Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Elkezdődött. Nem, még nem a világvége, de közel az apokalipszis, miért is? Mert összebútorozik Kivával és Adriával. Belegondolni is fura, hogy 2 tanévvel ezelőtt, mikor egy csapatba kerültek, még csak hasonlóra se gondolt volna, most viszont itt vannak a küszöbén. Hamarosan beköltözésre kész a ház és cuccolhatnak le, már egész jól összecsomagolt, csak a vezényszóra vár. Ritka nyugalom pihen rajta, sőt még némi jókedv is, bár van azért megint, ami ezt beárnyékolja, bár nem rossz, csak, feldolgozásra szorul. Egyelőre még pihenteti magában a dolgot, és nem járatja rajta annyit az agyát. Viszont a költözésen annál többet, elveszi az eszét, de az idejét is. Ennek köszönhető, hogy megint se ebédelni, se vacsorázni nem ment a nagyterembe le, így most sötétedés után már, iszonyatosan korgó gyomorral indult el a konyha felé, hogy valami táplálékkal jutalmazza a szervezetét, amiért ilyen kitartó és még nem lázadt fel ellene. Csodaszámba megy mostanság, ha normálisan étkezik, ha kipiheni magát, vagy ha jó kedve van. Jelenleg a legutolsó még el is mondható, a fáradtság meg leplezhető. Kivához képest semmi az a kávémennyiség, amit fogyaszt, de bőven elég neki. Életben tartó, talán ez a legjobb kifejezés rá. A lila-zöld szerelésében indul ennek neki, a kastélyban teljesen megjegyezhető nyomot hagyva maga után, mivel kb. olyan illat árad belőle, mintha egy halom vattacukorban hempergett volna. Ajándékba vett egy-egy parfümöt a csajoknak, de az egyik összetört a ládájában, remek. Még a végén kiszagolja valaki, hogy mit csinál…
Miután a pincétől egészen a konyháig vándorolt, nem tudta eldönteni, a bent mérgesen takarító manó, vagy a hasa morgása a hangosabb, valaki elég nagy rumlit hagyhatott maga után, mindenesetre, megvárta még végzet, majd egyedül nekiállt valami ételt összedobni. De mit is? Ha megint valami nem igazán vacsoraszerűt eszik, annak nem fog örülni, ellenben ki kéne deríteni, mi van itt. El is kezd körülnézni, de egyelőre tanácstalanul pakol ki dolgokat a pultra. Zöldség, gyümölcs… sütemény alapanyagok... hm. A bejáratnak háttal matat épp egy alsó szekrényben eszközök, meg edény után, valami rizottó félén töri az agyát, mint vacsora, de süteményreceptek is kavarognak előtte, mondjuk egyelőre még eszköz kell hozzá. Keresgélés közben pedig vígan énekelget, nem zavartatva magát, mert ugyan ki tévedne erre felé vacsora után? Biztos mindenki rendes, felelősségteljes emberként már túlvan ezen.
- You never take the easy way, the wind is blowing straight into your faaace…You never close your eyes for any trouble that may cross your waaay…There's no risk that you're not taking, not a mountain that's too high….

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=199262#post199262][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.13. 13:54[/b][/url]

Elkezdődött. Nem, még nem a világvége, de közel az apokalipszis, miért is? Mert összebútorozik Kivával és Adriával. Belegondolni is fura, hogy 2 tanévvel ezelőtt, mikor egy csapatba kerültek, még csak hasonlóra se gondolt volna, most viszont itt vannak a küszöbén. Hamarosan beköltözésre kész a ház és cuccolhatnak le, már egész jól összecsomagolt, csak a vezényszóra vár. Ritka nyugalom pihen rajta, sőt még némi jókedv is, bár van azért megint, ami ezt beárnyékolja, bár nem rossz, csak, feldolgozásra szorul. Egyelőre még pihenteti magában a dolgot, és nem járatja rajta annyit az agyát. Viszont a költözésen annál többet, elveszi az eszét, de az idejét is. Ennek köszönhető, hogy megint se ebédelni, se vacsorázni nem ment a nagyterembe le, így most sötétedés után már, iszonyatosan korgó gyomorral indult el a konyha felé, hogy valami táplálékkal jutalmazza a szervezetét, amiért ilyen kitartó és még nem lázadt fel ellene. Csodaszámba megy mostanság, ha normálisan étkezik, ha kipiheni magát, vagy ha jó kedve van. Jelenleg a legutolsó még el is mondható, a fáradtság meg leplezhető. Kivához képest semmi az a kávémennyiség, amit fogyaszt, de bőven elég neki. Életben tartó, talán ez a legjobb kifejezés rá. A lila-zöld szerelésében indul ennek neki, a kastélyban teljesen megjegyezhető nyomot hagyva maga után, mivel kb. olyan illat árad belőle, mintha egy halom vattacukorban hempergett volna. Ajándékba vett egy-egy parfümöt a csajoknak, de az egyik összetört a ládájában, remek. Még a végén kiszagolja valaki, hogy mit csinál…
Miután a pincétől egészen a konyháig vándorolt, nem tudta eldönteni, a bent mérgesen takarító manó, vagy a hasa morgása a hangosabb, valaki elég nagy rumlit hagyhatott maga után, mindenesetre, megvárta még végzet, majd egyedül nekiállt valami ételt összedobni. De mit is? Ha megint valami nem igazán vacsoraszerűt eszik, annak nem fog örülni, ellenben ki kéne deríteni, mi van itt. El is kezd körülnézni, de egyelőre tanácstalanul pakol ki dolgokat a pultra. Zöldség, gyümölcs… sütemény alapanyagok... hm. A bejáratnak háttal matat épp egy alsó szekrényben eszközök, meg edény után, valami rizottó félén töri az agyát, mint vacsora, de süteményreceptek is kavarognak előtte, mondjuk egyelőre még eszköz kell hozzá. Keresgélés közben pedig vígan énekelget, nem zavartatva magát, mert ugyan ki tévedne erre felé vacsora után? Biztos mindenki rendes, felelősségteljes emberként már túlvan ezen.
- You never take the easy way, the wind is blowing straight into your faaace…You never close your eyes for any trouble that may cross your waaay…There's no risk that you're not taking, not a mountain that's too high….

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=199270#post199270][b]Szentpéteri K. Zoltán - 2013.11.13. 14:15[/b][/url]

A kis prücsök első éjszakája itt várható volt, hogy nem fog nyugodtan telni. Rávette ugyan, hogy nyolckor fújjanak takarodót, a vacsora megvolt, fürdés és fogmosás is (Ella nagylány, ezt már mind tudja magától is, meg a manó is segít neki), sőt még mesét is olvasott egy frissen beszerzett Bogard Bárd meséi kötetből, de gyámleánya szemeit csak nem csukta le az álom. Végül megegyeztek abban, hogy eljön ő a konyháig és kér egy bögre meleg, illatos kakaót, mert hátha az segít az elalvásban.
A kastély térképét már memorizálta, sőt ezzel kezdte az érkezése után. Az első apró-cseprő botlások óta már nagyon tisztességesen tájékozódik az ódon falak között, ami a nagyobb és fontosabb helyszíneket illeti, így a konyhát sem túl bonyolult megtalálnia, főleg, hogy egy szinttel feljebb lakik tőle. Az ajtó kilincsét óvatosan nyomja be, botját -mint eddig is- előre tartva rövideket kaszál vele, hogy ellenőrizze, nem-e ütközik valamiféle tárgyba, s így bejut egyben, zökkenőmentesen a konyha légterébe. A manók közül kettő rögtön ott terem és sipító hangjukon érdeklődni kezdenek, mivel szolgálhatnának. Kénytelen elmosolyodni a szemüvege alatt ezen kis lények lelkességére, s ha már olyan nagy buzgalom kérdezgetnek, nem hagyja őket feladat nélkül.
-Szükségem volna egy bögre meleg kakaóra, és ha lehet, tegyetek bele egy kis fahéjat is, rendben?- A halk csattogásból arra következtet, hogy a házimanók füle adhatta ki a hangot bólogatás közben, mivel a fülük odacsapódott testük többi részéhez.
Ekkor figyel fel az énekszóra voltaképpen, mert eddig a kakaó és a manók foglalkoztatták. Arrafelé fordul, amerről nagyjából sejti, hogy érkezik a hang, majd megtámaszkodik a botján és végigpörgeti agyában a lehetőségeket: zavarjon, ne zavarjon? Végül is ez közterület, késő van és őszintén szólva fogalma sincs, kibe botlott. Egy kis traccsolás nem árthat meg.
-Késő esti nassolás netán?- Az arcán barátságos mosoly ül, a hangja is mosolygós, barátságos, egyszerűen nem lehet számonkérésnek venni a szavait, vagy ha mégis így értelmeznék, csak nehezen lehet megsértődni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=199352#post199352][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.13. 17:38[/b][/url]

A szöszmötölés közepette az ajtó nyitódására lesz figyelmes, majd a manók szaporulatára. Hátratekintés nélkül keresgél tovább és pakolja a pultra azokat, amikre szüksége lehet. Közben az énekelgetést se fejezte be, nem igazán zavartatja magát, ha prefektussal hozta volna össze az élet, már megkapta volna, hogy igyekezzen visszafelé, mert a körletében lenne a helye és a többi. Valahogy ha az lett volna a belépő, akkor se hatná túlzottan meg. Közben hallja azért, hogy mit mond a manóknak, a forró csokin el is mosolyodik, nem rossz ötlet, majd készít egyet később, de fahéjjal? Érdekes, még nem kóstolta úgy.
- …Spread your wings, you're gonna make itt, o the best time of your liiiiife. Don't stop at the tooop… Don't stop at the top Touch the sky before you drooop…
Nincs egyedül, ami nem sűrű eset, de leáll, mert nem hinné, hogy énekesi vénája lenne, amit meg kéne csillogtatnia, van zenei érzéke, de az kimerül a zongorázásban, meg nagyon ritkán a kották ismeretében. A manók szorgoskodására csak felszisszen, visszatért a takarítós is, valószínűleg nincs kibékülve a dologgal, hogy Manda nem kért a segítségből, megesik. Miközben morog egy kicsit a Manó, Amanda vigyorogva fordul el tőle, immár a belépő felé, akit végig is mér, speciel elképzelése sincs róla kicsoda az illető. Bájos és kedves hangon felel azonban.
- Olyasmi, inkább vacsorának mondanám, bocsánat az előbbi magánkoncertért, általában nem kell senkinek elviselnie.
Nevet fel egy kicsit majd a felmérés végeztével a szemüveg és a bot mindent világossá tesz számára, legalábbis egy nagyobb szeletet a történetből. Egyébként meg kell hagyni jó kiállású példánya a másik nemnek, de ez más lapra tartozik. Nem feltétlenül, de azért néha szemtelen is tud lenni, most azonban a helyzettől függetlenül tegez mindenkit, mivel hát idősebbnek tűnik, mint a megszokott MT-k, bár nem sokkal, falusi nem lehet, akkor nem itt kódorognak, ha meg tanár és nem valami egyéb dolgozó? Na, akkor ez még szép menet lesz…
- Manda vagyok, te pedig... ?
Mosolyogva kérdezi miközben a rizst feltette pirítani már, minden belevalóval együtt, és a vizet is odakészítette mellé. Valószínűleg az új ismerős sem ott fog álldogálni, vagy a pulthoz, vagy legalábbis az asztalokhoz elmegy leülni, addig Amanda kényelmesen főzőcskézik, hátra-hátra pillantva azért.
- Esetleg csatlakozol? Vagy csak egy forró csokira?
Érdeklődik, miközben lassú kevergetés mellett puhul a rizs is az edényben, közben belekezd a forró csokijába, ha csatlakozik hozzá, és esetleg amit kért, az nem lenne elég neki, akkor kettőt készít, ez olyan egyedi, nem szereti, ha más készíti el neki az ilyeneket, önállóság első lépése. Még kérdéses Kivánál és Adriánál mi a helyzet ezzel, de ki fog derülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=201860#post201860][b]Szentpéteri K. Zoltán - 2013.11.19. 15:52[/b][/url]

A hallása még pompásan funkcionál. Ennek köszönhetően miután a kis manónak leadta a kérését szokásos, kellemes modorában, volt alkalma megneszelni a nyilvánvalót: nincs egyedül a helyiségben, mi több, valaki nagyon szerethet énekelni, mert fennhangon fúj egy angol nótát, minek Zoltán nem igazán az ismerője. Ezt be lehet tudni az enyhébb fokú munkamániájának is többek között, meg hogy nincs, aki felvilágosítsa a különböző zeneszámokról. Rákérdez hát barátságos modorban és kulturáltan, mi is folyik itt, s ebből hamar leszűri, hogy a felelő fiatal a hangjából ítélve. Valószínűleg diák. A bevett procedúra szerint most büntetnie kellene, de nem az a fajta, aki ezt véghez is viszi.
-Ugyan, nekem igazán tetszett. Folytathatod is, ha szeretnéd.- teljesen természetesnek veszi a tegeződést, elvégre hang után ítélve fiatal nővel tartózkodik egy helyen és ő sem egy idős fószer, hogy magázódásra korlátozódjon.
Némi tapogatózást és bottal való terepfelmérést követően helyet foglal az asztalnál, de előtte azért ellenőrizte, nincs-e az asztallapon valami alapanyag, amibe belenyúlhatna egészen véletlenül. Az eddigiek alapján semmi ilyesmi nem áll fent, úgy hogy nyugodtan ül le és támasztja a közvetlen közelébe a botját.
-A nevem Zoltán, nagyon örvendek.- Változatlanul mosolyog, a kedve töretlen, csak akkor szakad el beszélgetőpartnere irányából, mikor megjelenik mellette egy manó és megkocogtatja a kézfejét, hogy kész a forró kakaó.
-Köszönöm. Megtennéd, hogy felviszed a lakosztályomba? Egy emelettel feljebb, ki van írva, hogy Szentpéteri Zoltán lakrésze. Add oda a manómnak, ő majd elintézi a többit.- A kis lény sipító hangon jelzi, hogy végrehajtja a kívánságot és pár perc múlva az ajtó csattanása jelzi, hogy elhagyta a konyhát. Ő így most már tényleg nyugodtan helyezkedik el és veszi fel ismét a beszélgetés fonalát.
-Hát, ha nem zavarok, szívesen csatlakozok, de sajnos segíteni nem sokat tudnék neked. Ha a beszélgetést nem számítjuk annak. Hányadéves vagy?- Teszi hozzá a kérdést egy félmosollyal. Megeshet, hogy téved, de arra tippelne, hogy nagyon is diáklánnyal van dolga. – Nem kekeckedésből kérdezem, csak érdekel. A hangod alapján elmennél fiatal tanárnőnek, de akkor magáztál volna eleve... szerintem.- Inkább hosszabban kifejezi, miért is gondolt a diák státuszra bármi egyéb helyett, aztán remélhetőleg ezzel nem fagyasztja be a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=205252#post205252][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.26. 21:25[/b][/url]

Mosolygás, éneklés, kedvesség... Most mondhatnánk, hogy valami nincs rendben itt. De igazából nagyon is stimmelnek a dolgok, csak a felismerése nehéz, vagy lehetetlen. A strófa végeztével hallgat el és tekint rá a férfire, sőt, tőle igencsak meglepő módon még elnézést is kér. Még a végén átküldik az eridonba vagy a naviébe, ha így folytatja…
- Tetszett? – Felnevet, mert ebben nem lát túl sok rációt, bár önmagával kritikus, tisztában van az adottságaival, amik közé az ének nem igazán tartozik hozzá. – Á, nem bírnád sokáig, egyébként meg a zongorázáshoz jobban értek, maradok annál.
Miközben előszedte a szükséges - legalábbis szerinte az - holmikat és belekezdett a főzőcskézésbe, a pulton egy kisebb káosz alakult előtte. Még takarítani is kellene? A Manócska fancsali képe az imént valami olyasmit hoz ki belőle, hogy majd ő megcsinálja, de csak később. Végre a társasága nevére is fény derül, egyébként letegezte, őt úgy sem tanítja, akkor meg nem számít alapon, de attól még egyre inkább tanárnak tűnik.
A következőekben történő dolgot, meg nevezzük ártatlan hallgatózásnak. Felfigyel rá, hogy jön egy kis apróság és a kakaót elpostázza vele. Érdekes, ezek szerint valami rokonnal lakhat itt. Sok tanár hozza be a gyerekeit, mint Szendrei professzor, vagy a távolabbi rokonát, mint Markovits, biztos itt is hasonló a helyzet.
- Egyébként, ha nem túl indiszkrét kérdés, mi szél hozott ebbe az iskolába? Mit is tanítasz pontosan?
A manó kicsoszogása közben kérdez, jelenleg háttal még befejezi a kis műveleteit. Őszinte kíváncsiságot mutat, és valami báj is van a hangjában. Érdekes milyen ismerkedős kedve van ma. Az éneklés után ez a hab a tortán. Közben megkapja a válaszokat, majd két személyre pakol elő, és úgy készít tovább.
- Nem szükséges, megoldom egyedül. Vettem, akkor két késői vacsi rendel.
A magyarázkodáson csak jókat mosolyog, közben lassan, de biztosan összedobta azt a rizottót. Nem egy konyhatündér, sőt, soha nem érezte szükségét ennek, de volt akiért megtette, azóta meg úgy van vele, ezzel is önállóbb. Tálalás közben megint dudolgatni kezdene, de észrevéve magát pakolja az ételt már csendben a tányérra, majd viszi az asztalhoz, ahova ő is le fog ülni. Egy kis manó segítőkészen megmutatta neki, hogy van az evőeszköz, amiket szintén lerak. De a rövid csöndet lassan megszakítja mosolyogva a hangjával is, kibújni készül belőle a kisördög.
- Nem vagy te egy öreg, ráncos, ronda és háklis professzor, aki az apám, vagy a nagyapám lehetne, hogy ne tegeznélek. Sőt… - Pillanatokra a széles vigyor miatt az arcán elhallgat, aztán folytatja. - Mindenesetre, szerintem nincs köztünk akkora korkülönbség, mint azt te gondolod.
Kicsit ködösít csak, miközben még elmegy két pohárért, majd az egyik kancsó narancslevet is odahozza. Nem próbálna kekeckedni, meg sértő sem akar lenni, de maga is látja mi a helyzet a cuki tanár bá’-val. Gondolkodik, hogyan tegye fel a kérdéseket, miközben jó étvágyat kívánva elhelyezkedik az asztalnál.
- Hogy sikerül boldogulnod itt eddig?