőbb legyen. Mondjuk tényleg nem, de jó ezt így előadni. Ők mindig őszinték voltak, ami nagy előny. Ez a kastély tele van őszintétlenebbnél őszintétlenebb emberekkel. A közelítésénél egy picit hátrébb húzódik, de aztán elmosolyodik, és utat enged a fiúnak, finoman megérintve a nyakát a csók közben. Igazi filmbéli jelenet, amit nem hitt volna, hogy valaha vele is megtörténik. Ez tényleg olyan király, mint a mozivásznon. - Ez most más volt. Pozitívan más. Suttogja a fiú ajkaiba a csók végén. Ahogy felpillant rá, még a szemei is mosolyognak. Jó lesz ez, határozottan, ha mondjuk belevágnak, de megtalálják a szép középutat, amivel mind a ketten boldogok maradhatnak. - Van kedved eljönni hozzám? Mármint Yvonnehoz. Már mindenki kiköltözött, én is inkább a kastélyban vagyok, de néha jó lent lenni a házban, és néhány melegebb cuccot össze kéne szednem, mert így néhány napon belül én is a kastély egyik szobra leszek csak.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
EörsMuszáj egy kicsit kimozdulnia, ehhez pedig a legjobb, ha a vadőrlak felé veszi az irányt. Szereti az ott lévő állatokat, és jót tesznek, ha az ember el akarja terelni a gondolatait a vizsgákról. Egy vastagabb pulcsit azért húzott, mert még mindig becsapós az idő. A pulcsi fölé egy sálat és egy vékonyabb kabátot húzott, ami az egyik ismerőse szerint pont olyan, mint a bérgyilkosnőké, talán pont ezért tetszett meg neki annyira, amikor vásárolni voltak Yvyvel. Örült, hogy újra találkozott vele, hiszen már nagyon hiányzott neki a nő. Nem csoda, végül is, anyja helyett anyja volt. A kastély folyosóit gyorsan maga mögött tudva, igyekezve kiütni minden lehetőséget a megállásra, egyenesen a vadőrlak felé indul. Kicsit hidegebb van, mint sejtette, kesztyűt se húzott, pedig lehet jót tett volna elfagyó kezeinek, ha valami védi őket. Jobb ötlet híján a zsebébe dugja őket, amíg megteszi a távolságot. Az utóbbi napokban a tanulással foglalkozott, tipikusan az az utolsó pillanat ember, aki egész évben lazít, aztán egy héttel a probléma előtt, elgondolkozik azon, hogy talán itt az ideje, hogy tanuljon, majd három nappal előtte, elkezdi érezni a vesztét. Egy vizsgán túl, kettő még előtte, kettőnél nincs még időpont. Nem tudja, hogy milyen lett, reméli átment, a többi már rég nem érdekli. Általában jól szokta venni ezeket az akadályokat, és most sem érzi, hogy sikertelen lesz. Menet közben, elgondolkozik az embereken is, akiket a barátainak tart. Sokan végeznek most, új utakon indulnak el. Mostanában nem találkozott Benjaminnal sem, ami talán nem olyan probléma. Nem mondhatják egymást jó testvéreknek, mégis hiányzik neki. Sok mindent kellene letisztáznia vele kapcsolatban, azonban hiába agyal, okosabb nem lesz. Jövőre pedig, ő is végzős lesz. Elérkezik a varázstani alapismeretek vizsga, amire nem elég a három nap felkészülés, és amin szégyen lenne megbukni. A házhoz érve, kicsit elszomorodik, rossz, hogy nincs itt élet. Régebben mindig égett a tűz, és a kis kéményen vidáman szállt fel a füst, ám most csak Vandának köszönhető, hogy az itt tartott állatok, akiket a diákoknak mutatnak be, nem halnak éhen. Egy vödörbe friss fizet tölt, és az itatókba önti, majd némi eleséget is szór a közelben legelésző unikornis kölyköknek. Ők még kicsik, nincsenek három évesek, hiszen nincs még szarvuk se. A karám szélére felállva, áthajolva nyúl felé, hogy megsimogassa az egyiket. Ruha
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Eörs
Majdnem sikerül elérnie az unikornist, de amikor az észreveszi a lány közeledtét ugrik egyet hátrébb, és prüszköl, mint aki nevet. Sőt, egész biztosan nevetett, ami nem fair vele szemben, hiszen ő csak meg szerette volna simogatni Maflát. Hivatalosan nincs nevük persze, de sok időt tölt kint velük, mostanában sok a szabadideje, így a tulajdonságaik alapján elnevezte őket. Ez a kicsi például, ha nem tetszik neki valami, a farkával megcsapkodja a mellette állót, vagyis mindenkinek maflást ad. - Hm? Észre se vette eddig a fiút, és azt sem tudja, hogy mióta állhat itt. A kerítésről leszállva azonban elindul felé. Még nem látta itt, és maximum másodikosnak néz ki. Igaz ilyenkor ő se tűnik többnek, de azért szereti hangoztatni, hogy ő bizony már idősebb. A célja persze elsősorban a bemutatkozás ténye, ha már megszólították. - Nem, itt minden az iskola tulajdona, csak jelenleg távol van a vadőrünk, és néhány diákkal összeálltunk, lejárunk etetni őket, meg kicsit foglalkozni velük. Úgy látom, szimpatikus vagy neki. Fejével a fiú keze felé bök. Az egyik kisebb unikornis ugyanis a srác kezét szagolgatja, lehet, hogy érez rajta valami, ami hívogatja, mert a következő pillanatban megnyalja a kezét, amire a lány elneveti magát. - McKenzie vagyok, még negyedéves, de hamarosan végzős rellonos. Nagyon örvendek. Kinyújtja a kezét, hogy kezet fogjon a fiúval, majd a bemutatkozás után a ház felé pillant, ahol az etetéshez szükséges dolgok vannak szépen összepakolva. - Épp most készülök egy kis nasit adni nekik, van kedved csatlakozni? Ígérem, nem engedem, hogy megegyenek. Mosolyodik el szélesen, jelezve, hogy teljesen komolyan gondolja a dolgot. Képes megvédeni, ha bármely kis makacs, csacska unikornis fel akarja dönteni a fiút.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
TeodoraNem minden reggel indul olyan tökéletesen, mint szeretné. Ez se sorolható feltétlenül oda. Az új szobatársak egyike egész este kalapált valamit, vagy mi csinált, a falszomszédjaik meg ordítoztak egymással, így az olyan dolgok, mint az alvás, teljesen kimaradtak a számára. Hajnalban fáradtan, nyúzott arccal rángatta ki magát az ágyból, amikor az ébresztő szólt és még a zuhany se segített azon, hogy ne érezze magát olyan nyomorultul, mint aki három napja folyamatosan csak partizik. Ha még azt csinálta volna, de nem. Mindenesetre megpróbál embert csinálni magából, ám ahhoz, hogy magassarkúban flangáljon semmi kedve, helyette előkeresi a szeretett vászoncipőjét és abba bújtatja lábait az öltözés végén. Nem sok kedve volt a mai naphoz, sem a dupla bájitaltanhoz, ami rá várt. Fáradtan haladt végig a Rellonon, és a kimerültségtől fáradtan húzta össze magán a talárt, ahogy az alagsori folyosón haladt. Az első órája azonban szeretnivaló, hiszen a gemmológia nagyon közel áll a szívéhez. Sokat olvasott a szünetben is ehhez hasonló könyveket, így aztán szívesen jár be az órákra, és zsebeli be a jobbnál jobb pontokat annak érdekében, hogy a háza idén ne csak második legyen. Ahogy a bejárati csarnokba halad, nem nagyon néz körbe, inkább arra koncentrál, hogy minél kevesebb emberrel összefutva, a lehető legrövidebb úton jusson el a nagyterembe és bár nem él vele, de kivételesen igyon egy nagy adag kávét, remélve, hogy az talán segít valamit. A nagy reménykedésbe azonban nem, hogy kikerül, hanem gyakorlatilag eltarol egy szerencsétlen lányt, aki csak azért nem borul orra, legalábbis a jelenet alapján, mert sikerül gyorsan utána kapnia. Kellemetlen lenne, ha az egyik első napját a végzős évében így élné meg. Zavartan néz végig az ismeretlenen, szegény, még jobb, egy morcosnak tűnő rellonos akarja elgázolni, hát ez aztán az remek évkezdés, mert az arca alapján igencsak elsősnek mondható. - Ne haragudj, nem volt szándékos. Jól vagy? Azért reméli, hogy nem történt tényleg komolyabb baj, hiszen nem ment neki olyan nagyon nagy erővel, de ugye sose lehet tudni, hogy ez a másiknál mit jelent, lehet, hogy nem olyan erősek a csontjai, és éppen most törte el a bordáit. Kicsit túl sokat képzel bele egy átlagos helyzetbe. - McKenzie vagyok, és tényleg nem akartam, hogy bajod essen, csak nem vettelek észre. Ha van még lejjebb, akkor most elérte. Reméli, hogy nem Navinés a lány, mert akkor biztos, hogy elszalad sírva, ő meg elmondta a nevét is, és nem sok olyan diák van, aki konkrétan az anyja állítólagos vezetéknevét kapta, üzenve ezzel az apjának, hogy mindig emlékezzen majd rá. Szuper alapja volt ez a kapcsolatuknak, az eredmény pedig ismeretes, a kommunikációs képességeik egymás említésére megcsömörlenek. Már nem is kell annyira az a kávé, ez az ütközés teljesen magához térítette. Ruha
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Teodora - Engem? Ez egy pillanatra kizökkenti, így a lány többi mondata, csak később jut el hozzá. Előtte szépen sorra veszi azt, hogy mi mindent ígért meg a múlt héten, de nem rémlett volna, hogy az előző vagy a jelenlegi házvezetőjével lebeszélt volna olyat, hogy jön majd egy lány, pont ma és neki kell körbevezetnie, sőt azt se biztos, hogy az illető a Rellon ház diákja. Aztán nagy nehezen eljut hozzá a többi mondat is, és lassan megnyugszik, hogy akkor ezek szerint nem tett semmit, amit elfelejtett volna, csak belebotlott valakibe, aki új itt. Ez nem újdonság számára, így gyorsan kapcsol, és szélesen elmosolyodik, hogy ne legyen olyan ijesztő. - Jaj, szuper, mármint gondolom nem neked. Csak most hirtelen azt hittem elfelejtettem valamit, de akkor nem. Azért ezt muszáj elmondania, mert még a végén őrültnek nézi a lány már most az elején, amiért közel egy percig csak állt és bámult rá, mialatt próbálta az agyából előhívni azt az emlékfoszlányt, hogy bárkinek is megígérte volna a lány körbevezetésést. - Szereted, ha van valami beceneved? Teo, Dóri, ilyesmi? Szereti a beceneveket, főleg hogy a saját nevével is lehet mit kezdeni. Használhatná persze a Rose-t, de az nem az ő műfaja, mert simán nem Roseos, és ráadásul nemrég hunyt el a nagynénje férjének anyukaszerűsége, akit szintén Rose-nak hívtak. Ez a név pedig most otthon gyakorlatilag megfagyasztja a levegőt, ő meg nem szeretne vitatárgy lenni, így is tele van a család problémásabb alakokkal, mint például a tulajdon bátyja. - Persze, örömmel. Mit szeretnél tudni? Én idén végzős vagyok, szóval szinte mindent tudok, ha kellenek rövidebb utak a házadból vagy tudni akarod, kivel érdemes barátkozni, milyenek a tanárok, kikkel érdemes vigyázni, elárulhatom. Tényleg, melyik házba jársz? Ez az a kérdés, amit talán az elején fel kellett volna tennie, ám csak most gondolt bele, hogy nem is tudja, kinek a gyereke a lány, már ami a házvezetőket illeti.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Angyalom, Mihael Az elmúlt napokban sokszor járt le Yvonne egykori házba, melyben egy ideje már csak ő lakott, ő sem teljes időben, csak a cuccait hagyta itt, és itt tanult a vizsgákra is. A tervei szerint az elkövetkezendő években mestertanonckodás helyett a nagymamájának segít, és az ő képviselőjeként jár néhány messzebbi országba, amolyan előhírnökként. Maga sem tudja, hogy ez mi is lesz egész pontosan, meg, hogy mennyire fog neki menni, de a fizetésre szüksége van, és nem biztos benne, hogy az alapvizsgát igazoló papírjával, meg a két szép szemével bárki is alkalmazná. Most már nagy elvárás a sok papír, csak ő meg nem tudja, hogy mi is akar lenni, így elég nehéz, hogy bármire is beadja a jelentkezését. Azt a bizonyos aranycsapot, amit a tekintélyes Cadington vagyon öröklése jelent, az apja kegyetlenül elzárta, amikor nem teljesítette a házassági kívánságát. Erre amúgy igen sokat gondolt mostanság, de igyekszik még mindig feldolgozni az ott hallottakat. Azért azt nem hiszi, hogy a tényleg a macska örököl mindent, ők pedig minden anyagi segítség nélkül kell, hogy megoldják. Bár valljuk be, az apja képes lenne erre a lépésre. Maga sem érti, miért de késő este úgy dönt, mégis inkább a kastélyba töltené az éjszakát, ahelyett, hogy itt a kényelmes melegbe, zavaró szobatársak nélkül pihenne egyet, és kicsit korábban ugyan, de elindulna reggel az iskolába. Még egy egészséges sétával is gazdagabb lenne, aminek biztos örülne a teste is. Helyette azonban most akar sétálni, és most visszajutni a kastélyba, amikor világosan megmondták a felnőttek, hogy te szerencsétlen, ha nem muszáj, akkor ne mászkálj éjjel a faluban, mert nem olyan biztonságos. Maradj csak szépen otthon, zárkózz be és élvezd a nyugodt csendes estét. Ha megkérdezné valaki, hogy miért van kint az utcán ilyenkor, nem tudná megmondani, pedig tényleg elindult, hiszen már a kaput zárja be a kis ház előtt, majd zsebre dugott kezekkel, sarkaival kopogva indul el a kihalt lakósoron, hogy az iskolába jusson. Aki most kinéz az ablakon, biztos azt gondolja róla, hogy felelőtlen fruska, aki nem gondolkozik, és vasárnap este jobb dolga nincs, mint partiba mászkálni, és inni. Pedig ezek igen messze állnak tőle. Ahogy a főutczára kanyarodik, neki magának is eszébe jut ez a gondolat, meg az is, hogy mit gondolna ő, ha az ablak túloldalán állna. Biztos, hogy valami nagyon hasonlót. Talán ki is szólna annak, aki kint mászkál, hogy ez nem helyes, bár nem tudja, miért, és hogy valóban megtenné-e. A kocsmához közeledve, más esetekkel ellentétben most lelassítja lépteit, és olyan gondolatok szállják meg, melyek korábban nem voltak rá jellemzőek. Vajon milyen lehet belül? Tényleg olyan félelmetes, mint korábban? Végül is, vannak diákok, akik ide járnak, de ha megkérdezi őket, hogy milyen a hely, az rontaná a hírnevét, ami nagyon vicces, hiszen néhányan elég érdekes dolgokat pletykálnak róla, amit nem is tud, hogy honnan szedtek. Táskája csatjával játszadozva áll a kocsmával szemben, amit észre se vesz, és egyre csak az ajtót és pár előtte bagózó alakot figyel. A tényt, hogy megállt, nem is érzékeli, sőt, hirtelen semmit, csak a gondolatokat, melyek a fejében cikáznak. Ruha
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Teo- Jaj, dehogy, csak kávéhoz akartam jutni, mielőtt a koffeinfüggők elisszák előlem. Neki nem szabad sokat, alapjáraton is túlpörög, ha erre rátesz még olyanokkal, mint a cukor, a koffein, akkor abból akár hatalmas baj lehet. Egy pici azonban nem árt, és ő jó cserkész lévén, tudja, hol vannak a határai. A gyengélkedős bácsihoz meg nincs kedve bekerülni. Korábban mindenféle verekedés és átkozódás miatt sok időt töltött a gyengélkedőn, mert az előző javasasszonyok viccesek voltak, némelyiket igen gyorsan ki lehetett hozni a sodrából és akkor vicces volt, ahogy kiabált, ám ez a pasas, nagyon szívós. Talán nem is beszél semmilyen nyelvet, mert kommunikálni még nem látta. - Szívesen segítek, sok új embert fogadtam már, nagyjából mindenhova el tudlak kalauzolni. Oké, ha Navinés vagy Rellonos, akkor az ajtóig viszi, ha Eridonos vagy Levitás, meg tudja mondani, hogy honnan szoktak előtűnni és hova szoktak eltűnni a leggyakrabban ezek a diákok. Mindig be akart törni ebbe a két házba, de eddig sosem jutott el odáig, mert vagy egy HV vagy egy sikítozó portré mindig meghiúsította a szent küldetését, de talán most, az utolsó évben, most talán sikerülhet. Mindenképpen felveszi az elintézendők listájára. - Akkor Teo leszel. Könnyű és gyors, mint nekem a McK. Olyan egyszerű, mintha mindenki, aki megszólítanak kecske lenne és mekegne. Néha jól el is mosolyodik, ha többször is szólnak utána, mondjuk egy tömött folyosón, hiszen akkor más sem hallatszik, csak az, hogy „Várj meg mekmekmek”. A gondolatra most is egy picit elmosolyodik, de gyorsan el is nyomja az emléket, és inkább előtérbe helyezi a lányt, hiszen most ő az, aki segítségre szorul, és ő imád segíteni. - Szuper. Egy házban vagyunk. A mi klubhelyiségünk a pincében van, de nem olyan ijesztő. A Rellonosok jófejek, csak kívülről és első találkozásra tűnnek bunkónak, és persze vannak olyan diákok, más házakban, akik gyakorlatilag kiharcolják, hogy bunkók legyenek velük. A legjobb, ha erre oda se figyelsz és akkor nem ütheted meg a bokád. A házvezetőnk Markovits István, de mi csak Markinak hívjuk, Reptant tanít, a helyettese Lyra most végzett a sulival, ő is zöld volt, most pedig a melodimágia tanárnak segít, gyakorlótanár. Az ott a nagyterem, minden étkezés közösen megy, de mindenki máskor érkezik és távozik, csak az évnyitó és az évzáró kötött. Ha napközben éhes vagy, akkor a konyhán a manók mindenfélét tudnak adni, csak vigyázz, nehogy ledönsenek a lábadról. Milyen órákat vettél fel? Elmesélem milyenek a tanárok, akik tanítják.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Misi az angyalka
A hangra, mely megszólítja egy kicsit megrázkódik, melyek, a külső szemlélő akár a hidegnek is titulálhat. Az elmúlt percekben némán állt itt, szinte fel sem tűnt neki, hogy a kezei gyakorlatilag átfagytok. Sok minden járt az agyában ezalatt a néhány másodperc alatt, az egyik például az, hogy sosem járt itt, holott minden második történet, amit a bátyja ügyeiről szólt úgy kezdődött, hogy Benji a kocsmában. Erre itt van ő a lánytestvér, aki szintén nem a család kedvenc vagyon várományosa, és aki sosem keveredett ilyen helyre. Rendben, néhány összekent festmény, ordítozás a tanárokkal, néhány ujjal tett véleménykinyilvánítás, strázsálás a folyosón, vagy az igazgatói, házvezetői szobába, hegyibeszédek, takarítás, de csak olyan alapvető csínyek miatt, amit egy kis kezdő Rellonos is elkövet. Semmi érdekes, semmi durva. Most viszont ötödéves a fenébe is, hamarosan örökre kilép az iskola falai közül, önálló, felnőtt nő lesz, aki utazgatni fog, és aki nem járt még kocsmában. Szánalmasnak érzi magát. - Azt hittem valami ötletesebb a megoldása, véráldozat, méregkeverés, de ezek szerint semmi izgalmas. A hangján hallatszik némi gunyoros válasz, ahogy a fiú felé pillant. Ismerős az arca, látta már, de nem tudja hova tenni. Ő általában csak nézi az embereket. Olykor hall némi pletykát róluk, majd szelektál, hiszen új emberek és új pletykák jönnek a helyükre. Ha mindenkiről mindent meg akarna jegyezni, valószínűleg hatalmas agya és hatalmas feje lenne. Így is örül, ha nem veszik észre, nem akar eres, hatalmas homlokkal és csúcsos fejjel mászkálni az iskolában, mint valami félresikerült kísérlet eredménye. - Hát miként kezelnéd? Hirtelen jött ötlettől vezérelve veszi ki a fiú szájából a cigit és szív belőle egy első slukkhoz képest túl nagyot. Igyekszik nem köhögni, inkább arra koncentrálni, hogy minél előbb kiszálljon belőle minden. Na szóval, megvan, hogy miért nem dohányzik, nem is kell sokáig magyarázni. Szerencsére nagyobb beégés nélkül megússza, és ahelyett, hogy azonnal visszaadná szív belőle még egyet, majd a srác szájába helyezve megpaskolja kicsit az arcát. Azért valami csak ragadt rá azokból az évekből, amiket Amirával egy szobában töltött. Fejlődni kell, mese nincs, elvégre felnőtt már papíron egy ideje, jó lenne, ha úgy is viselkedne. Bájos mosollyal lép el a fiútól és csípőjét enyhén ringatva indul el a kocsma felé. Ha meg lehetne állítani az időt és Amira is itt lenne, akkor most izgatottan kérdezné, hogy jó-e vagy túlzás, esetleg kevés, de mivel nincs itt, ezért egyedül kell okosnak lennie és lehetőleg nem leégetni magát. - Meghívhatsz egy italra, ha gondolod. Fordítja vissza kicsit a fejét és még kacsint is egyet a fiúra, mielőtt belépne, ezzel végleg feladva a jókislányos énje utolsó morzsáit is.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Alegria Mostanában új hobbit talált magának, méghozzá a futást. Nem telik el nap anélkül, hogy az Yvonne háza és a kastély kapuja közötti távot meg ne tegye. Hol az erdőn át, hol csak simán. Muszáj az erejét valami másra fordítania, ha már Benjamin olyan régóta nem került elő, pedig mennyire jó volt az, amikor vele verekedett, rengeteg energiája ment el azzal, hogy ott üsse meg, ahol csak tudja. Most viszont, nem csak túl sok energiája maradt esténként, de némi plusz is rárakódott, így aztán visszatért a rendszeres edzéshez, méghozzá a futás formájában. Ma az erdőt választotta. Hosszabb, kimerítőbb, de megéri, hiszen a madárdallam, a fák rejtélyes világa sokkal vonzóbb, mint néhány diák, akik között űzött vadként elsuhan. A faluban se néznek rá már furcsán, sőt hétköznapi jelenség lett, akinek köszönni is szokott egy-két idősebb hölgy, akik hajlott korukra való tekintettel már inkább csak kint ülnek a padon, és mindenkiről, aki elhalad, megvan a maguk véleménye, és ezt nem is rejtik véka alá, csak sosem azt mondják, aki éppen hallja, mert annyira nem bátrak. Szóval, az erdőn át érkezik meg, a haja eddig össze volt fogva, de mostanra már kezd szétbomlani, és néhány falevél is kihullik belőle. Alig várja, hogy a házhoz érjen, lezuhanyozzon, és minden erdei emléket kimosson magából. Aztán, hogy megjutalmazza magát a mai teljesítményéért, visszasétáljon és vegyen magának egy süteményt, vagy valami sós pékárut. Nem épp a legjobb módja annak, hogy a sportolást „megünnepelje”, de hát nincs senki, aki rászólna, hogy ne tegye. Mostanában már inkább a házban lakik, a régi szobájában, mint fent a kastélyban. Tudja, hogy hamarosan el kell hagynia ezt a helyet örökre, hát már most elkezdi a leválasztódást, az önállósodást. Fájdalmas, nem egyszerű, de tudja, hogy okkal teszi, azért, hogy könnyebb legyen felülni a vonatra az utolsó év végén, ami nemsokára eljön, és elengedni a helyet. Ezen gondolkozva fordul rá a térre, ami egy ütközéssel új, és meglepően zöldre vált arcú ismeretséget okoz. Úgy néz ki, a lány elég rosszul van, így ösztönösen ragadja meg a kezét, hogy visszakísérje a padhoz. - Le kell hajolni, hogy a fejed szinte a két lábad között legyen. Lassan szívd be az orrodon a levegőt, egy kicsit tartsd bent, majd enged ki a szádon. Addig, amíg jobban nem leszel. Nem biztos persze, hogy ez mindenkinél működik, de nála be szokott válni, és reméli, hogy a lány is jobban lesz, elvégre hányni senki se szeret.
|
|
|
|