ErisUnottan vonult végig a folyosón, mert tisztában volt azzal, hogy büntető munkára küldték, ami kifejezetten nem tartozott kedvenc elfoglaltságai közé. Szívesebben pengette volna mugliktól szerzett gitárját, vagy olvasgatta volna egyik kedvenc könyvét,de helyette pálca nélkül kellett megindulnia, hogy kitakarítsa a konyhát.
Ő még sem sietett, egyrészt azért, mert nem nagy kedve volt a takarításhoz, másrészt azért, mert abban bízott, hogy majd Eris már kitakarítja a konyha nagy részét, mire Márk leér, harmadrészt pedig, attól tartott, hogy a lány majd hisztérikusan hozzá vágja, hogy ez az ő hibája.
Pedig abszolút nem Ő tehet arról, hogy megkapták ezt a feladatot. A lány egész órán idegesítette Őt, állandóan csak beszélt, így Márk persze vétett és több adalékanyagot adott a főzethez, mint amennyit kellett volna. Ballépéséből kis híján felrobbant az iskola, s vitájukban , hogy ki is tehet minderről, még a tanár sem tudott igazságot tenni.
Leérve a konyhába néhány manón kellett átvergődnie magát, akik szokásukhoz híven sürgölődtek a konyhában és valószínűleg a vacsorához készülődtek. Márk pillantása azonnal megállapodott a lányon, akinek köszönhetően most itt kellett robotolniuk egész délután.
- Remélem, már kitakarítottad a konyha nagy részét, mert nincs kedvem az egész délutánomat itt tölteni. - Belépdelve, nem foglalkozva azzal, hogy mit is kellene csinálni a helyiségben, Márk levett a polcról egy fémdobozt és kivett belőle egy kerek kekszet. Azt kezdte rágcsálni, miközben visszafordult Eris felé.