Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=194250#post194250][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.04. 16:17[/b][/url]

Nem egy könnyű menetet zavarnak le; csak úgy dübörög a ki nem mondott anyázás köztük, főleg az ő részéről, miközben a ruhák csúfos leganézást szenvedtek el az imént. Közel jár hozzá, hogy belerúgjon a kneazle-be, a gazdáját meg felkenje a falra, de Uff bá' mantrás-tantrás-tátrás.... oké, simán Uff meggyőzőereje, ami a pálcát és a bájitalos készletet jelenti, elég nagy hatással vannak rá és a gyilkolási ösztönére ahhoz, hogy ne szabaduljon el és kezdje kivégezni a szöszkét meg az állatát helyben.
Már éppen lépne lefelé a csibe, mikor utánaszól és normálisabb üzemmódra kapcsol... ezzel párhuzamosan meg vetkőzni kezd. Nincs hőhullám se Berlinben se a bejárati csarnokban, se rajta, csak éppen nem akar krémes felsőben járkálni, hogy aztán rákérdezzenek, hol hagyta a pasiját. Náh, ő straight, ha meg összefüggésbe hoznák a saját táborával, valakinek eltörné az állkapcsát, akár fiú, akár lány a bűnös.
A meglepetés nyomait még éppen ki tudja venni a mellé felzárkózó lány arcáról és ez jól megvigyorogtatja éppenséggel. Talán szándékosan (sőt tuti) teszi zsebre úgy a lány oldalán levő kezét, hogy a mell- és a vállizma kidudorodjon kissé. A másik kezében az inge van, pontosabban egy ujja játssza a kampó szerepét, míg a konkrét ruhadarab a vállára vetve leng rossz rongy módjára.
-Lílá? Most komolyan ilyen kimondhatatlan neved van?- Most erősen hallatszott a francia akcentusa, ahogy a lány nevét ejtette. Ezzel a magyarral meggyűlik a baja. A fene a szájukat, hogy a világ harmadik legnehezebb nyelvét beszéli ez a vadlovas népség. Duma közben emeli a patáit is, halad a konyha irányába, sőt mikor megérkeztek az ajtó elé, megállítja Lillát és sztoikus nyugalommal berúgja az ajtót lábbal ofkorsz.
-Mellesleg nem megtámadtalak, hanem útban voltál. Most mit tegyek, ha nem tudtad arrébb vonszolni magad idejében. Különben is, rajtam landoltál, nem értem, mi a gáz. Puhára estél.- Megvonja a vállát, aztán beperdül az ajtón a manók meg egyenest ellepik őket startból.
-Oké, a mosókonyhás részleg ide jöjjön.- Nemsokára már passzolja is az ingét egy manó apró kezébe és még kettő ácsorog Lilla előtt is tündöklő szemekkel, hogy mikor kaphatják meg végre a koszos göncöket kipucolásra?
-Na ne állj már ott, mint egy faszent. Kell kávé, meg kaja?- Ugyanis mire Lilla átadta, vagy nem adta át a holmiját a manóknak, ő már tökéletesen kulturáltan tömi a fejét egy pulykahúsos szendviccsel, a másik kezében pedig egy bögre kávé virít, ha szöszi mindenképp analizálni akarja a tartalmát.
-Honnan jöttél?- Ha már itt vannak, még egy kis bájcsevej is belefér a keretekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=201840#post201840][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.19. 13:55[/b][/url]

Társaságnak sem őt szokták hívni az átlagos körökben. Sokkal inkább a hozzá hasonló, szélsőséges emberek kedvelik az odasózós természetét, a (sokszor) undorító beszólásait, de nőkkel szemben azért visszafogja magát. Most is a morgós, hülye kezdés után viszonylag konszolidált üzemmódba vált át, sőt még a felsőjét is ledobja a zimankós idő ellenére. Szükséges a pólónak egy mosás, be kell szerezzen egy új adag sütit Michelle-nek és eközben belefér, hogy a frissen jött gólyával is tovább ossza az észt most már nyugodtabb hangnemben. Végül is az ő hibája volt az ütközés, de ezt a világért sem ismerné be, maradjunk ennyiben.
Az út a konyhába rövid, de ennyi idő alatt is jut ideje kommentálni, mennyire kimondhatatlan egy magyar neve van ennek a hazainak is. A Mihael például teljesen rendben van, sőt a Michelle is, de hogy Lílá? Vagy Lilla? Vagy mi a frászkarika... Hát na, elég hülyén tudja kimondani. Mintha sokkal erőteljesebben nyomnák a betűket ezek a magyarok. Nincs bennük semmi dallamérzék, nem úgy a franciákban.
-Na ne idegelj, ezeket megjegyezni sem lehet. Komolyan, facsart neveitek vannak. De jó, a Lílá még egészen kimondható, valóban. – Jobb, mintha mondjuk... Erzsébetnek nevezték volna el a szülők a szőkét. Hát azt tuti biztos, képtelen volna kimondani magyarul, csak franciásan állna rá a szája. Időközben belöki a konyha ajtaját is némi riadalmat okozva a manók körében ezzel, de hamar napirendre térnek a dolog felett, és ők is beljebb nyomulnak.
-Csakis.- Jegyzi meg vigyorogva és egy vállvonással, miközben odaadja az egyik manónak a felsőjét a megfelelő instrukciókkal: magyarul holnapra erre szüksége lenne a gólyalakban reggeli szállítmányként. A manó lelkesen csattogtatja a fülét és hamar elhúz a dolgára, ő meg, némi félmosollyal nyugtázza, hogy Lilla teljesen a közelébe sodródott, mintha félne a manóktól.
-Nem bántanak. A kopogószellemtől és a bentlakó kísértetektől inkább tarts. Főleg a rellonostól. –Jegyzi meg amolyan alapinfóként. Ha meg már van ingyen kaja, nem vacillál sokat és beleharap a pulykás szendvicsbe, közben meg leveti magát az asztal mellé a szomszédos székeket még épen hagyva, ha netán szöszinek van bátorsága leülni mellé, megtehesse. Ahogy elnézi, ez tényleg be fog következni, mert a manók újbóli megjelenésére ismét kicsinyre csökken a távolság kettejük között. Őt nem zavarja a dolog, de Lillának kell majd hozzászokni, hogy ezek a mini lények itt futkorásznak naphosszat és főznek-mosnak-sütnek-takarítanak rájuk, persze rendes bérért. Úgy hallotta, az itteni manók szerződésesen vannak itt.
-Honnan tudhatod? Lehet, hogy egy zseni vagyok Magyarország földrajzából, csak nem kötöm a pisze orrodra.- Megvonja a vállát sztoikus nyugalommal erre a feltételezésre, bár azt tegyük hozzá, hogy még ha meg is kapja a kívánt információt, tényleg nem tud mit csinálni vele, mert fogalma sincs, mi hol van Magyarországon. A kérdést persze visszakapja, meg sem lepődik rajta, úgy hogy inkább a kávéja után nyúl és teljes testével Lilla felé fordul. Bal csuklóján mellesleg kirajzolódik egy gótikus kereszt tetoválás, amit az anyja még meg is szenteltetett neki, mielőtt eljött Magyarországra.
-Franciák vagyunk, ahogy azt már mondtam. Toulouse-ról hallottál? Mondjuk a báró festőről, aki a Moulin Rouge első plakátját tervezte? Mna, a hasonnevű városból jöttünk.- És eredetileg mindketten a Beauxbatons diákjai voltak, csak nem ragadtak meg ott két, illetve három évnél tovább Michelle esetében. Egyikük sem bánta meg eddig, hogy elhagyták a francia tanulmányi osztályt, azt már persze sokkal jobban, hogy távol vannak a családjuktól. Legalábbis ő hiányolja a nővéreit, talán még a szülőket is, de Mich ezzel biztos másképp van. Neki nagyobb gondjai voltak mindig is főleg az anyjukkal. Carla erősen korlátozta a nővérét szinte mindenben és most is ezt tenné, ha nem léptek volna meg az anyai szigor elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=342393#post342393][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.07.23. 23:49[/b][/url]

- Oda ülj, úgy. - Arcán udvarias, de rideg mosoly pihen; ezt hívják muszájmosolynak, mert ha tehetné, hagyná a a nyápic kastélylakókat megposhadni saját levükben, de a helyzet úgy hozta, hogy az adandó első, használható levitást kénytelen volt konkrétan a vállán hozva ellopni a folyosóról. Persze előtte udvariasan közölte, hogy nem a bogolyfalvi temetőbe viszi a lányt, hogy trágya alapanyagot csináljon belőle. Elfelejtette hozzátenni a "még" szócskát mellesleg.
Nemes L. Izabella, levitás, másodikos, egy brancsban nyomul Linékkel. Ennyi elég infó volt ahhoz, hogy ellopja, bár mintha látta volna, hogy Blackwood szeme árulkodósan megvillan. "Majd jól felnyomlak az igazgatónál, Saint-Venant! " . Hahh, mintha hagyná. Polter úgy dugdossa a Rellonban a kiscsibét, mintha még a hímes tojásban melegedne, ám Gregor sem védheti meg _mindentől_ Runát. Egy nap befogja még a levitás száját. Alaposan.
Akkor most térjünk vissza az alapproblémához. Lenyúlt egy levitást, lecipelte vállon a konyhába, nehogy megszökjön (szokásuk valamiért szökdösni előle; ritka rezelős egy népség), és most jöhet a faggatás!
- Szóval, Bella! - Csapja össze a tenyereit egy dörzsölésre a rideg mosolyt joviális színezetűre hígítva arcberendezésén.- Egy nagyon egyszerű ok miatt szállítottalak ide. Meg kell bocsátanod az utazás milyenségét, de valahogy úgy tűnt, mintha szökni akartál volna a többi levitással együtt. Kérsz egy bögre jegeskávét? - Az ember azt hinné, hogy csupaszív a benga rellonos állat, pedig... az igazság nyilvánvaló, de az is ijesztő, milyen szívélyessé fordult az ajakgörbülete. Vajon mi járhat a fejében?
Egy időre hátat fordít Izabellának, míg elkészíti saját jegeskávéját; ha a lány is kért, neki is gyárt egy adaggal, ha meg nem, hamarabb visszaül elé az asztalhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=350221#post350221][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.08.04. 10:44[/b][/url]

Oké, lehet, egy kevésbé agyromboló levitás csajt kellett volna lenyúljon. Mondjuk Black-et? Még szemrevaló is (hűséget fogadott, nem vakságot) . Nemes pár másodperc alatt eléri, hogy a zöld ház fia megbánja ezt a rögtönzött nőrablást. Fitymáló tekintete ékesen hirdeti, milyen nagy kedvét leli a hisztis picsogó Bella előadásában. Ezek az új szériás szfinxek tuti házat tévesztettek és a Rellonba kellett volna osztani őket, annyira pattogósak. Mit keresnek ezek az agytágítottak klubjában? Nemes kb annyira be van tojva tőle, hogy jól el is hátrál és egy sarokba szorított állat vadságával pislog felé. Nem állja meg egy elégedett vigyor nélkül; talán mégis megérte lenyúlni a csajt a levitás klikkből.
- Igen. Az Izabella becézése. Rövidebb és szebb a teljes verziónál. - Már-már angyali mosollyal és óvodások szintjére ereszkedő türelemmel taglalja a megszólítás származását, nehogy a kék agy ne értsen belőle. Nem kevés irónia is szorul a sorokba az alapcsomag részeként, hogy éreztesse a törődést.
Miután leszögezték a nevek körül terjengő rejtelmeket, nekilát kávét készíteni és közben fél füllel arra figyelni, mit művel a háta mögött Nemespenész. Szó se róla, ha most belevágna valamit a hátába, azt még ő sem tudná kivédeni, de talán van annyi esze a lánynak, hogy nem hívja ki maga ellen a sorsot. Mihael egy bosszúálló vadállat, nem hagy megtorlás nélkül egy sértést vagy támadást. A kávé készen van, ő is leül a lánnyal szemben, de mielőtt megválaszolná a feltett kérdést, egy teljes percen keresztül vizslatja a levitás arckifejezését összeszűkült szemekkel. Eddig talán fel sem tűnt, de megjelent a kezében egy vajazókés, s annak a hegyét kapargatja körömmel. Megszokások, addikciók... Ismét visszatért a késbetegsége.
- Csak beszélgetni. Tudod... te megvakarod az én hátam, én a tied. Üzleteljünk, Bella. Biztos van valami, amiben segíthetek neked, vagy kíváncsi vagy valamire. Cserébe te is elmondasz nekem egy-két dolgot. Semmi erőszak, egy hajad szála sem görbül, mindenki jól jár, mindenki mosolyog. Ez a cél, nem? Kulturált, civilizált emberekhez méltóan cselekedni. Nos, nem akarsz mégis leülni? Kényelmetlen úgy tárgyalni, hogy az egyik fél ugrásra készen ácsorog, a másik meg kávézgat... - Az arcán felderengő joviális mosoly már sokkal inkább üzleti, semmint udvarias. Tudja, mikor kell a szavakat és mikor a kezeit használnia. Most épp az ész van napirenden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=351545#post351545][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.08.05. 15:28[/b][/url]

Szóval ne hívja így. Végre a kérdéseken túl valami kijelentést is kap jellemzően a védekező-acsargó fajtából. Ne hívja így... A Gyeride jobb lenne? Az is teljesítmény, hogy vette a fáradtságot és utánanézett a lánynak, ráadásul egy elég kedves becenévvel illette, de ha nem, hát nem. Eret vágni biztos nem fog Izabella visszautasítása miatt.
Gondolatban figyelmezteti magát, hogy nem a filozófiai magaslatot idejét élik, s ideje visszakapcsolni a fő problémára, amit még fel sem vezetett, csak nagyon ködösen, illetve mit kaphatna cserébe a szolgáltatott információért Izabella. Nagy levegőt vesz, hogy többet beszélhessen egyszerre, feltárja a rejtélyes elhurcolás esetét, ám ekkor kivágódik az ajtó és legnagyobb sajnálatára megjelenik az az ember, akit a háta közepére sem kívánna normális esetben: Kiva Faraday. Ez a lány egy átok a javából, mindig ott bukkan fel, ahol nem kellene és folyton keresztbe tenne neki. Érezhetően vicsorgott rá már a tavalyi próbameccskor is, miután megpróbálta agyonbombázni Lucát a gurkókkal rögtönzött terelőként, s azóta csak fokozódott a "jó" viszonyuk a prefektusi gárdába kerülésével.
- Faraday, micsoda kellemetlen meglepetés. Nincs dolgod valamerre másutt? Mondjuk... - Jelentőségteljesen lepillant Kiva kezeire. - ... az udvaron biztos felállíthatjátok a többi tűzcsirkével a bográcsos tálat és a kezeid pont megfelelő máglyák hozzá. Van rajtad kikapcs gomb? Megnyomhatnád alváskor, nehogy magadra gyújtsd az ágyat, mint a részeg cigisek szokták. Tényleg, cigizel, vagy magától füstölög a fejed folyamatosan? - Egy szuszra annyi sértést vág Kiva fejéhez, amennyit nem szégyell. Ujjpercei megfeszülnek a késhegyen és ügyet sem vet a felszólításra, miszerint tegye le a vágóeszközt. Nem csordogál engedelmesség a vérében, az már biztos és tökéletesen fel tudja mérni, mivel jár, ha most bepanaszolják a késhasználatért, de sokkal jobban forr a vére egy jó kis bunyóért, mint hogy letegye a fegyvert.
- Ha szendvicset akarnék csinálni belőled, már két szelet kenyér között feküdnél almával a szádban. - Morran rá torokhangon Nemesre hirtelen elveszítve minden eddigi látszólagos türelmét. Kiva felbukkanása pillanatok alatt éberré varázsolta a benne szunnyadó vadállatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515774#post515774][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.10. 15:46[/b][/url]

Összeráncolt szemöldökkel, kissé ködös, fáradt tekintettel pislog az előtte ácsorgó, magyarázó manóra. Percek óta tartja ezt a pozitúrát, mellkasán összefont karjaival kiegészítve, ami a visszaérkezése óta szinte megszokásává vált: a nonverbális védekező testtartás. Gyakorlatilag a saját árnyékával szemben is gyanakvó már, de ez teljesen normális egy ilyen "kellemes" élmény után. Szóval a manó... Próbálja elmagyarázni a besamelmártás lényegét, nem sok sikerrel. Kétszer is megpróbálta, mindkétszer göbös és odaégett lett. Lehet, hogy a besamel nem az ő asztala? Vagy az egész főzés dolog? Pedig az egyszerűbb ételek elkészítéséig már sikeresen eljutott, a rántottát nem égeti szenessé, egy padlizsánkrémmel is elboldogul, ha előre készített majonézből állítja össze- igen, a túlélőösztön sok mindenre ránevel még egy rendetlen, szétszórt férfit is, főleg, hogy a feleségével együtt kell megtanulják a háziasság mibenlétét.
Ismét megrázza a fejét, nem az elmélettel van a gond, és nem is a kis törpével, aki kétségbeesetten magyaráz neki. Ezt majd otthon kikísérletezi. Az ajtónyílás elvonja a figyelmét annyi időre, hogy kidugja a konyhai bútor mögül a fejét, és a másik oldalt húzódó, bejárathoz közelebb ácsorgó fiút megnézhesse magának. Csak egy gyerek... csak egy gyerek. Az. Meg egy guruló szőrlabda. Miazisten? Felvont szemöldökkel tekint a definiálhatatlan UFO állatra, aki szemlátomást nagyon otthonosan mozog a konyhában szorosan a gazdájához tapadva. Illetve feltételezi, hogy a tőle fiatalabbnak tűnő alak ennek a valaminek a gazdája. Na de vissza a sikertelen besamelmártáshoz. Igazából semmi értelme ezzel strapálnia magát, úgyis megint valami három órát aludt, és a halántéka is egyre jobban lüktet a kialvatlanságtól. Így megy ez sacc két-három napja. Végül feladja, megrázza a fejét és megköszöni a segítséget, meg kér egy zacskó mályvacukrot.
Néhány lépéssel közelebb megy a fiúhoz és az állathoz, leguggol a dög elé, és kinyújt felé egy darab mályvacukrot. Igen, tegyétek fel nyugodtan a kérdést, hogy miért? Baromi egyszerű: nincs jobb dolga, és kíváncsi rá, hogy földi élőlény-e ez a valami. Feltételezi, hogy az, de ha tényleg az, akkor valaki csúnyán túletette szegényt.
- Nye, vedd el. Na, vedd el, nem rossz. - Dehogynem rossz, ezzel ő is tisztában van. A legtöbb állat rosszul reagál az édességre, de akkor legalább megtudná, hogy rendes-takaros, bolygólakó állatka. Mondtam már, hogy Mihaelre egy aranyhalat sem jó rábízni? Pont ezért. Kísérletezős idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=515785#post515785][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.10. 16:52[/b][/url]

Nincs benne ártószándék, nem akarja kinyírni a kis lényt, csak kíváncsi, mi ez? Mi a jó élet ez? Hasonlít egy kneazle-re, macskára, de nem mondaná biztosra. Lehetne mosómedve is... Áh, az azért nem. Szóval próbálgatja ezt a mályvacukor dolgot, de úgy tűnik, a szőrgomolyag csak játszani akar a kajával, nem megenni. Kisvártatva felpislog a gazdára, csak hogy észrevehesse azt az eltéveszthetetlenül megrökönyödött ábrázatát. Tehát ez nem egy jó húzás, és még a macska (most már rá meri fogni) is felugrik inkább az asztalra, otthagyva az unalmassá vált játékot.
- Bocs, csak... nem tudom... tudtam... naszóval ő macska, ugye? Úgy értem annyira baromira nagy. Sértés nélkül. Nem láttam még ekkorát, csak tudod, azokat a kis kézben elférőeket. - Kissé mélázva emelkedik fel és minden habozás vagy zavartatás nélkül ül le asztaltársasgnak Jared mellé, felkönyökölve és a macskával szemezve folyamatosan. Hm, egész nyugis, így se beszélgetett emberrel már nagyon régen. Innen tudja, hogy valami baromi nagy baj van a fejében, ha ennyire normális.
- Ha kérek neki normál kaját, etethetem? - Mégis csak a gazdája, pofából megkérdezi. Mert hátha nem lehet, hátha hányna utána. Macskahányást nem kér, nopenopenope, de maga a dög egész jópofának tűnik. Nem harap, nem pofátlankodik. Még azzal is megpróbálkozik, hogy kinyúljon felé és megvakarja a fülét. Ugyanbiza, hátha nem karmolja meg. Közben a mályvacukros zacskót lerakja kettejük közé.
- Kérsz? - Csendben vállon veregeti magát, mennyire illedelmes. Nem csak ő zabál, megkínálja a másikat is. Az, hogy be kellene tán mutatkozzon? Minek? Why, oh, why?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=543020#post543020][b]Az Ördög - 2015.11.14. 04:02[/b][/url]

Pofátlanul nagyokat ásít, vakargatja a hasát, és keresi a melegítőfelsőjét. Mini szobája egy merő rendetlenség és ruhacsatatér; szokás szerint semmi különösebb gondot nem fordítottak a részletekre, csak ledobálták, amijük volt, és a folytatásnak szentelték minden figyelmüket. Ezek már az utolsó körök, mindketten érzik, de lemondani arról, ami jó, egy még jobbért, megéri. Ettől még nem fog megváltozni közöttük a jó viszony, csak... ezentúl tényleg barátságként tekinthetnek a kapcsolatukra, majd idővel extrák nélkül.
Szóval a melegítőfelső... meg a farmere... meg a zokni, a tornacipő, és a felhúzott cipzár a felsőn, aztán kapucni a fejre. A rellonos klubhelyiség kihalt, furcsa módon ma senki nem érezte szükségét a bulinak. A ház összetétele egyébként jelentősen megváltozott, még ha ez egy észrevétlen, és hosszú folyamat is volt. Azt nehezen tudja eldönteni, pozitív vagy negatív változásról beszélhet-e, de teljesen biztos benne, hogy sok minden más lett ahhoz a Rellonhoz képest, amibe belefutott ideérkezésekor. Például már réges rég nem Alexa a házvezetőjük, Markovits-ot is elfogyasztották már, de Vasváry még bírja a gyűrődést. Vajon egy második Alexa-élettartamú vezetőt kaptak? Barbi az anyjuk lehetne, pedig húszévesen ilyesmire már régen nincs szüksége, és egyébként sem a szíve csücske az anyáskodó embertípus elég érthető okokból kifolyólag. Azon az Ethan-höz kapcsolható incidensen kívül nem is súrlódott Barbival, az alapvető szimpátia is adott felé: szőke, dús keblű, szemrevaló (Kit zavar, hogy házas? Nézni lehet, nem?). És akkor itt vannak a kedves prefektusok... A nővére pozíciójának természetesen mindenkor örül, s még csak nem is haszonszerzés céljából (bár tagadhatatlan, hogy pofátlanul kihasználná és rájátszana a viszonyuk tökéletességére, ha szorult helyzete úgy kívánná, és később meghálálná Michelle-nek a szívességet, mert afelől semmi kétsége, hogy a nővére segítene; ő is megtenné fordított esetben), Erist elég kikerülnie (a dobhártyája nem rikácsolásra lett berendezve), Martin gyakorlatilag egy szellem kvalitásaival büszkélkedhet észrevehetőség terén (magyarán lehet, hogy véletlenül átgázol rajta, mert nem veszi észre), és Ethan... Nem, soha nem fogja megkedvelni, sőt, kerüli, mint a pestist. Túlságosan sok tapasztalata van a kuzinjától származó, kreatív büntetéseket illetően. Egyszóval a ház más időket él a Nothart-Castle-Krise-LaFonde-stb emberek idejéhez képest. Istenem, mikor már korszakokról esik szó, tényleg "öregnek", de legalábbis régimotorosnak érzi magát az ember.
Minden változik. Milyen szép, magvas gondolat hajnali kettőkor a konyha felé menet. Tehet arról, hogy a fizikai erőkifejtés egy idő után éhséget szül? Nem. Na ugye! Ezt a súlyos gondot mindenképpen pótolnia kell- kevés dolgot utál jobban, mint a korgó hasakat. Jó, nyilván vitázhatnánk róla, mit NEM utál, de ez most a létszükségleti utálási listája. Különbség van a tudatos, és az ösztönös utálat között. Utálja az éhséget, utálja Ethant, utálja a korán kelést, utálja Ethant, utálja, ha elfogy a kávé, és végül utálja Ethant. Ezek abszolúte ösztönös dolgok. A többit inkább nem kell felsorolni.
Hatalmas ásítás közepette nyomja le a konyha kilincsét és lép be az ajtón. Akkurátusan bezárja maga mögött, majd ismét irányba áll, terepszemlézni kezd. Az első, és legnyilvánvalóbb dolog, amit a neuronjai feldolgoznak, hogy sült hús illata terjeng az éterben. A második, hogy valaki áll a tűzhely mellett, és süt. A harmadik (és ennél már hányós fintorba torzul az arca, mert kellőképpen magához tért), hogy Ian Lloyd éppen vacsorát készít.
- Nem mondták neked, hogy ne itt gyakorold a gyilkos hajlamaidat? Rá fogod gyújtani a kastélyt, erre a tonnányi idiótára. - Elég érthető hangerővel morrantja oda ezt a köszönésnek cseppet sem nevezhető kedvességet Ian részére, miközben az asztalt meg-, és főleg Iant nagy ívben kikerülve megközelíti a kamrát. Eltűnik néhány másodpercre, de a visszatéréskor már diadalmasan szorongat egy zacskó kekszet és két kovászos zsömlét. Ellentétben Iannel, rá senki sem szól, hogy nem így kell táplálkozni.
- Egyáltalán mit keresel itt? Nem otthon kellene lenned a borsószemnyi országodban és kviddicsezned mostanra egy hivatalos csapatnál? Azt hittem, már rég ott tartasz, azért nem lógsz annak a sárkánytrágyának az oldalán. - Az említett sárkánytrágya Ethan sokadik megnevezése- a szerk. Mihael nem úgy fest, mint aki távozni készül, sőt, minden pofátlanságával beáll Ian mellé (túl jók az illatok, ajh...), és kommentálni kezd.
- Így el fogod égetni... Több vajat kell alá tenni, nem olajat. Jézusom, tudsz te főzni? - Nem mintha ő tudna, de kioktatni másokat mindig egy külön élvezetet jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=544977#post544977][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.11.19. 01:03[/b][/url]

Megnyugtató az a masszív, oda-vissza áradó ellenérzés, mert ilyenkor ismét megbizonyosodhat az ellenszenvükről. Biztos nem csalódik Ianben, már ami az utálatot illeti. A kezdetektől meghatározta a ... hát fogjuk rá, kapcsolatukat, hogy Ian Ethan legjobb barátjaként mutatkozott be a családi gyűlések egyikén, és Mihaelnél ez a létező leghatalmasabb mínuszpont, amit ember kaphat a Földön. Állj szóba Ethannel, mehetsz a süllyesztőbe, te emberi szemét! Pedig jobban meggondolva az ifis kviddicsessel semmilyen problémája nincs azon kívül, hogy ott a kuzinja a képben. Meg kiskorukban nekivágott egy gurkót Ian fülének, és majdnem levitte vele a fülkagylóját, de hát... akkor már dúlt a kicsinyes utálkozás, és szó szerint kicsik voltak még. Life happened.
Komótosan szedegeti elő az éhsége csillapításához szükséges ennivalót, és mivel Mini úgyis alszik, Roxy pedig küldetésen van, haza sem lenne túl sok értelme mennie, hát marad egyelőre a konyhában. Plusz itt van Ian, aki szemmel láthatóan semmit sem tud a konyhaművészetről. Undorító, ahogy beledobálja a teljesség igénye nélkül a hozzávalókat a serpenyőbe. Észre sem veszi, hogy lecseppentették, túlságosan lefoglalja az étel kíméletlen kritizálása, csak Ian állhatatos bámulása sarkallja egy alaposabb utánanézésre. Lepillant, konstatál, ismét ránéz Ianre.
- Te akkora egy utolsó disznó vagy, hogy leganézod mások felsőjét... Bakker... - Válaszként felhúzza a melegítőfelsőt egészen állig, nehogy legközelebb a torkára vagy a mellkasára fröccsenjen az olaj. Figyelmetlen fráter. Azért sem takarodik el a dolgára, hanem megállapítja, hogy Ian pocsék konyhaművész. Természetesen majdnem mindenhez pocsékul kell értenie, ha az izmaival dolgozik. Izomagyú idióta.
- Előzékeny és kedves vagy, mint mindig. Gondolom, szörnyen fogod sajnálni, hogy egyhamar nem kerülök hűvösre. - Villantja rá a tőle telhető legidegesítőbb mosolyát. Nem okoz nagy fejtörést kitalálni, milyen szívderítő jövőt kívánna neki a másik, de ugyanezt kinézi minden ellenlábasából, nem diszkriminál.
- Látszik. Épp erőszakot követsz el egy darab szűzérmén. A disznó egyik legfinomabb része, te nagyokos. - Beszéd közben fél szemét Ian kezén tartja, nehogy a forró olajat megpróbálják a képébe önteni, de mikor látja az első extra öntési akciót, sőt a másodikra való rákészülést, elég hamar, századmásodpercek leforgása alatt megszületik benne a kicsinyes döntés: ha lúd, legyen kövér. Úgy a mondandója vége felé megindítja a bal kezét Ian keze felé, és mint a csapd le csacsival, lejjebb próbálja nyomni egy hirtelen mozdulattal, hogy az olajos üveg nagyobbat billenjen a kelleténél, és a hús ázhasson, tocsoghasson az olajban.
- Talán egy főzőtanfolyam neked sem ártana. Addig se gyújtanád fel a konyhát. Persze csak puszta véletlenből. - Az utolsó mondatot ártatlan hangszínnel teszi hozzá, de az istennek nem távolodna el. - Ha lenne egy kis eszed, raknál hozzá kakukkfüvet és egy kis bazsalikomot. Az kihozza a hús aromáját.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=551732#post551732][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.10. 09:11[/b][/url]

Nem tudja kommentálni. Ezt egyszerűen nem lehet értelmes magyar hanggal végigkísérni, de még franciával sem. Olyan szinten gyerekes, amit művelnek, hogy ha meglátnák őket, egyenes útjuk lenne valamelyik éjszakai komédiába. Ilyenkor érdemes volna elgondolkodnia, tényleg felnőtt, vagy csak az iratai szerint múlt el tizennyolc, sőt lassan huszonegy? Ian esetében még megengedett (fogjuk rá) a marhaság, de nála már járna a nyakon vágás, főleg, hogy most rondított bele egy másik ember szent vacsorájába. Percekkel azután, hogy rávágott Ian kezében az olajos üvegre, már nyakig úsznak mindketten az undorító, sikamlós lében. Jutott az arcára, a hajára, és a fél oldalára. Az a bosszús arc minden szónál ékesebben beszél: mosnia kell, erre nem elég egy tisztító bűbáj, és önmagát is ki kell áztassa, mint holmi csirkét a szétszedés előtt. Kedve lenne belerúgni ebbe a kviddicsőrült, nagydarab melákba... de túlságosan kimerítette az életkedvét fél liter ráfröccsent olaj. Ráadásul égetett, az előbbi szisszenés és hátravetődés ennek köszönhető, mert hogy ezt tette: hátrált gyorsan pár lépést, kezét az arca eltalált részére szorította, a többit szerencsére a ruha felfogta.
- Megérdemelted. - Komolyan, melyikük a felnőtt, mikor itt húzza a száját és fordítja el az arcát sértetten? Leállt kakaskodni egy tizenhét éves fiúval. Elképesztő. Morogva-berzenkedve kotorja elő a pálcáját, és végzi el ugyanazt a tisztítóbűbájt saját magán, amit az előbb Ian alkalmazott, hogy legalább a feje és a külleme ne úgy nézzen ki, mint egy konyhás nénié. Hülye kis idióta, szándékosan csinálta!
Míg Ian károg és károg és károg, és csak folyik belőle a szokásos idiotizmus, van ideje összeszedni agyban is magát, és túllépni az előbb történteken. Addig is, míg magával van elfoglalva, nem kell ezt a suta, miniállambeli páviánt hallgatnia tudatosan, elég csak a végén egy enyhén unott-lenéző pillantással illetnie, és átkerülnie Ian másik oldalára. Természetesen tartja a távolságot.
- Érdekesebb a bénázásod figyelni. Amúgy is sincs semmi dolgom, és valld csak be, hiányoztam neked. - Ezt ő sem gondolta komolyan, de ha egy újabb bosszankodó arckifejezést kicsalhat ezzel a majomból, lelke rajta, elharsogja annyiszor a kínos szavakat, ahányszor hatást produkálnak. Bosszankodás, mi? Másodpercekig nem szól egy szót sem. "Úgysem értesz hozzá." ... Érzi a vérnyomását felfelé kúszni, kezeit önálló életre kelni, fogait hallja megcsikordulni.
- Majd meglátjuk, ki nem ért hozzá, te kis sz*ros. - Úúú, de megsértették most a büszkeségét! Hát nem hiába jártak be arra a fura, félkegyelmű főzőtanfolyamra, ahol még a disznóölést is taglalták. Ráfújtat Ianre, és hátravágtat a kamrába, előkotor egy csomag spagettit, paradicsomot, császárszalonnát, és fokhagymát. Nagy lendülettel kimasíroz a konyhaasztalhoz (megjegyezném, mostanra a konyha egyik csücskében már két házimanó figyeli álmosan pislogva a fiúk bizarr színpadi jelenetét), rácsapja az alapanyagokat, magához hív a pálcája segítségével egy vágódeszkát, nagy kést, és nekiáll dolgozni. Megpucolja a fokhagymát, lehántja a paradicsom haját, felvágja mindet szeletekre, majd felteszi az Ian melletti tűzhelyre egy lábasban az összes darabkát, és alágyújt. Újabb lábast kap elő, teletölti vízzel csapnál, visszacsattog a tűzhelyhez. Felteszi, megsózza a vizet, és letakarja egy fedővel. Vissza az asztalhoz, letakarítja a vágódeszkát, újabb szeletelésbe fog: apró kockákra vágja a császárszalonnából lemetszett jókora darabot, és félreteszi egy kis kutakodás után előkerült tálkába. Közben-közben ránéz a lassan szétfövő, pépesedő paradicsomokra is, fűszereket szed elő, oregánót, bazsalikomot, sót, pici cukrot, és beletöri a fokhagymát.
Nem fog rajta ki ez a kis senkiházi, aki még egy serpenyővel sem tud elbánni, de nem ám!